F O L I A E N T O M O L O G I C A H U N G A R I C A R O V A R T A N I K Ö Z L E M É N Y E K (SERIES NOVA) XXVII. 1. 1974. p. 187-191 Dr. Szelényi Gusztáv 70. születésnapjára Két új Carabus scheidleri Panz. - forma a Dunántúlról (Coleoptera: Carabidae) Irta RETEZÁR I. (Érkezett 1973. október 12-én) Abstract: The populations of Carabus scheidleri PANZ. living in the Vértes and Gerecse Mts. are examined and two new forms described. 1970-ben, majd 1971-ben a Vértes hegység nyugati részén Pátrácos tetőn a Carabus scheidleri PANZER faj több példányát gyűjtöttem, melyeket az ismert scheidleri-formák egyikébe sem tudtam sorolni. A szakirodalomban a Vértesre vonatkozó lelőhelyadatokat nem találtam, a Budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében pedig csupán a meghatározatlan anyag között akadtam egy, a Vértes hegységből származó példányra. (Fáni völgy, 1955. VI. 27., leg. MEYER.) Az anyag vizsgálatának elvégzéséhez szükséges további gyűjtéseim a Vértes folytatását képező Gerecse hegységre is kiterjedtek, mivel e területről sem volt ismert a Carabus scheidleri PANZER előfordulása. A gerecsei gyűjtések eredményeként a faj egy újabb formája került elő. Habár a Vértest a Gerecsétől a keskeny tata-bicskei törésvonal választja el, a két hegységben élő populációk lényegesen eltérnek egymástól. Rendszertanilag mindkét forma a ssp. styriacus KRAATZ formakörébe sorolható, elterjedési területük és ezen alfaj-csoportra jellemző morfológiai bélyegeik alapján. (Viszonylag nagy, harántos, oldalt egyforma mértékben lekerekített előtör, a himek hetedik-kilencedik csápizei végének enyhe bunkószerü megvastagodása, a szárnyfedők jól kiemelkedő közterecskéi. ) A gerecsei forma a n.jucundus CSIKI-hoz hasonló, színezetének változékonyságában vele megegyező, de kisebb testű, szárnyfedői keskenyebbek, előtora viszonylag nagyobb. A szárnyfedők közterecskéi teljes szélességükben bordaszerüen kiemelkednek.
A vértesi forma nagyobb, szárnyfedői szélesek, a hátsó-harmadban a legszélesebbek. Előtora a gerecsei formához képest viszonylag kisebb. A szárnyfedők közterecskéinek kiemelkedése gyengébb (csupán az elsőrendüek erőteljesebbek), pontozása rendkivül zavart. Szine többnyire sötétkék. Mindkét forma esetében a jellemző ismertetőjegyek az egyedek túlnyomó többségénél egyértelműen megtalálhatók, előfordulnak azonban átmeneti alakok, melyek egyrészt a szomszédos, másrészt egyes területileg távolabb eső formákkal mutatnak hasonlóságot. Mivel mind a vértesi, mind a gerecsei populáció földrajzilag jól körülhatárolható területen él, valamint morfológiailag is határozottan elválasztható a szomszédos formáktól, ezért a két uj forma rendszertani státusát illetően nationak minősül. A két uj forma leirását az alábbiakban teszem közzé: Carabus scheidleri (styriacus) n. vertesensis nat.nov. Elterjedési területe: Vértes hegység. Lelőhelyei: Pátrácos tető, leg. RETEZÁR I., Mindszentpuszta, leg. PODLUSSÁNY A., Fáni völgy, leg. MEYER. Holotypus: 1 db d 28 mm hosszú. Vértes hegység: Pátrácos tető 1971. vn. 25-TX. 5. leg. RETEZÁR I. Paratypus: 78 db. Vértes hegység: Pátrácos tető 1970 és 1971, leg. RETEZÁR I., Mindszentpuszta 1971 és 1972, leg. PODLUSSÁNY A. Holotypus saját gyűjteményemben, Paratypusok saját gyűjteményemben valamint POD LUSSÁNY A. és a Budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében. Hossza: 25-31 mm; leggyakoribb hossz: 28-29 mm. Szine fekete, sötétkék, ibolya vagy zöldes, a szárnyfedők oldalszegélye kék, zöld, lila vagy bibor. Igen ritkán az állat barnás vagy élénk rézbarna kék előtör- és szárnyfedő szegéllyel. Előtora széles, oldala előre és hátrafelé egyforma mértékben lekerekített. (1. ábra A) Szárnyfedői - főleg a nőstényeké - szélesek, hátrafelészélesedők, a hátsó harmadban a legszélesebbek. (1. ábra A) A szárnyfedők közterecskéi gyengén kiemelkedők, az elsőrendüek erőteljesebbek, szélesebbek és láncszerűen megszakítottak. A közterecskék közötti pontozás - a szárnyfedők belső negyedének kivételével - rendszertelen, tisztán kivehető pontsorok ezen a részen legtöbbször nincsenek is. (2. ábra A, B, C) Igen ritkán előfordulnak a n.preyssleri DUFT, -hez hasonló teljesen lapos közterecskéjü egyedek is (2. ábra C), a szárnyfedőkpontozása azonban ezeknél is zavart. Kis számban egyes példányoknál a n.pseudoscheidleri MANDL-re emlékeztető szárnyfedőrajzolat található. Carabus scheidleri (styriacus) n.pseudojucundus nat.nov. Elterjedési területe: Gerecse hegység Lelőhelyei: Bikolpuszta, Tardosbánya, Vértestolna, Tarján, leg. PODLUSSÁNY A. és RETEZÁR I.
A B 1. ábra. A: Carabus scheidleri n. vertesensis nat. nov. előtorának és szárnyfedőjének alakja; B: Carabus scheidleri n.pseudojucundus nat. nov. előtorának és szárnyfedőjének alakja
Holotypus: 1 db d* 25 mm hosszú. Gerecse hegység: Vértestolna 1972. V. 14-VH.2: leg. RETEZÁR I. Paratypus: 46 db.gerecse hegység: Bikolpuszta, Tardosbánya, Vértestolna, Tarján, 1972, leg. PODLUSSÁNY A. és RETEZÁR I. Holotypus saját gyűjteményemben, paratypusok saját gyűjteményemben valamint POD LUSSÁNY A. és a Budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében. Hossza: 23-28 mm; leggyakoribb hossz: 26 mm. Szine élénk zöld, kék, rézvörös, rézbarna, lila, kékesfekete. Az eló'tor és a szárnyfedők oldalszegélye kékes, zöldes, biborvörös vagy ibolyaszinü. Előtora nagy, a jucundus-énál szélesebb, oldala előre és hátrafelé egyforma mértékben erősen lekerekitett. (1. ábra B) Szárnyfedői keskeny tojásformák, keskenyebbek mint a jucundus-nál. (1. ábra B) A szárnyfedők közterecskéi bordaszerüen erősen kiemelkednek. Az elsőrendű bordák valamivel erőteljesebbek a többinél, láncszerűen megszakitottak. A bordák közötti pontok többnyire egy sorban helyezkednek el. (2. ábra D) Az egyedek között találhatók átmeneti alakok a n.jucundus CSÍKI felé, valamint a n. praescheidleri MANDL-re emlékeztető erősen kiemelkedő bordázatú kis példányok. A Vértes és a Gerecse hegységben, valamint a szomszédos területeken élő Carabus scheidleri PANZER formák elterjedését a 3. ábra szemlélteti. RETEZÁR, I.: Zwei neue Carabus scheidleri-formen aus Ungarn (Coleoptera) Als Ergebnis meiner Sammlungen im Vértes und Gerecse-Gebirge konnten zwei neue Formender Art Carabus scheidleri PANZER nachgewiesen werden, die als n. vertesensis nat. nov. und n. pseudojucundus nat. nov. benannt werden. Die Formaus dem Gerecse-Gebirge ähnelt der n. jucundus CSIKI, stimmt in der Farbvariation mit dieser überein, ist aber kleiner, die Flügeldecken schmäler, Praethorax verthältnismässig grösser. Die Zwischenteile der flügeldecken sind in ihrer ganzen, Breite rippenförmig hervonstehend. Die Form aus dem Vértes-Gebirge ist grösser, Flügeldecken breiter, im hinteren Drittel am breitesten. Praethorax im Verhältnis zur Form aus dem Gerecse kleiner. Die Erhebungen der Zwischenteile auf den Flügeldecken sind schwächer (nur die primären kräftiger), Punktierung ausserordentlich zerstört. Farbe meistens dunkelblau. Irodalom - Literatur 1. CSIKI E. (1946): Die Käferfauna des Karpatenbeckens. Budapest. 2. MANDLK. (1965): Carabus scheidleri PANZER und sein Formekreis. Wien.
2. ábra: A, B, C: Carabus scheidleri n.vertesensis nat.nov. szárnyfedőjének rajzolata; D: Carabus scheidleri n.pseudojucundus nat.nov. szárnyfedőjének rajzolata.
3. ábra. A Vértes és a Gerecse hegységben, valamint a szomszédos területeken előforduló Carabus scheidleri PANZ. formák elterjedése. O C. scheidleri (styriacus) n.jucundus CSÍKI C. scheidleri (styriacus) m. pannonicus CSÍKI ( ) C. scheidleri (styriacus) n. vertesensis nat. nov. O C. scheidleri (stariacus) n. pseudojucundus nat. nov. C. scheidleri (scheidleri) n.pseudoscheidleri MANDL A szerző cime: RETEZÁR Imre 1113 Budapest Bartók P-Qa ut 86.