Ötezer ember megvendégelése (János 6,1-15) LMK előkészítő 2007-03-14 Gyjsné Bevezető: Fogadj örökbe egy gyermeket és támogasd 3000 Ft-tal. Életet mentesz. Ma 3000 forint valakinek létkérdés. A szeméthegyeken turkáló világ árváknak és a kizsákmányolt, nyomorba taszított millióknak, a sátán emberei által manipulált héjáknak semmi sem drága. Ők kitépetik az áldozat szívét, és gyermek vadakkal etetik fel. Tizenéves manipuláltakkal csapják falhoz a gyermekeket, szövetkezetekben hajszolják halálig, éheztetik élő robotjaikat, és öregkorukban virágoskertet gondoznak, vigyázva, nehogy egy fűszálat eltapossanak. (lásd, Kambodzsa, Dél Afrika) Egy lelkész orosz hadifogságban félretette a falat kenyeret, és ünnepnapon úrvacsorát osztott belőle. Élve került haza a testet-lelket próbáló nyomorúságból. Elgondolkodom. Csonttá fagyottan, nélkülözve, annak az egy falat kenyérnek, milyen íze lehetett? Vajon átérezték-e a rabtársak annak a kenyérnek mennyei voltát. Egy falat kenyér a fogságban önző, saját túlélésükért mindenre képes, emberségből kiforgatott gazzá tehet. De egy falat kenyér, Krisztus erejével átitatva, kivezethet a fogságból, mint az égből aláhullott a manna a pusztaságban tette egykor Mózes népével. Böjt van. A magunkba szállás, az önvizsgálat, a lelki dogokra figyelés ideje. Mégis ebben a sivatagos böjtben Isten ad egy oázist ezen a vasárnapon, hiszen jellegénél fogva az örömre szólít fel. Örüljetek Jeruzsálemmel. (Ézs 66,10) Igen, nem lehet az ember annyira megszomorodva és megrendülve, hogy örömre ne volna oka. Van okunk az örömre, mert sivatagi vándorlásunk, Isten kezében van és tudjuk jól, hogy ő nem hagy bennünket feljebb kísérteni, mint mi azt elhordozhatnánk. Asztali beszélgetések E bevezető után, feltűnhet az evangéliumok figyelmes elolvasásánál, az, hogy milyen gyakran szólnak a történetek az étkezésekről, a vendégeskedésről. Akár Jézus hívott magához másokat, a gazda szerepét betöltve, akár őt magát látták vendégül. 1
Az étkezések alakalmával kerültek terítékre olyan kérdések, mint pl. az Isten országában való evésivás (Lk 22,30). Vendégeskedései miatt vádolták meg Jézust a bűnösökkel való evéséért-ivásáért. (Lk.15,1), Sőt, falánk, borivó (Lk 7,34) ill. nagyétkű és részeges embernek tartották (Mt 11,19) Továbbá, Júdás árulásának leleplezése is asztali étkezés mellett történt (Mt 26,21-25) Természetesen számtalan példát lehetne még felsorakoztatni, de most nem ez a feladatunk. Exegézis Jézus csodái közül talán az ötezer ember megvendégelése volt az, mely a legnagyobb benyomást tette az emberekre. Híre nyilvánvalóan messzire elment, hiszen mind a négy evangélista szükségesnek tartotta megemlíteni. Sőt, Máté és Márk azt is leírják, hogy Jézus egyszer külön 4000 embert is megvendégelt volna. (Mt 15,32-39 Mk 8,1-10) Bár a szinoptikusok Jézus csodáiból sokkal többet közölnek, mint János, mégis János az, aki olyan egyedi esetekről számol be, amelyek az emberi nyomorúság mélységét és Jézus erejének isteni hatalmát szemléltetik. Jézus megjelenésével új korszak, az öröm és bőség ideje érkezett el, ahogyan erről korábban már Ézsaiás próféta is írt. Ézs 55,1 A nép láthatja, az Isteni beavatkozást, a rendkívüli jeleket, mely által az Atya tesz bizonyságot Jézusról. Azért, hogy erősítse a benne való bizalmat. A csodák csodája pedig az, hogy Jézusban, Isten látható és jelenlevő lett e világban. Minden más, ami általa történt, erre a csodára visszautaló jel. Az első négy fejezetben a csoda előkészítését írja le az apostol. Tiberiás-tenger elnevezés, csak Jánosnál szerepel. ( 6,1: 21,1) Heródes Antipás alapította a várost Kr.u. 26-ban és Tiberius császár tiszteletére nevezte el Tiberiásnak. Jézus gyakran használta tanítása színhelyéül a szabad természetet, a hegy nevéről viszont nem történik említés. Általában nagy sokaság vette körül Jézust, mert a csodák vonzották az embereket. Másrészt az időpont meghatározása is jelzi (közel volt pedig a húsvét, a zsidók ünnepe), hogy páskaünnep közelében megsokszorozódott a hazalátogatók száma. 2
A következő 5-9 terjedő szakaszban a szituációval ismerkedhetünk meg. A tömeg számára az út hosszú és fárasztó volt. Jézus meglátta az emberek szükségét. Nyilvánvaló, hogy tudta mit akar tenni, de mégis felteszi a kérdést Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? A tanítványok válaszából az derül ki, hogy az emberi lehetőségeket mérlegelik: Fülöp azt számolja, mennyi pénzre lenne szükség egy kevés élelem megvásárlásához. András viszont a meglévő készletre irányítja figyelmet, egy gyermeknél lévő öt árpakenyérre és a két halra. Kevés a készlet és nagy a sokaság. A reménytelen helyzetben tehát mindketten az emberi megoldásokat veszik fegyelembe. A tanítványok, akik már olyan sok csodát átéltek és megtapasztaltak nem adnak hangot annak, hogy Jézus személyében a maga Isten van jelen a földön. A harmadik szakasz 10-13. terjedő részében az ötezer ember megvendégelésének csodája játszódik le. A test és a lélek táplálása nem választható el egymástól. Jézus kéri a tanítványokat, hogy ültessék le a sokaságot. János tudósít arról is, hogy felhasználja a meglévő készletet, az öt árpakenyéret és két halat. A képzeletbeli hatalmas asztalfőn ül maga Jézus. Zsidó szokás szerint imádsággal töri meg a kenyeret, kiosztja a tanítványoknak, akik továbbadják a népnek. A 14-15 vers intő jel lehet számunkra. A látás nem vezet el automatikusan hithez. A kenyércsoda megtapasztalása azt követelte volna, hogy Jézust az élet kenyerét elfogadják. Prédikáció felé Az egész történelem leírható a kenyértől való függés képletében. Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? - Szegezi tanítványainak, és személy szerint nekünk is, mai tanítványainak Jézus a kérdést. Nem azért, mert ő nem tudná, hogy a mindenkori kenyér, s annak ígérete, -hogy amíg ember él a földön, addig lesz vetés és aratás is- nem racionális kérdés. Isten ajándéka és adománya, az ember számára adott teremtési ajándék.. Születési ajándék. 3
Nem a kenyér matériája a kérdés tehát az ember számára. Hanem az, hogyan lehet mindenki egyaránt részese és vendége Jézus asztalának. Annak az asztalnak, amelyen mindig van kenyér. Ha más nem, hát lehulló morzsa, mint az asszonynak, aki volt bátor ezért is könyörögni. Mit tehetünk mi keresztyének, hogy mindenkinek jusson hely a természet asztalánál, és ízlelhesse a lélek ajándékát is? Látjuk, Jézus nélkül nincs megoldás. Először hitünk áldozatára van szükség. Szeretet, irgalom kell ahhoz, hogy a tálból, mindenkinek jusson, és ne az legyen, hogy egyesek, mindent maguknak mernek a képzeletbeli kanállal. Aki pedig távolabb került a nagy táltól, annak semmi sem jut. Ha Jézus oszt, akkor nem marad senki éhen. Az ember a racionalista megoldásokat keresi. Az anyagiakat mérlegeli és a kézzelfogható raktárkészletét realizálja. Számolunk és számolunk, aztán nem teszünk semmit, mert a számok általában elkeserítenek. Mindenkori próbatételünk ez a mentalitás. Hit és imádság többet lát, mint a tényeket. Minden lehetséges annak aki hisz. Jézus az Atyára szegezteti először tekintetünket, amikor hálát ad (ευχαριστησα ) a meglévő ajándékért. Vajon felemeljük-e tekintetünket mi is. Vagy rezignáltan éljük keresztyén életünket, s nem vesszük észre sem a mindennapi csodákat, sem Isten világteremtő művének rendkívüliségét. Azt, ha a szív megváltozik, akkor a többi ráadásul megadatik. A fogság kenyerét is szét lehetett osztani úrvacsora gyanánt. A kánaáni menyegző bora, az ötezer ember megvendégelése, jelek,melyek már felkészítik szívünket Isten szeretetére. Jézus teste az igazi étel és vére az igazi ital. Nemcsak testi táplálékra van szükségünk, hanem lélekben is ízlelnünk kell Jézus testét és vérét. Hogy meg ne éhezzünk és meg ne szomjazzunk amikor bealkonyul felettünk az ég. A lelkészt, a hívő embert nyugtalansággal kell, hogy eltöltse az a nagy lelki éhség ami a világban tapasztalható. Ma, amikor kimeríthetetlen tárháza alakult ki az ember beetetésének, akár testi, akár szellemi értelemben véve, ez a történet arra hívja fel a figyelmünket, hogy Jézus nélkül nem csillapul az ember lelki szükséglete. Az igehirdetésben ezért őt magát kell hirdetnünk, mint megoldást. Nem gubózhatunk be saját szükségletünk burkába, osztani kell a lelki kenyeret. A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését, még akkor is így van ez, ha nem mindig ez a látszat. A szeretetet szét kell osztani az emberek között a földön mikor már másnak nem jut, magadnak sem marad belőle.. írja a költő versében. (Garai Gábor) Megtapasztalhatjuk mi is, amit Istentől kapunk, nem lesz kevesebb, hanem bőségesen marad belőle. 4
A kenyeret ma is ossza a mi Urunk. Úrvacsoráról, úrvacsorára. Egy falat belőle elég, hogy erőt nyerjünk. Egy falat elég, hogy ki ne dőljünk az úton. Kertész Eszter: Kenyércsoda Nem kenyerünket, Étvágyunkat kellene Újraosztani. Vázlat: A bőség asztala 1. A világ asztala: mérhetetlen éhség és lukulluszi lakoma 2. Jézus asztala: ahol mindenki egyaránt foglal helyet 3. A szeretetet szét kell osztani a földön: 4. Add amid van! 5