10 A különleges eljárások szabályai

10 A különleges eljárások szabályai 10/1 Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany a kompenzációs felár 10/1.1 Mezőgazdasági tevékenység 10/1.2 Mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany 10/1.3 A kompenzációs felárat megtérítő személy 10/1.4 A kompenzációs felár alapja, mértéke 10/1.5 Kompenzációs felárat tartalmazó felvásárlási jegy, számla 10/1.6 A mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéb tevékenységei 10/1.7 Erdei magvak gyűjtögetése mint kompenzációs felárra jogosító tevékenység 10/2 Az idegenforgalmi adózás 10/2.1 Az utazásszervezés fogalma 10/2.2 A teljesítés helye 10/2.3 Alapfogalmak 10/2.4 Az adó alapja, mértéke 10/2.5 Előleg az utazásszervezés során 10/2.6 Adómentesség 10/2.7 Levonási tilalom 10/2.8 2009. február 1-jétől hatályos szabályokon alapuló új adóalap-megállapítási mód: az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer 10/3 Használt ingóságokra vonatkozó különös szabályok 10/3.1 Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok 10/3.1.1 Az árrés adózás alkalmazásának terjedelme

10/3.1.2 Az adó alapjának számítása egyedi nyilvántartáson alapuló módszerrel 10/3.1.3 Az adó alapjának megállapítása globális nyilvántartáson alapuló módszerrel 10/3.1.4 Nyilvántartási kötelezettség 10/3.1.5 A vételi jeggyel szemben támasztott tartalmi követelmények 10/3.2 Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok 10/4 Belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga 10/5 Törölve 10/6 Az ingatlanok értékesítésére vonatkozó általános forgalmi adó szabályok 10/7 Befektetési aranyra vonatkozó különös szabályok 10/8 Külföldi adományokból finanszírozott beszerzésekhez kapcsolódó adóvisszatérítés kérelemre 10/9 Az Áfa tv. szerinti bizonylatok kibocsátásával kapcsolatos rendeletalkotási felhatalmazás 10/10 A belföldön letelepedett adóalanyokat az Európai Közösség más tagállamában megillető hozzáadottérték-adóvisszatéríttetése

10 A különleges eljárások szabályai A 2008. január elsejétől hatályos Áfatörvény második része tartalmazza a különös rendelkezéseket. E rendelkezések alapján a legfontosabb változás, hogy míg a korábbi szabályozás szerint általában a különös adózási mód alkalmazása tárgyában érvényesült választási lehetőség, addig az Áfatörvény rendelkezései alapján a különös előírások alkalmazása általában kötelező, az adóalanyoknak egyes esetekben az attól eltérő adózás választására van lehetőségük 10/1 Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany a kompenzációs felár A mezőgazdasági tevékenységre vonatkozó különös szabályok (XIV: fejezet) több ponton jelentősen eltérnek a korábbi szabályozástól. Változott például a mezőgazdasági tevékenység fogalma, a bizonylatokra vonatkozó előírás is. 10/1.1 Mezőgazdasági tevékenység A tevékenység Áfatörvény szerinti mezőgazdasági tevékenységnek minősüléséhez több feltételnek kell együttesen fennállnia. Ahhoz, hogy a tevékenység mezőgazdasági tevékenységnek minősüljön, a végzett szolgáltatásnak, illetve értékesített terméknek tartalmában meg kell felelnie a törvény mellékletében meghatározottaknak,

a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának olyan személynek kell lennie, aki jogosult a mezőgazdasági tevékenységre vonatkozó különös szabályok alkalmazására, megfelel a törvényi feltételeknek, és mezőgazdasági tevékenységére nem választotta az általános szabályok szerinti adózást, továbbá a termék vevőjének, szolgáltatás igénybevevőjének is olyan személynek kell lennie, aki a felvásárlásához kapcsolódóan kompenzációs felárat köteles fizetni a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak. Vagyis belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) nem minősül az áfatörvény szerint mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak, vagy a Közösség valamely más tagállamában vagy harmadik államban nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) nem minősül ezen állam joga szerint olyan adóalanynak, akinek (amelynek) jogállása tartalmában megfelel a Tanács 2006/112/EK irányelv XII. cím 2. fejezetében foglaltaknak (A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közös térítésátalány-rendszer) Ennek megfelelően nem minősül például mezőgazdasági tevékenységnek a saját gazdaságban termelt kukoricának egy nem áfaalany magánszemély vagy másik mezőgazdasági tevékenységet folytató különös szabályok szerint adózó áfaalany részére történő értékesítése. Nem minősül mezőgazdasági tevékenységnek az áfatörvény mellékletében meghatározott termék értékesítése akkor sem, ha a terméket nem olyan áfaalany értékesíti, aki a különös szabályok szerinti adózást alkalmazza, vagy ha a különös szabályok szerint adózó adóalany nem a saját maga illetve a családi gazdaságban, közös őstermelésben részt vevő más személy illetve a vállalkozása által termelt terméket értékesíti. Így az egyéb feltételek fennállása esetén sem minősül mezőgazdasági tevékenységnek például a vásárolt mezőgazdasági termék változatlan formában történő továbbértékesítése.

Az áfa-tv. 198. -ának szövegének jelölése 2012. január 1-jétől (1) bekezdésre változik.,,198. (1) E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység: a) a 7. számú melléklet 1. részében felsorolt termékek termelése és feldolgozása, feltéve, hogy azt az adóalany saját vállalkozásában végzi; b) a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások nyújtása, feltéve, hogy azok teljesítéséhez az adóalany saját vállalkozásának tárgyi eszközeit, egyéb termelési eszközeit és tényezőit használja, egyéb módon hasznosítja, amelyek rendeltetésük szerint szokásosan az a) pontban említettek megvalósítását szolgálják; valamint c) az a) és b) pont alá tartozó termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása után kompenzációs felár megtéríttetésére tarthat igényt. Az áfa-tv. 198. -a 2012. január elsejétől a következő (2) bekezdéssel egészül ki: (2) E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági tevékenységet meghatározó részben folytató adóalanynak minősül az az adóalany, akinek (amelynek) a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységéből származó adót is tartalmazó éves bevétele időarányosan nem haladja meg az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, illetve az az adóalany, akinek (amelynek) a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységből származó adót is tartalmazó éves bevétele meghaladja ugyan az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, azonban a mezőgazdasági tevékenységből származó kompenzációs felárat is tartalmazó éves bevétele időarányosan több, mint az egyéb tevékenységéből származó adót is tartalmazó időarányos éves bevétele.

10/1.2 Mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok csak áfaalanyokra vonatkoznak, nem alkalmazandóak általános jelleggel, a szó hétköznapi értelmében mezőgazdasági tevékenységet végzőknél. Ennek megfelelően nem vonatkoznak ezek a szabályok azokra, akik a szó hétköznapi értelmében vett mezőgazdasági tevékenységet végeznek és tevékenységük az Áfatörvény 6. -ában foglaltaknak nem felel meg, mert nem rendszeres, nem üzletszerű, nem tartós, illetve nem ellenérték elérésére irányul. Ennek megfelelően nem vonatkoznak a különös szabályok azokra a magánszemélyekre, akik nem alanyai az áfának, függetlenül attól, hogy őstermelői igazolvánnyal rendelkeznek-e illetve őstermelői igazolványuk érvényes-e. (Más megítélés alá esnek azok a természetes személyek, akik valamely gazdasági tevékenységük miatt már áfa-alannyá váltak, náluk valamennyi törvényi feltétel fennállása esetén a különös szabályok alkalmazhatóvá válnak.) Nem vonatkoznak a különös szabályok azokra a mezőgazdasági termelőkre, akik tevékenységüket közös őstermelésben, vagy családi gazdaságban végzik ugyan, de tevékenységüknek nem része a mezőgazdasági termék ellenérték fejében történő értékesítése illetve mezőgazdasági szolgáltatás ellenérték fejében nyújtása. Nem vonatkoznak ezekre a személyekre a különös előírások akkor sem, ha mezőgazdasági terméket, szolgáltatást értékesítenek ugyan, de ezeket az értékesítéseket más nevében, így például a közös őstermelésben, családi gazdaságban résztvevő másik személy nevében végzik. Az Eva-törvény illetve az Áfatörvény eltérő rendelkezésének hiányában az egyszerűsített vállalkozói adó alanyai ezeket a különös szabályokat nem alkalmazhatják. A különös szabályok azokra az adóalanyokra vonatkoznak, akiknek a gazdasági tevékenysége egészben vagy túlnyomó részben az Áfatörvény szerinti mezőgazdasági tevékenység.

A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok alkalmazására az előzőek fennállása mellett is csak annak az adóalanynak van lehetősége, aki/amely a kis- - és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény szerint mikro- és önálló vállalkozásnak minősülnek, illetve annak minősülnének, ha e törvény hatálya alá tartoznának. A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályokat csak gazdasági céllal belföldön letelepedett adóalanyok illetve gazdasági célú letelepedés hiányában belföldi lakóhelyű vagy szokásos tartózkodási helyű adóalanyok alkalmazhatják. Ennek megfelelően külföldi természetes személy csak akkor alkalmazhatja a különös szabályokat, ha belföldön legalább tartózkodási helye van, külföldi vállalkozás pedig akkor, ha belföldön legalább állandó telephelye van. Az áfa-tv. 198. -ának 2012. január 1-jétől hatályos módosítása egyértelműen meghatározza azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén egy adott adóalany a mezőgazdasági tevékenységet meghatározó részben folytató adóalanyok körébe sorolható. Mezőgazdasági tevékenységet meghatározó részben folytató adóalany A fenti adóalanyi kör az alábbi két csoportra bontható: adóalanyok, akiknek (amelyeknek) a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységükből származó adót is tartalmazó éves bevételük időarányosan nem haladja meg az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt; adóalanyok, akiknek (amelyeknek) a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységükből származó adót is tartalmazó éves bevételük meghaladja ugyan az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, azonban a mezőgazdasági tevékenységből származó kompenzációs felárat is tartalmazó éves bevételük időarányosan több, mint

az egyéb tevékenységükből származó adót is tartalmazó időarányos éves bevételük. Az áfa-tv. fenti új rendelkezésében foglalt definíció megfelel a mezőgazdasági tevékenységet meghatározó részben folytató adóalanyi körre vonatkozóan az adóhatóság jogértelmezési gyakorlatában kialakított és az adóhatóság által hivatalos fórumokon közzétett meghatározásoknak. Az áfa-tv. 198. (2) bekezdésében meghatározott feltétel teljesülésének vizsgálata során a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak a következő adóévre ésszerűen várható tevékenységi jellemzői alapján kell eldöntenie, hogy megilletie a különleges jogállás. Az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységet év közben megkezdő adóalanynak az adott adóévre ésszerűen várható tevékenységi jellemzők alapján kell eldöntenie, hogy megilleti-e a különleges jogállás. Ez azt jelenti, hogy az az adóalany, aki tevékenysége, bevételei alapján jóhiszeműen várhatta, hogy a következő adóévben megfelel annak a feltételnek, hogy tevékenysége meghatározó részben mezőgazdasági lesz, jogosan számíthatott fel kompenzációs felárat. Azonban, ha az adott adóév adatai alapján tevékenysége nem minősül meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységnek, a következő adóév január 1-jétől nem számíthat fel mezőgazdasági termékértékesítéseire, szolgáltatásnyújtásaira kompenzációs felárat. Az áfatörvény XIV. fejezetének eltérő rendelkezése hiányában, az olyan adóalanynak, aki (amely) jogos várakozása alapján indokoltan ítélte úgy, hogy tevékenysége szerint a különleges jogállás megilleti, év közben nem kell áttérnie az áfatörvény XIV. fejezetében meghatározott adózási módról más adózási módra, ha év közben a tényleges adatok alapján már nem minősül túlnyomó részben illetve meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet végzőnek. Azonban saját döntése alapján az áfatörvény 197. (1) bekezdés és (3) bekezdés a) pontban foglaltaknak megfelelően év közben is lemondhat

különleges jogállásáról. Az olyan adóalany aki a tárgyév végére, a tárgyév adatai alapján olyan adózóvá válik, aki (amely) már nem minősül túlnyomó részben illetve meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet végzőnek, a tárgyévet követő adóévben már nem járhat el különleges jogállású adóalanyként. Az adózónak az adókötelezettségét érintő azon változást, mely szerint a végzett tevékenysége alapján már nem minősül egészben, vagy meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak (vagyis kompenzációs felár felszámítására nem jogosult), az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 23. (1) bekezdése értelmében, a változás bekövetkezésétől számított 15 napon belül az előírt nyomtatványon közvetlenül az állami adóhatóságnak kell bejelentenie. Amennyiben az adóalany a 2008. év adatai alapján nem minősül egészben vagy meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak és ez által nem illeti meg a különleges jogállás, 2009. január 15-ig köteles bejelenteni az adóhatóságnak azt a tényt, hogy 2009. évben nem különleges jogállású mezőgazdasági termelőként adózik a mezőgazdasági tevékenysége után. A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany csak akkor minősülhet az áfatörvény szerinti különleges jogállású adóalanynak, az áfatörvény 197. (1) bekezdés a) pontja szerint, ha a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv.) rendelkezései szerint egyúttal mikro- és önálló vállalkozásnak minősül, vagy annak minősülne, ha a Kkv. hatálya alá tartozna. A jogszabály értelmében azon adóalanyok esetében is meg kell vizsgálni, hogy a Kkv. szerint mikro- és önálló vállalkozásnak minősülnek-e, amelyek egyébként nem tartoznak a Kkv. hatálya alá (nem egyéni illetve társas vállalkozások). Mikro- és önálló vállalkozásnak minősülő adóalany

1. Mikrovállalkozás A Kkv. 3. (3) bekezdése alapján mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb (egész évre vonatkoztatva), és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg. A feltételek megvalósulását a Kkv. 5. -ának megfelelően, éves szinten, éves átlagban kell vizsgálni. Tehát, ha az adóalany mezőgazdasági betakarítási munkákra 2 hétig több mint 10 főt alkalmaz nem fogja elveszíteni mikrovállalkozási minősítését, mivel a foglalkoztatotti létszámot éves átlagban kell nézni. 2. Önálló vállalkozás A Kkv. 4. (1) bekezdése értelmében önálló vállalkozás az a vállalkozás, amely nem minősül partnervállalkozásnak, illetve kapcsolódó vállalkozásnak. a) partnervállalkozás Partnervállalkozás a Kkv. 4. (2) bekezdése szerint az a vállalkozás, amely nem minősül kapcsolódó vállalkozásnak, illetve amelyben más vállalkozásnak kizárólagosan vagy több kapcsolódó vállalkozásnak együttesen, illetve amelynek más vállalkozásban kizárólagosan vagy több kapcsolódó vállalkozással együttesen a tulajdoni részesedése jegyzett tőkéje vagy szavazati joga alapján legalább 25%. Ha a mezőgazdasági tevékenységet folytató áfaalany egy vállalkozás legalább 25%-ának tulajdonosa, partnervállalkozásnak minősül, azaz nem minősül önálló vállalkozásnak, így különleges jogállásúnak sem az áfatörvény XIV. fejezete szerint, ezért nem tarthat igényt kompenzációs felárra mezőgazdasági termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után (a magánszemélyként végzett őstermelői tevékenysége mellett egyéni vállalkozást folytató adózó azonban az áfa rendszerében e két tevékenysége tekintetében együttesen egy adóalanynak minősül, ezért az őstermelő magánsze-

mély nem tekinthető úgy, mint aki az egyéni vállalkozása tulajdonosaként partnervállalkozásnak minősülne, következésképpen ez esetben az áfatörvény XIV. fejezete szerinti különleges jogállás nála az egyéb áfatörvénybeli feltételek teljesítése mellett fennállhat). Gazdasági társaságok Kkv. szerinti önálló vállalkozásnak minősítése esetén, a társaság más vállalkozásban meglévő 25% alatti tulajdonrészének vizsgálatán kívül szükséges annak vizsgálata, hogy a társaságban más vállalkozás kizárólagosan, vagy kapcsolódó vállalkozásokkal együttesen a 25%-os tulajdoni részesedést nem éri-e el. (Ha a gazdasági társaságnak van kapcsolódó vállalkozása, akkor a társaság is kapcsolódó vállalkozásnak minősül, ezért a különleges jogállás tekintetében eleve nem minősül partnervállalkozásnak, így különleges jogállásúnak sem. Ezért annak vizsgálata felesleges, hogy a társaság kapcsolt vállalkozásaival együttesen más vállalkozásban lévő tulajdoni részesedése 25% alatt marad-e). b) kapcsolódó vállalkozás A Kkv. a kapcsolódó vállalkozás fogalmát a 4. (3)-(6) bekezdéseiben határozza meg: 4. (3) Kapcsolódó vállalkozások azok, amelyek egymással az alábbiakban felsorolt valamely kapcsolatban állnak: a) egy vállalkozás egy másik vállalkozás tulajdoni részesedésének (részvényeinek) vagy a szavazatának a többségével rendelkezik, vagy b egy vállalkozás egy másik vállalkozásban jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja, vagy c) egy vállalkozás egy másik vállalkozás felett a tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött szerződés vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján függetlenül a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol, vagy

d) egy vállalkozás egy másik vállalkozásban más tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött megállapodás alapján a szavazatok többségét egyedül birtokolja. (4) Kapcsolódó vállalkozásnak minősülnek azok a vállalkozások is, amelyek egy vagy több vállalkozáson keresztül állnak egymással a (3) bekezdésben felsorolt kapcsolatban. (5) Kapcsolódó vállalkozásnak minősülnek továbbá azok a vállalkozások, amelyek egy természetes személy vagy közösen fellépő természetes személyek egy csoportja révén a (3) és (4) bekezdésben meghatározott jellegű kapcsolatban állnak egymással, amennyiben tevékenységüket vagy tevékenységük egy részét az érintett piacon vagy egymással szomszédos piacokon folytatják. (6) A befektetők érdekeltsége tekintetében az (1) (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően önálló vállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amellyel a 19. 1. pontjában meghatározott befektetők külön-külön és együttesen sem állnak a (3) és (4) bekezdésben meghatározott kapcsolatban, vagy amelynek a befektetői sem közvetlenül, sem közvetve nem vesznek részt az irányításban, vagy amelynek a befektetői nem vállalkozásként működnek. Ellenkező esetben a vállalkozás kapcsolódó vállalkozásnak minősül. Ha a mezőgazdasági tevékenységet folytató áfaalany magánszemély (őstermelő, egyéni vállalkozó) más vállalkozás vezető tisztségviselője, vagy felügyelő bizottságának tagja, mint őstermelő, vagy egyéni vállalkozó az áfatörvény 197. (1) bekezdés a) pontban előírtaknak való megfelelés szempontjából nem kapcsolódó vállalkozása annak a vállalkozásnak, ahol vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag, mivel ez esetben nem valósul meg közte, és a vállalkozás között a Kkv. 4. (3) bekezdésében felsorolt kapcsolat egyike sem, így nem veszti el különleges jogállását. A családi gazdaság tagjai, illetve a közös őstermelésben résztvevők mezőgazdasági tevékenységét áfa szempontból külön-külön kell kezelni, mivel külön-külön mi-

nősülnek áfa adóalanynak. Ha a családi gazdaság tagja, illetve a közös őstermelésben résztvevő terméket értékesít, szolgáltatást nyújt, nem a családi gazdaság, őstermelők közössége az értékesítő, szolgáltatásnyújtó, hanem az az adóalany, akinek a nevében ténylegesen történik az ügylet. Az adóalanyok közti közös őstermelői, családi gazdasági kapcsolat nem eredményezi azt, hogy az ebben résztvevő őstermelők, egyéni vállalkozók között a Kkv. 4. (3) (6) bekezdéseiben megfogalmazott kapcsolat állna fenn, nem minősülnek kapcsolódó vállalkozásnak, így nem vesztik el különleges jogállásukat. A közös őstermelésben, illetve családi gazdaságban résztvevők az áfatörvény 197. (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak való megfelelés szempontjából nem tekinthetők olyan csoportnak, amelyre a Kkv. 4. (5) bekezdése alkalmazható lenne. A közös őstermelésben, családi gazdaságban résztvevőket tevékenységük tekintetében áfa szempontból úgy kell vizsgálni, mint különálló magánszemélyeket. Külön kell megvizsgálni, hogy az adott magánszemély tevékenysége eléri-e azt a szintet, hogy az áfatörvény szerint gazdasági tevékenységnek minősül, és ez által a magánszemély adóalannyá válik. Ez esetben szükséges annak vizsgálata, hogy a közös őstermelésben, családi gazdaságban résztvevő magánszemély jogosult-e kompenzációs felár alkalmazásában. Az előzőek értelmében adóalany akkor számíthat fel mezőgazdasági termékértékesítésére, szolgáltatásnyújtására kompenzációs felárat, ha a következő feltételeknek együttesen megfelel: Gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön. Egészben vagy meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak minősül. Utóbbi esetben a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységéből származó adót is tartalmazó éves bevétele időarányosan nem haladja meg az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, vagy a mezőgazdasági tevékenységen kívü-

li tevékenységükből származó adót is tartalmazó éves bevétele meghaladja ugyan az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, azonban a mezőgazdasági tevékenységből származó kompenzációs felárat is tartalmazó éves bevétele időarányosan több, mint az egyéb tevékenységéből származó adót is tartalmazó időarányos éves bevétele. Az áfatörvény alkalmazásában csak az minősül mezőgazdasági tevékenységnek, ami az áfatörvény vonatkozó mellékletében meghatározott termékek termelésére és feldolgozására irányul, feltéve, hogy azt az adóalany saját vállalkozásában végzi, vagy a törvény mellékletében meghatározott szolgáltatás nyújtására irányul, feltéve, hogy annak teljesítéséhez az adóalany saját vállalkozásának tárgyi eszközeit használja (egyéb módon hasznosítja). A tevékenység mezőgazdasági tevékenységként minősülésének feltétele továbbá, hogy az adóalany az előzőeknek megfelelő termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása után kompenzációs felár megtéríttetésére tarthasson igényt, amelynek személyi feltétele, hogy a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője olyan belföldön nyilvántartásba vett áfa adóalany legyen, aki/amely nem minősül mezőgazdasági tevékenységet folytatónak (vagy olyan külföldi adóalany legyen, aki a saját államának joga szerint nem alkalmaz mezőgazdasági termelőre vonatkozó különös adózási módot, illetve az Európai Közösség másik tagállamában nyilvántartásba vett nem adóalany jogi személy legyen). Az adóalany mikrovállalkozásnak minősül, vagyis éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg, foglalkoztatottjainak száma éves átlagban 10 főnél kevesebb. Az adóalany önálló vállalkozás, így más vállalkozásban meglévő tulajdoni részesedése alatta marad a 25%-nak. A különös szabályok alkalmazása tekintetében az adóalanyoknak arra vonatkozóan van választási lehetőségük, hogy a külö-

nös szabályok alkalmazásáról lemondanak-e. Az Art. 22. (1) bekezdés d.) pont alapján a különös szabályok alkalmazását is, és az arról való lemondást is be kell jelenteni az adóhatósághoz. Amennyiben a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany a különös szabály alkalmazásáról való lemondására irányuló bejelentést nem tesz, a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályokat kötelező alkalmaznia különleges jogállású adóalany. A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok lényegi eleme, hogy az adóalany a termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával összefüggésben az adózónak a termékét megvásárlótól illetve a szolgáltatását igénybevevőtől kompenzációs felárat kell kapnia. A kompenzációs felár "kiváltja" a mezőgazdasági tevékenység tekintetében az adófizetési kötelezettséget és adólevonási jogot, ennek megfelelően a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak e tevékenységével összefüggésben adófizetési kötelezettsége nincs, ugyanakkor adólevonási jogot sem gyakorolhat. Az olyan adózó, akinek/amelynek van olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása is, amellyel összefüggésben kompenzációs felár megtéríttetésére nem tarthat igényt, az Áfatörvény 120. és 123 -ának alkalmazása során a mezőgazdasági tevékenységet adó levonásra nem jogosító tevékenységként köteles figyelembe venni.,,199. (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany e tevékenysége körében: a) adófizetésre nem kötelezett; b) b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult. (2) A mezőgazdasági tevékenység folytatásának időszakában keletkezett és az e tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adóra az adóalany jogállása megváltozását követően sem alapíthat adólevonási jogot.

A mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanynak a különleges jogállása a különös szabályok alkalmazásáról való lemondás illetve a mezőgazdasági tevékenységet egészben vagy túlnyomó részben folytatókra vonatkozóan előírtaknak (197. (1) bekezdés) való meg nem felelés esetén szűnhet meg. A különleges jogállás megszűnése A különleges jogállás megváltoztatása Amennyiben az adóalany a tevékenysége kezdetekor, illetve a tárgyévet megelőző év adatai tevékenységet kezdő esetén a tárgyévre vonatkozó üzleti terve, jogos várakozása alapján a tárgyévben jogosult volt a különös szabályok szerinti adózás alkalmazására (és arról nem mondott le), csak a tárgyévet következő évben alkalmazhat ettől eltérő adózási módot. A mezőgazdasági tevékenységet végző adóalany a tevékenység megkezdésekor megváltoztathatja különleges jogállását, vagyis a bejelentkezési lapon, változás bejelentési lapon nyilatkozhat úgy, hogy választása szerint kompenzációs felárat nem érvényesít. A különleges jogállás megváltoztatására emellett, az adóév folyamán is bármikor lehetősége van az adóalanynak. Ha a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany úgy dönt, hogy a különös szabályokat nem alkalmazza, ezt a döntését be kell jelentenie az adóhatóságnál. A különös szabályok alkalmazásáról való lemondás esetén két éves visszatérési korlát érvényesül. Így abban az esetben, ha 2008-ban az adóalanya különös szabályok alkalmazásáról lemond, legközelebb 2011-ben alkalmazhatja azokat. Amennyiben az adóalany a tárgyévben év közben nem felel meg a kompenzációs rendszer alkalmazása feltételeinek, év közben nem köteles a különleges jogállását megváltoztatni (csak a következő adóévre). Ha az adóalany azért veszíti el különleges jogállását, mert már nem végez meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet, például a 2009. év adatai alapján nem minősül egészben vagy meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet foly-

tató adóalanynak és ez által nem jogosult kompenzációs felár alkalmazására, 2010. január 15-ig köteles bejelenteni az adóhatóságnak azt a tényt, hogy 2010. évben nem különleges jogállású adóalanyként adózik a mezőgazdasági tevékenysége után (nem számíthat fel kompenzációs felárat). Ha az adóalany később egészben vagy meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet folytat, és a kompenzációs felár alkalmazása egyéb feltételeinek is megfelel, a különleges jogállás elvesztésétől számított 1 év elteltével alkalmazhat csak ismét kompenzációs felárat (ebben az esetben nem 2 év, hanem 1 év múlva jogosult az adóalany kompenzációs felár alkalmazására). Az a speciális jogállású adóalany, aki/amely a tárgyév (2009.) során nem folytat meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet, a tárgyévet követő évben (2010-ben) nem lehet speciális jogállású, ám ha a tárgyévet követő évben (2010.) a mezőgazdasági tevékenységét meghatározó részben folytatja, akkor a tárgyévet követő második évben (2011.) feltéve, hogy az áfatörvény 197. egyéb feltételeinek is megfelel újból a speciális jogállásra vonatkozó szabályok szerint adózik. Az adóalany különleges jogállású mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalannyá történő minősítése szempontjából figyelemmel kell lenni arra, hogy a Kkv. főszabálya szerint, az éves adatokat kell alapul venni. A vállalkozás mikrovállalkozássá történő minősítésénél, a mutatókat az utolsó összevont (konszolidált) beszámoló, ennek hiányában éves beszámoló vagy egyszerűsített éves beszámoló szerinti foglalkoztatotti létszám és nettó árbevétel vagy mérlegfőösszeg alapján kell meghatározni. Az egyéni vállalkozás minősítése az adóbevallása szerint, a foglalkoztatotti létszám alapján történik. Ugyancsak az adóbevallás, foglalkoztatotti létszám alapján történik a nem egyéni vállalkozóként mezőgazdasági tevékenységet végzők minősítése. Amennyiben az egyéni, illetve a társas vállalkozás működési ideje, illetve egyéb személy tevékenységének ideje 1 évnél rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni. A mikrovállalkozássá történő Átminősítés mikrovállakozássá

minősítéshez, illetve annak elvesztéséhez a vállalkozásnak 2 egymást követő évben kell megfelelnie, illetve nem megfelelnie (a továbbiakban: két éves szabály) a Kkv. 5. (3) bekezdése alapján. Az áfatörvény 197. (2) bekezdés rendelkezésének megfelelően abban az esetben, ha az adóalany a tárgyév július 1. napján már nem minősülne mikro- és önálló vállalkozásnak, jogállása az egyéb feltételek teljesülésétől függetlenül legkésőbb a tárgyév december 31. napjával megszűnik. Azon oknál fogva, hogy a minősítést főszabály szerint éves adatok alapján kell elvégezni, s hogy a tárgyév július 1-jén csak a tárgyévet megelőző év adatai állnak rendelkezésre, a tárgyév július 1-jei állapot szerinti megítélés során a tárgyévet megelőző év bevételi, létszám adatai alapján kell a minősítést elvégezni, a két éves szabály alkalmazásával. Az áfatörvény 197. (2) rendelkezéséből következően az önálló vállalkozásnak minősülés szempontjából pedig a tárgyév július 1-jei állapotot kell figyelembe venni (ebben az időpontban kell vizsgálni, hogy pl. más vállalkozásban 25%-os, vagy azt meghaladó tulajdoni hányaddal rendelkezik-e). A Kkv. szerinti mikrovállalkozássá történő minősítésnél tehát az előző év adatait kell figyelembe venni a két éves szabály alkalmazásával, míg az önálló vállalkozássá történő minősítésnél a minősítés időpontjában fennálló állapotot kell figyelembe venni (nincs két éves szabály). Ha a vállalkozás 2008. évben elveszti mikrovállalkozás státuszát, vagy elveszti önálló vállalkozás státuszát nem minősül az áfatörvény XIV. fejezete szerinti különleges jogállású adóalanynak. A vállalkozás különleges jogállása 2008. december 31-e napjával szűnik meg, feltéve, ha az adóalany előbb nem él jogállásának megváltoztatásának a jogával. A mikro- és önálló vállalkozási minősítés megszűnése esetén, az adóalany jogállása évközben nem változhat meg, azaz a különleges jogállás feltételeinek tárgyévben történő nem-

teljesítése a tárgyévet követő évre vonatkozóan eredményezi csak a különleges jogállás megszűnését, kivéve, ha az adóalany az áfatörvény 197. (1) bekezdése szerint élt jogállásának megváltoztatásának jogával (ez utóbbi esetben ugyanis különleges jogállása év közben szűnik meg). Az adóalany különleges jogállását az áfatörvény 197. (3) bekezdésének megfelelően csak akkor veszíti el 2 évre, ha a mikro- és önálló vállalkozás kritériumainak nem felel meg, illetve, ha az adóalany saját választása alapján nem kívánja alkalmazni a különleges jogállásra vonatkozó rendelkezéseket. Ezen túlmenő minden egyéb olyan esetben, amikor a különleges jogállásra vonatkozó feltételek a tárgyév vonatkozásában nem teljesülnek (pl. az adóalany nem egészben vagy meghatározó részben végez mezőgazdasági tevékenységet), a különleges jogállás kizárólag csak a tárgyévet követő évre vonatkozóan szűnik meg. Az előzőek értelmében, azt a mezőgazdasági tevékenységet végző speciális jogállású adóalanyt, aki/amely a tárgyév (pl. 2009.) folyamán veszíti el mikro- és/vagy önálló vállalkozás státuszát, a speciális jogállás a tárgyévet követő két évben (a példa alapján 2010-ben és 2011-ben) nem illeti meg az áfatörvény 197. (3) bekezdés b) pontja alapján. Ha a vállalkozás 2009-ben azért veszíti el speciális jogállását, mert nem felel meg a Kkv. szerinti mikrovállalkozás feltételeinek, akkor 2012- ben csak akkor válik speciális jogállásúvá, ha az előző 2 év adatai alapján megfelel a Kkv. szerinti mikrovállalkozás feltételeinek. Ha a vállalkozás azért vesztette el speciális jogállását, mert nem felelt meg a Kkv. szerinti önálló vállalkozás feltételeinek, akkor válik speciális jogállásúvá, ha 2012 július 1-jei állapota szerint megfelel az önálló vállalkozás feltételeinek. Az a mezőgazdasági tevékenységet végző adóalany, aki/amely 2008. július 1-jén nem felel meg az önálló vállalkozássá minősítés feltételeinek és/vagy a 2006. és 2007. évi bevételi és létszámadatai alapján nem felelt meg a mikrovállalkozássá minősítés feltételeinek.

2008. december 31-ét követően nem jogosult különleges jogállására, ezen tény bejelentésére 2009. január 15-éig van lehetősége. Az a mezőgazdasági termelő aki/amely 2008-ban kezdte meg áfa alanyiságot eredményező tevékenységét (vagyis 2008. évben kért adószámot), a mikrovállalkozássá minősítés feltételét (azaz a megelőző két év adatainak vizsgálatát) leghamarabb csak 2010. július 1-jén tudja elvégezni, így a mikrovállalkozás kritériumainak való meg nem felelés okán az erre vonatkozó minősítés feltételeinek hiánya miatt legkorábban csak 2011. január 1-jétől veszítheti el a kompenzációs felárra való jogosultságát.

10/1.3 A kompenzációs felárat megtérítő személy A különleges jogállású adóalany elsődlegesen olyan belföldön nyilvántartásba vett, belföldön adószámmal rendelkező áfa adóalanytól részesülhet kompenzációs felárban, aki a mezőgazdasági tevékenysége tekintetében nem alkalmazza a különös szabályokat. A megtérített kompenzációs felár a terméket vásárló, szolgáltatást igénybevevő belföldi adóalanynál előzetesen felszámított forgalmi adónak minősül, így arra adólevonási jog érvényesíthető (feltéve, hogy annak valamennyi jogszabályi feltétele fennáll). Az Áfatörvény továbbá a 200. (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése a kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének feltételeit az alábbiak szerint szabályozza: A kompenzációs felár megtéríttetésének személyi feltétele, hogy a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője Közösség valamely más tagállamában vagy harmadik államban nyilvántartásba vett adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem minősül ezen állam joga szerint olyan adóalanynak, akinek (amelynek) jogállása tartalmában megfelel a Héa-irányelv XII. címének 2. fejezetében foglaltaknak. Az egyéb feltételek teljesítésének sérelme nélkül a kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthető abban az esetben is, ha a termék értékesítése a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett nem adóalany jogi személynek történik, feltéve, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a nem adóalany jogi személynek e beszerzése után adót kell fizetnie e tagállam joga szerint. A különleges jogállású adóalany tehát a másik tagállambeli adóalanytól (aki Magyarországon adószámmal nem rendelkezik), akkor kaphat kompenzációs felárat, ha az a saját tagállamában a mezőgazdasági tevékenységére különös adózási szabályokat nem alkalmaz. A kompenzációs felárat megtérítő másik tagállambeli adóalany a megtérített kompenzációs felár visszatérítését kérheti az adóhatóságtól az Áfatörvény XVIII. fejezetében szabályozottak szerint.

Az előzőeknek megfelelően, a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany abban az esetben is jogosult kompenzációs felárra (természetesen az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén), ha a termékét a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalanynak (feltéve, hogy az nem minősül saját államának joga szerint olyan adóalanynak, akinek jogállása tartalmában megfelel a Héa-irányelv XII. címének 2. fejezetében foglaltaknak), vagy a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett nem adóalany jogi személynek (feltéve, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a nem adóalany jogi személynek e beszerzése után adót kell fizetnie e tagállam joga szerint) értékesíti és a termékértékesítés teljesítési helye az áfatörvény alkalmazásával belföld. Az áfatörvény nem tartalmaz kifejezetten olyan rendelkezést, mely kivonná a mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanynak az ilyen minőségében végzett, egyébként az áfatörvény 89. -ban foglaltaknak megfelelő termékértékesítését a Közösségen belüli adómentes termékértékesítésre vonatkozó szabályok alkalmazási köréből. Az általános forgalmi adózás rendszeréből azonban az következik, hogy a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany fentieknek megfelelő (áfatörvény 200. (1) bekezdés b) pont, és (3) bekezdés) Közösségen belüli értékesítésére a kompenzációs felár áthárítása mellett nem alkalmazható az áfatörvény 89. -ban szabályozott Közösségen belüli adómentes értékesítés szabálya is. Ugyanis, ha a mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanynak az áfatörvény 200. (1) bekezdés b) pontjában, valamint (3) bekezdésében szabályozott termékértékesítésére az áfatörvény 89. -a szerinti közösségi mentes értékesítés szabályait is alkalmazni kéne, ez a közösségi szinten harmonizált hozzáadottérték-adó szabályai szerint azt jelentené, hogy a más tagállamban illetékes felvásárlónak a kompenzációs felár megtérítése mellett Közösségen belüli beszerzés jogcímén még adófizetési kötelezettsége keletkezne a beszerzés tagállamában. Ez pedig azt eredményezné, hogy a termék beszerzőjének ugyanazon ügylet után (ugyan-

azon jogcímen) kétszer keletkezne hozzáadottérték-adó fizetési kötelezettsége figyelemmel arra, hogy a kompenzációs felár is különleges módon megállapított hozzáadottérték-adó, egyszer kompenzációs felár címén, egyszer pedig a saját tagállamában a Közösségen belüli beszerzés miatt. Az, hogy az adóalany az értékesítésére az áfatörvény 200. (1) bekezdés b) pontját, illetve (3) bekezdését vagy a 89. -át alkalmazza, nem az adóalany választásának kérdése. Ha az áfatörvény XIV. fejezete alapján a kompenzációs felár érvényesítésének feltételei az adott ügyletre kiterjedően fennállnak, akkor az adóalanynak az áfatörvény 200. (1) bekezdés b) pontja szerint kell eljárnia, az áfatörvény 89. -nak alkalmazása kizárt. A fentiekkel összhangban az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 22. (4) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalanynak más tagállam adóalanya felé történő termékértékesítése okán közösségi adószámot kiváltania nem kell. A különleges jogállású adóalany kompenzációs felár megtérítését kérheti a harmadik országbeli vevőjétől is (feltéve, hogy az saját államában a mezőgazdasági tevékenységére vonatkozóan nem alkalmaz). A harmadik országbeli mezőgazdasági terméket vásárló, szolgáltatást igénybevevő adóalanynak az általa megtérített kompenzációs felárat az adóhatóság az áfatörvény XVIII. fejezete alapján csak akkor téríti vissza, ha országa és Magyarország között viszonosság áll fenn. A különleges jogállású adóalany kompenzációs felár megtérítésére tarthat igényt abban az esetben is, ha termékértékesítését olyan jogi személy felé teljesíti, aki saját tagállamában nem minősül ugyan a hozzáadottérték-adó alanyának, de a Közösségen belüli termékbeszerzései után adófizetési kötelezettsége áll fenn. Ilyen személy lehet például a másik tagállambeli, közösségi adószámmal (áfa számmal) rendelkező közintézmény,

alapítvány, egyházi szervezet. Az ilyen személy az általa megtérített kompenzációs felár visszatérítését kérheti az adóhatóságtól az áfatörvény XVIII. fejezetében meghatározottak szerint.

10/1.4 A kompenzációs felár alapja, mértéke A különleges jogállású adóalany csak az adóalanyi minőségében belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után tarthat igényt kompenzációs felárra. A kompenzációs felár alapja főszabály szerint az a pénzben kifejezett de nem feltétlenül pénzben megtérítendő/megtérített ellenérték, amit a különleges jogállású adóalany kap vagy kapnia kell a mezőgazdasági termék megvásárlójától illetve a mezőgazdasági szolgáltatás igénybe vevőjétől. Tekintettel arra, hogy a kompenzációs felár alapját az adóalapra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően kell megállapítani, a kompenzációs felár alapját is növelik például az ügylethez kapcsolódóan felmerült, a különleges jogállású adóalany által áthárított járulékos költségek, ugyanakkor csökkentik például a kompenzációs felár alapját az árengedmények. A kompenzációs felár mértéke 7% a ló, szarvasmarha, juh, kecske, baromfi és más élő állat; halak, rákok, puhatestű és más gerinctelen vízi állatok; nyers tej, friss tojás, természetes méz, állati vagy növényi trágya, nyers szőrme, legombolyításra alkalmas selyemhernyógubó, nyers gyapjú, erdei fák és cserjék csemetéje, oltványa, magja, feldolgozott tej és tejtermék értékesítése esetén. A kompenzációs felár mértéke 12% az élő növény, burgonya, étkezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek, gumók, szőlő, élelmezési célra alkalmas gyümölcs és dió, fűszernövények, gabonafélék, muhar, csumiz, különféle magvak, ipari és gyógynövények, mákgubó, takarmánynövények, feldolgozott, tartósított saját előállítású zöldség, gyümölcs, savanyúság; must és bor; borseprő, borkő, valamint szőlőtörköly értékesítése esetében. (A kompenzációs felár érvényesítésével értékesíthető termékek körét az Áfatörvény melléklete a megnevezés mellett vámtarifa számra való hivatkozással határozza meg.) A kompenzációs felár mértéke 7% talajművelés, aratás, cséplés, szüretelés, betakarítás, vetés, ültetés; mezőgazdasági Kompenzációs felár alapja Kompenzációs felár mértéke

termékek csomagolása és piacra történő előkészítése; mezőgazdasági termékek tárolása; egyes állatok gondozása, a mezőgazdasági vállalkozásban alkalmazott eszközök bérbeadása; műszaki segítségnyújtás, gyomirtás, kártevő irtás, permetezés, öntöző illetve vízlecsapoló berendezések üzemeltetése, fák nyesése és vágása, valamint egyéb mező- és erdőgazdálkodási szolgáltatások nyújtása esetén.

10/1.5 Kompenzációs felárat tartalmazó felvásárlási jegy, számla Amennyiben a különleges jogállású azaz mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany belföldön és ellenérték fejében belföldön nyilvántartásba vett és egyúttal nem mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak mezőgazdasági tevékenysége körében terméket értékesít, szolgáltatást nyújt, úgy a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany felvásárlási okiratot állít ki, melynek birtokában a különleges jogállású adóalany kompenzációs felárat hárít át. A termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybe vevőjének a kompenzációs felárral növelt ellenérték maradéktalan megtérítésekor a rá áthárított kompenzációs felárra mint előzetesen felszámított adóra adólevonási joga keletkezik, melynek gyakorlásához az általa kibocsátott felvásárlási okirat másodlati példánya szükséges. Az ügylet alapbizonylata tehát a felvásárlási okirat, melynek első példányát és másodlati példányát mint bizonylatot a különleges jogállású adóalanynak, illetve a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalanynak meg kell őriznie. Mindkét félnek teljesítenie kell a bizonylatmegőrzési kötelezettségét a felvásárlási okirat tekintetében is. A felvásárlási okirat-kibocsátási kötelezettségnek a különleges jogállású adóalanytól terméket vásárló, szolgáltatást igénybe vevő belföldi (belföldön nyilvántartásba vett) adóalany csak maga illetve nevében pénzügyi képviselője tehet eleget, felvásárlási okirat kibocsátására másnak meghatalmazást nem adhat, az adóalanynak a számla kibocsátási kötelezettség teljesítésére vonatkozó meghatalmazása a felvásárlási okirat kibocsátására nem terjed ki. Felvásárlási okirat tekintetében gyűjtő bizonylat kiállításának nincs helye, nincs lehetősége az adóalanynak a felvásárlási okirat kibocsátási kötelezettség alóli mentesülésre, a felvásárlási okirat egyszerűsített adattartalommal történő kibocsátására. Felvásárlási okirat

A felvásárlási okiraton kötelező az áfatörvényben meghatározott adatokat szerepeltetni. A felvásárlási okiraton emellett bármely olyan adat, információs is szerepeltethető, amelynek feltüntetését a felek elengedhetetlennek tartják, illetve amely más adókötelezettség (például személyi jövedelemadó, valamely járulék) teljesítéséhez szükséges. Számla 202. (3) A (2) bekezdés a) pontjában említett felvásárlási okirat kötelező adattartalma a következő: a) a felvásárlási okirat kibocsátásának kelte; b) a felvásárlási okirat sorszáma, amely a felvásárlási okiratot kétséget kizáróan azonosítja; c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve, címe és adószáma; d) az értékesített termék megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető; e) a teljesítés időpontja, ha az eltér a felvásárlási okirat kibocsátásának keltétől; f) a kompenzációs felár alapja, továbbá az értékesített termék kompenzációs felár nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás kompenzációs felár nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza; g) az alkalmazott kompenzációs felár mértéke; h) az áthárított kompenzációs felár; i) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének aláírása. Abban az esetben, ha a különleges jogállású adóalanytól terméket vásárló, szolgáltatást igénybevevő olyan külföldi, akivel szemben kompenzációs felár érvényesíthető, a különleges jogállású adóalanynak az ügyletről számlát kell kibocsátania. Az

ilyen ügyletről kiállított számlában az adóalap helyett a kompenzációs felár alapját, az alkalmazott adómérték helyett a kompenzációs felár mértékét (7% vagy 12%), áthárított adóösszeg helyett a kompenzációs felár összegét kell szerepeltetni.

10/1.6 A mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéb tevékenységei A mezőgazdasági tevékenységet végző áfa adóalanynak minden olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után, amelylyel összefüggésben kompenzációs felár érvényesítésére nincs törvényi lehetősége, az általános szabályok szerinti adózásra illetve az alanyi adómentességre vonatkozó szabályokat alkalmazhatja. (E két adózás közül az alanyi adómentesség alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha az alanyi adómentesség választását a mezőgazdasági termelő az adóhatósághoz előzetesen bejelentette.) Az adóalanyt azok után a termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások tekintetében, amelyeknél - bármely feltétel hiánya miatt kompenzációs felár nem érvényesíthető az adóalanyt számla illetve nyugtaadási kötelezettség terheli. A kompenzációs rendszer szerint adózó mezőgazdasági őstermelő, kistermelő áfa adóalanynak ennek megfelelően (az általános szabályok szerint) kell teljesítenie az áfa kötelezettségét minden olyan termékértékesítése, szolgáltatás nyújtása után amelynél a beszerző nem áfa adóalany, vagy olyan belföldön nyilvántartásba vett áfa adóalany, aki/amely mezőgazdasági tevékenységet végzőként jár el (kompenzációs felárat érvényesít), vagy olyan külföldi adóalany aki/amely saját államának joga szerint mezőgazdasági termelőre vonatkozó különös adózási módot alkalmaz, vagy az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás nem felel meg az áfatörvény 7. számú mellékletében foglaltaknak. Figyelemmel arra, hogy pl. a magánszemélyek részére történő értékesítés nem minősül mezőgazdasági tevékenységnek (azzal összefüggésben kompenzációs felár nem érvényesíthető), minden őstermelőnek, kistermelőnek lehet olyan tevékenysége, amelyben nem mezőgazdasági tevékenységet végzőként jár el (kompenzációs felárat nem érvényesíthet). (Természetesen az olyan adóalanynak, aki a különleges jogállása helyett választott

más adózási módot, csak olyan tevékenysége van, amellyel összefüggésben kompenzációs felár nem érvényesíthető.) Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő, kistermelő az áfatörvény szerinti mezőgazdasági tevékenységén kívüli tevékenységére nem választ alanyi adómentességet, termékértékesítései, szolgáltatásnyújtásai után az általános szabályok szerint teljesíti adókötelezettségét. Ennek megfelelően termékértékesítései, szolgáltatásnyújtásai után 20%-os mértékű általános forgalmi adót kell felszámítania és fizetendő adóként szerepeltetnie az áfa bevallásában, ugyanakkor adólevonási jogot is érvényesíthet (természetesen az adólevonási tilalmak figyelembe vételével). Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő, kistermelő az áfatörvény alkalmazásában mezőgazdasági tevékenységnek nem minősülő (kompenzációs felárra nem jogosító) tevékenységet is végez, lehetősége van alanyi adómentesség választására. Az alanyi adómentesség választására csak a tevékenység megkezdésekor, illetve a tárgyévet megelőzően van lehetősége (a bejelentkezési, illetve változás bejelentési lapon). Alanyi adómentesség csak akkor választható, ha az adóalanynak a termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített (vagy megtérítendő) ellenérték éves szinten göngyölített összege nem haladja meg az 5 millió forintot sem a tárgyévben ésszerűen várhatóan (és ténylegesen), sem a tárgyévet megelőző évben (ténylegesen). A mezőgazdasági tevékenység keretében végzett kompenzációs felárra jogosító - termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás fejében megtérített (megtérítendő) ellenérték az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárba nem számítandó bele. (Amennyiben az adóalany a különleges jogállásáról lemondott, vagyis választása szerint kompenzációs felárat nem érvényesít, az utóbbi szabály nem alkalmazható.)

Az, aki alanyi adómentességet választott, az alanyi adómentesség időszakában (alanyi adómentes minőségében) adófizetésre nem kötelezett, előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult, számla kibocsátási illetve nyugtaadási kötelezettség terheli, csak olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áfa összeget, áfa mértéket nem tüntethet fel, az áfa bevallási kötelezettség alól mentesül. (Az adóalany nem alanyi adómentes minőségében jár el, pl. építési telek értékesítésekor.) Az alanyi adómentesség megszűnik ha az adóalany a tárgyévet követő évre vonatkozóan már nem kívánja az alanyi adómentességet alkalmazni és az erre irányuló szándékát a tárgyév december 31-ig (változás bejelentő lapon) bejelenti az adóhatósághoz, az 5 millió forintos értékhatárt meghaladja. Amennyiben az adóalany alanyi adómentessége az értékhatár meghaladása miatt szűnik meg, alanyi adómentességet a megszűnés évét követő két naptári évig nem választhat.