Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága Fábián László & Pintye Gábor. Írta: Fábián László Pintye Gábor

1

Ura 1

Jelen kiadvány a Magyar-Román határon átnyúló együttműködési program 2007 2013. tárgyú pályázat keretében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága mint vezető partner, valamint a Muzeul Judeţean Satu Mare mint projektpartner közös együttműködésével megvalósuló Patrimonium a közös kulturális örökség határon átnyúló hasznosítása c. projekt keretében készült. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága Fábián László & Pintye Gábor Írta: Fábián László Pintye Gábor Román fordító: Kocsis Ágnes Angol fordító: Simán Katalin ISBN 978-963-7220-70-8 Nyíregyháza, 2010 Kiadja a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága Felelős kiadó: dr. Bene János megyei múzeumigazgató Projektasszisztens: Istvánovits Eszter Cím: 4400 Nyíregyháza, Benczúr tér 21. Telefon/fax: + 36-42/315-722 E-mail: jam@jam.nyirbone.hu Készült 300 példányban, 4 ív terjedelemben Számítógépes tördelés és nyomdai előkészítés: Szemán Attila A nyomdai munkálatok: Kapitális Kft., Debrecen Felelős vezető: Kapusi József 2

Fábián László Pinyte Gábor Ura. Történelmi és kulturális kalauz Ura Szabolcs-Szatmár-Bereg megye délkeleti részén, a Szatmári-síkságon ta lálható település. Az Ecsedi-láp szélére épült falu a Csengeri kistérséghez tar tozik. Porcsalmánál a 49. számú útról leágazó, Tyukodon átvezető alsóren dű útról vagy Csenger felől, Csengerújfalu érintésével közelíthető meg. A XX. század elejéig történelmi, gazdasági kapcsolatai Nagykárolyhoz és Csengerhez fűzték. Ez utóbbi kötődése jelenleg is fennáll, elsősorban az iskoláztatással és a közlekedéssel kapcsolatban. A legközelebbi vasútállomás Csengerben található; Ura innen, valamint Mátészalkáról közvetlen autóbusz járattal elérhető. A kistelepülés lakossága a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 689 fő, területe: 3234 ha. Ura. Ghid cultural şi istoric Ura este o aşezare din Câmpia Someşeană, situată în partea nord-estică a ju deţului Szabolcs-Szatmár-Bereg. Localitatea ridicat pe marginea Mlaştinii Ecedea aparţine microregiunii Csenger. Pe şosea se poate ajunge în Ura prin lo calitatea Tyukod sau, dinspre Csenger, prin Csengerújfalu. Până la începu tul secolului al XX-lea, Ura a avut legături istorice şi economice cu Carei şi Csenger. Aceastea din urmă se păstrează şi în zilele noastre, vizând în pri mul rând şcoala şi circulaţia. Căile de acces spre Ura sunt: cea feroviară care porneşte din Csenger şi autobus direct din Mátészalka. Mica aşezarea, conform datelor ultimului recensământ, are 689 de locuitori şi se întinde pe un teritoriu de 3.234 ha. Ura. Historical and cultural guide The settlement of Ura can be found in the Szatmár Plain in the south-eastern part of Szabolcs-Szatmár-Bereg county. The village built on the edge of the Ecsed marsh belongs to the Csenger micro-region. It can be approached on a subordinate road running through Tyukod and forking off from road no. 49 at Porcsalma or from the direction of Csenger across Csengerújfalu. Until the early 20 th century, it was connected with Nagykároly and Cserger by historical and economic contacts. It is still linked with Csenger especially regarding schooling and traffic. The closest railway station can be found in Csenger. Ura can be approached either from there or by bus from Mátészalka. The popu lation of the small settlement was 689 inhabitants according to the data of the last cencus, its territory is 3234 ha. 3

Ur a é s a z Ur a y a k 1686-ig A t e l e p ü l é s r ő l Az egyes települések írásos források előtti tör téneti feltárásának két legismertebb módja a ré gé szeti feltárás és a terepbejárás. Mivel ez előbbi meg le hető sen költséges eljárás, esetünkben ez utóbbi volt lehetséges. Egy-egy ilyen alkalommal a terepbejárók csatárláncban felállva vonulnak végig a kiszemelt szántókon, az eke által felvetett leleteket gyűjtögetve. Az így észlelt lelőhelyeket térképen rög zítik, mely által megkapják az adott terület egykori településhálózatának képét. Ura esetében ez nem volt egyszerű feladat, hiszen közigazgatási határának jó részét legelők borítják. Így inkább csak egy te le pü lés történeti vázlatról beszélhetünk. Az emberi megtelepedés első nyomait a bronzkorra tehetjük, egy falut jelző cserépanyag a Sás-tábla határrészben jelentkezett. Ez persze nem je lenti azt, hogy korábban nem élt ember e tájon, de mint em lítettük a terepviszonyok korántsem voltak ideálisak a vizsgálatokhoz. A közeli Csenger ha tárának kutatási ered ményei alapján feltételezhető, hogy már az újkőkor óta lakott volt a vidék. Ez után hosszú évszázadokig nem találtuk bi zonyí tékát az emberi jelenlétnek. A Római Bi ro da lom idejében (Kr. u. II V. század) annál sű rűbb településhálózattal kell számolnunk. Míg Pannoniában és Da ciában a rómaiak voltak az urak, addig Ur a şi familia Ur a y p â n ă în a n u l 1686 Aş e z a r e a Modalitatea de a cunoaşte istoria unei aşezări din perioada de dinaintea menţionării în documentele scri se, este apelarea la izvoarele arheologice, provenite din săpături şi periegeze. Deoarece derularea să păturilor este foarte costisitoare, în cazul comunei Ura ne bazăm pe date provenite din periegheze. În astfel de ocazii, cercetătorii se deplasează în linie pe arătură, colectând materialul arheologic scos de plug. Siturile descoperite astfel sunt punctate pe hartă, iar după legarea punctelor se conturează imaginea reţelei de aşezare. În cazul localităţii Ura, cercetarea nu era chiar uşoară pentru că, o marea parte din teritoriul ad ministrativ al aşezării este păşune. În această situaţie putem vorbi deocamdată doar de schiţarea istoriei localităţii. Primele urme arheologice provin din epoca bronzu lui, existenţa unei aşezări în punctul numit Sas-tábla fiind indicată de materialul ceramic descoperit aici. Nu excludem posibilitatea ca zona să fi fost locuită şi anterior, dar, după cum am mai menţionat, condiţiile de pe teren nu au fost tocmai potrivite ana lizei. În lumina cercetărilor din perimetrul localităţii învecinate, Csenger, putem presupune că aceste meleaguri au fost locuite încă din epoca neolitică. După epoca bronzului nu au mai fost găsite urme ale locuirii umane, până în perioada Imperiului 4

Ur a a n d t h e Ur a y s u n t i l 1686 The settlement The two commonest tools of uncovering the history of settlements before the existence of written sources are archaeological excavations and field walking. As the former one is expensive, the latter method was available for us. In such cases, the participants form a line and walk along the fields to collect the finds turned out by the plough. The observed sites are marked in a map and the result is a network of the one-time settlements. It was not an easy task in the case of Ura since the territory within its administrative borders is mostly pasture. What we actually got was rather a settlement historical sketch. The first traces of human settlement can be dated from the Bronze Age. The sherds that indicated the existence of a village were found in a field called Sás-tábla. It does not mean that people did not live here earlier only the geographical setting did not afford a more thorough examination. According to investigations at the nearby Csenger, this region has been inhabited since the Neolithic. A Kárpát-medence a római korban (Kr. u. I V. század) Bazinul Carpatic în epoca romană (sec. I V. d.hr.) Carpathian Basin in the Roman Period (1 st 5 th centuries AD) 5

vidékünkön a barbárok. Hogy kik is voltak ők? Pontosan nem tudjuk. Nincs ugyanis egyetlen hitelesen fel tárt korabeli sír széles e Szatmárból, sem a magyarországi, sem a romániai Szatmárból. Márpedig etnikumra elsősorban a sírok tárgyaiból és a temetkezési rítusból következtethetünk. A kutatás feltételezi, hogy a Traianus császár uralkodása előtt Erdélyben élt dákok/kosztobókok egy része menekülhetett ide a római iga elől, és talán ideig-óráig a germán vandál törzs is megvetette a lábát. Az itt élők minden bizonynyal kapcsolatban álltak a Nyírségtől a Dunáig és a hegyek lábáig egyeduralkodó iráni pásztornéppel, a szarmatákkal is, akiknek azonban szatmári jelenlétére egyelőre csak nagyon kevés adatunk van. A valószínűleg kevert dák germán népesség békében élhetett a nagy láp és az erdők védelmében, olyannyira, hogy a császárkor egyik legnagyobb fazekascentrumát nem rég tárták fel a román magyar határon, a közeli Csengersima, illetve Pete/Petea határában. A korszak fal vainak nyomait a Sás-Ágyi legelőn, a Sás táblában, a Pénzverő háton és a Templomdombon (Vas Hídi legelő) találtuk meg. Míg a lelőhelyek többségén csak cserepeket gyűjtöttünk, addig ez utóbbi három határrészből római ezüstpénzek és két fibula (ruhakapcsoló tű) töredéke is előkerült. A hunok Kárpát-medencei hódítása sem hagyta érintetlenül a környéket, melynek bizonyítékát a szamostatárfalvi és csengeri sírok ék szerei, edényei adják. Roman (sec. II V. d. Hr.), când putem atesta o reţea foarte densă de aşezări. Pe când Panonia şi Dacia au fost dominate de romanii, zona noastră aparţinea bar barilor. Cine au fost ei nu ştim cu exactitate. Nu s-a descoperit nici un mormânt cu inventar funerar din acea perioadă, nici pe teritoriul Sătmarului din Ungaria nici pe cel din România. Iar concluzii cu privire la etnie putem trage doar din inventarul funerar sau obiecte folosite la ritualul de înmormântare. Cercetătorii presupun că sub domnia lui Traian s-au refugiat în această zonă o parte din dacii şi costobocii din Tran silvania, iar alte triburi de germani-vandali s-au stabilit, de asemenea, în aceste locuri. Oamenii de aici au avut legături şi cu sarmaţii, un popor de origine iraniană, care se ocupa de păstorit şi a dominat regiunea cuprinsă între Nir, Dunăre şi poalele munţilor. Prezenţa lor în Sătmar însă este atestată deocamdată destul de sumar. Este sigur că, populaţia mixtă de daci şi germani a trăit în pace, la adăpostul marilor mlaştini şi a pădurilor seculare, aspect confirmat şi de faptul că unul dintre cele mai mari centre ceramice ale epocii romane a fost descoperit şi cercetat de curând la graniţa româno-ungară, aproape de Csengersima- Petea. Urme ale aşezărilor din această epocă au fost descoperite pe păşunea Sás-Ágyi, în Sás-tábla, în Pénzverő-hát şi la Templomdomb (păşunea Vas-Hidi). În majoritatea siturilor s-au adunat materiale ceramice, însă din ultimele trei puncte de descoperire, au provenit monede romane şi două fragmente de fibule. 6

We could not find any sign of human presence from the follo wing centuries. At the same ti me, a den se settlement network was established at the time of the Roman Empire (2 nd -5 th centuries AD). The Romans ruled Pannonia and Dacia, while barbarians lived on our territory. We do not exactly know who these barbarians were. The objects placed in the graves and the burial rites are the best evi dences of ethnicity but no aut hentically excavated graves are known in Szatmár either on this or on the Romanian side of the region. Supposedly groups of the Dacians/Costobos who had lived in Transylvania during Emperor Trajan s reign fled here from the Roman yoke and perhaps the German Vandal tribe also spent here some time. The local in habitants certainly maintained contacts with the Sarmatians the Iranian pastoral people who ruled the territories from Nyírség to the Danube and the mountains but there is barely any evidence of their presence in Szatmár. The probably mixed Dacian-German po pulation lived in such a peace in the defence of the large marsh and the forests that one of the largest pottery centres of the Imperial Period could be unearthed at the nearby Csengersima and Petea on the Római leletek az urai határból Descoperiri romane din zona Ura Roman finds from the territory of Ura 7

A népvándorlások viharainak alig-alig leltük nyomát, de ennek késői szakaszából, a Kr. u. IX. századból származhatnak a Sás-Ágyi legelőn és a Csengeri utca északi végénél lelt kerámiadarabok. Feltételezzük, hogy a terület magyar ősfoglalója Csengerhez hasonlóan a Kaplony nemzetség le hetett. Maksai Ferenc korábban úgy gondolta, ele ink csak a honfoglalást követően jelentek meg a környéken, ám a 90-es évek elején Csengerben és Csengersimán feltárt honfoglaló sírok tanúsága szerint már a legkorábbi magyar jelenlétnek is vannak bizonyítékai. Az Árpádok korának maradékai egy kis kiterjedésű, tanya jellegű település cserepei a Veres-tagból. Ezzel részben egykorú, de a XIV XV. században is lé tező falura utaló kerámiát szedtünk össze a Radáktagban. A település neve magyar névadással személynévből alakult ki. Először valamikor a XIII. század végén említi egy évszám nélküli oklevél, mely szövege alap ján 1290 95 között íródhatott. Az okleveles korszak előtti időről a kutatásnak csak sejtései vannak: a falu feltehetően királyi birtokban maradt az Árpádok korában. Első megtelepülői között várjobbágyok is lehettek, akik később birtokként nyerték el az addig használt földeket. Talán ez az oka annak, hogy Ura az ún. kisnemesi falvak körébe tartozott. A falu lakossága a nevek tanúsága szerint a középkorban magyar volt. De asemenea, invazia hunilor în Bazinul Carpatic a lăsat urme în zonă, argumentele fiind reprezentate de bijuteriile şi vasele din inventarul mormintelor descoperite la Szamostatárfalva şi Csenger. Descoperirile din perioada migraţilor sunt sporadice, totuşi din perioada târzie (sec. IX d. Hr.) au fost descoperite mai multe fragmente de ceramică pe păşunea Sás-Ágyi şi la capătul nordic al drumului spre Csenger. Presupunem că primii dintre ungurii care s-au aşezat în regiune, au fost membrii neamului Kaplony, la fel ca în cazul localităţii apropiate, Csenger. După părerea lui Maksai Ferenc, ungurii au apărut în zonă doar după primul val al descălecării, dar cercetările de la începutul anilor 90, în urma descoperiri necropolei din această perioadă, atestă prezenţa ungurilor de la începuturi. În Veres-tag au fost descoperite urmele unei aşe zări tip cătun şi nişte fragmente de ceramică din perioada Árpádiană. Fragmente ceramice precum şi alte descoperiri atestă o aşezare din secolele XIV XV în punctul Radák-tag. Denumirea localităţii provine dintr-un nume propriu de origine maghiară. Prima atestare documentară provine dintr-un act nedatat din secolul al XIII-lea care, conform textului, s-a scris în perioada anilor 1290-95. Cercetările privind perioada anterioară izvoarelor scrise indică faptul că aşezarea era posesie regală în perioada árpádiană. Primii locuitori puteau să fie iobagii cetăţii regale, care pe urmă au obţinut 8

Romanian-Hungarian border. The traces of the villages of this period have been unearthed in Sás-Ágyi legelő, Sás-tábla, Pézverő-hát and Templomdomb (Vas Hídi legelő). Most of the sites yielded only shards, while Roman silver coins and the fragments of two brooches were also collected at the three latter sites. The arrival of the Huns in the Carpathian Basin was also observed in our region: pie ces of jewellery and vessels from graves evidence it at Szamostatárfalva and Csenger. Barely any trace was left from the tormented phases of the Migration Period. The shards found in the northern end of Csengeri Street and at Sás-Ágyi legelő can perhaps be dated from the 9 th centuries AD the late phase of the period. The first Hungarian occupants of the territory were probably the Kaplony clan just like in Csenger. Ferenc Maksai earlier thought that our ancestors only appeared in this region after the Hungarian Conquest but the graves of the conquering Hungarians uncove red at Csenger and Csengersima in the early 90 s attest to a very early appearance of the Hungarians. The remains of the Árpádian period are represented by the shards of a small farmstead-like settlement in Veres-tag. Ceramics partly contemporary to it and partly attesting to a village existing until the 14 th 15 th centuries were collected in Radák-tag. The name of the settlement came from a personal name. It was first mentioned in an undated document from the late 13 th century, probably from between 1290 and 1295 according to the text. In lack of written do cuments it can only be presumed that the village was held in a royal possession in the Árpádian period. The first settlers could be, among others, castle-serfs who were later donated the lands they had earlier used. This may explain why Ura belonged among the villages of the lower nobility. According to the personal names, Hungarians inhabited the medieval village. The Ecsed marsh largely determined the surroundings of the medieval and the early modern period village. Large intermittently waterlogged territories covered with sedge, rush-beds, grey willows and spots of a few islands lay close to the marsh. The arable land was small but there were plenty of pastures and mixed forests. Horse and cattle breeding was characteristic of the village just like of the plains of the entire county but pig keeping was also significant here. The natural defence provided by the marsh helped the inhabitants: the sources do not mention any de vas tation during the Mongolian invasion in 1241 1242. An accessory source of the medieval history of the settlement is the relevant sheet of the military sur vey map prepared during Joseph II, which marks the ruins of the former church south of the village by the name Alte Kirche. The Templomdomb [Church Hill]. 9

Határának középkori-újkori képét mint egész léte alatt nagyban meghatározta az Ecsedi-láp. A mo csárhoz közel sok időszakosan vízzel borított, sással, zsombékkal, rekettyefűzzel fedett terület húzódott, itt-ott szigetekkel tarkítva. Kevés volt a termőföld, annál több a kiváló füvű legelő és a vegyes er dő. A megye egész sík vidékére, így településünkre is jellemző volt a ló- és szarvasmarhatartás, de nem elhanyagolható szerepű a sertéstenyésztés sem. Talán a láp által biztosított természetes védelem segítette az itt élőket: az 1241 1242. évi tatárjárás pusz tításáról a források nem szólnak. A település középkori történetének egyik járulékos for rása a II. József idején készült katonai felmérés vo natkozó térképszelvénye, mely a mai falu déli ha tárában Alte Kirche néven tünteti fel az egykori temp lom romját. A Templomdomb vagy kriptáj ma is megvan, egy alig érzékelhető, alacsony magaslaton a Vas-Hídi legelőn. A térképlapon feltüntették Puszta Urát is, mely név egyértelműen az egykori elnéptelenedett településre utal. Megszűnésének több oka lehet: a láp kiterjedésének változásai vagy háborús pusztítás. A környék terepbejárásai, műszeres vizs gálatai és egy kisebb szondázó ásatás eredményei némi fényt vethetnek a XV XVII. században itt élt emberek mindennapjaira. Az említett templom terüle téről mindössze egy I. Mátyás által veretett pénz került elő, mely csak arról tanúskodik, hogy a király ca proprietate pământul folosit de ei. Poate aceasta este explicaţia faptului că ulterior Ura a devenit un sat locuit de mica nobilime. În evul mediu, populaţia satului, după etimologia nu melor, era de origine maghiară. În evul mediu şi în perioada modernă, împrejurimile şi aspectul aşezării erau definite de apropierea mlaştinii Ecsedea. Zona temporar inundată din apro pierea mlaştinii era acoperită cu trestie, turbă şi răchită, pe alocuri apăreau şi grinduri mai înalte, neinundabile. Prin urmare, în hotarul localităţii, suprafaţa pământului arabil era mică, dar existau multe păşuni şi păduri. Aşadar, creşterea cailor, a bovinelor şi a porcilor era specifică şi în această aşezare, la fel ca şi în celelalte zone de şes ale judeţului. Izvoarele nu pomenesc despre năvălirea tătarilor din anii 1241-1242, probabil localitatea era mai ferită datorită apărării naturale pe care le-o conferea mlaştina. Un izvor documentar medieval deosebit pentru localitate îl reprezintă harta iosefină, realizată în ur ma primei ridicări topografice militare. La sud de sat sunt marcate ruinele bisericii vechi, sub denumirea Alte Kirche. Se poate observa şi azi aşa-zisul Templomdomb (Dâmbul bisericii) sau kriptáj pe o ridicătură de pe păşunea Vas-Hidi. Pe hartă este marcată şi Puszta Ura care, cu siguranţă, se referă la o localitate care pe parcursul vremii a devenit pustie. Abandonarea vechiului sat putea avea mai multe 10

Also called kriptáj still exist on a low, barely vi sible elevation in Vas-Hídi legelő. Puszta Ura is also mar ked in the map: it is undoubtedly identical with the former, depopulated settlement. Several reasons could lead to its depopulation: the changing extent of the marsh or wartime devastation. Field walking, instrumental analyses and smaller test excavations conducted in the area can shed light on the daily life of the 15 th 17 th century inhabitants. A single coin minted by Mathias I was found on the territory of the above-mentioned church, which only evidences that it was standing during his reign but does not reveal the time of its construction. This century, the greatest event of a national relevance was the Transylvanian peasant revolt in 1437. It is not, however, commonly known that the peasants of Szabolcs and Szatmár led by a certain Márton also took up arms at the same time. According to the Thúróczy chronicle, a few of the peasants came from the Szamosköz region and people from Ura must have been among them. The same can be supposed in the case of the peasant revolt of 1514, in which the lower nobility of the nearby Gencs and Tyukod joined forces with priest Márton the second-in-command. The village certainly felt the impacts of these wars either directly or indirectly. In the decades after the Mohács battle, this region was alternately possessed by the Habsburgs and the Transylvanian princes as the fortune of war brought, Ura és környéke az I. katonai felmérés térképén (1783 85) Ura şi împrejurimi pe harta primei ridicări militare (1783 85) Ura and its surroundings on the map of the 1 st Military Survey (1783-85) 11

ural kodásakor vagy azután már állott, de építésének idejére ebből nem következtethetünk. E század országos jelentőségű eseménye az 1437. évi erdélyi parasztfelkelés, ám az már korántsem olyan közismert, hogy ezzel egy időben a szabolcsi és szatmári parasztság is fegyverhez nyúlt, bizonyos Már ton vezetésével. A Thúróczy krónika adata szerint a felkelők egy része a Szamosköz vidékéről származott, így alighanem ott voltak az uraiak is. Ugyanez feltételezhető az 1514-ben kirobbant parasztháborúval kapcsolatban, melynek egyik alvezéréhez, Márton paphoz a közeli Gencs és Tyukod kisnemesei is csatla koz tak. E háborúk hatását közvetve-közvetlenül min den bizonnyal megérezte a falu. A mohácsi csata utáni évtizedekben térségünk a változó hadiszerencse okán hol a Habsburgoké, hol az erdélyi fejedelemé, de súlyos pusztítás emléke nem maradt fent a forrásokban. 1552-ben elesett Szolnok vára, így a török fenyegetettség elérhető közelségbe került. Különösen igaz ez a 15 éves háború idejére. 1594-ben a törökökkel szövetséges tatárok dúltak vi dékünkön. 1596-ban is ellenük fegyverkezett a la kosság, melyet Uray Sandrin felső-magyarországi követjárása bizonyít. Ekkoriban Várad török ostroma is éreztette hatását. 1600-ban újabb oszmán hadjárat indult Erdély ellen, általános rettegést okozva az északkeleti országrészben. 1606-ban Szatmárt a bécsi béke Bocskai István fejedelemnek juttatta, majd rövid királyi fennhatóság után, Bethlen Gábor uralkodása cauze: schimbarea nivelului apei în mlaştină, războaie sau alte calamităţi. Cercetarea terenului cu tehnici moderne împreună cu săpături arheologice de sondaj ar scoate la iveală mai multe vestigii care ilustrează viaţa cotidiană a oamenilor din secolele XV XVII. În locul bisericii de la Templomdomb s-a găsit doar o monedă de pe vremea lui Mathia I Corvin, ce atestă doar că pe vremea domniei regelui a existat aici o clădire de cult, dar pentru data construcţiei nu sunt indicii mai precise. Evenimentul cel mai important în cursul secolului al XV-lea a fost răscoala ţărănească din 1437, ţărănimea din Szabolcs şi Sătmar fiind condusă de o persoană numită Márton. Conform cronicarului Thúróczy, o parte a răsculaţilor erau originari din zona Szamosköz, deci mai mult ca sigur au fost prezenţi şi cei din Ura. Acelaşi lucru se poate presupune şi în legătură cu răscoala din 1514 când, unuia dintre conducători, părintele numit tot Márton, s-au alăturat micii nobilimi din Ghenci şi Tyukod. Satul a simţit cu siguranţă efectele acestor confruntări. După bătălia de la Mohács, zona aparţine când Habs burgilor, când principelui de Transilvania, în funcţie de rezultatele războaielor, dar izvoarele nu amintesc de daune mai însemnate. Pericolul otoman se apropie doar după căderea cetăţii Szolnok, în 1552. Iar primejdiile cauzate de acţiuni militare se accentuează în cursul războiului de 15 ani. În anul 1594 au pustiit în zonă tătarii, aliaţi cu turcii. Populaţia 12

but the sources do not mention grave losses. In 1552 the castle of Szolnok fell and in result the Turkish threat was closer than ever. It was especially so during the Fifteen Years war. In 1594 Mongolians, the allies of the Turks devastated the region. The population took up arms against them in 1596, which is proved by Sandrin Uray s diplomatic mission in Upper Hungary. The siege of Várad by the Turks also influenced this region. In 1600 a new Ottoman campaign started against Transylvania causing ge ne ral anxiety in the northeastern part of the country. The peace of Vienna allotted Szatmár to Prince István Bocskay in 1606 followed by a short period of royal supremacy and finally, the peace of Nikolsburg returned it to the Prince of Transylvania during Gábor Bethlen s reign between 1622 and 1629. The next eventful period was the Thirty Years war, when the population of the county suffered once more from various wartime actions. A hoard of more than 3000 silver coins came from this period: it was found hidden in a pewter flask close to the former church. A military action could be the motive of its hiding since lead gun bullets and an iron ar row head Az urai kincs részlete O parte din tezaurul din Ura Detail from the Ura hoard 13

alatt a nikolsburgi béke értelmében 1622 1629 kö zött ismét erdélyi fejedelmi birtok lett. A következő mozgalmas időszak a 30 éves háború ideje, melynek során a megye népe újfent sokat szenvedett a különböző harci cselekményektől. Ebből az időszakból származik az a több mint 3000 darab ezüstérméből álló kincs, melyet az egykori templom kö zelében, egy ón flaskában találtunk meg. Elrejtésének hátterében hadi cselekményt sejthetünk, hiszen a feltárt területen és környékén ólom muskétagolyók, valamint egy vas nyílhegy is előkerült. A jelentős va gyont egykori tulajdonosa a XVII. század első har - madában gyűjtötte, egészen 1634-ig, mikor is a föld be került. E záróévszám arra utal, hogy elrejtése I. Rákóczi György erdélyi fejedelem valamely hadmoz dulatához köthető az említett háború idejéből. A kincs csaknem kizárólag lengyel uralkodók pénzéből áll, azaz egy lengyel kereskedőé lehetett, ami egyúttal ko moly távolsági kereskedelem bizonyítéka. A környé ken Kisnaményban találtak hasonló jelentőségű, kortárs leletet. A feltárás kis felülete ellenére más késő középkoriújkori tárgyakat is találtunk: edénytöredékeket, mázas kályhacsempe maradványokat, vas és bronz övcsatokat, téglákat, melyek talán megengedik a feltételezést, hogy az Uray-család udvarházát feltételezzük itt. A leletek egy kormos, faszenes rétegből származnak, mely szintén a pusztulás bizonyítéka. A dombon és attól északra szintén gyűjtöttünk cserepeket, s-a înarmat împotriva lor în 1596, eveniment ce este atestat şi de solia lui Uray Sandrin. S-a simţit şi asediul otoman împotriva Oradiei. În 1600 a pornit campania otomană împotriva Transilvaniei, provocând o disperare generală în nord-estul Ungariei. Pacea de la Viena din 1606 îi atribuie Sătmarul lui Ştefan Bocskai, principele Transilvaniei, după care urmează o scurtă perioadă în care zona este dominată de rege, iar în perioada domniei lui Gabriel Bethlen, după pacea de la Nikolsburg, revine în proprietatea principelui Transilvaniei între anii 1622-1629. Următoarea perioadă agitată o reprezintă războiul de 30 de ani, când, din cauza evenimentelor militare, populaţia judeţului a avut mult de suferit. Din această perioadă provine tezaurul monetar de 3000 de piese de argint care a fost descoperit într-o cană de cositor în apropierea fostei biserici. Tezaurul a fost ascuns pro babil din cauza luptelor din regiune, deoarece în zona cercetată s-au mai găsit gloanţe de puşcă din plumb şi un vârf de săgeată din fier. Averea importantă a fost adunată de proprietar în prima treime al secolului al XVII-lea, până în 1634, când a ajuns în pământ. Această dată de încheiere sugerează că eveni mentul se poate lega de o campanie a principelui Tran silvaniei, Gheorge Rákóczi I., din perioada război u lui amintit. Tezaurul este format cu precădere din monedele domnitorilor Poloniei, deci putea să fie al unui negustor polonez, aspect ce dovedeşte prezenţa 14

were also found on the excavated territory and in its surroundings. The significant wealth was amassed in the first third of the 17 th century until 1634 when it was hidden in the earth. The closing date suggests that the hiding can be linked with a campaign led by György Rákóczi I. Prince of Transylvania during the above-mentioned war. Nearly all the coins were minted by Polish kings ad so the owner must have been a Polish tradesman, which attests to the exis tence of long-distance trading. A contemporary hoard of a similar importance was found in Kisnamény in the same region. Despite the small excavation surface, other late medieval and early modern period objects were also found: shards, glazed stove tile fragments, iron and bronze belt buckles and bricks. They perhaps afford the supposition that the manor house of the Uray family used to stand here. The finds came from a layer mixed with soot and charcoal, the evidences of destruction. Shards, hammered iron nails and a bronze finger-ring, Prince Gábor Báthori s silver coin and knife handles were collected on the hill and north of it. These latter ones suggest that the settlement extended not only south of the church but also in the north, at least during a phase of its life, so it surrounded the church. According to the registers of the county, the county intended to return to the Hungarian Kingdom in 1630, after Bethlen s death, and wanted to loosen the bonds with Transylvania. Bronz- és ólomleletek a Templomdombról és környékéről Descoperiri de bronz şi plumb de la Templomdomb şi împrejurimi Bronze and lead finds from Templomdomb and its surroundings 15

kovácsoltvas szegeket, egy bronz karikagyűrűt, Báthori Gábor fejedelem ezüst érméjét és késnyélvégeket. Ez utóbbiak arra utalnak, hogy a település nemcsak a templomtól délre, hanem legalábbis életének egy fá zisában északra is kiterjedt, mintegy körülövezve azt. A vármegyei regeszták tanúsága szerint Bethlen halála után, 1630-ban a megye a Magyar Királyság felé tájékozódott, lazítani akarván az Erdélytől való függőségen, így Teuffenbach felsőmagyarországi főkapitány felhívására a szatmári sereg élére Uray Ferencet választották meg az erdélyi hadak ellenében. Ugyancsak ő állt a megyei hadak élén 1631-ben, amikor hírét vették a Császár Péter-féle felkelésnek. 1632-ben e sereg lovasparancsnokává ifjabb Uray Györgyöt tették. Az 1645-ben III. Ferdinánd és I. Rákóczi György által kötött linzi béke értelmében Szatmár ismét az erdélyi fejedelem kormányzása alá került. A település éle tének következő szakaszát azonban sokkal inkább be folyásolták fiának, II. Rákóczi Györgynek uralkodása idején végbe ment események. Mikor a fejedelem a Porta tiltása ellenére svéd szö vetségben a lengyel trón megszerzéséért hadjáratot indított, engedetlenségéért Köprülü Mohamed nagyvezír Erdély ellen tatár sereget küldött, amely 1658 őszén elérte Szatmárt. Rá három évre a Sza mosközt sarcolták meg, nem kímélve sem ember életet, sem anyagi javakat, és számos foglyot hur - coltak magukkal. A fejedelem 1659-ben comerţului de lungă distenţă. În zona Kisnamény a mai fost descoperit un tezaur de valoare similară. Cu toate că săpătura a fost efectuată pe o suprafaţă relativ mică, au mai fost găsite şi alte obiecte din evul mediu târziu şi epoca modernă: fragmente de vase, fragmente de cahle smălţuite, catarame din fier şi bronz, cărămizi, care ne permit să presupunem că în zona cercetată a fost conacul familiei Uray. Descoperirile provin dintr-un strat cu cenuşă şi cărbune care atestă distrugerea acestui obiectiv. Pe deal şi la nord de deal s-au adunat fragmente ceramice, cuie de fier forjat, o verighetă de bronz, o monedă de argint emisă de Gabriel Báthori şi capete de mâner de cuţit. Aceste descoperiri atestă că aşezarea nu s-a întins doar la sud de deal, ci şi spre nord, cel puţin într-o fază a existenţei lui. Conform registrelor, după moartea lui Gabriel Bethlen, în 1630, comitatul se orienta către regatul Ungariei, dorind slăbirea dependenţei de principatul transilvănean. Astfel, la chemarea căpitanului Ungariei de Sus, Teuffenbach, în fruntea efectivelor sătmărene înrolate împotriva ardelenilor a fost ales Ferenc Uray. Tot el conducea armata comitatului şi în 1631, când s-a aflat de răscoala condusă de Császár Péter. În 1632, György Uray jr. a fost numit căpitan de cavalerie al acestei unităţi militare. Conform păcii de la Linz, încheiată în 1645 între Ferdinand al III-lea şi Gheorghe Rákóczi I, Satu Mare ajunge din nou sub cârma principelui Transilvaniei. Dar localitatea Ura a fost afectată mai mult în perioada următoare, 16

So in answer to the proclamation issued by Teuffenbach captain-general of Upper Hungary, Ferenc Uray was elected to stand at the head of the Szatmár troop to oppose the Transylvanian army. Also he stood at the head of the county troops in 1631 when the news spread about Péter Császár s uprising. In 1632, the commander of the mounted troops was György Uray. By the terms of the Linz peace signed by Ferdinand III and György Rákóczi I in 1645, Szatmár was returned to the Prince of Transylvania. The next phase of the settlement was, however, more influenced by the events that took place during the reign of his son, György Rákóczi II. When the prince, defying the prohibition of the Porte, started a campaign in alliance with the Swedes to seize the Polish throne, Köprülü Mohamed high vizier sent a Mongolian army against Transylvania, which reached Szatmár in the autumn of 1658. Three year later Szamosköz was ransomed, and neither human life nor material goods were spared, and numerous prisoners were carried off. Szatmár was returned to the Hungarian Kingdom after the prince s death in 1659 but the Sultan recognized it only in the Vasvár peace in 1664. From the 1660 s, Habsburg mercenaries were continuously stationed in the region who scourged the local inhabitants. Masses joined Wesselényi s plot, a conspiracy of aristocrats who did not accept Vastárgyak a Templomdombról és környékéről Obiecte de fier de la Templomdomb şi împrejurimi Iron finds from Templomdomb and its surroundings 17

bekövetkezett halála után Szatmár ismét a Magyar Királyság része lett, habár azt a szultán csak az 1664- es vasvári békében ismerte el. Az 1660-as évektől folyamatosan Habsburg-zsoldosok állomásoztak a térségben, nem kímélve a helyi lakosokat. A békével egyet nem értő főurak szövetségéhez, a Wesselényiféle összeesküvéshez széles tömegek csatlakoztak. Ennek bukása után a bujdosni kényszerülők, valamint az elbocsátott végvári katonák, azaz a kurucok Thököly Imre zászlaja alá gyűltek. Váltakozó sikerrel harcoltak I. Lipót seregei ellen. A háború egy állomását jelentő 1681. évi fegyverszünet egyik pontja kimondta, hogy Thököly seregének egy része itt, Szatmárban telel. Az 1686-ig tartó időszaknak egyben ez az utolsó településünk életére is kiható történelmileg jelentős mozzanata. Az Ur a y-c s a l á d a XIII XVII. s z á z a d i f o r r á s o k b a n Mint említettük, a falut a XIII. század végétől említik okleveleink, ám múltja ezer szállal kapcsolódik az innen származó Uray-család többé-kevésbé nyomon követhető történetéhez. Kiemelkedő jelentőségű, őshonos szatmári birtokos família volt. Tagjai közül rendszeresen kerültek ki vezető tisztségviselők. Helyi és országos szinten egyaránt ismert család, amit számos jogi ügyben, perben bizonyított szereplésük tanúsít. în cursul evenimentelor petrecute în timpul domniei fiului său, Gheorghe Rákóczi al II-lea. Atunci când principele, fără acordul Porţii Otomane, în alianţă suedeză, a pornit o campanie armată pentru a ocupa tronul Poloniei, marele vizir Mohamed Köprülü a trimis tătarii împotriva Transilvaniei care, în toamna anului 1658, au ajuns la Satu Mare. Timp de peste trei ani au pustiit şi în Szamosköz, necruţând nici vieţi omeneşti şi nici bunuri materiale, luând cu ei mulţi prizonieri. După moartea principelui în 1659, Sătmarul ajunge din nou în subordine regală, cu toate că sultanul a recunoscut acest fapt doar după Pacea de la Vasvár, încheiată în 1664. Din anii 1660 au staţionat permanent în zonă mercenari habsburgi, insultând populaţia. Aristocraţii care nu acceptau condiţiile păcii, s-au aliat între ei, mişcarea fiind cunoscută sub numele complotul Wesselényi. Au fost mai mulţi aderenţi şi din zonă Sătmar. După înfrângerea răscoalei, participanţii au fugit în exil iar soldaţii concediaţi din cetăţile de graniţă s-au înrolat între curuţii lui Emeric Thököly. Aceştia au dus lupte cu rezultate mai mici sau mai mari împotriva armatei împăratului Leopold I. Un punct al armistiţiul din 1681 precizează că o parte a armatei lui Thököly poate să ierneze aici în Sătmar. Acest eveniment era ultimul cu impact cu semnificaţie istorică naţională în viaţa aşezării Ura din perioada medievală şi premodernă. 18

the peace treaty. After its fall, those who had to hide and the discharged castle soldiers, who were called kuruc, gathered under Imre Thököly s banner. They fought against Leopold I s army with a changing fortune. A point of the truce of 1691 decreed that a part of Thököly s army would spend the winter here in Szatmár. Until 1686 this was the last historically important event of the period that influenced the life of the settlement. Th e Ur a y f a m i l y in t h e 13 t h 17 t h c e n t u r y s o u r c e s As it has already been mentioned, the sources mention the village from the end of the 13 th century but its past is strongly linked with the more-or-less clearly traceable history of the local Uray family. It was an eminent autochthonous landowner family of Szatmár. Its members often held high offices. The family was well known in the region and the whole country as well, which is evidenced by the role they took in various legal affairs and lawsuits. A few members of the family appeared as the king s men or hired judges. The former officer, together with the man of the chapter, put in possession the people whom the king had donated lands. The latter office means that the relevant landowner or his family was well acquainted with the debated territory and was respected enough that the parties to the case Edény- és kályhacsempe töredékek a Templomdombról és környékéről Fragmente de vase şi cahle de la Templomdomb şi împrejurimi Vessel and stove tile fragments from Templomdomb and its surroundings 19

Közülük többek kijelölt királyi emberként vagy éppen fogott bíróként tűnnek fel. Ez előbbi tisztségviselő a káptalani emberrel együtt iktatta birtokba a királyi adományt nyerteket. Az utóbbi tisztség pedig azt jelentette, hogy az illető birtokos vagy családja jól ismerte a vitatott terepet, és olyan tekintéllyel bírt, hogy a peres felek egymással egyetértésben őt kérték fel az ügy kivizsgálására, majd döntését a vitában állók mindegyike elfogadta. Alább ismertetett vázlatos történetükben néhány helyen zárójelben is megadjuk a családnév különböző módon fennmaradt változatait. A család címere 1347-ből, I. (Nagy) Lajos király idejéből származik. Az első oklevélben III. András király parancsba adta adószedőinek, hogy egy bizonyos János urai (de Wra) jobbágyaitól ne szedjék be az 1 fertó összegű adót. 1307-ben az ide való Benedek (Wera), 1323-ban az említett János és testvére (Vray) Miklós, 1335-ben János fia: Tamás vannak említve különböző peres ügyekben tanúként. 1347-ben Urai Péter (de Wray), mint a Balogsemjén nembeli Dománhidai Szőke Miklós fiainak szerviense. Ebben az évben Zsámboki Miklós nádor a gelénesi közgyűlésen kijelentette, hogy Urai Jakab fia: Péter osztályos atyafia, azaz rokona Urai János fia: Jánosnak, ez utóbbi fiainak: Andrásnak és Jánosnak, valamint Benedek utódainak: Mihálynak, Péternek és Istvánnak. Ezáltal Urát közösen birtokolják. Ugyanekkor Urai Kobak András Familia Ur a y în i z v o a r e l e s e c o l e l o r XIII XVII Satul, aşa cum am mai amintit mai sus, apare în izvoare scrise doar la sfârşitul secolului al XIII-lea, dar trecutul lui se leagă cu mai multe fire de istoria familiei Uray, originară din localitate. Era o familie însemnată, originară din Sătmar, având aici mai multe domenii. Membrii săi ocupau deseori funcţii de conducere. Familia era cunoscută atât pe plan local, cât şi pe plan naţional, aspect confirmat de apariţia lor în mai multe acte juridice şi procese. Mulţi dintre ei apar ca oamenii regelui sau ca arbitri angajaţi. În prima calitate, persoanele desemnate de rege, împreună cu un reprezentant al capitlului, au introdus persoanele în posesie primită prin danie regală, iar în calitate de arbitru, au fost solicitaţi de părţile unui proces de judecată, pentru cercetarea cazului, verdictul dat de ei fiind acceptat de toţi cei implicaţi, datorită prestigiului persoanelor alese şi cunoştinţelor lor. În continuare vor fi date în paranteză mai multe variante ale numelui familiei, aşa cum apare în documentele păstrate. Blazonul familiei provine din 1347, din perioada regelui Ludovic I de Anjou (cel Mare). În primul document regele Andrei al III-lea porunceşte perceptorilor să nu adune impozitul de un ferto de la iobagii unui anumit János (de Wra). 20

agreed in requesting him for examining their case and both parties were ready to accept his judgement. In the following historical sketch, the versions of the family name preserved in the documents will also sometimes be given in brackets. The coat-of-arms of the family originates from 1347, from the time of King Louis I (the Great). In the first document, King Andrew III ordered his taxmen not to collect the 1 fertó tax from the villains of a certain János of Ura (de Wra), In 1307, a local man called Benedek (Wera), in 1323 the above-mentioned János and his brother Miklós (Vray), in 1335 Janos son Tamás are mentioned as witnesses in various lawsuits. In 1347, Péter Urai (de Wray) is mentioned as a serf of the sons of Szőke Miklós of Dománhida of the Balogsemjén clan. The same year, Miklós Zsámboki palatine declared in the assembly of Gelénes that Jakab Urai s son Péter is kin, that is relative to János Urai s son János, the latter man s sons András and János and Benedek s descendants: Mijály, Péter and István. So they together own Ura. At the same time, András Urai Kobak took part in a lawsuit as the King s man. In 1349, master János Csaholyi of the Káta clan lay a complaint against András Urai s grandson Pál and Tamás Urai s son László and a servant of theirs because they had his villains hay transported from Csenger and János to Ura (Vra). In 1356, the above-mentioned András Urai Kobak and János Urai s son Pál were jurors in Az Uray-család címere Blazonul familiei Uray Coat-of-arms of the Uray family 21

kijelölt királyi emberként ténykedik egy perben. 1349- ben a Káta nembeli Csaholyi János mester panaszt emelt Urai András unokája: Pál és Urai Tamás fia: László és egy szolgájuk ellen, mert azok az ő csengeri és jánosi jobbágyainak szénáját Urába (Vra) hordatták. 1356-ban az említett Urai Kobak András és Urai Já nos fia: Pál esküdtek Csaholyi Sebestyén perében. 1359-ben Urai Pál fia: István javára dönt a bíróság egy vitás ügyben a Balogsemjén nembeli Kállói Andrással szemben. Urai Balázs előbb 1364-ben kijelölt királyi emberként Bajon település, majd 1373-ban a Kölcseiek és Dománhidaiak közt folyó perben nádori emberként vett részt. 1374-ben az ide való Balázs Bodon falu perében tanúként, majd 1380-ban Timóteus perében a gyügyei nemesek által jelölt fogott bíróként szerepelt. 1375-ben Urai Sándor fia: Balázs és Urai Péter fia: Balázs (de Ura) kijelölt országbírói emberek. 1393-ban az utóbb említett Balázs és fia: Tamás Szárazberek és Sima perében, 1399-ben Urai János és István a Károlyi- és Báthori-családok közti perben, 1406-ban Urai György, 1410-ben pedig Urai Tamás és Gergely Palád falu ügyében tűntek fel kijelölt királyi emberekként. 1400-ban az említett Urai Nagy Balázs és fia: Tamás (de Vra) megyei megbízottként vannak megnevezve a Károlyiak és Csaholyiak perében. 1411-ben, 1415 16 folyamán, majd 1420-ban és 1425-ben Urai Tamás szolgabíróként, közben 1412-ben ügyvédként működött. 1414-ben a Báthoriak perelték În 1307, este menţionat Benedek (Wera) locuitor al acestei aşezări, în 1321 este pomenit ca martor într-un proces din nou János împreună cu fratele lui (Vray) Miklós, iar în 1335 fiul lui János: Tamás, este menţionat tot ca martor. În 1347 Urai Péter (de Wray), este pomenit ca servientul lui Dománhidai (de Domăneşti) Szőke Miklós din neamul Baloghsemjén. Palatinul Zsámboki Miklós la adunarea din Gelénes tot din acest an a declarat că Péter fiul lui Urai Jakab este neam cu János fiul lui Urai János şi a fiilor acestuia: András şi János precum şi urmaşilor lui Benedek: Mihály, Péter şi István. Astfel, aşezarea Ura este proprietate comună. Tot atunci Urai Kobak András participă la acest proces ca reprezentant al regelui. În 1349 magistrul Csaholyi János din neamul Káta depune reclamaţie împotriva lui Pál, nepotul lui Urai János şi fiul lui Urai Tamás, László, precum şi un slujitor de-al lor, că cei numiţi au luat fânul iobagilor lui Csaholyi din localitatea Csenger şi Jánosi şi l-au dus în Ura (Vra). În 1356 Urai Kobak András cu Pál, fiul lui Urai János sunt juraţi în procesul lui Csaholyi Sebestyén. În 1359 judecătoria dă câştig de cauză lui István, fiul lui Urai Pál în procesul cu Kállói András din neamul Balogsemjén. Urai Balázs, în 1364, apare prima dată ca reprezentat al regelui în localitate Bajon, iar, în 1373, este trimisul palatinului în procesul dintre familiile Kölcsei şi Dománhidai. În 1374 Balázs este martor în procesul satului Bodon, iar în 1380, în procesul lui Timotei, a 22

Sebestyén Csaholyi s lawsuit. In 1359, the court ruled to the benefit of Pál Urai s son István against András Kállói of the Balogsemjén clan in a disputed matter. Balázs Urai took part in the lawsuit of Bajon settlement as tzhe King s man in 1364 and as the Palatine s man in a lawsuit between the Kölcsis and the Dománhidais in 1373. In 1374, Balázs of the settlement acted as a witness in the lawsuit of Bodon village and then as elected judge nominated by the aristocrats of Gyügye in Timoteus lawsuit in 1380. In 1375, Sándor Urai s son Balázs and Péter Urai s son Balázs (de Ura) were appointed men of the Lord Chief Justice. In 1393, the latter Balázs and his son Tamás were the King s men in a lawsuit between Szárazberek and Sima. In 1399 János and István Urai filled in the same role in the lawsuit between the Károlyi and the Báthori families, while György Urai in 1406 and Tamás and Gergely Urai 1410 appeared as the King s men in the lawsuit of Palád village. In 1400, the above-mentioned Balázs Urai Nagy and his son Tamás (de Vra) were mentioned as the delegates of the county in a lawsuit between the Károlyis and the Csaholyis. Tamás Urai was district magistrate in 1411, in 1415-1416 and then in 1420 and 1425, and he also worked as a lawyer in 1412. In 1414, the Báthoris sued the aristocrats of Ura because they used their goods without right. In 1418, Imre Urai was appointed as the King s man, and Tamás and György Urai held the same office in 1419. In 1428, Mihály Urai was witness in a lawsuit. Tamás Urai was deputy county head in 1435. In 1486 László Pálóczi Lord Chief Justice summoned Detre Uray from Cselény in Gömör county. According to a document from 1493, Balázs Megyesi also had possession in Ura for a certain time. In 1516, Imre Vay sued Mátyás and Benedek Uray for driving away his pigs from the Ramocsa forest. From the members of the family, Ferenc had 3 households in Ura, István had 2, Máté, Mihály and Miklós each 1 household in 1549. Imre also had lands in Császári, while János only in Császló. The latter persons probably obtained the lands through marriage beside their share of inheritance. In 1560 Albert Uray, together with other persons, was donated lands in Vitka, Kápolna and Kiskolcs villages. Miklós Uray was deputy county head in 1573, chief district magistrate in 1575. Sandrin Uray held the same post between 1589 and 1592. In 1593, the county assembly reacted to the Turkish threat and elected Sandrin Uray appointed by the aristocrats to be the captain of the region. His payment was 50 Forints. He still held the post in 1595. In 1593 he was also listed among the taxmen. In 1596 he was represented Szatmár county in the council of the Upper Hungarian regions. In 1600, János Uray 23

az urai nemeseket, mert azok az ő javaikat jogtalanul használják. 1418-ban Urai Imre kijelölt királyi ember, és 1419- ben Urai Tamás és György is betöltötték e posztot. 1428-ban Uray Mihály tanúként szerepel egy perben. Uray Tamás 1435-ben a vármegye alispánja. 1468-ban Uray Detrét a Gömör megyei Cselényből idézte meg Pálóczi László országbíró. Egy 1493-ban kelt okirat tanúsága szerint egy ideig Urán néhai Megyesi Balázs is bírt jószággal. 1516-ban Vay Imre indított pert Uray Mátyás és Benedek ellen, a ramocsai erdőből elhajtott sertései miatt. A család tagjai közül 1549-ben Urán: Ferenc 3, István 2, Máté, Mihály és Miklós 1-1 portát, Imre ezen kívül Császáriban, János pedig csak Császlón birtokolt. Ez utóbbiak feltehetően házasságaik révén jutottak javakhoz a család ősi jussán kívül. 1560-ban Uray Albert másokkal együtt birtokadományt nyert Vitka, Kápolna és Kiskolcs falvakban. Uray Miklós 1573-ban alispán, majd 1575-ben főszolgabíró volt, míg 1589 1592 között Uray Sandrin viselte ez utóbbi címet. 1593-ban a megye gyűlése a török fenyegetésre reagálva a részek kapitányául a rendek által kijelölt Uray Sandrint választotta 50 forint fizetéssel és e tisztégben találjuk 1595-ben is. 1593-ban a királyi adószedők között is szerepelt. 1596-ban Szatmár megye követe a felső-magyarországi részek tanácskozásán. participat ca jude angajat de nobilii din Gyügye. În 1375 Balázs fiul lui Uray Sándor şi Balázs (de Ura) fiul lui Urai Péter sunt reprezentanţii judelui regal. În 1393, Balázs (de Ura) împreună cu fiul său Tamás, apare ca reprezentant regal în procesul localităţii Bercu cu Sima, în 1399 Urai János şi István au acelaşi calitate în procesul dintre familiile Károlyi şi Báthori, iar în 1406 Urai György şi în 1410 Urai Tamás şi Gergely sunt reprezentanţii regelui în cazul satului Palád. În 1400 Urai Balázs cel mare împreună cu fiul său Tamás (de Ura) sunt desemnaţi din partea comitatului să participe la procesul dintre familiile Károlyi şi Csaholyi. Între anii 1411, 1415-16, 1420, 1425 Urai Tamás îndeplineşte funcţia de pretor al comitatului, în anul 1412 efectuează şi servicii de avocat. În 1414 familia Báthori intentează proces împotriva nobililor din Ura deoarece cei din urmă îi folosesc bunurile pe nedrept. În 1418 Uray Imre este omul desemnat al regelui, iar în 1419 şi Urai Tamás şi György îndeplinesc această funcţie. Urai Mihály apare ca martor într-un proces din 1428. În 1435 Urai Tamás este numit vicecomite. În anul 1468 Pálóczi László, judele ţării îl citează pe Urai Detre din localitatea Cselény din comitatul Gömör. Conform unui document, datat în 1493, o perioadă de timp şi Megyesi Balázs a avut moşie la Ura. 24