augusztus 16. szerda Kaposfest Times Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál napilapja

augusztus 16. szerda Kaposfest Times Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál napilapja Ára: 200Ft English content Micsoda szerencse! Page 5 > A Lucky Cup Tóth Sándor világbajnok barista fantasztikus ízvilágát jelenti. Ahogy minden évben, Sándor idén is gondoskodik róla, hogy a Kaposfest közönsége megkóstolhassa a legkülönbözőképpen elkészített kávécsodákat, megismerhesse a legújabb kávétrendeket. Látogasson el az Eleven kávézóba (Ady Endre utca 10.), ahol az ajándék cascara ital mellett bizonyára Ön is megtalálja a hangulatához illő kávékülönlegességet! Szeretettel várjuk! Reggel, egy bús déli esten, valahol a Kaposfesten, nem úszott légy a levesben, se muslinca a felesben, hasra és hanyatt sem estem, fürgén mentem és nem resten, szavamat el ne felejtsem, mondandómat el ne ejtsem, ha elejtem, felvehessem, a zsebemből ki ne essen, belevarrom, el ne vesszen, várjunk, várjunk, hol is kezdtem? Nem tévesztem soha már. (Nyugi már!) Szóval egy szép esti reggel koncertre menvén sereggel, figyelmem nem tekergett el, földön nem hemperedett el, fára nem tekeredett fel, ballagtam az emberekkel, sok nagyra nőtt kisgyerekkel, akiket a lét kitermel, kik felkeltek vekkerekkel, mindjük sorsa csupa rejtjel, s hol platánok sora lejt el, sok naptócsa, mint a tejfel, mentünk, hol a zene vár. (Nyugi már!) Ült a zene a teremben, gubbasztott sötét veremben, búsan, mint Jónás a cetben, gyónás keserű ecetben, et cetera, újra kezdem, megint kicsit belevesztem, szóval hipp-hopp, tolla rebben, verdesni kezd sebesebben, ékességnél ékesebben, oly sajgón, mint kés a sebben, oly vígan, mint kendő lebben, ha kedves arc villan szemben, röpte itt benn föl-le jár. (Nyugi már!) Lackfi János REGGEL FEST, ESTE FEST Napi fárasztó Barrière két gordonkája egymást frissen körbejárja, Haydn főnök zongorája makramét sző a világra, játszadozik jégvirága, üveglapon cizellálja, s amint egy akkord lezárja, a közönség tüsszent rája. Poulenc dupla zongorája nyújtózó fekete rája, párduc-akrobatikája, buborékos mágiája lebegősen táncikál. (Nyugi már!) Bach golyókkal gurigázik, gyémánt-matematikázik, majd Beriotól Kodályig minden népzenében ázik, dobon-gongon citerázik, pikulákon fuvolázik, ír futamokkal komázik, s a kirgiz-breton határig dalos kedvvel átcikázik... Haydn mester nyomja váltig, zenekartól zongoráig tréfál, villan, gurgulázik, legvégül Franck zseniál. (Nyugi már!) Harangjáték mind lecsengett, elmentek a naplementek, bóbiskoltak jólneveltek, kivonultak mind a szentek, párnájukba felhőt csentek, begyömöszölték tömetnek, ám az éj még hosszan zengett: mint kísértő, kóbor lelkek, cigányzenészek reszeltek aranyport, sírtak, nevettek, űrhajóval járva fentet, tengeralattjárón lentet... Poe s a holló szundikál. (Nyugi már!) - Hány kürtös kell egy villanykörte becsavarásához? - Hat. Egy fogja a körtét, a másik öt addig iszik, amíg forogni kezd velük a terem. minél többet tud a muzsikus, annál szabadabb lesz Jean-Efflam Bavouzet-t aligha kell bemutatni a Kaposfest publikumának. Ezer szál fűzi Magyarországhoz. Bár ma mindkét szerzőnek nemzetközileg elismert előadója, Bartók zenéjét sokkal korábban ismerte és szerette meg, mint Debussyét. De hogyan illik a repertoárjába Haydn, akinek két trióját és egy billentyűsversenyét tegnap már hallhattuk vele? Interjúnk nem marad adós ezzel sok más meghökkentő tény mellett, de a beszélgetés még nem itt kezdődik, hanem a Kapos Hotel teraszán. A francia zongoraművész magyarul kéri a jéghideg kólát a pincértől, és ezen a ponton nem hagyhatom szó nélkül, hogy: Folytatás a 3. oldalon. > Elképesztő a hangulat, egyszerűen csodálatos ez a csapat, zeneileg és emberileg egyaránt. Ezen a fesz válon minden a zenéről szól, az energiáink hatványozódnak, mindez pedig hihetetlen szabadság-élményt nyújt. Ritkán van részem ilyen zenei közegben, teljesen meg vagyok hatódva. Károlyi Katalin Kaposfest_2017_aug_16_240x330_1.indd 1 2017.08.16. 1:35:03

2 Igen, a délelőtti játékokon még csak nyomát sem lehetett találni az izzadságnak, a puszta hangok megjelenítésének. A két csellóra írott Barrière-szonáta Várdai István és a Virtuózok c. verseny nagy felfedezettje, a tizenhárom éves Aleksander Simic duójában szólalt meg. Nagyon értő és szép műsorválasztás volt, amelyben a második szólamot játszó i ú tehetség rendkívüli pontosságot, hajlékonyságot és a partner felé irányuló maximális figyelmet mutatott, az utolsó tétel virtuóz felelgetései egészen káprázatosak voltak. Másodikként Haydn két vonóstriója hangzott fel, a mester minden érdekességével és kísérletező kedvével egyetemben, és a három játékos (Jean-Efflam Bavouzet, Baráti Kristóf, Várdai István) egészen kivételes hullámhosszra állt rá ebben a néhány tételben. Az első, az esz-moll hármas fátyolos hangja kitűnően érvényesült, Baráti kristályos hegedűhangja mindig kész volt a játékosságra is, a duórészletekben Várdai csellója biztos alapnak számított, pizzicatói pedig bezengték az egész nézőteret. A lassútétel különös, töredezett tematikáját is remekül jelenítették meg a játékosok, Bavouzet zongoraszíne időnként hol előre- hol visszafelé szaladt az időben, ahogyan a darab karaktere megkívánta. Ez a tétel is nagy pillanatokat hozott a két kiváló vonósnak. A második trió éneklőbb és virtuózabb karakterével remekül egészítette ki az előzőt, és a haydni világ minden ízét-zamatát sikerült megmutatni ebben a húsz percben. Méltán ünnepelt a közönség, de hátravolt még egy csemege, Poulenc: d-moll zongoraversenyének kétzongorás átirata, amelyet Balog József és Fejérvári Zoltán adott elő. A rendkívül technikás és bonyolult faktúrájú muzsika ezúttal egészen elképesztő előadásban szólalt meg, benne Mozarttól Ravelen át Stravinskyig mindent megtalálhattunk, franciás bájjal és ötlettárral karöltve. A két játékos szinte alig jutott lélegzethez, hiszen a Játék és varázslat szólamok nem pihentek, talán csak néhány másodpercig, és hihetetlen összjátékról, tempó- és karakteregységről tettek tanúbizonyságot az egész mű folyamán. Az utolsó akkord után egy emberként bravózó, tomboló publikumnak még egyszer el kellett játszani a mű elejének részletét. És akkor következett a valóban monstre hosszúságú este, amely méltó folytatása lett a délelőtti forró hangulatú koncertnek. Először Bach közismert Air-tétele csendült fel a III. szvitből, vonósnégyesre hangszerelve, rendkívül puhán, áttetszően, távolba veszően. Ezt követően Gilles Apap lépett, azaz inkább sétált be a színpadra, hegedűjén folyamatosan játszva Bach-szólószonáta-részletektől elkezdve mindenféle motívumtöredékekig, ír népdalig, egyetlen folyamatos improvizáció keretében, amikor is hallható volt, mikor jut eszébe egy-egy újabb zenei ötlet, amelyet a többihez fűzött. Alig lépett ki a színpadról, már jöhetett is vissza, ezúttal Várdai István társaságában, akivel együtt Kodály op.7-es Duóját adták elő. Azaz mégsem. Vagyis inkább: előadtak egy újraírt, alternatív Duót, és ebben maximálisan partnerére lelt Várdaiban. A hegedűjátékot és egyáltalán a zenélést teljesen egyéni de technikailag tökéletes módon megvalósító Apap elképesztő rubatókkal és rászaladásokkal fűszerezett előadásában a prímás abban a közegben zenélt, amelyből a szerző a dallamokat gyűjtötte. (Van valami szemtelenül renitens ebben a hegedűsben, ami például Lajkó Félixet jellemzi, nyilván másik stílusban, de a magja ugyanaz beszélgettük utána a szünetben.) Várdai István pedig teljes mértékben együtt élt vele ebben a világban, ahonnan egyszercsak felriadtunk az utolsó akkord után, és egyszerre kezdett el ordítani mindenki. Fantasztikus volt. A földre Luciano Berio Népdalok című kompozíciója A közönség szemével rángatott vissza, amelyet Károlyi Katalin meseszép, temperamentumos előadásában hallhattunk, kamarazenekari kísérettel, melyben egy seregnyi ütőhangszer is szerepelt. Meg kell valljam, hogy az igényes és szép énekszólam kísérete ezúttal túl soknak tűnt, bár pontos és szép hangzásokat hallhattunk (brácsa, klarinét, ütősök), időnként inkább az énekest hallgattam volna tovább, finoman árnyalt, tiszta és intelligens dalolását. Szünet után Jean-E. Bavouzet egy vonóskvintett kíséretében Haydn: F-dúr zo ngoraversenyét adta elő, méghozzá saját kadenciákkal. Kiviláglott, hogy hallatlan érzéke van a bécsi szerző hangsúlyaihoz, szellemes szerkesztésmódjához, időnként talán a tempó gyors volt a gondolatokhoz képest, pedig nagyon finom és érzékeny tud lenni ez az alkotás. Jól szólt a saját kadencia is, Giovanni Guzzo pedig igazi koncertmesterként vezette a kis zenekart. És a végére egy nehéztüzérségi lövedék jutott: C. Franck első opuszát, a fiszmoll triót adta eló Thomas Hoppe, Baráti Kristóf és Várdai István. A szerző mindig szolgál egy sereg váratlan dologgal, itt az ostinato basszussal, melyet Hoppe remek karakterrel jelenített meg a zongorán, szemben a vonósok éneklő melódiáival, megfűszerezve egy szinte követhetetlen szerkezettel, melyben mindig újraindult az ostinato. Baráti csodaszép és pontosan eltalált, vérbőn éneklő hegedűhangja, Várdai forrón áradó, szonórus csellózása állandó drámai konfliktusban volt a zongora vad és rettenetesen kalapáló oktáváival, akkordozásával, szaggatott karakterével. Ez a feszültség félórán át gyűlt mindenkiben, egészen az utolsó akkordig, amikor aztán felüvöltött mindenki. Varázslat, varázslat volt ez a nap. Kutasy Zsolt Jagos Péter Ki a kedvenc előadód a Kaposfesten? Tavalyról Kirill Troussov és Koh Gabriel Kameda volt a kedvencem, de idén is várok mindenkit, aki csak fellép. Van-e olyan különprogram, amit nagyon vársz? A csokikóstolón voltunk, az nagyon tetszett. Bősze Ádám zenei stand up estjét is nagyon várom, azon is ott leszek. Ahogy látom, gyűjtöd az aláírásokat a párnádon. Ki írta eddig alá? Eddig szinte mindenki, aki fellépett. Majd a végén is készítsetek képet róla képet, érdemes lesz. Világi Áron Nekem ez a negyedik Kaposfestem. Idén nagyon vártam a Fazil Say darabot, annak már sajnos vége lett Nagyon szeretem Fazil Sayt, mert minden zenéjén érződik a törökös hatás. Nem szoktam válogatni, hogy melyiket szeretem jobban, melyiket kevésbé. Leginkább egyébként a modern zenét szeretem. Mármint nem a popzenét, vagy a tuc-tuc zenét, hanem a kortárs darabokat, mint például azt, amit Huw Morgan játszott. Világi Dávid Mit vársz a legjobban? Nagyon szeretem az esti koncerteket, mert ott még többen vagyunk, az általában egy picit hosszabb, mint a délelőtti. Nagyon tetszettek a Rost Andrea által énekelt áriák, el tudtam volna hallgatni egész este. Az esti koncerteknek olyan privilégiuma van, hogy sokkal intimebbek. Nagyon sok fellépő van, így van kitől bőven autogramot kérni, és olyan művészeket látok itt, akik egyébként nagyon keveset jönnek Magyarországra, akár a Zeneakadémiára. Ki a kedvenc fellépőd? Nagyon szeretem Farkas Gábort, gyönyörű pianokat játszik, fantasztikus a technikája. Akkor hallottam először zongorázni, amikor a zongoratanárnőm elvitt egy koncertre, melyen ő játszott, akkor tetszett meg az ő játéka. Támogatóink Kaposfest_2017_aug_16_240x330_1.indd 2 2017.08.16. 1:35:04

3 > Folytatás az első oldalról. minél többet tud a muzsikus, annál szabadabb lesz Jean-Efflam, Önnek kifogástalan a magyar kiejtése! Nos, 35 éve vagyunk házasok a feleségemmel, aki történetesen magyar! Igaz, hogy nem sikerült megtanulnom magyarul, de arra büszke vagyok, hogy a két lányom tökéletesen beszéli a nyelvet. Képzelje, a nagyobbik lányom a nanterre-i egyetemen ír disszertációt a magas rangú monarchiabeli magyar hivatalnokok képzettségéről és szocio-kulturális hátteréről; de Krúdyt is kutatta. Tudja, hogy én vagyok a leghungarofilebb francia zenész? Ezt hogy érti? Nemcsak a családom révén kötnek szoros és elválaszthatatlan szálak Magyarországhoz. Legalább egy bő tucatnyi magyar zenészhez fűz vagy fűzött szoros szakmai kapcsolat Solti Györgytől Baráti Kristófig és Várdai Istvánig. Hol is kezdjem? Itt van például Starker János, akivel régebben együtt játszottam és Sándor György, akivel Bartókot tanultam. Solti Györgyöt élete két utolsó évében ismertem meg, és az Orchestre de Paris-val Párizsban és Rómában terveztük, hogy eljátsszuk Bartók 3. zongoraversenyét, de Solti hirtelen halála miatt ezek csupán tervek maradtak. Viszont Solti özvegye nekem adta a maestro egyik frakkját a kettő közül máig őrzöm. De azok közül, akik testben már nincsenek velünk, Kocsis Zoltán volt számomra a legfontosabb zenésztárs. Őróla mindjárt mesélek még. Itt van azután Mocsári Károly, aki az egyik lányom keresztapja; Rácz Zoltán és az Amadinda tagjai, akikhez számtalan koncertélmény fűz; olyan karmesterek, mint Fischer Iván, Takács-Nagy Gábor akivel folyamatosan együtt dolgozunk Manchesterben és vesszük fel Mozart zongoraversenyeit a Chandos számára, Győriványi-Ráth György (aki nemrég lett a nizzai filharmonikusok zeneigazgatója), és a kamarapartnereim: Bálint János, Szokolay Balázs barátom, és persze Kristóf és István. Ki ne felejtsem Perényi Miklóst és Kurtágot! Kocsis kért meg annak idején, hogy Kurtág quasi una fantasia -jának és a kettősversenyének szólóját a berlini filharmóniában én játsszam a vezényletével (a kettősverseny csellistája Perényi Miklós volt). Képzelje: erről a műről egyszer kicsúszott a számon Kurtág előtt, hogy olyan, mintha Bartók írta volna, ha még húsz évet élt volna aztán rögtön meg is ijedtem, mit fog mondani Kurtág erre a naiv felvetésemre, de a legnagyobb meglepetésemre azt válaszolta, hogy pontosan így van! Ne feledje szavát Kocsisról Nézze, egyetlen zenész volt a világon, aki gyökeresen megváltoztatta az életemet: Kocsis Zoltán. Az én szakmai fejlődésemben a vele való találkozás egy fordulópont volt, ami után semmi sem volt már úgy [ahogyan Jean-Efflam franciául megfogalmazta, még láttatóbb: point de non retour ]. Legjobban talán Mozarthoz hasonlíthatnám ezt a hatalmas zsenit: a személyiségének a komplexitása tekintetében mennyi különböző karaktert tudott egyesíteni egymagában!, de a tekintetben is, hogy valódi csodákra volt képes a zenében. A világon senki másnál nem tapasztaltam effélét, és tudom, hogy életemben soha többet nem fogok találkozni senkivel, akinek a jelenlétében ilyen csodák részese lehetek. Kocsishoz képest mindig úgy éreztem, hogy csak afféle billentyűnyomogató kisiparos vagyok. Ősszel, a halála után két hétig csak sírtam. Hogy találkoztak először? Az első Haydn-lemezemhez tőle kértem ajánlást, amelynek különleges története van meg is írta nekem az ajánlást, amely a lemezben olvasható. Aztán 1995-ben kétzongorás koncerteket adtunk vele, és hogy megbosszuljam a rettenetesen nehéz kétzongorás átiratát Ravel La Valse-ából, magam is írtam egy átiratot kettőnknek amelyet ma is gyakran műsorra tűznek, Debussy Jeux-jéből. Egyébként mi ennek az első Haydn-lemeznek a története? 1989-ben szinte egyik napról a másikra történt, hogy fokális disztónia alakult ki a kezemben. A jobb kezem 5. ujjával (a kisujjal) nem tudtam oktávot játszani, az ujjam nem engedelmeskedett, de képzelje, hogy csak oktávmenetekben és akkordokban a skálákkal semmi gond nem volt. A legtöbben azt tanácsolták nekem, hogy pihenjek, de a probléma sokkal komolyabbnak bizonyult. Tudja, nem afféle hisztérikus típusú lebénulásról van szó, de persze a pszichés komponenst se lehet semmibe venni a fokális disztónia kapcsán: úgy fogalmaznék, hogy a testem jelzést küldött arról, hogy nem hallgattam rá zongorázás közben. S ekkor Philippe Chamagne, egy ismert fizioterapeuta segített nekem (írja csak le a nevét az interjúban, mert nagyon is megérdemli!). Két megoldást vázolt fel: először is elmehetek egy pszichiáterhez bár a pszichiáter csak azt tanítaná meg, hogy hogyan éljek együtt evvel a problémával. Pedig pont abban az időben kellett volna felvenni az első Bartók-lemezemet! Chamagne ehelyett azt javasolta, hogy keressek olyan repertoárt, amelyet még épp le tudok játszani ilyen mozgáskorlátozottan. Ekkor találtam rá egy életre Haydn zongoramuzsikájára. Abban az időben még nem érdeklődtem Haydn iránt, és a tanulmányaim idején, az 1980-as években a párizsi Conservatoire-ban is csak azok játszottak Haydnt, akiknek Beethoven nem ment szóval csak a gyenge zongoristák. És ekkor történt, hogy egy New York-i koncerten hallottam egy nagyon híres zongoristát nem kérdezze, kit, úgyse mondom meg, aki szerintem olyan pocsékul játszott Haydnt, hogy megvilágosodtam: meg kell mutatnom, milyen az igazi Haydn! A megrendelt Bartók-lemez így változott át Haydn-felvétellé. Végül hogyan lábalt ki a fokális disztóniából? Segítették-e a tanárai? Tükör előtt dolgoztam napi másfél órát, hat hónapon keresztül, hogy újra felépítsem a teljes zongora-mechanizmusomat és a tükör előtt kiderült, hogy életemben mindaddig rosszul tartottam magam! Fél évig tehát a testtartásomon dolgoztam, végül úgy 1992-re sikerült megoldani a problémát. A conservatoire-beli tanárom egyébként nem tudott már segíteni: a neves zeneszerző-zongorista, Pierre Sancan akkoriban már Alzheimer-kórban szenvedett, és egyre kevesebbet vett észre a problémáimból. Szinte hihetetlen, hogy 2000-ben már képessé váltam arra, hogy Proko ev öt zongoraversenyét két este lejátsszam Oroszországban! Hatalmas győzelemnek érzem, hogy azzal, hogy keresztülmentem a fokális disztónia kálváriáján, sokkal jobb zongorista lett belőlem. És később azok a Bartók-felvételek is elkészültek Nem hallgathatom el, hogy a Bartók-felvételeimre vagyok a legbüszkébb és biztos vagyok benne, hogy ezek az interpretációk igazán magyarok is, mint a jó paprika, azzal együtt, hogy a három zongoraversenyt, amelyeket máig a repertoáromon tartok, angol zenekarral (BBC Philharmonic) és olasz karmesterrel (Gianandrea Noseda) vettem fel! Gondolja, hogy létezik valami specifikusan magyar, vagy francia (vagy olasz, orosz, német, angol) a zenében, és különösen a zenei előadásban? Ma már egyre kevésbé lehet ilyen különbségekről beszélni, annyira nemzetközi a pálya és a zenepedagógia is. Említettem, hogy Pierre Sancan volt a tanárom képzelje, a normandiai háza most az enyém, a halála után megvettem ; ő orosz iskolát emlegetett mindig, miután megfigyelte a Franciaországba látogató orosz zongoristákat (rajongott értük), és megpróbálta rendszerbe foglalni, amit náluk látott. Ennek az iskolának a teljes kar aktív használata volt az egyik legfontosabb jellemvonása, szemben a tipikusan francia jeu perlé -vel, amely még a francia barokk csembalisták ujjtechnikáján alapult. Ez utóbbi jellemezte a francia zongoristákat a 20. század második feléig; és való igaz, hogy egy Michel Béroff vagy egy Jean-Bernard Pommier előtt, aki először játszotta Bartók 2. zongoraversenyét, a francia zongoristák nem tudták volta lejátszani például ezeket a Bartók-koncerteket, különösen az első kettőt! A 70-es években egyébként gyakran úgy kezdtük az óráinkat Sancannal a párizsi Conservatoire-ban, hogy két zongorán játszottunk. Gyakran volt úgy, hogy amikor beléptem a terembe, Sancan improvizált, és az orrával intett nekem, hogy menjek a másik zongorához, és improvizáljak vele együtt. Azután a 80-as években ha valaki jazzt játszott a Conservatoire-ban, a szomszéd szobából kiabálva előjött a tanár kolléga: Nem tudok dolgozni! A lelkemet is beszennyezik ezzel a szörnyű zenével! De viszszatérve a kérdésére: a zenében és az előadóművészetben nem az iskolákban hiszek, hanem inkább egyfajta nemzeti-kulturális érzékenységben. Nem véletlen például, hogy a raveli harmóniák hazája Franciaország. Ha csak a hang öt paraméterén megyünk végig hangerő, hangmagasság, hanghossz, hangszín, a hang térbeli elhelyezkedése, már akkor is rájöhetünk, hogy a különböző zenekultúrák jellemzően más és más komponenst helyeznek előtérbe. És ha továbbmegyünk az egyszerű hangtól a hangkapcsolatokig, akkor érezhetjük, hogy a 20. századi francia zene a harmóniai és formaszerkezeti építkezést helyezi előtérbe, míg az orosz az emóciót: kissé leegyszerűsítve úgy fogalmazhatnánk, hogy a franciáknál első a s zerkezetiség, s utána jön az emocionalitás, míg az oroszoknál fordítva. Vagy Bartóknál a ritmus elsődlegességét érezzük oly gyakran. Érdekes egyébként az egyes szerzők közötti különbség Haydn zenéje például mennyire intellektuális! Kicsit olyan, mint Schumanné: inkább a zenészek számára készült, mintsem a közönségnek. Annak alapján, hogy ennyire és ilyen módon érdeklődik a zene filozófiai kérdései iránt, és nagy repertoárt ismer, el tudnám képzelni, hogy a karmesterséggel is kacérkodik, mint nem kevés befutott zongorista. Ez azért még túlzás volna a saját pályámat tekintve; csak Beethoven öt zongoraversenyét veszem most lemezre karmester nélkül. Engem valójában inkább az érdekel, hogy milyen zenekari zenésznek lenni! Be is ültem a szimfonikus zenekarba Stravinsky Petruskájának zongoraszólamát eljátszani egy hangfelvételen, vagy Charles Ives 4. szimfóniájának rendkívül virtuóz szólózongora-szólamát; nagyon érdekes és tanulságos volt számomra megérezni, hogy milyen, amikor 30-40 ember ugyanabban a helyzetben van. Képzelje csak: úgy éreztem magam, mint annak idején az iskolában, az osztályteremben! Van a zenekari zenészségben egy mélyen infantilizáló mozzanat. Persze azért, hogy csoportban, csoportként tudjunk együttműködni, szükség van rá, hogy háttérbe helyezzük az egónkat, s ez nem kis eredmény a csoporttagok részéről. De amikor nincs karmester, úgy érzem, mintha felnőnének a zenészek! Érzékenyebbé, reaktívabbá, gyorsabbá és felelősebbé válnak. Nem azt akarom mondani, hogy jobb, ha nincs karmestere egy zenekarnak, most csak a jelenséget írtam le. Tudja, a karmester jó esetben úgy funkcionál, mint egy valódi közvetítő a zene transzcendens világa és a mi világunk között de ha nincs dirigens, az is jó hatással lehet a zenészekre, amint említettem. Egyébként fantasztikus olyan karmesterrel együtt játszani, akiket imádok, és itt hadd említsem meg Takács-Nagy Gábort vagy Pierre Boulezt, aki már nincs köztünk. Amikor Ravel zongoraműveit vettem lemezre, sokszor gondoltam arra, milyen lenne, ha Boulez vezényelné a darabokat; kicsit úgy képzeltem, mintha saját magam karmestere lennék. Változnak-e az Ön interpretációi az idő előrehaladtával? Egészen biztosan. Tudta, hogy egy évtizedig tanítottam Németországban, a detmoldi zeneművészeti főiskolán? A magyar zenészek kapcsán hadd említsem még meg, hogy Schiff Andrást én hívtam el oda kurzust tartani. Nagyon szerettem tanítani, mert magam is végtelenül sokat tanultam belőle. És mindig tanulok és változom, azóta is Azt vallom, hogy minél többet tud a muzsikus, annál szabadabb lesz: a jó tanár mindig azt célozza meg, hogy minél többet tudjon a tanítványa, hogy a lehető legszabadabbá válhasson. Fontosnak tartom például, hogy inspirációt merítsünk a régizenélésből. A régi hangszereket ugyan nem igazán próbáltam még, de forrásokat, kéziratokat nézek, zeneszerzők leveleit, zenetudományi könyveket tanulmányozok Haydn kapcsán például Somfai László korszakos könyvét a Haydn-interpretációról. És a megszerzett tudás jó esetben nem korlátokat ad, hanem valódi szabadságot: ha sokat tudok Haydnról, nem imitálni fogok előadókat vagy felvételeket és nem vakon követek majd vélt vagy valós szabályokat, hanem képes leszek kialakítani a saját hiteles interpretációmat. És számomra az effajta szubjektív hitelesség a legfontosabb. Akár annyira, hogy én bizony többre értékelek egy olyan előadást, amely adott esetben nem autentikus (például historikus tekintetben), hanem inkább anakrosztikusnak mondható de átérzett és az előadó sajátja. SL Kaposfest_2017_aug_16_240x330_1.indd 3 2017.08.16. 1:35:05

4 PROGRAM augusztus 16. szerda 11:00 Koncert Helyszín: Szivárvány Kultúrpalota (Noszlopy Gáspár utca 5-7.) Ludwig van Beethoven: Hét variáció a God save the King -re Kiss Péter zongora Ludwig van Beethoven: Eroica zongoranégyes Josef Špaček hegedű, Diemut Poppen brácsa, Julia Hagen cselló, Balog József zongora 13:00-18:00 Kávékóstoló Tóth Sándorral Az ország egyik legjobb baristája, a külföldön is népszerű Lucky Cup márka tulajdonosa ma délután 13 órától 18 óráig várja a kávékülönlegességek kedvelőit a Szivárvány Zeneház teraszán. 19:00 Koncert Helyszín: Szivárvány Kultúrpalota (Noszlopy Gáspár utca 5-7.) Wolfgang Amadeus Mozart: Diver mento trió K. Anh. 229 No.4 Duleba Lívia fuvola, Mohai Bálint fagott, Szaller István szaxofon Robert Schumann: Zongoratrió No.1 Op.63 szünet Giovanni Guzzo hegedű, Várdai István cselló, Thomas Hoppe zongora Arnold Schönberg: Megdicsőült éj Op.4 Giovanni Guzzo hegedű, Bartosz Zachlod hegedű, Tomoko Akasaka brácsa, Piotr Szumiel brácsa, Várdai István cselló, Piotr Skweres cselló, Uxia Martinez Botana nagybőgő 22:00 Bősze Ádám zenei stand up ősbemutatója Bősze Ádám zenei stand up estjével egy eddig nem létező, új műfajt hozo létre: a stand up comedy alapjaira építve nyújt minőségi és különleges élményt a klasszikus zene kedvelőinek. A Bartók Rádió műsorvezetője, zenetudós, klasszikus zenei fesz válok és koncertek házigazdája ezú al teljesen új oldaláról mutatkozik be a közönségnek. A tőle megszoko kifinomult intelligenciával és egyedi humorral adja át személyes gondolatait, éle apasztalatait az egyszerre szórakoztató, neve ető és tanulságos műsor keretén belül. Helyszín: Corner étterem (Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky utca 2.) Jegyár: 3000 forint 22:00 Cigányzene A fesztivál ideje alatt minden este i. Sárközy Lajos és zenekara várja Önöket igazi cigány muzsikával a Kapos Hotel teraszán. Bősze Ádám Kaposfest_2017_aug_16_240x330_1.indd 4 2017.08.16. 1:35:05

5 PROGRAM 16th august, Wednesday 11:00 Concert Venue: Rainbow Culture Palace (5-7 Noszlopy Gáspár Street, Kaposvár) Ludwig van Beethoven: Seven varia ons on God save the King Péter Kiss piano Ludwig van Beethoven: Eroica Piano Quartet Josef Špaček violin, Diemut Poppen viola, Julia Hagen cello, József Balog piano 13:00-18:00 Coffee tas ng with Sándor Tóth One of the best baristas in Hungary, owner of the interna onally renowned Lucky Cup brand awaits you tot he Eleven Culture Bistro with unique coffee speciali es from 13:00 to 18:00. 19:00 Concert Venue: Szivárvány Kultúrpalota (Noszlopy Gáspár utca 5-7.) Wolfgang Amadeus Mozart: Diver mento Trio K. Anh. 229 No.4 Lívia Duleba flute, Bálint Mohai bassoon, István Szaller saxophone Robert Schumann: Piano Trio No.1 Op.63 Giovanni Guzzo violin, István Várdai cello, Thomas Hoppe piano intermission Arnold Schoenberg: Transfigured Night Op.4 Giovanni Guzzo violin, Bartosz Zachlod violin, Tomoko Akasaka viola, Piotr Szumiel viola, István Várdai cello, Piotr Skweres cello, Uxia Martinez Botana double bass 22:00 Gypsy music Every evening Lajos Sárközy Jr. and his band provides prime quality Gypsy music at the Terrace of Hotel Kapos. Opinion Page Malcolm Gillies (London) Review of Tuesday s 11am concert. Our three curiosities concert came and went, with aplomb. The two-cello sonata in G major by French cello virtuoso, Jean-Baptiste Barrière (1707-47), was a relatively modest work by the exacting standards of this Festival but provided good opportunity for demonstrating both soloistic and continuo playing by István Várdai and Aleksander Simic. The fact that Simic is barely a teenager did not count: he is already a professional. Curiosity No. 2 turned out to consist of two Haydn Trios from the 1790s, played effortlessly by Baráti, Várdai and the French pianist, Jean-Efflam Bavouzet. The first Trio, in E-flat minor, was deliberately conceived on a narrow canvas, with the violin and cello frequently doubling the piano s main lines. But the second trio, in E major, was more expansive and progressively liberated the string parts from their keyboard partner. Bavouzet, through neat fingerwork, dynamics and scant pedalling, skilfully downgraded the Steinway s big tone into that almost -- of a period instrument. The final curiosity was Poulenc s two-piano Concerto in D minor. I don t like this work, as it darts promiscuously from one borrowed style to another, leaving you wondering where the real Poulenc actually resides. Pianists, Féjervári and Balog, hard-worked in these opening Festival days, none the less, gave a sparkling performance of this technically demanding work. Indeed, their middle movement turned out better as an encore, than when in its original placement. Review of Tuesday s 7pm concert. Yesterday evening s 200-minute tour de force risked overwhelming its own audience. After a bloodless, ethereal hors d oeuvre in the form of Bach s famous Air, one major work followed another Kodály s Op. 7 Duo, Berio s artful collection of eleven folksongs, Haydn s F-major piano concerto, and the final blast of Franck s Op. 1 No. 1 Piano Trio. And all of that rollcall was preceded by French violinist Gilles Apap s Bach Improvisation, which was nothing less than a ten-minute wander through a liberal selection of music s styles and locations. To my hearing, the star of the evening was Katalin Károlyi, the singer of Berio s folk-styled songs. She has just the right voice, maintained an ideal balance with her instrumental colleagues (including a small battery of percussion), and just looked the part. With her red dress, spotted red shoes and matching wrist band, she gave Berio s songs the profile and lift they require. But there were also other stars in the evening s firmament. Jean-Efflam Bevouzet s performance of the Haydn concerto, with two of his own cadenzas (one even a bit jazzy in its harmonic progressions), was an audience favourite. His control was exceptional, especially in the exquisite embellishments and many rapid figurations. The balance with his orchestral string quintet was perfectly coordinated in the first movement, and just occasionally overplayed in the loudest corners of the later movements. And, finally, a collective accolade must go also to the Baráti-Várdai-Hoppe piano trio for sheer interpretative consistency in negotiating the taxing trio with which a teenage César Franck began his mature opuses way back in 1840. Spare a Thought for... the Page-turner. I guess you have noticed the page-turners, demurely sneaking onto the stage in the slip stream of their pianists. It looks like a bit of fun, doesn t it? Well, sometimes it isn t. There are many pitfalls: 1. You turn two pages at once not a good idea! 2. You lose you way in the score. 3. You misjudge your pianist some read several bars ahead, some not so far ahead, and some know the part so well they aren t really reading the score at all. 4. You fail to see the repeat sign and suddenly your pianist is trying to turn back five or ten pages at an awkward intersection in the music. 5. You leave your middle-distance contact lenses at home, forgetting you have to sit quite a long way back from the keyboard. 6. And when things go wrong, you re the one who gets sacked. Preview of Wednesday s 11am concert. A late addition to this programme is the opening item, to be played by Hungarian pianist Péter Kiss: Seven Variations on God Save the King, composed by Beethoven in 1802-3. Many composers have had a go at the British national anthem J.C. Bach, Haydn, Clementi, Liszt, and so on but my favourite is Niccolò Paganini s Opus 9. If you have a few spare minutes, listen to https:// www.youtube.com/watch?v=gflruhviwu4. And in this age of Brexit, you might well ponder the British anthem s second verse: O Lord our God arise, / Scatter her [Britain s] enemies, / And make them fall: / Confound their politics, / Frustrate their knavish tricks, / On Thee our hopes we fix: / God save us all. The concert s heavier fare is Beethoven s Eroica Symphony, in a Piano Quartet arrangement by Beethoven s younger contemporary, and for some time his secretary, Ferdinand Ries (1784-1838). Ries is perhaps best known for trying to correct Beethoven s apparent error when the horns enter prematurely at the recapitulation of this Symphony s first movement. This morning the Eroica is played by Josef Spaček (violin), with Dietmut Poppen (viola), Júlia Hagen (cello) and József Balog (piano). Preview of Wednesday s 7pm concert. By the time of this concert we shall be half-way through the Festival. And so, it s time for some serious Schoenberg: not one of his more anguished atonal or serial numbers, but the early string sextet, Transfigured Night, an extensive single movement in a hyper-romantic mood. This glittering tone poem, although without words, does have a plot, following a poem by Richard Dehmel: A man and a woman walk through a dark forest on a moonlight night. The woman has a secret: she is bearing another man s child. The seven-string ensemble for this performance (two violins, two violas, two cellos, one double bass) is led by Giovanni Guzzo. The first half of the programme is given over to a five-movement Mozart Divertimento in B-flat major, originally written for three basset horns. The basset horn is, let s say, somewhat like an alto clarinet, but Mozart s original has here been imaginatively updated for flute (Lívia Duleba), bassoon (Bálint Mohai) and saxophone (István Szaller). Then, before interval, follows Robert Schumann s most performed Piano Trio, in D minor, played by Giovanni Guzzo (violin), István Várdai (cello) and Thomas Hoppe (piano). Its four movements reveal some of Schumann s best chamber music, written before he went too crazy. Gypsy (cigány) music nightly at 10pm. My room in the Kapos Hotel is right above the terrace, where Lajos Sárközy and his band play each evening until the wee hours. So, I go to sleep with their sounds still ringing in my ears. This really is some band, and the skill of violinist Lajos is just superb. Don t hesitate: make a night of it! Malcolm Gillies Kaposfest_2017_aug_16_240x330_1.indd 5 2017.08.16. 1:35:06

Kaposfest Times 2017. augusztus 16., szerda 6 Brácsa Fago Nagybőgő Zongora Tomoko Akasaka: Mohai Bálint: 2007-ben az Országos Szakközépiskolai Fagottverseny győztese, 2008-ban pedig első díjat nyert a 42. Nemzetközi Concertino Prága Zenei Versenyen. Olyan híres művészekkel szerepelhetett együtt kamarakoncerteken, mint például Klaus Thunemann, Michel Arrignon, Marco Rizzi, Alessandro Carbonare, Jaime Martin, Miroslav Sekera, Angela Firkins, Matthias Backer, Johannes Peitz, Christian-Friedrich Dallmann és Antoni Ortiz. Uxía Martínez Botana: Kiss Péter: Tomoko Akasaka öt éves korában kezdett el hegedűn játszani. A középiskola után Magyarországon, a Liszt Ferenc Zeneakadémián folytatta tanulmányait. Miután visszatért Japánba, brácsára váltotta a hangszerét, és a Toho Konzervatóriumban diplomázott huszonegy évesen. Számos díjat nyert, többek között a 12. Japán Klasszikus Zenei Verseny első díját és az 53. Müncheni Nemzetközi Zenei Verseny harmadik díját. Szólistaként játszott olyan zenekarokkal, mint az Orchester des Bayerischen Rundfunks vagy a Münchener Kammerorchester. A közelmúltban a Kurtág György zeneszerzővel való együttműködése nagy hatással volt a zenészi munkájára. Hegedű Cselló A zenekarokkal való együttműködés mellett Uxía Martínez Botana szólistaként és kamarazenészként is egyaránt jelentős karrierrel büszkélkedhet. 2014-ben adta első szóló estjét az amszterdami Concertgebouw színpadán, a The New European Ensemble közreműködésével. Szólistaként olyan kiemelkedő esteket adott, mint Wladimir Rosinskij zeneszerző darabjainak premier koncertjét. 2017 februárjában pedig a Galíciai Szimfonikus Zenekarral adta elő Rosinskij újabb műveit, Dima Slobodeniouk vezénylete alatt. További szólóesteket adott a Luxembourg Philharmonie Hallban, valamint Hollandiában, Belgiumban és Spanyolországban. A The Walker s nevű japán zenei magazin tavaly az év zenészének választotta. Több hazai és nemzetközi verseny díjazottjaként számos fellépése volt már Európa tizenkét országában, olyan városokban, mint többek között Párizs, Róma, London, Tallin, Helsinki, Bukarest, Varsó, Bécs, valamint több alkalommal koncertezett már Indiában, az Egyesült Államokban, többek között Clevelendben és Chichagoban. Kamarazenészként és szólistaként rendszeres részvevője hazai és külföldi fesztiváloknak, mesterkurzusoknak. 2007-ben jelent meg első kamaralemeze a Hungaroton Records-nál Klenyán Csaba klarinétművésszel. Elkötelezett a kortárs zenével szemben, számos ősbemutató, rádiófelvétel fűződik a nevéhez. Szaxofon Giovanni Guzzo: Szólistaként Guzzo a világ vezető szimfonikus zenekaraival és legrangosabb hangversenyközpontjaiban lép fel, olyan helyszíneken, mint a londoni Wigmore Hall és a zürichi Tonhalle. Rendszeresen vendég a svájci Verbier Fesztiválon és a németországi Mecklenburg Vorpommern Fesztiválon. A Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekar vendég-koncertmestere. Nemrég a londoni Királyi Zeneakadémia hegedű professzora lett: a legendás intézmény történetében ő az egyik legfiatalabb művész, aki ebben a megtiszteltetésben részesült. Josef Špaček: Julia Hagen: Már 14 évesen a Wiener Jeunesse Zenekar szólistája volt a linzi Brucknerhausban. Ettől kezdve Olaszországban, Svájcban, Norvégiában, Németországban, Franciaországban és Ausztriában koncertezik. 2016-ban elnyerte a Nicolas Firmenich díjat a Verbier Akadémián, amely az akadémia legígéretesebb fiatal csellistájának járó elismerés, 2017 nyarán pedig átveheti a Hajek-Boss-Wagner Kultúrdíjat. Kaposfest_2017_aug_16_240x330_1.indd 6 Josef Špaček fokozatosan építette fel magát és lett a generációja egyik legkiválóbb hegedűművésze. A new yorki Juilliardon Itzak Perlmannál tanult, a philadelphiai Curtis Zenei Intézetnél Ida Kavafian és Jaime Laredo növendéke volt és a Prágai Konzervatóriumban Jaroslav Foltýn volt a tanára. Kitüntetett volt a brüsszeli Erzsébet Királynő Versenyen, és az első díjazottak között volt az új-zélandi Michael Hill Nemzetközi Hegedű Versenyen, a dániai Carl Nielsen Nemzetközi Hegedűversenyen és a Fiatal Koncertművészek Nemzetközi Próbajátékán New Yorkban. Szaller István: Rendszeresen részt vesz mesterkurzusokon, az utóbbi négy évben Európa szinte összes nagy szaxofontanárával találkozhatott és játszott nekik (Mario Marzi, Arno Bornkamp, Claude Delange, Christian Wirth, Vincent David, David Brutti, Marie-Bernadett Charrier és Mariano Garcia). 2013-ban az Emona nemzetközi zenei versenyen negyedik lett, 2014-ben az I. Köles István szaxofonversenyen első helyezést ért el. Aktív résztvevője volt a 2012 óta minden évben megrendezésre kerülő Vienna Saxfest-nek. Thomas Hoppe: Thomas Hoppét kora egyik legkivételesebb művészeként tartják számon. A híres ATOS Trió zongoristájaként világszerte játszik a legnagyobb sikerrel. Hoppe számos mesterkurzust vezetett kollaboratív zongora és kamarazene témájában Európa-szerte, Kínában, Ausztráliában, Dél-Amerikában és az Egyesült Államokban. Jelenleg családjával Berlinben él, ahol a Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskolán professzorként tevékenykedik. 2017.08.16. 1:35:06

2017. augusztus 16., szerda Kaposfest_2017_aug_16_240x330_1.indd 7 Kaposfest Times 7 2017.08.16. 1:35:07

8 FEKETE SZAG Éjfélkor ébredek, nézem a telefont, csak félórát aludtam. Vissza már nem fekszem, tíz perc múlva úgy is szólna az ébresztő, elvileg egészre érkezik a vonat, el kell érnem. Anyám véletlenül bekapcsolva felejtette a kávéfőzőt, vastag a levegő a konyhában, jaj, istenem, mondja, jó, hogy nem gyúlt fel a lakás, szépen búcsúztatlak, fiam, de ha már forró, nem kérsz egy csészével? És a vonaton ki fog aludni? kérdezem, direkt későn feküdtem le, hogy majd ott, inkább hívj egy taxit, légyszi. Annyira rátelepedett a kánikula a július végi napokra, hogy hiába van hegyek közt a szülővárosom, éjfélre se csökken húsz fok alá a hőmérséklet, nincs meg a szokásos várakozó didergés, miután megállok peronon. Csak amiatt reszketek egy kicsit, hogy ne késsen megint a Korona, amikor nem a román vasúttársaság gyűjti be a plusz időt, akkor a MÁV gondoskodik arról, hogy megtoldja valamennyivel az utat. Szerencsére csak nyolc perc a többlet, viszont a vagonban dögletes a hőség, ha ezeken a járatokon bemondja az unalmast a légkondi, nem marad más, mint a kalauzok vállvonogatása. Az ülések most nem csak merevek és kényelmetlenek, de ragadnak is, érződik rajtuk minden test kosza, ami valaha a kibolyhosodott huzatokhoz dörgölőzött. Körülöttem mindenhol ülnek, érzem az emberek bőréből áradó hőt, hat és fél óra Kolozsvárig, nem kell melegíteni, magától tartja a hőmérsékletét, mondja homlokát törölgetve az étkezőkocsi pincére, miközben óvatosan tolja a vagonfolyosón a felszolgálókocsit, kávét valaki? Egy szemhunyásnyit nem tudok aludni, a forró levegő tüzet rak az agyamba, és nem engedi lecsukódni a szemem. Hajnalban a dédai állomáson melósok támaszkodnak a vagonajtókba, s amíg a hosszú várakozás telik, elnyűtt sapkáik ellenzője alól figyelik a világot. Cigarettáznak, mellé feketét kortyolnak műanyag pohárból, később visszajönnek az utastérbe, és hangosan beszélgetnek, érződik a leheletükön a szag. Hosszú a beérkezés Kolozsvárra, lassan vánszorogtatja a mozdonyt a vezető. Új lakónegyedek és régi ipartelepek váltogatják egymást a sín mentén, a szürke néha átvált színesbe. Átvágok az állomásépület forgatagán, és amint megállok a belvárosba vezető út végén, megkordul a gyomrom, és úgy tarkón vág az álmosság, mintha az egész út alatt erre készült volna. Az első pékségben veszek kakaós csigát, hogy legalább az émelygésem csillapodjon, majd leülök egy padra, és elhatározom, olyat fogok tenni, amit félévente legfeljebb egyszer, de muszáj felráznom magam valamivel, ilyen rongyfáradtan képtelen vagyok kimenni a reptérre, és különben Egészségünkre! Új élményekre hívjuk Kedves Közönségünket: kóstolják meg a Dél-Dunántúl legfinomabb kézműves söreit! Holnap, 17-én délután hatkor nyit az Első Kaposvári Kézműves Sörünnep, de a Kaposfest vendégei számára exkluzív lehetőséget biztosítunk már egy órával korábban, 17 órakor a belépésre. Hogy mi vár Önökre? A négy legjobb Dél-Dunántúli kézműves sörfőzde, az általuk meghívott budapesti és fóti is, van másfél szabad órám. A gyorsétterem neve, ahova végül betérek, lényegtelen, legyen elég annyi, hogy ez a nemzetközi lánc a brazíliai esőerdők védelmezőjeként hirdeti magát, kínosan odafigyel, hogy az általa használt kávé termesztése körül semmi susmus és gikszer ne legyen. Környezetvédelem, emberi jogok, nem lehet ez olyan rossz, erre gondolok naivan, és kérem a kávét, amit aznap ingyen adnak a sajtos tószt mellé, promóciós. Lepattintom a pohárról a kupakot, és belekortyolok, az arcomba árad a gőz, ekkor még nem jut eszembe, hogy miért is nem szoktam kávézni. Rám valahogy minden másképp hat, mint a normális emberekre, a cigitől, ahelyett, hogy lenyugodnék, szédülök és idegeges leszek, a kávétól pedig órákra elsötétül a világ. Ez még nem történik meg, amikor a park felé indulok, egyedül a gyomromban van ott az ismerős feszültség, de elhessegetem azzal, hogy biztosan a szokásos irracionális parák. A reptéri buszig hátra levő időt egy padon szeretném tölteni, de alig ülök le az árnyékban, kiver a verejték, és azonnal átizzadom a felsőmet, talán jobb lenne, ha inkább elhevernék. Dobol a fülem, szaporán ver a szívem, a világ összes félelme feltolul bennem, csak érzem őket, de megnevezni egyiket se vagyok képes. A koffein játszik az agyammal meg a vérnyomásommal, két lába van, és úgy dekázgat velem, mint kiskölyök a focival, zúg a fülem, összecsukom a szemem, hogy ne lássam a hajléktalant, aki a bokorba hugyozik mellettem. A lombok közül a telefonpalota betontömbjének apró ablakszemei hunyorognak rám, sajnálnak, amiért ilyen meggondolatlan vagyok, és hogy huszonkilenc éves koromra se nőttem fel legalább annyira, hogy egy eszpresszót ájulás nélkül megihassak. Valahogy összeszedem magam, és kimegyek a buszmegállóba. Eddig el tudtam hessegetni magamtól a gondolatot, hogy nemsokára repülnöm kell, viszont ahogy egyre inkább elnyel a külváros és a reptér környéke, úgy adódik hozzá még egy plusz szorongás a kávé kavargásához. A reptéren, mielőtt átesnék az ellenőrzésen, veszek egy banánt és egy vizet, hátha jobban lennék kicsit, de hiába eszem és iszom, csak azt érem el vele, hogy vécéznem kell. Sorba állás közben aztán ismét rám jön a pisilhetnék, a szalagkorlátok közt toporgok, és várom, hogy végre én következzek. Negyvenes nő a határőr, először nem értem, mit akar, Programajánló vendég-főzdék kínálata, a műfajhoz illő prémium grillkolbászok, valamint az elmaradhatatlan mustáros flekken. A belépés Kaposfest Klub tagoknak (bérlettulajdonosoknak) ingyenes, többi kedves vendégünknek 500Ft. hisz én mobiltelefont, pénztárcát, kulcsot, nadrágszíjat, mindent kipakoltam abba a műanyag tálcába, akkor mégis miért kell kicipzáraznom a hátizsákom? Ez volt nálam Amszterdamban, fut át az agyamon, és tényleg, a határőr már húzza is mosolyogva a gumikesztyűt, valami itatóspapírszerűséget nyomkod a bepakolt ruháimhoz, mintha mintát venne, talán elég egyetlen pollenszemcse, hogy elvigyenek, szeretik a portálok megírni az ilyen piti, erdélyi drogfogásokat. De nem történik semmi, köszönöm, minden rendben, mondja a hölgy, és biztos röhög magában, mert látja, mennyire rémült a képem még akkor is, amikor az útlevelemet vizsgálgatják. A repüléssel nem ápolok valami jó viszonyt. Minek kertelni: félek tőle. Ha viszont még koffeinpara is dúl bennem, akkor megismerem a pokol összes kínját. Egyedül az vigasztal, hogy látok távolról egy ismerőst, akit nagyon nem szeretek, és ha lezuhan a gép, legalább ő is odaveszik velem. Az utaskísérők műanyag mosolyával nincs mit kezdenem, a helyemre támolygok, és be se fejeződött a leszállás, máris úgy markolom a szék karfáját, akárha katapultálni készülnék. Senki sincs úgy betojva, mint én, kisgyerekek sikongatnak, hülyéskednek, a szüleik fegyelmezik őket, mások hangosan beszélgetnek jelentéktelen témákról, egyedül én vagyok fél lábbal a halál torkában. Dübörög alattunk a felszállópálya, a rulett ritmusa ez vagy elválnak a kerekek a talajtól, vagy nem. A pilóta meg vagy idejében fel tudja emelni a gépet, vagy nem. Vagy ránk csap felülről egy szélroham, vagy nem. Vagy lesz turbulencia, vagy nem. Vagy kilöttyen töltés közben a stewardess kezéből a kávé, vagy nem. Vagy kellemes ez az illat, vagy nem. Ez a fekete szag belengi az egész napom. Nemsokára leszállunk Budapesten, mondja be a pilóta. Kinézek az ablakon, a gép törzse oldalra dőlve, a szárnyak ferdék, rázkódnak. Biztos azért, hogy derékszögben érjenek minket a széllökések, ez jut eszembe, meg hogy a pilóta tudja a dolgát. Másképp már jóval korábban elkezdődött volna ez a szörnyű remegés. Ha kinyitnám a szemem, megnézhetném, hogy más is ennyire fél-e, mint én. De én csak összeharapom a fogaimat, zsibbad az ínyem. Ott, ahol reggel leforráztam kávéval, még mindig ég a nyelvem hegye. Zuhanok. Potozky László Várjuk Önöket 17:00-kor a Fő utca 10-es szám alatt található Vigasságok terén. A rendezvény az exkluzív első napi alkalmat kivéve augusztus 17-20 között minden nap 18:00-tól 24:00-ig várja Önöket! Kaposfest_2017_aug_16_240x330_1.indd 8 2017.08.16. 1:35:09