A T A T A I B Ő R G Y Á R B A N. / 1964. augusztus. / Lánczos Zoltán. - Kézirat. Budapest, 1979. -
A T A T A I B Ő R G Y Á R B A N. / 1964. augusztus. / Lánczos Zoltán. - Kézirat. Budapest, 1979. -
- 1 - A napokban kezembe került a Tatai Bőrgyárban még 1964 augusztusában készített - de meg nem jelent - kis riportom kézirata. Abban a reményben, hogy ezzel a Tata Barátainak Köre által kezdeményezett gyűjtő munkát némileg támogatom, a gyűjtésben érdekelt intézmények részére most "lesokszorosítom", nem mulasztva el, hogy ez úton is meg ne köszönjem a gyár akkori üzemvezetőjének, Kalo Gyulának, szíves kalauzolását, melynek során nem csak kiváló szakértelméről, de példamutató szocialista gondolkodásáról is tanúbizonyságot tett.
- 2 - A honfoglalás korából fennmaradt emlékek tanúsága szerint, honfoglaló őseink ruházatuk, lószerszámaik készítéséhez nagyszerű szakértelemmel kidolgozott állati bőröket használtak. Az államalapítást követő évek folyamán a magyarok bőrkikészítő eljárásának híre bejárta egész Európát. Colbert, minden idők egyik legnagyobb pénzügyminisztere, a francia i- parfejlesztés legérdemdúsabb munkása, egy Larose nevű ipari kémet küldött pl. Magyarországra, hogy tanulja meg a bőrkikészítésnek a magyarok által használt módját. XIV.Lajos francia király monopolizálta az állati bőröknek magyar módra való kikészítését. Büszkék lehetünk, hogy nem maradtunk le ezen iparág művelése terén sem elődeinktől. A közelmúltban, helytörténeti adatgyűjtés közben módomban volt meglátogatni a Magyar Bőripari Vállalat tatai üzemegységét, mely az 1949-ben államosított Leopold-féle bőrgyárból fejlődött ki az elmúlt években világszerte ismert és megbecsült üzemmé.1 Az államosítást követő öt esztendő nem sok fejlődést e- redményezett. Többször szó volt az akkor még önálló üzemként működő gyár megszüntetéséről, amit azonban a körül-belül száz dolgozónak érdekében közbelépő Megyei Tanács és pártszervezet mindég elódázott. 1954-ben a Díszműbőrgyár telephelye lett, s a magyar bőripar egy kiváló dolgozója, Kalo Gyula állt az élére. Ettől kezdve a jobb szervezés és a számtalan újítás következtében az üzem gyors fejlődésnek indult. A bőrök gyártási technológiája modernizálódott. A vörösfenyő motollák helyett modern beton-medencéket építettek, ami nagyban növelte a meszesrészleg kapacitását. Felére csökkent az átfutási idő. A cseres-műhely 500 kg-os hordói helyett 1200 kg-os hordók készültek. A Kalo-féle tervek szerint átalakított szárító ugyan annyi gőzzel háromszoros kapacitást ért el és jelentősen megrövidült itt is a bőrök átfutási ideje. Az anyagmozgatás is könnyebbé és gyorsabbá vált az udvar
- 3 - "flaszterozása" és a golyóscsapágyas targoncák beszerzése után. 1964-ben 1 millió 50 ezer forintos költséggel egy hypermodern olasz hidraulikus prést szereztek be, melyet Farkas Józsefné és Máté Miklósné vettek ét szocialista megőrzésre. 1960-ban a 115 főt alkalmazó üzemnek 240 ezer m2 volt a tervszáma, melyet az üzem kollektívája három év alatt 326 ezer m2-re emelt, pedig ma az egészségtelen meszes-, cserző- és kikészítő spriccer üzemben csak napi hat óra 40 percet dolgosnak Kalo Gyula kezdeményezésére. A havi terv minden hónap 24.-én már Budapesten van, s e viszonylag nem nagy telep évente 14 millió nyereséghez juttatja a népgazdaságot. Az üzemben kidolgozott bőrök között szerepel a hazai sertésbőr, bárány- /gida-/ bőr, szovjet, valamint ausztrál juhbőr, kínai zergebőr és az utóbbi években a svédországi rénszarvasbőr. A ruházati bőrökhöz az alapanyagot Görögországból hozzák. A nemzetközi piacon a legtöbb hasznot a világszerte nagyon keresett svéd szarvasbőrök kikészítése hozza, mely az országban a tatai üzem specialitása. Egy pár ilyen bőrből készült kesztyűért 3 dollárt kap népgazdaságunk. Mosolyogva meséli Kaló Gyula telepvezető /nem szereti ha igazgatónak szólítják, hogy mikor a svéd rénszarvasbőr kikészítésének terve felmerült, egy kikészített és egy kikészítettlen nyers bőrt kértek Svédországból. Mikor néhány hónap múlva a svéd külkereskedelmi vállalat megbízottja megjelent a tatai üzemben, elébe tették a mintául szolgált, svéd módra kikészített és a Tatán kikészített bőrt, megkérdezvén : melyik a jobb? A svéd szakértő nem tudta megállapítani, melyik a küldött mintadarab. Rövid vizsgálódás után a tatai gyárban kikészített bőrről mondta, hogy a jobbik. Midőn közölték vele, hogy ezt készítették ki a tatai üzemben, zavarba jött, majd elnevette magát és bevallotta, hogy nem bíztak benne, hogy Magyarországon megfelelő módon ki tudják készíteni majd a kényes és különleges eljárást igénylő svéd szarvasbőr.
4 Megyénk dolgozóinak és iparának jóhírnevét öregbiti a tatai üzem, mely már tízszer nyerte el az élüzem címet és iparági szinten országos viszonylatban az élen jár. Dolgozóinak lelkes szocialista gondolkodásáról tanúskodnak a Városi Tanács oklevelei is, melyeket a város szépítése, fejlesztése, valamint a Vöröskereszt terén kifejtett tár~ sadalmi munkájukért nyertek el. A megye társadalma további sikereket kíván az üzem kitűnő kollektívájának! J e g y z e t. 1./ Leopold Adolf a tatai /tóvárosi/ bőrgyárat 1881-ben alapította mintegy 400 m2 területen. Kezdetben három épületben 12 munkás dolgozott. Évi termelőképességének átlagos értéke 70 ezer korona volt. A gyártáshoz szükséges gépi energiát 1904-től egy 16 lóerős gőzgép szolgáltatta. Ez a gyár volt Tatatóváros második ilyen jellegű üzeme. Az első Melschmidt Gyula örököseinek tulajdonában volt és fehér kesztyűkhöz való glacé-bőrökre specializálódott - ezért "fehértímár-telep"-nek is nevezték - bár még szarvas- és szőrmés bőrök feldolgozásával is foglalkozott.