Köztisztasági Egyesülés Nem iskolai rendszerben történő hulladékgazdálkodási ismeretek terjesztését célzó szakmai tájékoztató füzetek A települési szilárd hulladék szelektív kezelésének módszerei, alkalmazási lehetőségei 4. füzet 1
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 2. A hagyományos (vegyes) hulladékgyűjtés,- szállítás áttekintése 3. A szelektív hulladékgyűjtés helyzete és szerepe a hulladékgazdálkodásban 4. A szelektív hulladékgyűjtés alkalmazási feltételei és módszere 4.1 A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek 3.1. A közterületi hulladékgyűjtő szigetek 3.2. A hulladékudvarok 3.3. A válogató alrendszer szükségessége és műszaki kialakítása 3.4. A szelektív gyűjtési rendszer tervezésénél figyelembe veendő további szempontok 5. A zöld- és biohulladék szelektív gyűjtése 6. A szelektív hulladékgyűjtés hazai tapasztalatai 7. A szelektív gyűjtés gazdasági kérdései 1. Bevezetés A hulladékkezelés technológiai folyamatának első fázisa a hulladéknak a keletkezés üteméhez igazodó, szervezett, környezetkímélő összegyűjtése és tárolása az elszállításig. Ennek során alkalmazkodni kell a hulladék keletkezésének üteméhez, anyagi tulajdonságaihoz, a keletkezési és kezelő hely környezetéhez, jellemzőihez, valamint a gyűjtési módokhoz, azok változataihoz és a gyűjtési kapacitáshoz. A hulladékok gyűjtése és szállítása egymással szoros kölcsönhatásban van, egységes rendszert képez. A hulladékok gyűjtésére - szállítására különböző módszerek alakultak ki, attól függően, hogy: - milyenek a hulladék tulajdonságai, - a keletkezési helyről milyen mennyiséget, milyen gyakran kell elszállítani, - melyek a gyűjtési és szállítási feladat megvalósítása iránti közegészségügyi és környezetvédelmi követelmények, - milyen gazdaságossági szempontok merülnek fel. A hulladék gyűjtésének és szállításának összehangolt tárolási és anyagmozgatási folyamata a hulladékgyűjtési rendszer, amely lehet együtemű és kétütemű. Az együtemű hulladékgyűjtés: a hulladék átrakás nélküli mozgatása ugyanazzal a szállító célgéppel, a gyűjtéstől a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig. A kétütemű hulladékgyűjtés: a hulladék mozgatása a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig, átrakóállomáson való átrakás (esetleg előkezelés) közbeiktatásával. A kétütemű hulladékgyűjtés lényegében a szállítási távolságok jelentős növekedése - regionális rendszerek kiépítése - miatt alakult ki. A kétütemű szállítást leginkább körzeti, regionális 2
kezelőtelepekhez kapcsoltan alkalmazzák a szállítási teljesítmények fokozása és költségeinek csökkentése érdekében. 2. A hagyományos (vegyes) hulladékgyűjtés,- szállítás áttekintése Hazánkban 2003. január 1-től kezdődően minden településen kötelező a települési szilárd hulladék rendszeres, szervezett szolgáltatás formájában történő kezelése. A gyűjtés gyakoriságát külön rendelet szabályozza. A hulladék útja A gyűjtőrendszer többnyire együtemű, -a gyűjtőjármű, megtelését követően az ártalmatlanító helyre szállít - azonban a regionális ártalmatlanító telepek létesítésével terjed a kétütemű - átrakóállomások közbeiktatásával, külön szállítójárművel - történő hulladékgyűjtés-szállítás. Az alkalmazott gyűjtési rendszer kizárólag az elhordásos hulladékgyűjtés, azaz megfelelően kialakított eszközökben (konténerek, szabványos gyűjtőedényzet, zsákok) gyűjtött hulladéknak a gyűjtés helyéről alkalmas szállítóeszközökkel, meghatározott technológiai rend szerinti elszállítása. (A háztartási hulladékok esetében alkalmazható gyűjtőedényzeteket az MSZ EN 840-es szabványsorozat tárgyalja.) A gyűjtési rendszer változatai: átürítéses, konténeres és zsákos hulladékgyűjtés. 3
Átürítéses módszer: a gyűjtő jármű zárt, speciális felépítményű és az ehhez kapcsolódó szabványosított gépi beürítő szerkezettel (MSZ EN 1501) rendelkezik. Gyűjtéskor a zárt, szabványos gyűjtőedény gépi emeléssel, zárt terű fedélnyitás közben, környezeti szennyezés nélkül ürül a jármű zárt felépítményébe, vagyis - korszerű, gyors és higiénikus megoldás, - por- és bűzmentes, - a szállítás a tömörítés miatt gazdaságos. A konténeres módszer: a különböző űrméretű edényzet a szállítóeszközre helyezve kerül elszállítására. A szállítás folyamatában a megtelt konténert a gyűjtő jármű vagy üresre cseréli (cserekonténeres gyűjtés-szállítás), vagy kiüríti. A konténereknek zártnak, vagy a környezeti szennyezést megakadályozó ideiglenes takarásúnak kell lennie A konténeres szállítás előnyei: - különféle darabos hulladék befogadására is alkalmas az edényzet, - miután a tartályt a helyszínen nem ürítik ki, így az elszállítás higiénikus körülmények között történik, - a rakodás, szállítás munkaerőigénye minimális. Hátrányai: - meg kell szervezni a konténerbe való gyűjtést, - speciális szállítójármű kell, alkalmas felépítménnyel. Ott célszerű alkalmazni, ahol nagyobb tömegű hulladék keletkezik és megoldható az összehordás, kevés a munkaerő és a feldolgozó-ártalmatlanító létesítmény közel van. A zsákos módszer a települési szilárd hulladék zsákokban való gyűjtése, amelyhez a hagyományos, egyszerűbb - beürítőszerkezet nélküli - szállítóeszközök is alkalmazhatók. Előnyei: - olcsó, könnyen kezelhető gyűjtőeszköz, - rugalmasan alkalmazkodik a változó hulladékmennyiséghez, - a lezárható zsákok miatt por- és bűzmentes, - a zsák újrafelhasználása elmarad, így nincs szükség kiegészítő munkafázisokra (tisztítás, fertőtlenítés), - jól alkalmazható az elkülönített (szelektív) hulladékgyűjtésben és -szállításban, - jó és gyors kiegészítő módszer a csúcsidőszaki hulladék keletkezéseknél (pl. üdülőterületeken), - megfelelően kielégíti a higiéniai követelményeket. Hátrányai: - nem minden hulladék gyűjtésére alkalmas, - a megtelt zsákokat rövid időn belül el kell szállítani, Az elhordásos hulladékgyűjtési módszereknél technológiai, egészségügyi és munkavédelmi szempontból egyaránt megfelelően kialakított típuseszközök használatosak. A szilárd települési hulladék mennyisége és a gyűjtőterület jellege (beépítettség, laksűrűség, stb.) szerint különböző térfogatú típusedényzetet alkalmaznak: - kistartályok (35, 50, 60 l űrtartalommal), 4
- középtartályok (80, 110, 120, 240, 360 l űrtartalommal), - kiskonténerek (660, 770, 1100 l űrtartalommal), - konténerek (1,1 m 3 feletti űrtartalommal). A kiskonténerek és a konténerek guruló, üríthető és csererendszerben egyaránt használatosak. A konténerek változatos kivitelben, zárt és nyitott megoldásokkal egyaránt forgalmazottak, 4-5 m 3 űrtartalomtól több tíz m 3 befogadóképességig. A méreteknek kizárólag a szállítójármű felépítményi kialakítása és teherbírása szab határt. A gazdaságosabb szállítás érdekében terjedtek el az öntömörítős konténerek, amelyeknél a megerősített szerkezeti kialakítású konténerre hidraulikus tömörítőegységet építenek, amely a laza hulladékot a konténerbe tömöríti (a szokásos tömörítési arány 1:5-1:8 közötti, a gyűjtött hulladékféleségek függvényében). Hasonló célt szolgálnak a nagy mennyiségben keletkező szilárd hulladék gyűjtésére az ún. telepített tömörítő berendezések is, amelyeket főként ipari és szolgáltató létesítményekben, bevásárló központokban, áruházakban előnyös megvalósítani. Ezeknél a hidraulikus tömörítőegység fixen telepített és a gyűjtőkonténereket cserélik, majd elszállítják. Ezeknél a berendezéseknél használják a nagyméretű, több 10 m 3 kapacitású zárt konténereket, amelyeknél az elérhető tömörítési arány, hasonló az öntömörítős konténerekéhez. A szállítási igények növekedése, valamint az igények kielégítése olyan szállítóeszközök kifejlesztésére adott ösztönzést, amelyek jobban megfelelnek a hulladék jellegének, tulajdonságainak (pl. térfogati változásának). Ennek eredményeképpen ma a legegyszerűbb tehergépjárműtől a korszerű, bonyolult, nagyértékű célgépekig, berendezésekig sokfajta szállítójármű van forgalomban. A szilárd hulladékot szállító célgépek iránti fontosabb követelmények: - zárt tartálya vagy felépítménye legyen, amelyben hulladéktömörítő és - továbbító szerkezet is van, ezáltal a gyűjtőtér megfelelően kihasználható, így a szállítás gazdaságos; - a könnyű, gyors, zaj- és pormentes rakodást és ürítést erre alkalmas szerkezetek tegyék lehetővé; - az igényeknek megfelelő méretű tartálya legyen, amely azonban a közúti forgalmat nem zavarja; - az alépítménye jó manőverező képességű, tartós, üzembiztos kivitelű legyen, amely megfelel a terepviszonyoknak, a forgalmi és közlekedésbiztonsági előírásoknak. A konténeres szállításnál a konténer a tulajdonképpeni gyűjtőedény és a szállítóeszköz rakodótere is egyben. Speciális emelőszerkezettel ellátott jármű végzi a különböző térfogatú konténereknek a jármű alvázára emelését, majd billentéses ürítését, az alapjármű motorjával mellékhajtóművön keresztül hidraulikus rendszer segítségével. Az emelőberendezés típusa szerinti változatok: - emelőkaros konténerszállító (a klasszikus cseretartályos megoldás); talajszintről emel a hátsó futómű mögött beépített keresztirányú tengelyen elforduló kettős emelőkarral; - emelőhorgos konténerszállító: a teleszkópos, horgos emelőkar a konténert a jármű segédalvázának keretére húzza a csúszótalpakkal vagy a vezetőgörgőkkel (hosszabb konténereknél gyakorta alkalmazott megoldás); - billenőrámpás-csörlős konténerszállító (az ún. multilift-rendszer célgépe): a konténert ferde, mozgatható rámpás csörlőzéssel emeli a járműre. A célgépek munkavégzése során felmerülő fontosabb szempontok: - a konténertároló hely jó megközelíthetősége, 5
- a tartályok felvételéhez és a cseretartály elhelyezéséhez elegendő tér kialakítása, - szilárd burkolat. A konténerszállító célgépek alkalmazhatósága: - intézményekben, üzemekben és közterületen is jól használható, - építési hulladékra a nyitott kivitelek előnyösek, - veszélyes hulladék esetén a speciális változatokat szükséges alkalmazni, - kétütemű szállításnál. A hulladékok szállításának szervezése éppen a szállítandó anyag különleges tulajdonságai és a feladat végrehajtása iránt támasztott sajátos igények miatt jelentősen különbözik a szokásos szállítási feladatoktól. Begyakorlott személyzetet, megfelelő szállító járművekkel jól ellátott, megszervezett, tervszerűen működő szervezetet igényel. Különösen érvényes ez a települési hulladékok szállítására. A szervezési munka fontos része a szükséges alapinformációk rendelkezésre állása. Ezek: - a keletkező hulladék fontosabb jellemzői, - a gyűjtőhelyek jellegzetességei (gyűjtési mód, megközelítési lehetőségek, stb.), - a szállítási útvonalak adatai (közlekedési, forgalmi viszonyok, kiépítettség, szállítási távolság, stb.). Az alapinformációk birtokában meghatározhatók: - a hulladékszállítási kapacitások, a célgépek száma és típusa, - a gyűjtőtartályok száma és kialakítása, - a gyűjtőkörzetek jellemzői (gyűjtési időszükséglet, fordulóidő, stb.). A hulladékszállítási feladatoknál, a korszerű matematikai módszereket felhasználva, műszakigazdasági elemzést kell végezni a legjobb döntés érdekében. A szállítási távolságok és a szállítási körülmények, a hulladék jellemzői, a rendelkezésre álló kapacitások ismeretében tulajdonképpen anyagmozgatási feladatot kell optimalizálni, ehhez jól alkalmazhatók a szállítási problémamegoldás és a körutazási-járatszerkesztés módszerei. Az optimalizálás célja, hogy a szállítókapacitás maximális kihasználtsága mellett a szállítási költségek minimálisak legyenek. A hálótervezés, a körutazási-járatszerkesztési modell módszerének adaptációja pedig egy-egy gyűjtőkörzet optimális járatrendszerének kialakítását segíti elő. Hazánkban mára már döntően regionális szolgáltatásról beszélünk, ahol a korszerű szállítás tervezését a szolgáltatók nem elsősorban a logisztika oldaláról, hanem az önkormányzatok szolgáltató rendszerbe történő bekapcsolódása oldaláról közelítik meg. 3. A szelektív hulladékgyűjtés helyzete és szerepe a hulladékgazdálkodásban A települési szilárd hulladékok szelektív gyűjtése a fejlett ipari országokban az elmúlt 10-15 év során került előtérbe, miután a hagyományos (vegyes) gyűjtési rendszerhez kapcsolódó, számos fizikai és mechanikai osztályozási műveletet alkalmazó, magas fokon - és sokszor bonyolultan - gépesített válogató-hasznosító üzemek gazdaságossága egyértelműen megkérdőjeleződött. A gyakorlati tapasztalatok alapján jöttek rá arra, hogy a keletkezés helyén történő, meghatározott anyagcsoportok elkülönített gyűjtésével és az azt kiegészítő, műszakilag lényegesen egyszerűbb utóválogatási módszerekkel olcsóbban, és ami igen lényeges, tisztábban, ill. jobb minőségben lehetett másodnyersanyagokat kinyerni a hulladékból, mint a korábban preferált központi hasznosító üzemekben. 6
Európában a hulladék másodnyersanyagkénti, ill. energetikai hasznosítását kívánják elősegíteni a tagállamok számára kötelező direktívák, amelyek egyrészt a csomagolóanyagokra, csomagolási hulladékok kezelésére (94/62/EK irányelv), másrészt a lerakásra kerülő hulladék biológiailag bontható szerves anyag tartalmának redukálására (99/31/EK irányelv) vonatkoznak. A teljes gyűjtött háztartási hulladék mennyiségnek átlagosan jelenleg kb. 15-20 %-át gyűjtik szelektíven az európai országokban, de néhány esetben (pl. Németország, Hollandia, Svédország, Svájc, Ausztria) ez az arány eléri a 25-35 %-ot is. A teljes kezelt települési hulladékmennyiségre vonatkoztatva a másodnyersanyagkénti hasznosítás európai átlaga kb. 10 % (Németországban 16 %, Dániában 19 %, Svájcban 22 %, Hollandiában 16 %, Svédországban 16 %), a termikus hasznosítás átlagértéke kb. 25 % (Németországban 36 %, Dániában 48 %, Svájcban 59 %, Hollandiában 35 %, Svédországban 47 %, Franciaországban 42 %). Jellemző, hogy azokban az országokban magasabb a másodnyersanyagkénti hasznosítás mértéke, ahol a termikus eljárások is egyre dominálóbbak. A jelzett országos átlagoktól természetesen egyes körzetekben, városokban igen eltérő értékek tapasztalhatók. Ezt a fejlesztési tendenciát alapvetően az életmódtól, életszínvonaltól és fogyasztási szokásoktól függő hulladék összetételi és mennyiségi változásai indokolják. Összetételében mindenütt folyamatosan növekszik a hasznosítható anyagok és az energetikailag kedvezőbb alkotók, illetve tulajdonságok aránya. Ez hazánkra is érvényes, mint az, az 1. sz. füzetben látható. Magyarországon a települési szilárd hulladék szelektív gyűjtése még csak a kezdeti lépéseknél tart. Az elmúlt években végzett szelektív hulladékgyűjtési kísérletek azt mutatták, hogy bár a lakosság környezet iránti érzékenységének fokozódása következtében nőtt a szelektív gyűjtésben való részvétel készsége és mértéke, azonban a nem kellő előkészítés, a sokszor szerencsétlenül vagy éppen rosszul szervezett gyűjtési akciók eredménye lényegében negatív volt. Az utóbbi 4-5 év során, tanulva a korábbi hibákból, néhány vidéki városban példamutatóan eredményes munka indult meg. A problémát az jelenti, hogy itthon nem alakult ki még egyrészt a társadalmi-gazdasági igényés feltételrendszer, másrészt hiányosak a megfelelő ösztönző ill. szabályozási módszerek, kötelezések, ráadásul nincsenek meg a technikai feltételek, kialakulatlanok a szelektíven gyűjtött alkotók ipari feldolgozásának feltételei és egyértelmű minőségi kritériumai. Az uniós irányelvek figyelembe vételével kerültek meghatározásra részben a Nemzeti Környezetvédelmi Programban, részben a hulladékgazdálkodásról szóló törvényben (2000. évi XLIII. tv. a hulladékgazdálkodásról), többek között olyan hosszú távú célkitűzések, amelyek a települési szilárd hulladékok kezelését a jövőben jelentősen megváltoztatják: - a települési hulladékkezelésben ki kell alakítani a hasznosítható és a veszélyes komponensek szelektív gyűjtésének infrastruktúrális hátterét és fokozatosan be kell vezetni a szelektív gyűjtési módszereket, - az EU irányelveknek megfelelően fokozatosan redukálni kell a lerakásra kerülő hulladék biológiailag bontható szerves anyag tartalmát (2005-ig 75 %-ra, 2008-ig 50 %-ra, 2015-ig 35 %-ra), - 2006-ig el kell érni, hogy a hulladékká vált csomagolóanyagok legalább 50 %-a hasznosításra kerüljön, ezen belül legalább 25 %-a anyagában kerüljön hasznosításra úgy, hogy ez az arány minden anyagtípusnál legalább 15 % legyen. A jelen hazai gazdasági adottságok alapján ezek látszólag túlzottan ambiciózus célkitűzések, azonban a külföldi tapasztalatokra támaszkodva, nem tűnnek teljesíthetetlennek. 7
A települési szilárd hulladék jelentős hányadát kitevő csomagolási hulladékok hasznosítását segíti a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének szabályairól szóló 94/2002. (V.5.) Kormány rendelet, amely lényegében az európai szabályozási alapelvekre támaszkodva határozza meg az érintett hulladékok hasznosításának peremfeltételeit. A fenti célkitűzések egyrészt a szelektív gyűjtéssel kapcsolt másodnyersanyag hasznosítással és a szerves anyagok komposztálásával, valamint a termikus hasznosítási eljárások alkalmazásával érhetők el. A keletkezési forrásnál történő szelektív gyűjtés alapfeltétele az egyes hasznosítható alkotók másodnyersanyagkénti, talajerő-utánpótlási célú, vagy energiahordozókénti hasznosításának, a kapcsolódó természeti erőforrások kímélésének. A szelektív gyűjtés tehát ennek elősegítésére alkalmazott eszközrendszer. A szelektív hulladékgyűjtés soha nem lehet a fentiek mellőzésével élőírt cél! A szelektív gyűjtés alkalmazásának céljai: - a hasznosítható alkotók feldolgozóiparba történő visszaforgatása, - a veszélyes alkotók elkülönített kezelésével a települési szilárd hulladék által okozott környezetterhelés csökkentése, - a szelektív gyűjtéssel elért mennyiség redukció következtében a szükséges ártalmatlanítási (lerakóhelyi) kapacitások megtakarítása. A mennyiségi redukcióval egyúttal a szükséges ártalmatlanítási kapacitások (elsősorban lerakóhelyi) nem elhanyagolható mértékű megtakarítása is elérhető (gazdasági szempontból ez az egyik nagy előnye a módszernek). 4. A szelektív hulladékgyűjtés alkalmazási feltételei és módszerei A külföldi tapasztalatok sora igazolja, hogy a szelektív hulladékgyűjtést csak alaposan, gondosan előkészített, jól szervezett és a lakosság együttműködését megnyerni tudó szolgáltatási rendszer kialakításával és folyamatos működtetésével lehet eredményesen megvalósítani. Emellett természetesen bizonyos externáliák is szükségesek, úgymint a támogató jellegű jogi szabályozás és a potenciális másodnyersanyagként hasznosítható alkotókat átvevő feldolgozóipar műszaki felkészültsége és nem utolsósorban gazdasági érdekeltsége. A szelektív hulladékgyűjtés eredményességét meghatározó kardinális kérdések, úgymint az ezt segítő jogi szabályozás és a feldolgozóipar fogadókészségének megteremtése országos léptékű megalapozást szükségeltet. Ez utóbbi nyilván erősen piacorientált, de ettől sokkal hatékonyabb és célratörőbb állami támogatást igényel. Ezek nélkül önkormányzati szinten az egész probléma lényegében a levegőben lóg. A szelektív gyűjtés kialakításánál alapelv, hogy csak ott célszerű bevezetni, ahol már van hagyományos szervezett hulladékgyűjtés és rendelkezésre állnak a gyűjtés-szállítás eszközei. A helyi adottságokhoz illeszkedve célszerű olyan kombinált megoldásokat alkalmazni a fokozatos bevezetés érdekében, amely egyaránt tartalmaz: - hulladékudvarokat, - gyűjtőszigeteket és - lakóházakhoz kötött szelektív elhordásos megoldásokat. 8
A szelektív gyűjtés kiterjedhet a település egészére, illetve annak egy-egy jól, a beépítési módok szerint lehatárolható területi egységére is (ez főként a bevezetési időszakban javasolt, azért, hogy az érintett lakosság az újfajta gyűjtéshez hozzá tudjon szokni). Az egyes gyűjtőterületeket már csak szervezési okokból is jól le kell határolni. A gyűjtőterületek kijelölését alapvetően: - a terület jellege, beépítettsége (családiházas-kertes, zártsorú-többszintes, egyedi magasházas, lakótelepi), - az ellátandó lakosszám, a keletkező hulladék mennyisége, - a hulladék térfogatsűrűsége, jellemzői, a szelektíven gyűjtendő alkotók mennyisége és részaránya, - a hulladékgyűjtés-, szállítás gyakorisága, - szállításszervezési és -gazdaságossági szempontok határozzák meg. A családiházas, kertes beépítésű területeken a gyűjtőedényzet rendszerint korlátozásokkal, de elhelyezhető. A zártsorú, többszintes beépítésű területeken - rendszerint településcentrumok - a gyűjtőedényzet épületen belüli elhelyezése korlátozott, ezért a szelektív gyűjtés edényzetének egy részét a közterületen kell elhelyezni. Hasonló a helyzet az egyedi magasházas területeken A lakótelepeken a szelektív gyűjtés a zöldterületeken létesített közterületi gyűjtőszigeteken oldható meg legelőnyösebben. A szelektív gyűjtés megszervezése során figyelembe veendő fontosabb szempontok: - a hulladékkeletkezési helyhez minél közelebbi és lehető legkényelmesebb elkülönítést biztosító gyűjtőhelyek kialakítása, - a megközelítési távolság az érintett lakosok számára a lehető legkisebb legyen, - rugalmas, igényekhez alkalmazkodó kialakítás, - a települési környezetbe való harmonikus illesztés, esztétikus kivitel. 4.1 A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek lehetnek lépcsőházban, közös helyiségekben, szeméttárolókban, kapu alatt, illetve a családi házaknál az udvaron. Fontos a praktikus helykihasználás, az olcsó és egyszerű műszaki megoldások alkalmazása, jó a hozzáférhetőség és a könnyű ürítés, valamint a könnyű tisztíthatóság. Lényeges, hogy ne zavarja a lakóház funkcionális működését. A kertes, családiházas beépítésű területeken kezdetben célszerű a kétedényes gyűjtés alkalmazása (a biohulladék és a nem hasznosítható hulladék elkülönített gyűjtése), ami a rendszer kiépülésével szükség szerint, fokozatosan állítható át a másodnyersanyagok további szelekcióját lehetővé tevő gyűjtési módra. A gyűjtőedényzetből a hulladékok elszállítása a hagyományos gyűjtési rendszer célgépeivel, de elkülönítetten és módosított gyűjtési-szállítási logisztikai rend szerint történik. Ebbe a kategóriába sorolható a városias beépítésű területeken alkalmazott, a vegyes hulladékot tároló edényzet mellett elhelyezett, általában egyféle hulladék gyűjtő edényzettel (pl. papír) megvalósított szelektív gyűjtés. Ugyancsak itt említendő a családiházas övezetekben alkalmazható zsákos gyűjtés, vagy a kötegelt újságpapírok meghatározott napokon a gyűjtőedény mellé történő kihelyezése. Bármelyik rendszer mellett döntünk is, nagyon fontos, hogy a gyűjtésbe bevont lakosság előtt ismert legyen a gyűjtött hulladékok gyűjtési naptára. A hulladéknaptár minden fontos 9
információt tartalmaz, amely a lakossági magatartást formálhatja. Ennek elkészítése és az érintettek számára történő megismertetése alapvető fontosságú! 4.2 A közterületi hulladékgyűjtő szigetek A lakóházak közelében, ill. közterületeken kialakított gyűjtőszigetek (gyűjtőpontok) esetében - az előző kritériumok betartása mellett - fontos az edényzet zárhatóságának biztosítása, hulladékalkotók beürítéséhez könnyen hozzáférhető beürítő lehetőségekkel való ellátása, a közterületi funkciók zavartalanságának biztosítása, az esztétikus és környezetbe illeszkedő, de figyelemfelkeltő (színes, felirat, stb.) kivitel, valamint a gyűjtőjárművek számára a jó megközelíthetőség. A minél egyszerűbb, gazdaságosabb műszaki megoldásokra kell törekedni. A közterületeken telepített gyűjtőszigetek hálózata képezi a szelektív gyűjtés gerincét. A gyűjtősziget funkciói: - a lakosság által odahordott szilárd hulladékféleségek elkülönített, akadálytalan és időben folyamatos gyűjtési lehetőségének biztosítása, - az elkülönítetten gyűjtött hulladékféleségek közegészségügyi és környezetvédelmi szempontból kifogástalan módon történő, rövid idejű, átmeneti tárolása (az elszállítás menetrendjétől függően). A gyűjtőszigeteken kizárólag a másodnyersanyagként hasznosítható alkotók, úgymint: - a papír, - a műanyagpalack és fólia, - a színes és fehér üveg, - a fém italosdobozok gyűjtése tervezhető (ezek döntően csomagolási hulladékok). A fém italosdobozok a műanyag hulladékkal közös konténerben is gyűjthetők, mert az utóválogató soron elkülönítésük - akár kézi, akár automatikus módon - egyszerűen megoldható. Az italosdobozok önálló konténeres gyűjtését leginkább a nagyforgalmú kereskedelmi központoknál alkalmazzák. Gyűjtőszigeteken veszélyes hulladékok (szárazelemek, festékes dobozok stb.) továbbá bomló szerves anyagok és más az egészségre káros, továbbá nagydarabos hulladékok nem gyűjthetők! A gyűjtőszigetek telepítését a városszerkezeti adottságok (beépítettség, lakósűrűség, út- és közlekedési viszonyok) alapvetően befolyásolják, ezért a rendszer kiépítése minden esetben egyedi tervezést igényel. A telepítési helyek meghatározásánál figyelembe veendő szempontok: - a hulladék keletkezés valószínűsíthető súlyponti helyei, - a kényelmes és relatíve rövid idejű gyalogos megközelítés, lehetővé téve egyúttal a gépkocsival történő megközelítést is, - a szelektíven begyűjtött hulladékot tároló edényzet gépi ürítésének és a gyűjtőjárművek számára az akadálytalan megközelíthetőségnek a biztosítása, - rugalmas, a változó igényekhez alkalmazkodó kialakítás (bővítési lehetőség), - az adott települési környezetbe harmonikusan illeszkedő, esztétikus és közegészségügyi szempontból kifogástalan kivitel. 10
A gyűjtőszigetek előnyös telepítési helyei a lakókörzetek terei, utcakiszögelések, a kereskedelmi és bevásárló központok parkolói. A lakótelepeken alkalmas telepítési helyek rendszerint rendelkezésre állnak, a kertes övezetekben előnyös telepítési lehetőségek vannak a kereskedelmi és intézményi centrumok közelében. A gyűjtőszigeteket a hulladékudvarok vonzáskörzetében nem célszerű telepíteni, mert jó kihasználtságuk nem valószínűsíthető. A gyűjtőszigetek sajátos előnye az áttelepíthetőség, azaz ha az üzemelés során kiderül, hogy a tervezéskor feltételezett kihasználtság mértéke csekély, az edényzet gyorsan és egyszerűen kedvezőbb helyre áthelyezhető, (rugalmasság a lakossági kiszolgálásban). A kényelmes lakossági megközelítés érdekében a tervezett ráhordási távolság - gyalogos ráhordás esetén - ne legyen nagyobb 2-300 m-nél. Fontos, hogy a gyűjtőszigetek a telepítési hely környékének szokásos funkcionális működését ne zavarják (pl. ne akadályozzák a gyalogos forgalmat). A gyűjtőszigetek őrzés nélkül és időbeni korlátozás nélkül üzemelnek. A gyűjtőszigetek engedélyezése önkormányzati hatáskör, környezetvédelmi szakhatóság bevonása nem szükséges, védőtávolság nincs. Az alkalmazható gyűjtőeszközök (gyűjtőedényzet) megválasztásánál követelmény: - a gyűjtendő hulladékalkotó jellegének megfelelő kialakítás, - az alkalmasan kiképzett bedobónyílás, - az illetéktelen kivétel elleni biztosítás (zárható kivitel), - a könnyű üríthetőség és tisztíthatóság, - a minimális zajjal járó funkcionálás (üveggyűjtő edényeknél), - a figyelemfelkeltő szinezés feliratozás és piktogramok használata, - az esztétikus megjelenési forma, - továbbá az időjárásállóság és a szándékos rongálás elleni védelem. A gyűjtőszigetek esetében az alábbi gyűjtési rendszerek használatosak: A). Hagyományos tömörítőlapos hulladékgyűjtő célgép. B). Speciális, helyszíni ürítést biztosító daruval és nyitott, vagy zárt szállító nagykonténerrel felszerelt gépjármű egy- vagy többkamrás gyűjtőedényzettel kombináltan. C). Görgős nagykonténer szállítására alkalmas hulladékgyűjtő célgép többkamrás, cserekonténeres rendszerben működtetett gyűjtőedényzettel kombináltan. Az egyes gyűjtési - szállítási rendszerek jellemzői A). Hagyományos gyűjtőjármű és átalakított szabványedényzet kombinációja. A gyűjtőszigeteken elhelyezett szabvány edényzetnél az átalakítás a fedél alkalmas bedobónyílásokkal való módosítását és fedélrögzítő zárral történő felszerelését jelenti. A kiürítést és szállítást tömörítőlapos célgép végzi, az edényzet helyszíni kiürítésével. A rendszer előnye, hogy ugyan módosított, de végül is a vegyes gyűjtésben alkalmazott szabvány edényzettel és a szintén hagyományos gyűjtésben használatos tömörítőlapos célgépekkel oldja meg a feladatot. Hátránya viszont, hogy - az eltérő színezés és feliratozás ellenére - zavaró az igénybevevő lakosság számára, továbbá, csak tömörítőlapos célgépek használata esetén alkalmazható. A 11
gyűjtési - szállítási művelet munkaerőigénye járatonként 2-3 fő. A fogódobos célgépek a feladatra nem megfelelőek, ugyanis azok zúzó, keverő hatása miatt az utóválogatás lényegesen körülményesebb. B). Helyszíni kiürítést biztosító konténeres gyűjtőjármű és egy- vagy többkamrás gyűjtőedényzet. A legszélesebb körben alkalmazott rendszer. Az edények helyszíni ürítése vagy a fenéklap nyitásával, vagy a tartály szétnyitásával történik. A többkamrás edény ürítéséhez a kiszolgáló autódarut két vagy három munkahengerrel kell felszerelni, az ürítendő kamrák számától függően. Az edényzet tartalmának fogadására és elszállítására az autódaruval felszerelt, nyitott nagykonténert mozgató céljármű szolgál. A többkamrás edényzet használatakor a célgép nagykonténerét belső elválasztó falakkal elkülönítve alakítják ki az egyes anyagféleségek számára. A feladat kifogástalanul megoldható autódaruval felszerelt, nyitott platójú tehergépjárművel is. A gyűjtőedényzet telepítése rendszerint különösebb építészeti kiképzést nem igényel, azonban ha lehet, a gyűjtőszigeteket célszerű - különösen a belvárosi és a lakóterületeken - a környezetbe illesztve, de jól azonosítható megjelenéssel megvalósítani. A rendszer előnye, hogy kifejezetten a szelektív gyűjtési feladatra szolgáló, könnyen kezelhető és kiszolgálható edényzetet használ, amely a lakosság számára egyértelműen azonosítható és a változó igényekhez rugalmasan illeszthető. A vegyes hulladékgyűjtési rendszertől teljesen függetlenül működtethető. Nem igényel drága célgépeket az anyagok begyűjtéséhez és szállításához. A begyűjtés és szállítás feladata egy munkaerővel megoldható. A különböző másodnyersanyagok, külön járatokban szervezve ugyan, de lényegében azonos gyűjtőjárművel gyűjthetők és szállíthatók. Hátránya, hogy egy önálló gyűjtő- szállító rendszer kiépítését igényli. C). Görgős nagykonténeres gyűjtőjármű cserekonténeres gyűjtőedényzettel kombináltan. Az alkalmazott gyűjtőedényzet többrekeszes, egybeépített nagykonténer, amelyet speciális konténerszállító célgéppel szállítanak az utóválogatóba, ott ürítik azt, majd tisztítást követően az üres konténert cserekonténerként a gyűjtőszigethez vagy egy másikhoz visszaszállítják. A gyűjtési ciklusok függvényében megfelelő számú cserekonténert kell biztosítani. A használatos gyűjtő - szállító jármű multilift rendszerű célgép, amely a gyűjtő nagykonténert magára húzza és rögzíti. A gyűjtési - szállítási feladat itt is egy fővel megoldható. Az alkalmazott többrekeszes nagykonténereknek az elhelyezése kifejezetten a bevásárló központoknál és P+R parkolóknál ajánlható, a szokásos városi gyűjtőszigeteken ritkábban használatosak. A rendszer előnye, hogy nincs szükség a gyűjtőhelyen átürítési manipulációra és a többféle másodnyersanyag egy járattal elszállítható. Munkaerőigénye minimális. Hasonlóan az előzőhöz, független rendszerként működtethető. Hátránya ezzel szemben az, hogy az edényzet telepítése a méretek miatt korlátozott, a változó igényekhez illesztése nehézkes, továbbá a cserekonténeres megoldás miatt megfelelő számú üres edény biztosítása szükséges, valamint speciális célgépigénye van. Egyedi gyűjtő - szállító rendszer kialakítását igényli. 12
Bármelyik rendszer kiépítésénél fontos követelmény, hogy azonos típusú, egységes, a kiszolgált körzetek várható hulladékkeletkezéséhez igazodó, eltérő térfogatú gyűjtőedényzet kerüljön alkalmazására. Erre nem csupán az egységes településkép érdekében van szükség, hanem a tervezendő hálózat műszakilag hatékony és gazdaságilag legkedvezőbb üzemeltetése miatt is (egységes gyűjtő és szállító eszközök, problémamentes áttelepíthetőség, az igénybevevő lakosság számára a könnyű azonosíthatóság, az időszakos tisztítás miatti cserélhetőség, stb.). Nem célszerű a többéves bevezetési és kiépítési folyamat során az edényzettípusok változtatása. A gyűjtőszigeteken szelektíven gyűjtött másodnyersanyagok begyűjtési-szállítási gyakorisága kizárólag a tervezett logisztikai rendszer (kapacitások, járatszervezés) függvénye. Közegészségügyi szempontból nincs kötöttség, hiszen nem veszélyes, biológiailag nem bomló anyagokról van szó. A szokásos ürítési gyakoriságot havi egyszeri, vagy két, illetve három hetenkénti alkalomra lehet tervezni, figyelembe véve a telepített edényzet kapacitását és a lakossági igénybevétel mértékének a használati idő során várható növekedését. Logisztikai és üzemszervezési szempontból kedvezőbb, ha az ilyen szelektív gyűjtési rendszer a hagyományos vegyes gyűjtési rendszertől lényegében független (ez a függetlenség relatív, hiszen a hagyományos hulladékgyűjtés logisztikájának módosítási szükségessége nem hagyható figyelmen kívül). Részben a lakossággal történő elfogadtatás időigénye, részben a valóban eredményes működtetés megvalósítása (a tervezési hibák menet közbeni korrekciója a gyakorlati üzemelési tapasztalatok alapján), valamint a létesítés nem csekély gazdasági vonzatai egyaránt szükségessé teszik a gyűjtőszigetek hálózatának fokozatos, ütemezett kiépítését. Az első ütemben olyan helyeket célszerű kiválasztani, amelyeknél a lakossági fogadtatás a legpozitívabb, továbbá a terület funkciója következtében a legnagyobb ráhordási mennyiségek várhatók. Az első ütem kb. 2 éves működési tapasztalata alapján kerülhet sor a hálózat további bővítésére, illetve teljes kiépítésére. A gazdasági lehetőségek függvényében, még optimális körülmények között is, megítélésünk szerint a teljes rendszer kiépítése reálisan legalább 5-7 éves időigénnyel jár. 4.3 A hulladékudvarok A szelektív gyűjtési rendszer sajátos, azt kiegészítő elemei a hulladékudvarok, ahol a lakosság elsősorban a nem rendszeresen keletkező darabos hulladékait, a lakások kisebb átalakítása során keletkező bontási és építés hulladékait, a háztartásokban keletkező veszélyes hulladékait, stb. adhatja le. Funkciói a következők: - a lakosság által behordott hulladékok átvétele, - az átadott hulladékok mennyiségi és minőségi adatainak nyilvántartása, - a begyűjtött hulladékok rövid idejű szelektív tárolása (az elszállítás menetrendjétől függően), - a begyűjtött hulladékok rendszeres elszállításának szervezése hasznosító vagy ártalmatlanító telephelyre. - 13
A hulladékudvarnak nem feladata a hulladékok fizikai előkezelése (aprítás, bálázás, válogatás). A szelektíven gyűjtött hulladékok elszállítását végző járművek és gyűjtőeszközeik karbantartása, tárolása sem az udvarban, hanem az üzemeltető más telephelyén történik. A szolgáltatás a települési hulladékgyűjtési szolgáltatási elválaszthatatlan része, mivel főként azoknak a hulladékoknak az átvételére szakosodott, amelyek a háztartási gyűjtőedényzetben nem helyezhetők el, illetve azokat a lomtalanítási akciók során sem szállították el. A hulladékudvar megközelíthető személygépkocsival, utánfutóval, 3,5 tonnánál kisebb tehergépkocsival és természetesen gyalogosan is. A hulladékudvarban képzett személyzet végzi a beszállított hulladékok átvételét. A hulladékudvarokban gyűjthető hulladékok köre: - másodnyersanyagként hasznosítható alkotók (papír, üveg, műanyag-flakonok, fólia, fémhulladékok, alumínium italos dobozok, vashulladékok, fahulladék, textilhulladék), - termékdíj törvény hatálya alá tartozó hulladékok (gumiabroncs, hűtőszekrény), - darabos hulladékok (háztartási tárgyak és berendezések, elektronikai hulladékok, gépkocsironcs), - lakossági körből származó veszélyes hulladékok (szárazelem, akkumulátor, gyógyszer, festék- és lakkmaradékok csomagolóeszközeikkel, sütőzsírok, növényvédőszermaradékok, fénycső és izzó), - lakossági körből származó építési, bontási hulladékok. A zöldhulladékok gyűjtésére (nyesedék, fű, lomb) annak idényjellege és területi koncentráltsága (főleg kertváros) miatt, lomtalanítási jelleggel külön gyűjtőjáratok szervezése javasolható az ingatlanok elől, ill. azok közeléből. Erre a gyűjtőszigetek, hulladékudvarok hálózata valójában nem alkalmas, bár az udvarokon egy-egy ilyen célkonténer kihelyezése megoldható. A gépkocsironcsok gyűjtésére célszerű egyetlen központi helyet kijelölni, mert innen gazdaságosabb a továbbszállítás. A hulladékudvar helyszínének kiválasztásánál a következőkre kell tekintettel lenni: - a településszerkezet (a hulladékudvart a település sűrűn lakott részén célszerű kialakítani), - a könnyű megközelíthetőség (mind a lakosok, mind a szállító járművek szempontjából), - a terület látogatottsága, - a közúti forgalom rendje (pl. egyirányú utcák, jól elhatárolható és bekeríthető területen), - a működtetéshez szükséges közműcsatlakozások megléte, - a regionális hulladékhasznosító létesítmények elhelyezkedése és megközelíthetősége. A hulladékudvar működésével járó forgalom a lakossági beszállításra és a szelektíven gyűjtött hulladékok elszállítására korlátozódik, tehát nem jár nagyobb forgalommal, mint általában a kereskedelem. Belvárosi, sűrűn beépített területeken a főútvonalakról nyíló mellékutcákban célszerű az udvart telepíteni. Külső városközpontokban az önkormányzati hivatalok, intézmények, bevásárlóközpontok környékén célszerű hulladékudvarok kialakítása. A hulladékudvar területigényét az alábbi tényezők befolyásolják: - a fogadóépület és a fedett-zárt építmény terület, - a tetővel ellátott, illetve a szabad területen elhelyezett edényzet helyigénye, - az edényzet mozgatásához, szállításához, illetve a lakosság beszállításának zavartalanságához szükséges hely, 14
- a kiegészítő létesítmények és eszközök elhelyezéséhez szükséges terület (pl. homoktároló, targoncatároló), - a bővítési lehetőség területigénye. Egy hulladékgyűjtő udvar minimális helyszükséglete az elhelyezni kívánt edények alapterületének tízszerese, de legalább 400 m 2. Városias hulladékudvar lehetséges elrendezése A hulladékudvarok által begyűjtendő hulladékok mennyiségét a települési szilárd hulladék ellátási területre vonatkozó elemzése alapján lehet meghatározni. Ehhez az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben megadott, hulladék összetételre és annak várható változására szolgáló adatok jól felhasználhatók (lásd 1.sz. füzet információit). A gyűjtendő hulladékmennyiségnél figyelembe kell venni, hogy a vonzáskörzetében lévő lakosságnak - legalábbis az első 3-5 évben - csak a 20-40 %-a veszi igénybe, a külföldi és az eddigi hazai tapasztalatok szerint. A kezdeti időszakot követően rendszerré váló, megszokott szolgáltatásnál is csupán az érintett lakosság legfeljebb 70-80 %-os részvételével lehet számolni (ez igaz a teljes szelektív gyűjtési rendszerre is). Ennek minimális feltétele: - ha jogszabály is erősíti a használatot (pl. önkormányzati rendelet írja elő a szelektív hulladékgyűjtést), - ha a hulladékgyűjtő udvar igénybevétele nem okoz különösebb kényelmetlenséget a lakosság számára (távolság, helyszín, stb.), - ha az udvar működtetéséről, annak használatáról rendszeres és részletes információkkal rendelkezik a lakosság. 15
Kistelepülési hulladékudvar kialakítási változata A hulladékudvarba beszállított hulladékmennyiséget befolyásolják: - a lakosság által elfogadott ráhordási távolság, elérhetőség, - a nyitvatartási rend (mennyire igazodik a lakosság szabadidejéhez), - a fogadási feltételek megfelelősége (pl. könnyű parkolás). Ismerve a külföldi tapasztalatokat és tekintettel a hazai lakosság környezeti tudatosságának relatíve alacsony színvonalára, azzal kell számolni, hogy még a szelektív gyűjtésért valóban tenni akaró lakosság sem lesz hajlandó túl nagy távolságokat megtenni. Ezért nagyvárosokban legfeljebb 1-1,5 km ráhordási távolság vehető figyelembe a kezdeti időszakban, ami nem zárja ki ennek fokozatos bővülését (tapasztalatok szerint ez a ráhordási távolság legfeljebb 2-2,5 km-re bővülhet, főként a gépkocsival rendelkező lakosok miatt). Kisvárosokban az első időszakban elégséges egy, esetleg két hulladékudvar kialakítása, ami a helyi igények alapján változhat. Kistelepüléseken a meglévő hulladékkezelési rendszer vizsgálata alapján kell eldönteni a hulladékudvar telepítését. A hulladékudvarok kialakításánál alapvető szempont a lakosság és a környezet biztonsága, de a költségtakarékosságot is figyelembe véve, a minimálisan szükséges edényzet egy részét fedett, zárt területen kell elhelyezni, míg más részük tető alatt vagy szabad területen tárolható. Fedett, zárt területen kell elhelyezni azokat a gyűjtőedényeket, amelyek nem zárhatók és veszélyes hulladékot tartalmaznak. Tetővel ellátott szabad területen célszerű elhelyezni a hasznosítható hulladékokat, illetve a termékdíj törvény hatálya alá tartozó hulladékokat befogadó és tároló eszközöket. A szabad téri hulladéktároló terület (részben fedett, részben nyitott), ahol csak a szabványos, zárható tárolóeszközök helyezhetők el. A hulladékudvar kialakításánál biztosítani kell az őrzést, a szakszemélyzetet, az átvételt és nyilvántartást szolgáló adminisztrációs helyiséget, az ott dolgozó személyzet megfelelő munkakörülményeit, a burkolt közlekedési felületet, a térvilágítást, a biztonságos kerítést, a beszállítók egyértelmű, világos és mindenki számára érthető tájékoztatását, a biztonságos 16
hulladék átvétel feltételeit. Amennyiben egy településen több hulladékudvar létesül, célszerű azokat standard elemekből, azonos stílusjegyekkel megvalósítani. A hulladékudvarokban egyes hulladéktípusokra javasolható gyűjtő edényeket az alábbi 1.sz. táblázat foglalja össze. Hulladékalkotó Hulladéktípusokra javasolható gyűjtőedényzet Gyűjtőedény mérete 1. sz. táblázat Minősége (anyaga) Papírhulladék 1100 l-es vagy 5,2 m 3 -es konténer fém Üveghulladék 1100 l-es vagy 5,2 m 3 -es konténer fém Műanyaghulladék 1100 l-es vagy 5,2 m 3 -es konténer fém Fémhulladék 1100 l-es vagy 5,2 m 3 -es konténer fém Akkumulátor Speciális konténer műanyag Fáradt olaj 220 l-es hordó fém Sütőzsiradék 60 l-es vagy 220 l-es hordó fém, ill. műanyag Gyógyszermarad 120 l-es kuka műanyag ék Szárazelem 120 l-es kuka műanyag Festék 120 l-es kuka műanyag Növényvédő 120 l-es kuka műanyag szer(szilárd) Nővényvédő 220 l-es hordó műanyag szer(folyékony) Fénycső Speciális konténer fém A hulladékudvarokban a hulladékokat legfeljebb néhány hétig lehet tárolni, célszerű azonban azokat egy-egy fuvarnyi mennyiség összegyűjtését követően azonnal a felhasználóhoz továbbítani. Az indokolatlanul hosszabb időn át tárolt hulladékok feleslegesen kötnek le tárolási kapacitást és helyet, ez gazdasági szempontból nyilvánvalóan kedvezőtlen. Ezért nagyon lényeges, hogy a potenciális átvevőkkel rendszeres, hosszú távú szerződésekkel biztosított együttműködés jöjjön létre. Megjegyzendő, hogy a veszélyes komponenseket is gyűjtő hulladékudvarok megvalósításához a környezetvédelmi hatóság engedélye nem nélkülözhető. Egy adott településen belül telepítendő hulladékudvarok számának meghatározásához irányadó információt ad a 2.sz.táblázat. A konkrét létesítményszámot befolyásolja a településnagyságon és laksűrűségen túl a területen keletkező települési szilárd hulladék mennyisége, alkotók szerinti megoszlása és összetétele, valamint a lakossági közreműködés várható mértéke. Egyértelmű, hogy a működő hulladékgazdálkodási rendszer és a kapcsolódó gazdaságossági számítások eredményei meghatározóak. Javasolható, hogy kisebb településeken egy, esetleg két hulladékudvar létesüljön. Nagyobb településeken fokozatos kiépítés célszerű, először a település központokban, - ahol nagyobb a laksűrűség és a kereskedelmi forgalom - kerüljön sor telepítésre és azt követően létesüljenek a körzeteket érintő egységek. 17
A tervezhető hulladékudvarok száma különböző településtípusoknál 2. sz. táblázat Lakos-szám Településszám Belterületi Hulladékgyűjtő kategóriánként népsűrűség udvarok száma fő/km² db 100.000 felett 10 (*) 50.000-100.000 15 2925 9-12 20.000-50.000 50 2000 7-9 10.000-20.000 80 1900 2-3- 4 5000-10.000 150 1350 2-3 1000-5000 1000 1050 1-2 1000 alatt 1600 600 1 (*) csak egyedi tervezés alapján dönthető el A települési szilárd hulladék veszélyes komponenseinek szelektív gyűjtésére a hulladékudvarok hálózata mellett, azt kiegészítve, a mobil begyűjtési módszer használata is javasolt. Ez lényegében egy speciális, zárt, a különböző veszélyes komponensek elkülönített fogadására alkalmasan kiképzett felépítménnyel rendelkező jármű meghatározott időrendben történő üzemeltetését jelenti, melynek segítségével célszerűen negyedéves vagy féléves gyakorisággal, szakképzett személyzet részvételével oldják meg a veszélyes alkotók begyűjtését. Ennek a módszernek és a hulladékudvarok hálózatának kombinációjával a veszélyes komponensek visszagyűjtési hatékonysága tovább javítható. 4.4 A válogató szükségessége és műszaki kialakítása A gyűjtőszigetekről, közvetlenül a házon belüli gyűjtőhelyekről, valamint a termelő és szolgáltató szervezetektől szelektíven begyűjtött hulladékok megfelelő piaci értékesítéséhez nélkülözhetetlen az utóválogató, tisztító funkciót is betöltő, döntően kézi válogatásra épülő technika alkalmazása. Tekintettel a másodnyersanyagokat hasznosító ipar minőségi elvárásaira, e nélkül a szelektív gyűjtés nem valósítható meg, az eredményes rendszer csak így teljes. A kezdeti időszakban mindaddig, amíg az érintett lakosság ezt a fajta gyűjtési módot nem szokja meg, azzal nem azonosul - ez évekbe telik -, a gyűjtőszigetek edényzetének tartalma nagy valószínűséggel erősebben szennyezett lesz (tartalmaz idegen hulladékalkotókat), mint a már bejáratott, kiforrott működési időszakban. Külföldi tapasztalatok igazolják, hogy még egy megszokott és jól működő hálózat esetében sem biztosítható a szelektíven gyűjtött alkotók ipar által megkövetelt tisztasága, ezért az edények tartalmát mindenkor utóválogatással kell kezelni. Legfeljebb a későbbi terminus alatt az utóválogatás gyorsabban és egyszerűbben hajtható végre. Az utóválogatást végző létesítmények számát és helyét döntően a gyűjtés - szállítás logisztikai tervezése során lehet meghatározni (szállítás optimalizálás). Az utóválogató kapacitásának tervezésekor a gyűjtőszigetekről beszállított másodnyersanyag mennyiségeken túl figyelembe kell venni az egyedi lakóházaknál megjelenő szelektív gyűjtési (itt a hasznosítható komponensek egy edényben, keverten gyűjtendők), valamint a vállalkozásoktól és intézményektől szelektíven begyűjtött hulladékmennyiségeket is. Ezek határozzák meg, hogy az egyes válogató létesítményeknél hány és mekkora kapacitású kézi válogatóvonal építendő ki. 18
A válogatómű technológiáját és telepítését oly módon kell megvalósítani, hogy: - Képes legyen a különböző módon gyűjtött hulladékok fogadására és feldolgozására, tehát egyaránt alkalmas legyen a kevert csomagolóanyag hulladék és a különböző mértékben előszelektált szállítmányok fogadására (rugalmasság). - A technológia zárt rendszerű legyen, zárt épületben nyerjen elhelyezést és messzemenően gondoskodjon az egészséges munkakörülményekről éppúgy, mint a környezete védelméről. - A válogatóműnek a kívánt kapacitást a feldolgozandó hulladék fajták szerinti feladási tömegarányoknak, valamint a hulladékfajtánként előállítandó termékfrakcióknak megfelelően kell teljesítenie. - Több válogatószalag esetén a kiszolgáló részegységek (szállítószalagok, dobrosta, stb.) alapvető feladata annak biztosítása, hogy a szalagon egymással párhuzamos - egyidejű üzemmódban - az eltérő gyűjtésből származó anyagok feldolgozására is mód legyen (pl. könnyű csomagolóanyag az egyik szalagon és az iparból származó - döntően papír - a másik szalagon egyidejűleg is feldolgozható legyen). - A vas kiválasztása gépi úton történik. - A nem vas fémek (döntően Al) leválasztása kézzel és géppel történhet. Ha kézi úton történik az Al tartalmú hulladékkinyerés (ez ma a leggyakoribb), akkor célszerű helyet biztosítani a későbbi gépi megoldásra. - A csekély mennyiségben előforduló veszélyes, vagy idegen anyagok kiválogatásáról gondoskodni kell (gyűjtőedények, azok helye, telepítése és mozgatása). - A kézi válogatás tiszta munkahelyi körülményeinek és a termékek tisztaságának biztosítása érdekében gondoskodni kell a gyűjtött hulladékban előforduló - nem értékes - résznek a technológiai folyamat elején történő leválasztásáról (rendszerint a válogatóhely elé kapcsolt dobrostával), továbbá a gépeknél a megfelelő porelszívásról (kiporzás elleni védelemről), a poros levegő szabad légtérbe való kibocsátás előtti megtisztításáról. - A terméktároló boxokból - figyelembe véve a várhatóan egyidejűleg kiválogatott termékfajtákat - a kézi válogatószalag alá általában 6-8-at telepítenek, amelyek mindegyike rendszerint alkalmas euro-konténer befogadására. - A kézi válogatószalagot zárt térben kell elhelyezni, amelyben gondoskodni kell a megfelelő tiszta levegőellátásról és klimatikus viszonyokról. - A létesítmény egészében és részleteiben is feleljen meg a tűzvédelmi és környezetvédelmi előírásoknak. A válogató művet csak munkanapokon és legfeljebb kétműszakos üzemmódban célszerű üzemeltetni. A válogatómű maga is termel hulladékot, ami a teljes feldolgozott mennyiségnek mintegy 15-20 m/m %-a jól bejáratott, kiforrott szelektív gyűjtési rendszer esetén (külföldi tapasztalatok szerint). Ennek további ártalmatlanításáról gondoskodni kell (döntő mértékben égethető, kisebb mértékben rendezett lerakható). A válogatómű technológiai folyamata az alábbi műveleteket foglalja magába: - A feldolgozási folyamat első lépcsőjében a beszállított hulladék tömegének mérése és számítógépes adatfelvétele történik meg. - A szállítmány kiürítése és lerakása a válogatómű épületében történik. Az épület alapterületének kb. 60 %-a szolgálja azt a célt, hogy a beérkező hulladék előszelektált formában kerüljön különböző rakatokban lerakásra. Ezzel elérhető, hogy az azonos módon gyűjtött és közel azonos tartalmú szállítmányok ugyanazon rakatba kerüljenek. 19
- A válogató rendszerre a hulladék feladása bordázott gumiszalaggal valósul meg. A feladás a lerakatból meghatározott rendben, markológéppel történik - A finom rész leválasztása rostálással. Funkciója a finom szennyeződések anyagáramból történő eltávolítása. A rostálásra rendszerint 20-50 mm lyukméretű forgó dobrosta alkalmazott. Több válogatószalag esetén az egyik sorra dobrostát, a másik sorra vibrációs rostát célszerű telepíteni. - A finom és a durva részből, vagy a feladás anyagáramából a vas leválasztása egyaránt mágneses szeparálással valósul meg. A finom részre dobszeparátor, egyéb esetekben célszerűen szalag feletti szeparátor alkalmazott. - A hasznos anyagok szortírozása a válogató szalagon kézi erővel történik. A főbb anyagcsoportok: üveg, alumínium, műanyag fólia, kemény műanyag- palack, pohár-, egyéb műanyag, kartonpapír, nyomdai papírhulladék, egyéb papír. A szalagon egy ember által mélységben átfogott (átfogható) távolság 0,6 m, a szalag hossztengelye mentén egy fő munkahelyének szélessége 1,5-1,8 m, összes munkahossz 2-2,5 m. A válogatást végző személyzet a szalag mindkét oldalán dolgozik. - Az anyag bálázó géphez juttatására szállítószalag szolgál (szokásosan papír és műanyag frakciók kerülnek bálázásra). - A végtermékek tárolása gyűjtő boxokban, vagy az ott elhelyezett konténerekben történik. - A boxok kiürítését vagy tolólapos rakodógép, vagy szállítószalag végzi el. Konténeres gyűjtésnél (görgős konténerek) az elszállítást alkalmas konténeres szállító célgépekkel oldják meg. A bálák mozgatását, szállítását alkalmas rakodógéppel biztosítják. A válogatómű üzemvitele a vázolt megoldással igen rugalmasan alkalmazkodik a válogatósoron éppen feldolgozni kívánt hulladék összetételéhez, amely egyúttal meghatározza a telepítendő válogató személyzet létszámát is. Alapvetően két üzemmódot különböztetünk meg: - negatív szortírozás (negatív, mert a válogatás nem a fő komponensre irányul, hanem az azt szennyezőre) ez esetben egy valóban szelektíven begyűjtött hulladékot dolgoz fel a válogató - pl. csak két-három fajta műanyagot tartalmaz a hulladék - és a feldolgozandó anyagban az egyik komponens a döntő, míg a másik egy vagy két komponens mennyisége az előbbihez képest lényegesen kisebb. Ilyenkor a kisebb mennyiségben jelenlévő komponensek kiválogatása történik meg, az anyag zömét a szalag a legutolsó boxba üríti. - pozitív szortírozás: ezt a megoldást a vegyes összetételű anyag feldolgozása esetén választjuk, amikor a kinyerni kívánt komponensek (vagy fajtacsoportok) közel ugyanazt az arányt képviselik a feladott anyagáramban. Ez esetben is célszerű a legnagyobb arányt képviselő részt tovább engedni, és a szalagvégen megfogni. A válogatószalag és a többi berendezés egymáshoz illesztése igen változatos. Főbb megoldásokat a feladó- és a válogatóhely viszonya, valamint a bálázóra kihordó szalag elrendezése alapján különböztethetjük meg, amelyek lehetnek: - egy válogató szalagos megoldások = lineáris elrendezéssel, = keresztirányú elrendezéssel. - két válogató szalagos megoldások = lineáris elrendezéssel (bálázóra történő feladás külső, vagy belső - a két válogató szalag közé helyezett - bálázó kihordó szalag telepítéssel), 20