Elicitorokkal kiváltott növényi védekezési válasz vizsgálata Doktori tézisek Orbán Norbert Semmelweis Egyetem Gyógyszertudományok Doktori Iskola Témavezetı: Dr. Bóka Károly egyetemi docens, Ph.D. Hivatalos bírálók: Szigorlati bizottság elnöke: Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Szıke Éva egyetemi tanár, D.Sc. Dr. Kéry Ágnes egyetemi docens, Ph.D. Dr. László Miklós Ph.D. Budapest 2008
Summary The number of profitable (pharmaceutical) molecules produced by plant cell cultures is growing because of the several advantages of the applied methods. In our work, we studied the callus formation and the features of reprogrammed cells, and we also evaluated particular steps of the elicitor induced plant defence response in cell cultures. The applied methods allowed us to examine the in vitro cultures of Rubia tinctorum and Capsicum anuum and their behaviour from several points of view after elicitor treatments. The structural investigations were carried out by microscopy and electron microscopy, while the appearance of particular steps of the plant defence response was followed by applying quantitative methods (spectrofluorimetry, spectrophotometry, HPLC- DAD-MS). In our work, we observed that the callus formation from non-wounded parts of leaves of Rubia tinctorum was initiated by the transfer cells of vascular bundles. In the transfer cells significant structural changes were observed before the callus formation. In the mesophyll cells similar changes were also started, but these cells were not able to divide. The accumulation of anthraquinone derivatives during the callus formation exhibited two-step kinetic process. The elicitor induced H 2 O 2 production (which is a known part of the plant defence response) exhibited several maximum values, and the appearance of these maxima (duration, time-course, amplitude) depended on the applied elicitor. The electron microscopic investigations affirmed the phenomenon of H 2 O 2 production, and we found that this H 2 O 2 production had local characteristics independent of the direction of the signal. By using inhibitors during the experiments, we pointed out that the presence of the calcium signal had important role in the elicitor induced H 2 O 2 production. Direct linkage with the IP 3 signalization is presumable. We confirmed by using liquid chormatographic method that application of different elicitors in Rubia tinctorum cell cultures resulted different antraquinone compositions. This fact may give the opportunity to develop more selective anthraquinone-producing strategies in the in vitro systems. Our results contribute to better understanding of the elicitor induced plant defence response. In this way, the influence on signaling pathways gives an effective tool to change the quantity and quality of the selected products. 2
Összefoglalás A növényi sejtkultúrákkal rentábilisan elıállítható (gyógyszer) molekulák száma folyamatosan növekszik, fıként az ily módon történı szintézis számos elınye miatt. Munkánk során a létrehozott kalluszt, a sejtkultúrákat, valamint az elicitorokkal ezekben kiváltott növényi védekezési válasz egyes elemeit vizsgáltuk. Az általunk alkalmazott módszerek a vizsgálati anyagok (Rubia tinctorum és Capsicum annuum) elicitoros kezelését követı viselkedésének több irányból történı megközelítését tették lehetıvé. A strukturális vonatkozásokat fény- és elektronmikroszkópos módszerekkel vizsgáltuk, másfelıl a védekezési válasz egyes elemeinek mennyiségi jellemzését kvantitatív módszerekkel (spektrofluorimetria, spektrofotometria, HPLC-DAD-MS) végeztük. Munkánkban megállapítottuk, hogy a Rubia tinctorum levelek nem sebzett részein a kallusz iniciációja a szállítónyalábok transzfersejtjeihez köthetı. A transzfersejtekben jelentıs szerkezeti átrendezıdés elızi meg az osztódó képesség visszanyerését. Bár a mezofill sejtekben hasonló folyamat elindult, ezek nem osztódtak. A kallusz képzıdés során létrejövı antrakinon-származékok felhalmozódása két lépcsıs kinetikát mutatott. A növényi védekezési válasz egyik fontos elemeként számon tartott H 2 O 2 termelıdés az elicitálást követıen számos produkciós maximumot mutatott, melyek megjelenése (idıbeliség, amplitúdó) jellemzı volt az alkalmazott elicitorra. Elektronmikroszkópos vizsgálatok megerısítették a H 2 O 2 termelıdés jelenségét, valamint megállapítottuk, hogy a H 2 O 2 produkció lokális jelleggel bír, tehát a sejtekben körülírt területen és nem a jel iránya által megszabott helyő citokémiai végtermék felhalmozódás figyelhetı meg. Gátlókkal végzett kísérleteink segítségével megállapítottuk, hogy a kalcium szignál megléte fontos szereppel bír az elicitorral indukált H 2 O 2 termelıdés szempontjából. Erısen valószínősíthetı közvetlen kapcsolat az IP 3 szignalizációval is. HPLC mérésekkel igazoltuk, hogy a különbözı elicitorok eltérı összetételő antrakinon tartalmat eredményeznek a R. tinctorum kultúrákban. Ez a felismerés szelektívebb hatóanyag termelési stratégiák kidolgozására ad lehetıséget, tehát a szabályozás befolyásolása hatékony eszközt jelent a kiválasztott termék mennyiségének és minıségének változtatására. 3
Bevezetés A növényi szervezetek evolúciójuk során kifinomult védekezési választ alakítottak ki annak érdekében, hogy megbirkózzanak környezetük számukra káros biotikus és abiotikus összetevıivel. Ezen védekezési válasz komplex jelenség. A növényi védekezési válasz gyógyszerészi szempontból legfontosabb részei általánosságban azon folyamatok, melyek a másodlagos anyagcseretermékek fokozott, megváltozott produkciójával járnak. A másodlagos anyagcsere-utakon létrejött molekulákat a növénybıl történı közvetlen kinyerés után, vagy félszintézissel módosítva alkalmazhatják a gyógyászatban. Az alkalmazott növényi biotechnológiai módszerek számos megközelítést kínálnak a másodlagos anyagcseretermékek produkciójának növelésére. Ezen megközelítések egyike a növényi sejtszuszpenziós kultúrák létrehozása, fenntartása, manipulálása. Annak ellenére, hogy számos sikeres módszert fejlesztettek ki és alkalmaznak a másodlagos anyagcseretermékek produkciójának fokozására növényi sejtszuszpenziós kultúrák esetében, a sejtszintő szabályozási és szignáltranszdukciós folyamatokról kevés ismerettel rendelkezünk. Az említett szabályozási folyamatok részletesebb feltérképezése tervezhetıbb, szelektívebb és nagyobb hatékonyságú hatóanyag termeltetést tehet lehetıvé, mely a termelés költségeinek jelentıs csökkenéséhez vezet. Az egyik a növényi sejtszuszpenziókban régóta alkalmazott - módszer az elicitálás, amely azon a megfigyelésen alapul, hogy a növényi védekezési válasz kiváltásához nem feltétlenül szükséges az abiotikus és biotikus környezet egésze, elég ennek csak bizonyos szegmense, amit a növény fölismer. Az elicitorok hatásmechanizmusának feltárása az elmúlt években a tudományos érdeklıdés elıterébe került és számos új felfedezés látott napvilágot, melyek alkalmazásával a közeljövıben jelentısen növekedhet a nagyobb volumenő, rentábilis hatóanyag termelésre alkalmas sejtkultúrák száma. Jelenlegi tudásunk szerint az elicitorokat növényi receptorok ismerik fel, melyek a plazmamembránban illetve a citoplazmában helyezkednek el. Az elicitor kapcsolódása és fölismerése után a receptorok aktiválják a rájuk jellemzı effektorokat, melyek másodlagos hírvivı molekulák segítségével modulálják meghatározott gének aktivitását. Végül a megváltozott génexpresszió megemelkedett hatóanyag produkcióban nyilvánulhat meg. A növényi sejtek válaszát természetesen számos endogén faktor is befolyásolja, mint például a sejtek differenciáltsági foka, mely (többek között) alkalmassá teszi a sejteket a hatóanyag 4
produkcióra. Munkánkban egyrészt a Rubia tinctorum kallusz kultúrák létrehozása során megfigyelhetı differenciációs/dedifferenciációs/redifferenciációs jelenségeket követtük strukturális és kémiai változások szintjén, másrészt a R. tinctorum-ból létrehozott sejtszuszpenziós kultúrákban megfigyelhetı elicitor-indukált növényi válaszok egyes komponenseit (az oxidatív stressz kiépülése és annak kapcsolata az egyéb szignáltranszdukciós utakkal, illetve a hatóanyag produkció változásai különbözı elicitoros kezelések hatására) vizsgáltuk mikroszkópos és analitikai módszerekkel. Célkitőzések Munkánk célja a használt modell növénynél (Rubia tinctorum) megfigyelhetı sejtdifferenciációval kapcsolatos jelenségek, valamint egyes szignáltranszdukciós események és azok következményeinek vizsgálata volt. Célul tőztük ki a levélbıl induló kallusz-indukciót követı, a differenciáció (dedifferenciáció és redifferenciáció) egyes, korai jelenségeinek vizsgálatát 14 napon keresztül végzett megfigyelésekkel. A strukturális és ultrastrukturális változásokat, a kalluszosított levelek klorofill pigment tartalmának változását, valamint az antrakinon származékok mennyiségi és minıségi összetételének változásait kívántuk nyomon követni a differenciációs állapot és az antrakinon termelés kapcsolatának feltárása céljából. A hatóanyag produkció háttérmechanizmusainak jobb megismerése érdekében céljaink között szerepelt az elicitor/hormon indukálta növényi szignáltranszdukció egyes részjelenséginek vizsgálata a sejtszuszpenziós kultúrákban. Ezen belül a sejtek életképességének változása, az elicitálás után kialakuló H 2 O 2 termelıdés dinamikájának (hosszú és rövidtávú; sejtekben és a felülúszóban), a H 2 O 2 termelıdés sejtszintő lokalizációjának és a H 2 O 2 termelıdés befolyásolhatóságának (specifikus gátló anyagok alkalmazásával) vizsgálata volt a célunk. Az elicitoroknak és növényi hormonoknak a sejtkultúrák antrakinon-származék termelésére kifejtett hatásainak vizsgálata munkánk egyik fı kutatási iránya volt. Ezen belül a szuszpenziós kultúrák antrakinon összetételének mennyiségi és minıségi vizsgálata (összevetve a kallusz és rhizóma/gyökér pigment összetételével), valamint az elicitorok és hormonok antrakinon termelıdést befolyásoló hatásainak feltárása képezte céljainkat. 5
Módszerek A kifejlett Rubia tinctorum növényegyedek a Gyógynövénykutató Intézet Botanikus Kertjébıl származtak. A differenciációs/dedifferenciációs lépések kutatásához használt kallusz-képzés során a hajtások középsı régióiról leválasztott levelek felszínét sterilizáltuk, majd 1-2 cm 2 -es darabokra aprítottuk a leveleket. A kallusz indukció Petri-csészében, szilárd MS táptalajon (0.6 % agar, 30 g L -1 szacharóz, 1 mg L -1 IES, 0.2 mg L -1 NAA, és 0.2 mg L -1 kinetin) természetes megvilágítás mellett, szobahımérsékleten történt. A korábbam kialakított, rizómából indított kallusz fenntartása a fenti összetételő szilárd MS táptalajon történt szobahımérsékleten, sötétben, 2 hónaponkénti átoltás mellett. A belıle származó szuszpenziós tenyészeteket 500 ml-es Erlenmeyer lombikokban folyékony MS táptalajon, 125 rpm-en, természetes megvilágításnál tartottuk fenn 14 naponkénti átoltással. Az alkalmazott növényi hormonokat (jazmonsav és szalicilsav) a kereskedelembıl szereztük be, az elicitorokat laboratóriumunkban készítettük el. A fitopatogén Botrytis cinerea Pers. Ex. Pers. kultúrákat 3% (w/v) maláta táptalajon tenyésztettük, a sejtfal oligoszacharidokat tartalmazó elicitort tisztítással és hidrolízissel állítottuk elı. A nekrotrófparazita Coriolus versicolor (Fr.) Quel. termıtestek a Budai-hegységbıl származtak. A termıtestek vízoldékony poliszacharid tartalmát forró vizes extrakcióval vontuk ki, a kivonatból a poliszacharidokat 96 %-os etanollal kicsaptuk, majd a kapott poliszacharid keveréket gélszőréssel frakcionáltuk. A három különbözı molekulatömegő frakciót külön elicitorként alkalmaztuk. Az elicitálás során alkalmazott elicitor és növényi hormon koncentrációkat optimalizálási elıkísérletek során állapítottuk meg. A hormonokat/elicitorokat steril állapotban, aszeptikus körülmények között jutattuk a szuszpenziós kultúrákba. A növényi hormonokból 4 különbözı koncentrációt alkalmaztunk a sejtszuszpenziós kultúrák kezelése során. A Coriolus elicitorokból 80 mg ml -1 - koncentrációjú oldatokat készítettünk és ebbıl 1mL-t adtunk 100 ml szuszpenzióhoz, míg a Botrytis eredető elicitorból (BC) 1.25 ml-t tettünk 100 ml szuszpenzióhoz. A kontroll kezelések esetében 1 illetve 1.25 ml steril desztillált vizet adtunk a szuszpenziós kultúrákhoz. A BC elicitorral kiváltott H 2 O 2 termelıdés befolyásolhatóságát specifikus gátló anyagok felhasználásával vizsgáltuk (LiCl; LaCl 3 ; nifedipin, neomicin, 2-aminoetil difenilborinát). Az említet gátlók koncentrációt irodalmi adatok alapján használtuk, azok 6
hatásosságának elıkísérleti ellenırzése után. A gátlós kezelések során egyrészt a gátlókat önmagukban alkalmaztuk (mock kontroll), másrészt a gátló molekulákkal történı 15 perces elıkezelést követıen figyeltük meg az elicitálás után bekövetkezı változásokat. A kallusz képzıdés vizsgálata során a 0-14 napos mintákat a kallusz indítástól számított idıszakban néztük napi mintavételezéssel. A strukturális változások nyomon követésére, a kallusz-indukció differenciációval kapcsolatos megfigyelése során fény-és elektronmikroszkópos módszereket használtunk. A kallusz képzıdése során lejátszódó klorofill a+b pigment mennyiségi változásokat VRK illetve spektrofotometriás módszer segítségével követtük. Az antrakinon származékok kallusz képzıdés során mérhetı mennyiségi és összetételbeli változásait HPLC-DAD-MS módszerrel mértük (leírást l. késıbb). Az elicitált sejtek mikrotubuláris rendszerének vizsgálatát (melyet a Rubia tinctorum sejtek erıs autofluoreszcenciája miatt Capsicum annuum sejteken végeztünk) az elicitálást követı 0-48 h idıtartamban végeztük el. A mikrotubulus festés irodalmi adatok alapján, FITC konjugált antitestek segítségével történt. Az elicitálást/hormon kezelést követı életképességi vizsgálatokat 0-96 óráig követtük nyomon fluoreszcein diacetátos festés segítségével a megfelelı kontrollok mellett. A szuszpenziós kultúra sejtek H 2 O 2 termelésének vizsgálata a sejtekben és a felülúszóban a BC elicitor, a közepes mennyiségő jazmonsav valamint szalicilsav és a kontroll minták esetében történt 0-48 h idıtartamban. A gátlós kezeléseket 0-4 h idıtartamban követtük. A sejtek H 2 O 2 termelését a titán-peroxo komplex képzésen alapuló módszerrel spektrofotometria segítségével vizsgáltuk, míg a felülúszó H 2 O 2 tartalmát a scopoletin oxidáción alapuló, fluoreszcencia kioltást mérı fluoriméteres módszerrel határoztuk meg. Az elicitor/hormon kezelt és a gátló vegyületekkel elıkezelt BC elicitált sejtek mintáiban a H 2 O 2 termelıdéséhez kapcsolódó strukturális változásokat 0-8 h (gátlók esetében 0-4 h) idıtartamban követtük nyomon. A H 2 O 2 sejten belüli elhelyezkedésének vizsgálatára Bestwick citokémiai módszerét alkalmaztuk, mely a cérium ionok és a H 2 O 2 reakciója során keletkezı cérium-perhidroxid csapadék képzıdésén alapul. A megfigyelésekhez transzmissziós elektronmikroszkópot használtunk. A csapadék elemanalízise és a Ceelemtérkép elektron energia veszteségi spektroszkópia (EELS) segítségével készült. A különbözı koncentrációjú elicitoros és hormonos kezeléseket követıen optimalizált idıpontban vizsgáltuk a sejtek antrakinon származékainak minıségi és mennyiségi összetételét. A mintákból elkészített kivonatokat HPLC-DAD-MS módszer segítségével vizsgáltuk (HPLC-DAD-1946A MSD system, DAD online spektrum: 200-600 nm, 7
kvantitatív meghatározás: 254 nm-en, MS detektor ESI ionizáció pozitív ion mód, scan 140-700m/z). Az antrakinon standardokat részben a kereskedelembıl szereztük be, részben laboratóriumunkban állítottuk elı. Eredmények A differenciáció/redifferenciáció vizsgálata A levelet felépítı különbözı típusú sejtek különbözı differenciációs fokot értek el, és képesek voltak új, egymáshoz képest eltérı redifferenciációs fejlıdési irányok követésére. A szállítónyalábok környékén meginduló kallusz képzıdést vizsgáltuk részletesen (a sebzett felületeken történı kalluszosodás az irodalomban jól dokumentált, így mi azzal nem foglalkoztunk). A nem sebzett régiók epidermális sejtjei nem változtak, a mezofillum sejtjei viszont egy bizonyos fokig dedifferenciálódtak. Ezek a sejtek nem voltak képesek az osztódásra, noha a sejtek mikroszkópos megjelenése a dedifferenciációs folyamatok beindulására utalt. A dedifferenciáció legnagyobb mértékben a szállítónyalábok transzfersejtjeit érintette. Ezek a sejtek jellemzı ultrastrukturális változásokon (membránnal határolt, korlátozott autolízis, inekválisnak tőnı plasztisz osztódás, sejtfal strukturális változásai) keresztülhaladva képessé váltak az osztódásra, új sejtek létrehozására. A kalluszosított levelek klorofill pigment tartalma az idıben gyorsan csökkent, majd az eredeti érték kb. 25%-án ez a csökkenés megállt, és a megfigyelések végéig nem is változott. A klorofill pigmentek mennyiségi változásaival párhuzamosan megindult az antrakinon-származékok felhalmozódása a sejtekben, amelyet kétlépcsıs kinetika jellemzett, és az, hogy az egyes származékok megjelenése és mennyiségének növekedése idıben nem egyforma. Az elicitálás hatása az életképességre A különbözı elicitorok és hormonok hatására a sejtek életképességének csökkenése csak a kezeléseket követıen 96 óra elteltével volt szignifikáns. A sejtek pusztulásának mértéke tehát nem befolyásolta a 48 óráig végzett kísérletek eredményét. Az elicitálás/hormon kezelés hatása a sejtek és a médium H 2 O 2 tartalmára A sejtek és a felülúszó esetében detektált oxidatív változások specifikusak voltak az elicitorra/hormonra. A H 2 O 2 sejtekben megfigyelhetı produkciójának két korai (4-8 perc, 30-8
50 perc) és két késıi maximuma (8-12 óra, 36 óra) a kezelésre jellemzıen különbözött idıbeli megjelenésben, amplitudóban és idıtartamban. A H 2 O 2 felhalmozódása a felülúszóban szintén az alkalmazott elicitortól/hormontól függött, és itt is elkülöníthetı maximumok és minimumok voltak a jellemzıek. Az elektronmikroszkópos és EELS segítségével kapott eredményeink megerısítik a sejtek dinamikus H 2 O 2 termelésének jelenségét, és további meglepı információval is szolgált: a sejtek H 2 O 2 termelése lokális jelleggel bír (a korai H 2 O 2 megjelenés a sejtek plazmamembránjához közeli részeken, késıbb a sejtfalban a szembetőnı) függetlenül attól, hogy a sejteket érı szignálok nem kitüntetett irányúak voltak. Az elicitorokkal/hormonokkal és gátlókkal történı kezelések eredményei alátámasztották a lokális megjelenést, csak a kiterjedés és a megjelenés helye variálódott. A gátló anyagok hatása az elicitor indukált H 2 O 2 termelésre A sejtek szignál transzdukciója gátlók segítségével megzavarható, a H 2 O 2 termelése jelentısen csökkenthetı, de nem szüntethetı meg teljes mértékben. A kísérleti eredményeinkbıl megállapítható, hogy a BC indukált H 2 O 2 termelés zavartalan lefolyásához szükséges a kalcium jel(ek) megléte valamint a foszfolipáz C enzim zavartalan mőködése. A különbözı gátlókkal történı kezelés alapján elmondható, hogy a korai H 2 O 2 termelıdés szabályozásában inkább a feszültség függı kalcium csatornák és a foszfolipáz C enzim által történı szabályozás, míg a késıbbi (2 óra utáni) csúcsok kialakulásának szabályozásában inkább az L típusú kalcium csatornák dominálnak, de az eredmények a fent említett szabályozó mechanizmusok között jelentıs átfedést is jeleznek. Az elektronmikroszkópos eredményeink megerısítik a fönt leírtakat, az esetek túlnyomó többségében a kapott citokémiai jel megjelenése jól párhuzamba vonható a kvantitatív eredményekkel. A mikrotubuláris rendszer viselkedése a BC elicitor hatására A H 2 O 2 termelıdési maximumokban végzett megfigyelések alapján elmondhatjuk, hogy a BC kezelés morfológiailag nem változtatta meg a sejtek mikrotubuláris rendszerét, még azon idıpontokban sem, mikor a sejtek oxidatív státusza a kontroll értéktıl jelentıs mértékben eltért. A sejtek mikrotubulus rendszere nem mutatott polarizálódást, mint ahogy azt a H 2 O 2 termelıdés ultrastrukturális megjelenése alapján vártuk. 9
A különbözı elicitorok/hormonok hatása a sejtek antrakinon termelésére Az általunk alkalmazott HPLC-DAD-MS módszer segítségével azonosítani és mennyiségileg elemezni sikerült 10 antrakinon származékot a kezelt és kontroll sejtszuszpenziós kultúrákban. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a Rubia tinctorum szuszpenziós kultúrákban a gomba eredető elicitorok és az alkalmazott két hormon hatása az antrakinon származékok termelésére különbözı. A gomba eredető elicitorok alkalmazásakor kimagasló összes antrakinon tartalom mérhetı, melyek jóval meghaladják a rhizóma/gyökér minták antrakinon tartalmát is (a legmagasabb antrakion termelıdést a legnehezebb Coriolus eredető elicitor frakció váltotta ki). A jazmonsav kezelés szelektíven növeli a sejtek pszeudopurpurin termelését, míg a szalicilsav kezelés szelektívebb hatású az alizarin termelésre. Az összes antrakinon tartalom alapján megállapítottuk, hogy a gomba eredető elicitorok valamint a nagyobb koncentrációjú jazmonsav kezelés alkalmazása elınyösebb az intakt növény földalatti szerveibıl történı hatóanyag kinyerésnél. A két növényi hormon alkalmazása a sejtszuszpenziókban szelektívebb antrakinon termelıdést kiváltó tulajdonságuk miatt elınyösebb az intakt növénybıl történı hatóanyag kinyerésnél. 10
Publikációk jegyzéke A disszertációhoz kapcsolódó közlemények Könyvfejezet Elıadások 1. Orbán N, Boldizsár I, Szőcs Z, Dános B. (2008) Influence of different elicitors on the synthesis of anthraquinone derivatives in Rubia tinctorum L. cell suspension cultures. Dyes and Pigments, 77 (1):249-257 2. Orbán N, Boldizsár I, Bóka K.(2007) Structural and chemical study of dedifferentiation associated with callus formation initiated from leaves of Rubia tinctorum L. Biologia Plantarum, 51(3):421-429 3. Bóka K, Orbán N. (2007) New aspect of H 2 O 2 signaling. Plant Signaling & Behaviour, 2(6):498-500. 4. Bóka K, Orbán N, Kristóf Z. (2007) Dynamism and localization of H 2 O 2 production in elicited plant cells. Protoplasma, 230:89-97 Orbán N, Boldizsár I, Bóka K. Enhanced anthraquinone dye production in plant cell cultures of Rubiaceae species: emerging role of signaling pathways. In: Lang AR (ed.), Dyes and Pigments: New Research. Nova Science Publishers, New York, USA. (in press). ISBN: 978-1-60692-027-5. Orbán N, Bóka K. (2004) Dynamism and localization of H 2 O 2 production in elicited plant cells. The 14 th Congress of the Federation of European Societies of Plant Biology, August 2004, Cracow, Poland. Magyar kiadványban megjelent publikáció (angol nyelvő összefoglalóval): 1. Boldizsár Imre, Orbán Norbert, Dános Béla Az antrakinon-összetétel befolyásolásának lehetısége Rubia tinctorum L. szuszpenziós tenyészetben. XII. Magyar Növényanatómiai Szimpózium Sárkány Sándor Emlékére 2006. június 22-23, pp.78-83 (Jate Press, Szeged, 2006; Szerk.: Mihalik Erzsébet; ISBN 963 482 767 5) 2. Orbán Norbert, Boldizsár Imre, Bóka Károly Dedifferenciációs és redifferenciációs események kalluszosított Rubia tinctorum levelekben. XII. Magyar Növényanatómiai Szimpózium Sárkány Sándor Emlékére 2006. június 22-23, pp.169-173 (Jate Press, Szeged, 2006; Szerk.: Mihalik Erzsébet; ISBN 963 482 767 5) Poszterek 11
1. Kristóf Z, Orbán N, Bóka K. Hidrogénperoxid felszabadulás vizsgálata elicitált növényi sejtekben citokémia, EELS, és elektronmikroszkóp segítségével. A Magyar Mikroszkópos Társaság 2008. évi Konferenciája, Balatonalmádi, 2008. 05. 15-17. 2. Boldizsár I, Orbán N, Szőcs Z, Bóka K, Dános B, Füzfai Zs, Molnár-Perl I. Determination of anthraquinone derivatives in cell suspension cultures of Rubia tinctorum L.: elicitation s impact on the amount of the compounds formed. 7 th Balaton Symposium on High-Performance Separation Methods In Memoriam Szabolcs Nyiredy, Siófok, 2007. 09. 05-07. 3. Norbert Orbán, Károly Bóka, Imre Boldizsár Cytological features of dedifferentiating cells during callus induction. The 15 th Congress of the Federation of European Societies of Plant Biology, July 2006, Lyon, France. 4. Boldizsár Imre, Orbán Norbert, Dános Béla Az antrakinon-összetétel befolyásolásának lehetısége Rubia tinctorum L. szuszpenziós tenyészetben. Congressus Pharmaceuticus Hungaricus XIII. Budapest, 2006. 05. 25-27. 5. N. Orbán, I. Boldizsár, K. Bóka Events of dedifferentiation during callus induction from Rubia tinctorum L. leaves. XVII. International Botanical Congress Wien, 2005. 07. 18-23. 6. Orbán Norbert, Boldizsár Imre, Szőcs Zoltán, Dános Béla Különbözı elicitorok hatása a Rubia tinctorum L. in vitro sejttenyészetek színanyag termelésére. PhD Tudományos Napok Semmelweis Egyetem Budapest, 2005. 04. 14-15. 7. Orbán Norbert H 2 O 2 termelıdés dinamizmusának és topológiájának vizsgálata elicitált növényi szuszpenziós tenyészetben. PhD Tudományos Napok Semmelweis Egyetem Budapest, 2004. 04. 8-9. 8. Boldizsár Imre, Orbán Norbert, Szőcs Zoltán, Dános Béla Rubia tinctorum L. sejttenyészetében a színezékek termelésének befolyásolása gombapoliszacharid elicitálással.congressus Pharmaceuticus Hungaricus XII. Budapest, 2003. 05. 8-10. 12
Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék köszönetet mondani Dr. Böddi Béla professzor úrnak az ELTE Biológiai Intézet Növényszervezettani Tanszék vezetıjének, hogy lehetıséget biztosított számomra tudományos munkám elvégzéséhez. Köszönöm Dr. Bóka Károly egyetemi docens úrnak, témavezetımnek, hogy munkám során végig kiemelt figyelmet, támogatást és segítséget nyújtott minden felmerülı szakmai és nem szakmai probléma esetében. Köszönöm Dr. Dános Béla egyetemi docens úrnak, hogy a Tanszéken töltött idım alatt mindig számíthattam szakmai tanácsaira, támogatására. Köszönettel tartozom Dr. Gyurján István professzor úrnak az állandó értékes konzultációkért, és azért, mert mindig készségesen hozzájárult, hogy egyes munkákat laboratóriumában elvégezhessek. Köszönöm Perlné Dr. Molnár Ibolya professzor asszonynak a HPLC és GC-MS mérésekben nyújtott segítségét. Köszönöm Dr. Boldizsár Imrének, Dr. Kovács M. Gábornak, Dr. Kristóf Zoltánnak, Dr. Solymosi Katalinnak, Dr. Szőcs Zoltánnak és Dr. Vági Pálnak, hogy bizalommal fordulhattam hozzájuk minden felmerülı kérdés esetén. Köszönöm Jancsek Anikónak, Jónás Csillának, Kasnya Ilonának, Kálmán Ágnesnek és Takács Juditnak, hogy az elmúlt évek során laboratóriumi munkámhoz segítséget nyújtottak. Köszönetet szeretnék mondani családomnak a kitartó, folyamatos támogatásért. 13