A magyarországi polgárosodás kutatásának új fellendülésekor, az 1980-as években, a történettudományon belül meglehetősen hangsúlyos szerepet kapott a magyarországi zsidóság történetének kutatása. Nem véletlen, hogy ebben az évtizedben jelent meg újra (bár rövidített formában) annak a Scheiber Sándornak programadó cikke[1], aki átvészelte a Holocaustot, és szinte hidat alkotott a régi, rabbinikus hagyományokkal rendelkező 2. világháború előtti zsidó történész nemzedék, és az új, rabbinikus hagyományokkal, sőt általában judaisztikai hagyományokkal sem rendelkező, a Holocaustot követően felnőtt történésznemzedék között. Ez a háború utáni nemzedék azonban a polgárosodás-kutatás (ill. általában társadalom- és gazdaságtörténeti új irányzat) célkitűzéseinek, kutatási módszertanának megfelelően egyre nagyobb figyelemmel fordult a demográfiai, statisztikai, társadalom- és gazdaságtörténeti kérdések felé. Szintén nem véletlen, hogy ugyancsak az 1980-as évek végén, 1988-ban jött létre az MTA Judaisztikai Kutatócsoport[2], jelezve, hogy az ún. zsidó tudományok már Magyarországon is s akadémiai tudományos élet szerves részét alkothatják.ahhoz, hogy ennek az új kérdésekre választ kereső zsidó történeti kutatásnak a jelentőségét felmérhessük, röviden ki kell térnünk a Holocaustot megelőző zsidóság-történeti szakirodalom jellemzőire.magyarországon a zsidóság-történeti kutatás lényegében Kohn Sámuel, a pesti hitközség tudós főrabbijának munkásságával kezdődött, aki 1884-ben jelentette meg élete főművét, A zsidók története Magyarországon c. monográfiát. Ebben a művében Kohn, több mint félszáz, korábban kiadatlan oklevélre alapozva írta meg a magyarországi zsidóság történetét 1526-ig.[3] Részben Kohn félbemaradt művének befejezésére vállalkozott az újpesti rabbi, Venetianer Lajos, aki a numerus clausus törvény bevezetése után, tehát erősen antiszemita légkörben írta meg azóta is sokat vitatott művét: A magyar zsidóság története. A honfoglalástól a világháború kitöréséig (Budapest, 1922).Új lendületet adott a történeti kutatásoknak, hogy 1877-ben megnyílt az Országos Rabbiképző Intézet, melyben a történelmi tanszéket a világhírű tudós, Kaufmann Dávid vezette. Kaufmann maga inkább a külföldi zsidóság történetét kutatta, de tanítványai új irányba terelték az addig inkább jogi kérdéseket feszegető, erősen az aktuálpolitika hatása alatt álló hazai zsidóság történetének kutatását. A Kaufmann-tanítványok kezdték el egyes városok, megyék zsidóságának történetét feldolgozni, azaz a belső, a hitközségi életet alapul vevő zsidóság-történet megírására vállalkoztak. Ilyen monográfiák születtek többek között Kecskeméti Ármin[4], Büchler Sándor[5], valamint Pollák Miksa[6] tollából.a hitközség-monográfiák mellett jó néhány fontos tanulmány született egyes hitközségek belső életének részletkérdéseiről[7], a magyarországi zsidó oktatástörténet problémáiról[8], a hazai zsidóság településtörténetének sajátosságairól[9], stb.ezeknek a műveknek mindenképpen múlhatatlan érdeme, hogy lényegében a magyarországi zsidóság belső (vallási, hitközségi) dokumentumaira támaszkodva jöttek létre. (Nyilvánvalóan szerzőik saját egyéni adottságai miatt is, hiszen ezeknek a tudós rabbiknak és történészeknek még nem okozott gondot az alapvetően német, héber és jiddis nyelvű levéltári források elolvasása és feldolgozása.) Másrészről viszont, természetesen, ezek a művek egyértelműen koruk történetírásának jellemző termékei, azaz a 19. századi pozitivista történetírás hagyományainak megfelelően, a korszak politikai és intézménytörténeti dominanciájú történetírásának leképezései a belső zsidó történetírásra (tehát lényegében a felekezettörténeti, vagy szűkebben, a hitközségtörténeti történetírásra).ilyen történettudományi előzmények után, főleg a Holocaust pusztításai következtében[10], de nem elhanyagolhatóan a szocializmus kisebbségi ügyeket, köztük a
hazai zsidóságot is tabuként kezelő kultúrpolitikája következtében, a zsidóság-történettel foglalkozó történetírás csak az 1980-as években lendült fel újra. Ekkor, ellentétben a világháború előtti történetírás hagyományaival a legnagyobb hangsúly a zsidók és a befogadó társadalom kapcsolatainak, a magyarországi zsidóságnak a hazai polgárosodásban betöltött szerepének vizsgálatára került. Ez a történetírás a modern történettudomány, azaz a szociológiával, történeti statisztikával, történeti demográfiával és antropológiával átitatott, ezen társtudományok kérdésfeltevéseit, kutatási módszereit részben integráló gazdaság- és társadalomtörténet jegyeit viseli magán. Kérdésfeltevéseinek szükségszerű velejárója, hogy a belső történelemre kevesebb figyelmet fordít, hiszen kölcsönvéve Georges Duby szavát: az új történeti kutatásban "Egyedül a teljesség, az összefüggés, a kölcsönhatás számít" [11] Ebben az új zsidó történeti kutatásban fontos kutatási irányokat fémjeleznek a következő nevek (a teljesség igénye nélkül): Bácskai Vera, Hanák Péter, Karády Viktor, Kovács András, Ránki György, Varga László, Vörös Károly, a külföldiek közül pedig: Yehuda Don, Jr. William O. McCagg, Walter Pietsch, Michael K. Silber stb. Bácskai[12], Hanák[13], Ránki[14], Varga[15] és Vörös[16] főleg gazdaságtörténeti kérdéseket vizsgáltak, kutatási területük lényegében a zsidók szerepe Magyarország gazdasági modernizálásában. Ugyancsak gazdaságtörténeti szempontból vizsgálódik Don is, de ő fontos demográfiai kutatásokat is végez.[17] "Szintén demográfiai szempontból jelentős Pietsch munkássága.[18] Karády Viktor a zsidó elitkutatás, ill. az asszimiláció kutatása terén ért el jelentős eredményeket.[19] Ugyancsak főleg asszimilációs (ill. részben antiszemitizmus) kutatásairól vált ismertté a szociológus Kovács András neve.[20] Végül McCagg[21] és Silber[22] neve leginkább asszimilációs, ill. tágabban társadalomtörténeti kutatásaik alapján vált ismertté.már a művek címeiből is világosan kitűnik, hogy a szerzők kutatásaik során alapvetően "külső", azaz lényegében köztörténeti forrásokra támaszkodtak. Véleményünk szerint tehát a háború előtti és utáni zsidóság-történeti kutatás alapvető különbsége abban áll (a természetesen meglévő, és fentebb már tárgyalt módszertani, ill. kérdésfeltevésbeli eltérések mellett), hogy míg az előző nagy részben a belső (felekezeti, hitközségi) forrásokra támaszkodott, addig az utóbbi forrásait lényegében a külső (országos intézmények, települések, hivatalok stb.) levéltári dokumentumai adják.nézetünk szerint azonban az új történetírás számára is hatalmas, mindeddig kiaknázatlan lehetőségek rejlenek az ún. belső források feltárása és feldolgozása terén. Ilyen, ha úgy tetszik kísérleti munkák kiadására vállalkozik a Magyar Zsidó Levéltár, amikor MAKOR. Magyar Zsidó Levéltári Füzetek címen kiadványsorozatot indít. Célunk olyan tanulmányok és forráskiadványok publikálása, amelyek egy-egy intézmény történetének feldolgozásával, ill. mindeddig a szűk szakmai közvélemény előtt is nagyrészt ismeretlen források közzétételével gazdagítják a magyarországi zsidóság történetével kapcsolatos ismereteinket.meggyőződésünk, hogy az alábbiakban közölt tanulmány is annak ékes bizonyítéka, hogy mind a belső zsidó történelem kutatása, mind pedig a magyarországi társadalom és gazdaság történetének kutatása, sőt a hazai zsidóság szerepének és helyének vizsgálata Magyarország történetében, azaz a kölcsönhatások kutatása is sok új információval gazdagodhat, ha mind a külső, mind pedig a belső forrásokra kellő hangsúlyt helyezünk, és vizsgálatainkat nem elszigetelten végezzük a két különböző területen.
Jegyzetek: [1] A cikket eredeti formájában lsd.: Scheiber Sándor: A magyar zsidóság történetének kutatása. In:MIOK Évkönyv 1971 1972. pp. 245 257. Rövidített változatát lsd.: Scheiber Sándor: A magyar zsidóság történetének kutatásáról. In: História, 1985. 4. sz. pp.32 33.Ugyancsak az élénkülő tudományos érdeklődést jelzi Raj Tamás cikke is, melynek címét, de lényegében tartalmát is Scheiber Sándor hasonló című, több, mint 40 évvel korábbi cikkéből vette át. Raj cikkét lsd.: Zsidó tudományos tennivalók Magyarországon. In: Múlt és Jövő. Zsidó kulturális antológia, 1988. pp. 28 37., valamint Raj Tamás: Zsidó tudományos tennivalók Magyarországon. In: Kriza Ildikó, szerk.: A hagyomány kötelékében. Tanulmányok a magyarországi szidó folklór köréből. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1990. pp. 247 257. Scheiber Sándor eredeti cikkét lsd.: Scheiber Sándor: Zsidó tudományos tennivalók Magyarországon.. In: Szolgaságból szabadságba. Az Országos Rabbiképző Intézet Hallgatóinak Ünnepi Kiadványa. Budapest: Országos Rabbiképző Intézet, 1947. pp. 3 7. [2]Komoróczy Géza et al.: Program. MTA Judaisztikai Kutatócsoport/Center of Jewish Studies at the Hungarian Academy of Sciences. In: Értesítő. Budapest: MTA Judaisztikcti Kutatócsoport,1988.I. sz. pp. 10-19. [3]Schweitzer József: "Kohn Sámuel és a magyar zsidó történetéírás két évszázada." In: Kohn Sámuel:Kútforrások és adatok Magyarország történetéhez. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1990. reprint. p. II. [4]Kecskeméti Ármin: A csanádmegyei zsidók története. Csanádmegyei Könyvtár 16. Makó: 1929. Kecskeméti műveinek bibliográfiáját Dán Róbert állította össze. Lsd: Scheiber Sándor: Kecskeméti Ármin zsidó történelmi munkái. In: Scheiber Sándor (szerk.): Magyar-Zsidó Oklevéltár XII. 1414-1748.pp. 5-18. [5]Büchler Sándor: A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig. Budapest: IMIT, 1901. Büchler műveinek bibliográfiáját Dán Róbert állította össze. Lsd: Scheiber Sándor: Büchler Sándor történetírói munkásságához. In: Scheiber Sándor (szerk.): Magyar- Zsidó Oklevéltár X. 1150-1766. pp. 7-39. [6]Pollák Miksa: A zsidók Bécs-Újhelyen. Tanulmány a zsidók történetéhez Alsó- Ausztriában és Magyarországon. Budapest: Athenaeum, 1892.; valamint Pollák Miksa: A zsidók története Sopronban a legrégibb időktől a mai napig. Budapest: IMIT, 1896. Pollák műveinek bibliográfiáját Dán Róbert állította össze. Lsd.: Scheiber Sándor: Pollák Miksa és a magyar-zsidó történettudomány. In: Scheiber Sándor (szerk.): Magyar-Zsidó Oklevéltár XI. 1446-1748). pp. 5-15. [7]Lsd. többek között Groszmann Zsigmond tanulmányait. Pl.: Groszmann Zsigmond: A pesti zsinagóga. Budapest: Magyar Könyvnyomda és Könyvkiadóvállalat, 1915.; vagy Groszmann Zsigmond: Meisel pesti főrabbi kora. in: Évkönyv, IMIT 1933. Budapest: Franklin, 1933. pp. 11-113.
[8] Lsd. többek között Mandl Bernát tanulmányait. Pl: Mandl Bernát: A magyarhoni zsidók tanügye II. József alatt. In: Évkönyv, IMIT 1901. Budapest: Franklin, 1901. pp. 166-220.; vagy Mandl Bernát: A magyarországi zsidó iskola a XIX. században. Budapest, IMIT, 1909. [9]Lsd. többek között Grünvald Fülöp tanulmányait. Pl.: Grünvald Fülöp: A Buda-várhegyi zsinagóga és zsidó temető helye a török időkben. In: Scheiber Sándor (szerk.): Volume in Honour of Prof. Bernhard Heller. Budapest: 1941. pp. 164-169.; vagy Grünvald Fülöp: A zsidó települések múltja magyar földön. In: Ararát. Magyar zsidó évkönyv az 1942. évre. Budapest: Országos Izr. Leányárvaház, 1940. pp. 135-140. [10] Hiszen a fennt felsorolt történészek közül pl. Büchler Sándor és Pollák Miksa koncentrációs táborokban vesztették életüket hitközségük tagjainak nagyvészével együtt. [11]Duby, Georges - Lardreau, Guy: Párbeszéd a történelemről. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1993. p. 131. [12]Lsd. pl.: Bácskai Vera: A vállalkozók előfutárai. Nagykereskedők a reformkori Pesten. Budapest: Magvető, 1989. [13] Lsd. pl.: Hanák Péter: Das Judentum und die Modernisierung des Handels in Ungarn (1760-1848). In: Ferenc Glatz (ed.): Modern Age - Modern Historian. In Memoriam György Ránki (1930-1988). Budapest: Institute of History of the Hungarian Academy of Sciences, 1990. pp. 97-109. [14]Lsd. pl.: Ránki György: A magyarországi zsidóság foglalkozási szerkezete a két világháború között. In: Történelmi Szemle, 1987 1988. 3. sz. pp. 256-266. [15]Lsd. pl.: Varga László: Egy finánctőkés karrier. A Weiss-család és Weiss Manfréd. In: Történelmi Szemle, 1983. 1. sz. pp. 366- [16]Lsd. pl.: Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői, 1873-1917. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1979. [17]Gazdaságtörténetre vonatkozó kutatását lsd. pl.: Yehuda Don: Patterns of Jewish Economic Behaviour in Central Europe in the Twentieth Century. In: Michael K. Silber (ed.): Jews in the Hungarian Economy 1760-1945. Studies Dedicated to Moshe Carmilly- Weinberger on His Eightieth Birthday. Jerusalem: Hebrew University, 1992. pp. 247-273. Demográfiai tanulmányát lsd. pl.: Yehuda Don, George Magos: A magyarországi zsidóság demográfiai fejlődése. In: Történelmi Szemle, 1985. 3. sz. pp. 437-469. [18]Lsd. pl.: Walter Pietsch: A zsidók bevándorlása Galíciából és a magyarországi zsidóság. in:valóság, 1988. 2. sz. [19]Lsd. pl.: Karády Viktor: Jewish Enrollment Patterns in Classical Secondary Education in Old Regime and Inter-war Hungary. In: Jonathan Frenkel (ed.): Studies in Contemporary Jewry.Bloomington: Indiana University Press, 1984. pp. 225-252. Valamint Karády Viktor: Egyenlőtlen elmagyarosodás, avagy hogyan vált Magyarország magyar nyelvű országgá.történelmi-szociológiai vázlat. In: Századvég, 1990. 2 sz. pp. 5-37.
[20]Lsd. pl.: Kovács András: Az asszimilációs dilemma. In: Világosság, 1988. 8-9. sz. pp. 605-612. [21] Lsd. pl.: William O. McCagg: Jewish Nobles and Geniuses in Modern Hungary. New York: Columbia University Press, 1972. [22]Lsd. pl.: Michael K. Silber: The Entrance of Jews into Hungarian Society in Vormarz: the Case of the Casinos. In: Jonathan Frenkel-Steven J. Zipperstein (ed.): Assimolation and Community. The Jews in Nineteenth-Century Europe. Cambridge-New York: Cambridge University Press, 1992. pp. 284-323. Magyarul megjelent a Századok 1992/1. számában (pp. 123-142.)