Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Kari Tudományos Konferencia * a konferencia előadásainak és posztereinek kivonata * Szerkesztette: Bidló András és Szabó Zilia 2013. december 10. Sopron Lővér-Print Kft.
Tartalomjegyzék * Tartalomjegyzék PLENÁRIS ELŐADÁSOK... 11 1. CZIMBER K.: Döntéstámogatást segítő geoinformatikai rendszer fejlesztése a klímaváltozás hatáselemzéséhez... 12 2. BIDLÓ A., GÁLOS B.: Változó termőhely - változatlan erdők?... 13 3. FRANK N., VEPERDI G., SCHIBERNA E., GÁL J.: Erdőnevelési modelltáblák alkalmazása: múlt és jövő... 14 4. CZUPY I., HORVÁTH B., VÁGVÖLGYI A.: Energetikai faültetvény-technológiák energiamérlege... 15 5. JÁNOSKA F.: Nagyvad kerítés mögött: jövő, vagy zsákutca?... 16 ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ... 17 Előadások... 18 1. CSÓKÁS B., JÁGER L.: Egyes magánerdő-gazdálkodási formák jogi szabályozása különböző országok jogrendszerében... 18 2. SCHMIDT P., HEIL B., PÓCZA D., KOVÁCS G.: Különböző fafajok és fajták hozamvizsgálata fás szárú energetikai ültetvényen, vörösiszappal szennyezett területen... 19 3. KOVÁCS G., HEIL B., VÁGVÖLGYI A.: Fás szárú energetikai ültetvények helyzete Magyarországon... 20 4. HORVÁTH A.: Néhány bükk populáció teljesítményének bemutatása származási kísérletek adatai alapján... 21 5. VEPERDI G.: Nevelővágások hatása a fatermésre erdeifenyvesekben... 22 6. FOLCZ ÁDÁM, MOLNÁR DÉNES, FRANK NORBERT, THOMAS HEIM: Szajkó kollégánk szerepe a fenyvesek átalakításában... 23 7. HORVÁTH A. L., SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K.: Fakitermelési munkarendszerek szélsőséges termőhelyeken... 24 8. FOLCZ Á., MÓGYORÓSINÉ KESERŰ L., MOLNÁR D., FRANK N.: A szálaló üzemmód megítélése... 25 9. SZILÁGYI A., SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K.: A szarvasgomba hasznosításának alakulása... 26 10. DINGA SZ.: Vegetációtüzek környezeti hatásai és megelőzési lehetőségei Heves megyében... 27 11. FICSOR CS.: A lovas közelítés, mint természetkímélő anyagmozgatási módszer helyzete a hazai állami erdőterületeken... 28 2
Tartalomjegyzék * Poszterek...29 1. HORVÁTH S., ALI T. G., NAGY J., ANDRÉSI D.: Vidéki munkahely teremtési lehetőségek feltárása az erdőgazdálkodásban a meglévő szakember-potenciálra építve... 29 2. HORVÁTH K.: Az erdőtanúsítás szakmai megítélése... 30 3. KONDORNÉ SZENKOVITS M., MOLNÁR M.: Makkvetéssel és csemeteültetéssel történő erdőfelújítás összehasonlítása a Bejcgyertyános 10 C erdőrészletben... 31 4. NAGY G. M., LÁSZLÓ R.: A Hidegvíz-völgy turisztikai terhelés vizsgálata... 32 5. MOLNÁR D., FOLCZ Á., FRANK N.: Állományszerkezeti vizsgálatok az Erdőművelés Tanszék szálalóvágásos kísérleti területein... 33 KÖRNYEZETTUDOMÁNYI SZEKCIÓ... 34 Előadások...35 1. NÉMETH ZS. I.: Az állapotfüggő és a súlyponti korrelációk kapcsolata biológiai rendszerekben... 35 2. EREDICS A., NÉMETH ZS. I., RÁKOSA R., BADÁCZY D., RASZTOVITS E., MÓRICZ N., VIG P.: Erdei fák fiziológiai regressziói és a meteorológiai paraméterek közötti korrelációk időfüggése... 36 3. HERKE Z., CSERNY T., MAGYAR B., NÉMETH ZS. I.: Inhibíciós és aktiválási mechanizmusok érzékelési lehetőségei biokatalitikus kármentesítések alkalmazása során... 37 4. RÁKOSA R., NÉMETH ZS. I.: Korrelációk a lombozat UV-VIS fényelnyelési spektrumában... 38 5. TÓTH A. J., MIZSEY P.: Metanol tartalmú technológiai hulladékvizek kezelése... 39 6. KISVÁRDAI M., KOVÁTS-NÉMETH M.: A hulladék alprojekt a fenntarthatóságért... 40 7. RÉTFALVI T., TUKACS-HÁJOS A.: Különböző mikroalga törzsek anaerob fermentációs vizsgálata... 41 8. HORVÁTH-SZOVÁTI E.: A főkomponens-analízis és faktoranalízis alkalmazhatósága erdészeti és környezettudományi kutatásokban... 42 Poszterek...43 1. ELEKNÉ FODOR V., PÁJER J.: Környezeti információs rendszerek alkalmazása a környezeti hatásvizsgálatok során... 43 2. HOFMANN T., ALBERT L.: Polifenolok mennyiségi meghatározása bükk (Fagus sylvatica L.) levélben HPLC-MS/MS eljárással... 44 3. NEBEHAJ E., STEFANOVITSNÉ BÁNYAI É., HOFMANN T.: Falevelek totálfenol tartalmának és antioxidáns értékének meghatározása különböző fafajok esetében.. 45 3
Tartalomjegyzék * 4. PÉCSINGER J., POLGÁR A., PINTÉRNÉ NAGY E., ELEKNÉ FODOR V.: Földhasználat környezetvédelmi elemzése a klímaváltozás tükrében... 46 5. SZŰCS P.: Győr Csorna vasúti pályaszakasz környezeti állapotfelmérése terepbejárás alapján... 47 6. VISINÉ RAJCZI E., HOFMANN T., ALBERT L.: Különböző származású bükk (Fagus sylvatica L.) egyedek levél extraktanyagainak összehasonlító vizsgálata... 48 BOTANIKAI SZEKCIÓ... 49 Előadások... 50 1. KIRÁLY G., B. TRÁVNIČEK, V. ŽILA: A szeder (Rubus L.) nemzetség megismerésének és rendszerezésének lehetőségei, erdészeti vonatkozásai... 50 2. SZŰCS P., BIDLÓ A.: Soproni-hegységi bükkös és lucos állományok mohaközösségeinek összehasonlítása... 51 3. ZAGYVAI G., BARTHA D.: Magyarországon őshonos fafajok várható reakcióinak értékelése a klímaváltozás előrevetített hatásai szerint... 52 Poszterek... 53 1. BARNA CS., LISZTES-SZABÓ ZS.: A kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) élőhelypreferenciája... 53 2. FOLCZ Á.: A soproni szálalótömb mikológiai értékelés... 54 3. SELMECI M., S.-FALUSI E., SALÁTA D.: A lébényi Tölgy-erdő vegetációjának értékelése az erdőhasználat tükrében... 55 4. SZOKOLAI A., BACH I., FRANK N.: Fekete nyár (Populus Nigra L.) genotípusok megőrzése és hasznosítási lehetőségeinek vizsgálata... 56 TERMŐHELYISMERETTANI SZEKCIÓ... 57 Előadások... 58 1. GULYÁS K., GÁLOS B., CZIMBER K.: Az Agrárklíma Döntéstámogató rendszer klímaadatbázisának kiértékelési módszerei... 58 2. PATAKI B.: Öt klímajelző fafaj (kocsánytalan tölgy, bükk, erdeifenyő, lucfenyő, jegenyefenyő) állományainak nemzetközi vizsgálata a szárazsági toleranciahatáron... 59 3. KOLLÁR T.: Lékek fényviszonyainak vizsgálata hemiszférikus fényképek segítségével... 60 4. HORVÁTH A., SZŰCS P., BIDLÓ A.: Sopron talajainak nehézfémtartalma... 61 5. NÉMETH E., SAJÓ I., BIDLÓ A.: Mészkövön képződött talajok ásványtani vizsgálata a bükki Őserdőben... 62 6. ZAGYVAINÉ KISS K., KALICZ P., GRIBOVSZKI Z.: Az erdei avar maximális víztartó képessége... 63 4
Tartalomjegyzék * 7. GRIBOVSZKI Z., KALICZ P.: Növényi vízfelvétel számítása talajnedvesség adatokból klasszikus és napi ingadozáson alapuló módszerekkel... 64 Poszterek...65 1. BIDLÓ A., BOLODÁR-VARGA B., HORVÁTH A., NÉMETH E.: Sopron történelmi főterén végzett talajtani vizsgálatok... 65 2. BIDLÓ A., HORVÁTH A., I. ŠIMKOVÁ, SZŰCS P.: Termőhelyi vizsgálatok Zánka községhatár száraz tölgyeseiben... 66 3. BIDLÓ A., KOVÁCS G., SCHMIDT P., SZŰCS P.: Termőhelyi vizsgálatok a soproni Dalos-hegy kocsánytalan tölgyesében... 67 4. BIDLÓ A., HORVÁTH G., HORVÁTH A., SZŰCS P.: Egy bucsutai bükkös talajtani viszonyainak változatossága... 68 5. BIDLÓ A., SZŰCS P., HORVÁTH A.: Városi talajok széntárolásának összehasonlítása... 69 6. EREDICS A.: Moduláris mérőhálózat erdei mikroklíma méréséhez... 70 7. HORVÁTH A., BIDLÓ A.: Felhagyott katonai terület újraerdősítéséhez végzett talajtani vizsgálatok... 71 8. KOLLÁR T.: Lékek talajnedvesség változásainak vizsgálata Field Scout TDR 300 talajnedvesség mérő szonda alkalmazásával... 72 9. NÉMETH E., HORVÁTH I., BIDLÓ A., HOFMANN T.: Összetett kémiai vizsgálatok a soproni borvidéken... 73 10. NÉMETH E., SAJÓ I., BIDLÓ A.: Mészkövön képződött talajok összehasonlító vizsgálatai... 74 11. SZŰCS P., I. ŠIMKOVÁ, BIDLÓ A.: A lékek és zárt állományok feltalajának összehasonlító vizsgálata a Dalos-hegyen... 75 DR. KŐHALMY TAMÁS ZOOLÓGIAI ÉS VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ... 76 Előadások...78 1. ÓNODI G., CSÖRGŐ T.: A nagy fakopáncs (Dendrocopos major Linnaeus, 1758) élőhely preferenciája fűz-nyár ártéri erdőben, tájidegen fafajok jelenlétében... 78 2. FARAGÓ S., GOSZTONYI L.: Válságjelenségek vagy vonulási anomáliák? Hová tűnt a vetési lúd?... 79 3. KOVÁCS GY.: A dél-balatoni vízimadár-közösségek 5 éves vizsgálatának összefoglaló értékelése... 80 4. VARJU J., JÁNOSKA F.: A szigetközi hód-populáció monitoringának újabb eredményei... 81 5. FARKAS A., FODOR J.-T., JÁNOSKA F.: Az aranysakál és a róka táplálkozásának összehasonlító vizsgálata Romániában... 82 5
Tartalomjegyzék * 6. SÁNDOR GY., HEFFENTRÄGER, G., TARI T., NÁHLIK A.: Dámszarvas otthonterület alakulása és ennek gyakorlati kérdései... 83 7. HEFFENTRÄGER G., SÁNDOR GY., TARI T., NÁHLIK A.: Dámszarvas mezei- és erdei élőhely-preferenciájának vizsgálata... 84 8. TARI T., SÁNDOR GY., NÁHLIK A.: Gímszarvas táplálékfelvételének jellemzői... 85 9. FODOR J.-T.: A vaddisznó mozgáskörzetének összehasonlító vizsgálata különböző romániai élőhelyeken... 86 Poszterek... 87 1. BAGI Z., JUHÁSZ L., KUSZA SZ.: Az európai balkáni gerle (streptopelia decaocto friv.) populációk genetikai szerkezetének vizsgálata - első lépések... 87 2. BENDER F., WINKLER D., NÉMETH T. M.: Az Urhanyi-rét (Hanság) haris (Crex crex) állományának bioakusztikai vizsgálata... 88 3. CSEH P., KOVÁCS GY., WINKLER D.: Vonuló vízimadár-közösségek vizsgálata mesterségesen létrehozott vizes élőhelyeken Komárom-Esztergom megyében... 89 4. FARAGÓ S., GOSZTONYI L.: A nagy kócsag és a szürke gém áttelelése Magyarországon... 90 5. FARAGÓ S., GOSZTONYI L.: A szárcsa (Fulica atra L., 1758) állománydinamikája Magyarországon... 91 6. FARAGÓ S., KOVÁCS GY.: A tőkés réce (Anas platyrhynchos) és a kerceréce (Bucephala clangula) állományváltozása a Duna magyarországi felső szakaszán a környezeti tényezők függvényében... 92 7. FARAGÓ S., KOVÁCS GY.: Egyes Duna szakaszok madárközösségeinek összehasonlító vizsgálata... 93 8. FARAGÓ S., LÁSZLÓ R.: A vidra (Lutra lutra) elütések magyarországi alakulása, térbeli mintázata... 94 9. FARAGÓ S., LÁSZLÓ R., BENDE A.: Szín és mintázatbeli eltérések a magyarországi erdei szalonka Szárnyminták között... 95 10. FARAGÓ S., LÁSZLÓ R., RÁKOS L.: A közlekedés okozta veszteségek vizsgálata a zalai gímállományban az első vadgazdálkodási ciklusban (1997-2007)... 96 11. HARTA I., WINKLER D.: A zöld gyík (Lacerta viridis Laurenti, 1768) habitatválasztásának vizsgálata a Fertőmelléki-dombság területén... 97 12. KALMÁR S. F., WINKLER D., OTTÓ E., KISS CS.: Fertő-tavi nádasok énekesmadárállományának vizsgálata gyűrűzési adatok alapján (Fertőrákos, Püspök-sziget)... 98 13. KESZKENYŐS A., NÉMETH T. M., WINKLER D.: A lappantyú (Caprimulgus europaeus L.) habitatválasztásának vizsgálata a Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet területén... 99 14. KOVÁCS GY., MIKLÓS J., WINKLER D.: Vízimadarak fészekalj-predációs vizsgálata a Dinnyési Fertőn... 100 6
Tartalomjegyzék * 15. KOVÁCS GY.: A gyakori vízimadárfajok rövidtávú állományváltozása a Balatonon 2003 2008 között... 101 16. KOVÁCS GY.: Vízimadarak élőhelyhasználata a Balaton déli partján... 102 17. KUSZA SZ., JÁVOR A.: Are brown hares (lepus europaeus) genetically differs in central- and eastern europe?... 103 18. NÁHLIK A., SÁNDOR GY., DREMMEL L., TARI T.: Az erdőgazdálkodási üzemmód hatása a vad számára hozzáférhető táplálék kínálatra... 104 19. NÁHLIK A., SÁNDOR GY., HEFFENTRÄGER G., PÓCZA G. ÉS TARI T.: Előzetes eredmények a vaddisznó mozgáskörzetének alakulásáról... 105 20. NÁHLIK A., SÁNDOR GY., TARI T.: Long term evaluation of game damages in Hungary... 106 21. NÉMETH T. M., KOVÁCS GY., WINKLER D.: A fürj (Coturnix coturnix Bonnaterre, 1791) befogás és jelölés módszertani kérdései előzetes tapasztalatok a LAJTA Project területén... 107 22. NÉMETH T. M.: A haris (Crex crex Linnaeus, 1758) territórium-választását befolyásoló tényezők vizsgálata az Őrségi Nemzeti Park területén... 108 23. SZOLNYIK CS., WINKLER D.: Az erdei pinty (Fringilla coelebs L.) bioakusztikai vizsgálata urbán környezetben (Sopron)... 109 24. TOMKA Á., SÁNDOR GY.: Az RFID technológia alkalmazása vadon élő fajok jelölésére... 110 25. TÓTH ZS., WINKLER D., ERDŐ Á.: Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatásából kihelyezett madárodúk sikerességének vizsgálata a Fertőrákos és Balf közötti szőlőkben... 111 26. WINKLER D., ERDŐ Á., GRUBER Á., TÓTH Á.: Vas megye folyómenti élőhelyeinek denevérfaunisztikai vizsgálata... 112 27. WINKLER D., SZOLNYIK CS.: Ornito-ökológiai vizsgálatok urbán környezetben (Sopron)... 113 ZOOLÓGIA, ERDŐVÉDELMI SZEKCIÓ... 114 Előadások...115 1. HORVÁTH B., LAKATOS F., SZENTIRMAI I.: Hagyományos művelésű őrségi kaszálógyümölcsösök szerepe a nappali lepkék megőrzésében... 115 2. PÖDÖR Z., KISS B., CSÓKA GY., JEREB L.: Egyes nagylepkefajok Magyarországi fogási adatainak lehetséges klímafüggése vizsgálati módszertan és előzetes eredmények... 116 3. HILLEBRAND R., TUBA K.: A gyapjaslepke (Lymantria dispar L.) fejlődésmenete 117 4. TÓTH V., LAKATOS F.: A platánlevél-sátorosmoly filogeográfiai viszonyai... 118 5. MOLNÁR M.: Erdőfelújításokban megjelenő gyomnövények jelentősége Magyarországon... 119 7
Tartalomjegyzék * 6. NAGY L.: A kőris hajtáspusztulás vizsgálatának újabb eredményei... 120 Poszterek... 121 1. ANDRÉSI D., BALI L., LAKATOS F.: Talajcsapda vizsgálatok mesterségesen kialakított lékekben... 121 2. BENDER B., TÓTH V., LAKATOS F.: A platán csipkés poloska genetikai kutatásának eredményei... 122 3. KELEMEN P.: Az egyenesszárnyú együttesek (Insecta: Orthoptera) szerveződését meghatározó tényezők... 123 4. PINTÉRNÉ NAGY E., HORVÁTH B.: Különböző megvilágítottságú mintaterületeken fénycsapdával befogott lepkék összehasonlító értékelése... 124 5. VÁRADI M., TAKÁCS V., TUBA K.: Különböző származású tölgy csemeték akna- és gubacsképző rovaregyüttese... 125 6. WINKLER D., ERDŐ Á.: Ugróvillás-közösségek regenerációja a vörösiszapszennyezett területeken... 126 MŰSZAKI-GEOINFORMATIKAI SZEKCIÓ... 127 Előadások... 128 1. PALÓCZ-ANDRESEN M., VARGA T.: Interaktív nemzetközi oktatási-tudományos könyv megalkotása a környezet- és a klímavédelem terén... 128 2. BROLLY G., KIRÁLY G., EREDICS A.: Erdei talajfelszín megvilágításának térképezése lézeres letapogatás alapján... 129 3. KIRÁLY G., BROLLY G.: Faállomány-jellemzők légi lézeres letapogatás alapján történő meghatározása a szigetköz példáján keresztül... 130 4. FACSKÓ F.: Az erdőgazdaságok informatikai ellátottságának szintje és a fejlesztések mérlege... 131 5. CSÁKI P., KALICZ P., BROLLY G. B., CZIMBER K., GRIBOVSZKI Z.: Aktuális párolgás térképek felhasználása térben osztott éghajlat lefolyás modellek készítésére Zala megye példáján... 132 6. KISFALUDI B., MARKÓ G., PRIMUSZ P., PÉTERFALVI J.: Erdészeti utak forgalmának meghatározása forgalomszámláló rendszer segítségével... 133 7. PÉTERFALVI J., MARKÓ G., PRIMUSZ P., KISFALUDI B.: Erdészeti Útügyi Információs Rendszer... 134 Poszterek... 135 1. BROLLY G., KIRÁLY G.: Borítottfelszín-modellek (DSM) előállítása légi lézeres letapogatási adatok másodfokú felületelemekkel történő approximációjával... 135 2. KRAUSZ E., SALÁTA D., PETŐ Á., BIDLÓ A.: Perkáta - Forrás-dűlő középső bronzkori földvár és környékének tájtörténeti vizsgálata... 136 3. MAJOR T.: Talajművelő szerszám numerikus analízise... 137 8
Tartalomjegyzék * 4. MOLNÁR D., BAZSÓ T., FRANK N., FÁBIÁN F.: Vegyeskorú erdőben végzett teljes faállomány-felvétel Field-Map rendszer alkalmazásával... 138 5. NASZÁDOS A., BELÉNYESI M., S-FALUSI E., TAKÁCS G.: Élőhely-térképezés távérzékeléses módszerekkel a Nyirkai-Hany területén... 139 6. HORVÁTH A. L.: Többműveletes fakitermelő gépek harveszterek csoportosítása... 140 9
10 *
Plenáris előadások * PLENÁRIS ELŐADÁSOK 1. CZIMBER K.: Döntéstámogatást segítő geoinformatikai rendszer fejlesztése a klímaváltozás hatáselemzéséhez 2. BIDLÓ A, GÁLOS B : Változó termőhely - változatlan erdők? 3. FRANK N., VEPERDI G., SCHIBERNA E., GÁL J.: Erdőnevelési modelltáblák alkalmazása: múlt és jövő 4. CZUPY I., HORVÁTH B., VÁGVÖLGYI A.: Energetikai faültetvény-technológiák energiamérlege 5. JÁNOSKA F.: Nagyvad kerítés mögött: jövő, vagy zsákutca? 11
Plenáris előadások * DÖNTÉSTÁMOGATÁST SEGÍTŐ GEOINFORMATIKAI RENDSZER FEJLESZTÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSELEMZÉSÉHEZ CZIMBER KORNÉL Nyugat-magyarországi Egyetem, Geomatikai, Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Intézet, Sopron A TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0013 AgrárKlíma pályázat az előrevetített klímaváltozás hatáselemzésével és az alkalmazkodás lehetőségeivel foglalkozik az erdészeti és agrár szektorban. A hatáselemzéshez a pályázat egy széleskörű és hatékonyan használható geoinformatikai rendszert kíván kifejleszteni, mely a projekt során felmerülő kérdések megválaszolásában, döntések meghozatalában segít. Az előadás az eddig elért eredményekről és a várható funkcionalitásról ad tájékoztatást. A geoinformatikai rendszer fejlesztése túlmutat az adatok beszerzésén és adatbázisba helyezésén. A rendszerben a szerepeltetni kívánt adatokat egységes formátumra, azonos vetületi rendszerbe kell transzformálni. Számos adatforrás esetében, például jövőbeli klímaadatok, a nyers adatokból kell összesített geoinformatikai fedvényeket készíteni. Ezek a kihívások külön szoftvermodulok fejlesztését igényelték, amelyek az előadásban bemutatásra kerülnek. A geoinformatikai adatok integrációja után a rendszernek számos térbeli elemzést kell kiszolgálni, úgymint geostatisztikai kimutatások, környezeti paraméterek térbeli variancia analízise az egyes növényfajok tükrében, valamint a növények megváltozott klíma miatti előfordulás térkép prediktumait előállítani. 12
Plenáris előadások * VÁLTOZÓ TERMŐHELY VÁLTOZATLAN ERDŐK? BIDLÓ ANDRÁS, GÁLOS BORBÁLA Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron Az erdőállományok termőhelyének vizsgálata egyidős a tervszerű erdőgazdálkodás megjelenésével. Már az erdészeti felsőoktatás kezdetekor tartalmazott a tananyag a termőhelyre vonatkozó ismereteket. A termőhely definícióját, magyar nyelven, az elsők között Fekete Lajos 1882-ben fogalmazta meg Selmecbányán kiadott tankönyvében: Földünk felületének azon részét, melyen valamely növény tenyészik, azon összes physicai és chemiai hatókkal együtt, melyek azon növény tenyésztésére befolyást gyakorolnak az illető növény termőhelyének nevezzük. Ez a definíció az eltelt időszakban nem sokat változott, hiszen a Szodfridt István és munkatársai által 1994-ben írt Erdészeti termőhelyismeret-tan című könyvben hasonló meghatározás olvasható: A termőhely a növénytársulások életéhez szükséges élettelen tényezők - klíma, talaj, hidrológia foglalata. Mai magyarországi termőhelyosztályozási rendszer alapjait Járó Zoltán és munkatársai dolgozták ki az ötvenes és hatvanas években. Mind a hazai termőhelyosztlyozási rendszer, mind a hazai törvényalkotás (pl. az Erdőtörvény) a termőhelyet állandó tényezőnek tekinti, és az adott pillanatban meglévő termőhelyi viszonyokat veszi elsősorban figyelembe. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben egy-egy területen a hidrológiai viszonyok, de pár évtized alatt a klimatikus viszonyok is jelentősen megváltozhatnak. Mivel az előrejelzések azt mutatják, hogy ezen változások felgyorsulhatnak, illetve még drasztikusabbá váll hatnak, érdemes elgondolkodni arról, hogy a múlt változásait miként tudjuk megjeleníteni a területek termőhelyének leírásában, illetve a jövőbeni változásokat miként vegyük figyelembe a termőhely értékelésében és ezzel a fafaj választásban. A szerzők azt javasolják, hogy a fafaj választást megalapozó termőhelyfeltárás során, ne csak a jelenlegi állapotot, hanem a közeljövő, valószínűleg megváltozó állapotát is vegyük figyelembe, hiszen az erdőknek az életciklusuk alatt megváltozó termőhelyi tényezőkhöz is alkalmazkodniuk kell, ha tartamosan akarunk gazdálkodni. Munkánkat az Agrárklíma: Az előrevetített klímaváltozás hatáselemzése és az alkalmazkodás lehetőségei az erdészeti és agrárszektorban (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0013) keretében végeztük. 13
Plenáris előadások * ERDŐNEVELÉSI MODELLTÁBLÁK ALKALMAZÁSA: MÚLT ÉS JÖVŐ FRANK NORBERT 1, VEPERDI GÁBOR 2, SCHIBERNA ENDRE 3, GÁJ JÁNOS 2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron 3: Erdészeti Tudományos Intézet, Ökonómiai Osztály Az erdőnevelési modelltáblák vágásos üzemmódú, egykorú és többnyire elegyetlen faállományokra vonatkoznak, fatermési osztályonként tartalmazzák a nevelővágásokat, illetve a nevelővágások után a lábon maradó faállományrész (főállomány) szerkezetének fontosabb adatait, az átlagos tőtávolságot és a vágáskort. A kitermelendő fatérfogat az adott faállomány meglévő törzsszáma és körlapösszege, a modelltáblában szereplő fenntartandó törzsszám és körlapösszeg különbségétől függ. A modelltáblák célállományonként (esetleg fafajonként) foglalják össze az erdőnevelési teendőket. A megváltozott jogszabályi háttér következtében a szálaló és átalakító üzemmódú erdőállományok esetében az erdőnevelési modelltáblák nem alkalmazhatók, hiszen a modelltáblák a vágásfordulóra tekintettel foglalják rendszerbe az elvégzendő nevelővágásokat. Bár számos erdőnevelési modell igen jól alkalmazható, sőt egyes modellek alkalmazása kimondottan ajánlott az erdőgazdálkodó számára, mégis egyre kevesebb helyen alkalmazzák, azonban a helyi erdőnevelési technológiák rendszerint e modelltáblákon alapulnak. A 2009. évi XXXVII. az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény bevezetette a szálaló és átalakító üzemmódot, valamint folyamatos erdőborítás fogalmát. Ezekben az erdőállományokban a vágásos faállományokra megszerkesztett erdőnevelési modellek nem alkalmazhatóak. Érdemes-e teljesen új modelleket kell készíteni a szálaló és az átalakító üzemmódú erdőállományokra? Módosíthatók az eddig alkalmazott erdőnevelési modelltáblák ezen erdőállományokra? Végezetül, célszerű lenne-e, a faállományok értékének megállapítása, majd a tartamos erdőgazdálkodás követelményének megfelelően ezen érték tartamos fenntartását szolgáló erdőnevelési program megalkotása? 14
Plenáris előadások * ENERGETIKAI FAÜLTETVÉNY-TECHNOLÓGIÁK ENERGIAMÉRLEGE CZUPY IMRE, HORVÁTH BÉLA, VÁGVÖLGYI ANDREA Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron Az Európai Unió tagországai számára célul tűzte ki, hogy 2020-ra az EU teljes energiafogyasztásának legalább 20 %-a megújuló energiaforrásokból származzon. Magyarország számára 13 % részarány elérését írták elő. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium elkészítette hazánk 2020-ig szóló megújuló energia hasznosítási cselekvési tervét, amelyben célkitűzésként az uniós előírásnál nagyobb mértékű, 14, 65 % részesedést határoz meg. A célok eléréséhez a biomassza felhasználást a jelenlegi érték másfélszeresére, 71 PJ/év-re kell növelni, amihez új források bevonására van szükség. Ekkora mértékű energia-növekmény csak az energetikai faültetvények szélesebb körű elterjesztése révén valósítható meg. Az energetikai faültetvények gyorsan növő fafajokkal létesített, energiatermelést szolgáló célültetvények, a területegységre eső energiahozam magasabb, mint a hagyományos erdőkben. A telepítési, ápolási és betakarítási technológiák eltérnek/eltérhetnek a hagyományos erdőkétől, ezért kutatásaink során elsőként a hagyományos erdészeti technológiák, modellek felülvizsgálatát, átalakítását végeztük el. Meghatároztuk az egyes munkaműveletek sorrendjét és gépesítési igényét. Az energetikai faültetvények esetén több termesztési technológiát különíthetünk el. Az alkalmazott fafaj meghatározó jelentőségű, mivel befolyásolja a betakarítás idejét, módját, a telepítési hálózatot, az alkalmazható gyomirtás fajtáját és egyéb tényezőket. Elkészítettük azokat a technológiai modelleket, amelyek alapján az ültetvények energiamérlege kiszámítható. A területnagyság függvényében meghatároztuk a különböző munkaműveletekhez ajánlható gépeket, valamint az azok működtetéséhez szükséges erőgépek teljesítményigényét. Fentiek eredményeképpen az energetikai faültetvények létesítéséhez, ápolásához és betakarításához szükséges konkrét géptípusok egyszerűen kiválaszthatók. A technológiai modellek kialakításakor a területnagyságot és az ültetési hálózatot vettük figyelembe. Az ültetvények ajánlott telepítési hálózata: 3x0,5 m. A 3 m-es sortávolság lehetővé teszi a mezőgazdaságban használatos erőgépek alkalmazását a gépi ápolási és a betakarítási (szállítási) műveletek során. Az 50 cm-es tőtáv könnyű kézi ápolást biztosít a rotáció első évében. A területnagyság tekintetében három kategóriát definiáltunk: 3 ha-nál kisebb területű; 3-20 hektáros és 20 ha-nál nagyobb méretű ültetvények esetére dolgoztuk ki a technológiai modelleket. Elemeztük a különböző munkaműveletekhez tartozó géptípusok teljesítményadatait, valamint az ültetvények betakarításakor elérhető hozamokat. Az erőgépek tüzelőanyagának elégetése révén bevitt energiamennyiség és a letermelt biomassza energiatartalmának ismeretében felállítható energiamérleg főként gazdaságossági kérdésekre ad választ. Ez a tanulmány a Környezettudatos energia hatékony épület című TÁMOP-4.2.2.A 11/1/KONV-2012-0068 számú projekt keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 15
Plenáris előadások * NAGYVAD KERÍTÉS MÖGÖTT: JÖVŐ VAGY ZSÁKUTCA? JÁNOSKA FERENC Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron A vadaskertek az 1990-es évek kezdetétől reneszánszukat élik Magyarországon. Az utóbbi néhány évben (különösen 2008, a gazdasági válság megjelenése óta) azonban jelentős keresletcsökkenést érzékelhetünk a vadaskerti vadászatokkal, különösen a korábban nagyon sikeres vaddisznóskerti hajtóvadászatokkal kapcsolatban. Ugyancsak megfigyelhető, hogy új vadaskertek létesítése a korábbinál több akadályba ütközik, elsősorban természetvédelmi, részben erdészeti okokból. Egy újonnan létesítendő vaddisznóskert, engedélyeztetése során, számos szakhatóság véleményezésén esik át. Általános tapasztalat, hogy egy kellő alapossággal, minden részletre kiterjedően megtervezett vadaskert létesítésével szemben általában két szakmai felügyelet, a területileg illetékes Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága, illetőleg a természetvédelemért felelős területi hatóság, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség fogalmaz meg ellenérveket. Az empirikus tapasztalatok szerint azt feltételezik, hogy egy vadaskert területén az erdőgazdálkodás tartamos folytatásának egyes elemeit, illetőleg az ott előforduló, természetvédelmi szempontból értékesnek tekinthető objektumokat, esetleg magát az erdőállományt kár érheti. Szakmailag gondot jelenthet a vadaskertekben az ott tartott állomány kondíciója, egészségügyi állapota, illetve a szaporulat alacsonyabb volta, az értékesítésben megnyilvánuló nehézségek mellett. Ugyancsak szakmai érvek szólnak a vadaskerti tartás ellenében a vadászati etika oldaláról, mely sok nézőpontból táplálkozhat: maga a vadaskerti vadászat etikusságának megkérdőjelezése, a vad (jogszabályban is előírt) menekülési lehetőségeinek biztosítása, esetenként az eltérő jogszabályi értelmezésből adódó tartás-technológiai anomáliák (pl. farmon nevelt vad vadaskertbe történő kihelyezése és vadászati hasznosítása). Mintegy 15 éve folyó kutatási programjaink keretében monitoring-jelleggel vizsgáljuk a vadaskertek ökológiai állapotában bekövetkező változásokat, elemezve a lágyszárúszintben és a cserjeszintben végbemenő degradációs folyamatok lefolyását, sebességét. A téli hasznosítás során a vaddisznóskertekben terítékre kerülő egyedek testméreteit, kondícióját, állat-egészségügyi helyzetét, a nőivarú egyedek vemhesülési mutatószámait elemezzük. Vizsgáljuk a fenti jellemzők összefüggéseit, az egymásra gyakorolt vélelmezhető hatásokat is. Megállapításaink szerint az empirikus gyakorlati tapasztalatok nem minden esetben igazolják vissza a vaddisznó vadaskerti alacsonyabb szaporodási mutatószámait még rosszabb kondicionális állapotok mellett sem. Az előadás érinti a vadászati etikai kérdéseket, az új kertek létesítésével kapcsolatosan felmerülő nehézségeket, anomáliákat, valamint a kutatási eredmények és nemzetközi tendenciák ismeretében kitér arra is, hogy a közeljövőben milyen lehetőségek és buktatók állnak a vadaskerti tartás és hasznosítás előtt. 16
Erdőgazdálkodási szekció * ERDŐGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ Előadások 1. CSÓKÁS B., JÁGER L.: Egyes magánerdő-gazdálkodási formák jogi szabályozása különböző országok jogrendszerében 2. SCHMIDT P., HEIL B., PÓCZA D., KOVÁCS G.: Különböző fafajok és fajták hozamvizsgálata fás szárú energetikai ültetvényen, vörösiszappal szennyezett területen 3. KOVÁCS G., HEIL B., VÁGVÖLGYI A.: Fás szárú energetikai ültetvények helyzete Magyarországon 4. HORVÁTH A.: Néhány bükk populáció teljesítményének bemutatása származási kísérletek adatai alapján 5. VEPERDI G.: Nevelővágások hatása a fatermésre erdeifenyvesekben 6. FOLCZ Á., MOLNÁR D., FRANK N., T. HEIM: Szajkó kollégánk szerepe a fenyvesek átalakításában 7. HORVÁTH A. L., SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K.: Fakitermelési munkarendszerek szélsőséges termőhelyeken 8. FOLCZ Á., MÓGYORÓSINÉ KESERŰ L., MOLNÁR D., FRANK N.: A szálaló üzemmód megítélése 9. SZILÁGYI A., SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS K.: A szarvasgomba hasznosításának alakulása 10. DINGA SZ.: Vegetációtüzek környezeti hatásai és megelőzési lehetőségei Heves megyében 11. FICSOR CS.: A lovas közelítés, mint természetkímélő anyagmozgatási módszer helyzete a hazai állami erdőterületeken Poszterek: 1. HORVÁTH S., ALI T., NAGY J., ANDRÉSI D.: Vidéki munkahely teremtési lehetőségek feltárása az erdőgazdálkodásban a meglévő szakember-potenciálra építve 2. HORVÁTH K.: Az erdőtanúsítás szakmai megítélése 3. KONDORNÉ SZENKOVITS M., MOLNÁR M.: Makkvetéssel és csemeteültetéssel történő erdőfelújítás összehasonlítása a Bejcgyertyános 10 C erdőrészletben 4. NAGY G. M., LÁSZLÓ R.: A Hidegvíz-völgy turisztikai terhelés vizsgálata 5. MOLNÁR D., FOLCZ Á., FRANK N.: Állományszerkezeti vizsgálatok az Erdőművelés Tanszék szálalóvágásos kísérleti területein 17
Erdőgazdálkodási szekció * előadások EGYES MAGÁNERDŐ-GAZDÁLKODÁSI FORMÁK JOGI SZABÁLYOZÁSA KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOK JOGRENDSZERÉBEN CSÓKÁS BALÁZS, JÁGER LÁSZLÓ Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron A magyarországi magánerdők tulajdonszerkezete még mindig kedvezőtlen mértékben fragmentált, ezért a különböző társult erdőgazdálkodási módok jelentősége továbbra sem csökken. Jelen dolgozat elemzi az egyes gazdálkodói formákat, a tulajdonosi érdekérvényesítés és a tulajdonosok és gazdálkodók közötti konfliktusok feloldásának módjait. Vizsgáljuk a megbízás és a bérlet közötti különbségeket, ezek alkalmazási lehetőségeit és ezek jogszabályi korlátait. Összehasonlító elemzés keretében értékeljük a szomszédos országok közös erdőgazdálkodásra vonatkozó szabályozását. Az egyes gazdálkodási módok között jelentős különbség tapasztalható a tulajdon tulajdonos erdőgazdálkodói jogviszony szempontjából, különösen arra nézve, hogy ki rendelkezik a tulajdonosi jogokkal. Vizsgáljuk a szabályozás részletkérdéseit, az elővásárlási jogok alakulását, a be- és kilépés, a hasznok, kockázatok és károk viselésének kérdéseit, illetve a kisebbségi jogok érvényesülését. A külföldi földtulajdonosi derogáció jövő évi megszűnésével a tulajdoni rendszer jelentős változása prognosztizálható. A cikk megállapításai elősegíthetik a magánerdő-gazdálkodás konfliktusainak csökkentését. A cikk a COST PF 1201 tudományos együttműködés (Forest Land Ownership Changes in Europe: Significance for Management and Policy) magyarországi eredményeit foglalja össze. 18
Erdőgazdálkodási szekció * előadások KÜLÖNBÖZŐ FAFAJOK ÉS FAJTÁK HOZAMVIZSGÁLATA FÁS SZÁRÚ ENERGETIKAI ÜLTETVÉNYEN, VÖRÖSISZAPPAL SZENNYEZETT TERÜLETEN SCHMIDT PÉTER 1, HEIL BÁLINT 2, PÓCZA DÁNIEL 3, KOVÁCS GÁBOR 2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, PhD hallgató 2. Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron 3. Nyugat-magyarországi Egyetem, erdőmérnök hallgató Hazánkban az alternatív energiahordozók közül gazdasági okok miatt jelenleg egyedül a mezőgazdasági területeken előállított biomassza energetikai célú használata látszik a leginkább megvalósíthatónak. Ezt korlátozza az, hogy a mezőgazdasági termelésnél a fenntartható fejlődés érdekében a fontossági sorrend az élelmiszer-, a takarmány- és az ipari alapanyagok előállítása, és csak ezek után következhet a tüzelés célú biomassza termelése. Eldöntendő kérdés továbbra is, hogy a mezőgazdasági szántóterületből mennyit lehet energianövények termelésére átállítani, illetve hogy a különböző növényi melléktermékekből mennyi szerves anyagot kell a talajba visszajuttatni, és mennyit lehet hőtermelésre felhasználni. Devecseri kísérleti területünkön 2009-ben a vörös iszap katasztrófa után állítottunk be fafaj és fajtakísérletet. Célunk, hogy javaslatot tudjunk tenni adott termőhelyi sajátosságoknak megfelelő fafaj- és fajtaválasztásra, ültetési hálózatra és ültetési technológiára. A fajtakísérletben 7 fűz fajta, 7 nyár fajta, valamint akác és pusztaszil szerepelnek. Vizsgáltuk az egyes ültetési technológiák, valamint az eltérő hálózatok szerepét a hozam alakulására. Ültetési technológiák közül a gépi ültetésű, a kézi ikersoros ültetésű, kézi simadugványos technológiát alkalmaztuk. Annak érdekében, hogy várható hozamokat becsülni tudjuk, mértük a fák magassági és tőátmérőjét, fatömeget becslőfüggvények segítségével számoltuk. A méréseket a terület aratása előtt végeztük el a két éves fákon. A hozamvizsgálatok alapján a legnagyobb hektáronkénti tömeget a nemesnyár fajták adták azok közül a legnagyobb fatömeget az AF2 nemesnyár klón produkálta. Legkisebb fatömeggel a füzek rendelkeznek. Az AF2 klónok a kézi ültetésű simadugványos területeken átlagosan 38 tonna/hektár nedves tömeget produkáltak. Kiemelkedő hozamot ért el az I-214 nyár fajta átlagosan 17 tonna/hektár nedves tömeggel. A fűz fajták közül elfogatható hozamot a Drávamenti fűz 7 tonna/hektár nedves tömeggel, a többi fűz faj 2-3 tonna/hektár nedves tömeget adott. Kutatásunkkal javaslatokat teszünk a leggazdaságosabb termesztési technológiákra, annak érdekében, hogy a gyakorlati gazdálkodást segítsük. 19
Erdőgazdálkodási szekció * előadások FÁS SZÁRÚ ENERGETIKAI ÜLTETVÉNYEK HELYZETE MAGYARORSZÁGON KOVÁCS GÁBOR 1, HEIL BÁLINT 1, VÁGVÖLGYI ANDREA 2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet és Földtudományi Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron Magyarország 2020-ra 14,65%-ra szeretné emelni a megújuló energiaforrások részarányát az energiatermelésben. A megújuló energiaforrásokon belül hazánk adottságait tekintve húzóágazat a biomassza. A biomassza kb. 70 %-át a dendromassza, azaz a faalapú adja. A nyilvántartott adatok alapján 2012-ben Magyarországon 2090 ha nagyságú területen találunk ültetvényeket, területük folyamatosan nő. 2013. március végén elérte a 2400 ha-t. A legnagyobb ültetvény területek Délnyugat-Magyarországon találhatók. A jelenlegi jogszabályok - véleményünk szerint - túlszabályozzák a telepítést. Szükség lenne jelentős egyszerűsítésre, hasonló adminisztráció kívánatos, mint az a klasszikus mezőgazdasági kultúrák esetén. A jelenlegi jogszabályok lehetővé teszik ugyan az egyszeri telepítési támogatások igénybevételét, azonban 2009 óta nem voltak kifizetések. A magyarországi termőhelyi adottságok kedvezőek a fás szárú energia ültetvények létrehozására. A 3.500.000 ha szántó jelentős része alkalmas lehet ültetvény telepítésre. A fafajok közül a nemes nyárak adják az ültetvények 65%-át, azon belül pedig meghatározó az AF2 és a Monviso fajták szerepe. Fajtakísérletek igazolják létjogosultságukat az ültetvényekben, mivel hozamuk már az első vágásfordulóban akár 20-40 %-kal nagyobb, mint a többi fajtáé vagy fafajé. Az ültetvények dendromassza hozama fokozható a gyenge termőképességű, kis vízkapacitású területeken, amelyre például a mezőgazdaságból származó szerves melléktermékek, a szennyvíziszap, szerves trágya, hígtrágya valamint a fahamu folyamatosan kihelyezhető, növelve az ültetvények hozamát. Vizsgálati adataink alapján szignifikáns hozambeli különbségek mutatkoznak. Az ültetvények rentabilitását számos tényező mellett a hozam jelentősen meghatározza. A keletkezett dendromassza becslésére gyors és megbízható eljárást dolgoztunk ki hozambecslő függvényekkel, melyek megbízhatósága 90% feletti. Jelenleg Magyarországon a rövid vágásfordulójú, sarjaztatásos energetikai ültetvény terjedt el, ahol az ültetvény vágásfordulója nem haladja meg az 5 évet. A letermelés magas költsége, a felvevő piac távolsága miatt egyre nagyobb az érdeklődés a hengeresfa ültetvények telepítési lehetőségei iránt. Az ültetvény vágásfordulója maximum 15 év. Ma Magyarországon a decentralizált energiatermelés alacsony szintű, ezért több nagy (30 MW) erőműhöz történő beszállítás miatt nagysága miatt az ültetvények rentabilitása alacsony. Megvizsgáltuk az erőművek és az ültetvények elhelyezkedésének mátrixát, amelyből megállapításra került az ültetvények és az erőművek eltérő input-outputja. Ez a tanulmány a Környezettudatos energia hatékony épület című TÁMOP-4.2.2.A 11/1/KONV-2012-0068 számú projekt keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 20
Erdőgazdálkodási szekció * előadások NÉHÁNY BÜKK POPULÁCIÓ TELJESÍTMÉNYÉNEK BEMUTATÁSA SZÁRMAZÁSI KÍSÉRLETEK ADATAI ALAPJÁN HORVÁTH ANIKÓ Nyugat-magyarországi Egyetem, Környezet- és Földtudományi Intézet, Sopron Az európai bükk (Fagus sylvatica L.) széles elterjedésű holarktikus faj, mely Skandinávia déli részétől egészen Szicíliáig megtalálható. Míg Észak-Európában főként síkvidéki faj, délen akár a 2100m tengerszint feletti magasságon is előfordulhat. A nagy elterjedési terület lehetővé teszi, hogy összehasonlítsuk az área különböző pontjairól származó, eltérő klimatikus környezethez adaptálódott bükk populációkat. A fafajok klímatoleranciájának és fenotípusos plaszticitásának megismerése a már régóta alkalmazott közös tenyészkerti kísérletek alapján történhet, amely lehetőséget nyújt az intraspecifikus változatosság feltárására is. A bükk megfelelő modell fafaj az adaptációs stratégia vizsgálatára, mivel a többi, Európában széleskörűen elterjedt fafajhoz képest, viszonylag természetes körülmények között található meg. Egy nemzetközi kísérlet keretében Európa szerte 1995-ben 23, 1998-ban 28 bükk származási teszthelyszín létesült. Az egyes tenyészkertekbe különböző származások lettek telepítve. A 98-as sorozatban már szerepelt egy magyar kísérleti helyszín is, Zala - megyében, Bucsután, ahol 36 származás - származásonként 150 egyed - telepítése valósult meg. Jelen tanulmány 9 azonos származás teljesítményét mutatja be 6 kísérleti helyszínen, köztük a magyarországi Bucsután. Egy adott mérhető (kvantitatív) tulajdonság a környezeti hatások következményeként értelmezhető, ezért alkalmas a stresszre mutatott érzékenység jellemzésére. Ennek tükrében az egyes származások teljesítményét a 10 éves magassági adatok alapján értékeltem. A magassági növekedés erős genetikai meghatározottsága miatt az egyik vizsgálatra legalkalmasabb kvantitatív jelleg, jól mutatja a fajon belüli eltéréseket. A származások különböző klimatikus környezetben vizsgált növekedési adatainak elemzése erős fenotípusos stabilitásra és mérsékelt környezeti kölcsönhatásra enged következtetni és csak extrém klimatikus eltolódás esetén mutatható ki vitalitás csökkenés. Az eredmények megerősítése érdekében azonban további helyszínek és származások bevonása szükséges. 21
Erdőgazdálkodási szekció * előadások NEVELŐVÁGÁSOK HATÁSA A FATERMÉSRE ERDEIFENYVESEKBEN VEPERDI GÁBOR Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron Senki nem vonja kétségbe, hogy a szakszerű nevelővágásokkal a visszamaradó faállomány értéke és állékonysága esetenként jelentős mértékben növelhető. Az is általánosan elfogadott, hogy az erdőben végzett előhasználat a természetes gyérülés során egyébként pusztulásra ítélt és többnyire veszendőbe menő faanyag megmentése révén a fahasználat jelentősen fokozható. A nevelővágások által a fatermésre (a faállományok összfatermésére) gyakorolt pozitív hatás értékelése viszont hosszú ideje megosztja a hazai szakmai közvéleményt. Sokan vélik úgy, hogy a nevelővágások csak a faállomány minőségére hatnak pozitívan, a fatermés mértékére nem. E kérdés régóta foglalkoztatja a szakmai közvéleményt. Gertheis Antal erdőmérnök, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ (OMgK) tudományos munkatársa 1963-ban egy részletes, 74 irodalmi forrást feldolgozó témadokumentációban ismerteti az adott témakör nemzetközi irodalmát. A témakör magyar nyelvű szakirodalma igen szegényes, e kérdéskör többnyire érintőlegesen merül fel egyéb tárgyú publikációkban. A kérdés eldöntését nagymértékben megnehezíti, hogy a részletes vizsgálathoz olyan adatsorokra van szükség, amely a faállomány első nevelővágásától kezdve nyilvántartja az előhasználatok során kikerülő faanyag mennyiségét, mivel az összfatermés csak ezzel a módszerrel becsülhető reális mértékben. Ilyen adatsorokat az Erdészeti Tudományos Intézet keretében a Solymos Rezső által kezdeményezett hosszúlejáratú erdőnevelési és ültetési hálózati kísérletek tudnak biztosítani. Vizsgálataim során a Solymos Rezső által létesített erdeifenyő hosszúlejáratú erdőnevelési és ültetési hálózati kísérletek publikált adatsorai alapján vetettem egybe a különböző erélyű nevelővágásokkal kezelt, illetve a kezeletlenül hagyott kontroll parcellák összes fatermésének alakulását. Az elemzések kimutatták, hogy a nevelővágásokkal kezelt parcellákban szignifikáns fatermés-többlet keletkezett a kezeletlenül hagyott kontroll parcellákhoz viszonyítva. 22
Erdőgazdálkodási szekció * előadások SZAJKÓ KOLLÉGÁNK SZEREPE A FENYVESEK ÁTALAKÍTÁSÁBAN FOLCZ ÁDÁM 1, MOLNÁR DÉNES 1, FRANK NORBERT 1, THOMAS HEIM 2 1.Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2.Thüringer Forstamt Heldburg, Revir:Straufhain, Az elmúlt évtizedekben, hazánkban létrehozott kultúr-fenyvesek az utóbbi időben jelentős pusztulásnak indultak. Ez az oka, hogy napjaink legfontosabb erdészeti feladatai közé tartozik ezen, kultúrerdők természetszerűvé alakítása. Az általunk ismertetett módszer németországi eredetű, alapelve, hogy az átalakítandó fenyőállományban egy kosárba, tálcára a termőhelynek megfelelő főfafaj(ok) makkját, termését helyezik ki. A szajkó széthordja, elülteti a táplálékszerző helyének közelben a makkot, alátelepítve ezáltal a fenyőállományt. A kialakult lombos fafajok újulata felett az állományt megbontják és fokozatosan letermelik. Németországban, több helyen eredményesen alkalmazzák ezt az eljárást. A 2012-13 év telén kísérletet tettünk a módszer hazai viszonyok között való alkalmazására. A soproni Dudlesz erdő két tagjában (Sopron, 5,6) erdei és fekete-fenyves állományokban jelöltünk ki mintapontokat és helyeztünk ki különböző típusú (fa és műanyag) magtálcákat. A mintapontok körül 0,1 ha-on felvételeztük és megjelöltük a 30 cm alatti kocsánytalantölgy és csertölgy csemetéket, hogy a következő évben számolni tudjuk a változásokat. A tél folyamán több 1000 db válogatott makkot helyeztünk el a makktálcákban, melyet a szajkók szét is hordtak. Kísérletünk során azt tapasztaltuk, hogy a szajkók 2-5 nap alatt képesek széthordani átlagosan ~2 ezer db (~8 kg) makkot. A következő évi csemeteszámlálás azt bizonyítja, hogy a makktálcák közelében a szajkó 1 év alatt 5-10 szer annyi csemetét ültet el, mint természetes esetben 3-4 év alatt. Megfigyeltük továbbá, hogy a szajkó jobban kedveli a cserjékkel kevésbé borított területeket és a fából készül makkoltatókat. A kísérletünk eredményei alapján elmondható, hogy a módszer alkalmas lehet üzemi méretű kísérletezésre különösen olyan egykori kopárfásításokban ahol a tarvágás elkerülése elsődleges szempont a felújítások során. 23
Erdőgazdálkodási szekció * előadások FAKITERMELÉSI MUNKARENDSZEREK SZÉLSŐSÉGES TERMŐHELYEKEN HORVÁTH ATTILA LÁSZLÓ, SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS KATALIN Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron Az erdővel gazdálkodók, az erdőben dolgozók számára mind a mai napig meghatározó volt és a jövőben is fontos munkafolyamat lesz a fakitermelés. Sok év befektetett energiája veszhet el, ha nem használjuk ki teljes körűen a lehetőségeket és nem optimalizáljuk a termelést. Mint köztudott a fahasználat a legveszélyesebb és legnehezebb ágazati tevékenységek közé tartozik. Biztonságtechnikai problémát okozhat és fokozhat, ha az átlagostól eltérő körülmények között kell a termelést végrehajtani. Meredek, szabdalt domborzati viszonyok között, alacsony teherbírású vagy sziklás talajokon, azaz szélsőséges termőhelyen is gyakran végre kell hajtani az állomány kitermelését. A különleges viszonyok, különleges munkarendszereket, gépeket, műszaki megoldásokat igényelnek. Szükségszerű az alacsony talajnyomást, illetve a nagyfokú mozgékonyságot biztosító járószerkezetű gépek és speciális anyagmozgatási módszerek alkalmazása. A hagyományostól eltérő munka mind ökológiai, mind ökonómia szempontból alapos tervezést, végrehajtást és ellenőrzést követel. Milyen technológiát, gépeket alkalmazzuk, illetve foglalkozhatunk-e egyáltalán az állomány fahasználatával (pl. véderdők). Haváriával, pl. széldöntéssel sújtott állományok esetében feladatunk és felelősségünk a szakszerű kárelhárítás és az értékmentés, még ha az anyagi veszteséggel is jár. Mindezen okok miatt szükségesnek tartottuk a szélsőséges termőhelyeken alkalmazható fahasználati munkarendszerek, valamint változataik vizsgálatát és értékelést. 24
Erdőgazdálkodási szekció * előadások A SZÁLALÓ ÜZEMMÓD MEGÍTÉLÉSE FOLCZ ÁDÁM 1, MÓGYORÓSINÉ KESERŰ LÍDIA 2, MOLNÁR DÉNES 1, FRANK NORBERT 1 1.: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron 2.: Nyugat-magyarországi Egyetem, Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola, Sopron Napjaink legfontosabb erdőgazdálkodási irányelvei közé tartoznak a folyamatos erdőborítást megcélzó gazdálkodási módok gyakorlati bevezetése, kiterjesztése illetve alkalmazásának bevezetése. Az utóbbi években a szálaló szerkezetű erdők kialakítása érdekében jelentős erdőterületek kerültek szálaló és átalakító-üzemmódba. Ezeknek a üzemmódoknak gyakorlati vonatkozásban meg számos téren nincs meg sem a tudományos, sem a gyakorlati háttere. Hosszú távú céljaink köz tartozik, hogy megvizsgáljuk az üzemmódok legfontosabb ökológiai és ökonómiai sajátosságait. Az első lépések között szerepel, hogy megkérdezzük a gyakorlati szakembereket, eddigi tapasztalataikról, véleményükről a szálaló üzemmóddal kapcsolatban. Ezen kérdésekből választ kaphatunk a gyakorlati szempontból fontos, de esetleg hiányos elméleti háttér részekre is. Kutatásunk során kérdőíves megkérdezéssel gyűjtöttünk adatokat a szálalás sajátosságairól. A kérdőívet az ország minden részére eljuttattuk mind a magán mind az állami szférában dolgozó szakembereknek. Válaszaik feldolgozása és kiértékelése mutatta meg a kutatás meghatározó sarokpontjait. A megkérdezett szakemberek úgy látják, hogy a szálaló üzemmódban kezelt erdők biodiverzitása és állékonysága jobb a vágásos erdőknél. Üzemgazdasági szempontból azonban elmarad a vágásos üzemmódhoz képest a faanyag mennyisége, minőségének és technológia igénye miatt. A megkérdeztek többsége egyetért abban, hogy a jelenlegi vadlétszám mellett a szálalás nehezen megoldható feladat. Szintén egyetértés van abban, hogy a szálalás tervszerűsége lényegesen nehezebb feladat a vágásos erdőkéhez képest. Kutatásunkból kiderült, hogy az üzemmóddal kapcsolatos eddigi hazai szakmai tapasztalatok igen változatosak, ezért a téma szinte minden téren (különösen: faállományszerkezeti, erdőnevelési, ökonómiai stb.) további kutatásokat igényel. 25
Erdőgazdálkodási szekció * előadások A SZARVASGOMBA HASZNOSÍTÁSÁNAK ALAKULÁSA SZILÁGYI ANNAMÁRIA 1, SZAKÁLOSNÉ MÁTYÁS KATALIN 2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, NEFAG Zrt. 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, Sopron A szarvasgomba már az ókorban is ritka, gasztronómiai különlegességnek számított. Napjainkban újra reneszánszát éli, számos országban, például Franciaországban, Olaszországban nagy múltra tekint vissza, mind a fogyasztása, mind az értékesítése. A különleges gombafajról csekély kutatási és irodalmi ismeretekkel rendelkezünk. Mivel kiemelt értéket képvisel és egyre jobban előtérbe kerül a hasznosítása ezért fontos lenne részletesebben, minél szélesebb körben megismerni, kiemelt értéket képvisel. A nyári szarvasgomba értékesítési ára akár 200 euro is lehet, amely évről évre emelkedik. Magyarországon a XIX. század végén fordultak tudományos érdeklődéssel a szarvasgomba felé, azonban hazai viszonylatban sajnos még elég kevés ismerettel rendelkezünk erről a gombafajunkról, valamint a termés mennyiségét és minőségét befolyásoló tényezőkről. Nagy értéket képvisel, ezért lenne fontos, hogy minél szerteágazóbb információnk legyen atekintetben, hogy milyen lehetőségünk van a termés mennyiségének, minőségének növelésére, és mely tényezők befolyásolják ezeket. Magyarország kiválóan alkalmas természeti adottságainak (meszes talajok) köszönhetően szarvasgomba gyűjtésére, termesztésére. Az ország egyik legnagyobb lelőhelye a Jászságban található tölgyesek, ezek közül is kiemelkedő a Jásziványi Kis erdő és a Jászkiséri Tomi erdő. A területen található leggyakoribb szarvasgombafaj a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum) illetve a kisebb jelentőséggel bíró téli szarvasgomba (Tuber brumale). Hazánkban jelenleg nem található szarvasgomba feldolgozó üzem, viszont a közeljövőben várhatóan létesül, de addig külföldre, túlnyomórészt Olaszországba, Franciaországba történik az exportálás éttermekbe, boltokba, különböző kisfelhasználók részére. Az online piacon, mint különleges értékesítési területen történő vásárlások mértéke egyre növekszik, biztosítva a minőségi áruk könnyebb megvásárlásának lehetőségét. Előzőekben leírtak alapján megállapítottuk, hogy a szarvasgomba, mint fontos erdei melléktermék jelentősége rohamosan növekedni fog. ezért vizsgáltuk és elemeztük hasznosításának alakulását és lehetőségeit. 26
Erdőgazdálkodási szekció * előadások VEGETÁCIÓTÜZEK KÖRNYEZETI HATÁSAI ÉS MEGELŐZÉSI LEHETŐSÉGEI HEVES MEGYÉBEN DINGA SZABOLCS 1, SZOBOSZLAY SÁNDOR 2 1: Szent István Egyetem, környezetgazdálkodási agrármérnök MSc hallgató 2: Szent István Egyetem, Környezetvédelmi és Környezetbiztonsági Tanszék, Gödöllő Kutatási tevékenységem során az erdő és egyéb vegetációtüzek okait, hatásait, megelőzési és elhárítási lehetőségeit kívántam megismerni Heves megyében. A vegetációtüzek a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb jelenségek a világban és Magyarországon is. A vegetációtüzek közös jellemzője, hogy rövid idő alatt kialakulnak, és nagyarányú pusztítást végezhetnek, előrejelzésük pedig szinte lehetetlen. Kiemelhető az is, hogy a vegetációtüzek a természeti katasztrófák olyan csoportját alkotják, amelyek szinte mindig közvetlen vagy közvetett emberi hatásra alakulnak ki, ezért a megelőzés hatékonysága és a védekezés sikeressége is nagyban függ a társadalmi szemlélet alakulásától. Heves megyét azért választottam kutatásom színhelyéül, mert vegetáció-földrajzi szempontból az Északi-középhegység és az Alföld találkozásában helyezkedik el, emiatt változatos és sokszínű növényzet jellemző rá, hazánk egyedülálló természeti és tájképi értékei közül több is Heves megyében található, ill. a megyében nagyarányú a gazdálkodás és sajnos a térség a társadalmi problémáktól sem mentes. Fentiek együttesen nagy kockázatot teremtenek a vegetációtüzek kialakulása tekintetében. Munkám első részében szakirodalmi adatok alapján általános jellemzést adok Heves megye földrajzi helyzetéről, a jellegzetes vegetációtípusokról, illetve a terület társadalmigazdasági viszonyairól. Ezt követi a vegetációtüzek osztályozása, kialakulásuk okainak, környezeti hatásaiknak a bemutatása, illetve a vegetációtüzek elleni védekezés stratégiai módszereinek és az ezen a szakterületen folyó előremutató kutatásoknak az ismertetése. Kutatásaim során kísérleteket végeztem, illetve az interjúkészítés és a kérdőíves felvételezés módszereit is alkalmaztam. A kérdőívek célcsoportját Heves megyei gazdálkodók alkották, ezzel képet kaptam arról, hogy milyen gyakoriságúak és mértékűek a tűzesetek, illetve milyen kapcsolatban állnak a gazdálkodók a megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósággal. Interjúkat az erdészet, a természetvédelem és a katasztrófavédelem szakembereivel készítettem, hogy megismerjem álláspontjukat a vegetációtüzekről és az ellenük való védekezés lehetőségeiről, mind a megelőzés, mind a beavatkozás terén. Kísérletemben tűzvizsgálati tevékenységet végeztem, két kísérletben ahol egyik alkalommal egy lángoló gyufát, második kísérletben friss parazsat használtam gyújtóforrásként, különböző vegetációs területekről származó mintákon. Heves-megye jellemző vegetációs területeiről gyűjtött vegetációmintával kísérleteztem. Cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes, és fenyves erdő vegetációból, valamint magasfüves kaszáló, félszáraz gyep, rurális, felhagyott gyep, cserjés gyep-erdő szegély, és mezőgazdasági tábla, és az ezt szegélyező gyepvegetáció növényzetével végeztem a kísérleteket. 27
Erdőgazdálkodási szekció * előadások A LOVAS KÖZELÍTÉS, MINT TERMÉSZETKÍMÉLŐ ANYAGMOZGATÁSI MÓDSZER HELYZETE A HAZAI ÁLLAMI ERDŐTERÜLETEKEN FICSOR CSILLA 1, MALATINSZKY ÁKOS 2 1: Szent István Egyetem, Természetvédelmi mérnök BSc hallgató 2: Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Gödöllő Az erdészeti üzem gépesítését megelőzően (1955 előtt) a lovas közelítés megszokott folyamat volt az erdőgazdálkodás során, napjainkra azonban szinte feledésbe merült. Erdőjáróként, lótartóként vagy a hagyományos gazdálkodás iránt érdeklődőként egyaránt alig találkozni a lovas/fogatos közelítés fogalmával. Adataimat terepen gyűjtöttem a lovas közelítést alkalmazó erdőgazdálkodókkal készített félig strukturált interjúk segítségével. Őket az összes hazai erdészet megkeresésével kutattam fel. 116 erdészetet kerestem fel telefonon, amely alapján feltérképeztem a lovas közelítés gyakoriságát az állami erdőterületeken. Összesen 16 vállalkozónál figyeltem meg személyesen az állati erő hasznosítását a gyakorlatban, közülük 15-en dolgoztak természetvédelmi oltalom alatt álló erdőterületen is. A terepi megfigyelések során a következők célok vezéreltek: felmérni milyen szempontok alapján döntenek a ló használata mellett, a lovas fakitermelés milyen előnyökkel és hátrányokkal bír több nézőpontot is figyelembe véve, a vállalkozó tapasztalatát begyűjteni, továbbá a használt lófajtákat és típusokat megfigyelni. A természetkímélő gazdálkodás részeként elterjedt vasló jellemzőit összehasonlítottam az igazi lóéval. A 116 erdészet közül 30 alkalmaz olyan vállalkozót, amely a közelítést lóval hajtja végre. Ez az összes erdészetnek a 28,04%-a. Az erdészetek 8,41%-a elvétve, csak nagyon ritkán foglalkozik lovas közelítéssel. Leggyakrabban törzskiválasztó és növedékfokozó gyérítések esetében kapnak megbízást, mert gazdaságosabb és a lovak számára kímélőbb. A 16 vállalkozó 37%-a sodrott lovakat használ, ezt követi a muraközi típus 29%-ban, és megtalálhatóak a magyar hidegvérű lovak 11%-ban. Egy ló napi átlagos teljesítménye 15,9 m 3 és átlagosan 0,81 m 3 rakományt húz el. Összesen 3 erdészetnek vannak saját lovai, a vállalkozók tőlük bérlik a munkaeszközüket. Minden gazdálkodónál döntő érv a lovak használata mellett a hagyományőrzés és a kíméletesség. Területi megoszlás szerint a hegyvidékeken jellemző, legfőképpen a nehezen feltárható és összefüggő erdőborítottsággal rendelkező területeken. A lovas faanyagmozgatásnak legelterjedtebb módja a vonszolás, amely során a lóhoz rögzített hámfához lánccal, illetve kötéllel kapcsolják a megmozgatni kívánt faanyagot. Egyszer lőcsös szekérrel dolgoztak, kétszer említették, hogy erdészeti közelítő kullóval is szoktak közelíteni, de ezek elterjedtsége csekély. Télen némely esetben előfordul a szán és a szánkó is. A módszer legfőbb előnyei a talaj, a visszamaradó fák és az újulat védelme. Környezetvédelmi jelentősége, hogy nincs károsanyag-kibocsátása, nincs szükség üzemanyagra, továbbá az általa felhasznált energia megtermelhető a gazdálkodó által is. Hátránya, hogy teljesítménye a gépi művelésnél kisebb, kevés a lóhoz értő ember, és a velük való munka speciális életformát követel meg. 28
Erdőgazdálkodási szekció * poszterek VIDÉKI MUNKAHELY TEREMTÉSI LEHETŐSÉGEK FELTÁRÁSA AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSBAN A MEGLÉVŐ SZAKEMBER-POTENCIÁLRA ÉPÍTVE HORVÁTH SÁNDOR 1, ALI TAMÁS GÁBOR 2, NAGY JÓZSEF 2, ANDRÉSI DÁNIEL 3 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet és NYME-ERFARET Nonprofit Kft., Sopron 2: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Erdészeti Igazgatóság, Központ 3: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron Az erdőgazdálkodásban a meglévő műszaki feladat-mennyiség (erdősítés, ápolás, tisztítás, gyérítés, fakitermelés, faanyag-mozgatás, csemetekerti munkák, ültetvényes fatermesztés) egyenes arányban áll a munkahelyteremtő képességgel. Az erdőgazdálkodás szakmán kívüli kritikusai az erdők féltése során leginkább azt hagyják figyelmen kívül, hogy amennyiben ezen műszaki feladatokat elvitatjuk az erdészektől/fakitermelőktől, akkor az erdőgazdálkodás munkahely-megtartó- és munkahely-teremtő képességét veszélyeztetjük, és akár 20-25.000 család megélhetése is ellehetetlenülhet. A legfrissebb adatok szerint az erdőgazdálkodásban (02 TEÁOR) az 5 fő feletti létszámú vállalkozásoknál kb. 14 e fő a foglalkoztatott létszám. Az 1-4 fős cégek becslés szerint még egyszer ennyi embernek adnak munkát. Az erdőgazdálkodásban legjelentősebb kivitelezői szerepet játszó 1-5 fős brigádoknak eddig is keserves volt az elmúlt 20 évben a napi működésük, mivel alultőkésítettek, alacsonyak a vállalkozói díjak, reménytelen a fejlődési lehetőségük, valamint felmerül a szakmai fejlődési lehetőségük- és továbbképzésük hiánya. A fakitermelés mennyisége hosszabb ideje lényegében változatlan, ugyanakkor az erdőfelújítás és erdőtelepítés együtt évek óta szűkülő trendet mutat. Ez utóbbi erősen támogatás függő tevékenység. A tisztítás ugyan szintén támogatás függő, de munkahelyteremtés szempontjából van benne potenciál. A támogatások terén a következő EU ciklusban olyan beruházási támogatások jelennek meg, melyek az induló- és támogatási esemény utáni vagyoni helyzetről is pontos kimutatást kérnek. Ebből a szempontból nem közömbös, hogy a tisztítás minek fog számítani (beruházás vagy üzemi ráfordítás). A szaktanácsadás, szakszemélyzeti feladatok támogatásfüggő, erősen változó trendet mutatnak. Az erdőőrzést, az erdei iskolát és a turisztikai attrakciókat is figyelembe kell venni a munkahelymegtartás, teremtés terén. Az innovatív turisztikai szolgáltatások (természetjárás, attrakciók, erdei szolgáltatások fejlesztése) és a közmunkaprogram további bővítése és minőségi fejlesztése kitörési pont lehet az erdőgazdálkodás számára. A természetközeli erdőgazdálkodás reális bővítési lehetőségei mellett hosszú távon meg kell tartani a vágásos üzemmódú erdők foglalkoztatásban- és alapanyag-termelő potenciálban betöltött szerepét. Ez utóbbi szempontokat figyelembe véve az ültetvényszerű erdőgazdálkodás tapasztalatainak megújítása is a jelen kor erdészeinek feladata. 29
Erdőgazdálkodási szekció * poszterek AZ ERDŐTANÚSÍTÁS SZAKMAI MEGÍTÉLÉSE HORVÁTH KITTI 1 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron Az erdőtanúsítási rendszerek az elmúlt húsz évben jelentős szerepre tettek szert az erdőgazdálkodás és a faanyag alapú termékek kereskedelmének önkéntes szabályozásában az egész világon. Napjainkban több száz millió hektár tanúsított erdő és több tízezer felügyeleti lánc tanúsított faanyagot feldolgozó, faanyag alapú termékekkel kereskedő vállalat van. Az elmúlt évtizedek folyamatait nézve várható, hogy az erdőtanúsítás a nemzetközi piacokon alapvető elvárás lesz. Magyarországon az erdőtanúsítási rendszerek kevésbé elterjedtek, mint Európa tőlünk északra, nyugatra fekvő országaiban. Kérdőíves felmérést végeztünk az erdőtanúsítás megítélésével kapcsolatosan a szakmai közönség körében. A felmérés alapján megismerhető az erdőgazdálkodással kapcsolatban lévők erdőtanúsításról alkotott véleménye az erdőkre gyakorolt hatást és a kereskedelemben betöltött szerepet nézve egyaránt. A kérdőíves felmérés során a két legfontosabb erdőtanúsító rendszer: az FSC és a PEFC ismertségét is felmértük, amelyből következtetni lehet a logók vásárlói döntések során betöltött szerepére. A felmérés következő lépése a civil társadalom környezettudatos fogyasztással, erdőtanúsítással kapcsolatos attitűdjének a feltérképezése. 30
Erdőgazdálkodási szekció * poszterek MAKKVETÉSSEL ÉS CSEMETEÜLTETÉSSEL TÖRTÉNŐ ERDŐFELÚJÍTÁS ÖSSZEHASONLÍTÁSA A BEJCGYERTYÁNOS 10C ERDŐRÉSZLETBEN KONDORNÉ SZENKOVITS MARIANN, MOLNÁR MIKLÓS Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron A mesterséges erdőfelújítás és annak vizsgálata az erdőrészlet egy részén, mintegy 3,5 hektáros területen történt. A túlnyomórészt gyertyán konszociáció tarvágása után az erdősítést kocsánytalan tölgy makkvetéssel és csemeteültetéssel, illetve kocsányos tölgy makkvetéssel és csemeteültetéssel végezték el 2006 tavaszán. A mesterségesen felújított területen eddig hat alkalommal végeztünk terepi felvételezést. Ennek során 2006 és 2010 között minden év őszén, majd 2013-ban, amikor megtörtént az erdősítés befejezetté nyilvánítása, szintén a vegetációs időszak végén került sor egy újabb felvételezésre. A terepi felvételek során mintaterületes eljárással a két fafaj makkvetéssel illetve csemeteültetéssel létesített állományaiban megtörtént a csemeték magassági növekedésének mérése. A vizsgálat során, a mért adatokból számított átlagértékeket ezután összehasonlítottuk az előző évek őszén mért átlagmagasságokkal (a magasság évi átlagnövedékeit és a magasság évi folyónövedékeit is összehasonlítottuk). 8 éves korban a kocsánytalan tölgy makkvetésű csemeték átlagmagassága 2,94 m, a kocsányos tölgy makkvetésű csemeték átlagmagassága 2,77 m. A 8 éves kocsánytalan tölgy csemeteültetésű csemeték átlagmagassága 3,21 m, a kocsányos tölgy csemeteültetésű csemeték átlagmagassága 3,16 m. A statisztikai számítás alapján megállapítható, hogy 95%-os megbízhatósági szinten nincs szignifikáns különbség sem a kocsánytalan tölgy és a kocsányos tölgy makkvetésű csemeték átlagmagasságai között, sem a kocsánytalan tölgy és a kocsányos tölgy csemeteültetésű csemeték átlagmagasságai között. A statisztikai számítás alapján szignifikáns különbség van viszont 95%-os megbízhatósági szinten mind a kocsánytalan tölgy makkvetésű és a kocsánytalan tölgy csemeteültetésű csemeték átlagmagassága, mind a kocsányos tölgy makkvetéses és a kocsányos tölgy csemeteültetéses csemeték átlagmagassága között. Minden korban megvolt és jól látható napjainkban is a magassági különbség mind a kocsánytalan tölgy, mind a kocsányos tölgy esetében a csemetével történő erdősítés javára. 31
Erdőgazdálkodási szekció * poszterek A HIDEGVÍZ-VÖLGY TURISZTIKAI TERHELÉS VIZSGÁLATA NAGY GABRIELLA MÁRIA 1, LÁSZLÓ RICHÁRD 2 1: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, Sopron 2: Nyugat-magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron A Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán hosszú időre visszatekintő kutatási téma az erdő közjóléti szerepének vizsgálata. Ebbe a vonulatba illeszkedik be a Soproni hegység turisztikai terhelésének felmérése és elemzése. Az e téren folytatott vizsgálatok nem korlátozódtak kizárólag a közvetlen városi parkerdőkre, hanem a távolabbi, de turisztikai szempontból érdekes területek is bekerültek a felmérésekbe. A mostani vizsgálatunk helyszíne a Soproni hegység egy kevésbé frekventált, de turisztikailag számon tartott kirándulóhelyekhez (pl.: Urak asztala) vezető hidegvíz-völgyi út. A felmérés időpontjának a nyári időszakot választottuk, mint a közjóléti terhelés szempontjából kiemelkedő időintervallumot. A jelenlegi és korábbi vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a Hidegvíz-völgyi megfigyelési helyszínen a kimondottan turisztikai célra kialakított területekhez képest negyed annyi az áthaladó forgalom, időbeli jellege viszont hasonló a frekventált területekéhez. Várakozásainknak megfelelően a gépjárműforgalom nem volt jelentős a területen (a területen az erdőgazdálkodó korlátozza a gépjármű közlekedést) és az is elsősorban munkavégzéshez kapcsolódik. Az arányaiban jelentős kerékpáros forgalom jól jelzi, hogy ez a terület már messze fekszik a várostól és a gyalogos turizmus kevésbé jellemző, mint a parkerdei területeken. 32
Erdőgazdálkodási szekció * poszterek ÁLLOMÁNYSZERKEZETI VIZSGÁLATOK AZ ERDŐMŰVELÉS TANSZÉK SZÁLALÓVÁGÁSOS KÍSÉRLETI TERÜLETEIN MOLNÁR DÉNES, FOLCZ ÁDÁM, FRANK NORBERT Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, Sopron Az erdőművelés tanszék munkatársai 1936 óta kezelnek szálalóvágásos kísérleti területeket a Soproni-hegység bükk főfafajú állományaiban. Jelen kutatás az Asztalfő közelében található Sopron 182/B és a Hermes-dombon lévő Sopron 152/A, 153/B és 153/C erdőrészletekkel foglalkozik. Előbbi területen Roth Gyula kezdte meg a hosszú időtartamú erdőfelújítást, utóbbi két erdőrészletben az Erdőművelés Tanszék 2000-ben indította el vonalból kiinduló szálalóvágásos kísérleteit. Az asztalfői területen 19, a Hermes-dombon 9 darab 500 m 2 -es mintakört jelöltünk ki. A mintaterületeken belül feljegyeztük minden mellmagassági átmérővel rendelkező faegyed fafaját, magasságát, ágtiszta törzshosszát, mellmagassági átmérőjét, É-D és K-NY irányú koronaszélességét, valamint törzsminőségét. 10 m 2 -es az előzőekkel azonos középponthoz rögzített mintakörökben újulatszámlálást is végeztünk. Vizsgálataink során korábbi adatsorokkal összehasonlítva kimutattuk, hogy az átmérőeloszlás mindkét esetben közeledett a szálalóvágásos erdőkép átmérőeloszlásához. Legfontosabb tapasztalataink az alábbiak: Szemben az egykorú csoportban lévő egyedekkel, a szálanként felújult fák általában rövidebb ágtiszta törzshosszal és nagy koronával rendelkeznek. Az idős egyedek esetében igen magas a gyenge törzsminőségűek aránya. Az újulati szintben az elegyarány jelentős eltérést mutat az anyaállományban tapasztalttól, csupán a bükk és a gyertyán fafajok újulnak jól 33
Természetvédelmi szekció * TERMÉSZETVÉDELMI SZEKCIÓ Előadások 1. NÉMETH ZS. I.: Az állapotfüggő és a súlyponti korrelációk kapcsolata biológiai rendszerekben 2. EREDICS A., NÉMETH ZS. I., RÁKOSA R., BADÁCZY D., RASZTOVITS E., MÓRICZ N., VIG P.: Erdei fák fiziológiai regressziói és a meteorológiai paraméterek közötti korrelációk időfüggése 3. HERKE Z., CSERNY T., MAGYAR B., NÉMETH ZS. I.: Inhibíciós és aktiválási mechanizmusok érzékelési lehetőségei biokatalitikus kármentesítések alkalmazása során 4. RÁKOSA R., NÉMETH ZS. I.: Korrelációk a lombozat UV-VIS fényelnyelési spektrumában 5. TÓTH A. J., MIZSEY P.: Metanol tartalmú technológiai hulladékvizek kezelése 6. KISVÁRDAI M., KOVÁTS-NÉMETH M.: A hulladék alprojekt a fenntarthatóságért 7. RÉTFALVI T., TUKACS-HÁJOS A.: Különböző mikroalga törzsek anaerob fermentációs vizsgálata 8. HORVÁTH-SZOVÁTI E.: A főkomponens-analízis és faktoranalízis alkalmazhatósága erdészeti és környezettudományi kutatásokban Poszterek: 1. ELEKNÉ FODOR V., PÁJER J.: Környezeti információs rendszerek alkalmazása a környezeti hatásvizsgálatok során 2. HOFMANN T., ALBERT L.: Polifenolok mennyiségi meghatározása bükk (Fagus sylvatica L.) levélben HPLC-MS/MS eljárással 3. NEBEHAJ E., STEFANOVITSNÉ BÁNYAI É., HOFMANN T.: Falevelek totálfenol tartalmának és antioxidáns értékének meghatározása különböző fafajok esetében 4. PÉCSINGER J., POLGÁR A., PINTÉRNÉ NAGY E., ELEKNÉ FODOR V.: Földhasználat környezetvédelmi elemzése a klímaváltozás tükrében 5. SZŰCS P.: Győr Csorna vasúti pályaszakasz környezeti állapotfelmérése terepbejárás alapján 6. VISINÉ RAJCZI E., HOFMANN T., ALBERT L.: Különböző származású bükk (Fagus sylvatica L.) egyedek levél extraktanyagainak összehasonlító vizsgálata 34
Természetvédelmi szekció * előadások AZ ÁLLAPOTFÜGGŐ ÉS A SÚLYPONTI KORRELÁCIÓK KAPCSOLATA BIOLÓGIAI RENDSZEREKBEN NÉMETH ZSOLT ISTVÁN Nyugat-magyarországi Egyetem, Kémiai Intézet, Sopron A biokémiai változók lineáris regresszióinak értelmezésére kidolgozott állapotfüggő korreláció koncepció rendszerszemléletű megközelítéssel elméleti összefüggéseket szolgáltat. A koncepció rendszermodellje, a heterogén bemenetű lineárisan korreláló kimeneti (HB-LKK) rendszer az állapot- és/vagy a kimeneti változók korrelációinak elméleti egyenletét az összehangolt szabályozású és azonos eloszlástípusú standardizált változók ekvivalenciájából származtatja (1. ábra). A HB-LKK rendszer paraméterei környezeti hatásokra érzékenyek lehetnek - pl.: a i = a i (v); b i = b i (w) - ami y 1 és y 2 változók regresszióinak meredekség, tengelymetszet és érvényességi tartomány megváltozásait vonja maga után. 1.ábra. A HB-LKK rendszer funkciója sémája 2. ábra. Állapotfüggő és súlyponti regressziók kapcsolata. (u rendszer bemenet; y 1, y 2 rendszer kimenetek; F általános rendszerfunkció; f korrelációs kapcsolatot generáló speciális rendszerfüggvény; a i, b i környezeti körülményfüggő rendszerparaméterek; v, w környezeti tényezők; z [1, 2,..., n] alrendszer helykoordináta; t - idő) Különböző környezeti körülményekhez tartozó állapotfüggő regressziók súlypontjai, az y 1 és az y 2 változók átlagérték-párjai által meghatározott pontok is magas határozottsági fok (R 2 ) mellett szolgáltathatnak regressziós egyeneseket (2 ábra). A biológiai rendszer és az aktuális környezeti körülmény kölcsönhatását kifejező állapotfüggő regresszió és a rendszer súlyponti regressziója között kapcsolat teremthető, ha a HB-LKK rendszerfunkciója a környezeti körülmény változásától függetlenül az y 1 és az y 2 változók lineáris korrelációjának fenntartását, megőrzését is magában foglalja. Az állapotfüggő és a súlyponti regressziós egyenesek kapcsolata olyan kritériumi összefüggéssel jellemezhető, amely szerint az állapotfüggő regressziók meredekségének és tengelymetszetének módosulásai nem lehetnek függetlenek a súlyponti regresszió meredekségétől és tengelymetszetétől. Szabályozott rendszerekben, az egymással lineárisan korreláló változók állapotfüggő és a súlyponti regressziói közötti szükségszerű kapcsolat a rendszerműködés lényegéből fakad. Biológiai rendszerekben a HB-LKK rendszerműködés jó közelítéssel felismerhető. Állapotfüggő korrelációt alkotnak a növényi lombozat glükóz és fruktóz koncentrációi, a levelek UV-VIS-NIR és az IR spektrumainak fényelnyelési sávjai, stb. Tapasztalati állapotfüggő regresszióikhoz magas határozottsági fokú súlyponti regressziók tartoznak. 35