BJ James A tettes ismeretlen

BJ James A tettes ismeretlen A megrögzött agglegényként közismert seriff, Jericho először bosszút akar állni majdnem két évtizede nem látott szerelmén, Marián, amikor a múzeum megnyitóján megpillantja, de a tervét képtelen megvalósítani. Ehelyett az ágyába csábítja, és addig öleli, amíg el nem szólítja a kötelesség. Ekkor azonban kiderül, hogy valaki felrobbantotta Maria autóját

1. FEJEZET A férfi átható pillantással figyelte az asszonyt. A galériáról láthatta az egész színes kavalkádot, amely a múzeum előcsarnokában kavargott. Semmi sem kerülte el a figyelmét. Érdekelni azonban csak egyvalaki érdekelte. A márványpadlós, aranyozott kupolájú termet betöltötte a zene és a vendégek vidám zsivaja. A XVIII. századi kristálycsillárok alatt táncosok pörögtek-forogtak. A teraszra vezető ajtók nehéz bársonyfüggönyeit félrevonták, és a távolban ott kéklett a tenger. A múzeum egy elegáns, régi udvarház stílusában épült, és azt jelképezte, amit a déli kisváros, Belle Terre előkelő társasága tisztelt. Vágytak a régi, tágas belső terekre, ahol összegyűlhetnek, hogy felelevenítsék a múltat. És éppen itt pillantotta meg őt. Volt idő, amikor ezt az asszonyt nem látták volna szívesen Belle Terrében. A méltóságteljes polgárok, akik most olyan szívélyesen üdvözölték, régen egy pillantásra sem méltatták volna az utcán. A férfiak, akik most lesték minden szavát, akkoriban csak a kívánatos testére figyeltek volna föl. A nő abból a társadalmi rétegből származott, amelyet az előkelőek megvetettek. E pillanatban azonban olyan magabiztosan mozgott köztük, mintha ő is a felsőbb körökhöz tartozna. Udvariasan visszautasította a pezsgőt, és nem foglalta el a felkínált helyet a legkényelmesebb kanapén. Táncolni sem táncolt, de mosolyogva fogadta a csodálatot, amellyel körülvették. Mindazonáltal éberen figyelte az embereket. Az egykor lenézett Maria Elena Delacroix királynői méltósággal viselkedett az udvartartásával. Hosszú, dúsan redőzött, aranyszínű ruhája a testére tapadt, és nem rejtette el azokat az idomokat, amelyek régen annyi gyűlöletet, vágyat és féltékenységet szítottak. A legtöbb jelen lévő férfi volt már belé szerelmes, az egyikük azonban teljesen belebolondult. Rivers seriff! Jericho Rivers megfordult, és megpillantotta IV. Harcourt Kerwin Hamiltont, akit mindenki csak Courtnak nevezett, vagy újabban Hamilton őrmesternek. Tessék, Court. Valami baj van? Semmi az égvilágon. A fiatalember sietve tette meg az utolsó pár lépcsőt, majd odaállt a seriff mellé, és lenézett az előcsarnokra. Nagy esemény ez a mai. Grand-mère azt állítja, régen az ilyesmi mindennaposnak számított Belle Terrében. Grand-mère Jericho elmosolyodott. A francia megnevezés ebben a történelmi városkában nem bántotta senkinek se a fülét. Ő maga is így hívta a nagyanyját. Sok minden megszokottnak tűnt akkoriban, amit ma különlegesnek érzünk. Tudnék mondani valakit, akit régen is és most is különlegesnek érzünk. Mivel már gyerekkorában megtanulta, hogy nem illik ujjal mutogatni az emberekre, Court csak a fejével intett lefelé. Jericho azonban rögtön rájött, kire céloz. A nővérem azt mesélte, hogy az iskolában barátnők voltak Miss Delacroix-val. Court még hátulgombolós lehetett akkoriban, amikor a nővére már gimnáziumba járt, ezért nem is emlékezhetett rá, hogy a társaságbeli ifjú hölgyek messziről elkerülték Maria Elenát. Jericho biztosra vette, hogy az őrmester nővére még csak nem is beszélt vele soha, nemhogy a barátnője lett volna. Ő maga sem úgy bánt vele, ahogy a lány megérdemelte volna. Összeszorított foggal idézte föl magában, mi mindent rontott el annak idején. Igen, mindnyájan ismertük őt. 2

Court mosolyogva bólintott, és megint lenézett az elegánsan öltözött nőre, aki maga mögött hagyta a társaságot, és eltűnt az egyik kék függöny mögött. Ezekkel a finom vonásokkal és ezzel a tökéletes alakkal az iskola legkapósabb lánya lehetett. Azt viszont lefogadom, senki sem sejtette volna akkoriban, hogy egyszer még népszerű riporter lesz belőle. Jericho arra gondolt, hogy az iskolában mindig kirekesztettként bántak a lánnyal. A diákgyűléseken távol ült a többiektől, és a szünetekben is egyedül maradt. Szomorú tekintetét Jericho sohasem fogja elfelejteni. Szerintem annak idején sem sejtette senki, mi rejlik Miss Delacroix-ban. És ez most sincs másként. Court Hamilton azonban nem hagyta ilyen egyszerűen lezárni a témát. Azért nagyszerű, hogy visszatért hozzánk, ugye? Tényleg nagyszerű? Vajon mik lesznek a következményei a visszatérésének? Milyen érzéseket fog kiváltani? Mit idézhet elő a váratlan felbukkanása az elégedett, álmos kisváros életében? Ki fog szenvedni, és ki fog hasznot húzni belőle? A Belle Terre-iek vagy Maria Elena Delacroix? Jericho mérges volt magára, amiért annyi mindent elszalasztott a múltban. De vajon mit hoz majd a jövő? Ezért jött ide, Hamilton? förmedt rá a helyettesére. Hogy tapsoljon? Court Hamilton meglepetten nézett rá. Nem szokta meg, hogy a mindig higgadt seriff ilyen hangon beszéljen vele. Dehogy. Csak el akartam innen vinni, hátha beszélni szeretne még valakivel az utolsó tánc előtt. Jericho az órájára pillantott. Mindjárt éjfél. A partinak nemsokára vége. Köszönöm, Court biccentett most már sokkal barátságosabban. Szürke szeme komolyan csillogott. Tényleg van valaki, akivel beszélnem kellene. Azzal sarkon fordult, és leszaladt a lépcsőn. Jócskán kimagasodott a vendégek közül a teremben, és most a többiek feje fölött körülnézett. Fekete haja megcsillant a lámpák fényében, izmos, sudár alakja tekintélyt sugárzott. Maria Delacroix-val ellentétben a seriff az előkelő réteghez tartozott. Az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb családból származott, kitűnő iskolákba járt, a déli férfieszmény eleven szobra lehetett volna. Ő azonban visszahúzódó életet élt, és távol tartotta magát a város előkelőségeinek mesterkélt világától. Még a könnyű flörtök lehetősége sem csábította ebbe a társaságba. Mivel nagyon vonzó külsővel rendelkezett, sok nő akarta meghódítani, de egyik sem járt sikerrel. Mindnyájuk számára rejtély maradt. Szürke szemének hűvös pillantása még a legkitartóbb, legmakacsabb nőt is elriasztotta végül. Miután meggyőződött róla, hogy az ünnepség lassacskán véget ér, az emberek közé vegyült, akik azonnal utat nyitottak neki. Valami titokzatos erő áradt belőle, amelynek a hatása alól senki sem tudta kivonni magát. A szmoking tökéletesen állt rajta, talán még jobban kiemelte széles vállát, keskeny csípőjét, mint a khakiszínű egyenruha, amelyet hétköznap hordott. Köszönésképpen oda- odabólintott néhány vendégnek, miközben keresztülvágott az előcsarnokon. Egy félig nyitott erkélyajtónál aztán megállt. Fel sem tűnt neki, hogy a zenekar közben rázendített egy Cole Porter-dalra, amit különösen szeretett. Odakint csend honolt, ezért ő is halkan szólalt meg: Jó estét, Maria Elena! 3

2. FEJEZET Tényleg Rivers seriffhez van szerencsém? Maria egy kis erkélyen állt, háttal a férfinak. Ujjai most szorosabban kulcsolódtak a korlátra, ezenkívül azonban a legkisebb jelét sem mutatta a benne uralkodó feszültségnek. Ó, elnézést! Jó estét akartam kívánni. A hold sápadt fénye visszatükröződött a tenger sima tükrén. A lágy éjszakai szél Maria Elena arcába fújta fekete haját. Úgy nézett ki, mint valami álomkép. Jericho becsukta maga mögött az ajtót, és odalépett hozzá. Hirtelen megérezte a nő parfümjének illatát. Ahogy szorosan egymás mellett álltak, és a tengert figyelték, Maria arca majdnem hozzáért a férfi vállához. Félrehajtotta a fejét, és csendesen megjegyezte: Rég nem láttuk egymást, Jericho. Igen felelte kurtán a férfi. A zene elhallgatott a teremben, most csak a hullámok moraja hallatszott. A hold ezüstös sugarai lámpásként világították meg az éjszakát. Jerichónak önkéntelenül is az eszébe jutott, hányszor bámulta a holdat meg a tengert a saját teraszáról, miközben arra a lányra gondolt, akiből ez a vonzó nő lett. Mozdulatlanul állt, és érezte, hogy Maria elgondolkodva nézi. Várta, hogy az asszony tegye meg az első lépést. A szél megmozgatta a pálmák leveleit, és az egyik valahol a falhoz ért. A partra húzott vitorlások kötelei lágyan csapdosták az árbocot. Messze tőlük egy teherszállító hajó kürtje bődült fel tompán. Nem hittem volna, hogy valaha is viszontlátlak, ráadásul ezen a helyen folytatta Maria. Nem gondoltam volna, hogy egyszer még visszajövök Belle Terrébe. Én sem. Az asszony halkan felnevetett. Jericho Rivers, az ifjú titán, egyike a kevés barátaimnak, semmit sem változott. Szófukar, mint mindig. A férfi feléje fordult, de két keze még a korláton nyugodott. Mit mondhatnék, Maria Elena? Nem tudom. Mért jöttél vissza? kérdezte fojtott hangon a férfi. Megbízást kaptam. A munkám hozott ide. Pont ennek a múzeumnak a megnyitásáról várnak tőled tudósítást, amely egy isten háta mögötti kisváros múltját őrzi? A férfi felnevetett. Hát, ez elég hihetetlen. Túl jelentéktelen esemény ez egy ilyen ismert újságíró számára. Tévedsz, Jericho. Belle Terre történelme és az, ahogy a város még ma is őrzi a múltját, igenis számot tarthat az emberek érdeklődésére. Á, már értem. Szóval ez a te területed. Valakinek a szerkesztőségben eszébe jutott, hogy te innen származol, és máris ideküldtek. Így történt? Nagyjából igen. Biztosan visszautasíthattad volna a megbízást, de te nem tetted. Jericho hangjában gyengédség érződött, bár az arca rezzenéstelen maradt. A szeme azonban annál többet árult el. 4

Mariában hirtelen felébredt minden régi vágy, amit hosszú évekig elnyomott magában. A szíve vadul kalapálni kezdett. Megrázta a fejét, és a szája szinte hangtalanul azt a szót formázta: Nem. Mit keresel itt, Maria Elena? A férfi hangja rekedtesen esengett. Miért nem utasítottad vissza ezt a megbízást? Felhő takarta el a holdat, és a hirtelen támadt sötétségben néhány pillanatra mintha még a tenger is elnémult volna. Ez a munkám. Az asszony úgy hadarta a szavakat, mint valami begyakorolt szöveget. Nem én döntöm el, mit csinálok. Oda megyek, ahová küldenek. Most éppen Jericho közelebb húzódott hozzá, és Maria megérezte a férfi még mindig ismerős illatát. Vajon mit akar tőle Jericho? Minek faggatja? Talán dühös rá? Bizonytalanul megismételte: Éppen ide A szülővárosodba fejezte be helyette a mondatot a férfi, miközben áthatóan figyelte hajdani szerelmét. Az otthonodba, Belle Terrébe. Hazajöttél, hozzám. Nem! Maria lesütötte a szemét, és elfordult. Szaggatottan lélegzett, miközben elengedte a korlátot, mintha menekülni akarna. Jericho azonban gyorsabbnak bizonyult nála. Mögéje lépett, megragadta a kezét, és nekinyomta a korlátnak. Fogva tartotta, de a teste nem ért hozzá. Kissé előrehajolt, majd a fülébe súgta: Kérlek, maradj! Nem tehetem felelte a nő halkan, vontatottan. Nem egyedül jöttem. A többiek keresni fognak. Hogy visszamenjetek a szállodába? Jericho közelebb lépett hozzá, Maria érezhette testének melegét. És egyedül bújj az ágyba? Igenis! Egyedül! Tényleg ezt akarod? A seriff bal kezével átölelte a derekát, jobbjával pedig az álla alá nyúlt, hogy a nő kénytelen legyen a szemébe nézni. Biztos vagy benne, Maria Elena? Én itt most a munkámat végzem, Jericho, és nincs tovább hangzott a határozott válasz. Hogy kivel bújok ágyba, az nem tartozik ide. Hazudós húzta el a száját csibészesen Jericho, és ez a szó felért egy simogatással. Közben pillantása is végigsiklott az asszony igéző alakján. Ugye szándékosan vetted fel ezt a ruhát, amelyben úgy festesz, mintha folyékony arannyal öntötték volna le a tested? És miért vonultál ki egyedül a teraszra? Megmondom én! Azért, hogy kövesselek! Azért vagyok Belle Terrében, mert ideküldtek, nem pedig azért, mert haza akartam volna jönni hozzád. Maria makacsul a tengerre szegezte a tekintetét, ezért a férfi megint kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Nem, Jericho. A nő eltolta magától. Az a dolgom, hogy riportot készítsek. Semmi másra nem vágyom. Rád sem. Nem? A seriffnek ismét mosolyra húzódott a szája, mert látta, hogy Mariában ugyanaz a belső küzdelem dúl, amely órák óta őt is gyötörte. Ujja hegyével megérintette az asszony nyakát. Miért? Szerinted mi ez? Maria megragadta a férfi kezét, és kitapogatta rajta az összekaristolt karikagyűrűt. Mi a csoda? suttogta. Karikagyűrű a jobb kezeden? Mit jelentsen ez? Jericho hatalmas tenyere bezárult a nő kicsiny keze körül, és az ajkához emelte a csuklóját. Amit akarsz. Ha kívánod, sokat jelent, ha nem, akkor keveset. Tőled függ. Maria felnevetett, és homlokát a férfi vállához nyomta. Jaj, Jericho, szörnyű vagy! Tizennyolc év telt el. 5

Ez igent jelent? A seriff beletúrt a nő dús, sötét hajába, és kihúzta belőle a csatokat. Azután várt. Maria érezte a férfiban vibráló feszültséget, a nagy nehezen elnyomott türelmetlenséget. Felemelte a fejét, a haja a vállára hullt. Igen suttogta. Igen. Simogatni kezdte a férfi mellkasát, vállát, végül a karját a nyaka köré fonta. A pokolba is! nyögött fel. Miért nem tudlak elfelejteni? Annyi év után is csak te kellesz! A pokol még messze van, kedvesem szólalt meg nyugodt hangon Jericho, miközben szorosan magához ölelte Mariát. Ma éjjel viszont a mennyországban fogjuk magunkat érezni. Ezt megígérem! Maria aludt. Felhúzott lábbal, akár egy gyerek. A keze az álla alatt, a haja pedig szétterülve, Jericho párnáján. Kimerültnek látszott, és ennek nem csak az volt az oka, hogy egész éjjel szenvedélyesen szeretkeztek. Mélyen aludt, mégsem látszott békésnek vagy nyugodtnak. A férfi már a hajnal hasadtával felébredt, azóta Mariát figyelte. Semmiképpen sem akarta felébreszteni, és remélte, hogy a fény sem fogja felkelteni. A spalettákat azonban nem merte behajtani. Maria most a homlokát ráncolta álmában, és nyugtalanul forgatta a fejét jobbra-balra. Közben mormogott valamit egy olyan nyelven, amit Jericho nem értett. A takaró lecsúszott róla, mire a férfi óvatosan visszahúzta meztelen mellére. Utána visszaült az ágy melletti fotelba, és tovább gyönyörködött hajdani szerelmében. Újra kívánta őt, de tudta, hogy Maria most távol, egy másik világban jár, amihez neki semmi köze. Kellesz nekem, kedvesem suttogta, bár senki sem hallhatta. Éjjel-nappal. Mindig veled akarok lenni, még az álmaidban is. Óvatosan megfogta a kezét, és észrevette, hogy a nő arca kisimul. Nyilván megnyugtatta az érintés, ezért mellébújt, és lehunyta fáradtságtól égő szemét. Most teljesen beburkolta, szinte körülölelte a nő illata. Már nem tudta, ébren van-e, vagy a múlt éjszakáról álmodik. Megjelent előtte a derengő sötétség, a holdfény, amely csak halványan világította meg a szobát, eszébe jutottak a sóhajok, a simogató mozdulatok, a forró bőr érintése, a szenvedélyes csókok, a mámoros nyögések és kiáltások, amelyek többet mondtak el minden szónál Maria bársonyosan sima teste föléje siklott, a melle végigsimított a mellkasán. Azután egész testében megborzongott, amikor ráébredt, milyen izgató férfi lett a hajdani fiúból, élete első szeretőjéből. Amikor Jericho magához húzta, majd a kezével meg a nyelvével becézgetni kezdte a mellét, lehunyta a szemét, és átadta magát az érzéseinek. Jericho elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogyan ölelte át Maria a karcsú lábával az ő derekát, hogyan emelkedett meg a csípője, szinte sürgetően, hogy végre beléhatoljon. Az a csodálatos forróság, az eggyé forrott testek ritmikus mozgása egyszerre árasztotta el izgalommal és csodálatos nyugalommal a férfit. Mindig erről álmodott. Tudta, érezte, hogy egy napon újra átélheti majd. Jericho? Maria megsimogatta a haját, mire a seriff felriadt a gondolataiból, és megcsókolta szerelme kezét. Jó reggelt, Maria Elena! A nő bizonytalanul végigsimított a mutatóujjával a férfi ajkán. Csak te hívsz engem Maria Elenának. Mindenki más Mariának vagy Miss Delacroixnak szólít. És te melyiket szereted? 6

Nekem tetszik a Maria Elena. Az asszony egy pillanatra Jericho arcához tette a kezét. Már azt hittem, csak álmodtam az egészet. Nem. Tényleg melletted vagyok, kedvesem. Ebben a hazug világban te jelentetted számomra az egyetlen biztos pontot. Mégis elhagytál. Nem láttam más megoldást. Mi lett volna belőlem ebben a városban? És belőled? Maria felült az ágyban. Csak most vette észre a szoba egyszerű bútorzatát és visszafogott színeit. Olyan férfi szobája volt ez, aki a napi idegeskedés után nyugalomra vágyik az otthonában. Te végül is a tekintélyes Rivers családból származol, és jól láthattad előre, mit jelent ez a jövőd szempontjából. Én viszont Delacroix vagyok, és amíg Belle Terrében éltem, tudtam, mindenki úgy néz majd rám, mint egy kitaszított ember gyerekére, mint akinek egy utcanő vére folyik az ereiben. Az, hogy szerelmes lettem beléd, számomra csak egy csodás mesének tűnt, amely sohasem válhat valósággá. Mindez akkor vált teljesen világossá előttem, amikor azok a fiúk rám támadtak, hogy megmutassák, hol a helyem. Az egyik megpróbált megerőszakolni, mert nyilván úgy gondolta, hogy joga van hozzá. Innentől kezdve szemernyi kétség sem maradt bennem, mire számíthatok, ha itt maradok. Azok az átkozott gazemberek! sziszegte Jericho összeszorított fogakkal. Mit tettek veled?! Jól emlékezett arra az éjszakára, amikor rátalált Mariára a sötét utcán, ahogy szó szerint épp az életéért küzdött. Egy kislány, akit símaszkos fiúk vettek körül, mint prédájukra leső, vérszomjas farkasok. Végül csak elüldöztek a városból. Nem bíztál bennem eléggé. Hiszen még alig múltál tizennyolc éves, Jericho! A neved ugyan már ekkor is tiszteletet ébresztett Belle Terrében, és mindig rendkívül bátran viselkedtél, de ennek a hazug társaságnak az előítéleteivel szemben még te sem vehetted volna fel a harcot. Maria kedvesen kisimított egy tincset a férfi homlokából. És ez ma sincsen másként. Szóval megint elhagyod a várost? Az anyagot már felvettük. Nincs több dolgunk itt. És ez? Jericho elkapta az asszony csuklóját. Ez semmit sem jelent? A reggeli fényben egy aranygyűrű csillant meg Maria karkötőjére fűzve. Ez egy emlék, ami nagyon sokat jelent nekem. A nő megfordította a csuklóját, így a gyűrűje a férfié mellé került. Egyformák voltak. Csodálatos érték, amit őriznünk kell a szívünkben. És ha újra meglep a szerelem? Akkor mi lesz, Maria Elena Rivers? Amikor Jericho kimondta a nevet, amelyet régen annyiszor ismételgetett reménykedve és fogadkozva, Mariának könnyek szöktek a szemébe. Hevesen megrázta a fejét. Az nem történhet meg. A férfi azonban nem tágított. És ha én leszek szerelmes? Az asszonynak éles fájdalom hasított a szívébe. Jericho azonban megérdemli, hogy élje az életét, és szerelmes legyen. Van, amit ő nem tudna megadni neki, ezért csak ennyit válaszolt: Nem fogok az utadba állni. Jericho Rivers szárazon felnevetett. Annyi év után újra találkoztunk, és máris együtt töltöttük az éjszakát. Ez csak jelent valamit. 7

Igen, jelent. Az a sorsunk, hogy örökre szeressük egymást, de ne lehessünk egymáséi soha. Belle Terre nem a megfelelő hely ahhoz, hogy összekössük az életünket. Gondolkodtál már azon, mi lett volna, ha? Maria bólintott. Ha az apám nem ragaszkodott volna körömszakadtáig Belle Terréhez, ahol pedig annyira régimódi gondolkodásúak az emberek? Ha nem szeretett volna bele az anyámba, és ő is belé? Ha nem fojtották volna alkoholba a bánatukat? Vagy ha mi ketten csak a főiskolán találkozunk? Vagy netán egy másik életben? Nagyot sóhajtott. Ó, sokat rágódtam ezen De De nem így történt fejezte be a mondatot fájdalmas arccal Jericho. Ehelyett szinte belecsöppentünk egy házasságba, amelynek se eleje, se vége. Ennek a házasságnak köszönhetjük az olyan éjszakákat, mint ez a mostani. A férfi elmosolyodott. Bizony. És most? Hogyan folytassuk a napot? Még korán van. A holmimat összecsomagoltam, és a gépem csak este hat után indul. Addig csupán a bérelt autót kell elhoznom, amit a múzeum előtt hagytam. Ráadásul vasárnap van vigyorodott el Jericho. Ma nem kell dolgoznom. Rápillantott az éjjeliszekrényen álló órára. Tehát maradt még tizenkét óránk. Nincs valami ötleted, mivel töltsük? De, van egy ötletem. Maria elmosolyodott, és lehúzta a köntöst a férfi válláról. Méghozzá egy kitűnő ötletem, Rivers seriff. A köntös a padlóra csúszott, és az asszony az ágyba húzta Jerichót. Mi lehet szebb annál két szerelmesnek, mint azok az értékes órák, amelyeket az ágyban tölthetnek együtt? Tizenkét óra az ágyban? De kedvesem! nyögött fel a férfi, majd nevetve hozzátette: Nem hiszem, hogy végig győzni fogom. Próba, szerencse, szerelmem. Válasz helyett Jericho megcsókolta az asszonyt. Először lassan, finoman, azután egyre szenvedélyesebben. Közben simogatta, ahol érte, és úgy érezte, mintha most érintené először ezt a bársonyos bőrt meg a puha, csillogó tincseket Miközben a keze újabb és újabb izgató felfedezőútra indult, megint ráébredt, miért is szereti és kívánja annyira ezt a nőt. Maria keze mintha árammal töltené fel a testét, a szája maga a csábítás, és amikor végül föléje kerül, hogy beléhatoljon, olyan érzés fogja el, mintha ez lenne a legelső alkalom, ugyanakkor annyira heves szenvedély lesz rajta úrrá, mintha ez lenne a legutolsó is. Később kimerülten, boldog ernyedtségben feküdtek egymás mellett. Maria a férfi vállára hajtotta a fejét, Jericho pedig a haját simogatta. A nap ragyogóan sütött be a hatalmas ablakon, és ők ketten szokatlan békét éreztek magukban. Maria játékosan megcsiklandozta Jericho nyakát és mellét, azután még jobban hozzásimult. Odakint a szél csapkodta a fák leveleit, a hullámok lágyan csobogtak, kagylót és homokot sodorva a partra. Felvirradt egy újabb verőfényes, nyári nap. A távolból egy csecsemő sírása hallatszott. Maria felemelte a fejét, és fülelni kezdett. Az ablakon át aranyló napsugarak törtek be a szobába, de az ő szeme előtt minden elsötétült. Éjszaka vette körül, az ég áthatolhatatlan feketeséggel borult fölé. Ahogy akkor éjjel, évekkel ezelőtt. Maria megborzongott, mintha jeges fuvallat érintette volna meg. Ne! kiáltotta hirtelen, és ökölbe szorította a kezét. Legyenek átkozottak! Ezerszer átkozottak! 8

Jericho nem mozdult, nem próbálta vigasztalni. Tudta, szerelmének szüksége van erre a kitörésre. Ki kell engednie magából a dühöt, amely állandóan emésztette. Ő nem tehet mást, mint hogy kivárja, amíg megnyugszik. Tegnap este is ott voltak? A férfi csak megrázta a fejét. Maria ugyanolyan jól tudta a választ, mint ő. Talán az egyikük pezsgővel kínált? Vagy felkért táncolni? Istenem, ha csak rágondolok! Az asszony nagy lendülettel felült, és a kezébe temette az arcát. Végtelenül hosszúnak tűnő idő után felemelte a fejét, majd belenézett a napba. Hozzám ért valamelyikük? Megpróbáltam azonosítani magamban a hangokat. Egyszer már-már felismertem valakit, de aztán megint elfogott a kétség. Maga elé meredt, mintha gondolatban újra átélné az előző estét. Jericho érezte a hangjából áradó kétségbeesést, de tisztában volt vele, hogy Mariának ezzel egyedül kell megbirkóznia. Mindenkinek, aki odajött hozzám, hogy üdvözöljön, belenéztem a szemébe. Azt reméltem, kiolvashatok belőle valamit. Bűntudatot, sajnálatot, bosszúvágyat Esetleg félelmet vagy kárörömet. Kinyújtotta a kezét, mintha valami undorító dolgot akarna távol tartani magától. Évek óta próbálom felidézni magamban azt az arcot folytatta szaggatottan. Annak az arcát, akiről sikerült letépnem a maszkot. A sötétben azonban nem láttam jól a vonásait. Tegnap este egyszer olyan érzésem támadt, mintha a közelemben lett volna az illető. Pár másodpercig tartott az egész, de szinte égetett a belőle áradó indulat. Keserűen felnevetett. Persze tudom, őrültségnek hangzik, amit mondok. Mindkét kezével beletúrt a hajába. Lehet, hogy csak képzelődtem, annyira szeretném, ha leleplezhetném végre. Hevesen megrázta a fejét. De mégsem! Gyorsan Jericho felé fordult, aki aggódva figyelte őt, és közben észre sem vette, hogy a takaró egészen lecsúszott szerelme derekáig. Nem, nem tévedtem! Egyikük, vagy talán valamennyien ott voltak tegnap este! Jericho szerette volna a karjába szorítani szerelmét, és megvigasztalni. Végül azonban csak ennyit mondott: Nem, nem tévedsz. Amikor Maria meglepetten felkapta a fejét, gyengéden megsimogatta az arcát. Sajnos én sem tudom, kik ők, de ismerem a fajtájukat. A régi osztálytársaink közül csak kevesen hagyták volna ki a tegnapi partit és azt a lehetőséget, hogy újra láthassanak téged. Hogy vajon mi lett abból a csinos kislányból, aki a rossz származása ellenére is vitte valamire? kérdezte Maria. Vagy azért, hogy kipróbálják, milyen az emlékezőtehetségem? Valószínűleg mindkettő benne lehetett. Maria emelt fővel nézett szembe azokkal, akik régen bántották és megalázták. Mindenkinek jutott egy kedves mosoly. Vajon mi járhatott azoknak a férfiaknak az eszében, akik évekkel ezelőtt megkínozták? Csak vigyorogtak magukban a csínyen, vagy megpróbálták palástolni a félelmüket, nehogy Maria felismerje őket? Van közöttük egy is, aki sajnálja, ami történt? Sohasem fogjuk megtudni az igazat, kedvesem. Vagy legfeljebb akkor, ha egyszer végre tisztán vissza tudok emlékezni. Az asszony megfogta Jericho kezét. A lányunk most lenne tizennyolc éves, ha életben maradt volna. Maria a gondolataiba mélyedt. Az étterem későn zárt be, és én leszaladtam a partra, hogy találkozzam veled. Ott vártak rám egy fa alatt. Ha jobban vigyáztam volna, akkor most élne. 9

De mire kellett volna vigyáznod? Hogyan lehettél volna óvatosabb? Jericho semmi szín alatt nem akarta, hogy az asszony magát hibáztassa a történtekért. Belle Terrében mindig nagyon jó volt a közbiztonság. Soha nem zárták az ajtókat, és az ablakok is általában tárva-nyitva állnak. Senki sem sejtette, hogy ilyesmi megeshet. Ha valaki egyáltalán hibás, akkor az én vagyok. Ott kellett volna várnom téged az étterem előtt, amíg letelik a műszakod, nem pedig a parton. De nem tudhattad, hogy Nem vágta rá gyorsan Jericho. És te sem. Maria nem felelt semmit, csak szomorúan maga elé meredt. Jerichónak belesajdult a szíve, ha eszébe jutott, hogy pár órával ezelőtt még szinte szünet nélkül mosolygott. Lassan azonban kisimultak az asszony vonásai. Kint jártam a temetőben, és láttam a rengeteg virágot szólalt meg halkan. Azt hittem, nem tartod már számon, hogy ma lenne a születésnapja. Sohasem felejteném el. Jericho minden évben kiment a temetőbe ezen a napon. A sírt csak egy kis kő jelölte, rajta ez a felirat állt: Egy kislány. Így akarta Maria Elena. Vajon magát vagy Jerichót kívánta megvédeni ezzel? Esetleg a gyereket? A férfinak még nem adódott alkalma arra, hogy ezt megkérdezze tőle. A történtek testileg is, lelkileg is nagyon megviselték az asszonyt. Azután hirtelen eltűnt, anélkül hogy Jerichónak egy szót is szólt volna. Itt hagyta Belle Terrét, hátha így megszabadulhat az iszonyatos emlékektől is. A férfi nem tehetett mást, el kellett fogadnia a döntését. Neki csak a sír maradt, amelyre minden évben virágot vitt. Köszönöm, Jericho. Maria hallgatott egy darabig, majd eltűnődve hozzátette: Tényleg különös, hogy épp most nyitották meg ezt a múzeumot, és pont engem küldtek ide tudósítást készíteni róla. Nagyot sóhajtott. Vagy ez a sors keze lenne? A seriff nem válaszolt. Magához ölelte az asszonyt, szorosan tartotta, miközben mind a ketten az eget nézték. Maria nemsokára megint elmegy. Túl nagy megrázkódtatást kellett átélnie tizenhét évesen. Megint el fogja őt veszíteni. De amíg lehet, addig a karjában tartja, és gondoskodik róla, hogy ne essen bántódása. Hirtelen észrevette, hogy az asszony elaludt az ölelésében. Óvatosan lefektette, és arra gondolt, legalább lesz egy kis nyugalma szegénynek. Amikor megszólalt a csengő, ijedten eszmélt fel. Ő maga is majdnem elaludt. Gondosan betakarta Mariát, és óvatosan felkelt az ágyról. Gyorsan felrángatta a nadrágját, majd ment, hogy ajtót nyisson. Court! A máskor kifogástalan egyenruha most gyűrötten és koszosan lógott a helyetteséről. Mi történt? A múzeumnál akadt egy kis felfordulás. Micsoda? Ma, korán reggel egy fiú valószínűleg el akarta lopni az egyik kocsit, amelyik a múzeum parkolójában állt. Rövidzárlatot idézett elő benne, hogy elindítsa, mire a kocsi nem sokkal később a levegőbe röpült. Ismerjük a tettest: Toby Parker. És? A robbanás átrepítette a parkolón. Óriási szerencséje volt, így megúszta néhány karcolással meg kisebb égési sérüléssel. Persze bíróság elé fogjuk állítani, de a kocsi teljesen kiégett. Jericho értetlenül csóválta a fejét. De miért hagyták ott azt a kocsit a parkolóban? A múzeum éjjel zárva van. Hirtelen megértette, mi történt. A kocsi Maria Elena bérautója lehetett. 10

Megtaláltuk az elszenesedett iratokat, amelyekből kiderül, hogy az autót Miss Delacroix bérelte. Jericho megköszörülte a torkát. Lezárták a környéket? Mindenki tudja a dolgát? Igen, uram. Senki nem nyúl semmihez a maga engedélye nélkül. Jó. Győződjön meg róla, hogy minden rendben van! Öt perc, és én is megyek. A seriff becsukta az ajtót a rendőr után, és úgy állt ott, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Te jó ég, mit jelentsen ez? Amikor könnyű lépteket és ruhasuhogást hallott a háta mögül, lassan megfordult. Maria állt a hálószoba ajtajában, az ő köntösébe burkolózva. A gyönyörű felesége, akit imádott, és akit mindenáron meg akart védeni. Hallottad? Megfordult a fejemben, vajon mit válthat ki a visszatérésem Belle Terrébe. Az asszony sápadtnak tűnt, de egyébként nyugodtnak látszott. Most már kiderült. Nem, még semmi sem derült ki ellenkezett Jericho. Még az sem, hogy bomba okozta-e a robbanást. Talán csak véletlen, hogy épp a te kocsiddal történt. Akkor meg mire véljük az egészet? Esetleg bandaháború dúlna Belle Terrében? Maria kételkedő arcot vágott. Belle Terre már nem az az álmos kisváros, amit tizennyolc évvel ezelőtt itt hagytál. Az lehet. De te sem gondolhatod komolyan, hogy merő véletlenségből robbant fel a kocsim! Fogalmam sincs, mit gondoljak jegyezte meg őszintén Jericho. Maria okos nő, átlát a mellébeszélésen. Semmit sem állíthatunk biztosan addig, amíg a vizsgálat le nem zárul. Mindenesetre jó lenne, ha ma este elrepülnél. Akkor biztonságban lennél. Csak egy baj van, Jericho. Nem fogok felszállni a gépre. Mit jelentsen ez? Sajnálom. Az asszony keresztbe fonta a karját a melle előtt, és nekidőlt az ajtófélfának, majd mosolyogva kijelentette: Belle Terrében maradok, amíg az ügy nem tisztázódik. A fenébe is, Maria Elena! Jerichónak a szava is elállt hirtelen, amikor az asszony lecsúsztatta magáról a köntöst. Mit csinálsz? Fel akarok öltözni. Az asszony sarkon fordult. És neked is ezt ajánlom. Kivéve, ha egy szál nadrágban kívánsz megjelenni a tett színhelyén, ami meglehetősen rosszat tenne a tekintélyednek nevetett Maria. Hol? Ahol a robbanás történt, szívem. Mindenki azonnal rájönne, hogy a feleségeddel háltál. Azt mondtad: a feleségemmel? Igen, átmenetileg az vagyok. Amíg másikat nem találsz. Jericho szája mosolyra húzódott. Maria Elena végre kiejtette azt a szót, amelyet már régóta szeretett volna hallani a szájából. Csak az alkalom nem volt megfelelő. Az asszony most nem maradhat mellette, ellenkezőleg: minél gyorsabban el kell tűnnie a városból! Bárcsak meg tudná győzni erről! Rosszallotta Maria döntését, de tudta, hogy ő is ugyanezt tette volna a helyében. Csak büszkeséggel gondolhat rá, hogy ez a bátor asszony, akit a külvilág Miss Delacroix- ként ismer, pedig a valódi neve Maria Elena Rivers, az ő felesége. Számomra a házasságunk olyan fogadalom, amely a sírig tart felelte elszántan Jericho. Vagy legalábbis addig, amíg meg tudlak védeni. 11

3. FEJEZET Maria Elena Delacroix Rivers egy párduc kecsességével mozgott. Egy tapasztalt párducéval, amely úgy ismeri a dzsungelt, akár a tenyerét. Ezt a dzsungelt azonban emberek alkották. A kocsija megfeketedett roncsként árválkodott az üres parkolóban. A fiúnak, aki az autót el akarta kötni, hogy furikázzon vele egy kicsit a városban, nem történt komoly baja. Megúszta pár karcolással, néhány sebbel. Csak remélni lehetett, hogy jó lecke lesz ez a számára. Amíg az ijedt fiatalembert a mentősök meg a rendőrök a gondjaikba vették, Maria óvatosan körüljárta az autót. Jericho figyelte, mit csinál. Maria tudósítóként sokszor dolgozott külföldön, többek között a Közel-Keleten is. Mikrofonjával és kamerájával több válságövezetben járt, megkapó felvételeiért Pulitzerdíjat is kapott. Biztosan láttál már ilyet jegyezte meg Jericho. Igen, láttam már hasonlót válaszolta halkan az asszony, de ez másmilyennek látszik, mint azok a kocsik, amiket bombával robbantottak fel. Az asszony felegyenesedett, és a seriffre nézett. Első látásra úgy tűnt, hogy a tettes nem ért a robbanószerekhez. Most viszont inkább úgy gondolom, hogy nagyon is tudta, mit csinál. Az egyetlen, amire nem számított, ez a kis autótolvaj, aki balszerencséjére rossz időben rossz helyen tartózkodott. Azt hiszed, hogy a robbanásnak nincs köze a rövidzárlathoz? Ha igen, akkor csak véletlenül. Szerintem a kettő nem függ össze egymással. Maria kisimította a haját a homlokából. Le merném fogadni, hogy a szakértőid meg fogják találni az időzítőt, amely a benzintartályra helyezett gyújtószerkezettel állhatott összeköttetésben. Jericho csak bólintott, és továbbra is feszülten figyelte az asszonyt. Maria még egyszer körüljárta a roncsot. Ezt az egészet figyelmeztetésnek szánták. Amikor felnézett, látta, hogy a férfi agyán is ugyanez a gondolat suhant át. De ezúttal rossz lóra tettek. A seriff meglepetten felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Maria összefonta a melle előtt a karját. Megint megszemlélte az autót, azután Jerichóra pillantott. Bárki tette is, alaposan melléfogott. De legalább választ kaptál a kérdésre, amit múlt éjjel tettél fel magadnak. A seriff halkan beszélt, és azon igyekezett, hogy érzelemmentes maradjon a hangja. A tettest a múzeum támogatói között kell keresnünk. Maria keserűen felnevetett. Azt hiszi a szánalmas bolondja, hogy amiért egyszer már sikerült elüldözniük, most is el fogok menekülni! Egy darabig hallgatott, azután folytatta: De azóta sok minden megváltozott. Már nem az a megfélemlített kislány vagyok, aki rossz környékről származik. És már régóta nem futamodom meg senki és semmi elől. Kivéve engem akarta mondani Jericho. Pár órával ezelőtt mindent megtett volna azért, hogy Mariát Belle Terrében marasztalja. Most viszont az életéért kellett aggódnia, ha esetleg mégis itt maradna. 12

Rivers seriff! Court Hamilton csak pár lépésre állt tőlük, és látszott rajta, hogy nem szívesen szakítja félbe a beszélgetésüket. Ne haragudjon, de a nagybátyám szóval Hamilton kapitány szeretne beszélni magával. Yancey Hamilton egy különleges egység parancsnoka volt. Udvariassága és szakmai tudása közismertté tette az egész államban. Biztosan nem zavarná a seriffet munka közben, ha nem lenne rá jó oka. Lehet, hogy felfedezett valami fontosat, esetleg már véleményt is alkotott az ügyről. Mindenesetre Maria Elenát egyelőre nem kellene különféle feltételezésekkel terhelni. Máris. Jericho az asszonyhoz fordult, és megfogta a kezét. Egyelőre nincs több dolgunk a helyszínen. Át kell adnunk a terepet a szakértőknek. Hamilton szívesen visszakísér téged a szállodába A Parti Sétány fogadóban lakom felelte az asszony. Rendben van, indulhatunk. Nem akarta, hogy a történtek beárnyékolják a Jerichóval töltött csodálatos éjszaka emlékét. Eredetileg csak a mai napig foglaltattam szállást, de Eden Cade biztos meg tudja oldani, hogy tovább maradhassak. Jericho sokkal jobban örült volna, ha Maria átköltözik hozzá, mert ott nagyobb biztonságban tudhatta volna. A legjobb azonban kétségkívül az lenne, ha az asszony elrepülne Belle Terréből, lehetőleg minél messzebbre. Jó, akkor indulás a Parti Sétányba! Kényszeredetten elmosolyodott, és elengedte Maria kezét. Azután a helyetteséhez fordult. Court, kérem, személyesen kísérje el Miss Delacroix-t a szobájába, és maradjon a fogadóban, amíg én itt végzek! Igen, uram felelte udvariasan a fiatal rendőr. Maria feltételezte, hogy Court is Lady Mary tanítványa lehetett. Gyerekkorában az asszony is járt az idős illemtanárnőhöz, persze külön, nem az osztálytársaival együtt. A finom, de elszegényedett úrihölgy abból élt, hogy a régi, társaságbeli családok csemetéit tanította jó modorra. Maria Elena is tőle tanulta az illemet, bár az ö családjából csak szép kurtizánok kerültek ki nemzedékek óta. Előző este az asszony úgy érezte, hogy valami megváltozott, és már nem számít, milyen családban született. Be kellett látnia azonban, hogy óriásit tévedett, és elhatározta, egyszer s mindenkorra kiveri a fejéből ezt az ostoba gondolatot. Félreteszi az emlékeket, és ezentúl csak Jerichóval foglalkozik. A férfin már megint a seriffegyenruha feszült, amelynek szigorú szabása még jobban kiemelte Jericho tekintélyt parancsoló megjelenését. Szmokingban a hamisítatlan déli úriember megtestesítőjének látszott, az egyenruhában azonban a jog és a rend rendíthetetlen bajnokának. Maria már fiatalkorában is elég kiábrándultan tekintett a világra, később pedig, amikor riporter lett, ez a látásmód csak erősödött benne. A munkájában azonban nem ez tükröződött, hiszen az elesetteket és az áldozatokat mindig nagy részvéttel mutatta be. Úgy érezte, Jericho azok közé az emberek közé tartozik, akik képesek együtt érzően és barátságosan bánni az emberekkel. Ő ismerte a férfit a gyengéd és figyelmes oldaláról is. Jericho nem tett neki szemrehányást, amiért elhagyta, és soha nem beszélt keserűen az elvesztegetett évekről sem. Maria most megint feléje fordult. Felhívsz, ha megírtad a jelentésedet? Amióta ide jöttek a parkolóba, a férfi csak egyetlenegyszer érintette meg, amikor az imént megfogta a kezét. Azt sem magyarázta meg a többieknek, miért tartózkodott éppen nála Maria. Senki sem merte megkérdezni, mi az oka, hogy az asszonyon még mindig az az estélyi ruha van, amely most, a reggeli nap sugaraiban, sokkal szembetűnőbben csillogott, mint este a múzeum előcsarnokában, a kristálycsillárok 13

fényében. Jericho nyugodt magabiztossága és szigorú tekintete elejét vette minden kíváncsiskodásnak. Amikor Maria látta, milyen tisztelet övezi a seriffet, megnyugodott, hogy senki sem fog rosszindulatú pletykákat terjeszteni róluk a hátuk mögött. Megígérem. Jericho gyengéden megcirógatta az asszony arcát. De nem is telefonálok, inkább beugrom hozzád, ha már végeztünk. Maria szerette volna viszonozni a férfi kedves mozdulatát. Legszívesebben belecsókolt volna a tenyerébe, és közben figyelte volna az arcát. Csak Jericho közelében érezte magát biztonságban. A férfi mintha olvasott volna a gondolataiban, hozzáhajolt, és a fülébe súgta: Nyugodtan elmehetsz az ifjú Courttal. Nincs mitől félned, legalábbis egyelőre. Tudom. Maria megsimogatta a seriff kezét, köszönetképpen mindazért, amit érte tett. Búcsúzásul futó csókot lehelt az arcára, amitől olyan forróság járta át, mintha először érintette volna meg az ajkával Jericho ugyanezt érezhette, mert az asszony látta rajta, hogy elakad a lélegzete, és egy pillanatra lehunyja a szemét. Hamarosan azonban összeszorította a fogát, és erőt vett magán. Most már indulnod kell jegyezte meg a férfi csendesen, és elhúzta a kezét, amelyen most is ott csillogott az arany karikagyűrű. Megyek, amint tudok. Maria bólintott. Annyira vágyott a férfi közelségére, hogy szólni sem bírt. Hosszan nézte a seriffet, majd elfogadta Court Hamilton felé nyújtott karját. Királynőként vonult ki a parkolóból a rengeteg ember között, aki a bűntett helyszínén időközben összeverődött. Készségesen nyitottak utat neki. Már sötétedni kezdett, amikor Jericho megérkezett a fogadóhoz. Napfelkeltekor Maria mellett ébredt, és napnyugtakor is az ő oldalán lesz. A helyszínelés tovább tartott, mint gondolta, mégsem talált semmi érdemleges nyomot. Abból indultak ki, hogy a tettes eredetileg az üres parkolóban szándékozott felrobbantani a bombát, tehát emberéletet nem akart kioltani. Egyelőre legalábbis nem mormolta a fogai között Jericho, miközben kinyitotta a nehéz lengőajtót, és a portáshoz lépett. De vajon mi lesz legközelebb? Szerette volna, ha Maria nem utazik el. Mindennél jobban vágyott arra, hogy az asszony vele maradjon, és együtt éljék le az életüket, most mégis meg kell próbálnia rábeszélni, hogy minél hamarabb hagyja el a várost. Jericho? Eden Cade a konyhából jött elő, kezében egy szalvétával letakart tálcát tartott. Már feladtuk a reményt, hogy itt vacsorázol. Ma este? ráncolta össze a homlokát a seriff. Elfelejtette volna a meghívást? Nem valószínű, ahhoz túl jól főztek a Parti Sétány fogadóban. Persze előfordulhatott volna ez is, hiszen amióta Maria a városba érkezett, semmi másra nem tudott gondolni. Ó, nem. Adams nincs itthon. Eden mosolyogva pillantott le domborodó pocakjára. Egy hete folyton úton van, mert mindent el akar intézni, mielőtt a baba megszületik. Hát már ennyire közel az idő? Jericho eltűnődött, vajon ő ennyire feledékeny-e, vagy csak félreértette Adamset, amikor a szülés várható időpontjáról beszélgettek. Eden önkéntelenül is elnevette magát a seriff gondterhelt ábrázata láttán. Ha lehet, most még csinosabb volt, mint azelőtt. A terhesség kifejezetten jól állt neki. Dehogy! Csak Adams már nem győzi kivárni. El akar intézni mindent, hogy aztán Cullennel együtt az őrületbe hajszoljanak engem a kíméletükkel. Ha valamelyikük meglátna tálcával a kezemben, rögtön szívrohamot kapna! Jericho elvigyorodott. Nagyon jól el tudta képzelni, hogyan is viselkedhetnek azok ketten. Adams Cade-del, a ragyogó mérnökkel és csalhatatlan ösztönű befektetővel 14

szoros barátság fűzte össze őket, amióta csak az eszét tudta. Amikor Adams visszatért Belle Terrébe, és feleségül vette Edent, élete legjobb döntését hozta meg. Cullen is hasonlóképp ebben a kisvárosban találta meg végül a helyét. Miután Eden első férje meghalt, és az asszony hazaköltözött a Marquesasz-szigetekről, senki sem hitte volna, hogy hajdani komornyikjuk, Cullen jól fogja itt érezni magát. Mégis így történt, és a hű inas kiterjesztette gondoskodó szeretetét Edenről Adamsre is. Jericho mindig jól szórakozott azon, ahogy Cullen Eden körül sürgölődött, mint valami óvó bácsi, de most inkább Maria töltötte ki a gondolatait. Eden terhességét az orvosok valóságos csodának tartották, és ez csak tovább növelte a kis család örömét. Bocsáss meg, Eden mondta gyorsan Jericho. Add csak ide azt a tálcát! Tessék nyújtotta át az asszony. Igazán köszönöm. És hová kell vinnem? Hogy őszinte legyek, a legjobbkor érkeztél. Eden a férfi vállára tette a kezét, majd egy kis lifthez vezette, amelyet Adams nemrég építtetett. A második emeletre kellett volna felvinnem. Legfelülre? Eden régebben a legfelső emeleten, egy önálló lakosztályban élt. Az esküvő után azonban Adamsszel egy különálló, régi villába költöztek, amely szintén a szállóhoz tartozó hatalmas telken épült. Azt hittem Hogy Adams meg én a villában lakunk? Eden megállt a lift mellett, és megnyomott egy kis gombot. Közben a másik kezével végigsimított kiálló hasán. Úgy is van. A lift ajtaja hangtalanul kinyílt. Jellemző. Minden, amit Adams intéz, tökéletesen működik. Jericho udvariasan félreállt, hogy előreengedje Edent. Az asszony azonban megrázta a fejét. Én nem megyek fel. Hogyhogy? Az asszony elmosolyodott. Eredetileg azt terveztem, a vacsora alatt Maria Elenával maradok, hogy ne egyen magányosan, de aztán szerencsére megérkeztél. Jelenleg Cullen vigyáz rá, szegény Court Hamiltont pedig leküldte, hogy a szálló körül járőrözzön. Most azonban, hogy megérkeztél, a jó öreg komornyikom minden bizonnyal szíves-örömest átadja az őrhelyét neked. Cullen őrzi Mariát a második emeleten? Igen. Mivel sejtettük, hogy majd benézel, szólt a szakácsnak, állítson össze egy hidegtálat kettőtöknek. Eden megfogta Jericho karját. Jó étvágyat hozzá, utána pedig jó éjt! Mosolyogva biccentett, és már el is tűnt a férfi mellől. Pár másodperc múlva a lift megállt a második emeleten. Az ajtó megint hangtalanul nyílt szét. Cullen a folyosón ücsörgött, az ölében egy nagy fotóalbumot tartott, azt nézegette az orrán billegő szemüvegen keresztül. Amint felismerte az új vendéget, szélesen elmosolyodott, majd gyorsan a szája elé tette a mutatóujját. Maria Elena alszik? érdeklődött suttogva Jericho. Cullen csak bólintott. Majd én őrködöm, amíg felébred. Az öreg komornyik nehézkesen felállt, és a hóna alá kapta az albumot. Mielőtt elindult volna, kinyitotta Jericho előtt a lakosztály ajtaját. A küszöbről a seriff még visszafordult. Köszönök mindent. Cullen ismét némán bólintott, majd a lifthez ment. 15

Örülök, hogy segíthettem, seriff. Miss Delacroix Miss Edenre emlékeztet. Lehalkította a hangját. Bátor asszony, és már sok mindenen ment keresztül. Nem csoda, ha ilyen szomorú. Maria Elena Riversnek hívják, Cullen. Tizennyolc évvel ezelőtt összeházasodtunk. Jericho hirtelen természetesnek érezte, hogy elmondja az idős férfinak az igazságot. Tudta, hogy az öreg megőrzi majd a titkát. Cullen arca felderült, de egyáltalán nem tűnt meglepettnek. Akkor maga majd elűzi Mrs. Rivers szomorúságát, ahogy Adams is tette Miss Edennel. A komornyik beszállt a liftbe. Jó éjszakát, uram! És ne feledje, itt vagyok a közelben, ha szükségük lenne rám. Mielőtt Jericho válaszolhatott volna, a liftajtó összezárult. A seriff letette a tálcát egy asztalkára, és Maria Elena keresésére indult. A lakosztályon látszott, hogy valaha Edené lehetett. A tágas helyiségeket szellősen, de elegánsan rendezték be. Jericho óvatosan kinyitotta a hálószoba ajtaját. Sötét volt, a függönyöket összehúzták, ennek ellenére rögtön észrevette, hogy a nagy ágy üres. Körbetekintett, és az alkonyati vöröses derengésben megpillantotta Mariát. Az asszony egy keskeny ajtó előtt állt, amelynek üveges részén át behatoltak a lemenő nap utolsó sugarai. Zöld selyemköntöse smaragdként ragyogott a fényben. Összefont karral nézett ki a fogadó kertjére. Nem találod különösnek, hogy itt vagyok, Jericho? Úgy értem, annyi év és azok után, ami történt. A férfi megdermedt. Vajon honnan tudta Maria, hogy már nincs egyedül, és éppen ő, aki pár méterrel mögötte áll? Felismerte a járását? Vagy az illatát? Netán arról a bizonyos hatodik érzékről lenne szó? Mármint itt, Belle Terrében, vagy Eden fogadójában, a Fancy Row-n? kérdezte csendesen, bár pontosan értette, mire gondol az asszony. A Fancy Row Belle Terre legelőkelőbb utcája. Ez mindent elárul, ugye? Maria most feléje fordult. Itt éltek az elegáns kurtizánok, a gazdag ültetvényesek szeretői. Kivakarták őket a nyomorból, olyan luxuslakosztályokba költöztették őket, mint a királynőket, valójában mégis semmibe vették őket, mint ahogy a gyermekeket is, akiket a világra hoztak. Pedig a város legszebb házaiban éltek. Amiről beszélsz, az már a múlté jegyezte meg Jericho, miközben figyelmesen nézte, ahogy Maria fel-le járkál a szobában. Látszott, hogy az asszonyon nincs melltartó. Változnak az idők, Maria Elena, és az emberek is. Tényleg? Az asszony két kézzel hátrasimította dús haját. Vannak azonban olyan emberek, akiknek kapóra jött, hogy most itt vagyok. A Delacroix lány ugyanabban az utcában lakik, ahol a felmenői űzték ősi mesterségüket. Azt beszélik, a te családod asszonyai voltak a legelegánsabbak, a férfiak csak úgy zsongtak körülöttük. Te meg úgy teszel, mintha közönséges utcanők lettek volna, akik pár dollárért bárkivel lefekszenek. Nem bárkivel javította ki Maria. Szigorúan csak azzal, aki a legtöbbet fizette érte. Hozzájuk viszont egy életen át hűek maradtak. És törvénytelen gyerekeket szültek nekik, akiket Delacroix-nak hívtak, mert nem vehették fel az apjuk nevét. Szeretőt tartani és szeretőnek lenni természetes dolognak számított abban az időben, drágám. Ez nem a te szégyened. A seriff szerette volna a karjába zárni az asszonyt, de érezte, most visszautasításban lenne része. 16

Tévedsz, Jericho. Nagyon is sok közöm van hozzá. Delacroix vagyok, egy lenézett család utóda. Belle Terrében nem felejtenek az emberek. Mi másért kellett elveszítenem a gyermekemet? De azt éretlen fiúk művelték veled, Maria Elena. Gonosz és neveletlen fiatalok, de még majdnem gyerekek. És átkozott előítéletek rabjai! tört ki Mariából, miközben hátat fordított Jerichónak. Mint ahogy a többi tisztes Belle Terre-i polgár is. A férfi felsóhajtott, és megdörzsölte a halántékát. Szerinted én is közéjük tartozom? Vagy Eden? Esetleg Adams meg a fivérei? Már elfelejtetted, milyen kedvesen bántak veled? Maria még mindig háttal állt neki, de a férfi látta, hogy a válla lassan leereszkedik, és lehajtja a fejét. Biztos, hogy mindnyájan egyformák vagyunk? Mindenki fennhéjázó és gyűlölködő csak azért, mert nem a szépséges Delacroix családból származik? Talán elfelejtetted, hogy a gyerek, akit elveszítettél, az én kislányom is volt, és én ugyanúgy szenvedtem, mint te? Én nem. Maria tehetetlenül megrázta a fejét, és elhallgatott. Jericho látta, hogy a könnyeivel küszködik Oda kellett mennie, hogy a karjába zárja. Akkor is, ha esetleg visszautasítják. Amikor átölelte, Maria felé fordult, hozzásimult, majd felemelte a fejét. Forró és szenvedélyes csókban forrtak össze. Jericho megízlelte a nyelvét, érezte a fogait. Az asszony simogatni kezdte széles mellkasát, csókolgatta a nyakát, a haját. Teljesen hozzátapadt, mintha nem tudna elég közel kerülni hozzá. Még nyögte, miközben gombolni kezdte a férfi ingét. Érezni akarom a bőrödet, a kezedet, a szádat. Mindenedet. Nagyon kívánlak Számomra rajtad kívül nincs más férfi. Ne, kedvesem! A seriff megfogta Maria kezét. Piszkos vagyok, bűzlöm az olajtól meg a füsttől. De Jericho vagy, és nekem csak ez számít suttogta az asszony, azzal lábujjhegyre állt, és csókot lehelt a seriff nyakán lüktető érre. A férfi felnyögött. Ahogy egymás szemébe néztek, Jericho ráébredt, hogy Maria tekintetében félelem bujkál. Rettenetes félelem. Nem a haláltól, hanem attól, hogy nem úgy élt, ahogy kellett volna. Az asszony szeretkezni akart Jerichóval; hogy érezze, még él. Gyászolta a kislányt, akit elveszített, és a közös életüket, amelyről le kellett mondaniuk, talán örökre. Ez a pillanat azonban az övék lehetne, hogy többé senki se vehesse el tőlük. Igen válaszolta Jericho a ki nem mondott kérdésre. Igen. Egy mozdulattal lehámozta Mariáról a köntöst, a karjába vette, és lefektette az ágyra. Ő maga felegyenesedett, hogy levetkőzzön. Az asszony felkönyökölt, úgy nézte. Tekintete végigsiklott a férfi erős, izmos mellén, széles vállán, keskeny csípőjén, lapos hasán. Nem tudott betelni a látványával. Pár másodperc múlva Jericho meztelenül állt előtte, teljes szerelmi fegyverzetben, perzselő tekintettel. Úgy kívánta Mariát, mint ahogy még soha egyetlen nőt sem, de várt, még ha iszonyú önuralomra volt is ehhez szüksége. Az asszony érezte, arra vár, hogy ő tegye meg az első lépést, ő határozza meg a tempót. Kitárta hát a karját, és azt suttogta: Gyere, Jericho, hadd érezzem, hogy élek! Bizonyítsd be, milyen szerencsés vagyok! A férfi nyomban mellette termett. Ezúttal mellőzték a hosszú előjátékot. Mindketten tudták, mit akarnak. A testük egybeforrt, és hamarosan egy ritmusra mozgott. 17

Jericho hallotta az apró nyögéseket, amelyek még jobban felizgatták. Szenvedélyesen megcsókolta az asszonyt, és egyre hevesebb tempót diktált. Minden másról megfeledkeztek, a robbantásról, az autótolvajról meg a kiégett roncsról is. Csak egy férfi és egy nő létezett, akik örökre szeretik egymást. Jericho érezte, hogy mindjárt eléri a csúcsot. Maria egyre hangosabban nyögdécselt, majd a férfi dereka köré kulcsolta a lábát, felkiáltott, és hatalmas sóhajjal hátrahanyatlott. Jericho ugyanebben a pillanatban nyögött fel, azután lassan ráborult Mariára. Az asszony magához húzta a fejét, és gyengéden arcon csókolta. Viharos szeretkezésük olyan ölelésben végződött, amely felemelte és megnyugtatta a lelküket. A férfi tudta, hogy számára Maria a legfontosabb ezen a világon, nélküle értelmetlen az élete. Ő az az asszony, akit tiszta szívből szeret. A felesége. 18

4. FEJEZET Mint mindig, Jericho most is hajnalban ébredt. Felült, és Mariát nézte, aki még mélyen aludt. Sok minden kavargott a férfi fejében, emlékképek merültek föl benne a gyerekkoráról meg Belle Terréről. Összeszorította a fogait, amikor arra gondolt, mi mindent kellett elviselnie Mariának. Szinte egész életében ismerte őt, és amióta csak az eszét tudta, szerelmes volt belé. Sokáig reménytelenül. Az éjjel többször is szeretkeztek, az alvó asszony mégis ártatlan, félős kislánynak tűnt, ahogy szétterült hajjal a párnáján feküdt. Mintha megint az a szégyenlős kis bakfis lenne, aki annak idején arra vágyott, hogy ne nézzék le őt. Később azonban minden megváltozott, amikor rájött, mit jelent Belle Terrében, ha valaki Delacroix-nak születik. Az emberek számon kérik rajta nagyanyái, nagynénjei és unokatestvérei bűneit. Nem bocsátják meg azt sem, hogy okosabb és csinosabb, mint a többi Belle Terre-i lány, holott ő csak egy Delacroix. Amikor Jericho először találkozott vele, szégyenlős kis véznaság volt, keskeny arcához képest túlméretezettnek tűnt szürke szeme és fekete hajkoronája. Alig múlt tízéves, épp akkor érkezett új tanulóként az osztályba. Elveszettnek látszott, teljesen összezavarta az a szokatlan gazdagság, amely a magániskolában körülvette. Jericho ekkor már a nagy fiúk közé tartozott. Maria első nap azt sem tudta, hogy kell bezárni a szekrényét. Idegességében leejtette a könyveit, és azok szanaszét szóródtak a folyosó kövén. Jericho véletlenül arra járt, és segített felszedni őket. Végül megmutatta a kislánynak, merre keresse az osztályát. Ebből az udvarias gesztusból, amely a jól nevelt fiú számára természetes volt, különös barátság fejlődött, s az évek során egyre jobban elmélyült. Mindez azonban nem maradt következmények nélkül. A többiek bántó megjegyzéseket tettek rájuk. Jericho később rájött, hogy csak azt ismételgetik, amit a szüleiktől hallanak. A fiúk közül néhányan ugratták, amiért olyan lánnyal barátkozik, akinek szerintük semmi keresnivalója nem lett volna abban az iskolában. Jerichót már akkor rabul ejtette Maria mosolya. Tetszett neki a lány komoly tekintete, amely mindig megtalálta ót, bármerre járt, bármit csinált. Szerette a szürke szemű, csínos kislányt, és nem törődött az osztálytársai gonoszkodásával. Maria teljesen más volt, mint a többiek, ezt Jericho kitűnő érzékkel rögtön észrevette. Az, hogy a város előkelői kiközösítették, nem csak a származása miatt történt. Jericho anyja az egyik északi államból került ide, így lett ő a fekete bárány a Rivers családban. Őt is másmilyennek tartották, mint a többi, rendes őslakost. Nem foglalkozott azzal, ki kinek az apja, és hány nemzedék óta őshonos egy család Belle Terrében. Bolondságnak tartotta, hogy a származásnak ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Különösen az háborította fel, hogy itt nagyobb dicsőségnek számított vagyont örökölni, mint megszerezni azt. Leah Riverst mégis sokan tisztelték Belle Terrében. De hogy miért, azt maguk sem tudták volna megmondani. Arra nevelte a fiát, hogy az embereket saját maguk alapján kell megítélni, ezért Jericho nem értette, miért találnak kivetnivalót a Mariához fűződő barátságában. Egy napon az egyik osztálytársa megsúgta neki, mit beszélnek az emberek a Delacroix család nőtagjaitól, és hogy miből éltek régen. 19

Jericho ezek után elment a nagyanyjához, Grand-mère Rivershez, ahogy általában nevezték. Az idős hölgy nyíltságában és őszinteségében nagyon hasonlított a menyéhez, csakhogy ő egy régi, tekintélyes családból származott. Belle Terre koronázatlan királynőjének tartották, de ő is féltette az unokáját ettől a kapcsolattól. Azt mondta, nem tehetne ellene semmit, ha az előítéletek gonosz cselekedetekhez vezetnének. Jericho, amikor hazatért a nagymamájától, már tudta, milyen szokások dívtak az úgynevezett jó társaságban. A gazdag ültetvényesek szeretőt tartottak, és gyakran volt egy második családjuk is, ez bevett szokásnak számított a városban. Grand-mère Rivers mesélt neki a Delacroix családról is. A nőtagjait mindenki ismerte a szépségükről, okosságukról és kedvességükről. Az árnyéktársadalom ranglétrájának a csúcsán álltak, és ha valamelyik férfinak egy Delacroix lány lett a szeretője, az büszkének érezhette magát. Ritkán fordult elő, hogy valamelyik Delacroix hölgynek több szeretője lett volna emlékezett vissza a nagymama. A lányok fiatal korukban kiválasztottak maguknak egy férfit, és ahhoz egész életükben hűek maradtak. A férfiak sem néztek más szerető után, ha megkaphatták őket. Grand-mère Rivers sok régi szokásról és hagyományról mesélt neki akkor. Némelyik helyesnek tűnt, némelyik helytelennek, és akadtak nehezen megítélhetőek is. A legjobban mégis az döbbentette meg Jerichót, hogy a saját nagyapja is szeretőt tartott. Ó, ez természetes mondta szelíd mosollyal Grand-mère Rivers. Csinos kis nőcske volt, nem olyan magas és erős csontú, mint én. A nagyapád nagyvonalúan gondoskodott róla, és én ezt elfogadtam. Annak viszont határozottan örültem, hogy nem születtek közös gyerekeik. Grand-mère áthatóan nézett az unokájára mélyen ülő, öreg szürke szemével, amely valaha ugyanolyan élénken csillogott, mint az övé. Biztos lehetsz benne, fiam, hogy Belle Terre utcáin nem jön veled szemben váratlanul egy eddig ismeretlen unokatestvéred. A nagyapád a fél vagyonát elpazarolta arra az asszonyra, de ebben a kérdésben tökéletes úriemberként viselkedett. A szeretőjével nem nemzett utódokat. De téged nem bántott a hűtlensége? Jericho még jól emlékezett arra, hogy remegett a hangja, amikor ezt megkérdezte. Hogyan okozhatott ekkora fájdalmat a nagyapja az ő drága nagymamájának? Letitia Rivers a két tenyere közé fogta az unokája arcát, és mélyen a szemébe nézett. Drága kisfiam, a nagyapád a legjobb példa rá, hogy a kifogástalan származás önmagában nem teszi az embereket sem jobbá, sem bölcsebbé a többieknél. Ezt sohase felejtsd el! De tudnod kell, azért, mert a nagyapád szeretőt tartott, még nem kell őt rossz embernek tartanod. Neked már úgysincs semmi kapcsolatod ezzel az egésszel, és nem kell szenvedned tőle. Egyébként ugyanez a helyzet a kis barátnőddel. Neki sincs már semmi köze az ősei mesterségéhez. Ő pontosan az, akinek megismerted: egy kedves, csinos, értelmes kislány. Ezek szerint továbbra is barátkozhatok vele? kérdezte Jericho. A nagyanyja jól megnézte unokáját a lornyonján keresztül, amit nem volt hajlandó szemüvegre cserélni, és csak ennyit mondott: Hát persze. Akkor jó bólintott megnyugodva a fiú, és előrehajolt, hogy megcsókolja a hölgy ráncos arcát. Én is így gondoltam. Grand-mère halkan felnevetett. Értem. Egyszer hozd el magaddal a te kis Miss Delacroix-dat! Limonádét iszunk, kekszet eszünk, és elbeszélgetünk. Szívesen felelte Jericho. 20