SVEN HASSEL NNCL1833-607v1.0 A komisszár
A mű eredeti címe: THE COMMISSAR Copyright Sven Hassel, 1985 A fordítás a Corgi Books 1989. évi kiadása alapján készült Fordította: Nitkovszki Sztaniszlav Hungarian translation Nitkovszki Sztaniszlav, 2005 Borító AQUILA 1. kiadás AQUILA KÖNYVKIADÓ, 2005 Felelős vezető: Labancz János ügyvezető Műszaki szerkesztő: Pintyéné Krucsó Mária ISBN: 963 679 288 7 A nyomás a debreceni Kinizsi Nyomdában készült, a 2005. évben Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató Terjeszti: LAP-ICS Könyvkiadó és Terjesztő Kft. Az AQUILA Kiadó a LAP-ICS Kft. tulajdona
Régi barátomnak, a skandináv filmproducer Just Betzernek, aki hihetetlen lelkesedéssel vetette bele magát a könyveim megfilmesítésébe. Sven Hassel
A katona lelkiismerete mindent elnyel, mint a pokol szélesre tárt kapuja. William Shakespeare A Gauleiter sietett. Türelmetlenül vezetett, durván szétugrasztva az utakat eltömítő menekülteket. Az autója már napok óta rogyásig volt pakolva; amint az első ágyúlövések eldördültek, a Gauleiter autóba vágta magát, és elhagyta a várost. A személyzetéből csak a titkárnőjét vitte magával. A hölgy amellett, hogy fiatal volt és csinos, hitt a Führerben, a pártban és a végső győzelemben. A titkárnő fázósan összehúzta magán a nercbundát, melynek eredeti gazdája, egy gazdag hölgy, Auschwitzban halt meg. A tábori csendőrség négyszer is megállította őket, de a Gauleiter sárgásbarna egyenruhája többet ért bármilyen útlevélnél. Az utolsó úttorlasznál az őrök figyelmeztették őket, hogy ha továbbmennek, bele fogna futni az amerikaiakba. A következő ellenőrzési pontnál, valahol ott, ahol az út Hoftól München felé kanyarodik, egy nyers ábrázatú lámpaburás őrmester dugta be a fejét az ablakon egy automata csövével együtt. A Gauleiter ekkor már civil ruhát viselt. Hová olyan sietősen, káposztazabáló? Ő egy Gauleiter közölte mosolyogva a titkárnő, aki már nem hitt sem a Führerben, sem a pártban, sem a végső győzelemben. A fehér sisakot viselő amerikai csendőr elismerően füttyentett. Halljátok ezt, fiúk? fordult az emberei felé. Ez a civil káposztazabáló egy Gauleiter! Hangosan röhögtek rajta. Gyerünk terelte ki a fegyver csövével a kormánynál ülő férfit. Sétáljunk egyet az erdőben, hátha kibújt már a hóvirág. A lehelete olcsó konyaktól bűzlött. A titkárnő három rövid sorozatot hallott. Az erdőből fehér sisakok bukkantak elő. Már a farmot az úttól elválasztó szántóföld közepén járt, amikor újabb sorozatok dördültek el a háta mögött. Meghalt, mielőtt még a fagyott földre zuhant volna. Mi a fenének kellett lelőnöd? ordította magából kikelve az őrmester. Szökni próbált, nem? felelte a tizedes, és elégedetten tárat cserélt. Nem sokkal később megérkezett a következő telepakolt luxusautó.
TÁMADÁS Szakasz, állj! halljuk Papa rekedt hangját a rádión. Hangos csörömpöléssel felcsapja a torony tetejét, s előveszi ütött-kopott ezüstfedeles pipáját a zsebéből. Szakaszvezetőnek hajthatatlan, de a szíve mélyén igazi asztalos. Friss fűrészpor és a faforgács illata lengi körül. Lőjétek szét őket! parancsolja, ügyetlenül körbefordulva a szűk nyílásban. Az új téli alsótól olyan derekunk van, mint a Télapónak. Barcelonáék hova tűntek? Kinyitom az oldalsó nyílást, és fáradtan végignézek a macskaköves úton zörgő hosszú tankoszlopon. A mieink, lángszórókkal felszerelt nehéz harckocsik. Valamit nagyon védenek tőlünk, különben nem őket küldték volna előre. Zajosak, mint a fene dugja elő a képét Pici is. Jézus Mária! bukik le a következő pillanatban rémült kiáltással. Egy irodaépület ablakaiból két degtrareva * 1 nyit tüzet ránk. A géppuskánk azonnal válaszol. Rohanó léptek zaja hallatszik mindkét oldalról, parancsok és sikolyok szállnak a levegőben. Olyan, mintha valaki feltépte volna a pokol kapuját. Egy T-aknát cipelő barna egyenruhás alak pattant fel a tankunkra. Mielőtt még a torony alá tapaszthatná az aknáját, Pici lesepri egy géppisztolysorozattal. Az utcát hirtelen elözönlik az oroszok. Csak úgy ömlenek kifelé ajtókon és ablakokon át. Egy orosz sisakot pillantok meg a nyílásban. Gépiesen beleürítem a pisztolyomat az alatta lévő arcba. Szétreccsen, mint egy tojás. Kézigránátokat! üvölti Papa, és kivág egy nyelest az utcára. Én is előrángatom a zsebeimből a tojásgránátokat, és kiszórom őket a nyíláson. Éles csattanások és sikolyok követik egymást. Egy padlás ablakából egy 20 mm-es köhög ránk. Az apró, de veszélyes ágyúlövedékek ide-oda pattognak a falak közt. Mintha az ördög pingpongozna robbanó tűzlabdákkal. Anélkül, hogy Papára várnék, odaforgatom a tornyot, és célba veszem az épületet, melynek ablakaiból a 20 mm-es és a degtrarevák okádják gyilkos világító füzéreiket. A lövegünk eldördül. Elégedetten látom, hogy két egyenruhás alak repül ki a harmadik 1 * Orosz géppuska.
emeletről. Egy pillanatra felakadnak a villamos vezetékén, aztán tovább zuhannak, és hangos csattanással elterülnek az utca kövén. A biztonság kedvéért belelövök még három repeszgránátot az épületbe. A tető kigyullad, cserepek zúdulnak az utcára. A tűz gyorsan végigterjed a házsoron. Néhány perc, és a fél utca lángokban áll. Rémült emberek ugrálnak ki az ablakokból. Inkább zúzzák halálra magukat a járdán, mint hogy bent égjenek. Ki mondta, hogy lőj? őrjöng Papa, és dühében felém üt egy kézigránáttal. Akkor lőj, ha parancsot kapsz, te piromániás barom, és ne hamarabb! Ha nem teszem, kicsináltak volna minket! védekezem sértődötten. Azért van a löveg, hogy használjuk, nem? Az, amit az előbb porrá lőttél, az 1. zászlóalj szállása lett volna. Felfogtad azzal a mogyorónyi agyaddal? A mi szállásunkat lőtted szarrá! kiáltja kétségbeesetten Papa. Szabotázs! kiáltja diadalittasan Heide. Ha ez nem az, akkor nem tudom, hogy mi a szabotázs! Hadbíróság elé vele, hogy ne kelljen többé azt a rusnya képét látnunk! Kotlós tojás lehet a fejében agy helyett vihogja gúnyosan Pici. A saját ajtaja elé szarik, ahelyett, hogy kirakná a seggét az oldalnyíláson. Szerintem lőjük szét a fejét! javasolja lelkesen. Pofa be! mordul rájuk Papa, és elszántan szívni kezdi a pipáját. Nézzétek azt a csuhást! vigyorog Porta. Úgy rohan, mint egy őrült azzal a bibliával a kezében. Azt hinné az ember, hogy maga az ördög lohol a nyomában, és a seggét szurkálja a vasvillájával! Csak azt nem értem, hogy mér féltik a papok is a szaros életüket ugyanúgy, mint mi, közönséges halandók tűnődik Pici. Pedig azt mondják, jó kapcsolataik vannak odafent. Mert a szentek és a jóságosok ugyanúgy félnek az utolsó fingástól, mint mi, pogányok bölcselkedik Porta. Addig ugyanis ők se juthatnak fel égi pártfogóikhoz. Papa a fülére húzza a fejhallgatót, és megigazítja a gégemikrofonját. Panzer, Marsch! 2. szakasz, utánam! Megszokásból a feje fölé tartja ökölbe szorított kezét. Az előre indulj jele. A Maybach motorok vinnyogva felpörögnek, előrelendítve a tankokat. Széles lánctalpak tapodják az utcán heverő holtakat és sebesülteket. Két orosz katona húzta meg magát egy sekély rókalyukban, egy LMG * * Könnyű géppuska. (A ford.)
mögött. Egy Párduc megáll fölöttük, és előre-hátra kezd hintázni, mint egy tollait igazgató kotlós. Ordítás hallatszik, aztán csend lesz. A tank péppé taposta az oroszokat. A zaj kezd elviselhetetlenné válni. Motorok dübörögnek, ágyúk dörögnek, automaták kattognak. Itt Anna! Itt Anna! mondja Papa a rádióba. Berta és Cézár váljanak le oldalvédnek. Csak tiszta célpontra lőjetek. Takarékoskodjatok a lőszerrel! Most pedig elő az ujjatokat a seggetekből, és nyomás, anyaszomorítók! Lángok nyaldossák a házakat. Géppuskagolyók zörgetik és kongatják a tankok páncélzatát, abban a hiú reményben, hogy kárt tehetnek ezekben az acélszörnyekben. Gyilkos sárga füst hatol be a tankokba, könnyekre fakasztva a legénységet. Egy lángoló háztető rázuhan az egyik P III-asra. Lángnyelvek csapnak a magasba, s néhány pillanat múltán az egész egyetlen hatalmas tűzgomolyaggá robban szét. A hátsó páncélra tartalék üzemanyaghordókat kötöttek ezek repültek a levegőbe a hő hatására. A hideg téli levegő füsttől, vértől és hulláktól bűzlik. Itt Hinka, itt Hinka harsogja a rádióból az ezredparancsnok. Az 5. század fog feltakarítani. A foglyokat küldjék hátra a gránátoszászlóaljnak. Figyelmeztetem magukat: nincs fosztogatás! Ha valaki mégis megpróbálná, annak velem gyűlik meg a baja! Mindig mi morgolódik Porta, és gázt ad. Fantasztikus! Addig hajszolnak minket, szerencsétlen kulikat, hogy a végén még a seggünk is szívrohamot kap. Csak azt tudnám, hogy mi a francér vagyok olyan egészséges! Igazán megcsókolhatna már egy komcsi golyó, különben sose fogom itt hagyni ezt a rohadt háborút, és soha nem fogok egy szép, tiszta kórteremben üdülni csinos, készséges nővérkék közt, akik alig várják, hogy rám mászhassanak antiszeptikus puncijukkal. A kurva életbe! morogja keserűen Pici. Nap mint nap az életünket kockáztatjuk az összes, lehető leghülyébb módon, és miért? Koszos napi egy márkáért! A rohadt német hadsereg tehet róla! mondja mérgesen Porta. Miért, ó miért kellett egy ilyen háború-buzi országba születnem, mint Németország. Fáradt vagyok, mint egy kóbor kutya, de a véremben keringő energia nem hagyja lankadni kimerült testemet. Benzedrinnel töltöttek fel minket. Már hat napja nem aludtunk néhány tíz percnél többet. Ha el is bóbiskolnánk, rögtön felriadunk, és a félelem keserű íze tölti meg a
szánkat. Pici szeme sarkig nyitva, de nem lát. Ernyedt kezében P 38-as lóg. Hullafáradt, de nem mer aludni. Ahhoz a ponthoz közeledünk, amikor már semmi és senki nem érdekel minket, csak az, hogy végre lehunyhassuk a szemünket. Veszélyes, de teszünk a veszélyre. Ha a halál jönni akar, csak jöjjön. Legalább alhatunk végre. Ágyúlövedékek süvítenek át a város felett. Láthatatlan ütegek lövik ki őket messze mögöttünk lévő célpontokra. Pici ijedten felugrik, és lefejeli a tank mennyezetét. Egy reccsenés hallatszik, és vércseppek gördülnek végig Pici bal fülén. Az emberünk káromkodik egy cifrát, aztán felkap egy olajos rongyot, hogy felitassa vele a vért. A kazanyi Szent Szűzre, micsoda egy álom! motyogja. Egy erdőben sétálok békésen, amikor egyszer csak elém ugrik egy komisszár, és teketória nélkül szitává lő. Azt eddig is sejtettem, hogy szar érzés lehet, de most már tudom is! A tank megáll. A lánctalpak sártól és emberi maradványoktól csepegnek. A fehér álcázófestés fekete a kosztól. Hátradőlünk a vasszékeinkben, és kinyitjuk a szellőzőket, hogy friss levegőt engedjünk be. Sárga füstöt és hullaszagot kapunk helyette. A falak tövében gránátosok osonnak előre. Övék a legmocskosabb munka. Nulla dicsőség, a jutalom pedig max egy ólommal telepumpált has. A pincékkel kezdik. Fanatikusokat és őrülteket keresnek, olyanokat, akik az utolsó töltényükig, az utolsó leheletükig ártani akarnak. Ilja Ehrenburg propagandagépezete csodákra képes, de mi se panaszkodhattunk. A mi oldalunkon is akadnak jócskán olyanok, akik Heil Hitler -rel az ajkukon dobják fel a talpukat. A gránátosaink gégemetszéssel tüntetik ki az emberi hülyeség szovjet megtestesítőit. A rejtekhelyünkről jó messzire kilátni a sztyeppre. Előttünk a láthatárba vesző szürkésfehér tenger, mögöttünk feldúlt, lángokban álló falvak és városok. A nyomunkat tűz és pusztítás jelzi a szurokfekete éjszakában. Egy pince lejáratába egy amerikai dzsip szorult be, öt fej nélküli utassal. Úgy ülnek benne, mint egy díszszemle résztvevői. Négy orosz tiszt és a sofőr, akiknek mintha egyszerre, egyetlen suhintással szelték volna le a fejét egy óriási karddal. De nem csak ezért nyújtanak bizarr látványt. A megszokott zöldesbarna egyenruha helyett szürke díszegyenruhában feszítenek, széles váll-lapjaikon szikrákat vetnek a közeli szeszfőzdét emésztő lángok. Nem is tudom morogja Porta, és akkurátusan kiköp a kémlelőnyíláson. Ha ilyet látok, valahogy mindig megjön az életkedvem.
Szerinted hova mehettek ennyire kikenve-kifenve? tűnődik Pici. Nem hiszem, hogy a mi kedvünkért rakták volna magukra ezt a rengeteg puncimágnest. Ha engem kérdezel, oda, ahová a mágnesek vitték őket: finom puncikba feleli Porta, és kéjesen megnyalja az ajkait a gondolatra. Azt mondom, nézzük meg őket közelebbről javasolja Pici, és már indul is. Csak a hülye indul el kurvázni üres zsebbel. Porta kipréseli magát a toronynyíláson, és lehuppan Pici mellé. Pár pillanattal később már egy főhadnagy testét motozza. Egy halott hős rakja zsebre vihogva az orosz kitüntetéseit. Könnyű vevőt találni rájuk a frontvonal mögött. Gyakorlott ujjakkal átkutatja a halott zsebeit. A megdermedt vér se veszi el tőle a kedvét. Alig találtam néhány aranyfogat mondja csalódottan Pici. Körülnéz a jármű véráztatta belsejében is, hátha ott nagyobb fogás vár rá. Illatos tiszti cigaretta papírszipkával süllyeszti titkos zsebébe néhány pakkot Porta. Szivart nem találtál? fordít át egy kellemetlenül cuppogó hullát Pici. Elment az eszed, ember? Sztálin tisztjei nem szivaroznak! Az kapitalista magatartás! Kész szerencse, hogy kapitalisták vagyunk állapítja meg röhögve Porta. Azért olyan vidám, mert egy üveg vodka akadt a kezébe. A legfinomabb fajta, címkéjén a régi, cárista sassal királykék mezőben. Ilyen vodkát csak a legmagasabb pártvezetők isznak. Két páncélgránátos bukkan fel. Egy félmeztelen, sikítozó lányt vonszolnak magukkal. A szerencsétlen kétségbeesetten küzd ellenük, de esélye sincs. Velünk jössz, te kis vadmacska, akár tetszik, akár nem! üvölt rá az egyik gránátos. Egy kicsit elszórakozunk, aztán mehetsz, amerre akarsz. Ne félj, eddig még egyetlen punci sem panaszkodott, akit hanyatt vágtam! A lány azonban halálra van rémülve, és esze ágában sincs hanyatt vágni magát nekik. Addig rúgkapál, míg térden nem találja az egyik gránátost. A férfi felordít, és a lány nyakára fonja mocskos ujjait. Ide hallgass, te kis kurva! sziszegi az arcába. Húzd meg magad, vagy péppé verem a csinos pofikádat, panyimaju? A barátommal már régen jutottunk friss húshoz, ezért most orgiát fogunk rendezni, és te leszel a fő attrakció, panyimaju, bolsi? Da feleli reszkető hangon a lány. A partinak vége közli Papa a géppisztolya mögül. Engedjék el! Most, vagy rögtönítélő törvényszék elé állítom magukat!
Hú, de megijedtem! feleli az egyikük, a nagyobbik darab. Hetykén hátratolja a rohamsisakot a fején. Mi van, faszikám? Ellőtték a töködet, és most irigykedsz? Elengedik a lányt, és a géppisztolyukért nyúlnak. A terepjárót dézsmáló Portát és Picit nem vették észre. Próbálkozzatok csak, nagyfiúk vakkant rájuk Porta. Lássuk, ki akar elsőnek a túlvilágra jutni. A két gránátos feléjük perdül, és vaktában lőni kezdenek. Porta csak vigyorog, Pici azonban ösztönösen felkapja a Kalasnyikovját, és gyakorlatilag kettőbe szeli őket egy hosszú sorozattal. Látjátok? vigyorog Pici. Így járnak a rossz kisfiúk, akik puncit akarnak lopni! Muszáj volt ezt? kérdezi feldúltan Papa. Szerinted? Mégis, mit kellett volna tegyek? Hagyjam, hogy lőjék szét a fejemet? háborog Pici. Ilyen a világ sóhajt fel színpadiasan Porta. Szórakozottan meglöki az egyik hullát a bakancsa orrával. Az marad életben, aki hamarabb lő! Papa legyint egyet, és visszamászik a tankba, hogy odabent hisztérikus röhögésben törjön ki. Tisztában van vele, hogy a háború elemészt minket. Totálisan értelmetlen a halál könyörtelensége ellen tiltakozni. A tyúk hová tűnt? néz körül Porta. Ott van. Rohan, mint az őrült mutatja Pici. Úgy tűnik, hogy ennyi is elég volt neki a német hadseregből. Géppuskasorozat seper végig az utcán. Föld és vakolatdarabok potyognak a dzsipre. A félelem ökölnyi gombóca visszaköltözik a torkunkba. Gyerünk szól ki Papa. Menjünk innen! Kölcsönvehetem az egyik ruszki egyenruhát? kérdezi Pici. És mi a fenének? kérdez vissza Papa. Talán nem vagy megelégedve azzal, amit Adolftól kaptál? Nem vagy elég előrelátó, az a te bajod feleli Pici tudós vigyorral. Ha Gröfaz * bebukik ezzel a háborúval, jól fog még jönni. Te is várod már, cimbora? nevet Porta. Jól értettem? szűkül résnyire Julius Heide szeme. Azt akarjátok mondani, hogy gyáván hátat fordíttok a Führernek és a Birodalomnak, mert már nem hisztek tiszta szívetekből a végső győzelemben? Kíváncsi * Größter Feldherr aller Zeiten minden idők legnagyobb hadvezére. Hitler gúnyneve. (német)
vagyok, mit fog szólni hozzá az NSFO * *, ha jelentést teszek. Hogy ez a Julius mekkora egy rohadék! röhög rajta Pici. A legnagyobb gennyláda, akit csak ismerek, és napról napra egyre gennyesebb lesz. Heide már csak ilyen folytatja gúnyosan Porta. Az új idők új embere. Egy jól képzett német katona, aki a szabályzatnak megfelelően eszik és szarik, és aki akkor a legboldogabb, ha hazafiak és kopaszra nyírt, a fél szemükben ablakot viselő tábornokok között lehet. Heil Hitler! Mindent lejegyeztem, csak hogy tudd, Porta Obergefreiter! kiáltja sértődötten Heide. Remélem, hogy a hadbíróság előtt is ilyen nagy lesz a mellényed! Az lesz életem legboldogabb napja, ha végre lógni láthatlak! Akkor csipkedd magad, kisfiam, mert nyakunkon vannak az untermenschek. Hacsak nem szeretnéd, hogy én, Joseph Porta, isten kegyelméből káplár, tartsam egy másik kötél másik végét veti oda Porta. Mozgás, lusta népség! mordul rájuk Papa. Ott jön Löwe. Vegyétek csak le szépen azokat az enyves kezeiteket a hullákról, amíg még nem késő. Vagy azt akarjátok, hogy haditörvényszék elé állítson titeket? Tudjátok, hogy az mit jelent? Azt, hogy viszlát, kókuszdió paskolja szeretetteljesen a saját nyakát Pici. Portának még marad annyi ideje, hogy elemelje az oroszok papírjait. Van, aki ezért is fizet jegyzi meg vigyorogva, és a tornyon át lecsúszik a tankba. Ha véget ér a háború, nagy lesz a keletje a személyazonosító dokumentumoknak. Az emberek sorba fognak állni érte, hogy új életet kezdhessenek. Ezt olyan mulatságosnak találja, hogy hosszú percekig kuncog rajta. Jesszusom, de fáradt vagyok nyög fel Barcelona, amikor a szakasz, néhány órával később, megáll egy piactéren. Ahogyan a többiek is, abban reménykedik, hogy a megálló végre egyben pihenőt is jelent. A tér hirtelen megtelik oroszokkal. Egyesek állig fel vannak fegyverkezve, mások félmeztelenek a szélben lobogó hosszú, zöldesbarna köpenyeik alatt. Egyvalami azonban közös bennük: mindegyik a feje fölött tartja a kezét, és kiabál: tovaris, tovaris, ami bővebben kifejtve annyit jelent, hogy kérünk engedélyt életben maradni. Papa kimerülten leugrik a toronyból a latyakos macskakőre. Szürke, meggyötört arcú orosz gyalogosok vonulnak el mellette. Olyan sokan vannak, hogy ha nem ügyel, magukkal sodorják. * * Nazionalsozialistischer Führungsoffizier náci politikai tiszt. (német)
Szerintetek hova sietnek ilyen nagyon? károgja Porta. Csak nem a legújabb pornófilmet vetítik a moziban? Hé, Papa, kapaszkodj! Vagy te is kíváncsi vagy a filmre? Pici tátott szájjal bámulja a tankok körül áramló tömeget. Az egész utcát ellepik, faltól falig. Egy keresztbe fordult, kiégett villamos állja útjukat, de ez sem jelenthet nekik akadályt. Átmásznak, átbújnak rajta, körülfolyják, mint a folyó vize a követ. A kazanyi Szent Szűzre! kiált fel döbbenten Pici. Az egész Vörös Hadsereg itt van! Még soha a büdös német életembe nem láttam egyszerre ennyi ruszkit! Ez mind nagyon érdekes kontrázik Porta, de arra gondoltatok-e, hogy ha ezek is rájönnek, hogy milyen sokan vannak ők, és milyen kevesen vagyunk mi, akkor nekünk annyi? Ne is fesd a falra az ördögöt, Porta borzong meg Pici. Gyorsan be is zárja az oldalnyílást, és odaszól Portának: Húzzunk innen! Barcelona nyolckerekű, páncélozott Puma csapatszállítója nekilendül a villamosnak. Hosszú, 75 mm-es lövege fenyegetően mered előre az alacsony kupolából. A villamos fülsértő fémes csikorgással elfordul, utat engedve a Pumának. Néhány orosz beszorul a vaskos kerekek alá. Szívszorítóan sikoltoznak. A társaik odébb vonszolják őket, de sem az áradat, sem a Puma nem áll meg. Szinte észre se vesszük. Mindennapos látvány, és egyébként is, túl sok a fogoly. Mit számít néhány emberélet? Barcelona előrehajol a toronyból, és ordít valamit. Albert éjfekete arca tűnik fel a vezetői nyílásban. Vau-vau! ugat az oroszokra, és elővillantja hófehér fogsorát. Az oroszok rémülten hátrahőkölnek a német néger láttán. Biztosan azt hiszik, hogy meg akarja enni őket! vihog Porta. Már látom is magam előtt a Pravda cikkét: A kapitalisták már kannibálokat is besoroznak! Állítsd le azt az átkozott motort! mordul rá ingerülten Papa. A saját hangomat se hallom. De nagyon morcos valaki veti oda Barcelona. Oda se neki, Papa! Ez a háború csak a kezdete valami még ennél is rosszabbnak. Egyébként pedig a parancsnokságról üdvözletüket küldik, és azt üzenik, kapjuk össze magunkat, és verjük szét néhány pogány fejét, hogy a többiek fülüketfarkukat behúzva visszasompolyogjanak oda, ahonnan jöttek. Állítólag ezért fizetnek minket. Én leszek a harmadik. És ki lesz a kettes? kiabál ki Porta a vezetői kémlelőnyíláson. A sivatagi patkány a P IV-esével vihog kárörvendően Barcelona.
A Szaharában már úgyis hozzászokott a tevékhez. Miféle tevékhez? csodálkozik Papa. Nincs itt semmiféle teve. Vagy van? Majd meglátod feleli Barcelona. Csak aztán ne csodálkozz, ha egy teve a seggedbe dugja az orrát. Iván egy hadosztálynyit küldött a kalmük sztyeppről. Ekkora mázlit! lelkendezik Porta. Készítek nektek finom tevepecsenyét! Van egy kiváló receptem. Még egy beduintól kaptam, hálából azért, hogy nem nyiffantottam ki, amikor lerohantuk Franciaországot. Szóval Kajáról egy szót se! torkolja le Papa. Ki volt az a rohadék seggfej, aki már megint minket jelölt ki? kukkant ki óvatosan a toronyból Pici. A hideg futkos a hátán a körülöttünk kavargó tömeg láttán. A hadosztályparancsnok közli Barcelona olyan ünnepélyes arccal, mintha ő maga meg a vezérkari főnök volna. Herr General Seggfej újabb ezüstöt szeretne a nyaka köré, és mi leszünk azok a barmok, akik odaakasztjuk neki. Jut eszembe, Gregor négy nap sötétzárkát kapott, amiért összetörte a Seggfej Kübeljét. A tábornok egy fa tetején kötött ki, halálra rémítve a varjakat. Gregort kirúgták, így hamarosan újra velünk lehet. A Légiós P IV-ese dübörög fel a villamos-végállomás mögött. A Maybach motor többször is lefullad, majd vinnyogva újraindul. A mi motorunk is életre kel, és a tank csikorgó lánctalpakkal behatol a szűk mellékutcába. Kipufogófüst, benzin és motorolaj szaga tölti meg a levegőt. Barcelonáék Pumája kecsesen a Légiós tankja után lendül. Kerekei alól latyak spriccel a házak falára, míg a tankok lánctalpáról sárdarabok és utcakövek repkednek szerteszét. Jézusom! bömböli Pici, miközben unottan egy gránáthüvelyt püföl az öklével. Eszméletlen, hogy mennyi kárt okoztunk ennek az országnak. Azt hiszem, jobb lesz egy ideig a háttérben maradni, ha a végső vereség után benyújtják nekünk a számlát. Már megint szarságokat beszélsz! sziszegi felháborodva Heide, és dühösen rácsap a rendetlenkedő rádióra. Látjátok ezt? röhög rajta Porta. A Führer katonája begolyózott. Szarságnak nevezi Gröfaz rádióműsorát! Ez nem a Führer hibája siet világossá tenni Heide, hanem azoké a szabotőröké, akik háború előtti rádiót szereltek egy vadonatúj Párduc tankba! Talán fordulj Speerhez javasolja fülig érő szájjal Pici. Ő az, aki
szabotál. Meg az, aki volt olyan barom, hogy egy kibaszott vályogvetőt tett meg fegyverkezési miniszterré! Idióta! morogja Heide. Fürge, magabiztos ujjakkal nekilát szétszerelni a rádiót. Nem telik bele sok, és a készülék recsegve megszólal. Hisztérikus hangok zűrzavara tölti meg a tank belsejét. Tankparancsnokok, akik mind egyszerre látták meg az ellenség állásait, és most rémületükben lövöldözni kezdenek, anélkül, hogy parancsot kaptak volna rá. Egy 75 mm-es ostromágyút eltalál egy német gránát. Vörösen izzó fém záporozik az égből. Egy szempillantás alatt felébredünk. A fáradtság eltűnik a testünkből, mintha sose létezett volna. Egy tankcsatában mindig a gyorsabbik csapat győz. Rátaposok a pedálra, és készenlétbe helyezem a löveget. Heide géppuskája már javában dolgozik, kusza csíkokban küldve át a nyomjelző lövedékeket a jégtörmelékkel borított folyó túlpartjára. Elő az ujjaidat a seggedből! csap a vállamra Papa. Megvan a cél, nem? Célozz a torkolattüzére. Gyerünk, ember, mire vársz még? Vagy szeretnél élve megpörkölődni? Idegesen elforgatom a tornyot, de a sötétséget és a kavargó hópelyheket leszámítva semmit sem látok. Lőj már, te hülye állat! ordítja Papa. Lőj, vagy minket lőnek szét, az isten áldjon meg! Barcelona Pumájából három géppuska ontja a tüzet a szürkésfehér túlpartra, amit onnan szintén géppuskatűzzel viszonoznak. Adj nekik három HE-t parancsol rám Papa. Attól majd jobb belátásra térnek! Sár, hó és vér fröccsen szét, ahogy a nagy hatóerejű gránátok becsapódnak a géppuskafészkekbe. Veszteségek azonban a mi oldalunkon is vannak: két P III-as és egy P IV-es vált tűzgomolyaggá. A legénységük a nyílásokból lóg kifelé, testük úgy serceg és sistereg, mint serpenyőben a zsír. Újabb hang csatlakozik a sátáni koncert kakofóniájához: a Sztálinorgonák tompa vijjogása. Negyvennyolc rakéta száll felénk az égen, hosszú tűzcsóvát húzva maga után. Ahogy a célpontok fölé érnek, viccesen előrebillentik a farukat, és merőlegesen zuhanni kezdenek. Nem tűnnek veszélyesnek; mintha nem is fegyverek lennének, hanem mókás pirotechnikai eszközök. Aztán becsapódnak, és mi mindjárt más szemmel nézzük őket. Hatalmas tölcséreket robbantanak a földbe, és akkora légnyomást keltenek, hogy
valósággal kipréselik a levegőt a tüdőnkből. A Sztálin-orgonák vijjogásába egy felénk száguldó páncéltörő gránát visítása hasít bele. Fülsiketítő csattanással nekivágódik Weber őrmester P IV-esének, és átfúrja magát a homlokpáncélon. A robbanás kirepíti a toronyból Webert, aki nedves cuppanással az útnak csapódik. Az alteste teljesen szétroncsolódott, és az arca is felismerhetetlen. Két véres alak kotor kifelé a lángoló P IV-esből. A vezető az arcához szorítja a tenyerét, és ordítva rohangál fel-alá, mint egy őrült. Végül elterül a latyakban, éppen egy feléje száguldó P III-as útjában. A tank átrobog rajta, zsíros péppé darálva a testét. Jöjj, halál, jöjj hát kántálja a Légiós a rádióból. A vezető társa egy kitekeredett járműroncs tövében leli halálát géppuskasorozatok által széttépett testtel. A Sztálin-orgonák közben folytatják tébolyult játékukat. A végállomás épülete kártyavárként dől össze. Egy halom kiszakadt fémgerenda, tégla és por marad belőle. A halmaz közepéről egy orrára állított villamos mered az ég felé. Lázasan kutatom a célpontot az optikai keresőben, de semmit sem találok. Annyira elhatalmasodik rajtam a tehetetlenség érzése, hogy legszívesebben kilökném a torony tetejét, és futnék, amíg csak a lábam bírja. Nyírd ki őket! ordít rám türelmetlenül Papa. Ha még sokáig szarakodsz, bemérnek minket! Hogy az isten rohasztaná meg azt a szemetet, aki feltalálta a füstmentes puskaport! kiáltom kétségbeesetten, de közben azért arrébb forgatom a tornyot néhány fokkal. Régebben legalább láttad, ha rád lőttek. Elég a siránkozásból, kisfiam gúnyolódik Porta. Ez itt egy világháború, ha nem vetted volna észre, és nem lőgyakorlat. Itt mindenki magasról szarik rá, hogy te vagy én mit szeretnénk. Akár tetszik, akár nem, ezek füstmentes lőport használnak, és nekünk ezzel kell együtt élnünk. Feleslegesen magyarázol neki dörmögi Pici. A farkával gondolkodik, és most összement neki a hidegben. Annyira látni akarom a célpontot, hogy sajog belé a szemem. Lassan körbeforgatom a tornyot, és végre megpillantom egy 85 mm-es torkolattüzét. Gyorsan bemérem az optikával. Vonalak és számjegyek táncolnak, és a hosszú cső lejjebb ereszkedik, mintha biccenteni akarna a célpontjának. Papa a torony peremére engedi az éjjellátóját. Uram, irgalmazz motyogja. Egy egész Pak * -zászlóalj! Akkor szarjuk nyakon őket, de gyorsan mondja Porta a * Panzerabwehrkanone tankelhárító löveg. (német)
vezetőülésből, vagy ők fognak minket, de jó magasról, és én mondom nektek, nem lesz kellemes! A túlparton serénykedő ágyúkra koncentrálok. Négy torkolattűz kísérteties kékesvörös fénye világítja meg az apró, bozótszerű fákat. Egy pillanat erejéig tisztán látom a tankelhárító személyzetét. Gránátok süvítenek át a folyó felett és csapódnak be az utcákba, szürkéskék utcaköveket tépve fel és repítve szanaszét kartácstöltelékként. Robbanások rázzák meg a házakat, ablaküveg csörömpöl. Egy emberi alak emelkedik a levegőbe. Nőnek látszik. Milyen szépet repült sóhajt Porta. Ha túlélte volna, elmehetne ejtőernyősnek. Az új csőszájfékkel felszerelt löveg némán és fenyegetően várja, hogy kilőhesse lövedékét. Állítok még rajta egy kicsit, aztán ráközelítek a célpontra. Most már egészen tisztán látom az orosz ütegparancsnokot. A kék fényben úgy néz ki, mint egy reflektorfényben fürdő színész. A bundasapkája hetykén félre van tolva a fején. Fura dünnyögöm akaratlanul, és szinte élvezem, hogy én dönthetek a bokáig érő kabátot viselő magas, karcsú tiszt életéről. Az új optikánkkal úgy átlátok a sötétségen, a ködön és a füstön, mintha fényes nappal lenne. Az orosz ezt persze nem sejtheti, és ez perverz örömmel tölt el engem. Fura ismétlem magam. Mi van? hajol le hozzám Papa a toronyból. A marsallbotjáról ábrándozik röhög rajtam Pici. Elaludtál? csap mérgesen a vállamra Papa. Mire vársz? Azt mondtam, lőj! Lőj már, a szentségit! Lődd szét a seggüket! Indulatosan megrántom az elsütőkart. A löveg eldördül, méter hosszú lángnyelv csap ki a torkolatából. A behemót harckocsi megrándul, mintha megégette volna a tűz. Pici kinyitja a zárszerkezetet, és hagyja, hogy a forró töltényhüvely csörömpölve a fémpadlóra zuhanjon. Mivel éppen a lába előtt állapodik meg, Pici ösztönösen belerúg. A töltényhüvely átszáll a tankon, és tarkón találja Julius Heidét, aki erre dühösen felpattan, és Picinek ront egy nyeles gránáttal. Beverem a képedet, te büdös hamburgi patkány! lendíti ütésre a kézigránátot. Befejezni, és pofa be! szól rájuk Papa. Ha ennek vége lesz, felőlem úgy nyírjátok ki egymást, ahogy akarjátok, de addig viselkedjetek katonához méltóan. Miért, ó miért is hagytam, hogy a nyakamba varrják a 2. szakaszt? Legyen elátkozva a nap!
Olyan megható, hogy ennyire imádsz minket vigyorog rajta Pici. Ha komolyan vennénk a kérésedet, és itt hagynánk téged a francba, egy percig se bírnád. Mire befordulnánk az utcasarkon, döglöttebb lennél, mint a kéményben lógó füstölt hering. A saját könnyeidbe fulladnál bele! Az optikán keresztül a lövés eredményét kémlelem. Hó és tűz csap fel gejzírként a törpe növésű fák közelében. Zöldesbarna egyenruhát viselő alakok emelkednek a levegőbe, az egyik ágyútalp pedig kilő oldalra, és leborotválja az útját álló csenevész fákat. Papa parancsokat osztogat rádión a szakasz többi harckocsijának. Párducok és P IV-esek bukkannak elő, hogy pöfögő kipufogóval végigcsattogjanak a főutcán és a belőle nyíló mellékutcákon. A 3. és az 5. szakasz tankjai egymás mellett haladnak a főutcán, olyan közel a többemeletes házakhoz, hogy oldaluk idegtépő csikorgással a vakolatot gyalulja. Egy második emeleti ablakból egy vicces, régimódi hálósapkát viselő nő ordítozik hisztérikusan, az öklét rázva. Szvinja! kiáltja, és ledob valamit a legközelebbi tankra. A valami nagyot robban, és vakító lángoszlopot produkál. Az az őrült szuka kézigránátokat dobál állapítja meg a fejét csóválva Porta. Képtelen felfogni, hogy viselkedhet valaki ilyen ostobán. De már nem sokáig jelenti ki őrült fénnyel a szemében Heide. Kilöki a rádiós búvónyílást, és a vállához illeszti a géppisztolyát. Gyilkos nyugalommal három sorozatot küld a zöld hálóinges asszony felé. Az sikoltva kizuhan az ablakból, és nagyot csattan a vizes kövezeten. A hálósapkája még valahol félúton leesett a fejéről, és most, tétován libegve, mint egy sérült szárnyú madár, a lövegünk csövére ereszkedik. Égi jel örvendezik a nyakát nyújtogatva Pici. Emlékszem, egyszer Daviddal, az Ein Oyer Strasse-i zsidó szűcs fiával bundasapkákkal telepakolt triciklikkel vágtattunk a Zirkus Wegen, amikor valami őrült kilökött egy használt prostit egy harmadik emeleti ablakból. A spiné röptében elhagyta a bugyiját, és az, szépen libegve, ahogy egy bugyitól illik, éppen az én fejemen landolt. Ha még nem mondtam volna, két biciklis kopó lihegett a nyakunkban, ugyanis láttak minket, amikor kölcsönvettük a sapkákat az Alsterből. De csak eddig, és nem tovább, mert amint meglátták kiszállni az ablakon a két lábon járó díványt, úgy megfeledkeztek rólunk, mintha sose léteztünk volna. Szóval, mondom én nektek, az a hálósapka szerencsét fog hozni nekünk. Barcelona Pumája tüzet nyit, és mi is csatlakozunk hozzá. A 2. szakasz hosszú perceken át folyamatosan lövi az orosz tankelhárító állásokat. Ami-
kor a füst szétoszlik, az ütegek helyén már csak egy halom roncs látható. Így már mindjárt más dünnyögi Papa, és elégedetten ajkai közé illeszti ezüstfedeles pipáját. Kimerülten hátratolja a fején a sisakot, és bőszen megvakarja őszülő halántékát. Ez a rohadt bőrsapka. Viszket, mint a fene. Pici megtörli kormos arcát gépzsíros kezével, és a gázmaszkdobozból elővesz magának egy kövér szivart. Egy amerikai gengszter előkelő mozdulatával rágyújt, és Heide nyakába fújja a füstöt. Porta hátraadja a vodkásüveget. Pici húzza meg elsőnek. Alig érintem a szájamhoz az üveget, iszonyatos dörrenés hallatszik. Minimum 120 mm-es. A kazanyi Szent Szűzre Jézus Mária! köhögi ki rémületében a szivart Pici. Rohadjak meg, ha nem úgy szólt, mintha kettévált volna a földgolyó! KV 2-es közli fölényesen Heide. Papa körbefordul a toronyban; a veszélyforrást keresi. Ha a földgolyót nem is, de az éjszakát megint kettőbe hasítja a KV 2-es 120 mm-es lövege. A 3. szakasz egyik P IV-esét találat érte. Üres kartondobozként csúszik végig az utcán. Az oldalán hatalmas lyuk tátong. Az ötfős legénység két tagjának sikerült kimásznia, de lángolnak, mint két eleven fáklya. A P IVes tűzgomolyaggá veti szét magát. Lánctalp- és páncéldarabok záporoznak ránk. Hol a tökömben van az a kibaszott komcsi? halljuk Barcelona hisztérikus hangját a kommunikátorból. A Puma egy szétlőtt konzervgyár mellett húzódik fedezékbe. A szakasz többi része is szétszóródik, a szélrózsa minden irányába. A KV 2-es lassú jószág, de ha valamit eltalál, annak annyi. Porta az első, akinek sikerül átlátnia a helyzetet. Nem véletlenül ő a sofőr: mindig a leggyorsabb észjárású embereket jelölik ki erre a feladatra. Ott, a ház mögött kiált fel, és gázt ad. Ott van a rohadék. Jézusom, mekkora ágyú! Keresztben elférne benne egy kozák meg a csődöre! Tényleg, hogy az isten rohasztaná meg döbben rá Papa. Ott van, pontosan felénk fordulva. Löveget hetven fok körbe! Távolság nyolcvan. Tornyot öt órára. Megvan? Mozogj, ember! Megvan! suttogom, és kiráz a hideg, ahogy megpillantom az óriási, szürkésfehér sziluettet a hatalmas toronnyal, amiből egy mérhetetlenül öblös ágyú mered előre. Szűz Mária, Isten szent anyja! recsegi Barcelona a rádióból. Látjátok, amit én látok? Ha eltalál minket, csak egyszer, Berlinig fogunk szállni,
és a Potsdammer Platzról fognak összevakarni minket a digó utcaseprők. Lélegzet visszafojtva dolgozom a célzó mögött. Az acélszörny tornya lassan elfordul. Nem kétséges, hogy minket próbál követni. Tűz! adom ki magamnak a parancsot. A torkolattűz még ki sem hunyt, amikor a lövedék már célba ért. Izzó repeszekre robban a páncélzaton. Ártalmatlanul! Elfelejtettük, hogy repeszgránátot töltöttünk Feladom! ordítja kétségbeesetten Papa. Ezért haditörvényszék előtt fogsz felelni! Kész, nem bírom tovább! Végeztem veletek! Valami baj van? kérdezi Pici ártatlan képpel. Hogy baj van-e? üvölti a haragtól kék arccal Papa. Lesz! Mindjárt lesz! Repeszgránátot töltöttél, te nagyon sötét gazember, te majomagyú, analfabéta, antiszociális barom! Repeszgránátot a világ kibaszottul legnagyobb tankja ellen! Nem, ez már túl sok nekem. Feladom. Ugyan már, Papa. Nyughass, vagy még szélütést kapsz itt nekem, és a fene akar a padlóról vakargatni mondja atyáskodó hangon Pici. Mindenki tévedhet. Még egy világháborúban is előfordulhatnak kisebb baklövések. Nesze, itt van a páncéltörő gránátod. Még mindig nem késő. A szomszédék nem igazán gyorsak, ha agymunkáról van szó, erre már számtalan példát láthattunk. Ha valaki ésszel van megáldva ebben a háborúban, akkor azok mi vagyunk, németek. Haditörvényszék elé állítalak ígéri bőszen Papa. És személyesen foglak Germersheimbe kísérni, miután kiszabták rád az életfogytiglant! Szarok rá vigyorog rajta Pici. Úgyis kiengednek, ha Adolf elbukta a végső győzelmet. Még az is lehet, hogy mártírrá nyilvánítanak és polgármestert csinálnak belőlem egy unatkozó muffokkal teli kisvárosban. Ha erre sor kerül, akkor én odaköltözöm, Herr Bürgermeister vihog Porta. Fantasztikus lenne! A legjobb vicc lenne, amit valaha is elsütöttek! Küldd el Germersheimbe, Papa, küldd el kérlek, hogy polgármester lehessen. Barcelonával egyszerre lövünk. A páncéltörő gránátok egyazon pillanatban csapódnak be, félig leszakítva a tornyot. A parancsnok épp szökni próbál a kupolán keresztül, amikor a Légiós P IV-es is tüzet okád. Az orosz teste deréktól felfelé eltűnik. Panzer, Marsch! parancsolja Papa, és türelmetlenül dobbant a fémpadlón. A tankunk előrelendül, és zajosan a Párduc után robog. Lángoló poklot hagyunk magunk mögött. A légnyomás által az utcára vetett bútorokon gázolunk át. A
villamossíneken egy halott fekszik szétvetett végtagokkal, kezében Schmeisserrel. Szétlapítjuk a lánctalpainkkal. Valahonnan két pulyka szabadul el. Bólogató fejjel rohannak át előttünk. Jézusra és az összes prófétára! kiált fel elérzékenyült hangon Porta. Ott szalad a karácsonyi vacsoránk! Tessék felfüggeszteni a háborút egy pillanatra! Az a két pulyka elvtárs mindennél fontosabb. Mielőtt még bárki is közbeléphetne, lefékezi a tankot, és kivágja a vezetőoldali lappancsot. Gyere, Pici, szakadj el egy percre a lőszereidtől. Pulykasült a láthatáron! Mi van a láthatáron? nyitja ki Pici az oldalnyílást, mit sem törődve az odakint fütyülő golyókkal. Szűzanyám! Ez nem lehet igaz! ugrik ki boldogan a tankból. A következő pillanatban már a sarat dagasztja a bakancsával. A pulykák nem adják magukat könnyen. Ez mindenen túltesz! óbégatja Papa. Elhagyják a harckocsit a csata kellős közepén! Ez még tőlük is sok! Én tanúskodok, ha akarod! ajánlkozik Heide. Dezertálás az ellenség jelenlétében. Ez főbenjáró bűn! Pofa be! parancsol rá fogcsikorgatva Papa. Óvatosan kidugja a fejét a toronyból, hogy meglesse a pulykavadászokat. Kötelességed bevádolni őket! kiáltja vérszomjasan Heide. Azt mondtam, pofa be vicsorog rá Papa. Dühösen előrángatja a P 38-asát. Hallgass, vagy szétlövöm a fejedet parancsmegtagadásért! Mindenki megbolondult odaát? kérdezi Barcelona a rádióból. Cojones *, ezek elkapták őket! Vessünk véget mielőbb a csatának, hogy leülhessünk pulykasültet enni! Kérek engedélyt jelenteni: két foglyot ejtettünk mondja diadalittasan Porta, miután visszabújt a tankba a két rémült pulyka társaságában. A tank egy szempillantás alatt megtelik pulykával. Szárnyak csapkodnak az arcunkba, Pici arcán vér csorog egy csípés következményeként. Segítség! üvölti. Ez meg akar enni! Lőjétek le! Az egyik halálra ijedt pulyka Heide hátára száll, és kalapálni kezdi kemény tiszthelyettesi fejét a csőrével, mintha lyukat akarna ütni bele. Heide ordít és hadonászik az öklével, mint akit démon szállt meg. Hogy ezek milyen elszántak! kiált fel Porta. Behúz egyet az egyik pulykának; az állat veszettebbül osztja a sérüléseket, mint egy ámokfutó. Nem bírom tovább borul zokogva a torony falának Papa. Isten odafent az égben, segíts rajtam, vigyél innen, minél távolabb a 2. * A tökömbe! (spanyol)
szakasztól. Mit vétettem, hogy ilyen szörnyű vezeklést érdemlek? A kommunikátorból Löwe főhadnagy bömböl ránk: Mi a fészkes fekete fenéért álltak meg, Beier? Mozduljanak, ember, vagy nagyon megjárja. Mindig a maga átkozott szakaszával van baj. Takarítsák el azt az úttorlaszt a híd elől, és pucolják ki a géppuskafészkeket is. Vigyázzanak, mert a terület alá van aknázva. Csipkedjék magukat, uraim! Lélegzetvételnyi szünetet tart. Maga megy elöl, Beier. Maga és az elcseszett, pokolra való szakasza. A maguk dolga az, hogy haladjanak, érti? Ha megállnak, akkor mindenki megáll, márpedig a hadosztályparancsnok gyors, ismétlem, gyors munkát szeretne. Ez az örökös rohanás. Mindig csak a rohanás füstölög Papa. Óvatosan kinéz a toronyból. A hídhoz, de gyorsan! Újabb két halott mutatja fel büszkén Pici a döglött pulykákat. 2. szakasz, utánam! mondja Papa fogcsikorgatva a kommunikátorba. Miért vagy ilyen ideges, Papa? kérdezi bájosan oldalra döntött fejjel Pici. Pulykasültet fogsz zabálni, körítéssel meg minden, mintha igazi karácsony lenne. Élvezd a háborút, a béke sokkal szörnyűbb lesz. Kinek fognak kelleni akkor az ilyen kiégett veteránok, mint te meg én? Porta lefékez a híd előtt, és hátradőlt az ülésben. A trupp most egy rövid pihenőt tart jelenti ki nevetve. A szomszédék a fél erdőt az útra hordták. Hívjad az utászokat, Papa. Ezért vannak. Nincs időn rájuk várni. Kiszállsz Picivel, és sodronyt kötöttök a rönkökre, hogy elhúzhassuk őket. Én ugyan nem tárja szét a kezét Porta. A vezető a harckocsi vezetésén kívül egyéb munkát nem végezhet, és valahányszor lehetősége adódik rá, köteles pihenni. Én most pihenek! Julius és Sven! Kifelé! Fürgén, ha kérhetem. Heide, a szuperkatona egy szempillantás alatt kint van. Jómagam csak hosszas habozás után merem kinyitni a lappancsot, hogy kilépjek a pillanatnyilag biztonságot jelentő acélkoporsóból. Odabent legalább a golyóktól és a kézigránátoktól védve vagyunk. Kint úgy zizegnek a golyók, mint a mérges darazsak. És ha a szomszédok megtámadnak minket? kérdezem aggodalmasan, amikor már a latyakban állok. Mi sem egyszerűbb vigyorog Porta a motort túráztatva. Hátramenetbe kapcsolok. Az ezeréves birodalom nem azért bízta ránk ezt az értékes harckocsit, hogy bambán üldögélünk benne, és várjuk, mikor lövik ki a seggünk alól. Ami pedig titeket illet, büszkék és boldogok lehettek. Hősként fogtok elesni, és Gröfatz képeslapot küld a családotoknak. Heil! Sieg!
Rémülten látjuk, hogy a tank nyílásai bezárulnak mögöttünk. Még Papa is bezárja a kupolát. Gyáva féreg mondja megvetően Heide. Hősi halál és szarszínű latyak motyogom. Mit dünnyögsz? néz rám villogó szemmel Heide. Leguggolunk a vaskos farönkök mögé, és lázasan nekilátunk átfűzni a sodronyt. A fejünk felett izzó vonalak cikáznak. A tankunk tornyára szerelt géppuska lövi az orosz állásokat. Az oroszok viszonozzák. Nagy nehezen sikerül átkötnünk néhány farönk derekát, és visszamegyünk a tankhoz, hogy a vontatóhorogra akasszuk a sodronyt. A hideg, merev acél szétvágja a kezünket, az ujjaink, a tenyerünk csupa vér. Elengedem a drótot, hogy életet leheljek elgémberedett ujjaimba. Heide majd szétrobban az idegességtől. Te lusta disznó! Velem akarod elvégeztetni a munkát? Feltépi a pisztolytáskáját, és kinyújtott karral, mint a filmeken, rám szegezi a fegyvert. Mozgás, anyámasszony katonája, vagy szétlövöm a fejedet! Ebben a pillanatban teljes szívemből gyűlölöm ezt a pöffeszkedő szarjancsit. Olyan felháborítóan nagyképű, ahogy ott áll, szálfaegyenesen és karcsúan, vonallá préselt ajakkal, jéghideg, árjakék szemekkel. Még a legfanatikusabb toborzótiszt sem lehet olyan makulátlan, mint Julius Heide. Hányingerem van tőle. Fortyogva felegyenesedem, és gyilkos indulatoktól fűtve belekapaszkodom a sodronyba. Ha nem tenném, Heide tényleg lelőne kitelik tőle. És ami még rosszabb, biztosan megúszná. A Maybach elbődül, és a sodrony feszül, mint egy hegedűhúr. Óvatosan rángatni kezdi a drótkötelet, és a rönkök végül megadják magukat. Kezünket-lábunkat törve menekülünk a felénk guruló rönkök elől. Már majdnem készen vagyunk az úttorlasz szétbontásával, amikor Heide felordít, és egyetlen hosszú ugrással beveti magát az útszéli árokba, egyenesen bele a jeges latyakba. Akna! sikítja. Tátott szájjal állok az úton két mérhetetlenül nagy farönk között, és csak bámulom a szürke-vörös dobozt, a tetején cirill betűkkel. Egy kar mered ki belőle, függőlegesen felfelé. Élesítve van, bármikor felrobbanhat. A rémülettől kővé dermedek. A tankunk teljes sebességgel tolat. Porta is észrevette a szerkezetet, és jól tudja, mire képes, ha működésbe lép. Egyedül találom magam az út közepén, egy rakás farönk és kiégett teherautó közt. Egy darabig még hipnotizáltan meredek az alattomosan
lapos gyilkoló szerkezetre, aztán végre magamhoz térek. Akna! ordítom. Akna! mintha nem tudnák. Ha akna van az úton, és az élen haladó járműből időben észreveszik, a hír fénysebességgel terjed végig az oszlopon. Hasra vetem magam egy félig befagyott tócsában, ügyet sem vetve rá, hogy a víz becsorog a bakancsomba. Istenem, segíts imádkozom. Ments meg engem! Ne hagyj itt meghalni! Tökéletes csend lesz, még a Maximok is elhallgattak. Mintha megállt volna az idő, vagy a háború egy mély levegőt vett volna, hogy lélegzet visszafojtva várja a robbanást. Egy örökkévalóság telik el anélkül, hogy bármi is történne. Az aknának már régen levegőbe kellett volna repülnie. Általában elég ötig elszámolni én már harmincötnél járok. A torony teteje lassan felnyílik, és Papa kidugja a fejét. Mozogjatok, anyaszomorítók! Vigyétek onnan azt az aknát! Teljesen elment az eszed? kiabál vissza Heide. Láthatod, hogy késleltetővel van ellátva. Pofa be, és teljesítsd a parancsot ordítja türelmetlenül Papa. Vidd onnan azt a nyomorult aknát, de most! Az sem érdekel, ha tíz késleltetett gyutacs van rajta. Azt akarom, hogy eltűnjön az utunkból. Vagy gondolod, hogy fel fogják függeszteni a háborút, csak mert te aknába botlottál? Porta pislog ki a vezetői kémlelőnyíláson. Mit szarakodsz, he? Vagy már nem szeretnéd, hogy a nevedet felvéssék arra az omlatag kőtömbre a paderborni kaszárnya előtt? Pedig nagy megtiszteltetés, én mondom neked. Az egész nemzet hálás lesz neked. Felemelem a fejem, és megnézem magamnak az aknát. A kar figyelmeztető mutatóujjként mered ki belőle. Megmarkolom a zsebemben lapuló szigetelt fogót, készen rá, hogy odakússzak és szétszereljem a szerkezetet. Ilyenkor átkozom magam, hogy részt vettem azon a robbanószerkezet-hatástalanító tanfolyamon. A következő pillanatban mindent elnyel egy hatalmas, morajló lángoszlop. A farönkök eltűnnek, hogy néhány pillanattal később, darabokban visszazuhanjanak a földre. Hosszú percekig teljesen süket vagyok, és úgy érzem, mintha valaki belemarkolt volna a beleimbe, hogy alaposan megszorongassa őket. Ha csak egy kicsivel később robban, cafatok se maradtak volna belőlem. Az úttorlasz viszont nincs többé. Felpattanunk a mellettünk elcsikorgó tankra.
Szép munka volt mondja elismerően Papa. Gyorsabban, Porta, adj neki gázt. Hosszú út áll még előttünk. Igen, ha Kína az, ahová igyekszünk vigyorog Porta. Kína? csodálkozik a lőszereit rendezgető Pici. Nem ez az a hely, ahol pálcikával zabálnak, és kenyér helyett a rizstől lesznek dagadtak? Akkor gyerünk! Semmit sem imádok jobban, mint a főtt heringet rizzsel. Ha gondolod, megadhatom neked egy kiváló pekingi étterem címét vált sebességet Porta. A páncéloshadosztály megállíthatatlanul tör előre Ukrajna belseje felé. Sokan elesnek, még többen egy életre megnyomorodnak, de nincs megállás. A táj zord, már érezni lehet a könyörtelen orosz tél leheletét. Tankok zörögnek és dübörögnek át néptelen, kiégett falvakon. Egyetlen ép házat, de még fát sem látunk. Minden eltűnt, még a növényzet és a fű is. A háború mindent felhabzsolt, ami az útjába került. A század megállt egy órára egy közepes méretű vidéki város határában. A helység neve egyikünknek sem ismerős. Egy orosz páncéloshadosztály fészkelte be magát ide, sündisznóállássá változtatva a helyet. Aztán megérkeznek a Stukáink, és szirénáikkal alábuknak a szürke hófellegekből. Fáradhatatlanul támadnak, szórják és szórják nehéz bombáikat, egészen addig, míg a város a szó szoros értelmében el nem tűnik a föld színéről. Ausradiert, ahogy a propaganda mondja. Ezután a tankok végigmennek azon, ami még megmaradt. Megölnek mindent, ami él és mozog, és péppé tapossák a halottakat a lánctalpaikkal. Mire a következő városhoz érünk, a Stukák már előkészítették nekünk a terepet. A porrá morzsolt tégla és vakolat vörösszürke felhőként lebeg a romok felett. Groteszkül mozdulatlanná dermedt, puffadt lovak hevernek a szétbombázott utcákon. Ágyúkat vagy kozákokat cipelhettek, ez keverte őket bele a háborúba. De nemcsak döglött lovakkal van tele a város, hanem oldalukra dőlt ágyúkkal, kiégett teherautókkal, és legfőképpen, amerre csak ellát a szem, emberi testekkel. Halott és sebesült oroszok fekszenek a falak tövében, lógnak rongybabaként a tátongó ablakokból. Közönyösen nézzük a vérfürdő nyomát. Valamikor még felkavarodott volna tőle a gyomrunk, de az már nagyon régen volt. Nem is tudom, mikor okádta el magát utoljára valamelyikünk. Na így kell elfoglalni egy várost! jelenti ki lelkesen Julius Heide. Diadalmasan kihajol a tankból, és rávigyorog egy orosz katonára, aki bambán a lábát bámulja. A végtag palacsintává van lapítva. Neked nem ezt az egyenruhát kellene viselned, te barom mondja neki Porta. Pontosan úgy beszélsz, mint azok a fosbarna egyenruhás segg-
fejek. A szarok szarja vagy, Julius! A Führer iránti őrült imádatod teljesen megvakít. Szerintem te tényleg örülnél, ha egy szép nap ilyen fosbarna egyenruhás seggkúró bekopogna az anyád ajtaján, és faszkalaphangon közölné vele, hogy Heil Hitler, Frau Heide, a fia, az a pöcs Julius Heide Unteroffizier elpatkolt a még nagyobb Németországért meg a Führerért. Együtt érzünk magával, nyanya, és a Führer azt üzeni, hogy kösz. Papa, te vagy rá a tanúm! visítja Heide. Ez a legsúlyosabb sértés! Nem fogom annyiban hagyni, erre mérget vehetsz! Csapd le a segged, és kussolj veti oda neki Papa, különben én sem fogom annyiban hagyni. Gyerünk! Panzer, Marsch, és mindenki más is kussoljon! Te pedig ne sértegesd Adolfot, Porta, mert csak magaddal cseszel ki! Sötét éjszaka van. Egyszerre esik és havazik. Átkozottul hideg van. Nyikolajev felé tartunk. Egy gigantikus gyár közepén állunk meg. Természetesen Porta az, aki felfedezi, hogy ez egy vodkafőzde. Félórával később már seggrészegek vagyunk. Idiótákként botorkálunk, megbotlunk egymásban, fene jó dolgunkban már a saját fejünket locsolgatjuk a vodkával, úgy nyalogatjuk az alácsorgó szeszt. Még a kenyeret is vodkába áztatjuk, hogy alaposabban berúgjunk, mint valaha. Egy őrmester alkoholmérgezést kap és elpatkol, egy tizedes pedig felgyújtja magát, hogy demonstrálja a cimborájának: a vodka ugyanolyan jól ég, mint a benzin. Vodkával locsoljuk, hogy eloltsuk égő testét, és csak röhögünk, amikor a lángok teljesen elborítják vonagló testét. A 3. szakasz néhány tagja négy nőt rángat elő valahonnan. Egy csomagolóasztalra hajítják őket. Egy gyalogos őrmester haditörvényszékkel fenyegeti a delikvenseket. Egy civilizált hadseregben bitófa jár a nemi erőszakért, csakhogy ezúttal civilizáltságnak nyoma sincs. Az őrmesternek kést szorítanak a torkához, hogy jobb belátásra térítsék. Pöcsöket készenlétbe! ordítja egy tizedes, fején véres kötéssel. Kéjsóváran ráveti magát egy félmeztelen asszonyra, aki elég idős ahhoz, hogy a dédnagyanyja lehessen. Pina! kiáltja boldogan, és elájul a rúgkapáló lábak közt. A többiek lehúzzák az öregasszonyról, és birokra kelnek egymással, hogy elfoglalhassák a helyét. Másnap reggel a legpocsékabb hangulatban és közérzetben ébredünk. Nem sokkal később megérkeznek a csendőrök fényes sisakjaikkal és a mellkasukon lógó félhold alakú jelvénnyel. A rögtönítélő haditörvényszék négy és fél perc alatt meghozza az ítéletet, és kirója a büntetéseket. Nyolc katona lóg nyolc kötélen. Az egész