ADÓVILÁG 97 végzôk áfa kötelezettsége Azon adózók, tanulók, könyvelôk és egyéb érdeklôdôk, akik végre úgy gondolták, hogy kezdik átlátni az Áfa törvény szövevényes rendszerét, azok a tárgyi mentességhez automatikusan mindenféle kötelezettség (fizetési, bevallási, számlaadási) alóli mentességet kapcsolnak. Ezért - szembesülve a cikk hosszával is - a semmirôl hosszan írás mûvészének és/vagy a szerzô súlyos szakmai eltévelyedésének tudják be a témaválasztást. Sajnos ôket ki kell ábrándítsam! A tárgyi mentességet választók nem lélegezhetnek fel megkönnyebbülve, hogy ezzel le is tudták mindennemû áfával kapcsolatos kötelezettségüket. Ezek után már csak az maradt hátra, hogy sorra vegyük ezeket a kötelezettségeket! A tárgyi mentesség fogalma: Hiába lapozgatja végig akárki is figyelmesen az Áfa törvényt, nem fogja megtalálni a fogalom definíciószerû magyarázatát. Útmutatást az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban Áfa törvény) 30. -a és a 2. számú melléklete ad. Az Áfa törvény 2. számú melléklete tartalmazza azokat a termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat, amelyek az Áfa törvény 30. (1) bekezdése alapján mentesek az adó alól. A tárgyi mentesség, mint ahogy neve is árulkodik róla, valamilyen, a jogalkotók által meghatározott tárgyhoz kapcsolható kedvez- mény. Tehát amennyiben az adózó olyan terméket értékesít vagy olyan szolgáltatást nyújt, amelyet az Áfa törvény 2. számú melléklete tartalmaz (pl. a fogtechnikus mûfogsort ad el), akkor a tárgyi adómentesség a törvény erejénél fogva kötelezô, nem függ a tevékenység folytatásának személyes vagy más egyéb körülményétôl. Három szempont alapján válogatják be a jogalkotók a termékértékesítéseket és a szolgáltatásnyújtásokat az Áfa törvény 2. számú mellékletébe: a tevékenység végsô fogyasztója maga a közösség (pl. 2. számú melléklet 13. pontja: közigazgatás, társadalombiztosítás); a tevékenység finanszírozása olyan, hogy az utolsó értékesítési fázisban nem keletkezne fizetendô adó, mert a belföldi végsô fogyasztó jellemzôen ingyen jut a szolgáltatáshoz (pl. 2. számú melléklet 18. pontja: humán-egészségügyi ellátás, 2. számú melléklet 19. pontja: szociális ellátás); a tevékenység forgalmiadó-rendszerbeli integrálása technikailag nem, vagy csak aránytalanul nehezen oldható meg (pl. 2. számú melléklet 5. pontja: postai szolgáltatás). Azonban a tárgyi mentesség válogatottjába bekerülés nemcsak elônyökkel jár. Hiszen míg az Áfa törvény 30. (1) bekezdése azt a kedvezményt biztosítja, hogy a tár- gyi mentes tevékenységet végzô adózónak nem keletkezik adófizetési kötelezettsége, addig az Áfa törvény 33. (1) a) pontja szerint a tárgyi mentes tevékenység folytatásához beszerzett termékek, igénybe vett szolgáltatások árában (díjában) foglalt adó nem vonható le. A kizárólag tárgyi mentes tevékenységet végzôk adókötelezettségei: 1. Bejelentési kötelezettség: Az adózás rendjérôl szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 22. (1) bekezdése szerint a kizárólag tárgyi mentes tevékenységet végezni szándékozó adózó az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejûleg köteles nyilatkozni arról, hogy kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez. A bejelentést az adóhatósághoz benyújtandó adatbejelentô lapon kell megtenni. Az adószámos magánszemélyek a 101, az egyéni vállalkozók a 101/E, a cégbejegyzésre kötelezettek a 201/T jelû nyomtatványon tesznek eleget bejelentési kötelezettségüknek. Mi a teendô a tevékenységi körben történô változás esetén? a) Amennyiben áfás tevékenységet végzô adózó adott év júniusában megváltoztatja tevékenységi körét, így pl. a korábbi csempekereskedô 2006. júniusától bezárja üzletét, és a jövôben inkább angol magánórákat ad, akkor az Art. 22. (2) bekezdése alapján csak a változást
98 ADÓVILÁG megelôzô adóév utolsó napjáig teheti meg ún. változás-bejelentését. Ez esetünkben azt jelenti, hogy az ex-csempekereskedônknek 2006. júniusától decemberéig mindenképpen be kell nyújtania - a vélhetôen nullás - áfa bevallásait. A változásbejelentési (az adószámos magánszemélyek esetében a 102, az egyéni vállalkozók esetében a 102/E, a cégbejegyzésre kötelezettek esetében a 202/T jelû) nyomtatványt tehát 2006. december 31-ig kell benyújtani az adóhatósághoz. b) Amennyiben a kizárólagos tárgyi mentes tevékenységet végzô adóalany 2006. júniusában áfás tevékenységbe kezd, azt (a nem adószámos magánszemély kivételével) az adózónak nem kell külön bejelentenie az adóhatósághoz. Ez az ún. egyablakos rendszer elônye: elegendô az adózónak bejelentenie a Cégbírósághoz, vagy egyéni vállalkozó esetében a körzetközponti jegyzôhöz, így errôl az adóhatóság értesül. Ezen bejelentéssel nem érdemes spórolni, hiszen a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 53. (1) bekezdése alapján illeték és közzétételi költségtérítés megfizetése nélkül lehet bejelenteni a cégbíróságon, ha a változás a cég tevékenységi körét érinti. Ebben az esetben viszont adózónknak bevallási kötelezettsége keletkezik, hiszen a késôbbiekben bôvebben kifejtésre kerülô Áfa törvény 48/A. -a csak akkor mentesíti adózónkat a bevallási kötelezettség alól, ha kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez. Vagyis adózónknak negyedévente be kell nyújtania a 65-ös számú áfa bevallást. 2. Bizonylatolási kötelezettség: Az Áfa törvény 43. (3) bekezdése alapján a kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végzô adóalany számlaadási kötelezettségének a számvitelrôl szóló törvény bizonylatokra vonatkozó elôírásainak megfelelô egyéb bizonylattal is eleget tehet. A számvitelrôl szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban Sztv.) 166. (2) bekezdésének elôírása szerint a számviteli bizonylatnak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem elôtt kell tartani. Egyetlen lényeges elemet mindenképp tartalmaznia kell a kizárólag tárgyi mentes tevékenységet végzô által kiállított bizonylatnak: a tárgyi adómentességre történô egyértelmû utalást. (Így pl. elfogadható az, ha az adó mértéke rovatba legalább a TAM rövidítés szerepel.) 3. Bevallási kötelezettség: Az Áfa törvény 48/A. -a szerint az az adóalany, aki (amely) bejelentkezésekor kizárólag tárgyi adómentes termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást végzôként jelentkezett be, mentesül az adott adómegállapítási idôszakra vonatkozóan az adóbevallási és megállapítási kötelezettség alól, ha az adott adómegállapítási idôszakban kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez, és a 40. (2) bekezdése szerint adó fizetésére nem kötelezett. Az idézett jogszabályhelyet figyelmesen olvasókat nem fogja meglepni az, hogy mégis keletkezhet a kizárólagos tárgyi mentes tevékenységet végzôk esetében bevallási kötelezettség, hiszen a jogalkotók két együttes feltétel meglétéhez kötötték a bevallási kötelezettség alóli mentességet: 1. az adott adó-megállapítási idôszakban kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végezzen, és 2. ne legyen az Áfa törvény 40. (2) bekezdése szerint adó fizetésére kötelezett! Vagyis amennyiben akár csak az egyik feltétel nem teljesül, adózónk a szokásos esti sorozat végigizgulása helyett láthat neki a 65-ös áfa bevallás kitöltési útmutatójának böngészéséhez, majd végül a nyomtatvány kitöltéséhez. Mikor keletkezik a kizárólag tárgyi mentes tevékenységet végzô adózónak az Áfa törvény 48/A. - ában foglaltak ellenére mégis bevallási kötelezettsége? I. Belföldi termékértékesítés esetén keletkezô adókötelezettség végzô adózók gyakran esnek abba a hibába, hogy az adómentes státusz kényelmének elônyeit túlságosan is kiélvezve, elsiklanak az Áfa törvény 39. (3) a) pontja fölött. 39. (3) Ha a rendeltetésszerû használatbavétel hónapjától számított 60 hónapon, illetve - ha a
ADÓVILÁG 99 tárgyi eszköz ingatlan - 120 hónapon belül a tárgyi eszközt - ideértve a személygépkocsit is - értékesítik, az adóalany az értékesítés hónapjára, valamint a jelzett idôszak hátralevô hónapjaira idôarányosan esô elôzetesen felszámított adó összegét a) véglegesen levonhatja, amennyiben a tárgyi eszköz értékesítése miatt az adóalanyt adófizetés terheli, vagy terhelné akkor, ha azt belföldön teljesítené; Ez a sokak számára nehezen értelmezô jogszabályhely cikkünk témáját valójában két esetben érintheti: a) cégautó értékesítése, b) bármely más tárgyi eszköz értékesítése, amennyiben a beszerzésekor áfás volt. Tehát a fent idézett jogszabályhely azt jelenti, hogy pl. ha adózónk 2005. decemberében vett egy új személygépkocsit (áfásan), majd azt 2006. áprilisában eladta, akkor egyrészt a személygépkocsi értékesítése után áfa fizetési kötelezettsége, másrészt az Áfa törvény 39. (3) bekezdése alapján arányos levonási jogosultsága keletkezik. Tehát adózónk levonhatja a személygépkocsi beszerzésekor megfizetett áfa öszszeg 56/60-ad részét. (Hiszen csak a használatbavétel hónapjától számított 4 hónapig használta a személygépkocsit, ezért erre a négy hónapra adózónk nem élhet levonási jogával.) Ebben az esetben adózónknak szintén be kell nyújtania 65-os áfa bevallást negyedévet követô hó 20. napjáig. A félreértelmezések elkerülése végett lássuk, hogy a fenti elmélet, hogy mûködik a valóságban. A cég marketing politikájára is oda figyelô adózónk 2005. januárjában vesz egy Mazda 6-os személygépkocsit (6 millió+áfa) 7,5 millió forintért. Majd 2005. novemberében mikor felfedezi, hogy létezik egy sportos változata is ezen típusnak, eladja a már tizenegy hónapos kocsit (4 millió+áfa) 5 millió forintért. Ebben a konkrét példában az adókötelezettség (és jogosultság) a következôképpen alakul: az öt millió forintos eladási ár az áfát is tartalmazza, hiszen a személygépkocsi értékesítés nem tárgyi mentes értékesítés, vagyis mindenféleképpen áfát kell felszámítania adózónknak. Így a 65- os bevallásban 1 millió forint fizetendô áfát kell vallania. E mellett (a fent már hivatkozott Áfa törvény 39. (3) bekezdése alapján levonási jogosultsági is keletkezik. 2005. januárjától novemberéig használta a személygépkocsit. A levonási jogosultság az értékesítés hónapjától számítható, tehát esetünkben 2005. novemberétôl. Adózónk az Áfa törvény 39. (3) bekezdésében meghatározott 60 hónapból, 10 hónapra (2005. január-október közti idôszak) nem élhet levonási jogosultságával, a maradék 50 hónapra viszont igen, vagyis 1.250.000 forint levonási jogosultsága keletkezik, amelyet az áfa bevallásban célszerû feltüntetni, hiszen így példákban az elszámolandó adó 250.000 forint. A cikket figyelmesen olvasók számára biztosan feltûnt, hogy egy helyütt beszélhetünk levonási jogosultságról: cégautó vagy egyéb tárgyi eszköz 5 éven (60 hónapon) belüli értékesítése esetén: amikor arányosan levonásba helyezhetô az elôzetesen felszámított áfa. Ez esetben az adóbevallás kitöltését követôen egy újabb problémával fog szembesülni adózónk, amennyiben a levonásba helyezett összeghez ténylegesen hozzá szeretne jutni. A példánkban szereplô adózó is szembe találja magát ezzel a problémával, hiszen - 250. 000 forint lesz az elszámolandó adója. Azonban az áfa levonási jogosultság nem eredményez automatikusan visszaigénylési jogosultságot is. Az Áfa törvény a visszaigénylést (vagyis amikor a visszajáró elszámolandó adót az adóhatóság kiutalja) szigorú feltételekhez köti, amelyet az Áfa törvény 48. -a határoz meg. Így adózónk az esetek döntô többségében legkorábban az Áfa törvény 48. (3) d) pontja alapján a jogutód nélküli megszûnéskor a záró adóbevallás benyújtásában igényelheti vissza az áfát. Még egy speciálisnak nevezhetô esetben keletkezik bevallási és fizetési kötelezettsége a kizárólagos tárgyi mentes tevékenységet végzô adózóknak. Ezt pedig az Áfa törvény 40. (2) bekezdése határozza meg, amely szintén nem tartozik az Áfa törvény elsô olvasásra könnyen érthetô szakaszai közé. 40. (2) A 15. (2)-(5) és (11) bekezdéseiben, valamint a 15/A. -ban felsorolt szolgáltatásoknál az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelô adóalany fizeti, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a
100 ADÓVILÁG legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén. Ez azt jelenti, hogy pl. abban az esetben, ha adózónk egy ausztrál vagy egy szlovák adótanácsadótól rendel meg egy székhelyáthelyezés adó- és járulékvonzatait vizsgáló tanácsadást (Áfa törvény 15. (5) d) pontja), akkor az áfát az adózónknak kell megfizetnie, és természetesen ezt hivatalosan is az adóhatóság tudomására kell hoznia, tehát be kell nyújtania a 65-os áfa bevallást. Az adótanácsadási szolgáltatás után megfizetett áfát viszont valószínûleg nem fogja tudni levonásba helyezni az Áfa törvény 33. (1) a) pontjának tiltó rendelkezése miatt. II. A Közösségi kereskedelmi kapcsolat miatt keletkezô adókötelezettség A már hivatkozott Art. 22. (1) bekezdése alapján az általános forgalmi adó alanyának a bejelentéskor nemcsak arról kell nyilatkoznia, hogy kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez, hanem arról is, hogy a Közösség más tagállamában illetôséggel bíró adóalannyal kíván-e kereskedelmi kapcsolatot létesíteni. A kereskedelmi kapcsolat fogalmának meghatározása miatt érdemes egy rövid kitérôt tenni: A kereskedelmi kapcsolat fogalmába a termékértékesítés, -beszerzés illetôleg a szolgáltatásnyújtás és igénybevétel tartozik. Azonban az Áfa törvény a szolgáltatások tekintetében szûkíti a fogalmat, ugyanis azok a szolgáltatások tartoznak a kereskedelmi kapcsolat fogalmába, amelyeknél a teljesítés helyét a szolgáltatást megrendelô székhelye, telephelye, szokásos tartózkodási helye határozza meg, ha a szolgáltatást megrendelô a szolgáltatás nyújtó illetôsége szerinti tagállamtól eltérô tagállamban nyilvántartásba vett adóalany. (Ez az a kereskedelmi kapcsolat, amelyet nemcsak a hazai, hanem közösségi adózók is gyakran saját javukra félreértelmeznek. Ebbôl a félreértelmezésbôl adódik az, hogy sok közösségi adószámmal rendelkezô Közösség más tagállamában illetékes adózó gondolja úgy, hogy ha pl. Magyarországon igénybe veszi a Hajas Szalon teljes fodrászati szolgáltatását, akkor Magyarországon nem kell áfát fizetnie. Ebben a kérdéskörben több félreértést kell eloszlatni. Egyrészt lényeges az, hogy a Közösség más tagállamában illetékes adózó adóalanyiságát eredményezô gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik-e a fodrászati szolgáltatás igénybevétele. Így pl. egy színész vagy egy modell adózónál ez elfogadható, azonban pl. egy terítô-gyáros adózónál, aki az esküvôjére csináltatja meg a haját nem feltétlenül igazolható. De ugyanezen elv alapján Magyarországon köteles megfizetni az áfát a példánkban szereplô színész vagy terítô-gyáros adózó is, amennyiben a szálloda melletti kis közértben bevásárol. Másrészt a kereskedelmi kapcsolat fogalmából azon szolgáltatásnyújtások, amelyek teljesítési helye Magyarország (Áfa törvény 15. (1)-(4) bekezdései) ki vannak zárva. Ilyen a fodrászat-kozmetikai szolgáltatás is, amelynek a teljesítés helyét az Áfa törvény 15. (1) bekezdése alapján kell megállapítani.) 1. folytató adóalanynak a Közösség más tagállamából történô termékbeszerzései Különbséget kell tenni értékhatár alatti és a fölötti beszerzések között. Az értékhatár (ismertebb nevén: küszöbérték) 10 000 Euró (ez a cikk írásakor mintegy 2,7-2,8 millió forintot jelent). A küszöbérték számításakor a Közösség más tagállamából beszerzett termékek áfa nélkül számított értékét kell összesíteni adóéven belül. Nem számít bele az értékhatárba az új közlekedési eszköz ellenértéke és a belföldön jövedéki adó köteles termék ellenértéke. 1. a) Adózónk választás alapján: folytató adóalanynak a Közösség más tagállamából történô, értékhatár alatti beszerzései után akkor van áfa-kötelezettsége, ha e beszerzései tekintetében belföldi adókötelezettséget választ. Az Art. 22. (6) bekezdése alapján adózónk a tárgyévet megelôzô évben értékhatár alatt szerzett a Közösség más tagállamából terméket, akkor a belföldi adókötelezettség választására vonatkozó bejelentését a tárgyévet megelôzô év utolsó napjáig kell megtennie. Ha viszont adózónknak a tárgyévet megelôzô évben nem volt a Közösség más tagállamából termékbeszerzése, akkor ez irányú választását a tárgyévi elsô Közössé-
ADÓVILÁG 101 gen belüli beszerzését megelôzôen kell bejelentenie. Nem feltétlenül érdemes élni a választás lehetôségével, hiszen annak ellenére, hogy 2006. január 1-jei hatállyal az általános mértékû áfa kulcs 20%-ra csökkent, még mindig több azoknak tagállamoknak a száma, ahol az áfa kulcs 20%-nál alacsonyabb.) 1. b) A törvény kötelezése okán (Art. 22. (5) bekezdése): Ha az adózó nem választott az elôzô pont alapján belföldi adókötelezettséget, mérlegelés nélkül, akkor köteles közösségi adószám kiadását eredményezô bejelentést tenni feltéve, hogy az általa beszerzett termékek ellenértéke átlépi a küszöbértéket, tehát meghaladja a 10 000 Eurót. A belföldi adókötelezettség arra a termékbeszerzésre vonatkozik elôször, amelynek értékével az adóalany a küszöbértéket túllépi. Az Áfa törvény 48/A. -a alapján az adózó akkor mentesül az adóbevallási és adó-megállapítási kötelezettség alól, ha az adott adó-megállapítási idôszakban kizárólag tárgyi mentes értékesítést végez. Tekintettel arra, hogy ez a feltétel nem teljesül, a közösségi adószámmal rendelkezô adózóa következô adókötelezettségei keletkeznek: a) A Közösség más tagállamában illetôséggel bíró adóalanytól megvalósított termékbeszerzése utáni áfát az adófizetési kötelezettség keletkezését követô hó 20. napjáig kell bevallania a 86-os Áfabevallás az Európai Közösség más tagállamából történt beszerzések esetén elnevezésû nyomtatványon. b) A beszerzést terhelô adó szintén az adófizetési kötelezettség keletkezését követô hó 20. napjáig fizetendô be az államkasszába. c) Negyedévenként, a negyedévet követô 20-ig a beszerzésekrôl a 61-es számú összesítô nyilatkozatot is be kell nyújtani. Nem terheli bevallási kötelezettség ( 86-os bevallás) azon idôszakra vonatkozóan, amelyekben a Közösség más tagállamából történô termékbeszerzése nem volt.) 2. folytató adóalany Közösség más tagállamába történô termékértékesítése Az Art. 22. (11) bekezdése alapján adózónak a Közösség más tagállamában illetôséggel bíró adóalanynak történô termékértékesítéshez kapcsolódóan ezen értékesítését megelôzôen kell közösségi adószámot kérnie az adóhatóságtól, ha az értékesítés belföldön adóköteles lenne. Az adózó adókötelezettsége ebben az esetben a következôképpen alakul: a) A 65/650-es áfa bevallást kitöltése és az adófizetési kötelezettség keletkezését követô hó 20. napjáig történô benyújtása. b) 61-es számú összesítô nyilatkozat kitöltése negyedévenként, a negyedévet követô 20-ig történô benyújtása. c) Az adó megfizetése a bevallás benyújtásával egyidejûleg. 3. folytató adóalany szolgáltatásai A 2005. január 1-jétôl hatályos szabályok alapján (Art. 22. (5) bekezdése) az adózót közösségi adószámának megállapítás végett bejelentési kötelezettség terheli, ha az Áfa törvény 15. (5) bekezdése és/vagy a 15/A. -a szerinti szolgáltatást az Európai Közösség más tagállamában illetôséggel bíró adóalanynak nyújt, illetôleg tôle ilyen jellegû szolgáltatást igénybe vesz. Áfa levonási jogosultság: Az Áfa törvény 33. (1) a) pontja szerint nem vonható le az elôzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást közvetlenül a 30. (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja. A levonási tiltás következtében tehát pl. egy finn reklámügynökség által adózónknak nyújtott szolgáltatás után az áfát (teljesítési hely Magyarország az Áfa törvény 15. (5) c) pontja alapján) az Áfa törvény 40. (2) alapján adózónknak kell megfizetnie. Azonban a reklámügynökség szolgáltatását adózónk közvetlenül tárgyi mentes tevékenységéhez használja fel, ezért levonásba nem helyezheti. Remélem cikkemmel sikerült egy viszonylag átlátható képet kialakítani a kizárólag tárgyi mentes tevékenységet folytatók Áfa törvényben gondosan elrejtett adókötelezettségével kapcsolatosan. Azért a fôszabályról senki ne feledkezzék meg! Hiszen fôszabály szerint a kizárólag tárgyi mentes tevékenységet végzô adózó nem számíthat fel áfát, vagyis azt nem is kell megfizetnie, másrészrôl viszont levonási jogosultságával sem élhet. DR. LINCZMAYER SZILVIA