cselekvőképesség valaki saj{t tényeivel jogokat és kötelezettségeket szerezhet mag{nak vagy m{soknak Római jog XIII. ügyletképesség valakit a jogrend képesnek minősíti jogügyletek megtételére szerződést köthet végrendeletet készíthet vétőképesség valaki az {ltala elkövetett bűncselekményekért felelősségre vonható Cselekvőképesség - Status familiae, rokons{g, patria potestas az egyes cselekvőképességet korl{tozó tényezők különbözőképpen befoly{solhatj{k az ügylet- és vétőképességet befoly{soló tényezők cselekvőképesség (2) az életkor jelentősége életkor nem tutela, () IMPUBERES PUBERES elme{llapot tékozl{s testi fogyatékoss{g INFANTES IMPUBERES INFANTIA MAIORES MINORES XXV ANNIS MAIORES XXV ANNIS 0 7 lányok 12 25 fiúk: sabinianusok habitus corporis, azaz testi fejlettség procolianusok Iustinianus 14 az életkor jelentősége (2) INFANTES nem ügyletképes nem vétőképes IMPU- IMPUBERES korlátozottan ügyletképes; eredetileg: teljes mértékben vétőképes; BERES INFANTIA ha az ügyletből haszna később abban az esetben MAIORES származik, akkor az érvényes felelős, ha közel áll a serdültséghez (pubertati (egyébként auctoritas tutoris) proximus) és képes belátni cselekedete meg nem engedettségét (capax iniuriae) MINORES teljesen ügyletképes; de védi a lex Laetoria a posztklasszikus korban: korlátozzák ügyletképességét ( minorum) elidegenítésnél: consensus toris teljes vétőképesség kb. Kr.e. 200 lex Laetoria klasszikus kor klasszikus kor Marcus Aurelius után Kr.u. 300 minort szerződés kötés során becsapó, tapasztalatlanságát kihasználó ellen minort szerződéskötés során becsapó, csaló ellen ha a minor csalás, vagy bármilyen más okból károsodna a szerződésből a minorral kötendő szerződés kockázatát csökkentendő a minor védelme actio legis Laetoriae actio Ø exceptio legis Laetoriae in integrum restitutio minorum kérhető, majd szokás büntető kereset (actio popularis) csalás címén (lex minus quam perfecta) (lex imperfecta), de praetor a kifogás révén a civiljogilag érvényes ügyletből eredő igény érvényesítését megakadályozza ha minor teljesítette szerződéses kötelezettségét, visszajár neki ez a teljesítés ha minor gondnok nélkül jár el korlátozottan ügyletképesnek (infantia maior) tekintették 1
befoly{soló tényezők életkor nem elme{llapot tékozl{s testi fogyatékoss{g cselekvőképesség (2) tutela, () a cselekvőképességet befoly{soló egyéb tényezők Korl{toz{sok a nem alapj{n A nők a cselekvőképesség szempontj{ból csak a Kr.u. IV. sz{zadtól kezdve v{ltak egyenlőkké a férfiakkal. A közt{rsas{gi korban, s részben a cs{sz{rkorban e képességük korl{tozott volt akkor is, ha a serdült kort elérték. Az önjogú nő ui. élete végéig gy{ms{g alatt {llott. B{r vagyon{t maga kezelhette, minden jelentősebb civiljogi jognyilatkozat{hoz (pl., in iure cessio) gy{mja hozz{j{rul{sa volt szükséges, nemkülönben a perléshez. Korl{toz{s az elme{llapot alapj{n Az elmebeteg (furiosus, demens) kezdettől fogva olyan elbír{l{s al{ esett jognyilatkozatai és delictum-képessége szempontj{ból, mint az infans. Azonban eltérően a legtöbb modern jogtól, az elmebeteget vil{gos pillanataiban (lucidum intervallum) úgy kezelték, mint aki semmilyen korl{toz{s al{ nem esik. a cselekvőképességet befoly{soló egyéb tényezők (2) Korl{toz{s tékozl{s alapj{n Azon önjogúakat akiket a praetor a XII t{bl{s törvény alapj{n tékozlónak (prodigi) nyilv{- nított és apai örökségük kezelésétől eltiltott, mert vagyonukat esztelenül pazarolt{k, a római jog úgy kezelte, mint az impuberes infantia maiorest. Valószínű azonban, hogy olyan szerződésekből kifolyólag, melyek mindkét felet jogosított{k és kötelezték, a tékozló is kötelezve lett. Korl{toz{s testi fogyatékoss{g alapj{n A süket és néma szóbeli szerződést (stipulatio) nem köthetett, hiszen itt ünnepélyes szóbeli kérdés és azzal egybehangzó felelet kellett, hogy elhangozzék. A herélt h{zass{gi jognyilatkozatot nem tehetett. cselekvőképesség valaki saj{t tényeivel jogokat és kötelezettségeket szerezhet mag{nak vagy m{soknak befoly{soló tényezők életkor nem elme{llapot tékozl{s testi fogyatékoss{g tutela, () tutela Gy{ms{g al{ kerültek a serdületlenek, akik nem {lltak apai hatalom alatt, és a nők, akik sem apai hatalom, sem manus alatt nem {lltak; a gy{ms{g e személyeknél a cselekvőképesség pótl{s{ra ir{nyuló intézmény > A római gy{ms{g kezdettől fogva puszt{n hatalmi viszony volt a gy{molt felett (a patria potestashoz hasonlóan). > A gy{m domini loco (mintegy tulajdonosként) rendelkezett a gy{molt vagyon{val. > A serdületlen a gy{ms{g ellenére önjogúnak sz{mított, így jogképes volt vagyonjogi szempontból. > A gy{ms{gra az idegen vagyon kezelési szab{lyai vonatkoztak: a gy{ms{g megszűnése ut{n a gy{m elsz{mol{sra volt köteles. Mindezek ellenére a gy{ms{g a régi Róm{ban főleg a csal{di vagyonegység fenntart{s{t szolg{lta, azaz a gy{m (és nem a gy{molt) érdekeit tartotta szem előtt. Később ez v{ltozott!! A gy{mi tisztség kezdetben azt illette meg, aki a gy{molt vagyon{nak v{- rom{nyosa volt a törvényes öröklés rendje szerint. A gy{ms{gnak (a gy{molt személye szerint) két fajt{j{t különböztették meg: a) a serdületlenek (tutela impuberum), b) és a nők gy{ms{g{t (tutela mulierum). tutela impuberum alapulhatott végintézkedésen (tutela testamentaria); amennyiben a pater familias a XII t{bl{s törvényben neki biztosított gy{mkijelölési jog{val nem élt, úgy a törvény {llapította meg (tutela legitima) a gy{m személyét. (Ez a régi jogban a legközelebbi agnat rokon volt, aki a gy{molt hal{la esetén örökölne, és akinek joga volt a gy{mi tisztség viselésére. Több egyenlő fokú agnat rokon a gy{ms{got közösen volt jogosult viselni. A posztklasszikus és a jusztini{nuszi jogban m{r a cognat rokonoknak volt kötelessége a gy{mi tiszt viselése.) ha egyik alapon sem volt gy{mja a r{szorultnak, a lex Atilia értelmében (Kr. e. II. sz.) a hatós{g rendelt ki gy{mot (tutor Atilianus, majd Iustinianusn{l tutor dativus). 2
tutela impuberum (2) A gy{m az infans helyett jognyilatkozatokat tett, szerződéseket kötött, míg az impubes infantia maior esetében csak t{vollétében j{rt el helyette, jelenlétében vele együtt j{rt el, auctoritas{t adva jognyilatkozat{hoz. Ha a gy{m a gy{molt helyett j{rt el, úgy a jognyilatkozatból sz{rmazó jogok és kötelezettségek a gy{m személyében {llottak be, s ő csak a gy{ms{gi jogviszony megszűnésével ruh{zta {t azokat a gy{moltra (közvetett képviselet). * a gy{m fel volt ruh{zva a gy{molt vagyona kezelésének jog{val - ez eredetileg az ő érdekét védte * utóbb, amikor ez az intézmény m{r a gy{molt érdekeit szolg{lta, a vagyonkezelési jog korl{toz{sai is egyre szaporodtak (a cs{sz{rkorban elidegenítési tilalmak), * a posztklasszikus korban a gy{mi tevékenység ink{bb a vagyon jövedelmének kezelésére korl{tozódott. Ha a gy{m a gy{mi vagyonkezelés keretében harmadik személyt k{rosított meg, a gy{molt ellen csak a jogalap nélküli gazdagod{s erejéig lehetett utilis actiót indítani. a tutor felelőssége accusatio suspecti tutoris (végrendeleti gy{mn{l büntetőkereset - popularis actio a gy{m letétele a cél) actio rationibus distrahendis (törvényes gy{mn{l gy{ms{g ut{n a sikkasztott érték duplum{ra) cautio rem pupilli salvam fore (actio ex stipulatu) (minden gy{ms{g esetén - praetori stipulatio actio ex stipulatu lehet belőle) actio tutelae gestae directa (gy{molt a gy{m ellen) (a gy{ms{g ut{n sz{mad{sra: vagyon kiad{s, k{rtérítés + infamia) contraria (gy{m a gy{molt ellen) (kiad{sai megtérítésére) hypotheca generalis (törvényes jelz{logjog a gy{m vagyon{n) A gy{ms{g megszűnése: a) a gy{m vagy a gy{molt hal{l{val, b) capitis deminutiój{val, c) a gy{molt felserdülésével, d) ha a gy{mot saj{t késérére a praetor felmentette, e) büntetésként a praetor elmozdította. tutela mulierum gy{ms{g al{ került az Kr. u. IV. sz{zadig minden önjogú nő, kivéve a Vesta-szüzeket. A női gy{ms{g éppúgy h{romféle lehetett, mint a serdületlenek gy{ms{ga, de utóbb a nő megkapta a gy{mv{laszt{s jog{t. A gy{m auctoritas{t adta a nő egyes szerződéseihez: form{lis ügyletek (manciptio, in iure cessio) nagyobb jelentőségű elidegenítő ügyletek. A vagyonkezelés joga azonban lényegében a nőt, és nem a gy{mot illette meg. A közt{rsas{g végén a sokgyermekes csal{dany{k szabadultak a gy{ms{g alól (ius liberorum); Claudius cs{sz{r az I. sz{zadban eltörölte az agnat rokonok női gy{ms{g{t, míg a posztklasszikus korban az egész intézmény eltűnt. Aki ügyeinek ön{lló vitelére egészben vagy részben képtelen volt, és nem {llott apai hatalom vagy gy{ms{g alatt, gondnoks{g () al{ került A gy{ms{gtól a következőkben különbözött: a) szükség esetén a gondnokolt személyi felügyeletét (pl. elmebetegnél) is mag{ban foglalta; b) míg a gy{m auctoritas{t adta a gy{molt jognyilatkozat{hoz, a gondnok consensus{t (alakszerűtlen jóv{hagy{s); c) a gy{ms{g mindig tartós jellegű volt, a gondnoks{g lehetett eseti jellegű is, d) gondnoka teljesen cselekvőképes személynek is lehetett, gy{mja azonban nem. (2) A gondnoks{g fajai a XII t{bl{s törvény szerint a) az elmebetegek gondnoks{ga ( furiosi), ahol a gondnok a legközelebbi agnatus, ennek híj{n a praetor {ltal kirendelt személy volt; b) a tékozlók feletti gondnoks{g ( prodigi). a statusok homo a klasszikus korban c) a közt{rsas{gkori lex Laetoria nyom{n a 25 évnél fiatalabb serdültek gondnoks{ga ( minorum) - itt miut{n a posztklasszikus korban a minorumra a tutela impuberum szab{lyait terjesztették ki, ennélfogva a tor ez esetben éppúgy vagyonkezelő lett, mint a tutor; d) a t{vollévő gondnoks{ga; e) a serdületlenek gondnoks{ga, ha a gy{m akad{lyozva van; f) a nyugvó hagyaték gondnoks{ga; g) a méhmagzat gondnoks{ga; h) a testileg fogyatékos személy gondnoks{ga. persona sui iuris civis peregrinus persona alieni iuris liber latinus non civis status familiae servus 3
apai hatalom - patria potestas Az apai hatalom, mint a rómaiak saj{tos jogintézménye, az ősi időkben éppoly korl{tlan volt, mint a rabszolg{k feletti hatalom, hiszen a rabszolga kb. ugyanazt a helyet foglalta el a pater familias {ltal vezetett h{zközösségben, mint a csal{dgyermek. Csup{n a mos szab{lyai korl{tozt{k a hatalmat, amelyek megtiltott{k, hogy a csal{dfő a csal{di tan{cs (consilium propinquorum) meghallgat{sa nélkül ítélkezzék a csal{dgyermek felett (megölje vagy a h{zközösségből kitaszítsa). De a csal{di tan{cs meghallgat{sa nélküli csal{dfői büntetés kiszab{s sem ütközött a jog szab{lyaiba, a censor azonban a mos szab{ly{t sértő pater familiasszal szemben bizonyos jogh{tr{nnyal (censori megrov{s, senatorok lajstrom{ból való törlés) t{rsadalmi bojkottot szervezett patria potestas (2) Személyileg teh{t megillette a pater familiast a gyermek élete és hal{la feletti rendelkezés (ius vitae ac necis), a gyermekkitétel joga, kivéve az elsőszülötteket (ius exponendi), a gyermekelad{s joga trans Tiberim (ius vendendi), annak a mancipium{ba való ad{snak a joga, akinek a gyermek k{rt okozott (ius noxae dandi, ius noxae dedendi). Kezdettől végig megillette az ap{t a gyermeket visszatartó személlyel szemben a kereset, először mintegy tulajdonjogi kereset alakj{ban (vindicatio filii), utóbb a praetori interdictum de liberis exhibendis et ducendis útj{n. (Ugyanígy a csal{di tan{cs meghallgat{s{val hat{rozhatott a csal{dfő a feleség megbüntetése vagy eltaszít{sa kérdésében). patria potestas - enyhülés Ahogy a paraszti h{zközösség szétesett, úgy csökkentek a pater familias jogai is gyermekei felett. M{r a XII. t{bl{s törvény kimondta, hogy: ha az apa fi{t h{romszor eladta, a fiú szabaduljon az apai hatalom alól. A cs{sz{rkorban a gyermek megölését és kitételét büntették I. Valentinianus egy constitutiója pedig végleg eltörölte a ius vitae ac necist. A nox{ba ad{st a nőkre nézve m{r kor{n megszüntették, a fiúkra nézve pedig a justinianusi jogban. A cs{sz{ri jog od{ig enyhítette az apai hatalom szigor{t, hogy lehetővé tette azt, hogy a hatalomalatti gyermek panasszal fordulhasson cs{sz{ri per (extraordinaria cognitio) keretében a bírós{ghoz apja ellen, és azt is, hogy tőle tart{st (alimentatio) követeljen. az apai hatalom vagyonjogi tartalma Vagyonilag a csal{dgyermek nem jogalany, mindent apj{nak szerzett, az {ltala v{llalt KÖTELEZETTSÉGEK VISZONT CSAK ŐT TERHEL- TÉK (kivéve a csal{dgyermek bűncselekményeiből a pater familias ellen keletkezett igényeket). A pater familias {ltal a fiú kezelésébe adott különvagyon (PECULIUM) a csal{dfő tulajdona maradt ugyanúgy, mint a rabszolga esetében. Az a folyamat azonban, amely a paraszti h{zközösségek boml{s{val a csal{dgyermek feletti személyi jogok terén végbement, vagyonjogi vonalon is jelentkezett. 1. Először Caesar vagy Augustus egy rendelete mondta ki, hogy az a vagyon, amit a csal{dgyermek katon{skod{s útj{n szerzett (peculium castrense), kiz{rólag őt illesse meg. 2. A későbbi cs{sz{rkor e szab{lyt kiterjesztette az {llami tisztviselői szolg{lattal szerzett vagyonra (peculium quasi castrense) is. E vagyonok peculium jellege csak abban jelentkezett, hogy ha a csal{dgyermek arról nem végrendelkezett, úgy az peculiumként a pater familiast illette a gyermek hal{la ut{n. (Iustinianus e vagyonokra is kimondta a törvényes öröklést.) vagyonjogi tartalom - különvagyonok 3. A posztklasszikus korban Constantinus egyik rendelete a csal{dgyermeknek anyj{tól örökölt vagyon{ra (bona materna), 4. majd újabb szab{lyok minden anyai {gról kapott vagyon{ra (bona materni generis) kimondt{k, hogy azt a pater familias el nem idegenítheti, és hal{la ut{n az a gyermeké lesz, de nem mint apai örökség, hanem a gyermek saj{t jog{n. 5. Utóbb e vagyont a gyermek vagyon{nak tekintették, amelyen az ap{t csak haszonélvezet illette meg. 6. Iustinianus szerint a gyermek minden vagyona, amely nem az ap{tól ered, ún. jövevény vagyon (bona adventicia), azon az ap{t csak a haszonélvezet illeti, hacsak a vagyon juttatója ezt is ki nem z{rta (bona adventicia irregularia). az apai hatalom vagyonjogi tartalma (2) A gyermek {ltal v{llalt kötelezettségekből sz{rmazó követeléseket m{r nagyrészt a praetori jog peresíthetővé tette az ap{val szemben is (actiones adiecticiae qualitatis). actio quod iussu: ha az ügyletet a hatalomalatti a csal{dfő kifejezett (a harmadik fél felé is kinyilv{nított) utasít{s{ra kötötte a csal{dfő korl{tlanul, az egész tartoz{s erejéig felelt actio de peculio: a csal{dfiú minden ügyletéből a neki adott peculium erejéig a csal{dfő is perelhető volt a csal{dfő saj{t követeléseit a hitelezők előtt levonhatta actio tributoria: ha a hatalomalatti a csal{dfő tudt{val, de megbíz{sa nélkül ipari v{llalkoz{st folytat, s tönkre megy, a csal{dfő csődszerű mag{nelj{r{st folytat le, s a hitelezőkkel egy sorban nyer kielégítést. actio de in rem verso: ha a hatalomalatti ügyletéből sz{rmazó vagyongyarapod{s befektetésre kerül a csal{dfő vagyon{ba, a csal{dfő a gazdagod{s erejéig perelhető. actio exercitoria - institoria: a hajós kapit{ny vagy üzletvezető hatalomalatti tartoz{sait az egész tartoz{s erejéig lehetett követelni a hatalom gyakorlój{tól. Végül a csal{dgyermeknek a pater familiasszal, a peculium keretében kötött szerződései is civiljogi hat{lyra emelkedtek, így teh{t egym{ssal utóbb perben is {llhattak. 4
SC Macedonianum Külön szab{ly volt a Vespasianus cs{sz{r idején kelt SC Macedonianum. E jogszab{ly kimondta azt, hogy a filius familias részére folyósított, a fiú leendő hagyatéka terhére felvett készpénzkölcsön, az apa hal{la ut{n sem volt peresíthető. Az ilyen kölcsön csak naturalis obligatiót hozott létre. Ez azt jelentette, hogy ha a kölcsönvevő önként visszafizette a kölcsönt, azt vissza nem követelhette. De amennyiben a hitelező a kölcsönt peresítette, a kölcsönvevő exceptio Senatus consulti Macedonianival védekezhetett. 1. Ha a fiú a pénzt apja parancs{ra, vagy peculium castrenséje körében vette fel - az apa perelhető. 2. Ha a kölcsönt minden kikötés nélkül vette fel - apja hal{la ut{n perelhető. 3. Ha hagyatéka terhére vette fel a kölcsönt - apja hal{la ut{n sem volt peresíthető. az apai hatalom keletkezése Az apai hatalom h{romféleképpen keletkezhetett: a) törvényes római h{zass{gból való születéssel, b) örökbefogad{ssal c) törvényesítéssel. a) A törvényes római h{zass{gból (matrimonium iuris civilis) való születés eredetileg az apa beleegyezésével (ha ti. az apa az elébe tett gyermeket felemelte, "tollere"), utóbb automatikusan apai hatalmat eredményezett. N.b. Törvényes h{zass{gból születettnek volt tekintendő a gyermek, ha a születés a h{zass{g megkötésétől sz{mított 182. napon túl, de a h{zass{g megszűnése ut{ni 300. napon belül következett be. A rómaiak vélelmet konstru{ltak arra, hogy ez esetben a gyermek apja az anya férje (apas{g vélelme). Az ellenbizonyít{s utóbbi kérdésben lehetséges volt. h{zass{gkötés 182 h{zass{g megszűnése 300 örökbefogad{s - arrogatio b) Az örökbefogad{s a patria potestas létrehozatal{nak mesterséges útja volt. Az örökbefogad{snak két form{ja volt ismeretes Róm{ban: ba) Az arrogatión az önjogú örökbefogad{s{t értették. Az arrogatio az örökbefogadottat a csal{dgyermek személyi és vagyoni helyzetébe juttatta, manusos h{zass{gban élő feleségével és gyermekeivel, valamint vagyon{val együtt. Ez eleinte a comitia calata előtt, a pontifex maximus közreműködésével történt, ahol az örökbefogadni kív{nó előadta, hogy kor{n{l vagy betegségénél fogva gyermeke m{r nem lehet, és az örökbefogadandó személyről szavazott a népgyűlés. Az örökbefogad{s a szavaz{s eredményétől függött. Itt eredetileg csak önjogú, fegyverforgat{sra képes férfi volt örökbe fogadható, mert csak az jelenhetett meg a comitia előtt. arrogatio (2) A cs{sz{rkorban, mivel comitia m{r nem működött, cs{sz{ri rescriptummal ment végbe az arrogatio. Ekkor nők és serdületlenek is, akik a comiti{n nem jelenhettek volna meg, egyar{nt arrog{lhatók lettek. Antoninus Pius cs{sz{r azonban kimondta, hogy a serdületlen önjogú csak úgy arrog{lható, ha az örökbefogadó cautióval biztosítja azt, hogy az arrog{ltat serdületlensége idején nem bocs{tja el apai hatalma alól, s ha igen, úgy (1.) kiadja az örökbefogadottra eső vagyont, vagy (2.) törvényes örökségképpen az arrogator vagyon{nak egynegyed részét (quarta divi Pii). Iustinianusn{l az arrogatio az örökbefogadónak bírós{g előtt tett nyilatkozat{val történt. örökbefogad{s - adoptio bb) Az adoptio hatalomalatti személy örökbefogad{s{t jelentette, amely h{romszori (le{nyn{l és unok{n{l egyszeri) színleges elad{ssal (), s ezt követően az örökbefogadó {ltal indított színleges perrel (vindicatio filii) ment végbe ennek eredményeként miut{n a pater familias, mint a per alperese nem védekezett, a praetor az örökbefogadónak ítélte a gyermeket, mint annak fi{t vagy le{ny{t. A jusztini{nuszi jogban az adoptio apai hatalmat csak akkor eredményezett, ha az örökbefogadó az örökbefogadottnak felmenője volt (adoptio plena), ellenkező esetben csak öröklési jogot biztosított az örökbefogadó ut{n (adoptio minus plena). Az örökbefogad{snak mindkét esetben (arrogatio-adoptio) előfeltétele volt az, hogy az (1) örökbefogadó önjogú római polg{r legyen, Iustinianus szerint pedig (2) legal{bb 18 évvel idősebb az örökbefogadottn{l. Emellett (3) az arrogatornak legal{bb 60 évesnek kellett lennie. Nők csak a posztklasszikus korban fogadhattak örökbe, de ez az aktus patria potestast a dolog természeténél fogva nem eredményezett, csak jogot az öröklésre. törvényesítés c) A törvényesítés csak {gyass{gból (concubinatus) született természetes gyermekek (liberi naturales) részére volt lehetséges, de nem a futó nemi kapcsolatból születettek részére (spurii, vulgo quaesiti). Ez az intézmény csak a keresztény cs{- sz{rs{g kor{ban alakul ki. H{rom form{j{t különböztették meg: a szülők utólagos h{zass{g{val, a cs{sz{ri kegyelemmel, és a fiúnak curialisi szolg{latba ad{- s{val, a le{nynak curialishoz való férjhezmenetelével való törvényesítést. 5
az apai hatalom megszűnése Az apai hatalom elvileg az apa élete hossz{ig {llott fenn, hacsak valamilyen megszüntető ok közbe nem lépett. A gyermek kora e tekintetben nem jött figyelembe. Mégis megszüntette az apai hatalmat: a) a pater familias hal{la, vagy capitis deminutiója, b) a gyermek hal{la, vagy capitis deminutiója, c) a gyermek örökbead{sa (Iustinianusn{l csak az adoptio plena), d) a gyermek emancipatiója, ami az apa {ltal eszközölt h{romszori (le{nyn{l, unok{kn{l egyszeres) útj{n ment végbe a pontifexek interpretatiója folyt{n, a XII t{bl{s törvény azon szab{ly{nak felhaszn{l{s{val, hogy ez esetben az apa elveszti a gyermek feletti hatalm{t. Anastasius cs{sz{r egyszerű cs{sz{ri engedélyt (e Anastasiana), Iustinianus pedig hatós{gi bejelentést írt csup{n elő az e feltételéül (e Justinianea). e) büntetésből, ha a pater familias gyermekét h{romszor (le{ny{t, unok{j{t egyszer) eladta vagy kitette, f) bizonyos papi méltós{g (Vesta-szűz, keresztény korban püspök) elérése, g) patriciusi cím (Constantinus cs{sz{r óta a legfőbb méltós{goknak adom{nyozott, nem örökletes cím) elnyerése folyt{n. A adoptio ősi ügyleti form{k XII. t{bl{s törvény: ha az apa fi{t h{romszor eladta, a fiú szabaduljon az apai hatalom alól. B vindicatio filii A manumissio e B re rokons{g/1 - agnatio A római csal{d a monog{m h{zass{g elvére és a csal{dfő (pater familias) hatalm{ra épült fel. A régi jog rokons{gi rendszere a római csal{d felépítéséből vezethető le - a rokons{gi rendszer alapja az agnatio: Agn{t rokonok azok a személyek, akik ugyanazon pater familias hatalma alatt {llnak vagy {lln{nak, ha a közös ősapa még élne. Ebben az értelemben beszélünk szűkebb agnatióról: akik aktu{lisan, MOST egy csal{dfő hatalma alatt {llnak. t{gabb agnatióról: akik egy csal{dfő hatalma alatt élnének, ha az még élne. a szűk agnatio A szűkebb értelemben vett agnat familia mag{ba foglalta mindazokat, akik éppen a pater familias hatalma alatt {llnak. E familia tagjai teh{t: a) a pater familias férji hatalma (manus) alatt {lló feleség (uxor in manu), aki a csal{dban egy le{ny helyén (filiae loco) helyezkedett el a pater familias viszonylat{ban - saj{t gyermekei vonatkoz{s{ban pedig a nőtestvér helyén (sororis loco); b) az apai hatalom (patria potestas) alatt levő gyermek (fiú = filius familias, le{ny = filia familias); c) a hatalom alatti fiú manusos h{zass{got kötött felesége, aki az agnatióban a pater familias viszonylat{ban a le{nyunoka helyén volt (neptis loco); d) a hatalomalatti fiú gyermekei, unok{i, teh{t a pater familias unok{i, dédunok{i stb. (nepotes, neptes); e) az örökbefogadott gyermekek (arrogatus, adoptivus); f) az örökbefogadott fiúk manusos h{zass{got kötött felesége, gyermekei. pater familias szűk agnatio 1. fiú 2. fiú 3. fiú leány (emancipált) uxor in manu uxor in manu unoka A unoka B unoka C unoka D unoka E a szűk agnatio megszűnése A csal{dfői (férji, atyai) hatalom a csal{dfő, illetőleg a hatalomalatti élete végéig fenn{llott, s a csal{dfő életében csak a csal{dfő akarat{ból szűnhetett meg a h{zass{g felbont{sa ill. a manus megszüntetése, a filius vagy filia familias elbocs{t{sa, emancipatiója, a le{nynak férji hatalmat eredményező h{zass{gkötése folyt{n. A csal{dfő hal{l{val ez a legszorosabban vett agnat familia felbomlott, s mindazok, akik közvetlenül az apa hatalma alatt {lltak, önjogúv{ lettek. Így a férji hatalom alatt levő feleség és a hatalomalatti gyermekek (ha a gyermek nem él, annak hatalomalatti gyermeke, teh{t az unoka) e ténnyel önjogúakk{ (sui iuris) v{lnak. A sui iurissz{ lett fiúk ezut{n manusos feleségük férji, gyermekeik felett pedig apai hatalmat gyakoroltak. 6
a t{gabb agnatio A t{gabb értelemben vett agnatio (proximi agnati) mag{ba foglalta mindazokat, akik ugyanazon csal{dfő hatalma alatt {lln{- nak, ha a közös csal{dfő élne még - ezek az pater familias testvérei, manusos h{zass{gban élt anyja, a fiútestvérek gyermekei stb. Az agnat rokons{g mindaddig fenn{llt, amíg a rokoni kapcsolat meg{llapítható volt. (A rómaiak a legt{volabbi agnatiónak a nemzetséget gens tekintették, azaz azoknak összességét, akiknek ősei valamikor közös patria potestas alatt {llottak, a rokons{g azonban m{r annyira feledésbe ment, hogy a kapcsolatot legtöbbször m{r csak a közös nemzetségi név (nomen gentilicium) jelezte ez tkp. fiktív rokons{g) proximi agnati apa pater fam. 1. testvér 2. testvér 3. testvér unokaöcs A unokaöcs B unokaöcs C unokaöcs D dédunokaöcs agnatio - csal{di vagyon A vagyont a régi Róm{ban a familia pecuniaque kifejezéssel jelölték a XII t. t. idején ez a pater familias egységes vagyona volt (rabszolg{k, ingatlanok és ingós{gok), amely felett élők között és korl{- tokkal hal{l esetére szabadon rendelkezhetett. Ez a vagyon azonban nem volt egyszerűen a csal{dfő személyes vagyon{nak tekinthető A pater familias közvetlen hatalma alatt {lló csal{dtagokat ugyanis, akik hal{la ut{n a csal{di vagyont örökölték, sui heredesnek, önmaguk örököseinek nevezték a rómaiak. A sui heredes megjelölés azt fejezi ki, hogy ezek a személyek m{r a pater familias életében a csal{di vagyon tulajdonost{rsai, akiknek tulajdonjoga azonban lappangó {llapotban van, és csak a csal{dfő hal{l{val aktiviz{lódik. A legszűkebb agnatio tagjai a csal{dfő hal{la ut{n tulajdonképpen benne maradtak abban a vagyonban, amely eddig is az övék volt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hagyaték szétoszt{s{ig az agnat csal{d tagjai bizonyos csal{di vagyonközösségben (consortium) maradtak. rokons{g/2 - a cognatio A római jog fejlődése folyam{n a nemzetségi kapcsolatok egyre ink{bb elvesztették a jelentőségüket és ennek megfelelően a régi familia szerkezete is fellazult. Az agnat rokons{g h{ttérbe szorult és a vérrokons{g (cognatio) egyre nagyobb jogi jelentőségre tett szert. A vérrokons{g (cognatio) független az apai hatalomtól!! A vérrokons{g jogi jelentősége kezdetben sz{mos lekötelezettségi és védelmi kötelék form{j{ban jelentkezett, pl.: a gyermekek nem idézhették bírós{g elé a szüleiket, szülők és gyermekek nem tanúskodhattak egym{snak. A posztklasszikus kor, a keresztény eszmék hat{s{ra, egyre több hasonló köteléket teremtett, pl.: Az apai hatalmon alapuló agnatio {ttörését jelenti Antoninus Pius rendelete, amely szerint a cognat rokons{gon belül, a lemenők és felmenők, valamint a testvérek között tart{si kötelezettség (alimentatio) {llt fenn. Az ilyen perek a consul hat{skörébe tartoztak, aki az extraordinaria cognitio keretében j{r el. a cognatio (2) Vérrokonok (cognati) azok a személyek, akiket nemzés és születés köt össze: akik közül az egyik a m{siktól közvetlenül (szülő és gyermek) vagy közvetve (nagyszülő, unoka) sz{rmazott (egyenes {gi rokonok), vagy pedig mindketten (testvérek stb.) közös őstől sz{rmaznak (oldal{gi rokonok). A rokons{g fok{t a nemzések sz{ma hat{rozza meg ( annyi fok, ah{ny nemzés"). Ehhez képest a nagyapa és unok{i egym{s m{sodfokú egyenes {gi rokonai (két nemzés közvetíti a cognat rokons{got), éspedig a nagyapa az unok{nak felmenő (ascendens), az unoka a nagyap{nak lemenő rokona (descendens). Az oldal{gi rokons{got a közös őstől sz{mított összes nemzések hat{rozz{k meg (pl. nagyb{csi és unokaöccs harmadfokú oldalrokonok). 7