IV. Kárpát-medencei Biológiai Szimpozium, Budapest, 2005. okt. 17-19 Új fajok és ritkaságok Magyarország terresztris ászkafaunájában (Isopoda: Oniscidea, Crustacea) VILISICS FERENC Szent István Egyetem, ÁOTK, Zoológiai Intézet, Ökológiai Tanszék Vilisics.Ferenc@aotk.szie.hu Abstract: Vilisics, F.: New and rare species in the terrestrial terrestrial isopod fauna of Hungary. New and rare Isopod species for the Hungarian fauna were found as a result of samplings during the last two years in several geographical regions, in the capital and other settlements of Hungary. In the present paper I give the list of 13 new and rare species out of the 30 have been found. Species new to the Hungarian fauna are: Trichoniscus bosniensis, T. crassipes, T. steinboecki, Cordioniscus stebbingi, Chaetophiloscia cellaria, Agabiformius lentus, Paraschizidium coeculum. Species considered to be rare are: Haplophthalmus montivagus, Tachysoniscus austriacus, Buddelundiella cataractae, Oniscus asellus, Lepidoniscus minutus, Platyarthrus schoblii. The low number of field samplings, the inappropriate sampling methods, the special habitat requirements of the species and previous misidentifications could explain the rarity of isopod species mentioned above. New data of Isopod species (T. steinboecki, Tachysonicus austriacus, Porcellium sp., Lepidonisdcus minutus) have been found by the revision of the Trichoniscus noricus, T. plitvicensis and Philoscia muscorum material stored in the Crustacea Collection of the Natural History Museum of Hungary. The sampling sites can be divided into three main types as semi-natural, synanthropic and greenhouse ones. Species found in semi-natural habitats are of various origins (the Alps, the Balkans and central-eastern Europe), however their occurrence is possibly a result of natural dispersal. According to the results, some species (e.g. Lepidoniscus minutus) are likely to be more common than it have been presumed so far. Besides the Isopods previously known from Hungary, new and rare species (introduced and pigmy native species as well) were proved from habitats that had been previously investigated. Thus our results suggest that subsequent samplings in areas considered as well known would be highly needed and might give a better knowledge of the Hungarian fauna. Keywords: Isopoda, faunistics, new species records, Hungary Bevezetés Magyarország szárazföldi ászka faunája az elmúlt hét év alatt 42 fajról (Forró & Farkas 1998) 50-re bővült (Kontschán, 2004). Az ezen időszak alatt előkerült nyolc fajból hatot szinantróp élőhelyen találtak, és ez a tény lakott területeink faunájára hívja fel a figyelmet. Emellett azonban korántsem állíthatjuk, hogy hazánk természetközeli élőhelyeinek ászkafaunájáról pontos képünk lenne. Adott fajok látszólagos ritkasága négy fő okra vezethető vissza. Ezek a kutatottság hiánya, az alkalmazott mintavételi módszerek és a határozás pontatlansága, valamint esetenként az egyes fajok szűk elterjedése. Éppen ezért a vizsgálatok során igyekeztem a lehető legtöbb tájegységben gyűjtéseket végezni, a gyűjtésekre, és később a határozásra kellő időt szánva. 479
Megfigyeléseim kiterjedtek hazánk nyolc nagyobb tájegységére, a fővárosra, illetve kisebb településekre, szinantróp és természetközeli élőhelyeken egyaránt. Ehelyütt a kimutatott hét, hazánkra nézve új, illetve a hat ritkának tartott ászkafaj előfordulási adatait közlöm A Magyar Természettudományi Múzeum Crustacea Gyűjteményének a Magyarországon gyűjtött Trichoniscus noricus, T. plitvicensis és Philoscia muscorum példányok revíziója soránl igazoltam, hogy a fajok ismert elterjedési adatai esetenként jelentősen változhat a gyűjteményi anyagok újrahatározásával. Anyag és módszer A gyűjtéseket 2003-tól 2005 tavaszáig Magyarország hét tájegységén (Bakony, Budai-hg., Kőszegi-hg., Mecsek, Pilis, Soproni-hg., Visegrádi-hg.) Budapesten, illetve több kisebbnagyobb településen végeztük (1. táblázat). Terepi felvételezéseink során egyelő gyűjtést használtunk. A revízió során felhasznált múzeumi mintákat a 2. táblázatban tűntettük fel. A meghatározott egyedek 70%-os etanollal töltött, felcímkézett fiolákba kerültek, és a SZIE ÁOTK Ökológiai Tanszékén, az MTM Crustacea Gyűjteményben, a Kaposvári Egyetemen és a Stuttgarti Természettudományi Múzeum Isopoda Gyűjteményében lettek elhelyezve. Eredmények Gyűjtéseink során hét hazánkra nézve új, és hat, a korábbi előfordulási adatok alapján ritkának tartott ászkafajt mutattunk ki (1. táblázat). A faunára új fajok közül három (T. bosniensis, T. crassipes, T. steinboecki) természetközeli,míg négy (C. stebbingi, C. cellaria, A. lentus, P. coeculum) szinantróp élőhelyekről került elő. Az MTM Crustacea Gyűjtemény Trichoniscus noricus és T. plitvicensis anyagának revíziója során a T. noricus faj példányai mellett T. steinboecki, Tachysoniscus austriacus és Porcellium sp. fajokat találtam. A hazánkban gyűjtött, Philoscia muscorum néven katalogizált példányok Lepidoniscus minutus fajhoz tartozónak bizonyultak. (1. tábl). A ritkának tartott fajok közül három szinantróp (B. cataractae, O. asellus, P. schoblii), további három (H. montivagus, T. austriacus, L. minutus) faj példányai pedig természetközeli élőhelyről származtak. Hazánk faunájának új ászkafajai (a fajok gyűjtési adatai az 1. táblázatban találhatók): Cordioniscus stebbingi (Patience, 1907) Ez a sárgásfehér színű ászkafaj eredetileg kelet-spanyolországi eredetű, amely Európában üvegházakban és szinantróp élőhelyeken széles körben elterjedt. Magyarországon az ELTE Füvészkert pálmaházából kerültek elő hím és nőstény példányai is. Trichoniscus bosniensis Verhoeff, 1901 A faj elterjedési adatai Horvátországból, Bosznia-Hercegovinából, Szerbia és Montenegróból, valamint Romániából ismertek (Karaman 1966, Radu 1977). A horvátországi és boszniai adatok zömmel a Dinári-hegységhez tartozó hegyvonulatokhoz, illetve a területükön található egyes folyóvölgyekhez kapcsolódnak. Trichoniscus crassipes Verhoeff, 1939 Új faj Magyarországon, melynek elterjedése korábban Dél- és Kelet Ausztriára korlátozódott (Schmalfuss, 2003), ahol átfedést mutat a T. steinboecki faj elterjedési területével. A mecseki 480
lelőhelyén fogott T. steinboecki példányoktól a hímek I. potrohlábának exopoditja különbözteti meg (Strouhal 1947a, 1947b, 1953) (1. ábra) a b 1. ábra. Trichoniscus crassipes, Mecsek, Hideg-árok, 2004. 06. 27. a, pereiopodit 7. b, pleopod-exopodit I. leg et. det. Vilisics F. Trichoniscus steinboecki Verhoeff, 1931 (2. ábra) Hazánk új ászkafaja, amely az elmúlt egy év során először a Mecsekből, majd a Kőszegi-hegységből és a Bakonyból is előkerült. Többszöri hazai felbukkanása azért is érdekes, mert ismert elterjedési területe korábban kizárólag Kelet-Ausztriára korlátozódott (Schmölzer 1974). a b 2. ábra. Trichoniscus steinboecki, Kőszegi-hg., Cíklámen-forrás, 1936. 09. 28., leg. et det. Kesselyák A., rev. Vilisics F. a, pereiopodit 7. b, pleopod-exopodit I. Chaetophiloscia cellaria (Dollfus, 1884) Ez a fürge, nyugat-mediterrán eredetű faj elsősorban a Földközi-tenger északi partvidékén (Schmalfuss 1986), Görögországban, az Appennini-félszigeten (Taiti & Ferrara 1996) és Szlovéniában ismert (Potocnik 1979), de vannak adatai Libanonból (Schmalfuss 1986) is. Agabiformius lentus (Budde-Lund, 1885) Expanzív, mediterrán faj. Széles körben elterjedt a Földközi-tenger vidékén, de adventív fajként több újvilági adata ismert (Bermuda, Haiti, Mexikó, Venezuela) (Schmalfuss 2003; Schultz 1972). Egyetlen eddigi hazai lelőhelye egy gyepesített garázstető a budapesti Várnegyedben. Paraschizidium coeculum (Silvestri, 1897) A P. coeculum 1-2 mm hosszú, sárgásfehér, összegömbölyödésre képes, vak ászkafaj, amelynek természetes elterjedése Dél-Franciaországra, Menorcára, az Appenninekre és Észak- Horvátországra tehető (Schmalfuss 2003). Az Alpoktól északra egy prágai kertből (Manicastri & Taiti 1994) vannak előfordulási adatai. A cseh előforduláshoz hasonlatosan a faj hazai felbukkanása is egy fővárosi magánkertből származik. Megvitatásuk 481
2003 és 2005 között hét, a magyar faunára új ászkafajt sikerült kimutatnunk, amivel a hazai ismert terresztris Isopoda fauna 57-re bővült, de múzeumi minták revíziója során ezt a számot 56-ra módosítottuk. A mintavételi helyek közül kiemelendő a mecseki Hideg-árok, amelyben a kimutatott új fajok közül három (T. bosniensis és T. steinboecki, T. crassipes) került elő, de ugyanerről az élőhelyről több más Synochaeta fajt (Hyloniscus riparius, Trichoniscus noricus) is sikerült kimutatnunk. A ritkának tartott fajok közül eddig a L. minutus faj hazai elterjedéséről csak szórványos adatokkal rendelkeztünk, és ezidáig a ritka fajok között tartottuk számon. Ez a faj az elmúlt egy évben a Dunántúl több régiójában is nagy egyedszámban került elő (Farkas, 2004, ill. jelen dolgozat). A Philoscia muscorum hazai példányainak újrahatározása során minden példányt a L. minutus fajba soroltunk. Ez alapján kijelenthetjük, hogy hazai elterjedésében nem teljesen tisztázott, de semmiképpen sem ritka fajról van szó, míg a P. muscorum faj a korábban közölt (Kontschán, 2001) adatokkal szemben nem tagja a hazai faunának. Az MTM Crustacea Gyűjteményben őrzött hím Trichoniscus noricus, T. plitvicensis néven katalogizált példányok revíziójával további adatokat nyertünk a T. steinboecki, T. noricus, Tachysoniscus austriacus fajok hazai elterjedéséről. Ezáltal a Kőszegi-hegységről készült korábbi fajlista (Kesselyák, 1937) kiegészíthető. Gyűjtéseink során a hazánk faunájára új T. steinboecki faj a Dunántúl több középhegységi régiójából is előkerült, és ez alapján hazánk természetes faunaelemének tekinthetjük. A T. austriacus faj hazai ritkasága abból fakad, hogy a Kárpát-medence a faj areájának perifériáját jelenti. Ennek következtében hazai adatai meglehetősen marginálisan, egy szűk földrajzi régióhoz kötődnek. Saját, és irodalmi adatok (Forró & Farkas, 1998) alapján állíthatjuk, hogy a T. austriacus hazánk egészére nézve ritka, de az Alpokalja területén jellemző faj, amelynek jelenlétével számolni lehet a nyugati határszél természetközeli erdeiben. A szünantróp élőhelyekről gyűjtött egzotikus fajok az ember általi behurcolás jelentőségét jelzik, ami miatt nagy az esély, hogy a hazai fauna a jövőben további fajokkal fog bővülni. Irodalom Farkas, S. 2004. data to the knowledge of the terrestrial isopod (Isopoda:Oniscidea) fauna of Somogy county (Hungary: South Transdanubia). Somogyi Múzeumok Közleményei XVI. 313 323. Forró, L. Farkas, S. 1998. Checklist, preliminary distribution maps, and bibliography of woodlice in Hungary. Miscellanea zoologica hungarica, 12, 21-44. Kesselyák, A. 1937. A kőszegi hegység szárazföldi ászkarákfaunája. Vasi Szemle 4, 89 96. Karaman, M. 1966. Kopneni izopodi (Isopoda terrestria) Jugoslavije. Zbornik filozofskog Fakulteta u Prištini, 3, 371-404. Kontschán, J. Dányi, L. Murányi, D. 2002. A Vértes hegység védett területeinek talajfaunája a természetvédelem tükrében. Absztrakt, I. Magyar Természetvédelmi Biológia Konferencia, Sopron, 2002. Kontchán, J. 2001. A Bakonyvidék ászka (Crustacea: Isopoda: Oniscidea) faunájára új fajok. Folia Musei historico-naturalis bakonyiensis 18, 11 14. Kontschán,J. 2004. Reductoniscus costulatus Kesselyák, 1930, a new isopod species from Hungary. Folia historico naturalia Musei matraensis 28, 89 90. Manicastri, C. Taiti, S. 1994. Gli isopodi terrestri dell Appennino umbro marchigiano (Crustacea, Oniscidea). Biogeographia (Bologna), 17, 125 150. 482
Potočnik, F. 1979. Prispevek k poznavanju favne mokric (Isopoda terrestria) Slovenije. Biološki Vĕstník (Ljubljana), 27, 63 70. Radu, V. G. 1977. Nouvelles espèces de trichoniscides dans la faune de la Roumanie. Studia Univeritatis Babeş-Bolyai, Biologia, 22, 39 47. Schmalfuss, H. 1986: Die Land-Isopoden (Oniscidea) Syriens und des Libanon. Teil I. Stuttgarter Beiträge zur Naturkunde, Serie A, 391, 1 21. Schmalfuss, H. 2003. World catalog of terrestrial isopods (Isopoda: Oniscidea). Stuttg. Beitr. Naturk. (Ser. A), Stuttgart, 654, 1 341. Schmölzer, K. 1974 Catalogus Faunae Austriae. Teil 8e, Isopoda, Vienna. Schultz, G. 1972. Ecology and systematics of terrestrial isopod crustaceans from Bermuda (Oniscoidea). Crustaceana, Supplement 3, 79 99. Strouhal, H. 1947. Trichoniscus ostarrichius, eine neue Zwergassel aus dem nordöstlichen Österreich. Sitzungsberichte der österreichischen Akademie der Wissenschaften, mathematisch-naturwissenschaftliche Klasse, Abteilung I, 155, 231 241. Strouhal, H. 1947. Die österreichischen Zwergasseln der Untergattung Trichoniscus s. str. Verh. Mikroskopie (Vienna), 2, 336 344. Strouhal, H. 1953. Bemerkungen zu einigen österreichischen Trichonscus-Arten (Isop. terr.). Verhandlungen der zoologisch-botanischen Gesellschaft, Wien, 93, 46 56. Taiti, S. Ferrara, F. 1996. The terrestrial Isopoda of Corsica (Crustacea, Oniscidea). Bulletin du Muséum national d Histoire naturelle (Paris), 4e Série, 18, 459 545. Verhoeff K. 1941. Grundlagen zur Beurteilung der geographischen Verbreitung der Landisopoden und über deren Fauna im westnordischen Gau. Zeitschrift für Morphologie und Ökologie der Tiere, 37, 455-490 483
1. táblázat. Gyűjtéseim során előkerült, a hazai faunára új, vagy ritka ászkafajok listája Faj Lelőhely Dátum * Trichoniscus crassipes Mecsek, Hideg-árok Gyűjtötte és feldolgozta 2004.06.27 Leg. et det. Vilisics * Trichoniscus Mecsek, Hideg-árok 2004.06.19, Leg. et det. Vilisics, bosniensis 2004.06.27 rev. Schmalfuss 2004.06.19, leg. et det. Vilisics, Mecsek, Hideg-árok 2004.06.27, rev. Schmalfuss 2005.03.23, Trichoniscus Mecsek, Kandina 2004.10.01. Leg. et det. Vilisics steinboecki leg. et det. Vilisics, Kőszegi-hg, Hétvezér-f. 2004.11.06. rev. Schmalfuss Bakony, Nagy-Köves 2005. 05. 15. Leg. et det. Vilisics bg. és Fenyves víznyelő Tachysoniscus Soproni-hg., Hidegvízvölgy Cordioniscus 2004.08.26. Leg. et det. Vilisics austriacus ELTE Füvészkert 2005.04.19. Leg. et det. Vilisics stebbingi Buddelundiella Balatonberény 2004.08.14. Leg. et det. Vilisics cataractae Budapest, Vár, Lovas u. 2004.04.11. Leg. et det. Vilisics Haplophthalmus Mecsek, Máza alatt 2004.10.02. Leg. et det. Vilisics montivagus Chaetophiloscia 2004.04.11., Székesfehérvár, belváros Leg. et det. Vilisics cellaria 2004.04.15. Oniscus asellus Mecsek, Óbánya 2004.10.01. Leg. et det. Vilisics Kőszegi-hg., Hétvezér f. 2004.11.06. Leg. et det. Vilisics Soproni-hg., Asztalfő 2004.08.25. Leg. et det. Vilisics Bakony, Nagy-Köves 2005.05.15. Leg. et det. Vilisics bg. Lepidoniscus minutus Pilis, Ördöglyuk-bg. 2004.09.04. Leg. et det.vilisics Pilis, Vaskapu völgy 2004.09.04. Leg. et det.vilisics Pilis, Nagy Szoplák-h. 2004.09.04. Leg. et det.vilisics Visegrádi-hg., Magda-f. 2004.06.16. Leg. et det.vilisics Platyarthrus schobli Esztergom, Sissay-köz, 2005.07.24 Leg. et det.vilisics Leg. Vilisics, det. Agabiformius lentus Budapest, Vár, Lovas u. 2004.03.26. Schmalfuss Paraschizidium Budapest, II. Csalán u. 2004.05.10. Leg. Vilisics det. Taiti coeculum Pilis, Holdvilág-árok 2004.08.28. Leg. et det.vilisics Pilis, Kakas-hegy 2004.09.04. Leg. et det.vilisics * Magyarországon új faj 484
2. táblázat. Az MTM Állatár Crustacea Gyűjteménye Philoscia muscorum, Triconiscus noricus és T. plitvicensis mintáinak revíziója No. + Gyűjtés helye Dátum 2500 Bakonybél, Tisztavíz-forrás 2001.08.09. 2501 Zirc-Akli, Szarvas-kút 2001.09.19. 2502 Bakony, Ménesjárás, Hódos-ér 2001.08.08. 2503 Velem 1930.09.12. 2504 Gerecse, Tardos, Bikol part 2001.05.26. 2505 Őrség, Ivánc, bükkös 2000.06.15. 2506 Vérteskozma 2001.04.07. 2507 Gerecse, Tardos, Bikol part 2001.03.16. 2508 Vérteskozma, Nagy Vásár-hegy 2001.02.27. 2509 Kőszegi-hg., Ciklámen-forrás 1937.08.24. 2510 Bakony, Tisztavíz-forrás 2001.06.20. Fajnév revízió előtt Philoscia muscorum 1528 Kőszegi-hg., Stájer forrás 19??.09.02 T. noricus 1533 Hosszúhuta 1937.07.28 T. noricus Fajnév revízió után Lepidoniscus minutus Tachysoniscus austriacus Trichoniscus sp. Porcellium sp. Tachysoniscus 1534 Kercsalkúti forrás 19??,08.25. T. noricus austriacus Porcellium sp. 1545 Kőszegi-hg. Ciklámen f. 1936.09.28 T. plitvicensis T. steinboecki 5416 Gösssbach-völgy, Kőszegi hg. 1936.04.26 T. plitvicensis T. steinboecki + MTM Állattár Crustacea Gyűjtemény katalógusszáma 485