EGYHÁZKÖZSÉGI ZSINAT. TÖRÖKBÁLINT 2007. június 15-17.

EGYHÁZKÖZSÉGI ZSINAT TÖRÖKBÁLINT 2007. június 15-17.

A törökbálinti Római Katolikus Egyházközség egyházközségi zsinatának dokumentumai Felelős kiadó: Bohn István esperes plébános Megjelent 2007-ben, 300 példányban. 2

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK 3 1 ELŐSZÓ 11 2 BEVEZETŐ 13 AZ ÖRÖMHÍR HIRDETÉSE 16 3 AZ EVANGELIZÁCIÓ 16 3.1 AZ EVANGELIZÁCIÓ FORRÁSÁRÓL 16 3.2 HELYZETELEMZÉS 19 3.2.1 A helyi evangelizáció eredményei, sikerei, erősségei, lehetőségei 19 3.2.2 A helyi evangelizáció nehézségei, hiányosságai 20 3.3 JAVASLATOK 21 4 KATEKÉZIS, HITOKTATÁS 24 4.1 ALAPVETÉS A KATEKÉZISRŐL, HITOKTATÁSRÓL 24 4.2 HELYZETELEMZÉS 25 4.2.1 Az egyházközségi hitoktatás, kateketikai munka eredményei, sikerei 25 4.2.2 Az egyházközségi kateketikai munka / hitoktatás nehézségei 26 4.3 JAVASLATOK 26 5 AZ IFJÚSÁG 28 5.1 ALAPVETÉS AZ IFJÚSÁGRÓL 28 5.2 HELYZETELEMZÉS 28 5.2.1 Az egyházközség ifjúsági munkájának eredményei, sikerei 28 5.2.2 Az egyházközségi ifjúsági élet nehézségei 29 5.3 JAVASLATOK 30 A LITURGIA 31 6 BEVEZETÉS 31 3

7 A SZENTMISE 32 7.1 ALAPVETÉS 32 7.2 HÉTKÖZNAPONKÉNTI SZENTMISE 32 7.2.1 Helyzetfelmérés 32 7.2.2 Az egyházközség tagjainak véleménye 33 7.2.3 Javaslatok 35 7.3 VASÁRNAPI (ÜNNEPNAPI) SZENTMISÉK 35 7.3.1 Helyzetfelmérés 35 7.3.2 Az egyházközség tagjainak véleménye 36 7.3.3 Összegzés 37 7.3.4 Javaslatok 38 7.4 KIEMELT ÜNNEPEK 39 7.4.1 Helyzetfelmérés 39 7.4.2 Összegzés 40 7.4.3 Javaslatok 40 8 A SZENTSÉGEK 41 8.1 ALAPVETÉS 41 8.2 KERESZTSÉG 41 8.2.1 Helyzetfelmérés 42 8.2.2 Az egyházközség tagjainak véleménye 42 8.2.3 Összegzés 43 8.2.4 Javaslatok 43 8.3 A BÉRMÁLÁS 43 8.3.1 Helyzetfelmérés 44 8.3.2 Az egyházközség tagjainak véleménye 44 8.3.3 Összegzés 45 8.3.4 Javaslatok 45 8.4 AZ EUKARISZTIA 45 8.4.1 Helyzetfelmérés 46 8.4.2 Összegzés 47 8.4.3 Javaslatok 47 8.5 A BŰNBOCSÁNAT SZENTSÉGE 47 8.5.1 Helyzetfelmérés 47 8.5.2 Összegzés 48 8.5.3 Javaslatok 48 8.6 A BETEGEK KENETE 49 8.6.1 Helyzetfelmérés 49 8.6.2 Összegzés 49 8.6.3 Javaslatok 50 8.7 A HÁZASSÁG 50 8.7.1 Helyzetfelmérés 50 4

8.7.2 Javaslatok 51 8.8 AZ EGYHÁZI REND 51 8.8.1 Helyzetfelmérés 52 8.8.2 Javaslatok 52 8.9 A SZENTELMÉNYEK 52 9 ÉNEK ÉS ZENE AZ EGYHÁZKÖZSÉGBEN 53 9.1 ALAPVETÉS 53 9.2 HELYZETFELMÉRÉS 53 9.2.1 A kórus 54 9.2.2 Hagyományok 54 9.2.3 Zenei élet 54 9.3 JAVASLATOK 54 A CSALÁD 56 10 ALAPVETÉS 56 10.1 A CSALÁD FOGALMA, GYÖKERE, CÉLJA ÉS KÜLDETÉSE 56 10.2 FELADATOK A KERESZTÉNY CSALÁDI ÉLETRE VALÓ NEVELÉSHEZ 57 10.2.1 Hivatások bemutatása 57 10.2.1.1 A papi és szerzetesi élet bemutatása a fiataloknak 57 10.2.1.2 A házasság mint életszentség 57 10.2.2 Jegyesoktatás: a tudatos felkészülés a házasságra 58 10.2.3 A család 58 10.2.3.1 A házasság ápolása 58 10.2.3.2 A nő szerepe a házasságban 59 10.2.3.3 A férfi szerepe a házasságban 59 10.2.4 Gyermekek nevelése 59 10.2.4.1 Gyermekek a családban 59 10.2.4.2 A gyermek vállalása A természetes családtervezés 59 10.2.4.3 Gyermeknevelés 60 10.2.5 Az imádság fontossága a családban 60 10.2.6 A családok kisközösségbe való szervezése 60 10.2.7 A templomba nem járó családok bevonása 61 10.2.8 Az egyházközség perifériájára sodródott családok megerősítése 61 11 HELYZETELEMZÉS 61 11.1 KÉRDŐÍVEK ALAPJÁN TÖRTÉNŐ HELYZETELEMZÉS 61 11.2 HOGYAN SEGÍTIK A CSALÁDOKAT AZ EGYHÁZKÖZSÉG JELENLEG MŰKÖDŐ CSALÁDOS PROGRAMJAI 64 11.2.1 Házaspár találkozók 64 5

11.2.2 Baba-mama klub és a Schönstatt asszonykör 65 11.3 A CSALÁDOK EGYHÁZKÖZSÉGI SZEREPÉNEK POZITÍVUMAI 66 11.4 FELADATOK A CSALÁDOK EGYHÁZKÖZSÉGI SZEREPÉNEK ELMÉLYÍTÉSÉBEN, NEHÉZSÉGEK 67 11.5 JAVASLATOK 68 11.6 FELADATOK, AMELYEK MEGVALÓSÍTÁSA FONTOS, DE TÚLMUTAT A JELEN ÁLLAPOTON 69 12 CSALÁDOS MISE 70 12.1 ALAPVETÉS 70 12.2 HELYZETKÉP 71 12.2.1 Rövid történet 71 12.3 MILYEN KÉPET KAPTUNK A CSALÁDOS MISÉRŐL A KÉRDŐÍVEK ALAPJÁN? 71 12.3.1 Általános megállapítások 71 12.3.2 A családos mise egyes részeinek megítélése 72 12.3.2.1 Kisgyermekek részvétele a misén 72 12.3.2.2 Gitáros énekek a misén 72 12.3.2.3 Családosok olvasnak fel gyermekekkel, írják a lelkiismeretvizsgálatot, a könyörgést és a hálaadást 73 12.3.2.4 Igekártyák osztása a mise végén 73 12.3.2.5 Vélemények az áldozás rendjéről 73 12.3.2.6 Arra vonatkozó javaslatok, hogy a családos miséket az egyházközség minden tagja magáénak érezhesse 73 12.3.2.7 Részvétel a családos szentmiséken való szolgálatban 74 12.4 POZITÍV, NEGATÍV FELISMERÉSEK 74 12.4.1 Pozitívumok 74 12.4.2 Megoldandó feladatok 74 12.5 JAVASLATOK 75 13 ZÁRSZÓ A CSALÁDRÓL SZÓLÓ FEJEZETHEZ 75 13.1 JAVASLAT 76 AZ ÖKUMENÉ 77 14 BEVEZETÉS 77 15 AZ ÖKUMENÉ TÖRÖKBÁLINTI HELYZETE 78 15.1 A FELEKEZETI MEGOSZLÁS KIALAKULÁSA ÉS HELYZETE 78 15.2 A FELEKEZETEK EGYMÁS KÖZÖTTI VISZONYA 79 15.3 EGYÉB KÖZÖS PROGRAMOK 80 15.4 AZ ÖKUMENIKUS MUNKACSOPORT KÉRDŐÍVÉNEK KIÉRTÉKELÉSE 80 15.4.1 Az 1-10. kérdésre adott válaszok kiértékelése 80 6

15.4.2 A 11-12-13-14. kérdésre adott válaszok kiértékelése 81 15.4.3 Egyéb értékelés 84 15.5 JAVASLATOK 84 15.6 ÖSSZEFOGLALÁS 86 A KARITÁSZ 87 16 ALAPVETÉS 87 16.1 A KARITÁSZ ÉS A SZOCIÁLIS MUNKA ALAPELVEI 88 16.2 A KARITÁSZ SZEREPE 88 16.2.1 A karitász szerepe a település életében: 88 16.2.2 A karitász szerepe az egyházközség életében 88 16.3 A KARITÁSZ-TEVÉKENYSÉG TERÜLETEI 89 16.4 A KATOLIKUS KARITÁSZ TÖRÖKBÁLINTI SZERVEZETÉNEK BEMUTATÁSA 89 16.4.1 Tevékenységi kör bemutatása 89 16.4.2 A karitász költségvetése 94 17 HELYZETÉRTÉKELÉS 94 17.1 A BEÉRKEZETT KÉRDŐÍVEK KIÉRTÉKELÉSE 94 17.1.1 Találkozott-e már a helyi karitász munkájával? 94 17.1.1.1 Helyzetértékelés 95 17.1.1.2 Javaslat 96 17.1.2 A rászorulók ismertsége 96 17.1.2.1 Helyzetértékelés 96 17.1.2.2 Javaslat 97 17.1.3 Részvétel a Karitász munkájában 97 17.1.3.1 Helyzetértékelés 98 17.1.3.2 Javaslatok 98 17.1.4 Kik és milyen segítségre szorulnak? 98 17.1.4.1 Helyzetértékelés 98 17.1.4.2 Javaslatok 99 17.1.5 Miben tudnák a hívek segíteni a Karitász munkáját? 100 17.1.5.1 Helyzetértékelés 100 17.1.5.2 Javaslatok 100 18 ÖSSZEGZÉS, TOVÁBBI JAVASLATOK 101 18.1 ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉS 101 18.2 KONKRÉT MUNKAPROGRAMUNK, TERVEINK 102 A MÉDIA SZEREPE 106 7

19 ALAPVETÉS 106 19.1 HELYZETELEMZÉS 108 19.1.1 Az egyházközség belső kommunikációja 109 19.1.2 Az egyházközség külső kommunikációja 110 19.1.3 Az internetes kommunikációról 112 19.2 ÖSSZEFOGLALÁS 114 19.3 A KÉRDŐÍVES FELMÉRÉSBŐL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK 114 19.4 JAVASLATOK 116 19.4.1 Javaslatok a belső kommunikáció javítására 117 19.4.2 Javaslatok a külső kommunikáció javítására 118 19.4.3 Pénzügy 118 AZ ANYAGI JAVAK 120 20 ALAPVETÉS 120 21 AZ EGYHÁZKÖZSÉG GAZDÁLKODÁSA 123 21.1 HELYZETELEMZÉS 123 21.1.1 Az egyházközség gazdálkodásáról általánosságban 123 21.1.2 Az egyházközség tagjainak véleménye a gazdálkodásról 124 21.2 JAVASLATOK 125 22 AZ EGYHÁZKÖZSÉG FENNTARTÁSA 125 22.1 HELYZETELEMZÉS 125 22.1.1 Az egyház tagjainak részvétele a fenntartásban 125 22.1.2 A hívek véleménye az egyházközség fenntartásáról 126 22.2 JAVASLATOK 128 23 AZ EGYHÁZKÖZSÉG VAGYONI HELYZETE 129 23.1 HELYZETELEMZÉS 129 23.1.1 Ingatlanvagyon 129 23.1.2 Jelentősebb értékű ingóságok 130 23.1.2.1 Közterületi szobrok és keresztek 130 23.1.2.2 Liturgikus eszközök, kegytárgyak, hangszerek 130 23.1.2.3 Berendezési tárgyak, eszközök 131 23.1.3 Biztosítottság 131 23.2 JAVASLATOK 132 24 AZ EGYHÁZI ADÓ (EGYHÁZFENNTARTÁSI HOZZÁJÁRULÁS) 132 24.1 HELYZETELEMZÉS 132 24.1.1 A beszedett hozzájárulás 132 24.1.2 Az egyházközség tagjainak véleménye az egyházi hozzájárulásról 134 8

24.2 JAVASLATOK 136 25 AZ EGYHÁZKÖZSÉG EGYÉB BEVÉTELEI 138 25.1 HELYZETELEMZÉS 138 25.1.1 Támogatások 138 25.1.2 Adományok 138 25.1.3 Központi források 139 25.1.4 Perselypénz 139 25.1.4.1 Mozgó és állóperselyek 139 25.1.4.2 Célgyűjtések 140 25.2 JAVASLATOK 141 26 AZ EGYHÁZKÖZSÉG KIADÁSAI 142 26.1 HELYZETELEMZÉS 142 26.1.1 Működési kiadások 142 26.1.1.1 Személyi kiadások 142 26.1.1.2 Dologi kiadások 143 26.1.2 Beruházások, felújítások 143 26.1.3 A hívek véleménye a beruházásokról 144 26.1.4 A költségek elszámolásának rendje, könyvelés 144 26.2 JAVASLATOK 145 27 A KÖLTSÉGVETÉS KÉSZÍTÉSÉNEK MÓDSZERE 146 27.1 HELYZETELEMZÉS 146 27.2 JAVASLATOK 147 28 ÚJ FORRÁSOK FELKUTATÁSA 148 28.1 HELYZETELEMZÉS 148 28.1.1 Egyházközség és gazdasági vállalkozás 148 28.1.2 A hívek véleménye 149 28.2 JAVASLATOK 149 FÜGGELÉK 152 29 INGATLANVAGYON 152 29.1 TEMPLOM ÉS KÁPOLNÁK 152 29.2 TEMETŐ 153 29.3 KÁLVÁRIA 154 29.4 PLÉBÁNIA 154 29.5 EGYEBEK 154 30 A KÖLTSÉGVETÉS AZ ELMÚLT ÉVEKBEN 156 30.1 BEVÉTELEK 2002. ÉS 2006. KÖZÖTT (EZER FT) 156 30.2 KIADÁSOK 2002. ÉS 2006. KÖZÖTT (EZER FT) 158 9

31 A KARITÁSZ KÖLTSÉGVETÉSI ÖSSZEGEI 159 31.1 2006. ÉVI PÉNZÜGYI BESZÁMOLÓ 159 31.1.1 A bevételek alakulása 159 31.1.2 A kiadások 160 31.1.3 A 2007. évre tervezett tevékenységek várható költségei 161 32 AZ EGYHÁZKÖZSÉG KORÖSSZETÉTELE 162 33 A ZSINATI MUNKACSOPORTOK NÉVSORA 166 34 A MUNKACSOPORTOK KÉRDŐÍVEI 168 10

1 Előszó Bizonyára mindannyian tapasztaltuk már, milyen fontosak életünkben a találkozások. Számomra is nagy ajándék volt, amikor paptestvéreimmel Hagyó József atyával és Blanckenstein György szentendrei plébános atyával tölthettem el egy napot a Pilisben, hogy beszélgessünk életünkről,egyházközségeink életéről, a ránkbízottakról. Természetes ilyenkor a kérdés: Hogy vagy? Mik az örömeid, sikereid, gondjaid? Kérdésemre plébános társam beszámolt a szentendrei egyházközség zsinatáról, és elmondta, hogy papi életének eddigi legkiemelkedőbb élményét jelentette. Részletesen beszélt a zsinat előkészítéséről, arról, hogy hét munkacsoportot hoztak létre az egyházközségben levő feladatok teljesítésére, és átadott egy dokumentumot, amelyet ezek a munkacsoportok állítottak öszsze, és amelyben megfogalmazták tennivalóikat, elhatározásaikat. Nagyon jó volt hallgatni mindazt, amit elmondott. Közben arra gondoltam, hogy nálunk Törökbálinton is meg lehetne valósítani egy hasonló zsinatot, hiszen egyházközségünkben is sok közösség működik, ha nem is olyan szervezett és összehangolt módon, mint Szentendrén. A mi zsinatunknak egyik legfontosabb eredménye éppen az lehetne, hogy tudatosabban, egymással jobban együttműködve valósítsuk meg azt, amit Jézus Krisztus ránk bízott. Hazatérve elmondtam a különféle plébániai közösségekben mindazt, amit hallottam. Megkérdeztem testvéreimet, mi a véleményük egy esetleges törökbálinti egyházközségi zsinatról. Jó és hasznos kezdeményezésnek tartották. Elhatároztuk, hogy egyházközségünk életének megújítása érdekében követjük szentendrei testvéreink példáját. 2006. június 11-én, Szentháromság vasárnapján ünnepi szentmisén nyitottuk meg zsinatunkat. Ekkor kapták meg a munkacsoportok vezetői megbízásukat. Az eltelt egy év során nagyon 11

sok munkával, fáradozással, a híveknek adott kérdőívek válaszai alapján állították össze testvéreim javaslataikat. A munkacsoportok képviselői Székesfehérváron a Szent Gellért Tanulmányi Házban 2007. június 15-17-ig tartó tulajdonképpeni zsinaton fogalmazták meg végleges formában elhatározásaikat. Hálásan köszönöm nekik és mindazoknak az áldozatát, akik részt vettek zsinatunk munkájában. Amikor szeretettel nyújtom át egyházközségünk tagjainak, de minden érdeklődőnek e dokumentumot, remélem, hogy az abban megfogalmazott elhatározásokat megvalósítjuk Isten dicsőségére és nagyon sokak üdvösségére. Bohn István plébános 12

2 Bevezető Jézus Krisztus teljes isteni hatalma birtokában a mennybemenetele előtt arra szólította fel apostolait, hogy: menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet 1. és menjetek el az egész világra és hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek 2. Ez a felszólító hagyaték azt jelenti, hogy a hit kinyilatkoztatott igazságát meggyőző módon kell a világ számára közvetítenünk. Az Egyház természeténél fogva misszionárius 3. Világunk, amelynek az Örömhírt közvetítenünk szükséges, eltávolodóban van a krisztusi tanításból következő állapottól. Küldetésünknek itt és most is eleget kell tennünk, Törökbálinton, 2007-ben. Az emberi élet természeténél fogva közösségi élet. Közösségi életünk a társadalomban valósul meg, olyan társadalomban, amely sajátos halmaza és viszonyrendszere a közéletnek, politikai és igazgatási intézményeknek, ezek közérdekű tevékenységének. A társadalom formálásának közönséges, profán közegében a közéletben kell megvalósítanunk küldetésünket: az evangelizációt. Nincs hatalom, csak Istentől, ami van, azt Isten rendelte 4 írja Szent Pál. A társadalmi igazságosság legteljesebb megvalósulására helyi társadalmunkban kell törekednünk. Minden kereszténynek kötelessége és felelőssége a társadalmi igazságosság és közjó alakítását meghatározó közéletben való részvétel. Nekünk keresztényeknek lámpásként 5 és kovászként 6 kell jelen lennünk a társadalomban. Lámpásként, igazodási pontként 1 Mt 28,19 2 Mk 16,15 3 A II. Vatikáni Zsinat Ad Gentes kezdetű dekrétuma 4 Róm 13,1 5 Mt 5,15 6 Mt 13,33 13

irányt mutatva az Evangéliumtól eltávolodó világnak. Kovászként átjárva a társadalom szövetét, részt vállalva a konfliktusaiban. Egyházként nem nyilvánulhatunk meg erőből, nem beszélhetünk a többség nevében. De beszélnünk kell a társadalom számottevő kisebbségének helyzetéből kiindulva, védve jogainkat és a keresztény erkölcsöt. Az egyháznak joga és kötelessége, hogy erkölcsi szempontból ítéletet mondjon a politikai rendre vonatkozó dolgokról is, amennyiben így követelik meg az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége. mondja ki a II. Vatikáni Zsinatnak a mai világban élő egyházról szóló lelkipásztori konstitúció 7. Az emberek nagy része nem tudja, hogy az egyház nem a saját, hanem mindenki érdekeit akarja védeni, miként azt sem, hogy a pápáknak voltak szociális enciklikái, az egyháznak van szociális tanítása. Fontos tehát, hogy folyamatosan közvetítsük egyházunk állásfoglalásait a keresztény értékek mellett. Az elmúlt évtizedek diktatúrája megfosztotta az egyházat az intézményrendszerétől. Az államszocializmus négy évtized alatt lebontotta az egyház struktúráit, kikezdte belső egységét, legyöngítette erejét. A papság létszámának drámai csökkenése, átlagéletkorának folyamatos növekedése súlyos gondokat okoz. Ugyanakkor a szekularizáció világméretű előretörése az egyházat a társadalom peremére igyekszik szorítani. Az elkötelezett hívők száma megcsappant, a mai társadalom aktív szegmensének jelentős része nem szocializálódhatott egyházias kultúrában. Rengeteg a rossz beidegződés, az előítélet még a magukat vallásgyakorló keresztényeknek tartók között is. A rendszeresen templomba járó hívek számára is az egyház csupán szolgáltató intézmény, és nem a hívek közössége, amely az élet fordulóin ünnepélyesen megrendezi az öröm vagy éppen a gyász pillanatait. Sokan nem szűntek meg a kommunizmus bukása után sem félni, és valós társadalmi viszonyaink, a nemzet és az ország politikai megosztottsága semmi esetre sem igyekszik félelmeinket eloszlatni. 7 A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója az Egyházról a mai világban 14

Egyre nehezebben tudjuk az egyszerű embereket megszólítani. A korábbi népegyház összeomlott. A felmérések azt mutatják, hogy a templomba járó réteg részben az értelmiségi, részben pedig a még hagyományos népi vallásosság maradványaiból tevődik ki. Törökbálint lakónépessége folyamatosan növekszik. 1990-hez képest a lakosság száma majdnem megkétszereződött. A 2001-ben végzett népszámlálás adatai szerint a 11.278 állandó lakosból 6075-en vallották magukat katolikusnak. A település lélekszáma évente mintegy 280-400 fővel növekszik. Újabb és újabb területek épülnek be, és ezzel együtt jár a számottevő betelepülés. Az aratnivaló tehát sok, egyre növekszik a munka! Egyházközségünk nem kis feladatra vállalkozott a zsinat meghirdetésével. Csak az őszinte önvizsgálat teremtheti meg gyengeségeink és erőink feltérképezését. Csak a magunkkal szembenézés teszi lehetővé feladataink megfogalmazását, adhat esélyt arra, hogy a jövőnkbe tekintsünk. A Törökbálinti Római Katolikus Egyházközség elvégezte ezt az önértékelést.. Következtetéseiből igyekezett céljait megfogalmazni, javaslatokat tenni arra, hogy e célokat milyen úton kívánja elérni. 15

Az örömhír hirdetése 3 Az evangelizáció Menjetek tehát és tegyetek tanítvánnyá minden népet, és kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. És tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. 8 Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! 9 Megkapjátok majd a Szentlélek erejét, és tanúim lesztek egészen a föld határáig. 10 Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! 11 Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket! 12 3.1 Az evangelizáció forrásáról Jézus missziós parancsa több teendőt is magába foglal: hirdessétek, tegyétek tanítvánnyá és tanítsatok, legyetek tanúim, kereszteljetek, cselekedjétek az én emlékezetemre, szeressétek egymást. Ezek mind egymásra épülő és összefüggő utak és eszközök az evangélium továbbadására, vagyis az evangelizációra. Az evangelizáció a krisztusi életre hív meg. Legfontosabb eszköze a Krisztussal egyesülő egyéni és közösségi élet tanúságtétele, melyet a szó, az igehirdetés követ. 8 Mt 28,19-20. 9 Mk 16,15. 10 ApCsel 1,8. 11 Lk 22,19. 12 Jn 15,12. 16

Az evangelizáció küldetésének munkása, hordozója az egész Egyház, vagyis minden keresztény. Az Egyház azért van, hogy evangelizáljon 13, azaz, hogy a jó hírt az emberiség minden részéhez elvigye, és befolyásával belülről alakítsa át, újítsa meg az emberiséget. 14 Minden kereszténynek kitüntető feladat közreműködni abban, hogy az egész földkerekségen megismerjék és elfogadják az emberek az üdvösség isteni üzenetét. 15 Az evangelizáció olyan folyamat, melynek révén az Egyház, a Szentlélektől indítva hirdeti és terjeszti az evangéliumot az egész világon: a szeretettől indítva áthatja és átformálja a földi élet rendjét azáltal, hogy fölveszi magába és megújítja a kultúrákat; tanúságot tesz a népek között a keresztényeket jellemző új lét- és életmódról; az első hirdetés által kifejezetten hirdeti az evangéliumot és megtérésre hív; a katekézis és a beavató szentségek által bevezet a hitbe és keresztény életbe: a Jézus Krisztushoz megtérőket betestesítve, a követés útjára újra rálépőket visszavezetve a keresztény közösségbe; állandóan táplálja a kommunió (a közösség) ajándékát a hit állandó nevelésével (szentbeszédekkel és az igehirdetés egyéb formáival), a szentségekkel és a szeretet gyakorlásával; állandóan serkenti a missziót, amennyiben Krisztus minden tanítványát küldi, hogy hirdessék az evangéliumot szóval és tettel az egész világon. 16 Az evangelizáció lényeges eleme az Ige szolgálata. 13 Evangelii Nuntiandi 14. 14 Evangelii Nuntuandi 18. 15 Apostolicam Actuositatem 3. 16 A Katekézis Általános Direktóriuma 48. 17

Nincs igazából evangelizáció, ha nem hirdetik Isten Fiának, a Názáreti Jézusnak misztériumát, országát, ígéreteit és életét, tanítását és nevét. 17 Azoknak pedig, akik már Jézus követői, növekedésükhöz szintén szükségük van arra, hogy folyamatosan táplálják őket Isten Igéjével. Az evangelizációban az Ige szolgálata emberi szavakat használ, hogy az Egyházon keresztül adja tovább a kinyilatkoztatást. Ezeket az emberi szavakat pedig a Szentlélek fölhasználja, hogy folytassa a dialógust az emberiséggel 18 Az Isten Igéje szolgálatának fő feladatai: Összegyűjtés és meghívás a hitre. A nem hívőknek szól és az első hirdetés által valósul meg. A beavatás. Akik úgy döntöttek, hogy követni akarják Jézust, azokat beavatják a hit, a liturgia és Isten népe életébe. Folyamatos nevelés a hitben. A már beavatott keresztényeknek szól, akiknek folyamatosan szükségük van hitük táplálására. Liturgikus feladat. Kiemelkedő módon a szentbeszédekben fejeződik ki, egyéb formái pedig: a liturgia közben adott magyarázatok és buzdítások, a szentségek előkészületei, a szentségek ünneplése. Teológiai feladat. Ez a hit igazságainak rendszeres feldolgozása és tudományos kutatása. 19 Az evangelizáció szolgálatának fontos iránymutató gondolata és felismerése: A keresztény üzenet elsődleges címzettjei a felnőttek 20 17 Evangelii Nuntiandi 22. 18 A Katekézis Általános Direktóriuma 50. 19 A Katekézis Általános Direktóriuma 51. 20 Magyar Kateketikai Direktórium 3.3.2.1. 18

3.2 Helyzetelemzés A 3.2.1, a 3.2.2, a 4.2.1, a 4.2.2, az 5.2.1 és az 5.2.2 pontok megállapításai a kiosztott kérdőívekre 21 adott válaszokon és a munkacsoport tapasztalatain alapulnak. 3.2.1 A helyi evangelizáció eredményei, sikerei, erősségei, lehetőségei Egyházközségünk az érdeklődőknek azt mutatja, hogy itt élő közösség van. Az egyházközség tagjai tudatában vannak az evangelizáció fontosságának és az evangélium hirdetése egyetemes kötelezettségének, hiszen a kérdőívet kitöltők 68 %-a azt vallotta, hogy minden kereszténynek hirdetnie kell az evangéliumot. Egyházközségünk néhány tagja kifelé, a nem hívők felé forduló evangelizációt is folytat (pl. a Karitász, a Kolping Család, a Baba-mama Klub, a Kápolna búcsún és nyitott evangelizációs alkalmakon szolgáló testvérek, a gyerekekkel foglalkozó kiscsoportvezetők). Sok közösség és lelkiség kapott helyett egyházközségünkben, ami mutatja, hogy a plébánia nyitott az új kezdeményezésekre és az együttműködésre. Egyházközségünk templomba járó tagjainak kb. 53 %-a 25-60 év közötti korú. Ez olyan lehetőség, amire építeni lehet, hiszen képességeik, lehetőségeik, felelősségtudatuk alapján sokan meghívhatóak, aktivizálhatóak egyházközségi feladatok végzésére. A különböző lelki programjainkra más egyházközségekből is sokan érkeznek. Ez a vonzerő önmagában is evangelizációs lehetőség. A tagok jól érzik magukat az egyházközségben. (A kérdőív erre vonatkozó kérdésére a válaszadók 82%-a írta 21 Lásd a Függelék végén 19

ezt.) Ebben jelentős szerepe van a közösségeknek és a plébános személyének. Az egyházközség tagjai fontosnak tartják a lelki életet, amit mutat sokak buzgalma a különböző lelki programokon, és erről tanúskodtak a kérdőívekre adott mély és szép válaszok is. Egyházközségünk tagjainak Istennel való találkozását évek óta segítik az egyházi év ünnepeihez kapcsolódó lelki programok (pl. lelki napok, lelkigyakorlatok, nagycsütörtöki virrasztás, pünkösdi kilenced, Szentlélekszeminárium, az ünnepekre felkészítő lelki olvasmányok stb.). Tudatosodott a közösségi élet fontossága, amit az is jelez, hogy a templomba járók 1/3-a jár rendszeresen közösségbe, ugyancsak 1/3-a pedig nyitott erre (hiszen a kérdőív erre vonatkozó kérdésére azt válaszolta, hogy járna közösségbe). Az egyházközséghez segítségért fordulók (temetés, esketés, szentségek) közül sokan nyitottak és készségesek a keresztény hit, a keresztény közösség megismerésére, ami szintén nagy evangelizációs lehetőség. Rendszeres, jó kapcsolat van a református gyülekezettel. 3.2.2 A helyi evangelizáció nehézségei, hiányosságai A kifelé forduló evangelizáció egy szűk kör törekvése, nem szervezett, nem elég hatékony, nem az egyházközség előtt zajlik. (A kifelé forduló evangelizáció hiányait bizonyítja pl., hogy településünkön a 6.075 magát katolikusnak valló közül kb. 450-500 fő jár templomba.) Az egyházközség tagjai közül kevesen érzik magukra vonatkozónak az evangelizációs felelősséget. (A kérdőívek kitöltőinek 68 %-a, 225 fő vallotta, hogy minden kereszténynek kötelessége az evangélium hirdetésének 20

szolgálata, de feladatot benne csak összesen 24 %-uk, 79 fő vállalna.) Kevés nyitott program van, melyekre az érdeklődőket el lehetne hívni. Az érdeklődőknek, a keresztény hit és közösség megismerésére nyitottaknak nincs, illetve kevés befogadó csoport (ahol nemcsak tanul a hitről, hanem a közösségi életet is megtapasztalhatja) áll rendelkezésére. Kialakításuk legnagyobb akadálya a közösségvezetők hiánya. Az egyházközség tagjainak kisebb hányada a férfi (41 %), és a fizikai munkát végző. E két csoport megszólítása nagyobb energiát, törekvést igényelne. Hiányzik a különböző csoportok, közösségek munkájának összehangolása. Nem megfelelő a különböző közösségek, programok meghirdetése (pl. az egyházközség tagjainak kb. 1/3-a nyitott arra, hogy közösségbe járjon, de mégsem teszi, aminek oka lehet a kevés információ és a meghívás hiányosságai.) Egyházközségünk templomba nem járó és járó tagjai egy részénél is a Krisztushoz való személyes elköteleződés hiányos. Ez a belső evangelizáció fontosságára hívja fel a figyelmet. 3.3 Javaslatok 1) A plébánost és a hitoktatót tehermentesíteni kell a közvetlenül nem szolgálatukhoz és feladatukhoz tartozó munkák alól. 2) Az evangelizációs munkacsoportnak konkrét tervet kell készítenie a feladatok, ötletek megvalósítására és azok menetére. 3) Az egyházközség tagjaiban segíteni kell az evangelizációs lelkület kialakítását, megerősödését. A prédikációkkal 21

és lelki programokkal tudatosítani kell az evangelizáció fontosságát, módjait és lehetőségeit a hétköznapi életben. 4) Az egyik legfontosabb szükséges lépés a munkatársak, segítők meghívása, felkészítése és kinevelése: a. Segíteni kell az egyházközség tagjait a Krisztussal való kapcsolatuk megújítására, megerősítésére. Ennek érdekében a plébánost tehermentesíteni kell, hogy több ideje, energiája jusson lelkivezetésre, a személyes kapcsolattartásra. b. Segíteni kell az egyházközség tagjait, hogy jobban megismerjék hitünket és így bátrabban kapcsolódjanak be az evangelizációt segítő feladatokba (pl. rendszeres előadások, a Szentírással foglalkozó újabb csoportok kialakítása). c. Az evangelizációra konkrétan felkészítő, segítő képzésekre el kell segíteni, meg kell hívni a testvéreket (pl. teológia, országos vezetőképző, Fülöp- és Andráskurzus stb.) d. Az egyházközség tagjai közül az arra alkalmasakat és elkötelezetteket meg kell hívni, hogy megfelelő felkészülés, tanulás után közösséget vezessenek, és már most is vegyenek részt segítőként valamelyik közösség életében. e. Középutat találva a kényszerhelyzet és a lehetőség között: a már működő közösségeknél fokozatosan át lehetne adni a közösség vezetését a csoport egy tagjának (így a plébánosnak illetve a közösség vezetőjének van lehetősége újabb csoport kialakítására). f. Az egyházközség már most alkalmas és felkészült tagjait fel kell kérni a közösségvezetésre. 5) El kell indítani a felnőtt katekumenátust. Tájékoztatást, előadásokat kell szervezni az egyházközség tagjainak, hogy megismerhessék azt. Befogadó csoportot kell kialakítani. 22

6) A különböző közösségek vezetőinek legyen rendszeres találkozója, melyen kapjon helyet a közös ima, az egyeztetés és a tapasztalatok megosztása. 7) Előadássorozatot kell indítani (ha lehet a Művelődési Ház bevonásával, hisz a semleges, nyitott terület bátorságot adhat az érdeklődőknek) hitünkről, a hitünket is érintő konkrét kérdésekről, felvetésekről (pl. az utóbbi időben a média által felvetett kérdésekről az evangéliumok hitelessége, régészeti bizonyítékok stb.) 8) A település lakói előtt meg kell jelennie egyházközségünknek, hogy még inkább láthatóvá váljunk, tanúságot tegyünk életünkről, részt vegyünk a község életében, hiszen a nem hívőknek/vallásosoknak adott kérdőívek azt tanúsítják, hogy a gyermekekkel és az ifjúsággal való foglalkozáson és a Karitász ruhaosztásán kívül nem nagyon tudnak rólunk. (Pl. nagy ünnepeink előtt különböző programok szervezése a plébánián, Adventi /Húsvéti Udvar, a majálison és a búcsú napján egy sátorral jelen lenni, a körmenetekkel jöjjünk le a hegyről, a kápolna búcsújára vonuljunk ki közösen, misztériumjáték előadása.) 9) Szükség van olyan nyitott, szabad programokra, amelyekre el lehet hívni a még nem hívő vagy közömbös ismerősöket és keresőket, hogy őket szeretetünkkel és szavainkkal is megszólíthassuk (pl. kirándulások, filmvetítések, koncertek, e két utóbbiban kell keresni az együttműködést a Művelődési Házzal). 10) Szükséges a jobb kommunikáció a különböző közösségek és csoportok között, hogy tudjunk egymásról, egyeztethessünk, egymást segíthessük. (pl. hirdetőtáblák, honlap, közösségvezetők találkozója stb.) 11) A szavakat meg kell előzniük és kísérniük kell a tetteknek, ezért segíteni kell a Karitász munkáját és annak még jobb működését: az egyházközség minél több tagjának bevonásával és a testi-lelki szükséget szenvedők felkutatásával. 23

12) Az evangelizáció munkáját támogatnia kell az egyházközségnek anyagilag is (pl. előadók díjazása, plakátok, nyomdai költségek, képzések támogatása stb.) 4 Katekézis, hitoktatás 4.1 Alapvetés a katekézisről, hitoktatásról A katekézis egyike az egész evangelizáció lényeges elemeinek. Az embert egész életében elkíséri, amely a tanítás és a nevelés által bevezeti a keresztény életbe, és támogatja őt a hit elmélyítésében. 22 A katekézis ami különbözik a hitoktatástól, mely középpontjában inkább csak az ismeret átadása áll, célja, hogy a Szentlélek kegyelme által az embert elvezesse Jézus Krisztus személyéhez, aki által a régiből új emberré válik, beavassa az Ő életébe, hogy egészen bensőséges kapcsolatba kerüljön az Úrral, közösségbe lépjen Jézus Krisztussal és általa az Atyával, úgy éljen, gondolkodjon, úgy ítéljen, döntsön és cselekedjen, mint Jézus Krisztus. 23 Az evangelizáció folyamatában kétféle módon, két időben van különösen fontos szerepe a katekézisnek. A beavató katekézis az első meghirdetést ami a még nem hívők és a tényleges vallási közömbösségben élőknek szól, nekik hirdeti az evangéliumot és megtérésre hívja őket követi, és elősegíti, érleli a kezdeti megtérést azáltal, hogy hitre neveli a megtértet, és a keresztény közösség élő tagjává teszi. Megalapozza a keresztény életet Jézus követőiben. A megtérés állandó folyamata és a hit állandó nevelése azonban felülmúlja ezt az alapvető katekézist, és azért állandó katekézisre van szüksége, az egyénnek és a keresztény közösségnek egyaránt. 22 Magyar Kateketikai Direktórium 1.2. 23 Magyar Kateketikai Direktórium 1.2. 24

Minden életkornak megvan a maga sajátos jelentősége és feladata az emberi és hitbeli érettség elérése szempontjából, ezért a katekézisnek minden életkorban az egyén hitben való fejlettségének megfelelő, sajátos formában kell hozzáférhetővé tenni az egész kinyilatkoztatott üzenetet. A keresztény üzenet elsődleges címzettjei a felnőttek, mert ők jobban fel tudják fogni a hit gazdagságát, ami a korábbi oktatásuk során szükségképpen rejtve maradt, illetve nem tárulkozott fel teljesen. 24 A felnőttek katekézise a katekézis csúcspontja. A felnőtt katekézist vesszük alapul, és annak fényénél rendezzük el a többi életkor katekézisét. 25 4.2 Helyzetelemzés 4.2.1 Az egyházközségi hitoktatás, kateketikai munka eredményei, sikerei Minden korosztálynak van lehetősége hitoktatásban részt venni. (Óvódásoktól a nyugdíjas korosztályig: 9 felnőtt csoport, 3 lelkiségi közösség, 5 ifjúsági csoport, 21 iskolai csoport, 2 plébániai csoport az általános iskolás korúaknak, 5 óvodás csoport.) Sok lelki és egyéb program van a különböző korosztályoknak. Hitoktatásban a település kb. 450 gyermeke vesz részt. Jó kapcsolat van a helyi iskolákkal és óvodákkal. Az általános iskolásokkal való foglalkozást kiteljesítik az ezzel a korcsoporttal foglalkozó kiscsoportok, kisközösségek. A szülők rendszeres szülői értekezleteken, találkozókon vehetnek részt. 24 Magyar kateketikai Direktórium 3.3.2.1. 25 A Katekézis Általános Direktóriuma 171. 25