BEAC Maxi 2004 IX 4 Az ellenõrzõ pontok (EP) után zárójelben az idõ, amikor odaértünk, és az itiner szerinti táv és szint szerepel. Elõzõ nap jól bepakoltam mindent, eszembe jutott még az is, hogy a cipõm még mindig el van szakadva (2 hete nem bicikliztem), hát összeszikcsóztam jól. Beállítottam az órát 4:40-re, de már jóval elõbb ébren voltam. Felkelés, reggeli, húzás Zakihoz, fene hideg volt, úgyhogy Zakinál felvettem a széldzsekit. 5:15 után nem sokkal indultunk is a Nyugatiba, egyszerre érkeztünk ebalázzsal. Gondolom mondanom sem kell, hogy mindenféle elõzetes egyeztetés nélkül mindhárman egyesületi mezben mentünk. Jegyváltás, fel a kultúrált biciklisvagonba (akasztós biciklitartó, király). Vonaton pumpálás, fékbeállítás, kaja, a napkeltét Vácnál néztük meg. Zaki mindig szerel valamit ezúttal féket Verõcérõl áttekertünk Magyarkútra, rajtál senki nem volt (6:45 körül értünk oda két éve 7:30 elõtt rajtoltunk). Kiderült, hogy 8:30 elõtt nem rajtolhatnak a 110- esek, királyság, másfél órát toporogtunk a hidegben (szerencsére találtunk egy Buci Maci újságot, érdekes volt).
Itt azért hideg volt másfél órát állni Azért 8:15-kor sikerült eliindulni, zúzás Nógrádra.
Zaki, jobbra a hegyen a Nógrádi vár kicsit látszik A Csurgó-forrásnál (9:05, 9,1 km, 340 m) utolért minket Orby (KT2.0). Innentõl négyen mentünk együtt. Zaki, ebalázs jó formában voltak, mi Orbyval lemaradtunk. Szerencsére sok szeder volt, úgyhogy arra lehetett fogni a lemaradást. Csóványoson (11:39, 20,9 km, 1090 m) Zakiék sehol, mi is mentünk tovább, zúzás lefelé brutál DH-pályán, aztán felmentünk a Nagy-Hideg hegyre is (bár kihagyhattuk volna, ott nem volt EP).
Orby bringája és az enyém a Nagy-Hideg hegyen Zakiék ott sem voltak, zúzás tovább. Kisinócin szerencsére nagggggyon sok és nagggggggggyon finom szeder volt, elidõztünk kicsit (egy futó utolért minket lefelé!) Megérte, de nagyon. A vágáson Orby akkorát KTT-zett, hogy azt hittem, ennél nagyobbat nem is lehet (késõbb Zaki bebizonyította, hogy deigenishogynelehetne). Szerencsére nem lett komoly baja, csak horzsolások, viszont a sisakja elég csúnyán elrepedt és behorpadt.
Orby sisakja. A piros részen behorpadt, jobb oldalt pedig látszik a repedés rajta, ami összesen kb 8 centi hosszú volt Tovább, Kisinóci túristaház (12:55, 30 km, 1260 m), pecsét, aztán rögtön tovább, át Kóspallagon. Itt felhívott Zaki, hogy már Törökmezõn vannak, érjük el a 14:45- ös kompot. Jó, kicsit megnyomtuk. Törökmezõ (13:20, 38 km, 1370 m), pecsét, dinnye, víztöltés, tovább. Zakiék szembe jöttek Hegyes-tetõrõl lefelé, mi akkor mentünk még föl. Siettünk amennyire csak tudtunk, bár én nagyon el voltam már fáradva, azért sikerült a Hegyes-tetõ (14:16, 44,7 km, 1710 m) is. Lefelé gyönyörû volt egy helyen a kilátás.
Nagyon jó volt a kilátás, Börzsöny, Pilis, Duna, Szentendrei-sziget, ami belefér Sikerült 14:35-re leérni Nagymarosra (14:40 elõbb zsíros kenyér volt, aztán pecsét, 49,3 km, 1720 m), úgyhogy bõven volt még idõ két zsíros kenyérre is a komp indulásáig. Visegrádon töltöttünk vizet, aztán elindultunk felfelé. Zaki, ebalázs lehagyott minket egy kicsit, Orby megvárt (bár biztos ment volna gyorsabban), én nagyon ki voltam akkor. Elhagyuk már a fellegvár parkolóját, majdnem az EP-n voltunk, amikor ebalázs telefonált, hogy menjünk vissza a parkolóba, mert Zaki hatalmasat perecelt. Gyorsan fordultunk, vissza, láttuk, hogy ebalázs ott áll a wc-hez vezetõ lépcsõ tetején. Rábíztuk a bicikliket, mi meg Orby-val lementünk. Zaki ott ült a legalján, mellette a biciklije, álla csupa vér, bal kezét a jobbal tartja. Huhhhh, nagyon gáz. Mondta, hogy amikor elesett, akkor egy magyar turistának az volt a reakciója, hogy úgy kell neki, megérdemli, egy francia (aki a lépcsõn ült, a bicikli átrepült a feje fölött, Zaki meg mellette landolt) egybõl jött segíteni. Szerencsére fel tudott jönni, felhoztuk a cuccát, bement a wc-be (amikor megkérdezte, hogy bemehet-e ingyen, a wc-pénztáros alig tudott szóhoz jutni, persze beengedték), megmosta magát, aztán fent felravataloztuk egy padra.
Zaki a ravatalon. Bal keze tört, állát két helyen varrni kellett. Bicikli túlélte. Az esõkabátjával felkötöttük a karját, beragasztottam az állát (szerencsére volt nálam ragtapasz és Leukoplast is), aztán telefonáltam haza, papám 10 perc múlva indult hozzánk. Odajött egy hölgy, hogy segíthet-e, mert ápolónõ. Megmutattuk neki, hogy felkötöttük, beragasztottuk, megdícsért minket, hogy jól tettük. Orby és ebalázs ekkor felmentek a Nagy-Villám EP-hez (idõ nincs a lapomon, de kb. 16:15, 52,3 km, 1950 m), lepecsételtették az én lapomat is (hiszen Orby-val majdnem az EP-nél fordultunk vissza, majd elbúcsúztak tõlünk, hogy végig tudjanak menni a 110-en, én ottmaradtam Zakival. Papám 50 perc alatt odaért hozzánk, bepakoltunk, és elindultunk lefelé (ez este 5-5:15 körül volt). 50-nel mentem lefelé a szerpentínen, majd a Patak fogadónál elmenten balra, papám meg vitte Zakit a Jánosba. Mivel több, mint másfél óra kiesés volt, meg fáradt voltam egyébként is, elhatároztam, hogy a 70-es távnál kiszállok. Egyedül amúgy sem mertem már nagyon vállalni, elegen estek már, nem akartam a következõ lenni (ráadásul nem lett volna, aki felvakarjon, papám pedig úton volt Zakival hazafelé, szóval értem sem tudott volna jönni). 17:45-re átértem Pilisszentlászlóra a Kis Rigóba (17:50, 64,8, 2380 m), ott ettem egy remek, nagyon finom levest, és elkértem a 70-es kitûzõt. Onnan aztán a szokásos úton haza, Szentendre, Óbuda. Összesen 113 km-re sikeredett, 2400 m szintemelkedéssel, 14,46 km/h átlaggal (persze a megállások nincsenek beleszámítva). Este 8-ra értem haza (még Joe-hoz benéztem egy fél órára), 8:30-kor hívott ebalázs, hogy a Kevély-nyeregben vannak, szóval túl a nehezén. Zakival este beszéltem még, összevarrták az állán a két szakadást, az orsócsontja pedig a végénél átlósan eltört, 4 hét gipsz. Hát itt a vége, nem lett felhõtlenül vidám, de azért jó kis túra volt.