LIV. Hidrobiológus Napok Tihany, 2012. október 3-5. VIZEINK SOKFÉLESÉGE KIEMELT ÉRTÉK Szerkesztette: Dr. Bíró Péter akadémikus, MHT Limnológiai Szakosztály elnöke Reskóné Dr. Nagy Mária MHT Limnológiai Szakosztály titkára Dr. Kiss Keve Tihamér MHT alelnöke Magyar Hidrológiai Társaság Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományos Akadémia Limnológiai Szakosztálya Ökológiai Kutatóközpont Veszprémi Területi Bizottsága Balatoni Limnológiai Intézet Budapest Tihany Veszprém Helyszín: MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3.
Október 3. szerda 10.00-10.10 Bíró Péter: Megnyitó Elnök: Reskóné Nagy Mária / Kiss Keve Tihamér 10.10-10.30 Aradi Csaba: Táj-, természet-, vizes élőhelyvédelem Felkért előadás 10.30-10.50 Borsodi Andrea, Szirányi Barbara, Janurik Endre, Kosáros Tünde, Krett Gergely, Márialigeti Károly, Pekár Ferenc: A baktériumközösségek filogenetikai diverzitásának és a vízkémiai jellemzők változásának vizsgálata egy hűtő-tározó tóban 10.50-11.10 Krett Gergely, Márialigeti Károly, Makk Judit, Borsodi Andrea: A Hévízi tó planktonikus baktériumközösségeiben végbemenő szezonális és térbeli változások vizsgálata 11.10-11.30 Horváth Ida, Kovács Zsófia, Rédey Ákos: A Veszprémi-séd víz keretirányelv szerinti állapotértékelése 11.30-11.35 Reskóné Nagy Mária: Tájékoztatás az LIV. Hidrobiológus Napok Legjobb fiatal előadója és két Legtartalmasabb posztere kiválasztásáról 11.35-11.50 S z ü n e t Elnök: Padisák Judit / Borics Gábor 11.50-12.10 Biró Rita, Ács Éva, Stenger-Kovács Csilla: Tározó hatása a Csigere-patak kovaalga összetételére és ökológiai állapotára 12.10-12.30 Kiss Keve Tihamér, Sergei Ivanovics Genkal, Luc Ector, Molnár Farkas Levente, Bíró Péter és Ács Éva: Amikor a tudomány összekapcsolja keletet és nyugatot 12.30-12.50 Pálffy Károly, Kazinczy István Gábor, Nagy-Göde Péter, Vörös Lajos: Folyóvízi fitoplankton diverzitása 12.50-13.10 Somogyi Boglárka, Németh Balázs, Kránicz Balázs, Vörös Lajos: A víz alatti fény (380-900 nm) spektrális összetétele sekély tavakban 13.10-14.40 E b é d s z ü n e t Elnök: Ács Éva / Kovács W. Attila 14.40-15.00 Horváth Hajnalka, Kovács W. Attila és Présing Mátyás: Fikocianin meghatározási módszerek és alkalmazásuk alacsony trofitású víztereken 15.00-15.20 Lakatos Gy., Kundrát J., Veress Z., Varga É.: Balaton köves part nyári élőbevonatának hosszú távú struktúra monitorozása 15.20-15.40 Tapolczai Kálmán, Üveges Viktória, Selmeczy Géza Balázs, Peter Casper, Lothar Krienitz, Padisák Judit: Az Aphanizomenon flos-aquae vertikális elterjedése egy mély, oligo-mezotróf tóban (Stechlin-tó, Németország) 15.40-16.00 Vasas Gábor, Mikóné Hamvas Márta, Nagy László Zsolt: A Prymnesium parvum (aranyalga) toxintermelése és mérgezési stratégiái 2
16.00-16.20 Hubai Katalin Eszter, Vass Máté, Kucserka Tamás: Avarlebomlás vizsgálata hazai kisvízfolyáson 16.20-16.40 S z ü n e t 16.40 - Poszter szekció (1) Elnök: Borsodi Andrea / Erős Tibor Dobos Irma: A Balaton-felvidék ásványvizeiről Vitai Gabriella, Feri Diána Roxána, Gyulai István, Kundrát János Tamás, Lakatos Gyula: Vízszintcsökkenés hatására bekövetkezett állapotváltozások nyomon követése tiszai holtmedrekben T-Krasznai Enikő, Abonyi András, Görgényi Judit: A Malom-Tisza holtág nyári rétegződés stabilitása és oxigén viszonyai 2007-2010 években B-Béres Viktória, T-Krasznai Enikő, Deák Csaba, Balogh Csaba, Török Péter: Határvízi folyóvizek horizontális biológiai vizsgálata Karap Laura, Korponai János, Papp István, Halasi-Kovács Béla, Kundrát János, Simon Edina, Gyulai István: Folyók és holtmedrek üledékének karbonát meghatározása két eltérő módszerrel Iványi Kinga, Guti Gábor: A szigetközi Duna szakasz folyódinamikai változásainak áttekintése történeti térképek alapján Kundrát János Tamás, Gyulai István, Simon Edina, Mizsei Edvárd, Braun Mihály, Lakatos Gyula: Termáltavak hatásának vizsgálata a befogadó folyó vízminőségére Kása Ilona, Guti Gábor, Szalai Zoltán: Nádasok szerepe a vizes élőhelyek szervesanyag-forgalmi dinamikájában Bácsi István, Balogh Julianna, Grigorszky István, Vasas Gábor, Szabó László József, Nagy Sándor Alex: Klórozott szénhidrogén szennyezők fitoplankton közösségekre gyakorolt hatásának vizsgálata mikrokozmosz-kísérletekben Görgényi Judit, Bolgovics Ágnes, Borics Gábor: Miként befolyásolja a habitat mérete a fitoplankton diverzitását? 17.40-18.00 S z ü n e t B-Béres Viktória, Vári Ágnes, Boros Gergely, Tóth Viktor, Kókai Zsuzsanna, Görgényi Judit, Tátrai István : Perifiton vizsgálatok a Major-tóban: az aljzat, az idő és a mélység hatása az algaközösség összetételére Henn Bernadett, Lengyel Edina, Stenger-Kovács Csilla: Hazai vízfolyások élőbevonatának kovaalga összetétele, fizikai és kémiai paraméterei Török Ferenc és Stenger-Kovács Csilla: A bevonatlakó kovaalgák mintavételi módszerének tesztelése, statisztikai értékelése Kókai Zsuzsanna, Vári Ágnes, Boros Gergely, Tóth Viktor, Tátrai István, B-Béres Viktória: Fitobenton közösségek összetételének változása a mesterséges aljzat minősége, az idő és a mélység függvényében 3
Lengyel Edina és Stenger-Kovács Csilla: Szikes tavakból izolált kovaalga fajok alkalmazkodó képességének vizsgálata Novák Zoltán: A Scenedesmus quadricauda zöldalga faj élő és holt biomasszájának cink akkumulációs sajátságai Hepp Anna, Oláh Viktor, Zákány Zoltán, Szőllősi Erzsébet, Dr. Mészáros Ilona: Békalencse-fajok keményítő-felhalmozási potenciáljának vizsgálata axenikus tenyészetekben Gyulai István, Kundrát János, Simon Edina, Mizsei Edvárd, Braun Mihály, Lakatos Gyula: Albániai termáltavak hatása a befogadó folyóra, toxikológiai és üledékvizsgálatok alapján Pálmai Tamás, Üveges Viktória, Lothar Krienitz, Padisák Judit: Az Arthrospira fusiformis és a Picocystis salinarum fotoszintézisének karakterisztikái különböző fényintenzitásokon és hőmérsékleten Kakasi Balázs, Kováts Nóra, Nagy Szabolcs, Horváth Eszter, Ferincz Árpád, Paulovits Gábor: Balatonfűzfői öbölből származó üledékminták genotoxicitásának vizsgálata 19.00 V a c s o r a 20.30- Kötetlen esti összejövetel Október 4. csütörtök Elnök: Zsuga Katalin / G.-Tóth László 9.00-9.20 Horváth Zsófia, Vad Csaba Ferenc, Vörös Lajos, Boros Emil: Kisrákok és tócsarákok trofikus kulcsszerepe a vízimadarak tavaszi vonulása során az asztatikus szikes tavakban 9.20-9.40 Körmendi Sándor: Brachionus taxonok (Rotatoria) populációdinamikai vizsgálata déldunántúli halastavakban 9.40-10.00 Vad Csaba Ferenc, Horváth Zsófia, Kiss Keve Tihamér, Tóth Bence, Péntek Attila László, Ács Éva: Kisrákok napszakos eloszlási mintázata az ócsai Öreg-turján egy sekély lápszemében 10.00-10.20 Boda Pál, Csabai Zoltán: Repülési ciklusok szerepe diszperziós repülésekben 10.20-10.35 S z ü n e t Elnök: Kelemenné Szilágyi Enikő / Móra Arnold 10.35-10.55 Csépes Eduárd, Berényi Ágnes, Teszárné Nagy Mariann: A Kiskörei-tározó növényzet közötti árvaszúnyog faunájának változása az elmúlt évek szélsőséges tiszai vízjárásának következtében 10.55-11.15 G.-Tóth László, B. Muskó Ilona, Laura Parpala, Balogh Csilla: A litorális vízalatti felületek nagysága és a Dreissena biomasszája a Balatonban 11.15-11.35 Pintér Balázs,Guba Sándor, Kovács Zsófia, Kovács Szilárd, Futó Petra, Rédey Ákos: Robot analizátor (RWA) alkalmazási lehetőségei a vízminőség ellenőrzés területén 4
11.35-11.55 Várbíró Gábor, Deák Csaba, Boda Pál: Makrogerinctelen multimetrikus index család alkalmazásának tapasztalatai a nemzetközi intrekalibráció tükrében 11.55-12.10 S z ü n e t Elnök: Teszárné Nagy Mariann / Várbíró Gábor 12.10-12.30 Szivák Ildikó, Tóth Mónika, Méhes Nikoletta, Móra Arnold: Makrogerinctelen közösségek visszatelepülése a vörösiszap katasztrófa utáni első évben 12.30-12.50 Teszárné Nagy Mariann, Csépes Eduárd, Aranyné Rózsavári Anikó: A vízfolyások hossz menti terhelhetőség vizsgálatának gyakorlati jelentősége 12.50-13.10 Boromisza Zsombor: Tájrehabilitációt megalapozó vizsgálat és értékelés a Velencei-tó partján 13.10-13.30 Berényi Ágnes, Kelemenné, Szilágyi Enikő, Végvári Péter: A sulyom szaporító képletének túlélési stratégiája a Kiskörei-tározóban 13.30-14.50 E b é d s z ü n e t Elnök: Pomogyi Piroska / Tóth Viktor 14.50-15.10 Horváth Orsolya, Takács Attila, Molnár V. Attila: Hazai amfibikus Elatine fajok összehasonlító alaktani vizsgálata 15.10-15.30 Pomogyi Piroska: A Balaton nádasainak gazdasági hasznosíthatóság szerinti minősítése a parti sáv 2010-2011. évi növényzetfelmérése alapján 15.30-15.50 Takács Attila, Lukács Balázs András, Molnár V. Attila: Egy efemer makrofiton, az Elatine hungarica (Elatinaceae) ökológiája 15.50-16.10 Hammer Tamás, Szentirmai István, Liker András: Billegető cankók (Actitis hypoleucos) élőhely választásának vizsgálata a Rábán 16.10-16.30 Schmera Dénes, Baur Bruno, Erős Tibor: Hogyan befolyásolja az emberi természetkárosítás a makroszkópikus gerinctelenek funkcionális sokféleségét vízfolyásokban? 16.30-16.45 S z ü n e t 16.45 Poszter szekció (2) Elnök: V-Balogh Katalin / Lakatos Gyula Stenger-Kovács Csilla és Lengyel Edina: Meszes és szikes tavak kovaalga közösségei és kapcsolatuk a környezeti paraméterekkel Vass Máté, Magyar Donát: Dendrotelma gombaközösségének és gerinctelen faunájának hosszútávú monitorozása Balogh Csilla, Csaba Judit, Purgel Szandra, Sallai Gábor, Nédli Judit, G.-Tóth László: 5
Balatonban élő pontokáspi fajok kitelepedése és hosszútávú vizsgálata természetes aljzatokon Feri Diana Roxana, Kovács Rajmund, Vitai Gabriella, Kundrát Tamás, Lakatos Gyula, Gyulai István: Cladocera taxonok eloszlása a vízmélység és a makrovegetáció függvényében Tóth Adrienn, Zsuga Katalin, Horváth Zsófia, Vad Csaba Ferenc, Boros Emil: A Kárpátmedence asztatikus szikes tavainak zooplankton faunája (Rotifera, Cladocera, Copepoda) Veres Z., Kundrát J., Gyulai I., Bence N. és Lakatos Gy.: Hatékonsági vizsgálat a Bogdány Petrol kft (Nyírbodgány) szennyvíztisztító telepén Vadadi-Fülöp Csaba: A Budapest feletti és Budapest alatti Duna-szakasz planktonikus rák (Cladocera, Copepoda) együtteseinek összehasonlítása: mennyire fontos a vízjárás? Borza Péter, Boda Pál: Ponto-kaszpikus hasadtlábú rákok (Crustacea: Mysida) terjeszkedése a Tiszában: a Paramysis lacustris (Czerniavsky, 1882) első magyarországi előfordulása Bárdos Gergő, Hubai Katalin Eszter: Az amuri kagyló (Anodonta woodiana) filtrációs kapacitásának hőmérséklet függése Tóth Mihály, Szabó László József: Debrecen és Kisvárda csípőszúnyog-fajegyütteseinek összehasonlító elemzése 17.30-17.45 S z ü n e t Kolozsvári István, Dévai György: A Tiszaújlak és Huszt közötti Tisza-szakaszon a főág, a mellékágak és a holtágak szitakötő-faunája lárva és exuviumadatok alapján Málnás Kristóf, Dr. Juhász Péter, Müller Zoltán, Kiss Béla: Duzzasztóművek makroszkópikus vízi gerinctelen közösségre gyakorolt hatásának vizsgálata a Hernádon és a Bán-patakon Potyó Imre, Weiperth András, Guti Gábor: A folyami halállományok reprezentatív monitorozásának kérdései Gaebele Tibor, Potyó Imre, Weiperth András, Guti Gábor, Puky Miklós: A kockás sikló (Natrix tessallata) élőhely-használatának vizsgálata a Dunán a Gödi-sziget térségében Péntek Attila László, Vad Csaba Ferenc, Horváth Zsófia: A Tolna-baranyai-dombvidék és a Kelet- Mecsek vizeinek kétéltű-faunisztikai vizsgálata Ludányi Mercédesz, Szatmári Lajos, Kiss Béla, Müller Zoltán, Juhász Péter: A Viviparus contectus szünbiológiai vizsgálata hazai felszíni vizeinkben Pohner Zsuzsanna, Endre Gabriella, Bíró Péter, Ács Éva, Puky Miklós: A dunai gőte (Triturus dobrogicus) populáció-genetikai vizsgálata mitokondriális markerek alapján Weiperth András, Potyó Imre, Guti Gábor: Idegenhonos halfajok megjelenésének és eltrejedésének történeti áttekintése a Duna magyarországi szakaszán Selmeczy Géza Balázs, Kovács Kata, Drávecz Eszter, Kucserka Tamás, Kacsala István, Padisák Judit: A makrozoobentosz szervezetek első éve az iszapkatasztrófa után a Marcal folyóban Kovács Kata, Selmeczy Géza Balázs, Balassa Marietta, Pék Andrea Szabina1, Padisák Judit: A Torna-patak devecseri szakaszának minerális mikrohabitatjai és makrogerinctelen faunája a katasztrófa előtt és után Kovács Kata, Selmeczy Géza Balázs, Drávecz Eszter, Kucserka Tamás, Kacsala István, Padisák Judit: A Torna-patak makrozoobentosz állománya az iszap katasztrófát követő 12 hónapban 18.00-19.00 Limnológiai Szakosztály vezetőségi ülése 19.00 V a c s o r a 6
Október 5. péntek Elnök: Balogh Csilla / Puky Miklós 9.00-9.20 Móra Arnold: Van-e gond a balatoni árvaszúnyogokkal, és ha nincs, miért van? 9.20-9.40 Staszny Ádám, Ferincz Árpád, Müller Tamás, Urbányi Béla, Paulovits Gábor, Csenki Zsolt: Környezeti tényezők hatása a halpikkely formájára 9.40-10.00 Gallai Zsuzsanna Hajnalka: A víz és a társadalom kapcsolata 10.00-10.20 Mester Béla, Puky Miklós, Lengyel Szabolcs: Természetvédelmi beavatkozások hatása az egyek-pusztakócsi mocsarak kétéltűire, különös tekintettel a fekete-rét faunájára 10.20-10.40 Guba Sándor, Pintér Balázs, Kovács Zsófia, Rédey Ákos: Felszíni vízfolyások online monitorozása trios mérőszondával 10.40-10.55 S z ü n e t Elnök: Dinka Mária / Speciár András 10.55-11.15 Czeglédi István, Erős Tibor: Halegyüttesek funkcionális szerveződése és időbeli dinamikája egy középhegységi vízfolyásban 11.15-11.35 Keresztessy Katalin, Keserü Balázs: A Répce Hövej alatti szakaszának rehabilitációját megalapozó halökológiai vizsgálatok 11.35-11.55 Ferincz Árpád, Staszny Ádám, Ács András, Kováts Nóra, Weiperth András, Tátrai István ( ), Paulovits Gábor: A halállomány-szerkezet hosszúidejű változásai a Kis- Balaton Vízminőség-védelmi Rendszer Fenéki-taván: invázió - szukcesszió stabilizáció 11.55-12.15 Lukács Balázs András, Sramkó Gábor, Molnár V. Attila: Szántóföldi időszakos állóvizek botanikai és konzervációbiológiai értékessége 12.15 12.35 Takács Péter, Erős Tibor, Sály Péter, Specziár András, Bíró Péter: A Balatoni befolyókon tapasztalt hidrobiológiai problémák bemutatása 12.35-12.45 Reskóné Nagy Mária: Az LIV. Hidrobiológus Napok legjobb fiatal előadója és két legtartalmasabb posztere díjainak átadása 12.45-12.55 Bíró Péter: Z á r s z ó 12.55- E b é d 7
LIV. Hidrobiológus Napok VIZEINK SOKFÉLESÉGE KIEMELT ÉRTÉK Szóbeli előadások kivonatai Tihany, 2012. október 3-5. 8
A SULYOM SZAPORÍTÓ KÉPLETÉNEK TÚLÉLÉSI STRATÉGIÁJA A KISKÖREI- TÁROZÓBAN Berényi Ágnes - Kelemenné Szilágyi Enikő - Végvári Péter Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, 5000 Szolnok, Ságvári krt. 4. A Kiskörei-tározó (Tisza-tó) jelenlegi ökológiai állapotában egyik nagy probléma a feltöltődés, és ehhez kapcsolódva a makrovegetáció térhódítása. A tározó területének jelentős hányadát borítja hínárés mocsári növényzet. Az uralkodó hínártársulás a Salvinio-Trapetum, karakter faja a sulyom (Trapa natans L.). Kutatási programunk fő célkitűzése annak megállapítása, hogy mi okozhatta a 2010. évi árvíz levonulása utáni drasztikus változást a tározó növényzetében, illetve hogyan alakul a hínár szaporítóképlet-állománya a különböző árvizek hatására. A sulyom-termés csírázását vizsgálva több éves kísérlet-sorozattal kutatjuk, hogy az árhullám tényezői, illetve folyamatai milyen arányban játszanak szerepet, melyik dominál, azaz az adott évben mekkora lesz a sulyom térhódítása. Az állapotfelmérések eredményei alapján a Tisza vízjárásának jelentős szerepe van a tározó növényzetének alakulásában. Az érkező árhullám időszakától, magasságától és tartósságától függően az egyes években eltérő a tározó növényzet borítottsága, időlegesen bizonyos területek növényzetmentessé is válhatnak. A hidrosztatikai nyomás-változás, a víz lebegőanyag tartalma, az átlátszóság, a vízoszlop magassága jelentős hatással van a termés csírázására. A kutatás során kapott információk birtokában, és a Tisza vízjárásának ismeretében előre tudnánk jelezni a Kiskörei-tározó víztereiben kialakuló sulyom állományok mértékét és térhódításának várható ütemét. TÁROZÓ HATÁSA A CSIGERE-PATAK KOVAALGA ÖSSZETÉTELÉRE ÉS ÖKOLÓGIAI ÁLAPOTÁRA Biró Rita 1, Ács Éva 2, Stenger-Kovács Csilla 1 1 Pannon Egyetem, Analitikai, Környezettudományi és Limnológiai Intézet, Limnológia Intézeti Tanszék H-8201, Veszprém, Pf. 158. 2 MTA Ökológiai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka S. u. 14 A kutatás elsődleges célja a Széki-tó, mint víztározó hatásának megfigyelése a Csigere-patak kovaalga összetételére és ökológiai állapotára. A 2008 májusa és 2009 szeptembere között hetente fitobentosz és vízmintavételt végeztünk a patak devecseri szakaszán. Az érett bevonat kialakulását követően a patak legjellemzőbb fajai az Amphora pediculus, Cocconeis placentula és Rhoicosphenia abbreviata, melyek minden mintában előfordultak. A fajösszetétel szezonalitást mutatott. A nyári mintákban dominánsként jelent meg az időszakos vizeket kedvelő Nitzschia palea. A vizsgálat során periodikusan, nagy mennyiségben planktonikus kovaalga fajok (Cyclotella meneghiniana és Stephanodiscus nemzetség képviselői) is előkerültek a bevonatból, ezen fajok időszakos dominanciája, a halas-tó vízszintjének szabályozásával (leeresztés) függ össze. A Csigere-patakra épített víztározó összetett problémáját a mért kémiai paraméterek és a bevonatalkotó kovaalgák fajösszetételében történt változások is jól indikálták. A kutatást a TÁMOP 4.2.2.B-10/1-2010-0025 és az OTKA K 75552 és az Otto Kinne Foundation támogatta. 9
A REPÜLÉSI CIKLUSOK SZEREPE DISZPERZIÓS REPÜLÉSEKBEN. Boda Pál 1, Csabai Zoltán 2 1 MTA ÖK BLI Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen Bem tér 18/C.; 2 PTE TTK Ökológiai és Hidrobiológiai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6. A repülés kitüntetett esemény a vízbe másodlagosan visszatérő vízirovarok számára. Elhagyni a vízteret hatalmas energia befektetéssel jár és kétséges a kimenetele. A vízirovarok vállalva a kockázatot mégis a levegőbe emelkednek. Korábbi eredmények alapján tudjuk, hogy a vízibogarak és a vízipoloskák a tél kivételével egész évben megtalálhatóak a levegőben. Azonban a repülésük célja az egyes időszakokban más, azaz ciklusokra osztható. A szakirodalom megkülönböztet szaporodási, nyugalmi (aestivation), áttelelő és táplálkozási céllal végzett repülést. Két évben végzett fóliás módszerrel gyűjtött 118 faj több mint 55 000 egyedének repülési jellemzőit értékeltük a repülési ciklusok alapján. Egy faj nőstényeinek petefészek vizsgálatát elvégezve kimutattuk, hogy a szaporodási ciklus és a diszperzió évszakos ritmusa összhangban van. Az egyes fajok repülési ritmusát elemezve alá tudtuk támasztani, hogy az adott faj uni- vagy bivoltin életciklusú. Kimutattuk, hogy más lehet a repülési ritmusa azoknak a fajoknak, amelyek imágó és más azoknak, amelyek lárva alakban telelnek át. A táplálkozási repülés elkülönítése az adatsorunk alapján nem volt lehetséges. Az irodalom által eddig leírt ciklusokat adataink alapján kiegészítettük a kikényszerített repülési ciklussal. TÁJREHABILITÁCIÓT MEGALAPOZÓ VIZSGÁLAT ÉS ÉRTÉKELÉS A VELENCEI-TÓ PARTJÁN Boromisza Zsombor Budapesti Corvinus Egyetem, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék A tópart puffer-funkciója, speciális élőhelyi és tájhasználati jelentősége miatt az egész tó ökológiai állapotát meghatározza, ezáltal kiemelt figyelmet érdemel a tájfejlesztési, a tájvédelmi és a tájrehabilitációs tevékenységek során. Bár számos országos szintű program, terv tartalmaz célokat, feladatokat a tavak partjával kapcsolatban, jelenleg a tópartok rehabilitációjának elvei még nem kidolgozottak. A Velencei-tavi kutatási területen áttekintettem a tópart-rehabilitáció szükségességét indokoló tájhasználati konfliktusokat, valamint ezek történeti okait. Meghatároztam a partbiztosítás tájvédelmi szempontból kedvező átalakítására potenciálisan alkalmas partszakaszokat, a hullámzásnak kitettség, a területhasználat, a partbiztosítás és a tulajdonviszonyok alapján. Megállapítottam, hogy a sukorói evezőspályától nyugatra elhelyezkedő félsziget, illetve a Velence közigazgatási területének nyugati részén található partszakasz alkalmas leginkább a partbiztosítás átalakítására. Ezek a tájrészletek jellemzően kis mértékben terheltek, a mocsári növényzet jelenléte feltöltődési folyamatokra utal (kisebb hullámzásnak kitettség), valamint extenzíven hasznosítottak, önkormányzati/állami tulajdonban vannak, jelenleg rézsűs-kőszórásos partbiztosítással rendelkeznek. 10
A BAKTÉRIUMKÖZÖSSÉGEK FILOGENETIKAI DIVERZITÁSÁNAK ÉS A VÍZKÉMIAI JELLEMZŐK VÁLTOZÁSÁNAK VIZSGÁLATA EGY HŰTŐ-TÁROZÓ TÓBAN Borsodi Andrea 1, Szirányi Barbara 1, Janurik Endre 2, Kosáros Tünde 2, Krett Gergely 1, Márialigeti Károly 1, Pekár Ferenc 2 1 ELTE Mikrobiológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C 2 Halászati és Öntözési Kutatóintézet, 5540 Szarvas, Anna-liget 8. A fűtésre használt termálvizek kezelésére szolgáló és a Hármas-Körös Nagyfoki-holtágának egy leválasztott szakaszán található vízkezelő tóban 2011-ben március és szeptember között havi mintavételi gyakorisággal vizsgáltuk a vízkémiai jellemzők változását és a baktériumközösségek filogenetikai diverzitását. A vízkezelő tóban a tartózkodási időtől és az évszaktól függő mértékben a nagy szennyezőanyag tartalmú (KOI k, BOI 5, fenolok, ammónia) termál csurgalékvíz kémiai összetétele és biológiai vízminősége, hasonlóan az előző évekhez, 2011-ben is megváltozott. Az ammónium-n koncentrációja a várt mértékben, jóval a kibocsátási határérték alá, de az összes fenol koncentrációja is minden esetben a határérték körüli értékre csökkent, emellett jelentős mértékű csökkenés volt megfigyelhető a KOI és a BOI esetében is. A tavi mintákból összesen 13 bakteriális filogenetikai törzs képviselőit mutattuk ki. A klónkönyvtárakban a Deinococcus-Thermus törzs (befolyó csurgalékvíz), a Deltaproteobacteria osztály (üledék), és a Cyanobacteria, a Bacteroidetes, a Tenericutes és Betaproteobacteria filogenetikai csoportok (tóvíz) képviselői fordultak elő a legnagyobb arányban. A tóba folyó csurgalékvízből a legnagyobb számban izolált törzsek a Tepidiphilus margaritifer fajhoz, a tóvíz-, valamint az üledékmintákból származó törzsek a Thauera mechernichensis fajhoz tartoztak. A tóból azonosított baktériumok nagy része haloalkalofil és irodalmi adatok alapján képes aromás szénhidrogének bontására. HALEGYÜTTESEK FUNKCIONÁLIS SZERVEZŐDÉSE ÉS IDŐBELI DINAMIKÁJA EGY KÖZÉPHEGYSÉGI VÍZFOLYÁSBAN Czeglédi István 1, Erős Tibor 2 1 Debreceni Egyetem 4032 Debrecen, Egyetem tér 1, 2 MTA, Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno út 3. A vízfolyásokban élő halegyüttesek szerveződésének vizsgálata ezidáig döntően taxonómiai összetételük alapján történt; a közösségek funkcionális szerveződéséről viszonylag hiányos ismeretekkel rendelkezünk. Kutatásunk során évszakos gyakoriságú (tavasz, nyár) mintavétel alapján vizsgáltuk a Börzsönyben található Kemence-patak halközösségének táplálkozási funkció szerinti összetételét, az egyes fajok táplálkozását és táplálék szerinti forrás átfedési viszonyait, illetve a halállomány táplálkozási funkció szerinti időbeli változékonyságát. Kimutattuk, hogy a domináns fajok táplálék összetétele fajtól és évszaktól függő mintázatot mutatott. A halak étrendjében a vízben élő bentikus makrogerinctelen szervezetek fogyasztása mellett, évszaktól függően, jelentős szerepe volt a perifitonnak, illetve a terresztris eredetű prédaszervezeteknek. A táplálkozásban bekövetkező évszakos változások meghatározóak voltak a domináns fajok táplálékforrás-átfedési viszonyaiban. Becsléseink alapján valószínűsíthető, hogy a közösség táplálkozási funkció szerinti hosszú távú szerveződését az évszakos változások határozzák meg leginkább a Kemence-patakban. 11
A KISKÖREI-TÁROZÓ NÖVÉNYZET KÖZÖTTI ÁRVASZÚNYOG FAUNÁJÁNAK VÁLTOZÁSA AZ ELMÚLT ÉVEK SZÉLSŐSÉGES TISZAI VÍZJÁRÁSÁNAK KÖVETKEZTÉBEN Csépes Eduárd 1, Berényi Ágnes 1, Teszárné Nagy Mariann 1 1 Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, 5000 Szolnok, Ságvári krt. 4 Az elmúlt évek során a Közép-Tiszán a folyó szélsőséges vízjárásának lehettünk tanúi, minek során hosszan tartó kisvizies, és rendkívüli árvizes időszakok váltották egymást. Ezek a szélsőséges hidrológiai és időjárási körülmények jelentős hatást gyakoroltak tározó eutrofizálódásának folyamatára, amely jól nyomon követhető a makrovegetáció terjedésének, változásának folyamatában. 2009 és 2012 között négy alkalommal végeztünk vizsgálatokat a kiskörei-tározó négy medencéjében, minek során meghatároztuk növéyzet között élő árvaszúnyog együttesek minőségi és mennyiségi összetételét. A vizsgálat eredményeiből kitűnik, hogy a 2010. évi árhullám következtében kialakult szélsőséges hidrológiai viszonyok jelentős hatással voltak a Kiskörei-tározó árvaszúnyog (Chironomidae) együtteseire is. A hosszan tartó magas vízállás legszembetűnőbb hatása abban nyilvánult meg, hogy a korábbi évek vízi növényzettel fedett vízterei nagyrészt növénymentessé váltak. Ezzel egy időben a növényzet között élő árvaszúnyog taxonok kis mértékű növekedése mellet, az egyedsűrűség jelentős csökkenését tapasztaltuk. 2011-ben és 2012-ben a tartósan kisvizes vízjárásnak köszönhetően a mocsári és hínár vegetáció visszatelepülése a tározó medencéibe felgyorsult, ezzel együtt a hozzájuk kötődő árvaszúnyog taxonok egyedsűrűséges jelentősen megnőtt. Elsősorban a Ceratophylum sp.-hez kötődő fajok (Endochironomnus tendens és Cricotpus sylvestris) egyedsűrűségében tapasztaltunk kimagaslóan nagy értékeket. A HALÁLLOMÁNY-SZERKEZET HOSSZÚIDEJŰ VÁLTOZÁSAI A KIS-BALATON VÍZMINŐSÉG-VÉDELMI RENDSZER FENÉKI-TAVÁN: INVÁZIÓ - SZUKCESSZIÓ STABILIZÁCIÓ Ferincz Árpád 1, Staszny Ádám 2, Ács András 1, Kováts Nóra 1, Weiperth András 3, Tátrai István 4, Paulovits Gábor 4 1 : Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Limnológia Intézeti Tanszék, 8200 Veszprém Egyetem u. 10. 2 : Szent István Egyetem, Környezettudományi Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, 2101 Gödöllő, Páter K. u. 1. 3 : MTA ÖK Dunakutató Intézet, 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14. 4 : MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany Klebelsberg K. u. 3. Tanulmányunkban egy sekély, hipertróf víztározó, a Kis-Balaton Vízminőség-védelmi Rendszer II. ütemének Ingói-vízterületének halnépesülési dinamikáját elemezzük. A vizsgálat időszerűségét a tározó közeli jövőben tervezett, vízszintváltozással is járó befejezése adja. Adatainkat az 1992 és 2011 között, standard helyeken végzett elektromos halászgépes felmérésekből nyertük. A halállomány fejlődésében két jól elkülöníthető fázist találtunk, melyből az elsőben az ún. túlélő, lápi fajok (lápi póc, széles kárász) dominálnak (1992-1993). A második szakaszban az omnivor pontyfélék dominanciája jellemző, de ezen belül megkülönböztethetünk két további al-fázist is: az elsőt az ezüstkárász inváziója jellemzi (1994-2000), majd egy rövid átmeneti időszak (2001) után a bodorka és a küsz válik domináns fajjá (2003-). Az idegenhonos halfajok kumulatív abundanciája már az elárasztást követő harmadik évben tetőzött és magas szinten stagnált egészen 2001-ig. Ezzel párhuzamosan pozitív időbeli trend jellemzi a fajszámot, a Shannon-Weaver diverzitást, valamint a ragadozó halak relatív abundanciáját. A halállomány-összetételében bekövetkezett változások gyorsnak és jelentősnek mondhatók. Az inváziós ezüstkárász hatása főként kvalitatív: teljesen kiszorította és lecserélte őshonos rokonát, a széles kárászt. Egyéb szempontokból a faj leginkább csak késleltetni tudta a hasonló víztestek esetében korábban leírt szukcesszív folyamatot. 12
A LITORÁLIS VÍZALATTI FELÜLETEK NAGYSÁGA ÉS A DREISSENA BIOMASSZÁJA A BALATONBAN 1 G.-Tóth László, 1 B. Muskó Ilona, 2 Laura Parpala és 1 Balogh Csilla 1 MTA ÖK, Balatoni Limnológiai Intézet; 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3., 2 AR Institutul de Biologia Bucuresti; 060031 Bucuresti, Spl. Independentej 296. c.p. 56-83. 2000 és 2003 között a Balaton (átlagmélység 3,25 m) vízszintje egy méterrel csökkent, és a parti kőszórások, nádasok, betonpartok, mólók, cölöpök víz alatti felületeinek 90% került szárazra. Ennek következtében a rögzült Dreissena polymorpha populáció döntő része elpusztult, a veligera mennyisége jelentősen csökkent. A kagyló biomassza és a planktonikus lárvák mennyisége csak 2005-től kezdődött regenerálódni, melyben már a Dreissena bugensis is jelentős szerepet játszott. Hasonló apadási jelenség kezdődött a Balatonban 2011-ben is, és jelenleg, 2012 augusztusában az apadás mértéke az optimális szabályozási szinthez (98 cm) képest 43 cm. Kidolgoztunk egy becslési módszert a mindenkor rendelkezésre álló víz alatti felületek nagyságának megállapítására, és rendszeresen vizsgáltuk az egységnyi felületen élő gerinctelenek biomasszáját. Jelen előadásunkban a Balaton litorális víz alatti felületeit és az azon élő Dreissena évtizedes biomassza változásait, valamint a veligera lárva mennyiségének alakulását mutatjuk be a vízszintingadozás tükrében. A VÍZ ÉS A TÁRSADALOM KAPCSOLATA Gallai Zsuzsanna Hajnalka Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság Az előadás a Víz és a Társadalom kapcsolatáról szól. A lakosság mindennapjai során, számtalan területen találkozik a vízzel. De tisztában van - e egyáltalán jelentőségével? A víz a Föld területén megtalálható egyik leggyakoribb anyag és földi élet alapja. A víz élettani szerepe rendkívül sokrétű az ember szervezetében. Biztosítja a vérkeringést, szabályozza a vérnyomást, lehetővé teszi a tápanyagok oldását. Az emberi test legnagyobb része vízből áll és az életkor előrehaladtával a víz aránya csökken. Nem mindegy, hogy mit és mennyit iszunk. A tiszta eredetű, természetes ásványvíz a biológiai vízigény kielégítésére a legalkalmasabb. Az utóbbi években újfajta irányok trendek figyelhetők meg az ásványvizek fogyasztása terén.a lakosság és a turizmusban dolgozók számára is fontos a vízkészletek megóvása, ami a fenntartható turizmus és idegenforgalmat is befolyásolja. A fenntartható turizmus mindenképpen egy olyan légkört teremt a helyi lakos és az oda látogató turista számára, amelyben kellemesen érzi magát, emellett biztosítja a természeti erőforrások használatát és összhangot teremt a jelen és a jövő igényeinek kielégítése között.mindennapjaink egyik legsürgetőbb kérdése a jó ivóvízrendszerek bevezetésének a fontossága az épületekben és a közterületeken. Az ivóvíz paraméterei jogszabályban meghatározott szigorú határértékekkel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy mintegy kétszáz alkotóelem jelenlétének határértéke rögzített. Egyik fontos kérdés, amivel napjainkban egyre jobban találkozunk az nem más, mint a víz kihasználása a vízi közlekedés kapcsán. A vízi közlekedés egyik legrégebbi szállítási forma, melynek eredete az emberiség történelmének homályába vész.mindezek a kérdések és tények rávilágítanak arra, hogy számtalanszor kapcsolatba kerülünk a víz értékével, még ha ezt nem is fogalmazódik meg az emberben. Az előadásom kapcsán rávilágítok arra, hogy milyen jogszabályi és társadalmi irányvonalak alakítják a víz és társadalom kapcsolatát. Továbbá az előbb említett példák alapján kifejtem a víz és társadalom egymásra gyakorolt kölcsönös hatását. 13
FELSZÍNI VÍZFOLYÁSOK ON-LINE MONITOROZÁSA TRIOS MÉRŐSZONDÁVAL 1 Guba Sándor, 1 Pintér Balázs, 1 Kovács Zsófia, 1 Dr. Rédey Ákos 1 Pannon Egyetem Mérnöki Kar Környezetmérnöki Intézet, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. A 2000. december 22-én hatályba lépett Víz Keretirányelv rendelkezései szerint az Európai Unió tagállamaiban 2015-re a felszíni és felszín alatti vizeket jó ökológiai és kémiai állapotba kell hozni. Ennek az állapotnak fenntartásához kiemelkedő fontosságú a vizek folyamatos monitorozása. A kutatás célja egy UV spektrofotometriás eleven mérő német fejlesztésű on-line TRIOS ProPS szonda mérési eredményeinek megbízhatóságának igazolása különböző víztípusokra laboratóriumi mérésekkel. A mérőrendszer alkalmas nitrit, nitrát, KOI, karbonát paraméterek mérésére. Munkánk során a nitrát és a nitrit ellenőrzésére helyeztük a hangsúlyt. A szondával méréseket végeztünk felszíni vizekben valamint ugyanezen vízmintákat szabványos analitikai módszerekkel is megmértük. A meghatározások alapján azt a következtetést tudtuk levonni, hogy a TRIOS szonda megbízhatóan alkalmazható a felszíni vizek minőségének nyomonkövetésére. BILLEGETŐ CANKÓK (ACTITIS HYPOLEUCOS) ÉLŐHELY VÁLASZTÁSÁNAK VIZSGÁLATA A RÁBÁN Hammer Tamás 1, Szentirmai István 2, Liker András 1 1 Pannon Egyetem, Limnológia Tanszék, Veszprém, 2 Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, Őriszentpéter Az Őrségi Nemzeti Park monitoring programja keretében a Rábán előforduló billegető cankó állomány méretét és élőhely-választását vizsgáltuk. Az állományfelmérés 2008, 2009 és 2011 nyarán történt a Rába 47 km-es szakaszán. Ennek során rögzítettük a folyó partvonala mentén megfigyelt egyedek előfordulási helyét. A vizsgált folyó szakaszt 1 km-es szakaszokra osztottuk fel, majd a szemmel jól lehatárolható élőhely típusok (vegetáció, folyó, zátony, egyéb) arányát minden egyes szakasz esetében digitalizált térképről mértük. Ezen felül felmértük a szakaszokban található zátonyok számát és területét, a kanyarok számát, a szakaszok távolságát a folyóra telepített vízierőművektől és a folyó mentén található településektől. Az elemzések alapján elmondható, hogy a madarak nagyobb számban fordulnak elő (1) a nyílt, természetes növénytakaróval kevésbé sűrűn benőtt, (2) a nagyobb számú és területű zátonyokkal rendelkező, (3) a több kanyarulatot tartalmazó, és (4) kevésbé leromlott állapotban lévő folyószakaszokon. Jelen publikáció a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0025 azonosító számú "Tudományos képzés műhelyeinek támogatása a Pannon Egyetemen című projekt támogatásával valósult meg. A projekt a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 14
FIKOCIANIN MEGHATÁROZÁSI MÓDSZEREK ÉS ALKALMAZÁSUK ALACSONY TROFITÁSÚ VÍZTEREKEN Horváth Hajnalka, Kovács W. Attila és Présing Mátyás MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3. A fikocianin, főként a cianobaktériumokban (kékalgák) szintetizálódó fotoszintetikus pigment, melynek mennyiségi meghatározása alkalmas a kékalgák jelenlétének és relatív megoszlásának gyors becslésére. A pontos mennyiségi meghatározásra alkalmas extrakciós módszerek többsége speciális felszereltséget igénylő, drága eljárás. Kísérleteink során melyekben négy, rutin laboratóriumokban is kivitelezhető módszert hasonlítottunk össze megállapítottuk, hogy a legelterjedtebb, fagyasztásosolvasztásos ciklusokon alapuló ún. Sarada módszer alacsony alga-biomassza tartományban (< 30 µg/l) bizonytalan és alulbecsülheti a valós értéket. Ezért célunk volt kidolgozni egy fikocianin meghatározáson alapuló gyors és reprodukálható módszert, mely alkalmas oligo-mezotróf tavak fitoplanktonjának cianobaktérium biomassza becslésére. Eredményeink szerint egyetlen fagyasztásolvasztás ciklus ultrahangos roncsolással kiegészítve, 25 %-kal hatékonyabb extrakciót eredményez pigment-veszteség nélkül. E módszer természetes viszonyok közötti kipróbálása során, a Balatonban a fikocianin által becsült cianobaktérium részesedés erős korrelációt mutatott (r 2 = 0.8018) a mikroszkóppal meghatározott cianobaktérium biomasszával. Eredményeink alátámasztják a módszer alkalmazhatóságát és érzékenységét oligo- és mezotróf vízterek fikocianin alapján való jellemzésére és alkalmazása biztos lehetőséget nyújt pl. a modern távérzékelés módszerének széles trofitási skálán történő értékelésre. A VESZPRÉMI-SÉD VÍZ KERETIRÁNYELV SZERINTI ÁLLAPOTÉRTÉKELÉSE 1 Horváth Ida, 1 Kovács Zsófia, 1 Dr. Rédey Ákos 1 Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Környezetmérnöki Intézet, 8200 Veszprém, Egyetem u. 10. Az emberi tevékenységnek sok következménye van, ezek közül egyik a felszíni vizek szennyezése, amely állapotváltozást von maga után. Ahhoz, hogy a jövő generációi számára is jusson elegendő tiszta ivóvíz, törekednünk kell arra, hogy vizeink minőségi és mennyiségi állapotát megóvjuk és javítsuk. A kutatás célja a Veszprémi-Séd városon áthaladó szakaszának vizsgálata és a szennyező források feltérképezése illetve az előző évi adatokkal történő összehasonlításból származó vízminőség változások dokumentálása. A kijelölt mintavételi pontokon vízmintát vettünk és vizsgáltuk a vízfolyás fizikai (ph, hőmérséklet, oldott oxigén, zavarosság, vezetőképesség), valamint a kémiai (KOIps, NH 4 +, NO 3 -, PO 4 3- ) paramétereit. A vizsgálatok eredményei megerősítik, hogy a Veszprémi-Sédre jelentős hatást gyakorolnak a befolyók valamint a szennyvíz bevezetés illetve a különböző diffúz források. 15
HAZAI AMFIBIKUS ELATINE FAJOK ÖSSZEHASONLÍTÓ ALAKTANI VIZSGÁLATA Horváth Orsolya, Takács Attila, Molnár V. Attila Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Az Elatinaceae család mindössze két nemzetséget számlál, a névadó génusz 12 25 faja mindkét féltekén megtalálható, főleg a mérsékelt övben. A fajok száma körüli bizonytalanság összefüggés-ben áll e növények változatosságával és életmódjával. Az Elatine-k egyaránt élnek nedves iszapon (terresztris alakok) és sekély vizek alján (akvatikus formák). Egyazon faj két eltérő termőhelyi alakja között nagyobb morfológiai különbség lehet, mint két faj azonos körülmények között fejlődőtt példányai között. Célunk az ökotípusok alaktani jellemzőinek összevetése volt, ezért a nemzetség három hazai faját (E. hungarica, E. hydropiper, E. triandra) neveltük laboratóriumban. Mindhárom faj magjait műanyag tálakba néhány cm vastag sterilizált és folyamatosan nedvesen tartott talajra vetettük. A növényeket klimatizált szobában (napi 14 órás megvilágítás,: 30 μmol m-2 sec-1 fényerő; nappal 22±2 ºC, éjjel pedig 18±2 ºC hőmérsékleten) neveltük. Néhány lombleveles állapotban fajonként egy tálkát 2 3 centiméteres vízzel elárasztottunk (vízi alak), és nedves iszapon neveltük tovább a terresztris alakot. A növények terméses hajtásain hét jellemzőt, a magokon pedig négy jellemzőt vizsgáltunk. Eredményeink alapján mindhárom faj esetében jelentős különbség van a különböző termőhelyi alakok között több vegetatív jellemző (hajtáshossz, internódiumok hossza, levéllemez hossza, levéllemez szélessége, levélnyél hossza, kocsány hossza) tekintetében, míg a magok alakja és mintázata többékevésbé független a termőhelyi körülményektől, így a fajok alaktani jellemzésére és elkülönítésére ezek a bélyegek ajánlhatók. KISRÁKOK ÉS TÓCSARÁKOK TROFIKUS KULCSSZEREPE A VÍZIMADARAK TAVASZI VONULÁSA SORÁN AZ ASZTATIKUS SZIKES TAVAKBAN Horváth Zsófia 1, Vad Csaba Ferenc 1, Vörös Lajos 2, Boros Emil 3 1 ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C 2 MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, 8237 Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3. 3 Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, 6000 Kecskemét, Liszt Ferenc u. 19. A Kárpát-medence asztatikus szikes tavai számos vízimadár faj számára biztosítanak fontos táplálkozóhelyet a tavaszi vonulás során. 2010 tavaszán az ezeken az élőhelyeken elérhető gerinctelen táplálék vízimadár közösségekre gyakorolt hatását vizsgáltuk. Magyarország, Ausztria és Szerbia területén, 82 természetes eredetű szikes tóban kerestünk összefüggést a táplálék mennyisége, a tavak egyéb tulajdonságai (pl. vízmélység, nyílt vízfelület aránya, kiterjedés), a szomszédos tavak 10 km-es körzeten belüli denzitása és a vízimadarak mennyisége között. A 18 környezeti változó közül mindössze három volt szignifikáns hatással a 15 vizsgált madárfajra: a tócsarákok és Arctodiaptomus kisrákok mennyisége, valamint a tódenzitás. Az elérhető táplálékmennyiség a tódenzitásnál jóval fontosabbnak bizonyult. A kanalasrécék és gulipánok a többi fajnál szorosabb összefüggést mutattak a két legfontosabb táplálékforrás mennyiségével, így ezek hatását a két madárfaj eloszlására külön-külön is megvizsgáltuk. Míg a gulipánok elsősorban a tócsarákokban gazdagabb vizeket részesítették előnyben, addig a kanalasrécék mintázatát inkább az Arctodiaptomus lebegőkandics mennyisége befolyásolta, amely összefüggésben áll a két madárfaj eltérő táplálékkeresési stratégiájával. Vizsgálatunkkal kimutattuk, hogy a tócsarákok és kisrákok kulcsszerepet játszanak az asztatikus szikes tavak tavaszi vízimadár közösségeinek kialakításában. 16
AVARLEBOMLÁS VIZSGÁLATA HAZAI KISVÍZFOLYÁSON Hubai Katalin Eszter, Vass Máté, Kucserka Tamás Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék A lehulló avar jelentős energiaforrás a vízi ökoszisztémák számára. A lebomlás létfontosságú ökológiai folyamat. Minden fafaja levelének kémiai összetétele eltérő, ez a különbség nagymértékben befolyásolja a lebomlás sebességét. Munkánk során 2011.február-júliusig Torna-patak devecseri vöröiszap katasztrófa által érintett szakaszán avarzsákos módszerrel 11 féle avar lebomlását vizsgáltuk. A kísérlet során lehetőségünk volt a makrogerinctelen aprító szervezetek részvétele nélküli avarlebomlás vizsgálatára. Méréseink során meghatároztuk az avarlebomlás ütemét, illetve a különböző avar típusok kémiai összetételének változását. Spektrofotometriás módszerrel megmértük a különböző avartípusok foszfor, nitrogén, csersav, lipid, fenol koncentrációjának változását. A vizsgált során megállapítottuk, hogy az avarlebomlás egyik avar típus esetében sem volt exponenciális. A legmagasabb foszfor és nitrogén koncentrációt a fehér fűz (Salix alba) estében mértük. A legmagasabb csersav, és a legmagasabb fenol koncentrációt is kocsánytalantölgynél (Quercus petrea) határoztuk meg. Jelen publikáció a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0025 azonosító számú "Tudományos képzés műhelyeinek támogatása a Pannon Egyetemen című projekt támogatásával valósult meg. A projekt a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. A RÉPCE HÖVEJ ALATTI SZAKASZÁNAK REHABILITÁCIÓJÁT MEGALAPOZÓ HALÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK Keresztessy Katalin 1, Keserü Balázs 2, 1 Vas-Hal Bt., 2234 Maglód, Darwin u. 7. 2 Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, 9021 Győr, Árpád út 28-32. A Répce patak rehabilitációjának KEOP beruházás keretében megvalósuló műszaki tervezését halfaunisztikai gyűjtés és értékelés előzte meg. A vizsgálatokra 2011 őszén kilenc szakaszon elektromos kutató halászgéppel került sor. A gyűjtött egyedek a helyszíni határozás és mérés után a fogás helyén kíméletesen visszahelyezésre kerültek. A kilenc szakasz a halak élő-, vermelő- és szaporodási helyei szempontjából és annak hidromorfológiájának tekintetében reprezentatív. A jelenlegi állapot és a korábbi vizsgálatok eredményei alapján javaslatok tehetők a rehabilitáció során kialakítandó ökológiai menedékhelyekre vonatkozóan. A kimutatott halfajok ökológiai jellemzése az őshonosság, az áramló víz iránti igény, a szaporodási guildek, a veszélyeztetettség értékelése, a halfauna abszolút és relatív természeti értékének megadása által történt. 13 halfaj jelenlétét sikerült bizonyítani. A vizsgálatok során nem került elő a veszélyeztetett halfajok közül a lápi póc, kurta baing, compó és réticsík. A kimutatott halfajok egyedeinek jelentős része ivadék korosztályú volt (bodorka, vörösszárnyú keszeg, küsz, ökle, tarka géb egy része). A halökológiai vizsgálat és értékelés alapozza meg a műszaki terveket, melyek a különböző mederstruktúrák kialakításával és új üzemeltetési irányelveivel támogatja majd a Répce patak vízi életközösségének rehabilitációját. 17
AMIKOR A TUDOMÁNY ÖSSZEKAPCSOLJA KELETET ÉS NYUGATOT Kiss Keve Tihamér 1, Sergei Ivanovics Genkal 2, Luc Ector 3, Molnár Farkas Levente 4, Bíró Péter 1 és Ács Éva 1 1 MTA Ökológiai Kutatóközpont, 2 Institute Biology of Inland Waters, Russian Academy of Sciences, Borok, Yaroslavl, Nekouz, Russia, 3 Department of Environment and Agro-biotechnologies (EVA), Public Research Centre-Gabriel Lippmann, Belvaux, Luxembourg, 4 ELTE Környezettudományi Doktori Iskola Genkál és Kuzmin 1978-ban egy orosz folyóiratban, orosz nyelven, latin diagnózissal Stephanodiscus triporus néven leírtak egy új kovaalgát a Volgográdi tározó fitoplanktonjából. A faj vizsgálatához csak transzmissziós elektronmikroszkópot alkalmaztak. 1986-ban Amerikában, Iowa államban található Lazy lagúnából Håkansson, Theriot és Stoermer S. vestibulis néven leírtak egy morfológiai szempontból a S. triporus-hoz nagyon hasonló fajt. A vizsgálatokhoz pásztázó elektronmikroszkópot használtak. Részben a pásztázó elektronmikroszkóp részletgazdagabb, illetve más morfológiai elemek megfigyelését lehetővé tevő volta, részben pedig az orosz irodalom nehéz hozzáférhetősége okozta, hogy a kutatók és a lektorok figyelmét is elkerülte a hasonlóság. Később a világ számos pontjáról előkerült a faj, elterjedési térképén szépen látszik, hogy a világ orosz irodalmat nem igazán olvasó részén S. vestibulis, a többi részén pedig S. triporus néven nevezték a fajt. Balatoni vizsgálataink során nagy populációját találtuk a fajnak, felfigyeltünk a hasonlóságra és a típusanyagokat megvizsgálva, konvencionális és geometriai morfometriai analízisekkel is alátámasztva bizonyítottuk, hogy a két különböző néven leírt faj ugyanaz. Követve a nemzetközi botanikai kódrendszer szabályait, a S. vestibulis néven leírt faj a S. triporus szinonimja. Emellett megadtuk a faj egyéb ismert magyarországi és nemzetközi előfordulási helyét is. BRACHIONUS TAXONOK (ROTATORIA) POPULÁCIÓDINAMIKAI VIZSGÁLATA DÉL- DUNÁNTÚLI HALASTAVAKBAN Körmendi Sándor Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Természetvédelmi Tanszék, 7400 Kaposvár, pf.16. Somogy, Baranya, Zala és Tolna megye területén található több, mint 50 halastóban 1980-2011 közötti periódusban vizsgáltuk a zooplankton fauna kvalitatív és kvantitatív összetételét, változását. Bár a Rotatoria fauna méreténél fogva a halivadékok első táplálékát jelentik, az idősebb korosztályú (egykét-háromnyaras) halakat nevelő tavakban is mintavételeket végeztünk. Ennek oka az, hogy ezen korosztályú halfajok közül a ponty ugyan nem tudja hasznosítani, de a szűrő táplálkozású halak és a ragadozó halak táplálékát jelentő un. mellékhal-állományok és más taxonok számára fontos táplálék. Emellett vizsgálatát indokolja a különböző Rotatoria fajok vízminőséget jelző biológiai indikációja. Kutatásaink szerint a Rotatoria faunán belül mind monokultúrás, mind polikultürás halastavakban az egyedsűrűséget és biomasszát tekintve a legjelentősebbek a Brachionus, Keratella, Polyarthra és Asplanchna taxonok. Ezek közül a Brachionus genusra jellemző a legnagyobb taxonszám (16). A B. angularis, B. calyciflorus gyakorlatilag az egész tenyészidőszak alatt tömegesen megtalálható, addig a B. budapestinensis, B. diversicornis, B. falcatus előfordulási gyakorisága a melegebb időszakokban a legnagyobb. Figyelemre méltó néhány ritka, hazai halastavakban eddig még nem ismert taxon rendszeres, nagy egyedsűrűségben való előfordulása a 2000-s évek elejétől (B. diversicornis f. homoceros, B. forficula f. forficula). Több halastóra jellemző, hogy a B. forficula egyedsűrűségének növekedésével csökkent a B. diversicornis és B. falcatus egyedsűrűsége. A hazai és nemzetközi publikációk adataival összehasonlítva több taxon biológiai indikációja (szaprobiológiai) felülvizsgálatra szorul, pl. több nagy indikátorsúllyal béta-mezoszaprób zónát indikáló szervezet alfa-, sőt poliszaprób zónában rendszeresen, nagy tömegben előfordul. 18
A HÉVÍZI TÓ PLANKTONIKUS BAKTÉRIUMKÖZÖSSÉGEIBEN VÉGBEMENŐ SZEZONÁLIS ÉS TÉRBELI VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA Krett Gergely, Márialigeti Károly, Makk Judit, Borsodi Andrea ELTE Mikrobiológiai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C A Hévízi tó természetes állapotának fenntartásáért és a gyógyhatásért a forráskráterből feláramló ásványi anyagok, a sajátos összetételű üledék, valamint a vízben és az üledékben élő baktériumközösségek anyagcseretermékei is jelentős szerepet játszhatnak. Jelen kutatásunk célja a még alig ismert planktonikus bakteriális diverzitás térbeli és időbeli változékonyságának feltérképezése volt tenyésztésen alapuló, illetve attól független, Denaturáló Gradiens Gél Elektroforézis (DGGE) és klónkönyvtár alapú molekuláris biológiai módszerekkel. A teljes bakteriális közösség vertikális szerkezetének vizsgálatához a 2009 novemberében, a teljes bakteriális, illetve a cianobaktérium közösség horizontális változásainak nyomon követésére a 2010 és a 2011 áprilisában, júliusában és októberében vett vízmintákat DGGE analízisnek vetettük alá. A 2011 áprilisából és októberéből származó kompozit vízmintákból szelektív táptalajok felhasználásával törzsgyűjteményt, valamint 16S rdns alapú klónkönyvtárat hoztunk létre. Az egyes minták DGGE sávmintázatai alapján a baktériumközösségek szerkezetében szezonális változások voltak megfigyelhetők. A domináns DGGE csíkok bázissorrend elemzését követően azok az α- és β- Proteobacteria osztályok, valamint a Cyanobacteria és a Chloroflexi törzs képviselőiként voltak azonosíthatók. A reprezentatív klónok szekvenciái túlnyomórészt az α- és β-proteobacteria osztályokba voltak sorolhatóak, míg a törzsgyűjteményt az α-proteobacteria osztály képviselői dominálták, de jelentős arányban fordultak elő a Bacteroidetes, az Actinobacteria törzs valamint a γ-proteobacteria osztály képviselői is. BALATON KÖVES PART NYÁRI ÉLŐBEVONATÁNAK HOSSZÚ TÁVÚ STRUKTÚRA MONITOROZÁSA Lakatos Gy., Kundrát J., Veress Z., Varga É. Ökológiai Tanszék, Debreceni Egyetem A parti öv köves partszakaszainak feltárására vállalkozó limnológiai vizsgálatainkat 1994-ben kezdtük el. Az elővizsgálatok eredményeinek ismeretében 1995 nyarán a Balaton négy különböző vízminőségű medencéjében választottuk ki tíz mintavételi helyet és azóta, folytatjuk a köves part nyári élőbevonatának hosszú távú struktúra vizsgálatát (1994-2012). A természetes köves alzat élőbevonatának térbeni különbség feltárása mellett, 1996-ban a tihanyi kutatóintézet előtt vizsgáltuk a nyári mélységbeli zonációját. A lekapart nedves élőbevonatból tömeg méréseket, kémiai összetételt feltáró vizsgálatokat és biológiai (fito- és zootekton) analíziseket végeztük el. Az epiliton elemzése mellett, a szükséges háttér információ nyeréséhez, a merített vízminták fontosabb fizikai és kémiai paramétereit is meghatároztuk. A Balaton parti öve sajátos felépítése, helyzete, alzatadó tulajdonsága folytán kiemelt jelentőségű a tavi élet szempontjából, továbbá, mint a víztér és a szárazföld átmeneti sávja, kiemelt környezetvédelmi fontossággal bír, élőhelyi változatosságot nyújtó szerepe meghatározó az élővilág biodiverzitásának biztosításában. A köveken kialakuló élőbevonat, az epiliton fontos vízminőség alakító és jelző szerepet tölt be a sekély, köves parttal rendelkező tavak életében, de az esztétikai jelentősége is meghatározó. Az epiliton a tömeg viszonya, az alga és a zootekton összetétele alapján bioindikátor értékű és az azonosított szervezetek alapján fontos haltáplálék bázist képvisel. Az epiliton NTPI felhasználásával az öblök köves part közeli vizére VKI figyelembevételével az egyes évekre, megállapítottuk az ökológiai állapotot, és az utóbbi évekre jellemző, kedvező változásokat kaptunk, a korábbi évekhez képest. 19
SZÁNTÓFÖLDI IDŐSZAKOS ÁLLÓVIZEK BOTANIKAI ÉS KONZERVÁCIÓBIOLÓGIAI ÉRTÉKESSÉGE. Lukács Balázs András 1, Sramkó Gábor 2, Molnár V. Attila 3 1 MTA ÖKK BLI Tisza-kutató Osztály, 4026 Debrecen Bem tér 18/C.; 2 MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoport, 1117 Budapest, Pázmány Péter s. 1/C.; 3 Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Az időszakos állóvizek és növényközösségeik nem szokványos élőhelyek. Fajaik speciális környezeti körülményekhez, szárazsághoz és tartós vízborításhoz is kell, hogy alkalmazkodjanak, ezért világszerte nagyon sok ritka és veszélyeztetett faj található közöttük. Vizsgálataink során a Pannon ökorégióból származó 79 db irodalmi és 106 db saját cönológiai felvételt elemeztünk. A cönológiai felvételek fajkészletének elemzése során számos IUCN vörös listás fajt mutattunk ki a karakterfajok között. A cönológiai felvételek borítás adatai alapján PCA ordináció és TWINSPAN elemzés segítségével vizsgáltuk az élőhely típusok elkülönülését, illetve diverzitási rendezése során vizsgáltuk a cönológiai felvételek (alfa) diverzitását, a cönológiai felvételek közötti (béta 1 ) és az élőhely típusok közötti (béta 2 ) diverzitást fajszám, Shannon és Simpson diverzitás indexekre. A diverzitási eredmények alapján az időszakos állóvizek fajkészletének nagyfokú egyediségét mutattuk ki. A fajkészlet elemzés és a diverzitási rendezés eredményei alapján kijelenthető, hogy a szántóföldeken megjelenő időszakos állóvizek konzerváció biológiai szempontból nagyon értékesek, amelyek védelmét csak minél több helyszín megőrzésével lehet biztosítani. TERMÉSZETVÉDELMI BEAVATKOZÁSOK HATÁSA AZ EGYEK-PUSZTAKÓCSI MOCSARAK KÉTÉLTŰIRE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FEKETE-RÉT FAUNÁJÁRA Mester Béla 1, Puky Miklós 2, Lengyel Szabolcs 1 1 Debreceni Egyetem TTK, Ökológiai Tanszék - 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. 2 MTA ÖBKI, Magyar Dunakutató Állomás - 2131 Göd, Jávorka Sándor u. 14. A kétéltűek globális megfogyatkozásának mérséklésében kiemelt szerepet kap szaporodó- és élőhelyeik megőrzése, kezelése és védelme. Jelen kutatásunk az Egyek-Pusztakócsi mocsárrendszer (Hortobágyi NP) területén zajló természetvédelmi beavatkozások kétéltűfaunára gyakorolt hatásait vizsgálja. A Fekete-réten 2006 óta zajló legeltetés és a 2007-ben és 2009-ben történt égetés hatásait hat kétéltűfaj jelenlétének, hiányának és állománynagyságának nyomon követésével vizsgáltuk 2010 tavaszán. A vizsgálati területen a kontrollal együtt hat különböző mocsárrészt különítettünk el kezelési típusonként, melyeken belül öt-öt transzekt mentén akusztikus és vizuális megkeresést alkalmaztunk. 2011-ben a vizsgálatot éjszakai akusztikus monitorozással is kiegészítettük, melyet 2012 tavaszán kiterjesztettük a teljes mocsárrendszerre és a rendkívüli szárazság miatt megvizsgáltuk a kétéltűek számára refúgiumként szolgáló területeket is. Eredményeink alapján a nyár végi, mozaikos égetés az öreg nád visszaszorításával ideális szaporodóhelyeket biztosíthat a kétéltűek számára. A kis intenzitású legeltetés pozitív hatása a mozaikos élőhelyszerkezet fenntartásában nyilvánul meg. A kecskebéka fajcsoport tagjai érzékeny indikátor csoportnak bizonyultak. A mocsárrendszer közel teljes kiszáradása és ezáltal a kétéltűek jelentős pusztulása egy részleges árasztással megakadályozható. 20