2015-16_03 A Fáy utcai meccsen a 14. percben elmaradt egy büntetőrúgás ítélet, amikor a védő ellenfelét kezével ellökte. Szakértő riporter megjegyzése: Azt néztem, hogy hozzáért-e a csípője, hogy bodicsekkel lökte-e el, de nem, csak kézzel. Lamah az első adandó alkalommal elesett. Miért kell bodicseknek történni, hogy büntetőrúgás adjon a játékvezető? Miért nem elég egy kézzel fellökés? Miért kell állva maradnia a játékosnak, hogy ha ellökik? Az hogy elesik vagy állva marad, nem kritériuma a szabálytalanságnak. A végig elfogult közvetítés mellett nagy sötétség van a riporter fejében, amikor így elemzi a helyzetet. Megint bukott a hat-játékvezetős rendszer, mert ebben a helyzetben a játékvezető jobban tudhatná felügyelni a játéktérnek ezt a részét, mert a másik oldalon van erre segítsége, akinek nem tilos segíteni ilyen helyzetben sem a játékvezetőt, ha ő látta a lökést. De hogy egyik sem látta, vagy látták, és ők is úgy gondolkodnak a szabályokkal ellentétesen hogy nem volt bodicsek, az már súlyos hiba. Ugyanennek a mérkőzésnek egy másik jelenetében is a játékszabályokkal ellentétes ítélet született. A 83. percben Radó eldobta magát, hogy megtévessze a játékvezetőt. A műesésnek nem az a büntetése, hogy a játékvezető nem ítéli meg a büntetőrúgást. Sárga kártyás figyelmeztetésben kellett volna részesítenie a támadót. Ezért meg kellett volna állítani a játékot, mert a védők nem ígéretes helyzetben hozták el a labdát. A játékmegszakítás után a védőcsapat javára megítélt közvetett szabadrúgással kellett volna folytatni a játékot. A kép jól mutatja, hogy szimulálás történt. Ha egy játékost fellöknek, elgáncsolnak, akkor az első mozdulata, hogy védje magát, és előre letegye a kezét. Itt a játékos mindkét karját felfelé nyújtja, hogy látványosabb legyen az esése. Ezt az árulkodó jelet a játékvezetőnek és a kiegészítő asszisztensnek is látnia kellett volna, és a helyes döntést meghozni.
Alapfokú játékvezetői tanfolyamok anyagában szerepel, hogy a játékvezető ne mutassa a földön lévő játékosnak ahogy a képen is látszik hogy keljen fel. Erre semmilyen joga nincs, mert a játékos ott ülhet, ha kedve tartja, ha nincs kirúgás, a védőcsapat javára a büntetőterületen belül megítélt szabadrúgás vagy kezdőrúgás. De hiába az oktatás, ha a televízióban az éljátékvezetőtől ezt a hibás jelzést látják.
Volt egy harmadik hibája is, ami nem egy konkrét ítélkezési hiba, mint az előző kettő, hanem egy súlyos szabályismereti hiányosság. A Labdarúgás Játékszabályaiban ez olvasható a 63. oldalon: Nem engedélyezett semmilyen hirdetés (akár tárgyi, akár vetített) a játéktéren, a talajon a kapuhálók által határolt területen, a technikai zónában Nézzünk két képet!
Az első képen az ADIDAS és az ALPROSYS reklámtáblák előtt áll a hazaiak edzője. A másodikon a vendégcsapat edzője áll szürke felsőrészben a kék ADIDAS reklám előtt. Nem hiszem, hogy mindkét edző ekkor elhagyta volna a technikai zónát, mert akkor a tartalékjátékvezető már közbeavatkozott volna. Inkább a technikai zónán belül van a reklámtábla. Ez a szabályok semmibe vevése történt megint, mert a magyar játékvezetés kitalált magának alacsonyabb rendű szabályokat, amiket nem kell ismerni és betartani. A mérkőzés előtti pályabejárás során ez a játékvezető ellenőrnek és a szövetségi ellenőrnek sem tűnt fel? Vagy nem ismerik a szabályokat? Vagy kaptak egy szövetségi utasítást, hogy a szponzorok kiszolgálása a játékszabályoknál is fontosabb? Legközelebb már a szponzor megnevezheti, hogy ki nyerjen a meccsen, és a szövetség utasítására ezt az eredményt kell hozni a játékvezetőknek a játékszabályok további elhanyagolásával? Nagyon mélyre süllyedtek. Az összefoglaló elsőnek bemutatott mérkőzésén a DVSC 3. gólja szabálytalan volt. A kapura lövés pillanata. Egyértelmű, hogy a mind a három támadó lesen áll, amit a körülbelül jól helyezkedő asszisztensnek látnia kell. Ebből a háromból két játékos helyzete passzív. De az egyikük akadályozza a kapust a látásban, ahogy a következő kép is jól mutatja. Ezzel kapcsolatban a Szabálykönyv ezt írja: A zavarja az ellenfelet kifejezés azt jelenti, hogy meggátolja egy ellenfelét a labda megjátszásában vagy abban, hogy képes legyen a labdát megjátszani, azzal hogy tisztán akadályozza az ellenfelét a látásban, vagy harcol az ellenfelével a labdáért. Emiatt az ő helyzete aktív.
Felmerül a kérdés, hogy ki tehet erről. A válasz egyszerű: a játékvezetői csapatból hárman is. Az asszisztensnek, aki látja a 3 játékos leshelyzetét, közölnie kell a játékvezetővel, hogy mit lát. Ennek nagyon egyszerű a módja, amióta felszerelték őket kommunikációs szettel. Azokban a bajnokságokban, ahol ilyen technika nem áll rendelkezésre, egy jelzésben kell megállapodni a játékvezetői csapat tagjainak erre az esetre a mérkőzés előtti megbeszélés során. Az biztos, hogy a zászló felemelése nem lehet ez a jel, mert azzal a lest kell jelezni, és ha kételye van az asszisztensnek, akkor nem szabad a zászlót felemelnie. A játékvezetőnek kellett volna látni, hogy a lesen álló játékos a kapus és a labda között van, azaz gátolja a kapust a látásban, így neki a les aktivitását kellett volna eldöntenie, és les miatt érvényteleníteni a gólt. De a játékvezetővel együtt a kapuvonalon álló kiegészítő játékvezető asszisztens is súlyosat hibázott, mert neki is látnia kellett, hogy aktív lesen áll a támadó, és ha a játékvezető ezt nem ítélte meg, neki kellett volna felhívni erre a figyelmet. Ez egyértelműen a Szabálykönyvből is kiderül: A kiegészítő játékvezető asszisztensek segítik a játékvezetőt abban is, hogy a mérkőzést a játékszabályoknak megfelelően vezesse,... Ez egy újabb ékes bizonyíték arra, hogy teljesen fölösleges a magyar bajnokságban a hatjátékvezetős rendszer, mert semmi hasznuk nincsen. Nem mernek beleszólni a döntő helyzetekben, vagy nem ismerik fel azokat, vagy ennyire nem értenek hozzá. Bármelyik a megoldás, mind azt bizonyítja, hogy ez a rendszer csak arra jó, hogy az utóbbi 3 évben megsokszorozódott a játékvezetés költségvetése, amiből könnyen ki tudnak fizetni kamu szuperellenőröket, oktatókat, küldőket, akik a korábbi rendszerben ingyen végezték a megbízásukat, csak a szaktudásuk volt sokkal nagyobb a jelenlegieknél. Így ez tipikus esete a közpénz magánzsebekbe történő kilopásának. A DVTK mérkőzésen megítélt büntetőrúgással kapcsolatos kétségeimet a nagyon rossz minőségű felvétel sem erősíteni sem cáfolni nem tudta. A képen csak sokadik lassításnál látszik, hogy a védő hozzáér a támadó lábához. De a kétely abban ébred bennem, hogy ez az érintkezés felfogható-e gáncsolásnak vagy megrúgásnak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az ellenfél megérintése nem szabálytalanság. Az az érzésem, hogy a támadó érezte, hogy hozzáérnek a lábához, ezért összeesett.