Egy orosházi női ködmön restaurálása készítette: Szabó Krisztina készítés éve: 2013-2014.
A MŰTÁRGY LEÍRÁSA A műtárgy (1 db női ködmön) az orosházi Szántó Kovács János Múzeum darabja. A ködmön leltári száma: 59.16.1 A ködmön a fürtös szőrű racka juh, ritkábban a kecske szőrmés bőréből készült ujjas, kabáthoz hasonló felsőruha. Egyéb elnevezései: kozsok, kozsu, kuzsu. Többségükben eleje, hát és ujja részekből álltak, és voltak ún. vállas ujjúak, melyeknek váll és mell részét az ujjabőrből szabták. A magyar szűcsök szabás- és díszítőművészete a női ködmönökön bontakozott ki legváltozatosabban és legszínesebben, nemhiába illetik már a legrégibb ismert források (1598) az asszonyködmönöket ráncos és cifra jelzővel. Ráncosnak azért mondták, mert hátuljukba ráncosító toldásokat varrtak, így az aljuk ráncos, ill. fodros lett, cifrának azért, mert gazdagon díszítették színes irhákkal, szironyozással, bojtokkal, pillangókkal, hímzéssel és prémezéssel. Hátukat ívelten, alul fodrosító résszel, elejüket csákósan szabták, de a nők is viseltek ún. aszajos ködmönöket rövid 5 6 cm-es és szoknyásakat 15 25 cm-es fodortoldással. Bár díszítésük ellen a hatóságok sokat tiltakoztak, mégis a női ködmönöknek tájanként és mesterenként igen gazdag változata alakult ki. A 19. sz.-ban a nemesi rend viseletéből átvették a bidermeier és rokokó stílus néhány jegyét: a karcsúsítást, mély nyakkivágást, sonkaujjat, a mentékről a zsinóros, drága színes üveg- és fémcirádás gombolást és csatokat. A 19. sz. derekán az egész országban ezek a díszes ködmönök divatoztak a jobb módú parasztság körében, kivéve a Tiszántúlt, ahol az asszonybunda volt az ünneplő viselet. A ködmönt rendszerint kelengyéjükbe kapták a lányok, vagy újasszony korukban a férjüktől. A ködmönökkel szinte egyidős a díszítésük. Első díszei a szegő, a varrásokat fedő és erősítő irhák szélének díszítő jellegű bevagdalásából és a varrások közé vett színes bőrcsíkokból a vócokból alakultak ki. Ezek a bőr rátétdíszek meglepő rokonságot mutatnak a közép-ázsiai török népek hasonló rendeltetésű szegőirházásával. Ugyancsak ősi díszei a ködmönöknek a bőrszíjjal való varrásból kialakult szironyozás, sallangozás és pillangózás. Az irhából kivágott indás díszek egyre jobban terebélyesedtek és teljesen beágazták a ködmön hátát és ujjait. A 19. sz. elején az irhadíszítést a selyemmel, majd a gyapjú fonallal való ún. virágozás (hímzés) kezdte kiszorítani úgy, hogy a század végén már ez lett az uralkodó.
A ködmönpár készítési ideje egészen konkrétan meghatározható, mert a készítő ráírta az egyik viseleti darabra. Timsós cserzésű, részben szőrös bőrből készültek, nagyon gazdagon díszítettek. Mind a szabása, mind a díszítményei tökéletesen jellemzik a korszakot (XIX. század közepe), amikor készültek. Eleje, hátulja és ujjai is díszítettek. Elejükön gazdag zsinóros gombozás látható, fém és üvegggombokkal díszítve. A gombok alatt hímzéssel és különböző rátétekkel díszítette a ködmönök alsó részét a készítőjük. Az ujjak felső részét szirányozás és gyönyörű hímzés borítja gazdagon. A ködmönök háta a szűcsmesterség színe javát felvonultatja, szinte valamennyi díszítő technika megfigyelhető rajtuk. A többszínű hímzéses virágmotívumok mellett többszínű rátétdíszítés és sallangozás fedi a timsós cserzésű alapbőrt. A rátéteket fémgombok zárják díszítményként. A minta szimmetrikus mindkét ködmönön. A varrásokat is hímzéssel díszítették felül.
ÁLLAPOTFELMÉRÉS Női ködmön ( 59.16.1) Ez a ködmön rosszabb állapotban van mint a párja. A timsós cserzésű alapbőr kopott, szennyezett: mind poros, mind zsíros szennyeződés nyomai megfigyelhetők rajta. A szőrös rész hiányos, kihullott. A varrások jópár helyen felfeslettek, emmiatt instabil a ködmön egyes részeinek ( pl. a nyaka) állapota. A karja külső részén szintén látható a leltári száma. Az elülső díszítő gombsor több elem hiányzik, így a felfűzés megbomlott, a szalagok néhol szabadon lebegnek. A gombsor ezért erősen zilált képet mutat. A rátétek porosak, deformáltak, szakadozottak. A hímzések jópár helyen kikoptak.
TERVEZETT RESTAURÁLÁS MENETE BONTÁS Első lépésként a műtárgyról szabásmintát készítek, amin rögzítem az egyes lebegő elemek pontos helyét is. A későbbi kezelések szempontjából fontosnak tűnik egyes elemek eltávolítása a műtárgyról. Az elülső gombsort le tervezem bontani zsinórostul, es tisztításukat, konzerválásukat, külön szeretném megoldani. A háti gombok eltávolítása kérdéses, ha nem mozdíthatóak, kezelésüket jól izoláltan tervezem megvalósítani. ANYAGVIZSGÁLATOK A tisztitás megkezdése előtt a konzerválási terv elkészítéséhez, illetve a megfelelő kezelések kiválasztásához szükségesnek tartom a tárgyak készítése során felhasznált szálasanyagok meghatározását es a színlevérzesi próba elvégzését. Az azonosítás mintavétellel történık, roncsolásos vizsgálatokat tervezek végezni. A mintákat minden esetben az un. varrás ráhagyás széléből veszem, azaz olyan területről, amely az összeállítás után nem látszik. A színlevérzési próbát ioncserélt vízzel kívánom elvégezni. A pontos dokumentáció végett szeretném a bőrt is meghatározni kémiai teszttel. TISZTÍTÁS A tisztítás összetett, több szakaszból álló folyamat, amely már önmagában is konzerválásnak tekinthető, mivel e munkafázis során számos károsító, roncsoló anyag távolítható el. Száraz tisztítás A száraz tisztítás során a lazán kötődő felületi szennyeződés távozik a műtárgyból. Amennyiben kimarad ez a művelet, a lazán kötődő szennyeződésekből könnyen erősen
kötődő szennyeződések válhatnak, amelyek azután a felületről a tárgy belsejébe vándorolhatnak, katalizátorként működhetnek, egyesülés után új anyagokat képezhetnek. Mindezeket figyelembe véve a portalanítást állítható szívóerejű porszívóval, tüllhálón keresztül terveztem végezni. A belső szőrös oldal szárazon tiszítását ezzel a lépéssel szeretném kezdeni. A timsós cserzésű bőr rendkívül vízérzékeny, ezért a belső oldalt szakaszosan tervezem nedvesen tisztítani oly módon, hogy szűrőpapírt fektetek egy sor szőr alá és igen óvatosan desztillált víz, izopropil alkohol es felületaktív anyag keverékének habjával kívülről befele haladva áttörlöm a szőrszálakat. A külső oldal nem nedvesíthető, így ott óvatos latex radíros tisztítást szeretnék végezni. A radírozás után kíméletesen kiporszívózom a műtárgyat. KONZERVÁLÁS / RESTAURÁLÁS A konzerválás során elvégezhető a meggyengült és hiányos részek megfelelő anyaggal történő alátámasztása, illetve pótlása, a szakadozott elemek megvarrása. A hiányzó varrásokat Ciba Irgaderm fémkomplex színezékkel megfestett fonalakkal, az eredeti öltéslyukakba visszaöltve szeretném elvégezni. Az elgyengült hiányos rátéteket egy hasonló színűre színezett bőrrel tervezem alátámasztani és a mintának megfelelően kivágni, majd rizskeményítővel ragasztani. Minden varrókonzerválást az eredeti öltésnyomokba visszavarrva végzek el. A hímzések kiegészítése csak akkor szükséges, ha az statikailag vagy esztétikailag segíti a műtárgyat. Ahol szükséges, a megfelelő színűre színezett fonallal kivánok pótolni. A fémgombokat külön kívánom megtisztítani mechanikusan. A szalagokat felületaktív anyag segítségével nedvesen tervezem kezelni. A tisztítás után az eredeti sorrendben és technikával visszaillesztem a viseleti darabokra. Utolsó lépésként belelt fogast (művatelin, molinóvászon) szeretnék készíteni mindkét műtárgy számára, hogy a későbbi tárolásuk során se deformálódjanak el. A bőrtárgy a tisztítással, a varrókonzerválással és a formára igazítással stabilabb állapotba kerülhet. Az elvégzett kezelésekkel a tárgy jelenlegi állapota hosszú időn át megőrizhető, a ködmön biztonságosan mozgathatóvá, kiállíthatóvá es raktározhatóvá válik.
TÁROLÁSI ÉS KIÁLLÍTÁSI JAVASLAT A kiállító térben vagy a zárt tárlón belül szükséges az előírt klimatikus viszonyok biztosítása (18-20 C hőmérséklet, 45-50%-os páratartalom, max. 100 lux mértékű megvilágítás). Fényérzékenység szempontjából a timsós cserzésű bőrök az érzékeny kategóriába tartoznak. Ezért gondoskodni kell az UV es az IR sugárzások elleni megfelelő védelemről is. A különböző típusú védőfóliák amelyek alkalmazhatok közvetlenül a tárló üvegfelületén is a karos sugárzások nagy részét kiszűrik. Raktárban bélelt fogason zárt molinóvászon textilzsákban javaslom tarolni kitömött ujjakkal. Mind kiállításkor, mind raktározáskor kiemelten figyelni kell a biológiai kartevők elleni védelemre. A tárgy szállítási körülményei megegyeznek raktározási körülményeivel.
A RESTAURÁLÁS MENETE A restaurálás menete a tervnek megfelelően zajlott. Első lépésként szabásrajzot készítettem, majd mintákat vettem a varró és hímzőfonalakból, illetve a bőrből. Megállapítottam, hogy a ködmön alapanyaga timsós cserzésű bőr, a fonalak pedig színes pamutfonalak. A gombok alaposabb vizsgálata után arra a következtetésre jutottam, hogy lebontva kezelhetők. Így lehetett csak alaposan megtisztítani őket oly módon, hogy a ködmön is biztonságos állapotban maradjon. A tisztítási folyamat első lépéseként kiporszívóztam a tárgyat tüllhálón keresztül. A külső oldal nem tisztítható nedvesen így azt igen óvatosan radírporral kezeltem, majd kiporszívóztam. A szőrös bőrt szakaszosan megtisztítottam a tervben említett módon. A varrókonzerválás első lépéseként megvarrtam az eredeti öltéslyukakva öltve, megegyező színű bőrvarró cérnával az elszakadt nyaki részt, illetve a karok felfeslett részeit. Hímzést csak részlegesen pótoltam ott, ahol statikailag és esztétikailag mindenképpen indokoltnak tűnt. A felfeslett rátéteket is visszavarrtam az eredetivel megegyező módon. A felpödrődött sallangos díszítést nagyon enyhén felpárásítva formára igazítottam.
A gombokat teljesen külön kezeltem. Mechanikusan megtisztítottam őket a ráült korróziótól, majd filckoronggal kissé felfényeztem, így érve el az eredetihez hasonló hatást. A kezelés végeztével ugyanabba az öltéslyukba öltve, a megfelelő sorrendben visszavarrtam őket a helyükre. A munka végén bélelt fogast készítettem (művatelin és molinóvászon segítségével), hogy későbbi tárolása során ne deformálódjon el a műtárgy. A restaurálás elvégeztével a ködmön stabilabb, esztétikusabb állapoba került, így biztonsággal őrizhető megfelelő tárolási és kiállítási körülmények közt.
A restaurálás teljes menetéről a fotódokumentációt CD-n postai úton eljuttatom az orosházi múzeum részére. Budapest 2014. augusztus 28. Szabó Krisztina