K AMASZKOROMBAN OLVASTAM elıször Villon Apró képek balladája címő versét. Hobó, azaz Földes László adta a kezembe. No, nem személyesen, csak úgy közvetve, énekesként a színpadról, mint a Hobo Blues Band énekese. (Bizonyára nem véletlenül népnevelı az eredeti foglalkozása.) Hobóra a nyolcvanas évek elején, a jó öreg Ifjúsági Magazin egyik számában figyeltem fel, együttesének egyik elsı koncertjérıl szóló rövid beszámolóban. A kis cikk szerzıje idézte a HBB egyik számának szövegét is. Így festett: Nem vagyok virág, nem vagyok fegyver, Nem vagyok állat, nem vagyok ember, Nem vagyok isten, és nem vagyok csillag, Győlölsz vagy szeretsz, Hobónak hívnak. 9

A szám címe ez volt: Ki vagyok én? Hamarosan elkeveredtem az akkor még ereje teljében funkcionáló Budai Ifjúsági Parkba, egy Rolls Frakció HBB közös koncertre. Ott hallottam elıször teljes egészében a számot. Amikor megjelent lemezen is, lyukasra hallgattam. Talán furcsa, hogy egy döntı részben a Bibliára hivatkozó könyvben idézem a dal szövegének egy részét, de engedd meg, hogy megtegyem! (Remélem, Hobó nem hajtja be rajtam a közlés jogdíját!) Nem vagyok büdös, nem vagyok édes. Nem vagyok dühös, nem vagyok éhes. Nem vagyok puha, és nem vagyok kemény, Nem vagyok gazdag, és nem vagyok szegény. Nem vagyok rendır, nem vagyok gyilkos. Nem vagyok ırült, nem vagyok orvos. Nem vagyok bíró, és nem vagyok csibész, Nem vagyok író, és nem vagyok zenész. Nem vagyok munkás, nem vagyok paraszt. Nem vagyok digó, nem vagyok szakadt. Nem vagyok sovány, és nem vagyok dagadt, Nem vagyok szolga, és nem vagyok szabad. Ki vagyok én? Amíg a világban folyik a vér, mondd, kit érdekel, hogy ki vagyok én? Mély hatással volt rám a dal. Nagyon sokáig nem is tudtam szabadulni a hatása alól. Kétségbeesett szívemben visszhangot vert a refrén: mondd, kit érdekel, hogy ki vagyok én? 10

KI VAGYOK ÉN? Úgy éreztem, nem tartozom senkihez, nincs, akinek fontos lennék, akit érdekelné, ki vagyok, s aki azért szeretne, mert én én vagyok. Életemnek errıl az idıszakáról írtam egy cikket, amely azután a Marana Tha címő könyvembe is bekerült. Az írás egy részlete így szól. Ismerek egy fiút is, aki tanárai szerint elfogadhatóan írogatott verseket, novellákat. Édesapja alkoholista volt, édesanyja nagyon fiatalon, fehérvérőségben halt meg. A fiú több alternatívát látott maga elıtt az életben, de nem indult el egyik úton sem, mert nem látta értelmét semminek, nem értette, minek is él egyáltalán. Maga köré győjtött egy baráti társaságot, akikkel koncertekre járt, jó nagyokat csavarogtak együtt, és minden fontos dolgot megbeszéltek egymással. A fiú azonban tılük sem kapta meg a választ a kérdéseire, bármennyire szerette is ıket. Olvasgatott mindenféle hasznos dolgot, szépirodalmat, mővészettörténetet, szociálpszichológiát, történelmet, de élete értelmetlenségének zaklató kérdése ezek által sem nyugodott le a lelkében. Az írogatást is abbahagyta, tovább sem tanult, s olyan igazi barátja is csak egy akadt. Rászokott a cigarettára, hogy a sörözıkben ne zavarja annyira a füst, s egyre sőrőbben volt részeg. Nem értett egyet saját életmódjával akkor sem, amikor a kócos reggeleken búcsúzni kellett, de az értelmetlenség fájdalma csak magányos estéin csillant meg könnycseppjeiben, amikor széles ablakpárkányán kuporogva, vodkásüveggel a kezében, és cigarettájának ölébe hulló parazsával a széles képő holdat bámulta. Kívülrıl mindenki vidámnak, jópofának tartotta, de belülrıl már megmérgezte benne az Embert szíve fogyó olajának sercegı 11

füstje. Nagyritkán életre kelt versei depresszióssá váltak, s fájdalmasan találva érezte magát, amikor valamelyik születésnapjára az egyik munkatársától egy Janus-arcú babát kapott:»ez te vagy, tudd meg!«igen, rólam szól az idézett szakasz. A cikkben és a könyv megfelelı fejezetében leírtam azt is, hogyan oldódott fel az a szomorú állapot. A kérdést, ki vagyok én, annyira fontosnak találtam, hogy készítettem belıle egy sorozatot is, házi Biblia-körünk számára. Nagy sikere volt, a résztvevıket nagyon foglalkoztatta a téma. Késıbb a Szövétnek címő folyóirat számára cikkekké alakítottam a jegyzeteimet. Nem véletlen, hogy mindkettı, a Biblia-körök is, a cikkek is inkább azokhoz szóltak, akik a Bibliával nem akkor találkoztak elıször. Nem véletlen, mert tapasztalataim szerint különösen a fiatalabb generációk gondolkodását óriási mértékben befolyásolta a világ felgyorsulása, megváltozása. Az elsı fejezetben felsorolt okok súlyos önazonossági válságot okozhatnak még a Bibliát ismerık számára is. Ezen az alapálláson a könyvvé rendezés során sem változtattam. Amit itt olvasol, feltételezi, hogy elhiszed: a Könyvek Könyve Istentıl származik. Ezért nem az İ létét iparkodom bizonyítani, hanem arról beszélek, ami a létébıl számunkra adatik. 2000 májusában a H. N. Adventista Egyház Dunamelléki Egyházterületének ifjúsági osztálya ifjúsági evangélizációt szervezett a TIT Zsombolyai úti épületében. A szervezı lelkész, Horváth Péter meghívott elıadónak a hat elıadás egyikére. A témám címe ez volt: Mások tükrében. Az elıadásra készülve merült fel bennem, hogy esetleg érdemes lenne át- 12

KI VAGYOK ÉN? írni, kötetté rendezni a cikkeket, és kiegészíteni néhány olyan fejezettel, amely a folyóiratban, szerkesztési okok miatt nem jelenhetett meg. Felmerülhet a kérdés, miért tartom annyira fontosnak, hogy a Szövétnekben leközölt egykori sorozat jelentısen átdolgozott anyaga kötetben is megjelenjen. Gyakorlatilag az elsı és a második fejezet megválaszolja a kérdést. Itt nem szeretném a szót tovább szaporítani. Annyit mégis el kell mondanom, meggyızıdésem, hogy minden ember számára egyetlen lehetıség van a reális önismeretre, a személyiségének szívét nyugtató kiteljesítésére: Jézus Krisztus megismerése és követése. Errıl szól ez a könyv. Szeretettel: 13