Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti jog tanszék Verebics János A távollévők közötti szerződéses kapcsolatok jogi szabályozásának kérdései Kiegészítő jegyzet A "Minőségorientált, összehangolt oktatási és K+F+I stratégia, valamint működési modell kidolgozása a Műegyetemen" c. projekt szakmai célkitűzéseinek megvalósítása során született oktatási segédlet. A projekt megvalósítását az Új Széchenyi Terv TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0002 programja támogatta.
Tartalom I. INFORMÁCIÓS TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÁSOK ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM... 3 I.1 Az elektronikus kereskedelem keretében történő távértékesítésre vonatkozó szabályozás sajátosságai... 3 I.2 Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ekertv.)... 5 I.2.1 A törvény hatálya... 5 I.2.2 Az Ekertv. értelmező rendelkezései, fogalomhasználata... 7 I.2.3 Az előzetes engedélyezést kizáró elv az Ekertv.-ben... 10 I.2.4 Az Ekertv. az információs társadalmi szolgáltatással kapcsolatos adatszolgáltatásra vonatkozó szabályai... 12 I.2.5 Az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó szabályok... 13 I.2.6 A szolgáltató és a közvetítő szolgáltató felelőssége... 14 I.2.7 Értesítés a jogsértő információs társadalommal összefüggő szolgáltatásról... 17 I.2.8 Adatvédelem... 19 I.2.9 Az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok... 21 I.2.10 Szabályozott szakmák... 24 I.2.11 Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra vonatkozó különös fogyasztóvédelmi szabályok... 25 I.2.12 Magatartási kódexek... 25 I.2.13 A törvényben szabályozott egyéb kérdések... 26 II. Távértékesítés... 29 II.1 A távollévők közötti szerződések sajátos polgári jogi szabályai... 29 II.1.1 A rendelet alkalmazási köre... 29 II.1.2 A fogyasztó tájékoztatása... 30 II.1.3 A fogyasztó elállási joga... 32 II.1.4 A fogyasztó érdekeit védő, további garanciális rendelkezések... 34 II.2 Távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződések... 35 II.2.1 A törvény hatálya, fogalomhasználat... 35 II.2.2 A fogyasztók tájékoztatása... 37 II.2.3 Elállási, felmondási jog... 40 II.2.4 Az elállási, felmondási jog gyakorlásával összefüggő egyéb jogkövetkezmények 42 II.2.5 A szerződési kapcsolat további jellemzői... 43
I. INFORMÁCIÓS TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÁSOK ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM I.1 Az elektronikus kereskedelem keretében történő távértékesítésre vonatkozó szabályozás sajátosságai Az elektronikus kereskedelem viszonyait szabályozó joganyag ma rendkívül széles területet fog át, s különböző jogágazatokhoz, jogforrási szintekhez köthető. Ami különösen jellemzi, az a fogyasztóvédelmi célú normák túlsúlya: olyan jogi megoldások bevezetése, melyek célja a tömegügyletekben eleve kiszolgáltatottabb pozícióban lévő vevő, szolgáltatás igénybevevő fokozott védelmének biztosítása. A jog ugyancsak törekszik az elektronikus úton történő kapcsolattartásból, a felek fizikai értelmében vett távollétéből adódó további kockázati tényezők minimalizálására: ennek érdekében a fogyasztóhoz lényeges többletjogokat rendel. Az elektronikus kereskedelem szabályanyagának részét képezik a távolból történő fizetések lehetőségét biztosító jogszabályok (elektronikus pénz, elektronikus fizetési eszközök, az elektronikus pénzkibocsátásra vonatkozó hitelintézeti szabályok, elektronikus számlázás) is. Mindeme normák mögött alapvetően az EU jogának leggyakrabban irányelvi szinten megfogalmazott, speciális követelményei állnak, melyek közel egy évtizede folyamatosan jelennek meg s kerültek továbbfejlesztésre jogrendszerünkben. Az Európai Unió egyik alapvető céljául tűzte ki, hogy az Unió polgárai minden tagállamban azonos biztonsággal, fogyasztói garanciák mellett juthassanak termékekhez, vehessenek igénybe szolgáltatásokat. A fogyasztók jogi védelmét számos, a tagállamokban egységesített előírás biztosítja ezek a termékek forgalomba hozatalával szembeni, adott esetben igen aprólékosan kidolgozott követelményrendszertől a termékekkel szembeni biztonságossági követelményeken, a termékre vonatkozó tájékoztatásra, a reklámozásra vonatkozó szabályokon át a fogyasztóval kötött szerződésekig, a fogyasztói jogok érvényesítéséig számos jogterületet érintenek. Sajátos problémákat vetnek fel, különös szabályozási megközelítést igényelnek a távollévők közötti, illetőleg az üzlethelyiségen kívül a fogyasztóval kötött
szerződések: ezekben az esetekben a termék értékesítője vagy a szolgáltatás kínálója nem találkozik közvetlenül a vásárlóval, az ügylet fizikai értelemben véve egymástól távol lévő felek között zajlik le, illetőleg a szerződés megkötésére, s tipikusan ezzel együtt a termék a fogyasztó részére történő átadására nem az üzletben kerül sor. Az üzleten kívüli kereskedelem esetén a felek (az eladó és a fogyasztó) személyesen vannak jelen, távértékesítésre az eladó által a hirdetésben, katalógusban, teletexten vagy éppen az Interneten közzé tett ajánlat alapján kerülhet sor. Az elektronikus kereskedelem tágabb fogalmába az Interneten bonyolított ügyleteken túl minden olyan értékesítési forma beletartozik, ahol az eladó valamilyen technikai, adatátviteli eszköz (telefon, telefax, teletext) útján teszi meg ajánlatát, a vevő pedig elfogadó nyilatkozatát, illetve fizeti meg a termék, szolgáltatás ellenértékét. Az atipikus fogyasztói szerződésekre vonatkozó közösségi jogi szabályok a fogyasztó védelme érdekében a szerződéses jogviszonyt az Unió egész területén a szerződéskötés módjából, helyéből következő biztosítékokkal, többletgaranciákkal bástyázzák körül. Eltérő, speciális rendelkezések hiányában mögöttes szabályozásként azonban az ilyen jogviszonyok esetében is érvényesülnie kell a gazdasági, kereskedelmi, fogyasztóvédelmi jog általános előírásainak. A közvetlenül a fogyasztó felé értékesítő kereskedőnek valamely, a vállalkozásokra vonatkozó rendelkezések szerinti jogalanyisággal kell rendelkeznie, a fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételek nem lehetnek tisztességtelenek, termékek forgalmazása esetén biztosítania kell, hogy a fogyasztó szavatossági, jótállási jogait gyakorolhassa, a termékfelelősség szabályai szerint forgalmazóként áll helyt a hibás termék okozta kárért stb. Tekintettel arra, hogy az EU a belső piacon zajló, határokon átnyúló fogyasztói kereskedelem lényeges, új eszközének tekinti az Interneten keresztül történő értékesítést, jó tudni, hogy az arra vonatkozó speciális szabályok miután azokat a tagállami jogok a közösségi joganyagot követve vették át az EU minden tagállamában azonosan vagy nagyon hasonló módon érvényesülnek, a határokon átnyúló fogyasztói panaszok elintézését pedig egy minden tagállamot bekapcsoló hálózat, az ECC-Net segíti.
I.2 Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ekertv.) I.2.1 A törvény hatálya A törvény rendelkezéseit a Magyarország területéről nyújtott, valamint a Magyarország területére irányuló információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra és ily módon meghatározott szolgáltatás tekintetében igénybe vevőnek, illetve szolgáltatónak minősülő természetes, illetve jogi személyre vagy jogi személyiség nélküli szervezetre kell alkalmazni. Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes állama területén letelepedett, a Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra a szabályozott területtel kapcsolatos követelmények nem terjednek ki. A törvény hatálya nem terjed ki a bírósági, illetőleg egyéb hatósági eljárásban nyújtott és felhasznált információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra és nem érinti a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok alkalmazását. (Ekertv. 1. /1/-/3/ bek.). A magánjellegű, elektronikus kapcsolattartás a törvény hatályba lépése óta nevesített kivételnek számít. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény a magánjellegű kapcsolattartásra vonatkozó szabályok körében a magánjellegű kommunikáció fogalmát magánjellegű közlésre módosította. E meghatározás szerint magánjellegű közlésnek a kereskedelmi, üzleti vagy hivatásszerű tevékenység vagy közfeladat körén kívül eső célból eljáró személy által használt elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű, egyéni közlésre alkalmas kommunikációs eszköz útján, információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételével történő közlés minősült, ideértve az ilyen módon tett szerződési nyilatkozatokat is (2. m. pont). A magánjellegű közlés fogalmának bevezetésére elsődlegesen a közösségi joggal való teljesebb összhang érdekében került sor. A korábbi szabályozás egyrészt az üzenetváltást helyezte a középpontba, ugyanakkor magánjellegű kommunikáció egyoldalú közlés is lehet. A módosítással a jogalkotó azt is figyelembe vette, hogy a magáncélt - hasonlóan a más jogszabályokban (pl. Ptk.) - a fogyasztói minőséget megalapozó célhoz s a közlési
eszközt alkalmazó személy eljárásához célszerű kapcsolni. Ugyanaz a személy - attól függően, hogy milyen célból jár el - ugyanarról a címről (elektronikus levélcím, illetve IP cím) megvalósíthat magánkommunikációt, és nyújthat információs társadalmi szolgáltatást is. A magánjellegű közlés körébe eső közlés lehet egyoldalú (pl. vélemény küldése egy honlapon található fórumra, vagy csevegő klubba), vagy kétoldalú (pl. elektronikus levelezés, vagy szerződési nyilatkozatok tétele). Amennyiben a magáncél fogalmában foglaltaknak megfelel, úgy valamely honlap tartalma is magánjellegű közlésnek minősül. Általában csak a magáncélból eljáró magánszemélyek egymásnak címzett szerződési nyilatkozatai tekinthetők tipikusan magánjellegű kommunikációnak, mert ha más személy kereskedő ) tesz elektronikus úton szerződési nyilatkozatot, az az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás (Ekertv. 2. a. pont) körébe tartozik. Az Ekertv. 1. (4) bekezdésének 2007. évi CXIV. törvénnyel megállapított, jelenleg is hatályos szövege szerint a törvény hatálya nem terjed ki az olyan közlésekre, amelyet gazdasági vagy szakmai tevékenység, vagy közfeladat körén kívül eső célból eljáró személy tesz információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybe vételével, ide értve az ilyen módon tett szerződési nyilatkozatokat is. A törvényi feltételek teljesítése tehát nem indokolt olyan magánjellegű közlések esetére, mint a honlap vagy a blog, ugyanis ezek egyértelműen nem egyéni közléssel valósulnak meg. Itt tehát a kommunikáció jellege (magántermészetű közlés) indokolja a törvény hatálya alóli kivonást. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény az Ekertv. hatályával összefüggő, egyes rendelkezéseket is érintette. A módosítás szerint az Európai Gazdasági Térség tagállamainak területéről a Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra tehát a törvény 2.. s. pontja szerint meghatározott szabályozott területtel kapcsolatos követelmények nem terjednek ki, az Ekertv. többi, a származási ország elvét nem sértő rendelkezéseit azonban e szolgáltatókra is alkalmazni kell.
I.2.2 Az Ekertv. értelmező rendelkezései, fogalomhasználata Az Ekertv. 2. -a vezeti be azokat a fogalmakat, melyek a törvény alkalmazásával függnek össze. A törvény fogalomhasználatában elektronikus kereskedelmi szolgáltatásnak olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás, amelynek célja valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt és az értékpapírt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket -, szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (együttesen: áru) üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje vagy más módon történő igénybevétele; (2. a. pont). Az elektronikus út elektronikus adatfeldolgozást, -tárolást, illetőleg -továbbítást végző vezetékes, rádiótechnikai, optikai vagy más elektromágneses eszközök alkalmazását jelenti (2. b. pont). Az Európai Gazdasági Térség tagállamai területéről nyújtott szolgáltatásnak az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának területén lévő székhelyén, telephelyén vagy lakóhelyén az adott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenységet végző szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatás minősül (2. c. pont). Az igénybe vevő alatt a törvény azt a természetes, illetve jogi személyt vagy jogi személyiség nélküli szervezetet érti, aki/amely információs társadalommal összefüggő szolgáltatást vesz igénybe (2. d. pont). Információnak bármely, elektronikus úton feldolgozható, tárolható, továbbítható adat, jel, kép minősül tekintet nélkül arra, hogy annak tartalma jogi védelemben részesül-e (2. e. pont). Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás fogalmát a törvény úgy határozza meg, mint elektronikus úton, távollevők részére, rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatást, amelyhez a szolgáltatás igénybe vevője egyedileg fér hozzá (2. f. pont). Magyarország területére irányuló szolgáltatás minden olyan szolgáltatás, melyről a használt nyelv, a pénznem és egyéb körülmények alapján valószínűsíthető, hogy magyarországi igénybe vevők számára kívánják elérhetővé tenni, míg Magyarország területéről nyújtott szolgáltatás Magyarország területén lévő székhelyén, telephelyén vagy lakóhelyén az adott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenységet végző szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatás (2. g-h. pontok).
Szabályozott szakmaként a törvény a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvényben meghatározott szakmát határozza meg (2. i. pont). A törvény fogalomhasználatában a szabályozott terület az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra és a szolgáltatókra jogszabályban meghatározott általános vagy különös követelmények, amelyek a Magyar Köztársaság területén üzletszerű gazdasági tevékenység megkezdéséhez vagy folytatásához szükségesek (2. s. pont). A szolgáltató a törvényi fogalomhasználatban az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet (2. k. pont). Közvetítő szolgáltatónak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató minősül. E szolgáltató többféle szolgáltatást nyújthat: ezek az igénybe vevő által biztosított információt távközlő hálózaton történő továbbítása, a távközlő hálózathoz való hozzáférést biztosítása (egyszerű adatátvitel és hozzáférés-biztosítás), illetőleg az igénybe vevő által biztosított információt távközlő hálózaton történő továbbítása, és az alapvetően a más igénybe vevők kezdeményezésére történő információtovábbítás hatékonyabbá tételét szolgáló szolgáltatás nyújtása (gyorsítótárolás), illetőleg az igénybe vevő által biztosított információt tárolása (tárhelyszolgáltatás) és az információk megtalálását elősegítő segédeszközök az igénybe vevő számára történő biztosítása (keresőszolgáltatás) lehetnek (2. l. pont). A letelepedett szolgáltató azt az állandó telephellyel rendelkező szolgáltatót jelenti, amely határozatlan ideig tényleges gazdasági tevékenységként nyújt információs társadalommal összefüggő szolgáltatást. Az, hogy a szolgáltatás nyújtásához szükséges műszaki eszközök rendelkezésre állnak, illetve az ehhez szükséges technológiákat alkalmazzák, önmagában nem minősül állandó letelepedésnek (2. n. pont). Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény által beiktatott ezen rendelkezés alapján ha egy más államban társasági jogi-cégjogi értelemben vett székhellyel rendelkező szolgáltató a Magyar Köztársaság területén tárhelykapacitást bérel, és a tárhelyszolgáltatáshoz szükséges szoftverekre a Magyar Köztársaság területére érvényes szoftver felhasználási joggal rendelkezik, e tények önmagukban nem eredményezik azt, hogy a szolgáltató a Magyar Köztársaságban az Ekertv. értelmében letelepedett szolgáltatónak minősül.
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény vezette be az elektronikus hirdetés (lsd. Ekertv. 2. o. pont). fogalmát. Ez alatt a törvény az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján tett bármely, olyan közlést értett, amelynek célja az volt, hogy közvetve vagy közvetlenül népszerűsítse a vállalkozást, szervezetet, kereskedelmi, ipari vagy kézműipari tevékenységet folytató vagy szabályozott szakmát gyakorló személyt, annak áruját, szolgáltatását, tevékenységét, továbbá amely társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó tájékoztatást tartalmaz. A kereskedelmi közlés (commercial communication) a közösségi jogban elfogadott fogalmát az Ekertv. korábban nem vette át, helyette - külön fogalom meghatározás nélkül - a hasonló tartalmú, a magyar jogban bevett reklám fogalmát használja, amelynek meghatározása a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 2. -ában volt megtalálható. Az elektronikus hirdetés az Ekertv. szerinti fogalma szélesebb körben szabályozta az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján megvalósuló közléseket, mint azt az irányelv kereskedelmi közlés, valamint a Grtv. gazdasági reklám fogalma tette. A szabályozás értelmében önmagában azonban nem minősült elektronikus hirdetésnek a vállalkozás, szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen hozzáférést lehetővé tevő információ közlése, különösen a domain név vagy az elektronikus levelezési cím, illetve a vállalkozás, szervezet vagy személy árujára, szolgáltatására vagy arculatára vonatkozó, a vállalkozástól, szervezettől vagy személytől független közlés, különösen abban az esetben, ha a közlés anyagi ellenszolgáltatás nélkül történik. E rendelkezések azonban nem érintették az Ekertv. 14. (2)-(6) és (8) bekezdése szerinti (az elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű kommunikációs eszköz útján küldött hirdetésre vonatkozó speciális szabályok) kötelezettségeket. Az Ekertv. 2. o. pontját a 2007. évi XCIV. törvény 20. (3) bekezdése 2007. VIII. 5. napjától helyezte hatályon kívül. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény a gazdasági reklámmal összefüggésben korábban szabályozott reklámozó, reklámszolgáltató és reklám közzétevője fogalmakat is új fogalmakkal (elektronikus hirdető, elektronikus hirdetési szolgáltató, elektronikus hirdetés közzétevője) váltotta fel. Elektronikus hirdetőnek az
minősült, akinek érdekében az elektronikus hirdetést közzéteszik, illetve aki a saját érdekében az elektronikus hirdetés közzétételét megrendeli (2. p. pont). Az elektronikus hirdetési szolgáltató az volt, aki tevékenységi körében az elektronikus hirdetést elkészíti, létrehozza, illetve ezzel összefüggésben egyéb szolgáltatást nyújtott (2. q. pont). Az elektronikus hirdetés közzétevője pedig az volt, aki az elektronikus hirdetés közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével az elektronikus hirdetést megismerhetővé teszi. Lényeges, hogy az a közvetítő szolgáltató, aki kizárólag az egyszerű adatátvitel és hozzáférés-biztosítás, tárhelyszolgáltatás, keresőszolgáltatás szolgáltatásokkal járul hozzá az elektronikus hirdetés megismerhetővé tételéhez nem minősült elektronikus hirdetés közzétevőjének (Ekertv. 2. r. pont). Az Ekertv. 2. p-r. pontjait A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény 2008. szeptember 1 napjától hatályon kívül helyezte. A 2007. évi XCIV. törvény ugyanakkor két új fogalmat is bevezetett. Vállalkozásnak a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet - ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is - minősül, aki, illetve amely önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el (Ekertv. 2. t. pont), fogyasztónak pedig a önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy (Ekertv. 2. v. pont). I.2.3 Az előzetes engedélyezést kizáró elv az Ekertv.-ben Az Ekertv. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvénnyel pontosított 3. -a kimondja, hogy információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtásának megkezdéséhez, illetve folytatásához előzetes engedély vagy bármely ezzel azonos joghatású hatósági határozat nem szükséges (3. /1/ bek.). E rendelkezés nem érinti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján végzett tevékenységre külön jogszabályban, nem az elektronikus úton történő szolgáltatásnyújtásra tekintettel előírt minősítési, képesítési, engedélyezési vagy bejelentési kötelezettséget. Továbbá szintúgy nem érinti az elektronikus hírközlésről szóló 2003.
évi C. törvényben előírt engedélyezési, illetve bejelentési kötelezettséget (3. /2/ bek.). Az engedélyezési tilalom alóli kivételeket a törvény tehát kettébontja: az első körbe tartoznak a szolgáltatás nyújtására irányadó tevékenységi engedélyezési, bejelentési, képesítési, és egyéb előírások, amelyek a nem elektronikus kapcsolatokban is érvényesülnek (pl. szerencsejáték szervezésére irányuló tevékenység, áruk, szolgáltatások értékesítésével összefüggő hatósági engedélyezés stb.), míg a második körben az elektronikus hírközlési jogi, a tartalomszolgáltatástól különböző információs társadalmi szolgáltatásokra irányadó előírások (Eht. 76., 77., 188. 13. pont) találhatók. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvénnyel módosított 3/A. értelmében az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államai területén letelepedett szolgáltató által a Magyarország területére irányuló szolgáltatás nem korlátozható, kivéve ha az érintett hatóság vagy bíróság intézkedése olyan szolgáltatás ellen irányul, amely sérti vagy súlyosan veszélyezteti a közrendet (a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése és üldözése, ideértve a kiskorúak védelmét és a faji, nemi, vallási vagy nemzeti alapú bármilyen gyűlöletre uszítás és az egyének emberi méltóságának megsértése elleni fellépést), emellett a közegészséget, a közbiztonságot (beleértve a nemzetbiztonsági és honvédelmi érdekeket is), illetve - a 2007. évi XCI. tv. 4. -al módosított szöveg szerint - a fogyasztók vagy a befektetők érdekeit. Az adott intézkedés az érdeksérelemmel, illetve a veszélyeztetéssel arányos kell legyen (3/A. /1/ bek.). Az érintett hatóság az intézkedés megtételét megelőzően azonban köteles tájékoztatni az Európai Bizottságot, valamint megkereséssel fordul az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás érintett részes államának hatáskörrel rendelkező hatóságához az érintett államban letelepedett szolgáltatóval szembeni intézkedés végett. Amennyiben az Európai Bizottság nem tesz ellenvetést, továbbá a megkeresett tagállami hatóság nem intézkedik időben vagy nem megfelelő intézkedést tesz, a hatóság végrehajtja az intézkedést. Sürgős esetben a hatóság eltekinthet a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségektől. Ez esetben a foganatosított intézkedést haladéktalanul közli az Európai Bizottsággal, valamint az Európai Gazdasági Térség tagállamának hatóságával a sürgősséget megalapozó körülmények közlése mellett (3/A. /2/-/3/ bek.).
A 3/A. (2)-(3) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók a bírósági eljárásokban, ideértve a peres eljárást kezdeményező irat benyújtását megelőzően megindítható eljárásokat és a büntetőeljárás keretében végzett nyomozás során, illetve a nyomozás befejezését követően az ügyész által a vádirat benyújtásáig végrehajtott cselekményeket is. E körben tehát nem kell az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás részes állama területén letelepedett szolgáltatóval szemben alkalmazott korlátozó intézkedést megelőzően értesíteni az érintett tagállamot, és értesíteni az Európai Bizottságot. I.2.4 Az Ekertv. az információs társadalmi szolgáltatással kapcsolatos adatszolgáltatásra vonatkozó szabályai Az Ekertv. 4. -a az információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos adatszolgáltatást szabályozza. A 2008. évi XLVII. törvény 41. (2) bekezdésével megállapított jelenleg is hatályos szövege az Ekertv. 4. -ában foglalt tájékoztatási követelményeket a 2005/29/EK irányelvbeli követelményekkel összhangban, az Fgytv. szabályozására is tekintettel arra a körre szűkítette, amely közvetlenül a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlament és tanács irányelvből fakadnak A szolgáltató köteles elektronikus úton közvetlenül és folyamatosan, könnyen hozzáférhető módon közzétenni a szolgáltató nevét, székhelyét, telephelyét, ennek hiányában lakcímét, az elérhetőségére vonatkozó adatokat, különösen az igénybe vevőkkel való kapcsolattartásra szolgáló, rendszeresen használt elektronikus levelezési címét. Ha a szolgáltató létrejöttét vagy tevékenysége gyakorlásának megkezdését jogszabály nyilvántartásba való bejegyzéshez köti, a szolgáltatót a nyilvántartásba bejegyző bíróság vagy hatóság megnevezését, és a szolgáltató nyilvántartásba vételi számát is közzé kell tennie, ha pedig a szolgáltató tevékenységének gyakorlása jogszabály alapján engedélyköteles, ezt a tényt az engedélyező hatóság megnevezésével és elérhetőségi adataival, valamint az engedély számával együtt fel kell tüntetnie, ha pedig az általános forgalmi adó alanya, akkor adószámát is közzé kell tennie. A szabályozott szakmák gyakorlásának körében annak a szakmai érdek-
képviseleti szervnek (kamarának) a megnevezését is fel kell tüntetnie, amelynek a szolgáltató akár kötelező előírás alapján, akár önkéntesen tagja. Ha a szolgáltató természetes személy, szakképzettségének, illetve szakmai, tudományos fokozatának, valamint annak a tagállamnak a megjelölését is fel kell tüntetnie, ahol ezt a szakképzettséget, illetve fokozatot megszerezte, s a szabályozott szakma gyakorlásának a szolgáltató letelepedési helye szerinti államban alkalmazandó szakmai szabályaira, és az azokhoz való hozzáférés módjára vonatkozó információkat is közzé kell tennie. A felsorolás a törvény szerinti minimál-követelményekre szorítkozik: további tájékoztatási kötelezettséget más jogszabályok is előírhatnak, s természetesen annak sincs akadálya, hogy a szolgáltató saját elhatározásából egyéb adatokat is feltüntessen. I.2.5 Az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó szabályok Az Ekertv. 5.-6. -a az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó, a 2007. évi XCIV. törvénnyel, és különösen az 2008. évi XLVII. törvénnyel átfogóan újra szabályozott rendelkezéseket tartalmazza. A szolgáltató köteles az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételeket oly módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi az igénybe vevő számára, hogy tárolja és előhívja azokat. (Ekertv. 5. /1/ bek.). A szolgáltató az igénybe vevő megrendelésének elküldését megelőzően köteles egyértelműen tájékoztatni az igénybe vevőt azokról a technikai lépésekről, amelyeket a szerződés elektronikus úton való megkötéséhez meg kell tenni, valamint arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, a szolgáltató iktatja-e a szerződést, illetve, hogy az iktatott szerződés utóbb hozzáférhető lesz-e. Köteles továbbá tájékoztatást adni az adatbeviteli hibáknak a szerződéses nyilatkozat elküldését megelőzően történő azonosításához és kijavításához biztosított eszközökről, a szerződéskötés lehetséges nyelveiről és ha van ilyen, arról a - szolgáltatási tevékenységére vonatkozó - magatartási kódexről, amelynek az adott szolgáltatás tekintetében aláveti magát, továbbá arról, hogy ez a magatartási kódex elektronikus úton hol hozzáférhető (Ekertv. 5. /2/ bek.): a rendelkezdésektől azonban a szolgáltató és a fogyasztónak nem minősülő igénybe vevő közötti szerződéskötés során a felek kölcsönös megállapodással eltérhetnek
(Ekertv. 5. /3/ bek.). Az 5. rendelkezéseit egyébként sem kell alkalmazni a kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján történő szerződéskötésre (Ekertv. 5. /4/ bek.). A szolgáltató köteles megfelelő, hatékony és hozzáférhető technikai eszközökkel biztosítani, hogy az igénybe vevő az adatbeviteli hibák azonosítását és kijavítását megrendelésének elektronikus úton való elküldése előtt el tudja végezni: ilyen lehetőség hiányában az igénybe vevő megrendelése nem minősül szerződéses nyilatkozatnak (Ekertv. 6. /1/ bek.). A szolgáltató köteles az igénybe vevő megrendelésének megérkezésének az igénybe vevő felé elektronikus úton haladéktalan visszaigazolására. Amennyiben e visszaigazolás az igénybe vevő megrendelésének elküldésétől számított, a szolgáltatás jellegétől függő elvárható határidőn belül, de legkésőbb 48 órán belül az igénybe vevőhöz nem érkezik meg, az igénybe vevő mentesül az ajánlati kötöttség vagy szerződéses kötelezettség alól. A megrendelés és annak visszaigazolása akkor tekintendő a szolgáltatóhoz, illetve az igénybe vevőhöz megérkezettnek, amikor az számára hozzáférhetővé válik (Ekertv. 6. /2/-/3/ bek.). A szolgáltató és a fogyasztónak nem minősülő igénybe vevő közötti szerződéskötés során ha erről így állapodnak meg - a felek eltérhetnek, s e rendelkezéseket nem kell alkalmazni a kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján történő szerződéskötésre sem (Ekertv. 6. /4/-/5/ bek.). I.2.6 A szolgáltató és a közvetítő szolgáltató felelőssége Az Ekertv. a 2007. évi XCIV. törvény 6. -val megállapított szövegű 7. -a szerinti főszabálya szerint a szolgáltató felel az általa rendelkezésre bocsátott, jogszabályba ütköző tartalmú információért, s a törvény ehhez képes állapít meg kivételeket, illetőleg nevesíti azokat a feltételeket, melyek teljesülése esetén a szolgáltató mentesülhet a felelősség alól. A közvetítő szolgáltató a más által rendelkezésre bocsátott, a közvetítő szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással
továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett információért az Ekertv. 8-11. -aiban meghatározott feltételek fennállása esetén - nem felel (Ekertv. 7. /2/ bek.). Az Ekertv. 13. (1) bekezdése szerinti, a szerzői jogok sérelmére elkövetett jogsértés esetében a közvetítő szolgáltató (lsd. Ekertv. 2. lb)-ld) pontjai) ezen túlmenően - akkor nem felel a más által rendelkezésre bocsátott, az általa nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett jogszabályba ütköző tartalmú információval harmadik személynek okozott jogsérelemért, ha lefolytatja a törvény 13. szerinti eljárást (Ekertv. 7. /4/ bek.). A közvetítő szolgáltató a törvény alapján történő ilyen mentesülése azonban nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén sérelem ért, a jogsértésből fakadó igényei közül a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság útján érvényesítse (Ekertv. 7. /5/ bek.). A közvetítő szolgáltató nem köteles ellenőrizni az általa csak továbbított, tárolt, hozzáférhetővé tett információt sem, és nem köteles olyan tényeket vagy körülményeket sem keresni, amelyek jogellenes tevékenység folytatására utalnak. (Ekertv. 7. /3/ bek.). Az Ekrtv. 7. (6) bekezdése a közvetítő szolgáltató polgári jogi felelősségét korlátozza: nem felel az információ eltávolítása vagy hozzáférés nem biztosítása révén keletkezett kárért, amennyiben a 7-11. vagy 13. szerint járt el. E felelősségi szabályok horizontális hatályúak, és ebből következően a felelősség kizárására vonatkozó rendelkezések egyaránt vonatkoznak a polgári, a büntetőjogi és a közigazgatási felelősségre is. Az Ekertv. 2. la) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató akkor nem felel a továbbított információért, ha nem a szolgáltató kezdeményezi az információ továbbítását, nem a szolgáltató választja meg a továbbítás címzettjét, és a továbbított információt nem a szolgáltató választja ki, illetve azt nem változtatja meg. Ez utóbbi követelmény nem foglalja magában a továbbításhoz szükséges, technikai természetű változtatásokat, amelyek nem érintik az információ integritását. Az információtovábbítás és a hozzáférés e követelményeknek megfelelő lehetővé tétele magában foglalja a továbbított információ közbenső és átmeneti jellegű automatikus tárolását is, amennyiben ez kizárólag az információtovábbítás lebonyolítására szolgál és az információt nem tárolják hosszabb ideig, mint az a továbbításhoz szükséges (Ekertv. 8. /1/-/2/ bekezdés).
Ha a gyorsítótárolást nyújtó közvetítő szolgáltató (aki távközlő hálózaton továbbítja az igénybevevő által biztosított információt, és ez más igénybevevők kezdeményezésére történő információtovábbítás hatékonyságát segíti) az átmeneti, automatikus tárolás folyamán kárt okoz, nem vonható felelősségre, ha nem változtatta meg az információt, a tárolt információhoz való hozzáférés az ezzel kapcsolatos feltételeknek megfelel, a közbenső tárolóban frissítette az információt az általánosan elfogadott gyakorlat szerint, a tárolás nem zavarta az információ felhasználásának jogszerűségét, ha ezt a bíróság vagy más hatóság elrendelte eltávolította illetve hozzáférhetetlenné tette a tárolt információt, illetve ha a szolgáltató tudomást szerzett arról, hogy az információt az adatátvitel eredeti kiindulási pontján a hálózatról eltávolították, vagy a hozzáférés biztosítását megszüntették (9. a.-e. pontok). A 2. lc) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató (tárhelyszolgáltató) akkor nem felel az igénybe vevő által biztosított információért, ha nincs tudomása az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti, illetőleg amint mindezekről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról, vagy a hozzáférést nem biztosítja. (Ekertv. 10. ). A keresőszolgáltatást nyújtó közvetítő szolgáltató akkor nem felel az általa biztosított információ hozzáférhetővé tételével okozott kárért, ha nincs tudomása az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti és amint mindezekről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az elérési információ eltávolításáról vagy a hozzáférés megtiltásáról. Az e tevékenységért való felelősség kérdését egyébként nem érinti az e-kereskedelem irányelv. E szolgáltatók felelősségének megállapítását indokolja, hogy - bár a törvény 8-10. -aiban említett szolgáltatóktól eltérő módon - szintén jelentős szerepük van az interneten fellelhető tartalom közvetítésében. Az Ekertv. a felelősség alóli mentesülés feltételéül szabja, hogy a szolgáltatónak ne legyen tudomása a jogellenes cselekményről vagy információról, illetve haladéktalanul tegye meg az ilyen információhoz való hozzáférés megakadályozásához szükséges intézkedéseket (Ekertv. 11. ). A 10-11. -ok esetében, ha az igénybevevő a szolgáltató utasításai alapján vagy annak megbízásából cselekszik, akkor a szolgáltató nem mentesíthető a felelősség alól.
I.2.7 Értesítés a jogsértő információs társadalommal összefüggő szolgáltatásról Az a jogosult, akinek a szerzői jogi törvény által védett szerzői művén, előadásán, hangfelvételén, műsorán, audiovizuális művén, adatbázisán fennálló jogát, továbbá a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényben meghatározott, a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogát a szolgáltató által hozzáférhetővé tett információ - ide nem értve a hozzáférhetővé tett információ szabványosított címét - sérti (a továbbiakban: jogosult), teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt értesítésével felhívhatja a 9-11. -okban meghatározott szolgáltatót a jogát sértő tartalmú információ eltávolítására. A védjegyjogosultak védelme érdekében Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény az értesítés-eltávolítási eljárás szabályait a szolgáltatók által hozzáférhetővé tett azon információkra is alkalmazni rendeli, amelyek a jogosultnak a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényben meghatározott, a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogait sértik: e szabályok azonban a domain nevekkel összefüggő jogsérelmek esetén nem alkalmazhatók. A jogosult által a szolgáltatónak kiküldött értesítésnek meg kell felelnie a 13. (2) bekezdésben foglaltaknak: tartalmaznia kell a sérelem tárgyát és a jogsértést valószínűsítő tények megjelölését a jogsértő tartalmú információ azonosításához szükséges adatokat, valamint a jogosult nevét, lakcímét, illetve székhelyét, telefonszámát és elektronikus levelezési címét. A jogosult az eljárásban más személlyel is képviseltetheti magát: ebben az esetben azonban az értesítéshez az értesítési-eltávolítási eljárásban való képviselet ellátására feljogosító teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt meghatalmazást is csatolni kell (13. /3/ bek.). Az értesítés átvételétől számított 12 órán belül a szolgáltató - a jogosult jogát sértő információt biztosító igénybe vevő 3 munkanapon belül történő írásbeli tájékoztatása mellett - köteles intézkedni az értesítésben megjelölt információhoz való hozzáférés nem biztosítása vagy az információ eltávolítása iránt, és feltüntetni, hogy az eltávolítás milyen jogosult jogsértést állító értesítése alapján történt (13. /4/ bek.).
Az ily módon kapott értesítés alapján a szolgáltató köteles megtagadni az információhoz való hozzáférés nem biztosítását vagy az információ eltávolítását, ha ugyanazon információ vonatkozásában ugyanazon jogosult vagy a törvény szerinti módon igazolt - meghatalmazottja értesítése alapján már eljárt a 13. (4) bekezdés szerinti rendben eljárt. Ez alól kivételt képez, ha az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását bíróság vagy hatóság rendelte el (13. /5/ bekezdés). Az érintett igénybe vevő írásbeli panasszal élhet a szóban forgó információ eltávolítása ellen. A kifogást a tájékoztatás átvételétől számított 8 napon belül teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy közokiratban a szolgáltatónál kell benyújtani az érintett információ eltávolításával szemben. A kifogásnak tartalmaznia kell az eltávolított, illetőleg hozzáférhetetlenné tett információ azonosítását, ideértve azt a hálózati címet, ahol az korábban hozzáférhető volt, továbbá az érintett igénybe vevőt azonosító, a törvény 4. (1) bekezdés a)-e) és g) pontjaiban meghatározott adatokat valamint indokolt nyilatkozatot arról, hogy az igénybe vevő által biztosított információ nem sérti a jogosult az értesítésében megjelölt jogát (13. /6/ bek.). A kifogás átvételekor a szolgáltató haladéktalanul köteles az érintett információt újra hozzáférhetővé tenni, és erről a jogosultat a kifogás megküldésével értesíteni. E kötelezettség nem terheli azonban, ha az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását bíróság vagy hatóság rendelte el (13. /7/ bek.). Ha a jogsértő információt felhasználó személy elismeri a jogsértést vagy a 13. (6) bekezdésbeli határidőn belül nem él panasszal vagy az hiányosan került benyújtásra, a a szolgáltató az információhoz való hozzáférés nem biztosításának, illetve az információ eltávolításának hatályát köteles fenntartani (13. /8/ bek.). Ha a jogosult az értesítés átvételétől számított 10 munkanapon belül az értesítés szerinti jogsértéssel kapcsolatos igényét abbahagyás és eltiltás iránti ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is tartalmazó kereset vagy fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása útján érvényesíti vagy büntetőfeljelentést tesz, a szolgáltató a bíróság erre vonatkozó, ideiglenes intézkedést elrendelő határozatának kézhezvételétől számított 12 órán belül a 13. (4) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával - az információhoz való hozzáférést ismételten nem biztosítja, illetve az információt ismételten eltávolítja. A szolgáltató intézkedéséről a bírósági határozat másolatának megküldésével az érintett igénybe vevőt az intézkedés megtételétől számított 1 munkanapon belül értesíti. A jogosult köteles a bírósági eljárásban hozott jogerős érdemi határozatokról - ideértve az ideiglenes
intézkedés elrendelését vagy a kérelem elutasítását is - a szolgáltatót haladéktalanul értesíteni. Az érdemi határozatban foglaltaknak a szolgáltató haladéktalanul köteles eleget tenni (13. /9/-/10/ bek.). A jogosult és a szolgáltató szerződést köthet az értesítési-eltávolítási eljárás alkalmazásáról. A szerződésben a felek a törvénytől nem térhetnek el, de a törvényben nem rendezett kérdésekben megállapodhatnak. A felek szerződésükben hatályos írásbeli közlésnek tekinthetik a nekik vagy általuk harmadik személyhez címzett írásbeli magánokirat hű másolatát, továbbá az elektronikus úton tett közlést is, ha annak megérkezését a címzett elektronikus úton igazolja. Ebben az esetben a felek kötelesek az egymástól származó elektronikus küldemények megérkezését visszaigazolni (13. /11/ bek.). Ugyancsak a felelősség alóli mentesülés egyik különös esetét rendezi az Ekertv. 13. (12) bekezdése. E szerint a szolgáltatót nem terheli felelősség a jogsértőnek vélt információ eltávolításának vagy az ahhoz való hozzáférés megtagadásának eredményes végrehajtásáért, ha az eltávolítás vagy a hozzáférés megtagadása során a (4) és (9) bekezdésben foglaltaktól nem tér el. I.2.8 Adatvédelem Az Ekertv. 2001-ben elfogadott szövege nem tartalmazott az adatvédelemre vonatkozó, speciális rendelkezéseket. E hiányosságot a törvény a 2003. évi XCVII. törvénnyel történő módosítása pótolta, mely Adatvédelem alcím alatt - a 13/A. szerinti szabályozási tartalmat állapította meg, melynek hatályos szövege több ponton a 2009. évi LVI. törvénynek megfelelően módosult. A szolgáltató az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés létrehozása, tartalmának meghatározása, módosítása, teljesítésének figyelemmel kísérése, az abból származó díjak számlázása, valamint az azzal kapcsolatos követelések érvényesítése céljából kezelheti az igénybe vevő azonosításához szükséges természetes személyazonosító adatokat és lakcímet. (13/A. /1/ bek.). A szolgáltató az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésből származó díjak számlázása céljából kezelheti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos természetes
személyazonosító adatokat, lakcímet, valamint a szolgáltatás igénybevételének időpontjára, időtartamára és helyére vonatkozó adatokat (13/A. /2/ bek.). A szolgáltató a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően - a szolgáltatás nyújtása céljából kezelheti azon személyes adatokat, amelyek a szolgáltatás nyújtásához technikailag elengedhetetlenül szükségesek. A szolgáltatónak az egyéb feltételek azonossága esetén úgy kell megválasztania és minden esetben oly módon kell üzemeltetnie az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtása során alkalmazott eszközöket, hogy személyes adatok kezelésére csak akkor kerüljön sor, ha ez a szolgáltatás nyújtásához és az e törvényben meghatározott egyéb célok teljesüléséhez feltétlenül szükséges, azonban ebben az esetben is csak a szükséges mértékben és ideig (13/A. /3/ bek.). A szolgáltató a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos adatokat bármely, a (3) bekezdésben meghatározottaktól eltérő célból - így különösen szolgáltatása hatékonyságának növelése, az igénybe vevőnek címzett elektronikus hirdetés vagy egyéb címzett tartalom eljuttatása, piackutatás céljából - csak az adatkezelési cél előzetes meghatározása mellett és az igénybe vevő hozzájárulása alapján kezelhet (13/A. /4/ bek.). Az e bekezdésben meghatározott adatok nem kapcsolhatók össze az igénybe vevő azonosító adataival és az igénybe vevő hozzájárulása nélkül nem adhatók át harmadik személy számára (13/A. /6/ bek.), az igénybe vevőnek pedig az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételét megelőzően és a szolgáltatás igénybevétele során is folyamatosan biztosítani kell, hogy a (4) bekezdés szerinti adatkezelést megtilthassa (13/A. /5/ bek.). Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott célokból kezelt adatokat törölni kell a szerződés létrejöttének elmaradását, a szerződés megszűnését, valamint a számlázást követően. A (4) bekezdésben meghatározott célból kezelt adatokat törölni kell, ha az adatkezelési cél megszűnt, vagy az igénybe vevő így rendelkezik. Törvény eltérő rendelkezése hiányában az adattörlést haladéktalanul el kell végezni. (a 2009. évi LVI. törvény 266. -val módosított 13/A. /7/ bek.). Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtása nem tehető függővé az igénybe vevőnek valamely, a 13/A (1)-(3) bekezdésében nem említett célból történő adatkezeléshez való hozzájárulásától, amennyiben az adott szolgáltatás más szolgáltatótól nem vehető igénybe (13/A. /8/ bek.). A külön törvényben meghatározott tájékoztatáson kívül a szolgáltatónak biztosítania kell, hogy az igénybe vevő az információs társadalommal összefüggő
szolgáltatás igénybevétele előtt és az igénybevétel során bármikor megismerhesse, hogy a szolgáltató mely adatkezelési célokból mely adatfajtákat kezel, ideértve az igénybe vevővel közvetlenül kapcsolatba nem hozható adatok kezelését is (13/A. /9/ bek.). I.2.9 Az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény, majd ezt követően a 2008. évi XLVIII. törvény az elektronikus hirdetésre vonatkozó szabályok (14. ) teljes körű újraalkotását eredményezte. E rendelkezések - mind természetes személyekre, mind egyéb jogalanyokra nézve azonban lényegét tekintve az eredeti törvényi szabályozás opt-in rendszerét tartják fenn. Ez utóbbi törvény 41. (8) bekezdése 2008. IX. 1-től rendelkezéseit a Grt. a használt médiumtól függetlenül érvényesülő általános szabályként fogalmazza meg, hogy reklám természetes személynek mint reklám címzettjének közvetlen megkeresés módszerével (azaz közvetlen üzletszerzésként) kizárólag akkor küldhető, ha ahhoz a reklám címzettje előzetesen hozzájárult (Grt.-törvény 6. ) teljes körűen újra szabályozta a törvény az elektronikus hirdetésre vonatkozó előírásait. A módosítás biztosította elektronikus hirdetéssel kapcsolatos fogalommeghatározások a Grt.-törvénybeli fogalommeghatározásokkal való összhangját, megtartotta azonban a szabályozás azon elemét, miszerint az Ekertv. rendszerében az elektronikus hirdetés szélesebb kört fed le: nem csak a reklámtartalmú küldeményekre, hanem a társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó, reklámnak nem minősülő tájékoztatásokra is kiterjed. A módosítás az Ekertv.-ben csak azokat a szabályokat tartotta meg, amelyek ezen eltérésre tekintettel vagy a 2000/31/EK irányelv speciális követelményeire tekintettel a törvény anyagi jogi szabályaiban, illetve a Grt.-törvényben foglalt általános szabályokhoz képest különös szabályként itt szabályozandók, ugyanakkor átláthatóbbá tette a vonatkozó szabályok szerkezetét és a fogalom-
meghatározásokkal együtt - egy alcím alá rendezte az elektronikus hirdetésekre vonatkozó szabályokat. Az Ekertv. alkalmazásában elektronikus hirdetés bármely információs társadalommal összefüggő szolgáltatás vagy - a beszédcélú telefonhívás kivételével -elektronikus hírközlés útján közölt a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grt.) 3. -ának d) pontja szerinti reklám, vagy társadalmi cél megvalósításához kapcsolódó, reklámnak nem minősülő tájékoztatás. A hivatkozott törvényhely szerint gazdasági reklám az olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket - (együttesen: termék), szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban mindezek együtt: áru) értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul (együttesen: reklám). Ezen túlmenően elektronikus hirdetésnek minősül az olyan közlés is, amelynek célja kizárólag a Grt. 6. -ának (1) bekezdésben előírt hozzájárulás kérése. Ez azt az esetet jelenti, mikor a reklámot természetes személlyel, mint reklám címzettjének közvetlen megkeresése módszerével (közvetlen üzletszerzés), így különösen elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű más egyéni kommunikációs eszköz útján közlik, s melyhez a törvényi főszabály szerint a reklám címzettjeének előzetesen egyértelműen és kifejezett hozzájárulását kell adnia (Ekertv. 14. /2/ bek.). Önmagában nem minősül elektronikus hirdetésnek vállalkozás, egyéb szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen hozzáférést lehetővé tevő információ közlése, különösen a domain név vagy az elektronikus levelezési cím, s a vállalkozás, szervezet vagy személy árujára vagy arculatára vonatkozó, a vállalkozástól, szervezettől vagy személytől független közlés sem, különösen abban az esetben nem, ha a közlés anyagi ellenszolgáltatás nélkül történik (Ekertv. 14. /3/ bek.). A törvény alkalmazásában elektronikus hirdető a törvény szerint az, akinek érdekében az elektronikus hirdetést közzéteszik, illetve aki a saját érdekében az elektronikus hirdetés közzétételét megrendeli (14. /4/ bek. a) pont), elektronikus hirdetési szolgáltató pedig az, aki önálló gazdasági tevékenysége körében az