Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága Tompa György. Írta: Tompa György

Átírás

1 1

2 Ököritófülpös 1

3 Jelen kiadvány a Magyar-Román határon átnyúló együttműködési program tárgyú pályázat keretében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága mint vezető partner, valamint a Muzeul Judeţean Satu Mare mint projektpartner közös együttműködésével megvalósuló Patrimonium a közös kulturális örökség határon átnyúló hasznosítása c. projekt keretében készült. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága Tompa György Írta: Tompa György Román fordító: Kocsis Ágnes Angol fordító: Simán Katalin ISBN Nyíregyháza, 2010 Kiadja a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága Felelős kiadó: dr. Bene János megyei múzeumigazgató Projektasszisztens: Istvánovits Eszter Cím: 4400 Nyíregyháza, Benczúr tér 21. Telefon/fax: / jam@jam.nyirbone.hu Készült 300 példányban, 3,5 ív terjedelemben Számítógépes tördelés és nyomdai előkészítés: Szemán Attila A nyomdai munkálatok: Kapitális Kft., Debrecen Felelős vezető: Kapusi József 2

4 Tompa György Ököritófülpös. Történelmi és kulturális kalauz Ököritófülpös nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti felében, a Szatmári-síkságon található, a Holt-Szamos partján. A település nevét Szatmárököritó és Fülpös 1950-es egyesítésekor kapta. A hajdani Ecsedi-láp szélére települt falu a Mátészalkai kistérséghez tartozik. Elérhető a 49-es főúton, illetve vonattal a Mátészalka Csenger vasútvonalon. A 2009-es népszámlálási adatok alapján a község lakossága 1800 fő ben a te le pülés lakosságának 92,5 %-a magyar, 7,5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta ma gát. Ököritófülpös nevét országosan is ismertté tette az 1910-es tragikus tűz vész, illetve nagysikerű táncegyüttese az ököritói Fergeteges. Ököritófülpös. Ghid cultural şi istoric Ököritófülpös este o comună importantă situată în partea estică a judeţului Sza bolcs-szatmár-bereg. Ea se întinde pe Câmpia Someşană, de-a lungul bra ţului mort al Someşului. În anul 1950, localitatea şi-a primit numele în urma unirii a două aşezări: Szatmárököritó şi Fülpös. Satul aşezat la marginea fostei Mlaştini Ecedea aparţine microregiunii Mátészalka. Se poate accesa pe drumul principal nr. 49 sau cu trenul, pe linia ferată Mátészalka Csenger. Conform recensemântului din 2009, comuna are de locuitori. În anul 2001, 92,5% din populaţie s-a declarat de etnie maghiară, iar 7,5 % romi. Numele localităţii Ököritófülpös a devenit cunoscut în urma tragicului incendiu din 1910 şi, nu în ultimul rând, datorită renumitului Ansamblu de dansuri populare Fergeteges. Ököritófülpös. Historical and cultural guide The large village of Ököritófülpös can be found on the bank of Old-Szamos in the Szatmár Plain in the eastern part of Szabolcs-Szatmár-Bereg county. The settlement got its name at the unification of Szatmárököritó and Fülpös in The village, which was established on the edge of the former Ecsed marsh, belongs to the Mátészalka micro-region. It can be approached on road no. 49 and by train on the Mátészalka-Csenger line. According to the census of 2009, the population of the village counts 1800 individuals. In 2001, 92.5 % of the population were Hungarians and 7.5 % were gipsies. The name of Ököritófülpös became nationally known in consequence of a tragic conflagration in 1910 and owing to the highly successful folk dance ensemble called Tempestuous. 3

5 Régészeti leletek Az írott források megjelenését megelőző időkre vonatkozóan egy-egy település történeti képét a ré gészeti adatok segítségével vázolhatjuk föl. Ezen ada tokat szolgáltathatják a feltárások, ásatások, illetve a régészeti terepbejárások. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szatmári és beregi területeiről általánosságban elmondható, hogy tervszerű régészeti feltárások által kevéssé kutatott, viszonylag érintetlen területről van szó, mely a jövőbeni beruházások által esetlegesen érintett területeken még sok új adattal szolgálhat a kutatás számára. Ököritófülpös őskori és népvándorlás kori történetét is csak a terepbejárások során előkerült leletek alapján tudjuk rekonstruálni, azonban a gyér számban előkerült leletek csak vázlatos történeti kép megrajzolását engedik. A település határa már az őskorban lakott volt. Ezt igazolja egy, a késői rézkorból származó, a Pécel/ Baden kultúrához köthető karcolt díszű edénytöredék, mely a Kecske-Rét-dűlőben került elő. A Pécel/ Baden kultúra népessége az első, mely szinte a teljes Kárpát-medencét birtokba vette, s egy egységében is változatos kultúrát alakított ki. A Baden kultúra ana tóliai kapcsolatai mellett említést érdemel, hogy ebben az időszakban jelennek meg a Kárpát-medencében a technikai innovációt jelentő kocsik, de ebből az időből származik az első hitelesen feltárt sírkő is. Descoperiri arheologice Istoria unei localităţi din perioada de dinaintea izvoarelor scrise se poate reconstitui pe baza descoperirilor arheologice. Datele sunt adunate în urma săpăturilor şi a perieghezelor arheologice. Despre partea din Szatmár şi Bereg a judeţului Szabolcs-Szatmár-Bereg, în general, putem afirma că este mai puţin cercetată arheologic deoarece în zonă nu s-au efectuat săpături arheologice sistematice. Este deci un teren mai puţin cunoscut din punct de vedere arheologic, iar săpăturile de salvare, în contextul unor eventuale investiţii, vor putea să aducă o mulţime de date noi. Istoria veche până inclusiv perioadei descălecatului maghiarilor pe teritoriul localităţii Ököritófülpös s-a putut reconstitui doar pe baza vestigiilor arheologice descoperite cu ocazia perieghezelor, dar numărul mic al acestora nu permite o schiţare cu precizie a evenimentelor din trecut. Aria aşezării a fost locuită încă din preistorie. Acest fapt este atestat de un fragment de vas ceramic găsit în Kecske-Rét-dűlő, care provine din eneolitic şi care are motive incizate caracteristice culturii Pécel- Baden. Populaţia care a dezvoltat această cultură a fost prima care a pus stăpânire pe aproape întreg Bazinul Carpatic şi a creat o cultură materială foarte diversificată. Pe lângă relaţiile anatoliene ale culturii Baden trebuie să menţionăm şi că în această perioadă, în Bazinul Carpatic, au apărut primele căruţe pentru 4

6 Archaeological finds The history of a settlement before the appearance of written sources can be reconstructed with the help of archaeological data gained from excavations and field walking. The Szatmár and Bereg regions of Szabolcs-Szatmár-Bereg county are not sufficiently investigated by planned archaeological excavations. It is a relatively intact territory, which can yield many new data at sites affected by future investments. The prehistoric and Migration Period history of Ököritófülpös can only be sketched from the scarce finds recovered du ring field walking. The area of the settlement was already inhabited in prehistoric times. A vessel fragment of incised ornaments affiliated with the Pécel/Baden culture of the late Copper Age found in the Kecske-Rét-dűlő attests to it. The Pécel/Baden culture was the first population that occupied nearly the entire Carpathian Basin and formed a unified yet variegated culture. It should be mentioned beside the Anatolian contacts of the Baden culture that carts, a technical innovation, and also the first authentically uncovered tombstone of the Carpathian Basin can be dated from this period We have not found material remains from before the Copper Age in the fields of the village yet the finds collected at Csenger suggest that people were already living in this region during the Neolithic Arany fülbevaló töredéke a népvándorlás korából Fragment de cercel din aur din perioada descălecării Fragment of a golden earring from the Migration Period 5

7 A rézkort megelőző időszakokból régészeti tárgyakkal egyelőre nem rendelkezünk a település ha tárából, azonban a Csenger határában talált leletek alapján arra következtethetünk, hogy már a neolit for radalom (újkőkor) idejében is éltek emberek e vi déken. A jövőben tehát várható ezek előkerülése az ökö ritófülpösi határban is. A terepbejárások során megtaláltuk a bronzkori meg telepedés nyomait, ugyancsak a Kecske-rét-dűlőben. Néhány, kulturálisan közelebbről meg nem határozható cseréptöredék utal arra, hogy az őskor eme szakaszában lakták Ököritófülpös határát. A korszak nagy vívmánya volt a bronzöntés felfedezése, melynek során a réz és ón ötvözetéből előállított új anyagból míves fegyvereket, ékszereket, különféle használati tárgyakat készítettek az őskori mesterek. Magas szín vonalú fémművességre utalnak az ún. depó- vagy raktárleletek bronz- és aranytárgyai. Depóleletek alatt a nagyobb mennyiségben, egy helyen földbe, esetleg vízbe rejtett leleteket értjük. Miért rejtették el ezeket a tárgyakat? Ezt ma már nehéz lenne megmondani. Valószínűleg egy hirtelen jött ellenséges támadás állhat a tárgyak elrejtésének hátterében, amikor a tár gyak gazdájának vagy a közösségnek már nem volt módja újra kiásni azokat a veszély elmúltával. Elképzelhető azonban az is, hogy az égi hatalmaknak felajánlott áldozattal állunk szemben egy-egy elrejtett bronzkincs kapcsán. Ilyen depólelet került elő ben Szatmárban, Császló határában. transport, considerate drept inovaţii tehnice, şi că tot din această perioadă provine şi primul monument funerar. La ora actuală, în perimetrul localităţii, nu s-au iden tificat obiecte care datează din perioade mai tim purii decât eneoliticul, dar descoperirile făcute în vecinătate, la Csenger şi în împrejurimile sale ne permit să concluzionăm că pe aceste meleaguri, au trăit oameni chiar şi în epoca neolitică. Probabil că, viitoarele cercetări arheologice desfăşurate în aşezarea Ököritófülpös vor descoperii şi astfel de vestigii. Cu ocazia perieghezelor, tot în Kecske-Rét-dűlő s-au găsit urmele unei aşezări din epoca bronzului. Câteva fragmente ceramice, care nu pot fi încadrate cu pre cizie în nici o cultură arheologică, atestă locuirea în această perioadă. Marea descoperire a epocii a fost metalurgia bronzului, în cadrul căreia dintr-un aliaj nou format din cupru şi cositor, meşterii preistorici au confecţionat arme, podoabe şi diferite obiecte de uz comun. Artefactele de bronz şi aur din componenţa aşa numitelor depozite de bronzuri atestă un nivel deosebit de ridicat a prelucrării metalelor. Aceste depo zite sunt defapt ansambluri de artefacte de bronz, ascunse împreună în pământ sau, eventual în apă. Cauza ascunderii acestor obiecte este greu de stabilit astăzi. Probabil un pericol iminent, reprezentat de un atac inamic, i-a determinat pe oameni să ascundă obiectele, recuperarea lor ulterioară ne mai fiind po sibilă. O altă teorie referitoare la aceste depozite de 6

8 revolution. Thus their occurrence can be expected at Ökö ritófülpös as well. The traces of a Bronze Age settlement were found du ring field walking also in Kecske-rét-dűlő. A few culturally indistinctive shards suggest that the area of Ököritófülpös was inhabited in this prehistoric phase. The greatest innovation of the period was the invention of bronze casting: artistic weapons, pieces of je wellery, various articles of use were prepared from the new material: the alloy of copper and tin. The bronze and gold objects of the so-called hoard or depot finds attest to a high standard metallurgy. These hoards are composed of a large number of ob jects hidden in the earth or sometimes water. Why were these objects hidden? It is difficult to tell. Perhaps an unexpected attack of an enemy could urge the owner of the object or a community to hide them and they had no opportunity to recover them after the threat had passed. However, certain bronze hoards could also be offerings to the celestial deities. Such a hoard was found at Császló in Szatmár in Field walking did not yield finds from the Iron Age, which followed Bronze Age and was formed by the Pre-Scythian, the Scythian and the Celtic peoples. Shards prove that people lived in this region in the Im perial Period. Archaeologists of the Jósa András Mu seum watched the earth work of laying optic cables in Szabolcs-Szatmár-Bereg county between Győrtelek and Ököritófülpös in They observed Ököritó és Fülpös az I. katonai felmérés térképén Ököritó şi Fülpös pe harta primei ridicări militare Ököritó and Fülpös on the map of the first military survey 7

9 A bronzkort követő vaskorból, melyet a preszkíta, szkí ta, kelta népek alakítanak, nem találtunk leleteket a terepbejárások során. Kerámiatöredékek utalnak arra, hogy a környéken a császárkorban éltek e tájon emberek ben a Jósa András Múzeum munkatársai a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében létesítendő optikai kábelhálózat Győr telek Ököritófülpös közötti szakaszának földmunkáit felügyelték. Ennek során sikerült egy kis ki terjedésű császárkori telepet észlelniük. Szintén a császárkorra datálható leletek kerültek elő a Pernyés-dűlő keleti harmadában, illetve a Fűz-völgye nevű határrészen. Mely népek éltek ezen a tájon a Római Birodalom szomszédságában? Bizonyosat nem állíthatunk a korszakban itt élő népek etnikai összetételéről, a legvalószínűbb azonban, hogy egy dák-germán kevert népesség lakta a vidéket, akik feltehetően kapcsolatban álltak a császárkorban az Alföldet a Dunáig uraló iráni eredetű szarmatákkal. A császárkori barbárok erőteljes jelenlétére utal a Csengersima Pete/Petea (Ro) lelőhelyen föltárt, kiemelkedő jelentőségű fazekastelep. Terepbejárásaink során a népvándorlás korára te hető aranyleletet találtunk a már említett Kecske-rétdűlőben. Egy granulációs díszítésű fülbevaló töredék került elő, melynek stílusjegyei a bizánci művészet darabjaival mutatnak rokonságot, s felbukkanásuk a honfoglaló magyarság előtt a Kárpát-medencében élt avarok tárgyi hagyatékában lelhető föl. A lelet bronzuri spune că ele puteau să reprezinte ofrande aduse zeităţilor. Un astfel de depozit s-a descoperit în Szatmár, în perimetrul localităţii Császló. Populaţiile epocii fierului, popoarele prescitice, sci ţii sau celţii nu sunt prezenţi în acest teritoriu, cel puţin urmele lor nu au fost identificate prin periegheze. Fragmente ceramice descoperite dovedesc că aşezarea a fost populată şi în epoca romană. Specialiştii Muzeului Jósa András din Nyíregyháza au supravegheat lucrările de pământ pentru constituirea reţelei de cabluri optice dintre localităţile Győrtelek Ököritófülpös. Pe parcursul acestor lucrări a fost identificat o aşezare de mici dimensiuni din epoca romană. Tot din această epocă se datează celelalte vestigii descoperite la est de locul numit Pernyés-dűlő precum şi cele din Fűz-völgye. Ce fel de popoare au trăit pe aceste meleaguri, în vecinătatea Imperiului Roman? Apartenenţa etnică a lor nu poate fi stabilită cu exactitate, dar este cert că în zonă a locuit o populaţie dacogermanică care, în epoca romană, a ţinut legătura cu sarmaţii de origine iraniană care au dominat Câmpia Panonică până la Dunăre. Prezenţa populaţiei barbare este atestată tot în această epoca şi prin centrul de olă rit descoperit în situl de la Csengersima-Petea. În urma perieghezelor s-a descoperit un obiect de aur în zona denumită Kecske-Rét-dűlő, având o provenienţă databilă din perioada descălecatului triburilor maghiare. Este vorba despre un fragment de cercel 8

10 a small Imperial Period settlement. Also finds dated from the Imperial Period were found in the eastern third of Pernyés-dűlő and in the field called Fűz-völgye. What people lived here in the neighbourhood of the Ro man Empire? We cannot be certain of the ethnic composition of the peoples who lived here at that time but most probably a mixed Dacian-German population inhabited the region. They presumably maintained contacts with the Iranian Sarmatians who occupied the Alföld to the Danube during the Impe rial Period. The potters settlement of an eminent importance uncovered at the Csengersima Pete/ Petea (Ro) site attests to the stressed presence of the Imperial Period barbarians. A gold find dated from the Migration Period was found during field walking in the above-mentioned Kecske-Rét-dűlő: it was the fragment of an earring with a granulated ornament. Its stylistic traits show si milarities to items of the Byzantine art, and the type appeared in the material legacy of the Avars who lived in the Carpathian Basin before the arrival of the conquering Hungarians. (Fig. 2) The interesting feature of the find is that, as far as research can tell, our region is outside the occupation territory of the Avars and we have not found a settlement or a cemetery that could evidently be linked with the Avar ethni city. Most of the archaeologists try to associate the rare Avar finds uncovered in the eastern part of the county (e.g. a gold strap-end from Mátészalka) Disznótartás a lápon Creştera porcilor pe mlaştină Pig keeping in the marsh 9

11 érdekessége abban áll, hogy a kutatás jelenlegi állása sze rint területünk kívül esik az avar szállásterületen, és egyelőre sem olyan temetőt, sem olyan településnyomokat nem ismerünk, amelyek bizonyíthatóan az avar etnikumhoz köthetőek lennének. A megye keleti felében előkerült ritka avar leleteket (például a mátészal kai arany szíjvéget) a régészek többsége egyelőre az ezen időszakban itt élt szlávokhoz igyekszik kapcsolni, feltételezve, hogy e jellegzetesen avar tárgytípusok adományozás, ajándékozás révén kerültek a szláv vezetőkhöz. A honfoglaló magyarság betelepedésére utaló sí rokat legközelebb Csengerből és Csengersimáról is merünk. Árpád-korból származó kerámiát több le lőhelyen is sikerült gyűjtenünk, köztük jellegzetes, díszített töredékeket. A lelőhelyek intenzitása kisebb kiterjedésű településekre utal. A település történetét a továbbiakban az okleveles források segítségével tudjuk rekonstruálni. Ezek tanúsága szerint a község életét Ököritó (Szatmárököritó) és Fülpös 1950-es egyesítéséig külön-külön kell követnünk. Ököritó (Szatmárököritó). Történeti adatok A település nevével első ízben a cégényi monostor birtokainak határjárásakor találkozhatunk 1181-ben, ad Ocokur (Ökör), illetve de campo Ekewr (Ökörmező) alakban. Ekkor azonban még Tyukod prediumának ornamentat cu granulaţii, decorul amintind de cele bi zantine, regăsindu-se în cultura materială ale avarilor din Bazinul Carpatic încă de dinaintea ungurilor descălecători. Interesant este însă, că teritoriul nostru se află în afara regiunii aşezate de avari şi, până în pre zent, nu au fost descoperite cimitire sau urme de aşezare care să se poată aibă legătură certă de etnia avară. În acest moment, arheologii explică prezenţa rară a vestigiilor avare (cum ar fi capătul de curea din aur de la Mátészalka) în partea estică a judeţului, de faptul că ei au ajuns în zonă sub forma unor cadouri oferite conducătorilor populaţiilor de slavi, care au trăit în această regiune. Sunt cunoscute morminte ale descălecătorilor un guri în apropierea localităţilor Csenger şi Csengersima. Din mai multe locuri s-a adunat ceramică din perioada árpádiană, dintre care câteva fragmente se remarcă prin ornamentul specific. Frecvenţa mai redusă a siturilor ne permite să presupunem existenţa unor aşezări de mai mici dimensiuni. În rândurile de mai jos se încearcă reconstituirea, pe baza izvoarelor scrise, a istoriei localităţii aflată în atenţia noastră. Conform acestora, trebuie urmărită se parat istoria localităţii Ököritó (Szatmárököritó) de cea a localităţii Fülpös, deoarece, doar în urma unificării din 1950, cele două aşezări formează comuna de astăzi. 10

12 with the Slav inhabitants of the area supposing that the Slav leaders got these typically Avar object types as gifts or donations. Graves of the conquering Hungarians are known from Csenger and Csengersima the closest to our vil lage. Shards from the Árpádian period have been collected at several sites, among them characteristic decorated items. The intensity of the sites indicates small settlements. The later history of the settlement can be reconstruc ted with the help of written documents. Ac cording to them, the life of Ököritó village (Szatmár ököritó) and Fülpös village must be separately sketched until their unification in A réti csík egykor népélelmezési cikknek számított Pişcarul, hrana populară de odinioară Loach used to be a generally spread alimentation for poor people Ököritó (Szatmárököritó) The name of the settlement can first be met in the survey of the lands of the Cégény monastery in 1181 in the forms ad Ocokur (Ökör) and de campo Ekewr (Ökörmező). At that time it belonged to the 11

13 részét képezte. Borovszky Samu Szatmár vármegyéről írott munkájában több megnevezését is említi, így 1315-ben Ukuritow, 1344-ben Ewkeritho, 1345-ben Vykerytho, 1458-ban Okerytho és Vykerytho alakjait is merteti. Eredetileg olyan helyet jelölt a név, ahol ökröket itattak: ökör + itó / itató. A falu a Kölcsey csa lád telepítő akciójának eredményeképp jött létre a XIII. században. A források tanúsága szerint 1344-ben a Szentemágócs nembeli Kölcsey Máté fia Dénes fiainak Károly Róbert ezt a birtokot is visszaadta. A XIV. szá zad folyamán a falunak egy melléktelepülése jött létre, s a két falut Alsó- és Felső- (superior et inferior), majd Ó- és Új- jelzőkkel különböztették meg. A Kölcseyek 1352-ben eladták a Domahidyaknak, akik mellett új birtokosként 1399-ben feltűnnek a Csa holyiak, miután a falu felét elfoglalták ban a Báthoriak, 1448-ban a Lónyayak kaptak részeket ben a Domahidyakat új királyi adomány erősíti meg itteni birtokaikban, s a helység a családé maradt a XV. és XVI. század folyamán. A XVI. században többen kaptak birtokrészeket: 1515-ben Ungai Hajas Tamás, 1517-ben Guthy Ferenc és Imre, 1562-ben pedig Suhó Ferenc és Sukán János ban Báthori Miklós kapta meg zálogba, aki a szinéri uradalom részévé tette, ahova egészen 1592-ig tar tozik. A következő évszázadok során is több család kapott itt részbirtokot: 1624-ben Kürti Pogrányi György, 1630-ban Csapy Zsófia és Mosdossy Imre, 1642-ben Ököritó (Szatmárököritó). Date istorice Menţionarea cea mai timpurie a localităţii Ököritó (Szat márököritó) se datează din 1181, cu ocazia des crierii hotarului moşiei mănăstirii din Cégény, în forma de ad Ocokur (Ökör), şi de campo Ekewr (Ökörmező). În acea perioadă, ea făcea parte din prediumul Tyukod. În monografia comitatului Satu Mare, coordonată de Samu Borovszky, sunt amintite mai multe denumiri ale localităţii, şi anume: în 1315 apare sub formă de Ukuritow, în 1344 Ewkeritho, în 1345 Vykerytho, iar în 1458 Okerytho şi Vykerytho. Denumirea însemna iniţial locul unde s-au adăpat boii. Satul s-a înfiinţat în secolul al XIII-lea, în urma colonizărilor făcute de familia Kölcsey. Conform izvoarelor, regele Carol Robert în 1344 a dat înapoi şi această moşie fiilor lui Dénes a lui Máté Kölcsey din neamul Szentemágócs. Pe parcursul secolului al XIV-lea, satul a avut o aşezare anexată, iar denumirile celor două sate s-au deosebit la început prin utilizarea termenilor Alsó- şi Felső- (superior et inferior / sus şi jos), iar mai târziu a atributelor Ó- respectiv Új- (vechi şi nou). Familia Kölcsey a vândut satul, în anul 1352, familiei Domahidy. În 1399 apare şi familia Csaholyi între proprietari după ce au ocupat jumătatea satului. Familia Báthori, în 1423, a obţinut o parte din sat, iar, în 1448, familia Lónyai o altă parte. În 1499 familia Domahidy este întărită în părţile lui de moşii ca proprietar cu o nouă danie regală, acestea rămân a lor pe tot parcursul secolelor XV XVI. 12

14 pre dium of Tyukod. Samu Borovszky mentions several names in his work on Szatmár county: Ukuritow in 1315, Ewkeritho in 1344, Vykerytho in 1345, Okerytho and Vykerytho in Originally, the name marked a place where oxen were watered. The village was established in result of the settlement action of the Kölcsey family in the 13 th century. According to the sources, Robert Charles returned the estate to Máté Kölcsey s son Dénes s sons of the Szenbtemágócs clan in A branch settlement of the village was established in the 14 th century and the two villages were differentiated by the adjectives Alsó- [inferior] and Felső- [superior] and then Ó [Old] and Új [New]. In 1352, the Kölcseys sold it to the Domahidys. The Csaholyis appeared as new landowners in 1399 after having occupied half of the village. The Báthoris were given territories in 1423 and the Lónyays in In 1499, a new royal charter confirmed the Domahidys in their estate and the village remained in their possession in the 15 th and 16 th centuries. Several landowners were given parts of lands in the 16 th century: Tamás Ungai Hajas in 1515, Ferenc and Imre Guthy in 1517 and Ferenc Suhó and János Sukán in In 1580, Miklós Báthory got it in pledge and added it to the Szinér estate where it belonged until A number of families got parts of lands here during the following centuries as well: György Kürti Pogrányi in 1624, Zsófia Csapy and Imre Mosdossy A hajdani Ecsedi-láp nádifarkasa, az aranysakál Lupul mlăştinos de odihnioară, şacalul aurin, Ecedea Golden jackal, a typical predatory of the former Ecsed marsh 13

15 Laskay János, 1717-ben Viszocsányi Sándor, 1729-ben Jékey Sándor, 1750-ben pedig Nagy Sándor és György lett részbirtokos. A XVIII. századtól a XIX. század kö zepéig az alábbiak birtokoltak területet: báró Barkóczy, Szuhányi, Lukácsy, Ilosvay, Kállay, Becsky, Szent marjai és Mátay családok előtt nagyobb birtokai voltak itt az Urayaknak, a Kende, a Szőke és a Németh családnak. A község határához tartoztak a következő határrészek: Dankakert, Gereczekert, Telekszeg gyümölcsösök, Pusztalak és Mácsa tanyák. Mácsa külön is említést érdemel, mivel egykor külön településként élte életét. Neve akárcsak Ököritóé először ben tűnik föl a cégényi monostor birtokosainak ha tárjárása során: ad metum Macha usque ad Zamos. Má csa neve személynévi eredetű, erre utalnak a régi név formái: Macha, Machya, Macya. Többen kísérletet tettek a szó szláv eredetének bizonyítására, azonban a névadás magyarnak tekinthető. IV. Béla adományozta a Kölcsey családnak 1238-ban. A későbbiek folyamán egy része fejváltságul a Domahidyakhoz került. A for rások 1373-ban még arról tudósítanak, hogy jobbágyok lakják, azonban a következő század közepétől már pusztaként említik. Az elnéptelenedés oka talán a Szirmay által említett erőszakos áttelepítés volt, melynek során 1399-ben a Csaholyiak elfogták lakosait, aki ket Kocsordra és Győrtelekre telepítettek. Mácsa ezt követően a XVII. századig puszta volt, majd újra be települt. A szájhagyomány megemlékezik róla, În secolul al XVI-lea mai multe persoane au primit aici parte de moşie: Ungai Hajas Tamás în 1515, Guthy Ferenc şi Imre în 1517, Suhó Ferenc şi Sukán János în Báthori Miklós a primit-o ca zălog în anul 1580 şi a anexat domeniului din Szinér la care a aparţi nut până în anul Pe parcursul secolelor următoare, mai multe familii primesc aici părţi de moşie: Kürti Pogrányi György în 1624, Csapy Zsófia şi Mosdossy Imre în 1630, Laskay János în 1642, Viszocsányi Sándor în 1717, Jékey Sándor în 1729, iar Nagy Sándor şi György în Din secolul al XVIII-lea până în mijlocul secolului al XIX-lea, următoarele familii au fost proprietari pe păr ţi de moşii: baronul Barkóczy, Szuhányi, Lukácsy, Ilosvay, Kállay, Becsky, Szentmarjai şi Mátay. Înainte de anul 1945, familiile Uray, Kende, Szőke şi Németh au deţinut aici moşii mai însemnate. Aparţineau comunei următoarele părţi de hotar: livezile Dankakert, Gereczekert, Telekszeg, precum şi cătunele Pusztalak şi Mácsa. Această din urmă aşezare trebuie amintită şi separat deoarece pe vremuri a fost o localitate de sine stătătoare. Numele satului apare, ca cel a lui Ökö ritó, pentru prima dată în anul 1181, în descrierea hotarului moşiei mănăstirii Czégény: ad metum Macha usque ad Zamos. Denumirea de Mácsa are la origine o nume de persoană, fiind atestate însă şi denumiri mai vechi: Macha, Machya, Macya. Mulţi cercetători au încercat să dovedească originea slavă a numelui, dar denumirea este considerată ca fiind de origine 14

16 in 1630, János Laskay in 1642, Sándor Viszocsányi in 1717, Sándor Jékey in 1729 and Sándor and György Nagy in The following families possessed lands from the 18 th century until the mid-19 th century: Baron Barkóczy, Szuhányi, Lukácsy, Ilosvay, Kállay, Becs ky, Szentmarjai and Mátay families. The Urays, the Kende, the Szőke and the Németh families had larger estates before The following areas belonged to the village: Dan kakert, Gereczekert, Telekszeg orchards, Pusztalak and Mácsa farmsteads. Mácsa deserves to be mentioned separately since once it was an independent village. Its name, just like that of Ököritó, first appeared in the survey of the lands of the Cégény mo nastery: ad metum Macha usque ad Zamos. The name Mácsa came from a personal name as it can be deduced from the old name versions: Macha, Machya, Macya. There were attempts to prove the Slavic origin of the name yet it seems to have a Hungarian origin. Béla IV donated it to the Kölcsey family in Later a part of it got to the Domahidys in pledge. In 1373 the documents report that it is inhabited by villains, while from the middle of the next century it is menti o ned as an abandoned settlement. The reason of the depopulation must have been the forced A nádaratás téli munka volt Seceratul trestiei în timp de iarnă Reed cutting was one of the winter works 15

17 hogy a háborúktól rettegő ököritóiak olykor Mácsára me nekültek, ahol veremházakban húzták meg magukat a vész elmúltáig. Az évi pestisjárvány pusztításait követően azonban újra elnéptelenedett. Borovszky Samu 1909-es munkájában ismét jelentős tanyaként említi 66 lakossal, de Maksai 1940-ben pusztaként írja le. A falu emléke ma is tovább él a Mácsa-dűlő elnevezésű határrészben. Fü l p ö s. Tö r t é n e t i a d a t o k Fülpös első írásos említése ugyancsak 1181-ből ismeretes, s szintén a cégényi monostor határjárásához kötődik. Ekkor Philipi alakban tűnik fel. Borovszky Samu szerint nevét az itt 1272-ben beiktatott régi birtokosától Fylep comestől vette. A kisbirtokos Fülpösy család mellett más nemzetségeknek is voltak itt részbirtokai ben a Lőkös család, 1421-ben Erdélyi Bálint, 1427-ben a Báthoryak kaptak itt adományt. További birtokosai voltak még 1489-ben Kenderessy Lászlóné, 1590-ben Tardi Vörös Orbán. XVII. századi birtokosai a patinás Peley, Uray és Kende családok voltak. Komoly megpróbáltatást jelentett a fülpösi nép életében az 1662-es év: a szatmári várőrség támadása következtében a falu csaknem teljesen elpusztult. A XVII. századtól a XIX. század első feléig birtokosai az Ilosvay, Tolnay és Losonczy családok, a későbbiekben jelentősebb birtokosáról nincs tudomásunk. maghiară. Localitatea a fost donat de regele Béla al IV-lea familiei Kölcsey în Mai târziu, o parte din sat ajuns în proprietatea familiei Domahidy. Încă din anul 1373, izvoarele relatează despre faptul că aşe zarea este locuită de iobagi, dar deja de la mijlocul secolului următor ea este amintită ca pustă. Motivul depopulării era probabil colonizarea forţată, invocat şi de Szirmay: în 1399 moşierii din familia Csaholyi a obligat locatarii de aici să se strămute la Kocsord şi la Győrtelek. În urma acestor evenimente, localitatea Mácsa a devenit pustie până în secolul al XVII-lea, mai târziu fiind iar repopulată. Memoria colectivă aminteşte că populaţia localităţii Ököritó, speriată de războaie, s-a refugiat la Mácsa de mai multe ori, unde s-au retras în case săpate în pământ, până la trecerea pericolului inamic. În urma epidemiei de pestă din 1709, localitatea a devenit pustie din nou. Pentru anul 1909, monografia lui Borovszky Samu o pomeneşte ca fiind un cătun mai important, cu 66 de locuitori, dar Maksai, în 1940, o descrie ca fiind pustă, din nou. Memoria satului este păstrată şi în zilele noastre de denumirea unei părţi din hotar: Mácsa-dűlő. Fü l p ö s. Da t e istorice Prima menţiune documentară a localităţii Fülpös este cea din anul 1181, realizată tot cu ocazia descrierii hotarelor moşiei mănăstirii Cégény. În acea perioadă, numele aşezării apare sub formă de Philipi. Potrivit 16

18 resettlement mentioned by Szirmay. In 1399 the Csaholyis captu red the inhabitants and resettled them in Kocsord and Győrtelek. Mácsa remained uninhabited until the 17 th century when it was repopulated. Oral tradition holds that a few people of Ököritó were so terrified by the wars that they fled to Mácsa where they kept hiding in semi-subterranean houses until the threat retreated. It got once again desolate after the pestilence of Samu Borovszky described it in 1909 as a significant farmstead with 66 inhabitants but Maksai mentioned it as a depopulated settlement in The memory of the village is preserved by the name of a field called Mácsa-dűlő. Fü l p ö s. Historical d a t a The first written mentioning of Fülpös is also from 1181 in the survey of the lands of the Cégény monastery. It is mentioned by the name Philipi. Accor ding to Samu Borovszky, the name came from the old landowner Fylep comes, who was given the land in Beside the Fülpösy family of the lesser nobility, other families also owned parts of lands. The Lökös family got lands in 1419, Bálint Erdélyi in 1421 and the Báthorys in Lászlóné Kenderessy also owned lands in 1489 and Orbán Tardi Vörös in The landowners of the 17 th century were the Peley, Uray and Kende families. In 1662 Fülpös had to go though a heavy trial: the castle guards of Szatmár attacked and nearly destroyed the village. The Ilosvay, the Tolnay and the Losonczy families owned lands from the 17 th century to the early 19 th century and no more significant landowners are known after them. Life in t h e Ec s e d m a r s h Ököritó, together with 15 other settlements, was a village on the marsh. The Ecsed marsh was a huge marshy area, which developed in result of tectonic movements in the Holocene. It was fed by the Szamos and the Kraszna and it determined the daily life, the lifestyle and the economy of the local people of Szatmár. The marsh, or the Meadow as local people called it, demanded a special adaptation from the people. Economy was based on cultivation despite the fact that the arable lands were small until the drai ning of the marsh since the area was primarily cha racterised by reed, unsteady islands, rush-beds and alder fo rests, which were rarely interrupted by dry hummocks called goronc. The fact that a dry mill functioned in Fülpös and two other ones in Ököritó from the end of the 19 th century attests to the importance of cultivation. Animal keeping was also important. The people deal with cattle breeding Szirmay wrote in his work on Szatmár county. Beside cattle, pig keeping was significant. Generally these two animals were driven to the Meadow. The pigs kept in the marsh were fairly wild 17

19 Élet az Ecsedi-lápon Ököritót tizenöt más településsel egyetemben ún. lápi faluként tartjuk számon. Az Ecsedi-láp a ho locénban tektonikus úton kialakult hatalmas kiterjedésű mocsaras terület, melyet a Szamos és a Kraszna vize táplált, szükségszerűen meghatározta az itt élő szatmári emberek mindennapjait, életmódját gazdálkodási formáját. A láp vagy ahogyan a népnyelv ne vezte: a Rét sajátságos alkalmazkodást követelt az itt élőktől. A gazdálkodás alapja a földművelés volt annak el lenére, hogy a lecsapolásig erre mód csak meglehetősen szűk területeken volt, hiszen a táj arculatát el sősorban a nádasok, ingólápok, zsombékosok és mocsári égererdők alakították, s csak elvétve szakította meg egy-egy szárazabb kiemelkedés (goronc). A növénytermesztés súlyát igazolja az a tény, hogy a XIX. század végéről Fülpösről egy, míg Ököritóról két szárazmalomról is tudomásunk van. A földművelés mellett jelentős súllyal képviseltette magát az állattartás. A népnek foglalatossága áll marha nevelésben. írja Szirmay Szatmár vármegyéről szóló munkájában. A marha mellett a disznótartás is jelentős volt. Általában ezt a két jószágot hajtották be a Rét be. A lápon tartott sertések meglehetősen vadak és igénytelenek voltak; azon éltek, amit ki tudtak túrni a földből: felfalták a gyökereket, csigákat, gilisztát, piócát vagy a gödrökben rekedt halakat. A lápi póc ez lui Samu Borovszky, ea a primit, în anul 1272, numele după fostul comes Fylep care i-a fost proprietar. Alături de familia micilor moşieri din familia Fülpösy, au mai deţinut în localitate părţi de moşie şi alte neamuri. Familia Lőkös în 1419, Erdélyi Bálint în 1421, iar în anul 1427, familia Báthory a primit aici o danie. Au mai fost stăpânii ai satului soţia lui Kenderessy László în 1489 şi Tardi Vörös Orbán în Pe parcur sul secolului al XVII-lea localitatea a fost stăpânită de fa milii mai însemnate, cum ar fi Peley, Uray şi Kende. În anul 1662, atacul gărzii cetăţii Sătmarului a fost o provocare grea pentru populaţia din Fülpös, el distrugând satul aproape în totalitate. Din secolul al XVII-lea până în secolul al XIX-lea au fost moşieri în localitate familiile Ilosvay, Tolnay şi Losonczy, iar pentru anii următori nu mai avem informaţii despre proprietari mai importanţi. Viaţa pe mlaştinea Ecedea Ököritó şi alte cincisprezece localităţi sunt considerate ca fiind aşezări de mlaştină pentru că fosta mlaştina Ecedea. Aceasta s-a întins pe o arie foarte mare, a fost format în holocen pe căi tectonice şi a fost alimentat de apele Someşului şi ale Crasnei, marcându-se pu ternic modul de viaţă al oamenilor şi sistemul eco nomic al comunităţilor aşezate aici. Mlaştina, sau cum o numeau oamenii Râtul, a impus o acomodare la condiţiile sale specifice celor care şi-au dus viaţa în zonă. 18

20 and undemanding; they ate whatever they could root up from the earth: roots, snails, worms, leech or fish trapped in pits. Mud-minnow a small fish of the marsh, which has nearly completely disappeared by now, once lived in such a quantity in the Ecsed marsh that it was caught to feed the pigs. The herd wandered all across the marsh (Fig. 3). This could lead to the event of the 1780 s when the pigs of Ököritó and Győrtelek strayed into the Ecsed castle and caused sig nificant damage in the carrot and parsley fields around the castle. Frigyes Teremy, who informed Margit Luby ethnographer about Ököritó in the 1950 s recalled the followings way about the wild pigs: It happened in Ököritó about fifty years ago that the steward cast his coat on his back and with his fox-terrier he went out into the marsh to his pig herd. Pigs cannot stand alien dogs. They attached this one as well. A leégett csűr a tragédia másnapján Şura arsă, fotografia din ziua următoare a tragediei The burned barn on the afterday of the tragedy A tragédia áldozatainak közös sírja Mormântul comun al victimelor tragediei Common burial of the victims of the tragedy 19

21 a mára már szinte teljesen eltűnt mocsári halacska olyan mennyiségben élt egykor az Ecsedi-lápon, hogy sert éshízlalásra használták. A konda ha úgy adódott végigbarangolta az egész mocsárvilágot. Így fordulha tott elő az 1780-as években, hogy az ököritói és győrtelki sertések még az Ecsedi várba is betévedtek, és a vár környéki répa- és petrezselyemültetvényekben jelentős kárt okoztak az ecsedieknek. Luby Margit néprajzkutató ököritói adatközlője, Teremy Frigyes az 1950-es években így emlékezett vissza a vad sertésekre: Vagy ötven esztendeje történt Ököritón, hogy az ispán vállára vett köpönyeggel, foxi kutyája kíséretében kiment a lápra a disznónyájhoz. A disznó az idegen kutyát nem tűri. Megtámadták ezt is. Az ispán menteni szerette volna a kutyáját, a disznók erre ellene fordultak, ha a válláról a ködmön le nem esik szét is szedték volna. Így addig, amíg a ködmönt széttépték, elfuthatott. A méneseket a magasabb fekvésű kiemelkedéseken tartották a csikósok, míg a rétaljban elterülő le gelők dombosabb területein a juhokat legeltették, melyeknek gyapjából készítették a híres károlyi gubát. A Rét kiváló takarmányozási lehetőséget biztosított. Ököritóról írva Fényes Elek kiemeli a falu termékeny határát, és azt, hogy igen sok szénával ren delkezik. Jellemző adat a takarmánybőségre az ökö ritói református egyház anyakönyvének bejegyzése, miszerint 1778-ban gazdánként egy-egy szekérre való volt a szénatartozás. Baza gospodăriei era reprezentată de agricultură, în ciuda faptului că până la desecarea mlaştinii a existat doar suprafeţe reduse de teren, prielnice cultivării pământului. Aspectul peisajului a fost dat, în primul rând de stufişuri, turbării şi arinişuri, doar pe alocuri apărând câte o ridicătură de uscat. Dovada cultivării cerealelor constituie existenţa morilor uscate: una func ţionând în Fülpös şi două în Ököritó. Pe lângă cultivarea pământului, creşterea animale lor a avut un rol mai important. Preocupările po porului stau în creşterea animalelor scria Szirmay în monografia despre Satu Mare. Pe lângă creşterea bo vinelor, o importanţă crescută a avut creşterea por cilor. De obicei, turmele formate din aceste animale au fost mânate în Rât. Porcii crescuţi în mlaştină au fost foarte sălbatici şi nepretenţioşi, crescând cu ce au găsit prin scurmarea pământului. Au mâncat rădăcini, melci, râme, lipitore şi peşti rămaşi în gropi. În mlaştină trăia în cantităţi foarte mar aşa numitul póc, un peştişor pe care oamenii îl foloseau drept hrană în creşterea porcilor. Turma de porci perinda, în anu mi te ocazii, chiar toată mlaştina. Datorită acestui fapt, în anul 1780, porcii din Ököritó şi Győrtelek au intrat şi în grădinile cetăţii din Ecsed, pe semănăturile de morcovi şi pătrunjel, provocând pagube însemnate locuitorilor. În anii 1950, Teremy Frigyes, informatorul etnografei Luby Margit, a rememorat un incident cu porcii sălbaticiţi: De vreo 50 de ani, la Ököritó s-a întâmplat următorul fapt, când s-a dus administratorul 20

22 The steward wanted to rescue his dog and so the pigs turned against him and would have torn him apart if his coat had not fallen down from his shoulders. So he could run away while the pigs were tearing apart his coat. The herds of horses were kept on higher elevations while sheep grazed on the hilly pastures at the foot of the marsh. The famous Károlyi frieze cape was prepared from their wool. The Meadow offered excellent opportunities for foddering. Concerning Ököritó, Elek Fényes laid emphasis on the fertile lands of the village and that it had much hay. A record in the register of births of the Calvinist church that each farmer had a debt of a cart of hay in the year of 1778 illustrates the plenitude of fodder. Old economy in the march included such jobs as fishing, loaching, hunting, primitive predatory methods and bee keeping although only to supplement the income. Perhaps loaching was the most important. This characteristic fish of the marsh was a common food for people and the villages of the marsh transported cartfuls of them to the markets of Nagykároly, Nagybánya or Munkács (Fig. 4). Primitive predatory way of life was a special job in the marsh before its draining. The predatory man lived in a hut in the midd le of the marsh, had a thorough knowledge of the ways in reed and used all the advantages that nature offered: he hunted, fished, took the eggs of waterfowls, collected leech, medicinal herbs and the A tűzvész áldozatainak emlékoszlopa Monumentul victimelor incendiului Memorial column of the victims of the fire 21

23 A régi lápi gazdálkodáshoz, ha kiegészítő jelleggel is, de szorosan hozzátartoztak olyan foglalkozások, mint a halászat, vadászat, pákászat, csíkászat, méhészet. Legjelentősebb talán a csíkászat volt. A láp e jel legzetes hala népélelmezési cikknek számított, s a lápkörnyéki falvak szekérszámra szállították a csíkot Nagykároly, Nagybánya vagy Munkács piacaira. A lecsapolás előtt a pákászat is külön foglalkozásnak számított. A pákász a rét belsejében lakott kunyhójában, jól eligazodott a mocsaras nádrengetegben, és a természet nyújtotta szinte minden lehetőséget kihasznált: halászott, vadászott, összegyűjtötte a vízimadarak tojásait, az orvosi piócát, gyógynövényeket, az értékes daru- és kócsagtollakat. Az egykori halbőségre Csatári Kálmán ököritói lakos így emlékezett vissza 1953-ban: Olyan világ volt itt, hogy télen az ócska temetőnél az árokba annyi volt a hal, hogy kosárral szedtük. Leginkább potykák voltak. A rét hírhedt állatáról, a farkasról pedig így mesélt Ököritón Veres Józsefné Szabó Ida egy régi öregektől hal lott történet nyomán: Fonó volt, a háziasszony kisfia ki kérezkedett. Az anyja kiment vele, hogy a pisilést elvégezze. Nagy hó volt, a gyermek a ház sarka megé ment, az any ja meg a pitvarajtóba várta. Várt egy kicsit, nem jött elő a gyerek. Nem is jöhetett. Meglelték a farkas nyomát, elvitte olyan csendbe, hogy nem is eszmélt rá az anyja. A tél beköszöntével elérkezett a nádaratás ideje. A nád az itt élők tetőfedője, tüzelője, függönye és kereskedelmi portékája volt egyben. Sokoldalúan cu mantaua pe umăr şi cu câinele Foxi pe mlaştină să vadă după turma de porci. Porcul nu suferă câinele străin. Aşa că l-au atacat şi pe aceasta. Administratorul vroia să-l apere, dar atunci s-au întors împotriva lui, dacă nu-i cădea mantaua de pe umăr nu scăpa teafăr. Aşa că până când porcii i-au sfâşiat mantaua, el a reuşit să fugă. Herghelia de cai era ţinută pe locaţiile mai înalte. Fényes Elek scriind despre Ököritó, a scos în evidenţă hotarul fertil al acestuia şi menţiona faptul că localitatea dispunea de mult fân. O informaţie interesantă care se referă la surplusul de fân este cea notată în 1778, în registrul parohial al bisericii reformate din Ököritó. S-a consemnat, că fiecare proprietar avea obligaţia să dea o căruţă de fân bisericii. Condiţiile de viaţă din jurul mlaştinii au dus şi la dezvoltarea unor meserii specifice precum pescăritul, pişcăritul şi albinăritul, cea mai importantă dintre acestea fiind pişcăritul. Satele din jurul mlaştinii cărau cu căruţe pişcarii la pieţele din Carei, Baia Mare şi Mun cacevo. Înaintea desecării, pescăritul era considerată o meserie. Pescarul trăia într-o colibă în interiorul mlaştinii şi se descurca foarte bine în stufişurile dese, folosind toate posibilităţile date de natură: pescuia, vâna, aduna ouăle păsărilor sălbatice, lipitoarele, plantele medicinale şi penele valoroase de cocori şi bâtlan. Csatári Kálmán, locatar din Ököritó, a descris în 1953 abundenţa de odinioară a peştilor astfel: 22

24 valuable crane and heron feathers. Kálmán Csa tári inhabitant of Ököritó recalled in 1953: It was such a time that there were so many fish in the trench of the old cemetery that we collected them in baskets. Most of them were carps. Józsefné Veres Ida Szabó told a story she had heard from old people about wolves the infamous animals of the meadow: The women worked in the spinninghouse and the son of the housewife had to go out. The mother went out with him and waited for him to finish pissing. The snow was thick. The child went behind the corner of the house and the mother waited in the door of the shed. She was waiting for a while but the child did not return. He could not return. The wolf s trace was found: it took him away so silently that the mother did not notice anything. When winter arrived reed harvest started (fig. 5). Reed covered the roofs, it was fuel for the fire, served as a curtain and also as a trading good. Bulrush could be used in many ways as well. Baskets, bags, egg-holders, dough-baskets were woven from it. There were a series of attempts to drain the marsh. Finally, it was accomplished by the Committee of Marsh Draining and Flood Defence and Ground Water Református templom, Ököritó Ököritó, biserica reformată Ököritó, the Calvinist church 23

25 hasznosítható növény volt a gyékény is. Különféle ko sarak, szatyrok, tojástartók, szakajtók készültek be lőle. A láp lecsapolására több kísérlet történt. Megvalósí tását végül a Károlyi Tibor elnökletével 1894-ben ala kult Ecsedi Láplecsapoló és Szamos Balparti Ármentesí tő és Belvízszabályzó Társulat vitte végbe. A táj átala kításával a gazdálkodás és életforma jelentősen át alakult. Eltűnt az egykori nádrengeteg, a gazdag madárvilág, megszűntek az addig általánosnak szá mító foglalkozások, mint a pákászat, csíkászat. Ököritó nem volt annyira tipikus lápi falu, mint pl. Tyukod vagy Börvely. A nagy lecsapolási munkálatok eredményei itt hamarabb mutatkoztak meg a szántóterület növekedésében: 1897-ben a lecsapolás annyira volt, hogy a dombosabb helyeket lehetett mán szántani. (Ököritó, Farkas Bertalan) A falu gyors fejlődését mu tatja, hogy a XX. század elején cserépgyára, gőzmalma, körjegyzősége és postahivatala volt. A XIX. s z á z a d t ó l n a p j a i n k ig Az itt élők életét nemcsak a háborúskodások, a küzdelmes lápi élet, a többszöri újratelepülés, a Sza mos áradásai keserítették meg, hanem egy március 27-én bekövetkezett borzalmas tragédia is, mely országos hírűvé tette Ököritó nevét. Húsvétkor a Fő utcán álló csűrben, mely a Nyírbátor Szatmárnémeti útvonalon állott, s a fuvarosok állomáshelyéül Pe acea vreme în şanţul de lângă vechiul cimitir atâta peşte a fost că luam cu coşul. De obicei erau crapi. Szabó Ida, soţia lui Veres József din Ököritó, a po vestit despre lupul, animalul temut al mlaştinii o întâmplare auzită din bătrâni: A fost şezătoare, băieţelul gazdei s-a cerut la nevoi. Mama a ieşit cu el până când şi-a terminat treaba. Era zăpadă mare, copilul s-a dus după colţul casei iar maică-sa îl aştepta în uşa pridvorului. A aşteptat un pic, dar copilul nu venea. Nici nu mai putea veni. Au găsit urmele lupului, care l-a luat aşa în taină încât maică-sa nici nu şi-a dat seama. Odată cu venirea iernii a început şi secerişul trestiei. Aceasta însemna pentru oamenii mlaştinii acoperişul, sursa de căldură, materia primă pentru împletit şi marfa de vândut. O plantă importantă a fost, de asemenea, şi rogojina din care au confecţionat diferite coşuri, straiţe etc. Pentru desecarea mlaştinii s-au întreprins mai mul te încercări. Planul a fost realizat de Asociaţia pentru Desecarea Mlaştinii Ecedea şi Regularizarea Inundaţiilor şi a Apelor de Infiltraţie pe Malul Stâng al Someşului, organizaţie formată sub preşedinţia lui Károlyi Antal. Prin desecare s-a schimbat cadrul natural, astfel, s-a schimbat şi sistemul economic precum şi modul de via ţă a oamenilor de aici. Lanurile de trestie au dispărut, împreună cu păsările mlaştinii şi cu meşteşugurile specifice. Ököritó nu era un sat atât de marcat de apropierea mlaştinii aşa cum era Tyukod sau Berveni. 24