2008 Z A L A I M Ú Z E U M 17 79 Fullár Zoltán Az urnamezős kultúra települése Nagyrécse-Baráka-dűlőben 1 A Nagyrécse-Baráka-dülőbcn, terepbejárással azonosított lelőhely ( F E K E T E - F R A N K O V I C S 2002) a falutól délnyugatra, a B a k ó n a k i - p a t a k felé lejtő domb délkeleti oldalán és alján húzódik, észak-déli irányban. A lelőhely középső részét érintette az M 7 autópálya nyomvonala. A feltárást két é v a d b a n v é g e z t e el a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága. 2004-ben dr. Kvassay Judit vezette a m u n k á l a t o k a t m á r c i u s 29. és j ú l i u s 26. között. Ez idő alatt 13 428 m területen 197 objektum lett kibontva. A munka során a középső rézkori Balaton-Lasinja, a k é s ő rézkori Baden, a késő bronzkori U r n a m e z ő s kultúra gödrei kerültek elő, valamint t e l e p ü l é s r é s z l e t a 9. s z á z a d b ó l és két objektum az Árpád-korból ( K V A S S A Y 2005). 2 2006-ban újabb feltárást végeztek az e l ő z ő terület északi és déli oldalán, Basticz Zoltán k ö z r e m ű k ö d é sével. Ekkor újabb 3427 m felületen, 74 objektumot bontottak k i, így 27l-re nőtt ezek száma. Uj kultúra lelet anyaga nem került elő ( K V A S S A Y - S T R A U B 2007). 2 A cikkben a bronzkori település szerkezetét, lelet anyagát és az akkori élet k ö r ü l m é n y e i t v i z s g á l o m, a feltárások során előkerült leletek, objektumok, és a r e n d e l k e z é s r e álló t e r m é s z e t t u d o m á n y o s vizsgálatok alapján. Fontosnak tartom, hogy a k ö r n y é k e n ismert, korban illeszkedő telepek, t e m e t ő k közé beillesszem a lelőhelyet, é s amennyire lehetséges, rekonstruáljam annak környezetét. 1. A lelőhely és környékének természetföldrajzi jellemzői A település és az ott folyó élet vizsgálatánál hasz nosnak tartom, ha a lelőhelyet és az azt k ö r ü l v e v ő terület j e l l e m z ő i t minél jobban ismerjük, m é g akkor is lényeges ez, ha nem r e n d e l k e z ü n k teljes körű geológiai és archeometriai vizsgálati e r e d m é n y e k k e l. A z őskori vízrajz és a talajfelszín tagoltsága nem különbözhetett nagyban a mai tájtól, hisz a Zalai- dombságra j e l l e m z ő, többnyire észak-déli irányú d o m b h á t a k j ó v a l k o r á b b a n alakultak k i, és ezek a v í z folyások irányát is meghatározták. A nagy s z i n t k ü l ö n b s é g e k miatt a v í z ü g y i r e n d e z é s is n e h é z s é g e k b e ütközött, a 20. s z á z a d során sikerült csak a P r i n c i p á l i s völgyét t ö b b é - k e v é s b é sikeresen lecsapolni, addig egészen N a g y k a n i z s á i g mocsaras, v i z e n y ő s volt a terület. Egy nagyobb v í z h o z a m ú eső után m a n a p s á g is sok gondot okoz a hirtelen ö s s z e g y ű l ő c s a p a d é k (CSEKE 1994, 13-25). Nagykanizsa k ö r n y é k é n a nagy fényigényű n ö v é nyek, például a g y ü m ö l c s ö k egy r é s z e, nem fejlődik olyan m é r t é k b e n, mint a k e d v e z ő b b fekvésű helyeken. A sok folyó és patak miatt a k ö r n y é k igen k ö d ö s, az országban csak a h e g y v i d é k e k és a nagyobb folyó völgyek régiói haladják meg ezt a szintet. A z évi átlag hőmérséklet is viszonylag alacsony, viszont a telek e n y h é b b e k, mint az északabbi területeken. A s z é l c s e n des napok s z á m a Nagykanizsa k ö r n y é k é n m i n d ö s s z e n é g y százalék, ami a Principális-völgyének és a Mura medence k ö z e l s é g é n e k köszönhető. A z évi c s a p a d é k m e n n y i s é g szintje eléri a sokkal magasabban fekvő területekét, például Kőszegét. A szántóföldi és a réti növényeknek ideálisak ezek az értékek, viszont a jégcsők kialakulásának e s é l y e jelentős (CSEKE 1994, 17-23). Kis patakokban, erekben gazdag a terület, de a ter m é s z e t e s tavak igen ritkák. A begátolással létreho zottak nem h o s s z ú életűek, mert kotrás h i á n y á b a n gyorsan feltöltődnek é s eltűnnek. Feltehetően ez lett a sorsa azoknak a t a v a c s k á k n a k is, melyek Nagyrécsétől délnyugatra illetve délkeletre láthatók a I I. J ó z s e f idejében készült katonai felmérés t é r k é p é n (2. kép). Ezek közül ma egyiknek sem látható nyoma. A lelőhely talaja a k ö r n y é k e n j e l l e m z ő, agyagbemos ó d á s o s barna erdőtalaj, erősen kötött. A talajfelszín a legtöbb helyen e r o d á l t, k ö s z ö n h e t ő e n a víz mun kájának. Gyakoriak a vasas gócok, a m é s z k i v á l á s o k ( C S E K E 1994, 2 6-3 4 ).
2. Az urnamezős település A feltárás során 97 olyan objektum került e l ő, melynek leletanyaga biztosan az urnamezős korszakra datálható. Egyértelműen é p ü l e t h e z kapcsolódó j e l e n séget (cőlöplyukak, tapasztott p a d l ó, falalapárok) nem sikerült megfigyelni, így az előkerült objektumok településszerkezeti értéke e b b ő l a szempontból elég csekély. Emellett azonban elhelyezkedésükből, kiala kításukból, és a bennük rejlő anyagból l e v o n h a t ó a k bizonyos következtetések. A korszak (késő h a l o m s í r o s, idősebb u r n a m e z ő s időszak) településkutatása sajnos igen s z e g é n y e s, nem lehet csak a barákai teleppel teljesen egykorú p é l d á k a t felhasználni a település s z e r k e z e t é n e k elemzésekor. A z előkerült objektumok nagy része biztosan h u l l a d é k vagy a n y a g n y e r ő g ö d ö r volt, így az ezek alapján rekonstruálható élettér e l é g g é szegényes. M e g kell jegyeznem, hogy sem a rézkori kultúrák, sem a 9. századi objektumok e s e t é b e n nem sikerült h á z vagy egyéb épület nyomát megfigyelni. A g ö d r ö k e g y m á s h o z v a l ó viszonyát v i z s g á l v a azonosíthatóak olyan csoportok, melyek nagyjából északkelet-délnyugat irányú vonalat alkotnak ( I. : 44, 43, 92, 9 1, 97. objektumok; I I. : 75, 8 1, 93, 101. objektumok; I I I. : 127, 128, 113, 114, 2 1 1, 247. objektumok) (2. kép). Ezek természetesen lehetnek véletlenek is, de ha e g y é b adatokat is s z á m í t á s b a veszünk, talán m á r nem tűnik olyan megalapozat lannak p á r feltevés. M i n t fentebb m á r leírtam, a lelőhely egy é s z a k - é s z a k k e l e t - dél-délnyugat irányú patakvölgyet é s z a k n y u g a t i irányból kísérő d o m b h á t délkeleti lejtőjén helyezkedik el. Az uralkodó szélirány a domborzati a d o t t s á g o k n a k köszönhetően megegyez hetett a patakmeder v o n a l á v a l, vagy l e g a l á b b i s nagyban befolyásolta annak erejét, irányát. A fentiek t ü k r é b e n v a l ó s z í n ű s í t h e t ő, hogy a b r o n z k o r i tele pülésen ú g y alakították k i az épületeket, hogy minél kisebb felületen érje azokat a szél (mint fentebb lát hattuk, jelenleg é v e n t e mintegy 15 nap a s z é l c s e n d e s m i n d ö s s z e ). Ebből az következik, hogy hosszabb oldaluk a széljárással p á r h u z a m o s a n helyezkedett el, tehát é s z a k - é s z a k k e l e t - d é l - d é l n y u g a t i i r á n y b a n. H a s o n l ó következtetésre jutott Figler A n d r á s is Börcs - P a p h o m l o k - d ü l ő b e n, b á r ott a c ö l ö p l y u k a k szépen kirajzolták a házak alakját (FIGLER 1996, 11.2. ábra). Zala m e g y é b e n k e v é s feltárt h á z a t, é p ü l e t e t i s m e r ü n k a k o r s z a k b ó l, ilyenek a gelseszigeti és a Nagykanizsa - I n k e y - k á p o l n a lelőhelyen feltártak. A z utóbbi hossza 9,5 m, szélessége 5,5 m volt, kissé a földbe mélyítették, p a d l ó j a sározott, fala v e s s z ő fonatos, tapasztott lehetett. H o r v á t h L á s z l ó ú g y gondolta, hogy az ásatás alaprajza alapján követ keztetni lehet földfelszínre épített l a k ó h á z a k r a is. Nagykanizsa - B i l k e i - d ü l ő b e n is feltárták egy t ö m é s f a l ú ház részletét. Ezen a t e l e p ü l é s e n meg lehetett figyelni, hogy az é p ü l e t e k 2 5-3 0 m é t e r á t m é r ő j ű csoportokat, u d v a r h á z a k a t " alkotnak ( H O R V Á T H 1994b, 100). Nagyon valószínű tehát, hogy nem azért nem ész leltük épület nyomát az ásatás során, mert a település ezen részén nem voltak ilyenek (bár ez sem kizárható), hanem mert ezek olyan szerkezettel rendelkeztek, melynek nem, vagy csak kis m é r t é k b e n marad régé szeti módszerekkel k i m u t a t h a t ó nyoma, hasonlóan a Várvölgy Nagyláz-hegyen tapasztaltakhoz ( M Ü L L E R 2007, 9-1 0 ). A z is lehetséges, hogy a m e z ő g a z d a s á g i m u n k á l a t o k (mélyszántás) során sem m i s ü l t e k meg ezek a n y o m o k. Esetenként előkerült nagyobb m e n n y i s é g ű patics is egy-egy gödörből, ami talán elpusztult é p ü l e t e k tapasztott falának marad v á n y a lehet. Ezt bizonyítja, hogy ezek egy részén n ö v é n y i pelyva-, szár- é s l e v é l l e n y o m a t o k figyelhetők meg, valamint vastagabb á g - és v e s s z ő l e n y o m a t o k, melyek fás szárú n ö v é n y e k t ő l s z á r m a z n a k ( S Ü M E G I 2007). A z előbbiek a tapasztáshoz felhasznált agyag m a r a d v á n y a i lehetnek, m í g a nagyobb lenyomatok a fonott falszerkezetről s z á r m a z h a t n a k. 2 Nehezíti az é p ü l e t e k, házak észlelését az is, hogy m í g É s z a k - E u r ó p á b a n a korszakban a nagy, sok oszlopos szerezettél r e n d e l k e z ő h o s s z ú h á z a k a j e l l e m z ő k, addig t é r s é g ü n k b e n inkább a kisebbek, egy szerűbbek fordulnak e l ő gyakrabban, ezek átlagos m é r e t e 20-60 m (V. S Z A B Ó 2004, 138, 141). K o r á b b a n gyakran hitték a nagyobb gödröket lakóhely m a r a d v á n y á n a k (PATEK 1968, 53-58), de a hetvenes évek végére ez a feltételezés m e g d ő l t ( B Á N D I F E K E T E 1979, 113-120). A n é m e t b á n y a i házak ren delkeztek tapasztott tűzhelyekkel, a település mindkét fázisában jól meg lehetett fogni az egykori szerkezetet ( I L O N 1996, 128). Ilon G á b o r a velemi településsel kapcsolatban írta le, hogy a faoszlopos, paticsfalu, nyeregtetős házak p a d l ó j a tapasztott volt, rendelkeztek tűzhellyel, alapjuk téglalap alakú, szélességük 3-5 m, hosszuk 6-8 m é t e r lehetett. A településen megfigyel hető volt az utak, csatornák nyoma is ( I L O N 2006, 110). 2 L a k ó - vagy m u n k a é p ü l e t k ö z e l s é g é r e utalhatnak a g ö d r ö k b ő l e l ő k e r ü l t leletek közt az o r s ó g o m b o k, őrlőkövek, f é m t á r g y a k is ( V A D Á S Z 1992, 215). Ezek szorosan k ö t ő d n e k a mindennapi munkafolya matokhoz. A 10 o r s ó g o m b a feltárt területen egyen letesen oszlik el. A z őrlőkövek h á r o m n e g y e d e viszont két területen csoportosul. A feltárt terület k ö z é p s ő, északi részén, valamint ezzel egy vonalban, a terület déli szélén. A z északi csoportba tartozó gödrök a fentebb említett északkelet-délnyugati g ö d ö r c s o p o r tokba illeszkednek bele. Ezek alapján feltételezhetünk épületet/épületegyüttest az üresen hagyott területen.
A g ö d r ö k alakjukat tekintve v á l t o z a t o s a k, sok eltérés van a m é l y s é g a d a t o k között is. A z objektumok nagy részét f e l t é t e l e z h e t ő e n a g y a g n y e r é s céljából áshatták. Erre a fontos alapanyagra s z ü k s é g volt mind a k e r á m i a k é s z í t é s n é l, mind a házak külső-belső kiala kításánál. Valószínűleg miután m á r nem volt szükség több nyersanyagra, vagy akadályozták a közlekedést, a g ö d r ö k e t feltöltötték a h á z t a r t á s o k b a n t e r m e l ő d ő szerves és szervetlen hulladékkal. Bizonyos g ö d r ö k b e n tárolhattak t a k a r m á n y t is az állatok számára, de a méhkas a l a k ú a k b a n inkább emberi felhasználásra szánt gabona és egyéb étel lehetett (V. S Z A B Ó 2004, 139). A feltárt objektumok e g y i k é n e k sem volt kifejezetten verem alakja, többnek kiszélesedik az alsó fele, de szájuk túl széles ahhoz, hogy a l á t á m a s z t h a s s á k a tároló funkciót. Lehetséges az is, hogy ennek e r ó z i ó s okai vannak, de m é g így is igen kis számú a v é l h e t ő e n t á r o l ó g ö d ö r k é n t azono sítható objektumok s z á m a. Természetesen a t e r m é n y e k egy részét tárolhatták e d é n y e k b e n is, erre utalhat, hogy a k e r á m i a a n y a g j e l e n t ő s részét adják n a g y m é r e t ű h o m b á r o k h o z tartozó t ö r e d é k e k. Erre egyes esetekben a laza talajszerkezet miatt lehetett s z ü k s é g, b á r N a g y r é c s é n a talaj elég kötött volt, a gödrök s z é l e nem omlott be e g y k ö n n y e n. El képzelhetőbb, hogy a magas talajvíz, vagy bizonyos e g é s z s é g ü g y i okok tették ezt s z ü k s é g e s s é, esetleg a r a k t á r o z a n d ó gabona értéke. Egy esetben sikerült meg figyelni földbe ásott e d é n y nyomát (118. objektum), melyet valószínűleg tárolására használhattak. A feltárt t e r ü l e t e n az u r n a m e z ő s n é p e s s é g h e z tartozó objektumok a magasabb részen sűrűbben, kelet felé, ahogy lejtett a domb, egyre ritkábban jelentkez tek. Ellenére annak a fentebb megállapított ténynek, hogy a település h a s z n á l a t á n a k idején a k l í m a csapadé kosabb volt, a g ö d r ö k e g é s z e n a domb legaljáig jelent keztek, hasonlóan a 9. századi j e l e n s é g e k h e z. Megfi g y e l h e t ő, hogy a rézkori gödrök is l e h ú z ó d n a k eddig, de csak kis s z á m b a n, b á r az időjárás akkoriban is h ű v ö s e b b, nedvesebb volt ( G Y U L A I 2001, 84). A domb legtetején már egyik kultúra objektumát sem találtuk meg, ami feltehetően a talajeróziónak és a mezőgazda sági munkákkal j á r ó bolygatásnak tudható be. Legma gasabbra a rézkori lakosság húzódott, j ó 40-50 méterrel nyugatabbra, mint a m á s i k két korszak emberei. 3 M e g e m l í t e n d ő, h o g y az I. katonai f e l m é r é s t é r k é p é n jól látható, hogy egy, N a g y r é c s é r ő l dél felé tartó út metszette a lelőhelyet, valamint annak északi részén található a k ö z é p k o r b a n elpusztult Péterfalva területe is. Ennek jele lehet a terepbejárás során, az itt előkerült, j e l e n t ő s e b b m e n n y i s é g ű k ö z é p k o r i kerámia. Nem kizárható, hogy az úton folyó forgalom, valamint a falu közelsége is hozzájárulhatott egyes j e l e n s é g e k m e g s e m m i s ü l é s é h e z (2. kép). Az u r n a m e z ő s korú t e l e p ü l é s e k típusaival m á r Patek Erzsébet is foglalkozott monográfiájában, ő három fajtát különített el, a nagyrécsei az első cso portba tartozik. Ezeket általában mocsaras-vizes terü letekből k i e m e l k e d ő d o m b h á t a k o n a l a p í t o t t á k, és kifejezetten az idősebb fázisra jellemzők. A s z e r z ő szerint fennállásuk csak pár g e n e r á c i ó n keresztül volt lehetséges, p é l d a k é n t említi Keszthely és Zalaszentmihály k ö r n y é k é t. A másik két csoportot a magaslati és a nagyobb f o l y ó k melletti t e l e p ü l é s e k a l k o t j á k (PATEK 1968, 15-17). A b a r á k a i h o z hasonló telepek m á s kutatók szerint sem állhattak fenn 25-30 é v n é l t o v á b b, k ö s z ö n h e t ő e n az akkori m e z ő g a z d a s á g i t e c h n o l ó g i á k n a k. El kellett költözniük, mert az elérhető, m ű v e l h e t ő földek ennyi idő alatt k i m e r ü l t e k (V. S Z A B Ó 2004, 146). Patek Erzsébet szerint főleg halászat, vadászat, gyűjtögetés, állattenyésztés adta a lakosság megélhetését, a föld m ű v e l é s szerinte e l h a n y a g o l h a t ó lehetett ( P A T E K 1968, 67-68). V é l e m é n y e m szerint inkább indokolja a költözés k é n y s z e r é t az irtásos-égetéses g a z d á l k o d á s, mint az, hogy megfogyatkozott a környéken a v a d á s z ható á l l a t á l l o m á n y. Egy f ő l e g vadászattal, állat tenyésztéssel foglalkozó n é p c s o p o r t nem v a l ó s z í n ű, hogy több évtizedet egy helyen töltött volna, és ennyi állandó települést épített volna k i, e g y m á s h o z ennyire közel, a n a g y m é r t é k ű l e g e l ő i g é n y miatt nagyobb távolságra kellett volna v á n d o r o l n i u k. Gyulai Ferenc szerint is állattartással vegyes n ö v é n y t e r m e s z t é s t folytattak" ( G Y U L A I 2001, 108). A Somogy megyei urnamezős telepeken is a v i r á g z ó m e z ő g a z d a s á g r a utal a nagy s z á m ú, n a g y m é r e t ű feltárt t á r o l ó e d é n y és h o m b á r (KISS 2007, 33). 4 A fentiek magyarázhatják meg azt a j e l e n s é g e t, hogy miért tapasztalható ilyen mértékű t e l e p ü l é s sűrűség ebben a korszakban. A 3. képen j ó l l á t h a t ó, hogy egy-egy patak m e n t é n m i k é n t sorakoznak a nagyjából e g y k o r ú lelőhelyek egymástól kis t á v o l ságokra. Öt k i l o m é t e r e s s u g a r ú körben t í z, az urnamezős kultúra idősebb fázisából származó l e l ő helyről van adat N a g y r é c s e k ö r ü l, és ezen felül m é g számos lehet, melyeket eddig nem sikerült m e g t a l á l n i. A lakosság méretéről n e h é z bármit is mondani, ezen a k ö r n y é k e n a n é p s ű r ű s é g h a s o n l ó lehetett a K i s Balaton és a Hahóti-medencc régiójáéhoz ( S Z Ő K E 1995, 24). Ebben az időszakban ( B D - H a A, ) a Murától délre is nagyfokú a benépesültség, a lelőhelyek nagy számának alapján ( V I N S K I - G A S P A R I N I 1973, t. 132-137). Sajnos a település kis része lett csak feltárva, mely alapján n e h é z m á s l e l ő h e l y e k h e z viszonyítani. N e m ismert a pontos kiterjedése, b á r feltételezhető a terep bejárás alapján, hogy hossza nem haladta meg az 500 métert, szélessége pedig körülbelül 150-200 m é t e r lehetett, ami nagyjából fele akkora, mint a Nagyka-
nizsa B i l k e i - d ű l ő b e n feltárt telep ( H O R V Á T H 1994b, 100). A betelepültség foka közepes, isme reteink alapján semmilyen e r ő d í t é s, árok, kerítés nem volt megfigyelhető. Stratégiailag nem n e v e z h e t ő ideá lisnak a terület, hisz é s z a k - n y u g a t r ó l nyitott, a m á s i k oldalról a domboldal lankás, talán csak a keleti oldalon lévő p a t a k v ö l g y felől v é d e t t (azonban k é r d é s e s, akkoriban mekkora v í z h o z a m ú lehetett a patak). Ilon G á b o r hívta fel a figyelmet a n é m e t b á n y a i t c i r közlése során arra, hogy egy település é l e t é b e n miért fontos a víz k ö z e l s é g e ( I L O N 1996, 133). Biztosra v e h e t ő, hogy N a g y r é c s é n is folyamatos víz ellátást biztosító patak(ok) m e l l é telepedett le az u r n a m e z ő s népesség, s ez igaz lehetett a k ö r n y é k többi lelőhelyére is, hiszen ezek t ö b b s é g e ma is élő v í z f o l y á s mellett található (3. kép). Ezt bizonyíthatja az is, hogy a k ö r n y é k r ő l eleddig nem ismert u r n a m e z ő s korba so rolható kút, b á r lehetséges, hogy ez csak a kutatás j e l enlegi helyzetében igaz. A 2. k é p e n látszik, hogy a lelőhelytől é s z a k r a, körülbelül a lelőhely északi határától 200 m é t e r r e, a 18. s z á z a d b a n még folyt egy kisebb patak. A b b a n az esetben, ha feltételezzük, hogy a bronzkori k l í m a a mainál c s a p a d é k o s a b b és h ű v ö s e b b volt ( N O V Á K I SÁNDORFI-MIKLÓS 1979; GYULAI 2001, 107-108), akkor abban az i d ő b e n is ott lehetett, b á r az k é r d é s, hogy mekkora v í z h o z a m a lehetett, hisz forrása alig feljebb, a mai faluval egy m a g a s s á g b a n eredt. A fentiek i s m e r e t é b e n f e l t é t e l e z h e t ő, h o g y a település bőséges vízellátással rendelkezett, s a friss vízért nem kellett messze menni a bronzkori t e l e p ü l é s szélétől, mindössze 50-100 métert. Bár a patakok a tavaszi, nyár eleji időszakban biztosan m e g á r a d t a k, azonban az aránylag meredek, nagyobb s z i n t k ü l ö n b s é gekkel tagolt felszín miatt m é g így sem kellett elön téstől tartaniuk a lakóknak. A B a k ó n a k i - p a t a k v ö l g y e eléggé széles ezen a részen, v í z h o z a m a akkora v o l t a 18. s z á z a d b a n, hogy malom is állt rajta, é p p l e l ő h e lyünkkel szemben, a keleti parton. Fontos vizsgálni, hogy a kereskedelmi forgalom mennyire érint egy települést, milyen közel van egy feltételezhető központhoz. A z őskorban nagy v a l ó s z í nűséggel a legbiztosabban, az é v nagy részében j á r h a t ó ú t v o n a l a k a folyók lehettek. M ű k ö d h e t t e k h a t á r k é n t, de s e g í t s é g ü k k e l nagy t á v o l s á g o k a t is le lehetett győzni r ö v i d idő alatt (főleg, ha az úti cél a folyás irányban volt). Nagyrécse k ö z e l é b e n jelenleg nincs nagyobb, akárcsak csónak h a s z n á l a t á r a alkalmas víz, és a domborzat miatt nem v a l ó s z í n ű, hogy ez m á s k é p p lett volna a bronzkorban. A Kis-Balaton több, mint 10, a M u r a - f o l y ó pedig legalább 20 kilométerre fekszik a falutól, légvonalban. A dombokkal, v ö l g y e k k e l, vízfo l y á s o k k a l szabdalt tájon nem lehetett e g y s z e r ű a s z á r a z f ö l d i k ö z l e k e d é s, f ő l e g nagyobb teherrel megrakva, esetleg kocsival, de ez nem j e l e n t i azt, hogy el lettek volna vágva a külvilágtól. A Principális v ö l g y e m i n d ö s s z e 6 k m, ahol esetleg folyhatott vízi úton kereskedelem, b á r a kis lejtésnek k ö s z ö n h e t ő e n inkább mocsaras terület lehetett akkoriban is, mint h a j ó z h a t ó útvonal. A t e l e p ü l é s m e g s z ű n é s e valószínűleg b é k é s módon folyhatott le. Erre utal, hogy nem sikerült megfogni pusztulási réteget, valamint az előkerült k e v é s fém tárgy. Egy kis sarlódarab és a rossz állapotú tük arra utalnak, hogy volt idejük alaposan összeszedni az érté kes tárgyakat. A sarló esetében lehetséges, hogy egy sérült darabot törtek-vágtak több részbe, hogy később felhasználhassák, hisz nem valószínű, hogy egy ép darab í g y tört volna szét használat k ö z b e n. Hasonló m é r e t ű darabok e l ő f o r d u l n a k d e p ó k b a n is, mint például Donnerskirchcnben ( P I T T I O N I 1967). Ezek alapján nem kérdéses, hogy mennyire b e c s ü l t e k meg egy ekkora darab bronzot, mely nyersanyaga lehetett a tárgy k é s ő b b i pótlásának. Egészen biztos, és ez a k i n c s l e l e t e k b e n is tükröződik, hogy a fémhulladékot gyűjtötték, feltételezhetően a későbbi felhasználás okán, é r t é k e s s é g e miatt, s nem valószínű, hogy álta lában a s z e m é t g ö d r ö k b e szórták volna, ezt a lelőhe lyeken előkerült csekély s z á m ú tört fém is bizonyítja.,, Ezek alapján feltételezhető, hogy az innen t o v á b b k ö l t ö z ő n é p e s s é g b é k é s e n hagyta el addigi lakóhelyét, és m a g á v a l vitt mindent, amit értékesnek, a további akban is felhasználhatónak gondolt. í g y a fém hasz nálati t á r g y a k többsége is elkerülhetett innen, és csak a h a s z n á l h a t a t l a n, v é l e t l e n ü l s z e m é t b e k e r ü l t töre d é k e k r e lelhettünk rá. 3. A leletanyag A z előkerült k e r á m i a a n y a g nagy része valószínűleg helyben készülhetett, semmi nem utal arra, hogy ezeket ne lehetett volna házi k ö r ü l m é n y e k között előállítani. A gödrökből csak pár esetben került elő olyan edény, melynek annyi, vagy akkora töredéke volt meg, hogy egykori formáját teljesen lehessen r e k o n s t r u á l n i. Ilyen m i n d ö s s z e 8 darab volt (pl. 4. kép: 716.79.1.1., 716.142.1.78.; 5. kép: 716.266.1.1.) Sokszor m é g ezekben az esetekben sem dönthető el, hogy volt-e füle az adott leletnek, és ha igen, akkor h á n y darab. 5 A fazekak és a t á r o l ó e d é n y e k t ö b b s é g e, mint általában a d u r v á b b házikerámia, nem köthető egy s z ű k e b b periódushoz. T ö b b s é g ü k az u r n a m e z ő s kor i d ő s e b b fázisától, vagy akár a késő h a l o m s í r o s idő szaktól gyakori, és kisebb-nagyobb v á l t o z á s o k k a l, de használják a fiatalabb u r n a m e z ő s k u l t ú r a idején is ( V A D Á S Z 1992,218.) (4 kép: 716.9.1.3., 716.49.2.2). A főző és t á r o l ó e d é n y e k elkülönítését az is nehezíti,
hogy nagyon h a s o n l ó a kialakításuk, gyakran formájuk is, valójában sokszor csak m é r e t ü k, és az ebből fakadó használati m ó d j u k különbözteti meg őket. S e g í t e n e a kerámia a n y a g á n a k vizsgálata, de ilyen vizsgálattal nem r e n d e l k e z ü n k. A tárolásra használt e d é n y e k r e j e l l e m z ő az, hogy szájuk s z ű k e b b, mint a főzésre használt fazekaké, hisz így c s ö k k e n az esély arra, hogy a b e n n ü k lévő, értékes nyersanyag (gabona, gyü mölcsök) sérüljön, kiboruljon, lefedésük is egysze rűbben m e g o l d h a t ó így ( K R E I T E R 2006, 155.). A nagyobb, b o r d a d í s z e s vállú, durva felületű h o m b á r o k j e l l e m z ő e k a B D - H a, korú telepeken (PATEK 1968, C X I I ; V A D Á S Z 1992, 219.), N a g y r é c s é n is több került elő (4 kép: 716.9.7.5., 716.69.1.1.). A tálak gyakoriak, és igen sok típusuk került elő a településről. A turbántekercses tál korát a k ö r n y e z e t e határozza meg, de az biztosnak látszik, hogy K ő s z e g i I I. fázisa alatt jelennek meg, é s a vízszintesen síkozott p e r e m ü e k h e z képest arányuk idővel nő, alakjuk egyre g ö m b ö l y ű b b lesz. E s e t ü n k b e n is ez figyelhető meg (5 kép: 716.59.1.1., 716.63.1.1., 716.251.1.23., 716.251.1.24., 716.251.1.27.). A turbántekercselt dísz alsó határa gyakran az e d é n y behúzott p e r e m é n e k törésvonala adja, Vadász É v a szerint ez alapján ezek a HaA időszak első felére tehetők. A síkozott p e r e m ű tálak is nagy s z á m b a n m e g t a l á l h a t ó k, akár a másik díszítéssel egy gödrön belül (5 kép: 716.251.1.29., 716.251.1.30.), b á r s z á m u k nem éri el a turbánteker csesekét. Ezeket széles i d ő i n t e r v a l l u m b a n használták, de a két típus előfordulásának aránya j ó j e l z i, hogy nem datálhatjuk a telepet a H a A, elé. A h a l o m s í r o s korszakra j e l l e m z ő csücskös p e r e m ű tál hiánya azt j e l z i, hogy a B D - H a A, időszakok fordu lójánál előbbre nem tehetjük a leletanyagot. A kihajló peremű, éles válltöréses tálak a k é s ő halomsíros idő szakra v e z e t h e t ő e k vissza, de hosszan megvannak az u r n a m e z ő s korszakban is (4. kép: 716.43.1.1.; 5. kép: 716.12.1.11.; 716.83.2.4.; 716.127.1.3.). A kihajló peremű tálak t ö b b típusát tekintve, a p á r h u z a m o k alapján, ezek nagy része a H a A korra tehető ( V A D Á S Z 1992, 218-221.). A b ö g r é k / c s é s z é k között a magas fülűek két vál tozata, az éles hastörésü, és a sima, ívelt vállú gyakori a Baierdorf-Velatice körben ( H a A ). A lágy profilú, kisfüles b ö g r é k a halomsíros időszakra j e l l e m z ő e k ( H O R V Á T H 1994a, 219.), ilyenek kerültek elő több objektumból is, b á r nem minden esetben füllel (5. kép: 716.173.1.5.; 716.211.1.5.; 716.249.1.3.). A p e r e m fölé hajló fülű, éles hastörésü csésze a Velatice-kör felé mutat, B D - H a A, - H a A fordulójáig követhető Kőszegi szerint. Vadász É v a v é l e m é n y e az, hogy ez nem egy értelmű, inkább csak annyi látszik biztosnak, hogy a Közép-Duna-vidék idősebb urnamezős anyagára j e l l e m z ő, a B D végén, a HaA-ban általános, alja lehet 2 omphaloszos vagy talpas ( V A D Á S Z 1992, 217-220.) (5. kép: 716.46.4.5.). A bögréket (és tálakat) általánosan díszítik kis bütykökkel a halomsíros kortól kezdve ( H O R V Á T H 1994a, 220.), ez megvan N a g y r é c s é n is, bár kis s z á m b a n (4. kép: 716.107.1.1.; 5. kép: 716.140.1.10.). F é s ű d í s z c s e d é n y e k j e l l e m z ő e k a r é g i b b BaierdorfVelatice körben, e l s ő s o r b a n az urnák, tálak, nagy m é r e t ű edények alsó r é s z é n ( V A D Á S Z 1992, 219.), e s e t ü n k b e n sem ritkák, t ö b b e d é n y t í p u s o n előfordul a díszítés (4. kép: 716.257.1.3.). Zala megye déli r é s z é n az u r n a m e z ő s kultúra első felében ( B D - H a A ) a h a l o m s í r o s h a g y o m á n y o k erősen éltek t o v á b b. A díszítések egyszerűek, ritkán hasz nálják ezeket, akkor is csak sima plasztikus bordaként. A k é s ő b b i fázisban m á r gyakori a síkozott, turbánte kercselt perem, a k a n n e l ú r a. A bögrék füle általában a perem fölé magasodik, sokszor h á r o m s z ö g á t m e t s z e m ( H O R V Á T H 1996, 60.). Barákán ez u t ó b b i jelen van, de nagyon ritka (4. kép: 716.107.1.2., valamint pár fül t ö r e d é k a 75. és 251. o b j e k t u m b ó l ). Összehasonlítva a nagyrécsei, és B a l a t o n m a g y a r ó d - H í d v é g p u s z t a idősebb ( B D ) és fiatalabb (HaA,) a n y a g á t ( H O R V Á T H 1994a, 11-12. illetve 13-14. kép), m i n d k é t korszakkal r o k o n s á g ismerhető fel. A korábbi a n y a g b ó l megvannak a kis, kör á t m e t s z e t ű fülek, a kicsi, éles profilú csészék, valamint a b o r d á v a l kerített b ü t y ö k. A másik fázissal közös az ívelt bordadísz m o t í v u m a nagyobb tálak hasán, vállán, a síkozott perem, kis, perem fölé m a g a s o d ó fülű b ö g r é k, a turb á n t c k e r c s e l t váll és perem. Horváth L á s z l ó a plasz tikus és karcolt díszítést is halomsíros eredetre vezeti vissza ( H O R V Á T H 1994b, 100.). A Nagykanizsa I n k e y - K á p o l n a lelőhelyen ( B D - H a A, ) előkerült urna jól beleillik a telep p á r h u z a m a i n a k s o r á b a, mind plasztikus díszítését, mind alakját tekintve ( H O R V Á T H 1994b, 10. kép) (4. kép: 716.43.1.1.). A V a d á s z Éva által k ö z ö l t szigetszentmiklósi késő bronzkori telep anyaga is j ó alap a d a t á l á s h o z, az ott előkerült leletek sok esetben szinte azonosak a barákaival, természetes több esetben figyelhető meg eltérés is, de ezt magyarázhatjuk a nagy t á v o l s á g g a l, valamint az eltérő irányból é r k e z ő hatásokkal. É r d e k e s s é g k é n t e m l í t e m csak meg a k é t előkerült tűzikutyát, valamint egy c s i z m a e d é n y t ö r e d é k é t. Ezek mindegyike j ó l beilleszthető az e d é n y e k által beha tárolt periódusba, b e m u t a t á s u k egy k é s ő b b i dolgo zatban fog megtörténni. A f é m e k szinte teljes h i á n y a m e g n e h e z í t e t t e a kel tezést, m i n d ö s s z e pár fej nélküli tű és egy sarló pen g é j é n e k töredéke képviseli a bronztárgyakat. A k ő a n y a g o t 40 darab beazonosítható lelet képvi seli. Ezek nagy része őrlőkövekből s z á r m a z i k (80%), m e l l e t t ü k ütőkő, simító, fenőkő és k ő v é s ő került elő a gödrökből.
Eszközt az a m ú g y is szegényes csontanyagban (7 darab) nem sikerült azonosítani. Valószínű, hogy ez egyrészt a feltárt terület méretének, m á s r é s z t a csontot m e g s e m m i s í t ő agyagos, savas talajnak k ö s z ö n h e t ő. 4. Természettudományos megfigyelések A lelőhely állatcsont anyagának m e n n y i s é g e és m i n ő s é g e k o r s z a k o n k é n t változó volt. A rézkori leletek k ö z t kevés, és rossz m e g t a r t á s ú csont volt csak, m í g a 9. századi m a r a d v á n y o k a t vizsgálva elég széles faj skálát lehetett kimutatni, kor és nem m e g h a t á r o z á s s a l. A bronzkori g ö d r ö k b e n mindössze h é t darab csont t ö r e d é k volt, ezek k ö z ü l hatot lehetett m e g h a t á r o z n i. H á r o m darab s z a r v a s m a r h á h o z tartozott (49. és 54. objektum), de a t ö r e d é k e s s é g miatt sem a nemet, sem a kort nem lehet m e g á l l a p í t a n i. Két t ö r e d é k tartozott kiskérődzőkhöz, de nem megállapítható, hogy juhhoz, vagy kecskéhez (75. é s 77. objektum). A z utolsó t ö r e d é k sertés 1. ujjperce volt (75. objektum). 6 A töredékesség miatt nem sikerült t o v á b b i infor mációt kinyerni a leletekből. A n n y i megállapítható, hogy a fenti p é l d á n y o k mind háziállatok voltak. A kis leletszám, valamint a település részleges fcltártsága miatt m é g s e m lehet azt állítani, hogy a késő bronz korban a vadászat ennyire ritka volt, b á r az élelem t e r m e l é s szempontjából, mint fentebb m á r láthattuk, nem valószínű, hogy m e g h a t á r o z ó lett volna. A lelőhely környezettörténeti rekonstrukcióját a Szegedi T u d o m á n y e g y e t e m Földtani é s Őslénytani Tanszékén készítették el ( S Ü M E G I 2007). Sajnálatos, hogy a feltárt leletanyag igen kis része volt ebből a szempontból vizsgálható. A vizsgálatra e l k ü l d ö t t f ö l d m i n t á k b ó l kinyert magok alapján annyi j e l e n t h e t ő k i, hogy a települést e r d ő s társulások vették körül, melyek jellegzetes fája a tölgy (Quercus), a k ő r i s (Fraxinus), a juhar (Acer), az é g e r (Alnus) és a fűz/nyár (Populus/Salix) volt. A pontos fajok m e g h a t á r o z á s a nem volt lehetséges, de valószínű, hogy m í g a tölgy a dombok magasabb terü letein nőtt, addig az é g e r és a fűz/nyír inkább a m é l y e b b, vizesebb r é s z e k e n élt. Előkerült gyümölcsfa (Prunus) magja is, azonban nem lehetett megállapítani pontosan, melyik c s o n t h é j a s fajtól s z á r m a z h a t (szilva, cseresznye, őszibarack, kajszibarack vagy mandula). 5. A település kora A z e d é n y t ö r e d é k e k tipológiai rendszerbe rende zésével és p á r h u z a m o k keresésével lehetséges csak a telep r e l a t í v / a b s z o l ú t k r o n o l ó g i a i h e l y z e t é t beha tárolni, ez azonban tekintve a kultúrán belül j e l e n t k e z ő területi eltéréseket, nem könnyű feladat ( K Ő S Z E G I 1988, 27). A l e l ő h e l y h e z távolságra legközelebb a szlovéniai és h o r v á t anyag van, azonban az ausztriai anyag jobban feldolgozott. A fenti p á r h u z a m o k alapján a település használata valószínűleg a H a A, időszakra tehető. Megvannak benne m é g a k o r á b b i, k é s ő h a l o m s í r o s - kora u r n a m e z ő s fázisra j e l l e m z ő t í p u s o k, de nem k i z á r ó lagosan, hisz m á r jelen vannak olyan fonnák is, melyek megvannak később is, a fiatalabb, HaB kor szakban, és a H a A fázisban alakulnak k i. Ha elfogadjuk a HaA, i d ő s z a k r a való keltezést, akkor a település élete M ü l l e r - K a r p e adatai alapján az i.e. 12. s z á z a d r a tehető ( M Ü L L E R - K A R P E 1959). H a s o n l ó a n datálta a fázist Vinski-Gasparini is, aki a B D HaA, korszakot (felosztásában a I I. fázis) 12301100 közé v a l ó s z í n ű s í t e t t e ( V I N S K I - G A S P A R I N I 1973). Lothar Sperber k o m b i n á l t C14-es dendrokronológiai adatai alapján i.e. 1225-1155 közé helyezi a HaA elejét (SPERBER 1987, 143). A Figler A n d r á s által közölt B ö r c s - P a p h o m l o k - d ű l ő, B D - H a, relatív keltezésű település szerves anyagain elvégzett C14-es vizsgálatának eredményei i.e. 1294-1075 között s z ó ródtak ( F I G L E R 1996, 12). Ezek alapján valószínű, hogy N a g y r é c s e - B a r á k a - d ü l ő b e n is az i.e. 12. s z á z a d során használták a települést b r o n z k o r i lakosai. 6. Összefoglalás A N a g y r é c s c - B a r á k a - d ü l ő b e n feltárt lelőhely 271 objektumából 97 köthető a cikk témáját a d ó k é s ő bronzkori u r n a m e z ő s kultúrához. A z előkerült nagy m e n n y i s é g ű k e r á m i a alapján e g y é r t e l m ű e n sikerült beazonosítani, hogy a kultúra i d ő s e b b fázisában élt itt annak egy csoportja. A régióban b á r sok, a k é s ő bronzkorra datálható lelőhely ismert, azonban ezek nagy részén nem történt alaposabb régészeti kutatás, á l t a l á b a n csak terepbejá rásokból ismertek. A feltárt t e l e p ü l é s e k nagyon ritkák, jóval nagyobb arányban k e r ü l t e k elő temetők, sírok. Ez igaz a kultúra teljes területére, ezért is fontos a most ismertetett lelőhely. Az előkerült objektumok alapján a telep szerkezete alig vizsgálható, de az adatok alapján igaznak tekint hetőek azok az elméletek, melyek szerint a h a s o n l ó lakhelyeket 2 0-3 0 évig, egy g e n e r á c i ó élete során használhatták. Hosszabb itt t a r t ó z k o d á s alatt v a l ó színűleg t ö b b rétegben lehetett volna megfogni a kultúra leleteit. A b a r á k a i telep jól beleillik a k ö r n y é k lelőhelyeinek láncolatába, semmi okom nincs feltételezni, hogy azoktól sokban eltért volna. A k ö r n y é k szinte ö s s z e s ismert települése ehhez h a s o n l ó a n, domboldalra, víz folyásokhoz k ö z e l lett kialakítva. Lakói valószínűleg elsősorban növénytermesztéssel, állattenyésztéssel
foglalkoztak, letelepült életmódot folytattak. A korszakban a vadászat már kevésbé lehetett fontos, mint a gazdálkodás. Bár a kerámiaanyag sokszor eltér az egymáshoz közeli lelőhelyeken is, a hitvilág feltételezhetően nagyobb területeken is egységes lehetett, legalább alapjaiban. Erre utalnak a tüzikutyák széles körben ismert párhuzamai, és a cipőedények is. Mindenképp érdemes lenne a szűkebb régióban tovább folytatni az urnamezős kultúra lelőhelyeinek felderítését és kutatását. Fontos lenne, hogy a magukban azonosított telepek temetőit, és a temetőkhöz tartozó telepeket is megtaláljuk. Ezek anyagai alapján talán felállítható lesz később egy olyan, a mainál is aprólékosabb tipológiai-kronológiai rendszer, aminek segítségével az urnamezős népesség mozgása, életmódja jobban tanulmányozhatóvá válik. A fentiek alapján tehát elmondható, hogy a Nagyrécse-Baráka-dülőn élt urnamezős népesség anyaga alapján jól beilleszthető a szűkebb és tágabb környezetben található, HaA kori lelőhelyek közé, melyek a kultúra idősebb, békés időszakában jöttek létre, s csak annak végével szűnnek meg, valószínűleg társadalmi, talán politikai változásoknak köszönhetően. Jegyzetek: E tanulmány az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Régészeti Intézetében 2008-ban megvédett szakdolgozatom egy részét öleli fel. A cikk terjedelme és témája miatt nem tartom szükségesnek, hogy a tipológiai-kronológiai kérdésekkel mélyrehatóbban foglalkozzam, ezt egy későbbi munkában pótlom. Köszönettel tartozom dr. Kvassay Juditnak a leletanyag felajánlásáért, munkám során nyújtott pótolhatatlan segítségéért, baráti tanácsaiért, V. Szabó Gábornak, dr. Horváth Lászlónak és dr. Kalicz Nándornak a szakmai segítségért, melyet a feldolgozás során kaptam tőlük. A területen mindkét évadban kukorica és gabona volt ültetve, és a jó fekvés miatt valószínűleg már a középkor óta folyt mezőgazdasági müvelés a környéken. A népvándorlás korának késői időszakában az időjárás száraz, meleg volt, így nem meglepő, hogy a ma is 4 ' 6 vizenyős környezetű Bakónaki-patak partjához közel, elhanyagolható szintkülönbséggel is megtelepedtek (GYULAI 2001, 150-151). Erre utalnak az előkerült csontleletek is, melyek közt nincs vadállattól származó. A nem túl távoli Kalnik-lgrisce lelőhelyen a 12959 darab töredékből mindössze 336 darab edényt lehetett teljesen rekonstruálni, ami a teljes anyaghoz viszonyítva igen kis arány (VRDOLJAK 1994, 43). A csontok vizsgálatát Lichtenstein László és Tugya Beáta végezte el. Zalaegerszegi Göcseji Múzeum Adattár: 3351-2008. Rövidítések feloldása: PaMÉ Pápai Múzeumi Értesítő RKM Régészeti Kutatások Magyarországon ZM Zalai Múzeum
Irodalom: BANDI - FEKETE 1979 Bandi G, - Fekete M.: A Velem-szentvidi település késő bronzkori periódusai - Die spätbronzezeitlichen Perioden des Siedlungszentrums Velem-St. Veit. Savaria 7-8, 113-120. CSEKE 1994 Cseke F., Dr.: Nagykanizsa és környékének természeti viszonyai. In: Nagykanizsa. Városi monográfia I. Nagykanizsa, 1 1 42. FEKETE - FRANKOVICS 2002 Fekete Cs., - Frankovics T.: M7 autópálya Nagykanizsa-Sormás és Zalakomár megyehatár közötti szakaszán tartott terepbejárása. Terepbejárási dokumentáció. Kézirat. Zalaegerszegi Göcseji Múzeum Adattár 2459-2002. FIGLER 1996 Figler A.: Adatok Győr környékének bronzkorához. PaMÉ 6. 7-30. GYULAI 2001 Gyulai F.: Archcobotanika. A kultúrnövények története a Kárpát-medencében a régészeti-növénytani vizsgálatok alapján. Budapest. Jószöveg Műhely. HORVÁTH 1994 a Horváth L.: Adatok Délnyugat-Dunántúl későbronzkorának történetéhez - Angaben zur Geschichte zur Spätbronzezeit in SW-Transdanubien. ZM 5, 219-235. HORVÁTH 1994 b Horváth L.: Késő bronzkor. In: Nagykanizsa. Városi monográfia I. Nagykanizsa, 98-104. HORVÁTH 1996 Florváth L.: Késő bronzkor. In: Évezredek üzenete a láp világából. Régészeti kutatások a Kis-Balaton területén 1979-1992. Kaposvár-Zalaegerszeg. 57-65. ILON 1996 Ilon G.: A késő halomsíros - kora urnamezős kultúra temetője és teli települése Németbánya határában. PáMÉ 6, 89-208. ILON 2006 Ilon G.: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében. Savaria 30, 107-143. KISS 2007 Kiss V.: A Balaton déli partvidéke és a Dél-Dunántúl a bronzkorban. Kr. e. 3. évezred első harmada (2700/2500)-8. század. In.: Gördülő idő. Régészeti feltárások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán Zamárdi és Ordacsehi között. 29-34. KŐSZEGI 1988 Kőszegi F.: A Dunántúl története a késő-bronzkorban. BTM Műhely 1. Budapest. KREITER 2006 Kreiter A.: Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti-alsóbárándpusztai településéről. ZM 15. 149-170. KVASSAY 2005 Kvassay J.: Nagyrécse, Baráka-dülö. RKM 2004. Budapest, 251. KVASSAY - STRAUB 2007 Kvassay L, - Straub P.: Nagyrécse, Baráka-dülő. RKM 2006. Budapest. 238-242. MÜLLER 2007 Müller R.: Késő bronzkori magaslati település kutatása Várvölgy, Nagyláz-hegyen (2003-2006). RKM 2006. Budapest, 5-26. MÜLLER-KARPE 1959 Müller-Karpe, H.: Beiträge zur Chronologie der Urnenfeldcrzeit nördlich und südlich der Alpen. Römisch-Germanische Forschungen 22. Berlin, 1959. NOVÁKI - SÁNDORFI - MIKLÓS 1979 Nováki Gy., - Sándorfí Gy., - Miklós Zs.: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai. Fontes Archeologici Hungáriáé. Budapest, 1979. PATFK 1968 Patek E.: Die Urnenfeldcrkultur in Transdanubien. Archeologica Hungáriáé 44. Budapest, 1968. PITTIONI 1967 Pittioni, R.: Zur Chronologie der Bronzezeit Mitteleuropas. Acta Arch. Hung. 9. 1959. 193-196. SPERBER 1987 Sperber, L.: Untersuchungen zur Chronologie der Urnenfclderkultur im nördlichen Alpenvorland von der Schweiz bis Oberösterreich. Bonn, 1987. STRAUB 2005 Straub P.: Karoling-kori település Nagyrécsén (Zala megye). RKM 2004. Budapest, 5-24. SÜMEGI 2007 Sümegi P. (összeállította): Zárójelentés a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóság részére a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékén végzett kömyezcttörténeti munkáról. Zalaegerszegi Göcseji Múzeum Adattár: 3191-2007. SZŐKE 1995 Szőke B. M.: Borderland of cultures. Settlement patterns in the Hahót Basin (Aims, methodts, resoults). Antaeus 22. 13-34.
V. SZABÓ 2004 V. Szabó G.: Ház, település és településszerkezet a késő bronzkori (BD, HA, HB periódus) Tiszavidéken. In: MÍ1MOI II. Öskoros Kutatók II. Összejövetelének konferenciakötete. Debrecen, 137-170. VADÁSZ 1992 Vadász E.: Késöbronzkori település nyomai az MO autópálya szigetszentmiklósi nyomvonalának közelében - Die spätbronzezeitlichc Siedlung von Szigctszcntmiklós in der Nähe der Autobahn MO. In: Régészeti kutatások az MO autópálya nyomvonalán I. BTM Műhely 5. Budapest, 211 240. VINSKI-GASPARINI 1973 Vinski-Gasparini, K.: Kultúra polja sa zamara u Sjevernoj Hrvatskoj - Die Urnenfeldcrkultur in Nordkroatien. Monografije Zadar. VRDOLJAK 1994 Vrdoljak, S.: Tipoloska klasifikacija kasnobroncanodobne keramike iz naselja Kalnik-Igrisce (Sz Horvatska). Opuscula Arhaeologie 18. 7-81. The settlement of the Urnfield culture at Nagyrécse-Baráka-dülő Judit Kvassay excavated the site Nagyrécse- Baráka-dülő in 2004, before the construction works of motorway M7. In 2006, there was another excavation. On an area of 16855 m 2 271 features of the Balaton- Lasinja, the Baden and the Urnfield culture were unearthed. Some pits were made in the 9 th century AD, and two in the Ápádian Age. 97 features belong to the Urnfield culture, most of them are borrow pits or rubbish pits. No traces of houses or buildings were found, but some characteristics of the settlement can be noticed. These type of villages existed for 25-30 years because of the agricultural methods they used. The ceramic of the site can be dated to the HaA! era, which is the 12 th century BC, based on the C14 results. Lots of settlements and cemeteries are known in the region, but only few were excavated (Fig. 3). It would be important to examine these sites, to get more information about the Late Bronze age of South Zala county. Translated by Zoltán Fullár
1. kép: 1,2: Nagyrécse-Baráka-dülő (716) helyszínrajza Fig. 1: 1,2: Plan of the site (716. Nagyrécse-Baráka-dülő)
Késő bronzkori objektum Valószínűleg a késő bronzkorban használt objektum 2. kép: Nagyrécsc-Baráka-dülő (716). 1: helyszínrajz az I. katonai felmerés V. oszlop, 21. szelvényére vetítve (I. katonai felmérés. Magyar királyság eredeti. V.oszlop, 21. szelvény digitalizált változata. Arcanum DVD 2006 ); 2. az ásatáson előkerült bronzkori objektumok Fig. 2: Nagyrécse-Baráka-dülő (716) 1: plan of the site on The First Military Survey, column V, segment 21; 2: plan of the features related to the Late Bronze Age
Esztcregnye - Kisréti-dülő 2 Galambok - Hársas-erdő 3 Magyarszentmiklós - Újréti-dülő 4 Magyarszentmiklós - Homoki-dűlő 5 Miklósfa - Liszói elágazó 6 Miklósfa Mórichelyi halastavak 7 Nagybakónak - Antalhcgy 8 Nagybakónak - Dávori alj 9 Nagybakónak - Puszta-dülő 0 Nagybakónak Ugora-dülő 11 Nagykanizsa - Alsócrdő 12 Nagykanizsa - Bilkei-dülö 3 Nagykanizsa - Felsönyíresi-erdö 4 Nagykanizsa - Inkey-kápolna 5 Nagykanizsa - Magyar utcai kertek 6 Nagykanizsa - Palin - Szociális otthon 17 Nagykanizsa - Sánc 8 Nagyrécse Baráka-dülő 19 Nagyrécse - Kisrécsei kertek 20 Nagyrécse - Pusztaszentegyházi-dülö 21 Szepetnek Czerinkai-díílö 22 Szepetnek Kispityer 23 Szepetnek - Kisszcpetneki-dülö 24 Szepetnek Középtábla-dűlő 25 Újudvar - Külső Ádám-rét 26 Zalakomár - Alsó-Csalit 27 Zalakomár - Csönte-domb ásatáson feltárt település ^ á s a t á s o n feltárt t e m e t ő Ü t e r e p b e j á r á s o n azonosított telep Á t e r e p b e j á r á s o n azonosított t e m e t ő R] s z ó r v á n y o s fémleletek 3. kép: A Nagykanizsa környékén ismert BD - HaA korú lelőhelyek Fig. 3: BD - HaA sites around Nagykanizsa
4. kép: Edények az urnamezős kultúra objektumaiból Fig. 4: Vessels from the features of the Urnfield culture
5. kép: Edények az urnamezös kultúra objektumaiból Fig. 5: Vessels from the features of the Urnfield culture