DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI SZENNYVÍZEK ÖKOTOXIKOLÓGIAI VÁLTOZÁSA A BIOLÓGIAI TISZTÍTÁSI FOLYAMAT SORÁN Készítette: Maha Mohamed Soliman Mohamed Refaey Okleveles környezetmérnök (MSc) Vegyészmérnöki Tudományok és Anyagtudományok Doktori Iskola Pannon Egyetem Témavezető: Dr. Kováts Nóra Környezetmérnöki Intézet Mérnöki Kar Pannon Egyetem Veszprém 2013
BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉS A szennyvíz ellenőrizetlen kibocsátása (ipari, mezőgazdasági, vagy közösségi) különböző környezeti kockázatokat rejt magában. Számos országban megkövetelik a szennyvizek vegyi és biológiai tesztelését mielőtt azok kibocsátásra kerülnek. A mérgező anyagokat tartalamzó szennyvizek kockázatot jelentenek, káresemény is történt. Toxicitás gátló hatással lehet a biológiai lebontásra, ami viszont azt eredményezheti, hogy hosszabb kezelési idő szükséges. Rendkívül toxikus anyagok elpusztíthatják a mikroorganizmusokat a tartályokban. Ennek elkerülését az EU települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv (1991) 1. melléklete állapítja meg. Az ipari szennyvíz gyűjtőrendszerekbe belépő szennyvizeket alá kell vetni az ilyen előzetes kezelésnek. A tesztek melzek kémiai végpont vizsgálatokat használnak, mint pl. a KOI nem jelzik, hogy milyen mérgező hatású a szennyvíz. Ezeket a vizsgálatokat nem arra tervezték, hogy megjósolják a szennyvíz viselkedését a vízi ökoszisztémákban. Ökotoxikológiai tesztek széles körben használatosak annak értékelésére, hogy a szennyeződés környezeti kockázatot rejt. Mérik az aggregált a minta toxicitását, valamint azt, hogy kiderüljön, hogy milyen szennyező anyagok vannak biológiailag hasznosítható formában. Továbbá használják annak felmérésére, hogy milyen szennyvíztisztítás/kezelési eljárások alkalmasak adott esetben. Biológiai lebomlást a környezetben számos tényező befolyásolja, mint például a szennyvíz koncentrációja, az expozíció és mikrobiális közösségek összetétele. Biodegradáció kulcsfontosságú paraméter a szennyvíz értékelésére, hogy a természetben vagy a szennyvíztisztító üzemben milyen 1
kezelés az ideális alternativa. A biológiai értékelésnek tartalmaznia kell toxikológiai vizsgálatot is (pl. Zgajnar Gotvajn és Zagorc-Koncan, 1998, 2003.) A biológiai lebonthatóság vizsgálatakor felismerték, hogy a vegyes közösségek jobban képesek lebontani, mint a tiszta törzsek tenyészetei (OECD, 1995). A valós körülmények szimulásához hosszú inkubációs idő szükséges. Hunter és Heukelekian (1964) szerint a szükséges idő, néhány óra és több hónap között változhat. A minimális inkubációs időnek 8 hét tekinthető (pl. Shelton és Tiedje, 1984, Strevett és munkatársai, 2002). Azonban Strevett és munkatársai. (2002) szerint egyes vegyi anyagoknál, ez az idő elégtelen és 100 napos inkubációs időtartamot ajánlanak. A dolgozat célkitűzése, hogy tanulmányozza az egész szennyvíz toxicitás változását a kibocsátott szennyvízben (kezelt és kezeletlen), tesztelje hogy a bomlási folyamatok, különösen biológiai lebomlás hogyan befolyásolja a különböző szennyvízekn toxicitását (kommunális, mezőgazdasági és ipari), valamint megjósolja a viselkedését, ellenőrizze a fontos toxicitási vizsgálat értékelését. Értékelje a szennyvíztisztító telep hatékonyságának és a veszélyesség csökkenését a környezetben. Fontos hangsúlyozni az akut toxicitási paraméterek beépítését a szennyvíz kibocsátásra vonatkozó környezetvédelmi előírásokba, hogy megvédjék a fogadó ökoszisztémákat. Különböző mikrobiális közösségek szennyvíz lebontó kapacitásának vizsgálata, különös tekintettel a befogadó víz mikrobiális közösségére, a kommunális szennyvíz toxikus hatását a befogadó édesvízi rendszerekben a különböző hőmérsékletű rendszerek fejlesztésével, valamint egy kiterjedt adatbázis, amely segíthet egy innovatív kezelési technológia létrehozásában. 2
KÍSÉRLETI KIEGÉSZÍTŐT A kísérleti időszak alatt különböző típusú és eredetű (városi, mezőgazdasági és ipari) szennyvíz mintát gyűjtöttünk és különböző kísérleti körülmények között teszteltük, vizsgáltuk a szennyvíz koncentrációját, az expozíciót és a mikrobiális közösségek összetételét (inokulum), és a különböző hőmérsékletű rendszereket az időszakokban. A szennyvíz minták ökológiai veszélyének azonosítására szolgáló ökotoxikológiai vizsgálatok. Vibrio fischeri biolumineszcencia gátlási teszttel kombinálva KOI és TOC elemeztük az egész szennyvíz toxicitás változását, annak jelentőségét, a szennyvíztisztítás műveletek azonosításához, annak érdekében. hogy előre lehessen jelezni a környezeti hatásokat. 1. Ökotoxikológiai teszt: Mértük a toxicitás a Vibrio fischeri biolumineszcencia gátlási teszttel. A vizsgálatot a Merck által kifejlesztett ToxAlert 100 luminométerben végeztük, amely összhangban van az ISO/EN/DIN 11348, amely a fagyasztva szárított baktériumokkal dolgozik. A luminométer kiszámítja a minták gátló hatását (Ht) és automatikusan százalékban értékel. A toxicitási teszteket rendszeresen végeztük a tanulmány elején, majd utána minden héten. 2. Biológiai Oxigén Igény (BOI 5 ): Mérést standard módszerekkel hajtottuk végre a szennyvíz minta BOI (mg/l) meghatározásához Ademoroti által leírt (1996) módon. Az oldott oxigén tartalmat inkubálás előtt és után meghatároztuk. Minta inkubálást 5 napon át 20 C-ban végeztük és BOI értéket számoltuk az egyes inkubációs időszakok után. 3. Kémiai oxigénigény (KOI) mérése: Módszernek az EPA által ajánlott 410.4 est használtunk (USEPA, 1982). A minták, a vakpróba és a standard zárt csövekben lett melegítve roncsolóban dikromát jelenlétében 150 o C-on. 2 óra elteltével a csöveket kivettük a roncsolóból, lehűtöttük, és spektrofotometriásán mértük 600 nm hullámhosszon. 3
4. Összes szerves szén (TOC) mérés: TOC méréseket szintén az Apollo 9000 TOC Égési Analyzer segítségével végeztük. Ez a minták TOC értékeit mg/l mértékegységben számítja ki. 5. Összes nitrogén (TN): TN méréseket szintén Apollo 9000 TOC Égési Analyzer segítségével történtek. Ez a minták TN értékeit számítja. 6. ph mérés: A minták ph-értékét ph mérővel mértük. 7. Összes oldható sók: Vezetőképesség-mérővel (Jen WAY) mértük az összes teljes oldható só mennyiségét a vízmintákban 8. Összes oldható foszfát: A rendelkezésre álló P meghatározása kalorimetriásan történt 0,5 M NaHCO 3 kivonatban (Jackson 1958) szerint. 4
ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 1. Az eredmények igazolták, hogy a toxicitás nem statikus paraméter: Optimális esetben a toxicitás csökken biodegradáció múlásával. Azonban gyakran előfordul, hogy olyan közbenső termékek képződnek, amelyek toxikusabbak, mint az eredeti vegyület. A toxikus hatások kockázata a recipiensben elsősorban a szennyvíz toxicitásának időbeli változásától függ. 2. Az eredmények igazolták, hogy a kémiai végpontok, mint a KOI, TOC, stb., nem jelzik, hogy hogyan fog változni az elfolyó toxicitása a közti termékek képződése miatt. Ezért nem is tudják előre jelezni a szennyvíz viselkedését a vízi ökoszisztémában. A toxicitás mérésekkel szemben az összes minta KOI és TOC értéke csökkent a biológiai lebomlás előrehaladtával, egységes mintát mutatva, annak megfelelően, amilyen mértékben a mikroorganizmusok a szerves vegyületeket lebontják. 3. Az eredmények azt mutatták, hogy a természetes eredetű vegyes közösségek, tekintettel a befogadó vízre, alkalmasabbak sokféle vegyület lebontására. Így fokozzák a vízi ökoszisztémában a biológiai lebomlás lehetőségét. Talajt alkalmazva oltóanyagként jelentősen nőtt a biodegradáció üteme. A talajok nagyszámú baktérium populációt tartalmaznak, melyek különböző anyagcsere-lehetőségekkel bírnak. A talaj jelentősen csökkentheti a szennyeződések toxikus hatásait azáltal, hogy adszorbeálódja azokat a szerves anyagon és az agyagon. 4. Az eredmények alapján a toxicitási vizsgálatok, ellentétben a kémiai végpont elemzésekkel, azt jelzik, hogy az elfolyó toxicitása hogyan változik a degradáció következtében, tehát előre jelzik a szennyvíz viselkedését a vízi ökoszisztémában, és ezáltal a környezeti hatásait. A teljes kifolyó toxicitás, ahogy a neve is mutatja, jó becslést ad a szennyvíz együttes környezeti veszélyeiről. Az eredmények egy jelentős környezeti veszélyt emeltek ki: nyers kommunális szennyvíz, ha nem kezelik, toxikus intermediereket eredményező bomláson mehet keresztül, ami meghosszabbítja azt az időszakot, amíg a befogadó vízi ökoszisztéma a hatásnak ki van téve. Ugyanakkor az is érthetőnek tűnik, hogy a kompetens, előre-adaptálódott mikrobiális közösség jelenlétében a biodegradáció fokozható, és a kockázat hamarabb mérséklődik. 5. A települési szennyvíznek a befogadó édesvízi rendszerekre való toxikus hatásainak vizsgálata különböző hőmérsékleteken, 10 C-on, 5
szobahőmérsékleten (kb. 22 C) és 30 C-on, azt mutatta, hogy az első időszakban, a 12. napig az összes elfolyó mintában, a nyers, a beoltott és minden hőmérsékleten nőtt a toxicitás, ami nagy környezeti kockázatot jelent az első két hétben. A toxicitás csökkenése csak ezután kezdődött. A hatékony biológiai lebomlást megelőző két hetes időszakot átlagosnak lehet tekinteni. De különböző hőmérsékleteket használva nem változott jelentősen a toxicitás, szemben a nulla hipotézissel. 6. Az eredmények világosan mutatták, hogy a Vibrio fischeri biolumineszcencia gátlás teszt egy technológiailag megvalósítható teszt a szennyvíztisztító működése során fellépő toxicitás változások, valamint a tisztított szennyvizeknek a természetes befogadó vizekbe történő kibocsátásának környezeti hatásainak rendszeres és hosszú távú monitorozására. Továbbá jelentősége van a biológiai szennyvíztisztító telepek mérgező befolyóktól való védelmében. Toxikus ipari szennyvizek veszélyes és gátló hatást jelentenek a biológiai lebomlásra, ami hosszabb kezelési időt vagy a kezelés hatékonyságának csökkenését eredményezheti. Rendkívül magas toxikus hatások kipusztíthatják a másodlagos tartályokat. 7. Az eredmények alapján kiemelhető a toxikológiai vizsgálatok fontossága a KOI és TOC vizsgálatok mellett a szennyvíztisztító működésének, hatékonyságának és a szennyvíz veszélyességét csökkentő képességének értékelésében, mielőtt az a környezetbe kerülne. 8. Végül az egyiptomi esettanulmány hangsúlyozta és bebizonyította, hogy a fizikai és kémiai analízis nem elegendő ahhoz, hogy kimutassa a szennyvíz toxicitását és előre jelezze a szennyvíz viselkedését a vízi ökoszisztémában, valamint a veszélyes környezeti hatását. Ezért a toxicitás vizsgálatoknak fontos szerepük van a vízminőség megfigyelésben és ellenőrzésben, a döntéshozatal támogatásában, és a környezetvédelmi előírások kialakításában. A toxicitás vizsgálatokat be kell építeni a vízminőségi előírásokba és a környezetvédelmi szabályokba, valamint a meglévő szabványokat felül kell vizsgálni, hogy tartalmazzák-e a toxicitás teszteket. A hatóságoknak sürgős intézkedéseket kell tenniük a Bahr El-Baqar szennyvíz kezelését illetően, mielőtt az eléri az El-Manzala tavat, és meg kell tiltaniuk a környéken élő embereknek a használatát, és a további szennyező anyagok bejuttatását. 6
Referenciák: Ademoroti, C. M. A. (1996). Standard method for water and Effluents Analysis. Foludex press Ltd, Ibadan: 22-23, 44-54, 111-112. Hunter, J. V., Heukelekian, H. (1964). Determination of biodegradability using Warburg respirometric techniques. Purdue Conf., vol. 19, pp 616-627. Jackson, M. L. (1958). Soil Chemical Analysis. Prentice-Hall, Inc. Englewood Cliffs, New Jersey. OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development): Detailed review paper on biodegradability testing. Environment Monograph No. 98, 1995. Shelton, D. R., Tiedje, J. M. (1984). General method for determining anaerobic biodegradation potential. Appl. Environ. Microbiol. 47: 850-857. Strevett, K., Davidova, I. and Suflita, J. M. (2002). A comprehensive review of the screening methodology for anaerobic biodegradability of surfactants. Reviews Env. Science Biotechnol. 1:143-167. USEPA: Methods for Chemical Analysis of Water and Wastes. EPA-600/4-79-020, Cincinnati. 1982. Zgajnar Gotvajn, A., Zagorc-Koncan, J. (1998). Whole effluent and single substances approach: a tool for hazardous wastewater management. Water. Sci. Technol. 37(8): 219-227. Zgajnar Gotvajn, A., Zagorc-Koncan, J. (2003). Hazard identification of pharmaceutical wastewaters using biodegradability studies. Water.Sci. Technol. 47(10): 197-204. 7
CIKKEK JEGYZÉKE ÉS ELŐADÁSOK Tudományos közlemények nemzetközi folyóiratban: 1. Kováts, N., Császár, G., Borbély, G., Refaey, M. (2007): Reprodukció-gátlás vizuális értékelése ökotoxikológiai tesztekben. Acta Agraria Kaposvariensis, 11 (2): 1-9. 2. Refaey, Maha, Kováts Nóra, Kárpáti Á., Thury P. (2009): Whole effluent risk estimation for a small recipient watercourse. Acta biologica Hungarica. 60 (3) 293-299. 3. Ács, A., Kováts, N., Refaey, M. (2009). Novel Daphnia test for detecting chemical pollution. Exposure and risk assesment of chemical pollution-contemporary methodology. L. Simeonov and M. Hassanien (eds.), Exposure and Risk Assessment of Chemical Pollution Contemporary Methodology. Springer Science+Business Media B.V. pp. 439-444. ISBN 978-90-481-2333-9. 4. Ács, A., Kováts, N., Refaey, M., Thury, P. (2009). Monitoring of wastewater toxicity changes due to biodegradation. Environment & Progress 13, EFES Publishing House, Cluj Napoca. P. 1-5. 5. Kováts, N., Ács, A., Refaey, M., Paulovits, G. (2009) Ecological risk assessment of heavy metal contamination. Bulletin Resurse Minerale. 6. Kováts, N., Gölöncsér, F., Ács, A., Refaey, M. (2010). Quantification of the antibacterial properties of Artemisia absinthium L., A. vulgaris L., Chrysanthemum leucanthemum L. and Achillea millefolium L. using the Vibrio fischeri bacterial bioassay. Acta botanica Hungarica. 52 (1-2) 137-144. 7. Kováts, N., Refaey, M., Varanka, B., Reich, K., Ferincz, Á., Ács, A. (2012). Comparison of conventional and Vibrio fischeri bioassays for 8
the assessment of municipal wastewater toxicity. Environmental Engineering and Management Journal. 11 (11) 2073-2076. Könyvfejezet / Könyvek: Quazi Shubhra and Maha Refaey. Gelatin Film and Fiber Reinforced Gelatin Composites. In Gelatin: Production, Applications and Health Implications. Nova Science Publishers, Inc. In Press. Nemzetközi konferencia kiadványban, teljes terjedelemben megjelent előadások: 1. Kovács, T., Ács A., Kováts, N., Lugosi Sz., Refaey, M., Paulovits, G. (2006). Assessing- cyanobacterial toxicity in the Kis-Balaton Water Protection System (Hungary). Cyanobacterial water blooms: effects, consequences and management, Brno, Sept.1-2, Book of Abstracts pp. 47. 2. Kovács T., Kováts N., Refaey M., Vasas, G. Cyanobacterial toxicity monitoring by ToxAlert test. (2006). Ecological problems of our days from global to local scale. Keszthely, Nov.30-Dec.1 3. Refaey, M., Ács, A., Kovács, T., Kováts, N., Paulovits, G. (2007). Novel ecotoxtest based on Daphnia pulex feeding inhibition. International Conference of PhD Students, University of Miskolc, Innovation and Technology Transfer Centre, Natural Science pp. 237-242, ISBN 978-963-661-781-3. 4. Refaey, M., Kováts, N., Lakó, J., Szabó, Gy. (2007). Ecological risk assessment of liquid manure disposal. International PhD Conference, University of Miskolc, Innovation and Technology Transfer Centre, Agriculture pp. 65-70, 237-242, ISBN 978-963-661-776-9 9
5. Kováts, N., Refaey, M., Ács, A., Horváth, B., Kovács, T., Vájer, É. (2007). Response of Lemna minor clones to Microcystis toxicity. 11 th EuCheMS International Conference on Chemistry and the Environment, Torun, September 9-12, Abstract Book S7.9-PS2-49 6. Kovács, T., Kováts, N., Ács, A., Lakó, J., Refaey, M., Lugosi, R. (2007): Risk assessment of cyanobacterial toxicity in Lake Balaton. 9th DKMT Euroregional Conference on Environmental Health and Protection, Environmental Biodiversity and Health, Arad, May 11-13. Book of Abstracts pp. 34-35. 7. Kováts, N., Ács, A., Refaey, M., Simonné, B. Zs. (2008) Medical use and toxic properties of rue (Ruta graveolens) and peppermint (Mentha piperita) Természet-, Műszaki- és Gazdaságtudományok Alkalmazása 7. Nemzetközi Konferenciája Szombathely May 17 8. Maha Refaey, Nóra Kováts, Árpád Kárpáti and Péter Thury: (2008). Assessment of toxic effects of municipal wastewater for recipient freshwater systems. Természet-, Műszaki- és Gazdaságtudományok Alkalmazása 7. Nemzetközi Konferenciája Szombathely Május 17 9. Kováts, N., Refaey, M., Ács, A., Gölöncsér, F. Quantification of bactericide properties of medicinal plants 3rd International Conference on Natural Toxins 16-18 December 2008 Cairo Abstract Book P.49. Konferencia kiadványban, teljes terjedelemben megjelent előadások magyar nyelven: 1. Kováts, N., Ács, A., Kovács, T., Lugosi, Sz., Refaey, M., Paulovits, G. (2006). Alternatív ökotoxikológiai tesztek cianobakteriális toxicitás meghatározására. Országos Környezetvédelmi Konferencia, Siófok, 2006. szept. 19-21., pp. 272-276. 10
2. Kováts, N., Császár, G., Borbély, G., Refaey, M. (2007). Reprodukciógátlás vizuális értékelése ökotoxikológiai tesztekben. Alkalmazott Informatikai Konferencia, Kaposvár, máj. 25. Abstractkötet, pp.8 3. Ács, A., Refaey, M., Kováts, N.: Alternatívák az ökotoxikológiai gyakorlatban. I. Országos Környezetgazdaságtani Ph.D.-konferencia, Budapesti Corvinus Egyetem, 2007. nov. 27, CD-ROM 4. Ács, A., Borbély, G., Császár, G., Kováts, N., Mainóne, H., Refaey, M. (2008). Duckweed Detector v.02 képelemző szoftver validálása standard ökotoxikológiai tesztprotokoll alapján. Műszaki Kémiai Napok 08, 2008. április 22-24, Veszprém, pp. 308-311. 5. Kováts, N., Lakó, J., Refaey, M., Szabó, Gy. Műszaki védelemmel nem rendelkező hígtrágya-tároló környezeti kockázatának vizsgálata. A Dunaújvárosi Főiskola Közleményei XXIX/1., Dunaújvárosi Főiskola Főiskolai Kiadó, pp.217-222. 6. Ács, A., Bui, P., Kováts, N., Magyar, I., Pálffy, G., G., Refaey, M. (2008). A Pécsely-patak ökohidrológiai felmérése. L. Hidrobiológus Napok, Tihany, okt. 1-3. 7. Kováts, N., Ács, A., Gölöncsér, F., Refaey, M. Gyógynövények által termelt baktericid hatóanyagok vizsgálata bakteriális ökotoxikológiai teszt alkalmazásával. XXXI. Kémiai Előadói Napok, (2008) okt. 27-29, Szeged Előadások: 1. Kovács, T., Ács A., Kováts, N., Lugosi Sz., Refaey, M., Paulovits, G. (2006). Assessing- cyanobacterial toxicity in the Kis-Balaton Water Protection System (Hungary). Cyanobacterial water blooms: effects, consequences and management, Brno, Sept.1-2 11
2. Kovács, T., Kováts, N., Refaey, M. (2006). Algatoxinok toxikus hatásának vizsgálata. 7. Magyar Ökológus Kongresszus, Budapest, Szept.4-6 3. Kovács T., Kováts N., Refaey M., Vasas, G. Cyanobacterial toxicity monitoring by ToxAlert test. (2006). Ecological problems of our days from global to local scale. Keszthely, Nov.30-Dec.1 4. Kovács, T., Kováts, N., Ács, A., Lakó, J., Refaey, M., Lugosi, R.: Risk assessment of cyanobacterial toxicity in Lake Balaton. 9th DKMT Euroregional Conference on Environmental Health and Protection, Environmental Biodiversity and Health, Arad, May. 11-13. 5. Kováts, N., Császár, G., Borbély, G., Refaey, M. (2007). Növekedésgátlás vizuális értékelése ökotoxikológiai tesztekben. Alkalmazott Informatikai Konferencia, Kaposvár, May. 25. 6. Refaey, M., Ács, A., Kovács, T., Kováts, N., Paulovits, G. (2007). Novel ecotoxtest based on Daphnia pulex feeding inhibition. International Conference of PhD Students, Miskolc, Aug. 12-18 7. Refaey, M., Kováts, N., Lakó, J., Szabó, Gy. (2007). Ecological risk assessment of liquid manure disposal. International PhD Conference, Miskolc, Aug. 12-18. 8. Kováts, N., Refaey, M., Ács, A., Horváth, B., Kovács, T., Vájer, É.: Response of Lemna minor clones to Microcystis toxicity. 11th EuCheMS International Conference on Chemistry and the Environment. Torun, September 9-12. 9. Kováts, N., Lakó, J., Refaey, M., Szabó, Gy. Műszaki védelemmel nem rendelkező hígtrágya-tároló környezeti kockázatának vizsgálata, A Magyar Tudomány Hete, Dunaújváros, 2007. nov. 12-16. 12
10. Ács, A., Refaey, M., Kováts, N.: Alternatívák az ökotoxikológiai gyakorlatban. I. Országos Környezetgazdaságtani Ph.D.-konferencia, Budapesti Corvinus Egyetem, 2007. nov. 27, CD-ROM 11. Ács, A., Borbély, G., Császár, G., Kováts, N., Mainóne, H. Refaey, M. Duckweed Detector v.02 képelemző szoftver validálása standard ökotoxikológiai tesztprotokoll alapján Műszaki Kémiai Napok 08, 2008. április 22-24, Veszprém 12. Kováts, N., Ács, A., Refaey, M., Simonné, B. Zs. (2008). Medical use and toxic properties of rue (Ruta graveolens) and peppermint (Mentha piperita) Természet-, Műszaki- és Gazdaságtudományok Alkalmazása 7. Nemzetközi Konferenciája Szombathely May 17 13. Maha Refaey, Nóra Kováts, Árpád Kárpáti and Péter Thury. (2008). Assessment of toxic effects of municipal wastewater for recipient freshwater systems. Természet-, Műszaki- és Gazdaságtudományok Alkalmazása 7. Nemzetközi Konferenciája Szombathely Május 17 14. Ács, A., Kováts, N., Refaey, M.. Környezettoxikológia: trendek, igények, kihívások. Vár-EXPO, 2008. jún. 6, Várpalota 15. Ács, A., Kováts, N., Refaey, M. Novel Daphnia test for detecting chemical pollution. Exposure and risk assesment of chemical pollutioncontemporary methodology. 1 to 10 of July 2008 in Sofia/Borowetz. NATO Advanced Study Institute. 16. Ács, A., Kováts, N., Refaey, M. (2009). Environmental risk assessment of paper mill effluent. Environment & Progress. Cluj-Napoca. Tanulmányok, jelentések: 1. Kováts, N., Ács, A., Refaey, M. (2008). Toxikológiai vizgálatok a DUNAPACK Papír és Csomagolóanyag Rt. Által kezelt 13
szennyvizekre. Pannon Egyetem Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék, pp. 12. 2. Kováts, N., Ács, A., Refaey, M. (2008). Degradáció során bekövetkező toxicitás-változás monitorozása a DUNAPACK Papír és Csomagolóanyag Rt. Által kezelt szennyvizekre. Pannon Egyetem Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék, pp. 9. 14
ÖSSZEGZETT PUBLIKÁCIÓS TEVÉKENYSÉG PUBLIKÁCIÓK Összes Tudományos közlemények nemzetközi folyóiratban Angol nyelvű 6 Cikkek magyarul 1 Tudományos publikációk konferencia: Nemzetközi konferencia kiadványban, teljes terjedelemben megjelent előadások:: 9 Konferencia kiadványban, teljes terjedelemben megjelent előadások magyar nyelven: 7 Cikk megjelent könyvben idegen nyelven 1+1* Összes publikációk száma 25 Összesített impakt faktor 1.597 Előadások 16 Tanulmányok, jelentések 2 * Közlésre benyújtva Veszprém, 2013. J únius 15