Két asztal, egy lakoma Seton Szt. Erzsébet Anna Második rész

Páli Szent Vince életének állomásai - Párizs - Clichy Páli Szent Vince a hitről Bibliai Elmélkedések Így imádkozunk mi Két asztal, egy lakoma Seton Szt. Erzsébet Anna Második rész

Amikor visszagondolok a tavalyi évre, önkéntelenül is elmosolyodom. Hiszen felvettek Magyarország egyik legjobb egyetemére, túléltem egy világvégét, szorosabbra fűztem több személyes kapcsolatomat, és azt hiszem, a Vele való kapcsolatom is a helyes irányba terelődött. Mosolygok, hiszen az életem majd minden területe rendben van, haladok az utamon, és ez az út a boldogsághoz vezet. Aztán persze mindig elgondolkodom azon is, hogy mi lett volna ha? Mi lett volna, ha a majáknak mégis igazuk lett volna? Vajon készen álltam volna az én kis boldog életemmel, erényeimmel és hibáimmal arra, hogy a Teremtőm elé álljak és megmérettessek? Vajon átmentem volna a vizsgán? Egyáltalán mi számított volna? Számtalanszor gondolok arra, hogy milyen jó lenne, ha lehetőségünk lenne bepillantani Isten naplójába, amelyben életünk mérlegének súlyait vezeti. Átnézhetném jótetteimet és rossz cselekedeteimet, erényeimet, és hibáimat, és, ha a mérleg alapján vesztésre állnék, egyszerűen csak tennék egy kis jót, és rögtön egálban is lennék megint. Ugye, milyen egyszerű lenne? A gond csak az, hogy ebben a szituációban a trükközés nem vezet eredményre. Hiszen bármenynyire is szeretnénk, nincs olyan, hogy csak egy kicsit vagyok vallásos. Csak néha vagyok hívő. Általában jó vagyok igen, de most két hétig inkább mégsem. Persze nem arról van szó, hogy az embernek nem lehet rossz napja. Isten nem azt várja el tőlünk, hogy minden egyes esetben jók legyünk, csak azt, hogy törekedjünk a jóra, a trükközést, sakkozást, ügyeskedést pedig hagyjuk inkább azokra, akik nem gondolják komolyan sem vallásukat, sem pedig Istenhez, Krisztushoz való tartozásukat és az irántuk való elköteleződésüket. Törekedjünk tehát arra, hogy ne legyen szükségünk a trükkökre! Istentől áldott, békés, boldog és szeretetteljes újévet kívánok minden kedves Olvasómnak. Szűcs Péter Hirdetéseink Az első kommunikációs tréning tervezett időpontja: 2012.02.09. 2

Párizs Clichy Ha híres, nagy tiszteletnek örvendő emberekről beszélünk, életüket gyakran egy úthoz hasonlítjuk. Az út fogalma sokféleképpen értelmezhető. Legegyszerűbb földrajzilag. Ma már talán nem is találunk olyan embert, aki egész életét egyetlen helyen éli le. Mozgásban vagyunk, költözünk, változik életünk. Ezek a változások legtöbbször nem egyszerű lakcímváltozások, sokkal inkább életünk egy-egy új szakaszát, új feladatokat, új embereket, új környezetet jelentenek. Ezek pedig hatással vannak ránk. Befolyásolják gondolkodásunkat, mentalitásunkat, lelki életünket. Új sorozatunkban szeretnénk bemutatni kedves Olvasóinknak Páli Szent Vince életútját. Olyan helyeket, ahol élt, tevékenykedett, működött, melyek visszavonhatatlanul életútjának nyomait őrzik. Helyszínek múltjának és jelenének kontrasztba állításával mutatjuk be Szent Vince lelkének nyomait, illetve azok hatásait a helyszínek jelenére. Páli Szt. Vince életében a pappá szentelését követően elég viharos időszak következett. Egy vitás kérdés rendezése érdekében Rómába kellett utaznia. A vita arról szólt, hogy neki, vagy konkurensének jár-e a plébánosi hivatal Tihlben. A kérdés rendezése után, visszaérkezve Franciaországba folytatta tanulmányait, majd pedig egy olyan két éves időszak következett (1605-1607), amelyről két későbbi dokumentum is említést tesz. Ehhez a két évhez fűződik a rabságról szóló történet is, aminek megtörténtéről azonban megoszlik a történészek véleménye. 1607-ben Páli Szt. Vince Párizsba érkezett. Ebben az időszakban a vallás sok ember számára mindössze a hatalom megtartásának egy lehetséges eszközét jelentette. A királyi udvar luxus életet élt, Szt. Vincének pedig sok nehézséget és megpróbáltatást kellett kiállnia. 1608-ban pénzlopással vádolták meg. Erről a történetről később így számolt be a lazaristáknak: Ha egy társaságban valaki hamisan lopással vádol, ne mentegesd magad! Hiszen gondolj bele: valami olyannal vádolnak, ami nem igaz, mégis Isten nevében, alázatosan el kell ezt viselned Hat hónappal később az igazi tolvaj elismerte bűnét. Egy levélben bocsánatot kért Szt. Vincétől. Az Isten néha próbának veti alá az ártatlan embert és megengedi az effajta vádaskodásokat. Ezek után Margó királynő jóvoltából alamizsnát osztott és betegeket látogatott a kórházban. Tudása és jámborsága miatt később a királynő udvarába került. Itt már nem a szokásos papi tevékenységgel foglalkozott nem prédikált, nem tartott hittanórákat. Tétlensége a hit elleni kísértéseket hozott: káromkodó gondolatok lepték el elméjét, képtelen volt imádkozni. Párizsi tartózkodása alatt találkozott de Bérulle Péter bíborossal is, aki bizonyos időre lelki vezetője is lett. Tőle megtanulta, hogy mennyire fontos a lelki életben a lemondás, valamint a bíboros által bekerült olyan körökbe is, melyek szükségesnek 3

tartották a francia Egyház megújulását a tridenti zsinat szellemében. De Bérulle Péter főleg a papság megújulását tartotta fontosnak és hangsúlyozta, hogy a papoknak vissza kell adniuk három kincset : tekintélyüket, életszentségüket és tudásukat. Ezen elvek kialakulásának kezdeteinél Páli Szt. Vince is jelen volt. De Bérulle Péter segítségével 1612- ben Páli Szt. Vince Clichy (egy Párizs melletti falu, mely mostanában a főváros egyik kerülete) plébánosa lett. Nagy örömmel és buzgósággal teljesítette papi hivatását. Hittanórákat tartott, prédikált, kiszolgáltatta a szentségeket és alapított egy iskolát, melyben tizenkét fiú, közöttük Portail Antal aki később az első lazaristák közé tartozott készült a papi hivatásra. Erről az időszakról Szt. Vince megvallotta: Biztos vagyok benne, hogy még maga a szentatya sem annyira boldog, mint egy plébános a jószívű nép körében. Ez a tapasztalat felkészítette őt további feladatainak teljesítésére és igazi hivatásának megtalálására. A Clichy-i templomban pedig a mai napig megtalálhatók olyan tárgyak, melyek már Páli Szt. Vince idejében is ott voltak: a keresztkút, a szószék, a feszület, és az akkori templom ajtaja. Jenlétére pedig olyan tárgyak emlékeztetnek, mint Szt. Vince szobra, egy emléktábla, egy ólomüveg és különböző festmények. A módszer Felkészülés az elmélkedésre: találjunk egy csendes, magányos helyet: templomot, kápolnát, saját szobánkat; üljünk le kényelmesen, egyenesen Jézus képe, ikonja (amely pl. azt az eseményt ábrázolja, amelyről elmélkedni szeretnénk), egy feszület vagy gyertya elé, szedjük össze magunkat és hagyjunk hátra minden gondot; hangoljuk rá magunkat Isten jelenlétére (ebben segítségünkre lehet kép, az ikon, a gyertya vagy az oltáriszentség); Hívjuk a Szentlelket, hogy vezessen minket és segítsen helyesen felfogni a Biblia tanítását; olvassuk el azt a szentírási szöveget, melyről elmélkedni szeretnénk. Az elmélkedés: a memória aktivitása: képzeljük el a bibliai történetet; az ész aktivitása: próbáljuk megérteni az 4 eseményt a gesztusokat, a szavakat, a magatartásokat; az érzéseink aktivitása: vágyakozzunk arra, hogy követni tudjuk a Biblia tanítását, és meg tudjuk találni annak szépségét; az akarat aktivitása: találjunk választ arra a kérdésre, hogy az életünkben miként tudnánk megvalósítani a biblia tanítását, határozzuk el, hogy mire kell jobban figyelnünk. Az elmélkedés befejezése: hálaadás a megkapott fényért; felajánlás: Isten dicsőségére szeretnénk élni; fohász, hogy legyen kitartásunk a jóban, hogy meg tudjuk valósítani azt, amit elhatároztunk. A liturgikus év folyamán vannak a Vincés Családban jeles napok. Ezekre a napokra készítettünk néhány gondolatot.

Január 25. Szent Pál apostol megtérésének ünnepe (A Misszióstársaság- Lazaristák alapításának évfordulója) Az elmélkedés alapja: ApCsel 22, 3-16 A szöveg Szt. Pál tanúságtétele jeruzsálemi zsidók előtt. Kezdésként bemutatkozik: beszél a származásáról, életútjáról, tanulmányairól, tevékenységéről. Megvallja azt is, hogy üldözte a keresztényeket, jelen volt pl. az első vértanú István megkövezésénél. Később, mikor folytatni akarta a keresztények üldözését, a damaszkuszi úton megváltozott az élete. Jézus nevén szólította Sault. Ez a találkozás igen személyes élmény volt a hangját csak Saul hallhatta, a többiek csak fényességet láttak. Saul életébe, a belső sötétségébe belépett a világ Világossága, az igazi Világosság Jézus és a Világosság legyőzte a sötétségét. A kegyelem együtt jár a feladattal. Pál első feladata az volt, hogy forduljon oda azokhoz az emberekhez, akik tudták, hogy miért tartott Damaszkuszba. Később ezek az emberek elöljáróivá és testvéreivé váltak. Vakon vezették őt be a városba, ahol még egyszer meggyőződhetett Jézus erejéről és hatalmáról: Ananiás szavára viszszanyerte látását. Megtudta azt is, hogy Isten kiválasztotta őt és szabaddá tette minden bűnétől, hiszen megkeresztelték. Saját életünk folyamán mi is találkozunk Jézussal. Ezek a találkozások ritkán annyira rendkívüliek, mint Szt. Pál megtérése. Jézus legtöbbször kis jelekkel fordul hozzánk. Így volt ez Páli Szt. Vince életében is: lassan haladt egyházi küldetésének, feladatának keresésében. Végül 1617-ben találta meg célját: ekkor ismerte föl, hogy a szegényeknek el kell vinnie az örömhírt Jézusról először Folleville-be, ahol az első missziós beszédét mondta az általános gyónásról, majd Châtillon-les-Dombes-ba, ahol megalapította az első közösséget. Saját életünkben is megtalálhatjuk ezeket a személyes találkozásokat Jézussal, de ehhez előbb föl kell fedeznünk, hogy mi a személyre szabott feladatunk. Ebben segítségünkre lehet a megtérésünk utáni, kezdeti buzgóságunk emléke, hogy képesek voltunk bárhová elmenni, akármit megtenni Jézusért. Ezen buzgóság visszaszerzésében segítségünkre lehetnek a bibliai történek, Szentjeink példája és saját tapasztalataink, melyeket életünk folyamán szereztünk. Nem csak azért imádkozunk, hogy szépek legyenek a gondolataink, hogy jól érezhessünk magunkat vagy, hogy megtapasztalhassuk Isten szeretetét, hanem azért is, hogy átalakíthassuk életünket. Az imádság találkozás az élő Jézussal, aki nevünkön szólít bennünket. Mindent egyszerre nem tudunk megváltoztatni életünkben, ezért találnunk kell egy dolgot, melyre jobban figyelünk a mai és az elkövetkező napok folyamán. Mi lehet ez? Engedelmesség arra nézve, hogy jobban fogunk figyelni Jézus üzeneteire A bizalom és a hit megerősítése Szorosabb együttműködés Jézussal és a közösség tagjaival Buzgóságunk megújítása. 5

Február 15. Marillac Szent Lujza főünnepe Az elmélkedés alapja: Mt 25, 31-46 Ennek az evangéliumi szakasznak Az utolsó ítélet címet adták. Ez a szakasz írja le legpontosabban azt az eseményt, mely az idők végezetén, Urunk második eljövetelekor bekövetkezik majd. Ez az eljövetel dicsőségében fog bekövetkezni. Az Úr másodjára már nem úgy fog eljönni, mint egy szegény gyermek Betlehemben az első eljövetelekor, nem fog úgy szenvedni, mint halála előtt, hanem megmutatja dicsőségét és hatalmát, hiszen a trónon fog ülni. Csak úgy, ahogy születése, nyilvános működése, vagy halála napjának idején, ismét sokan jönnek majd hozzá, talán még többen is, mint korábban hiszen minden embert hívni fog. Egyik tanításában Jézus azt mondta, hogy nem azért jött, hogy békét, hanem azért, hogy kardot hozzon (Mt 10, 16-25.34-39). A kard pedig a Bibliában a megosztás szimbóluma, határt rajzol jó és rossz közé. Mindez Jézus második eljövetelekor fog beteljesedni, amikor az emberek két csoportba kerülnek: az üdvözöltek közé, vagy az elkárhozottak közé. Az ítélet, Jézus döntése, nem lesz szubjektív nem fogja figyelembe venni címeinket, méltóságainkat, csak egy dologra fog figyelni: az emberek iránti szeretetre, mely által az Isten iránti szeretet is megnyilvánul. A jók jutalomban fognak részesülni, mert jót tettek felebarátaikkal, ebben pedig maga Jézus is jelen van. Nem csak naivan csodálkoznak majd, hogy miért is kaptak jutalmat mint azok, akik soha nem találkoztak Jézussal úgy, mint ők, hiszen az Istent szerető emberekként nem tartották soha rendkívüli dolognak a segítségnyújtást a rászorulóknak. Úgy gondolják, hogy megtették 6 azt, amit kellett, amit az evangéliumi szolgák is megtettek(lk 17,10), ezért pedig nem furcsa számukra a jutalom. Ezeket a feladatokat a gőgös emberek nem tudják elvállalni, mert a magasztos feladatokat keresik, és mert úgy gondolják, hogy Isten nagy és messze van az emberektől. Jézusnak az evangéliumban leírt szavai ellenére, az emberek gyakran gondolkodnak azon, hogy milyen lesz a világvége. Igyekeznek kitalálni pl. az időpontot, pedig Jézus megmondta: senki sem ismeri sem a napot, sem az órát (Mt 25,13), mikor újra eljön dicsőségében. Ezen kutatások és próbálkozások által eltérünk a lényegtől: attól, hogy mit vár tőlünk az Isten. Ezt a kérdést Marillac Szt. Lujza is sokszor feltette magának: amikor életének célját kereste amikor a házasságról később pedig a szerzetesi életről kellett döntenie, és el kellett fogadnia az utasítást: gyenge egészsége miatt nem lehet kapucinus nővér. Később a házas életében is érték megpróbáltatások: egy ponton még beteg férjét is el akarta hagyni és elmenekülni a feladatoktól, de aztán rájött, hogy ez nem lehet Isten akarata. Férje halála után tovább kereste útját és Páli Szt. Vince segítségével felajánlotta magát a szegények szolgálatára. Nem csak egyedül tanította lányokat, nem csak egyedül ápolta a betegeket és szegényeket, de Szt. Vincével együtt megalapította az Irgalmas Nővérek szerzetesrendjét és együttműködött a Szeretet Társulatokkal is. Marillac Szt. Lujza példáját követve, mi is felfedezhetjük azt, hogy nincsen fontosabb feladatunk a földön, mint a szolgálat és nincs fontosabb hivatásunk, mint az Isten és az emberek iránti szeretet. Bízzuk abban, hogy Szt. Lujza közbenjárása által, Isnte újra és újra fellobbantja bennünk a szeretet lángját.

Imádság a hitért Uram, segíts kishitűségemen! Nem, nem vagyok én igazán hitetlen, akarok hinni, mindent igaznak tartok, amit mondasz, amit kinyilatkoztattál üdvösségünkre. De valahogy nem járja át egészen teljes életemet, minden percemet az a biztos hit, az a meggyőződés, hogy egyedül te vagy életünk ereje, egyedül te vagy a megoldás minden kérdésben, minden nehézségben, s hogy te vagy minden szép és igaz dolog Ura, te vagy minden jó eredmény hőse, mert nélküled semmit sem tudnánk elérni, megalkotni, felépíteni! Istenem, állj mellettem, biztass és erősíts a cselekvő hit kegyelmével! Egy szegény falusi népnél megmaradt az igazi vallásosság és élő hit. Beszélhetek a jó falusi lányok hitéről, mert ismerem őket tapasztalatomból, melyet egy falusi család környezetében szereztem. Szegény, paraszti család sarja vagyok. Életem tizenötödik évéig faluban tartózkodtam. Ezért bizton állíthatom: senki nem képvisel nagyobb értéket, mint azok az emberek, akiket a paraszti lelkület éltet. Ők képesek átélni az igazi hitet. Minden szükségleteikben az Istenhez fordulnak és hálát adnak Neki minden jóért. Láttatok-e már olyan embereket, akik úgy bíznak az Istenben, mint a jó falusi lakosság? Elvetik a gabona magvát és várják, hogy Isten biztosítsa a jó aratást. A terméktelen időben sem rendül meg bizalmuk Urukban. Előfordul, hogy elveszítenek valamit, de Isten akaratának való alárendeltségük ezt mondatja velük: Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve! (Jób 1,21). Ha csak az életükhöz feltétlenül szükséges eszközökkel rendelkeznek is, nem aggódnak jövőjükről. Kérlek Uram, add meg nekünk a kegyelmet, hogy mi is mindenre Isten szemein keresztül tekinthessünk. Hiszen, ha nem így cselekszünk, illúziókba eshetünk és az Ő akarata ellen cselekedhetünk. Számos lélek kárhozattal veszélyezteti magát, mert nem tud rendesen gyónni és nem ismeri az üdvösség eléréséhez szükséges hit igazságait. Mekkora boldogság számunkra, ha be tudjuk bizonyítani azt, hogy a Szentlélek irányítja az Egyházat. Tesszük mindezt akkor, amikor a szegényeket tanítjuk és az üdvösségre törekszünk. Az Egyháznak, hogy folytathassa Krisztus küldetését, fel kell karolnia segítségével a szegényeket. Figyelmet kell fordítania a nép vezetőire is, hiszen gyakran képtelenek a népet az üdvösség útján vezetni. 7

7 Sötét völgyben Setonék közös hite hamarosan szükséges támasszá vált. 1798-ban, apja halála után, Vilmosnak gondot kellett vállalni hét fiatalobb testvérére és átvenni a válságba került családi vállalat vezetését. Végül 1800-ban a cég csődöt jelentett és Setonék elveszítették a házukat. Ráadásul Vilmos egészségi állapota is romlásnak indult. Abban a reményben, hogy az egészségesebb klíma elhárítja a tuberkulózis veszélyét, a házaspár négy gyermekét rokonaira bízta, a nyolc éves Anna Máriával pedig áthajóztak Olaszországba. Uticéljuk Livorno volt, ahol Vilmos barátai és partnerei: Filippo és Antonio Filicchi éltek. Mivel New Yorkban éppen sárgaláz járvány tombolt, amikor Setonék megérkeztek a kikötőbe, karanténba kerültek. A siralmas körülmények, melyek között elhelyezték őket: sötét, huzatos épület, nedves falak és hideg téglapadló csak Vilmos állapotának romlását, majd pedig halálának bekövetkeztét okozták. Szomorúságában Erzsébet a Bibliából merített erőt. 1803. november 19., este tíz óra: Vilmosom és Anna mélyen alszanak a hajóból hozott és a padlóra kitett matracokon. A szél, a sírás és a fáradság miatt annyira fáj a szemem, hogy muszáj lecsuknom őket és felemelni szívemet. Isten velünk van, és ha nő a szenvedés, vele együtt nő Urunk vigasztalása is. Ez a próba órája, amiben Urunk megtart és megerősít bennünket. November 29. : Reggeli után felolvastam Vilmosnak zsoltárainkat és Izajás próféta könyvének 35. fejezetét, mindez pedig mindannyiunkat megörvendeztetett. Himnuszokat énekeltem, az ágynemű alatt remegő Vilmosnak, bibliai igéket 8 Két asztal, egy lakoma. Seton Szt. Erzsébet Anna II. rész olvastam, érezve, hogy Isten velünk van és Ő a mindenünk. A láz nő, az egész matrac mozog a lélegzésétől, Istenem, Atyám! December 1. : Némán, teljes lelkemből ismétlem Isten győzelméről szóló zsoltárainkat és Szt. Pálnak Krisztusból vett hitéről szóló vallomásait olvasom. Vilmos, azonosulva ezekkel a szavakkal végre megnyugvást talál, szomorúságunk pedig örömmé változik. Szomorúsága ellenére Erzsébet élete legértékesebb órái közé sorolta az intenzív imádság és a Biblia olvasás hónapját. Ez az időszak Vilmos számára is a belső, mély változás ideje volt. Vilmos 1803. december 27-én bekövetkezett halála előtt pár nappal Erzsébet a következőket írja: Gyakran ismételgeti, hogy függetlenül attól, hogy életben marad-e, vagy meghal, életének ezen időszakát áldottnak, egyetlennek, és nem elpazaroltnak fogja tartani. Kihívás és remény Az Amerikába való visszautat várva, Erzsébet Anna Máriával együtt néhány hónapot a Filicchi család vendégeiként töltött el. A buzgó katolikus család oldalán, az elmagányosodott özvegy vigasztalást talált. A templomlátogatások és áhítatok megnyugtatták háborgó lelkét. Egyik nap, a szentmise alatt Erzsébet megtudta, hogy a katolikusok hiszik és vallják Krisztus valóságos jelenlétét az oltáriszentségben. Számára ez annyira váratlan és csodálatos hír volt, hogy tenyereibe rejtette arcát és sírni kezdett. Az episzkopális egyház buzgó tagjaként Erzsébet mindig is mélyen tisztelte a kenyér és a

bor szimbolikáját. Nagy lelkesedéssel várta a szentségi vasárnapokat egyházában, ezeken a napokon ugyanis kenyeret és bort, mint Krisztus halálának emlékét és örök életének zálogát osztottak szét a hívek között. Még nem volt kész elhinni, hogy Krisztus valójában jelen van a kenyérben és a borban, a gondolt azonban mélyen megérintette Őt. Mennyire boldogok lennénk, ha hinnék abban, amiben ezek a jó lelkek hisznek írta sógornőjének hogy Istenük a szentségben van, templomaikban tartózkodik és a betegeknek is elvihetik Őt. Istenhez fordulva pedig ezt mondta: Mennyire boldog lennék, ha én is rád találhatnék a templomban úgy, ahogy ők. Mennyi mondanivalóm lenne szívem szomorúságairól és életem bűneiről. Erzsébet fokozatosan egyre közelebb került a katolikus Egyházhoz. Amikor visszaérkezett New Yorkba elkezdett gondolkozni az esetleges felekezetváltásról, bár tartott tőle, hogy ezzel eltávolodna szeretett Bibliájától. A fényt keresve elolvasta A katolikus tanulás magyarázatát, melyet Antonio Filicchi készített számára a Szentírásra utaló hivatkozásokkal. Mindezek mellett Hobert lelkész válaszát is tanulmányozta. A Te szavadra Belső nyugtalanságában Erzsébet megfogalmazta, hogy számára a Szentírás már nem az öröm, hanem szenvedés forrása. Mindegyik oldal, melyet elolvasok, csak összezavar, térdre borulok hát és könnybe lábadt szemekkel kiálltok Istenemhez, hogy Ő maga vigasztaljon meg engem. Végül Erzsébet elhatározta, hogy Jézus oltalmába ajánlja családját. Fejében egy humoros elképzelés élt: gyermekeivel az Ő színe előtt áll az ítélet napján és elmondja Neki, hogy döntése, Két asztal, egy lakoma. Seton Szt. Erzsébet Anna mellyel felekezetet váltott, csak azt a célt szolgálta, hogy mindig az Általa alapított Egyház berkeiben maradhasson. (Mt 28,20). Ha pedig az Úr számon kéri: balgák, nem erről volt szó, ezt válaszolhatjuk Neki: Hiszen a Te szavad tévesztett meg minket. Kérjük, bocsáss meg nekünk, szegény balgáknak, de félre értettük a Te szavad. 1805. március 25-én Erzsébet elsőáldozó lett, ugyanis úgy érezte, hogy az Egyház és a Szentírás között nincs különbség. Jézust örömteli szívvel és a 68. zsoltár verseivel köszöntötte: Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak. Mindez az öröm és a boldogság győzelme volt a Megváltó eljövetele által. Erzsébetnek a katolikus Egyházba való befogadása alkalmával Antonio a leginkább odaillő ajándékkal ajándékozta meg őt a katolikus Biblia egy kiadásával. Két aszal, egy lakoma Seton Erzsébet az élete folyamán még sok sötét völgyet járt meg, és végül egy szerzetesi közösség alapítónője és nevelője lett. Egész tevékenysége az Úrral való kapcsolatából eredt, melyet Isten Igéje és az Eucharisztia erősített és éltetett. 1821. január 4-én élete utolsó áldozását követően, Bibliával a kezében halt meg. Erzsébet életútját szemlélve észrevehetjük, hogy annak struktúrája megegyezik a Szentmiséével: először az Ige liturgiája, majd pedig az áldozati liturgia. Ahogy A Katolikus Egyház Katekizmusa tanít: Valójában ugyanis az Eucharisztiában számunkra megterített asztal egyszerre Isten igéjének és az Úr Testének asztala (KEK 1346.). Erzsébet előbb az elsőt, majd pedig a másodikat fedezte fel. A Szentmise liturgiájának szeretete pedig arra indít bennünket is, hogy megízleljük Isten Igéjét és az Élet kenyerét. Vincés Hírmondó A Vincés Család kulturális lapja Kiadja: Szent Vince Kollégium és Szakkollégium 2081 Piliscsaba, Templom tér 14. famvinhung@gmail.com Felelős kiadó: Lipinski Mihály CM Alapító főszerkesztő: Szűcs Péter Fotók: Archivum Az újság korábbi számai elérhetőek a www.vincescsalad.hu oldalon 9

2013. január V H K Sze Cs P Szo 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 1. Szűz Mária, Isten Anyja főünnepe (Újév) 2. Nagy Szt. Vazul és Naziánzi Szt. Gergely püspökök és egyháztanítók emléknapja 3. Jézus szent nevének emléknapja 4. Bayley Seton Szt. Erzsébet Anna emléknapja 6. Urunk megjelenésének (Vízkereszt) főünnepe 7. B. Lindalva Justo de Oliveira szűz és vértanű emléknapja 13. Urunk megkeresztelkedésének ünnepe 14. Évközi idő kezdete (évközi 1. hét) 17. Szt. Antal apát emléknapja 18. Árpád-házi Szt. Margit szűz ünnepe 20. Évközi 2. vasárnap 21. Szt. Ágnes szűz és vértanú emléknapja 24. Szalézi Szt. Ferenc püspök és egyháztanító emléknapja 25. Szt. Pál apostol megtérésének ünnepe, Misszióstársaság- Lazaristák alapításának évfordulója 26. Szt. Timóteus és Szt. Titusz püspökök emléknapja 27. Évközi 3. vasárnap 28. Aquinói Szt. Tamás áldozópap s egyháztanító emléknapja 31. Bosco Szt. János áldozópap emléknapja 2013. február V H K Sze Cs P Szo 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 1. B. Vaillot Mária-Anna és B. Baumgarten Odilia szüzek és vértanúk emléknapja 2. Urunk bemutatásának (Gyertyaszentelő Boldogasszony) ünnepe 3. Évközi 4. vasárnap 5. Szt. Ágota szűz és vértanú emléknapja 6. Miki Szt. Pál és társai vértanúk emléknapja 7. Rendu B. Rozália emléknapja 10. Évközi 5. vasárnap 11. Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária emléknapja 13. Hamvazószerda 14. Szt. Cirill szerzetes és Szt. Metód püspök, Európa társvédőszentjeinek ünnepe 17. Nagyböjt 1. vasárnapja 18. Régis-Clet Szt. Ferenc áldozópap és vértanú emléknapja 22. Szt. Péter apostol székfoglalásának ünnepe 2013. március V H K Sze Cs P Szo 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 3. Nagyböjt 3. vasárnapja 10. Nagyböjt 4. vasárnapja 15. Marillac Szt. Lujza főünnepe 17. Nagyböjt 5. vasárnapja 19. Szt. József, a Boldogságos Szűz Mária jegyesének főünnepe 24. Virágvasárnap, az Úr szenvedésének vasárnapja 25. Nagyhétfő 26. Nagykedd 27. Nagyszerda 28. Nagycsütörtök 29. Nagypéntek 30. Nagyszombat 31. Húsvétvasárnap, Krisztus feltámadásának főünnepe 10