Tartalomjegyzék Bevezetés... 2 I. A jogfosztó és jogkorlátozó rendelkezések megszületésének előzményei... 4 1. A gazdasági világválság... 4 2. Az NSDAP... 6 3. Hitler hatalomra jutása... 8 4. A náci ideológia... 10 II. Jogfosztó és jogkorlátozó rendelkezések... 13 1. Rendelkezések a kultúra és oktatás területén... 13 2. Agrárpolitikai intézkedések... 16 3. Jogsértés a politika terén... 17 4. Igazságszolgáltatás a náci Németországban... 19 5. Emberi jogok megsértése... 19 III. A nácik élet elleni bűncselekményei... 24 1. Koncentrációs táborok... 24 2. A tömeggyilkosságok kezdete, az eutanáziaprogram... 28 3. A zsidók sorsa a Harmadik Birodalomban... 29 4. A romák, mint a német társadalom aszociális elemei... 31 5. A homoszexuálisok gyötrelmei... 32 IV. Ki tudott a holokausztról?... 34 1. Akik tudtak róla, mégis tétlenül vártak... 34 2. Embermentők... 37 V. Kitekintés... 41 Összegzés... 43 Irodalomjegyzék... 44 Internetes források... 45 Jogszabályjegyzék... 46
Bevezetés Már iskolás koromban érdeklődtem ezen érdekes történelmi korszak után. A televízióban látott, erről szóló dokumentumfilmek és a holokausztot túlélő áldozatok visszaemlékezéseit látván mindig mély szomorúságot és dühöt éreztem. Szerintem ilyen képek és videók láttán minden jó érzésű ember ugyanezt érzi. Egyre inkább azok a kérdések jártak a fejemben, hogy: Miként lehetséges, hogy Németország civilizált nemzet létére ilyen szörnyűséget kövessen el? Hogyan tudott egy modern állam kiirtani szinte egy egész népet mindössze azért, mert zsidók voltak? Hogyan nézhette tétlenül ezt a pusztítást a világ? Ezekre a kérdésekre próbálom megtalálni a választ a dolgozatom írása során. Megdöbbentő számomra, hogy az a nemzet, amely Goethe-t, Beethovent, Schillert és Schumannt adta a világnak, hogyan adhatta Auschwitzot, Dachaut vagy Treblinkát? Hogy vette Hitler magának a bátorságot, hogy eldöntse, ki élhet és kinek kell meghalnia? Egyetlen ember vagy nemzet sem hozhat ilyen döntést. Történelmünk során korábban egyetlen nép sem irtott ki egy másikat egy ideológia nevében, melynek megvalósításakor a cél ugyanaz volt, mint az eszköz. A történelem persze számos rettenetes vérengzést jegyzett fel, más népeket is elpusztítottak, de bármilyen kegyetlenek és megbocsáthatatlanok is voltak ezek az esetek, mindnek gyakorlati célja volt (például földszerzés), nem a gyilkolás volt maga a cél. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogyan lehetett a 20. században az emberiség történelmének legsúlyosabb bűneit elkövető Harmadik Birodalom legitim. A legszomorúbb viszont az, hogy a nácik csak azért nem semmisítették meg Európa egész zsidó lakosságát, mert mielőtt még a zsidókérdést véglegesen megoldhatták volna, elvesztették a háborút. A dolgozatom első fejezete, melynek címe: A jogfosztó és jogkorlátozó rendelkezések megszületésének előzményei, azt mutatja be, hogy milyen szerepet játszott a világgazdasági válság a nemzetiszocialista párt születésében és német kormánypárttá válásában. Továbbá kiderül belőle, hogy Hitler miként tudott egy demokratikus államból totális diktatúrát formálni. Ezután a náci ideológiáról ejtek szót, mivel ezek a nézetek és megrögzött téveszmék indítottak el egy olyan visszafordíthatatlan folyamatot, amely örökre megbélyegezte nem csak az európai zsidóság, hanem az egész emberiség történelmét. 2
A következő fejezetben kívánok szólni azokról a jogfosztó, jogkorlátozó jogszabályokról és intézkedésekről, amelyeket Hitler és az NSDAP léptettek életbe a Harmadik Birodalomban. Ezekkel a német állam jogsértést valósított meg a kultúra, a gazdaság, a politika, az igazságszolgáltatás és az emberi jogok területén. A nácik élet elleni bűncselekményei című fejezetben bemutatom a tömeggyilkosságok és népirtás helyszíneit, a koncentrációs táborokat. Ezután leírom, hogy a Hitler által halálra ítélt népekkel és embercsoportokkal milyen szörnyű módon bán el a náci Németország. A következő fejezetben arról írok, hogy kik voltak azok, akiknek félelmein felülkerekedett az erkölcs és emberiesség, és így több ezer zsidót mentettek meg a deportálástól és a biztos haláltól. Továbbá ebben a fejezetben szólok azokról a nagyhatalmakról, akik tudták, vagy legalábbis erős sejtésük volt arról, hogy mi történik Németországban és Lengyelországban a zsidókkal. Ennek ellenére mégis tétlenül nézték, hogy Hitler több millió embert ölt meg a haláltáborokban. 3
I. A jogfosztó és jogkorlátozó rendelkezések megszületésének előzményei 1. A gazdasági világválság A weimari demokráciának létrejöttének pillanatától, 1919-től kezdve jelentős gazdasági gondokkal kellett szembenéznie. 1 Az első világháború után szinte minden ország (akár győztes, akár vesztes) pénzügyi hiánnyal zárta le a háborút. A vesztes országoknak ezen túlmenően még hatalmas összegű jóvátételt is fizetniük kellett. 2 Ennek megfizetésére a versailles-i békében kötelezték Németországot. 3 Az antanthatalmak nehezen tudtak megegyezni a jóvátétel összegében, így a döntést a Jóvátételi Bizottságra bízták. Mivel a győztes hatalmak a jóvátételekből kívánták pótolni a háború során elszenvedett pénzügyi veszteséget, a lehető legtöbb pénzt akartak kihúzni a vesztes országok zsebéből. Az 1921. májusi határozattal Németország által fizetendő összeget 132 milliárd aranymárkában állapították meg. Ekkor mindenki tisztában volt vele, hogy ilyen hatalmas összegű követelést lehetetlen teljesíteni. Az akkori német kormány nem vállalta ezt a feladatot, viszont a lemondása utáni Wirthkormány úgy döntött, hogy megpróbálja teljesíteni a követelést. Hamar kiderült, hogy ezt Németország nem tudja önerőből teljesíteni, külföldi kölcsönt pedig nem akartak igénybe venni. A visszafizetés esélyeit az is tovább rontotta, hogy Franciaország megszállta a Ruhr-vidéket, ami Németország legfizetőképesebb területe volt. A német ipar teljesítménye is csökkenni kezdett. Nem maradt más megoldás, mint beindítani a bankóprést. Ez viszont a német márka gyors ütemű inflálódásához vezetett. 4 A pénzügyi stabilitás megteremtése érdekében bevezették a birodalmi márkát, amely szerint 1 új márka 1 trillió régi márkával volt egyenértékű. 1924-re sikerült megfékezni az inflációt. Németországnak évenként kellett fizetnie a jóvátételi összegeket a Dawes-terv értelmében. 5 Németországnak lehetősége nyílt komoly amerikai tőkeforrások igénybevételére, amelyeket a német gazdaság modernizálására és racionalizálására kellett felhasználni. Németországnak 1988-ig 1 Louis Weber: A holokauszt krónikája. Park Könyvkiadó, Budapest, 2004. (Továbbiakban: Weber, 2004.) 22. old. 2 Kaposi Zoltán: A 20. század gazdaságtörténete. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004. (Továbbiakban: Kaposi, 2004.) 20. old. 3 Weber, 2004. 22. old. 4 Kaposi, 2004. 21. old. 5 Weber, 2004. 22. old. 4
kellett volna fizetnie a jóvátételt, azonban az 1929-es világgazdasági válság hatására felfüggesztették a folyamtatot. 6 1929. október 24-én ( fekete csütörtök ) a tőzsdén példátlan eladási láz tört ki, az emberek pánikszerűen kezdték eladni értékpapírjaikat. A gondot az is súlyosbította, hogy a részvénytulajdonosok egyszerre akarták felvenni a bankokból a pénzüket. 7 A New York-i tőzsdekrach gazdasági világválságot indított el, és Németország ismét katasztrofális helyzetbe került. Rendkívül sok vállalkozás jelentett csődöt, példátlanul megnőtt a munkanélküliség. 8 Az emberek éheztek, megjelent a nyomor, a német állam egyre nehezebben tudott segélyeket biztosítani. Az embereken úrrá lett az elkeseredettség. 9 Ez volt az oka annak, hogy a nép egyre fogékonyabbá vált a szélsőjobboldali párt, az NSDAP azon állításaira, hogy az ország minden gondjáért a weimari rendszer és a zsidók a felelősek. Hitler azt ígérte az embereknek, hogy ha hatalomra kerül, felrúgja a versailles-i diktátumot, helyreállítja Németország gazdaságát, önbecsülését, és visszahozza a jólétet a nép életébe. 10 6 Kaposi, 2004. 22. old. 7 Weber, 2004. 35. old. 8 Weber, 2004. 22. old. 9 Kaposi, 2004. 40. old. 10 Weber, 2004. 22. old. 5
2. Az NSDAP 1919 januárjában alapították a Német Munkáspártot (Deutsche Arbeiterpartei, DAP), melynek két frontembere Anton Drexler és Karl Harrer volt. A világháborút követően sok ilyen szervezet jött létre. Adolf Hitler 1919-ben a hadsereg számára az ilyen szervezetek felderítését végezte. Az DAP egyik rendezvényének megfigyelése után Hitler a párt tagja lett, és már a párt munkabizottságában is helyet kapott, így a tagtoborzásért és a propagandáért tették felelőssé. Hitler elképzeléseiben a DAP, mint tömegpárt szerepelt. Ennek elérése érdekében mindent meg is tett. 1919-ben önálló pártirodát nyitott Münchenben, majd sajtótoborzásba kezdett. Pártbürokráciát akart felépíteni, így a munkabizottságot Hitler a bizalmi embereivel a duplájára bővítette. 11 1920-ban Hitler vette át párt propagandájának irányítását. Neki is látott a párt történetében valaha látott legnagyobb összejövetel megszervezésének. Az időpontot 1920. február 24-ére, a helyszínt pedig a híres Hofbräuhausban lévő Festsaalba tervezte. 12 Harrer ekkor távozott a pártból, mivel nem tudott azonosulni Hitler nézeteivel és céljaival. Így az elnökséget Drexler vette át 1920 januárjában. 13 Hitler számára nagyon fontos volt ez az összejövetel, hiszen ennek az eseménynek a hatására tudott kitörni a párt a klub keretei közül, és döntő befolyást gyakorolt korának leghatalmasabb tényezőjére, a közvéleményre. 14 1920 nyarán Hitler úgy látta, hogy a pártnak hiányzik egy embléma, jel, szimbólum, amely kifejezhetné mindazt, amit az NSDAP képvisel, és ami megragadhatná a tömegek képzeletét. Egy olyan zászlót tervezett, melynek háttere piros, közepén kör alakú fehér részben pedig egy fekete horogkereszt található. Ez a jel a náci párt, majd később az egész náci Németország szimbólumává vált. 15 Ezután 11 Vitári Zsolt: Az NSDAP születése. Új párt a köztársaság ellen, 1919-1925. (Továbbiakban: Vitári, 2005.) http://nemettortenelem.tt i.btk.pte.hu/files/tiny_mce/publ/ Vitari% 20publ/RubiconNSDAP1919-19252005.pdf. Letöltés ideje: 2013.03.10. 12 William Lawrence Shirer: A Harmad ik Birodalom felemelkedése és bukása. Teleteacher Kiadó, 1995. (Továbbiakban: Sh irer, 1995.) 25. old. 13 Vitári, 2005. Letöltés ideje: 2013.03.10. 14 Shirer, 1995. 25. old. 15 Shirer, 1995. 27. old. 6
túl is. 20 A müncheni sörpuccs országosan ismertté, sőt sokak szemében hazafivá és hőssé megtervezték a rohamosztagosok és párttagok egyenruhájára húzandó karszalagot, melyen a zászlóhoz hasonlóan fekete horogkereszt volt. 16 1921 júliusában Hitlert választották meg elnökké a rendkívüli taggyűlésen. Így Hitler az új alapszabály értelmében a pártot az elnökség többségi határozatától függetlenül vezette. A párt létszámát tovább tudta növelni agitációs módszereivel, így elegendő támogatottsággal a háta mögött az NSDAP főbb törekvéseit már ő határozhatta meg. 17 Így már megvolt a korlátlan hatalma a pártban, viszont még távol állt attól, hogy az NSDAP-t vezető párttá tegye. 1923-ban gyűlések és felvonulások sorát szervezték meg, melynek eredménye nem is váratott sokáig magára: 1923 novemberéig a tagok száma 55 ezerre emelkedett. Sőt az anyagi juttatások köre is kibővült, a párt még külföldről is kapott támogatásokat. 18 1923 novemberében Hitler és hívei megpróbálták a bajor kormányt megdönteni, ám végül a rendőrség közbeavatkozott, így a nácik forradalmi terve nem járt sikerrel. Az ellenük rendezett per országos figyelmet kapott. Hitler elismerte a teljes felelősséget a cselekedetéért, és kijelentette, hogy az igazi bűnösök a versailles-i békeszerződés aláírói és a Weimari Köztársaság támogatói. A politikai szemléletével rokonszenvező jobboldali bírák 5 év szabadságvesztésre ítélték Hitlert, aki már 1942 karácsonyán szabadlábra került. A börtönben mondta tollba Rudolf Hessnek legismertebb művét, a Mein Kampfot. 19 Ezzel a börtönbüntetéssel Hitler karrierje csupán félbeszakadt, de nem hosszú időre. Rájött, hogy ez a tárgyalás, nem hogy megszégyenítené őt, hanem új lehetőséget nyújt a számára, hogy ismertté tegye nevét Bajorország, sőt még Németország határain avatta Hitlert. A náci propaganda hamarosan a mozgalom egyik nagy legendájává formálta át az eseményt. 21 16 Shirer, 1995. 28. old. 17 Németh István- Diószegi István- Harsányi Iván- Krausz Tamás: 20. századi egyetemes történet I. Korona Kiadó, Budapest, 1999. (Továbbiakban: Németh-Diószegi-Harsányi-Krausz, 1999.) 270. old. 18 Vitári, 2005. Letöltés ideje: 2013.03.10. 19 Weber, 2004. 25. old. 20 Shirer, 1995. 46. old. 21 Shirer, 1995. 49. old. 7
3. Hitler hatalomra jutása A müncheni sörpuccs után alig lehetett valamit hallani Hitlerről és a nácikról. Az 1928. május 20-án tartott általános választásokon a náci párt a leadott 31 millió szavazatból csupán 810 ezret szerzett meg, így alig néhány képviselőt küldhetett a Reichstagba. 22 1930 szeptembere fordulópontot az NSDAP számára. A náci pártnak az országos választásokon aratott váratlan sikere nemcsak a hétköznapi embereket, hanem az üzleti élet és a hadsereg vezető személyiségeit meglepte. 23 A náci párt az 1932. júliusi parlamenti választásokon 13,7 millió szavazattal a legerősebb parlamenti frakció lett. Hitler nem elégedett meg a kormányrészvétellel, egyenesen kancellári posztot akart betölteni. Hindenburg viszont Hitler ezen kérését augusztusban és novemberben is elutasította. Helyette 1932. december 2-án Schleicher tábornokot nevezte ki birodalmi kancellárnak. 24 A weimari köztársaság utolsó kancellárja úgy látta, az NSDAP megosztása lenne a legjobb megoldás. Papen azonban a nemzetiszocialisták és német nemzetiek Hitler vezette koalíciós kormányát javasolta Hindenburgnak, aki ezúttal sem tett eleget a javaslatnak. 1932-1933 fordulóján már befolyásos gazdasági és katonai körök is Hitler kinevezését sürgették. Hindenburg 1933. január 30-án birodalmi kancellárrá nevezte ki Hitlert. 25 Az 1933. február 1-jén feloszlatott Reichstag új választásait március 5-ére tűzték ki. A választási küzdelmet az NSDAP ügyesen fel tudta használni céljai elérésére. A választók félelmeire és vágyaira hatva próbálta magát megmentőként beállítani. Hitler küzdelme a marxizmus ellen, azaz a két baloldali párt ellen irányult, így még a polgári Németország és a hagyományos hatalmi apparátusok támogatására is számíthatott. 26 1933. február 28-án bocsátotta ki Hitler A birodalmi elnök rendelete a nép és az állam védelmére nevezetű elnöki szükségrendeletet, melynek ürügyét a kommunisták általános sztrájkra való felhívása teremtett meg. Ez a rendelet a sajtó- és gyülekezési szabadságot szigorúan korlátozta. 27 Hitler az SA segítségével próbálta meg kiiktatni 22 Shirer, 1995. 73. old. 23 Shirer, 1995. 87. old. 24 Németh-Diószegi-Harsányi-Krausz, 1999. 268. old. 25 Németh-Diószegi-Harsányi-Krausz, 1999. 269. old. 26 Németh István: Demokrácia és diktatúra Németországban 1918-1945 II. L Harmattan Kiadó, 2007. (Továbbiakban: Németh, 2007.) 30. o ld. 27 Németh, 2007. 31. old. 8
politikai ellenfeleit. Az SA-csapatok megrohamozták a köztársasági pártok választási gyűléseit, és a résztvevőket összeverték. 28 A 1933. március 5-i Reichstag-választásokon az NSDAP a német nemzetiekkel együtt enyhe többséget ért el, amellyel már akár parlamenti úton is kormányozhatott volna, Hitler viszont ezzel nem elégedett meg, korlátlan uralmat akart magának. 29 Ezt a korlátlan uralmat meg is szerezte az 1933. március 24-én kiadott felhatalmazási törvénnyel. Ennek értelmében: Birodalmi törvényeket a birodalmi alkotmány által előírt eljárásokon kívül a birodalmi kormány is hozhat. [ ] A birodalmi kormány által hozott törvények eltérhetnek a birodalmi alkotmánytól. 30 Ezzel a törvénnyel Hitler szinte kikapcsolta magát a felhatalmazó Reichstagot, s a kormányt jogalkotói jogkörrel ruházta fel. Két és fél hónap alatt a Reichswehr kivételével minden államhatalmi eszközt közvetlenül az ellenőrzése alá vont. 31 1933. március 5. és 9. között Hitler egységesítette a tartományokat. Az 1933. február 28-án kiadott rendelet 2. cikkére vonatkozva leváltották a tartományi kormányokat, s helyükre rendszerint az NSDAP körzeti egységének vezetőjét nevezték ki. A rendőrkapitány szintén megbízottként látta el feladatát. A március 31-én kiadott ideiglenes törvény (Ideiglenes törvény a tartományok és a birodalom egységesítéséről) felhatalmazta a tartományi kormányokat, hogy a tartományi gyűlés határozata nélkül is bocsáthassanak ki rendelkezéseket. Ezzel újjászerveződött a tartományi közigazgatás, így Hitler az egész birodalmat a kezében tartotta. 32 A Harmadik Birodalomban a jog és az igazságszolgáltatás rendszere összeomlott, többé már nem volt demokrácia. A náci rendszer felszámolta a weimari jogállamot, s hatályon kívül helyezte alapjogait. Hitler számára a pártállam és az önkényuralom létrehozása nem a cél volt, hanem a cél eléréséhez szükséges eszköz. 33 Hitler szerint az állam csupán eszköz, a cél pedig a faji közösség megőrzése. A faji millennium beteljesítését egyetlen tényező akadályozza vagy fenyegeti: a zsidó. 34 28 Németh, 2007. 32. old. 29 Németh-Diószegi-Harsányi-Krausz, 1995. 273. old. 30 Törvény a nép és az állam nyomorúságának megszüntetésére. Németh, 2007. 140. old. 31 Németh-Diószegi-Harsányi-Krausz, 1995. 273. old. 32 Németh, 2007. 32. old. 33 Németh, 2007. 44. old. 34 Lucy S. Dawidowicz: Háború a zsidók ellen 1933-1945. Múlt és Jövő kiadó, 2000. (Továbbiakban: Dawidowicz, 2000.) 19. old. 9
4. A náci ideológia A náci ideológiában fontos szerepet játszott Hitler antiszemitizmusa. Hitler nem volt szokványos antiszemita. Kevés antiszemita gondolta úgy, hogy a zsidók jelenléte nemcsak problematikus tényező a nemzet számára, hanem a nemzet legfőbb problémája. 35 Hitlerre szemlélete kialakulása során hatással volt Charles Darwin fajelmélete. Darwin elméletét az úgynevezett szocáldarwinisták eleve félreértették annyiban, hogy Darwin a létért való küzdelmet a fajok között éppen nem az állandóság és egy bizonyos genetikai adottság megismétlődő győzelmeiben ragadta meg, hanem e küzdelem során új fajok kialakulásáról és ennek folyamatiról beszélt. [ ] Ehhez járult egy másik téves kiindulási pont: Darwin fajokról beszélt, míg a szociáldarwinisták a létért való küzdelem általuk eltorzított változatát az egységes emberi fajon belüli fajtákra próbálták alkalmazni. 36 Hitler ezek alapján értékrendet határozott meg az emberiségen belül az általa fajokká kinevezett emberfajták között. Az emberiséget kultúrateremtő, kultúramegőrző és kultúraromboló fajokra osztotta fel. Természetesen kultúrateremtőnek kizárólag az árja népeket tartotta. Később viszont ezen belül is rangsorolta ezeket a népeket: legalul helyezkedtek el a latin népek, fölöttük a germánok, a germánok közül magaslottak ki a németek, akik az emberi hierarchia csúcsán helyezkedtek el. Kultúramegőrzőként egyedül a japánokat említette. Nyilvánvalóan minden más nép, amelyik az előbbi két kategóriában nem volt benne, a kultúraromboló fajhoz tartozott. 37 Ők voltak a feketék, az ázsiaiak (nyilvánvalóan a kultúramegőrzőként említett japánok kivételével), a szláv népek, a magyarok, és a rangsor legalján helyezkednek el a cigányok, homoszexuálisok, szellemi- és testi fogyatékosok, elmebetegek és végül a zsidók. 38 Hitler az általa vélt vagy valós bűnök felelősségének megállapításánál az egyéni felelősséggel szemben a faji felelősséget helyezte előtérbe, sőt az egyéni bűnözést is 35 John Lukacs: A történelmi Hitler. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998. (Továbbiakban: Lukacs, 1998.) 196. old. 36 Ormos Mária- Krausz Tamás: Hitler-Sztálin. Pannonica kiadó, 1999. (Továbbiakban: Ormos-Krausz, 1999. 31. old. 37 Ormos-Krausz, 1999. 32. old. 38 Ormos-Krausz, 1999. 33. old. 10
hajlamként fogta fel és elsősorban genetikus alapon magyarázza. Ez képezte az elméleti alapját annak, hogy a zsidókat, mint fajt különítette el a társadalom többi tagjától. 39 Az, hogy Hitler a zsidókat fajjá kikiáltva nem vallási alapon, hanem származási alapon különböztette meg, a zsidók számára elzárt egy lehetséges kiutat a genocídium elől. Mivel ha vallási alapon különböztetné meg a zsidókat, úgy ha egy zsidó eltávolítja magáról a zsidó mivoltára utaló jegyeket (pl. pajesz), megtanulja a befogadó közösség nyelvét, felveszi valamelyik uralkodó vallást, az a személy többé már nem zsidó vallású. A faji megkülönböztetés viszont ezt nem teszi lehetővé. Hitler többször hangsúlyozta, hogy a zsidó meghatározottságtól nemzedékek egész során át sem lehet megszabadulni. 40 Szerinte a zsidók gigantikus ámítás és csalás révén tudtak befurakodni az árják közé. A legnagyobb hazugság pedig az, hogy a zsidóság vallási közösség, miközben valójában egy faj. 41 Hitler 1920 tájékán olvasta a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit. Ezt az irományt a cári titkosrendőrség állította össze. A könyv célja az volt, hogy lerántsa a leplet az úgynevezett nemzetközi zsidó összeesküvés titkos világuralmi terveiről. 42 Ezen antiszemita brosúra hatására vált számára nyilvánvalóvá, hogy a nemzetek fajtuberkolózisa, a zsidó felelős az 1917-1919-es forradalmakért, Németország háborús vereségéért. 43 Szerinte a zsidók okozták az inflációt is, ami Németországot elszegényítette. 44 Meg volt róla győződve egyrészt, hogy a zsidóság támogatta Angliát akkor, amikor az első világháborút az angolok kirobbantották, mégpedig azért, hogy Németország ne tudja egyesíteni Európát, 45 másrészt pedig, hogy az 1939. augusztusi békeajánlatát az angolok a nemzetközi zsidóság háborús propagandája és az üzleti haszon reménye miatt nem fogadták el. Nem étette meg, hogy Anglia elemi létérdekeit sértené, ha Németország Európában megbontaná a hatalmi egyensúlyt. 46 A nácik ideológiájának fontos része volt az élettér-elmélet. Valószínűleg Karl Haushofer hívta fel Hitler figyelmét arra, hogy a hatalom egyik tényezője a mozgástér. A Lebensraum (élettér) gondolatát először Alfred Rosenberg dolgozta ki, mely később a 39 Karsai László- Molnár Judit: Küzdelem az igazságért. MAZSIHISZ Kiadó, Budapes t, 2002. (Továbbiakban: Karsai-Molnár, 2002.) 533. old. 40 Ormos-Krausz, 1999. 107. old. 41 Dawidowicz, 2000. 20. old. 42 Dawidowicz, 2000. 16. old. 43 Karsai László: Holokauszt. Pannonica Kiadó, Budapest, 2001. (Továbbiakban: Karsai, 2001.) 39. old. 44 Karsai, 2001. 42. old. 45 Karsai, 2001. 45. old. 46 Karsai, 2001. 43. old. 11
náci ideológia alappillére és Németország egyik legfontosabb külpolitikai célja lett. 47 Hitler következetesen törekedett Kelet-Európa meghódítására, Lengyelország egésze és a Szovjetunió nyugati része Hitler szerint a germánok életteréhez tartozik. 48 Szerinte a kultúrateremtő felsőbbrendű faj jogos követelménye az élettér, amit meg is szerezhet, mivel egyik tulajdonsága az, hogy erősebb a többinél, ennek feltétele azonban a megtisztulás a zsidó befolyástól. 49 A társadalomnak rá kell ébrednie, hogy csak egy erős, fajtiszta nép képes fennmaradni, csak ilyen nép hódíthatja meg életterét, csak ilyen nép biztosíthatja, hogy faja tisztán fennmaradjon. 50 47 Dawidowicz, 2000. 17. old. 48 Karsai, 2001. 38. old. 49 Ormos-Krausz, 1999. 34. old. 50 Karsai, 2001. 39. old. 12
II. Jogfosztó és jogkorlátozó rendelkezések 1. Rendelkezések a kultúra és oktatás területén Hitler a náci Németországban a szellemi élet szinte minden területét ellenőrzése alá vonta. A szabályozás kiterjedt az oktatásra, a festészetre, az építészetre, az irodalomra, a zenére, a filmekre és a rádiózásra is. Hitler és Goebbels a liberális, demokrata, humanista és pacifista gondolatvilág minden elemétől meg akarták tisztítani a kulturális életet, hiszen minden ilyen modern mozgalmat összefüggésbe hozott a zsidókkal. 51 A múzeumokból például eltávolíttatta a modern festményeket, mintegy 6500 képet, közöttük Cézanne, Van Gogh, Gauguin, Picasso alkotásait. Hitler maga is több alkalommal lépett fel műítészként, ami többnyire nem állt másból, mint a modern művészeti irányzatok elleni vad kirohanásokból, amelyeket kultúrbolsevizmus terjesztésével vádolt. Az új germán művészetnek ezzel szemben heroikusnak, népiesnek és a néphez közelinek kellett lennie. Ennek a fajta művészetnek kívánt otthont adni 1937-ben Münchenben felállított Német Művészetek Háza. 52 Goebbels szerette volna az információáramlást totális ellenőrzése alá vonni: a sajtót, rádiót és egyéb véleménynyilvánítási formát szabályozták, a véleményalkotást monopolizálták, így az információ- és médiabefolyásolást tetszés szerint alakíthatták. 53 Az 1933. február 28-i szükségrendelet a nép és állam védelmére bevezette az utólagos cenzúrát, korlátozta a véleménynyilvánítás szabadságát. Betiltották a baloldali lapokat, uniformizálták az egyes sajtószövegeket és a kiadói tevékenységet. 54 Aki pedig ennek ellenszegült, tettével arányosan börtönbüntetéssel, fegyházbüntetéssel, vagy akár halállal büntették. 55 Az 1933. október 4-i Szerkesztőkről szóló törvény faji és ideológiai alapon is szabályozta, hogy ki lehet szerkesztő, és hogy miről írhat. 56 A törvény például kikötötte, hogy szerkesztő csak az lehet, aki árja származású, és nem kötött házasságot egy nem árja származású személlyel [ ] A szerkesztők kötelezettsége, hogy távol tartsanak az 51 Németh, 2007. 72. old. 52 Németh, 2007. 72. old. 53 Németh, 2007. 49. old. 54 Németh, 2007. 50. old. 55 A birodalmi elnök rendelete a nép és állam védelmére. Németh, 2007. 107. old. 56 Németh, 2007. 50. old. 13
újságoktól mindent: [ ] ami alkalmas arra, hogy a Német Birodalom erejét a külföld felé, a német nép közösségi akaratát, a német harci készséget, kultúrát vagy gazdaságot gyengítse, vagy mások vallásos érzelmeit sértse. Ezek szerint a szerkesztők semmi olyat nem írhatnak, ami megkérdőjelezné a náci Németország szemléletének vagy bármely intézkedésének helyességét. 57 1933. április 25-én megszületett törvény a német iskolák és főiskolák túlzsúfoltsága ellen, amely korlátozta a nem árja származású diákok létszámát: Az újonnan felvettek esetében ügyelni kell arra, hogy a német hivatásos tisztviselők visszaállításáról szóló 1933. április 7-i törvény értelmében nem árja származású birodalmi németek létszáma összességében ne haladja meg az iskolákban és a karokon beiratkozott árja származású birodalmi németek arányát. Részarányukat az egész birodalmi területen egységesen kell megállapítani. 58 Az 1933. szeptember 22-i birodalmi kulturális kamara létrehozásáról szóló törvény értelmében a kulturális élet minden területének irányítására és ellenőrzésére hét alkamarát alakítottak ki: szépművészeti, zenei, színházi, irodalmi, sajtó- rádió- és filmügyi birodalmi kamarákat. Mindenki, aki ezeken a területeken dolgozott, köteles volt belépni a megfelelő kamarába, amelynek határozatai és direktívái a törvény erejével bírtak. 59 A birodalmi irodalmi kamara volt az, amely a németségtől idegen szellem, a felvilágosodás értelmiségi gyökértelensége és a humanitás kábulata ellen vette fel a harcot. Törvényen kívül helyezték és üldözték azokat az írókat, akik a humanizmust, univerzalizmust és kozmopolitizmust képviselték a weimari korszakban. Ezzel szemben a náci írók fő témája volt a parasztság, a faji felsőbbrendűség, a férfiasság, a német hit, a német állam magasztalása. A nemzetiszocialista propaganda meghirdette 1933. május 10-én a némettelen szellem elleni akcióját, amely a könyvégetést jelentette. Ezen akció keretein belül hozzávetőlegesen húszezer értéktelennek, vagy erkölcsileg méltatlannak vélt könyvet semmisítettek meg, többek között Heinrich Mann, Siegmund Freud, Kurt Tucholsky könyveit. 60 A nácik a német filmgyártás egyesítését az 1933. június 14-i filmkamarai törvénnyel kezdték meg. Ez a törvény főként a zsidó származású producereket, színészeket, rendezőket érintett. Az 1934. februári filmtörvénnyel lehetőség nyílt a 57 A szerkesztőkről szóló törvény. Németh, 2007. 238. old. 58 Törvény a német iskolák és főiskolák túlzsúfoltsága ellen. Németh, 2007. 224. old. 59 Shirer, 1995. 148. old. 60 Németh, 2007. 74. old. 14
nemzetiszocialisták számára, hogy minden olyan filmet betiltsanak, ami szerintük sérti nézeteiket, vagy az árja nép számára nem elég értékes. Így mivel már a filmipar is a nácik teljes irányítása alatt állt, könnyedén felhasználhatták propagandaeszközként. 61 A Harmadik Birodalom éveiben készült s a lakosságot világnézetileg befolyásoló filmeket 11 kategóriába sorolták: ideológiai, történelmi, közösségalakító, ellenségellenes, antiszemita, védelemre nevelő, ifjúsági, hazafias, háborús, kitartásra buzdító, szórakoztató. 62 A német rádiót 1932 novemberében államosították. Goebbels a rádióban mindig is a modern társadalmat befolyásoló fő propagandaeszközt látta. Így a minisztériuma rádióügyi osztályán és a Rádiós Kamarán keresztül teljesen ellenőrizni tudott, és a saját céljainak megfelelőre formált minden adást. Ezekkel a rádiókészülékekkel természetesen külföldi állomásokat nem lehetett fogni. Az 1935. évi birodalmi rádiótörvény hatására az üzemek úgy próbálták meg kialakítani a munkaidőt, hogy a dolgozók a szünetekben koncerteket hallgathassanak. Az ellenőrzés újabb formájának megvalósítása érdekében elrendelték, hogy az emberek a munkahelyükön vagy a lakóhelyükön közösen hallgassák az adásokat. 63 Talán a zene volt az a terület, amit a legkevésbé korlátoztak, mivel a zenébe lehetett legkevésbé beleszőni a politikát. A zsidó zeneszerzőket viszont a lehető leghamarabb igyekeztek eltávolítani a zenei életből. Többek között betiltották Mendelssohn és Paul Hindemith műveit is. Aki pedig bármelyik zsidó zeneszerzőt védeni próbálta, a nácik szemében kegyvesztetté vált. 64 Goebbels 1938-ban fogalmazta meg a német zenészek tíz alapelvét, kiemelve, hogy a zsidóság és a zene természetükben élesen ellentétesek. 1928-ban megalapították a Harci Szövetség a Német Kultúráért nevű szervezetet, amely 1933-ban közismert modernisták, a weimari köztársaság híve, kommunista, szociáldemokrata, külföldi és zsidók zenészek ellen intézett támadást. A birodalmi zenei kamara 1933. novemberi megalakulásával a tisztogatások már szervezeti bázison történtek, 1936-tól egyre nyíltabban a rasszizmus jegyében. 65 61 Németh, 2007. 74. old. 62 Németh, 2007. 75. old. 63 Németh, 2007. 75. old. 64 Shirer, 1995. 148. old. 65 Németh, 2007. 76. old. 15
2. Agrárpolitikai inté zkedések Az 1933. szeptember 13-án kiadott törvény a birodalmi parasztrend ideiglenes felépítéséről, és az 1933. szeptember 29-én kiadott Birodalmi örökbirtoktörvény teljesen átrendezte a termelés és az értékesítés egész rendszerét, magasabb átvételi árakat biztosított a parasztok számára. 66 A birodalmi örökbirtoktörvény meghatározta, hogy ki lehet paraszt, így paraszt csak az lehet, aki német állampolgár, német vagy azonos törzsű vérrel rendelkezik, és tisztességes. Tehát a zsidók kiszorultak a parasztság köréből. 67 A törvény meghatározta az öröklés szabályait, továbbá örökbirtokká nyilvánított minden 125 hektár földterületét meg nem haladó gazdaságot, amely egy család számára kielégítő megélhetést tudott biztosítani. A német gazdák védelmet kaptak az ellen, hogy földjüket feldarabolják, majd szétosszák, és hogy zálogjog érvényesítése miatt elveszítsék földjüket. 68 Az élet és munka minden területét szigorúan szabályozta a Birodalmi Élelmiszer Rend, amelyet az 1933. szeptember 13-i keltű birodalmi parasztrend ideiglenes felállításáról szóló törvénnyel hoztak létre. Ez egy óriási szervezet volt, ami ellenőrzése alá vonta a mezőgazdasági termelés, értékesítés és feldolgozás minden részét. A szervezet két fő célkitűzése volt, hogy jövedelmet biztosító árakat szavatoljon a parasztok számára, valamint önellátóvá tegye Németországot az élelmiszertermelés területén. 69 66 Shirer, 1995. 157. old. 67 A birodalmi öröktörvény. Németh, 2007. 211. old. 68 Shirer, 1995. 158. old. 69 Shirer, 1995. 158. old. 16
3. Jogsértés a politika terén Hitler a felhatalmazási törvénnyel könyörtelen eszközt kapott a kezébe a náci diktatúra kiépítésére. Ezt az 1933. április 21-én kiadott paranccsal kezdte a szabad szakszervezetek erőszakos egyesítéséről. Az egész akció az akcióbizottság kezében van. [ ] Lényegében az akció az Általános Német Szakszervezeti Szövetség (Allgemeiner Deutscher Gewerkschaftsbund ADGB) és az Általános Szabad Alkalmazotti Szövetség (Allgemeiner Freier Angestelltenbund Afa-Bund) ellen irányul. [ ] Letartóztatásra kerülnek: minden szövetségi elnök; a kerületi titkárok és a Munkások, alkalmazottak és hivatalnokok Bankja Rt. fiókvezetői. [ ] A Szabad Szakszervezetek átvételének olyan formában kell történnie, hogy a munkás és az alkalmazott úgy érezze, hogy ez az akció nem ellen, hanem egy elavult, a német nemzet érdekeivel nem egyező rendszer ellen irányul. 70 1933. június 21-én Hitler betiltotta a németnemzeti front harci egységeit, mivel a németnemzeti front Harci Egységeinek alakulataiban nagy számban nyertek felvételt kommunisták és más államellenes elemek. Így a harcszövetségek nagy veszélyt jelentettek az állam és a lakosság számára. Azért volt szükség ezekre a rendszabályokra, hogy elhárítsák a veszélyt, amit ezek a szervezetek jelentettek a közbiztonságra és a belső békére. 71 Hitler sorra iktatta ki politikai ellenfeleit. 1933. június 22-én betiltotta a Németországi Szociáldemokrata Pártot, mivel úgy vélte, hogy a német szociáldemokrácia nem riad vissza a felség- és hazaáruló tevékenységtől. Így az SPD-t hasonlóan a Németországi Kommunista Párthoz népellenes pártnak tekintette, amit be kell tiltani. 72 1933. július 5-én a Centrum Párt is feloszlott. 73 Ez év július 14-én datált törvény a pártok újjáalakítása ellen értelmében Németországban egyetlen politikai párt, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt létezik. Aki más politikai párt szervezetének fenntartására vagy új politikai párt alakítására vállalkozik, három évig terjedő fegyházzal, vagy hat hónaptól három évig terjedő börtönnel büntetendő, amennyiben tettét nem fenyegeti más rendelkezések szerinti magasabb büntetés. 74 70 Parancs az NSDAP számára a Szabad Szakszervezetek erőszakos egységesítéséről. Németh, 2007. 143. old. 71 Németh, 2007. 145. old. 72 Németh, 2007. 146. old. 73 Németh, 2007. 148. old. 74 Törvény a pártok újjáalakítása ellen. Németh, 2007. 151. old. 17
Ezekkel az intézkedésekkel Hitler elérte, hogy egy párt maradt a politikai életben: az NSDAP, amivel Németországban egypártrendszer jött létre. Ám ezzel még nem elégedett meg, pártállamot akart létrehozni, amit az 1933. december 1-jén kiadott párt és az állam egységének biztosításáról szóló törvénnyel meg is teremtett. 75 75 Németh, 2007. 153. old. 18
4. Igazságszolgáltatás a náci Németországban Az 1936. január 14-én kiadott irányelvek a bírák jogállásáról és feladatairól jól szemlélteti a totális diktatúra egyik jellemzőjét, hogy a hatalmi ágak nem válnak el egymástól, egy kézben központosulnak, méghozzá a Führer kezében. Ezen irányelvek alapján minden jogforrás alapjának a nemzetiszocialista világnézetet kell tekinteni úgy, ahogyan a pártprogramban és a Führer megnyilatkozásaiban kifejezésre jut. Egyetlen bíró sem rendelkezik vizsgálati joggal Hitler döntéseivel szemben, amelyek törvény, vagy rendelet formájában jelennek meg. A nemzetiszocialista forradalom előtt kiadott jogszabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha ezek nem ellentétesek a Führer akaratával. Hitler szerint a bírák feladata nem az, hogy a népközösség felett álló jogrendet juttassanak érvényre, hanem az, hogy kiirtsák a kártevőket, üldözzék a közösségellenes magatartást és a közösségi rendet őrizzék. 76 Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Harmadik Birodalomban a törvény és a Führer akarata egy és ugyanaz volt. 77 5. Emberi jogok megsértése 1933. április 1-jén a nácik megindították az első, tervszerű, egész Németországra kiterjedő akciójukat a zsidóság ellen. Ez az akció a zsidó üzletek bojkottja volt. A náci rohamosztagosok mindenhol plakátokat helyeztek el, amelyek arra buzdították a németeket, hogy ne vásároljanak a zsidó boltokban. Rengeteg bolt ajtajára és ablakára festették a Jude (zsidó) szót, illetve hatágú Dávid-csillagokat. 78 A zsidó orvosok, ügyvédek lakása, és a zsidó üzletek előtt mintegy őrséget álltak, hogy a lehető legkevesebb német vásároljon ezekben az üzletekben. A pogrom közben rengeteg zsidót aláztak meg, bántalmaztak, zaklattak és tartóztattak le. A bojkott kudarcot vallott, mivel Németországban a vártnál több gazdasági kárt okozott és heves érzelmi reakciókat váltott ki. Az sem mellékes, hogy erre az eseményre már a határon túl is felfigyeltek. Bár a bojkottot határozatlan időre hirdették ki, már egy nap után lefújták az akciót. 79 Az 1933. július 14-i keltezésű, az örökletes betegségekben szenvedők utódlásának megakadályozásáról szóló törvény a német nép árjásításának részeként jelent meg. A törvény leírja, hogy azok a személyek, akik öröklött betegségben 76 Irányelvek a bírák jogállásáról és feladatairól. Németh, 2007. 335. old. 77 Shirer, 1995. 164. old. 78 Weber, 2004. 54. old. 79 Weber, 2004. 54. old. 19
szenvednek, sebészi beavatkozással terméketlenné tehetők. A gyakorlatban viszont a legtöbb sterilizált áldozatot beleegyezése nélkül tették terméketlenné. A törvény tételesen felsorolja, hogy mi számít örökletes betegségnek: született gyengeelméjűség, skizofrénia, mániás depresszió, öröklött epilepszia, Huntington-kór, öröklött vakság és siketség, súlyos öröklött testi fejlődési rendellenesség és az alkoholizmus. 80 Az 1938. november 12-én kiadott Rendelet a zsidó tulajdonok előtti utcakép visszaállításáról elrendelte, hogy minden olyan kárt, amelyet a nép felháborodása okozott a nemzetközi zsidóságnak a nemzetiszocialista Németország elleni hajszája miatt 1938. november 8-án, 9-én és 10-én zsidó ipari üzemekben és lakásokban, a zsidó tulajdonosoknak vagy zsidó iparosoknak kell azonnal felszámolniuk. A helyreállítás költségeit az érintett zsidó ipari üzemek és lakások tulajdonosai viselik. 81 1935. szeptember 15-én születtek meg a hírhedt nürnbergi törvények. A birodalmi állampolgárságról szóló törvény meghatározta, hogy ki lehet állampolgár, illetve birodalmi állampolgár. Birodalmi állampolgár (Reichsbürger) csak az a német, vagy azzal rokon vérű állampolgár, aki magatartásával bizonyítja, hogy hajlandó és alkalmas a német nép és birodalom hűséges szolgálatára. [ ] A birodalmi állampolgár a törvények értelmében teljes politikai jogokat élvez. 82 A német vér és a német becsület védelméről szóló törvény a német nemzet jövőjének biztosítása érdekében megtiltotta a zsidók és német, vagy némettel rokon vérű állampolgárok közötti házasságkötést. A tilalom ellenére kötött házasságok semmisek, még akkor is, ha külföldön kötötték őket ezen törvény megkerülésével. Továbbá tilos a zsidók és németek, vagy némettel rokon vérű állampolgárok házasságon kívüli bármilyen kapcsolata. A zsidók nem foglalkoztathatnak háztartásukban 45 év alatti német állampolgárt, és nem vonhatják föl a birodalmi és nemzeti zászlót, csak a zsidó színeket viselhetik, a birodalmi színeket nem. 83 Ezekhez a törvényekhez később több kiegészítést is toldottak. A Birodalmi Állampolgársági Törvény első kiegészítő rendelete határozta meg, hogy ki a zsidó. Eszerint zsidó az, akinek legalább három nagyszülője zsidó vallású volt (ők voltak a teljes vagy háromnegyedes zsidók), félzsidó volt az, akinek két nagyszülője zsidó volt. Zsidónak számított az, aki 1935. szeptember 15-én zsidó vallásúak voltak, vagy e dátum után tértek át a zsidó vallásra, illetve azok, akik háromnegyedes vagy teljes zsidóval 80 Németh, 2007. 169. old. 81 Rendelet a zsidó tulajdonok előtti utcakép visszaállításáról. Németh, 2007. 383. 82 Törvény a birodalmi állampolgárságról. Németh, 2007. 333. old. 83 Törvény a német vér és a német becsület védelméről. Németh, 2007. 334. old. 20