MINDÖRÖKKÉ HUNPOWER Farkas Tamás riportja, Rónaszéki Andrással a Magyar Erőemelő Sport egyik úttörőjével Ott volt a sportág születésénél. Csaknem ötven éve vesz részt a magyar erőemelés felelősségteljes irányításában. Azóta kormányozza a HUNPOWER jégtörőjét zátonyok és örvények között. Együtt nevetett és együtt sírt a versenyzőkkel. Itthon azért volt nehéz, mert nem éppen Hungarikum a sportág. Kinn azért, mert kis ország, kis csapata volt a miénk. Mégis. Sokszor szólt a Himnusz és potyogtak az érmek. És ő mindig tudta még emelni az erőt. Akkor is, ha megannyi hínár kapaszkodott a rúd végébe. Hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal? Mit sportoltál azelőtt, hogy elkötelezted volna magad a súlyzós sport mellett? Mielőtt az erőemeléssel kezdtem volna foglalkozni, szinte mindent sportot kipróbáltam, tettem ezt annál is inkább, mert valamilyen fajta szívbetegség miatt 1961-ben felmentettek a testnevelési órák alól az általános iskolában, s két évig semmit sem mozoghattam, fél évenként kellett kontrollra járnom ( az akkori orvosok szerint azóta sem sportolhatnék ) mígnem nagy fiú lettem, s az iskolában azt hazudtam, hogy minden rendben, és sportolhatok. A Szüleim csak akkor tudták meg, hogy lódítottam az iskolában, amikor az évzárón egy tucat dicséretet kaptam különböző versenyeken elért eredményeimért. 1966-67-ben ismerkedtem meg először külföldi magazinokon keresztül az erőemeléssel-testépítéssel, hiszen abban az időben a kettő gyakorlatilag egyet jelentett a súlyzós edzéssel, Schwarzenegger volt az abban az időben, akire mindenki szeretett volna hasonlítani természetesen én is. Azután lakóhelyemen nőtt ki az akkori súlyzós-grundok világából Gruber Vilmos, aki azonnal a példaképem lett, s bár egyszer elindultam egy testépítő versenyen is, de Vili hatására szinte azonnal erőemelő lettem. Éveken keresztül együtt edzettem, edzhettem vele, mondhatom, hogy mindenre megtanított, amit az erőemelésről tudni kell. Évekkel később az akkori TF-en is együtt végeztük el az edzőit. Azóta is hálás vagyok neki, hiszen szerintem a világon a legnagyszerűbb sporttal ismertetett meg. Kik voltak azok, akik létrehozták Magyarországon az erőemelést? Gruber Vili az elsők között volt, de együtt Tasnádi Lászlóval, Bitter Istvánnal, és meg kell említenem az akkori legjobbak Kónya Lajos, Hárai Robi, Kánya László, Misik János nevét is, és büszke vagyok arra, hogy jómagam is közöttük lehettem, ez még 1967-ben volt. Néhány éven belül azután olyan nevek is csatlakoztak, mint Dr. Langermann Péter, Lovász Gyuri, Molnár Miklós, Szabó Károly,Nick Árpád vagy Bolgárfalvi Béla, és az irányítást már nem mi a versenyzők vettük a kezünkbe, hanem Ábel Vilmos és Goda Lajos volt az, aki intézte a versenyek lebonyolítását. Bizonyára több nevet is kihagytam, ezért elnézést kérek Tőlük.
Gondolom nem volt túl egyszerű dolog elfogadtatni, elismerést kiharcolni a keleti blokkban egy nyugati sportágnak. Hogyan zajlottak az őskorban a versenyek? Az első versenyre, fekvenyomó volt, 1968-ban került sor, nagy sikerrel lett megrendezve, nagyon sokan indultak, egyik javaslattevője voltam a megrendezésnek még a Sportolj Velünk magazinon keresztül, erre büszke vagyok. 1969-ben került sor az első klasszikus erőemelő versenyre, amelyen a néhai erőemelő kiválósággal, későbbi világbajnokkal Molnár Mikivel együtt indultunk. Valóban nem volt egyszerű egy nyugatról jött sportágat elfogadtatni, ennek persze az is az oka volt, hogy a testépítő versenyek egyre népszerűbbek lettek, és közös versenyek rendezése miatt nagyon sok kritika érte az újfajta sportot, bár sportnak nem engedték nevezni az akkori társadalmi, állami és sporthatóságok sem. Csodálatos évek voltak azok, amikor elkezdődött a versenyzés a sportágban. Mindenki mindenkinek szurkolt, drukkolt segített, igaz ma is híres az erőemelő sportág külföldön és itthon egyaránt, hogy családias légkörben,baráti keretek között zajlanak a versenyek, és mindenki örül annak, ha valaki, valamely versenyzőtárs le tudja győzni azt a súlyt, amelyet éppen kitűzött maga előtt.. Melyek voltak a magyar erőemelés legnagyobb sikerei? Kiket tartasz a legnagyobb csillagoknak? Büszke vagyok arra, hogy részese lehettem olyan világraszóló sikereknek, amelyhez hasonlót sok más magyar sikersportág sem tudhat magáénak, olyan versenyzőkkel dolgozhattam együtt, akiket a világon senki sem tudott legyőzni, természetesen nem magamnak vindikálom a siker egyetlen pillanatát sem, csupán benne voltam, s a rám jutó részt ebből legjobb tudásom szerint teljesítettem. Sokszor sokaknak elmondtam, hogy a vezetésemmel kialakított jó nemzetközi kapcsolatainknak, sportdiplomáciánknak köszönhetően, gyakrabban állhatott magyar versenyző a dobogón, mint egyébként állt volna. Sajnos kimondva, kimondatlanul a sportban ez is benne van. Természetesen gondolom elvárod, hogy nevesítsek is, Závodszki Tímea egy csoda volt, fekvenyomásban, a kategóriájában verhetetlen, erőemelésben sajnos nem tudott kiteljesedni, pedig ott sem talált volna legyőzőre..mészáros Laci a sportág királya minden túlzás nélkül, ma is, a profik között is, a RAW versenyeken is Mészáros Laci ÖRÖK! Csupa nagy betűvel, ha belegondolok, hogy valamikor volt egy olyan csapatunk akiknek előre oda lehetett volna adni az aranyérmet.kupcsik Laci, Ónozó Szabolcs, Kovács Gábor, Pfeifenroth Tamás, Mészáros Laci, Balázs Szabolcs, Kocsis Csongor, Árvai Pisti, Mészáros Tibi, Makovics Zsolt, csupa-csupa világbajn... És persze a hölgyek Timivel az élen, mögötte is kezdett kialakulni egy olyan női válogatott amely szintén verhetetlen lehetett volna, Vass Krisztina, Nánási Niki, Nagy Rita, Petróczki Magdi, Sághy Eszti, Óvári Mariann vagy a fiatalabb korosztályból Nagypál Krisztina. Ma már Ő is sokszoros Európa-bajnok, többszörös világbajnoki ezüstérmes. Nagy szívfájdalmam, hogy a világbajnoki cím nem sikerült még neki, már megérdemelte volna. Salamon Erika, Kiss Melinda, Ulveczki Edina, már ők is volt világbajnokok, Dr Lombosi Melinda, az idei VB-n hatalmasat nyomott. És persze a legjobb mai női versenyzőnk Szabó Ági, aki mellesleg világrekorder is, idén minden bizonnyal átlépi a 200 kg- os határt fekvenyomásban, s remélhetőleg novemberben kvalifikálja magát a Világjátékokra. De most is annyi tehetséges versenyzőnk van, hogy ahogy mondani szokták Dunát lehetne velük rekeszteni A fiúknál elsősorban Kubatov Géza ( Európa-bajnok ) Sánta Laci ( már többször nyomott edzésen 360-nat, Mikula Norbi akit ugyan régen láttam versenyezni, de tudom, hogy edzésben van. Hirtelen nem is jut mindenki eszembe, több tucat ifjúsági és junior világbajnokunk van nem is beszélve a helyezettekről Melyik volt a legemlékezetesebb világverseny, amin részt vettél? 1998 Amberg, Németország Fekvenyomó VB. Óriási dilemma a 100kg-os kategóriában, melyik két versenyző induljon. A 96-os világbajnok Kovács Gabi, a 97-es világbajnok Pfeifenroth Tamás vagy a hihetetlen tehetség Mészáros Laci? Végül a két korábbi világbajnok indult a 100 kg-ban és Mészáros Laci a 110-ben (úgy, hogy etetnünk kellett, 30 dkg-mal tudott bekerülni a 110-be. És az eredmény? 100 kg-ban világbajnok Kovács Gábor, ezüstérmes Pfeifenroth Tamás és 110-ben bronzérmes Mészáros László, aki egyébként szintén nyerte volna a 100 kg-os kategóriát! A nemzetközi szövetség vezetői akkor odajöttek hozzám, hogy átadnám e a díjakat? Persze tudni kell, hogy előtte Závodszki Timi és Ónozó Szabolcs már megnyerte a súlycsoportját, én voltam az első külföldi vezető, aki nemzetközi versenyen díjat adott át, addig mindig a nemzetközi szövetség vezetői illetve a rendezők kiváltsága volt ez. Nagy megtiszteltetés volt
számomra, s ezt természetesen ennek a generációnak köszönhettem. Még ugyanebben az évben az ukrajnai Cherkassiban erőemelő világbajnokság volt, legnagyobb verseny természetesen a királykategória a +125 kg Mészáros Tibivel, aki hihetetlenül nagy versenyt vívott az orosz és az ukrán versenyzőkkel az aranyéremért. Utolsó fogásnem a felhúzás, Tibi legsikeresebb, legerősebb gyakorlata, óriási küzdelem, hihetetlen buzdítás tele volt a sportcsarnok! Tibi elsőre úgy húzta fel a 400 kg-ot mintha 300 lett volna! A bírók 2:1 re elvették! Az addig őrjöngő szurkolók néma csendben ülnek, senki sem értette. Nem tudtam mi lesz, nem baj Tibi! Vedd fel még egyszer! Biztos voltam benne, hogy nem lesz gond! Ha elsőre úgy vette fel a hatalmas súlyt, mint a 300-at, akkor ezt a másodikat, úgy mint a kétszázat. A bírók 2:1 -re elvették! Ekkor elszabadult a pokol! A versenyt félbe kellett szakítani, kérésünkre az akkori elnök Graham Fong összehívta a zsűrit és a bírókat. A zsűrinek akkor még nem volt olyan jogosultsága, hogy felülbírálja a döntést. A kis újzélandi úgy üvöltött, hogy ( bocsánat ), fröcsögött a nyála! Sebaj, harmadszorra is 400, akkor is! Tibi úgy vette fel a súlyt, (abban a tudatban, hogy vagy világbajnok, vagy kiesik ) mintha csak bemelegítene. A bírók 2:1 re adták meg, aki ismét nem adta meg a gyakorlatot, az orosz nemzetiségű bíró, soha többé nem szerepelt nemzetközi versenyen. De Mészáros Tibor világbajnok volt! Mióta is vagy a Magyar Erőemelő Szövetség elnöke? Az erőemelő sportágat 1993 óta irányítom, mint szakágvezető, majd alelnök, természetesen a közös Magyar Testépítő és Erőemelő Szövetségben, majd 1996-ban élére álltam egy a szétválást kezdeményező csoportnak, csak 1-2 ellenzője volt, még a testépítők is örömmel fogadták a gondolatot, a sors iróniája, hogy néhány hónappal később a Sporttörvény értelmében mindenképpen két sport szövetséget kellett volna alapítani, ugyanis a Sporttörvény értelmében, azoknak a szakszövetségeknek, akiknek a Nemzetközi Szövetségek Szövetségében ( AGFIS ) önálló képviseletük volt, azoknak Magyarországon is külön szövetségben kellett versenyezniük. Ebben az évben az erőemelő sportban már a 45. évemet taposom, szeretném még öt évig csinálni, s akkor kerek lenne a sportágban eltöltött időm, gondolom nem mindennapi teljesítmény.. Elnöklésed eddigi időszaka alatt melyek voltak a legnehezebb feladatok és hogyan birkóztál meg ezekkel? Évről évre visszatérő probléma a pénz. Ezzel nem mindenki ért egyet velem, de szerintem, különösen a mai világban az anyagiakon múlik minden Szerencsés ember vagyok, olyan társakkal voltam körülvéve, akik elfogadták a vezetői iránymutatásomat, támogattak abban, s nem utolsó sorban nevelték a jobbnál jobb versenyzőket, akiket azután a nemzetközi versenyeken a gondjaimra bíztak, s értük el azokat az eredményeket melyekről az előbb beszéltem. Nagy segítség volt számomra Bajcsi Lajos, Fehér Imre, Freimann Sándor, Gruber Vili, Hajdú Laci, Lovász Gyuri, Musztafa Imre, Németh Laci, vagy mostanában Baján János, Berke Lóri, Dittler Anna, Ducsai Géza, Eőry Jenő, Fekete Miklós, Géczi Noémi, Kromek András. Szigorúan alfabetikus sorrendben Remélem nem sértek meg senkit aki kimaradt. A nehézségekkel közösen birkóztunk meg a felsorolt barátaimmal, sporttársaimmal, nélkülük nem tartana ott a sportág ahol most van. A nemzetközi erőemelő szövetség több forradalmi változtatást is eszközölt a sportágban. Mit gondolsz, ezek népszerűbbé, elfogadottabbá teszik az erőemelést? És ha már itt tartunk, leszünk-e olimpiai sportág? A népszerűség csak egyetlenegy dolgon múlik, a médián. Ha ott jelen vagyunk, jelen lennénk, akkor a népszerűségünk vetekedne a labdajátékokéval, kivéve persze a focit, de az egy más világ. Gondolj bele, hogy mennyien űznek valamilyen sportágat, mindegy, hogy melyikre gondolsz, de még annak a sportágnak a versenyzői is a mi verseny gyakorlatainkkal végzik az alapozó, erőnléti edzéseiket. Ki ne nyomna fekve, guggolna vagy felhúzna, ha erősíteni akar? Ugye milyen érdekes? A foci után a mi sportágunkat ismerik a legtöbben Egyszer megkérdeztem Norbert Wallauchtól, az IPF elnöke volt éveken keresztül, hogy megéljük e az erőemelő sport olimpiai sportággá való válását, akkor azt mondta, hogy legyek nyugodt,
igen! Én, ma már nem hiszem, hogy megélem, pedig úgy gondolom, hogy minden olyan sportágnak nevezett sport amelynek a nemzetközi szövetségben több mint 100 tagországa van, alanyi jogon ott kellene lennie az Olimpián! Ja, hogy lenne akinek nincs meg a 100 tagja? Sajnálom! Visszatérve a kérdés elejére, még most is sok felesleges, túl szigorú szabályok vannak az IPF-ben, ezek nem segítik elő a népszerűség növekedését. Ami miatt népszerű, az a művelőin az általuk kifejtett munkán és az ismertségén, az emberi szervezetre gyakorolt kiváló hatása miatt van. Gondoljunk bele, az ember fizikai felépítése, izomzata nem arra teremtődött, hogy lifttel menjünk fel a másodikra is, vagy távirányítót használjunk már mindenhez, nehogy egy lépést is meg kelljen tennünk feleslegesen. Menni, futni, mászni, emelni kellene, s mindjárt egészségesebb lenne az egész emberiség. Tudom ez olyan kérdés, mint, amikor egy apától megkérdezik, hogy melyik gyerekét szereti, de te a fekvenyomást, vagy az erőemelést kedveled jobban? Számomra nincs különbség. Beindult most a RAW mozgalom az erőemelésben. Itthon is nagy népszerűségnek örvendenek a speciális ruházat nélküli versenyek. Neked melyik felé húz leginkább a szíved? Amikor versenyeztem, még nem voltak a gyakorlatokat segítő ruházatok, nem is volt rajtam soha. Egyszer beszéltem az IPF nemrégen lemondott elnökével Detlev Albringssal, s ő is osztotta a véleményemet, ne a ruhák versenyezzenek hanem a puszta erő, én a RAW-ot részesíteném előnyben. Nekem Te tanítottad az erőemelést a Testnevelési Egyetemen. Létezik még ilyen típusú edzőképzés? Igen létezik, sajnos a Szövetséget nem igazán vonják bele ezekbe a képzésekbe ( pedig a Sporttörvény rendelkezik erről ), úgy érzem sok érdekeset tudnának a szakembereink tanítani a leendő edzőknek. Egyszer valakitől a TF-en megkérdeztem, hallott e taktikáról az erőemelésben, majdhogynem kinevetett, nos erről is sokat lehetne mesélni. Manapság az interneten sokféle információhoz lehet jutni, de ezek sokszor többet ártanak, mint használnak a szakmának. Van kialakult szakirodalma a magyar erőemelésnek? Kifejezetten erőemelésről szóló szakirodalmat nem ismerek, utoljára, amit láttam több mint harminc éve Fred Hatfield könyvének Dr Langermann Péter által közzétett fordítása volt. A kétezres évek elején gondoltam arra, hogy összeszedem gondolataimat, és a tapasztalataimat jegyzet formájában közzéteszem, de akkor hallottam, hogy Nánási Balázs is ezen dolgozik, és én nem léptem ebben a témában tovább, nem tudom Balázs könyvéből lett e valami Versenyeken járva-kelve látom, hogy rendkívül sok tehetséges magyar fiatal van széles e hazában. Kik a legnagyobb ígéretei sportágunknak? Az előbb említettem Szabó Ágit, ha még bírja két, három évig, akkor a legnagyobb lehet. Ha Nagypál Krisztina folytatja, szintén a legnagyobbak közé emelkedhet, Lombosi Melinda egy két éven belül fekvenyomásban ugyancsak bármit elérhet Az előbb említett Sánta Laci vagy Mikula Norbi közül bármelyik elverheti a világot erőemelésben és fekvenyomás szakágban is.
Globalizált, multikulturális világunkban több erőemelő szövetség is létezik. Mi a véleményed ezekről a szervezetekről? A sportban nemzetközi megállapodás szabályozza, hogy a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetsége az AGFIS, kötelékébe tartozó Nemzetközi Sportszövetségek pl az UEFA ( szándékosan mondom a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget ) alá tartozó Nemzeti Szövetség ( pl. MLSZ ) az, amelyet az illető ország vezetése elismer, az adott sportágban képviseli a sportágat a nemzetközi versenyeken amelyek az Olimpia, Világ és Európa-bajnokságok, különböző regionális és területi sportrendezvények. Ez így van Magyarországon is. Más sportágakban pl. ökölvívásban, hangsúlyozom a profi ökölvívásban is több nemzetközi szervezet létezik és hirdetnek világbajnokot a saját rendezvényeiken. Igen ám, de ezeknek a szervezeteknek azért a szabályai ugyanazok, így mód és lehetőség nyílik arra, hogy még nagyobb felhajtást és pénzt csinálva a különböző világbajnokokat egymás ellen versenyeztessék, ez nagyon érdekes lenne a mi sportágunkban is. Van egy két olyan szervezet is amelyet én nem engedélyeznék, mert kevés tagországuk van, kevés versenyzővel, hallottam olyat is, hogy 4-5 ország indult és kihirdették ettől függetlenül a világbajnokaikat. Azt azért nem szeretném megkerülni, amiről így is mindenki beszél a doppingolás, hiszen tudjuk, hogy vannak olyan szervezetek amelyek azért jöttek létre, hogy ne is legyen doppingvizsgálat, ugyanakkor kár lenne homokba dugni a fejünket és azt mondani, hogy bezzeg az IPF, ott nincs doppingolás. Ez nem igaz, ott is van, illetve máshol sincs. Egerszegi Krisztina olimpiai bajnok úszónő nyilatkozta egyszer ( utána lehet nézni az interneten ) hogy, : csak az doppingol aki megbukik vagy az olimpia előtt kérdezték Dr Tiszeker Ágnestől a hazai dopping ellenőrzés vezetőjétől, hogy mi a véleménye a londoni olimpiára utazó magyar sportolókról, tiszták e dopping szempontból? A válasz:. Nem merném mindenkiért tűzbe tenni a kezem. Nos én azt mondom, nem hiszem, hogy a külföldi gazdag országok sportolói, akik komolyabb laboratóriumi háttérrel rendelkeznek, mint máshol a legmagasabb szintű közegészségügyi ellátás, nem használnak olyan teljesítmény fokozó szereket, mindegy, hogy azt minek hívjuk doppingszer vagy vitamin, amellyel a kevésbé fejlett, és anyagilag alacsonyabb szinten álló országokhoz képest ne lennének előnyben, és alkalmanként nem azért jobbak mert jobb edzői, szakmai háttérrel rendelkeznek, jobb a genetikai adottságuk stb hanem a fentiek miatt. De ettől függetlenül nem szabad senkire sem kígyót, békát kiabálni, minél többen űzzék az erőemelő sportot, s versenyezzek ott ahol nekik szimpatikusabb, de bátorítok mindenkit próbálják ki ezt is azt is, mármint a versenyzés területén. Az igazán nagyok az IPF- nél lettek naggyá, s jutottak el oda ahol most vannak, a profi világba, mert itt szereztek nevet, s itt lettek azzá amivé váltak, s így tudják az erőemelő sport hírnevét öregbíteni. Hogyan látod a magyar erőemelés jövőjét? Nagyon remélem, hogy egyszer, akik átveszik a váltóbotot, tovább tudják vinni azt, amit mi az 1960-as években elkezdtünk, és az eddig elért eredményeinket tovább fogják javítani mert csak akkor van értelme az egésznek. Egyszer beszélgettünk családról, munkáról, elhivatottságról és áldozatról. Van-e olyan dolog, amit másképp csinálnál? Mindenki követ el hibákat, kicsiket, nagyokat, én igyekeznék még kevesebb hiba nélkül dolgozni életben, sportban egyaránt, de alapjában véve ugyanezt csinálnám. Mindent összevetve, mire vagy a legbüszkébb az erőemelésben eltöltött csaknem fél évszázad alatt? Büszke vagyok, hogy itt lehettem a sportágban, s olyan nagyszerű embereket ismertem meg, kerültem velük barátságba, akikre büszke vagyok, hogy ismertem őket! Nekem ez a sport tette teljessé az életem! Már csak azt bizonyos öt évet szeretném