P a n n o n E g y e t e m Tanári mesterképzési szak Informatika tanári szakképzettségi terület A legfontosabb tipográfiai ismeretek informatikát tanítók számára Somogyiné Csécsi Éva Témavezető: dr. Tímár Lajos Veszprém 2010.
TARTALOM Tartalom... 2 Bevezetés... 3 Tipográfiai alapok... 5 1. A betűk... 6 1.1. Betűk rendszerezése, a betűtípusok... 6 1.2. Betűfajták (betűcsaládok)... 9 1.3. Betűméret (betűfokozatok)... 10 2. Az oldalak felépítése... 11 2.1. Az oldal alakja, mérete... 11 2.2. Címek, címrendszerek... 12 2.3. Üres helyek a szövegben térközök, sortávolság, szóközök... 13 2.4. Hasábok... 14 2.5. Kép és szöveg viszonya... 15 3. Dokumentumok esztétikuma... 16 3.1. Szimmetria és aszimmetria... 16 3.2. Világos és sötét felületek viszonya... 17 3.3. Az oldalak dinamikája... 19 4. Általános és sajátos tipográfiai elvek alkalmazása konkrét dokumentumok szerkesztésénél... 20 4.1. Iskolaújság... 20 4.2. A könyv... 24 5. A tipográfia feladatsort gyakoroltató programok... 26 Irodalomjegyzék... 28 Függelék... 29 2
BEVEZETÉS A személyi számítógépek elterjedésével egyre több lehetőség van arra, hogy nyomdai minőségű kiadványokat lehessen készíteni a legalapvetőbb szerkesztői, nyomdászati ismeretek nélkül. A házilag készült művek, időszaki kiadványok, meghívók, plakátok stb. sokszor minden harmónia, szépség, ízlés híján vannak. A hozzáértő szem elborzadva nézi a legtöbbször túldíszített grafikájú, a legkülönbözőbb betűtípusoktól hemzsegő, a margószabályokat nem ismerő, tagolatlan vagy éppen széteső szövegű, áttekinthetetlen dokumentumokat. A technikai eszközök tehát rendelkezésre állnak, de legtöbbször hiányzik az a mesterségbeli tudás, ami az igazán szép, esztétikus kiadványszerkesztés alapja. Fontosnak tartjuk ezért, hogy az általános és középiskolai informatika tantárgyon belül oktatott szövegszerkesztési ismeretek átadása a legalapvetőbb tipográfiai tudnivalókra, szabályokra épüljön, így minden középiskolát végzett ember találkozzon a kiadványszerkesztés, szöveggondozás legalapvetőbb szabályaival, hogy senki ne kerüljön ki úgy a magyar oktatási rendszerből, hogy nem tanították meg neki, hány és milyen típusú betűket használhat egy szövegen belül, hogy mekkora margókat alkalmazzon, hogy hogyan helyezzen el képeket, grafikai elemeket egy szövegben stb., ha saját készítésű kiadványt tervez. A könyvészet-nyomdászat immár több száz éves múltra tekint vissza. Ez alatt az idő alatt kialakult egy olyan művészeti ág, a tipográfia talán nem túlzás művészetnek tekinteni, amely kipárolta azokat az alapvető ismereteket, amelyek alkalmazása nem kerülhető meg a mai kiadványok tervezésénél sem. Nem minden tipográfus van azonban ezen a véleményen. A műszaki szerkesztők, könyvtervezők, tipográfusok véleménye gyökeresen eltér egymástól a tipográfiai szabályokat illetően. Haiman György élete vége felé így vélekedett:»tipográfiai szabályokat ne várjon tőlem, az ilyeneket nem kedvelem, és ma már nem is tanítom. A tipográfusnövendékeknek alkotási módszereket, látásmódot, szemléletet kell átadni. Rájuk kell bízni, hogy rutinfeladatokhoz, de csakis ehhez, maguknak alakítsanak ki szabályokat. A központi szabályok csak a gondolkodás elsorvadásához, az élet sokrétűségének tagadásához vezetnek.«mások úgy vélekednek, hogy a modern kornak is meg kellene teremtenie a maga»lipcsei szabályait«. 1 Gyurgyák János egész könyvével a szabályok alkalmazása mellett foglal állást, s így fogalmazza meg az általa idézett Haimannal 1 Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 293. p. 3
szembeni egyértelmű ellenvéleményét. Mi is úgy gondoljuk, az, hogy néhány alapvető igazodási pontot megfogalmazunk a tipográfiában, még nem sorvasztja el a gondolkodást, és a grafikai elemek hatalmas tárháza teret enged az alkotó kreativitásának. A tipográfia elméletét tárgyaljuk dolgozatunkban, amelyet oktatási segédletnek szánunk főleg középiskolai szövegszerkesztés tanításához. Sor kerül a tipográfia eszközkészletének ismertetésére, például a betűtípusok bemutatásra, a legalapvetőbb tipográfiai szabályok vázolására. Nem gondoljuk, hogy a dolgozat teljes tartalmát be kellene építeni a tananyagba, legfeljebb egyes részeit említenénk meg órán (pl. betűtípusok, betűkeverés, margók, kép a szövegben ), de a pedagógus által készített órai feladatok, mintadokumentumok készítésében feltétlenül segíti a tanár munkáját, hiszen elvárható, hogy ezek megfeleljenek a tipográfiai elvárásoknak. Segíthet abban is, hogy a benne található szempontok alapján az iskola saját kiadványainak elkészítése során betartsuk a legalapvetőbb kiadványszerkesztési szabályokat, és szép, esztétikus, formai szempontból kifogástalan dokumentumokat hozzunk létre. A dolgozat mellékleteként készítettünk egy feladatsort a témában. A 10 kérdésből álló több válaszlehetőséget tartalmazó kérdéssor az egyik legfontosabb tipográfiai elemmel, a betűvel kapcsolatos ismereteket gyakoroltatja. A kérdéssort kétféle módon is előállítottuk, egyik változata egy szerkesztőprogrammal készült, amely HTML formátumban legenerálja a feladatsort. Ennél a megoldásnál minden egyes feladatot azonnal ellenőrizni lehet. A másik változatot C# programnyelven írtuk. A programokról az utolsó fejezetben lesz részletesebben szó. 4
TIPOGRÁFIAI ALAPOK A tipográfia feladata a nyomtatásban megjelenő művek olyan esztétikai és technikai megtervezése, amely összhatásával, a szöveg, a kép és más grafikai elemek megfelelő elhelyezésével hozzájárul a szellemi termék tartalmának minél könnyebb megértéséhez, valamint segíti a mondanivaló átélését, biztosítja az olvashatóságot, az áttekinthetőséget, és esztétikai élményt nyújt. Az oldalakon át egyre csak hullámzó szövegtengerbe bele lehet fulladni. Legyen bármily változatos a szóhasználat, rejtőzzék mögötte akármekkora szenzáció, az olvasó szeme hamar belefárad a monotóniába, s az üzenet helyett a homály költözik a fejébe. Ezért kell minden kiadványt részekre tördelni, olvasható egységekre tagolni. Hogy ne csak logikai struktúrával találkozzunk, hanem a szöveg az általunk kívánt helyeken foglyul ejthesse, s akár önhatalmúlag, észrevétlenül vezethesse az olvasó szemét, ahhoz művészi szintű tervezői, tipográfiai ismeretek és intuíciók kellenek. 2 Ha rátekintünk egy kiadványra, az első benyomás éppen a tipográfus munkája nyomán alakul ki még mielőtt beleolvasnánk, és megismernénk tartalmát. Igényes nyomdai termék készítésekor tehát nagy gondot kell fordítani az esztétikai megjelenésre különösen abban az esetben, ha a nyomtatvány figyelemfelkeltő, invitáló, reklámozási stb. céllal készül, de egy könyv kelendőségét is befolyásolhatja a címlap, borító illetve a belső lapok esztétikuma. Az oldal alakja és mérete, a margók elhelyezkedése, az alkalmazott betűk típusa, mérete, az ábrák, képek elhelyezése és mindezen formai elemek alkalmazkodása a tartalomhoz nagyon fontos abból a szempontból, hogy a benyomások kedvezőek legyenek. A tipográfiai tervezéshez a tipográfiai szabályok alapos ismerete nélkülözhetetlen, ezért nemcsak ismeretére, hanem szigorú betartására is szükség van. A tervező, ha munkája során szorult helyzetbe kerül, rendszerint a tipográfiai szabályokat áldozza fel először, pedig kár a kompozícióra fordított minden erőfeszítésért, ha tipográfiai hiba marad a lapban. 3 A következő oldalakon sorra vesszük a legfontosabb tipográfiai elemeket. 2 Kolossa Tamás Szilágyi Tamás: Nyomda az íróasztalon, avagy DTP-ről mindenkinek. Mercurius Kiadó, Budapest, 1990. 19. p. 3 Radics Vilmos Ritter Aladár: Laptervezés Tipográfia. Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Budapest, 1976. 238. p. 5
1. A betűk A tipográfiai tervezés legfontosabb alkotóeleme a betű. Bár a különböző történelmi koroknak mindig megvoltak a sajátos betűtípusaik, a legfontosabb kritérium a betűk megalkotásakor mindig a jó olvashatóság volt. Milyen betűk szükségesek ahhoz, hogy a szöveg könnyen olvasható legyen? Olvashatóságra vonatkozó alapelvek: az egy típuson belüli betűk hasonlítsanak egymáshoz, hogy egységes szókép alakuljon ki, az egy típuson belüli betűk különbözzenek annyira azért egymástól, hogy a kialakult szóképek jellegzetesek legyenek (olvasáskor nem betűnként olvassuk a szöveget, hanem az első pár betű elolvasása után a szavak jellegzetes alakja alapján értelmezzük azokat), a betűk jól megválasztott távolsága a betűképpel együtt biztosítsa a sorok ritmusát, folyamatos szöveg olvashatóbb, ha kisbetűket használunk, mert a betűszárak és ékezetek váltakozása változatos szóképeket alakít ki, ami biztosítja a jellegzetes szóképet, jól olvasható a vékony és vastag vonalak váltakozásából álló dinamikus és harmonikus betűsor, a sortávolság emelésével is fokozható az olvashatóság. 1.1. Betűk rendszerezése, a betűtípusok Betűtípusnak nevezzük az azonos tipográfiai elv alapján készített, azonos formajegyekkel rendelkező, általában a betűtípus alkotójának nevét viselő betűsort és a hozzá tartozó írásjeleket. 4 A nyomdászat megjelenése óta számos betűtípust alkottak, ezeket jellegzetes tulajdonságaik alapján csoportokba sorolhatjuk. 4 Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 294. p. 6
Vastagított (blackletter) típusok a) Óangol. Utánozzák a korabeli kézírásos szövegeket. Történetileg a legrégibb betűtípusok közé tartoznak, a nyomtatás kezdetekor voltak használatosak. b) A Schwabacher betűképeket a Német-római Császárságban használták a 15-16. században. c) A Fraktur betűképeket alkalmazták a legszélesebb körben, a 15. század végétől egészen a II. világháború végéig volt használatban Németországban. Talpas betűtípusok a) Reneszánsz típusok Változatos vonalvezetésű betűk, amelyek követik a lúdtollal való írás hagyományait. Az íróeszköz sajátossága, hogy a vonalak indításakor és befejezésekor talp alakul ki, amelyet a nyomdai betűformák megőriztek. Jellemzi továbbá ezt a betűtípust, hogy a kerek betűk tengelye nem függőleges, a talpak, a kezdő- és záróvonalkák gömbölyítettek. Igen szép és jól olvasható betűtípusoknak tekinthetők, hosszabb nyomtatott szövegeknél kiválóan alkalmazhatók. Például: Garamond, Palatino. b) Barokk Jellemzőjük, hogy a betűk vonalvastagságában nagyobb különbség van, a kerek betűk tengelye majdnem függőleges, a talpak kevésbé gömbölyítettek. Például: Baskerville, Georgia, Tótfalusi. c) Klasszicista Ezek a klasszikus stíluskorszakban keletkezett típusok már nem követik a kézírás hagyományait, rajzolatuk kialakításánál inkább a rézmetszés és rézkarc technikája a domináns. Jellegzetességeik a kisbetűk vízszintes kapcsolódása, a lekerekítések függőleges ten- 7 1. ábra Tótfalusi Kis Miklós betűi
gelye, a vonalvastagságok jelentős különbsége, a betűtalpak vékony vonalú, derékszögben elhelyezett rajzolata. Például: Bodoni, Century Schoolbook. d) Modern (talpas lineáris antikvák) Egyenlő vastagságú betűvonalak és tömbhöz hasonló vastag betűtalpak jellemzik, a kerek betűk tengelye függőleges. Például: Clarendon, Rockwell. Talp nélküli lineáris antikvák (groteszk) Jellemzően azok a modern betűtípusok tartoznak ide, amelyek igyekeznek megőrizni a hagyományos betűformákat az egyéni kialakítás mellett. Legfontosabb vonásuk a talp nélküli forma és az optikailag egyenlő vonalvastagság. Például: Helvetica, Univers, Gill. Írott betűk Kézírást utánzó betűk, jellemző rájuk a lendületes vonalvezetés, a betűkapcsolódás, dinamikusan érvényesülő kifejezésmód, a hagyományos nyomdászatban előírt szigorú formák hiánya. Például: Mistral, French Script. Dísz- és reklámbetűk Összefüggő szövegként nehezen olvasható, sajátos kialakítású betűtípusok tartoznak ide, jellemző rájuk a szokásostól eltérő formai kialakítás. Például: Castellar, Curlz MT, Zap. A betűtípus kiválasztásánál nagyon sokféle szempontot figyelembe kell venni: a kiadvány tartalma, formája, a technikai feltételek (papír minősége, sokszorosítás technikája), az oldalak és a betűtípus egységes optikai és esztétikai hatása, milyen olvasóréteg számára készül a kiadvány, van-e benne rajz, díszítés, illusztráció. Fontos betűkeverési szabály, hogy egy nyomtatványon belül lehetőleg egy, legfeljebb két betűtípust alkalmazzunk. Ha két betűtípust használunk, akkor azok jelentősen különbözzenek egymástól, tehát például a talpas betű mellett talp nélkülivel dolgozzunk, a reneszánsz típust keverhetjük modern lineáris antikvával stb. 8
1.2. Betűfajták (betűcsaládok) Betűfajtáknak nevezzük az azonos betűtípusba tartozó betűk különböző változatait. Alakjuk szerint lehetnek: antikva (álló) kurzív (dőlt) kurrens (kisbetű) verzál (NAGYBETŰ) kiskapitális (KISBETŰK HELYETT KISBETŰ MÉRETŰ NAGYBETŰKET ALKALMA- ZUNK) Vastagság szerint beszélhetünk normál, félkövér és kövér betűről. Szélességük szerint megkülönböztetünk keskeny, normál, széles és nagyon széles betűfajtákat. Hosszabb folyamatos szövegekben rendszerint a normál antikva betű kurrens változatát használjuk szövegbetűként. Olvasáskor ugyanis nem egyenletesen betűről betűre halad a szem a soron végig, hanem ugrásszerűen. Tudatunkban képileg rögzültek a jól ismert szavak, így elég elolvasni annak első pár betűjét a megértéshez, és már át is ugrik a szem a következő szóra. Az olvasást így azok a szedések segítik, amelyeknél a szavak karaktere kihangsúlyozódik. Erre a változatos vonalvezetésű, le- és felfutó vonalakból álló, dinamikus képet adó kisbetűs változatok a legalkalmasabbak. Címlapoknál, címek esetén, folyóiratoknál, prospektusoknál stb. rövid szövegrészek esetén figyelemfelkeltés céljából használhatunk verzál, dőlt, kövér és egyéb betűfajtákat. A nagybetűkkel való szedés nyomdatechnikailag sok nehézséggel jár és nem mindig szerencsés az alkalmazása. Verzális betűkből kiegyengetés (egalizálás 5 ) nélkül még kis fokozatban sem szedhetünk címet. A három vagy több verzál sor egymás után való elolvasása fárasztó, ezt inkább címlapoknál és reprezentatív jellegű nyomtatványoknál (díszoklevelek stb.) alkalmazzuk, akkor is nagyobb fokozatot használva. 6 A dőlt betűket szöveg közötti kiemeléseknél használjuk a leggyakrabban, de címek és alcímek is szedhetők belőle megfelelő betűfokozatban. 5 Csupa nagybetűs írás esetén az egymás mellé kerülő betűk közötti űr egyenetlensége miatt a szövegkép szétesővé válhat. Ilyen esetekben növelni vagy csökkenteni kell a betűk közötti hézagot. A vizuálisan megfelelő betűköz kialakítását nevezzük egalizálásnak. 6 Szabó László: Tipográfiai kalauz. Alexandra Kiadó, Pécs, n. a. 28. p. 9
Nagyon vékony betűket rossz olvashatóságuk miatt ritkán alkalmazzunk. Kiemelésre, címfokozatoknál a félkövér és kövér betűk használata a jellemző. A kiskapitális betűket speciális kiemelésekre alkalmazunk, például hivatkozásoknál a szerző nevét szedhetjük belőle. 1.3. Betűméret (betűfokozatok) A betűméret meghatározásának alapja a Didot-féle mértékrendszer. A betűk méretét tipográfiai pontban adjuk meg, amelyet a francia F. Didot és a német H. Berthold dolgozott ki. 1 tipográfiai pont a méter 2660-ad része, azaz 0,376 mm. A betűk méretét a pontok többszörösében adják meg. A leggyakrabban használt betűfokozatok a nyomdászati zsargonban önálló elnevezést kaptak pl. cicero, kolonel, borgisz, garmond stb. 1. táblázat Leggyakoribb betűméretek g G g G g G g G g G g G g G g G g G g G 7 p 8 p 9 p 10 p 12 p 18 p 20 p 24 p 30 p 36 p A hosszabb olvasásra szánt szöveget általában a 8 és 12 p közötti méretű betűkkel készítik, az ennél nagyobb betűfokozatokból csak a címeket szedjük. Szöveg és címének betűje között célszerű a legalább 4 pontos különbség alkalmazása, mert a feltűnőbb méretbeli eltérés jobban felkelti az olvasó figyelmét. A kiválasztott betűtípus feleljen meg a dokumentum jellegének, fejezze ki annak tartalmát ( komoly témáról szóló szöveget reneszánsz, barokk, klasszicista betűtípusokkal érdemes szedni, míg a rövid, vidám téma megengedi groteszk vagy akár reklámbetűk alkalmazását). Ezenkívül figyelmet kell fordítani az esztétikai szempontokra is. Az alkalmazott kiemelések (félkövér, kövér, dőlt betűfajták, nagyobb betűméret stb.) ne legyenek zavaróak, a nagyobb fokozatú címbetűk használatánál nagy szerepe van a helyes arányérzéknek (lásd később). A dőlt illetve kövér betűk alkalmazásával változatos tipográfiai képet kaphatunk. Az aláhúzással vagy keretezéssel való kiemelést óvatosan alkalmazzuk, mert egyrészt unottá, modorossá válhat a munka, másrészt az aláhúzás elta- 10
karja a kisbetűk alsó szárát, illetve lefelé tereli a szemet. Ezek mindegyike zavarja az olvasást. Kiemelésre lehetőleg ne használjuk a ritkítást sem, mert a figyelem felhívása helyett csak zavaró foltot okozunk a szövegben. Gyurgyák János még további tanácsokkal lát el a kiemeléseket illetően: Kiemelésre lehetőleg ne használjunk kövér betűfajtát, ugyancsak kerüljük a ritkítást. Bátran éljünk viszont a kurziválással. Kurzív szövegben lehetőleg antikva kiemelést alkalmazzunk. 7 2. Az oldalak felépítése 2.1. Az oldal alakja, mérete Az oldalak méretét szabványosították, a két legelterjedtebb sorozat az A és a B jelű. A kiinduló ívet A/0 (849x1189 mm) illetve B/0-val (1000x1414 mm)jelölik. Az összes többi méret az előző méretű lap felezésével keletkezik. Az oldalméret kiválasztását a dokumentum felhasználása határozza meg. Reklámanyagok, prospektusok, újságok esetén az A/4-es vagy nagyobb méret, könyveknél a kisebb lapméret használható, leggyakoribb az A/5 és a B/5-ös formátum. A lap tájolása lehet fekvő vagy álló. A könnyebb kezelhetőség miatt általában álló oldalakat használunk, mert fekvő lapok esetén nyitott állapotban nagyon széles lesz a kiadvány, ami megnehezíti a kezelést. Esztétikai szempontból fontos az is, hogy mekkora margókat alkalmazunk. A margóméretek meghatározásánál az aranymetszés szabályát célszerű figyelembe venni. 8 Ennek megfelelően a következő margóarányok alkalmazása felel meg az optikailag és esztétikailag is arányos szedéstükörnek 9. 7 Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 304. p. 8 Az aranymetszés törvénye: Ha egy szakaszt két egyenlőtlen részre osztunk úgy, hogy a kisebbik szakasz úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik az egész szakaszhoz. 9 A könyv szedéstükre az a felület, amelyet a könyv lapjának síkjából a szöveg és a kép elfoglal. A szedéstükörnek nem része az oldalszám, de része a fejléc és a lábléc. 11
3 3 4 2 2 4 6 6 1. ábra Margóarányok az aranymetszés szabályai szerint Ettől az általános szabálytól természetesen el lehet térni, ha például állandó grafikai elemeket alkalmazunk a könyv sajátos stílusának kialakítása érdekében, de azt szem előtt kell tartanunk, hogy ne legyen tőle szembeszökően aránytalan a szedéstükör. Figyelembe kell vennünk, hogy függőlegesen az oldal optikai közepe feljebb van, mint a pontosan kimért közép, ezért az alsó margóknak mindig nagyobbnak kell lenni, mint a felsőknek. Az oldalmargóknál pedig egyrészt a kötésmargót kell figyelembe venni, másrészt azt, hogy ha a könyvet kinyitjuk, nem egy oldalt látunk, hanem kettőt, azaz a margókat tekintve szedéstükröt szerkesztünk és nem egy-egy oldalt. 2.2. Címek, címrendszerek A címek-alcímek egy kiadványon belül hierarchikus rendszert alkotnak, amelynek funkciója a szöveg tagolása, a szövegben való eligazodás segítése. A címek egymáshoz való viszonyának ki kell fejeznie a fejezetek alá- vagy fölérendeltségét. A címek hierarchiáját elsősorban a betűfokozatok helyes megválasztásával érhetjük el, illetve a címnek a sorok közti és soron belüli igazításával. Ha ugyanabból a betűtípusból választjuk a kiadvány címeit, amelyből a szöveget szedjük, akkor a különböző nagyságú és erősségű változatokat használhatjuk kiemelésre, de alkalmazhatunk a főszövegtől eltérő betűcsaládból való betűket is. Mindkét esetben fontos szabály, hogy minél eltérőbb a betűtípus illetve a betűméret, annál jobb hatást érünk el. Abban az esetben, ha a címek hierarchiáját az eltérő 12
betűfokozatok használatával fejezzük ki, a betűk méretének helyes megválasztásában jó kiindulópont az aranymetszés szabálya. E szerint például ha 21 p a főcím, akkor 13 p lehet a második címfokozat. Többsoros címek esetén figyelmet kell fordítani a címszöveg értelemszerű tördelésére. Kétsoros címeknél viszonylag egyszerű a helyzet, de háromsoros címeknél célszerű alkalmazni az un. lipcsei soresési szabályt, amelyet főként könyvcímek tördelésénél alkalmaznak. E szerint a következő ábrán látható megoldások a legmegfelelőbbek: 2. ábra Többsoros címek a lipcsei soresési szabály szerint Ha a négy alapforma valamelyikéhez újabb sor járul, akkor minden további sor az előtte lévő két sorral a négy alapforma valamelyikét alkossa. 2.3. Üres helyek a szövegben térközök, sortávolság, szóközök A sortávolságot a betűtípus és a betűfokozat határozza meg, rendszerint az alkalmazott betűméret 110 %-a. Ettől eltérő sortávolságot is lehet alkalmazni, de a nagyon ritka sorok szétesővé teszik a szöveget, a túl sűrűn szedett sorok pedig olvashatatlanná. Általában azonban elmondható, hogy a sorok mértéktartó ritkítása fokozza a szöveg olvashatóságát. A kiadványokban sokszor van szükség arra, hogy üres helyeket hagyjunk. Az üres helynek jelentősége van. Kontrasztja a szöveges folttal üressége ellenére figyelemfelhívó, szemet vonzó hatást vált ki. Ilyen üres helyeket, térközöket alkalmazunk a címek kiemelésére, szövegtől való elkülönítésére. Itt a legfontosabb szabály, hogy a cím fölött nagyobb térközt kell hagyni, mint a hozzátartozó fejezet között. Fontos az is, hogy cím ne kerüljön a lap aljára, illetve a főbb fejezetcímek lehetőleg új oldalra kerüljenek. Üres helyekkel vesszük körül a képeket valamint a képaláírást is, hogy mindkettőt jól el lehessen különíteni a folyószövegtől. 13
Amíg a címeknél, képeknél az a fontos, hogy jól elkülönüljenek a folyószövegtől, addig a szerkesztés során arra kell törekedni, hogy a szövegmező minél egyenletesebb foltot adjon a papíron. Ehhez fontos, hogy a szóközök közel azonos méretűek legyenek. Tapasztalati tény, hogy az optimális szóköz alapértéke 1/3 négyzet (betűnagyság oldalú négyzet). A túl nagy szóközök szétesővé teszik a sorokat. Az egymás alatti nagy szóközök üres oszlopokat hozhatnak létre a szövegben, amit csatornának neveznek, és szintén kerülni kell. Túlságosan kis szóközök esetén a szavak nem válnak szét eléggé, így esetleg összeolvashatjuk őket, ami értelemzavaró lehet. 10 Üres helyeket hagyunk a szövegen belül a bekezdés kezdetének jelölésére is: behúzásnak nevezzük, ha az új gondolat első sorát beljebb kezdjük. A behúzás a hasábszélességtől függően egy vagy két négyzet nagyságú legyen. A bekezdés utolsó sorára, a kimenetsorra is vonatkoznak szabályok. Ha rövid a sor, legalább a behúzás háromszorosa legyen, ha hosszú, akkor pedig a behúzás mértékével legyen rövidebb a teljes sorszélességnél. Bekezdés első sora lehetőleg ne kerüljön az oldal aljára, de az sem szerencsés, ha az adott gondolatmenet utolsó sora miatt kénytelen lapozni az olvasó. Ilyen esetekben ezeknek az un. fattyú- és árvasoroknak a megszüntetése céljából át kell tördelni a bekezdést. Egy fejezet utolsó oldalát kimenetoldalnak hívjuk. A kimenetoldalon legalább négy sor álljon, ha ennél kevesebb kerülne rá, vagy vigyük át az előző oldalra az összeset, vagy hozzunk még át annyit, amennyi szükséges. 2.4. Hasábok A szem számára legkellemesebb a kb. 60-70 karakterből álló sor. Az ennél sokkal hoszszabb sorok olvasása kifárasztja a szemet, amikor a következő sor elejét próbálja az olvasó megtalálni. Amikor a teljes szélességű sorok áttekintése nehézkessé válik, akkor lehetőség van a szöveg hasábokra tördelésére. Ezt a módszert a nagy lapméret miatt általában újságoknál, a kis betűméret miatt pedig szótáraknál, lexikonoknál alkalmazzák, de más kiadványoknál is bátran hasábozhatunk B5-ös lapméret felett. A hasábok alkalmazásánál a másik véglet, a túl rövid sorok alkalmazása jelenthet még problémát. A 15-20 karakternél keskenyebb hasábok ugyanolyan zavaróak lehetnek, mint a hosszú sorok. A túlságosan rövid sorok azért nem előnyösek, mert nagy szóközöket, esetleg rossz elválasztásokat 10 Fodor Gábor Antal: Ismerkedés a kiadványszerkesztéssel. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest, 1999. 20. p. 14
eredményezhetnek, s az olvashatóság szempontjából sem kellemesek. A hasábok között elválasztó vonalat alkalmazhatunk, ami egyértelművé teszi a hasábok határait. Ha nincs elválasztó lénia, akkor legalább 16 pont széles üres helyet kell hagyni a hasábok között. Az alkalmazott hasábköz az egész dokumentumban egyforma méretű kell, legyen. Esztétikai követelmény, hogy a hasábok sorai mindig együtt álljanak, ne csússzanak el egymáshoz képest, és a kimenetoldalon a hasábokat egyforma hosszúságúra kell állítani (hasábkiegyenlítés). A hasábot kettévágó kép esetén olykor problémás lehet az olvasási sorrend megállapítása. A helyes olvasási sorrend szerint felülről lefelé, balról jobbra haladva, a szövegbe illesztett képet átugorva kell olvasni a szöveget. A képek elhelyezésénél tehát ügyelni kell arra, hogy könnyen eldönthető, tehát minél egyértelműbb legyen a szövegrészek olvasási sorrendje. 2.5. Kép és szöveg viszonya Képeket a szövegbe több célból is elhelyezhetünk. A legegyszerűbb díszítő hatástól kezdve az illusztráló, szöveg egyhangúságát megtörő funkción át a magyarázó, megértést segítő feladatáig sok mindenre alkalmazhatjuk a képeket, ábrákat. A legfontosabb kritériumok a képekkel szemben a következők: üzenetével, mondanivalójával kapcsolódjon a szöveg tartalmához, elég jó minőségű legyen ahhoz, hogy jól látható, és értelmezhető legyen rajta az ábrázolás, ugyanebből az okból fontos a kép megfelelő mérete, a túl kicsi kép nem jól látható, a túl nagy kép szétesővé teszi a szöveget, ha a szöveget körbefuttatjuk, a kép megfelelő méretű üresen hagyott területtel különüljön el az őt körülvevő szövegtől, de elhelyezéséből derüljön ki, hogy mely szövegrészhez kapcsolódik, a kép a szövegtükör egy eleme, úgy kell beszerkeszteni, hogy a többi elemmel együtt egységes egészet alkosson. A képeket, ábrákat általában képaláírásokkal látjuk el. Ehhez használhatunk a folyószövegtől eltérő betűtípust, de még jobb, ha az azzal megegyező típus valamely betűváltozatát alkalmazzuk, például a kurzív, vagy félkövér stílust. Betűfokozata ugyanakkora, vagy valamivel kisebb legyen, mint a szövegbetűké. A képaláírást úgy helyezzük el, hogy jól elkülönüljön a többi szövegtől, de egyértelmű legyen, hogy melyik képhez tartozik. 15
Képaláírás a kép mellett jobbra Képaláírás a kép alatt Képaláírás a kép felett Képaláírás a kép mellett balra 3. ábra Példák képaláírás helyes elrendezésére 3. Dokumentumok esztétikuma A nyomtatás során a papíron keletkező festékfoltok elhelyezkedése, egymáshoz és az üres felületekhez való viszonya sajátos hatást kelt. Ha megváltoztatjuk ezek egymáshoz viszonyított helyzetét, az üres és festékes területek arányát, más és más hatást válthatunk ki. A szemnek kellemes összbenyomást akkor érhetjük el, ha az egyes elemeket nem véletlenszerűen, önmagukban állóként helyezzük el, hanem ha minden folt vizuálisan kapcsolódik egymáshoz és harmonikus egészet alkot. Amit még nem szabad elfelejtenünk, a tipográfiailag kialakított hatásnak összhangban kell lenni a dokumentum tartalmával. Komoly filozófiai műveknél ritkán alkalmaznak cikornyás grafikai díszítéseket, ellenben egy szakácskönyv, vagy egy vidám eseményre invitáló meghívó díszítése szinte megköveteli a könnyedebb stílust. 3.1. Szimmetria és aszimmetria Szimmetrikus elrendezés esetén az elemek egy képzeletbeli függőleges tengely mentén két oldalt egyenlő távolságra helyezkednek el. Ez a konvencionális elrendezés nyugodt, kiegyensúlyozott hatást kelt. A rend a szépség egyik forrása. A rend mindig előnybe he- 16
lyezendő a rendetlenséggel szemben. A tipográfiai tervezési munka alapja, hogy rendet, struktúrát viszünk anyagaink sokféleségébe. 11 Aszimmetrikus elrendezés esetén az elemek a képzeletbeli függőleges tengely két oldalán nem tükörképszerűen helyezkednek el. Hogy hol is van pontosan a tengely, sokszor nagyon nehéz megállapítani. A szimmetria mellőzése nagy szabadságot ad a tipográfusnak, szabad ötletek özönét indíthatja el, viszont nehezebb ellenállni a szabályok túlzott felrúgásának. Az aszimmetrikus elrendezés élénk, mozgalmas, érdekes hatást kelt, jobban kihangsúlyozza az egyes elemek tartalmi összetartozását. 5. ábra Példa szimmetrikus és aszimmetrikus oldalra 3.2. Világos és sötét felületek viszonya A kiadványok általában a szöveges részeken kívül illusztrációkat (képek, diagramok, ábrák, grafikák stb.) is tartalmazhatnak. Ha ránézünk egy oldalra, akkor az első pillanatban csak különböző színű, nagyságú, alakú foltokat látunk. Amikor fókuszálunk az oldalra, akkor kapnak értelmet a foltok, és derül ki, hogy melyik elem mely másik elemhez tartozik. Az oldal tervezése során elsődleges cél, hogy az olvasó figyelme a leglényegesebb részekre irányuljon. Ezek a helyek fogják a legfeltűnőbb foltokat képezni. Emellett fontos, hogy az összetartozó elemeket egymás közelében helyezzük el, amelyek így képi egységgé állnak össze. Például egy képnek már akkor el kell árulnia, hogy mely szövegrészhez tarto- 11 Radics Vilmos Ritter Aladár: I. m. 274. p. 17
zik, amikor még el sem olvastuk a képfeliratot. Figyelni kell arra, hogy ne legyen széteső az oldal, az összetartozó elemek egymáshoz közel kerüljenek, ami egyben azt jelenti, hogy más elemektől pedig távol kell kerülnie. A grafikai elemek egymáshoz közel, vagy egymástól távol helyezése szervezi oldallá a lapon elhelyezett információt. A sötétebb foltok mellett a fehéren hagyott felületnek is aktív szerepe van a forma kialakításában. Akkor lesz esztétikus tipográfiai tervünk, ha a negatívjára a fehér részeket feketévé, a fehéreket feketévé változtatva is harmonikus összképet kapunk, tehát a fehér és fekete részeknek egyensúlyban kell lenniük. A vizuális hatáskeltés egyik leghatékonyabb eszköze a kontraszt alkalmazása. Kontraszt az ellentétek tudatos szembeállításával keletezik, és annál hatékonyabb, minél nagyobb a különbség. Érdemes tehát az ellentétet figyelemfelhívásra alkalmazni, de itt is, mint mindenhol, érdemes bizonyos szabályokat betartani. A szem szereti a kontrasztot, de fárasztó is számára, így az oldalkialakításnál csak korlátozott számú elemnél alkalmazzuk. Az agy minden egyes elemet, amely kiemelkedik a háttérből, külön értékel ki, így azért, hogy ne vesszen el a lényeg, csak a valóban kiemelendő elemeknél használjuk az ellentétet. Díszítésre való alkalmazásánál arra kell figyelni, hogy ne essen szét az oldal. A kontraszt csak nagy különbségek esetén valósul meg, pl. nem érvényesül az ellentét a 12 és a 14 pontos betűméretek között, vagy az 1 illetve a 1,5 milliméteres vonal között sem. Itt érvényesül a kontraszt Itt nem érvényesül a kontraszt 5. ábra Az ellentét érvényesülése Milyen típusú ellentéteket alkalmazhatunk? kicsi és nagy ellentéte irányok ellentéte kerek és szögletes ellentéte sötét és világos ellentéte 18
3.3. Az oldalak dinamikája Formai elemek sajátos elhelyezésekor a szövegfoltok ritmusáról beszélhetünk. A grafikai elemek ismételt alkalmazása játékossá, élénkké teszi az oldalt, de az egész dokumentumra kiható tudatos ismétlés össze is fogja a kiadványt, egységes egésszé teszi. Az esztétikusan alkalmazott ismétlődő díszítőelemek amellett, hogy karakteressé teszik az összképet, az unalmas, egysíkú benyomás ellen hatnak. Több egy sorba rendezett egyforma méretű kép például szigorú, szabályos hatást kelt, de ha kimozdítunk a sorból néhányat, dinamikussá, mozgalmassá válhat az oldal. Ez elsősorban tömbös szerkezeteknél alkalmazható hatásosan, néha elég, ha két egymás melletti képet vagy két egyforma sort a síkban elmozdítunk. Látványos lehet például a kép kifuttatása a margón kívülre. A dinamikus oldalaknál előfordulhat, hogy az aszimmetrikusan elhelyezett grafikai elemek felborítják az oldal egyensúlyát. Ennek az egyensúlynak a visszaállítását a legkönynyebben úgy tudjuk megvalósítani, hogy egy másik elemet is elhelyezünk az oldalon. A másik tipográfiai elem méretét, elhelyezkedését úgy kell megválasztani, hogy együttes hatása a meglévő elemekkel az egyensúly érzetét keltse az olvasóban. Ha az új elemet a már meglévő elemek ellenpontjába helyezzük, ismét harmonikus összhatású lesz az oldal. Ilyen hely több is van az oldalon, de ezek között is vannak hatásosabb és kevésbé hatásos ellenpontok. egyensúlytalan oldal oldal kiegyensúlyozása 6. ábra Egyensúly kialakítása 19
Abban az esetben, ha függőleges irányban pontosan az oldal közepére kell elhelyeznünk a szöveget vagy képet, optikai csalódás miatt alacsonyabban lévőnek látjuk. Ellenben ha a középnél valamivel magasabbra tesszük az adott elemet, az érzéki csalódás miatt középen lévőnek, pontosabban optimális helyzetűnek látjuk. 4. Általános és sajátos tipográfiai elvek alkalmazása konkrét dokumentumok szerkesztésénél Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül két olyan kiadványtípust tárgyalunk (újság és könyv), amelyek szerkesztését, felépítését tanítják általános és középiskolában szövegszerkesztés órákon. Az újság készítésére vonatkozó ismeretek részletezését azért választottuk, mert egyrészt szinte minden oktatási intézményben készül ilyen kiadvány, másrészt mert az iskolában készített dokumentumok közül ez a legbonyolultabb és ez igényli a legtöbb tipográfiai ismeretet. Másik témánk a könyv, amelyet azért tárgyalunk részletesebben, mert mindenki olvas könyvet reményeink szerint, így illik tisztában lenni a legfontosabb tipográfiai nyomdászati termék részeivel, kialakításával. A két dokumentumtípusra vonatkozóan összefoglaljuk az előző fejezetekben tárgyalt általános és speciális tipográfiai szabályokat egy új szempontnak, a kiadvány típusának figyelembe vételével. Megállapításainkat kiegészítjük néhány hasznos, praktikus tudnivalóval is. 4.1. Iskolaújság Szinte minden iskolában felmerül az igény iskolaújság megjelentetésére. Az iskola életében történt eseményekről, aktualitásokról ily módon is lehet tájékoztatni az iskola diákjait, a szülőket, hozzátartozókat és az iskolában folyó tevékenység iránt érdeklődőket. Mivel az intézmények szűkös pénzügyi kerete általában nem teszi lehetővé, hogy professzionális kiadóval, nyomdával készíttessék el az iskolai kiadványokat, érdemes az iskolában amúgy is rendelkezésre álló humán és anyagi erőforrásokat igénybe venni erre a célra. A szövegszerkesztés tanítása során az újság készítésének fortélyait ismertetve a legügyesebb tanulók segítségével elkészíthető az iskola rendszeres kiadványa. Az intézményekben egy-két gyors számítógép, nyomtató már rendelkezésre áll, így a kivitelezési munkák is könnyen elvégezhetők. 20
Az iskolaújság készítésének lépései: 1. Az első és legfontosabb a lapzárta időpontjának meghatározása. Tudniillik a folyamatosan beérkező anyagok áradata nem szokott megszűnni a lapzártával, pedig az anyag összegyűjtése után jön csak az újságszerkesztés munkájának legjava. 2. Cikkek, képek összegyűjtése. Cikkek készülhetnek előre eltervezett módon és érkezhetnek a váratlanul is. Általánosabb azonban az, hogy a cikkek készítőit mindig noszogatni kell, hogy lapzártáig elkészüljenek. A képek gyűjtése, elhelyezése különös gondosságot igényel, összhangban kell lenniük a szöveggel, egységes egészet kell alkotniuk. 3. A szövegbevitel, azaz a cikkek begépelése, ha eleve nem elektronikusan kaptuk. 4. Az első korrektúra, azaz a cikkek elolvasása, helyesírási hibák javítása. Célszerű ehhez magyar tanár, vagy nagyon jó magyaros tanulók segítségét is igénybe venni, hogy biztosan hibátlan legyen az újság szövege. 5. A cikkek rendszerezése az esetlegesen meglévő rovatoknak megfelelően, az oldalak tartalmának meghatározása a rendelkezésre álló cikkek alapján. 6. A legnehezebb feladat: az újságba szánt cikkek oldalakba tördelése. A begépelt cikkek és a hozzájuk tartozó képek, ábrák elhelyezése az oldalakon. 7. Az előző pontban felmerülő problémák orvoslása: ha semmi nem akar elférni ott, ahova eredetileg terveztük, akkor lehet a cikkeket lerövidíteni, hozzáírni, áthelyezni stb. vagy újrakezdeni az egészet (átszerkesztés) az 5. ponttól. A kompozíció kialakításánál legfontosabb célunk a képi és szöveges elemek tartalmi és formai összhangjának megteremtése. A tartalmi összetartozásnak illetve elkülönülésnek meg kell jelennie a kompozíció kialakításában a közelség illetve távolság alkalmazásával. Az arányosságra alkalmazható az aranymetszés szabálya (lásd: 11. oldal lábjegyzete), az oldal tartalmától függően érzékeltethetjük az oldal nyugalmát vagy mozgalmasságát az aszimmetrikus vagy szimmetrikus elrendezéssel. De használhatunk más hatáskeltő eszközöket (kimozdítás, ellenpont, ritmus), amennyiben az oldal tartalma ezt lehetővé teszi. Az iskolaújságot általában A/3-as méretben célszerű készíteni. Ez a méret még elkészíthető az iskolában rendelkezésre álló eszközökön, és elégendő méretű egy újsághoz. A terjedelmet a közlésre szánt anyag mennyisége határozza meg. Az újságok szedéstükre hasábokra tagolódik. A hasábok számát, hosszát úgy kell kialakítani, hogy a lehető legtöbb szöveg férjen el benne, az olvashatóságot a túl rövid sorok ne akadályozzák. A hasábok egymástól való elválasztására vonalat használhatunk, továbbá 21
záróvonalat alkalmazhatunk a hasábok lezárására. A záróvonal a hasáb elejétől a hasáb végéig ér, mindig a lezárt részhez áll közel. Ha egy cikket bekeretezünk, akkor azt önálló tervezési felületként kell kezelni. Eszerint a kereten belül is alkalmazni kell a margókra vonatkozó szabályokat. Alul nagyobb térközt kell hagyni, mint oldalt, és oldalt legalább annyit, mint fönt, irányadó az aranymetszés szabálya. Hasábok és képek viszonylatában nem mindig egyszerű eldönteni az olvasás sorrendjét. A magyar nyelv szabályai szerint balról jobbra, illetve felülről lefelé olvassuk a szöveget, de elbizonytalanodhatunk a helyes sorrendet illetően, ha a szöveg hasábokra van tördelve, és a hasábokon belül képeket helyezünk el. Az oldal tervezésekor olyan elrendezéseket alkalmazzunk, hogy az olvasónak megkönnyítsük az olvasás helyes sorrendjének megállapítását. Általános szabály, hogy a hasábba helyezett kép nem változtatja meg az olvasási sorrendet, tehát át kell ugrani a képet, ellenben a címek, alcímek elvágják a hasábot. Az alábbi ábrán példa látható a nehezen és a könnyen eldönthető olvasási sorrendre. A helyes sorrendet számokkal jelöltük. Hibás elrendezés 2 4 Helyes elrendezés 3 1 3 1 2 8. ábra Kép és szöveg helyes és helytelen elhelyezése Minden hosszabb szövegben, ha máshol nem, a címek jelölésénél alkalmazunk kiemeléseket. Ennek első fokozata a dőlt betű alkalmazása, ami csak olvasás közben vehető észre. A következő kiemelési mód a spacionálás (ritkítás). Ezt lehetőleg csak olyan mértékben használjuk, ami még nem zavarja meg a szöveg folthatását. Feltűnőbb kiemelési mód a félkövér vagy kövér betűk alkalmazása. Folyamatos szövegben csak ritkán használjuk, 22
mert zavarja az egyenletes folthatást. Használhatjuk kiemelésre az un. beljebbezést. Ekkor a kiemelés a hasáb szélénél jóval beljebb kezdődik és végződik. Még szebb lesz a kiemelés, ha a beljebb kezdett sorokat félkövér betűkkel szedjük. Kiemelésre alkalmazhatunk eltérő betűfokozatokat, de az aláhúzás kerülendő. Minden napilap tipográfiájának szükséges eleme az élőfej, amely tartalmazza az első oldalon kiemelve az újság nevét, az újság jellegére vonatkozó információkat, az évfolyam sorszámát, az újság sorszámát, a kiadás dátumát, az esetleges árat, vagy az ingyenesség jelzését, a további oldalakon pedig jelezheti a rovatcímeket is. 9. ábra Szép példa az újság címoldalán található élőfejre Az újságcikkek címe talán a leginkább figyelemfelkeltő hatású egy újságoldalon. Különösen, ha jól megválasztott, találó a szövegezése, illetve ha tipográfiailag jól megszerkesztett. A helyesen megválasztott betűtípus és betűfokozat a cikk olvasására késztetheti az olvasót, de ügyelni kell arra, hogy ízléstelen ne legyen, így 28-36 pontosnál nagyobb betűt nem célszerű alkalmazni. Az egy címrendszerhez tartozó különböző szintű címek betűtípusát és betűnagyságát úgy kell megválasztani, hogy lehetőleg minél kevesebb betűtípust használjunk, és a különbségeket a betűváltozatokkal, betűnagyságokkal próbáljuk meg érzékeltetni, ez utóbbi esetén mérvadó az aranymetszés törvénye. Az újságok tördelésére vonatkozóan nem lehet általános szabályokat megállapítani, de ez nem is baj. Minden újságnak rendelkeznie kell sajátos megjelenéssel, ami azonnal felismerhetővé teszi a lapot, ha rendszeres olvasója az újságos standokra kitett lapok közül ki akarja választani, s ez az iskolaújságra is legyen érvényes. Ezt a sajátos jelleget el lehet érni jellegzetes betűtípussal, grafikai elemekkel, azok elrendezésével, egyedi színkompozícióval, amelyek állandóan szerepelnek főként a címoldalon, de a megszokott dizájnnak a belső oldalakon is, rovatonként is jellemzőnek kell lennie. A jó újság a megszokottság, az 23
ismerősség érzésének és a tartalom újszerűségének keverésével tudja magához csábítani, és megtartani az olvasót. 4.2. A könyv Minden tipográfus számára a legnagyobb kihívás egy szép könyv megszerkesztése. A legnagyobb szakmai tudást, a legsokrétűbb kiadványszerkesztési, könyvészeti ismereteket ennek a dokumentumtípusnak a megalkotása igényli, és ez az a kiadvány, amely a legnagyobb örömet szerzi olvasóinak, ha szép kiállításúra sikerül. Vegyük sorra azokat a szempontokat, szabályokat, ismereteket, amelyek megalapozzák az esztétikus könyv megalkotásához szükséges tudást, de hozzátesszük, hogy a tipográfus kreativitása, jó ízlése nélkül semmilyen merev szabály nem eredményez művészi szintű alkotást. A könyv szerkezete. A könyv általában három részből áll: 1. Borító. Kötéstábla, gerinc, esetleg védőborító. 2. Főszöveg. A tartalmi mondanivalót folyószövegként tartalmazó oldalak. 3. Járulékos részek. Egy része a főszöveg előtt, más része a főszöveg után helyezkedik el. A könyv elején helyezkedik el például a címnegyedív, itt kaphat helyet a mottó, a bevezetés, a köszönetnyilvánítás, az előszó, ismeretterjesztő művek esetén a tartalomjegyzék. A könyv végén van rendszerint az irodalomjegyzék, tartalomjegyzék (szépirodalmi művek), utószó, függelék, kronológia, szakkifejezések jegyzéke, névmagyarázatok, rövidítések jegyzéke, illusztrációk jegyzéke, mutatók, kolofonoldal, információs és kereskedelmi oldalak. A címnegyedív. A címnegyedív a könyv első négy oldala, és a könyv készítéséről, írójáról, kiadásáról, kiadójáról, a nyomdáról szóló információkat tartalmazza. Előfordul, hogy helyilletve anyagtakarékosság miatt mindez két oldalra kerül. A címnegyedív első oldala a szennycímoldal, általában a szerző nevét, a mű címét tartalmazza, viszonylag kis betűmérettel. Különösebben nem az információközlés a célja, hanem régen legalábbis az volt védőfunkciója van. A második oldal általában üres, esetleg a sorozatra (ha része ilyennek a könyv) vonatkozóan tartalmazhat adatokat. A harmadik oldal nagyon fontos, belső címlapnak vagy főcímlapnak hívják. Szerepel rajta a szerző neve, a mű címe, a kiadó neve, a kiadás helye évszáma. Fontos, hogy ennek az oldalnak a tipográfiája illeszkedjen a könyv többi részéhez, a főszöveg betűtípusát használva három betűfokozatnál több ne szerepeljen rajta, és a cím az aranymetszési vonalon helyezkedjen 24
el. A címnegyedív negyedik oldala a könyv keletkezésére, kiadására, a nyomdára vonatkozó információkat tartalmazza. A címnegyedív oldalain oldalszám nem szerepelhet. Betűkészletek, a betűk jellemzői. Az alkalmazott betűtípusnak összhangban kell lennie a könyv mondanivalójával, és biztosítania kell a jó olvashatóságot. Ennek megfelelően például szépirodalmi művek, verseskötetek esetén a reneszánsz vagy barokk betűtípusok alkalmazása a legmegfelelőbb, míg tudományos, műszaki, informatikai könyvek esetén modernebb talpas betűtípusok is használhatók. A betűválasztásra, betűkeverésre vonatkozó többi szabály, amelyet az 1.1 fejezetben már ismertettünk, itt is érvényesek. A szedéstükör. A szedéstükör pontos mérete a margók meghatározásával alakul ki. A margók arányainak megállapításánál az aranymetszés szabályát célszerű alapul venni. A belső margóknak különös figyelmet kell szentelni, ugyanis egyrészt könyvek esetén számolni kell az összefűzéssel, így kötésmargót kell kialakítani, azaz nagyobb lesz a margó, másrészt a két belső margót optikailag egy egységnek érzékeljük, eszerint pedig különkülön kisebbnek kell lenniük, mint a szélsőknek. Figyelembe kell még venni a szedéstükör kialakításánál az élőfejet, de az oldalszámot nem. Az optimális, aranyszabály szerinti margóarányok a 2. ábrán láthatók. Tartalomjegyzék. A tartalomjegyzék helye szépirodalmi művek esetén a könyv végén, ismeretterjesztő művek esetén a könyv elején található. A tartalomjegyzéknek világosan tükröznie kell a könyv szerkezetét, címrendszerét, de tipográfiája nem kell, hogy szigorúan kövesse a könyv fejezeteknél tipográfiáját. A fejezetek, alfejezetek fölé-, alárendeltségét különböző behúzásokkal, illetve a kurzív és antikva típusok alkalmazásával érzékeltethetjük. Általános szabály, hogy a fontos járulékos részek és a fő fejezetek mindig páratlan oldalon kezdődjenek, igaz ez a tartalomjegyzékre is. Táblázatok. A táblázatokkal szemben támasztott legfontosabb feltétel a jó áttekinthetőség. A fejlécek legyenek megkülönböztetve vagy más betűfokozattal, vagy kurziválással, félkövérrel szedéssel. A szegélyek alkalmazása változatos lehet, de a fejléc alatt minden esetben alkalmazandó. A táblázat celláin belül is meg kell határozni a megfelelő margókat, igazításokat. Élőfej. A tudományos-technikai könyveknél az élőfejnek fontos jelentősége van. A bonyolult felépítésű könyvekben nagymértékben megkönnyíti a tájékozódást a szövegtükör felsőrészében elhelyezett utalás az aktuális fejezetre, témára. A legjobb megoldás, ha fő fejezet címe a baloldali élőfejben, az alfejezet címe a jobb oldali élőfejben szerepel. Az élőfej 25
szövegét a dokumentumban alkalmazott betűtípus kurzív vagy kisebb betűméretű változatával szedjük. Elhelyezése egészen változatos lehet az adott korlátokon belül, grafikája mértéktartó legyen, ha léniával választjuk el a szövegtől, akkor finom vonalú, tompa vonalat alkalmazzunk. Ha minden oldalon ugyanazt az információt szolgáltatja az élőfej, nincs értelme alkalmazásának. A színharmónia. A színek harmóniáját a szín komplementer szín együttes alkalmazása adja. Általában egy oldalon kettőnél több színt ne használjunk, rendszerint a könyveket két színre tervezik, a hármas színakkord már ritka. Színharmóniát teremt a rokonszínek használata is, pl. világoskék középkék. Figyelemfelhívó hatású a színkontraszt alkalmazása (színes szürke, világos árnyalat sötét árnyalat). 5. A tipográfia feladatsort gyakoroltató programok A legfontosabb tipográfiai elemmel kapcsolatos kérdéssort gyakoroltató programot kétféle módon valósítottuk meg. Elkészítettük egy szerkesztőprogrammal, amely nagyban megkönnyítette munkánkat, lévén hogy csak a kérdéseket kellett megszerkesztenünk, és a szerkesztőprogram legenerálta a kérdéssort kitöltő kiértékelő programot. Ehhez az Exe nevű szerkesztőprogramot használtuk, amely több típusú feladatsor készítését teszi lehetővé. Mi a feladatsorunkhoz a több jó válaszadási lehetőséget tartalmazó, azonnali kiértékelést lehetővé tevő típust választottuk. (Hasznosnak tartjuk még az un. Scorm tesztet, amely nemcsak a kérdésekre adott választ értékeli, hanem a kitöltés végén a teljes munkát értékeli. Ez a módszer főleg számonkérésnél alkalmazható a kérdéssor elkészítésére.) A kérdéssort a szerkesztőprogram HTML formátumban generálta. A kérdések szerkesztésénél többféle funkciót használhatunk: - alapvető karakter- és bekezdésformázások - kép beillesztése - video beillesztése - képletszerkesztő - hivatkozás beillesztése - táblázat beillesztése - HTML forrás szerkesztése Az Exe szerkesztőprogram ingyenesen hozzáférhető program, az internetről letölthető, telepíthető. Előnye, hogy viszonylag könnyen kezelhető, rövid idő alatt használható 26
teszteket lehet vele készíteni, hátránya, hogy a telepített funkciók meglehetősen korlátozottak, nem mindig alkalmazható az igényeknek megfelelően. Például, ha a visszajelzésnél csak azt szeretnénk tudatni a felhasználóval, hogy jó-e vagy rossz a válasz, ez nem megvalósítható, mert rögtön megjelenik a megoldás. A másik megoldást C# nyelven magunk készítettük. Mivel a teljes program a mi munkánk, így több lehetőségünk volt a kérdéssor jellemzőinek megválasztására. Például a kérdések nem egymás alatt helyezkednek el, hanem egymást követően jelennek meg. Az új kérdést csak akkor láthatja a felhasználó, ha az előzőt sikeresen megoldotta. Többszöri próbálkozási lehetőséget is beépítettünk a programba egy-egy kérdés esetén, így elősegítve az ismeretek önálló elmélyítését. Mivel a program gyakoroltatási céllal készült, nincs értékelés, csupán annyi visszajelzést kap a felhasználó az utolsó kérdés után, hogy a 10 kérdést hány próbálkozásból sikerült megoldania. A kérdéseket egy Formon helyeztük el. A válaszlehetőségek checkboxokba kerültek. Ezen kívül még elhelyeztünk három gombot a Formon, az egyikkel ellenőrizni lehet a megoldást, a másik visszajelez, hogy jó-e, a harmadikkal pedig a következő kérdést lehet kérni. Az újabb kérdések megjelentetését egy számlálóval oldottuk meg, amely akkor növekszik eggyel, amikor megszületik az aktuális feladat jó megoldása. Ilyenkor a továbbító gomb lenyomására, ha a számláló a megfelelő értéknél áll, egymásba ágyazott if then-es megoldással jelenik meg az új kérdés. A feladatsor végén található kiértékelést (hány próbálkozásból oldotta meg a felhasználó a feladatot) az ellenőrzés gombra való kattintás számolásával oldottuk meg. A program készítésénél az egyszerűségre törekedtünk, de természetesen lehetőség van annak továbbfejlesztésére. Mivel ez lényegében egy program váz, több, más témájú kérdéssor is könnyedén elkészíthető vele. A két program megjelenési formája a függelékben megtekinthető, illetve a programok letölthetőek az Irinyi János Általános Iskola honlapján az alábbi internetcímeken: http://www.fuzfosuli.hu/uploaded_files_fck/file/2009-2010/betuk.zip http://www.fuzfosuli.hu/uploaded_files_fck/file/2009-2010/tipografia_feladatsor.rar 27
IRODALOMJEGYZÉK Dömsödy Andrea: Könyvtárhasználati tankönyvek és a kor tudományossága. Internetes forrás: 2010. április 23. http://www.tanszertar.hu/eken/2005_01/domsody_01.htm Fodor Gábor Antal: Ismerkedés a kiadványszerkesztéssel. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest, 1999. Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Instrukciók a Szerzők számára, hogy miként szerkesszék cikkük nyomdakész változatát a Módszertani Konferenciára Internetes forrás 2010. április 23. www.infoera.hu/files/modszertanikonferenciasablon.doc Kis Ádám: Számítógépes könyvkiadás. Internetes forrás 2010. április 23. http://kisadam.net/végeleges.zip Kolossa Tamás Szilágyi Tamás: Nyomda az íróasztalon, avagy DTP-ről mindenkinek. Mercurius Kiadó Budapest, 1990. Radics Vilmos Ritter Aladár: Laptervezés Tipográfia. Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Budapest, 1976. Remeczné Komár Gabriella: A szerkesztés folyamata, a kiadói munka kihívásai. Internetes forrás: 2010. április 23. http://www.tanarakademia.hu/letoltes/080518/remeczne_komar_gabriella.doc Szabó László: Tipográfiai kalauz. Alexandra Kiadó, Pécs, n. a. Szántó Tibor: A tipográfia nyelve. Internetes forrás: 2010. április 24. http://www.magyarnyomdasz.hu/szanto-tibor-a-tipografia-nyelve Szentgyörgyi Lóránt: Informatika 5 8. osztály. Dinasztia Tankönyvkiadó, Budapest, 2005. Szlávi Péter: Tankönyvértékelés. 2005. Internetes forrás: 2010. április 23. http://people.inf.elte.hu/szlavi/infookt/tankonyvertekelesszempontok.pdf 28
FÜGGELÉK 29
Tipográfia A betűk 1. Miért nehezen olvasható az alábbi szöveg tipográfiai szempontból? A HANGYA A FORRÓ NYARAT SZORGALMASAN VÉGIGDOLGOZTA, ÉPÍTGETTE-SZÉPÍTGETTE HÁZÁT, ÉS ÉLELMET HALMOZOTT FEL FELKÉSZÜLVÉN A KEMÉNY TÉLRE. A TÜCSÖK ÚGY GONDOLTA, A HANGYA BOLOND, ÉS VÉGIGMULATTA A NYARAT. EL- JÖTT A TÉL, A HANGYA NEM FÁZOTT ÉS NEM ÉHEZETT, ÁM A TÜCSÖK SZÁLLÁS ÉS ÉLELEM HÍJÁN A HIDEGBEN LELTE HALÁLÁT. A csupa nagybetűs írás miatt. Értelmetlen a szöveg. A kicsi szóközök miatt. Rossz a képernyő felbontása. 2. Hány betűtípust alkalmazzunk legfeljebb egy dokumentumon belül? Lehet akármennyit, annál esztétikusabb lesz. Csak egyet. Lehetőleg kettőnél többet ne. 3. Mely betűtípusokat célszerű alkalmazni folyamatos olvasásra szánt hosszú szövegnél. Talpnélküli lineáris antikvák. Írott betűtípusok. Reneszánsz típusok. Fraktúr betűk. 30
4. Melyik betűváltozat alkalmas szöveg közbeni kiemelésre? Dőlt Félkövér Keskenyített Verzál 5. Mekkora betűfokozatot használunk rendszerint folyamatos szöveg esetén? 12-14 pont 10-14 8-12 6. Mely betűfokozatarány felel meg az aranymetszés szabályainak? 10-12-24 8-10-12 10-12-18 7. Mekkora sortávolságot célszerű használni? A sortávolság a betűméret 150 %-a. A sortávolság a betűméret 110 %-a. A sortávolság a betűméret 130 %-a. 8. Jelöld be az olvashatóság szempontjából legkellemesebb betűtípusok jellemzőit! 31
Változó vonalvastagság. Talpas betűk. Vastag függőleges vonalak. Kézírásra hasonlító betűk. 9. Mit jelent az egalizálás? A szövegkép egyenletessé tétele érdekében a betűköz csökkentése vagy növelése. Az enyhén eltérő magasságú betűk egy adott magassághoz való igazítása. A sorok szélének egymáshoz igazítása érdekében a betűközök egyenletes csökkentése. 10. Hogy nevezzük a képen látható tipográfiai elemet? Fraktúr betű Illusztráció Iniciálé 32