ÁMOR ÉS HYMEN. A fiatal Székely Bertalan szerelmi történetei

Bicskei Éva ÁMOR ÉS HYMEN A fiatal Székely Bertalan szerelmi történetei AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST 2010

A kötet megjelenését a Magyar Tudományos Akadémia Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottsága, valamint a Magyar Nemzeti Galéria támogatta Készült a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetében Az első borítón Székely Bertalan: A Női élet című tusrajzsorozat Menyasszonyság jelenete, 1869 1870 (magántulajdon) A hátsó borítón Székely Bertalan: Napló, fol. 287. recto (A Jeanette számára készült sorozat vázlatai, a házasélet jelenetei), 1859 (Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály) ISBN 978 963 05 8861 4 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2010 Bicskei Éva, 2010 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádióés televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatója Felelős szerkesztő: Vajda Lőrinc Szerkesztette: Róbert Zsófia Termékmenedzser: Egri Róbert A számítógépes szerkesztés Győrei D. László munkája Képfeldolgozás: Starkiss Stúdió Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-ben, a nyomda alapításának 128. esztendejében. Felelős vezető: Fazekas Péter vezérigazgató www.gyomaikner.hu Kiadványszám: TK080023 Megjelent 33,25 (A/5) ív + 76 oldal műmelléklet terjedelemben

TARTALOM Köszönetnyilvánítás 7 BEVEZETÉS 9 I. TERRÉNUMOK Műfajok, technikák, témák 15 Zsánerfestmények és populáris grafikák 15 Narratívák és struktúrák 26 A magánszféra és a nyilvánosság 28 Személyesség és személyiség 30 Életrajzok, szokások és erkölcsök történetei és biografikus drámák 33 II. MŰVÉSSZÉ VÁLÁS Székely Bertalan naplója 47 A napló és részei 49 Künstlerromanok és (vizuális) (auto)biográfiák 56 1. kitérő: Székely Bertalan és a zsánerfestészet 65 2. kitérő: Fametszetek, litográfiák és műtárgy-reprodukciók Székely Bertalan életművében 68 3. kitérő: Székely Bertalan és a populáris grafika képi világa 82 III. A SZERELEM ÉLMÉNYE A Jeanette számára készített sorozat 87 Kötődések, vonzalmak, viszonyok és egy nagy szerelem 88 Élménytöredékek, vágyképek és megtalált szerepek Egy képi elbeszélés kiépülése 94 Álom és való Populáris előképek és társadalmi minták a fiatal Székely Bertalan előtt 110 A házasélet mindennapjai 125 IV. A SZERETET KÖTELÉKEI A Női élet című sorozat 131 Ceruzarajzok, feljegyzések, olajskiccek és egy tusrajzsorozat 132 Egy képi szerkezet a Jeanette számára készített sorozat és A szép Meluzina között 139 A női életek nemzeti fontosságú, de jelentéktelen eseményeit elbeszélő műfaja, a Frauenleben 152 5

V. TESTI SZERELEM, ÉRZÉKISÉG, SZENVEDÉLY Az Egy hiú nő életrajza című sorozat 171 Kisikló életek, drámai élethelyzetek és egy elfeledett akvarellsorozat 172 Két hármaskép Egy (meta)narratíva rekonstrukciója 180 Nők a tükör előtt Egy téma a nemzetközi populáris grafikában, a hazai (erkölcsnevelő) írásokban és a kritikában 184 Hármasképek és középképek A képi elbeszéléssel való kísérletezés terepe és a szakadék széle 204 A Lédák 217 KITEKINTÉS 225 JEGYZETEK 233 Jegyzetek a Bevezetéshez 233 Jegyzetek az I. fejezethez 233 Jegyzetek a II. fejezethez 248 Jegyzetek a III. fejezethez 263 Jegyzetek a IV. fejezethez 278 Jegyzetek az V. fejezethez 288 Jegyzetek a Kitekintéshez 299 RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK 301 BIBLIOGRÁFIA 302 Források 302 Szakirodalom 311 KATALÓGUSOK 337 FÜGGELÉKEK 363 KÉPMELLÉKLET 371 6

Köszönetnyilvánítás 1998-ban kezdtem olyan képi elbeszélésekkel foglalkozni, amelyek szerelmi történetekről, házasságokról szólnak; a magánszféra intim, sokszor jelentéktelennek tűnő eseményeiről. A kutatásnak az Egyszerű és kedélygazdag kis képek. Székely Bertalan korai sorozatai című disszertáció lett az eredménye, amelyet 2003-ban védtem meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Intézetének Doktori Iskolájában; ennek a munkának az átdolgozott változatát tartja kezében az Olvasó. Ez idő alatt több posztgraduális képzésen vettem részt, és számos ösztöndíjban részesültem, az ELTE Művészettörténeti Intézetén és a Central European University History Department-jén túl az Open Society Institute, illetve különböző európai intézmények többek közt a European Doctorate Marie Curie Training Program ösztöndíjaiig. Ezek a tanulmányok és támogatások tették lehetővé, hogy elsajátíthassam azokat az elméleti alapokat és módszertani kereteket, illetve hogy elvégezhessem azokat a sokszor nyomozásnak is beillő aprólékos kutatásokat, amelyek révén nemcsak doktori értekezésem állt össze fokozatosan, hanem talán nem tűnik szerénytelenségnek: kutatói személyiségem is alakot ölthetett. Az intézményeken és a programokon túl legtöbbet azonban a közös munka során lassan barátokká váló kollégáktól, ismerősöktől kaptam. Közülük elsőként szeretném megemlíteni témavezetőmet, Sinkó Katalint, valamint opponenseimet, Wessely Annát és Szőke Annamáriát, akiknek szellemes észrevételei és kritikus megjegyzései további munkára ösztönöztek, akárcsak György Péter önzetlen tanácsai. Boros Judit, Bubryák Orsolya, Juhász Tamásné Bankó Erzsébet, Rebekah Klein-Pejšová, Nagy Zita és Szentesi Edit pedig számtalanszor segített ki egy-egy adattal, javítással vagy hivatkozással. Székely Bertalan ma élő leszármazottai, illetve a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályának elkötelezett munkatársai is Zsákovics Ferenccel az élen mindenkor a lehető legkészségesebben álltak rendelkezésre; nagy türelemmel és gondosan szedték elő, majd pakolták vissza újra és újra azokat a nehezen kezelhető sokszor több száz lapból álló grafikai és kéziratos anyagokat, amelyeket éveken keresztül, gyakran heti rendszerességgel néztem át. A kézirat könyvvé fordításának hosszúra nyúlt időszakában munkahelyem, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézete tanúsított megértést irányomban; Sisa Józsefnek ezért különösen hálás vagyok. És ha a kéziratnál tartunk: Veszprémi Nóra értőn és érzőn gondozta a szöveget, könnyű kézzel nyúlva a nehézkes mondatokhoz; Tatai Erzsébet a Művészettörténeti Füzetek fáradhatatlan, megtéveszthetetlen és kérlelhetetlen szerkesztőjeként nagy türelemmel végezte el azt a felbecsülhetetlenül értékes, bár sokszor hálátlan munkát, amit a kézirat könyvvé alakítása jelentett. 7

Szeretném, ha mindannyian tudnák: támogatásukért, segítségükért és munkájukért nagyon hálás vagyok. 1998 óta sok év telt el. Ez az időszak azonban nemcsak az ezen az íráson való, változó intenzitású és hosszú szünetekkel tarkított tudományos kutatást magyarán: mások magánéletének boncolgatását jelenti számomra, hanem többek közt saját házaséletemet is. Nem tagadom: soha sem törekedtem a kettő szigorú szétválasztására, sőt kifejezetten foglalkoztatnak érintkezési pontjaik. De ahol és ahogy ezek azóta is mégis elválnak, azt férjemnek, Constantin Iordachinak köszönhetem. Mindvégig ez inspirált. 8

BEVEZETÉS Erosz és Hümenaiosz (vagy ahogyan ebben a könyvben mi emlegetjük majd őket: Ámor és Hymen) gyakran tűnnek fel az európai kultúrkörben különböző művészeti alkotásokon, de a szenvedélyes (testi) szerelem és a házasság, a (törvényesen elhált) nász antik istene korántsem alkot elválaszthatatlan párt. Ez talán annak is köszönhető, hogy az általában (könnyen kihunyó) fáklyát vagy (gyorsan hervadó virágokból fűzött) koszorút tartó, szárnyas ifjú ki tudja, miért közel sem örvend oly népszerűségnek, mint társa, a jól felfegyverzett, csintalan puttó. Mégis inkább egymással való viszonyuk természetében lehet valami, ami akadályokat gördít kapcsolatuk tartóssága elé. Gyanakvásunkat fokozzák azok a kompozíciók is, amelyeken az istenek olyan szerelmeket kísérnek együtt, amelyeket aztán mégsem tudnak megvédeni a végzettől; ilyen például Thészeusz és Ariadné ugyancsak rövid életű boldogsága Johann Michael Rottmayrnek (1654 1730) a bécsi Liechtenstein-palotában (1707) lévő falképén, vagy a heves vérű Hippomenész és a szépséges Atalanta (végül tragédiába torkolló) frigye a salzburgi Leopoldskron kastélyának nagytermében lévő, Franz Anton Ebner (1698 1756) által festett mennyezetképen (1744). Mert akárhogy is nézzük, Ámor és Hymen barátsága problémákkal terhelt; mindig is az volt. A szerelmi házasságok ideáljának fokozatos terjedésével ugyan harmonikus kapcsolatuk szinte magától értetődő elvárássá nőtt a modern kori Európában, de éppen ennek köszönhető, hogy a kényszerű szétválasztásukból vagy esetleges elválásukból következő boldogtalanság is egyre nagyobb teret kaphatott. Összefonódásuk idilli, de illékony, folyamatos gondozást igénylő voltával sokan tisztában lehettek; ezért is élesztgeti Ámor állhatatosan, gyengéden fújva, Hymen pislákoló fáklyáját George Rennie (1801 1860) szoborcsoportján (1831, Victoria and Albert Museum, London). Általánosabb és meghatározóbb tapasztalatot jelenthetett azonban a házastársi kötelékek rabságában tartott, hatalmától megfosztott szerelem: Guido Reni (1575 1642) vásznán például a könyörtelen és domináns Hymen egyszerűen tűzre veti az általa lekötözött Ámor fegyvereit (Museo Nazionale di San Matteo, Pisa) galibát többé már biztos nem okoz velük; igaz, örömet sem szerez. Ugyan nem mindenki látta ennyire sötéten a helyzetet, mégis elgondolkodtatóan sokan osztották (és osztják ma is) azt a nézetet, hogy a szerelem a házasságban radikálisan átalakul és nem az előnyére. A németül verselő Batsányi Jánosné Baumberg Gabriella (1766 1839) 1807-es allegorikus költeményében, az Amor und Hymenben maga is úgy vallotta két év házassággal a háta mögött, hogy míg az egyik rózsalánccal fűz össze két szerető szívet, a másik szolgamód kötöz meg 1 (és félő, hogy megállapítása tipikus korabeli női tapasztalatot rejt). És ott van a másik véglet is: a megélt, de házassággal be nem teljesült szerelem igen keserűvé válhatott (ismét főleg a nők számára, már- 9

mint a következmények miatt). Ugyan nem Phüllisz esete példázhatja ezt a legjobban, Dayka Gábor (1769 1796) mégis így énekelte meg Ovidius nyomán szerelmi csalódását. A Démophoónt híven és önmagát nem óva szerető, kihasznált és elhagyatott lány ugyanis a következőképp kiált fel öngyilkossága előtt: Hol vagyon a holtig meg-igért Hymen, aki jövendő / Öszve kelésünknek záloga léve minap? 2 De egyelőre talán elég is ennyi a képes beszédből; az istenek ritkán látható alakjai utunkon minket így is, úgy is végigkísérnek. Ez a néhány, véletlenszerűen kiragadott példa pusztán arra szolgált, hogy felvezesse a következőkben tárgyalásra kerülő problémaköröket, főbb témákat. Férfiak és nők közti viszonyokról lesz szó ugyanis: boldog (vagy boldogtalan?) házasságokhoz vezető nagy szerelmekről, harmonikus(nak tűnő) családi életről, (pusztító, a személyiség széteséséhez vezető) testi szenvedélyekről. Még inkább arról, ahogy mindezek különböző 19. századi képi elbeszélésekben, sokszor élettörténetekbe ágyazva, megjelentek; széles körben elterjedt, népszerű gyakran a populáris körébe csúszó sokszorosított (vagy magát a sokszorosítást előkészítő) grafikákon. Ezek az általában fametszetes vagy litografált, ritkábban fotografált művek (illetve kézirajzok) tulajdonképpen a formálódó modern nemzetállamok nyilvánosságában a nemek egymáshoz való viszonyáról, szerep- és hatóköreikről folytatott, sokhangú és nem ritkán irodalmias formát öltő, gyakran idegenből fordított vagy a hazai viszonyokra átdolgozott diskurzusokat vizualizálták; azokkal összevetve jól olvashatók. Mint ilyenek, különleges, bár mára jószerivel teljesen elfeledett műfajokat formáltak, nehezen körülhatárolható publikummal és még nehezebben körvonalazható funkciókkal. Így az egyének magánéletén, illetve szerelmi történetek és családi események (sokszorosított) ábrázolásain túl leginkább ezek érintkezése foglalkoztat: az, hogy hogyan viszonyul egymáshoz az egyedi, egyszeri és megismételhetetlen élmények megélése és visszaadása, valamint az általánosan vallott társadalmi normák megfogalmazása. Az érdekel, hogy milyen helyzetekben és milyen mértékben szolgálhatnak reprezentációk mintaként az egyén számára a valós élethez (vagy legalább, az arról szóló történethez), illetve az, hogy az egyéni, saját tapasztalatokból hogyan és milyen áttételek révén keletkezhetnek és állhatnak össze ilyen minták. A személyesség társadalmi konstruáltságát és a személyességet tárgyaló társadalmi konstrukciók létrejöttét kutatom; azt a játékteret, amely a kettő közt feszül. Nem egyirányú, inkább önmagukba forduló folyamatokat: mások élményeit elbeszélő reprezentációknak azaz fikcióknak saját történetekké válását, és vice versa; azt, ahogy az egyedi megfelelő szűrésével, általánosításával és tipizálásával létrejön az a fiktív ideál, amely aztán mások életét, sőt személyiségét strukturálhatja. A szerelmi történeteket elbeszélő, a családi életet megjelenítő képeken és szövegeken a korabeli társadalom által kínált normák tulajdonképpen szerepek öltöttek alakot; ezeknek a modelleknek a megszemélyesítésével egy egyéni élet(történet) eseményei is elrendezhetők és értelmezhetők voltak, úgy az alkotók, mint a közönség számára. A kiindulópontot egy 19. századi alkotói személyiség élete és életműve jelenti. Azt követem nyomon az egyes fejezetekben, hogy egy művész szerelemmel, házassággal és testiséggel kapcsolatos várakozásai, majd a kedvessel szemben támasztott elvárásai, illetve a tapasztalataiból leszűrt, a nemek egymással való viszonyára és szerepköreire vonatkozó elgondolásai hogyan jelentek meg különböző, hol magánhaszná- 10

latra, hol széles körű terjesztésre szánt képi elbeszéléseiben, valamint hogy mindezek milyen viszonyban álltak a hasonló témákat tárgyaló sokszorosított grafikai elbeszélésekkel és a korabeli nyilvánosság nyomtatásban megjelent diskurzusaival; illetve, hogy mindezek mennyire váltak alkotói egójának részeivé; milyen szerepet játszottak annak az önképnek sőt: életmódnak és megélhetésnek a kialakulásában és fenntartásában, hogy ő művész. Meglepetést feltehetően nem is az okoz, hogy egy festő magánéletét, illetve a magánszféráról alkotott ideáit tettem vizsgálódásaim tárgyává, mint inkább az, hogy kiét: korántsem egy zavaros nőügyek miatt hírhedté vált alkotóét, hanem a magyarországi 19. századi művészet meghatározó, emblematikus alakjáét, Székely Bertalanét (1835 1910). Halála óta számtalan tudományos elemzés, tanulmány, illetve népszerűsítő írás látott napvilágot Székelyről, aki a nemzeti történelem fordulópontjait megörökítő képeivel fiatalon, egy csapásra híressé (de legalább is, elismertté) vált, és egyébként a portré-, az akt-, a tájkép-, az oltár- és a freskófestészet terén is maradandót alkotott; akinek vezetésével, tanári pályafutása során művészgenerációk nőttek fel; és akinek művészetelméleti vizsgálódásai, különösen mozgással kapcsolatos kutatásai nemzetközi összevetésben is számottevőek. 3 Életének és oeuvre-jének jó néhány területe mégis mindmáig feltáratlan, illetve alaposabb kutatásokra vár. Vonatkozik ez elsősorban művésszé válására; részben talán amiatt, hogy az önmagát folyamatosan művelő, elmélkedő és kísérletező, önmagával szemben mindig maximális elvárásokat állító idealistának, a nagy akadémikus művésznek a képe amely inkább a köztudatban, semmint a papíron él elfedi a pályakezdő portréját. Ezt szeretném legalább alapvonásaiban megrajzolni: egy fiatal művész kételyeit, maga elé tűzött céljait és túlélési stratégiáit; az önmegvalósítás és az önfenntartás gyakran ellentétes törekvéseit, az első sikereket a belső vívódásokkal, a mindennapi lét és a családalapítás gondjaival párhuzamosan. Egy romantikus személyiséget, aki ugyanakkor két lábbal állt a földön; aki nemcsak eltökélt és elszánt volt, de képességeinek és a korabeli művészeti szcéna sajátosságainak ismeretében professzionális alkotóvá nőtt. Magánéletére is az ismeretlenség homálya borul, úgy a pályakezdő, mint a későbbi éveiben; a szerelem és a házasság vagy a családi élet a legújabb időkig nem tartozott azon terrénumok közé, amelynek a felderítésére a nagy emberekről művészekről, vagy egyszerűen: férfiakról szóló tudományos munkák vállalkoztak (már a kötelező kűröknek tekinthető, de mindig szárazon tálalt tényeken vagy pikáns anekdotákon túl), illetve amelyeket alkotásaikkal szorosabb összefüggésbe hoztak. Engem azonban ez foglalkoztat: az ifjúnak a művésszé válásával párhuzamosan kibontakozó érzelmi élete, túláradó rajongásai és nagy szenvedélyei, vágyai és félelmei; megállapodása és családalapítása; pontosan az alkotói lét és a felfokozott érzések egymásba gabalyodása miatt. Kevéssé kutatott területnek számít éppen a magánszféra eseményeit tematizáló zsánerfestészete, amely pályakezdésének idején, az 1850- es évek második felében indult és az 1870-es évek elejére teljesedett ki, valamint a mára szinte feledésbe merült sokszorosított grafikai tevékenysége is, továbbá az ezek kereszteződésében keletkezett képi elbeszélései; olyan kisműfajok és technikák, amelyek a művészettörténet-írás esztétikailag normatív érdeklődésére csak korlátozott mértékben tarthatnak számot. Ezért ahhoz, hogy képi elbeszéléseinek, azaz Székely egy, a felesége számára készített sorozatának vagy a Női életnek, illetve 11

az Egy hiú nő életrajzának a narratíváját, szerkezetét vizsgálni, a velük rokonítható alkotásokat és a hozzájuk köthető műfajokat pedig azonosítani lehessen, először magukat a műveket kell rekonstruálni (és ez elmondható az ezekkel szorosan összefüggő Menschliches glück und Elend in 24 bildern sorozatáról vagy a Petőfi Sándor (1823 1849) költeményét illusztráló Tündérálomról, de bizonyos fokig a Caravaggio életéről szóló történetről, az Ágnes asszonyról, Az anyai őrszemről vagy az Ideálról is). Paradox módon ugyanis ezek a fametszetes vagy litografikus terjesztést előkészítő (vagy pusztán azokat idéző) kézirajzok (ritkábban: festmények) sohasem kerültek kiadásra; mára nagyrészt elkallódtak, és ha nem is semmisültek meg, lappanganak vagy töredékesen maradtak fenn. Felértékelődnek ezért a hozzájuk készített, különböző köz- és magángyűjteményekben szétszóródott skiccek, vázlatok, tanulmányok; sorozatvariánsok, régi reprodukciók. Halvány és elmosódott, gyakran alig látható mások által mindeddig figyelembe nem vett ceruza-, toll- és tusrajzok kerülnek a fókuszba; elkezdett, de be nem fejezett alkotások; sőt néha pusztán egymás után dobált szavaknak tűnő, töredékes jegyzetek. A rajzok és feljegyzések egy része abban a kaotikusnak tűnő, valójában azonban komplex szerkezetet rejtő és ezért (is) külön figyelmet igénylő vaskos kötetben található, amelyben fiatalkori alkotásait gyűjtötte össze, alkotói személyisége formálódásának stádiumait, problémáit dokumentálva és reprezentálva: a továbbiakban lakonikusan csak naplóként emlegetett műtárgyegyüttesben. De az életmű ezen törmelékein túl olajskiccek és -tanulmányok, sőt befejezett művek révén is rekonstruálhatók ezek a képi elbeszélések, ez azonban nem azt jelenti, hogy festménysorozatokat tervezett volna; ellenkezőleg. Elvetve azt az általánosan vallott vagy inkább magától értetődőnek, szinte axiómának tekintett tételt, miszerint skiccek, vázlatok és rajzok, valamint olajváltozatok között csakis az előbbieket az utóbbiaknak alárendelő, azokat előkészítő, egyoldalú viszony állhat fenn, amellett érvelek, hogy a kettő között fel is cserélődhettek a szerepek, a sorrend. Székely, a festő, olajban is felvázolhatta, majd kézirajzokon pontosíthatta azokat a kompozíciókat és részleteket, amelyek aztán tusrajzokként kivitelezve a nyomdai sokszorosítás alapjául szolgáltak (volna); illetve olajképek azért is készülhettek, hogy litografált vagy fametszetes változatban terjedjenek majd. És ahogy a csak néhány vonásból álló skicceitől az olajképei felé haladunk, úgy érkezünk el nagyméretű vásznaihoz, egy festői oeuvre remekműveihez; ifjúkori, hosszú láncolatokat alkotó, alig strukturált képi elbeszéléseitől kiérlelt és letisztult narratív szerkezeteihez. Ez azonban az itt következőknek csak egyfajta formai váza; a tartalmi keretek határai máshol húzódnak. Mert nem kizárólag egy festő magánéletéről, illetve a nemek viszonyáról (és szerepköreiről) alkotott, műveiben tetten érhető elgondolásairól lesz szó, hanem feltárulnak az élmények értelmezéséhez, szelektálásához és reprezentálásához nélkülözhetetlen, ideálokat és normákat hordozó képi és szöveges minták is; vagyis a személyes és a művészeti egymással érintkező síkjai mellett a mindkettővel kapcsolatban álló társadalmi, amely néhol önálló történetet formál. Az, hogy a nemzetté válás meghatározó szakaszában, egy gyorsan és radikálisan változó társadalmi (politikai, gazdasági és művészeti) környezetben, a kiegyezést megelőző és követő időszak nyilvánosságában hogyan (és miért) válhatott a magánszféra (fokozottan) a közbeszéd tárgyává. Melyek voltak a legmeghatározóbb diskur- 12

zusok ebben a megelőlegezhetően sokhangú társadalmi vitában, és melyek voltak maguk a mindennapokat uraló, általánosan elfogadott, mégis folytonosan alakuló és változó ideálok és normák? Milyen szerepet játszottak a magánéletet ábrázoló művek ebben a közegben, kik és hogyan használták azokat? Így, bár egyéni történeteknek és társadalmi elvárásoknak műalkotásokban való változatos összefonódását követjük nyomon az elemzés egészében, a fókuszpontok az egyes fejezetekben áthelyeződnek: hol az élmények, hol a kívánalmak, hol maguk a művek kapnak nagyobb figyelmet. Az egyedi és a tipikus, a valós és az ideális között járunk át; leginkább tények és fikciók között, a minták meghatározó jellegét kutatva; hol a megfelelés kényszerével, hol az arra való képtelenséggel a normáktól való elszakadással szembesülve. De ez sem jelenti a személyes, a társadalmi és a művészeti síkjainak szétválását; pusztán azt, hogy azokat egy még ingoványosabb területre tévedve követem, magam után vonva az Olvasót a psziché mítoszokban, szimbólumokban és képzelt lényekben oly gazdag képeinek labirintusába. Hogy mindezt miért? Természetesen valami más is foglalkoztat, mint az egyik legkiemelkedőbb 19. századi magyarországi alkotó élete elfeledett részleteinek, valamint műveinek, sokszorosított grafikáinak, a magasművészetből a populáris körébe csúszó műfajoknak a felelevenítése. Például annak megválaszolása, hogy miért tűntek el bizonyos vonások Székely portréjáról? Hogyan kophattak ki egyes alkotások az életművéből; hogyan lehetett végképp megfeledkezni egykor népszerű zsánerekről, művészeti gyakorlatokról, technikákról? Miért vált láthatatlanná a 19. századi közönség rétegzettsége, összetett volta? Azok a korabeli majd a (művészet)történetírásban tovább élő társadalmi, nemi, műfaji, technikai hierarchiák, normatív kategóriák érdekelnek, amelyek egymással összekapcsolódva és egymást áthatva végül maguk alá gyűrték és láthatatlanná tették Székely (és más nagy emberek, férfiak) személyiségén, életművén, illetve a 19. századi publikum különböző szegmensein túl legfőképpen nők élményeit és életútjait, az ezekről szóló történetekkel együtt. A marginalizált gyakorlatokat, műveket és műfajokat, közönségrétegeket a köztudatba beemelve így egy alternatív történetet kínálok. Bevallottan és felvállaltan nem egy klasszikus művészettörténetet; bár a (zsáner)festészet és a populáris grafika összefonódásának sajátosságait éppen az ezekkel a szempontokkal dolgozó írásokból kiindulva kutatom, és még a populárisra hajazó művek, műfajok, technikák esetében is igyekszem az elemzéseket annak az elvárásaihoz igazítani. A képi elbeszélések vizsgálatához azonban legjobban a (strukturalista) narratológia közelítései illeszkednek; az átjárást viszont a személyestől a tipikus, az élményektől a diskurzusok és a vágyaktól a szerepek felé a társadalomtörténet-írás újabb elméletei és módszerei könnyíthetik meg. Mindezeket pedig kritikai, társadalmi nemi megközelítés hatja át; férfiak és nők viszonyai és az ezekről szóló történetek másképp talán nem is tárgyalhatók a maguk teljességében. De túl kívánok lépni a nemzeti keretein is; pontosabban annak konstruálódását kutatom a magánszféráról szóló diskurzusokban éppúgy, mint azokban a ( helyihez igazított) nemzetközi képes és szöveges mintákban és modellekben motívumokban, művekben és zsánerekben, amelyek, hasonló társadalmi folyamatokat tükrözve, elérhetőek és érthetőek voltak egész Európában. Nem egyszerű átvételekről van szó; éppen Székely életműve bizonyítja ezeknek a széles körben elterjedt mintáknak a továbbalakítását, formálását; 13

belesimulását egy gazdag, nemzetközi képi nyelvbe, formavilágba, művészeti gyakorlatba. Mindennek azonban az az ára, hogy csak hosszú és körülményes előkészületek, kitérők után kezdődhet az elbeszélés; először ugyanis azokat a fogalmakat és kategóriákat kell sorra venni, amelyek az eligazodást, a megértést és az értelmezést segíthetik; azokat a művészet- és társadalomtörténeti, sőt interdiszciplináris elgondolásokat, módszereket és elméleteket, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szétágazó problémakörök tárgyalhatók legyenek. Így bármennyire is hosszú olvasmány következik, az nem lesz nagy narratíva (a kifejezés lyotard-i értelmében). Célom az, hogy a továbbiakban oly gyakran idézett korabeli írókhoz hasonlóan magam is szórakoztatva neveljek: hiszek abban, hogy a 19. századi alkotók, művek, műfajok és közönségek történetének saját korunkra, életünkre vonatkozó tanulsága (is) van. Azonban az Olvasóra bízom, mit és hogyan hasznosít abból, amit itt talál; ezekből a (néha a sorok között megbújó) történetekből. 14

BIBLIOGRÁFIA Források Közgyűjteményekben, levéltárakban és magánszemélyeknél található kéz- és gépiratos források Magyar Képzőművészeti Egyetem Levéltára, Budapest. 1884/85. évben képesítő vizsgálatra bocsátott rajztanár és rajztanító jelöltek anyakönyve. Kézirat, 1884/1885. Magyar Nemzeti Galéria, Adattár, Budapest. Bényi László: Székely Bertalan kiállítás. Kéz- és gépirat, 1955. 21.400/1982. Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály, Budapest. Székely Bertalan: Napló. Kézirat, kézirajzok, ltsz.: 1915-1760. Magyar Országos Levéltár, Budapest. Köz- és Magángyűjteményekből Elhurcolt Művészeti Alkotások Miniszteri Biztosa, 1946 1949. Kézirat, 1946 1949. XIX- I-12.törzsszám, 1 3 doboz. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Budapest. Székely Bertalan jegyzetfüzetei. Kézirat, Ms 5005/220; Ms 5005/217; Ms 5005/218; Ms 5005/225; Ms 5005/229; Ms 5006/1; Ms 5006/2; Ms 5006/4; Ms 5006/12; Ms 5006/13; Ms 5006/23; Ms 5006/24. Magyar Tudományos Akadémia, Művészettörténeti Kutatóintézet, Adattár, Budapest. A Nemzeti Szalon iratai. Kéz- és gépirat. MDK-C-I-5. Magántulajdon, Budapest. Székely (kézirat) 1911. Székely Bertalan művészeti hagyatékának kiállítása. 1911. Kézirat, 1911. Magántulajdon, Budapest. Székely Johanna levele Székely Bertalanhoz. Kolozsvár, 1854. szeptember 4; Horvát Berta és Horvát Lajosné Székely Mária levele Székely Bertalanhoz. Károly-Fehérvár (Gyulafehérvár, ma: Alba Iulia, Románia), 1859. március 24; Vida Jánosné Horvát Mária levele Székely Bertalanhoz. Károly- Fehérvár, 1859. március 24; Székely Zsuzsanna levele Székely Bertalanhoz. Károly-Fehérvár, 1859. március 24. Kézirat. Magántulajdon, Budapest. Székely Jenny (gépirat). Székely Jenny: Emlékezések jó Édesatyámra. Gépirat, 1949. Magántulajdon, Bécs. Wladimir Aichelburg (kézirat). Wladimir Aichelburg: Családtörténeti kézirat. Elektronikus változat, cím nélkül, 2001. Státní Oblastní Archiv, Zámrsk. Kelet-csehországi születési, házassági és halálozási anyakönyvek. Kézirat. Horní Maršov, sign. 44-11. 302

Nyomtatott források* [Név nélkül] 1851. [Név nélkül]: A műkiállitás 1851-ben. Pesti Napló 1851. augusztus 7. 2. évf. 425. [Név nélkül] 1852. [Név nélkül]: A Ker. Szeretet müve Párisban. Családi Lapok 1852. 1. évf. 1. félév, 259 272. [Név nélkül] 1854. [Név nélkül]: A bajusz. Vasárnapi Ujság 1854. november 19. 1. évf. 38. sz. 332 333. [Név nélkül] 1859. [Név nélkül]: A nőnem lélek- s jellemtana. Nővilág 1859. február 27. 3. évf. 9. sz. 134 136. [Név nélkül] 1862a. [Név nélkül]: Hivatásunk. Egy szózat Székelyföldről. Családi Kör 1862. április 6. 3. évf. 14. sz. 211 212. [Név nélkül] 1862b. [Név nélkül]: A nő mint hitestárs. Családi Kör 1862. november 30. 3. évf. 48. sz. 721 723. [Név nélkül] 1862c. [Név nélkül]: A nő befolyása a házi körre. Családi Kör 1862. deczember 7. 3. évf. 49. sz. 733 734. [Név nélkül] 1871a. [Név nélkül]: III. Nagy nemzetközi műkiállitásról. Reform 1871. április 5. 2. évf. 94. sz. [Név nélkül] 1871b. [Név nélkül]: Székely Bertalanról. Reform 1871. május 4. 2. évf. 122. sz. [Név nélkül] 1927. [Név nélkül]: Világhírű festmények budapesti palotákban. II. Színházi Élet 1927. december 11 18. 17. évf. 50. sz. 46 47. A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1863. A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1863. Pest: Kertész, 1864. A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1864. A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1864. Pest: Kertész, 1865. A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1865. A Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1865. Pest: Kertész, 1867. A magyar nemzet története 1898. Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története. 10. kötet. A modern Magyarország (1847 1896). Szerk.: Márki Sándor Beksics Gusztáv. Budapest: Athenaeum, 1898. Abonyi 1859. Abonyi Lajos: A háziasság. Nővilág 1859. január 30. 3. évf. 5. sz. 71 73; martius 6. 3. évf. 10. sz. 151 152. Adél 1862. Adél: Levelek Vilmához. Második levél. Gombostű 1862. február 26. 525 526. *A felhasznált forrásanyag egy részének, a 19. századi újságok, napilapok Vegyes, illetve Különfélék rovataiból származó, egy-két mondatos rövidhíreknek a teljes hivatkozása a szöveg jegyzeteiben található. 303

Alexander 1782. Alexander, William: The History of Women from the Antiquity to the Present Time. Vol. 1 2. 3 rd ed. London: C. Dilly and R. Christopher, 1782. (1779) Almási Balogh 1860. Almási Balogh Pál: A nők, mint a társadalmi élet tényezői. Családi Kör 1860. október 14. 1. évf. 1. sz. 1 3; október 21. 1. évf. 2. sz. 20 22; október 28. 1. évf. 3. sz. 33 35; november 4. 1. évf. 4. sz. 49 51; november 11. 1. évf. 5. sz. 65 67; november 18. 1. évf. 6. sz. 81 83. Almási Balogh 1861. Almási Balogh Pál: A nők mint a társadalmi élet tényezői. Családi Kör 1861. január 3. 2. évf. 1. sz. 20 22. Ámor és Hymen 1896. Ámor és Hymen. Jegyesek és fiatal házasok tapasztalt tanácsadója a szerelem és a házasság titkaiban. Budapest: Wass József, 1896. (1863) Arany 1865. Arany János: A kegyes olvasóhoz. Koszorú 1865. junius 18. 3. évf. 1. félév, 25. sz. 601 602. Balogh 1866. Balogh Zoltán: XIII. ismertetés. Ágnes asszony illustratiója. A Képzőművészeti Társulat három műlapja. Rajzolta Székely Bertalan. Pesti Napló 1866. november 17. 17. évf. 264-4974. Balzac 1921. Balzac, Honoré de: A házasélet fiziológiája, vagy eklektikus filozófiai elmélkedések a házasélet boldogságáról és boldogtalanságáról. Fordította: Benedek Marcell. Budapest: Franklin, 1921. (1830) Bándl 1863. Bándl János (közli): Egy nő levelei. Pest: Schön, 1863. Barabás 1998. Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Bíró Béla, lektorálta és az új kiadás előszavát írta Murádin Jenő. Sepsiszentgyörgy: Kaláka Könyvek, 1998. (1944) Batsányi 1807. Gabriele Batsányi, gebornen Baumberg: Amor und Hymen. Ein Gedicht zur Vermählung einer Freundinn. Wien: Joh. Vincenz Degen, 1807. Beniczky 1870. Beniczky Irma: A nők hivatása. Pest: Heckenast, 1870. Beniczky 1877. K. Beniczky Irma: A nők apró kötelmei, s ezek fontossága az életben. Budapest: Franklin, 1877. Beniczky 1883. Beniczky Irma: A leány érzelemvilága. Budapest: Franklin, 1883. Berecz 1862. Berecz Károly: Szerelem és házasság. Kedélyes felolvasás. Családi Kör 1862. szeptember 21. 3. évf. 38. sz. 593 595. Betham 1804. Betham, Matilda: A Biographical Dictionary of the Celebrated Women of Every Age and Country. London: Crosby, 1804. Biró 1862. Biró Imre: A szerelem Michelettől. Gombostű 1862. martius 19. 710 713. Bocskai 1865. Bocskai Papp Lajos: Kornélia, a Grachusok anyja. Családi Kör 1865. 6. évf. 14. sz. 320 324. 304

du Bos 1748. du Bos, Jean-Baptiste: Critical Reflections on Poetry, Painting and Music. Transl.: Thomas Nugent. London: John Nourse, 1748. (1719) D Israeli 1823. D Israeli, Isaac: Of a Biography Painted. In: A Second Series of Curiosities of Literature: Consisting of Researches in Literary, Biographical, and Political History of Critical and Philosophical Inquiries and Secret History. 2. Vols. London: John Murray, 1823. 150 161. Dayka 1813. Dayka Gábor: Újhelyi Dayka Gábor Versei. Öszveszedte s kiadta barátja Kazinczy Ferencz. Pesten: Trattner Mátyás nál, 1813. Diderot 1995. Diderot on Art II. The Salon of 1767. Translated by John Goodman. Introduction by Thomas Crow. New Haven and London: Yale University Press, 1995. Dr. S. 1861. Dr. S.: A nők polgári helyzete különböző időkben és népeknél. Vasárnapi Ujság 1861. augusztus 18. 8. évf. 33. sz. 385 387; augusztus 25. 8. évf. 34. sz. 399 400; september 1. 8. évf. 35. sz. 410 411; september 8. 8. évf. 35. sz. 427 428. Edvi 1854a. Edvi Illés Pál: A nők fejviseletéről valami. Vasárnapi Ujság 1854. september 10. 1. évf. 28. sz. 240. Edvi 1854b. Edvi Illés Pál: A TE-zés ellen. Vasárnapi Ujság 1854. október 22. 1. évf. 34. sz. 290 291. Edvi 1855. Edvi Illés Pál: Mozaik képek leányos anyáknak. Vasárnapi Ujság 1855. november 18. 2. évf. 46 sz. 368 370. Egy nőtől 1862. Egy nőtől: A nők és emancipátiójuk. (Burow Julia írása után). Gombostű 1862. január 15. 141. Emilia 1861a. Emilia [Szegfi Mórné Kánya Emilia]: Hazádnak rendületlenül légy hive. Családi Kör 1861. julius 28. 2. évf. 30. sz. 477 478. Emilia 1861b. Emilia: Hazánk hölgyeihez. Családi Kör 1861. augusztus 18. 2. évf. 33. sz. 516 517; augusztus 25. 2. évf. 34. sz. 529 531; szeptember 1. 2. évf. 35. sz. 548 549; szeptember 15. 2. évf. 37. sz. 580 581. Emilia 1862. Emilia: A női müveltségről. Családi Kör 1862. október 19. 3. évf. 42. sz. 649 650. Eötvös 1976. Eötvös József: Levelek. Előszó és jegyzetek Oltványi Ambrus. Budapest: Magyar Helikon, 1976. Fénelon 1984. Fénelon s Letter to the French Academy. With an introduction and commentary by Barbara Warnick. New York, London: University Press of America, Lanham, 1984. (1716) Feszty 1923. Feszty Árpádné [Jókai Róza]: Akik elmentek. Budapest: [h. n.], 1923. 305

Gilpin 1781. Gilpin, William: Essay on Prints. London: G. Scott, 1781. 3 rd edition. (1768) Gleichen 1857. Gleichen Eliz után: A női képzés és nevelés világából. Nővilág 1857. junius 7. 1. évf. 22. sz. 344 346; junius 14. 1. évf. 23. sz. 360 362; junius 21. 1. évf. 24. sz. 374 378. Greguss 1865. Greguss Ágost: A torzképről. Szépészeti tanulmány. A Ma gyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1864. Pest: Kertész József, 1865. 76 87. Greguss 1883. Greguss János: A Magyar Királyi Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképző Könyvtárának czímjegyzéke. Budapest: 1883. Gyulai 1863. Gyulai Pál: A nők a tükör előtt. Koszorú 1863. január 4. 1. évf. 1. félév, 1. sz. 7 12; január 11. 1. évf. 1. félév, 2. sz. 32 38; január 18. 1. évf. 1. félév, 3. sz. 55 60; január 25. 1. évf. 1. félév, 4. sz. 78 83; febuár 1. 1. évf. 1. félév, 5. sz. 102 107; február 8. 1. évf. 1. félév, 6. sz. 126 131; február 15. 1. évf. 1. félév, 7. sz. 149 154. Hegedüs 1871. Hegedüs Sándor: A nők a nemzetgazdaságban. Fővárosi Lapok 1871. január 28. 8. évf. 23. sz. 108 109. Heinse 1943. Heinse, Wilhelm Johann Jakob: Ardinghello és a boldog szigetek. Fordította Erdélyi Ede. Budapest: Grill, 1943. (1787) Hohndorf 1869. Hohndorf, Luise: Frauenleben und Frauenberuf. Berlin: Huart 1979. 306 Ernst Müller, 1869. Huart, Louis: Physiologie de la grisette. Paris Genève: Ressources, 1979. (1841) Hunfalvy 1855. Hunfalvy János: Család. Nevelés. Család Könyve 1855. 1. évf. 1 10. Hunfalvy 1858. Hunfalvy János: A leánynevelés. Család Könyve 1858. 3. évf. 1 11. (-i) 1871. (-i): Bölcsőbetegség. Figyelő 1871. május 27. 1. évf. 20. sz. 229 230. Ireland 1791. Ireland, John: Hogarth Illustrated by John Ireland. Vol. 1 2. London: J. and J. Boydell, Cheapside, at the Shakespeare Gallery Pall Mall, 1791. Jósika 1859. Jósika Júlia: Mit kell olvasni. Nővilág 1859. január 30. 3. évf. 5. sz. 71 73. Julia 1852. Julia: Nőnevelési levelek. (Anyák számára). Családi lapok 1852. october 15. 1. évf. 2. félév, 7. sz. 297 314. K. J. 1824. K. J.: Mi a pedantizmus? Tudományos Gyűjtemény 1824. Kardos 1917. Kelen 1857. XII. 69 79. Kardos Árpád: A Pesti Kertész Társulat 150 éves története. 1764 1914. Budapest: Pesti Kertész Társulat, 1917. Kelen: A férfi- és nősziv egymáshozi viszonya. Fesslerből. Nővilág 1857. január 11. 1. évf. 1. sz. 11.

Keleti 1866a. Keleti Gusztáv: Ágnes asszony. Arany János balladája után szerzé Székely Bertalan. Vasárnapi Ujság 1866. július 1. 13. évf. 26. sz. 311. Keleti 1866b. Keleti Gusztáv: Tündér Ilona regéje falfestményekben (A pesti redout freskói). Fővárosi Lapok 1866. december 8. 3. évf. 281. sz. 1150 1151. Keleti 1867. Keleti Gusztáv: A párizsi világtárlatra szánt magyar műtárgyak kiállítása. Fővárosi Lapok 1867. január 18. 4. évf. 15. sz. 58. Kempelen 1857. Kempelen Riza: A nők világa. Nővilág 1857. január 11. 1. évf. 1. sz. 9 10. Keserü 1858. Keserü Pál: A magyar leányok franczia társalgása. Család könyve 1858. 3. évf. 680 683. K-i 1864. K-i [Keleti Gusztáv]: Képzőművészetek. A Pesti műegylet. 1863. december 1864. január. Koszorú 1864. január 17. 2. évf. 1. félév, 3. sz. 65 67. Klezsó 1853. Klezsó József: Tanácsadás az anyáknak. A sziv első nevelését illetőleg. Családi Lapok 1853. augusztus 31. 2. évf. 2. félév. 4. sz. 161 171; szeptember 30. 2. évf. 2. félév, 6. sz. 263 271. Környei 1858. Környei János: A jó magyar gazdasszony. Közhasznú házikönyv müveltebb nők és leányok számára. Pest: Magyar Mihály, 1858. Környei 1862a. Környei János: Levelek Irmához. Irányeszmék. Gombostű 1862. március 29. 813 816. Környei 1862b. Környei [János]: Irányeszmék. A család. Gombostű 1862. junius 21. 1581 1584. Környei 1867. Környei János: A sziv életéből. Pest: Lampel Róbert, 1867. Kubriczky 1853. Kubriczky András: A keresztény nő társadalmi állásának méltósága. Családi Lapok 1853. július 15. 2. évf. 2. félév, 1. sz. 1 8. László 1871. László Mihály: A bécsi képkiállitás. Fővárosi Lapok 1871. május 11. 8. évf. 108. sz. 485. Lauka 1862. Lauka Gusztáv: Mindig tréfa a papiroson s néha való a papiroson. Gombostű 1862. február 26. 515 516. Lessing 1877. Lessing, G. E.: Laokoon vagy a festészet és a költészet határairól. Ford. és bev. Braun Zsigmond. Budapest: Franklin, 1877. (1766) Lévay 1863. Lévay József: A szép nyilvánulása. Koszorú 1863. február 22. 1. évf. 1. félév, 8. sz. 170 171; márczius 1. 1. évf. 1. félév. 9. sz. 194 195. Libertinyi 1862. Libertinyi József: Néhány szó a házassági társaságról. Gombostű 1862. augusztus 27. 2188 2189. 307

M. Xavér 1862. M. Xavér: A szerelemről. Gombostű 1862. szeptember 24. 2442 2445; szeptember 27. 2478. Madách 1864. Madách Imre: A Nőkről, különösen aesthetikai szempontból. Koszorú 1864. julius 3. 2. évf. 2. félév, 1. sz. 1 4; julius 10. 2. évf. 2. félév, 2. sz. 25 28; julius 17. 2. évf. 2. félév, 3. sz. 49 53. Máday 1913. Máday Andor: A magyar nő jogai a múltban és a jelenben. Budapest: Athenaeum, 1913. Marikovszky 1862. Marikovszky Gábor: Virágok művelt hölgyek számára. (Szedve hazánk minden vidékiről.) III. Családi Kör 1862. szeptember 28. 3. évf. 39. sz. 609 610. Mártonffy 1861. Mártonffy Károly: Pontok Magyarország múltjából. Emlékeztetőül költőinknek, művészeinknek. Vasárnapi Ujság 1861. február 17. 8. évf. 7. sz. 78. Maszák 1867. Maszák Hugó: A párisi kiállitásra küldendő magyar képek II. Pesti Napló 1867. január 11. 18. évf. 9 5017. Mikó 1860. Mikó Imre: Irányeszmék. IV: Nőink hivatása. Budapesti Szemle 1860. 10. évf. 1 20. Megjelent még: Nővilág 1860. october 7. 4. évf. 41. sz. 641 645; october 14. 4. évf. 42. sz. 657 661. Molnár 1865. Molnár Aladár: Psychologiai képek. (E. F. után). Koszorú 1865. április 16. 3. évf. 1. félév, 16. sz. 362 363. Münchener Bilderbogen Münchener Bilderbogen. Münchener Bilderbogen. Kgl. Hof und Universitäts Buchbruderei von Dr. Wolf et Sohn in München. Herausgegeben und verlegt von K. Braun und Fr. Schneider in München. Nagy 1861. Nagy Teréz: Családi boldogságunk legszebb füzérei I. Családi Kör 1861. február 10. 2. évf. 6. sz. 84 85; február 17. 2. évf. 7. sz. 100 101. Nichols 1781. Nichols, John: Biographical Anecdotes of William Hogarth and a Catalogue of his Works. Chronologically Arranged with Occassional Remarks. London: printed by and for J. Nichols, 1781. Northcote 1796. Northcote, James: Diligence and Dissipation: or the Progress of a Modest Girl and a Wanton, exemplified in 10 Different Stages of their Lives: Being an Attempt to exhibit the Natural Consequences which Attend on Good and on Bad Conduct. The Plates are engraved from Pictures invented and painted by James Northcote, R. A. London: H. L. Galabin, 1796. Novalis 1985. Novalis: Heinrich von Ofterdingen. Fordította Márton László. Budapest: Helikon, 1985 (1802). Petőfi 1874. Petőfi Sándor költeményei. Hiteles kéziratok alapján megigazított s hazai művészek rajzaival díszített első teljes kiadás. Budapest: Athenaeum, 1874. 308

Plutarkhosz 1978. Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Utószó: Borzsák István. 1 2 kötet. Budapest: Magyar Helikon, 1978. Rákosi 1862. Rákosi László: Ha én magyar hölgy volnék. Gombostű 1862. január 29. 274. Réthi 1867. Réthi Lajos: Vázlatok és képek. Fővárosi Lapok 1867. szeptember 12. 4. évf. 209. sz. 834 835. Robertson 1769. Robertson, William: The History of the Reign of the Emperor Charles V. A View of the Progress of Society in Europe from the Subversion of the Roman Empire to the Beginning of the Sixteenth Century. London: Strahan and Cadell, 1769. Rónaszéky 1866. Rónaszéky: A szakál. Vasárnapi Ujság 1866. március 27. 13. évf. 21. sz. 254. Sámi 1871. Sámi Lajos: A Menyasszonyok könyve. Fővárosi Lapok 1871. október 26. 8 évf. 246. sz. 1122 1223; október 28. 8. évf. 247. sz. 1126 1227. Statistique de l Industrie 1864. Statistique de l Industrie à Paris. Résultant de l Enquête Faite par la Chambre de Commerce. Pour l Année 1860. Paris: Chambre de Commerce de Paris, 1864. Stein 1876. Lorenz von Stein: A nő a nemzetgazdaság terén. [S. l.]: [S. n.], 1876. Streitmann 1881. Streitmann Antal: Országos nőiparkiállítás. Nemzeti Nőnevelés 1881. október november. 2. évf. 10 11. sz. 281 291. Szathmáry 1873. P. Szathmáry Károly: Az Országos Magyar Gazdasszony Egylet története. Pest: Pesti Könyvnyomda, 1873. Székely 1857. Székely József: Tárczalevelek. Nővilág 1857. junius 7. 1. évf. 22. sz. 349. Székely 1863. Székely Bertalan: Festészet és fényképelés. Koszorú 1863. május 31. 1. évf. 1. félév, 22. sz. 505 510; június 28. 1. évf. 1. félév, 26. sz. 612 616. Székely 1866. Székely 1870. Székely 1962. Szép 1821. Sz-ó S. 1871. [Keleti Gusztáv]: Székely Bertalan. Vasárnapi Ujság 1866. julius 1. 13. évf. 26. sz. 309 310. Székely Bertalan: Schwind Móricz képcyclusa. (A Reform levelezése) Bécs, június végén. Reform 1870. július 3. 1. évf. 199. sz. Székely Bertalan válogatott művészeti írásai. Összeállította: Maksay László. Budapest: Képzőművészeti Alap, 1962. Szép János: Elmélkedés az asszonyi nem tanittatásáról. Tudományos Gyűjtemény 1821. IV. 22 60. Sz-ó S.: Hochzeits-Buch. Fővárosi Lapok 1871. február 25. 8. évf. 46. sz. 213. 309