Bóbita. 6. kiadás, Móra, Bp (Copyright Weöres Sándor 1955)

Weöres Sándor Bóbita 6. kiadás, Móra, Bp. 1980. (Copyright Weöres Sándor 1955) ---------- TARTALOM Ha vihar jő a magasból Bújócska Regélő Medve-nóta Így meg úgy Pletykázó asszonyok Tavaszköszöntő Déli felhők Leány-mondóka a katicabogárhoz Mély erdőn ibolya-virág Fiúk, lányok Épül az ország Ha nap süt a rétre Ha a világ rigó lenne Túl, túl Biztatás Egy szép domb idekékül Távolból A liba pék Csupa fehér Kocsi és vonat Építők A béka-király Kis versek a szélről Kánikula Futózápor Arany ágon ül a sármány Paripám csodaszép pejkó Forgós-ropogós Füstös rajkók A tündér Buba éneke Galagonya Kergető Altatódal Csiribiri Nádi csibe Csali-mese Falusi reggel Haragosi A kutya-tár Vásár Szüret után Románc Barangolók Nyári este A birka-iskola Orbán

Suttog a fenyves Száncsengő Hat kis vers Napsugár a levegőben Munka és béke ---------- HA VIHAR JŐ A MAGASBÓL Ha vihar jő a magasból, Ne bocsáss el, kicsi bátyám. Ha falomb közt telihold lép, Kicsi néném, te vigyázz rám. Falu végén van a házunk, A bozótból ki se látszik, De a cinke, ha leröppen, Küszöbünkön vacsorázik. BÚJÓCSKA Keskeny út, Széles út, Kettő közt egy csorba kút. Ha benézel, jól vigyázz, Rése száz és odva száz, Ha sokáig kandikálsz, Virradóra megtalálsz. Kis dió, Nagy dió, Kettő közt egy mogyoró. Épült benn egy cifra ház, Terme száz és tornya száz Ha sokáig benne jársz, Esztendőre megtalálsz. REGÉLŐ Három görbe legényke, róka rege róka, Tojást lopott ebédre, róka rege róka, Lett belőle rántotta, róka rege róka, A kutya lerántotta, róka rege róka. Egyik szidta gazdáját, róka rege róka, Másik meg a fajtáját, róka rege róka, Harmadik az ükapját, róka rege róka, Hozzávágta kalapját, róka rege róka.

MEDVE-NÓTA Kinn voltam a rengeteg erdőn, Medvét láttam kúszni a lejtőn, Tíz körömmel másztam a fára, Megszökött a medve vacsorája. Lompos medve brummogva ballag: "Mászni könnyű ilyen fiatalnak, Mennyi szégyen ér most vén-koromba, Kulloghatok éhesen odumba." ÍGY MEG ÚGY Furcsa ember az irígy, Torkán mérges a mirígy, Egyszer úgy, egyszer így, Az irígynek sohse higgy. Furcsa ember a hazúg, Nyelve csípős, mint a lúg, Egyszer így, egyszer úgy, Hogy igazat sose tudj. PLETYKÁZÓ ASSZONYOK Juli néni, Kati néni -- Letye -- petye -- lepetye! -- Üldögélnek a sarokba, Jár a nyelvük, mint a rokka -- Letye -- petye -- lepetye! -- Bárki inge, rokolyája -- Letye -- petye -- lepetye! -- Lyukat vágnak közepébe, Kitűzik a ház elébe -- Letye -- petye -- lepetye! -- TAVASZKÖSZÖNTŐ Sándor napján megszakad a tél, József napján eltünik a szél, Zsákban Benedek Hoz majd meleget, Nincs több fázás, boldog, aki él. Már közhírré szétdoboltatik: Minden kislány férjhez adatik, Szőkék legelébb, Aztán feketék, Végül barnák és a maradék.

DÉLI FELHŐK Domb tövén, hol nyúl szalad, S lyukat ás a róka: Nyári fényben, napsütésben Felhőt les Katóka. Zöld fűszál az ajka közt, Tenyerén az álla... A vándorló felhő-népet Álmosan csodálja. Elől úszik Mog király, Kétágú az orra, Feje fölött koronája, Mint a habos torta. Fut mögötte a bolond Szélesen nevetve, Nagy púpjából szürke kígyó Nyúlik az egekbe. Törött kordén utazik Egy kopasztott kánya, S haját tépve Bogyóvére, A király leánya. És utánuk cifra ház Gördül sok keréken, Benn a cirkusz hercegnője Öltözködik éppen. Száz ruháját, ékszerét Odaadná szépen, Csak egy hétig futkoshatna Lenn a nyári réten. LEÁNY-MONDÓKA A KATICABOGÁRHOZ Pettyes Kata, bontsd ki A szárnyad, a szárnyad : Hol a malom, ahol őrlik A tiszta buzámat? Pettyes Kata, szállj, szállj Toronyra, tetőre: Hol a falu, hova visznek Engem esküvőre? MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG

Mély erdőn Ibolya-virág, Elrejt jól A boróka-ág. Minek is rejt az az ág, Gyere, tágas a világ, Mély erdőn Ibolya-virág. FIÚK, LÁNYOK Repülőt gyárt Jani, Feri, Köszörül, kitalál. Kicsi Kati nézegeti, Ide áll, oda áll. Sátrat épít Jani, Feri, Kalapál, kiabál. Kicsi Kata nézegeti, Ide áll, oda áll. Varrogat a Teri, Bözsi, Jár a tű, a fonál. Kicsi Laci nézegeti, Ide áll, oda áll. Főzöget a Teri, Bözsi, Van ebéd, tele tál. Kicsi Laci beleszagol, Ide áll, oda áll. ÉPÜL AZ ORSZÁG Sok új ház, mint kislányok sora: Piros kendő, habfehér ruha, Ha felgyúlnak esti villanyok, Rajtuk arany-koszorú ragyog. Hegyen-völgyön robog a vasút, Döng a vashíd, búg az alagút. Fönn a légben száll a gépmadár, Szárnyán csillog kényes napsugár. Országszerte sok új gyár dörög, Mint száz legény-csizma dübörög, Tág világba, jövendőbe lép. Buzgón épít jobb hazát a nép. HA NAP SÜT A RÉTRE Ha nap süt a rétre, A rét közepére Gyerünk, gyerekek, csapatostól. Hozzuk ki a labdát, Rakjunk güzü-csapdát,

Csattogjon a csillagos ostor. És este a réten, A rét közepében Tündér-aranyakra találjunk. S ha eljön az éjjel, Az északi széllel Oda járjon vissza az álmunk. HA A VILÁG RIGÓ LENNE Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne, Éjjel-nappal szépen szólna, Ha a világ rigó volna. De ha a világ rigó lenne, Kötényembe nem is férne, Kötényem is honnan volna, Ha egész világ rigó volna. TÚL, TÚL Túl, túl, messze túl, Mi van a hegyen messze túl? Hej, a hegyen messze túl Lófej-széles ibolya virúl. Túl, túl, messze túl, Mi van az ibolyán messze túl? Hej, az ibolyán messze túl Jancsi mosogat, Kati az úr. BIZTATÁS Hét-pupu zivatar, Felássuk a kertet. Ki dolgozni nem akar, Gyümölcsöt se nyelhet. Hét-karu zivatar, Felmossuk a konyhát. Ki dolgozni nem akar, Meghúzzuk a kontyát. Hét-fejü zivatar, Tanuljuk a leckét. Ki tanulni nem akar, Vegyen más fejecskét.

EGY SZÉP DOMB IDE-KÉKÜL Egy szép domb Ide-kékül Lágy hajnali fényben, Hűsölni és Jóllakni Ottan lehet nékem. Fényes kert Almát terem, Tarka, mint az élet, Ott az apa És anya Hét gyerekkel élhet. Domb-lejtőn Kelet felől Csupa szilva, szőlő, Édes-piros Szép gyümölcs Napsütésben megnő. TÁVOLBÓL Suhogó jegenyék állnak a tó partján, A tanyánk tetejét már onnan meglátnám. Gólya a fedelén, fecske az ereszén, Füstöt vet a kémény. Suhogó jegenyék állnak a domb szélén, A tanyánk tetejét már onnan megnézném. Varrogat jó anyám, szántogat jó apám, Almát szed a néném. A LIBA PÉK Haragos a liba pék, A kenyere odaég. Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék! Ha kisasszony volnál, Nem morognál, Lágy meleg cipóért Kicsi fehér fejkendőben Kényesen hajolnál! Ma dühös a liba pék: Csuda-sok a potyadék, A perece nem elég, Kenyere meg odaég. Liba pék! Szegény liba pék! Ha menyecske volnál,

Nem busulnál, Három derék péklegényed Fűtené a kemencédet, Királyasszony volnál! Liba pék! A te bajod is elég! Liba pék! A kenyered odaég! CSUPA FEHÉR Reggel süt a pék, süt a pék Gezemice-lángost. Rakodó nagyanyó Beveti a vánkost. Reggel nagy a hó, nagy a jég, Belepi a várost. Taligán tol a pék Gezemice-lángost. KOCSI ÉS VONAT Jön a kocsi, fut a kocsi: Patkó-dobogás. Jön a vonat, fut a vonat: Zúgó robogás. Vajon hova fut a kocsi? Három falun át! Vajon hova fut a vonat? Völgyön, hegyen át! Zim, zim, megy a gép, megy a gép, Fut a sinen a kerék, Forog a kerék. Zum, zum, nagy az út, nagy az út, Fekete az alagút, A masina fut. ÉPÍTŐK Szív dobban, Szív dobban, Kalapács koppan, tűz lobban. Feszül az új híd, dörög az új gyár, Virul az ország, újra él már! Még-szebben, Még-jobban Kalapács koppan, szív dobban. Hej, rajta,

Hej, rajta, Kezet ád új híd két partja! Lobog a zászló, repül az ének, Szivek a légben összeérnek. Mély víznek Két partja, Nagy erős vashíd döng rajta. A BÉKA-KIRÁLY Nád alól és gőz alól Vízi várból nóta szól, Vízi várban zöld kövön Dalol Ung király -- Hallja kinn a sima rét Ung királynak énekét, És nótára hajladoz Lepke és füszál. KIS VERSEK A SZÉLRŐL I. Tekereg a szél, Kanyarog a szél, Didereg az eper-ág: Mit üzen a tél? II. Fuj a szél, fuj a szél, De morog a szél. Apró ez a szoba, Mégis belefér. III. Széles világba Fut a szél magába, Nyakában a lába, Sosem érsz nyomába. KÁNIKULA Szikrázó Az égbolt, Aranyfüst a lég, Eltörpül Láng-űrben A tarka vidék. Olvadtan A tarló Hullámzik, remeg,

Domb fölött Utaznak Izzó gyöngyszemek. Ragyogó Kékségen Sötét pihe-szál: Óriás Magányban Egy pacsirta száll. FUTÓZÁPOR Csillog a bozót, Ága-boga ázik... Nem jutok szárazon Addig a házig. Vízben, sárban Cuppogva járok... Majd ha bozót leszek, Esőt kivánok. Ázott ingemet Tűz mellé terítik, Fázó testemet Gyorsan melegítik. Majd ha virág leszek, Esőre nyílok... Ázik a bozót, Csillog-villog. ARANY ÁGON ÜL A SÁRMÁNY Arany ágon ül a sármány, Kicsi dalt fúj fuvoláján, Arany égen ül a bárány, Belezendít citeráján. Piros alma szivem ágán, Kivirító koronáján, Aki kéri, neki szánnám, Akinek kell, sose bánnám. PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ Paripám csodaszép pejkó, Ide lép, oda lép, hejhó! Hegyen át, vizen át vágtat, Nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag, Odanéz valahány csillag. Amikor paripám táncol, Odanéz a nap is százszor. FORGÓS-ROPOGÓS Sej-haj, folyóba Sok a hal valóba, Dunába, Tiszába Se szeri, se száma. Sej-haj, vadonba Kivirít a gomba Keményre, kerekre, Ha bolond, ne szedd le. Sej-haj, fonóba Sok a lány valóba, Ki barna, ki szőke, Sose fuss előle. FÜSTÖS RAJKÓK Füstös rajkók kimentek Játszani, Fűzes érre játszani kimentek. Bűvös hangú fűzfasípot gyártani Békás partra pihentek. Füstös rajkók zenéltek Szépeket, Szittyós lápnak szépeket zenéltek. Vízi lánynak titkot súgtak, édeset, Hujjogattak a szélnek. Füstös rajkók -- tillári, Tüllülü -- Így fütyültek: tüllülü, tillári -- Kedvüket a búborékos, mély sürü, Sej, nem győzte csodálni! A TÜNDÉR Bóbita, Bóbita táncol, Körben az angyalok ülnek, Béka-hadak fuvoláznak, Sáska-hadak hegedülnek. Bóbita, Bóbita játszik, Szárnyat igéz a malacra, Ráül, igér neki csókot,

Röpteti és kikacagja. Bóbita, Bóbita épít, Hajnali köd-fal a vára, Termeiben sok a vendég, Törpe-király fia-lánya. Bóbita, Bóbita álmos, Elpihen őszi levélen, Két csiga őrzi az álmát, Szunnyad az ág sürüjében. BUBA ÉNEKE Ó ha cinke volnék, Útra kelnék, Hömpölygő sugárban Énekelnék -- Minden este Morzsára, buzára Visszaszállnék Anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, Mindig fújnék, Minden bő kabátba Belebújnék -- Nyári éjen, Fehér holdsütésen Elcsitulnék Jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék Kerek égen, Csorogna a földre Sárga fényem -- Jaj, de onnan Vissza sose járnék, Anyám nélkül Mindig sírdogálnék. GALAGONYA Őszi éjjel Izzik a galagonya, Izzik a galagonya Ruhája. Zúg a tüske, Szél szalad ide-oda, Reszket a galagonya Magába. Hogyha a hold rá Fátylat ereszt: Lánnyá válik, Sírni kezd.

Őszi éjjel Izzik a galagonya, Izzik a galagonya Ruhája. KERGETŐ Róka-róka réten, Fuss a holdas égen, Hagyd itt lenn a Házat, erdőt, Kapsz nyakadra Ezüst csengőt, Fényes felhőn Csilingelhess, Csillagokkal Versenyezhess, Hallihé-hallihó! Azt hiszik, hogy kis csikó. ALTATÓDAL Csíjja, csicsíjja, rózsa, Csicsíjja, mályva! Hold-lepte úton, Csillag-lepte úton, Két kutya kullog, Köves, szeles úton. Csíjja, csicsíjja, rózsa, Csicsíjja, mályva! A nagyfülü kutya kérdi: Rózsa-rózsa mit csinál? A nagyorru kutya kérdi: Mályva-mályva mit csinál? Rózsa-szál, mályva-szál Kék gyöngyöt tesz bársony-tokba, Addig jó, míg szundikál. Csíjja, csicsíjja, rózsa, Csicsíjja, mályva! CSIRIBIRI Csiribiri csiribiri Zabszalma -- Négy csillag közt Alszom ma. Csiribiri csiribiri

Bojtorján -- Lélek lép a Lajtorján. Csiribiri csiribiri Szellő-lány -- Szikrát lobbant, Lángot hány. Csiribiri csiribiri Fült katlan -- Szárnyatlan szállj, Sült kappan! Csiribiri csiribiri Lágy paplan -- Ágyad forró, Lázad van. Csiribiri csiribiri Zabszalma -- Engem hívj ma Álmodba. CSIBE Nádi csibe fészken hál. Kel a szellő, suttog már: "Szállj te, szállj -- velem égre szállj, Arany-ág a holdban vár!" Nádi csibe fészken hál. Kel a hajnal, ébred már: "Várj te, várj -- pihe még a szárny, A göröngyre hullnod kár!" CSALI-MESE Hoztam neked kaskát, Hiszed-e? A kaskában macskát, Veszed-e? Jó lesz egerésznek, Tudod-e? Háztető-zenésznek, Hallod-e? Hoztam kézzel-lábbal, Várod-e? Hegyen-völgyön által, Járod-e? Hegyi út magas volt, Kúszod-e? Völgyi út sikos volt, Csúszod-e? Nehéz volt a kaska, Sejted-e?

Nyávogott a macska, Felkarmolta vállam, Otthagytam a sárban, Érted-e? Látod-e? Bánod-e? FALUSI REGGEL Már üti -- üti már A torony a hajnalban! Az időt bemeszeli a korai kikeriki, Lendül a vad dallam. Kiscsacsi, kiabálj, Örülök a hangodnak! Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki, Vége a rangodnak. HARAGOSI Fut, robog a kicsi kocsi, Rajta ül a Haragosi, Din don diridongó. Ha kiborul az a kocsi, Leröpül a Haragosi, Din don diridongó. Fut a havon a fakutya, Vele fut a retyerutya, Din don diridongó. Ha kiborul a fakutya, Leröpül a retyerutya, Din don diridongó. A KUTYA-TÁR Harap-utca három alatt Megnyílott a kutya-tár, Síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülü Aladár. Kutya-tár! Kutya-tár! Kutyafülü Aladár! Húsz forintért tarka kutya, Tízért fehér kutya jár, Törzs-vevőknek öt forintért Kapható a kutya már. Kutya-tár! Kutya-tár! Kutyafülü Aladár!

VÁSÁR I. Olcsó az alma, Itt van halomba, Aki veszi, meg is eszi, Olcsó az alma! II. Kis trombitát vegyenek, Pirosat, fehéret, Lilát, sárgát, kéket! Mézesbábot vegyenek, Tükrös-szivet, szépet! III. Fut a kutya-szán, kutya-szán, Szalad igazán, igazán, Köszörüs vagyok én, Kutya-szánon futok én. IV. Van-e csizma eladó, Hóba-sárba mindig jó? Van kis csizma eladó, szép varrás a szárán, Hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám. Van-e ködmön eladó, Szélbe-fagyba mindig jó? Van kis ködmön eladó, szép hímzés a vállán, Hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám. V. Érkezik a vándorcirkusz, Hoznak elefántot, Tarka bohóc vezeti, Füsti Pisti követi, Ilyet sose látott. VI. Sátor alól kikiáltó szétnéz: "Itt látható a nagyhírű bűvész! A lábával karikázik, A kezével citerázik, Az orrával orgonázik, A fülével figurázik, A szemével gurgulázik, A szájával vacsorázik!" VII. Jó márc a cseberben, Csuprom telemertem. Tele van a csuprom, Idd már, ki ne fusson. SZÜRET UTÁN

`Legények:` Kürtös pogácsa, füstölt szalonna Itt van rakásra, díszlik halomba. `Lányok:` Minden kopasznak jut hajnövesztő, Minden ravasznak egy nyírfavessző. `Legények:` Minden leánynak füstös kemence, Minden legénynek tág-öblü pince. `Lányok:` Minden leánynak szép rózsa, szekfű, Minden legénynek hátára seprű. ROMÁNC Kis híd, deszka-híd, Az ár téged hova vitt? Három csacsi, szürke törpe, Ott bámult a víztükörbe. Nem szedtek ők szép csokrétát, Legelték a margarétát, Csülkük három rétre sétált, Fülük hat mezőre szétállt. Csacsi-járta deszka híd, Az ár hova vitt? Gyöngy-ág, rózsa-ág, Hova lett a bóbitád? Három lepke, kék, zöld, sárga, Ott libbent a napsugárba. A virágot ők se szedték, Csak a szirmát érintették, Úgy sodorták az illatot, Mint egy selyem-gombolyagot. Lepke-ülte rózsa-ág, Hol a bóbitád? Kő-ház, messzi ház, Parazsadra ki vigyáz? Három kislány, fürge, szőke, Ottan fűzött cérnát tűbe. Fűzögettek, tűzögettek, Aztán virágot is szedtek, Három csokor lett belőle, Igy tipegtek esküvőre. Lányok-lakta messzi ház, Rád most ki vigyáz? BARANGOLÓK Gyöngy az idő, vándoroljunk, Nincs szekerünk, bandukoljunk, Lassu folyó ága mellett Járjuk a halk fűzfa-berket.

Este a láb gyönge, fáradt, Lombok alatt nézünk ágyat. Szöcske-bokán jő az álom, Száll a világ lepke-szárnyon. NYÁRI ESTE Árnyak sora ül a réten. Nyáj zsong be a faluvégen. Zúg-dong sürü raj a fákon. Békák dala kel az árkon. Bim-bam! Torony üregében Érc-hang pihen el az éjben. Csillag süt a szeder-ágra. Lassan jön a pásztor álma. Rezgő-fü a feje-alja. Nyár-éj ege betakarja. Bim-bam! Torony üregében Érc-hang pihen el az éjben. A BIRKA-ISKOLA Egyszer volt egy nagy csoda, Neve: birka-iskola. Ki nem szólt, csak bégetett, Az kapott dicséretet. Ki oda se ballagott, Még jutalmat is kapott, Így hát egy se ment oda, Meg is szűnt az iskola. ORBÁN Alva jár az Orbán, Tornyot visz az orrán, Trombitások ülnek benne Három szekér polyván, -- Hú! -- trombitások Három szekér polyván. Fújják egyre többen, Polyva szerteröppen, Rémes álmot lát az Orbán Polyva-fellegekben, -- Hú! -- rémes álmot Polyva-fellegekben.

SUTTOG A FENYVES Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő. Tél szele hóval, faggyal jő, Elkel most a nagykendő. Libben a tarka nagykendő, Húzza-rázza hűs szellő. Suttog a fenyves, zöld erdő, Rászitál a hófelhő. Végire jár az esztendő, Cseng a fürge száncsengő. SZÁNCSENGŐ Éj-mélyből fölzengő -- Csing-ling-ling -- száncsengő. Száncsengő -- csing-ling-ling -- Tél öblén halkan ring. Földobban két nagy ló -- Kop-kop-kop -- nyolc patkó. Nyolc patkó -- kop-kop-kop -- Csönd-zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő -- Csing-ling-ling -- száncsengő. Száncsengő -- csing-ling-ling -- Tél öblén távol ring. HAT KIS VERS FURULYA Három egész napon át Bújtam erdő vadonát, Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam. Három egész napon át Faragtam egy furulyát, Vadrózsából tündérsípot csináltam. BOLYGÓ ZÁPOR Bolygó zápor Libben, táncol,

Suhog a fü sürüjén, fa ágán. Kéklő halvány felhők alján Kivirul a ragyogó szivárvány. MI VOLNÉK? Tűzben fa parazsa volnék, Vízben puha moha volnék, Szélben jegenyefa volnék, Földön apám fia volnék. OLVADÁS Csipp, Csepp, Egy csepp, Öt csepp Meg tíz; Olvad a jégcsap, Csepereg a víz. KACSA-ÚSZTATÓ Tó vize, tó vize csupa nádszál, Egy kacsa, két kacsa oda-császkál. Sárban ezer kacsa bogarászik, Reszket a tó vize, ki se látszik. VOLT EGY SZÉP LÁDIKA Volt egy szép ládika, Nőtt benne egy almafa, Én azon az almafán Dinnyét szedtem délután. Nagyot ugrott Sárika, Beszakadt a ládika. NAPSUGÁR A LEVEGŐBEN Napsugár a levegőben, Tündököl a rét, Kincseit az ifjú tavasz Bőven önti szét. Szántogatók dala száll, Égig evez a madár, Méz-illatú libegéssel Közeleg a nyár. Fényes idő lelke jár, Belepezsdül a határ, Lengjünk, mint a harang nyelve, Énekelve már! MUNKA ÉS BÉKE

Méh-raj duruzsol szellős fák alól, Fürjek dala szól tó partján. Sok-száz buzakalász érik, hajlik, Táncol ragyogó fény karján. Lengő gabonánk szépen gyarapodik, Kedvünk magasodik, égig száll! Szántunk, aratunk, tenger a dolgunk, A virág, a gyümölcs békét vár. Weöres Sándor: -------------- Ha a világ rigó lenne Az első kiadás éve: 1973. Az elektronikus rögzítés a kötet negyedik kiadása (Móra Ferenc Könyvkiadó [Bp. 1981]) alapján történt. TARTALOM MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG Falusi reggel Medve-nóta Mackó brummog A medve töprengése Tavaszköszöntő Olvadás Tavaszi változatok Kék a hajnal Tavaszi virradat Napsugár a levegőben Kánikula Égi csikón léptet a nyár Dongó Fülemüle Eresz alól Barangolók Furulya Kicsi őz Mély erdőn ibolya-virág Nyári este Nádi csibe Éren-nádon Kacsa-úsztató Kismadarak Karimás fa-odú Réti csiga Őszi éj a mezőn Békák A béka-király

Bolygó zápor Futózápor Tekereg a szél KALAPÁCS KOPPAN, SZÍV DOBBAN Munka és béke Kert Kellene kis kert Románc Tudok száraz ágról... Szüret után Vásár Biztatás Tudom én már... Áll a ladik... Alsó végen, felső végen Távolból A rátóti ürgepásztor Robogó szekerek Ugrótáncot jókedvemből Öreg szekeres Kezdődik az iskola Falusi fiú a városról beszél Építők Dolgozók Kocsi és vonat Szép a fenyő Nől a dér, álom jár Ujjé!vi mese Új évi jókívánságok Újesztendő Nagy a hó Pesti Duna-part télen Épül az ország Az Erzsébet-híd télen ÍGY MEG ÚGY Volt egy szép ládika Regélő Kergető Táncnóta Hosszú az utca Béka a fa tövén Vaskalap A birka-iskola A kutya-tár Kutyabál Ha leves készül Lila bogáncs Mese Keresztöltés A papucs Három madár Dárda-hegyü kék jegenye-szál Déli felhők Vöröshajú lányok Tópart Szomszédok Öreganyó

Pletykázó asszonyok Így meg úgy Kanásztánc Sehallselát Dömötör Orbán Haragosi Füstös rajkók Túl, túl... Csupa fehér A Liba pék Elindult, elindult... Elmehetsz a világba A paprikajancsi szerenádja PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ Erdőt járunk Esővert társaság Édes fáradtság Leány-mondóka a katicabogárhoz Tillilli-tallalla Fiúk, lányok Itthon-e a gazda? Hallod-e, feleség Álmodozás Paripám csodaszép pejkó Tűz a házam, ispiláng Sárkány röppen A hétfejü sárkány Varázslók Forgós-ropogós A manó Csali-mese Fadob, fadob, fogj tigrist Falu végén Csimpilimpi, hova mész? Ej, ha tudnád, hol voltam! Révész lánya Pulykák Vonuló vadludak Elefántok Öszvérek Szarvasok Bujócska Ha nap süt a rétre ALUDJ, LENGE MADÁR Ha vihar jő a magasból Alkonyi felhők Hold és felhő Duna mellett Míg lombok közt éj lobog... A napsugár... Esti hazatérők Néhány ütem Galagonya Táncol a Hold Ballada három falevélről Nap jön... Pára

Marasztalás Gyöngyszekfű Buba éneke A tündér Hegy-tövi árnyas fák... Ezüst pohárkádat... Fenn csillag-orsón... Arany ágon ül a sármány Ha a világ rigó lenne Mi volnék? Altatódal Bíbic-csibe alszik Csiribiri Aludj, lenge madár Szunnyadj, kisbaba Legyen álmod... Aludj, aludj... Keltegető Suttog a fenyves Száncsengő ---------- MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG ooo FALUSI REGGEL Már üti - üti már a torony a hajnalban! Az időt bemeszeli a korai kikeriki, lendül a vad dallam. Kiscsacsi, kiabálj, örülök a hangodnak! Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki, vége a rangodnak. MEDVE-NÓTA Kinn voltam a rengeteg erdőn, medvét láttam kúszni a lejtőn, tíz körömmel másztam a fára, megszökött a medve vacsorája. Lompos medve brummogva ballag: "Mászni könnyű ilyen fiatalnak, mennyi szégyen ér most vén-koromra, kulloghatok éhesen odumba." MACKÓ BRUMMOG Mackó brummog: - Irgum-burgum, bundám rongyos, ez abszurdum!

A MEDVE TÖPRENGÉSE Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: - Kibujás vagy bebujás? Ez a gondom óriás! Ha kibujok, vacogok, ha bebujok, hortyogok; ha kibujok, jót eszem, ha bebujok, éhezem. Barlangból kinézzek-e? fák közt szétfürkésszek-e? lesz-e málna, odu-méz? ez a kérdés de nehéz! TAVASZKÖSZÖNTŐ Sándor napján megszakad a tél, József napján eltünik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog, aki él. Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék. OLVADÁS Csipp, csepp, egy csepp, öt csepp meg tíz: olvad a jégcsap, csepereg a víz. TAVASZI VÁLTOZATOK Új tavasz! itt vagy, itt! fond füzérbe, karikába, míg szél borzol a föld hajába, rét és erdő ágait. Új tavasz! csip-csirip! most hajlíts karikába, füzérbe rétet, erdőt napsütésbe, míg madár a rügybe csip. Fond füzérbe, karikába, új tavasz! itt vagy, itt! rét és erdő ágait, míg szél borzol a föld hajába.

Rétet, erdőt napsütésbe, míg madár a rügybe csip, új tavasz! csip-csirip! most hajlíts karikába, füzérbe. Rét és erdő ágait, rétet, erdőt nap sugarába fond koszoruba és karikába, csípj tavasz! ott meg itt! KÉK A HAJNAL Kék a hajnal, kék, harmat hinti még. Éledező tarka mező tavaszi csokra szép! Kék fönn az ég! Kék fönn az ég! Tavaszi szellő fújja hátunk, ragyog a kikelet, örül a lég! Nóta, meg ne állj, szállj te, szállj te, szállj! Fütty kanyarúl, arc kipirúl, szapora móka vár! Zeng, zsong a táj! Zeng, zsong a táj! Viola-kedvünk, szöcske-lábunk, röpül a cinege, dalol a száj! TAVASZI VIRRADAT Kakas kukorít, hajnal kivirít, a réti rigó dala röppen, arany-bivalyok gerince ragyog márvány-eres égi ködökben. Ma ládd: a himes föld, láng-habos ég csak láz-tünemény, csak híg buborék, széthull, tenyeredbe csöppen. A lábadon itt topánka szorít: ez a föld! a gyökér-ölü erdő! a homlokodon kék pántlika fon: ez a menny! a fejedre tekergő! és közbül a szív, a kalitka-madár, kit féltésed vasrácsa bezár: ha elszáll, vissza sosem jő. NAPSUGÁR A LEVEGŐBEN Napsugár a levegőben, tündököl a rét, Kincseit az ifju tavasz bőven önti szét. Szántogatók dala száll, égig evez a madár,

mézillatú libegéssel közeleg a nyár. Fényes idő lelke jár, belepezsdül a határ, lengjünk, mint a harang nyelve, énekelve már! KÁNIKULA Szikrázó az égbolt aranyfüst a lég, eltörpül láng-űrben a tarka vidék. Olvadtan a tarló hullámzik, remeg, domb fölött utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségen sötét pihe-szál: óriás magányban egy pacsirta száll. ÉGI CSIKÓN LÉPTET A NYÁR Égi csikón léptet a nyár, tarka idő ünnepe jár, táncra való, fürdeni jó, nagy hegy alatt hűsöl a tó. Hogyha kijössz, messzire mégy, hogyha maradsz, csípdes a légy. Habzik az ég, mint tele-tál, tarka idő szőttese száll. DONGÓ Szedek itt, szedek ott fűvön ingó harmatot. Érzem sütni a napot, minden harmat elfogyott. Szedek ott, szedek itt virágmézet, tavaszit. Már a méhek jártak itt, üres bimbó beborít. Zum-zum-zum, zöm-zöm-zöm, tátogat a bödönöm. Mégis legyen örömöm,

füled telizümmögöm. FÜLEMÜLE Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár, szólal, szólal, szólal már. Pittyen a fészek, zörren az ág, moccan a hegyeken a hajnali láng. Jegenyefa-jegenyefa-jegenyefa-lánc, sima út szélén kettős ránc. Denevér, bak-egér, északi szél, kondul az óra, megszöktél, három mérföld és egy fél hosszu hajamba mért téptél? Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár, hallgat, hallgat, hallgat már. ERESZ ALÓL Eresz alól fecskefia ide néz, oda néz: van-e hernyó, hosszu kukac, ízesebb, mint a méz? Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán. Kis bendőbe mindenféle belefér igazán. BARANGOLÓK Gyöngy az idő, vándoroljunk, nincs szekerünk, bandukoljunk, lassu folyó ága mellett járjuk a halk fűzfa-berket. Este a láb gyönge, fáradt, lombok alatt nézünk ágyat. Szöcske-bokán jő az álom, száll a világ lepke-szárnyon. FURULYA Három egész napon át bujtam erdő vadonát, gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam. Három egész napon át faragtam egy furulyát, vadrózsából tündérsipot csináltam. KICSI ŐZ Kicsi őz, fuss ide, a gyep itt szép üde, takaró vállamon,

a felét rád adom. Gyere már, őzike, a mező szélire, velem itt elleszel, a vadász nincs közel. MÉLY ERDŐN IBOLYA-VIRÁG Mély erdőn ibolya-virág, elrejt jól a boróka-ág. Minek is rejt az az ág, gyere, tágas a világ, mély erdőn ibolya-virág. NYÁRI ESTE Árnyak sora ül a réten. Nyáj zsong be a faluvégen. Zúg-dong sürü raj a fákon. Békák dala kel az árkon. Bim-bam! torony üregében érc-hang pihen el az éjben. Csillag süt a szeder-ágra. Lassan jön a pásztor álma. Rezgő-fü a feje-alja. Nyár-éj ege betakarja. Bim-bam! torony üregében érc-hang pihen el az éjben NÁDI CSIBE Nádi csibe fészken hál. Kel a szellő, suttog már: "Szállj te, szállj - velem égre szállj, arany-ág a holdban vár!" Nádi csibe fészken hál. Kel a hajnal, ébred már: "Várj te, várj - pihe még a szárny, a göröngyre hullnod kár!" ÉREN-NÁDON Éren-nádon sikló kúszik, kicsi patak-ágyon vizicsibe úszik. Hajló nád közt kotlós zizzen, vizicsibe-népét tereli a vízben. Ér tükrében látszik az ég is,

fejetetején a vizicsibe-nép is. Siklók, békák, pókok látják vizicsibe-pásztor vizicsibe-nyáját. KACSA-ÚSZTATÓ Tó vize, tó vize csupa nádszál, egy kacsa, két kacsa oda-császkál, sárban ezer kacsa bogarászik, reszket a tó vize, ki se látszik. KISMADARAK Nyitottad az ablakot: szállj be, napsugár! Hogy csivogott-csattogott rengeteg madár: aranymálinkó, pirók, feketerigó, sármány, vörösbegy, kukó, csíz, tavaszhivó, pinty, királyka, őszapó, volt vagy milliom, elsorolni nevüket én nem is birom. Azt tudom csak: valahány téged szeretett, mikor szobád ablakát nyitotta kezed, behajolt egy lombos ág, bimbós, eleven: mind ott ültek gallyain, aztán kezeden. Fuvolázták nevedet a kismadarak, mind másként! Hát nem tudom, hogy is hívjalak? KARIMÁS FA-ODÚ Karimás fa-odú nagy fekete mélység, kivonul, bevonul csigabiga-népség. Bükkfa ága himbál, sötét varju hintál, föltekint, letekint, csak ő tudja, mit vár. RÉTI CSIGA

Réti csiga, réti csiga, fejeden a hegyes iga, hátadon a héj-kupola, hova visz a nyár? "Hét arasz a rönk teteje, beszövi a moha ere, öntözi a fűz levele, párom odavár." ŐSZI ÉJ A MEZŐN A föld színe távol ezüst és acél. Lombok illatától részegül a szél. A csillag forogva hinti énekét. Elsápad a boglya. Feketül a rét. A Hold kék kehelybe sírja bánatát. Holt madarak lelke leng a légen át. BÉKÁK Brekekex brekekex brekekex! Gyere bujj viz alá ha szeretsz! Idelenn soha sincs vad idő! Idelenn sose hull az eső! A BÉKA-KIRÁLY Nád alól és gőz alól vízi várból nóta szól, vízi várban zöld kövön dalol Ung király - Hallja kinn a síma rét Ung királynak énekét, és nótára hajladoz lepke és füszál.

BOLYGÓ ZÁPOR Bolygó zápor libben, táncol, suhog a fü sürüjén, fa ágán. Kéklő halvány felhők alján kivirul a ragyogó szivárvány. FUTÓZÁPOR Csillog a bozót, ága-boga ázik - nem jutok szárazon addig a házig. Vízben, sárban cuppogva járok - majd ha bozót leszek, esőt kivánok. Ázott ingemet tűz mellé terítik, fázó testemet gyorsan melegítik. Majd ha virág leszek, esőre nyílok... Ázik a bozót, csillog-villog. TEKEREG A SZÉL Tekereg a szél, kanyarog a szél, didereg az eper-ág: mit üzen a tél? Fuj a szél, fuj a szél, de morog a szél. Apró ez a szoba, Mégis belefér. Széles világba fut a szél magába, nyakában a lába, sosem érsz nyomába. ooo KALAPÁCS KOPPAN, SZÍV DOBBAN ooo MUNKA ÉS BÉKE Méh-raj duruzsol fák közt, fű alól, fürjek dala szól tó partján. Sok-száz buzakalász érik, hajlik,

táncol ragyogó fény karján. Lengő gabonánk szépen gyarapodik, kedvünk magasodik, égig száll! Szántunk, aratunk, tenger a dolgunk, a virág, a gyümölcs békét vár. KERT Saláta-bokorka terem a kis udvarba. Méz-körte, vaj-alma terem a hegyoldalba. Gyere, tartsad kicsi sapkád, adok érett, piros almát. Gyere, tartsad kicsi kendőd, adok édes, puha szőlőt. KELLENE KIS KERT Kellene kis kert, bő-termő, léc-kapuján kis réz-csengő. Kellene még két fakerék, s egy taligát rá föltennék. ROMÁNC Kis híd, deszka-híd, az ár téged hova vitt? Három csacsi, szürke törpe, ott bámult a víztükörbe. Nem szedtek ők szép csokrétát, legelték a margarétát, csülkük három rétre sétált, fülük hat mezőre szétállt. Csacsi-járta deszka-híd, az ár hova vitt? Gyöngy-ág, rózsa-ág, hova lett a bóbitád? Három lepke, kék, zöld, sárga, ott libbent a napsugárba. A virágot ők se szedték, csak a szirmát érintették, úgy sodorták az illatot, mint egy selyem-gombolyagot. Lepke-ülte rózsa-ág, hol a bóbitád? Kő-ház, messzi ház, parazsadra ki vigyáz? Három kislány, fürge-szőke, ottan fűzött cérnát tűbe. Fűzögettek, tűzögettek, aztán virágot is szedtek, három csokor lett belőle, így tipegtek esküvőre.

Lányok-lakta messzi ház, rád most ki vigyáz? TUDOK SZÁRAZ ÁGRÓL... Tudok száraz ágról piros almát adni, vízbe vetett magból hajdinát aratni, négyökrös szekeret gyöngykagylóba zárni; csak egyet nem tudok: a lányokkal bánni. SZÜRET UTÁN `Legények:` Kürtős pogácsa, füstölt szalonna Itt van rakásra, díszlik halomba. `Lányok:` Minden kopasznak jut hajnövesztő, Minden ravasznak egy nyírfavessző. `Legények:` Minden leánynak füstös kemence, Minden legénynek tág-öblü pince. `Lányok:` Minden leánynak szép rózsa, szekfű, Minden legénynek hátára seprű. VÁSÁR I. Olcsó az alma, itt van halomba, aki veszi, meg is eszi, olcsó az alma! II. Kis trombitát vegyenek, pirosat, fehéret, lilát, sárgát, kéket! Mézesbábot vegyenek, tükrös-szivet, szépet! III. Fut a kutya-szán, kutya-szán, szalad igazán, igazán, köszörüs vagyok én, kutya-szánon futok én. IV. Van-e csizma eladó, Hóba-sárba mindig jó? Van kis csizma eladó, szép varrás a szárán, Hogyha ílyet hordanék, bizony sose bánnám.

Van-e ködmön eladó, Szélbe-fagyba mindig jó? Van kis ködmön eladó, szép hímzés a vállán, Hogyha ílyet hordanék, bizony sose bánnám. V. Érkezik a vándorcirkusz, hoznak elefántot, tarka bohóc vezeti, Füsti Pisti követi, ílyet sose látott. VI. Sátor alól kikiáltó szétnéz: "Itt látható a nagyhírű bűvész! A lábával karikázik, a kezével citerázik, az orrával orgonázik, a fülével figurázik, a szemével gurgulázik, a szájával vacsorázik!" VII. Jó márc a cseberben, csuprom telemertem. Tele van a csuprom, idd már, ki ne fusson. BIZTATÁS Hét-pupu zivatar, felássuk a kertet. Ki dolgozni nem akar, gyümölcsöt se nyelhet. Hét-karu zivatar, felmossuk a konyhát. Ki dolgozni nem akar, meghúzzuk a kontyát. Hét-fejü zivatar, tanuljuk a leckét. Ki tanulni nem akar, vegyen más fejecskét. TUDOM ÉN MÁR... Tudom én már, mit csinálok: üveges-inasnak állok, apró tükröket csinálok, annak örülnek a lányok. Tudom én már, mit csinálok: gerencsér-inasnak állok, apró babákat csinálok, azon nevetnek a lányok. Tudom én már, mit csinálok: asztalos-inasnak állok,

apró ágyakat csinálok, abban álmodnak a lányok. ÁLL A LADIK... Áll a ladik Tiszarévnél, benne ül az öreg éjfél, odvasabb a magas égnél, áll a ladik Tiszarévnél. ALSÓ VÉGEN, FELSŐ VÉGEN Alsó végen, felső végen csoda-nagy sürgés-forgás: malacok: koí! koí! disznók: röf! röf! csördít nagyokat a kondás. Alsó végen, felső végen fakapuk nyílnak máskor: tehenek: mú! mú! birkák: bee! bee! ordít nagyokat a pásztor. Alsó végen, felső végen nem öröm héjból kelni: a kacsák: zsáb! zsáb! pulykák: rút! rút! őket sose viszi senki. TÁVOLBÓL Suhogó jegenyék állnak a tó partján, a tanyánk tetejét már onnan meglátnám. Gólya a fedelén, fecske az ereszén, füstöt vet a kémény. Suhogó jegenyék állnak a domb szélén, a tanyánk tetejét már onnan megnézném. Varrogat jó anyám, szántogat jó apám, almát szed a néném. A RÁTÓTI ÜRGEPÁSZTOR A rátóti ürgepásztor álmodott egy vég kolbászról, aztán álmát felkötötte kéményben a rőzsefüstre. Majd álmodott egy kabátról, amely föl-le fut magától, a kéménybe is fölszaladt, elvitte a kolbászrudat. ROBOGÓ SZEKEREK

Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka - a tanyai kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova! az uton a kétfele meredeken árny-hegyü jegenyesor innen is, onnan is árkai mentén. A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik a csillag, e gömbölyü, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog a hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik és hugok álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek. Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog - falon a ló feje, hó-szinen a fekete, tovasuhan - ablakon és puha keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék. Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, ők maguk éberek - az uton a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik - ágyban kisfiu és huga mennyei hintafa ágain ezer üvegizmu, salátabokáju, kakukfejü tarka lovat lát. UGRÓTÁNCOT JÓKEDVEMBŐL Ugrótáncot jókedvemből, édes rózsám, járok, országút visz Fehérvárig, széles a két árok. Így tedd rá, úgy tedd rá, Rozika, Terike, Marcsa, kinek nincsen tíz tallérja, kötőféket tartsa. Kisbelényes igen kényes, ott terem a jó bor, Nagyszalonta, sok szalonka, ott vadászni jó sor. Így tedd rá, úgy tedd rá, Rozika, Terike, Marcsa, lompos, kócos, lassan billeg öreg kutya farka. Kifogtunk a Küküllőből három rocska rákot, Vásárhelynél ágyu bömböl, köpködi a lángot. Így tedd rá, úgy tedd rá, Rozika, Terike, Marcsa, hadd forogjon a huncut világ, az ő lelke rajta. ÖREG SZEKERES Magas nyárfa-sor ködben erőlködik, négy vásott kerék sárban forgolódik. Meddig megyünk, meddig: apám se tudta. Majd elfogy egyszer az ország utja. Volt nekem párom, foszlós kalácsom, két katona-fiam, mindig őket bánom. Maradt egy lányom, odaadnám ingyen, senkise kéri, mert semmije sincsen. KEZDŐDIK AZ ISKOLA

Könyv, toll, tinta, ceruza, rontom-bontom, kezdődik az iskola, csak aszondom. Kora reggel rohanás, rontom-bontom, nem könnyű a tanulás, csak aszondom. Tízpercben nagy futkosás, rontom-bontom, torkod fájdul, ne kiálts, csak aszondom. Zsemlye és vajaskenyér, rontom-bontom, morzsát szedhet az egér, csak aszondom. Énekóra, la-la-la, rontom-bontom, reng a terem ablaka, csak aszondom. Tornaóra egy-kettő, rontom-bontom, leszakad a háztető, csak aszondom. Kintről benéz egy szamár, rontom-bontom, iskolába sose jár, csak aszondom. FALUSI FIÚ A VÁROSRÓL BESZÉL A városban mindenféle van! Nagy kirakat-ablakok, mögöttük hosszú selyem, piros süveg a majmon! Mennyi lárma! villamos csörömpöl, gépkocsi morog, éjjel, éjjel távoli zeneként hallom. A városban toronyóra, száz villanyóra este ragyog mint a holdvilág! A sarkon rendőr, a lépcsőn szunnyadó anyóka, s a ligetben mennyi virág! A városban könnyű, könnyű boldognak látszani, pedig tilos a gyepre lépni, tilost jelez a lámpa szeme. Tilos, tilos, tilos: ki jön velem játszani? Sapkám hova lett? és én még megvagyok-e? ÉPÍTŐK Szív dobban, szív dobban, kalapács koppan, tűz lobban. Feszül az új híd, dörög az új gyár,

virul az ország, újra él már! Még-szebben, még-jobban kalapács koppan, szív dobban. Hej, rajta, hej, rajta, kezet ád új híd két partja! Lobog a zászló, repül az ének, szivek a légben összeérnek. Mély víznek két partja, nagy erős vashíd döng rajta. DOLGOZÓK Télen-nyáron fuvaroz a Márton, erdőn-völgyön vonatoz a Pál, Jankó buzgón szegecsel a gyárban, jó csizmákat Feri kalapál. Új lisztből süt kenyeret a Borcsa, gyárban vásznat szövöget Ilók, Zsuzskáéknál csattog az olló, így dolgoznak fürge dolgozók. KOCSI ÉS VONAT Megy a kocsi, fut a kocsi: patkó-dobogás, Megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás. Vajjon hova fut a kocsi? Három falun át! Vajjon hova fut a vonat? Völgyön, hegyen át! Zim, zim, megy a gép, megy a gép, fut a sinen a kerék, forog a kerék. Zum, zum, nagy az út, nagy az út, fekete az alagút, a masina fut. SZÉP A FENYŐ Szép a fenyő télen-nyáron, sose lepi dermedt álom: míg az ágán jég szikrázik, üde zöldje csak pompázik. Nagykarácsony immár eljő, érkezik az újesztendő. Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik. NŐL A DÉR, ÁLOM JÁR

Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is, ládd, én is, ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék. Viasz-szín, kén-sárga mennybolt alatt járnék, körülvenne kék-eres halvány téli árnyék. Kis ágat öntöznék fönn a messze Holdban. Fagyott cinkék helyébe lefeküdnék holtan. Csak sírnék, csak rínék, ha karácsony volnék, vagy legalább utolsó fia-lánya volnék. UJJÉ!VI MESE minden középre zárva Mesét mondok, dí-dá-dú, egyszer volt egy százlábú. Hát az a százlábú állat sorra számlálgatott minden lábat, eredményül mennyi jött? épp 365. Az év minden napjára jut neki 1-1 lába. Egyik csupa kulimász, a másikkal magyaráz, harmadikkal zongorázik, negyedikkel falra mászik, ötödikkel mutogat, hatodikkal cukrot ad, hetedikkel krumplit hámoz, nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz, kilencedikkel az ajtót nyitja, tizedikkel vendégeit kihajítja, tizenegyedik csak csonka, tizenkettedikkel ágyát bontja, tizenharmadikat leharapták, tizennegyedikkel fog vakmacskát, tizenötödikkel koccint,

tizenhatodikkal pöccint, tizenhetedikkel fociz, tizennyolcadikkal kocsiz, tizenkilencedikkel sántikál, a többivel fürgén szaladgál. Ahány lába - mert nem dőre - éppen annyi adománya az újesztendőre: minden napra jut 1-1, a sok kicsi sokra megy. ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGOK Pulyka melle, malac körme, liba lába, csőre - Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre? Tiszta ötös bizonyítványt, tiszta nyakat, mancsot, nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, hóvirág harangját, őszre fehér új kenyeret, diót, szőlőt, almát. A fiúknak pléh harisnyát, ördögbőr nadrágot, a lányoknak tűt és cérnát, ha mégis kivásott. Hétköznapra erőt, munkát, ünnepre parádét, kéményfüstbe disznósonkát, zsebbe csokoládét. Trombitázó, harsonázó, gurgulázó gégét, vedd az éneket a szádba, ne ceruza végét. Teljék be a kívánságunk, mint vízzel a teknő, mint negyvennyolc kecske lába százkilencvenkettő. ÚJESZTENDŐ Új esztendő küszöbét hó fedi, örökzöldjét zivatar tépkedi. Újesztendő fut tovább: fény-özön, virágnyitó kikelet ránk köszön.

Aztán az év közepe, nyár heve, megérik a gabona sűrüje. Túl az esztendő felén itt az ősz, piros, kék gyümölcs virít, lomb esőz. Túlsó küszöbét megint fedi hó. Ha nem töltöd hasztalan, az a jó. NAGY A HÓ Nagy a hó igazán, fut a sí meg a szán, hejhó! Lecsuszik a Mari meg a Ferkó. PESTI DUNA-PART TÉLEN Lassú felhő-árnyék száll a jég fölött, nagy folttá terülve a két part között, majd odébb húzódik a Lánchídon át, választ vánkosául egy zöld kupolát, ott se vár sokáig, tovább szálldogál, és mögötte lassan jő az esthomály. ÉPÜL AZ ORSZÁG Sok új ház, mint kislányok sora: piros kendő, habfehér ruha, ha felgyúlnak esti villanyok, rajtuk arany-koszorú ragyog. Hegyen-völgyön robog a vasút, döng a vashíd, búg az alagút. Fönn a légben száll a gépmadár, szárnyán csillog kényes napsugár. Országszerte sok új gyár dörög, mint száz legény-csizma dübörög, tág világba, jövendőbe lép. Buzgón épít jobb hazát a nép.

AZ ERZSÉBET-HÍD TÉLEN Kel a hajnal tüzes íve, tarajos köd szegi árnnyal. Budapestre s Duna-vízre sokezer hópihe szárnyal. Hol a két part sűrü ház-sort emel, egymás felé fordít: a habon reng szines árny-folt, a folyón át feszül új híd. ooo ÍGY MEG ÚGY ooo VOLT EGY SZÉP LÁDIKA Volt egy szép ládika, nőtt benne egy almafa, én azon az almafán dinnyét szedtem délután. Nagyot ugrott Sárika, beszakadt a ládika. REGÉLŐ Három görbe legényke, róka rege róka, tojást lopott ebédre, róka rege róka, lett belőle rántotta, róka rege róka, a kutya lerántotta, róka rege róka. Egyik szidta gazdáját, róka rege róka, másik meg a fajtáját, róka rege róka, harmadik az ükapját, róka rege róka, hozzávágta kalapját, róka rege róka. KERGETŐ Róka-róka réten, fuss a holdas égen, hagyd itt lenn a házat, erdőt, kapsz nyakadba ezüst csengőt, fényes felhőn csilingelhess, csillagokkal versenyezhess, hallihé-hallihó! azt hiszik, hogy kis csikó. TÁNCNÓTA Van-e szoknya eladó, tarkabarka suhogó, a derékra simuló, nyárba-télbe jó?

Nincsen szoknya vehető, csak egy régi lepedő, ráncos, rojtos, repedő, üsse meg a kő. Van-e csizma eladó, patkós sarka kopogó, szattyán-szára ropogó, sárba-vízbe jó? Nincsen csizma vehető, csak egy rozzant tekenő, ócska egér-etető, üsse meg a kő. HOSSZÚ AZ UTCA Hosszú az utca, aki végigjárja, tíz kutya, száz kutya kaffog utána. Hosszú a ház-sor, aki végigjárja, tíz virág, száz virág bókol utána. BÉKA A FA TÖVÉN Béka a fa tövén, ezeréves, csodavén. Ugrik a kövön át, keresi a vacsorát. Nem kell neki libamáj, szúnyogokra foga fáj. Nem kell neki tele tál, bogarakat vacsorál. VASKALAP Volt nekem egy vaskalapom, elvitte a béka, ott diszeleg most a tavon ócska maradéka. Gyönyörüszép vaskalapom diszeleg a tóban, nagyon kértek, adjam nekik, elvihetik, jól van. A BIRKA-ISKOLA Egyszer volt egy nagy csoda, neve: birka-iskola. Ki nem szólt, csak bégetett, az kapott dicséretet. Ki oda se ballagott,

még jutalmat is kapott, így hát egy se ment oda, meg is szűnt az iskola. A KUTYA-TÁR Harap-utca három alatt megnyílott a kutya-tár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülü Aladár. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülü Aladár! Húsz forintért tarka kutya, tízért fehér kutya jár, törzs-vevőknek öt forintért kapható a kutya már. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülü Aladár! KUTYABÁL Árkon-bokron kutyalakodalom, kis virágos faházak, uszkár-bőgő, puli-citera szól, réten-erdőn bokáznak. Csont, kolbászhéj emeletesen áll, tejfölös dézsa, rocska, árkon-bokron ropog a kutya-bál, elszalad mind a macska. A LEVES KÉSZÜL Kutyateszi Bálint, Csókaviszi Benedek, Kocsihasu Péter, Csukaszemü Pál megeszi a szöcskét, fapapucsot, egeret, de ha leves készül, mindnek hasa fáj. LILA BOGÁNCS Elindult a lila bogáncs tüskés bugyogóban, indán futott az ebszőlő zöld selyem alsóban. Addig mendegéltek, patikushoz értek, kinyílott az ablak, kérőre bukkantak. "Dehogy megyünk a házadba, mert megfőzöl minket, inkább árokszélre dobjuk az ingünket,

táncot pőrén járunk, holdsugár a párunk. Egy, kettő, három, hopp! Minket ugyan meg nem lop." MESE Egy hegy megy. Szembejön a másik hegy. Ordítanak ordasok: Össze ne morzsoljatok! Én is hegy, te is hegy, nekünk ugyan egyremegy. KERESZTÖLTÉS kövér béka tavon hintáz árnyék moccan akác ágán habos virág szirom ezer csillag mellett felhő fátyol A PAPUCS A papucs fölfutott a fára, benn se volt Kitikati lába. A papucs rálapul egy ágra, odalenn Kitikati várja. HÁROM MADÁR Három madár tollászkodik a faágon, három lányom férjhezadni nagyon bánom. De mivel már nagyra megnőtt mind a három, férjhezadom valamennyit még a nyáron. DÁRDA-HEGYÜ KÉK JEGENYE-SZÁL Dárda-hegyü kék jegenye-szál messzi mezőn odatűzve áll, feje köré puha örvényt vet a szél, suttogó dala kél. Síkság, messzi hegyek, magas ég, nyilallik az üres messzeség. Törzse körül nő és fogy a hegyes árny, zúg a lomb, a magány. DÉLI FELHŐK

Domb tövén, hol nyúl szalad, s lyukat ás a róka: nyári fényben, napsütésben felhőt les Katóka. Zöld fűszál az ajka közt, tenyerén az álla... A vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Elől úszik Mog király, kétágú az orra, feje fölött koronája, mint a habos torta. Fut mögötte a bolond szélesen nevetve - nagy púpjából szürke kígyó nyúlik az egekbe. Törött kordén utazik egy kopasztott kánya, s haját tépve Bogyóvére, a király leánya. És utánuk cifra ház gördül sok keréken, benn a cirkusz hercegnője öltözködik éppen. Száz ruháját, ékszerét odaadná szépen, csak egy hétig futkoshatna lenn a nyári réten. VÖRÖSHAJÚ LÁNYOK Vöröshajú lányok, mint a gondolat, felröppennek éjjel holdvilág alatt. Este vizet hoznak, szalmát, tüzifát, sürögnek, kacagnak, mint a jó család, kisöprik az udvart, csakúgy bizsereg - ki hinné, hogy éjjel hol vannak ezek! Manci, a nagyobbik, füstön lovagol; Joli most bújik ki az eresz alól. Vöröshajú lánnyal ne kezdj sohasem... Fogjátok meg - ott száll -

viszi a szivem! TÓPART Paskol Magda, Zsuzska, Juca, úszik, bukik, mint a ruca, kék, piros, zöld fürdőruha, a víz habja fátyolpuha. Merül Juca, kapd el, buta! Ül a horgász hosszú bottal, mint egy szobor, oly nyugodtan. Majd a karján mutatja: ekkora volt a potyka! Potyka, harcsa főzi Marcsa, segít neki Akadék Adorján. A Nap nézi, gőzét érzi, mintha szúnyog csipkedné az orrán. SZOMSZÉDOK I. "Adjonisten, szomszédasszony! Hova megy a szomszédasszony?" "Hát ide, aztán oda át, kéne egy kis hogyhíjják." II. "Jobb lesz nálunk odaát, elzártuk már a kutyát!" "Oda sose mennék én már, a kuvasz a kertben sétál!" III. "Hova indult Pál?" "Szélvészt kalapál!" "Hova tűnt Erzsók?" "Vitték a rigók!" ÖREGANYÓ Ha tücsök leszek, fekete tücsök, majd megállj, még visszahívnál - Nem lesz, aki ágyba küldjön, és az orrod megtörölje, mászkálhatsz a kerítésen, pottyanhatsz a csunya földre. Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó...

Lesz akkora házam, mint a makk-héj, meg se mutatom neked, holdfényt fonok békarokkán, mák-olvasót pergetek. Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó... Majd kérnél tőlem süteményt, de nem ülök a pamlagon: nedves fű közt lakom, harmatgyöngy ablakom, majd megállj, még visszahívnál - PLETYKÁZÓ ASSZONYOK Juli néni, Kati néni - letye-petye-lepetye! - üldögélnek a sarokba, jár a nyelvük, mint a rokka - letye-petye-lepetye! - Bárki inge, rokolyája - letye-petye-lepetye! - lyukat vágnak közepébe, kitűzik a ház elébe - letye-petye-lepetye! - ÍGY MEG ÚGY Furcsa ember az irígy, torkán mérges a mirígy, egyszer úgy, egyszer így, az irigynek sohse higyj! Furcsa ember a hazug, nyelve csípős, mint a lúg, egyszer így, egyszer úgy, hogy igazat sose tudj. KANÁSZTÁNC Volt nekem egy cimborám, mosakodni restellt, kéményseprő fogta meg, vitte a kis embert. Volt nekem egy cimborám, nem volt soha tiszta, aki arra rátalál, mégis hozza vissza. SEHALLSELÁT DÖMÖTÖR Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör,

mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. Azt gondolta, hogy a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók, ottan sülnek a cipók. Azt hitte, hogy szűcs az ács, zabszalmát sző a takács, sziklát aszal a szakács, libát patkol a kovács. Míg más olvasott meg írt, ő csak ordítani bírt, megette a könyvlapot, s utána tintát ivott. Csak azt mondom: Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. ORBÁN Alva jár az Orbán, tornyot visz az orrán, trombitások ülnek benne három szekér polyván, hú! trombitások három szekér polyván. Fújják egyre többen, polyva szerteröppen, rémes álmot lát az Orbán polyva-fellegekben, hú! rémes álmot polyva-fellegekben. HARAGOSI Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi, din don diridongó. Ha kiborul az a kocsi, leröpül a Haragosi, din don diridongó. Fut a havon a fakutya, vele fut a retyerutya, din don diridongó. Ha kiborul a fakutya, lepotyog a retyerutya, din don diridongó. FÜSTÖS RAJKÓK Füstös rajkók kimentek

játszani, füzes érre játszani kimentek. Bűvös hangú fűzfasípot gyártani békás partra pihentek. Füstös rajkók zenéltek szépeket, szittyós lápnak szépeket zenéltek. Vízi lánynak titkot súgtak, édeset, hujjogattak a szélnek. Füstös rajkók - tillári, tüllülü - így fütyültek: tüllülü, tillári - kedvüket a búborékos, mély sürü, sej, nem győzte csodálni! TÚL, TÚL... Túl, túl, messze túl, mi van a hegyen messze túl? Hej, a hegyen messze túl lófej-széles ibolya virúl. Túl, túl, messze túl, mi van az ibolyán messze túl? Hej, az ibolyán messze túl Jancsi mosogat, Kati az úr. CSUPA FEHÉR Reggel süt a pék, süt a pék Gezemice-lángost. Rakodó nagyanyó Beveti a vánkost. Reggel nagy a hó, nagy a jég, Belepi a várost. Taligán tol a pék Gezemice-lángost. A LIBA PÉK Haragos a Liba pék, a kenyere odaég. Liba pék, te Liba pék, gyere, Liba pék! Ha kisasszony volnál, nem morognál, lágy meleg cipóért kicsi fehér fejkendőben kényesen hajolnál! Ma dühös a Liba pék: csuda-sok a potyadék, a perece nem elég, kenyere meg odaég.

Liba pék! szegény Liba pék! Ha menyecske volnál, nem búsulnál, három derék péklegényed fűtené a kemencédet, királyasszony volnál! Liba pék! a te bajod is elég! Liba pék! a kenyered odaég! ELINDULT, ELINDULT... Elindult, elindult Gáspár messzeföldre, három betüje lemaradt, Gás falu lett belőle, három betüje odaért, pár lett belőle, született öt gyerekük, kettő fiú, kettő lányka, ötödik meg vice-pápa. ELMEHETSZ A VILÁGBA Elmehetsz a világba hiredér', rólad cincog a zsákban az egér! De szomoru valóban, ugyebár: rólad ordít az ólban a szamár! Elmehetsz a hiredér' világba, rólad cincog az egér a zsákba! De szomoru ugyebár, valóban: rólad ordít a szamár az ólban! A PAPRIKAJANCSI SZERENÁDJA Gyönge fuvallat a tóba zilál, fények gyöngysora lebben. Sóhajom, árva madár-pihe, száll elpihen édes öledben. Tárt kebelemben reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc. Szép szemeidtől vérzik az ég, sok sebe csillagos ösvény. Egy hajfürtöd nékem elég: sok sebemet bekötözném. Hull a fürészpor, sorvad a kóc: meghal érted a Jancsi bohóc. Tálad a rózsa, tükröd a Hold, ajkadon alkonyok égnek, Víg kedvem sürü búba hajolt, téged kérlel az ének. Hogyha kigyullad a szívem, a kóc, nem lesz többet a Jancsi bohóc.

ooo PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ ooo ERDŐT JÁRUNK Erdőt járunk, árkot lépünk, bükkfa-lábunk, venyige-térdünk, szél se tudja, merre térünk, jegenye-sudaras utakon élünk. Zsong a kis szél, zúg a nagy szél, bokrot bolygat, bele ne vesszél. Néha nyár jön, néha nagy tél, ha üres a szatyor, eleget ettél. ESŐVERT TÁRSASÁG Jön a kocsi, most érkeztünk, alaposan eltévedtünk, derekasan áztunk-fáztunk, no de kicsit elnótáztunk. Jegenyefa ingó-bingó, odaül az ázott holló, teregeti csapzott tollát, keserüli holló-voltát. ÉDES FÁRADTSÁG Szántáson át, toronyiránt soká ballagni jó! Az édes fáradtság belep, mint forró, lágy folyó. És este gyorsan ágyba vágysz, nem kéne ringató. A teljes alvás rádgurúl mint nagy sötét golyó. LEÁNY-MONDÓKA A KATICABOGÁRHOZ Pettyes Kata, bontsd ki a szárnyad, a szárnyad: hol a malom, ahol őrlik a tiszta buzámat? Pettyes Kata, szállj-szállj toronyra, tetőre: hol a falu, hova visznek engem esküvőre? TILLILLI-TALLALLA