Központi Statisztikai Hivatal. 2011. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3. Területi adatok 3.20. Zala megye

Központi Statisztikai Hivatal 2011. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3. Területi adatok 3.20. Zala megye Győr, 2013

Központi Statisztikai Hivatal, 2013 ISBN 978-963-235-347-0ö ISBN 978-963-235-416-3 Készült a Központi Statisztikai Hivatal Győri főosztályán az Informatikai főosztály, a Népszámlálási főosztály és a Tájékoztatási főosztály közreműködésével Felelős kiadó: Dr. Vukovich Gabriella elnök Főosztályvezető: Nyitrai József Összeállította: Borbélyné Horváth Edina Fancsali József Kása Katalin Kramarics Tiborné László Dóra Nagyné Takács Tünde Németh Hajnalka Novák Zoltán Pástiné Illa Judit Szekeres Jánosné Vass Anikó A táblázó programot készítette: Papp Márton A kéziratot lektorálta: Dr. Lakatos Miklós Tördelőszerkesztők: Bada I. Csilla Bulik László Kerner-Kecskés Beatrix Simonné Horváth Gabriella Weisz Tamás További információ: Kása Katalin Telefon: (+36-96) 502-423, e-mail: katalin.kasa@ksh.hu Internet: www.nepszamlalas.hu info@ksh.hu (+36-1) 345-6789 (telefon), (+36-1) 345-6788 (fax) Borítóterv: Lounge Design Kft. Nyomdai kivitelezés: Xerox Magyarország Kft. 2013.053

Tartalom Köszöntöm az Olvasót!...5 Összefoglaló...7 1. A népesség száma és jellemzői...9 1.1. A népesség száma, népsűrűség...9 1.2. Kormegoszlás, a férfiak és a nők száma...11 1.3. Családi állapot...13 1.4. Iskolázottság, nyelvtudás...17 1.5. Gazdasági aktivitás...19 1.6. Nemzetiség, anyanyelv...23 1.7. Vallás...25 1.8. Egészségi állapot...26 2. Háztartások, családok...29 2.1. A háztartások száma és összetétele...29 2.2. A háztartások mérete, korösszetétele...32 2.3. A családok száma és összetétele...34 2.4. A családok mérete, a gyermekek száma...36 3. A lakásállomány jellemzői...39 3.1. A lakások száma...39 3.2. A lakásállomány tulajdon és használati mód szerint...42 3.3. A lakások mérete: alapterület, szobaszám...43 3.4. A lakások felszereltsége, komfortossága...45 3.5. A lakások és lakóik, laksűrűség...48 Táblázatok...49 Módszertani megjegyzések, fogalmak...281 3.20. Zala megye 3

Köszöntöm az Olvasót! A Központi Statisztikai Hivatal 2011 októberében hajtotta végre Magyarország 15. népszámlálását. A közvélemény mielőbbi tájékoztatása érdekében az adatfeldolgozás befejezését megelőzően, 2012 márciusában az összeírás során külön gyűjtött információk alapján közöltünk előzetes adatokat a népesség számáról és a lakásállományról. 2012 októberében a népesség, a háztartások és a családok, valamint a lakásállomány legfontosabb országos jellemzőit, az elmúlt évtizedben történt változásokat bemutató kötetet készítettünk a kérdőívek mintegy 1 százalékát magában foglaló mintából származó becslések alapján. A feldolgozási folyamat befejeződése után megjelenő, 21 kötetből álló kiadványsorozatunkkal kezdjük meg a 2011. évi népszámlálás végleges adatainak közzétételét. A részletes területi adatok iránt a felhasználók különböző rétegeitől érkező információigény kielégítése érdekében elsőként a területi bontású táblákat és a települések, a járások és a kistérségek adatait is magukban foglaló megyei köteteket tesszük közzé. A honlapunkon (www.ksh.hu/nepszamlalas) és kevésbé részletezett adattartalommal papíron is megjelenő kiadványsorozatunkban összesen közel 4800, megyénként mintegy 200 táblával mutatjuk be a népesség demográfiai, iskolázottsági, gazdasági aktivitási, anyanyelvi, nemzetiségi, vallási és egészségi állapotra, a háztartások és a családok összetételére, méretére, valamint a lakásállomány összetételére vonatkozó adatainkat. Az országos összefoglaló régiónkénti, megyénkénti és településtípusonkénti, a fővárosi összeállítás kerületenkénti, a megyei pedig településtípusonkénti és településenkénti összesítéseket is tartalmaz. A települések adatait járásonként és kistérségenként, valamint a települések népességnagysága szerint közöljük. Az adat-összeállítások az első fejezetben korábbi népszámlálások adatait is közlik, lehetővé téve, hogy az elmúlt évtized részletes bemutatásán túl hosszabb időszak adatainak egybevetésével több évtizedes folyamatok is nyomon követhetők legyenek. Az ENSZ-ajánlásnak és az Európai Unió népszámlálási rendeletében előírt tartalomnak is megfelelő adatok módot adnak európai és Európán kívüli országokkal történő összehasonlításokra is. Tisztelettel ajánlom minden kedves felhasználónk figyelmébe a kiadványsorozatot, valamint a további, elsősorban a www.ksh.hu/nepszamlalas honlapunkon megjelenő népszámlálási közléseinket is.. Dr. Vukovich Gabriella a Központi Statisztikai Hivatal elnöke 3.20. Zala megye 5

Összefoglaló 1. A népesség száma és jellemzői 2001 és 2011 között felgyorsult a népesség fogyása a megyében, ami az átlagosnál nagyobb fokú öregedéssel párosult. A kismértékű pozitív vándorlási egyenleg az elmúlt évtizedben sem tudta ellensúlyozni a születések és a halálozások számából eredő népességcsökkenést. 1.1. A népesség száma, népsűrűség 2011. október 1-jén Zala megyében 282 179 fő élt, ami Magyarország lakosságának 2,8 százalékát jelentette, ezzel a negyedik legkisebb lélekszámú megyének számított az országban. Országos viszonylatban a megye a hatodik legritkábban lakott terület, egy km²-en átlagosan 74,6 fő élt. 1.2. Kormegoszlás, a férfiak és a nők száma A korszerkezet kedvezőtlenebb az országosnál, a száz gyermekkorúra jutó időskorúak száma területi összehasonlításban egyedül a fővárosban magasabb a Zalainál. A kis népességű falvak sajátosságaként említhető az elöregedő népesség, ami a nyugat-dunántúli megyékre különösen jellemző. Ezer férfira 1099 nő jutott a megyében, ami 2-vel több a tíz évvel korábbinál. 1.3. Családi állapot Egyre kevesebben élnek házasságban, miközben az egyedülállók és az elváltak hányada növekedett. Csökkent a gyermekvállalási hajlandóság, száz nőre már csak 152 élveszületett gyermek jutott. 1.4. Iskolázottság, nyelvtudás A népesség iskolázottsága tovább javult, ezen belül különösen az érettségizettek és a diplomásak aránya növekedett az elmúlt tíz évben. A megye határ menti fekvése következtében a leggyakrabban beszélt idegen nyelv a német, melyet sorrendben az angol követ. A nyelvismeret erősen kötődik az iskolai végzettséghez. 1.5. Gazdasági aktivitás Bővült a gazdaságilag aktív népesség, a gyakorlatilag stagnáló foglalkoztatotti létszám mellett a munkanélküliség szintje emelkedett. Az aktivitási arány tíz év alatt 55-ről 59 százalékra módosult és magasabb, mint országosan. A munkanélküliségi ráta a negyedik legalacsonyabb volt az országban. 1.6. Nemzetiség, anyanyelv A nemzetiségi kérdésekre adott válaszok alapján a népesség 5,9 százaléka vallotta magát valamely hazai kisebbséghez tartozónak. A megyében a cigány, a német és a horvát a legnépesebb etnikum, számuk a horvátok kivételével jelentősen nőtt az egy évtizeddel korábbihoz képest. 1.7. Vallás A vallásra vonatkozó kérdésre válaszolók körében nőtt az egyházhoz, felekezethez nem tartozók aránya. A válaszolók közel kilenctizede tartozott valamelyik felekezethez, közülük a római katolikusok száma 177 ezer, a reformátusoké 7 ezer, az evangélikusoké 4 ezer volt. 1.8. Egészségi állapot A megyében 12 ezren vallották be valamilyen fogyatékosságukat, legtöbbjük mozgássérült volt. Több mint 48 ezren éltek tartós betegséggel a népszámlálás idején. Döntő részben idős személyek, de az ötvenes éveikben járók esetében már tízből két válaszadó jelzett tartós egészségügyi problémát. 3.20. Zala megye 7

2. Háztartások, családok A háztartások száma nő, létszámuk azonban csökken, így egyre kisebb az átlagos háztartásnagyság. Az egyedülállók száma jelentősen emelkedett a megyében, a háztartások között már 29 százalékos részt képviseltek. 2.1. A háztartások száma és összetétele 2011. október 1-jén 115 ezer háztartásban 276 ezer személy élt Zala megyében. Az országosnál kedvezőbb a háztartás-összetétel, nagyobb (68 százalék) a családháztartások és kisebb (32 százalék) a nem családháztartások aránya. A családháztartások döntő része párkapcsolaton alapul, de egyre több a gyermekét egyedül nevelő szülő. 2.2. A háztartások mérete, korösszetétele Száz háztartásra 240 személy jutott, ami 4-gyel több az országosnál. A háztartások meghatározó részében (59 százalék) legfeljebb két személy élt. Az egyszemélyes háztartások hányada jelentősen növekedett, közöttük egyre több a közép- és időskorú. 2.3. A családok száma és összetétele Az élettársi kapcsolatok gyakorisága jelentősen nőtt, 2011-ben 11 ezer volt a megyében. A válások számának emelkedésével egyre több az egyszülős család. 2.4. A családok mérete, a gyermekek száma A családméret jelentősen csökkent, száz családban átlagosan 281-en éltek a népszámlálás idején. A születések számának csökkenése következtében a családok mindössze 30 százalékában volt 15 éven aluli gyermek. A házastársi köteléken alapuló családokban jóval kevesebb, az élettársi kapcsolatokban 1,7-szer több gyermek élt a tíz évvel korábbinál, ennek ellenére a 15 éven aluli gyermekek döntő hányadát még mindig a házaspáros családokban nevelik. 3. A lakásállomány jellemzői 2001 és 2011 között az országoshoz hasonló mértékben bővülő lakásállomány, valamint a népességfogyás következtében a laksűrűség jelentősen csökkent a megyében, a népszámlálás idején száz lakásban 251 személy élt. A lakott lakásoknál az üresen állók száma nagyobb mértékben nőtt, amit a piaci hatások mellett különösen a kisebb lélekszámú falvakban a népesség öregedése és néhány településen a turizmus is befolyásolt. 3.1. A lakások száma 2011. október 1-jén a megye lakásállománya 127 122 volt, ebből a lakottak száma megközelítette a 110 ezret. Egy évtized alatt számottevően javult a lakások korszerkezete, az ezredforduló után épültek aránya 8,5 százalékot képviselt. 3.2. A lakásállomány tulajdon és használati mód szerint A tíz évvel korábbihoz hasonlóan a lakott lakások 97 százaléka magánszemélyek tulajdonában volt. A lakások 93 százalékát a tulajdonosok használták, 6,4 százalékát pedig bérelték. 3.3. A lakások mérete: alapterület, szobaszám A lakott lakások átlagos alapterülete 82 m²-re nőtt, ami a nagyobbak közé tartozott az országban. A lakásállomány közel fele legalább 80 m²-es volt. A szobák száma a lakásállománynál erőteljesebben bővült, így száz lakott lakásra 2011-ben 289 szoba jutott. 3.4. A lakások felszereltsége, komfortossága A lakások felszereltsége jelentősen javult, a szennyvízcsatornával való ellátottság azonban még lemaradást mutat. Ezt jelzi a komfortosság szerinti összetétel is, a lakott lakások 52 százaléka összkomfortos, 41 százaléka komfortos volt. A lakások döntő részét gázzal fűtik, emellett a fa és a szén használata a leggyakoribb. 3.5. A lakások és lakóik, laksűrűség A lakásállomány legnagyobb hányadában fiatal- és középkorú személyek éltek együtt, a népesség öregedésével viszont jelentősen nőtt azok aránya, melyekben csak időskorúak laktak. A lakások legnagyobb hányadában két személy lakott, azonban 27 százalékra nőtt azok aránya, melyben egyetlen személy élt. 8 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

1. A NÉPESSÉG SZÁMA ÉS JELLEMZŐI 1.1. A népesség száma, népsűrűség Történeti áttekintés 1870-ben az első hivatalos népszámlálás idején Zala megye jelenlegi területén 192 159 fő élt. Ezt követően egészen az 1960-as népszámlálásig folyamatosan nőtt lélekszáma. Még a második világháborús időszak sem hatott kedvezőtlenül népességének nagyságára, 1949-ben 706 fővel több embert vettek számba, mint az előző cenzus idején. 1970-ben azonban kevesebben, majd 1980-ban egy demográfiai hullám eredményeként ismét többen éltek a megyében, a lélekszám 317 298 fővel ekkor érte el a maximumát. Ezután erőteljes csökkenésnek indult a népesség, mivel az élveszületések számának visszaesését sem a halálozásokat illetően az elmúlt évtizedben történt kedvező változások, sem a pozitív vándorlási különbözet nem tudták ellensúlyozni. 2001-ben a megye lélekszáma már nem érte el a 300 ezer főt, s a fogyás ezt követően is folytatódott. 1.1.1. ábra A népesség számának alakulása 2011. október 1-jén Zala megyében 282 179 fő élt. Ez Magyarország lakosságának 2,8 százalékát jelentette, így Nógrád, Tolna, valamint Vas után a negyedik legkisebb lélekszámú megyének számított az országban. Az előző cenzushoz viszonyítva több mint 15 ezer fővel, azaz 5,1 százalékkal csökkent lakossága, mely tendenciájában megegyezett, mértékében azonban kétszerese volt az országosnak. Ezer fő 350 300 250 200 150 100 192 209 237 261 276 287 301 305 305 317 304 317 306 297 282 50 0 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2001 2011 3.20. Zala megye 9

A kedvezőtlen természetes népmozgalmi folyamatok az 1990-es években Zala megyében is felerősödtek. A születések csökkenő, valamint a halálozások emelkedő száma, majd magas szinten való állandósulásának következménye, hogy 1980 és 1989 között a természetes fogyás még nem érte el az ötezret, azonban az 1990-es években már 16,2 ezer volt, az elmúlt tíz évben pedig 16,9 ezer főt tett ki. A gyermekvállalási hajlandóság, az országoshoz hasonlóan egyre kisebb a megyében, így több mint hétezerrel kevesebb volt az élveszületés, mint az előző évtizedben. A halálozások számát tekintve pozitív változás következett be, melyre az utóbbi évtizedekben nem volt példa. 2001 és 2011 között 6,4 ezerrel kevesebben hunytak el, mint az 1990-es években. Az elmúlt harminc évben a vándorlás is jelentősen befolyásolta a megye népességének nagyságát. Az 1980-as években közel 6000 fővel többen hagyták el a megyét, mint ahányan odaköltöztek, ezt követően viszont 7100 fővel, az elmúlt tíz évben ennél jóval kisebb mértékben, közel 1700 fővel volt magasabb a Zalában letelepedők száma, mint az onnan elköltözőké. A pozitív vándorlási egyenleg azonban nem tudta ellensúlyozni a természetes népmozgalmi folyamatokból eredő veszteséget. Településtípus alapján a 2011. évi népszámlálás időpontjában Zala megye lakosságának 56 százaléka az itt található tíz város valamelyikében (21 százaléka a megyeszékhelyen, 17 százaléka Nagykanizsán) élt. Számuk tíz év alatt 4,9 százalékkal csökkent, ezen belül Zalaegerszegen kisebb, 3,5, míg Nagykanizsán ennél nagyobb mértékben 5,9 százalékkal. A községekben lakók a megye népességének 44 százalékát alkották. A települések népességnagyságát vizsgálva megfigyelhető, hogy a két utolsó népszámlálás között a városok közül, az 1000 4999 fősek kivételével mindegyik kategóriában csökkent a lélekszám, míg a községek esetében csupán a 2000 fő felettiek gyarapodtak. Ellenben a félezer főnél kisebb falvak igen jelentős veszteséget könyvelhettek el, a 200 499 fősek népessége 11 százalékkal, a kétszáz fő alattiaké pedig 18 százalékkal fogyott (mindkét nagyságkategóriába egyaránt 81 község tartozott a megyében, előbbiek között mindössze 8, utóbbiaknál pedig 13 település lakossága nem csökkent az elmúlt évtizedben). 1.1.2. ábra A lakónépesség változása 2001. február 1. és 2011. október 1. között (%) 47,8 21,1 21,0 14,1 14,0 7,1 7,0 0,1 0,0 121,1 A megye egyes térségei közül az előző cenzushoz képest a népesség száma csak a Hévízi kistérségben nőtt, ez a gyarapodás azonban igen jelentős, 14 százalékos volt. A többiben csökkenés következett be, legjelentősebb a határ mentén elhelyezkedő Letenyei (11 százalékos), valamint a Lenti kistérségben (egytizedes), legkisebb a Keszthelyiben illetve a Zalaegerszegiben. A megyeszékhely környékén végbemenő agglomerációs folyamatokat jelzi, hogy az elmúlt tíz évben 10 százalékos vagy afeletti népességnövekedés mindössze 17 községben történt, közülük nyolc Zalaegerszeg közvetlen környezetében helyezkedik el. 2001 és 2011 között mind a városokat, mind a községeket a születések és halálozások negatív egyenlege jellemezte, emiatt előbbieknél 7,0 ezer, utóbbiaknál 9,9 ezer fős csökkenés következett be. A vándorlási különbözet a városok esetében negatív volt, összességében meghaladta az 1200 főt, míg a zalai községekben közel háromezerrel többen telepedtek le, mint ahányan elköltöztek onnan. A megyében található tíz város közül a népesség száma így csak két helyen növekedett az elmúlt tíz évben, Zalakaroson és Hévízen. Előbbi településen a gyarapodás mértéke meghaladta a háromtizedet, utóbbiban 9,4 százalék volt (mindkét esetben a változást a turizmus fellendülése, s így a kedvezőbb gazdasági környezet is befolyásolta). 2011-ben Zala megyében egy km²-en 74,6 fő élt, 4,0 fővel kevesebb, mint tíz évvel korábban. Aprófal- 10 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

1.1.1. tábla A lakónépesség változásának tényezői Településtípus Természetes szaporodás (+), illetve fogyás ( ) Vándorlási különbözet, egyéb változás (+, ) Lakónépesség, 2011 2001 és 2011 között, fő fő a 2001. évi százalékában fő/km 2 Megyeszékhely 1 971 197 59 499 96,5 581,0 Megyei jogú város 1 938 1 142 49 026 94,1 330,4 Többi város 3 095 118 50 565 94,4 137,8 Városok összesen 7 004 1 221 159 090 95,1 257,5 Községek, nagyközségek 9 898 2 898 123 089 94,6 38,9 Megye összesen 16 902 1 677 282 179 94,9 74,6 vas településszerkezete révén a népsűrűség 1980-as évektől kezdve folyamatosan csökkent. Területi öszszehasonlításban Zala a hatodik legritkábban lakott terület az országban. Településtípusonként jelentős eltérések figyelhetők meg. A városok, ezen belül is különösen a megyeszékhely, Hévíz, valamint Nagykanizsa jóval sűrűbben lakottak. A népsűrűség előbbieknél 257,5 (Zalaegerszegen 581,0, Hévízen 567,4, Nagykanizsán 330,4), míg a községek esetében mindössze 38,9 fő/km² volt. 1.2. Kormegoszlás, a férfiak és a nők száma Zala megyében 2011. október 1-jén 134 423 férfi, valamint 147 756 nő élt. Előbbiek száma 7,4 ezer fővel (5,2 százalékkal), utóbbiaké 7,8 ezer fővel (5,0 százalékkal) csökkent az elmúlt két népszámlálás közötti időszakban. Zalában már az 1941. évi cenzus idején is magasabb volt a nők száma 5,5 ezerrel, s ez a tendencia azóta is megfigyelhető. A második világháborút követően tovább emelkedett a nők hányada, 1949-ben ezer férfira már 1081 nő jutott. Az ezt követő négy évtizedben ingadozott a mutató értéke, s 1990-ben 1077-et tett ki. Ezt követően jelentősen megugrott az arányszám, így a 2011. évi népszámlálás idején már 1099-re emelkedett, ami két fővel több, mint egy évtizeddel korábban. A nemek megoszlását tekintve területi összehasonlításban csak a fővárosban, és hat megyében jutott kevesebb nő ezer férfira az itteninél. Az országos mutató 1106 volt, ami 7 fővel magasabb a zalai értéknél. A községek helyzete kedvezőbbnek tekinthető, esetükben ezer férfira mindössze 1059 nő jutott, míg a városokban 1131. Korévenként vizsgálva a nemek arányát megfigyelhető, hogy néhány évjárattól eltekintve 44 éves korig férfitöbblet, az ennél idősebbeknél kedvezőbb életkilátásaikból eredően nőtöbblet jellemezte a népességet, ami az életkor előrehaladtával egyre nagyobb. (Kivételek a 4, 28, valamint a 42 évesek, akiknél nőtöbblet alakult ki.) 2011-ben Zala megyében az átlagos életkor az országosnál jóval magasabb 43,2 év, ezen belül a férfiaké 40,9 év, a nőké számottevően több, 45,3 év volt. Az elmúlt tíz évben folytatódott a népesség öregedése, melyet a várható élettartam emelkedése, valamint a születések számának csökkenése is befolyásolt. Településtípusok alapján a férfiak esetében a városokban, a nők között a községekben volt magasabb a mutató értéke. A népesség életkor szerinti összetételében folytatódtak a már hosszabb idő óta hazánkban és az európai országokban is tapasztalt szerkezeti változások. A gyermekvállalási hajlandóság mérséklődése, valamint a javuló életkörülmények hatására bekövetkező élettartam emelkedés miatt kisebb lett a fiatal és egyre nagyobb az idős népesség száma és aránya. 2011. októberében közel 10 ezer fővel kevesebb gyermekkorú, ellenben 7300 fővel több 60 éves és idősebb személy élt a megyében a tíz év- 3.20. Zala megye 11

1.2.1. ábra A népesség száma nem és életkor szerint Férfi 100 95 90 85 80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 Ezer lakos Korév Ezer lakos 2001. február 1. 2011. október 1. vel korábbinál, így előbbiek aránya 2,7, utóbbiaké 3,8 százalékponttal változott. (A 31 évvel korábbi összeíráshoz viszonyítva még szembetűnőbb a változás, a 15 év alattiak hányadában 8,5 százalékpontos fogyás következett be, míg a 60 év felettieké 7,4 százalékponttal lett magasabb.) Az időskorúak között a legnagyobb mértékű növekedés a 80 84 évesek (60 százalék), valamint az annál idősebbek (43 százalék) körében következett be, ami az egyre kedvezőbb életkilátásokra utal. Az öregedés gyorsuló folyamatát jelzi, hogy a fiatalabb felnőttek (15 39 évesek) száma igen jelentősen közel 12 ezer fővel, míg a 40 59 éveseké 941 fővel csökkent az elmúlt tíz évben. Az országoshoz hasonlóan jelentős létszámú korcsoportot képviselnek a második világháború után, az ún. Ratkó-korszakban születettek, illetve az ő gyermekeik. A mára a nyugdíjas kor küszöbén álló, illetve az ellátásba belépő 55 64 évesek a népesség 16 százalékát, az aktív kort elért 30 39 évesek pedig 15 százalékát képviselték. Előbbiek hányada 4,7, Nő utóbbiaké 2,5 százalékponttal lett nagyobb a tíz évvel korábbinál. A 2001. évi cenzushoz viszonyítva kiemelt korcsoportonként népességnövekedés csak a 60 év felettiek körében következett be, legjelentősebb a 60 62 évesek (háromtized), illetve a 63 65 évesek (14 százalék) esetében. A fiatalabb korosztályok mindegyikében fogyott a népesség, ami különösen az iskolás kort felölelő 6 14 éveseknél volt kiugró (28 százalék), de jelentősen, egyaránt 10 százalék közelében alakult a 15 39 évesek, valamint a 3 5 évesek körében is. 1.2.1. tábla A férfiak és nők száma kiemelt korcsoportonként, 2011 Korcsoport, éves Férfi Nő Együtt fő A 2001. évi százalékában Ezer férfira jutó nő 2 3 523 3 377 6 900 94,2 959 3 5 3 826 3 768 7 594 89,9 985 6 14 11 709 10 799 22 508 72,4 922 15 39 46 404 43 154 89 558 88,4 930 40 59 41 128 43 489 84 617 98,9 1 057 60 62 5 943 6 710 12 653 129,9 1 129 63 65 4 592 5 681 10 273 113,7 1 237 66 69 5 256 7 060 12 316 101,6 1 343 70 12 042 23 718 35 760 109,1 1 970 134 423 147 756 282 179 94,9 1 099 Településtípus alapján vizsgálva a kiemelt korcsoportok megoszlását, elmondható, hogy a fiatalabb felnőtt korúak, valamint a 60 69 évesek aránya a városokban, míg a gyermekkorúak, a 40 59 évesek, illetve a 70 év felettieké a községekben volt magasabb. A települések nagysága azonban jelentősen befolyásolja az arányok alakulását. Főként a kis lélekszámú (200 fő alatti) községek esetében szembetűnő, hogy az átlagosnál alacsonyabb a gyermekkorúak, valamint a 15 39 év közöttiek, ellenben jóval magasabb a 70 év felettiek aránya. Ez a nyugat-dunántúli megyékre különösen jellemző, elöregedő népességet jelzi, mely főleg a kis népességű falvak sajátosságaként 12 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

említhető. A legutolsó népszámlálás időpontjában a 200 499 fős településeken élők 26 százaléka, az ennél kisebb lélekszámúak esetében minden harmadik személy a 60 évesnél idősebbek közé tartozott, a 70 év felettieket tekintve ezek az arányok 15, illetve 18 százalékot tettek ki. A korösszetétel kedvezőtlen alakulását jelzik az eltartottsági ráták is, melyek azt mutatják, hogy a gyermek- (0 14 évesek) illetve az időskorúak (60 év felettiek) társadalmi szinten mekkora eltartási terhet jelentenek az aktív korúak (15 59 évesek) számára. A gyermek népesség eltartottsági rátája a két utolsó népszámlálás között 3,8 százalékponttal 21 százalékra mérséklődött, eközben az időseké 6,7 százalékponttal 41 százalékra nőtt. A népesség életkor szerinti megoszlásában bekövetkező kedvezőtlen folyamatokat jelzi, hogy az időskorúak aránya az aktív korú népességhez viszonyítva folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedekben. 2011-ben Zala megyében a gyermekkorúak eltartottsági rátája alacsonyabb, míg az időseké magasabb volt az országos átlagnál. 1.2.2. ábra Száz aktív korúra jutó gyermekés időskorú Az öregedési index az idős népesség gyermek népességhez viszonyított arányát mutatja. 2011. október 1-jén száz gyermekkorúra már majd kétszer annyi, 192 időskorú jutott a megyében. Ez 56-tal több a tíz évvel korábbinál, s több mint a duplája az 1980-as összeíráskori értéknek. A megye kedvezőtlen helyzetét mutatja, hogy területi összehasonlításban csak a fővárosban volt magasabb ez az arányszám, az országos átlagot pedig közel egyötöddel haladta meg. Az egyes településtípusok öregedési indexe számottevően eltér a megyei értéktől, városok esetében 200, községeknél 182 százalék volt. A városok közül különösen magas értékkel Hévíz rendelkezett (301 százalék), de Keszthelyen, Zalaszentgróton, Lentiben valamint Zalakaroson is kétszáznál több időskorú jutott száz gyermekkorúra. A falvak körében igen jelentős a szóródás (14-szeres és 13 százalék között alakult), 54 százalékukban az index meghaladta a megyei átlagot, s mindössze 12 olyan volt, ahol a gyermekkorúak hányada nagyobb az időskorúakénál, vagy megegyezett azzal, illetve két településen (Iborfia, Zalaköveskút) nem élt 14 éven aluli személy az utolsó népszámlálás idején. 1.2.3. ábra A 70 évesek és idősebbek aránya, 2011 (%) Fő 70 60 50 40 30 20 10 0 64,8 67,9 35,6 34,5 29,3 33,4 1980 1990 2001 2011 Száz aktív korúra jutó gyermek- és időskorú Száz aktív korúra jutó gyermekkorú Száz aktív korúra jutó időskorú 59,2 34,1 25,1 62,0 40,8 21,2 2,4 10,9 11,0 13,9 14,0 16,9 17,0 19,9 20,0 44,4 1.3. Családi állapot 2001 és 2011 között mind országosan, mind Zala megyében folytatódott az a hosszabb ideje érvényesülő tendencia, mely szerint a házasok aránya folyamatosan csökkent, az elváltaké, illetve a nőtleneké és hajadonoké viszont emelkedett. Az utóbbiakkal párhuzamosan az elmúlt két évtizedben elterjedt az élettársi kapcsolat, mint együttélési forma. A 15 éves és idősebb népesség körében mindkét nemnél a házastársi kapcsolatban élők aránya volt a legmagasabb, bár a 2011. évi népszámláláskor hányaduk már az 50 százalékot sem érte el, sőt a nők közül a házasságban élők részaránya csupán 3.20. Zala megye 13

44 százalékot tett ki. A megyében a férfiak közel négytizede volt nőtlen, míg a nők negyede hajadon. Együttes létszámuk 14 százalékkal emelkedett, s arányuk külön-külön 5,2 illetve 3,5 százalékponttal múlta felül az egy évtizeddel korábbit. A nemek közötti különbség legjobban az özvegyeknél mutatkozik meg, hiszen 2011-ben a nők 6,1-szer többen voltak, amely mögött elsősorban a férfiak rosszabb halandósága áll. Az országos átlagot 1,0 százalékponttal meghaladta a megye özvegyeinek részaránya, de népességen belüli hányadukban jelentős változás nem következett be az ezredforduló óta. Az utóbbi tíz évben egyre gyakoribbá vált a házastársi kapcsolatok felbomlása, ennek következtében az elváltak száma 1,4-szeresére, népességen belüli aránya egytizedre nőtt, ami az országostól 1,4 százalékponttal elmaradt. Az utolsó népszámlálás időpontjában Zalában 24,6 ezren éltek élettársi kapcsolatban, a megye 15 éves és idősebb népességének 10 százaléka. Közel kétharmaduk hivatalos családi állapota nőtlen, hajadon volt, körükben a fiatal felnőttek aránya majd nyolctizedet tett ki. További 28 százalékukat az elváltak alkották, s legtöbbjük a 40 59 évesek közül került ki. Az élettársi kapcsolatban élők nemek szerinti vizsgálatánál szembetűnő, hogy 2011-ben korösszetételükből adódóan az özvegyek kétharmada nő volt, az elváltaknál a két nem aránya megegyezett, a többi családi állapotnál pedig a férfiak alkották a többséget. A különböző családi állapotúak főbb korcsoportjaiban eltérő a férfiak és a nők aránya. A házasok között 60 éves korig az utóbbiak 53 százalékos többsége tapasztalható, azonban az időskorúaknál már az előbbiek képviselték a nagyobb részarányt, mivel az ő körükben nagyobb az újraházasodási kedv. A 15 59 éves nőtlenek és hajadonok 58 százaléka férfi, azonban 60 év felett már a nők voltak többen, hányaduk 52 százalék. A 15 39 éves férfiak háromnegyede nőtlen volt, egy évtizeddel korábban ez az arány 63 százalékot tett ki. 2011-ben az ugyanilyen korú nőknek több mint hattizede volt hajadon, 2001-ben viszont hányaduk 50 százalék alatt alakult. A fiatal felnőtteken belül a házasok aránya a nők között 14, a férfiak esetében 12 százalékponttal esett vissza az elmúlt két népszámlálás közötti időszakban. E nagymértékű változás hátterében az élettársi kapcsolatok elterjedése és a házasságkötések időbeli kitolódása vagy elmaradása áll. A 40 59 évesek többsége továbbra is házas, azonban arányuk 10 százalékponttal maradt el a 2001-es népszámláláskoritól. Ebben a korosztályban jelentősen megnőtt a nőtlenek, hajadonok hányada, különösen a férfiaknál (7,1 százalékponttal). A 40 59 évesek körében a házastársi kapcsolat felbomlása is mind gyakrabban fordul elő, 2011-ben 14,5 ezer elváltat regisztráltak, s arányuk 11-ről 17 százalékra emelkedett az elmúlt évtizedben. Az időskorú férfiak és nők között eltérés mutatkozik a családi állapot tekintetében. Ugyanis míg az előbbiek majd háromnegyede élt házastársi kapcsolatban, s csupán 13 százalékuk volt özvegy, addig az utóbbiak 37 százaléka volt házas, s több mint fele özvegy. 1.3.1. tábla A 15 éves és idősebb férfiak és nők megoszlása családi állapot szerint Férfi Nő Együtt Családi állapot 2001 2011 2001 2011 2001 2011 (%) Nőtlen/hajadon 32,9 38,1 21,3 24,8 26,7 31,0 Házas 57,4 49,1 51,0 43,9 54,0 46,4 Özvegy 3,7 3,7 20,0 20,2 12,4 12,5 Elvált 6,0 9,1 7,7 11,1 6,9 10,1 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 14 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

1.3.1. ábra A népesség száma családi állapot és nemek szerint, 2001 1.3.2. ábra A népesség száma családi állapot és nemek szerint, 2011 100 95 90 Férfi 85 Nő 80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 Ezer lakos Korév Ezer lakos Nőtlen, hajadon Házas Özvegy Elvált 100 95 90 Férfi 85 Nő 80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 Ezer lakos Korév Ezer lakos Nőtlen, hajadon Házas Özvegy Elvált Történeti áttekintés A társadalmi preferenciák változásával fél évszázadra visszatekintve jelentősen módosult a népesség családi állapot szerinti összetétele. Az 1960. évi népszámlálás idején a 15 éves és idősebb népesség közel kétharmada házasságban élt, s mindössze 0,8 százalékot képviselt az elváltak hányada, miközben 23 százalékuk nőtlen, hajadon volt. Jelentősebb átalakulás az 1980-as évtizedben kezdődött, ami az 1990-es években felgyorsult. 2001-ben a népesség már csupán 54 százaléka volt házas, 27 százaléka nőtlen, hajadon, valamint 6,9 százaléka elvált. Ezek az arányok a két utolsó népszámlálás között továbbra is kedvezőtlenül alakultak, a házasok aránya egészen a 60 64 éves korcsoportig csökkent, s ezzel párhuzamosan a nőtleneké, hajadonoké nőtt. Az özvegyek hányada a 85 évesek és idősebbek kivételével mindegyik ötéves korcsoportban csökkent valamelyest. Az elváltak aránya azonban már a 35 39 évesektől kezdődően nagyobb volt mint 2001-ben. A 15 éves és idősebb nőknél a termékenységre vonatkozó vizsgálatot a családi állapot és az élveszületett gyermekek száma alapján végezhetjük el, mely szerint a gyermekvállalási hajlandóság az évtizedek során csökkenő tendenciát mutatott. 2011-ben száz nőre összességében 152 élveszületett gyermek jutott, miközben tíz évvel korábban még 156, 1980-ban pedig 178. (A megyei mutató azonban 2011-ben öttel meghaladta az országosat.) Ez annak tükrében is kedvezőtlen, hogy a szülőképes korúak népességen belüli hányada tovább csökkent, 2011-ben az előző népszámláláskoritól 5,3 százalékponttal maradt el. A nők gazdasági aktivitásának növekedése, iskolai végzettségük emelkedése, s ebből eredően tanulmányi idejük hosszabbodása, valamint a társadalmi preferenciák változásával az évtizedek során az átlagos gyermekszám jelentősen csökkent. Az utóbbi két népszámlálás között a 15 éves és idősebb nők létszáma 2,5, ezen belül a szülőképes korúaké 16 százalékkal esett vissza, így 2001 és 2011 közötti időszakban 3.20. Zala megye 15

1.3.3. ábra Száz 15 éves és idősebb nőre jutó élveszületett gyermekek száma Gyermek 200 150 100 50 0 178 1980 173 1990 7,1 ezerrel kevesebb gyermek született, mint egy évtizeddel korábban. A 15 éves és idősebb nők között csupán az egy, illetve a két gyermeket vállalók aránya emelkedett, a gyermekteleneké, valamint a három és többgyermekeseké csökkent. A legnagyobb mértékű növekedést az egy gyermeket szülők körében tapasztalták, hányaduk 22 százalékra nőtt. A nők többsége (39 százaléka) továbbra is két gyermeket hozott a világra. Az iskolai tanulmányok kitolódását, valamint a házasságkötés és az első gyermek vállalásának későbbre halasztását jelzi, hogy a 2011. évi népszámlálás időpontjában korcsoport alapján a 20 24 éves nők 86 százalékának, a 25 29 évesek közel kétharmadának nem volt gyermeke, miközben ezek az arányok 1980-ban még 48, illetve 19 százalékot tettek ki. E két korosztályban egy gyermeket a nők tizede valamint közel negyede vállalt. A 30 34 évesek legnagyobb hányada, több mint harmada egy gyermeket hozott a világra, de körükben továbbra is meghatározó volt a gyermektelenek részaránya. Utóbbiak az előző népszámláláskor a 2011. évinek még csupán közel felét tették ki. A 35 39 évesektől kezdődően az idősebbek felé haladva már a kétgyermekesek jelentették a többséget. A házas nők termékenysége az elmúlt két népszámlálás között nem csökkent tovább, ugyanis a megyében 2011-ben száz házas nőre az egy évtizeddel korábbival megegyezően 186 gyermek jutott. A szülőképes korúakra vetített mutatószám már kedvezőtlenül alakult, tíz év alatt 179-ről 175-re csökkent. 156 2001 152 2011 A házas nők több mint fele két, negyede pedig egy gyermeket hozott a világra. Ezek az arányok az elmúlt évtizedben 0,7 illetve 0,3 százalékponttal emelkedtek. Körükben a legnagyobb aránybeli csökkenést a gyermekteleneknél regisztrálták, s létszámuk mintegy háromnegyedére esett vissza. A 15 24 éves korú házasságban élők korábban vállalták első gyermeküket, így a 15 19 évesek körében a termékenységi mutató egy évtized alatt 22-vel, a 20 24 éveseknél pedig 15-tel emelkedett. A 45 49 évesek kivételével a többi szülőképes korcsoportban azonban visszaesett a házas nők termékenysége, legjobban a 25 34 éveseknél. E folyamat hátterében az egyre kevesebb tervezett gyermek és a szülések későbbre halasztása vagy elmaradása áll. 1.3.2. tábla Száz 15 éves és idősebb nőre jutó élveszületett gyermekek száma a nő családi állapota szerint Év Hajadon Házas Özvegy Elvált 1980 13 196 252 168 178 1990 16 191 241 177 173 2001 20 186 217 174 156 2011 37 186 204 175 152 Az elmúlt húsz évben az élettársi kapcsolatok gyakoribbá válása a házasságon kívül született gyermekek számának növekedésével járt együtt. Ennek következtében a hajadon családi állapotú nők termékenységi mutatószáma 2001 és 2011 között dinamikusan nőtt, 20-ról 37-re emelkedett. A gyermektelen hajadonok hányada 11 százalékponttal esett vissza, így 2011-ben minden ötödik nőnek volt gyermeke, míg 1980-ban csak minden tizenötödiknek. Ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt az egy gyermeket szülők részaránya, tíz év alatt szinte megduplázódott, s szintén kedvezően alakult a két-, három- és többgyermekes hajadonok aránya is. Az elvált nőknél is hasonló, bár kisebb mértékű változás következett be, a száz nőre jutó élveszületések száma eggyel nőtt egy évtized alatt. A gyermeket nem vállalók hányada 1,8 százalékponttal esett vissza, s 92 százalékuknak volt gyermeke, körükben a két gyermeket szülők súlya volt a legnagyobb. Az özve- 16 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

gyek között a mutató azonban 13-mal az előző időszaknál kisebb mértékben tovább csökkent. Csupán 5,5 százalékuknak nem volt gyermeke, majd minden második pedig két gyermeket vállalt. Utóbbiak részaránya 2001 és 2011 között 6,7 százalékponttal lett több. A gyermektelenek többsége továbbra is városokban élt, de 2001-ről 2011-re 2,4 százalékponttal csökkent a hányaduk. A gyermekesek közül a városi egy gyermeket vállalók aránya változott a legnagyobb mértékben, 2,3 százalékponttal nőtt. A sokgyermekesek előfordulása a városokban és a községekben egyaránt visszaesett, 2011-ben hányaduk 2,8 illetve 5,5 százalékot tett ki, sőt a megyei jogú városokban, főleg a megyeszékhelyen még ennél is alacsonyabb értéket (2,4 százalék) képviselt. 1.4. Iskolázottság, nyelvtudás Az elmúlt évtizedekben az általános tendenciákhoz hasonlóan a megyében is jelentősen nőtt az iskolázottság színvonala. Valamennyi végzettség tekintetében számottevő volt a javulás, elsősorban azonban a közép- és felsőfokúak száma és aránya nőtt. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy egyre többen tanultak tovább, s egyúttal számos oktatási forma közül is választhattak. Ezzel párhuzamosan csökkent a 8 osztálynál alacsonyabb végzettségűek hányada, ami szorosan összefügg az általános tankötelezettség korhatárának emelkedésével, s a korábbi iskolarendszerben tanuló időskorúak számának fokozatos csökkenésével. A 2011. október 1-jei cenzus adatai szerint a 7 éves és idősebb népesség több mint egytizede nem fejezte be az általános iskolát, míg 1960-ban ez az arány 76 százalék volt. A megyében élők 26 százalékának legmagasabb iskolai végzettsége a 8 osztály volt, ami fokozatosan csökkent az elmúlt évtizedekben. A szakmai oklevelet szerzettek aránya 23 százalék, ami az 1960-as években bevezetésre került oktatási forma esetében négy évtized alatt 5,1-szeresére emelkedett. Érettségije a vizsgált népesség 27 százalékának volt, míg 1960-ban még mindössze 3,2 százalékuk mondhatta ezt magáról. A diplomások gyakorisága kiemelkedően növekedett, míg 1960-ban a 7 évesek és idősebbek mindössze egy százaléka rendelkezett egyetemi vagy főiskolai végzettséggel, addig 2011-ben már 12 százalékuk. A változás különösen a két utolsó népszámlálás között volt számottevő. Az iskolai végzettség szintjének vizsgálatakor az adott képzettséggel rendelkezők számát a megszerzéshez szükséges életkorhoz viszonyítjuk. A tíz évesek és idősebbek körében ma már elenyésző, mindössze 0,5 százalék (országosan 0,6 százalék) azok aránya, akik az általános iskola első évfolyamát sem végezték el. A 15 évesek és idősebbek 95 százaléka befejezte az általános iskola nyolc osztályát. Ez az arány a 2001. évi összeíráskor 88, 1960-ban még csak 27 százalék volt. Jelenleg a 75 éven felüliek harmada nem rendelkezett ezzel a végzettséggel, míg tíz évvel ezelőtt még héttizedének nem volt 8 általánosa. A 2011. októberi 1.4.1. ábra A 15 éves és idősebb népesség megoszlása legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint, nemenként % Férfi % 100 5,6 100 8,0 9,4 12,4 13,9 15,6 80 20,9 80 17,8 26,9 60 23,6 29,5 60 40 30,4 33,4 33,8 40 20 32,3 32,0 24,0 20 0 1980 19,4 1990 8,3 2001 2,9 2011 0 3,4 14,3 5,9 33,3 43,2 1980 Nő 6,1 18,0 9,6 36,2 30,0 1990 8,5 25,1 13,1 37,0 16,2 2001 14,3 30,3 16,7 31,6 7,1 2011 Egyetem, főiskola stb. oklevéllel Érettségi Középfokú iskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel Általános iskola 8. évfolyam Általános iskola 8. évfolyamánál alacsonyabb 3.20. Zala megye 17

felvétel idején 70 éves korig szinte mindenki elvégezte az általános iskolát. A 18 évesek és idősebbek körében a legalább érettségivel rendelkezők aránya 44 százalék volt a megyében. Nemenként jelentős különbségek tapasztalhatók, ugyanis az utolsó népszámlálás idején a nők 46 százaléka, a férfiak 41 százaléka tartozott e kategóriába. Az elmúlt évtizedekben e végzettség tekintetében kiemelkedő változás következett be: 1960-ban a népesség még csak 5,3 százaléka volt érettségizett, az utóbbi két népszámlálás között pedig további tíz százalékponttal nőtt hányaduk. Korcsoportonként a 35 év alattiak körében jóval átlag feletti az arány, de a 25 29 éves kor után fokozatos csökkenés tapasztalható, ami a férfiak esetében alacsonyabb ráta mellett érvényesült. A fordulat a nők javára az 1980-as évtizedtől következett be, addig a férfiak körében volt több érettségizett. 1960 óta több mint tízszeresére, ezen belül 2001 és 2011 között másfélszeresére nőtt a diplomások aránya a 25 éves és idősebb népesség körében. Az utolsó cenzus idején az adott korcsoport 15 százalékának volt egyetemi vagy főiskolai végzettsége. Ez az országosnál (19 százalék) alacsonyabb, s a megyei rangsorban a középmezőnyben helyezkedik el. A 2011. évi öszszeíráskor már a nők körében volt magasabb a diplomásak aránya, 15 százalék, mivel az elmúlt tíz évben a nemek szerinti különbség az ő javukra változott. 2011- ben a 25 29 éves nők 29, az ugyanilyen korú férfiak 16 százaléka rendelkezett diplomával, s a 30 34 évesek 1.4.1. tábla A népesség iskolai végzettsége, 2011 1.4.2. ábra A legalább érettségizettek aránya a 18 éves és idősebb népességben, 2011 (%) 3,9 19,9 20,0 24,9 25,0 29,9 30,0 34,9 35,0 66,7 körében is 11 százalékpontos különbség látható a nők javára. A 60 évnél idősebbek körében viszont a férfi diplomások hányada jóval nagyobb a nőkénél, összefüggésben az adott kor sajátosságaival, munkaerőpiaci elvárásaival. A városokban élő diplomások aránya a 2011-es népszámlálás időpontjában 19 százalék volt, 2,2-szer több, mint a községekben. A népesség nyelvismeretét kedvezően befolyásolta a megye dél-nyugati határszéli fekvése, gazdasága és az itt élők iskolázottsági színvonala. 2011-ben a lakosság 22 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az anyanyelvén kívül más nyelvet is beszél, ez az arány tíz évvel korábban még 19 százalék volt. A legnagyobb változás az 1990-es évtizedet jellemezte, ekkor 2,3-szeres növekedés következett be, melyet a gazdasági szerkezet A 15 éves A 18 éves A 25 éves (%) Településtípus legalább az általános iskola 8. évfolyamát elvégezték és idősebb népességből azok aránya, akik legalább érettségivel rendelkeznek egyetemi, főiskolai oklevéllel rendelkeznek Megyeszékhely 97,1 56,2 22,4 Megyei jogú város 97,0 50,4 16,7 Többi város 96,0 50,3 17,9 Városok összesen 96,7 52,5 19,2 Községek, nagyközségek 92,4 32,1 8,9 Megye összesen 94,8 43,7 14,7 18 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

Beszélt nyelv 1.4.2. tábla A magyar anyanyelvű népesség idegennyelv-tudása fő 2001 2011 a válaszolók százalékában fő a válaszolók százalékában Csak magyarul beszél 229 147 81,7 181 783 75,3 Más nyelvet is beszél 51 402 18,3 59 569 24,7 Ebből: német 34 413 12,3 35 980 14,9 angol 16 549 5,9 25 699 10,6 roma 1 659 0,6 4 349 1,8 átalakulása, és az oktatási rendszer lehetőségeinek bővülése is befolyásolt. A megye földrajzi fekvése következtében a más nyelvet beszélők körében a német dominált, közel hattizedükre volt jellemző, annak ellenére, hogy arányuk kismértékben csökkent a tíz évvel korábbihoz képest. Az angolul tudók száma viszont jelentősen nőtt, így 2011-ben a más nyelvet beszélők több mint négytizedét, míg 2001-ben még csak háromtizedét képviselték. Jelentősebb még az orosz beszédszintű ismerete, de nem elhanyagolható mértékű a horvát sem, főként a megye déli részén élő kisebbség miatt, ahol a magyar mellett még sokan beszélik nemzetiségük nyelvét is. Jelentős volt továbbá az olasz, a cigány, a francia és a román nyelvet beszélők száma is. A válaszok alapján a népesség egyre nagyobb hányada tud több idegen nyelvet is. A nemek között nincs különbség a beszélt nyelveket illetően. Kormegoszlásuk alapján mind a férfiak, mind a nők esetében a 15 39 és a 40 59 évesek körében volt a legnagyobb a más nyelven is beszélők hányada. A nyelvismeret az iskolai végzettség emelkedésével jelentősen nő, míg az általános iskolai végzettségűek 16 százaléka, addig a felsőfokú végzettséggel rendelkezők több mint fele tud valamilyen idegen nyelvet. 1.5. Gazdasági aktivitás A 2011. évi népszámlálás időpontjában Zala megyében az aktívak száma 131,9 ezer fő volt, ami mindössze 4,2 ezerrel volt magasabb a tíz évvel ezelőttinél, viszont 6,2 ezerrel kevesebb mint két cenzussal korábban. A növekményen belül mintegy háromszáz fő a foglalkoztatottak számának bővüléséből, a többi a munkanélküliség növekedéséből adódott. A gyakorlatilag stagnáló foglalkoztatottság mellett szélesedő munkanélküliség tovább módosította a népesség aktivitás szerinti összetételét. Az 1990-es évtizedben a gazdasági struktúra átalakulása más hangsúlyt adott a gazdasági aktivitás utolsó két népszámlálás közötti, illetve a két évtizedet felölelő változásának. Két cenzussal korábbi időponthoz képest az aktívak hányada csupán 1,7, az inaktív keresőké 6,3 százalékponttal nőtt, melyekkel szemben az eltartottaké 7,9 százalékponttal visszaesett. A megye teljes népességének 47 százaléka tartozott a gazdaságilag aktívak csoportjába, ami 1,4 százalékponttal felülmúlta az országos mutatót, a főváros és a megyék sorában pedig a hatodik legmagasabb értéket képviselte. Munkaképes korú (15 74 éves) népességhez viszonyított arányuk (aktivitási arány) 1990-hez képest 61-ről 59 százalékra módosult. 2001-hez viszonyítva a gazdaságilag aktívak népességen belüli hányada már jóval nagyobb arányban nőtt, mint huszonegy év távlatában, az inaktív keresőké pedig csupán 0,3 százalékponttal, míg az eltartottaké 4,1-del mérséklődött. Az aktivitási arány a 15 74 éves népesség fogyása mellett ugyanakkor 4,2 százalékponttal emelkedett. A foglalkoztatottak köre 2011-re a tíz évvel korábbihoz képest mintegy 300 fővel nőtt az 1990. évi népszámláláskor összeírtaktól pedig 17,7 ezerrel el- 3.20. Zala megye 19

Történeti áttekintés A 2011-et megelőző három népszámlálás időpontjainak adatait összehasonlítva a foglalkoztatottak számának alakulása követte az országos folyamatot. A korábbi növekedést 1990-re jelentős mértékű csökkenés váltotta fel, de az ezt követően folytatódó gazdasági-társadalmi változások (nyugdíjazási hullám, munkanélküliség növekedése) 1990 és 2001 között még ennél is nagyobb arányú visszaesést eredményeztek. Az elmúlt évtized végén megjelenő gazdasági válság átmenetileg ugyancsak lefékezte a foglalkoztatottak számának időközben megindult növekedését. Ennek ellenére a 2011. évi cenzus adatai szerint a tíz évvel korábbihoz viszonyítva országos szinten már 6,8 százalékkal bővült a foglalkoztatottak köre, Zalában mindössze 0,3 százalékos, de szintén pozitív változás következett be. Az aktív keresők, a gyermekgondozási ellátás vagy nyugdíj, járadék mellett dolgozók köre a 21 év alatt összesen 17,7 ezer fővel fogyott, mellette a munkanélküliek száma öt és félszeresére nőtt. Az inaktív keresők állománya az időszak első felében ugyancsak rohamosan bővült, de a kedvezőtlen demográfiai folyamatokra visszavezethetően 2001 és 2011 között az eltartottak létszámának hosszú évtizedek óta tartó csökkenése mellett a változás iránya őket illetően is megfordult. 1.5.1. ábra A népesség megoszlása gazdasági aktivitás szerint % 100 80 60 40 20 0 30,0 24,9 0,8 44,3 1990 2001 2011 Foglalkoztatott Munkanélküli Inaktív kereső Eltartott maradt. A 117,9 ezer fős létszámuk a népesség 42 százalékát tette ki, a 15 74 éves népességhez viszonyított arányuk pedig az utolsó két népszámlálást tekintve 51-ről 53 százalékra módosult. 2011-ben a foglalkoztatottak 96 százaléka, 113,7 ezer fő volt aktív kereső, számszerű csökkenésük mellett népességen belüli arányuk is nagyobb lett, elsősorban az eltartottak számának nagyarányú fogyása következtében. Több mint kétszeresére nőtt viszont a nyugdíj vagy járadék mellett kereső tevékenységet folytatók száma (3850 fő) és a korábbinál többen vállaltak munkát gyermekgondozási ellátás mellett is. 1990-ben még csak 2,5 ezer munkanélkülit jegyeztek fel, számuk azt követően azonban rohamosan növekedett. 2001-re már 4-szeresére, tíz évre rá további közel 4 ezer fővel. Így a 2011 évi összeírás időpontjában a megyében 14 ezren kerestek aktívan munkát. 26,1 30,9 3,4 39,5 22,0 31,2 5,0 41,8 A növekedés okai közül legfontosabb a 2008-ban megjelenő és elhúzódó gazdasági válság. Az állás nélkül maradtak három évre rá a népesség 5,0 százalékát tették ki. Számuk a munkaképes korú lakossághoz viszonyítva (6,3 százalék) országos átlag alatti volt, alacsonyabb munkanélküliségi rátával csupán másik két nyugat-dunántúli megye és Csongrád rendelkezett. A gazdaságilag nem aktívak számának 19,4 ezer fős csökkenése alapvetően demográfiai folyamatok függvénye volt, népességen belüli arányuk a két utolsó összeírás közötti időszakban 57-ről 53 százalékra módosult. 2001-ben még 133 gazdaságilag nem aktív jutott száz aktívra, 2011-ben már csak 114. Állományukon belül az inaktív keresők száma a 2001-ig évtizedek óta folyamatosan nőtt, iránya csak az utolsó két cenzus között fordult meg miközben az eltartottak köre 2011-ig folyamatosan szűkült. Az inaktív keresők közül 2001 és 2011 között csupán a saját jogú, illetve rokkantsági nyugdíjban, baleseti járadékban részesülők köre bővült, közel fele annyian vettek igénybe hozzátartozói jogon ellátást és csökkent a gyermekgondozási ellátásra jogosultak, valamint az egyéb inaktív keresők száma is. Az inaktív keresők (88 ezer fő) több mint héttizede a korábbi 66 százalékkal szemben saját jogú öregségi nyugdíjas, járadékos volt. 2011-re 11 százalékra nőtt a rokkantsági nyugdíjas, baleseti járadékosok hányada. Hozzátartozói jogon nyugdíjban, járadékban már négyezernél is kevesebben részesültek, a vagyonából vagy egyéb, nem munkával kapcsolatos jövedelemből élők száma 7 ezerről 5 ezerre fogyott. A 62,2 ezer eltartott több mint hattizede nappali tago- 20 Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálás, 2011 3. Területi adatok

Korcsoport, éves 1.5.1. tábla A népesség gazdasági aktivitás szerint, korcsoportonként, 2011 Aktív Inaktív kereső Eltartott Aktív Inaktív kereső Eltartott a 2001. évi százalékában (%) 14 100,0 100,0 x x 79,0 78,9 15 39 67,6 8,6 23,8 100,0 93,2 65,7 86,7 88,4 40 59 80,0 16,1 3,9 100,0 109,8 69,6 76,8 98,9 60 5,3 93,9 0,8 100,0 336,4 110,0 28,2 111,5 46,8 31,2 22,0 100,0 103,3 95,7 80,0 94,9 zaton tanult. Számuk csökkenésével népességen belüli arányuk is mérséklődött. Korszerkezetük a fiatalabb felnőtt korcsoportok irányába tolódott. Elsősorban a felsőfokú tanulmányokat folytató 20 24 évesek és a középfokú iskolákban tanuló 15 19, aránya emelkedett, miközben a 15 évesnél fiatalabb tanulók hányada 6,4 százalékponttal csökkent. A gazdasági aktivitás korcsoportonkénti arányai 2001-hez képest kismértékben módosultak. A korábbiakhoz hasonlóan most is az idősebb aktív korú 40 59 évesek aktivitása volt a legmagasabb. Közülük tízből nyolc, míg a 15 39 éves fiatalabb aktív korúak kétharmada folytatott kereső tevékenységet vagy keresett folyamatosan munkát. Ötéves korcsoportokra bontva, a fiatal felnőttek közül a 35 39, míg az idősebbek körében a 40 44 és a 45 49 év közöttiek voltak a legaktívabbak. Az idősebb felnőttek tekintetében az aktívak arányának növekedése nagyobb mértékű volt, mint a fiatalabbaknál, ami összefüggött a nyugdíjkorhatár emelésével is. Emellett a fiatalabb felnőttek 8,2, az idősebbek 7,6 százaléka tartozott az álláskeresők körébe. A nyugdíjkorhatár emelkedésével a 60 éves és idősebbeknél közel háromszorosára nőtt az aktívak aránya. Ebben a korosztályban 212-en voltak kereset nélkül. Az aktivitás növekedéséből adódóan az inaktív felnőtt keresők hányada mérséklődött, de az eltartottaké is csökkent mind az időskorúaknál, mind pedig a fiatalabb és az idősebb felnőtteknél. A továbbtanulási szándék növekedésével a 15 19 évesek esetében 94, a 20 24 évesek körében 33 százalékra emelkedett az eltartottak korcsoporton belüli aránya. Ötéves korcsoportokat tekintve, a foglalkoztatottak adott korcsoporthoz tartozó népességen belüli hányadát vizsgálva, a fiatalabb felnőtteknél a kor előrehaladtával a foglalkoztatottsági szint is emelkedett. Azon belül nagyobb aránybeli ugrás a 20 24, illetve a 25 29 éves életkorokat elérve adódott. Az idősebb felnőttek körében a 40 44 és a 45 49 évesek korcsoportjában a foglalkoztatottak hányada kismértékben meghaladta, illetve elérte a 80 százalékot is, az 55 éves kor felettieknél viszont jóval kisebb arány tapasztalható, de a nyugdíjkorhatár emelésével nemcsak az 55 59, hanem még a 60 64 évesek vonatkozásában is számottevő volt a foglalkoztatottsági szint emelkedése. A 24 százalékpontos ugrás az 55 59 évesek esetében egyrészt a tíz évvel korábbi 45 49 éves korcsoport nagyobb létszámával, másrészt a nyugdíjazás szabályainak változásával magyarázható. 2001 és 2011 között a foglalkoztatottak aránya csupán a 15 19 és a 20 24 évesek korcsoportjában csökkent, mellyel párhuzamosan jelentősen emelkedett a nappali tagozatos tanulók aránya. A nők és férfiak aktivitása közötti különbség kismértékben mérséklődött az utolsó két népszámlálás között. Az aktívak teljes népességre vetített hányada a férfiakat illetően 53 százalékra, míg a nők körében 41 százalékra módosult, miközben száz munkaképes korúra a nőknél 54, a férfiaknál 65 gazdaságilag aktív jutott. A megyében élő nők és férfiak az országossal szemben e tekintetben továbbra is megőrizték kedvezőbb helyzetüket. A férfiaknál és nőknél a népességen belül száz aktívra jutó 90, illetve 114 gazdaságilag nem aktív ugyancsak a nemek közötti aktivitásbeli különbségre utal. 3.20. Zala megye 21