Gideon: Mindörökre behálózva (részlet) 1 Április 29. 17:05 GOOGLE KERESÉS Lógó szemhéj Nagyjából 54 300 találat (0,14 másodperc) Lógó szemhéj: MedlinePlus Orvosi Enciklopédia A lógó szemhéj a felső szemhéj túlzott megereszkedését jelenti A lógó szemhéj fáradttá, álmossá teheti a megjelenést Lógó szemhéj természetes alternatívák Beszéd közben szegjük fel az állunkat! Ne ráncoljuk a szemöldökünket, mert az csak súlyosbítja a helyzetet Droopy kutya lógó szemhéj Amerikai rajzfilmfigura lógó szemhéj. Vezetéknév: McPoodle. Aranyköpés: Na, ide figyelj, ettől begurulok 2 Bámulom magam a fürdőszobai tükörben, és nem értem, miért nem szólt senki, hogy a bal szemhéjam egy kis ereszt növesztett. Sokáig fiatalabbnak látszottam a koromnál. Aztán váratlanul utolértek az évek, és most annyi idősnek látszom, amennyi vagyok, negyvennégynek, sőt talán idősebbnek. Megemelem a fölösleges bőrt az ujjammal, és húzogatom egy kicsit. Kapható erre valamilyen krém? Vagy varrassam fel? Mi baja a szemednek? Peter bedugja a fejét a fürdőszobába. Bosszant, hogy kilestek, mégis megörülök a fiam szeplős arcának. Tizenkét éves, az igényei még mérsékeltek és könnyen kielégíthetők: Eggo töltött ostya és Fruit of the Loom alsónadrág az a fazon, amelyiknek pamutmadzaga van. Miért nem mondtad? kérdezem kétségbeesetten. Sokban támaszkodom Peterre. Közel állunk egymáshoz, főleg ami a szépségápolást illeti. Van egy megállapodásunk. Az ő felelőssége a hajam. Ő figyelmeztet, ha lenő, hogy időpontot kérhessek Lisától, a fodrászomtól. Cserébe az én felelősségem az ő szaga. A tizenkét éves fiúk valamilyen okból nem érzik a hónaljszagukat. Reggelenként a karját a magasba emelve odafut hozzám, és az orrom alá dugja a hónalját egy szippantásra. Zuhany, mondom szinte mindig. Nagyritkán hazudok, és azt mondom, rendben vagy. Egy fiúnak legyen fiúszaga. Mit miért nem mondtam? A bal szemhéjamat! Mit? Hogy rálóg a szemedre? Felnyögök. Csak egy picit. Megint belenézek a tükörbe. Miért nem figyelmeztettél? És te miért nem szóltál, hogy a Péter a szlengben péniszt jelent? Nem azt jelenti! De igen, azt. Egy péterke és két tojás. Esküszöm, hogy még sose hallottam ezt a kifejezést! Hát most már megérted, miért változtatom a nevemet Pedróra. Mi lett a Frosttal? Az februárban volt. Amikor Robert Frostot tanultuk. Most tehát változott a tananyag, és Pedro akarsz lenni? kérdezem.
A középiskola lényege, mint hallottam, az identitásokkal való kísérletezés. Szülői kötelességünk hagyni, hogy a kölykeink különböző személyazonosságokat próbáljanak fel, de egyre nehezebb lépést tartani velük. Ma Frost, holnap Pedro. Hála istennek, Peter nem emo, vagy inkább imo? Fogalmam sincs, minek a rövidítése az emo/imo amennyire megállapíthattam, ez a gótok egyik alosztálya, a gót pedig egy nehézfiú, aki feketére festi a haját és szemceruzát használ. Nem, Peter nem ilyen. Peter romantikus alkat. Oké mondom, de a Pederre nem gondoltál? Ez a Peter norvég változata. A barátaid mondhatnák, hogy szuper, Peder. A Pedro semmire sem rímel. Nincs itthon cellux? Fel akarom ragasztani a szemhéjamat hadd lássam, hogy nézne ki, ha felvarratnám. Felejtsd el győzköd Peter. Nekem tetszik a löttyedt szemhéjad. Úgy nézel ki, mint egy kutya. Leesik az állam. Na, ide figyelj, ettől begurulok. Nem, olyan vagy, mint Jampo mondja. Peter a kétéves korcsunkra céloz, aki félig tibeti spániel, félig a jóisten-tudja-micsoda; hatkilós pukkancs, egy Mussolini a kutyák között, és megeszi a saját kakiját, ami gusztustalan, viszont ha belegondolunk, kényelmes, mert sose kell magunkkal hurcolászni azokat a nejlontasakokat. Teszed le, Jampo, te kis mocsok! sikítja Zoe a földszinten. A kutya eszelősen rohan a deszkapadlón, valószínűleg egy guriga vécépapírt kerget, ami a második kedvenc csemegéje a kaki után. A jampo annyit jelent tibeti nyelven, hogy szelíd, ami természetesen a szöges ellentéte a kutya egyéniségének, de én nem bánom; jobban szeretem, ha egy kutya tüzes természetű. Az utolsó másfél év olyan volt, mintha ismét lenne egy kisbaba a háznál, és én élveztem minden egyes percét. Jampo az én bébim, a harmadik gyerek helyett, akit már sose hozhatok a világra. Ki kell vinni sétálni. Kiviszed, édes? Nekem készülnöm kell a bulira. Peter pofát vág. Kérlek! Na, jó. Köszönöm. Hé, várj csak! Mielőtt elmennél, megmondanád, hogy van-e itthon cellux? Nem hiszem. De a szerszámos fiókban láttam szigetelőszalagot. Fontolóra veszem a lehetőséget. Megtennél még egy szívességet? Mit? sóhajt Peter. Felhoznád a szigetelőszalagot, miután megsétáltattad a kutyát? Bólint. Te vagy az én első számú fiam mondom. Az egyetlen fiad. Aki matekból is első mondom, és megpuszilom az arcát. Ma este elkísérem Williamet a FiG vodka bemutatójára, amin ő és csapata hetek óta dolgoznak a KKM Advertisingnál. Nagyon várom. Élő zene is lesz. Valami új, menő banda, három nő elektromos hegedűvel az Adirondack- vagy az Ozark-hegységből, már nem emlékszem, honnan. Üzleti választékos mondta William, úgyhogy előszedem a régi karmazsinvörös Ann Taylor kosztümömet. Amikor én is a reklámszakmában dolgoztam, még a kilencvenes években, ez volt az irodai öltözékem. Felveszem, és odaállok a nagytükör elé. A kosztüm kissé divatjamúltnak látszik, de ha felteszem hozzá a vaskos ezüst nyakláncot, amelyet Nedrától kaptam tavaly a születésnapomra, talán nem lesz olyan feltűnő, hogy a kosztüm látott már szebb napokat. Nedra Raót tizenöt éve ismertem meg egy baba-mama csoportban. Ő a legjobb barátnőm, és történetesen az egyik legmenőbb válóperes ügyvéd Kalifornia államban. Mindig számíthatok arra, hogy nagyon józan, nagyon agyafúrt tanácsokat kapok 425 dolláros óradíj helyett ingyen, mert Nedra szeret engem. Megpróbálom az ő szemével
nézni a kosztümöt. Pontosan tudom, mit mondana a procc angol kiejtésével: Drágám, ezt kurvára nem gondolhatod komolyan! Kár. Nincs a szekrényemben más, ami üzleti választékos -nak minősülhetne. Belebújok a körömcipőmbe, és lemegyek a nappaliba. A pamlagon ott ül Zoe, a tizenöt éves lányom, hosszú barna haja rendetlen kontyba tűzve. Zoe alkalmi vegetáriánus (most épp nem az), dühödt újrafelhasználó, aki maga készíti organikus ajakápolóját (borsmentával és gyömbérrel). Továbbá hivatásos ex, a korabeli lányok többségéhez hasonlóan: exbalerina, exgitáros, és Nedra fának, Jude-nak az exbarátnője. Jude aféle híresség mifelénk. Bejutott az American Idol hollywoodi sorozatába, ahonnan végül azért penderítették ki, mert olyan a hangja, mint egy kigyulladt kaliforniai eukaliptuszfáé, amelyik pattog, sistereg, majd szétrobban, de végső soron nem őshonos fajta! Én szurkoltam Jude-nak, mindnyájan szurkoltunk neki, amikor túljutott az első, majd a második selejtezőn. De éppen Hollywood előtt a fejébe szállt a hirtelen jött dicsőség, megcsalta Zoét, aztán ejtette, s összetörte a lányom szívét. Tanulság? Sose engedjük, hogy a kamaszlányunk a legjobb barátnőnk fával járjon. Hónapokig tartott, amíg összeszedtem, mármint amíg Zoe összeszedte magát. Mondtam egypár borzalmas dolgot Nedrának. Dolgokat, amiket valószínűleg nem kellett volna mondanom, olyan ezt azért nem vártam volna egy feminista fától, akinek két mamája van-féléket. Nedra és én nem beszéltünk egy darabig. Most már jól megvagyunk, de valahányszor átmegyek hozzá, Jude hál istennek soha nincs otthon. Zoe jobb keze csúcssebességgel mozog mobiltelefonja billentyűin. Ezt veszed fel? kérdezi fntorogva. Miért? Ez antik. Zoe felhorkan. Zoe, szívem, felnéznél arról a micsodáról? Az őszinte véleményedre van szükségem. Széttárom a karomat. Tényleg olyan rossz? A lányom a száját biggyeszti. Az attól függ. Mennyire lesz sötét? Sóhajtok. Alig egy éve Zoe és én még olyan közel álltunk egymáshoz. Most úgy kezel, akár az öccsét mint egy családtagot, akit el kell viselni. Úgy teszek, mintha nem venném észre, de persze mindig túlkompenzálok, próbálok mindkettőnk helyett kedves lenni, ezért általában úgy beszélek, mint Mary Poppins. A hűtőben van pizza, és kérlek, ügyelj rá, hogy Peter tízre ágyban legyen. Utána hamarosan jövünk mi is. Zoe tovább sms-ezik. Apu már vár a kocsiban. Körbefutom a konyhát a retikülömet keresve. Mulassatok jól. És nehogy nélkülem nézd az Idolt! Már rágugliztam az eredményekre. Eláruljam, ki fog kiesni? Ne! kiáltom, és kirohanok az ajtón. Alice Buckle! Ezer éve nem láttalak! Nahát, milyen üdítő látvány vagy! Miért nem vonszol el sűrűbben William az ilyen eseményekre? Bár gondolom, azzal inkább szívességet tesz neked, ugye? Újabb este, újabb vodka-buli, haha! Igazam van? Frank Potter, a KKM Advertising kreatív főosztályvezetője diszkréten átnéz a fejem fölött. Csodálatosan nézel ki mondja. Tekintete ide-oda szökken. Integet valakinek a terem hátuljában. Milyen csinos ez a kosztüm! Nagyot kortyolok a borból. Kösz. Ahogy körülnézek a szobában, az áttetsző blúzokon, a vékony szíjakból álló szandálokon és a testhez tapadó farmereken, ráébredek, hogy a üzleti választékos valójában üzleti szexi -t jelent. Legalábbis ebben a társaságban. Mindenki jól néz ki. Olyan divatosak. Fél kézzel
átfogom a derekamat, a másikkal az állam elé tartom a borospoharat, szánalmas kísérletet téve a blézerem eltakarására. Köszönöm, Frank mondom, és egy izzadságcsepp gördül le a tarkómon. Az izzadás az alapértelmezett reakcióm, ha úgy érzem, hogy kilógok valahonnan. A másik alapértelmezett reakcióm az, hogy ismétlem önmagam. Köszönöm mondom még egyszer. Jaj istenem, Alice. Nem akarsz rátriplázni? Frank megpaskolja a karomat. Na és, hogy állnak a dolgok otthon? Mesélj szépen. Minden oké? A srácok? Mindenki jól van. Biztos? kérdezi aggodalmas arccal. Hát, igen, igen, mindenki jól van. Csodálatos! Örömmel hallom. És mivel foglalkozol mostanában? Még mindig tanítasz? Mit is? Színjátszást. Színjátszást. Az jó. Az biztos sok örömet szerez neked. Bár gondolom, elég stresszes is lehet. Csendesebben folytatja. Te egy szent vagy, Alice Buckle. Nekem tuti nem lenne hozzá türelmem. Szerintem meg biztosan lenne, ha látnád, mire képesek ezek a gyerekek. Olyan lelkesek! Nemrég történt, hogy az egyik tanítványom Frank Potter ismét átnéz a fejem fölött, felvonja a szemöldökét, és bólint. Bocsáss meg, Alice, de attól tartok, hívnak. Ó, természetesen. Ne haragudj. Nem akartalak feltartani. Bizonyára van más Közelebb jön hozzám. Közel hajolok, mert azt hiszem, hogy puszit akar adni, ám erre ő hátrálni kezd, és határozottan megragadja a kezemet. Viszlát, Alice! Nézem a szobát, ahol a többiek fesztelenül iszogatják a licsilével ízesített fügés vodkát. Halkan kuncogok, mintha valami mulatságos dologra gondolnék, és megpróbálok fesztelennek tűnni. Hol a férjem? Frank Potter egy barom súgja valaki a fülembe. Hál istennek, egy barátságos arc! Kelly Cho régi motoros William kreatív csapatában legalábbis régi motoros a reklámszakmában, ahol hihetetlenül gyors a rotáció. Kosztümöt visel, amely nem is nagyon különbözik az enyémtől (a gallérja szebb), de rajta jól áll. Térdig érő csizmát húzott hozzá. Hű, Kelly, mesésen festesz! Kelly csak legyint. Miért nem látunk gyakrabban? Tudod, hogy van ez. Olyan macerás átjönni a hídon. A közlekedés. És még mindig kényelmetlenül érzem magam, ha egyedül kell hagynom estére a gyerekeket. Peter még csak tizenkettő, Zoe pedig egy tipikus zavart tinédzser. Hogy megy a munka? Remekül. Leszámítva, hogy agyonnyomnak a feladatok: a jelmezek, a veszekedő szülők, a szövegüket megtanulni képtelen pókok és malacok vigasztalása. A harmadikosok a Malac a pácbant mutatják be idén. Kelly elmosolyodik. De szeretem azt a könyvet! Olyan idillinek tűnik a munkád. Tényleg? Aha. Én is úgy szeretnék kiszállni a mókuskerékből. Minden estére jut valamilyen program. Tudom, hogy pazarnak látszik vacsorák az ügyfelekkel, páholy a Giants meccsein, koncertbelépők de egy idő után kimerítő. Á, tudod, hogy van ez. Elég régóta vagy reklámözvegy.
Reklámözvegy? Nem tudtam, hogy neve is van. Nevem is van. Holott Kelly igazat beszél. Miközben William utazgat, és az ügyfeleket szórakoztatja, én gyakorlatilag egyedülálló anya vagyok. Szerencsések vagyunk, ha hetente néhányszor együtt vacsorázhat a család. Körülnézek, és pillantásom találkozik Williamével, aki épp felénk tart. Magas, izmos férfi, sötét haja épphogy csak elkezdett őszülni a halántékán. Vonzó, ahogy a szerencsésebb férfiak őszülnek (mintha azt sugallnák, hogy egye fene, ha negyvenhét éves vagyok is még mindig pokolian szexi vagyok, és az ősz hajtól csak még szexibb leszek). Elönt a büszkeség, ahogy sötétszürke öltönyében és mintás ingében keresztülvág a szobán. Hol vetted ezt a csizmát? kérdezem Kellytől. William csatlakozik hozzánk. A Bloomiesban. Nahát, William, a feleséged nem ismeri a reklámözvegy kifejezést! Hogy lehet ez, amikor te tetted azzá? kérdezi Kelly, és rám kacsint. William a szemöldökét ráncolja. Már mindenütt kerestelek. Hol voltál, Alice? Itt szenvedte el Frank Pottert mondja Kelly. Te Frank Potterrel beszélgettél? kérdezi William riadtan. Ő jött hozzád, vagy te mentél hozzá? Ő jött hozzám felelem. Beszélt rólam? A kampányról? Nem rólad volt szó. Amúgy sem beszéltünk sokáig. Látom, hogy William összeszorítja a fogát. Miért ilyen feszült? Az ügyfelek mosolyognak és isznak. Itt a sajtó is. A bemutató, amennyire én látom, eddig kifejezetten sikeres. Nem megyünk még, Alice? kérdezi William türelmetlenül. Most? De hiszen még nem is játszott a banda! Annyira szerettem volna hallani egy kis élőzenét! Fáradt vagyok, Alice. Menjünk, kérlek. William! Megjelenik körülöttünk három helyes fiatalember, szintén William csapatának tagjai. Miután William bemutatott Joaquinnak, Harrynek és Urmindernek, Urminder azt mondja: Na szóval, ma egószörföztem! És tegnap is jegyzi meg Joaquin. És tegnapelőtt is vágja rá Kelly. Engeditek, hogy befejezzem? kérdezi Urminder. Hadd tippeljek! mondja Harry. 1 234 589 találat. Hülye dörmögi Urminder. Ezzel megelőzted, Har mosolyog Kelly. De mikor az 5881 olyan szánalmasan hangzik duzzog Urminder. Viszont a 10 263 határozottan nem hangzik szánalmasan mondja Harry. Vagy a 20 534 kontráz rá Kelly. Mindketten hazudtok zsörtölődik Joaquin. Ne irigykedj, Mr. 1031 mondja Kelly. Nem áll jól neked. 50 287 közli William, amivel mindenkit elhallgattat. Azta kurva! kiáltja Urminder. Azért, mert megnyerted azt a reklámszakmai díjat, hogyishívják, a Cliót mondja Harry. Mikor is volt az, főnök? Kilencszáznyolcvan? Úgy folytasd, Harry, hogy leveszlek a félvezetőkről és átteszlek a női higiénére fenyegetőzik William. Alig tudom leplezni a meghökkenésemet. Ezek azon versenyeznek, hány találatot dob ki a gép a nevükre? És a találatokat ezresekben mérik?
Most nézzétek meg, mit csináltatok! Alice egészen elborzadt! kiáltja Kelly. Nem is hibáztatom. Pitiáner önimádók vagyunk. Nem, nem, nem, én nem ítéltelek el! Szerintem vicces az egószörf. Mindenki csinálja, csak nem merik bevallani. Hát te, Alice? Rágugliztál magadra mostanában? kérdezi Urminder. William a fejét rázza. Alice-nek nem szükséges gugliznia. Neki nincs közélete. Tényleg? Hát miféle életem van? kérdezem. Jó élet. Értelmes élet. Csak kisszerűbb élet. William a homlokát ráncolja. Sajnálom, gyerekek, nagyon jó volt, de most mennünk kell. Még át kell mennünk a hídon. Muszáj? Alig találkozom Alice-szel elégedetlenkedik Kelly. Williamnek igaza van. Megígértem a srácoknak, hogy tízre otthon leszünk. Holnap iskola, meg minden. Kelly és a három fiatalember a bárhoz indul. Kisszerűbb élet? kérdezem megbántva. Nem célozgattam semmire. Ne légy már ilyen érzékeny! mondja William, miközben a szobát pásztázza. Különben is, igazam van. Utoljára mikor gugliztál rá magadra? Múlt héten. 128 találat hazudom. Csakugyan? Miért vagy úgy meglepve? Kérlek, Alice! Nincs most erre időm. Segíts megtalálni Franket. Egyeztetnem kell vele. Sóhajtok. Ott van, az ablaknál. Gyere! William a vállamra teszi a kezét. Várj meg itt. Azonnal jövök. A hídon nincs forgalom, pedig most nem bánnám, ha lenne. Általában szeretek hazaérni: várom, hogy bebújhassak a pizsamámba és a díványra kucorodhassak a távkapcsolóval. Közben az emeleten már alszanak a kölykök (vagy alvást színlelnek, persze valószínűleg smseznek vagy csetelnek az ágyban). De ma este szeretnék az autóban maradni, hogy elhajthassak valahová, bárhová. Az est felkavart, és nem szabadulhatok az érzéstől, hogy William szégyell engem. Miért vagy ilyen csendes? Becsiccsentettél? kérdezi. Fáradt vagyok motyogom. Frank Potter sötét alak. Nekem szimpatikus. Neked szimpatikus Frank Potter? Akkora kamugép! Igen, de legalább őszinte. Nem próbálja elrejteni a valódi énjét. És hozzám mindig kedves volt. William a zene ütemére dobol az ujjaival a kormányon. Behunyom a szemem. Alice? Igen? Fura vagy mostanában. Hogyhogy fura? Nem tudom. Kapuzárási pánik? Nem tudom. Nálad fellépett valamiféle kapuzárási pánik? William a fejét rázza, és felhangosítja a zenét. Az ablaküvegnek dőlök, és kibámulok az East Bay dombjain hunyorgó fények millióira. Oakland olyan ünnepi, szinte meghitt, hogy hirtelen anyám jut az eszembe.
Anyám két nappal karácsony előtt halt meg. Én akkor tizenöt éves voltam. Elugrott egy üveg tojáslikőrért, és hazafelé menet elütötte egy piroson áthajtó autó. Szeretem azt gondolni, hogy nem tudta, mi történik vele. Csikorgott a fém a fémen, amelyet halk morajlás követett, olyan, mint a folyó hangja, majd bársonyos fény öntötte el az autót. Ezt a véget képzeltem el anyámnak. Olyan sokszor elmeséltem már a halála történetét, hogy a részletek elvesztették a jelentőségüket. Időnként, ha anyámról kérdeznek, elönt valami különös, és nem is egészen kellemetlen nosztalgia. Tisztán látom magam előtt az utcákat a massachusettsi Brocktonban, melyeket bizonyosan lamettával és égőfüzérekkel díszítettek föl azon a napon. Az italboltnál emberek állhattak sorban, sörös rekeszekkel és borospalackokkal megpakolt bevásárlókocsikkal, és a karácsonyfaárusok felől áradt a fenyők édes illata. Ám a nosztalgiát a közvetlen előzmény után kisvártatva elhomályosítja a következmény sötétsége, és az agyam megtelik a Magnum gagyi főcímzenéjével. Apám azt nézte, amikor megszólalt a telefon, és egy asszony szomorú hangon közölte velünk, hogy baleset történt. Miért gondolkozom ezen ma este? Kapuzárási pánik lenne, ahogy William mondta? Az biztos, hogy az óra nem áll meg. Idén szeptemberben betöltöm a negyvenötöt, pontosan annyi idős leszek, mint anyám, amikor meghalt. Ez az én kritikus évem. Mostanáig azzal vigasztalódtam, hogy bár anyám meghalt, még mindig előttem jár. Még át kell lépnem az összes küszöböt, amelyeket ő is átlépett, és így kicsit ő is köztünk marad. De mi történik, ha megelőzöm? Ha már nem marad több küszöb? Williamre pillantok. Tetszene anyámnak? Tetszenének neki a gyerekeim, a karrierem, a házasságom? Álljunk meg a Seven-Elevennél? kérdezi William. Hagyomány nálunk, hogy beugrunk a Seven-Elevenbe egy kit-katre, ha a városban töltjük az estét. Ne. Dugig vagyok. Kösz, hogy eljöttél a bemutatóra. Így kér bocsánatot, amiért olyan elutasítóan viselkedett ma este? Ühüm. Jól érezted magad? Aha. William rövid ideig hallgat. Nagyon bénán hazudsz, Alice Buckle. Fordította: Sóvágó Katalin