Grafikus felhasználói felület Linux alatt Tartalom Tartalom...1 1. Bevezetés...2 1.1. A felhasználói felületekről...2 1.2. A grafikus felhasználói felületekről...2 2. A Linux többrészes grafikus felhasználói felülete...3 2.1. X Window System...3 2.2. Ablakkezelők...3 2.3. Asztali környezetek...3 2.3.1. KDE...4 2.3.2. GNOME...4 2.3.3. LXDE...4 2.3.4. Xfce...5
1. Bevezetés 1.1. A felhasználói felületekről Az operációs rendszerek és programok mindegyike valamilyen módon kapcsolatba lép a felhasználókkal; ezt a kapcsolatot nevezzük felhasználói felületnek. Ezeket, megjelenési formájuk és használatuk alapján három csoportba oszthatjuk: 1. Grafikus felhasználói felület (angol rövidítése GUI) 2. Szöveges felhasználói felület (TUI) 3. Parancssoros felület (CLI) Parancssoros felület (Unix Bash) Szöveges felhasználói felület (Turbo C++) Grafikus felhasználói felület (KDE) Az utóbbiban, a parancssoros felületben a felhasználó szöveges parancsokat ír be a billentyűzetről, míg a másik kettőben inkább az egérrel való bevitel a jellemző. Mind a grafikus, mind a szöveges felhasználói felület az egész képernyőt elfoglalja. A különbség köztük az, hogy az előbbi egyaránt használ képi és szöveges elemeket, és általában nagyfelbontású, míg az utóbbi kizárólag karakteres megjelenésű. Használatuk a parancssorral szemben kényelmesebb abból a szempontból, hogy a műveletek megjelennek a képernyőn, a felhasználónak csak választani kell közülük. A parancssorhoz ismerni kell a parancsok nevét és használatát, viszont megfelelő gyakorlat után hatékonyabb lehet, ha sok összetett műveletet akarunk elvégezni. A mai közismert operációs rendszerek (pl. Windows, Linux, Mac OS X stb.) rendelkeznek egyaránt grafikus és parancssoros felülettel. A továbbiakban a grafikus felhasználói felületekről lesz szó. 1.2. A grafikus felhasználói felületekről Ahogy arról már fent volt szó, a grafikus felhasználói felület segítségével a felhaszáló könnyen és gyorsan tud bizonyos, gyakran használt műveleteket elérni. Ezek legtöbbször a következő elemekből állnak: ablakok, ikonok, menük, gombok, és egy ún. mutatóeszköz. A legnagyobb elem ezek közül az ablak, legtöbbször ezen keresztül lép kapcsolatba egy program a felhasználóval. A menük és az ikonok arra valók, hogy segítségükkel programokat lehessen elindítani, vagy már futó programban bizonyos műveleteket elvégezni. Ezek azonban mind nem lennének használhatók, ha nem lenne egy ún. mutatóeszköz, általában az egér, amellyel a felhasználó mozgatni tud egy bizonyos (legtöbbször nyíl) alakú mutatót a képernyőn. Ha az egér gombját lenyomja (azaz kattint vele), olyankor sok esetben történik valami, méghozzá attól függően, hogy mire mutatott éppen a nyíllal. Így tudja elérni az ikonokat, menüket, gombokat és egyéb elemeket, amelyek enélkül pusztán látványelemek lennének.
2. A Linux többrészes grafikus felhasználói felülete 2.1. X Window System A grafikus felhasználói felületet a Linux alatt több összetevő valósítja meg. A legalsó szinten az X Window System áll, amely létrehoz egy egységes kapcsolatot az eszközök (képernyő, egér, billentyűzet) és a programok között. Így nincs szükség arra, hogy minden egyes program ismerje az eszközök működését. Az X Window System ezenfelül ablakokat tud biztosítani a programok számára, azaz egy területet a képernyőn, amelyet az adott program használni tud. 2.2. Ablakkezelők Az X Window System azonban még kissé távol áll egy teljes grafikus felhasználói felülettől: hiányoznak a menük, az ikonok, a gombok és még egyéb elemek, amiket megszoktunk. Ha a programok közvetlenül használnák az X Window Systemet, akkor ezeket az elemeket mindegyiknek külön meg kéne valósítani. Így az egyszerűség kedvéért ún. ablakkezelőt hoztak létre, amely ezeket a feladatokat ellátja. Linuxhoz nem csak egyetlen ablakkezelő létezik (ellentétben pl. a Windowszal). Ilyenek pl. a KWin, a Metacity, az Openbox, az Xfwm, az IceWM és a TWM. 2.3. Asztali környezetek Asztali környezetnek nevezünk egy olyan csomagot, amely egy ablakkezelőből és hozzá tartozó segédprogramokból áll. Az utóbbiak teszik tulajdonképpen teljessé a grafikus felhasználói felületet, mert a olyan feladatokat látnak el, amelyekre a felhasználónak gyakran szüksége lehet a grafikus környezetben, pl. fájlkezelés, szövegszerkesztés, képszerkesztés, internetes böngészés stb. A szóban forgó asztali környezetek, ill. az X Window System fejlödése az idő során Ha ablakkezelőből több van, akkor természetesen asztali környezetből is. Legismertebb a KDE és a GNOME, de széles körben használják az LXDE-t és az Xfce-t is. A következő táblázatban a fent említett környezeteknek néhány, gyakran használt segédprogramját látjuk rendszerezve: KDE GNOME LXDE Xfce ablakkezelő KWin Metacity Openbox Xfwm fájlkezelő Dolphin Nautilus PCManFM Thunar szövegszerkesztő KWrite, Kate gedit Leafpad Mousepad böngésző Konqueror Epiphany Midori képmegjelenítő showfoto Eye of GNOME GPicView Ristretto fényképkezelő DigiKam F-Spot PDF-olvasó Okular Evince epdfviewer levelezőprogram KMail Evolution zenelejátszó Amarok Rhythmbox LXMusic Parole videólejátszó Kaffeine Totem lxine Parole
A fenti programok kivétel nélkül ingyenes és nyílt forráskódúak (ahogy a Linux maga is). Egy Linux operációs rendszeren egyszerre több asztali környezet is lehet feltelepítve, ennek megfelelően több ablakkezelő is; hogy melyik induljon el, azt a felhasználó választhatja ki bejelentkezéskor. Ezzel azonban nem korlátozza, hogy mely programok indíthatók el, mert bármelyik képes elindítani olyan programot, amely más asztali környezethez tartozik, de mindegyik egy kicsit másképp jeleníti meg őket. A továbbiakban az említett a négy grafikus környezetről lesz szó, mindegyikről néhány érdekesség, hasznos tudnivaló. 2.3.1. KDE A K Desktop Environtment az egyik legszélesebb körben használt asztali környezet. Sok Linux összeállítás alapértelmezésként kínálja (pl. opensuse, Mandriva linux, Kubuntu stb.). A KDE egy érdekessége a név maga. A K látszólag nem vonatkozik semmire, ennek oka a történetében keresendő. Eleinte csak egy szójáték volt a már létező Common Desktop Environment (CDE) nevével, majd, hogy értelmed adjanak neki, Kool Desktop Environmentnek nevezték. Ezután hamar visszavonták ezt, mondván, hogy a K - nak nem kell feltétlenül vonatkoznia valamire, és így jött létre a mai név. Később azt is mondták, hogy a K az L előtti betű az ábécében, az meg a Linux első betűje. Mint ahogy azt a fenti táblázatban láthattuk, a K sok KDE program nevében megtalálható, legtöbbször a program neve elé írva (pl. KWrite, KMail stb.), sokszor pedig egy c betű helyén, amely az eredeti, angol helyesírás szerinti névben szerepelt volna (pl. Konqueror, Okular stb.). A KDE programjai egyébként nem csak Linux alatt futtathatók, könnyen lefordíthatók pl. Windows vagy Mac OS X alá is. 2.3.2. GNOME A GNOME a GNU Network Object Model Environment rövidítése. A GNOME fejlesztői eredetileg egy, a Microsoft OLE-hez hasonló keretrendszert akartak létrehozni ezen a néven, de mára már csak az asztali környezetre vonatkozik a név. Így a rövidítés elavultnak tekinthető, és többen javasolják, hogy írják egyszerűen Gnome-nak. Ez, a KDE-hez hasonlóan, egy kedvelt grafikus felhasználói felület, és a Linux változatok nagy része alapértelmezésként tartalmazza. Fejlesztői különös hangsúlyt fektetnek az egyszerűségre és használhatóságra, igyekeznek elkerülni a felesleges bonyolultságot. Unix jellegű operációs rendszerekre írták, ilyen többek között a Linux is. 2.3.3. LXDE Az LXDE a Lightweight X11 Desktop Environment rövidítése. Ahogy azt a neve is sugallja, kifejezetten egy energiatakarékos asztali környezetnek hozták létre. Mérésekkel is bizonyatott, hogy más ablakkezelőhöz képest kevésbé erőforrásigényes, így különösen a kisebb teljesítményű és kevesebb belső memóriával rendelkező számítógépek használják. Az LXDE-t 2006-ban kezdte el írni Hong Jen Yee tajvani programozó, aki PCMan néven is ismert. Először egy fájlkezelő programot írt, a PCMan File Managert (PCManFM). Ezután mások közreműködésével megalkotott egy teljes ablakkezelő
rendszert, az LXDE-t, amely alapértelmezett fájlkezelő programként tartalmazza a PCManFMet. 2.3.4. Xfce Az XForms Common Environment rövidítése, eredetileg XFce -ként, azaz két kezdő nagybetűvel írták. Eleinte az XForms grafikus eszköztárat használta, de később átírták, és ma már nem része az XForms. A név azonban megmaradt, csak az F kisbetűként szerepel benne. Az LXDE-hez hasonlóan ez is egy hatékony, viszonylag alacsony memóriaigényű asztali környezet. Alapértelmezésként tartalmazza pl. az Xubuntu és a Dreamlinux.