Szentesi Hajléktalan Segítő Központ (TAMOP-5.3.3/08/2) a Társadalmi Megújulás Operatív Program

Szentesi Hajléktalan Segítő Központ (TAMOP-5.3.3/08/2) a Társadalmi Megújulás Operatív Program Hajléktalan emberek társadalmi és munkaerő-piaci integrációját segítő programok támogatása c. Pályázati felhívásához Készített pályázatát megalapozó tanulmányok Szentes, 2009.szeptember Készítette: Barát László Ternai Levente Gál Antal

Módszerek: I. Kérdőíves felmérések 1. Kérdőíves felmérés végeztünk 2009-07-12-15 közötti időszakban a Hajléktalan Segítő Központban, Gyermekek Átmeneti Otthonában (Anyaotthon), Családok Átmeneti Otthonában a pályázati célcsoport körében. Iskolai végzettség, szakképzettség, foglalkoztatottsági, lakhatási helyzet és életút, programhoz való viszony és együttműködési készség feltárása céljából. 2. Kérdőíves felmérést készítettünk a helyi legalább ötven főt foglalkoztató munkáltatók körében foglalkoztatási terveik vonatkozásában. 3. Szociális bérlakások állapotát, lakóinak szociális helyzetét, eladósodottságát feltáró kutatás. Szentes Város Lakásügyi Bizottságának felkérésére. II. Dokumentumelemzés 1. Albérleti hirdetések több szempontú elemzése. 2. Intézmények ügyfél-adatlapjainak elemzése, iskolai végzettség, munkaerő-piacihelyzet, bekerülési problémák és a kigondozási szempontjaira fokuszálva. 3. Ügyfélforgalom elemzése. Intézményi statisztikák 3 évre vonatkozó tematikus elemzése. 4. Szentesi Munkaügyi Központ elemzései, tanulmányai. 5. Szentes Város 2009.Közfoglalkozathatási terve és tapasztalati. III. Interjúk 1. Interjúk a célcsoport tagjaival.

I. A gyermekek átmeneti gondozása A rendszerváltozás követően kialakult társadalmi és gazdasági változások új problémákkal, illetve korábban már létező problémák tömeges megjelenésével (munkanélküliség, hajléktalanság, családon belüli erőszak, társadalmi távolságok növekedése, stb.) a szociális és gyermekvédelmi rendszert is új kihívások elé állította. Szakmai és civilszervezetek bevonásával sorra születtek meg azok a jogszabályok, amelyek e társadalmi problémák kezelését intézményesítették és a helyi közösségek, önkormányzatok feladatává tették. (Szociális törvény 1993, Gyvt. 1997) Az átmeneti gondozás helyét az ellátórendszeren belül a Gyvt. rendezi. 1997. évi XXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, a gyermekek alapellátásaként három plusz egy típusú átmeneti gondozási formát nevesít: 1. 1 Helyettes szülői hálózat (Szentes) 3 család, 8 férőhely 2000, (Szentesi Kistérség) 2005. április 1. 2. 2. Családok átmeneti otthona (Szentes) 8 család, 33 férőhely,1996, 2000 (Szentesi Kistérség), 2005. április 1. 3. 3. Gyermekek átmeneti otthona. (Szentes) 6 szoba, 23 férőhely 2004. szeptember, (Szentesi Kistérség) 2005. április 1. 4. Házi átmeneti gondozás A gyermekek átmeneti gondozása a személyes gondoskodást nyújtó alapellátásként került meghatározásra. Amit a szülő önkéntesen, illetve számára felajánlottan megelőző, preventív ellátásként kérelmezhet. Tehát a korábbi gyakorlattal ellentétben átmeneti krízis esetén a gyermekek nem kerülnek ki a családból, hanem együtt maradnak szüleikkel, és komplex támogatásban részesülnek a család problémáinak rendezéséig.

Szentes városa már a jogszabályi rendezés előtt felismerte a szolgáltatás fontosságát és a helyi szükségletekre alapozva a Katolikus Egyházzal együttműködésben 1996-ban létrehozta a Krízisotthont, ami 4 család (anya és gyermeke 18 férőhellyel) egyidejű elhelyezését tette lehetővé. Az intézmény a bántalmazott anyák és a családom belüli erőszak ellen nyújtott védelmet, illetve a fiatal krízishelyzetben lévő kismamák számára tette lehetővé, hogy védett környezetben segítséggel, hozhassák világra gyermeküket. Azonban rövidtávon kiderült, hogy a krízisotthon az egész családok problémáit nem tudja kezelni, azaz a kétszülős családok esetén az apák elhelyezésére nem nyílt lehetőség. E probléma a Családok Átmeneti Otthonának 2000-ben történő megnyitásával megoldódott. 2000-2005 év között a CSAO-ban kezelt jellemző problématípusok: 1. Hajléktalanság, 2. Rossz és zsúfolt lakáskörülmények, 3. Családi konfliktusok, 4. Családon belüli erőszak, 5. Szülő-gyermek betegség, 6. Életvezetési problémák, 7. Tanyán a várostól való távollét (munka hiány, orvos, iskola távolsága stb.) A CSÁO 2000-ben történő megnyitása hatalmas előrelépés volt a Krízisotthon után, azonban hamar beigazolódott, hogy kapacitása a helyi igényeket teljes körűen nem tudja kielégíteni. Az intézményben együtt voltak elhelyezve a lakhatási problémával küszködő családok a bántalmazott anyák és gyermekeik, továbbá az ellátás és szülői felügyelet nélkül maradó gyermekek. A 2005-ben megnyitott Gyermekek Átmeneti Otthona egyrészt a jelentkező igények teljes kielégítését eredményezte, másrészt lehetőséget adott a családi problémák differenciált kezelésére. Így a CSÁO-ban a kétszülős családok fogadása és a családi hajléktalanság esetében kerülnek a családok, a GYÁO-ban pedig a gyermekeket is érintő krízishelyzetek kezelése folyik, elsősorban az egy szülős családok, bántalmazott anyukák

és gyermekeik, valamint a válsághelyzetben lévő várandós kismamák nyernek elhelyezést. Szentes városban 2005. évre a gyermekek átmeneti gondozásának törvényben meghatározott rendszere teljes körűen kiépült, melynek előnye, hogy a különböző típusú problémák minél gyorsabban történő rendezéséhez a legmegfelelőbb ellátási formát lehet választani. A Családok Átmeneti Otthona, a Helyettes Szülői Hálózat és a Gyermekek Átmeneti Otthona mindösszesen, egyidejűleg 63 fő elhelyezését teszi lehetővé. Az ellátási formák széles köre a szakemberek és a rászorulók számára is lehetőset nyújt arra, hogy az egyéni élethelyzetekhez, problémákhoz igazodóan a legmegfelelőbb ellátást választhassák, ami a tapasztalatok alapján gondozás hatékonyságára is jótékony hatással van. A gyermekek átmeneti gondozása az elkövetkezendő években új ellátási formák kiépítését nem igényli. A következő években a szolgáltatások fejlesztése, épületek karbantartása, felújítása és a családok kikerülési esélyeinek növelése jelentkezik feladatként (bérlakások számának növelése, lakáshoz jutás és a lakhatás fenntartásának elősegítése stb.), amely a gyermekjóléti és szociális intézményeken túlmutató együttműködéseket igényel. Ellátások alakulása A CSAO és GYAO közötti feladatmegosztás azt eredményezi, hogy a GYÁO-ban gyorsabban cserélődnek az ellátottak, azaz a kevesebb férőhelyen több személyt gondoznak egy évben, mint a CSÁO-ban, ahol a problémák hosszabb távú bennlakást eredményeznek. Az átlagos gondozási idő a GYÁO-ban 4 hónap volt, de krízishelyzet miatt 1 éjszakás, illetve egy hetes elhelyezést is biztosított az intézmény. Ezzel szemben a CSÁO-ban több esetben fordult elő, hogy az egy évet meghaladta az ellátás. Mindez nem jelenti a kihasználtság csökkenését, az mindkét intézmény esetében 90% feletti.

CsÁO-ban gondozottak számának alakulása GyÁO-ban gondozottak számának alakulása 80 60 40 20 0 61 17 27 58 16 26 37 12 25 40 2005 2006 2007 2008 25 14 70 60 50 40 30 20 10 0 64 53 60 30 15 20 21 12 14 20 20 6 2005 2006 2007 2008 összes ellátott személy az év során összes ellátott család az év során egy napra jutó gondozottak száma összes ellátott személy az év során összes ellátott család az év során egy napra jutó gondozottak száma CSÁO kihasználtságának alakulása GYÁO kihasználtságának alakulása 100% 80% 100% 83% 91% 80% 96% 76% 96% 76% 100% 80% 67% 65% 78% 75% 93% 92% 93%92% 60% 40% szobák férőhely 60% 40% szobák férőhely 20% 0% 2005 2006 2007 2008 A két intézmény 2007.-2008 évi forgalmi adatait az alábbi táblázat foglalja össze: CSÁO GYÁO Összesen 2007. 2008. 2007. 2008. 2007. 2008. Összes ellátott személy 37 fő 40 fő 64 fő 60 fő 101 fő 100 fő Ebből felnőtt 24 fő 25 fő 20 fő 18 fő 44 fő 43 fő gyermek 13 fő 15 fő 44 fő 42 fő 57 fő 57 fő Összes ellátott család 12 cs 14 cs 20 cs 20 cs 32 cs 34 cs Egy napra jutó ellátott 25,0 fő 25,0 fő 21,2 fő 20,0 fő 46,2 fő 45,0 fő személy Ebből felnőtt 15,0 fő 15,0 fő 6,3 fő 6 fő 21,3 fő 21 fő gyermek 10,0 fő 10,0 fő 14,9 fő 14 fő 24,9 fő 24 fő Új bekerülők az évben 13 fő 15 fő 33 fő 30 fő 46 fő 45 fő Átlagos gondozási idő 9 hó 9 hó 4 hó 4 hó Lakószobák kihasználtsága 96 % 96 % 93 % 93 % 94,5 % 94,5 % Férőhelyek kihasználtsága 76 % 83 % 92 % 91 % 84,0 % 87 % 20% 0% 2005 2006 2007 2008 Közvetlen célcsoport bemutatása A projekt célcsoportjai között az átmeneti gondozási formákban elhelyezésre került otthontalan, vagy hajléktalansággal közvetlenül veszélyeztetett családok. A családok lakhatással is összefüggő szociális krízis, bántalmazás, illetve gyermeknevelésre alkalmatlan lakhatási

körülmények okán nyernek elhelyezést az intézményben. A gondozott családok 70%-a roma származású arányuk folyamatos emelkedést mutat. A szülők 15%-a rendelkezik, túlnyomórészt az építőiparhoz kötődő szakképesítéssel, 85%-a szakképzetlen, alacsony iskolázottság. Az apák a jelentős része (60%) a szakképzettség és munkatapasztalat hiányában nyílt munkaerő-piacon tartósan elhelyezkedni nem képes, többségük alkalmi munkavállaló, illetve rendszeres szociális segélyezett, vagy közmunkaprogramból élő, az anyák 90%-a gyesen van gyermekekkel. Tehát a családok 70%-nak megélhetését a jóléti transzferek biztosítják. Természetes segítő kapcsolataik tekintetében is deriváltak, külső kapcsolataik korlátozottak sok esetben konfliktusokkal terheltek. A gyermekek többsége életkorához képest elmaradással küzd, fejlesztésre szorul, az iskoláskorú gyermekek között sok az osztályismétlő, valamint a beilleszkedési problémával élő. A rendszerváltást követően jelentősen nőttek az egyes társadalmi csoportok közötti különbségek. Szentesen is kialakult egy tartósan leszakadó, huzamosabb ideje mindennapi megélhetéssel küzdő réteg. Az általunk megcélzott csoport is ide tartozik. Jellemzően 20-30 év közötti fiatal több gyermekes családok, a szülők alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek, alkalmi munkából, segélyekből élnek, instabil családi és problémás intézményes kapcsolataik vannak, életvezetési problémákkal küzdenek, hajléktalanok. Szüleik szintén hasonló szociális paraméterekkel rendelkeznek, ezek a szülők a rendszerváltozás elején váltak munkanélkülivé, vesztették el korábbi létbiztonságukat, nem rendelkeztek olyan tudással, készséggel és kapcsolatokkal, melyek segítségével alkalmazkodni tudtak volna a megváltozott körülményekhez, így gyermekeiknek, a mai szülőknek sem tudtak olyan mintákat átadni melyek sikeressé tehették volna őket. Ezekkel a fiatalokkal készített interjúink során kiderült, hogy ők már nem akarnak úgy élni, mint a szüleik, de nem tudják, hogyan kellene másképpen, így gyermekeik számára sem tudnak más mintát közvetíteni. Az interjúk során sokszor irreális célokat fogalmaznak meg, mert nem ismerik képességeik határait.

Sokszor túlbecsülik, sokszor pedig alul becsülik magukat. Negatív, vagy korrigálásra szoruló énképpel rendelkeznek. Mindebből következően sok csalódás és kudarc éri őket, ami tovább erősíti ezt a negatív énképet, alacsony önbecsülést okoz, és gátolja a hosszú távú felelős gondolkozás kialakulását, problémáik megoldását. A célcsoport jellemzője, hogy életkörülményeit titkolni igyekszik, ezért bizalmatlan a segítő intézményekkel és hivatalokkal szemben. A családokkal való munka során a nehézséget a fentiekben vázolt kiúttalanság érzése és a segítők iránti bizalmatlanság jelenti, ami a bizalom megszerzésével és a motiváltság felkeltésével, ébrentartásával leküzdhető. Problémák, hiányok, melyeket a projekt megvalósítása érdemben nem változtat, de a bevont gondozottak esetében pozitívan befolyásol: Jól meghatározhatóak azok a társadalmi csoportok, akiknek jelen feltételek mellett a CSÁO nem tudja tartósan rendezni élethelyzetét, és csak a pillanatnyi krízis megszűntetését éri el. Ilyenek a gyermekeiket egyedül nevelő édesanyák, illetve egyre nagyobb számban a fiatal roma családok. Ők önerőből tartós munkavállalás mellett sem tudnak megnyugtató módon kiköltözni az intézményből (iskolázatlanságukból következően alacsony munkabér, instabil állás), ezt mutatja az is, hogy közülük kerülnek ki azok a családok, akik leghosszabb időt töltik, illetve kiköltözésüket követően néhány hónap múlva ismételten elhelyezésüket kérik az intézménybe. A fenti állítást támasztja alá, hogy a korábbi évekkel összehasonlítva a benntartózkodás ideje megnőtt, a lakók többsége közel egy esztendőt tölt az intézményben így kigondozott családok száma évről, évre csökken. A folyamatot erősíti, az albérleti és közüzemi díjak jelentős emelkedése, a reálkeresetek csökkenése, a romákkal szembeni előítéletek.

Ezeket, a problémákat az átmeneti gondozási formák intézményei önállóan nem képesek megoldani. Hosszú távú kezelése érdekében javasoltuk az önkormányzat illetékes bizottságainak: Egyszülős családok kiemelt támogatási lehetőségének átgondolását Bérlakás állomány felmérése Lakhatást megvalósító támogatások összegének emelését Átmeneti lakhatást biztosító intézményekből kiléptető lakások kialakítását Fiatal szülők szakképzésének támogatását, foglalkoztatásának elősegítését. Új szolgáltatások a következők: Életvezetési tanácsadás, háztartásvezetési, adósságkezelési tréning bevezetése. A hajléktalan családok képességfelmérése, csoportfoglalkozások szervezése önértékelésének fejlesztése érdekében. Konfliktuskezelő készségek kialakítása, fejlesztése. Álláskeresési és érdekérvényesítő készségek kialakítása, fejlesztése.

Az elmúlt öt év intézményi adatlapjainak elemzése A Gyermekek átmeneti gondozása keretében 2003-2009. év július 15. között 69 család, 101 nagykorú személy, szülő került elhelyezésre 37% férfi, 63% nő. A 2003-2009 július1. között gondozott szülők életkori megoszlása Család típus szerinti megoszlása a lakóknak 2003-és 2009. júliusa között 60 60 50 40 fő 30 20 10 0 1 6 10 1 14 10 18 év alatti 18-20 év 21-25 év 26-35 év 36-45 év 45-60 év 49% 51% korosztály Anya gyermekével költözött Mindkét szülő költözött Az összes gondozott szülő 60%-a 26-35 év közötti korosztályba tarozik, ennél fiatalabb volt a szülők 17%-a, ennél idősebb pedig 23%-a. A gondozottak 77%-a 35 évnél fiatalabb. Az átmeneti gondozásban részesült családok (CSAO, GYAO) 49% kétszülős (33 család, 66 szülő), 51% (35 család, 35 szülő) egyszülős volt a vizsgált időszakban. A szülők 5%-a terhesen szülés előtt kérte felvételét az intézménybe. A szülők 42%-a két gyermeket, 27%-a egy gyermeket, 20%-a három gyermeket és 6% ennék több gyermeket nevelt. A szülők iskolázottsága: A szülők 9%-a nem fejezte be az általános iskolát, 58%-nak a befejezett 8 általános iskolai osztály a legmagasabb iskolai végzettsége, 28% szerzett szakmunkás-bizonyítványt, 4 fő érettségivel egy fő felsőfokú végzettséggel rendelkezett.

A férfiak között alacsonyabb a 8 általános iskolai osztállyal vagy annál kevesebbel rendelkezők és magasabb a szakmunkás végzettségűek aránya, mint a nők esetében, viszont csak a nők között találunk érettségizett és diplomázott gondozottat. nem * legmagasabb iskolai végzettség Megkérdezett neme férfi nõ Fõ % Fõ % Fõ % 8 ált alatt Legmagasabb iskolai végzettség Befejezett 8 általános szakmunká, szakképzõ érettségi fõiskola egyetem összesen 2 21 14 0 0 37 5,4% 56,8% 37,8%,0%,0% 100,0% 7 38 14 4 1 64 10,9% 59,4% 21,9% 6,3% 1,6% 100,0% 9 59 28 4 1 101 8,9% 58,4% 27,7% 4,0% 1,0% 100,0% KOR* Legmagasabb iskolai végzettség Legmagasabb iskolai végzettség 8 ált alatt Befejezett 8 általános szakmunká, szakképzõ érettségi fõiskola egyetem összesen 18 év alatt Fõ % 1 0 0 0 0 1 100,0%,0%,0%,0%,0% 100,0% 19-20 év Fõ % 0 4 2 0 0 6,0% 66,7% 33,3%,0%,0% 100,0% KOR 21-25 év 26-35 év Fõ % Fõ % 1 7 2 0 0 10 10,0% 70,0% 20,0%,0%,0% 100,0% 3 37 16 3 1 60 5,0% 61,7% 26,7% 5,0% 1,7% 100,0% 36-45 év Fõ % 2 7 4 1 0 14 14,3% 50,0% 28,6% 7,1%,0% 100,0% 46-60 év Fõ % 2 4 4 0 0 10 20,0% 40,0% 40,0%,0%,0% 100,0% összesen Fõ % 9 59 28 4 1 101 8,9% 58,4% 27,7% 4,0% 1,0% 100,0% A kor és az iskolázottság tekintetében a vizsgált szülők minden korcsoportban kedvezőtlenebb mutatóval rendelkeznek, mint a hasonló korcsoportok társadalmi átlaga. Különösen szembetűnő a 26 évnél fiatalabb korosztály leszakadása a kortársaik társadalmi átlagtól. A

vizsgált szülők vonatkozásában a többi korcsoporthoz viszonyítva legkedvezőbb mutatókkal a 26-35 év közötti korosztály rendelkezik, hiszen 34%-uknak legalább szakmunkásvégzettsége van. Gondozottak munkaerő-piaci státusza Fõ % GYES GYED CSP 43 42,6 Nyílt munkaerõ-piacon dolgozott 28 27,7 Alkalmi munkát vállalt 10 9,9 Munkanélküli segélyt, álláskeresési támogatásban részesült 5 5,0 Aktív korúak szociális segélyében RET-ben részesült 9 8,9 Nyugdíjas, járadékos 6 5,9 Összesen 101 100,0 A gondozottak 43%-a családtámogatásban részesülő anya volt. A szülők 28%-a a nyílt munkaerőpiacon többségében határozott idejű munkaszerződéssel betanított húsipari munkásként a kistérség legnagyobb foglalkoztatójánál a Hungerit Rt.-nél állt alkalmazásban. Alkalmi munkavállaló volt a megkérdezettek 10%-a. A térség gazdasági helyzetéből adódóan ez tavasztól-őszig terjedő idénymunkát jelent a mezőgazdaságban, illetve a hozzákapcsolódó feldolgozóiparban (paprika, káposzta, gyümölcs betakarítása és csomagolása). Munkanélküli támogatásban a szülők 5%-a, aktív korúak szociális segélyében, vagy rendelkezésre állási támogatásban, illetve 9%-a az ehhez kapcsolódó közfoglalkoztatásban részesül. A szülőknek 6%-a leszázalékolt nyugdíjas, illetve járadékos volt. Igénybe vétel indoka Fő % 1. Albérlet elvesztése, hajléktalan 42 41,6 2. Nem lakás céljára szolgáló lakás 23 22,8 3. Zsúfolt lakás 17 16,8 4. Konfliktus 15 14,9 5. Bántalmazás 4 4,0 Összesen 101 100,0

A szolgáltatást igénybevételét alátámasztó okok, illetve a jogosultságot alátámasztó problémák vonatkozásában leggyakrabban (37,5%) az alacsony iskolázottságból, szakképzetlenségből következő instabil állás és kiszámíthatatlan és rendszertelen jövedelem miatti albérletvesztés. Második leggyakoribb ok (24%), a korábbi otthon állapota a csecsemő fogadását, a gyermekek nevelését nem tették lehetővé. Minden ötödik család esetében a gyermek születésével egy új generáció megjelenésével a korábbi lakás zsúfolttá a csecsemő nevelésére alkalmatlanná vált. Ez utóbbi esetben a fiatal szülők kényszerültek az önálló életüket egy átmeneti intézményben elkezdeni. Az elhelyezéseket 14%-ban családi, illetve lakhatási konfliktusok, míg 5%- ban az anya vagy a gyermek bántalmazása tette indokolttá. Kigondozás helyszíne Fő % 1. Segítő csalástag, rokon 24 23,8 2. Albérlet 23 22,8 3. Bérlakás 23 22,8 Jelenleg is gondozott 14 13,9 4. Saját ház vásárlása 9 8,9 5. Szolgálati lakás 4 4,0 6. Más intézmény GYAO 3 3,0 7. Saját ház építése 1 1,0 Összesen 101 100,0 Az átmeneti otthonokból való kigondozás leggyakoribb helyszíne valamely segítő családtaghoz költözés, közel minden negyedik ellátott lakhatása oldódott meg ezen a módon. Ha bekerülés okai mentén képzett csoportok szerint a konfliktusok miatti elhelyezést kérők 47%-nak ezúton oldódik meg lakhatása, azaz a konfliktusuk rendeződik az elhelyezés alatt. 23%-23%-a gondozottaknak albérletbe, vagy szociális bérlakásba költözik az intézményekből. A bérlakásba költözők jelentős többsége 78%-a

három, vagy több gyermekes családok közül kerül ki, melynek hátterében a szociális bérlakások kiutálásában érvényesülő szempontrendszer áll, ahol az eltartott gyermekszám kiemelt szempont. Az albérletvesztés miatt hajléktalanná váltak közel harmada ismét albérletbe költözik, e csoporton belül találjuk azon gondozottakat is akik, lakást vásároltak, vagy házat építettek (7fő) és e csoporton belül a legalacsonyabb arányú a segítő családtaghoz költözés. E csoport tagjai anyagi helyzetük rendeződése (új munkahely) után képesek kiköltözni az intézményből. A zsúfolt vagy gyermeknevelésre alkalmatlan lakhatási helyzetből érkezők albérletbe, illetve segítő családtagoz költözéssel, oldják meg legmagasabb arányban lakhatásukat, míg a több gyermeket nevelők esetében szociális bérlakába költözés jellemzi e csoportot. Bekerülés oka * Kigondozás helyszíne Bekerülés oka fõ zsúfolt lakás % fõ nem lakás céljára szolgáló lakás % jelenleg is gondozott albérlet bérlakás Kigondozás helyszíne segítõ cslástag rokon saját ház építése Saját ház vásárlás más intézmény GYAO szolgálati lakás összsen 4 2 5 4 0 0 1 0 17 23,5% 11,8% 29,4% 23,5%,0%,0% 5,9%,0% 100,0% 3 6 5 6 0 2 1 1 23 4,3% 26,1% 21,7% 26,1%,0% 8,7% 4,3% 4,3% 100,0% összen albérlat elvesztése, fõ hajléktalan % fõ konfliktus % fõ bántalmazás % fõ % 4 13 9 7 1 6 0 3 42 7,1% 31,0% 21,4% 16,7% 2,4% 14,3%,0% 7,1% 100,0% 2 1 2 7 0 1 2 0 15 13,3% 6,7% 13,3% 46,7%,0% 6,7% 13,3%,0% 100,0% 1 1 2 0 0 0 1 0 4,0% 25,0% 50,0%,0%,0%,0% 25,0%,0% 100,0% 14 23 23 24 1 9 5 4 101 13,9% 22,8% 22,8% 23,8% 1,0% 8,9% 5,0% 4,0% 100,0%

II. Kérdőíves felmérés a pályázati célcsoport körében 2009-07-12-15 közötti időszakban Hajléktalan Segítő Központ, Gyermekek Átmeneti Otthona (Anyaotthon), Családok Átmeneti Otthona. Szakképzettség, foglalkoztatottság, lakhatási helyzet és életút, programhoz való viszony és együttműködési készség feltárása. Adatfelvétel: 2009 júliusában kérdezőbiztosok által felvett kérdőíves felmérést készítettünk a Hajléktalan Segítő Központ, a Gyermekek Átmeneti Otthona és a Családok Átmeneti Otthona gondozottainak körében. A megkérdezett populáció a vizsgálat időszakban az intézményekben ellátott felnőttek voltak. A vizsgálatba bevont személyek száma 48 fő (N48). A felmérést TÁMOP a pályázati kiírásában megfogalmazott elvárásoknak megfelelően a gondozottak demográfiai mutatói mellett, a múltbéli és jelenlegi élethelyzetükre vonatkozó adataikra és a közeljövőre vonatkozó és terveikre, motivációikra kérdezett rá a lakhatás, munkavállalás, megélhetés, és a program vonatkozásában. Szentesi Kistérségben 2009. július hónapban 48 hajléktalanság okán gondozott felnőtt volt elhelyezve az intézményekben. 30 fő (62%) a hajléktalan ellátórendszerben kapott elhelyezést 18 fő (38%) pedig a gyermekek átmeneti gondozását biztosító intézmények valamelyikében volt gondozott. Demográfiai leírás:

A célcsoport 73% (35fő) férfi, 27% (13 fő) nő. Míg a hajléktalan ellátásban a férfiak jelentősen felülreprezentáltak 93% (28 fő), addig a gyermekek átmeneti gondozásának intézményében a nők vannak többségben 61% (11 fő). A vizsgált populációban legtöbben 26-35 év és a 46-60 év közötti korosztályba tartoznak (21-21 %). Legkevesebben a 18-20 év közöttiek és a 60 évet már betöltöttek voltak (12,5-12,5 %). A fiatalabb korcsoportok többségében a gyermek átmeneti gondozásának intézményeiben elhelyezettek. A 20 év alattiak 83%-a, a 26-35 év közöttiek 70%-a ezen ellátási formákat veszi igénybe, a felmérés időpontjában idősebb ellátott nem volt az intézményekben. A két idősebb korcsoport tagjai kizárólag a hajléktalan ellátórendszer gondozottjai. A megkérdezettek fele 24 fő egyedül él. A 2 fős családokban él a megkérdezettek 12,6%-a, a háromfős családok aránya 15%, a célcsoport közel ötöde 4 fős, míg ketten ötfős családban élnek. A célcsoport 46%-nak nincs gyermeke, 29%-nak egy, 19%-nak kettő, míg a célcsoport 3 tagjának három gyermeke van. A megkérdezettek 65%-nak nincs általa nevelt kiskorú gyermeke, 7 fő egy, 9 fő kettő és 1 fő három kiskorú gyermeket nevel. A gyermeket nevelő megkérdezettek mindegyike a családok, illetve a gyermekek átmeneti otthonának lakói. A hajléktalan ellátásban részesülők többsége (83%) 36 évesnél idősebb egyedül élő kiskorú gyermeket nem nevelő férfi. Míg a gyermekek átmeneti gondozás esten minden vizsgált személy 35 évesnél fiatalabb és többségében nő, aki egyedül vagy társsal gyermeket nevelő családban él. Életkor alapján a célcsoport 12,5 % /6 fő nem felel meg a program kritériumainak.

A célcsoport munkaerő-piaci helyzete és az azt meghatározó mutatók A célcsoport iskolázottsága 2008-ban Magyarországon a 25 64 éves népesség 19%-a rendelkezett főiskolai vagy egyetemi diplomával. 30%-nak a legmagasabb iskolai végzettsége az érettségi volt, további 30% szakiskolai vagy szakmunkás, 20% pedig csak befejezett, vagy befejezetlen általános iskolai végzettséggel rendelkezett. (KSH, Magyarország 2008.) A népesség iskolázottsági szintje az elmúlt évtizedekben, így a 2001. évi népszámlálást követően is folyamatosan emelkedett. Ennek eredményeként Csongrád megye 18 éves és idősebb népességének majdnem 43 százaléka legalább érettségivel, a 24 éven felülieknek 13,5 százaléka egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezett. A megye népességének iskolázottsága lényegében megegyezik az országossal, a vidéki a kiemelkedő mutatókkal rendelkező Budapest nélküli országos átlagot viszont messze meghaladja. A megkérdezettek 52%-nak legmagasabb iskolai végzettsége a befejezett 8 általános iskolai osztály, két fő pedig nem fejezte be sikeresen az általános iskolát. 40%-uk szakmunkásvégzettséggel, egy fő szakközépiskolai egy fő pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A vizsgált populáció iskolai végzettség vonatkozásában jelentős hátrányokkal rendelkezik, mint a magyar társadalom átlaga. A vizsgált mintában a férfiak alapvetően iskolázottabbak a nőknél, mindegyikük sikeresen befejezte az általános iskolát, azonban 47%-uknak ez is maradt a legmagasabb végzettsége. 49%-uk rendelkezik szakmunkás végzettséggel, és a közülük kerül ki az érettségizett és a diplomával rendelkező egy-egy fő is.

A nők két főnek nem sikerült sikeresen befejezni az általános iskolát, többségének (69%) legmagasabb iskolai végzettsége a befejezett nyolc általános iskolai osztály, két fő rendelkezik szakmunkás végzettséggel Ha korcsoportonként vizsgáljuk az iskolázottságot az társadalmi átlaghoz való lemaradás még szembetűnőbb a célcsoport vonatkozásában. A 18-20 éves korcsoport csupán 16,7%-a rendelkezik szakmunkás végzettséggel, 67%-nak csak 8 általános iskolai osztályt végzett és egy fő nem tudta befejezni az általános iskolát. 21-35 év közötti korosztály vonatkozásában egy főnek nincs meg a sikeres alapiskolai bizonyítványa, 53%-uk csak az általános iskolát fejezte be és 41% rendelkezik szakmunkás bizonyítvánnyal. Ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkező nincs a korcsoportban. A 36-és 60év közötti korcsoport 42%-rendelkezik 8 általános iskolai végzettséggel és 47%-uk szakmunkás bizonyítvánnyal egy fő középiskolát és szintén egy fő felsőfokú végzettséget szerzett. A 60 év felettiek 67%-a 8 általános iskolai osztállyal 33% pedig szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik. Ellátási típusok szerint vizsgálva az ellátottak iskolázottságát megállapítható, hogy kedvezőbb iskolázottsági mutatókkal rendelkeznek hajléktalan ellátásban részesülők. Hiszen 47%-uk rendelkezik minimum szakmunkás bizonyítvánnyal, míg a gyermekek átmeneti gondozásában ellátottak csupán 39%-a. A gyermekek átmeneti gondozásában ellátott felnőttek (35 év alattiak) saját korosztályukhoz viszonyított iskolázottsági mutatói tekintetében nagyobb mértékű lemaradást mutatnak, mint a hajléktalan ellátás gondozottjai (többségében 35 évnél idősebbek).

Szakma és szakképzettek: A megkérdezettek 50%-a nyilatkozott, úgy hogy rendelkezik valamilyen típusú szakképzettséggel, három főnek 2 szakmája is van. A szakmák nagy változatosságot mutatnak: ács-állványozó, asztalos, baromfifeldolgozó, bolti eladó, forgácsoló, forgácsoló technikus, hegesztő, lakatos, gyümölcskertész, mezőgazdasági gépszerelő, kesztyűkészítő, hentes, tanár, villanyszerelő, felszolgáló, szobafestő, műköröm-készítő, csecsemő ápoló-gondozó, gazdasszony. Foglalkoztatottság Szakképzettek: A szakmával rendelkezők közül csak egy fő dolgozok a nyílt munkaerőpiacon ő is határozott idejű szerződéssel. 12,5%-uk közcélú foglalkoztatott és ugyanilyen arányban részesülnek rendelkezésre-állási támogatásban, azaz közeljövőben közcélú foglalkoztatásban való részvételükre van esély. Álláskeresési támogatásban részesül 17%-uk, akik alakalmi munkavállalói kiskönyvvel dolgoznak (azaz még nem szorultak ki végérvényesen a munka világából). 21% ellátásban nem részesülő munkanélküliek aránya korcsoportban. Gyermekgondozási segélyben a megkérdezetteknek 8%-a részesül. A szakmával rendelkezők 25%-ának foglalkoztatására már kevés lehetőség mutatkozik, mert nyugdíjasok, vagy munkaképesség csökkenése miatt járadékban részesülnek Szakképzetlenek: A szakmával nem rendelkezők (2 fő) 8,4%-a a nyílt munkaerőpiacon áll alkalmazásban egy fő határozatlan és egy fő határozott idejű munkaszerződéssel. Nincs közöttük közcélú foglalkoztatott erre 12,5 % van esélye a közeljövőben, hiszen jelenleg Rendelkezésre állási támogatásban részesülnek. Álláskeresési támogatásban részesül 21%-uk

(5fő) közülük négyen alakalmi munkavállalói könyvvel dolgoznak. 17%-uk gyesen egy fő pedig gyeden van, azaz munkahellyel rendelkezik. 25 % nyugdíjas, vagy időskorúak szociálissegélyében részesülő, vagy leszázalékolt járadékos és 8,5 % ellátás nélküli munkanélküli. A megkérdezettek 60%-a rendelkezik alkalmi munkavállalói kiskönyvvel, és 21% legalább 5 napot, 12,5% pedig hat vagy annál több napot dolgozott is az adatfelvételt megelőző 30 napban. Azaz az alkalmi munkavállalói kiskönyvvel rendelkezők több mint fele él is annak lehetőségével. Eddigi munkaiszony A célcsoport munkaerő-piaci integrációjának fontos mutatója az életpálya során megszerzett munkaviszony hossza és az utolsó munkahely elvesztésének ideje. A megkérdezettek 17%-nak egyáltalán nincs munkaviszonya, ők mindannyian 25 évnél fiatalabbak 75%-ban nők, és ugyanilyen arányban szakképzetlenek, egy fő kivételével a CSAO-GYAO-ban gondozottak. Egy évnél kevesebb munkaviszonya van 3 főnek, legalább egy éves, de hét évnél kevesebb munkaviszonnyal rendelkezik a megkérdezettek 31%- a. E csoport 25-45 év közötti 75%áuk férfi, és kétharmaduk a Családok Átmeneti Otthonában elhelyezett apa. A célcsoport 46%-a a hét vagy ennél többéves munkaviszonnyal rendelkezik. Ők 97%-ban férfiak és mindannyian 35 évesnél idősebbek, valamint a hajléktalan ellátásban gondozottak. Megállapítható, hogy munkahelyi tapasztalattal teljes hiányáról az iskolázatlanság, szakképzettség hiány és a korai gyermekvállalás

okán csak a Gyermekek és Családok Átmeneti Otthonában gondozott anyák többségének esetében beszélhetünk. A közfoglalkoztatottak, az ellátásban részesülő, illetve ellátásban nem részesülő munkanélküliek a célcsoport (30fő) 63%-át alkotják, közülük 37% egy évnél korábban, közel negyedük egy és három év között, míg 40%-uk ennél régebben veszítette el utolsó munkahelyét. Azok közül, akiknek már több mint három éve szűnt meg az utolsó munkahelye 58%- a tartozik a 46-60 éves korosztályba, nekik az elhelyezkedési esélyeik a legrosszabbak. A hét vagy annál többéves munkaviszonnyal rendelkezők 90%-a már több mint 3 éve elveszette munkáját. Azaz a többéves munkatapasztalat ellenére már huzamosabb ideje eltávolodtak a munka világától. Jövedelem A vizsgált populáció jövedelemi helyzetét vizsgálva a különböző jogcímeken szerzett összes nettó jövedelmet mértük fel a kérdezést megelőző egy hónapot alapul véve. Ennek alapján külön kezeltük a családtámogatásként felvett társadalmi transzfereket (GYES, GYED, CSP, GYET), nyugellátásból származó jövedelmet, az önkormányzati támogatást, segélyeket, a rendszeres munkajövedelmet, az alkalmi munkából származó jövedelmet, a megkérdezett összes jövedelmet és az egy főre jutó jövedelmet. A megkérdezettek 16 % az elmúlt hónapban semmilyen, illetve 2 főnek (3,6%) csak önkormányzati eseti támogatásból volt jövedelme A célcsoport 56%-nak fentebb említett forrásoknak csak az egyikéből, csupán 15% jutott két forrásból jövedelem az elmúlt 30 napban. Családtámogatás: A megkérdezettek 25%-a 12 fő részesül legalább egy típusú családtámogatási formában. Legkisebb összege 15.000 Ft, míg a

legmagasabb összeg 121.500 Ft. A családtámogatások átlagos összege 51. 400 Ft. Nyugellátásból származó jövedelem: A célcsoport 25%-a 12 fő részesül valamilyen típusú nyugdíjszerű ellátásban, járadékban. Legkisebb összege 28. 000 Ft, legmagasabb összege 76.000 Ft. Nyugdíjszerű ellátások átlagos összege: 41. 141 Ft Önkormányzati támogatás: Az elmúlt 30 napban a megkérdezettek 21%-a részesült valamilyen típusú önkormányzati támogatásban, melynek legkisebb összege 3.500Ft, legmagasabb összege 35. 000 Ft volt. A Segélyek átlagos összege :17.410 Ft volt. Alkalmi munkából származó jövedelem: Az adatfelvételt megelőző 30 napban megkérdezettek 25%-nak volt alkalmi munkából jövedelme átlagosan 29. 000Ft, legkisebb összege 4. 000Ft legmagasabb összege 135. 000Ft. Rendszeres munkából származó jövedelem: A megkérdezettek 12,5%-nak van rendszeres munkajövedelme legkisebb nettó munkabér 40.000Ft a legmagasabb 71.500Ft, az átlagos nettó munkajövedelem összege:62.203 Ft. Átlagos havi jövedelem, illetve az egy főre jutó havi jövedelem: A megkérdezettek átlagos havi jövedelme 40.610 Ft, a célcsoport 13%- nak azonban az elmúlt 30 napban egyáltalán semmilyen jövedelme nem volt, a legmagasabb havi jövedelem a vizsgált személyek estében140. 000 Ft. Az egy főre jutó havi jövedelem a célcsoportban (CSAO, GYAO eltartott gyermekeit figyelembe is véve) 24. 560 Ft.

A megkérdezettek közül csupán egy fő állította, hogy jövedelme havi kiadásai fedezése mellett megtakarításokra is elegendő. 29% nyilatkozott úgy, hogy beosztással, de szűkösen bevételei fedezi szükségleteit. 39%- nak sokszor kell kölcsönkérnie, illetve értékeit elzálogosítania, hogy havi megélhetését biztosítsa 30% minden hónapban kölcsönkér, és rendszeresen jár zálogházba önmaga és családja megélhetésének biztosítása okán. A program megvalósítása során kockázati tényezőt jelent a célcsoport eladósodottsága, anyagi kiszolgáltatottsága. Egyéni kiválasztás, felkészítés, estkezelés és csoportfoglalkozások során mindenképpen tervezni kell az adósságok kezelését és a jövedelmek beosztását. A célcsoport jövedelmi helyzete a célzott csoportfoglalkozások igényét veti, fel mindenképpen szükségesnek látszik egy adósságkezelési, háztartásvezetési csoport működtetése. Lakhatás A célcsoport 37,5 %-a gyermekét nevelő, vagy gyermeket váró szülő, ők a gyermekvédelmi rendszer alapellátásának keretében átmeneti gondozást nyújtó intézmények lakói. A adatfelvétel időpontjában a Gyermekek, vagy a Családok Átmeneti Otthonában megoldott lakhatásuk. 11%-uk 30 napnál kevesebb ideje, 39% 1-3 hónapja, 11,5%-11,5% 4-6 hónapja és 2-12 hónapja, 34%-pedig egy évnél régebben lakik az intézményekben. 39%-uk most veszi igénybe először az ellátási formát, 61%-uk azonban már korábban is volt az átmeneti intézmények lakója, azaz tartósan évek óta nem tudta rendezni lakhatási problémáit.

Hajléktalan ellátás keretében oldja meg lakhatását a célcsoport 62,5%-a. 13%-uk 30 napnál kevesebb ideje, 30 napnál több és 12 hónap közötti ideje 43%-uk, egy évnél hosszabb ideje 44%-uk él az intézményben. Korábbi időpontokban minden érintett lakott már az otthontalanságot kezelő intézmények valamelyikében. 67% a hajléktalanok átmeneti otthonában, 27% hajléktalanok éjjeli menedékén, 12%-uk pedig a Családok Átmeneti Otthonában. A célcsoport 85%-a tehát tartósan nem képes lakhatási gondjainak megoldására. A célcsoport tagjainak, tehát állandósult probléma az életében az önálló lakhatás megteremtése, ezért különösen fontos a segítő szervezetek számára, hogy az intézményes elhelyezést megelőzően milyen módon oldották meg lakatásukat és milyen jogcímen éltek ott, illetve önálló lakhatásukat milyen okoknál fogva kényszerültek feladni. Korábbi lakhatás A megkérdezettek 29% korábban családtagjánál lakott, 15%-uk rokonnál barátnál, ismerősnél szívességi lakáshasználóként lakott35% önálló albérletet tartott fenn, 6,3 % szociális bérlakásban élt 15 %k-nak részben vagy egészben sajáttulajdonú lakása háza volt. A családok és gyermekek átmeneti otthonának lakói fiatal korai életkorban családot alapító, gyermeket vállaló alacsony iskolai végzettségű, és alacsony elsősorban családtámogatásokból származó jövedelemmel rendelkező csoport, ebből adódóan korábbi lakhatásukat 56%-ban a szülőknél, illetve rokonoknál családtagként, vagy szívességi lakáshasználóként oldották meg. Az átmeneti intézmények az első önálló háztartásuk. 33%-uk korábban albérletben lakott, 11% pedig saját tulajdonú házban. A korábbi lakhatások megszűnésének okai, az albérletből érkezők esetében minden esetben anyagi természetűek voltak. A rendelkezésre álló jövedelemből azt fenntartani nem tudták mivel

lakhatásuk megoldásában egyéb segítségre nem számíthattak csak intézményi elhelyezés maradt megoldásként. 28%-uk esetében a családdal illetve a befogadókkal kialakult konfliktus vezetett lakhatásuk elvesztéséhez, 23%-uk esetében családalapításukkal, gyermekvállalásukkal a túlzsúfolttá vált a lakás, 17%-uk esetében pedig a gyermekfogadására alkalmatlan volt korábbi otthonuk. A fenti adatok alátámasztják azon tapasztalatainkat, hogy a GYÁO-CSÁO jelenlegi lakóinak több mint 50%-nak esetében az családalapítással önálló háztartás megteremtéssel függenek össze a lakhatási problémák. A gondozottak szociális, munkaerő-piaci, a kibocsátó család lakáshelyzete, társas és segítő kapcsolataik és azok minősége nem teszik lehetővé az önálló családalapítással egy időben az önálló otthon megteremtését. A hajléktalan ellátó rendszerben gondozottak 20%-a korábban családjánál, 17%-a barátnál ismerősnél lakott, mint szívességi lakáshasználó. 37% albérlő volt, 10% lakott szociális bérlakásban és 17% részben vagy egészben tulajdonosa volt korábbi otthonának. 33%-nak anyagi problémák miatt szűnt meg a lakhatása, azaz bérleményét jövedelméből nem volt képes fenntartani. A sajáttulajdonú otthonnal rendelkezők mindegyike esetében házasságának felbomlása (konfliktusok) miatt szűnt meg a lakhatása, 10% esetében a korábbi otthon túlzsúfolt, vagy emberi lakhatásra alkalmatlan volt. Legtöbbjüknek azonban 40% lakótársaival konfliktusok miatt veszett el a lakatási lehetősége. Azoknál, akik korábban családtagjaiknál laktak leginkább (78 %) a konfliktusok és a lakás zsúfolttá válása vezetett a lakhatás megszűnéséig. Azok esetében, akik albérletben éltek anyagi (65%) és konfliktusok a főbérlővel (35%) volt a lakatás megszűnésének hátterében. A korábbi lakhatás elvesztésének két legfontosabb oka, hogy a rendelkezésre álló jövedelem nem tette lehetővé annak fenn és

megtartását 33%, és ugyanilyen arányban, hogy konfliktusok miatt kellett azt feladnia a megkérdezetteknek. A felmérés eredményei alapján a rendszeres jövedelem, tartós foglalkoztatottság, illetve az önismeret fejlesztése és a konfliktusok kezelés készségének kialakítása a tartós lakatás elengedhetetlen feltételeknek látszanak. A célcsoport vonatkozásában a lakhatási kilátásaik szubjektív megítélése is fontos tényező, ebből a megkérdezettek motiváltságára, terveire és azok reálisának értékelésére egyaránt fontos információkat nyertünk. A célcsoport többsége önálló lakhatásának két éven belüli rendeződésének vonatkozásában pesszimista vagy teljesen bizonytalan, azaz lakhatásuk tervezésébe is nehezen motiválható. 8,3%-a nem hiszi, hogy rendeződik a helyzete a belátható jövőben, 21% legvalószínűbb megoldásnak a jelenlegi intézményi helyzetének állandósulását tartja, 40% pedig nem tudja megítélni. Azaz közel 70% az, akinek nincsenek konkrét elképzelési lakhatásának megoldására. 19% (9fő) két éven belül albérletbe költözését tervezi, 12,5% négy fő pedig szociális-bérlakás kiutalásában bízik. Míg 6 fő saját lakás vásárlását tartja legvalószínűbb megoldásnak lakhatása rendeződése szempontjából, ami helyzetének és lehetőségeinek irreális értékelésére enged következtetni. A két ellátási formát összehasonlítva lényeges különbségek mutatkoznak az CSÁO-GYÁO lakói lényegesen optimistábban ítélik a jövőjüket a lakhatás tekintetében 39%uk az nem hiszi, vagy nem tudja megítélni, illetve továbbra is az intézményben képzeli el lakhatását a következő két éven belül, míg a hajléktalan ellátás gondozottjainak esetében ez az arány 73%. A hajléktalan ellátásban gondozottak közül, azok, akik lakhatásuk rendeződésében bíznak legvalószínűbb megoldásnak az albérletbe költözést tartják (17 %) 5 fő, 3 fő (10%) pedig lakásvásárlásban bízik és neki sem számít önkormányzati lakás kiutalására, míg a gyermekek

átmeneti gondozása kereteiben ellátottak albérlet és a szociális bérlakás kiutalását (22,5%-22,5), 17% az önálló lakásvásárlást valószínűsíti lakhatásának megoldásként. A célcsoport többsége elsősorban a hajléktalan ellátás gondozottjai reménytelennek ítélik lakhatásuk megoldását az elkövetkező két évben. Többségüket jelenlegi lakhatási helyzetükbe való beletörődés jellemzi. Csupán 17% az, aki reálisan elérhető célt, az önálló albérlet megteremtését tartja megoldásnak. 3 főnek lakásvásárlásra vonatkozó, szociális mutatóik ismeretében irreális tervei vannak, azonban az otthonteremtéssel kapcsolatosan, reálisan ítélik meg a szociális bérlakás kiutalására vonatkozó esélyeiket, hiszen a városi lakásállomány szűkössége miatt a többgyermekes családok élveznek prioritást a kiutalások területén. A CsAO-GyAO lakó többségében kedvezően ítélik meg lehetőségeiket, ami az albérletre és a szociális bérlakásra vonatkozóan terveik reálisak, a lakásvásárlási tervek azonban itt is irreálisnak látszanak a kedvezőtlen jövedelmi helyzet a szigorodó hitelezési gyakorlat, valamint a helyi ingatlanárak ismeretében. A pályázati program vonatkozásában tehát fontos, hogy növeljük az egyéni motivációt és a reális célok meghatározását a program sikerességének érdekébe. Így mind az egyéni estkezelés, mind a csoportos munkák során fontos a motiváció kialakítása és növelése, valamint az önismeret fejlesztése. Programban való részvétel motiváltság 10,4 % vélekedik úgy, hogy a projekt által felkínált lehetőségek ellenére sem lenne tartós munkahelye és jövedelme, ezért elutasítja programban

való részvételt. 12,5%-ukat a csoportos fogalakozások és a képzések miatt nem élne a lehetőséggel, míg 14,6%-uk, attól tart, hogy a támogatás megszűnésével nem lenne képes biztosítani lakhatását. 10,4% azok aránya, akik nem tudják eldönteni, hogy vállalnák-e a programban való részvételt. A célcsoportból 18 fő (38%) nem kívánna részt venni a lakhatásifoglakozatási programban, 10,4% pedig bizonytalan. 25 fő (52,1%) a célcsoport több mint fele vállalná a programban való részvételt. 29,1%-uk a munka melletti biztos lakhatást és ebből kifolyólag az önálló életre való lehetőségét látja a részvételben. 6,3%-uknak a biztos lakhatás mellett megszerezhető szakképesítés motiválja elsősorban, 17,5%-uk számára a program által kínált új lehetőségek és a lakhatásuk tartós rendezésére kapott idő okán motivált a részvételben. A hajléktalan ellátásban gondozottak 43% jelezte részvételét a programban, a dönteni nem tudók aránya 17%, 40%-uk viszont visszautasította a részvételt. A projektben való részvételt vállalók, illetve bizonytalanok programhoz kapcsolódó egyéni és csoportos foglalkozásokra, képzésre való motiváltsága. Részvétel a kiválasztásban egyéni készségek képességek feltárásában Részt venne e a munkavállalást elősegítő csoportfoglalkozásokon Nem Inkább nem Inkább szívesen Nagyon szívesen 0% 3% 40% 57% 0% 10 % 37% 53% Részt venne szakképzésben 0% 3% 30% 67% Elvállalná-e a felkínált munkát 0% 0% 17% 83% Együttműködne-e a szociális munkással 0% 6% 27% 67%

Az a 25 fő, aki vállalná a programban való részvétel a mind a z öt vizsgált területen motivált, azaz szívesen, vagy nagyon szívesen kapcsolódna, vállalná e területeken a részvételt. Leginkább a programhoz kapcsolódó munkalehetősége bír motiváló erővel, de jelentős a szakképzésben való részvétel vonzó ereje és a segítővel való folyamatos kapcsolat lehetősége is. Legkisebb az egyéni készségek felmérése és a csoportos foglalkozások motiváló szerepe. A bizonytalanok csoportja a programnak valamelyik elemére inkább nemet mondott. Azaz az adatfelvétel időpontjában nem volt kellőképpen motivált a program minden elemére. Személyes és intézményes környezethez való viszony megítélés A célcsoport 62,5%-a probléma esetén leggyakrabban az intézmény munkatársaihoz fordul segítségért, negyed részük szűkebb-tágabb családjától remél segítséget, egy fő említette a barátját, míg 10% nem szokott senkihez sem segítségért fordulni. A megkérdezettek 31%-a elégedett társas és intézményes kapcsolataival., 21%-a szeretné javítani, szorosabbra fűzni kapcsolatát a családjával, rokonságával. 40%-uk az intézmények segítő szakembereivel szeretné merősíteni a kapcsolatát, hiszen sokuknak ez az egyetlen segítő jellegű kapcsolata, amit az is mutat, hogy a megkérdezettek 46%-a leginkább az intézmény dolgozóiban bízik meg, ez az érték magasabb, mint a családtagokba vetet bizalomé, amely csak 38%. Legfontosabb jelenlegi probléma megfogalmazása, melyhez segítségre van szüksége A célcsoport 42%-nak legégetőbb problémája, melyhez segítségre lenne szüksége a lakhatási körülményinek rendeződése, ezt követi 23%-kal a tartós elhelyezkedés és visszailleszkedés a munka világába. Ötödük

számára a legégetőbb probléma az anyagiak hiánya. Közel 10%-uk lelki segítségre szorul elsősorban, míg 2 fő az alkohol-problémájának kezelését érzi leginkább megoldásra váró feladatnak.

III. SZENTES VÁROS HELYI MUNKAERŐPIACI IGENYEKET ÉS SAJÁTOSSÁGOKAT FELTÁRÓ ELEMZÉSE Jelen elemzés a Szentesi Hajléktalan Segítő Központ Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében meghirdetett Hajléktalan emberek társadalmi és munkaerő-piaci integrációját segítő támogatása című pályázatának megalapozásához készült. Az elemzés elsősorban a Dél-Alföldi Munkaügyi Központ Szentesi Kirendeltségének, adataira, felméréseire és elemzéseire alapoz. A helyi vállalkozások képzési és foglalkoztatási igényeit egy elektronikus úton kiküldött kérdőívvel és telefonos megkereséssel mértük fel. Kis mértékben építettünk a 2001-es népszámlálási adatokra elsősorban a lakosság iskolázottságának vizsgálata során. A helyi munkaerőpiaci és képzési sajátosságok vizsgálatához még felhasználásra kerültek a város társadalomtörténetét bemutató tanulmányok. Szentes a Dél-Alföldi Régióban Csongrád megyében található a 31. 638 (KSH 2001 Népszámlálás) lakónépességű város. A város a 19. század végétől a huszadik század közepéig Csongrád Megye székhelye volt. Az 19.század második feléig a település gazdasága kizárólag a mezőgazdasági termelésre korlátozódott néhány fő képviselte a kisipart és elsősorvban görög és zsidó kereskedők voltak jelen a településen. A megyeszékhellyé válást követően indultak el az első ipari vállalkozások. A település talajadottságait kihasználva (agyagban gazdag terület) a tégla és cserépgyártás honosodott meg elsősként, a helyi gyárak az egész ország területére szállították minőségi termékeiket, jelentős volt még a korszakban a mezőgazdasági feldolgozóipar. Az 1960-as évek ipartelepítési politikája a várost kedvezően érintette. Számos nagyüzem létesült, amelynek következtében megszűnt az ingázás és a tömeges elköltözés; megnőtt a település vonzereje,

lakosságmegtartó képessége. Az ipari létesítmények szaporodása ellenére Szentes továbbra is megmaradt mezőgazdasági jellegű településnek. A rendszerváltást követő gazdasági átalakulás során több jelentős ipari vállalat szűnt meg a városban (ruhagyár, építőipari vállalatok) ezzel egy időben a város több jelentős Termelőszövetkezete is megszűnt. A második világháborút követően ekkor jelent meg ismét a településen nagyobb létszámú munkanélküli réteg. A munkanélküliek száma a kezdeti növekedést követően 2002-ig enyhén csökkent majd az óta folyamatosan nő. Jelenlegi foglalkoztatók Primer szektor Jelenlegi jelentős foglalkoztatók agrárterületen az Árpád Agrár Zrt. és a Pankotai Állami gazdaság átalakulásával létrejött vállalkozások. Az Árpád Agrár Zrt. jelenleg 513 főt foglalkoztat, az állami gazdaság utódvállalkozásai összesen hasonló nagyságrendben foglalkoztatatnak. A két cégcsoport és az őstermelők a helyi foglalkoztatottak 17%-nak nyújtanak munkalehetőséget. A szekunder szektor által foglalkoztatottak.

A mezőgazdaság feldolgozóipar területén a Hungerit ZRt. 1200 fős létszámmal a település legnagyobb foglalkoztatója foglalkoztatottainak több mint 50%-a alapfokú végzettségű. A könnyűipart területén a Legrand ZRt. (510 fővel) a legnagyobb foglalkoztató, jelentős részben felsőfokú végzettségű munkaerőt foglalkoztat magas hozzáadott értékű termékeinek előállítása során. GANZ-Szentes Acélszerkezeteket Gyártó Kft. acélipar, gépgyártás területén működő középvállalkozás 50 fő körüli létszámmal. Az acélipar és a telekommunikáció területén működő METALCOM-R Kft. mint fejlődő vállalkozás tartozik még a nagyobb foglalkoztatók közé. Ezen vállalkozásokon túl még a Gáz és Üzemanyag Ker. Kft. (logisztika, szállítmányozás), TRAKTORBOLT Kft. (gépgyártás), JUSZTIN és FIA Kft. (fém- acélipar) tartozik a 9 főnél többet foglalkoztató vállalkozások közé. Tercier szektor A tercier szektorban a helyi önkormányzat által fenntartott intézmények a legjelentősebb foglalkoztatók. Őket követik a különböző multinacionális kereskedelmi cégek. A szolgáltatás területén kisebb létszámmal, de fontos szereppel vannak jelen a helyi vállalkozások által működetett vendéglátó ipari vállalkozások. Városfejlesztés A város középtávú fejlesztési prioritásai: 1. Ipari park, 2. Turizmus, 3. Városfejlesztés 4. Közszolgáltatások fejlesztése 5. Foglalkoztatás elősegítése A városban a Norvég Alap és a DAOP kiírásain sikeres projekt indítása várható az elkövetkező időkben, e fejlesztések elsősorban az építőipar

számára nyújtanak megrendeléseket és az általuk foglalkoztatottak számára munkalehetőséget. A városban több ÚMFT forrásból megvalósuló fejlesztés mellett a turizmus területén jelentős magánerőből megvalósuló fejlesztés várható középtávon. A helyi képzési és munkaerőpiac szempontjából legfontosabb fejlesztések a következők: Petőfi Szálloda felújításával egy ötcsillagos szálló kialakítás. Ehhez kapcsolódóan a városközpontban több vendéglátó ipari létesítmény jön létre, étterem, kávézó, cukrászda, bár, pub és borozó. A fejlesztések mintegy kétszáz fő számára nyújtanak munkalehetőséget a vendéglátás és szolgáltatás területén 2011.-től kezdődően. A szálló fejlesztése más turisztikai területeken is fejlesztéseket indukálnak, mint a fürdő és hozzá kapcsolódó szolgáltatások, és a sport turizmus. Ezeken a területeken várhatóak a jövőben új vállalkozások létesülése és általuk generált új munkahelyek. A foglalkoztatás területén a településen már több erőfeszítés történt a hagyományos kézműves tevékenysége újraélesztésére. A helyi kézművesség elsősorban a helyben megtalálható alapanyagokra, agyag és textil alapozva kívánja újjáéleszteni a hagyományos mesterségeket és a korábban a helyi munkaerő piacra jellemző háziipari szövetkezéseket. A helyi kézműves termékek iránti keresletet a turizmus fejlesztésének köszönhető vendéglétszám szolgáltathatja. Helyi szakképzés a fiatalok munkaerő-piaci lehetőségei Csongrád megyében 6803 fiatal fejezi be a tanulmányit a középiskolákban 64%-uk saját bevallásuk szerint tovább tanul, 20% helyezkedik el a nyílt munkaerőpiacon, az álláskeresők várható aránya 16%. Szentesen mintegy 686 fiatal fejezte be tanulmányit 2007-2008-tenévben 72% tanul tovább, várhatóan 19% helyezkedik el és 8,7%. álláskeresőként jelenik meg a munkaerő-piacon. Iskolatípusonként azonban jelentős különbségek mutatkoznak, míg a gimnáziumban érettségizők 94%-a számolt be a továbbtanulási