2. sz. 1874 RDÉLYI UZU AZ RD. UZU/W. GYLT IGAZG. VÁLASZTÁNYA GBÍZÁSÁBÓL SZRKSZTI FINÁLY HNRIK,. K. GYT. TANÁR, A UZ. GYL. TITKÁRA, A. TUD. AKAD. L. T. egjelen havonként. árczius 1, Ára évenként 1 frt. 15 kr Tartalom: 1. sz. A szerkesztőség bémutatja magát. Philippson Heinrich IV, und Philipp III, könyvismertetés. L. Gr.-tói. Észrevételek Petőfi öszszes müveinek kritikájához, h+h. Agassiz (Nekrolog). Dr. ntz Gézától. uzeum gyűjteményei gyarapodása. Szerkesztői üzeuet. 3 sz. Közegésségügy Angolországban stb. irta Dr. Fodor József, biráló ismertetés. Dr. Concha Győzőtől. Könyvészeti adatok a classica philologia történetéhez hazánkban. Szamosi Jánostól. A dáeziai román nyelv régisége. Dr. Szilasy Gergely. Prodromus systematis naturalis etc. autore Alphonso De Candolle, ismertetés. --z.-t. uzeumi értesítő. Közegésség-ügy Angolországban tekintettel az orvosügyre, orvosi rendészetre és a törvényszéki orvos ügyre, valamint a hazai viszonyokra. Irta Dr. Fodor József, az állam-orvostan tanára a kolozsvári m. k. tud. egyetemen. Pest 1873. XI-Y. 507 1. Irodalmunk e munkával valóban gazdagodott, Anglia egésségügyi tekintetben minta állam, s szerző választása igen helyes volt, midőn annak leírását tűzte magának czélul; de ezen kivül közegésségügyi munkával, Dr. Grósz Lajos Orvosi rendőrség" czimü gyenge kisérletén kivül nem is birunk, már pedig szerző jelen művében az egyes intézmények jellemzésénél nem szorítkozott azok felsorolására, hanem a közegésségügyi elmélet szempontjából birálta is őket, mi által a tételes eredményeken kivül a közegésség követelményeire is tájékoztatja az olvasót. A ki az angol közintézetekkel némileg megismerkedett, tudni fogja, mily nehéz azokba magát a szakjógásznak, az administratio embereinek is beletalálnia; annál nagyobb elismeréssel emelhetem ki tehát szerző érdemét, ki mint orvos, mint hygienista fogott ezen intézmények egy részének, a közegésség ügyieknek ismertetéséhez, s mégis oly tisztán, világosan birta Anglia sanitarius törvényhozásának s közigazgatási szervezetének képét nyújtani. unkája minden esetre út törő, s más nemzet irodalmában sincs mű, mely az egész angol közegésségügy rendszerét felölelné; részemről csak is egyet ismerek, mely azzal foglalkozik: Sander, die englische Sanitátsgesetzgebung. 1869", melyet azonban csak idézve olvastam, s igy nem Ítélhetem meg, menynyire állítá szerző jogosultan, hogy annak egész rendszerét egy nyelven sem tárgyalták még; anynyi bizonyos, több ily forrás nem kínálkozott neki, s kénytelen volt az eredeti kútfőkhöz for-
26 dúlni, a hely szilién, személyes tapasztalatokat gyűjteni. Csodálnom kell azonban, hogy szintén az öszszes irodalomban nem talált munkát, melynek beosztását, rendszerét elfogadhatónak vélte volna; Stein Gesundheitswesen"-je, a melyet szerző is egy helyen mint világhirüt említ, kitűnő systematikus kísérlet, sőt nézetem szerént egészen helyes; erre miért nem támaszkodott a beosztásban? művében a systema kétségtelenül a leghiányosabb, öszsze viszsza dobálja a tárgyakat, először adja a gyógyászat (edicinalwesen) egy részét, az orvosi, gyógyszerészi, szülészi személyzet közigazgatási viszonyait, rögtön átugrik innét az egésségügyi törvényhozás és közigazgatás szervezetére, s a gyógyintézeteket csak a mű végén tárgyalja; majd ismét tárgyalja az egésségügyi rendészetet s vele kapcsolatban az egésség fentartására czélzó positiv intézményeket, a lakási, táplálkozási, vízvezetési viszonyokat, s csak a munka legvégén, közbevetett számtalan heterogen tárgy után, tér rá az ipari, gyári egésségiigyre, végre a méregkereskedést a helyett, hogy a rendészeti részben tárgyalná, mint függeléket illeszti a gyári és szállítási eszközök egésségügye közé; eme rendszertelenség daczára is azonban szerfelett becses az anyag, a tömérdek részlet, melyet az olvasónak nyújt; a szakszerűség szempontjából továbbá kifogást tehetnék az ellen, hogy sok kitérés van az egésségügygyel öszszefüggésben nem álló kérdésekre, a társadalmi, gazdászati viszonyokra, miket azonban a nagyobb közönség kétségkívül szívesen fogad. A munka czélja Angliának központi és helyhatósági szervezetét a közegésségügyre nézve feltüntetni, megismertetni, minő szabályokat követ, minő intézményeket tart fenn e szervezet az egésség védelmére, végül pedig minő sikeré van a kőzegésségügyi igazgatásnak; az egyes sanitarius szabályok, intézmények orvos vegyészi igazolása, tehát a közegésségtan nem képezi annak tárgyát, erre szerző csak mellékesen tér ki, az orvosi elem csak egyes részekben emelkedik az administrativ fölé, épp ezért láttam magam jogosítva azt ösmertetni. A munka, reméljük, megteendi hatását törvényhozásunkra s kormányzatunkra, de tán felrázza indolentiájából a nagyobb közönséget is a szerző által benne feltárt hatalmas kép, melyen élénk színekkel lefestve láthatja, mit tesz egy nagy nemzet testi épsége, jóléte fentartására ; gyakorlatibb, hasznosb munkához egyelőre valóban nem foghatott volna szerző, s fáradságáért, melyet közéletünk emez égető kérdése körül nem kiméit, megilleti a legnagyobb elismerés. A munka egyik előnyének tekintem, hogy a kőzegésségügyi igazgatás fokonkénti fejlődését is adja az első kezdeményektől a mai haladásig, a midőn az lényegében önálló ministeri ressort-ba foglaltatott öszsze; főérdeme azonban a részint statistikai kimutatások, részint személyes tapasztalás alapján gyűjtött nagy menynyiségü adat az egyes intézmények sikerére, eredményeire nézve. A nrit a műben hiányosnak tartok az az elvi következtetések elvonása; néhol, egyes részekben, saját elveinek consequentiáit mu-
27 lasztja el szerző elvonni, míg másutt nem következetesen teszi azt, így a gyógyszemélyzet oktatási és testületi viszonyait ama roppant abnormitások daczára, melyeket az angol állapotok mutatnak igen is szelíden ítéli meg, mintha kedve telnék az itt mutatkozó furcsaságokban, vagy a gyógyszerészet ügyében igen helyesnek találja az 1870-i Pharmacy Act azon rendelkezését, hogy gyógyszerészi minőségben csak az léphessen fel, a ki szakképzettségét kimutatta, mert úgymond a közönség, ezrek élete folytonos veszedelemben forogna, ha a gyógyszerészet is teljesen szabadra, tanulatlan, értelmetlen kezekre bízatnék. A verseny a kereskedők között nem pótolhatná az okleveles gyógyszerész szakismeretét, nem biztosítaná a gyógyszerek jóságát, becsületes kiszolgáltatását." llenben a gyógyszerészi ipar szabadságát azzal védelmezi, az angol rendszert azért dicséri, mert az által megóva látja az egyén szabadságát, mert az versenyt idéz elő, és ennek folytán olcsóságot. Tehát szakképzés kell, mert a verseny nem képes jó gyógyszerészeket létre hozni, a gyógyszerész ipar korlátozása nem kell, mert a verseny által jobb, olcsóbb gyógyszerhez jutand a közönség. A gyógyszerész ipar korlátolása az egyéni szabadsággal nem fér öszsze, a szakképzettség kimutatására való kényszer igen.*) Legfeltűnőbb azonban szerzőnek itt vázolt hibája a himlő oltási kényszer kérdésében. A 341. lapon felveti a kérdést helyes-e a kényszer-oltás?" zen pont, úgymond, az egész himlő oltási ügyben a legfontosabb. Az orvosi tudomány éppen ezen pontra nézve legnagyobb határozottsággal felelhet: igen, mert meggyőződése az, hogy az oltás első rangú óvszer a himlő ellen mert tudja, hogy a beoltottak között maradó oltatlanok nem csak magukat, hanem embertársaikat is veszélyeztetik. De az orvosi tudomány ezen meggyőződése még sem elég a kérdés megnyugtató eldöntésére... rkölcsi, társadalmi szempontból helyeselhető-e az oltás erőszakolása? A felelet ismét határozottsággal adható, csakhogy most ugy fog hangzani, hogy nem. iért is az angol kényszeroltás szigora ellen nyilatkozik, s inkább a franczia encouragement rendszerét pártolja. n azonban kérdem, mi a himlő oltás? hová tartozik? A közegésségügybe. i a közégésségiigy? Az egyéni szabadság megszorítása, hogy az öszszeségnek az egyesétől, Dizonyos állapotoktól függő egéssége ne veszélyeztessék; ha szomszédom nem desinficíál, ha gyára, konyhája hulladékait udvarán rothadni hagyja, mit az egyéni szabadságból kiindulva kell, hogy tehessen, ha pestises vidékről jövő hajó és népe városomba léphet, én bármit tegyek, egésségemet nem védelmezhetem, már pedig, hogy az államtól védelmet követelhetek, mindenki elismerendi, a ki nem tagadja, hogy azt a gyilkosra, a mérgezőre nézve tehetem; épp ennélfogva, minden kőzegésségügyi rendszabálynál az első kérdés, mit kiván a közegésség, lehetséges-e *) Tán nem éppen oly következetlen okoskodás, a milyennek első pillanatra látszik. Szerk. *
28 az egyesre nézve egésségét hatósági közbejövetel nélkül fentartani, bizonyos állapotok fenléte, bizonyos betegségek előfordulása maga után vonja-e azt másoknál is? s ha erre a hygiena igennel felel, az egyes szabadságának, a többség veszélyeztetett életével szemben, háttérbe kell vonulni, el kell ily sanitarius korlátolást szenvedni, s csak is másod sorban jöhet figyelembe, menynyire mehet e korlátolás, mily fokú legyen az; ha az egyéni szabadságból indulnánk ki, majdnem az egész közegésségügyi igazgatást elvileg el kellene vetnünk, mint zsarnokit, mint önkényest. Nem mulaszthatom itt el, hogy a szerző által is használt, bár szokásos, rosz elnevezések ellen fel ne szólaljak; az állam-orvostan ezek egyike; tudva levőleg a törvényszéki orvostan és a közegésségügy szokott e név alá foglaltatni, minden alap nélkül; mint ég és föld oly távol állanak egymástól, minek tehát őket öszszeházasítani? továbbá a gyógyászatügy helyes elnevezését miért mellőzte? a edicinalwesen, mely a gyógyító személyek és abban segédkezüket, valamint a gyógyító intézeteket, kórházakat, fürdőket, szóval az egyes betegség orvoslására szolgáló más bárminő intézményeket foglalja magában, ellentétben a betegség kiütése ellen szervezett közegésségtigygyel igen helyesen nevezhető gyógyászat ügynek. Nem bocsátkozom bővebben a mű további bonczolgatásába, leglényegesebb ellenvetéseimet megtettem, számos előnyeit nincs miért részleteznem bővebben a fentebb mondottaknál, s azon óhajjal zárhatom legjobban rövid ismertetésemet, hogy e jó humorral, eleven stylben irt szakmunka mentől inkább elterjedjen, s közéletünkben mentől előbb látható nyomokat hagyjon maga után. Dr. Concha Győző. Könyvészeti adatok, a classica philologia történetéhez hazánkban. a-holnap tizenhárom éve, hogy az első papírszeletet vettem elő a classica philologia történetének hazánkban megírására. int újonnan kinevezett tanár, a budai főgymnasium könyvtárának rendelése alkalmával a tömérdek gymnasiumi programm lapozgatása közben azon gondolatra jöttem: jó volna az ngelmann-féle Bibliothoca classica és Bibliotheca philologica. példájára könyvészeti pontossággal egybeállítani mindent, a mi csak a classica philologia tág mezején agyarországban vagy magyaroktól külföldön megjelent, legyenek azok akár önriálló művek, akár folyóiratokban, hírlapokban és programmokban elszórt értekezések. Akkor távolról sem sejtettem, mily halmazzá fog nőni kezem alatt a sok adat? Hogy is gondoltam volna akkor, hogy irodalmunk ezen ágának divatszerüleg hirdetett szegénysége mellett anynjit, és a fordítások terén anynyi jót is fogok találni! körülmény azonban csakhamar megváltoztatá eredeti tervemet. Többé már nem elégedtem a könyvészeti adatok gyűjtésével, kezdtem nyomozni, hasonlítgatni és bírálni, szóval elhatároztam esen irodalmi ágnak kritikai történetét megírni.
29 A mű anynyira haladt, hogy csak sajtó alá egyengetése van hátra. Addig is azonban, mig ezt (hivatalos és szaktudományi teendőim mellett) elvégezhetem, czélszerünek láttam e lapok hasábjain részenként közzé tenni az adatokat, felkérvén az érdekletteket és szakértőket: szíveskedjenek a tudomány érdekében a hiányokra figyelmeztetni, hogy még az utolsó perezben is javítgathassak előszeretettel dolgozott művemen. Én az említett tizenhárom év alatt nem kíméltem sem időt, sem pénzt, sem fáradságot, hogy magamnak az adatokat lehetőleg teljesen megszerezzem, de, a ki hazai könyvészetünknek mostoha állapotát ösmeri, jól tudja, menynyire hiányos még az ilyen tökéletesség (?) is. A szakértő méltányolni fogja fáradságomat, s igazságosan elnéző lesz a hiányok iránt; többet nem óhajtok, nem kérek. I. Latin- és görög szótárirodalmunk. tárgyról irodalom történetünk jubiláris megalapítóján, a tudós TOLDY FRXCZN kivül (A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig rövid előadásban. 3. jav. kiad. Pest 1872 és 1873. 30. 44. 53. 73. 103. 128..) tudtommal csak ketten J ) emlékeztek meg. Az egyik SZILÁGYI ISTVÁN a magyar akadémiai értesítő" 1847. folyamának 311 337 lapjain. A magyar szótárirodalom történeti szemléje" czimű értekezésének első és egyetlen közleményében, mely NYÍR KÁLLAITÓL OLNÁRIG (1484 1604) terjed, s eltekintve a latin szótárirodalom keletkezését tárgyaló érdekes bevezetéstől, inkább csak magyar nyelvészeti szempontból tárgyalja; a másik boldog emlékezetű tanárom VASS JÓZSKF. ki a kolozsvári r. k. főgymnasium III. évkönyvében 185%-ről Latipmagyar szótárirodalmunk" czimü értekezést (3 19 lap) bocsátott közre, mely azonban ugy pontosság, mint teljesség szempontjából, sok kivánni valót hagy. Különben az egész értekezésnek czélja, úgy látszik, csak a kolozsvári tanárok latin-magyar iskolai szótárának, ós az általa CORNLIUS NPOS-hoz szerkesztett kézi szótárnak bemutatása volt, melyekből a 20 30 lapon mutatványokat is közölt. iután TOLDY FRNCZ, feladatánál fogva igen természetesen nem vehetett fél mindent műve keretébe, s nem is terjeszkedhetett ki egészen a jelenkorig, nem lesz felesleges egyelőre jegyzékét adni az előttem ismeretes és fenn jelzett munkában tárgyalandó szótári műveknek s ). ') Nem hagyhatom egészen említés nélkül Bod P é t e r előszavát a pápai Páriz Ferencz-féle szótár 1767. kiadáshoz, melyben szintén közöl történeti adatokat. a ) ely kiadások fordultak meg ezek közül kezeim közt, azt e helyen épp oly kevéssé jelölhetem meg, mint a hogy tér szűke miatt nem közölhetem a t«ljes czímeket sem.
30 XV. XVI. század. NYÍR KÁLLAI TAÁS, SZÁLKÁI LÁSZLÓ kizárólag a magyar irodalom-történethez tartoznak; nem különben RDŐSI JÁNOS és BYTH ISTVÁN. ár a classica philologia történeténél is figyelembe veendők, a menynyiben használatban voltak: a) PSTI GÁBOR. Nomenclatura sex linguarum stb. Bécs. 1538. 1550. 1561. 1568. b) SZIKSZAI FABRICZIUS (Kovács) BÁLÁS (1574) Nomenclatura, seu Dictionarium Latino-Ungaricum. Kiadta halála után PSTI GÁSPÁR, Debreczen 1590. 1592. 1593. SÁRVÁR 1602. SZILVÁS-UJKALVI IR pedig 1597 ós 1619 Debreczenben*). indkettő tárgycsoportok szerint. CALPINUS (ABRUS, Augustinus szerzetes, Oalepio-ból Olaszországban) nagy haladást mutató szótárához egy névtelen adta a jelentékeny magyar részt, még pedig BOD PÉTR szerint már a Lyoni 1587. kiadáshoz, TOLDY szerint (I. k. 30.) a Dictionarium undecim linguarumnak Basel 1590. (Frankfurt) 1594. Basel 1598. 1605. 1616. Genf 1620. Basel 1622. 1627. 1682 évi kiadásaiban. Nekem nem volt alkalmam ezen kiadásokat mind látni, anynyit azonban állíthatok, hogy a Dictionarium d e c e m linguarum kiadások is (péld. h. n. 1594) tartalmazzák a magyar nyelvet. VRANCSICS FAUSTUS püspök szótára (Dictionarium quinque nobilissimarum uropae linguarum stb. Velencze és P. THWRWK JÓZSF Pozsonyban 1834) az anyagra nézve Calepinus után indul, s a mi szempontunkból annál kisebb becsű. Viszont VRANCSICS szótárának magyar része átment GISR JROOS (Thesaurus Polyglottus. ajnai Frankfurt 1603 ós LODRCKR PÉTR (Dictionarium septem lingv. Prága 1605) szótáraiba, melyeknek megítélése körünkön kivül esik. Heltai Synonymorum liber-e nem tartozik ide. Felemlítem még BOD PÉTR szavait: Johannis quoque urmelii onasteriensis, rasmi condiscipuli et amici Nomenclatura Trilinguis edita fuit Craccoviae (év?) in Polonia; sed quia voees Hungaricae literis essent descriptae Polonicis, parum fűit utilis; pauca etiam illius exemplaria in latissime patenti Hungariae Regno, ocyus quam discentibus opem ferrent, disparuerunt". TOLDY a XVII. századba teszi. Végre Franki a 41 lapon emliti YLIUS JÁNOS késmárki tanár Nonmenclaturáját, mely 1594-ben a modori iskolában használtatott, de melynek egy példánya sem ismeretes. XVII. század századnak, s általában egész. szótárirodai munknak legfőbb büszkesége szenczi OLNÁR ALBRT. Szótára, mint maga ae előszó- *) Van-e és mi különbség ezen utóbbi kiadások és Ujfalvinak Frankinál (A hazai és külf. iskolázás a XVI. sz.) 41 lapon említett kéziratban levő neves könyve között? ez iránt még most nyilatkozni nem tudok.
31 ban szerényen mondja ( cuius medulla sive epitome est hoc nostrum Lexicon") Calepinus után van dolgozva. lső kiadása melyet BOI) PÉTRTŐL kezdve (Athenás 183 1.) a legújabb időig sokszor tévesen is jegyeztek fel, latin-magyar és magyar-latin részből áll és Nürnbergben jelent meg 1604-ben. ásodik kiadása a görög nyelvvel gazdagítva, mint latin görög magyar és magyar latin szótár megjelent Hanauban: 1611-ben; a harmadik Heidelbergben 1621-ben, a negyedik pedig halála utáu ajnai Frankfurtban 1644, illetőleg 1645-ben*). Az ötödik és utolso kiadást IÍKK JÁNOS KKISTÓK mindkét részben a némettel bővítette, s igv jplent meg Nürnbergben 1708-ban. századslisebb kézi könyvei: 1) 1629. Bécs. Dictionarium quatujr linguarum lat. hung. bohém, et germ. Névtelen szerzőtől, 2. kiad. 1641. 2) 1654. Várad, UDÖBUÉNYI DÁK JÁNOS. Janua linguarum bi inguis, latina et hung. praecedens Dictionario. Nunc denuo excusa stb. (Comenius befolyása alatt) 3) BOD PÉIK szerint ALSTR JÁNOS HNKIK, Gyula-Fehérvárott adott ki: Lexicon seu Phrases alphabetico ordine digestas, vocabulorum centurias 1 '. n csak a következőt ismerem: Grammatica Latina in usum scholae Albensis cum Kudimentis Lexici lat. Alstedii. Albae Juliae 1642. 8. r. 4) 1646. Gyula-Fehérvár. edulla priscae puraeque Latinitatis, qua omnes linguae Latinae idiotismi... representantur. 5) TÓTFALUSI KIS IKLÓS Dictionariolum Latino-Hungaricum etc, a század vége felé, v. ö. Bod P. előszavát. indezeknél nevezetesebb: 6) KONSKY (Comenius) JÁNOS AOS-nak tizenkét európai nyelvre alkalmazott híres Janua linguae latinae reserata aurea czimü kézikönyve, mely először Lissában jelent meg 1631 -ben. Két magyar átdolgozása van, a) KAPOSI PÁL, SZÁNTAI IHÁLY és HLBAI SANDOUÉ : ruditionis scholasticae janua. SPatak 1652. b) SZILÁGYI ISTVÁN BNIAIN előbb váradi, utóbb pataki tanáré, mely Lőcsén 1661. Kolozsvárt 1673. Lőcsén 1698. Debreczenben 1700. Lőcsén 1724, Debreczenben 1729 s még e század kezdetéig számtalanszor jelent meg. Ugyancsak Comenius után dolgoztak: 7) CSAHOLCZI (Bodnál Tzáholtzius) JÁNOS és BIHARI FKNCZ gyulafehérvári tanárok 1647-ben. Azonban mind ezek ép oly kevéssé tekinthetők szoros értelemben szótár-irodalmi munkáknak, mint Comenius többi művei (Vestibulurn, Orbis pictus stb.) s a X7III. századbeli Cellarius-féle Liber memoiiilis, továbbá a Syllabus vocabulorum, Radices linguae latinae stb. szógyűjtemények s a legújabb Steiner Zsigmondféle Latin szókönyv", melyek a nyelvtani tankönyvekkel együtt fognak tárgyaltatni. századra vonatkozólag még megemlítendő a bártfai szülesésű HNISCH GYÖRGY Thesaurusa, (Augsburg 1616), melybe a magyar nyelv is fel van véve. *) Az első rész 1645-ben, a második és a hozzá csatolt érdekes Syllecta scholastica 1644-ben jelent meg, innen az eltérés a különböző Íróknál.
32 XVIII. század század feje, s öszszes elassicai szótárirodalmunknak második férfia PÁPAI PÁRIZ FRNCZ, kinek latin-magyar és magyarlatin szótára 15 évi fáradozásnak műve. Kiadásai: Lőcse 1708. Nagyszombat 1762. BOD PÉTT kiadása N.-Szeben 1767. (második részében a némettel bővítve) 1782. 1787. Végre ÉDR J. K. kiadása N.-Szeben és Pozsony 1801. (SÁNDOR ISTVÁN toldaléka Bécs 1808.) CLLARIUS KRISTÓF Latinitatis liber memoriálisához BÉL Á- TYÁS adta a magyar szöveget. Nürnberg 1719. Lőcse 1735. Debreczen 1762. Pozsony 1777. 1800. Győr 1808. (ÁRTON ISTVÁN kiadása), BUDAI SAIÁS kiadásai Debreczen 1808. 1817. 1831. és Primitiva vocabula L. Lat. cum interpret. Hung. Debreczen 1842. v. ö. BNKÖ Transilv. II. 526. 1. A Gradus ad Parnassum, sive novus Synonymorum, epithetorum et phrasium poetiearum thesaurus (BISCHOF-tól) magyar kiadásai: Nagy-Szombat 1741, 1747. 1767. 1771. 1775. Budán 1827. 2 kötetben az utolsó. A WAGNR FRNCZ jezsuita Phraseologiájának magyar kiadásai: Nagy-Szombat 1750. 1771. 1775. Buda 1822. Bécs 1825. JABRSSICH ANDRÁS Lexicon Latinum interpret. illyr. germ. et hung. locuplet. Zágráb. 1742. századnak több apró szógyűjteményét, melyek főleg emlézésre valának szánva, most mellőzöm, s érdekességénél fogva még csak azon pályázatot említem meg, mely az 1786.diki ercur von Ungarn 124 136 lapjain 100 darab körmöczi aranyat tűz ki következő szótárra: Glossarium mediae et infimae Latinitatis Hungáriáé cclesiastico-, Historico-, Diplomatico-, Juridico Oeconomico-, Dicasterialis -Philologico-Reale." XIX. század. ÁRTON JÓZSF. Három nyelvből készült oskolai Lexicon. 2 k. Bécs 1816. Lexicon Trilingue etc. 2 k. Bécs 1818. ós új czímlappal Pestini év nélkül. SÁNDOR ISTVÁN Toldaléka a Páriz Pápai-féle szótár utolsó kiadásaihoz (Bécs 1808.) inkább magyar nyelvészeti szempontból érdekes, LSCIIKA lenchus Vocabulorum uropaeoruma (Buda 1825), itt éppen nem jöhet tekintetbe. OKRY BNJÁIN Deák-agyar tymologiai Lexicon. Pest 1823. Gonddal dolgozott, figyelemre méltó munka, melynek ritkaságáról tanúskodik azon körülmény is, hogy eddig sehol sem találtam említve. KASSAI és KRSZNRICS szótáraikban a latin nyelvnek csak mellékes, magyarázó szerep jutván, körünkön kivűl esnek. Kár, hogy félben maradt a névtelen vállalkozók: Deák-magyar s magyar-deák teljes szókönyve, melynek I. részéből csak A D jelent meg Pesten 1834.
SOLTÉSZ JÁNOS és BAKÓ DÁNIL Latin-magyar szótára iskolai használatra (Patak 1845), etymologiai rendet követ s okry után van dolgozva. KOCZÁNYI FRNCZ latin-magyar német szótára két kiadást ért. Pest 1851. és 1860. 33 Örvendetes jelenség és nagy haladás a kolozsvári tanárok La tin-magyar iskolai szótára. Szerkesztették FINÁLY HNRIK és RÉGNI ISTVÁN, Kolozsvárt 1858. 2 (ezímlap-) kiadás 1862. Ism. Hunfalvy Pál az akadémiában és. Nyelvészet II. k.; birálta Budenz. Nyelvészet IV. k. HOLUB ÁTYÁS latin-magyar és magyar-latin zsebszótára Baján 1862-ben jelent meg, ismertette Bartl A. kritikai lapok 1862. 200 202 lap. FARKAS LK Latin-magyar szótára a legjobb és legújabb források nyomán Pest 1865. A sárospataki tanárok 1. m. zsebszótára S.-Patak 1862. és m. 1. 1868. A debreezeni tanárok szótárát szerkesztették LNGYL ZSIG- OND és SZGDI SÁNDOR. Debreczen 1870. Bíráltam a tanáregylet közlönyében III. foly. 488 491. 1. Kiemelendő mint haladás BARTAL ANTAL és VRSS IGNÁCZ magyar-latin szótára. Pest 1864. 2. (ezímlap) kiadás. 1865. 3. javít. kiad. 1872. Ismert. Nyelvtud. közlem. 1864. III. HUNFALVY P. Kalauz 1864 2 félév 1. sz. Kun Gyula. Speciális szótáraink tudtommal: Caesar-hoz BAUTAL ANTAL-ÍÓI Pest 1863. 1870. BUDAVÁRY JÓzsF-től Pest 1872. Cornelius Nepos-hoz a sáros-pataki 1837. (kitől?) és VASS JÓSZF-é 1861. 1862. 1866. Phaedrus-hoz a sáros-pataki (KÉRY ÓZS-től?) 1838. KO- VÁCS NÁNDOR-tól Pest 1865. BUDAVÁRY józsf-től 1869 (1870). Sallustius-hoz HINDY IHÁLY-tól Pest 1865. Virgilius-hoz Hindy ihálytól Pest 1863 és 1869. A Chresthomathiákhoz szerkesztett szótárak itt nem említhetők fel. Görög szótárirodalmunk OLNÁR-tól nyugodott egész 1857-ig, mikor a sáros-pataki tanárok szótárukat kiadták. Ism. Hunfalvy Pál m. nyelvészet II kötet 475 77. Azóta megjelent HOLUB ÁTYÁS szótára Kszenofón Anabaszíszához Baján 1862. és hirdetve volt egy szótár. L.-től Homer Iliasa és Odysseajához 1861-beu, de ez, tudtommal legalább, napvilágot nem látott. űumcsi.'úci.
A dácziai román nyelv régisége. I. A tárgy körvona1ozása, a román nyelv keletkezési időpontja. A nyelvek valamint a népek eredetét közönségesen kisebb vagy nagyobb mérvű homály borítja. Nem különben áll a dolog a dácziai román nép nyelvével is. urópa tudósai a közelebb lefolyt évtizedekben hoszszas vitát folytattak e nyelv eredete fölött, s mondhatni, nem mindég elfogultság és pártszinezet nélkülit. a már azonban a tudomány minden elfogulatlan s kellő avatottságú fórfia előtt kérdésen felüli tény az, hogy a román nyelv a latin törzsnek igen tiszteletre s a vele való megösmerkedésre méltó ivadéka. a már szintén kicsinált és megállapított dolog azon tan is, melyért századunk kezdetén aioru Péter jeles román történetíró csak gúnyt és kinevetést aratott, miszerint valamenynyi új nyelvnek is eredete nem másutt, mint magában a régi római népnyelvben (sermo rusticus, vulgáris, sordidus) keresendő. aga a classicai latin ennélfogva nem anynyira anyja az új latin nyelveknek, mint inkább azoknak idősb testvére, melyet, ha amazok működésük mintaképéül és zsinórmértékéül vették és veszik, ez csak azért van, mert emennek írott műveiben az egyedüli biztos vagy legalább kitalálható nyomdokokat birjuk az ó-római népnyelv alakjáról. zen nézet győzelme egyúttal egy második balvóleményt is megdöntött, azt t. i., mintha az ó-római irodalmi nyelvet, Cicero nyelvét, maga a római köznép is széltiben beszélte volna. Valóban csodálandó, miképp verhetett egy ily ferde s alaptalan nézet a mult időkben még csak némi gyökeret is! Hisz, ha napjainkban is, midőn a közlekedési eszközök anynyira könynyítvék, midőn művelt és polgárosult államokban a nép nagyobb része írni, olvasni tud, midőn a nyomda lehetővé tevé, hogy irálynyelvét az illető nép legalantabb osztályai is kisebb-nagyobb mértékben maguknak elsajátítsák, tapasztalatilag mégis majd minden nemzetnél oly nagy különbség létezik az irodalom és a nép nyelve között: mit mondjunk aztán amaz ősidőkről, melyekben a felvilágosultság áldása oly keskeny körökre vala szorítva?! Ám e tényről a római irálynyelvet, még pedig ennek aranykorát illetőleg biztos tanúbizonyságokkal is birunk. Többek közt Róma szónoka maga bevallja, miszerint alig ismert 6 7 római hölgyet, köztük Oorneliát a Gracchusok anyját, kik a latin nyelvet jobbacskán beszélték, s ezek is miért? mert oly házakból valának, melyek a köztársaságnak jobbadán jeles szónokokat adtak.*) ás helytt megdicséri ángyát Laeliát, mint női ritkaságot, mert jól beszéli a latin nyelvet, de koránt sem a ciceróit, hanem a régi írók Plautus és Naevius nyelvét. Utóbbi hely azon- *) Cicero Brut. 58, 211.
35 ban a római müveit- és népnyelv közti különbség szempontjából sokkal érdekesebb, semhogy az idézést meg ne érdemelné. Nostri ininus student literis mond Cicero 1 ) quam Latini; tainen ex istis, quos nostis, urbanis. in quibus minimum est literarum, nemo est, quin literatissimum togatorum omnium, Q. Valerium Soranum, lenitate vocis atque ipso oris pressu et sono facile vincat. Quare cum sit quaedam certa vox omani generis urbisque propria, in qua nihil ofíendi, nihil displicere, nihil animadverti possit, nihil sonare aut olere poregrinum: hanc sequemur; neque solum rusticam asperitatem, sed etiam peregrinam insolentiam fugere discamus. Bcquidem cum audio soerum meam Laeliam (facilius enim mulieres incorruptam antiquitatem conservant, quod multorum sermonis expertes ea tenent semper, quae prima didicerunt), sed eam sic audio, ut Plautum mihi aut Naevium videar audire." Nem oly tisztán s elvitázhatlanúl áll azonban előttünk a tárgy, ha azon kérdés merül fel, hogy hát mikor vették tulajdonképp az újlatin nyelvek, köztük a dácziai román nyelv, a római népnyelvből eredetüket, kezdetüket? tekintetben a vélemények felettébb elágazók. Hagyján a nyugoteuropai latin nyelveket, melyekre nézve a tudósok nézetei három főosztályra, s ezek ismét egy rakás alosztályra válnak szét 2 ); de magát a román nyelvet illetőleg is a román, s még inkább az idegen nyelvbúvárok és történészek nem egyeznek meg. A híres slavista Kopitár sok csűrés-csavarás után végre mégis csak a latin nyelv legidősebb leányának ismeri el román nyelvünket 3 ). tudós kutatásainak fürkészése fonalán első rangú nyelvészünk Cipariu Timót, balázsfalvi kanonok, a romáti nyelv kezdetét Kr. e. 219. évbe helyezi, midőn a rómaiak a thrák félsziget Adria felőli tengerpartjain Aemilius Paulus consul alatt első csatáikat vivták ki 4 ). Ha bebizonyítható volna, hogy a rómaiak maiakkor telepítvónyeket küldöttek mondott helyekre, mely helyeken vagy mely helyek közelében mainap a román nyelvnek egyetlen szójárása, az úgynevezett macedóniai román nyelv él, a dolog csakugyan akképp állana, mert hisz nem is lehetne azt másként képzelni, mint hogy a legionáriusok és telepítvényesek római népnyelve az új tartomány benszülötteinek nyelvétől bizonyos vidéki vagy tartományi színezetet kapott, tehát a mai román nyelvet *) Cicero de oratore, III. 12, 45 Több ily tartalmú helyeket más latin szerzőkből is láss Fuclis-nál Die romanischen Sprachen im Vergleich mit der Latein. J ) Lásd Fuchs i. h. 236. s követk. lap. 5 ) Wiener Jahrbücher der Literat., 46. köt. 86. 1. 4 ) T. Cipariu Principia de limba si scriptura, Blásiu 1866, 8.3. 1.
36 kezdeményezte legyen. Történelmi adatok azonban arról győznek meg, hogy csak a Perseussali háború alkalmából Kr. e. 170-168- ban kiütött s Gontius által vezényelt harmadik illyriai lázadás befejezte után osztatott fel Anicius praetor által s alakíttatott lllyria, mint acedónia, római köztársasági tartománynyá. gész Thráciáról pedig mint római tartományról csak Claudius császár alatt, Kr. e. 41 54, lehet beszélnünk. Ha tehát csupán történelmi azempontból indulunk ki, a dácziai román nyelv nem mondható az ó-római népnyelv legidősebb leányának; mert mint boldogult aiorescu János román nyelvbúvárunk helyesen jegyzi meg, ez esetben nála régiebbek volnának az éjszak - olaszországi olasz szójárások, valamint a spanyol nyelv is. Az Alpokinneni Gallia ugyanis Sennától a ubiconig már rég a rómaiak hatalmába kerülvén, Kr. e. 232-ben 0. Flaminius tribun sürgetése folytán római polgárok közt osztatott fel, mely felosztás a Bojok lázadását vonta ugyan maga után, de ez 222-ben lecsilapíttatván, Cremonába, Piacenzába s tán odenába is római gyarmatok küldettek. Következő évben Istria elfoglalása által egész Gallia togata'' vagyis Éjszak-Olaszország római igába gördült. Továbbá a mi Spanyolországot illeti, az még a második puni háború alatt idősb Scipio Africanus által, Corsica pedig, valamint Sardinia és Sicilia még az első és második puni háború közt kapott római gyarmatokat. indazonáltal valamint az angol Bruce-Whyte') az ó- ós új latin nyelveket illető, főleg nyelvtörténeti feladatok és kérdések megoldása kulcsának nyilvánítja a dácziai román nyelvet, úgy azt Kopitárral is bizton elnevezhetjük a latin (nép-) nyelv legidősebb leányának; de történelmileg csak azon egy indoknál fogva, mert a dácziai román nyelv leghamarább lőn Kómától és a többi római nép nyelvétől tökéletesen elszigetelve, s így maga magára hagyatva és utalva. ég inkább megérdemli azonban a román nyelv a most említett jelzőt nyelvtani szempontból; mivel minden újlatin nyelvek közt ő az, mely a latin nyelv régi typusát legjobban tartotta meg s tűnteti föl mainapiglan. S ezt igyekezendünk a következőkben rövideden bebizonyítani, főleg a latin nyelvek articulusa s névhajlítása vezérfonalán. II. Balnézetek az új latin névlejtés és névelőről; a román articulus hivatása. Az új latin névelőről, vagy névhatározóról 2 ) ama vélemény divatozik, mintha az csak szókötési szükségletet fedezne. vélemény szerént csak arra volna a névelő hívatva, hogy a részletest az általánosból kiválaszsza, kitűntesse, jobban megjelölje, meghatározza; s noha az sokszor igen szembe- 1 ) Bruce-Whyet Histoire des langues romanes, I. r. 204-205, 215 216. 2 ) Névelő, n év hat áro zó rosz magyar fordítása az articulus-nak; használandjuk azonban imitt amott, a hol valamenynyire megfelel nevének s értelmének. (Hát a Brassai-féle névtámasz"? Szerk.)
37 tűnőleg, a névnek esetek utáni változását vagy viszonyát is jelezi, e körülményt nem egy nyelvész semmi figyelemre sem méltatta. A hírneves Diez is ezek sorába tartozik 1 ). Ha kérdjük, hogy mire fektetik véleményüket? rá azt a feleletet kapjuk, hogy a névhatározó már csak azért sem tehet egyszersmind hajlítási szolgálátot is, mert magának a névhatározónak vagy articulusnak is a hajlításra idegen segélyre van szüksége, és mert azon nyelvek is, melyek külön hajlítási terminatióval birnak, ezek mellett még a névhatározót is fölveszik a név elé. Itt bizonyosan a hellen nyelvre gondoltak, amott pedig a nyugati új latin nyelvekre. És ezt nem is lehet a fenn dicsért aioréscu-val egészen eltagadni, miután a nyugoti új latin nyelvekben az aiticulus, ha nem is eredetileg, de jelenleg csakugyan inkább határoz, mintsem hajlít. agának pedig a névelőnek tulajdon hajlítását illetőleg tüzetesebben s helyesebben csak azt mondhatná az ember, hogy azon nyelvekben a névelő kivéve egyes és többes számú terminatióját hajlítatlanul maradván, csak az úgynevezett eset-elöljárókat de, a, da (lat. de, ad) veszi maga elé, s velők a legtöbb esetben egygyó olvad; például a hajdani franczia de le, á le, de les, á les-ből ma du,au, des, aux lett. Különben mind az articulus valódi természetének kipuhatolására, mind pedig a nyelvek fejlődési menetének megfigyelésére nagyon tanulságos a román nyelv mai állapotának egy pontja. mlített nyely ugyanis még csak harmadfél századdal ezelőtti a nevek vádlóesetét szinte átalánosságban p r e előljáró nélkül; csak az articulus segítségével képezte. ostanában ez csak a macedóniai román szójárásban található: a dunán-inneni román nyelvben a tulajdon nevek okvetlen megkívánják a pre vádlóeseti elöljárót, a köznevek pedig felvehetik a mondott esetben a p r e - t, vagy nem is s a szerént a névhatározó vagy elmarad, vagy nem; p. o. laudu copilu-lu vagy laudu pre copilu (dicsérem a gyermeket). it tanúsít ez? i mást tanusítna szerintünk, mint azt, hogy az articulus eredetileg eseti viszonyokat fejez ki, vagy is hajlít; idővel azonban a nyelvszellem őt e czélra elégtelennek ítélvén, más nyomatékosb s önállóbb szócskák után kap, mi által az articulus elevei helyzetébűi és tisztéből sensim sine sensu" kiszoríttatik. gyébként a latin testvérnyelvek is a vádlóesetet egyedül a névelővel jelzik ; kivételt képez csak a pyrenaei fél szigeti új latin, mely a személynevek vádlója elé rendesen még á elöljárót veszi fel, mint például: espera á mi hermano (várja fivéremet). (Folyt, köveik ) Dr Szilasi. *) F. Diez Grammatik der roman. Sprach. III. 17. 1.
38 Prodromus systematis naturalis rcgni vegetabilis sive numeratio contracta ordinum, genoruin, speeierumquo plantarum liue usque cognitarum, juxta methodi naturalis normás digesta editoro et pro parte auctore ALPHONSO D CANDOLL. Pars XVII sistens ultimos Dicotyledonearum ordines, históriám, conelusionem atque indicem totius operis. Parisiis sumptibus G. ASSON XVI Octobris DCCCLXXIII. 493 1. 8r. (térhiány miatt az 1 számból kiszorult. Szerk.) gy több mint félszáz éven folytatott nagy fontosságú irodalmi vállalat ezen kötettel bezáratik, de nem végeztetik, a menynyiben ezen munka, miként czíme mutatja, úgy volt tervezve, hogy földünk öszszes növényeinek jellegeit tartalmazza. ost azonban a kétszikűek öszszes rendjeivel a szerkesztő ALPHONS D CANDOLL a munkát félbeszakítja. ielőtt az utolsó kötet tartalmáról röviden szólnék, előbb a vállalat rövid történetét adom. 1816-ban a híres AUGUSTUS PYUAUS D CANDOLL elhatározta, hogy a természetes rendszerben ír egy munkát, mely földünk öszszes növényfajait volt tartalmazandó, ily módon remélvén az akkor még nem tökéletes természetes rendszer elterjedését inkább elősegíthetni; meg is jelent két kötet Kegni vegetabilis systema naturale" (I. 1818. II. 1821.) czím alatt; de csakhamar belátta a -szerző, hogy ily nagyszerű terv szerint sohasem végezheti be a munkát, és azért elszánta magát inkább előmunkálatokat készíteni a természetes rendszerhez. így vette kezdetét a Prodromus" stb. bben már sokkal rövidebb növényjellegzések használtattak, a synonymia igen rövidre vonatott, úgy bogy a hét első kötet (Ranunculaceae Compositae 1822 1841) legnagyobb részét maga irta, és csak kisebb családok feldolgozását bizta másokra, ő maga 4303 lapot írt a Prodromusba. időn mindinkább öregedett a nagyobb monographiák kidolgozására is keresett és nyert közreműködőket. De ezeket csak fia ALPHONS D CANDOLL értékesíthette, ki atyja halála után folytatta a munkát. Az utóbbi szerkesztése alatt a terv anynyiban megváltozott, hogy a munkatársak a tudomány színvonalán álló teljes monographiákat küldöttek be, és így a vállalat inkább a kezdetben tervezett Systema riaturale-t kö'zelító meg. Daczára annak, hogy ALPHONS D CANDOLL maga is 1387 lapot irt, daczára annak, hogy oly nagyszámú munkatársak segítették a Prodromus kiadását, az mégis igen lassan haladott előre. A munkatársak közül több nem volt a nagy gyűjteményekkel, könyvtárakkal biró fővárosokban, de különben is igen nehéz volt a szükséges könyvek, gyűjtemények öszpontosulása, habár urópa Öszszes tekintélyes gyűjteményei elöljárói szívesen bocsátottak mindent az irók rendelkezésére, és igen sok útazó directe küldé D CANDOLL-nak gyűjteményeit.
39 Érdekes D CANDOLL közleménye, hogy negyven szerző közül öt egy, négy két évig tartotta viszsza a kéziratot a megállapodott határidőn túl, hét pedig a vállalt munkáról végleg lemondott. As végre minden fáradozása daczára a kétszíküeknél is maradt egy kis hézag, a menynyiben az Artocarpeák fajai nincsenek e munkába felvéve, és a nemek is csak névszerint a synonymákkal vannak felszámlálva. A tizenhét kötetes teljes munka 13194 1 / 2 lapot tartalmaz, A. D CANDOLL számítása szerint öszszesen le van irva 214 család 5134 nem és 58975 faj. Véghetetlen érdekes az, hogy ezen kötet a kétszikű növények öszszes családjait javított rendszerben sorolván fel, csak négy családot mutat fel, a melynek helye a rendszerben nincs meghatározva: zek közül a legtekintélyesebb a Podostemaceák családja, virágos növények (25 nem 105 fajjal), a melyek közül többen igen hasonlítanak a máj mohok ós a zuzmókhoz; a monographus ezeket a törzsfejlődéstan (Phylogenia) szempontjából a legidősebb vagy fejlődéstanilag legalantabb álló kétszíküeknek tartja. A másik három család Lennoaceae (3 nem 4 fajjal), Cytinaceae, a melyekhez a család monographusa I. D. PIOOKR a afflesiákat is sorozza (7 nem 23 fajjal) ós Balanophoreae (14 nem 38 fajjal öszszes fajai élődiek (parasitae). A nógy családon kivül még fel vannak véve ezen utolsó kötetbe többek közül, a kancsóalakú levelű Nepenthesfélék, a nálunk is egyes fajok által képviselt szilfa (Ulmaceae) ós eperfafélók (oreae). int rendesen ilynemű vállalatoknál, itt is függelékképpen a kihagyott nemek abc sorrendben említtetnek fel, azon kívül még igen érdekes történeti áttekintés, statistikai táblázatok stb. zárják a munkát magát, D CANDOLL rendesen minden kötethez alphabeticus névlajstromot is csatolt, mely az illető kötetben felemlített nemeket felsorolta, ezen kötetnél a rendes szokástól elállott, hanem e kis hiányt anynyiban igen helyesen pótolta, hogy az öszszes tizenhét kötetben felsorolt nemek..index'-ét nyújtja. A tudomány mai iránya alig kedvez ilyforma vállalatok kivitelének, ós azért a két D CANDOLL nevét a munka használatáriái még igen sokáig fogja hálásan említni a botanicus közönség, z.-t. Jegyzéke az erdélyi muzeum-gyiijteményei számára 1874 Januárius havában beérkezett tárgyaknak. 1. Könyvek: A londoni Royal Societytől, nyomtatványaiból 1. kötet és 8 füzet. A porosz kir. tudom, akadémiától. Corpus Inscriptionum Latinarum. Tom. VII. Berlin. 1873. A belga kir. tud. akadémiától nyomtatv. 8 köt. A bécsi cs. kir. tud. akadémiától nyomtatv. 11. köt. és 2. füzet. A brandenburgi Botanischer Vereintől, Verhandlungen XIV. Band. Berlin. 1872. A christianiai kir. egyetemtől nyomtatvány 4. köt. A s.-pataki reí.
40 főisk. nyomdájától, Bokor József a középiskola eszménye. S.-Patak 1874. Aigner Lajos kiadótól, Báttaszéki Lajos. A magyar általános magánjogi törvénykönyv tervezete. I. rész. Budapest 1874. Bántó Sámueltől, Garas Physis és Carus Psyche. Stuttgart. 1851. 2. köt. Az erd. volt főkormányszéki levéltár igazgatóságától, 3085 köt. és füzet könyv. II. R égiségek és érmek: Gegő Józseftől 1 kőfejsze Galtról, 1 ez. gyürü, 5. ez. 28 réz, 1 ón pénz. Kecskeméti Sámuel főmérnöktől 11, drb. bronszkori töredék.-13ogátról. Klir Jánostól 1. kőmozsár. Vásárlás, 3 ez. 1 réz pénz. A kolozsvári jogtörténelmi kir. államvizsgálati bizottság elnökségétől, e bizottság pecsétje. III. Természeti tárgyak: Janka Gézától egy növény küldemény. A személyzet saját gyűjtéséből: 1. Seiurus vulgáris, ókus 9-1- ustela vulgáris, enyét, <3*. Alcedo ispida, Segér, cf. 1. Cinclus aquaticus, Vízirigó, cf. 1- Corvus cornix, Hamvas varjú cf mellcsontja. 1. Fringilla cannabina. Kenderike cf mellcsontja. 1. Picus minor. Kis harkály cf. 1. Certhia familiaris. Fakúsz 9- ~ 1- Oygnus olor. Hattyú, cf- 1. Lacerta agilis. Gyik, kétfarku, Fábry Józseftől. 2. Petromyzon Planeri. Ingolna. 2. Amocoetes branchiális (A P. Planeri álczája). 1. Cyprinus carpio. Potyka. 1. Tinca chrysitis. (Jzigány hal. 1. Cyprinus carassius. Kárász. 2. Cobitis elongata. Vágó hal. 1. Cotus gobio. Béka hal. 2. Aspro vulgáris. ópa hal. 2. Fürész hal. 1. Barbus Petenyii. árna. 2 db. eghatározatlan hal. 2. db. meghatározatlan hal. 2. Cobitis taenia. Csik. 1. Astacus fluviatilis. Folyói rák. mlékeztetés: Az erdélyi muzeum-egylet 1872 Augustus 29-én tartott rendes közgyűlésén a következő pályakérdést hirdette ki: írassék meg az erdélyi Fauna valamelyik családjának teljes monographiája az eddig tett legújabb kutatások eredményeinek felhasználásával, a tudomány jelen állásának megfelelően." A pályadíj 100 oszt. ft. pengő érezpénzfoen. A pályamunkák idegen kézzel tisztán lemásolva és a szerző nevét rejtő jeligés levélke kíséretében 1874 Julius 31-ig bérmen-. tesen béküldendők az egyleti titkárhoz (Finály Henrik egyet. tanár) A díjnyertes pályamunka a szerző tulajdona marad, ha azonban hajlandó volna azt az erdélyi muzeum-egylet évkönyven ben kiadatni, az ívenként 25 ftot tevő szabályszerű tiszteletdíjban részesül, feltéve, hogy a mű terjedelme nem haladná tul az évkönyv keretét. Szerk. Posta. H. K. Doboka. A szétküldési díj kétszer érkezvén bé, 20 krról rendelkezhetik. Z... K. Budapest. A szétküldési díj egész évre 20 kr, e szerint méltóztassék a 80 kr. feleslegről rendelkezni. Jelen számhoz 1 negyedivnyi melléklet. Ny.SteinJ.m. kir. egyet. nyomd. a ref. coll. bet. Kolozsvárt.
elléklet az rd. uzeum 2-ik számához, Az erd. muzeum-egylet 1874. árczius 12-kén tartandó évi rendes közgyűlésének Tárgysorozata: 1. lnöki megnyitó beszéd. 2. Titkári jelentés az igazgató választmány 1873. évi működéséről. 3. Pénztárnok jelentése a pénztár állásáról és a választmányilag megvizsgált pénztári számadás előterjesztése. 4. Könyvtárnoki jelentés a könyvtár gyarapodásáról és állapotáról. 5. Jelentések a természeti tárak állapotáról. 6. Jelentés a régiség- és éremtár gyarapodásáról és állapotáról. 7. A múlt évi közgyűlésből kiküldött ellenőrködő bizottságok jelentései és új ilyen bizottságok kiküldése. 8. gyesek indítványai. 9. Az 1874-iki költségvetés megállapítása. 10. A választmány kiegészítése a rendszeresen kilépő 4 tag helyébe új tagok választásával '*). 11. Jegyzőkönyv hitelesítő bizottság kinevezése. 12. A választás eredménye kihirdetése. 13. Tudományos felolvasás. Az egyesek indítványaira nézve figyelemben tartandó, hogy a közgyűlésen önálló indítványok csak úgy jöhetnek érdemleges tárgyalás alá, ha a közgyűlés előtt még oly jókor voltak az elnökségnél bejelentve, hogy előleges választmányi tárgyaláson átmehettek. A közgyűlés helyisége a városi képviselő közgyűlés terme, kezdete reggel 10 órakor. A tudományos felolvasás ugyan e teremben d. u. 5 órakor lesz. Olvasni fog Ladányi Gedeon k. egyet, tanár: Észrevételeket Krainer Die ursprüngliche Staatsverfassung Ungarns, seit der Gründung des Iiönigthuins, bis zum Jahr 1382" czímű művére. A gyűlés és felolvasás nyilvános. *) A választmányból kilépő legrégibb négy tag Dr. P i s c h e r Lajos, Kovácsi Antal, osol Antal és Szász Domokos.
Kimutatása az erdélyi muzeum-egylet pénztára bevételeinek és kiadásainak 1873 Januarius l-jétől December 31 ig. I. Főpénztár A. Közhitelpapir: Bevétel: Áthozatal 1872-ről 300 ft. IH é. egys. államkötvény 300 ft 500 magy. földhitelint. záloglev. 500 83070 földteherment. kötelezvény 87223 50 88023 ft 50 1873 év folytában jött bó 27050 ft. n. é. földteherment. kötelezv. 28402., 50 Bevételek öszszege Kiadás e rovaton nem fordult elő. B. Kiadott kölcsönről szóló kötelezvény. Bevétel: Áthozatal 1872-ről 98100 ft 37 kr. G.. tartozása és Berde alap. 174 86 Uj elhelyezmény után 1873-ban 3504 89,, Kiadás: Bevételek 6 viszszaflzetett kölcsönért öszszege Állomány 1873 December 31-ón C. Alapítványi magánkötelezvény: Bevétel: Áthozatal 1872-ró'l Kiadás: 3 béfizetett alapítványért Állomány 1873 December 31-kén D. Készpénz: Bevétel: Áthozatal 1872-ró'l 92 10 Béfizetett 2 alapítvány 310,, Viszszaflzetett elhelyezmény 2000 Kiadott kölcsönök kamatjai 5697 29 Béfizetetlon alapítv. 410 80 Értékpapír, kam.-szelvényeiből 4686 94 Részvényillotékek 275.. 25 Állam illetménye 4 részletben 5000 egtérített házbér 1300,, Viszszaflzetett előleg 120 Foles könzvek eladásából 35,, 46 Bevételek öszszege Kiadás: Tőke elhelyezmény 3504 89 1872-beli tartozás kifizetésére : 316 96 Igazgatás és kezelés 288 66 Beruházás 965 18 Term. tára gyarapítására 296 91 Könyvtár 2392., 21 Régiség és éremtár,, 709 20 116426 101780., lo 30300 " 71480 12 23239 51 400 22839 51 19927 84 Átvitel 8474. 04 19927 84
áthozatal 8474 ft 01 19927 ft 84 Nyomtatványokra 845 30 Rendszeres fizetések 8753 Útaztatás 605 22 Rendkívüliek 1013 33 II. Alaptőke Kiadások öszszege 19691 86 1874-re átvitt pénztármaradék 235 98 állása: Közhitelpapir 116426 ft kr. Kiadott kölcsönről szóló kötelezvény 71300 37 Alapítványi magánkötelezvény 22839 51 G.. ideiglenes elhelyezmény 95 Berde alapítvány tőkésített kamatja 84 75 gyütt 210745ft63 kr. bből nem kamatoz: Kétes és veszendő alapítvány 8519 ft 51 G.. elhelyezménye 95 Berde alapítvány kamatja s tőkéje 189 75 gyütt 8804 26 Valósággal kamatozó tőke öszszege.... 201941 37 III. Arany-alap. 1872-ről jött át: lhelyozményekről szóló kötelezvényben 750++ Készletben 29++ 1873-ban jött bó kamat.... 48++ Bévárandó kamat 6++ Öszszes állomány.. 833++ IV. Természethistóriai díjalap. Változatlan tökéje 1000 ft n. é. magy. földhitelint. záloglevél 1000 ft Rendelkezésre álló vagyon Áthozatal 1872-ről 334 ft 10 kr. 1873-ban gyűlt kamat 74 80 gyütt 408 90 a mely öszszeg el van helyeztetve a kisegítő pénztárban. Az igazgató választmány Indítványa. inthogy a folyó 1874-ik évben az egyleti könyvtár számára az egyetem épületében nyert új helyiség felszerelése, ós magának a könyvtárnak az átköltöztetése és újból rendezése a rendes költekezéseken kívül nagyon tetemes rendkívüli kiadást fog okozni, a költségvetésben pedig látható, hogy a lehető legnagyobb takarékosság mellett sem képes az évi rendes jövedelem e rendkívüli költséget egyszerre fedezni; hatalmazza fel a közgyűlés az igazgató választmányt, hogy az említett ozélra az alap-tőkéből a lelic tő legrövidebb idő alatt eszközlendő viszszatérités kötelezettségével 6000 forintig terjedhető öszszeget vehessen kölcsön, és tehessen folyóvá.
Költségvetés 1874-re A.) Remélhető bevételek: Pénztármaradék 1873-ról 235 frt 88 kr 300 ft n. é. egys. államkötvény kamatja... 12 60 500 ft magy. földhitelint. záloglevél kamatja 27 50 71.300 ft elhelyezmény kamatja 4338 115626oft. n. é. úrb. papir kamatja 7% levonással 5376 60 14320 ft. alapítványi magánkötvény kamatja. 716 Bevárandó kamat 1873-ról. 792 70 64 részvényilleték. - 320,. gyetemi járulék 5000 B) Kiadások: Bevételek öszszege: 16819 28 1.) Rendszeresítettek: Kő nyytárnok fizetése 1200 Régiség és éremtárnok fizetése... 600 Titkár fizetése 600 Pénztárnok fizetése 720 Ásványtári őrsegéd fizetése... 800 személyes pótléka 400 Allattári őrsegéd fizetése 600 Könyvtári segéd fizetése 600 zek lakbér illetményei...,. 1480 írnok fizetése 300 Szolga fizetése 360 ruhapénze...... 50 Rendsz. fizetések öszszege: 7710 ft 2.) Á t a 1 á n y o k. Igazgatás és kezelés 200 Béruházás. 600 Könyvtár gyarapítása 2000 Természeti tárak gyarapítása... 8C0 Régiség és éremtár 600 Kiadványok és nyomtatványok... 1500 Útazás 400 Rendkívüliek.... _.. 500 Átalányok öszszege: 6600 Kiadások öszszege 14310,, aradék 2509 28