MESTERFOGÁSOK FRISS A BIOS-beállítások rejtelmei Belépés csak saját felelősségre! A DOS-os időkben a BIOS a számítógép lelke volt, nélküle egyetlen programot sem futtathattunk. Már kisebb a szerepe napjainkban, mégis szükség van rá: a rendszer indításakor van fontos funkciója. A BIOS mozaikszó, a Basic Input/Output System rövidítése, magyar fordításban alapvető ki- és bemeneti rendszerként szokták emlegetni. Lényegében egy rendszerprogram, amelynek a segítségével a programok szabványos módon tudnak kommunikálni a ki- és bemeneti eszközökön keresztül. BIOS-t nemcsak az alaplapon találunk, hanem a grafikus kártyán, a SCSI-, RAID- Induláskor láthatjuk a POST-folyamatot CD1/DVD A cikkben említett boot.bin állományt megtalálja lemezmellékletünkön S Z Ü K S É G E S I D Ő 10-20 perc T U D Á S S Z I N T 5 8 középhaladó haladó H O Z Z Á V A L Ó K Rengeteg figyelem vagy SATA-vezérlőkártyákon mi azonban ezúttal csak az alaplapival foglalkozunk, ugyanis a felhasználók zömének ennek a beállításával van a legtöbb gondja. Gépünk lelke, a BIOS ROM A rendszer alapja Mint bevezetőnkben már említettük, a Windows és egyéb modern, ablakos operációs rendszerek megjelenésével a helyzet megváltozott, a BIOS ma már kisebb szerepet játszik. A perifériák windowsos meghajtóprogramjai gyakorlatilag teljes mértékben elvégzik a vezérlést, így ezzel már nem kell foglalkoznia. Ebből következik, hogy a BIOS tevékenysége ma már csak két feladatkörre szorítkozik. Az egyik a számítógép indításához kapcsolódó beállítások és ellenőrzések elvégzése: a BIOS ekkor vizsgálja meg, hogy milyen eszközeink, milyen típusú processzorunk és mennyi memóriánk van, illetve beállítja ezek alap működési módját órajelek, feszültségértékek, protokollbeállítások stb., majd mindegyik hardverelemen elvégez egy rövid tesztet. Ezt a folyamatot egységesen POSTnak (Power On Self Test) hívjuk. A BIOS másik fontos feladata az operációs rendszer behúzójának, a merevlemez Master Boot Recordjának betöltése a memóriába, majd a vezérlés átadása erre a kódrészletre. A merevlemezről eleinte még BIOS-funkciókkal behúzott kód, az operációs rendszer betöltője hamarosan teljesen átveszi az irányítást, saját meghajtóprogramjaira váltva már a BIOS nélkül fut tovább. Maga a BIOS-kód 16 bites, így nem csoda, hogy a korszerű operációs rendszerek munkájuk során nem tudják használni. Gyakran hallhatunk manapság a BIOS leváltásáról. Ez nem lenne más, mint a régi BIOS-funkciók 32/64 bitesre való átírása. Az ötlet nagyon hasznos lenne, de szabványosítás híján még a jövő zenéje. A BIOS fizikailag egy elektromos úton programozható ROM- (EEPROM) chip, amelynek ma a továbbfejlesztett flashtárolós változatát alkalmazzák. Ez elektromos úton törölhető, írható, frissíthető, és a beleírt program nem vész el a tápellátás hiányában. A BIOS-ban elvégzett beállításokat nem az imént említett ROM, hanem egy RAM tárolja, amelynek viszont szüksége van tápellátásra, amiről egy akkumulátor gondoskodik a gép kikapcsolt állapotában. Bár ez a megvalósítás körülményesnek tűnik, valójában a felhasználó kényelmét szolgálja. Minderre azért van szükség, mert a flash EEPROM csak egy menetben írható, tehát a legcsekélyebb változtatás elmentéséhez az egész BIOS-t felül kéne írni az új beállításokkal. Ez nemcsak időigényes, de bizonytalan kimenetelű is gondoljunk a komplett BIOS-szoftverfrissítésre, amely már önmagában is hordoz némi veszélyt. A RAM előnyét a következő példa szemlélteti a legjobban: Tegyük fel, hogy valamit elállítunk a BIOS-ban, ami megakadályozza a számítógép elindulását. Ebben az esetben ha már úrrá lettünk a pánikon azt szoktuk tenni, hogy töröljük a beállításokat a RAM tápellátásának megszakításával (elem eltávolítása, BIOS reset gomb vagy jumper), aminek hatására a BIOS-ba beégetett biztonságos alapbeállításokkal indul a gép. Ha azonban az egymenetes ROM-ba íródna bele a helytelen beállítás, azt nem tudnánk törölni az energiaellátás megszüntetésével, hiszen mint már említettük, a ROM tartalma ek 104 PC WORLD 2006. AUGUSZTUS
MESTERFOGÁSOK FRISS Ha BIOS-unk rendszeresen elfelejti beállításait, ideje elemet cserélni kor is megőrződik, tehát az egész BIOS-t újra fel kéne programozni egy erre használatos EEPROM- égetővel. Melyiket szeressem? Napjainkban az alaplapgyártók két BIOS-szoftvert gyártó cég termékei közül választhatnak: egyik az American Megatrends Inc. (AMI), a másik az Award- Phoenix. Ez utóbbi kezdetben két külön gyártó volt, majd végül előbbi beolvadt az utóbbiba. A két vállalat termékei között nincs nagy különbség leginkább a kezelhetőségben, valamint a megjelenésben fedezhető fel némi eltérés. Az alaplapgyártók ma az Award BIOS-okat részesítik előnyben jobb felépítésük és könnyebb áttekinthetőségük okán, de létezik olyan AMI BIOS is, melynek beállítómenüje szinte egy az egyben megegyezik az Award-félével. Azt, hogy mi kerül a kiválasztható BIOS-beállítások közé, nem a BIOS gyártója, hanem mindig az alaplap gyártója, illetve az adott alaplap lehetőségei határozzák meg. Frissítsük de hogyan? Minden programban van legalább egy hiba, a BIOS-okban időnként több is. Tudják ezt az alaplapgyártók is, ezért rendszeresen kiadják frissítőcsomagjaikat. Mielőtt nekilátnánk a BIOS frissítésének, döntsük el, szükségünk van-e rá egyáltalán; a leírásból mindig megtudhatjuk a módosítás okát. Mondjuk, ha nincs FireWire-perifériánk, felesleges egy, a FireWire-vezérlőt érintő módosítás miatt kockázatos tevékenységbe kezdeni. E művelettel kapcsolatban rengeteg rémtörténet és legenda kering, amelyek nem teljesen alap- talanok. A helytelen vagy félbeszakadt frissítés többnyire működésképtelen állapotot idéz elő, ilyenkor szervizhez kell fordulni. Egyes gyártók már alkalmaznak olyan technikákat, amelyekkel a frissítés kockázata a minimálisra csökkenthető, ezek közül talán a GigaByte-féle Dual Bios (két BIOS-lapka egy alaplapon) az egyik legbiztonságosabb megoldás és számos cég kínál valamilyen módszert az elrontott frissítések javítására. A frissítéshez szükséges keretprogram általában DOS-os bootflopiról vagy CD-ről fut, ám az alaplapgyártók szinte kivétel nélkül készítettek windowsos programot erre a célra. A Windows alóli frissítés valamivel veszélyesebbnek mondható abban az esetben, ha a rendszer stabilitása nem megfelelő. Amennyiben nincs ilyen problémánk, Windows alól frissíteni semmivel sem veszélyesebb, mint DOS alól, ráadásul sokkal kényelmesebb. A frissítés egyes lépései alaplaponként eltérnek egymástól, ezért nem tárgyaljuk részletesen ennek menetét, a pontos leírás az alaplap kézikönyvében vagy a letöltött frissítés csomagjában olvasható. Szeretnénk azonban néhány tippet adni a zökkenőmentes frissítés érdekében. Első lépés mindig az új BIOS-t tartalmazó csomag általában egyetlen állományból áll letöltése az alaplapgyártó weboldaláról. Amennyiben ez tömörített, csomagoljuk ki egy külön mappába. A frissítés elvégzéséhez gyakran egy külön programra is szükségünk lehet még (ez Award BIOS esetén az awdflash.exe, míg AMI-nál az afudos.exe, de az alaplapok gyártói más néven is közzétehetik). Ezeket szintén a gyártó oldaláról érhetjük el. Ügyeljünk arra, hogy pontosan Elegáns reset gomb a BIOS-beállítások purgálásához 2006. AUGUSZTUS PC WORLD 105
MESTERFOGÁSOK FRISS az alaplapunknak megfelelő BIOStartalmat töltsük le, ellenkező esetben nem végezhető el a frissítés vagy ha mégis, akkor abból semmi jó nem fog kisülni, épp ellenkezőleg: például besül a BIOS. A DOS-os rendszerindító CD elkészülte után (lásd keretes írásunkat) készen állunk a frissítésre, be kell vele bootolnunk gépünket. Ezután nincs más tennivaló, mint követni az alaplap könyvében leírtakat. Ha mégis a windowsos BIOS-frissítő program mellett döntenénk, feltétlenül tartsuk be az alapszabályt: BIOS-frissítés alatt lehetőleg semmilyen más programot ne futtassunk! A frissítési folyamat általában nem vesz igénybe egy percnél többet, de ez idő alatt ne kapcsoljuk ki a számítógépet. A frissítés közben bekövetkező áramszünet felettébb kellemetlen, kivédeni csak szünetmentes tápegységgel lehet. Jó hír azonban, hogy a BIOS-frissítés folyamata két részből áll, és ennek az egyik fele az úgynevezett boot block frissítés. Ez a mindössze 4 kilobájtos rész arra szolgál, hogy ha a frissítés közben olyan probléma adódik, amely a számítógép kikapcsolásához (lásd áramszünet) vagy lefagyásához vezet, akkor az épen maradt boot block rész lehetőséget ad arra, hogy a félbehagyott frissítést elölről kezdjük egy speciálisan erre a célra készített flopiról ez esetben a CD kizárva! Amennyiben a frissítés végbement, de az ellenőrzés végeztével hibaüzenetet kapunk, ellenőrizzük, hogy mindent a leírtaknak megfelelően hajtottunk-e végre. Ha igen, akkor addig ismételjük a folyamatot, amíg sikeres nem lesz, hiszen a hibás BIOSszal számítógépünk valószínűleg nem fog újra elindulni. Belépés a BIOS-ba A számítógép BIOS-beállításaihoz egy billentyű vagy billentyűkombináció lenyomásával férhetünk hozzá a gép indítóképernyőjének megjelentekor. Mivel ilyenkor a monitorok gyakran még nem élednek fel, nem árt az adott billentyű(ke)t már a gép bekapcsolásától nyomva tartani. Sajnos a belépéshez szükséges gombok alaplaponként és gyártónként eltérnek egymástól, leggyakrabban azonban a Del vagy Delete billentyűvel, esetleg a Ctrl + Alt + Esc kombinációval érhetjük el a beállításokat de nem ritka az F2 vagy F11 billentyűk használata sem. Belépés után egy több elemből álló menürendszer tárul elénk. Az alapértelmezés szerinti menüpontok száma gyártónként különbözhet, ám mégis hasonló lehetőségeket találhatunk, sokszor egészen hasonló néven. Kezdjük hát el túránkat, öveket becsatolni! Mielőtt nekiugranánk, jegyezzük meg, hogy amit nem tudunk egyértelműen azonosítani, azt ne babráljuk! Standard CMOS Features Az alaplapra és a hozzá kapcsolt meghajtókra vonatkozó általános beállításokat többnyire a Standard CMOS Features menüben találhatjuk meg: Date: A pontos dátum beállítása. Time: A pontos idő beállítása. IDE Channel 1, 2, 3, 4 Master: Az első, második, harmadik vagy negyedik IDE-vezérlő elsődleges (master) pozícióját elfoglaló eszköz (merevlemez vagy optikai meghajtó) típusa. IDE Channel 1, 2, 3, 4 Slave: Az első, második, harmadik vagy negyedik IDE-vezérlő másodlagos (slave) pozícióját elfoglaló eszköz típusa. IDE HDD Block Mode: Merevlemezeink szektorait egyesével vagy csoportokban is olvashatjuk. Ez a kapcsoló az egyszerre több szektorból történő adatátvitelt kapcsolja be, ezáltal csökkenti a merevlemez elérési idejét, gyorsítja az adatátvitelt. Amennyiben a Block Mode-ot bekapcsoljuk, a BIOS ellenőrizni fogja, hogy merevlemezünk valóban támogatja-e a Block Transfert a nagyon régi típusokat kivéve minden meghajtó engedi, tehát nyugodtan engedélyezzük a Block Mode-ot, gond nem lehet belőle. A POST-folyamatok és néhány fontos BIOS-szolgáltatás alapbeállításai az Advanced Bios Features menüben érhetők el DOS-os BIOS-frissítő CD készítése A DOS alól elvégzendő frissítés kissé körülményessé vált a Windows NT termékvonal (NT, 2000, XP, 2003) használata óta, ezt tetézi a ma kapható flopilemezek/meghajtók kétes megbízhatósága. Bootolható memóriakulcsokról frissíteni tapasztalataink szerint szintén kockázatos vállalkozás, ezért ennek használatát csak akkor javasoljuk, ha memóriakulcsunkról már korábban is biztonságosan tudtuk elindítani rendszerünket. A jól bevált módszer a rendszerindító CD vagy DVD, ennek elkészítése kicsit több időt vesz igénybe: Lemezmellékletünkön keressük meg a boot.bin nevű állományt, indítsuk el a Nero programot, majd válasszuk ki az Új összeállítás panel bal oldalán a CD-ROM (Boot) vagy DVD-ROM (Boot) feliratú ikont! Válasszuk az Indítás (Boot) fület, majd a CD-kép fájl mezőben adjuk meg az előzőekben megkeresett boot.bin állomány elérési útját. Az emuláció fajtája listából válasszuk a Nincs emuláció opciót. Az Indítási üzenet kitöltése nem kötelező, de beleírhatjuk, hogy BOOT. A Szektor szegmensek 32-bit Disk Access: A funkció bekapcsolásával engedélyezhetjük a 32 bites átvitelt a merevlemez-vezérlő és a processzor között, így csökkentve a PCI-sín terheltségét. Ezért tehát ajánlott az opció bekapcsolása. Drive A és Drive B: A flopivezérlőre csatlakoztatott elsődleges és másodlagos eszköz maximális tárkapacitása. A manapság használt kisflopik kapacitása 1,44 megabájt, a 2,88 megás egység ritka, mint a fehér holló. Floppy 3 Mode Support: A japán szabványnak megfelelő flopimeghajtókhoz engedélyezni kell ezt az opciót. Szintén nem túl gyakori mifelénk, csak ha sehogy sem működik flopimeghajtónk, akkor próbáljuk meg bekapcsolni. Video: A régi idők maradványa, ma már nem használjuk, hagyjuk EGA/VGA-n. Halt On: Megadhatjuk, hogy az indítás folyamata milyen hibáknál szakadjon meg. Ilyenkor hibaüzenet jelenik meg a képernyőn, a rendszer pedig billentyűleütésre vár. Mivel ez egy diagnosztikai funkció, egészséges gép esetében nem lesz rá szükségünk. Advanced BIOS Features Itt lépünk be a ma már szintén alapszolgáltatásoknak minősülő, de nem minden alaplapon fellelhető hasznos BIOS-funkciók beállítómenüjébe: 106 PC WORLD 2006. AUGUSZTUS
MESTERFOGÁSOK FRISS Virus Warning vagy Anti-Virus Protection: Ha bekapcsoljuk, akkor egy figyelmeztető üzenetet fogunk látni a képernyőn akkor, ha valamilyen szoftver (esetleg vírus) merevlemezünk bootszektorát szeretné felülírni, illetve valami azt a legutóbbi feljegyzett állapothoz képest módosította. Operációs rendszerek és bootkezelők telepítése, illetve merevlemezünk (át)particionálása előtt kapcsoljuk ki ezt a funkciót, máskor be lehet kapcsolva. Quick Power On Self Test: A már említett POST-folyamatok közötti rendszer-ellenőrzési procedúrát rövidíti le a folyamatok egyszerűsítésével. CPU Level 1 vagy 2 cache: A processzorban található elsődleges, illetve másodlagos gyorsí a billentyűzet Num Lock LEDje világítani fog, és a számbillentyűzet numerikus módban fog működni azaz számokat írhatunk vele. Boot Sequence vagy Boot Priority: A bootolható eszközök sorrendjének beállítása. Itt határozhatjuk meg, hogy a BIOS melyik eszközön keresse először a rendszerindító fájlokat, és ha nem talál ilyent, mely továbbiakat vizsgálja meg. Egyes BIOS-okban ez a funkció három részre van osztva: First Boot Device, Second Boot Device és Third Boot Device. Itt dönthetjük el, hogy engedélyezni vagy tiltani szeretnénk-e a CDről vagy flopiról való rendszerindítást. OS Select For DRAM>64MB: Az OS/2 memóriakezelése eltér töltése (hex!) mezőbe írjuk be a következőt: 07C0, a betöltött szektorok számának adjuk meg a 4-et. Kattintsunk az ISO fülre, és sorrendben a következőket állítsuk be: ISO Level2, Mód 1, ISO 9660. jelöljük be a Jolietet, valamint a Több mint 8 mappa..., Több mint 255..., és az.1 ISO... opciókat is. Lépjünk tovább a Címke fülre, és adjuk meg a lemez nevét, amely tetszőleges lehet. Amennyiben ezzel végeztünk, kattintsunk az Új gombra, és a jobb oldali Intéző-ablakban keressük meg az alaplap gyártójának weboldaláról letöltött, korábban már kicsomagolt BIOS-tartalmat, valamint a frissítéshez szükséges indítható exe-állományt, majd húzzuk át a bal oldali részbe. Következhet a lemezre írás. Kattintsunk az Írás gombra, az Írás módnak válasszuk a Lemez egy menetben (DAO, Disk-At-Once) beállítást, végül írjuk meg lemezünket. Typematic Rate Setting: Egy billentyű folyamatos nyomva tartása alatt az ugyanazon betű két megjelenése között eltelt időtartam kézi szabályozását engedélyezhetjük, illetve tilthatjuk le. Ha letiltjuk, akkor az operációs rendszer alapbeállításai érvényesek, míg kézi beállítás esetében megadható a billentyű első lenyomása és az első ismételt karakter megjelenése [Rate Delay (Msec)] közt eltelt idő, illetve a folyamatosan lenyomott billentyű másodpercenkénti ismétlésszáma [Typematic Rate (Chars/Sec)] is. Advanced Chipset Features Ebben a menüben az alaplapi lapkakészlet főbb tulajdonságait adhatjuk meg. Az alapbeállítások többnyire jók, csak akkor érdemes módosítanunk, ha valami nem működik. System BIOS Cacheable: Az alaplapi BIOS rendszermemóriába másolása a gyorsabb elérés érdekében. Mivel a modern operációs rendszerek megkerülik az opciót, kivéve ha van olyan ISA-kártyánk, amely ezt igényli. AGP Aperture Size: Az AGP számára a rendszermemóriában lefoglalt címterület méretét állíthatjuk be megabájtban. Ezt elméletben úgy kell elvégezni, hogy minél nagyobb grafikus kártyánk memóriája, annál kisebb értéket kell beállítani, viszont nem ajánlott 16 megabájt alá menni. Fordított esetben tehát ha kevés memória van a VGAkártyán az Aperture méretét a lehető legnagyobbra kell állítani, de legfeljebb a rendszermemória feléig. A gyakorlati felhasználás során szerzett tapasztalatokat összesítve azt ajánljuk, hogy a 64 vagy 128 megabájt közül válasszunk a legjobb teljesítmény elérése érdekében. Init Display First: Meghatározhatjuk, hogy számítógépünk BIOS-a melyik csatolón (AGP vagy PCI) keresse először a grafikus kártyát. Régebbi számítógépeknél ennek elállítása vagy gyári beállítása gondot okozott, mert a BIOS is kizárólag azon tótárat engedélyezhetjük, vagy tilthatjuk. Mindig hagyjuk bekapcsolva. CPU L2 Cache ECC Checking: A processzor másodlagos gyorsítótárának ECC-hibajavítását kapcsolhatjuk ki vagy be. Érdemes bekapcsolva hagyni, mert megtalálja és kijavítja a bithibákat. PCI/VGA Palette Snoop: Bizonyos MPEG-kártyák használata esetén, illetve egyes grafikus kártyák Feature Connector csatlakozóját használva szükséges a hibás színelőállítás korrigálása. Ha nincs ilyen kártyánk, hagyjuk kikapcsolva. Swap Floppy Drive: A hajlékonylemezes meghajtók sorrendjének felcserélése. Boot Up Floppy Seek: Ez az opció ellenőrzi, hogy a meghajtó 40 vagy 80 sávos. Mivel ma már kizárólag 80 sávosak kaphatók, felesleges engedélyezni ezt a funkciót. Tiltsuk le a rendszerindítás gyorsítása érdekében. Boot Up NumLock Status: Bootolás során a numerikus billentyűzet állapotát állítja be. Ha bekapcsoljuk, az indulás során más operációs rendszerekétől. Amennyiben ilyent használunk, engedélyezzük ezt a beállítást a 64 megabájt feletti memóriaterület lefoglalásához. Report No FDD For OS: Windows 95 és 98 esetében engedélyezzük ezt a beállítást, ha nincs flopimeghajtó a gépünkben. HDD S.M.A.R.T Capability: Ezzel az opcióval engedélyezhetjük a merevlemezek beépített S.M.A.R.T. (Self Monitoring Analysis And Reporting) szolgáltatását, amely folyamatosan figyeli merevlemezünk állapotát, és jelzi a várható meghibásodást. Nem minden típus kezeli, de egy próbát megér. Delay IDE Initial: Előfordulhat, hogy a bootolás során gépünk nem találja merevlemezünket. A hiba lehetséges oka, hogy merevlemezünknek nem volt elég ideje felpörögni, és a BIOS emiatt nem lelte az eszközt. A Delay IDE Initial segítségével késleltethetjük a BIOS-felismerési folyamatot, ezzel időt hagyva a lassan felpörgő eszközök számára. a BIOS-t, nincs értelme memóriaterületet lefoglalni számára. Tiltsuk le a stabil működés érdekében. Video BIOS Cacheable: Ugyanaz, mint az előbbi, csak a grafikus kártya BIOS-ára vonatkozik. Szintén tiltsuk le, kivéve ha DOS-t használunk. Memory Hole at 15-16 MB: Egyes régebbi ISA-kártyáknak szükségük lehetett a 15 és 16 megabájt közötti memóriaterületre. Ha engedélyezzük ezt az opciót, az megakadályozza, hogy az operációs rendszer a 16 megabájt feletti memóriaterülethez hozzáférjen, függetlenül attól, hogy mennyi memória van gépünkben. Éppen ezért mindig tiltsuk le ezt a csatolón kereste a grafikus kártyát, amelyik éppen be van állítva. Manapság nincs sok haszna, hagyjuk AGP-n. AGP Data Rate Capability: Az AGP grafikus kártya átviteli módját adhatjuk be. Ne állítsunk be nagyobb átviteli módot, ha a kártya azt nem támogatja. Hagyjuk automatán, mert az alaplap általában helyesen ismeri fel a kártya erre vonatkozó képességeit. KBC Input Clock Select: A billentyűzetvezérlő órajelének szabályozása. Állítsuk a legmagasabb értékre a legjobb teljesítmény elérése érdekében, de csökkentsük, ha bármilyen, billentyűzettel kapcsolatos problémát tapasztalunk. 2006. AUGUSZTUS PC WORLD 107
MESTERFOGÁSOK FRISS Passive Release: Ezt az opciót csak az ISA-sínnel is rendelkező régi alaplapokon találjuk meg. A Passive Release engedélyezi a lapkakészletbe ágyazott 32 bites puffert a processzor és a PCI közötti folyamatok számára. A PCI-nak a processzor elérhetetlen, amíg az ISA-sín és a processzor közti kommunikáció zajlik, ezért ez feltartja a PCI-adatfolyamot. A Passive Release beállításával a PCI-műveletek eredményei pufferelődnek, így az hamarabb hozzákezdhet a következő művelet feldolgozásához. Amennyiben optimális teljesítményre vágyunk, engedélyezzük ezt a beállítást. Delayed Transaction vagy PCI 2.1 Compliance: Ezt az opciót szintén csak az ISA-sínnel is rendelkező alaplapokon találjuk meg. Beállításával engedélyezhetjük a lapkakészletbe ágyazott 32 bites átmeneti tárolót az ISAsín számára, amire az ISA és PCI ben végezheti, így nem tartja fel a PCI-sínt amely ez idő alatt más műveleteket is feldolgozhat. Engedélyezzük ezt a beállítást az optimális teljesítmény érdekében. Integrated Peripherals Az alaplapra integrált eszközök beállításait találjuk meg ebben a menüben, a különféle BIOS-ok esetében eltérő alkategóriákra bontva: OnChip IDE Device Itt találhatók az integrált merevlemez-vezérlő beállításai: OnChip IDE 1 és IDE 2 Controller: Az alaplapra integrált merevlemez-vezérlőket engedélyezhetjük, illetve tilthatjuk le. Ha letiltjuk, a rá kapcsolt eszközök nem fognak működni. Master/Slave Drive PIO Mode: Beállíthatjuk a PIO (Programmed Input/Output) módot két IDEeszköz (Master és Slave) számára. ellenkező esetben kézzel változtassuk meg a beállítást. Ne állítsunk be gyorsabbat, mint amire a merevlemez képes, mert adatvesztést okozhat; szerencsére az operációs rendszer felülbírálhatja a hibás beállítást. Master/Slave Drive UDMA Mode: Beállíthatjuk az Ultra DMA módot két IDE-eszköz (Master és Slave) számára. Normális esetben hagyhatjuk automatán, mert a BIOS képes felismerni a megfelelő DMA módot ellenkező esetben kézzel változtassuk meg a beállítást. Ne állítsunk be gyorsabbat, mint amire a merevlemez képes, mert adatvesztést okozhat. Az Ultra DMA átviteli mód beállítása csak azon eszközök esetében lehetséges, amelyek ezt támogatják, használatához a Windows operációs rendszerekben az IDE-meghajtó beállításainál engedélyezni kell a DMA módot. OnChip PCI Device A lapkakészletbe integrált egyéb eszközök beállításai: USB 2.0 Controller: Az USBvezérlő működését szabályozhatjuk, illetve tilthatjuk ezzel az program nélkül is tudjuk használni USB-s billentyűzetünket. Minden más esetben OS-t állítsunk be. USB Mouse Support Via: Ugyanaz, mint az előző, csak az USB-s egérre vonatkozik. OnChip Audio Controller: Az alaplapra integrált hangvezérlő engedélyezése. Amennyiben nem használjuk, mert nincs szükségünk rá, vagy más hangkártyát használunk, tiltsuk le erőforrásmegtakarítás végett. SuperIO Device A különféle hagyományos perifériavezérlők beállításait leljük fel itt: Onboard FDC (vagy FDD) Controller: Az alaplapi hajlékonylemez-vezérlőt engedélyezhetjük vagy tilthatjuk le e beállítás segítségével. Amennyiben letiltjuk, figyeljünk arra, hogy a Standard CMOS Features beállításoknál a Drive A és Drive B is None-ra legyen állítva, továbbá a Boot Up Floppy Seek is ki legyen kapcsolva az Advanced BIOS Featuresön belül. Onboard Serial Port: A soros port engedélyezése vagy tiltása, esetleg megszakításszámának ké sebességkülönbsége miatt van szükség. Mindez azt jelenti, hogy az ISA saját műveleteit a puffer Normális esetben hagyhatjuk automatán, mert a BIOS képes felismerni a megfelelő PIO módot opcióval. Ha használunk USB-re kapcsolt eszközt, engedélyezzük. Esetenként egyes régebbi USB 1.1-es perifériák nem működnek jól a 2.0-s beállításokkal, ekkor jöhet jól a Legacy vagy 1.1-es támogatás külön bekapcsolása is a 2.0-s protokoll mellé. USB Keyboard Support Via: Megadhatjuk, hogy az USB-s billentyűzetet az operációs rendszer (OS) vagy a BIOS (BIOS) támogassa. DOS operációs rendszer például BIOS-frissítés betöltődése esetén használjuk a BIOS beállítást, ugyanis ekkor külön DOS-os meghajtó zi beállítása. Abban az esetben, ha nem használunk soros portra csatlakoztatható eszközt, tiltsuk le, hogy erőforrást takarítsunk meg. Ha engedélyezzük, többnyire az automata beállítás a legjobb. Onboard IR Port: Infravörös csatlakozóhellyel ellátott alaplapok esetében engedélyezhetjük a csatoló használatát. Amennyiben nincs erre csatlakoztatható eszközünk, tiltsuk le. UART Mode Select: Az infraportra csatlakozó külső eszköz igénye szerint válasszunk az IrDA vagy ASK IR üzemmód között. 108 PC WORLD 2006. AUGUSZTUS
MESTERFOGÁSOK FRISS Onboard Parallel Port: Hasonló az Onboard Serial Port beállításaihoz, csakhogy ez a párhuzamos portra vonatkozik. Parallel Port Mode: Az engedélyezett párhuzamos port négy lehetséges üzemmódja közül választhatunk: Az SPP vagy normal mód minden eszközzel működik, azonban lassú. Az ECP szinkron kétirányú kommunikációt valósít meg, másodpercenként 2,5 megabit átviteli sebesség mellett. Az EPP mód hasonlóképpen kétirányú, ám aszinkron kommunikációt jelent. Lapolvasókhoz és nyomtatókhoz az EPP mód használata javallott, ha az eszköz támogatja. EPP Mode Select: Az EPP szabvány 1.7-es és 1.9-es verziója között dönthetünk. Érdemes a gyorsabbikat, azaz az 1.9-et választani, probléma esetén állítsuk viszsza 1.7-re. Onboard PCI Device A hagyományos eszközök után itt a modern, alaplapra integrált PCI-perifériák beállításait módosíthatjuk: IEEE 1394 Controller: Az alaplapi FireWire-vezérlőt kapcsolhatjuk be, illetve ki. Ha nem használunk FireWire-eszközt, kapcsoljuk ki. Onboard LAN Controller: Az integrált hálózati vezérlő engedélyezése és tiltása. Amennyi juk ki, különben csak lassítja gépünk indulását. Power Management Setup Itt találjuk az energiagazdálkodással, valamint az indítással és a leállítással kapcsolatos beállításokat. Az energiagazdálkodás beállításai a Windows alvó állapotba jutását is befolyásolják, ezért ha azzal baj van, érdemes először ide benézni! ACPI Suspend Type: A számítógép készenléti állapotára vonatkozó beállítás. Több lehetőség közül választhatunk: az első az S1, becsületes nevén PowerOn Suspend. Ha S1 állapotot állítunk be, és számítógépünket készenléti állapotba helyezzük (például a Windows kikapcsolása helyett a készenlétet választjuk), akkor csak a merevlemezek, a grafikus kártya és a processzor kapcsol ki, a számítógép tápegysége továbbra is folyamatosan bekapcsolt állapotban marad, és biztosítja az energiaellátást az alaplap, valamint egyes, főleg a visszakapcsolást kiváltó részegységek, például az egér számára. manként nem képes felállni ebből az állapotból. A Suspend To Disk vagy S4 állapot a hibernálás. Ekkor a memória tartalma először a merevlemezre kerül, majd kikapcsol a gép a notebookokban létfontosságú ez az energiatakarékossági mód. A rendszer visszatöltésekor munkánkat ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Power Button Function (PWR Button 4 Secs): Ez egy védelmi funkció, beállíthatjuk, hogy a számítógépház előlapi gombjának (véletlen) megnyomásakor a gép azonnal kikapcsoljon, vagy csak négy másodpercnyi folyamatos nyomva tartás után tegye ezt. A ház bekapcsológombjának esetleges megérintéséről a Windows is azonnal tudomást szerez, de beállításaitól függetlenül a négy másodperc utáni kikapcsolást nem tudja megakadályozni. WakeUp by Onboard LAN: Beállíthatjuk, hogy a számítógép kapcsoljon be, ha a hálózati vezérlő egy speciális üzenetet kap. A funkciónak nagyhálózati környezetben van értelme, otthoni gép esetében érdemes letiltani. Az ECP+EPP beállítást azoknak javasoljuk, akik nem tudják eldönteni, hogy melyik beállítást válaszszák. Ebben az esetben az eszköz, illetve maga a BIOS fogja kiválasztani az eszköz számára megfelelő átvitelt sajnos nem mindig helyesen. ben nincs rá szükségünk, vagy külön PCI-os hálózati kártyát alkalmazunk, ezt is kapcsoljuk disabled állásba. LAN Boot ROM: Lehetővé teszi a hálózatról való rendszerindítást. Ha nem aknázzuk ki az ebben rejlő lehetőségeket, kapcsol Sokkal érdekesebb az S3 beállítás (Suspend To RAM), amely a PowerOn Suspend állapotnál is jobban takarékoskodik az árammal. Ha ezt használjuk az S1 helyett, és készenléti üzemmódba kapcsoljuk a számítógépet, az látszólag teljesen kikapcsol (még a tápventilátor is leáll), de a tápegység 5VSB készenléti ágán keresztül az alaplap folyamatosan biztosítja az energiát a memóriák számára, hogy megőrizzék a bennük tárolt információt. Az S3 mód alkalmazása tapasztalataink szerint nem minden konfigurációnál működik; előfordulhat, hogy a számítógép alkal WakeUp by Alarm: A megadott időpontban és napon a számítógép automatikusan bekapcsol. BIOS-tól függően konkrét dátumra vagy a hét napjára, minden napra stb. adhatunk meg indulási időpontot. Power On Function: Beállíthatjuk, hogy a számítógépet ne csak az előlapi gombbal lehessen bekapcsolni, hanem egérről és/ vagy billentyűzetről is. Hot Key Power On: Amennyiben engedélyeztük a billentyűzetről való bekapcsolást, itt megadhatjuk, hogy melyik billentyű vagy billentyűkombináció lenyomására induljon el a számítógép. 2006. AUGUSZTUS PC WORLD 109
MESTERFOGÁSOK FRISS Restore On AC Power Loss: Meghatározhatjuk, hogy egy áramszünet okozta leállás után a számítógép bekapcsoljon-e automatikusan, vagy maradjon tás tárolja a bővítőkártyák (legyen az ISA, PCI, AGP) IRQ-, DMAés minden egyéb hardverkonfigurációs beállításait. Hagyjuk kikapcsolva, mert általában auto Egy munkásabb megoldás a BIOSbeállítások törléséhez: a gép kikapcsolása után a másik szélső állásba kell áthelyezni a sárga jumpert a hármas tüskesoron. Be-, majd kikapcsoljuk a gépet, végül visszatesszük a sárga lovast eredeti helyére dows XP és 2000 esetében nincs jelentősége (a Microsoft a letiltást ajánlja). Allocate IRQ to Video vagy Assign IRQ for VGA: Megszakítás hozzárendelése a grafikus kártyához. Nézzünk utána VGAkártyánk leírásában, hogy mit ajánl a gyártó. Amennyiben nem ír semmit, inkább engedélyezzük, különben teljesítménycsökkenés léphet fel. Allocate IRQ to USB: Megszakítás hozzárendelése az USB-vezérlőhöz. Amennyiben használunk USB-eszközt, hagyjuk engedélyezve, mert bár tiltása esetén is működik az USBvezérlő, hibák adódhatnak működés közben. PCI Latency Timer: Ezzel a beállítással konfigurálhatjuk, hogy egy PCI-eszköz mennyi ideig foglalhatja le a PCI-sínt. Az optimális érték 32 vagy 64, ha ennél kisebbet vagy nagyobbat választunk, az problémákat okozhat (hangkártyáknál például recseg, akadozik a hang). Resource Controlled By: Beállíthatjuk, hogy a megszakítások kiosztása automatikusan vagy kézzel történjen. Régebbi, ISA-sínnel ellátott alaplapok BIOS-ában találkozhatunk ezzel a funkcióval. Ha nincs ISA-csatolófelületű kártyánk, hagyjuk Auto módban. Ha van, de a rendszer jól működik Auto módban, ne állítsuk el, mert előfordulhat, hogy az ISA-kártyák nem fognak megfelelőlen működni. A kézi (Manual) módra akkor van szükség, ha a BIOS egy PCIkártyához oszt ki egy olyan megszakítást, amelyre az egyik ISAkártyának szüksége lenne. Manual módba állítva a kapcsolót kapunk egy IRQ-listát: állítsuk ezen Legacy to Isa módba azt, amelyikre az ISA-kártyá(k)nak van szüksége(ük). PIRQ_0 Use IRQ Number: Megadhatjuk, hogy melyik bővítőkártyahelyhez melyik megszakítás (IRQ) tartozzon. Sajnos egyes megszakítások gyárilag ki vannak osztva egyes foglalatokhoz, így ezeket nem variálhatjuk kedvünk szerint. Ha minden jól működik, érdemes ezt a beállítást automatán hagyni. A kézi beállítást csak abban az esetben javasoljuk, ha megszakításütközés tapasztalható előtte azonban érdemes a kártyát egy másik foglalatba helyezni, mert ez gyakran megoldja a problémát. PCI IRQ Activated By: Míg az ISA- és a régi PCI-kártyák kommunikációja élvezérelt (Edge) volt, azaz a feszültségszint változását érzékelték, addig az újabb PCI- és AGP-kártyák több feszültségszintet (Level) is képesek megkülönböztetni, így gyorsabb működésre foghatók. Ha nincs ISA- kikapcsolt állapotban. Leginkább szerverek esetén nyer értelmet ez a funkció. Javasolt az opció letiltása, mert beállításakor egy szándékosan kikapcsolt gép is újraindulhat az áramkimaradás után. PnP vagy PCI Configurations Bár a PnP rendszer általában jól osztja ki az erőforrásokat, ha mégsem sikerülne neki, a bővítőkártyák, valamint egyes integrált eszközök megszakításainak konfigurálását ebben a menüben kell elvégeznünk. Force Update ESCD vagy Reset Configuration Data: Az ESCD (Extended System Configuration Data) Plug & Play BIOS-szolgálta matikusan bekapcsol, ha szükség van az újrakonfigurálásra. Ha mégis hardverütközés lép fel (például új bővítőkártya telepítése után), engedélyezzük ezt a beállítást, hátha megoldódik a probléma. Az újrakonfigurálás után a kapcsoló automatikusan kikapcsolt, azaz disabled helyzetbe áll vissza. PNP OS Installed: A beállítás engedélyezésével a Plug & Playjel (PnP) kompatibilis operációs rendszerek felülbírálhatják a BIOS által beállított erőforráskiosztást, ami leginkább a megszakítások saját kiosztását jelenti. Windows 9x operációs rendszereknél lényeges, hogy ez a beállítás engedélyezve legyen. Win 110 PC WORLD 2006. AUGUSZTUS
MESTERFOGÁSOK FRISS és/vagy ősi PCI-kártyánk, jobban járunk, ha Level módra váltunk. Egyebek A BIOS-ok bejelentkezőképernyőjén néhány nagyon fontos adminisztratív, biztonsági és hibaelhárító funkciót is lelünk. Lássuk a leggyakoribb eseteket! Load Fail-Safe Defaults: Biztonságos, mi több, konzervatív BIOS-beállítások betöltése egyetlen mozdulattal. Akkor használjuk, ha a frissen vásárolt hardverelemek nem indulnak el elsőre. Ha ezek után elindul rendszerünk, nekiláthatunk finomhangolni az egyes elemek beállításait. Load Optimized Defaults: Optimális alapbeállítások a legtöbb rendszer számára. Ha nem akarunk sokat piszmogni a BIOSban, akkor ezt próbáljuk ki először. Akkor is érdemes ide viszszatérni, ha már túl sok mindent elállítgattunk, és nem tudjuk, mi lehetett az eredeti állapot. Set Password: Számítógépünk BIOS-át jelszóval védhetjük az illetéktelen felhasználóktól, valamint a hozzá nem értőktől. Save & Exit Setup: A beállítások mentése és a gép újraindítása. Exit Without Saving: Újraindítás a változtatások mentése nélkül. Azaz bármit babráltunk is el, még van egy utolsó lehetőségünk a legutóbbi módosítások elfeledtetésére. Minden részlet számít a finomhangolás A processzor és a memória beállításainak ezennel egy külön részt szentelünk. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ha itt valamit helytelenül állítunk be, az számítógépünk működésképtelenségét okozhatja. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, inkább ne babráljunk a beállításokkal főleg ha gépünk tökéletesen működik, az automata beállítások az esetek többségében jól funkcionálnak. Előfordulhat, hogy a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is elrontunk valamit, és gépünk nem hajlandó elindulni. Ilyenkor keressük meg a kézikönyvben, hogy alaplapunkon merre található a CMOS Clear vagy BIOS reset jumper, és a gép teljesen kikapcsolt állapotában hajtsuk végre a könyvben leírtakat. Ezután gépünk alapbeállításokkal fog elindulni, és mindent újra be kell állítanunk. Itt csak a legfontosabb beállításokat említjük meg, nem adunk túlhajtással kapcsolatos tippeket. Könyveket lehetne írni az alaplap- és a lapkakészlet-specifikus Munkánk végeztével mentsük el a beállításokat beállításokról erre itt nincs lehetőség, ráadásul a többségük alapos elektronikai tudást igényel. Ezért csak a legáltalánosabb és a legfontosabb beállításokat ismertetjük. Processzorés memóriabeállítások CPU Clock (FSB, EXT. Clock): A processzor külső órajele, más néven az FSB-órajel. Alaplaponként eltérő lehet, mert egyes gyártók BIOS-ában valós frekvencia helyett az effektívet kell megadnunk. Processzor- és memória-órajelek beállítása egy ABIT alaplapon CPU Multiplier: Processzorórajel-szorzó. A legtöbb proceszszor esetében fix, nem állítható. Ha az FSB-t felszorozzuk az itt megadott számmal, megkapjuk a processzor végleges órajelét. DRAM Ratio: Az FSB és a memória órajeleinek aránya. Az arány helyes megadásával kapjuk meg a memória órajelét. Egyes alaplapokon külön is állítható a DDR-órajel, függetlenül az FSB értékétől. AGP Ratio: Az FSB és az AGP órajel frekvenciaaránya, hasonló a DRAM Ratio arányhoz. Fixed AGP/PCI Frequency: Rögzíthetjük az AGP- és PCIsínek órajelét, így függetlenítve az FSB-től. Nem szabványos FSB-érték esetén különösen hasznos beállítás. Feszültségbeállítások CPU Core Voltage: Itt a proceszszor működési feszültségét állíthatjuk be. Az automatikus beállítás minden normális esetben jó, csak túlhajtáskor szokás elállítani. Óvatosan bánjunk vele, mert a túl magas feszültséggel tönkretehetjük processzorunkat. DDR Voltage (Memory Voltage): A memóriák működési feszültsége. Az automatikus beállítás mindig jó, de egyes gyártók drága tuningmoduljai (mint például a Corsair) magasabb működési feszültség mellett garantálják a nagyobb órajelet ennek értékét a leírásban megadják. Csak ebben az esetben adjunk nagyobb feszültséget moduljainknak. NB Voltage: A tuningosok számára készült opcióval megemelhetjük az északi híd feszültségét. AGP/PCI Express Voltage: Az AGP vagy PCI Express sínek működési feszültségét variálhatjuk. A grafikus kártya órajelének megemelésekor lehet szükség erre a funkcióra. A helytelen beállítás károsíthatja a grafikus vezérlőt. Memóriabeállítások A memóriamodulok címkéjén általában egy számsor van feltüntetve, például így: 4-4-4-12. Ezek a számok sorrendben a következők: CAS Column Address Strobe Latency: Ez a szám jelzi, hány órajelciklus telik el a memóriában lévő adat kijelölése és az olvasás parancs kiadása között. trdc RAS-to-CAS Delay: Ez az érték határozza meg, hogy hány órajelciklus telik el a memóriamátrix sor- és oszlopkijelölése között. trp RAS Precharge: Ez jelöli, hogy hány órajelciklus telik el a memóriamátrix egy sorának feltöltése és megcímzése között. tras Active to Precharge Delay: Késleltetési idő, amely azt mutatja, hány órajelciklusnak kell eltelnie a mátrix két különböző sorának megcímzése között. Ezek közül általában az első, a CAS-érték az igazán meghatározó. Minél alacsonyabb, annál gyorsabb egy modul. Sajnos a DDR2 memóriák ezen a téren elmaradnak a DDR-től, vannak azonban alacsony késleltetésű modulok, amelyeknél a CAS értéke kisebb, mint az átlagos, olcsó moduloké. A BIOS-ban a memóriával kapcsolatosan van még egy beállítás, de ez nem a memóriamodul, hanem inkább a memóriavezérlő sebességétől függ. Ez a Command Rate, azaz az utasítássebesség. Értéke 1T és 2T lehet. Ez határozza meg, hogy hány órajelciklus szükséges az adatot tartalmazó memóriamodul és chip kijelöléséhez. Az 1T beállítás gyorsabb, de sajnos csak általában egy, illetve két memóriamodul használata mellett működik stabilan ennél több egység esetében 2T-re kell átállnunk, ami viszont mérhető lassulást eredményez. A memória beállításánál a legfontosabb szabály, hogy ne térjünk el a gyári adatokban megadott értékektől! Papp Gábor 2006. AUGUSZTUS PC WORLD 111