CIVILISZTIKA
Bukli Ádám A biztosítéki célú vételi jog * I. Bevezetés 1. Új típusú szerződési biztosítékok jelensége A hitelező, aki a szolgáltatását előre nyújtja, a dolog természetéből adódóan ki van téve a kockázatnak, hogy az adós időben elváló szolgáltatását nem teljesíti. Emiatt a hitelező biztosíték alkalmazásával törekszik növelni annak az esélyét, hogy a szerződési érdeke kielégítést nyerjen. A rendelkezésre álló biztosítékok alapvető kategóriáját képezik a dologi biztosítékok. Ezek előnye, hogy abszolút, tehát mindenkivel szemben fennálló hatályú jogosultságot biztosítanak a hitelező számára egy fizikai valóságában is meglévő és előre kalkulálható értékű dolgon, amelyből a hitelező vagyoni igényének kielégítését keresheti. A Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV törvény, továbbiakban: Ptk.) kétféle dologi biztosítékot ismer: a zálogjogot és az óvadékot. A biztosítéki opció annyiban a zálogjoghoz hasonlít, hogy ennek alkalmazása mellett is egy, az adós tulajdonát képező dolog értéke nyújtja a fedezetet. A zálogjogi szabályozás (Ptk. 251-269. ) egyik alapvető célja, hogy a hitelezők és az adósok érdekeinek megfelelő kiegyenlítése érdekében törvény által szabályozott mederbe terelje a hitelbiztosítékokat. 1 A szabályozás az adós oldalán garantálja, hogy a zálogtárgyat a hitelező a jogviszony fennállta alatt ne idegeníthesse el, jelzálog esetében azt az adós birtokában tarthassa. Megakadályozza továbbá, hogy közvetlenül a lekötött dolog tulajdona álljon biztosítékul és biztosítja, hogy az adós nem fizetése esetében szabályozott eljárási rend keretében kerüljön sor a zálogtárgy értékesítésére és a befolyt összeggel való elszámolásra. A biztosíték érvényesítését övező korlátok azonban csökkentik annak hitelbiztosítéki értékét. A gazdasági fejlődés fokozódó tőkeéhsége a befektetőket nagyobb kockázatvállalásra készteti, amelynek folytán rizikósabb kölcsönügyletek születnek. A kockázatosabb ügylet ellensúlyát egy erősebb biztosíték képezheti: így teremtve meg a gazdasági művelet egyensúlyát. A megfelelő biztosíték csökkenti a kölcsön költségeit, vagy adott esetben ez az, ami egyáltalán lehetővé teszi annak nyújtását. Látható ebből, hogy a hitelezőnek és adósának egyaránt gazdasági érdeke fűződik új, erősebb biztosítékok kialakításához máskülönben a hitelezőnek nem éri meg a kockázatos ügylet, adósa pedig nem jut megfelelő forráshoz. E gazdasági igényekre válaszul olyan biztosítékok alakultak ki a szerződési gyakorlatban, amelyek esetében az adós vagyontárgyát oly módon köti le biztosítékul, hogy azon valamilyen tulajdonszerzéssel összefüggő jogot alapít a hitelező javára. A hitelezőnek csak az adóssal szemben fennálló bizalmi viszonyából következik e jogosultság * E tanulmány alapjául szolgáló dolgozat a XXX. Országos Tudományos Diákköri Konferencián Polgári jog II. szekcióban 2. helyezést ért el. Konzulens: Dr. Kecskés András 1 Menyhárd Attila: Dologi jog. Osiris Kiadó, Budapest 2007. 467. o. 205
Bukli Ádám gyakorolhatóságának az alapügylet céljához való kötöttsége. 2 Az ilyen bizalmi vonásokat felmutató fedezeti ügyleteket fiduciárius biztosítékoknak nevezi a jogtudomány. 3 Ezek körében a biztosítéki vagy fiduciárius tulajdon-átruházás, a biztosítéki engedményezés 4 és a biztosítéki célú vételi jog a leggyakoribb biztosítéki forma. A vételi jog 5 biztosítéki célú alkalmazása viszonylag új keletű jelenség. Röviden összefoglalva úgy működik, hogy a kölcsön nyújtásával egyidejűleg az adós valamely tulajdonát képező dolgon zálogjog alapítása helyett vagy mellett vételi jogot (más néven opciót) enged a hitelezője javára azzal a kitétellel, hogy az vételi jogát abban az esetben gyakorolhatja, ha az adós nem törleszti a szerződésben foglaltak szerint a kapott kölcsönt. Az adós szerződésszegése esetén a hitelező vételi jogot gyakorló nyilatkozatával megszerzi a dolog tulajdonjogát, a fizetendő vételárba pedig beszámítja az adóssal szemben fennálló követelését. Az ilyen tartalmú szerződést biztosítéki célú vételi jognak nevezi a szakirodalom, mivel az egy másik szerződés, az alapügylet (jellemzően kölcsönszerződés) biztosítékát képezi. Funkcióját tekintve annyiban emlékeztet a jelzálogra, hogy lényegében itt is valamely dolog értéke szavatol a kölcsön megtérüléséért. A zálogjog hosszú jogfejlődés során alakult ki, minek eredményeként a mai magyar szabályozás elviekben kiegyensúlyozottan veszi figyelembe a hitelező, az adós és harmadik személy hitelezők érdekeit. Ezzel szemben a biztosítéki célú vételi jogra nem vonatkoznak a zálogjog garanciális, ugyanakkor a hitelező számára nehézkes és költséges kötöttségei, ez pedig a gazdaság szereplői számára vonzóbbá teszi a vételi jog alkalmazását a zálogjognál. Alapvető probléma ezzel, hogy a vételi jog nem biztosítéki szerepre szolgáló intézmény. A jogalkotónak, mikor 1959-ben kodifikálta a vételi jogot, kétségkívül nem egy ilyen alkalmazás lebegett a szeme előtt. Megállapítható tehát, hogy gazdasági célját tekintve ma már érezhetően eltávolodott a gyakorlatban élő vételi jog a kódexben szabályozottól. Ez több értelmezési problémát vet fel, amelyek tekintetében nem minden esetben alakult ki egységes álláspont. 2. A biztosítéki célú opció alkalmazásának előnyei és az ellene felhozott érvek A biztosítéki opció alapvető célja, hogy a hitelező számára erősebb biztosítékot nyújtson. Ennek körében több olyan konkrét előny említhető, amely kedvezővé teszi vételi jog kikötését zálogjog helyett vagy mellett. Mindkét fél érdekét szolgálja, hogy egyszerűen és olcsón létesíthető, ugyanis sem ingón, sem ingatlanon történő 2 Harmathy Attila: A hitelbiztosítékok jogának változásáról. In: Tóth Károly (szerk.): Emlékkönyv Dr. Kemenes Béla egyetemi tanár 65. születésnapjára. Szeged 1993. 140. o. 3 Gárdos István Gárdos Péter: Van-e a fiduciárius biztosítékoknak helyük a magyar jogban? Polgári Jogi Kodifikáció 2004. 1-2. sz. 33. o. 4 Ld. Lajer Zsolt Leszkoven László: A bizalmi (fiduciárius) biztosítékokról. Polgári Jogi Kodifikáció 2004. 1-2. sz. 5 Ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opció) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. Ptk. 375. (1) bek. 206
A biztosítéki célú vételi jog alapítása nincs hiteles nyilvántartásba való bejegyzéshez kötve. Ugyanakkor e biztosíték legalább olyan erős pozíciót biztosít a hitelezőnek, mint a zálogjog. A későbbiekben kifejtésre kerülő technikákkal a zálogjoghoz hasonlóan abszolút hatályúvá tehető a vételi jog. Felszámolási eljárásban nem kerül a felszámolói vagyonba, így a vételi jog jogosultja minden más hitelezőt megelőzően nyerhet kielégítést (szerezhet tulajdont). A Csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 2007. január 1-jétől hatályos módosítását megelőzően ez is egyértelmű előnyt jelentett a zálogjoggal biztosított hitelezők helyzetéhez képest. 6 A követelés egyszerűen érvényesíthető, nem vonatkoznak rá sem a hitelezői követelések érvényesítésére vonatkozó általános szabályok, sem pedig a zálogjog bírósági végrehajtás útján, vagy a végrehajtási eljáráson kívül érvényesítésére vonatkozó szabályok. 7 A vételi jog gyakorlásakor elviekben nem gördülhet akadály a hitelező tulajdonszerzése elé, egyetlen jognyilatkozat megtételével létrehozható az adásvétel. Egy másik fiduciárius szerződéshez, a biztosítéki tulajdon-átruházáshoz képest vonzóbbá teszi az opciót, hogy ennek alkalmazása mellett a hitelező nem válik a hiteljogviszony teljes időtartamáig tulajdonossá, így nem viseli sem a kárveszélyt, sem a dolog fenntartásával járó terheket. Fennáll azonban a veszélye, hogy a biztosítéki célú vételi jog erősebb biztosítékot nyújt a hitelező számára, mint ami az ő érdekei védelméhez szükséges. 8 A hitelezők gazdasági erőfölénye és az adósok erre visszavezethető kiszolgáltatottsága 9 láttán elgondolkodhatunk, hogy e kodifikálatlan szerződési biztosítékok vajon kölcsönös gazdasági igényt szolgálnak-e, nem vezetnek-e a jogoknak és kötelezettségeknek aránytalan eltolódásához a kölcsönt nyújtó javára. Érthető, hogy sokan vitatják az intézmény létjogosultságát. A biztosítékkal szembeni, dogmatikai szempontból közelítő érvek abból indulnak ki, hogy a biztosítéki opció a zálogjogi szabályok (lex commissoria tilalom és az elszámolási kötelezettség) megkerülésére irányul. 10 Az ellenzők a zálogjog kógens szabályainak erózióját, hiteltelenné válását, 11 sőt a dologi jogok zártsága elvének sérülését látják a biztosítéki opcióban. 12 Ellenvetésként ehelyütt csupán azt hoznom fel, hogy a fiduciárius biztosítéki konstrukciókban kodifikált szerződések nyújtják a fedezetet. E 6 A módosítást követően a Cstv. 49/D. -a értelmében a felszámolás kezdőidőpontja előtt keletkezett zálogjog esetében a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból csak a megőrzés, állagmegóvás, értékesítés költségeit és a felszámoló díját vonhatja le, a fennmaradó összeget a biztosított követelés kielégítésére kell fordítani. 7 Gárdos Gárdos: i.m. 35. o. 8 Menyhárd: i.m. 474. o. 9 Molnár Ambrus: A vételi jog biztosítéki célú alkalmazása. http://www.itelotabla.hu/fileadmin/fajlok/fovaros/2009/pk_2009_1.pdf (2010.11.30.) 3. o. 10 Kemenes István: A biztosítéki célú vételi jog egyes jogalkalmazási kérdései http://www.szitb.hu/doc/polg_koll/veteli_jog.pdf (2010.11.30.) 1-2. o. 11 Halmágyi Csaba: Féljünk-e, ha gépjárművünkre nem tipikus biztosítéki jogot engedünk a banknak, avagy vételi jog a banki gyakorlatban. Hitelintézeti Szemle 2008. 3. sz. 293. o. 12 Gárdos István Gárdos Péter: Az engedményezés és a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása. http://www.gfmt.hu/upload/gi-gp-az-engedmenyezes-es-a-veteli-jogbiztositeki-celu-al..pdf (2010.11.30.) 12-13. o. 207
Bukli Ádám szerződéseket nem minősíti át dologi joggá a sajátos fedezeti funkció valamint az a tény, hogy ezek szolgáltatásai közt jellemzően valamilyen forgalomképes dolog áll. Tehát a biztosíték rendszertani besorolása sem támasztja alá azon vélekedést, amely szerint a zálogjog szabályai felülírnák a biztosítéki funkciót betöltő opciót, másrészt semmi sem utal arra, hogy a szerződést biztosító mellékkötelezettségekről szóló XXIII. fejezet felsorolását taxatívnak kellene tekintenünk. 13 Az aggályokat megfogalmazók másik csoportja inkább praktikusabb oldalról közelít a kérdéshez és az intézmény funkcionális szempontú hiányosságaira hívja fel a figyelmet. (Funkcionalitás alatt az intézmény biztosítéki céljának való megfelelést értem.) Az e tekintetben mutatkozó hiányosságok vizsgálata közelebb vihet annak a jogpolitikai kérdésnek az eldöntéséhez, hogy vajon alkalmas-e a biztosítéki szerepre a vételi jog, illetve szorul-e valamilyen korrekcióra a jogalkotó részéről céljának tökéletes betöltése érdekében. Ezeknek a szempontoknak a mérlegelése azonban már nem a jogalkalmazó, hanem a jogalkotó feladata. A biztosíték különösen akkor diszfunkcionális, ha ésszerűtlenül túlbiztosítja a hitelező szerződés teljesítéséhez fűződő érdekét, ha követelése kielégítését meghaladó mértékű vagyoni előnyhöz juttatja, és ha érvényesítése az adós más hitelezőinek megkárosításához vezet. Az ennek körében felhozott érvek a következőkben foglalhatók össze. Egyik leggyakoribb kritika a nyilvánosság elvének sérülése. 14 Ez elsősorban abban áll, hogy ha harmadik személyek értesülnek is a dolgot terhelő vételi jogról, nem rendelkeznek információval arról, hogy ez a vételi jog biztosítéki célú, azaz a jogosult és kötelezett közt fennálló kötelmi viszonyon alapuló feltételhez kötött annak gyakorlása. Ez az aggály alaptalan, ugyanis a gyakorlatban ez nem vezethet más hitelezők károsodásához, mivel harmadik személyek a valós helyzethez képest szélesebb terjedelműnek (korlátlannak) látják a hitelező jogosultságát, tehát túl-, és nem alábecsülik a konkurens jogot. Nem mellékes szempont, hogy a hitelező a hitel nyújtásakor a felajánlott biztosíték értékét saját biztonsága érdekében jellemzően alacsonyan állapítja meg. 15 A vételár összege elvileg egy alkufolyamat eredménye. Ez az alku-szituáció pénzintézettel szemben elméletivé halványul, mert pénzintézeti hitelezők a vételárat ingatlannál a forgalmi értékből redukáltan megállapított ún. hitelfedezeti értékhez igazítják, 16 gépjármű esetében pedig az EUROTAX táblázata alapján állapítják meg. 17 Ezt illetően a fogyasztónak legfeljebb annyi befolyása lehet, hogy nem köti meg a szerződést. Az adós érdeksérelmének veszélyét tompítja, hogy a vételi jog intézményének keretein belül is többé-kevésbé megfelelő eszközök állnak rendelkezésre a kötelezett vételárral kapcsolatos érdekeinek védelmére. A hitelező nyomására a felek ugyan a valós forgalmi érték alatti vételárban állapodhatnak meg, ez azonban nem eredményezhet feltűnő értékaránytalanságot a dolog és a vételár vonatkozásában. Ha ez mégis megtörténne, az eladó a Ptk. 201. 13 Molnár: i.m. 9 10. o. 14 Gárdos Gárdos: Az engedményezés és a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása. 12. o. 15 Gárdos Gárdos: Van-e a fiduciárius biztosítékoknak helyük a magyar jogban? 44. o. 16 Salamonné Solymosi Ibolya: Vételi jog engedése hitelbiztosítéki céllal. Gazdaság és Jog 2007. 1. sz. 8. o. 17 Halmágyi: i.m. 310. o. 208
A biztosítéki célú vételi jog (2) bekezdése 18 alapján megtámadhatja az adásvételi szerződést. (További eszköz lehet a kötelezett kezében a Ptk. 375. (3) bekezdése 19 szerinti bíróság által mentesítés, mely funkciójából adódóan a gyakorlatban nem kerül alkalmazásra.) Természetesen így csupán a durva aránytalanságok küszöbölhetők ki, és nem lehet a valós forgalmi értékhez igazítani a vételárat. Ugyanakkor a biztosítéki ügyletet a hiteljogviszony összefüggésrendszerébe helyezve látható, hogy ez nem súlyos érdeksérelem, hiszen ez a biztosíték kedvezőbb kondíciójú kölcsönt tesz elérhetővé a kötelezett számára, ennek pedig az alacsonyabb vételár egyfajta ellentételezését adja. Felvetik továbbá, hogy az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenné válása esetén az opció jogosultja más hitelezők megkárosításával, őket megelőzően nyer kielégítést. 20 Ezzel szemben a Cstv. 38. (4) bekezdése értelmében a felszámolást elrendelő jogerős végzés Cégközlönyben való közzétételének napját követően már nem élhet beszámítással a hitelező és a vételárat meg kell fizetnie a felszámolónak. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a felszámolási eljárás megindulását követően gyakorlatilag megszűnik a vételi jog biztosítéki funkciója. A kérdés bővebb tárgyalását e dolgozat kereti nem teszik lehetővé. II. A biztosítéki célú vételi jog fogalma 1. A vételi jogról általában A vételi jog egységes intézmény. 21 A biztosítéki célú opció megkülönböztetése ezért elméleti jellegű, a gazdasági funkción alapuló önkényes elhatárolás. Amikor tehát a biztosítéki célú opcióról beszélünk, akkor a gazdasági életben betöltött sajátos, a szerződés eredeti céljától eltérő célra alkalmazott vételi jogot alapító szerződések köréről van szó. Mégis e szerződések sajátos funkciója, az alapügylethez fűződő viszonya miatt indokolt a biztosítéki céllal létesített vételi joggal külön foglalkoznunk, azonban a kiindulási alapot a vételi jog Ptk-beli szabályai alkotják. Természetesen a vételi jogot alapító szerződésre is vonatkoznak a Ptk. negyedik részének I. címében elhelyezett általános szabályai a szerződési jognak, így a szerződési szabadság elvi szintű szabálya is, következésképpen a tulajdonosnak jogában áll dolgát vételi joggal megterhelni, akár olyan megfontolásból is, hogy azzal egy másik szerződéshez nyújtson fedezetet. A Ptk. a vételi jogot az adásvétel különös nemeként szabályozza. A kódex az intézménynek egy vegytiszta 18 Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja. 19 A bíróság a tulajdonost törvény eltérő rendelkezése hiányában a vételi jogból folyó kötelezettsége alól mentesítheti, ha a tulajdonos bizonyítja, hogy a vételi jog engedése után körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettség teljesítése tőle nem várható el. 20 Gárdos Gárdos: i.m. 44. o. 21 Juhász László: Hozzászólás Sándor István A vételi jogot alapító szerződések érvénytelensége c. előadásához. In: Dr. Pusztahelyi Réka (szerk.): A magánjogi kodifikáció eredményei. Novotni Alapítvány, Miskolc 2010. 42. o. 209
Bukli Ádám konstrukcióját rajzolja meg, és csak a legalapvetőbb feltételeit rögzíti. A vételi jog általános fogalma szerint olyan hatalmasság, amely alapján a jogosult egyoldalú nyilatkozatával a dolgot megvásárolhatja jogszabály vagy megállapodás alapján akkor is, ha azt a tulajdonosa nem kívánja eladni. 22 A háború előtti jogtudomány a vételi jogot úgy definiálta, hogy oly jog, amelynél fogva a jogosult a kötelezettől valamely dolgot meghatározott feltételekkel meghatározott áron megszerezhet, az pedig, hogy a jogosult ezt a jogát használni is fogja-e, az ő tetszésétől függ. 23 A vételi jog vagyoni értékű jogosítványt biztosít jogosultjának, mégsem követeli meg a törvény az ellenérték kikötését. (Annak ellenére van vagyoni értéke, hogy forgalomképtelen.) Ez azért érdekes, mert az ilyen jogok engedése nehezen képzelhető el valamilyen gazdasági értelemben vett ellentételezés nélkül, hiszen a tulajdonos ilyenkor tulajdonjogából eredő jogosultságaiból enged a másik félnek, korlátozva ezzel saját tulajdonjogát. Közvetlen vagyoni hátrány is érheti: később akkor is el kell adnia dolgát a meghatározott vételáron, ha ez nem állna érdekében, mert vagy szüksége van a dologra, vagy csak magasabb áron adná el egyébként. Ebből kifolyólag bizonyos esetekben ellenérték fejében engedi a dolog tulajdonosa az opciót. Manapság vételi jogot leggyakrabban fedezeti céllal kötnek ki, ezért az opció ellenértéke nem jelenik meg külön, hanem beolvad az alapügylet feltételrendszerébe. 24 Ez azonban ne tévesszen meg bennünket: az opciós szerződés szolgáltatása nem azonosítható a később létrejövő adásvételi szerződés szolgáltatásával. 2. A biztosítéki célú vételi jog fogalma Az új Polgári Törvénykönyvről szóló, hatályba nem léptetett 2009. évi CXX. törvény 5:397. -a pontosan definiálja a biztosítéki célú vételi jogot: a tulajdonos a pénzfizetésre vonatkozó kötelezettségvállalása biztosítékaként vételi jogot engedhet a dolgon a jogosult számára arra az esetre, ha nem vagy nem szerződésszerűen teljesít. E meghatározásból is kitűnik, hogy az, ami alapján elhatárolhatjuk a csupán egyszerű tulajdonszerzésre irányuló opciótól, az a célja: a jogügylet alapjául szolgáló követelés biztosítása. A biztosítéki cél korlátot állít fel a jogosult számára, ugyanis a biztosított követelés teljesítésének elmaradásáig az opció jogosultja nem gyakorolhatja vételi jogát. Másképpen kifejezve a biztosítéki cél relatív hatályúvá teszi a kikötött opciót. Ez a sajátosság csak a jogosult és kötelezett belső viszonyában tapintható ki. Kifelé, harmadik személyek számára ez a célhoz kötöttség általában nem észlelhető. Ez a szerződő felek belső viszonyát jellemző bizalmi helyzet adja a biztosítéki célú opció fiduciárius jellegét, amely alapján e szerződést a fiduciárius biztosítéki szerződések körébe soroljuk. Leszkoven László vitatja, hogy az intézmény a fiduciárius ügyletek körében volna tárgyalandó, mivel 22 Nochta Tibor Kovács Bálint Nemessányi Zoltán: Magyar polgári jog kötelmi jog különös rész. Dialóg Campus Kiadó, Pécs 2008. 26. o. 23 Szladits Károly: Magyar magánjog (Kötelmi jog különös része). Budapest 1942. 350. o. Idézi Juhász: i.m. 41-51. o. 24 Juhász: i.m. 44. o. 210
A biztosítéki célú vételi jog nem tulajdoni biztosíték. 25 Magam fiduciárius biztosítéknak tekintem, ugyanis álláspontom szerint az ilyen ügyletek fogalmi eleme nem a dologi jogosultság, hanem a bizalmi helyzet teremtette sajátos viszony a felek és harmadik személyek vonatkozásában. A biztosítéki célú vételi jog bizonyos sajátos vonásai alapján a bizalmi (fiduciárius) ügyletek körébe tartozik. Ahogy más fiduciárius ügyletekre is igaz, biztosítéki célú vételi jog is egy atipikus célra létesített, de tipizált szerződés. 26 Nincs e szerződéseknek egyetlen olyan idegen eleme sem, amely ne illeszkedne a Ptk-ban lefektetett vételi jog-szerződésbe, egyetlen sajátossága az alapügylet teljesítéséhez kötött felfüggesztő feltétel. Ezért elfogadhatatlan az olyan álláspont, 27 amely a biztosítéki opciót atipikus szerződésnek tekinti. A fiduciárius ügylet kettős arcú intézmény. 28 A jogi helyzet kettőssége abban áll, hogy a fiduciárius jogszerző harmadik személyekkel szemben tágabb jogkört nyer, mint amekkora őt a fiducianssal (az átruházóval) szemben megilleti. 29 Szladits Károly szavai szerint a fiduciárius ügylet kétirányú jogi helyzetet teremt: másokkal szemben, kifelé ható viszonyban megadja az átruházott joggal járó teljes hatalmat, az átruházóval szemben azonban (befelé) a jogszerző felelősséget vállal arra, hogy hatalmát csak bizonyos módon fogja gyakorolni. 30 Az ilyen jogviszonyok tehát kialakítanak egy a felek közti belső, valamint egy a jogosult és harmadik személyek közt fennálló külső relációt. Utóbbinál a kívülállók számára úgy tűnik, hogy a jogosult korlátozás nélkül élhet a megszerzett vételi joggal azonban a feleknek a harmadik személyek előtt rejtve maradó belső viszonya valamilyen feltételhez köti annak gyakorlását. A fiduciárius biztosítékok esetében az alapügylet (jellemzően kölcsönszerződés) biztosítékaként az alapügylet kötelezettje egy hatalma alá tartozó dolgon fennálló jogát ruházza az alapügylet jogosultjára, mégpedig azzal a felfüggesztő feltétellel, hogy a jogosult csak akkor élhet ezzel a joggal, ha a kötelezett az alapügyletből folyó kötelezettségének nem tesz eleget. A biztosítéki szerepből adódóan a kötelezett szerződésszegéséig a jogosult csupán formálisan szerezte meg a jogot, materiális értelemben addig nem élhet vele. A biztosítéki szerepet betöltő jog átruházásakor az ügylet formális, vagy jogi célja (jogcíme, causája) a jogosult jogszerzése. Biztosítéki opció estén vételi jog engedése a jogosult javára. Ez a formális cél valós célja a feleknek, tehát nem színlelt az ügylet, azonban ez a közelebbi, átmeneti cél valójában csak eszközszerepet tölt be a végcél tekintetében, az alapügylet érdekében való 25 Leszkoven László: A biztosítéki célú vételi jog néhány kérdéséről. Gazdaság és Jog 2004. 12. sz. 17. o. 26 Menyhárd: i.m. 480. o. 27 Sándor István: Vételi jogot alapító szerződések érvénytelensége. In: Dr. Pusztahelyi Réka (szerk.): A magánjogi kodifikáció eredményei. Novotni Alapítvány, Miskolc 2010. 103. o. 28 Leszkoven László: A fiduciárius engedményezés jogi természetéről. Gazdaság és Jog 2002. 3. sz. 16. o. 29 Lajer Leszkoven: i.m. 25. o. 30 Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata. Első rész. Grill Kiadó, Budapest 1933. 144. o. Idézi: Lajer Leszkoven i.m. 23-33. o. 211
Bukli Ádám biztosítékadásban. Az ügylet ez utóbbi célját nevezhetjük az ügylet gazdasági céljának vagy funkciójának. 3. A biztosítéki célú vételi jog alkalmazása A felek az alapügylet (jellemzően kölcsönszerződés) megkötésével egyidejűleg írják alá a vételi jog engedéséről szóló szerződést, amelyet vagy egy dokumentumba foglalnak az alapügylettel, vagy fizikailag is elkülönülő szerződésben kötik ki, és legfeljebb csak az opciós szerződés preambulumában emlékeznek meg az alapügyletről. Gyakran zálogjog alapításával egyidejűleg engedik a vételi jogot, amelyet a zálogjogot létesítő szerződéssel egy dokumentumban szoktak megszövegezni, azonban ennek jogi relevanciája nincs. A megkötött szerződés értelmében az adós az ingatlanon fennálló vételi jogot, valamint az annak biztosítására szolgáló elidegenítési és terhelési tilalmat (Ptk. 114. (2) bek.) bejegyezteti az ingatlan-nyilvántartásba. Ezáltal az opciós jog abszolút hatályúvá válik, azaz a jogosult bárkivel szemben hivatkozhat e jogára és egy nem kívánt tulajdonosváltás lehetőségét is kizárja. Gépjármű biztosítékként való lekötésekor az a gyakorlat, hogy a felek a vételi jogot és a hozzá kapcsolódó elidegenítési és terhelési tilalmat a gépjármű törzskönyvébe és a hatósági gépjárműnyilvántartásba jegyezik be, a hitelező pedig a gépjármű törzskönyvét a vételi jog időtartamára letétbe veszi. 31 Vételi jog a hatályos jogszabályi rendelkezések szerint öt évre alapítható, ezért ennél hosszabb futamidejű kölcsönszerződések tartama alatt a határozott időre kikötött vételi jog tartamának lejártával a jog megszűnik. Ezt követően az adósnak a kölcsönszerződéses alapján fennálló, megfelelő fedezet nyújtására vonatkozó kötelezettségének a biztosíték megújításával (vételi jog ismételt alapításával) kell eleget tennie. Ez az eljárás nem sérti a vételi jog alapítására vonatkozó időkorlátot, azonban a szerződéskötések automatizmusa legalábbis aggályosnak tűnik. A vételi jog gyakorlásakor a jogosult egyoldalú nyilatkozatával létrehozza az opciós szerződésben rögzített feltételek szerint az adásvételi szerződést. Az eladó részéről további jogcselekményre nincs szükség, a vevő tulajdonjogát a földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba a vételi jogot alapító szerződés és a jog gyakorlásáról szóló nyilatkozat alapján jegyzi be. 32 A hitelező (mint vevő) az általa fizetendő vételárba a szerződések kikötése értelmében és a Ptk. 296. -a szerint is jogosult beszámítani az adóssal szemben a kölcsönszerződés alapján fennálló követelését. Megjegyzendő, a hitelezői pozícióban lévő pénzintézetek módszerére jellemző, hogy követelésüket engedményezik, a vételi jog gyakorlására pedig szakosodott 31 Ld. az Erste Leasing Autófinanszírozási Zrt. 2010. június 11-től hatályos Általános Szerződési Feltételeit. http://www.ersteleasing.hu/docs/aszf_h_100601.pdf (2010.11.30.) 12.2.2 a) és c) pont 32 109/1999. (XIII.29.) FVM rendelet 15. (4) bek. 212
A biztosítéki célú vételi jog társaságot jelölnek ki. 33 Ez a gyakorlat Gárdos István és Gárdos Péter szerint könnyen az adós érdekeinek sérelmét eredményezheti. 34 4. Az opció kapcsolata más szerződésekkel A szerződés olyan komplex jogviszonyba ágyazódik, mely legalább három szerződést feltételez. Beszélhetünk egyszer egy biztosítandó alapügyletről (kölcsönszerződés, lízing stb.), egy biztosítéki szerepet betöltő vételi jogról, valamint az opció gyakorlása esetén egy adásvételi szerződésről. Ezek a szerződések bár jogilag önálló megítélés alá esnek, mégis láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz. A kötelezett alapügyletben megkövetelt teljesítésének elmaradása (szerződésszegése) az a felfüggesztő feltétel, melynek bekövetkeztével a vételi jog hatályosul, ennek gyakorlása esetén pedig létrejön az adásvétel. A biztosítéki célú opció az alapügylethez (kölcsönhöz, bérlethez stb.) járulékosan kapcsolódik. Ez a járulékosság gazdasági és nem jogi értelemben értendő. 35 Jogi szempontból ezért az alapügylet és az opció egységes vagy külön szerkezetbe foglalásnak nincs jelentősége, ettől még jogi értelemben az egyes szerződések megőrzik önállóságukat. Az alapügylettel való kapcsolatot az a szerződési klauzula teremti meg, mely szerint az engedett vételi jog gyakorlása az adós szerződésszegéséhez, mint felfüggesztő feltételhez kötött. 36 A hitelező vételi joga az adós szerződésszegése esetén éled fel, addig a felek viszonyában hatálytalan az opció. Tehát a biztosítéki cél összekapcsolja a szerződéseket; az egyik szerződés nem töltheti be rendeltetését a másik nélkül. Ebből adódóan nem köteles a hitelező kölcsönt nyújtani, ha az adós nem enged vételi jogot, ugyanígy a kölcsönügylet vonatkozásában szerződésszegést követ el az adós, ha az opciós jog gyakorolhatósága lehetetlenül. Másfelől a biztosítéki cél csupán meghatározott terjedelmű kapcsolatot létesít: az egyik szerződés érvénytelensége nem érinti a másik szerződés érvényességét. 37 Így például a megtévesztés címén sikerrel megtámadott opciós szerződés érvénytelensége nem eredményezi az alapügylet érvénytelenségét. Ekkor az alapügylet kötelezettjének az alapügyletből származó kötelezettségéből adódóan megfelelő biztosítékot kell nyújtania, különben szerződésszegést követ el. Az alapügylet érvénytelensége sem eredményezi az opciós szerződés érvénytelenségét, azonban ilyenkor az opció jogosultja nem gyakorolhatja abból eredő jogát, tehát az alapügylet érvénytelensége kiüresíti az opciót. Fontos elkülönítenünk az alapügylet és a fedezeti szerződés szolgáltatásait. A kölcsönszerződés esetén a hitelező szolgáltatása általában pénzösszeg nyújtása, ettől 33 BH 2004/259 sz. eseti döntés szerint nincs akadálya annak, hogy a vételi jogot gazdálkodó szervezet más személyre ruházza át. 34 Gárdos Gárdos: i.m. 44. o. 35 Molnár: i.m. 18. o. 36 Vuleta Csaba: A biztosítéki célú vételi jog és a biztosítéki engedményezés a felszámolási eljárásban. http://www.itelotabla.hu/fileadmin/fajlok/fovaros/2009/pk_2009_3.pdf (2010.11.30.) 2. o. 37 Molnár: i.m. 18. o. 213
Bukli Ádám időben elválik az adós szolgáltatása, aki megadott határidőig ezt a pénzösszeget és a kamatot köteles szolgáltatni. A vételi jogot engedő szerződésben a kötelezettnek, az alapügylet adósának szolgáltatása a tulajdonjogából kihasított jogosultság (vételi jog, rendelkezési jogról való lemondás) biztosítása az alapügylet hitelezője részére. Elvileg az opció jogosultja is nyújthatna ellenszolgáltatást, azonban biztosítéki célú opciós szerződés esetében a gyakorlatban erre nem kerül sor, ugyanis az adós az alapügyletre tekintettel, a kölcsönhöz jutás érdekében enged opciót. Más jellegű problémát vet fel az opciós szerződés és az ez alapján létrejövő adásvétellel való kapcsolata. A bírói gyakorlat megosztott abban a kérdésben, hogy az opció és az adásvétel egy, avagy két különálló szerződés-e. Az elméletinek tűnő vitára adandó válasznak komoly gyakorlati jelentősége van a megtámadhatóság kérdéskörében. Magam részéről azt a felfogást érzem dogmatikailag megalapozottabbnak, amelyik ezt a kétmozzanatú jogügyletláncolatot két szerződésre bontja, de mivel részérvek felhozhatók az egyetlen szerződésként való megítélés mellett is, érdemes mindkét koncepcióval megismerkedni. Az álláspontok abban még megegyeznek, hogy Wellmann György szavaival a vételi jogot engedő megállapodás, az ezen alapuló vételi jog gyakorlása és az ezáltal létrejövő adásvétel egyetlen folyamat, egyetlen tartós jogviszony egymásra épülő mozzanatai, amelyek két jól elkülöníthető szakaszra bonthatók. 38 Az ebből levont következtetéseik azonban különbözők. Wellmann 39 és Juhász László 40 szerint ez a két szakasz két különálló szerződést, egy vételi jogot engedő opciós és egy vételi jog gyakorlásával létrejövő adásvételi szerződést jelent. Velük szemben Salamonné Solymosi Ibolya 41 egyetlen, ám kétfázisú (felfüggesztő feltétellel kötött) szerződésnek látja a jogviszony-rendszert. Salamonné magyarázata szerint a vételi jogot engedő szerződés esetében egy felfüggesztő feltétellel kötött adásvétellel állunk szemben. 42 Szerinte a felek opciós szerződést létrehozó megállapodása túlmutat a vételi jog létesítésén, mert az meghatározza az adásvételi szerződés tartalmát, amelyhez az eladó kötve van. Mint mondja, az opciós szerződés megkötésével az adásvételi szerződés tekintetében olyan jogi szituáció áll elő, mint a felfüggesztő feltétellel megkötött szerződés esetén: hatályba lépéséhez valamilyen jogcselekmény bekövetkezte szükséges. Véleménye szerint a dolog átruházására irányuló opciós szerződést csak az különbözteti meg a rendes adásvételi szerződéstől, hogy az az opciós jog gyakorlásával válik hatályossá, vagyis felfüggesztő feltételhez kötött. 43 Salamonné álláspontjával érzésem szerint az a fő gyakorlati probléma, hogy ebben a relációban értelmezhetetlenné válik az opció jogosultjának esetleges ellenszolgáltatása, az opciós díj. Mivel az opció egységes 38 Wellmann György: Megtámadható-e feltűnően nagy értékkülönbség jogcímén a vételi jogot engedő szerződés, illetve a vételi jog gyakorlása folytán létrejövő adásvétel? Gazdaság és Jog 2007. 1. sz. 10-11. o. 39 Wellmann: i.m. 10-14. o. 40 Juhász: i.m. 41-51. o. 41 Salamonné: i.m. 8-10. o. 42 Salamonné: i.m. 9. o. 43 Salamonné: uo. 214
A biztosítéki célú vételi jog intézmény, ezért nem szabad elfeledni, hogy csak az a felfogás következetes, amely a biztosítéki célt fel nem mutató opciós szerződésekre is alkalmazható. A vételi jogot engedő és az opció gyakorlásával létrejövő adásvételi szerződést különválasztó álláspontok 44 a szerződések szolgáltatásaiból indulnak ki. Az opciós szerződésben benne foglaltatnak a majdan megkötendő adásvétel szolgáltatásai, ez pedig mint mondják azt a látszatot keltheti, mintha az opciós szerződés szolgáltatásai is ezek volnának. Azonban pusztán az opciós szerződés alapján az opció jogosultja még nem követelheti a dolog tulajdonának átruházását, s a kötelezett sem tarthat igényt a vételárra. Ezeknek a szolgáltatásoknak a nyújtására csak később, a vételi jog gyakorlásával létrejövő adásvételi szerződés alapján kötelesek. Az opciós szerződés szolgáltatása nem maga a dolog adása (dare), hanem annak biztosítása, hogy a jogosult a szerződésben meghatározott feltételek szerint egyoldalú nyilatkozattal megszerezheti a dolog tulajdonjogát (facere). 45 Wellmann megállapítja, hogy az opció gyakorlásával létrehozott adásvétel a létrejöttének módját tekintve különös, 46 mivel már a szerződés létrejöttét megelőzően rögzítettek annak lényeges tartalmi elemei, másrészt pedig egyoldalú jognyilatkozat hozza létre. 47 Utal rá, hogy az opciós szerződés megkötésekor még nincs a dolog megszerzésére irányuló végleges szerződési akarat. Szerinte a Ptk. sem az opciós szerződést tekinti az adásvétel különös nemének, hanem magát a vételi jog gyakorlása útján létrejött adásvételt. 48 Mindebből azt a következtetést vonja le Wellmann, hogy az opciós szerződés nem tekinthető felfüggesztő feltétellel kötött adásvételi szerződésnek, mert csak egy már megkötött szerződés hatályát tehetik a felek valamely bizonytalan jövőbeli eseménytől függővé. Szerinte az ilyen szerződések sokkal inkább az előszerződés vonásait mutatják. 49 III. Az adósi érdek védelme 1. A biztosítéki szerződés megtámadása, mint jogvédelmi eszköz Mint jeleztem, a biztosítéki opció esetében könnyen felmerülhet az adós érdeksérelme, így szükséges annak vizsgálata, hogy az miként nyerhet orvoslást. A biztosíték kötelezettjének tipikus eszköze a feltűnő értékaránytalanság címén való megtámadás, ráadásul éppen ennek alkalmazása vet fel a biztosítéki opciót illetően egyedi kérdéseket érdemes ezért az ezt ölelő kérdésekkel foglalkozni behatóbban. E megtámadási cím körében tisztázandó, hogy mely szerződések mely szolgáltatásai vonatkozásában gyakorolható a megtámadás, milyen időintervallumon belül és mikori értékviszonyok alapján. A válaszokat determinálja, hogy az opciós szerződés 44 Welmann: i.m. és Juhász: i.m. 45 Juhász: i.m. 44. o. 46 Wellmann i.m. 11. o. 47 A visszavásárlási jog vételi jogra is vonatkozó szabálya szerint a visszavásárlás az eladónak a vevőhöz intézett nyilatkozatával jön létre. Ptk. 374. (1) bek. 48 Wellmann: i.m. 11. o. 49 Wellmann: i.m. 12. o. 215
Bukli Ádám létesítette jogviszony szerződéseit miként értelmezzük. Wellmann György 50 és Juhász László 51 a jogviszonyt kettő, Salamonné Solymosi Ibolya 52 pedig egyetlen szerződésként fogja fel. (A két álláspont teljesen eltérő válaszokat ad a megtámadhatóság fő kérdéseire. Fontosnak tartom leszögezni, hogy az, hogy a később létrejövő adásvétel időpontjára megváltoznak az értékviszonyok (azaz értékaránytalanság lép fel), természetes velejárója az opciónak, ezért ezzel az opció kötelezettjének számolnia kell a vételi jog engedésekor. Különösen több évre létesített vételi jog esetén fordulhat elő, hogy a vételi jog engedésekor fennálló értékviszonyok eltolódnak: a korábban reális forgalmi értéket tükröző vételár később jóval alacsonyabb lehet az aktuális piaci árnál. Ha ilyenkor gyakorolja vételi jogát a jogosult, akkor nyerhet az adásvételen, ha pedig az aktuális piaci ár az alacsonyabb, akkor vélhetően nem él a jogával. Úgy is fogalmazhatunk tehát kiemelve az opció spekulatív jellegét, hogy a vételi jog jogosultja olyan hatalmasságra tesz szert, amellyel az előre kialkudott vételáron az opció fennállta alatt bármikor megvásárolhatja a dolgot egyoldalú jognyilatkozatával, a kötelezett pedig köteles ilyenkor a dolgot ezen az előre rögzített áron eladni függetlenül annak valós forgalmi értékétől, vagyis attól, hogy az ügylet számára mennyire előnyös vagy előnytelen. Az opciót megszerző fél tehát arra spekulál, hogy az opciós szerződésben rögzített vételáron való megkötése számára a későbbiekben előnyösebb lehet, 53 ilyenkor pedig értelemszerűen az eladó számára lesz hátrányos az adásvétel. Ebben áll a jogügylet spekulatív jellege. A felek értékváltozással kapcsolatos várakozása kifejeződik vagy a vételárban, vagy az opció díjában, esetleg az opciós szerződéssel összefüggésben megkötött alapügylet ellenszolgáltatásában. 2. Az opciós jogviszonyban megtámadható szerződések A bíróság elé kerülő jogesetek gerincét a feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadások teszik ki, ezek pedig a dolog és a vételár közti értékarányosságot kifogásolják. Problémát jelent, hogy az esetek döntő többségében az opciós szerződést támadja meg az adós (az eladó), így pedig az opciós szerződésben foglalt szolgáltatások (azaz a vételi jog és az opciós díj) értékarányosságát kellene vizsgálnia a bíróságnak. A keresetekből azonban rendre kiderül, hogy valójában az adásvételi szerződés szolgáltatásai (dolog és vételár) közti értékarányosságát kifogásolja a felperes. A félreértés egyrészt arra vezethető vissza, hogy az opciós szerződésben a korábban kifejtettek szerint már benne foglaltnak a majdan megkötendő adásvétel szolgáltatásai, azonban ezek nem az opciós szerződés szolgáltatásai. Másrészt az eladó csak az opciós szerződésben tesz szerződési nyilatkozatot, míg az opció jogosultja a vételi jog gyakorlásakor egyoldalú 50 Wellmann: i.m. 10-14. o. 51 Juhász: i.m. 41-51. o. 52 Salamonné: i.m. 8-10. o. 53 Ezt a spekulatív vonást még élesebben fejezi ki az (a polgári jogi opciótól elkülönülő, annak szabályozása alá nem eső) értékpapír-opció, amelynél az opció jogosultját gyakorlatilag csak a profit reménye vezeti, részéről tulajdonszerzési szándék nincs, vagy másodlagos jelentőségű. 216
A biztosítéki célú vételi jog nyilatkozattal hozza létre az adásvételi szerződést, melynek létrejöttéhez már nincs szükség az eladó nyilatkozatára. Amennyiben Wellmann és Juhász nézetének 54 megfelelően elfogadjuk, hogy az opciós szerződésnek nem szolgáltatása a dolog és a vételár, úgy az ilyen szerződést megtámadó kereseteket el kellene utasítani, hiszen a Polgári perrendtartásunk (1952. évi III. törvény a Polgári perrendtartásról, továbbiakban: Pp.) kereseti kérelemhez kötöttség elve szerint a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, 55 továbbá az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre, 56 de a bíróság döntése nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen. 57 Mégsem ez a helyzet, mert a Pp. 3. (2) bekezdésének második fordulata szerint [ ] a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Következésképp, ha a kereset benyújtásának időpontjában már létrejött az adásvétel, a bíróság nem utasíthatja el a keresetet, hanem annak tartalma szerint kell azt elbírálnia, vagyis az adásvétel szolgáltatásai vonatkozásában kell vizsgálnia az értékarányosságot. Természetesen az elvi lehetősége fennáll a vételi jogot engedő szerződés feltűnő értékaránytalanság címén való megtámadásának is. Ennek feltétele, hogy az opciós szerződés tartalmazzon a vételi jog engedéséért járó ellenértéket. Salamonné álláspontja 58 szerint egyébként is a dolog és vételár közti értékaránytalanság vizsgálandó az opciós szerződés megtámadásakor, így nála ez nem is merül fel kérdésként. 3. A megtámadás határideje A bírói gyakorlat és a jogtudomány egységes abban, hogy egy szerződés már a kötelezett teljesítését megelőzően, a szerződés létrejöttétől megtámadható. 59 Kérdés azonban, hogy vajon mikor is jön létre a megtámadott szerződés. Wellmann 60 és Juhász 61 álláspontja szerint nincs rá mód, hogy a kötelezett már az adásvételi szerződés létrejöttét megelőzően megtámadja az opciós szerződést az abban meghatározott dolog és annak vételára tekintetében fennálló értékaránytalanság címén. Ez ugyanis fogalmilag kizárt, hiszen csak egy létező szerződés esetében beszélhetünk érvénytelenségről. A vételi jogot engedő és az opció gyakorlásával létrejövő szerződést két külön szerződésnek látó ezt az álláspontot képviseli. Velük ellentétben Salamonné nézete szerint már a vételi jog engedésétől megtámadható a szerződés. 62 Ezzel nem tudok egyetérteni, mert a dolog és a vételár nem az opciós 54 Wellmann: i.m. és Juhász: i.m. 55 Pp. 3. (2) bek. 56 Pp. 213. (1) bek. 57 Pp. 215. 58 Salamonné: i.m. 59 Wellmann utal egy 1966. évi legfelsőbb bírósági döntésre, amely kimondja: semmilyen érdek nem fűződik ahhoz, hogy a megtámadással várni kelljen a törvényben megjelölt kezdő időpontig. (KJK 1981. 1136. o.). Wellmann: i.m. 64. o. 60 Wellmann: i.m. 11. o. 61 Juhász: i.m. 45. o. 62 Salamonné: i.m. 10. o. 217
Bukli Ádám szerződés szolgáltatásai és a Ptk. 235. (2) bekezdése szerint a sérelmet szenvedett fél jogosult a megtámadásra, márpedig a sérelem legkorábban a vételi jog gyakorlásával következik be, addig nem realizálódik az opciós szerződésben kikötött vételár. Úgy vélem, hogy a vételi jog gyakorlását megelőzően a vételi jog kötelezettjének a kezében nem a Ptk. 201. (2) bekezdése szerinti megtámadási jog, hanem a Ptk. 375. (3) bekezdése szerinti kereset, mint jogvédelmi eszköz van. A nevezett bekezdés szerint a bíróság mentesítheti a tulajdonost a vételi jogból folyó kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a vételi jog engedése után körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettség teljesítése tőle többé nem várható. Kérdésként merülhet fel, hogy a körülmények alatt csak objektív (például a dolog értékének jelentős változása) vagy szubjektív (kötelezett helyzetében beállott valamilyen jog által méltányolható változás) szempontok is mérlegelhetők-e. A bírói gyakorlatból nem igen nyerhető tapasztalat e bírósági mentesítéssel kapcsolatban, ennek oka az lehet, hogy a vételi jog kötelezettjei csak a vételi jog gyakorlását követően fordulnak keresettel a bírósághoz, ekkor pedig már érthető módon a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadás a keresetük jogcíme. A megtámadás jogának legkorábbi időpontjánál kevésbé érdekes kérdésnek tűnik a megtámadás határideje. A megtámadásra egy éves elévülési jellegű 63 határidő áll rendelkezésre. A Ptk. 236. (2) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén a megtámadási határidő kezdete a sérelmet szenvedő fél teljesítésének részletekben történő teljesítésnél az első teljesítés, illetve, ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, e megszűntének időpontja. A jogelméletben és joggyakorlatban lényegében egyetértés van abban, hogy a határidő kezdetének csak a határidő leteltének időpontja tekintetében van jelentősége, mivel a sérelmet szenvedő fél már korábban is megtámadhatja szerződési nyilatkozatát. A megtámadás határidejének kezdete a vételi jog gyakorlásának időpontja. 4. A vizsgálandó értékviszony a bírói beavatkozás terjedelme A feltűnő értékaránytalanság tekintetében tisztázásra szorul, hogy az értékarányosság mikori értékviszonyok alapján vizsgálandó. Az opció engedése időpontjában fennálló értékviszonyok alapul vételét tekinti helyesnek Salamonné, 64 amennyiben a felek a vételárat összegszerűen meghatározták. Emellett az hozható fel érvként, hogy ennek időpontjában állapodnak meg a felek a vételárról (vagy annak számítási módjáról). Ekkor kell jövőbelátás képességének hiányában véglegesen megállapodniuk arról a vételárról, amin később a dolgot az opció jogosultja megvehetni, az opciót engedő pedig köteles azt eladni. Ezt követően külső körülmények gyakorolhatnak befolyást a dolog valós forgalmi értékének alakulására, a felektől függetlenül. Érthető volna tehát, ha az opció engedésének időpontjában követelnénk meg a feltűnő értékaránytalanság hiányát, hiszen később már a felek befolyásától függetlenül következhet be ez a sérelem. Azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy az előre kialkudott vételárat csak később, az 63 Ptk. 236. (1) és (3) bek. 64 Salamonné: i.m. 9. o. 218
A biztosítéki célú vételi jog adásvétel létrejöttekor alkalmazzák a felek, csak akkor realizálódik tehát az esetleges értékkülönbség. Elképzelhető ezért, hogy az opció engedésekor alul- vagy túlértékelt dolog az időmúlással járó változások következtében olyan forgalmi értéket vesz fel, amely már egyensúlyban van a kikötött vételárral. Így ha a bíróság az adott esetben évekkel korábbi értékviszonyokat venné alapul, előfordulhatna, hogy a kereset benyújtásakor már nem feltűnően aránytalan adásvételi szerződésben foglalt vételárat módosítaná olyan összegűre, mely már ténylegesen kirívó (feltűnő) értékaránytalanságot valósítania meg. Ilyen gyakorlat visszaélésekhez is vezethetne. Helyesebb tehát Wellmann 65 álláspontjának megfelelően az adásvétel létrejöttének (vagyis a vételi jog gyakorlásának) időpontjában fennálló értékviszonyokat alapul venni, mert így elkerülhető az abszurd ítéletek veszélye. Mellesleg jogdogmatikailag is csak az adásvétel megkötésekor következhet be sérelem valamely fél oldalán a már kifejtettek szerint. A bírói beavatkozás terjedelmét illetően a Legfelsőbb Bíróság EBH 2007/1602. sz. alatt közzétett eseti döntése ad iránymutatást. A döntés a PK 267. számú állásfoglalás II. pontját vette alapul, mely szerint a feltűnően nagy értékkülönbségre alapított megtámadás következtében érvénytelenné vált szerződés esetén a szerződés érvényessé nyilvánításakor a bíróságnak olyan mértékű ellenszolgáltatást kell megállapítania, amely mellett az értékkülönbség már nem feltűnően nagy. Következésképp nem kerülhet sor az értékkülönbség teljes kiküszöbölésére, a vételárnak valós forgalmi értékűre való kiigazítására. IV. Szabályozási koncepciók 1. A szabályozás alternatívái A vételi jog biztosítéki célú kikötése a jelenlegi szabályozás mellett jogszerű, ezt a gyakorlat is elismerte. Az előzőekből kiderült, hogy az adott szerződés keretén belül is rendelkezésre állnak eszközök arra, hogy az esetleges érdeksérelmek orvoslást nyerjenek. El kell azonban ismerni, hogy e konstrukcióban az adós érdekvédelmi eszközei nem a leghatékonyabbak a fedezeti funkcióból adódó követelmények érvényesítésére. Láthattuk azt is, hogy a jogtudomány és a bírói gyakorlat több fontos kérdésben is megosztott a biztosítéki célú vételi jog tekintetében. Ez ellentmondásos ítélkezéshez és a gazdasági forgalom szereplői számára bizonytalansághoz vezet, így e biztosítékok számos előnyük ellenére is problematikusabbak a zálogjognál. E problémák orvoslására nem a bírói gyakorlat, hanem a jogalkotás volna hivatott. 66 A jogalkotás szükségességét jelzi az is, hogy a felmerült kérdésekben nem sikerült az ítélőtábláknak egységes álláspontot kialakítania és a Legfelsőbb Bíróság sem alkotott mind a mai napig jogegységi döntést. 67 Az előttünk álló magánjogi kodifikáció lehetőséget teremt arra, hogy a jogalkotó a szerződési biztosítékok 65 Wellmann: i.m. 12-13. o. 66 Wellmann: i.m. 13. o. 67 Juhász: i.m. 46. o. 219
Bukli Ádám rendszerét átgondolja és új kereteket teremtsen azoknak. A kérdés érdemi rendezésére a következő szabályozási alternatívák kínálkoznak. Egyik lehetőség, hogy a törvény kimondja a zálogjog kizárólagosságát a dologi biztosítékok tekintetében és egyúttal kifejezetten megtiltja a hasonló gazdasági célt szolgáló fiduciárius kötelmi jogi biztosítékok alkalmazását, azaz érvénytelennek (semmisnek) minősíti azokat. 68 Az érvénytelenség jogkövetkezménye szempontjából a következő lépcsőfokot jelenti, amikor a törvény tiltott fiduciárius biztosítékokat zálogjogként érvényesnek nyilvánítja. Ezt a megoldást követi a Holland Polgári Törvénykönyv is. 69 Mellette szól, hogy a zálogjoggá minősítéssel a hitelező megfelelő biztosítékhoz juthat. Másik alternatíva, hogy bizonyos zálogjogi vonásokat felmutató biztosítékokat elnevezésüktől függetlenül a zálogjoggal egységes szabályozás alá rendel és ezek tekintetében bizonyos minimumkövetelményeket kíván meg a jogalkotó. 70 Ezek a minimumkövetelmények olyan garanciákat jelentenének, melyek biztosítják a felek és további hitelezők érdekeinek megfelelő védelmét. Ezt a funkcionális megoldást követik az Egyesült Államokban, ahol a Uniform Commercial Code 9. cikke egységes követelmények felállításával felülírja az egyes nevesített és innominát biztosítéki ügyleteket. 71 Harmadikként választhatja a jogalkotó azt az utat is, hogy az egyes fiduciárius biztosítékok (jelen esetben a biztosítéki célú vételi jog) kodifikálásával tipizálja a szerződéseket. Ennek keretében rendezi az intézmény vitákra okot adó, nem egyértelmű elemeit és biztosítéki célt szolgáló garanciákat épít be a szabályozásba. Ez a szabályozási változat azért kerülendő, mert nem az általánosság igényével rendezi a fiduciárius biztosítékokat. 2. Hazai szabályozási irányok A Vékás Lajos vezette Kodifikációs Bizottság arra a felismerésre jutott, hogy a zálogjog kizárólagosságát szükséges megteremteni a fiduciárius biztosítékok kifejezett tilalmával. Ezzel elvetette azt a lehetőséget, hogy a biztosítéki opciót és más fiduciárius biztosítékokat önállóan, adott esetben a zálogjognak megfelelő tartalommal szabályozza. Az elvetett verziónak már csak azért sem lett volna értelme, mert a fiduciárius konstrukciók iránti érdeklődést éppen a zálogjog nehézkes szabályainak megkerülése motiválja, tehát a zálogjog szabályainak kiterjesztése okafogyottá tenné az intézményeket. Emellett nem is engedi ezeknek az ügyleteknek a természete a zálogjogban kifejlődött követelmények (nyilvánosság 68 Gárdos István: Fiduciárius biztosítékok az új Polgári Törvénykönyvben. Gazdaság és Jog 2008. 7-8. sz. 19. o. 69 Menyhárd: i.m. 480. o. Ez alapvető koncepcionális kérdése az 1992-es Burgerlijk Wetboek-nek (Holland Polgári törvénykönyv) is, amely a fiduciárius ügyletek érvénytelen jogcímének minősítésével adott választ a kérdésre (84. [3.4.2.2.] cikkely). 70 Gárdos: i.m. 19. o. 71 UCC 9-109. (a) this article applies to a transaction, regardless of its form, that creates a security interest in personal or fixtures by contract. 220
A biztosítéki célú vételi jog biztosítása, elszámolási kötelezettség stb.) érvényesítését. 72 E felismerés nyomán a tilalom ellenére kikötött ilyen biztosítékok jogkövetkezménye eredetileg a puszta semmisség lett volna. Ha törvény eltérően nem rendelkezik semmis az a rendelkezés, amely követelés biztosítása céljából tulajdonjog, jog vagy követelés átruházására vagy fenntartására, a biztosított követelés jogosultja által egyoldalú jognyilatkozattal való megszerzésére irányul. 73 Később finomított az elképzelésén a Kodifikációs Bizottság, és a zálogszerződéssé való átminősítés mellett tette le a voksát. Ez a verzió került be a Szakértői javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez c. munkába is: [z]álogszerződésként érvényes az a megállapodás, amely követelés biztosítása céljából: a) tulajdonjog vagy követelés átruházására, vagy b) vételi jog alapítására irányul. 74 Más utat választott a Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) vezényletével kidolgozott és a 2009. évi CXX. törvény a Polgári Törvénykönyvről néven elfogadott, de hatályba soha sem lépett IRM Javaslat. E javaslat lemond az átfogó szabályozásról, noha felismeri a gyakorlatban jelentkező szabályozási szükséghelyzetet és a biztosítéki szerződések címen belül [v]ételi jog biztosítéki célú kikötése néven külön szabályozza. 75 A továbbiakban azt vizsgálom, hogy e szakasz mennyiben tudott volna megoldást nyújtani az intézmény problémáira. A 397. (1) bekezdése pontos meghatározását adja a biztosítéki funkciót betöltő vételi jognak. Nem egyértelmű azonban, hogy az e jogszabályhelyen tárgyalt intézmény hogyan viszonyul az 5:197. alatt szabályozott vételi joghoz. Vajon e biztosítéki szerződésnek háttérszabályát adja az adásvétel különös neme és a 397. csupán ehhez képest határozza meg az eltéréseket? A bekezdés fogalmazás módja és a törvényjavaslat indoklása ezt sejteti, a Ptk. rendszerén belüli elhelyezés és az érvényesség kellékeinek meghatározása mégis az ellenkezőjét valószínűsíti. A 397. (2) bekezdése kimondja a biztosítéki célú vételi jog létesítésének érvényességi kellékeit, ezek hiányában az ilyen szerződés semmis. 76 A megállapodásnak tartalmaznia kell a vételi jog jogosultjának és kötelezettjének, a vételi joggal biztosított követelés, a biztosítékul engedett dolog meghatározását, a vételárat vagy a vételárnak a követelés esedékességét követő meghatározásának módját, valamint a vételi jog gyakorlására nyitva álló időtartamot. A felek személye, a vételár és a dolog meghatározásának szükségessége elvileg következne az adásvétel feltételeiből, ezért arra kell gondolnunk, hogy az intézmény elnevezése és eredete ellenére teljesen független az adásvétel különös nemének minősülő egyszerű vételi jogtól. Külön kiemelem a biztosítékul engedett dolog kifejezést, amely azért érdekes, mert a gyakorlatban élő fedezeti funkciót betöltő opció esetében közvetlenül a vételi jog az alapügylet biztosítéka, nem az ennek gyakorlásával megszerezhető dolog, vagy annak vagyoni értéke. Ez a megjelölés azonban véleményem szerint a 72 Mint azt például az elszámolási kötelezettség kapcsán is kifejtettem. Ld. még Gárdos: i.m. 73 Javaslat 2006. december 31-én közzétett szövege 5:383., idézi: Kemenes: i.m. 10. o. 74 Javaslat 2007 októberében közzétett szövege. 4:100., idézi: Kemenes: i.m. 10. o. 75 IRM Javaslat 5:397. 76 397. (3) bek. 221
Bukli Ádám zálogjoggal egyenértékűvé, színtiszta dologi biztosítékká, azaz idegen dologbeli joggá konvertálja az intézményt. A vételár összegszerű megjelölése mellett lehetőséget nyújt a javaslat arra is, hogy a felek abban állapodjanak meg, hogy a követelés esedékességét követően milyen módon határozzák meg. Ez igen szerencsés szabályozási elem, mert ezáltal a dolog (vélhetően) aktuális piaci értékén kerül beszámításra. Talán még jobb lett volna a fedezeti funkcióból adódóan kötelezővé tenni a vételár meghatározásának e módját. A megállapodást közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Ez utóbbira a hitelező tulajdonszerzésének az ingatlannyilvántartásba való bejegyezhetősége érdekében eddig is sor került a gyakorlatban. Érdekesebb a közhitelű ingatlan-nyilvántartásba illetve ingó zálogjogi nyilvántartásba történő bejegyzés feltétele, mely vélhetően a nyilvánossági elv sérülésével kapcsolatos aggodalmakra adott válasz, amelyeket a fentebb kifejtettek szerint nem látok megalapozottnak. Mindesetre, ha a korlátolt dologi jogként való rendszertani besorolás logikáját követjük, akkor érthető e feltétel támasztása. V. Megállapítások, következtetések Az egyes szerződési biztosítékok dogmatikailag összetartoznak, ezért szükségszerű, hogy az ezeket érintő szabályozás egységes koncepció alapján rendezze azokat. Technikailag is egyszerűbb így a kodifikáció, máskülönben vagy hiányos lesz a szabályozás, vagy túlbonyolított. Példaértékű, hogy a Szakértői Javaslat egyetlen bekezdésével végérvényesen rendezte volna a kérdést. Az IRM Javaslat nem tesz említést az elszámolási kötelezettségről, a megtámadás kérdéseiről, ezért úgy vélem, hogy gyakorlatban jelentkező problémákra nem ad megnyugtató választ. Helyette a vételi jogtól különválasztja, és új alapokra helyezi az intézményt azáltal, hogy dologi biztosítékká minősíti át. Ezzel nem oszlatja el a jogalkalmazásban jelentkező bizonytalanságokat, hanem egészen más jóval mélyebb, nehezebben feloldható kérdéseket vet fel. Egy ilyen szabályozás csak a fedezetek körüli zavar továbbgyűrűzéséhez vezetne, márpedig az volna a cél, hogy olyan szabályozás szülessen, amely feloldja az értelmezési ellentéteket és közös nevezőre hozza az eltérő véleményeket. Helyesebb volna ezért visszatérni a Szakértői Javaslat koncepciójához. Csak remélni lehet, hogy a majdan olyan új Ptk. fog hatályba lépni, mely egységes szabályozás révén megoldja az említett problémákat, és létrehoz egy világos és hatékony biztosítéki rendszert. 222