A TAN KAPUJA BUDDHISTA FŐISKOLA Komár Lajos A zen története (Kínától Japánig) Jegyzet Budapest, 2011 Történelem
Komár Lajos A zen története (Kínától Japánig) Verziószám: A5/1.01 A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete 2011
Tartalom 1. India: A Tan megjelenése (nincs)........................... 2. India: Az iskolák kialakulása (nincs)........................ 3. Kína: A Tan megjelenése................................. 3 4. Kína: Bódhidharma élete................................. 9 5. Kína: A pátriárkák kora..................................11 6. Kína: Huj-neng élete................................... 15 7. Kína: Mesterek, iskolák..................................17 8. Kína: Az Öt Ház....................................... 26 9. Korea: A Tan útja...................................... 33 10. Vietnám: A Tan útja....................................37 11. Japán: A Tan megjelenése...............................41 12. Japán: A Zen elterjedése (nincs)........................... 13. Nyugat: A Zen az Egyesült Államokban (nincs)............. 14. Nyugat: A Zen Franciaországban és hazánkban (nincs)....... 2 Műszaki szerkesztést végezte, és a digitális kiadást elkészítette Dobosy Antal
3. Kína: A Tan megjelenése Előzmények Ji-csing (Változások könyve, i.e. 3000 1200) jövendőmondás a természet megfigyelése alapján. Lao-ce (i.e. 604 ) híres műve az Út és Erény könyve (k. Tao-te ching), ami bemutatja a tao működését. Az erények révén járjuk az utat. Ebben megjelenik a yin és yang működése (jó és rossz, cselekvő és beleérző). A tao útja a természet megfigyelése, a szövegek tanulmányozása, és a jelen megélése. Az emberi értékek megtartása, a nem-cselekvő cselekvő (k. wu-wei), aki szükségtelenül nem avatkozik be. A legenda szerint a mester bivalyháton nyugati irányba távozott, majd többé nem hallottak felőle. Úgy tartják, Indiába ment, és a Buddha mestere lett. Az ember a föld törvényeit követi. A föld az ég törvényeit követi. Az ég a tao törvényeit követi. A tao a természet törvényeit követi. [Tao-te ching] Csuang-ce (i.e. 369 286) elutasítja a politikát, a természethez való viszszatérést hangsúlyozza. Amikor a császár udvari tanácsadónak hívja, viszszautasítja azt. A magyarázat egyszerű: az új miniszter beiktatásakor egy ökröt áldoznak az isteneknek, és így az ökör az életét, Csuang-ce pedig a szabadságát áldozná fel. Konfuciusz (i.e. 551 479) tanításai az erkölcs, fegyelem és hagyomány tiszteletét hangsúlyozták. Az erkölcsi alap és a józan belátás bárki által elérhető. Az állam erkölcsi rendjét fenntartani akaró nemes ember az erényei révén képes kormányozni. Az öt kínai klasszikus írásmű is ebben az időben keletkezett (a Változások könyve, az Írások könyve, a Dalok könyve, a Szertartások könyve, a Tavaszi és őszi évkönyvek). A társadalom alapja a család, amely az ősök tiszteletét szertartásokkal mutatja ki. A művelt, tanult ember kötelessége a társadalmi szerepvállalás. Az állam 3
bölcsen kormányozzon, mintha magát látná el. Így a Föld és Ég harmóniában élhet. A Tan elterjedése 4 Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság. Gondolkodni és nem tanulni: veszedelmes. [Konfuciusz] A két nagy birodalom, Róma és Kína közötti kereskedelem nagyban segítette a Tan keleti terjedését. A közép-ázsiai sivatagokat átszelő karavánutak virágzó oázisvárosokon haladtak keresztül, amelyeket i.e.50 körül a hunok és türkök támadásai ellen Kína védelmébe vett. Itt telepedtek le a buddhista szerzetesek és zarándokok, kolostorokat építettek, s térítettek a török, mongol, nesztoriánus-keresztény és kínai lakosok, valamint utazók között. Ezekből a sivatagi városközpontokból terjedt a buddhizmus természetes úton Kína nyugati tartományaiba. részlet Tom Lowenstein: Buddha látomása című könyvéből. A hagyomány szerint a buddhizmus i.sz.64-ben érkezik meg Kínába, kereskedők és utazók révén. Szétszórt vallási közösségek alakulnak, és egymástól függetlenül működnek. Az első vallási zarándokokat a taoista kolostorok fogadják be, és ott kezdődik a fordítói munka is. A Tan kínai nyelvezete taoista fogalmakkal lesz bemutatva. Egyes szútrákat többször is lefordítanak, másokat elhagynak. Különféle irányzatok szövegeit ismerik meg, abban nem tesznek különbséget, így hinajána és mahájána szövegeket egyaránt lefordítanak. Majd 148-ban An Si-kao fordítja le kínai nyelvre azt a meditációs gyakorlatokat bemutató könyvet, ami a légzés figyelését ismerteti, ahogy az a Páli Kánonban van. Az ország 311-ben két részre szakad. A hun hódításnak nem tudnak ellenállni, az uralkodóház és az arisztokrácia Dél-Kínába menekül. A déli országrész ellenségesen fogadja a menekülteket: úgy tartják, hogy a széthulláshoz a tolerancia, a taoista tanok vezettek. Szerintük a társadalom gerincét a konfucianizmus adta, a taoizmus ezt tette tönkre (északon a nép körében terjed tovább a Tan). Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép, Ha békés vagyok, megjavul a nép,
Ha nem háborgok, gazdagszik a nép, Ha igényem nincsen, egyszerű a nép. [Tao-te king, 57.vers] A délen székelő főváros a buddhizmust kívánta megtenni az ország új államvallásának. A nyugatról érkező, barbár vallás nehezen volt elfogadható a kínaiaknak. Ugyanis a Tan nem hirdeti a társadalom fontosságát, a zerzeteseknek nem lehet családjuk, nem cél a halhatatlanság, nem tiszteli az isteneket. Ezek a tényezők lassították a Tan terjedését. Még így is terjedt mind a hínajána (a konfuciánusok között) és mahájána (a taoisták között) a déli országrészben. Kumaradzsiva (344 413) az első nagy fordító. Indiába megy, ahol Kasmírban szarvasztiváda kolostorban tanul, majd Kasgárban mahájána tanulmányokat folytat. Elismert tanító lesz, Csang-an-ban telepedik le. A kínai birodalom ujjonan meghódított részéből hadizsákmányként érkezik a fővárosba, külön hadjáratot indítanak a kiszabadítására. A legfontosabb mahájána szentiratokat ő fordítja szanszkritból kínaira, mindössze nyolc év alatt. Bevezeti az üresség (sz. sunyata) fogalmát. Szeng-csao (384 414) a legjobb tanítványa, aki korábban taoista műveket másolt, majd a Vimalakirti szútra hatására lesz buddhista, és a mádjamaka műveket átülteti kínaira. Tanítványa: Tao-seng (360 434), aki a pillanatszerű megvilágosodás tanát hirdeti, a fokozatos út szerinte nem lehetséges. Szerinte a jó tettek nem feltétlenül kedvezően hatnak vissza a személyre, ahogy az indiai buddhista tanok állították. A mádhjamaka üresség-fogalmával ellentétben bevezeti a Buddha-természet fogalmát, ami később Huj-neng és Dógen tanaiban jelenik meg. Híres mondása így szól: Ha látod a Buddhát, akkor nem látod őt. Ha látod, hogy nincs Buddha, akkor látod őt. Buddhabhadra (359 429) hínajána meditációs mester, távol marad a császári udvar zsivajától. Egy ideig együtt dolgozik Kumaradzsívával. Ő fordítja le a hatvan kötetnyi Avatamsazka szútrát. Közel 30 évig tanít. Halála után az ő tiszteletére alapítják Sao Lin ( az erdő fái ) kolostorát. 5
Liang Vu-ti császár betiltja a taoizmust az udvar számára, és kötelezően felveteti a buddhizmust, ezzel egy új arisztokráciát hoz létre, templomokat, kolostorokat építtet. A Kumaradzsíva által megkezdett alapos fordítói tevékenység következménye az lett, hogy Liang Vu-ti császár 517-ben kiadja a teljes, egységes mahájána Kánont. 589-ben a Szúj-dinasztia ismét egyesíti a két országrészt. Szüan-cang (602 664) szerzetes, aki indiai zarándokútja (629 645) alkalmával a Szív szútrából merít lelkierőt, azt recitálja a nehézségek elviseléséhez. Hazatérése után megjelenteti a saját fordítású Szív szútrát (649). Lefordítja Vaszubandhu: Harminc Versszakos Értekezés (sz. Trimsikaya) művét, és ezzel megalapítja a kínai jógacsárja iskolát. Szív szútra (sz. Prajnaparamita Hridaya Sutra), szerzője ismeretlen. Az I. században, Észak-Indiában keletkezett mű, benne az Abhidharmafilozófia, és annak meghaladása együtt vannak megfogalmazva. E rövid terjedelmű szöveg később nagy jelentőségre tesz szert: a legtöbb mahájána, különösen csan iskola a gyakorlásban kiemelt figyelemmel kezeli majd. A helyi irányzatok kialakulása Csan (k. ch an), a szanszkrit dhyana megfelelője, jelentése elmélyedés, önvizsgálat, befelé tekintés. Az iskola alapítója Bódhidharma, a huszonnyolcadik indiai, és egyben az első kínai pátriárka. Tiszta Föld (k. Ching-tu), az iskola alapítója Tan-luan (476 542), akit Bódhirucsi indiai buddhista szerzetes térített át a taoizmusról. Az iskola szerint a végtelen számú világok mindegyikében élnek megvilágosodottak. Ezen világok legkiválóbbika Tiszta Föld (sz. Sukhavati), a Nyugati Paradicsom. Itt lakik Végtelen Fény (sz. Amitabha), akiről a Szukhávativjúha ír részletesen. A hívőnek csupán Amitábha alakjára kell összpontosítani hét napon, hét éjen át, miközben a tisztelet Amitabha buddhának mantrát kell ismételgetnie, és eléri a megszabadulást. Ez az iskola is túléli a buddhista-üldözést, a népi áhítat ereje által. Mennyei terasz (k. Tientai), az iskola nevét egy dél-kínai hegyről kapta. Alapítója Csi-káj (538 597), fő írásműve: Visszavonulás és töprengés a 6
mahájána módszeréről (k. Ta-cheng chi-kuan fu-men). Szerinte a Lótusz szútra tanai mutatják be a Tan lényegét. Az üresség (sz. sunyata) a végső igazságot jelenti, ami minden jelenségben benne van. ( Minden porszemben benne van a világmindenség. ) A szentiratok ismerete és a gyakorlás a személyes megszabaduláshoz vezet. Főleg az értelmiség támogatja az iskolát. Virágfüzér (k. Hua-yen), észak-kínai iskola, alapítója Szüan-cang tanítványa, Fa-cang (643 712). Néhány eleme azonos a Mennyei terasz (k. tientai) tantételeivel. Az iskola elmélete az Avatamszaka szútra részét képező Virágfüzér (sz. Gandavuya) szövegére épül, amely a Buddha megvilágosodása utáni első beszédét tartalmazza. Szerintük a világmindenség minden jelensége egyidejűleg keletkezett. A jelenségek üresek, és egyszerre tartalmazzák az állandótlanságot és a végső igazságot (az aranyszobor esetében a szobor tapintható, állandótlan, de arany a lényege). Itt is a szentiratok ismerete és a gyakorlás vezet a megszabaduláshoz. Az iskola főleg az értelmiségiek körében népszerű. A hagyomány úgy tartja, hogy Liang Vu-ti császár uralkodása idején (502 550) álmot látott: birodalmán túl egy tan virágzik, ami által az ember az égbe emelkedhet. Másnap küldöttséget indított Indiába, felkutatni a tant. A küldöttség ereklyéket, és két tanítót hoz: Kasjapá Matanga és Dharma Áranja elsajátítja a kínai nyelvet, és fordítómunkát végeznek. Az azt megelőző 2 300 évben szinte csak a kolostorokban, és a fordításokban virágzik a Tan, és most hirtelen államvallássá lesz. Kína földrajzilag elszigetelt, a tantételek nem terjedtek határain túlra. A taoizmus és konfucianizmus kielégítette a társadalmi elvárásokat. Ám a társadalmi élet bemerevedése, és a kor változása felpezsdíti a vallásokat. Új tanokra lesz szükség. Ezt az uralkodó érzékeli először, és megoldást keres. A Tan első támogatói az arisztokráciából kerülnek ki. Amint népi vallássá válik, elveszíti ezt a támogatottságot. Már egy háromlábú edényhez hasonlítják az országot, amit a buddhizmus, a taoizmus, és a konfucianizmus tart. A Tang-dinasztia (626 905) alatt éri virágkorát a Tan, és ekkor válik önálló irányzattá a csan. Tang Taj-cung császár (uralkodott 626 649 között) alatt helyreáll az ország rendje. Erős hadsereget szervez, újjáépíti a közigazgatást, megszünteti a korrupciót, az állam és az egyház működését szétválasztja. (Noha 7
ekkor a papság még nem volt érdekelt a hatalom gyakorlásában, Tao-sin (580 651) és ezzel a csan mégis elutasítja a császár közeledését.) Vu császárnő ismét megpróbálja bevonni a csant a kormányzásba, és Sen-hsziu el is vállalja azt. Vu-cung taoista császár 845-ben dühödt buddhistaüldözésbe fogott. Sem a mennyei terasz, sem a Virágfüzér iskola nem maradt fenn valószínűleg azért, mert ezek az irányzatok kolostori specialistáktól függtek, és az üldözés leginkább éppen a kolostorokat sújtotta. A csan és a Tiszta Föld, amelyek népszerűbb irányzatok voltak, fennmaradtak és lassan ismét megerősödtek, megtalálván helyüket a taoizmus és a konfucianizmus mellett az egyre jobban konfucianizálódó társadalomban részlet Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története című könyvéből. 8
4. Kína: Bódhidharma élete Bódhidharma (470 532) indiai meditációs mester. Dél-indiai nemesi család sarja. Mestere 520-ban Kínába küldi, hogy terjessze a Tant. Öccsével, Daksziszekong-gal érkezik meg (aki Henan-ban, Nanhai templomában hal meg), Kanton tartományban ér partot. Első tanítóbeszéde meghökkentő módon zajlik: egy papagájhoz intézi. Ahogy a mester sétál az utcán, egy ház előtt, a verandára kiakasztott kalitkában ülő madár így szól hozzá: Nyugatról érkezett Nagy Tudatos, kérlek, taníts, hogy megszabaduljak a kalitkából! Nyújtsd ki a lábad, húzd be a szárnyad, és megszabadulsz- válaszolta a mester. A madár úgy is tett. Ahogy megjött a gazdája, ő hanyatt vágta magát, a tanács szerint. A gazda kinyitotta a kalitkát, hogy megnézze, mi történt a papagájjal, az meg huss, elrepült. Második tanítóbeszéde hatalmas jelentőségű lehetne, mégsem az. A mester megérkezésének híre eljut a császári udvarba is. Liang Vu-ti, a hívő buddhista uralkodó meghívta magához, és eldicsekedett vele, mennyi jót tett a Tan elterjesztéséért (könyvek, kolostorok, templomok). Ennyi érdem elegendő-e, hogy a Paradicsomban szülessek újra? kérdezte a császár. Ez nem érdem válaszolta a mester. Mi hát a Tan szent lényege? Lényege az üresség, és nincs benne semmi szent. Ki vagy te, aki így beszélsz velem? kérdezte a császár. Mit tudom én válaszolta Bódhidharma. Ezután a kékszemű barbár a Szung hegyén álló Sao Lin kolostorába megy, ahol kilenc évig a falnak fordulva gyakorol. Ez a híres falnézés (k. pi-kuan) időszaka, ami D.T.Suzuki szerint a jógában ismert gondolatmentes tudatállapot gyakorlását jelenti. Mivel az ott élő szerzetesek fizikailag gyengék a megerőltető meditációs gyakorlatokhoz, a mester néhány harcművészeti formagyakorlatot mutat nekik, hogy megerősödjenek: e gyakorlatok lesznek a kung fu, valamint a csi kung alapjai. A mester egyik alkalommal elalszik álmában: mérgében kitépi mindkét szemöldökét. 9
Ahogy a kis szőrök a földre esnek, rögtön teacserjék sarjadnak belőlük. Így lesz a tea a szerzetesek frissítő itala. Innen a mondás: A zen (k. ch an) és a tea (k. cha) íze egy. Harmadik tanítóbeszéde pedig már új kor hajnalát jelzi. Huj-ko felkeresi a mestert, és arra kéri, fogadja tanítványául. Amaz rá se hederít. Erre Hujko levágja kezét, és a lábai elé helyezi azt. Mit akarsz tőlem? kérdezte a mester. Tudatom nem talál békére, kérlek, csendesítsd le. Hozd elém a tudatod, és lecsendesítem azt. Csakhogy amint keresni kezdem, sehol nem találom. Akkor már le is csendesítettem válaszolta a mester. És ekkor Huj-ko hirtelen megvilágosodott. Így, közvetlenül, mester és tanítvány kapcsolatában került sor a Tan átadására. A mester még átnyújtja tanítványának a Lankávatára szútrát is. Visszatérés Indiába: mielőtt eltávozott volna (az élők sorából), Bódhidharma hívatta tanítványait, és megkérdezte tőlük, mit tanultak, mennyit sajátítottak el a Tanból. Az igazság az Út hangszere, nem a szavakban és a szentiratokban van mondta az első szerzetes. Megérintetted a bőrét szólt a mester. Az igazság, akár a Menny felvillanása. Egyszer látod, és soha többé mondta egy szerzetesnő. Megragadtad a húsát szólt a mester. A négy elem üres, az öt alkotórész nem létezik, semmi sem megismerhető így a másik szerzetes. Kitapintottad a csontját szólt a mester. Huj-ko szótlanul meghajolt a mester felé. Érted a velejét mondta Bódhidharma. 10
5. Kína: A pátriárkák kora Bódhidharma (470 532) lett az első kínai pátriárka. (Legismertebb műve: Két út, négy gyakorlat.) Átadja szerzetesi köntösét és koldulócsészéjét, s ezzel jelképesen a Tant Huj-ko-nak: Azért jöttem, hogy a Tan átadásával menedéket adjak. A virág öt szirma kinyílik, a gyümölcs magától megérik. A négy alapelv a hagyomány szerint Bódhidharma szóbeli tanítása, bár valószínűbb, hogy a Tang-dinasztia (626 905) idején alakul ki. Ezek: 1. A tanításokon túlmenő átadás 2. Nem támaszkodás az írásokra 3. Közvetlenül az ember tudatára való irányulás 4. Buddhává válni az ember természetének meglátása által Huj-ko (487 593) a második pátriárka, korábban tanulmányozza a tao izmust, és a kínai klasszikusokat is. A művelt kínai 40 éves korában keresi fel Bódhidharmát, és kilenc éven át marad mellette. Mestere halála után vándorlásba kezd, hogy megismerje a hétköznapi emberek gondolkodásmódját. A Lankávatára szútra tanulmányozásának időszaka ez. Je-tu városában alapít iskolát. Sok követője lesz, bár a szentiratok nélkül tanít. Módszereivel kivívja Tao-huan, az ismert dhyana mester ellenszenvét, aki, elküldi tanítványait, hogy azok bizonyítékot szerezzenek Huj-ko eretnekségéről; még az 574-ben bekövetkező buddhista-üldözésért is őt okolja. Huj-ko kénytelen kolostorát délre, a Jang-ce folyón túlra telepíteni. Megértette, hogy a túléléshez több, független központ kell. Tanítványai mesterük utasítása szerint az ország különböző területein kezdtek el maguk is tanítani. A Tan átadása így zajlott: egy leprás beteg, Szeng-can kér bebocsátást a kolostorba. Hiszen te leprás vagy, mit akarsz tőlem? kérdezi Huj-ko. Noha a test beteg, ennek a beteg testnek a tudata nem különbözik a tiédtől válaszolja Szeng-can. Ebből a párbeszédből a mester megérti, nem mindennapi tanítvánnyal van dolga, és befogadja. 11
Ezek után Huj-ko kéri tanítványát, hogy vegyen menedéket a három Drágaságban (sz. Buddha, Dharma, Sangha). Szeng-can csak a közösséget ismeri; a mester biztosítja: a három fogalom mindegyike a tudatot jelöli, csak elnevezésük szerint különböznek. Már 106 éves, amikor hamis eszmék terjesztésével vádolják. Elfogják, és kivégzik. Szeng-can ( 606) a harmadik pátriárka, hat éven át Huj-ko mellett marad. Mestere átadja neki a Lankávatára szútrát, mondván: most már neki kell közvetíteni azt. (Ekkor még az irányzatot Lankávatára-iskolának hívják.) A nagy buddhista-üldözés (574) idején is együtt menekülnek, később szétválnak, és ő a Huan-kung hegységben telepedik le. Tíz éven át él ott: még a tigrisek is megszelidülnek körülötte. Egyetlen fennmaradt írásműve: A hívő tudat (k. Hsin-hsin-ming), ahol először a kínai történelemben megjelenik a taoizmus és buddhizmus elegye. A Tan átadása így történt: Tao-hszin a mester elé járul és megkérdezi tőle: Mi a megszabadulás módja? Ki kötött meg? Engem senki. Akkor mitől kellene megszabadulni? kérdezte Szeng-can. És ekkor Tao-hszin hirtelen elnyeri a megvilágosodást. Tao-hszin (580 651) a negyedik pátriárka, életéről több forrás is beszámol. Honan-ban született, már hét évesen a buddhizmust tanulmányozza, és tizenévesen lesz Szeng-can tanítványa. A meditáció és a Lankávatára szútra kiváló ismerője tíz év múlva saját kolostort alapít a Kettős Orom (k. Suang-feng) hegyén, ahol a következő 30 évben 500 szerzetes él, tanul és dolgozik. Elsőként hirdeti a pillanatszerű megvilágosodás tanát, így elszakad a hagyományos indiai értelmezéstől. A szerzetesek figyelmét a meditáció felé irányítja, a szent szövegek tanulmányozását háttérbe szorítja. Ebben az időszakban virágzik az ország, városok alakulnak, és bennük kolostorokat emelnek. A vallási közösségek élete összefonódik a társadalmi változásokkal. A Lankávatára-iskola követői együtt élnek más irányzatokkal, mestereik vándortanítóként járnak városról városra. A császár meghívja Tao-hszint az udvarba, de ő elutasít mindenféle együttműködést: az öregek még élénken emlékeznek az üldöztetések időszakára. A hírnöknek 12
azt mondja: levághatja a fejét, és magával viheti az udvarba, de a tudata marad a kolostorban. A császári támogatás helyett egy gazdaságilag önellátó közösség kialakításán fáradozik. A földművelést beemeli a meditációs praxisba, ezzel kivívja a nép tiszteletét, az állam is megbékél vele. A koldulás szellemi gyakorlattá válik, már nem függnek az adományoktól. A csavargók és menekültek is elkerülik kolostorát, hiszen ott dolgozni kell. Ülve, állva, sétálva vagy fekve: minden testhelyzetben gyakorolnak Taohszin kolostorában. Arra kéri tanítványait, építsenek neki sírhelyet a hegyoldalba. Amikor elkészülnek, felsétál oda, ülő meditációs pózba helyezkedik, és a gyakorlás közben eltávozik. Testét csillogó, lakkozott vászonba csavarják, úgy helyezik örök nyugalomra. A nyitott síremlék vakítóan világít a napfényben. Fa-jung (594 657) a Bikafej-iskola alapítója. Noha nem lesz pátriárka, alakja mégis egyedül álló. Legismertebb írása: A tudat (k. Hsin-ming). A Bikafej (k. Niu-t ou) hegyén él, a hosszú évek alatt a vadállatok barátja lesz. A madarak köréje gyűlnek, virággal a csőrükben. Tekintélye hírére Tao-hszin is felkeresi. Kettejük beszélgetése közben egy tigris csörtet el a közelben, mire Tao-hszin összerezzen. Látom, még mindig veled van mondja Fa-jung. Nem sokkal később, mikor Tao-hszin egyedül marad, felírja a Buddha kínai írásjegyet arra a sziklára, amin Fa-jung általában üldögél. Aki, amikor visszaérkezik, meglátja az írásjegyet, habozni kezd, leüljön-e. Látom, még mindíg veled van mondja Tao-hszin. Ebben a pillanatban Fa-jung megvilágosodik, és Tao-hszin tanítványa lesz. A madarak többé nem hoznak neki virágot. Iskolája még a hagyományos buddhista vonalat követi. Temetésekor a madarak, és más vadállatok is megjelennek. Az iskola utolsó mestere Csing-san (714 792). Hung-zsen (601 674) az ötödik pátriárka. Először 14 éves korában találkozik Tao-hszinnel: Mi a neved (k. hsing)? kérdezi a mester. Van ugyan természetem (k. hsing), ám az nem közönséges természet. Mi ez a név? A Buddha-természet. Nincs tehát neved? Mert az üres természet az válaszolta Hung-zsen. 13
Később a Sárga Szilvák (k. Vang-mei Shan) hegyén megalapítja kolostorát (és ezzel a Keleti-hegy iskolát), ahol több száz szerzetes gyűlik össze. Ebben az időszakban éleződik ki a vita a hirtelen és a fokozatos út között. Hung-zsen kolostorában, Shen-hsziu és Huj-neng szellemi párviadalában válik el a két irányzat. A fokozatos út követői elemző, művelt szerzetesek, akik a Lankávatára szútrát használják, ezt később az Északi iskola néven emlegetik. A hirtelen út követői beleérző, kevésbé tanult szerzetesek, akik a Gyémánt szútrát (sz. Vajracchedika sutra) használják (elsőként Hung-zsen), mint a legfőbb buddhista szentiratot, ezt később a Déli iskola néven emlegetik. Sen-hsziu (606 706) a hatodik pátriárka, az Északi iskola mestere. Taoista szerzetesből buddhista lesz, 64 évesen Hung-zsen tanítványa. Miután Huj-neng elmenekül, ő is elnyeri a megvilágosodást. Közel két évtizeden át vándortanítóként is működik. Vu császárnő 701-ben kinevezi udvari papjának. Úgy tűnik, vele végre elkezdődik a csan aranykora. De halála mindent megváltoztat. 14
6. Kína: Huj-neng élete Huj-neng (638 713) a hatodik pátriárka, dél-kínai tisztviselő család gyermeke. Apja halála után anyjával Kantonban telepednek le, ahol tűzifa szállításából és eladásából tartják fenn magukat. Gyermek még, amikor az utcán egy emberre lesz figyelmes, aki egy szútrát recitál. A fiú szinte azonnal megérti a szöveg értelmét. Megkérdezi, miféle szöveg az és honnan való. A férfi Hung-zsen tanítványa, a szöveg a Gyémánt szútra, amit a mestertől kapott. Erre a fiú a pénzéből felfogad egy segítőt anyja mellé, és azonnal Hung-zsen kolostorába indul, hogy szerzetes legyen. Egy hónapig tart az út. Az első találkozása későbbi mesterével így történt: Mondd fiú, ki vagy, és honnan jöttél? Egyszerű polgár vagyok Kantonból. Sokat utaztam, hogy tiszteletemet tehessem nálad, s azért jöttem, hogy elnyerjem a Buddha-állapotot. Hogyan? Egy kantoni barbár? Hogyan is akarsz te Buddhává válni? Habár létezik északi és déli ember, Buddha-természetük nem különbözik feleli a fiú. A mester látja, különleges tanítványa lett. A fiú mint világi hívő a kolostor lakója lesz. Nyolc hónapig fát vág, és vizet hord a konyhára anélkül, hogy csak egyszer is látta volna mesterét. A mester egy nap bejelenti, az lesz az örököse, aki a legjobb versben tudja kifejezni, hogy érti a Tan lényegét. Sen-hsziu a kolostor falára írja fel a saját versét: A test Bódhi-fa. A tudat fényes tükör. Mindig gondosan tisztogasd, Ne szálljon rá a por. A mester hívatja Sen-hsziut, és közli vele, még nem érte el a megvilágosodást, próbálkozzon tovább a versírással, de annak minden erőfeszítése ellenére sem sikerül újabbat írni. Huj-neng mivel írástudatlan először felolvastatja Sen-hsziu versét, majd felíratja a sajátját a másik mellé: Nincs Bódhi-fa. Nincs tükör, mely csillogna. Valójában minden üresség. Honnan lenne por, mely rászállna? 15
A szerzeteseknek noha nem tudják, ki írta tetszik a vers, de a mester letörli azt a falról papucsával. Majd kijelenti, hogy a vers szerzője még nincs birtokában a végső tudásnak. Azért másnap felkeresi a fiút a konyhában, aki éppen rizs hántolt: Az Ösvény keresője kockára teszi az életét, ugye? Vajon helyesen teszi? majd tovább kérdezett: Kész van-e már a rizs? Régen elkészült már, csak a szitálás van hátra. Erre a mester háromszor a mozsárra üt a botjával, és elhagyja a konyhát. Még aznap éjjel, hajnali három órakor beavatja a fiút a Gyémánt szútrába, és átadja neki a köntöst és a koldulócsészét. Majd arra kéri, meneküljön. Huj-neng másnap kora hajnalban elhagyja a kolostort, és déli irányba indul. A 24 éves írástudatlan nyomában egy csapat szerzetes, akik viszsza akarják szerezni a pátriárkaság jelképeit. Üldözői lassan elmaradnak, ő pedig vadászok között telepedik le, velük él tizenöt évig. Mikor úgy érzi, eljött az idő, visszatér Kantonba, a Fa-szin templomba. Ott két szerzetest lát egy zászlórúd előtt beszélgetni: A zászló az, ami mozog mondja az egyik. Nem, a szél az, ami mozog mondja a másik. Mindketten tévedtek. A tudatotok az, ami mozog mondja nekik Huj-neng. Így tér hát vissza a hatodik pátriárka 676-ban, és Cao-csi településén megalapítja kolostorát; ott tanít a következő negyven évben. Halálával véget ér a pátriárkák kora. Huj-neng buddhizmusa (ch an) már nem kizárólag az elmélyedés (dhyana) útja. A csan elterjed, és irányzatokra bomlik. 16
7. Kína: Mesterek, iskolák Sen-huj (670 762) taoista tudósból buddhista lesz. Sen-hsziu kolostorában gyakorol két évig (699 701), majd Huj-neng tanítványa lesz, öt évig marad mellette, annak haláláig (608 713). (Fennmaradt írásműve Hochang I-chi.) Vándortanítóként járja az országot, majd Lojang mellett, egy kolostorban telepedik le. 732-ben kihirdeti, hogy Sen-hsziu hamis tanító, és valójában Huj-neng a hatodik pátriárka. A következő három évben beutazza az északi országrész kolostorait, hogy támogatókat szerezzen. Tekintélye egyre nő, és az új császár kegyet gyakorol: kinevezi apátnak Ho-ce kolostorába (és ezzel új irányzatot alapít). Folytatja az Északi iskola elleni hadjáratát, ezért a császári udvar 753-ban száműzi kolostorából. Négy év múlva visszahívják, hogy támogassa az uralkodó meggyengült hatalmát. Cserébe támogatják a hatodik pátriárkáról vallott nézeteit. Az elmélyedés tanát, a fokozatos utat felváltja a nincs-tudat tana. A gondolatnélküliség állapotában hirtelen meglátni a tudat valós természetét: íme, az új eszménykép. És mégsem Shen-huj államilag támogatott, városi irányzata lesz a követendő példa. Ma-cu (j. Baso, 709 788) Szecsuán szülötte, fiatalon szerzetesnek áll. Első nagy, pillanatszerű felébredése Nan-jüe (677 744) kolostorában aki Huj-neng tanítványa következik be: Mi a célod azzal, hogy meditálsz? kérdezi a mester. Buddhává akarok válni feleli Ma-cu. Nan-jüe erre egy téglát kezd el egy kövön csiszolni. Miért csiszolod a téglát a kövön? kérdezi Ma-cu. Tükröt akarok csiszolni belőle mondja a mester. Hogyan tudnál így a téglából tükröt csiszolni? Hogyan tudnál megvilágosodni azáltal, hogy meditálsz? kérdez vissza Nan-jüe. Ma-cu a mester kolostorában él 713 741 között, majd megnyitja saját kolostorát. Hogy tanítványainál elérje a hirtelenszerű megvilágosodást, rájuk kiált, pofozza őket; így teremt váratlan helyzetet, hogy kizökkentse a szerzeteseket a megszokott gondolatmenetből. A neki feltett kérdésekre gyakran értelmetlen válaszokat ad. A szerzeteseket másik mesterhez kül- 17
di valami értelmetlen üzenettel. A nyughatatlan fajtákat másik kolostorba küldi tanulni, rövid időre, vagy akár végleg is. Módszereivel új irányt mutat. Tanítói mozdulatai a kóanokban élnek tovább. Kora legnagyobb mestere: 139 megvilágosodott tanítványát jegyzik a krónikák. Si-tu (j. Sekitó, 700 790), Huj-neng kolostorához közeli faluban születik; a mestert már gyermekkorában meglátogatja, és a temetésén is részt vesz. Kiváló értelmi lépességekkel és határozott önbizalommal hívja fel magára figyelmet. 728-ban avatják fel szerzetessé, majd Csing-jüan mester aki Huj-neng tanítványa útmutatásai alapján eléri a megvilágosodást. Hunan tartományban kolostort alapít 742-ben: egy nagy lapos sziklára építi kis kunyhóját. A szikla neve Kőfej (Shih-t ou), a környékbeliek ezután így nevezik az ott élő remetét. Tanítványai növekvő száma szükségessé teszi, hogy 23 év után nagyobb kolostort hozzon létre, 764-ben. 18 Tao-vu szerzetes kérdéssel fordul Si-tu felé: Ki birtokolja Huj-neng tanítását? Aki érti a Magasztos Tanát válaszolja a mester. Te a birtokában vagy Huj-neng tanításának? Én nem értem a Magasztos Tanát válaszolja a mester. Akkor mi a megszabadulás? Ki kötözött meg? kérdez vissza a mester. Akkor mi a Tiszta Föld? Ki koszolt össze? kérdez vissza a mester. Akkor mi az Ellobbanás? Ki taszított a Létforgatagba? kérdez vissza Si-tu. Pang (740 808) Ma-cu tanítványa. Világi hívő, aki nem akar szerzetes lenni: mester lesz. Minden szabadidejét a Tan tanulmányozásának szentelte. Szükségét érezte, hogy egyedül is lehessen, ezért lakóhelyéhez közel épített egy egyszobás kolostort, és ott elmélkedett minden nap. Családtagjai is gyakorolták a Tant: a napi tevékenységüket tették gyakorlattá. Pang egy nap úgy érezte, belegabalyodott a szútrák szövegébe. Letörten tért haza feleségéhez: De nehéz! Nagyon nehéz! Próbálom megragadni a lényeget, de mintha szezámmagot gyűjtenék, s a fa lombkoronáját használnám raktárnak!
Csendesen! Nyugodtan! Azok csak szavak. Én a fűszálat vizsgálom, és ott minden harmatcseppben a Magasztos tükörképét látom megcsillanniválaszolt a felesége. Két öregember buta gondolatai dörmögte Ling Zsao, a lányuk. Nocsak, ilyen okos vagy? Te hogy csinálod? érdeklődött Pang. Nem nehéz, sem könnyű. Éhes vagyok, eszem. Álmos vagyok, alszom mondta a lány. És Pang ekkor megértett valamit. Félretette a könyveket, lelakatolta a kolostort, és útra kelt, hogy csan tanítóknál megméresse magát. Így került Si-tu (700 790) kolostorába, és azt kérdezte: Mester, hol találok olyan embert, aki nem kötődik az anyagi világhoz? Si-tu lassan felemelte kezét és becsukta vele a kérdező száját. Pang ekkor ismét megértett valamit. A kolostorban maradt néhány hónapig. A szerzetesek is felfigyeltek rá, hogy milyen gyorsan, könnyedén beilleszkedett. Egyik nap maga Si-tu kérdezte tőle: Mindenki csodálja a módszered. Mi a titkod? Nincs semmi titok. Belefeledkezem a napi tevékenységekbe, próbálok összhangba kerülni velük. Mindent elfogadok, ellenkezés nélkül. Ha másokkal vagyok, próbálok elfogulatlan maradni. A piros szín piros, nem vörös, nem bíbor. Fát vágok, vizet húzok, ennyi a titkom válaszolta Pang. Egy ilyen ember szerzetesnek való. Gyere, lépj be a Rendbe ajánlotta a Mester. Teszem a dolgom szólt Pang, és ekkor ismét megértett valamit. Itt volt az ideje továbbállni. És Pang tovább vándorolt. A következő állomás Ma-cu (709 788) kolostora volt, ahol azt kérdezte: Mester, hol találok olyan embert, aki nem kötődik az anyagi világhoz? Megmondom, ha egy húzásra kiiszod a Nyugati folyót válaszolta Ma-cu. És ekkor Pang teljesen felébredetté vált. A kolostorban maradt néhány hónapig. Egy nap így szólt: Egy Felébredett arra kér, nézz reá de Ma-cu továbbra is maga elé meredt, nem nézett fel. Mily csodálatosan játszol a húrnélküli lanton szólt ismét Pang. Erre Ma-cu felállt, és megkongatta a harangot. Pang meghajolt, és bú- 19
csúzóul még odaszólt: Elszúrtad, nem igaz? És most próbálsz okos lenni majd távozott. Pang több kolostorban is megfordult, ahol a tanítók mind barátságosan fogadták. A szerzetesekkel azonban néha meggyűlt a baja. Egyik nap havazott, és Pang az eresz alatt állva így szólt: Jó hó. Nem máshová esik. Hová szeretnéd, hogy essen?- gúnyolódott vele a mellette álló szerzetes, mire Pang pofon vágta. Hogy merészeled?- háborodott fel a szerzetes. És még te gondolod magad szerzetesnek, te pokolfajzat? Noha van szemed, füled és nyelved, mégis vak, süket és hülye vagy vágott vissza Pang. Pang és a lánya vándortanítókká lettek. Együtt járták a vidéket, együtt öregedtek meg. Utolsó lakhelyük egy barlang volt. Pang érezte, eljött az idő: naplementekor kívánt eltávozni. Elfoglalta helyét, és kiküldte lányát, hogy az figyelje, mikor van napnyugta. Egy idő múlva Ling Zsao izgatottan futott apjához, mondván: napfogyatkozás van. Az öreg kiment, de csak a napot látta. Visszatérve vette észre, hogy lánya az ő helyén ülve, eltávozott. Ó, te lány! Mindig előttem jártál sóhajtott Pang. Egy hét múlva ő is eltávozott. Huaj-haj (720 814), Ma-cu tanítványa. Világi neve Paj-csang (j. Ekai), a szakirodalomban gyakran ezen a néven is emlegetik. Már gyermekkorában elkötelezi magát a Tanhoz, szerzetesi nevét Tao-csi mestertől kapja ( a bölcsesség óceánja ). Felnőttként felkeresi Ma-cu kolostorát: Miért jöttél hozzám? kérdezi Ma-cu. Buddha igazságát akarom felfedezni válaszolja Huaj-haj. Mit vársz tőlem? Miért nem fedezed fel a kincseket a saját házadban, ahelyett, hogy messze tájakon keresed őket? förmed rá a mester. Miféle kincseket nem veszek észre? A te kincsed az a valaki, aki most kérdéseket tesz fel. Semminek nincs hiányában, gazdagsága kimeríthetetlen. Ha tekintetbe veszed, hogy a kincsek felett szabadon rendelkezel, mi értelme hát a vándorlásnak? válaszolja Ma-cu. Huaj-haj mesterével ellentétben jóindulatú és barátságos. Elülteti 20
a Zen erdejét, azaz kialakítja az új kolostori szabályokat. Mivel a kínai éghajlat és életmód jelentősen eltér az indiaitól, úgy találja, hogy a Közösségnek is eltérő módon kell szerveződnie, mint ahogy az Indiában kialakult. Önellátó kolostort hoz létre, ahol a fizikai munka beépül a gyakorlatba. Tőle származik a mondás: egy nap munka nélkül, egy nap étel nélkül. Az alamizsnagyűjtés megmarad, ami inkább nevelői célzatot szolgált, a megélhetés szempontjából amolyan vésztartalék. A napirend pedig a következő: a szerzetesek napkelte előtt kelnek, és először összpontosító gyakorlatot végeznek. Utána tisztálkodás, majd reggeli: Teázás közben a napi feladatok megbeszélése, kiosztása. Ezután a mester mindenkivel négyszemközt elbeszélget, útmutatást és kóant ad. Utána 2 3 óra munka, majd ebéd. Ismét 2 3 óra munka következik, takarítás, karbantartás. Este pedig közös beszélgetés, szóbeli tanítás, és gyakorlás, majd utána alvás. Hosszabb elvonulási alkalmakra egy nagyobb, egylégterű csarnokot használnak: étkezés, alvás és gyakorlás ugyanott zajlik. A napirend mellett kialakul egy személyes feladatokból álló egyéni tananyag is. Érdemes megemlíteni, hogy a szerzetesek rövidebb-hosszabb időre más kolostorokat is felkerestek, hogy a nekik megfelelő tanítót megtalálják. Így a száraz évszakban a létszám egyes kolostorokban nagyon lecsökkent. Az új szabályok a vándorló időszakban is használhatóak, nemcsak kolostori körülmények között. Huaj-haj megírja A hirtelen megvilágosodásról című művét, ahol kifejti, mely tényezők szükségesek a felébredéshez. Szerinte az elmélyedés: tudatállapot, nem pedig szellemi mozdulat; a most - ban nincs múlt, sem jövő, s így a jelen fogalma, mint megkülönböztető jel is értelmetlenné válik. Ugyancsak tőle származik a mondás: Kinek természete a mesterével azonos, az a tanítvány csupán a mester tudásának felét sajátította el. Aki meghaladja mesterét, az a tanítvány lesz a mester utóda. Nan-csüan (j. Nansen, 748 835) Ma-cu tanítványa. Az északi Honanban született, tízéves korában kezd elmélyedést gyakorolni, majd avinayaiskola szerzetese lesz, harminc éves korában. Több éven át vándorol kolostorról kolostorra, végül Ma-cu tanítványa lesz, ahol szinte azonnal a legkiválóbb tanítvány lesz. 795-ben megalapítja saját kolostorát, Nanch uan hegyén. A saját kezével építi meg kunyhóját, és a következő har- 21
minc évben ki se mozdul a hegyről, ahol végül több száz tanítvány veszi körül. Módszereit tekintve mesteréhez hasonlóan a váratlan, meghökkentő élethelyzeteket részesíti előnyben. Több kóan is őrzi tanítási módszereit, közülük a leghíresebb: A szerzetesek összevesztek egy macskán. A mester felkapta azt, és így szólt: Ha megválaszoltok, megmarad a macska. Ha nem, akkor megölöm. A szerzetesek szótlanul álltak ott, így Nan-csüan kettévágta a macskát. Este megérkezett Csao-csou, és a mester elmesélte neki a történteket. Te mit tettél volna? kérdezte Csao-csout. Az levette saruját, a fejére tette őket, és kiment a szobából. Ha ott lettél volna, a macska még most is él mondta Nan-csüan. Csao-csou (j. Jóshu, 778 897) Nan-csüan tanítványa. Cao-csouban, Santung tartományban született, és már gyermekkorában kolostorba kerül. Később hosszú vándorlásba kezd, míg végül eljut leendő mestere kolostorába. Megvilágosodása története: Mi az Út? kérdezte Csao-csou mesterét. A hétköznapi tudat az Út válaszolta Nan-csüan, majd így folytatta: Ha el akarod érni, akkor távolodsz tőle. De ha meg se próbálom elérni, hogyan ismerhetném meg? Az Út nem tartozik sem tudáshoz, sem nem-tudáshoz. A tudás: téveszme; a nem-tudás: zűrzavar. Ha valóban ráleltél az Útra, úgy találod majd, hogy az maga a határtalan üresség, akár a tér. Hogyan is lehetne a helyes és a helytelen az Út része? E szavak hallatára Csao-csou elérte a megvilágosodást, és csak ezután lett szerzetes. Itt, ebben a történetben megtudjuk: habár a szerzetes megvilágosodott, egyértelmű bizonyíték nincs, hogy az valóban megtörtént. Csak egy mester képes furcsa kérdések által megbizonyosodni a tanítvány felébredettségéről. Mestere halála után Csao-csou nem alapít kolostort, inkább vándorlásba kezd. Sorra keresi fel a híres kolostorokat, majd harminc év vándorlás után, nyolcvan éves korában letelepedik, és iskolát nyit északon. Nem törődik a az anyagi javakkal, nem várja el a világiak adományait, valószínűleg nem is ápolja a kapcsolatokat. Így Na-csüan és Csao-csou hagyományozási vonala vele meg is szakad. Ragyogó elméjét sok híres történet őrzi. 22
Huang-po (j. Óbaku, -850) Huaj-haj tanítványa. Már fiatal korában szerzetes lesz a Huang-po hegyén lévő kolostorban, majd vándorlása során eljut Ma-cu kolostorába, de a mester már halott. Így hát Huaj-haj tanítványa lesz. Természete nyílt és egyenes, beszéde közvetlen és megnyerő. Megvilágosodása után saját kolostort alapít. Sajnálattal veszi tudomásul, hogy Ma-cu híres tanítóbeszédeit a szerzetesek, mint a szavak értelmét próbálják megragadni. Ezért minden igyekezetével szavak nélkül igyekszik tanítani, előadásaiban pedig a megfogalmazások ellen foglal állást. Úgy tartja, egy mester semmilyen módon nem képes átadni a Tant, és nem képes tanítani, mindenkinek magának egyedül kell elérni a megvilágosodást. Ezért visszatér Ma-cu módszereihez: pofoz, üvölt, ha kell, vagy éppen csendben marad és nem ad választ, ha kérdezik. Ha mégis szóra nyitja a száját, akkor felhívja a tanítvány figyelmét annak zavaros gondolkodására. Így: Ha az átadás tudatból tudatba történik, azt miért hívod semminek? kérdezte az egyik szerzetes. Semmit nem elérni: valójában ez az átadás válaszolta Huang-po. Ha nincs semmi és nincs tudat, akkor hogyan van átadás? Azt gondolod, a tudatból tudatba történő átadás során valamit tényleg megkap a tanítvány. Ez nem így van. Bódhidharma azt tanította: amikor a tudat felébredetté válik, az szavakkal nem kifejezhető állapot. Nincs semmi, amit el kellene érni, vagy ha mégis, az a nem-tudás mondta Huang-po. Még életében lezajlik az utolsó nagy buddhistaüldözés (845-ben), és a legtöbb buddhista irányzat elmenekül az országból. Vu-cung császár taoista hírében állott, a hivatalnokok, Konfuciusz tanait részesítették előnyben. A kolostorok adómentességet élveztek, így csökkent az állami bevétel; s mivel a lakosság tartotta el őket, ez további terheket rótt környezetükre. Mégis, a lakosság körében a legnagyobb felháborodást a családot bomlasztó, szüzességi fogadalmat betartó szerzetesi intézmény váltotta ki. 4,600 kolostort, valamint 40,000 szentélyt és templomot romboltak le, 265,000 szerzetest kényszerítettek vissza a világi életbe (ami az akkori lakosság 1%-a). A szobrokat, festményeket és szentiratokat elégették. Az egyházi tulajdon visszaszállt az államra. Ki tudja, milyen véget ért volna a buddhizmus felszámolása, ám a császár hat hónap múlva elhunyt, utóda 23
pedig leállította a folyamatot. Az északi országrészben, főleg a nagyvárosok mentén folyt a pusztítás, a csan kolostorok pedig délen, vidéki környezetben voltak. Mivel elhatárolódtak az államgépezetben való részvételtől, nem is kaptak támogatást, így a hatalom figyelmén kívül estek. Hála a Huaj-haj által kialakított önellátó életmódnak, a csan kolostorokat kevés kár érte, megmenekültek. Ettől fogva a kínai buddhizmus: déli csan, a hirtelen út. Az irányzat nem csupán túléli, de megerősödve éli át az üldöztetést. Ekkor lép színre Huang-po tanítványa: Lin-csi. Lin-csi (j. Rinzai) (810 866), Huang-po tanítványa. Az éles elméjű, jó magaviseletű fiú Nan-huában, Santung tartományban látja meg a napvilágot. Már egészen fiatalom budhista szerzetes lesz, tanulmányozza a szútrákat, azok magyarázó kommentárait, valamint a szerzetesi szabályokat is. Huszonéves korában arra az elhatározásra jut, hogy az elmélet nem vezet megszabaduláshoz, így vándorútra kel, hogy meglelje mesterét. Ám hiába költözik be Huang-pó kolostorába 836-ban, közel három évre van szüksége ahhoz, hogy iskolázott elméje áthangolódjon a beleérző szemléletmódba. Maga az esemény a következőképpen zajlik: a szerzetesvezető segítségére kel, és azt tanácsolja, kérjen útbaigazítást a mestertől. Ő felkeresi Huang-pót: Miért jött Bódhidharma nyugatról? Amint a kérdés elhangzott, a mester azon nyomban megütötte botjával. A megdöbbent tanítvány elmesélte a történteket a szerzetesvezetőnek, aki arra bíztatta, ismét keresse fel a mestert. Lin-csi még kétszer kér útmutatást mesterétől, aki mindkét alkalommal botütéssel válaszol. A letört tanítvány bejelenti, elhagyja a kolostort. Mestere azt tanácsolja, hogy a közeli Ta.jü mester kolostorába próbáljon szerencsét. Amikor Ta-jü meghallgatta Lin-csi történetét, majd így szólt: Huang-pó nagyon is könyörületes volt hozzád. Csak szenvedéseidtől akart megszabadítani. Ebben a pillanatban Lin-csi elnyeri a megvilágosodást. Meg is jegyzi: Huang-pó buddhizmusa igen egyszerű, nem is olyan nagy dolog! Te mocsok! Itt panaszkodsz, hogy képtelen vagy tőle tanulni, most meg kijelented, nem is nagy dolog? Mit láttál meg? Beszélj, beszélj! mor- 24
dul rá Ta-jü. Lin-csi háromszor oldalba vágja Ta-jüt, és visszatér Huang-pohoz. Igen hamar megjöttél köszönti a mester. Csak mert oly kedves voltál hozzám válaszol Lin-csi, és elmeséli a történteket. Fecsegő lett az öreg. Na, majd megadom neki is. Minek várni? Elintézhetjük most is felesel Lin-csi, és pofon üti a mestert. Ez az őrült a tigris bajszát rángatja dörmögi Huang-po. Ezzel a Tan átadása megtörtént. Kettejük kapcsolatáról több történet is beszámol: ezek a történeteknek általában fizikai munkavégzés közben játszódnak. A történetekből úgy tűnik, a mester megkülönböztetett figyelemmel kíséri, és tanítói feladatokkal is megbízza legkiválóbb követőjét. Még azokat a szerzeteseket is rá bízza, akiket ő maga nem tud, vagy nem akar segíteni. Lin-csi önálló útra lép, saját kolostort alapít Hopej tartományban. A hely neve: Őrhely a folyóparton (k. Lin-chi). A környéken zajló zavargások miatt inkább elköltözik, ahol Vang, a helyi kormányzó pártfogásáról biztosítja. Egyik beszélgetésük: Olvassák a szerzetesek a szútrákat ebben a kolostorban? Nem, nem olvassák válaszolta Lin-csi. Tán az elmélyedést tanulják? Nem, azt sem tanulják. Hát akkor mit csinálnak? Megvilágosodottak és tanítók lesznek válaszolta Lin-csi. Itt, ebben a történetben a csan már elválik a hagyományos buddhista életmódtól: túllép rajta. Lin-csi végül letelepedik Hszing-hua kolostorában. Módszereit tekintve Ma-cu nyomdokaiba lép: kiabál, püföl, hallgat. Úgy tartja, a mester ne tanítson, inkább segítse a tanítványt a gyakorlásban. Egyik reggel megfürdik, a legjobb köntösét ölti magára, rövid beszédet mond, majd elmélyedésbe merül: így távozik az élők sorából. Halála után példabeszédei kóanokká lesznek, tanítványai rendszeresen használják azokat: a kóanokat használják módszerként. 25
26 Mikor az éhség jő, megeszem rizsem. Mikor az álom jő, lecsukom szemem. A bolondok kinevetnek. A bölcsek értenek. [Lin-csi]
8. Kína: Az Öt Ház A Tang uralkodóház (618 907) időszakára, és az utána jövő bizonytalan évekre esik a két nagy buddhista-üldözés, 845-ben, és 955-ben. Az idegen vallás (ahogy sok kínai hívja a Tant) elcsábítja a fiatalokat a kolostorokba, így azok kiesnek a családi gazdaságból, és nem gondoskodnak szüleikről, nagyszüleikről. A kolostorok adómentességet élveznek, növekvő számuk csökkenti az állam bevételeit. Az első alaklommal 4 600 kolostort rombolnak le, földjeiket elkobozzák; valamint 260 000 szerzetest és szerzetesnőt terelnek vissza a társadalomba, adófizető állampolgárnak. Ezt a Tan irányzatai közül (szinte) egyedül a csan éli túl: mivel átvette a kínai szellemiséget is, így már nem idegen köntösben jelenik meg. Most, vetélytársak nélkül, (szinte) egyedüli buddhista iskolának többféle igényeket kell kielégítenie: megjelennek a déli, hirtelen út irányzatai. A csan divatos vallássá válik, a kolostorok létszáma felduzzad, s egyben felhígul. Az éretlen ifjakat fegyelmezni kell: a szabályok segítő erejét kell megértetni velük. A másik fontos szempont: a sok tanítványt terelgetni a szellemi úton. Az egyik ilyen alkalmas eszköz a bölcsesség mérésére: a kóan. A Közösség egyben tartása, valamint a Tan átadása olyan nehézségeket támaszt, amikre a kolostorok eltérő módon lelnek megoldást: megjelennek a csan iskolák. Ezen iskolák között barátságos viszony alakul ki, hiszen a szétválást nem befolyásolják nézetbeli különbségek, sokkal inkább a fejlődés és a terjeszkedés a fő mozgatórugók. Ilyen körülmények között öt mester iskolája emelkedik ki, melyeket később Öt Házként emlegetnek. További érdekesség még, hogy ezek közül hármat (a Jün-men, a Fa-jen, és a Caotung iskolákat) Si-tu tanítványainak a tanítványai hoznak létre. Kuej-jang iskola (j. Guiyang) alapítói Kuej-san és Jang-san. Kuej-san (771 853) tizenöt évesen már egy vinaya-kolostor növendéke, théraváda és mahájána szútrákat is tanulmányoz. Huszonhárom évesen pedig felkeresi Huaj-hajt, és tanítványa lesz. Egyik nap a mester arra kéri, élessze fel a tüzet a kandallóban, ám ő nem talál benne parazsat. Erre a mester maga kezd el keresgélni, majd felmutatván egy izzó fadarabot, így szól Hát ez nem tűz? Erre Kuej-san elnyeri a megvilágosodást. Később a mester egy új kolostor vezetőjét úgy választja ki, hogy próbára teszi őt és a szerzetesvezetőt: 27
Hívd, aminek akarod, csak azt ne mondd, hogy ez vizeskorsó. Semmiképpen sem mondanám róla, hogy fatuskó válaszolta a szerzetesvezető. Akkor a mester Kuej-sanhoz fordult, aki azonnal belerúgott a korsóba, ami felborult. A szerzetesvezető vesztett- nevetett a mester, így Kuej-san megalapította az új kolostort. Egyik tanítványa Jang-san (807 883), aki már gyermekkorában szerzetes akar lenni, de szülei nem engedik. Hogy szándéka komolyságát bizonyítsa, levágja két újját, és szülei lábaihoz dobja. Később maga is kolostort alapít. Kettejük nevéből kapja az iskola a nevét. Íme, egyik beszélgetésük: Ma egész nap hallottam a hangodat, miközben a tealeveleket szedtük, de mégsem láttalak. Mutasd meg magad! mondta Kuej-san, mire Jang-san megrázott egy teacserjét. A működését érted, de a lényegét nem mondta erre a mester. Jang-san megkérdezte, ő vajon mit értett meg, de Kuej-san nem válaszolt. A lényegét érted, de a működését nem mondta erre Jang-san. Felmentelek húsz botütés alól válaszolta a mester. Kuej-san a hirtelen utat tanítja. A tökéletes jel - et mutatja fel: kört rajzol a botjával. A történet: Mi a neved? Telihold (k. Yüeh-lun) mondta a tanítvány. Erre a mester egy kört rajzolt a levegőbe: Mennyiben hasonlítasz erre? Mester, ha így kérdezed, erre sokan ellentmondanának. Nekem ez az utam. Mi a tied? Még mindig látod a Teliholdat?- kérdezett vissza a tanítvány. Így is mondhatod, de itt sokan vannak, akik ellentmondanának válaszolt a mester. Jün-men iskola (j. Ummon) alapítója a dél-kínai Jün-men (864 949), akit szülei (vélhetően megélhetési nehézségek miatt) már fiatalon egy vinayakolostorba adják. Később Huang-po egyik tanítványa, Mu-csu kolosto- 28
rába kerül. Háromszor kéri mesterét, hogy tanítsa, aki mindhárom alkalommal elzavarja: a harmadik alkalommal a mester megragadja, rákiált beszélj, beszélj!, majd kidobja és rávágja az ajtót, amitől annak eltörik a lába, és a hirtelen keletkező nagy fájdalomtól megvilágosodik. A mester elküldi Hszüeh-feng (822 908) kolostorába, ahol négy esztendőt tölt, és akinek szellemi örököse lesz. Hosszú vándorlásba kezd, Kuang-tun tartományban a kormányzó kinevezi az éppen elhunyt apát helyére az egyik kolostorba, később új kolostort építenek neki Jün-men hegyén. Észreveszi, a csan népszerűsége hanyatláshoz vezet, ezért csak a legkitartóbb tanítványokat tűri meg. A vándorszerzetesek többségét élesen bírálja, mivel azok inkább csak látni jöttek a mestert, semmint tanulni tőle: vásári látványosságnak használják csupán. Módszere hűen tükrözi saját életútját: üvöltözik és veri a botjával tanítványait, válaszait általában egy szóban, egy rövid mondatban sűríti össze. Pl.: mi a csan: az ; mi az Út: ragadd meg ; mi a Buddha: seggtörlő ; vagy minden nap jó nap ; másutt: aki tud, nem beszél, aki beszél, nem tud. Iskolája néhány nemzedéken át működött, majd beolvadt a Lin-csi iskolába. Fa-jen iskola (j. Hogen) alapítója Fa-jen (885 958), már hét esztendősen egy csan kolostor növendéke lesz. Művelt írástudó, aki taoista és konfuciánus tanulmányokat is folytat. Húsz éves, mikor szerzetessé avatják. Később vándorútra kel: az egyik esős nap, Kiangszi tartományban, az egyik kolostor apátjával való beszélgetés közben éri a felébredés: Hová tartasz majd? Folytatom gyaloglásom az úton. Mi az a gyaloglás? Nem tudom. Ez a nem-tudás van legközelebb az Igazsághoz. Ezek után Fa-jen letelepedik és kolostort nyit. Szelíd módszerekkel tanít. Legtöbbször az Avatamszaka szútrából idéz: gyakran használja a Lét hat tulajdonságának tanát (egyetemes és egyedi, azonos és különböző, felbukkanó és tovatűnő). Tanítóbeszédei során többször elismétel egy-egy szót, vagy versszakot. Mivel néhány tanítványa próbára teszi, felmutatja a különbséget a hold (megvilágosodás), és a holdra mutató ujj (a megvilágosodást segítő tanítás) között: 29