Ahogy a Balaton keletkezése, úgy a tihanyi echó története sem nélkülözi a hagyományvilágból merített mondáit és regéit. Történeteik megihlették a nagy költőinket, az elmesélt történetek írásra késztették íróinkat, és volt, amikor a hagyománygyűjtők csak egyszerűen lejegyezték a hallottakat. A tihanyi echó-ról lejegyzett történetek egyikét útikönyvekben és az újságok hasábjain gyakran olvashattuk a múlt század első éveiben, de a mára már feledésbe merült történetet érdemes újra feleleveníteni. Sajnos a Siófok és Vidéke újság I. évfolyam, 1924./2. számában leközölt történetnek sem a közreadója, (szerzője) nem került feltüntetésre. A mohácsi vész után történt, Zalai Gáspár kinn állt kúriája előtt, mikor habzó lován egy vágtató lovas érkezett. A páncélos lovag homlokán véres kötés, sisakján buzogány ütötte horpadás. Szinte úgy zuhant le lováról, amikor a tornác elé ért. - Nyakunkon a török sziszegte fogai közt, aztán alélt. 1 / 11
Zalai a szolgáknak kiáltott. Vizet hoztak, páncéljából kihámozták a lovagot, az üdítő víz hatására magához tért a lovag, aztán beszélni kezdett. - Oroszlánként küzdött a magyar, a bandériumok egymás után törtek a törökre. Már hátrált az oszmán had, mikor hirtelen megszólaltak a rejtett ütegek, bömbölve szórták a halált. A győztes magyar hadsor megingott, a királyt és kíséretét elvágták, fejveszetten menekült mindenki, amerre látott. - Én is ott kaptam menekülésközben a sebet egy szpáhi agától; no de megfizettem érte! Hanem urambátyám fejezte be a beszélgetést a lovag itt nem maradhatunk, mert a török had erre tart, különösen az asszonynépet kedveli, férfiaknak Sztambulban tartogat láncos fekvőhelyet. Zalai Mihály uram nem sokat késlekedett. Vacsorát készített a lovagnak. A lovag páncélba öltözött és továbbvágtatott Buda felé. Azután négy lovat nyergeltetett egyet a feleségének, kettőt szolgáinak, s elindultak a tihanyi hegyek felé. Itt ismerte jól az ősz hajú nemes a járást. Estefelé gázoltak át a nádason, felkapaszkodtak a hegytetőre. Egy kis liget elé értek. Kipányvázták a lovakat, maguk pedig a bozótban kerestek menedéket. Reggelfelé megdöbbentő látvány tárult eléjük. A völgyben vonuló török had tarka-barka sokasága, janicsárok, szpáhik, néger és arab lovasok. Két órán át tartott a török had vonulása, mire véget ért. - Megmenekültünk rebegte örömmel az ősz nemes. A két szolga sátorkészítéshez fogott, amikor ágreccsenésre lettek figyelmesek, a völgyből mintegy 30 főnyi lovas, az utóvédtől lemaradt portyázók tart feléjük. A tetőre kapaszkodtak apró lovaikon. Már alig 30 lépésre vannak, látszik, hogy észrevették őket, mert vezetőjük parancsot ad. - Ha már halni kell, szépen haljunk sziszegi az öreg nemes kardját kirántja. A két szolga is kopját ragad. A török lovasok lándzsát szegezve közelednek. - Rajta! kiáltja Zalai és két szolgájával kiugrik a bozótból. 2 / 11
Egyszerre csak a sziklafal minden oldalán fenyegetően hangzik fel a félelmetes rajta! A török lovasok megtorpannak, körös-körül egyre zúg a sziklafalon a rajta!-rajta!-rajta!. Néznek jobbra, néznek balra, de senkit sem látnak. Megrémülnek, Biztosan maga a Dzsingisz kán kiáltott rájuk, azzal pedig nem csatáznak. Sarkantyúba kapták lovaikat és hanyatt-homlok menekülnek. Az ősz nemest így mentette meg a tihanyi visszhang, mert hát az volt, amit szellemnek hittek a törökök! Lehet, hogy Tihany összes szikláit valamikor visszhanggal áldotta meg a teremtője, de a legnevezetesebbnek és legmaradandóbbnak nem a sziklák visszhangja bizonyult. Valamikor, talán az 1960-as évek elejéig az Attila-dombról elkiáltott szótagokat még néha tisztán és érthetően visszaverték - az Apátság falai. A templom és az Attila-domb között ugyanis a térszint mintegy 600 méter hosszan a lemélyed s ez tette lehetővé az akár 12 szótagból álló mondatok tiszta visszaadását Azelőtt a közbeépült apró nádfedeles házacskák nem zavarták a hang útját, sem oda, sem vissza. Ma kevésbé intenzíven, de továbbra is hallható a visszhang.. Ez a visszhang ihlette meg Csokonai Vitéz Mihályt is, mikor megírta az egyik legszebb versét: Ó, Tihanynak riadó leánya! Szállj ki szent hegyed közül, Ím, kit a sors eddig annyit hánya 3 / 11
Partod ellenébe ül. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztult reményén Egy magányos árva szív. Csokonai mellett meg kell emlékezni Garay János Regéjéről is, melynek történetét a mondavilágból merítette ugyan, de egyfajta magyarázatát adta a visszhang keletkezésének: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű királylány. Ám hiába jártak messze földről csodájára szépségének, senki sem válthatott szót a szépséges hajadonnal, mert néma volt. A Tihany környéki dombokon legeltette aranyszőrű kecskenyáját. Megpillantotta egyszer a lányt a Balatonból kiemelkedve az ősz hullámkirály. Kért egy korsó kecsketejet beteg fiának, cserébe ígérte feloldja a hajadont a némaság alól. Így is történt. A királyfi azon nyomban erőre kapott a kecsketejtől, a lány pedig csengő hangon megszólalt. Az ifjú amint megpillantotta a lányt, beleszeretett, de a királylány szívét kevélység töltötte el. Nem állt szóba senkivel, kegyetlenül elutasította a hullámkirály fiát is, aki belehalt bánatába. Szörnyű haragra gerjedt a király: megátkozta a kegyetlen leányt és egy sziklába zárta. A gazdátlanul maradt aranyszőrű nyáj a Balatonba veszett, a kecskék körmeit azóta vetik partra a tó hullámai. És a gőgös királylány? Nem látta azóta emberfia. Fogott rajta a király átka: 4 / 11
ahogy korábban senkivel nem ereszkedett szóba, úgy a sziklába zárva készségesen felelget minden arra járónak, aki megszólítja. A régi szép időkben Egy szép királyleány Aranyszőrű kecskéket Őrzött Tihany fokán. Sok kinccsel ért fel a nyáj Mely a hegyen legel. Még többel a leányka Szépsége ékivel. Szemének, éj-hajának, Arcának párja nincs: Csak rózsabimbó ajakán Van néma bús bilincs. Adj szép leány nyájadból Egy csésze friss tejet Beteg fiam számára S megoldom nyelvedet. Szólt Balaton tündére, Az ősz hullámkirály, Ajkáról térdig érvén A hófehér szakáll. Adott tejet fiának A szép királyleány S a szót a víz királya Megoldotta ajakán. S csengőbb lőn szép ezüstnél, A méznél édesebb A szép leány beszéde: Meggyógyult a beteg. De büszkeség kapá meg A leánykát a vad negéd Hallván, mi szép, mi bájos Most ajakán a beszéd. 5 / 11
Mint pénzfukar kincsével Bánt nyelve bájaival; Nem zenge csak magának E csattogányi dal Isten dicsőségére Meg nem nyitotta azt, Szegénynek panaszára Nem zenge lágy vigaszt Testvérnek és barátnak Irigyen zárta be, Az esdö szerelemnek Nem nyílt meg kőszíve Amily hamar megnyerte Sok ifjúnak szívét, A rózsaláncot gőge Oly rögtön tépte szét. Csak egyet vitt sírjába A mélyebb érezet; Fiát a tókirálynak, Ki érte elepedt. Az aranyszőrű nyájnak Tejéből itt szegény Bűvös varázs szerelmet, Mely méreg lett szívén. A tónak ősz királya Haragra gyúlt ezért A bérctől a leányra S a nyájra átkot kért. A bérc tüzet bocsátott, Sziklája mind kigyúlt; Három nap három éj, Mint ítélet napja dúlt. A nyáj a Balatonba Rohant, de benn veszett A tó máig is kihányja A kecskekörmöket. 6 / 11
A lányt pedig örökre Bűbáj kötötte meg, Foglyául tartá máig Ki tudja, mely üreg? Szemmel nem látja senki, Kézzel nem fogható- De bárki megszólítja Visszhangja hallható. Mert büntetésül mondta A tündér átka ki: Hogy nyelvével lakoljon. Mellyel vétett neki. S ki csengő szép szavával, Kevélyen visszaélt, Istennel és emberrel Negédből nem beszélt. Most- bárki szóljon hozzá Bár gazdag és szegény: Felelni köteles rá E bércek tetején. Zombory Gusztáv a Vasárnapi Ujság 1859/19. számában a Tihany és a tihanyi viszhang c. írásában az alábbi személyes élményeit vetette papírra: Az egyház északi oldalától néhány száz lépésnyi távolságra emelkedik a az un. Nyárshegy; mely nevének eredetét onnan veszi, hogy itt a hajdani háborgós időkben törököket huztak fanyársakra. Ennek a templommal szembe eső déli lejtőjén van azon csak nehány négyszögölnyire terjedő hely, honnan a templom felé kiáltozva a legszebb viszhangot halljuk; mely tökéletesen 7 / 11
szélcsendes időben a leghosszabb hatméretű verseket is oly tisztán adja vissza, hogy az ember csaknem kisértetbe jő elhinni, hogy valamely elrejtőzött élőlény utánozza szavainkat. E hires viszhangi helyre, a tihanyi kecske-körmöket áruló gyermekek szokták vezetni a látogatókat, kik ezek segélye nélkül hassztalan keresnék azt, miután semmi ismertető jel nicsen itten. Tihany birtokosa a különben vendégszerető szerzetes urak még mindig nem találták szükségesnek e helyet néhány odaültetendő fával vagy köpaddal megjelölni, habár e részben már több ízben nyilvánult a látogató közönség óhaja. A kalauz-gyerekek majd minden vendég előtt el szokták viszhangoztatni a következő kérdést és feleletet: - Tihanytól Füred savanyuvíz messze van-e? - Nem messze van, csak utja hosszu! És ennek igazságát mi is a multkor emlitett kéjutazási társulat tagjai, - tapasztaltuk, kik Füredről Tihanyt közelnek látván, gyalog indultunk oda; de bezzeg elment a kedvünk az ily sétától, - egész fél napig jártunk, míg azt a roppant körutat megtettük, melyen egyedül lehet csak szárazon oda jutni, holott csolnakon egy vagy másfél óra alatt a legkönnyebben szoktak oda evezni, s a mellett még a legkényelmesebben is. Ez szolgáljon jóakaratú figyelmeztetésül, nehogy ismét valaki saját, nem annyira kárára, mint inkább fáradságán tanulja meg azt, hogy bizony: nem messze van Tihany, csak az utja hosszu! Csokonai s Garay minden valószínűség szerint még élvezték a híres visszhang tökéletes játékát, de az 1900-as évek első évtizedében már egyre több gondolat és terv született arra 8 / 11
vonatkozóan, hogy hogyan lehet megmenteni, de legalább is megőrizni e ritka természeti jelenséget. Mert a gondok egyre sokasodtak. 1910-ben a Balatoni Szövetségnek már a Magyar Tudományos Akadémia jeles tudósait kellet felkérni, hogy megállapítsák, mi az oka a visszhang megromlásának, Lóczy Lajost ugyancsak foglalkoztatta a kérdés, őt magát a fölmívelésügyi miniszter kérte fel személyesen. Lóczy annak a véleményének adott hangot, hogy a templom és a visszhang hallóhelye közti területet nagyobbrészt befásították, az elkezdett építkezések, főleg egy toronnyal épült villa (a mai Óvoda) ugyancsak rontották annak hatását. Ezzel elindult egy visszafordíthatatlan folyamat, hiába kérték fel Schuller Alajos műegyetemi tanárt egy szakvélemény elkészítésére ennek eredménye alapján remélték meggátolni a további romlást. 9 / 11
Egy Schuller alábbiakban Tisztelt Megtisztelő véleményemet Folyó alkalommal, arról esetben sokkal megkülönböztetni. csak beszédnek körülmények időjárásnál csekély tartamának Az melynek gyenge helyi gyöngítőleg villa képeslap abban évi ugyan erősebben Balatoni tanár (1910) csak nagyon észrevehetetlen, áll, foglalta csak felszólításának között nincs kiválóan 1910-ből. úr ezennel hogy már Szövetség! lelkiismeretesen az hallatszik, győződnöm, zavarja július a nem az össze: első hangnál hangterjedés most kedvező előterjesztem: A enyhe 2-ikán csoda, kép kettős az mivel annyira, teszek lehet újonnan baloldalán szél volt időjárásnál hogy a útjában, észrevenni. susogása alkalmam eleget, légáram elhangzása gyorsan a épült visszhang templom a csak tisztán midőn visszhangot hallatszik, villától a visszhangot eleget visszavert De helyi ennek képes után falától igen hallottam még származó tihanyi viszonyokkal tett következő minek lezajlása elfojtani. jövő rontó gyönge, ezt a hangot visszhangra tehát felkérésnek, következtében visszhang, gyönge, Hevesy-villa visszhangot második úgy, eltéríti után meg-ismerkedni hogy gyöngíti; a lehet vonatkozó s megállapításait templom kedvezőtlen mely része tornyos is; netán amazt hosszabb legkedvezőbb egyúttal korábban zavaró érthető. falától megmaradó épülete. visszaverőfal esik, Amennyiben falnak gyönge álló pusztításra, helytől visszhangot sikerülne előtte vissza. mondottak utóbbin fákat viszonyok 4 szabadon ½ hallóállomáson voltát visszhangot méreteiről eltávolítanák, méter segítene kellett megrövidülése. a szerint előtt, illetően fák arra magasságban maradó még hatni. úgy engednek okozhat. a visszhangnak hallóhely elhelyezkedéséről nincs hogy magasabbra Ugyanis felső beszélő talajt ugyan A része van. következtetni, visszhang közelében falnak Lóczy kiegyenesítenék. feje tudomásom két, nőnek, a hangot legjobban 4 Lajos ½ egymástól csak tehát felállítandó méterrel hogy úrnak tervrajz túlnyomóan arról, előreláthatólag működő a E független áll barometrikus templom tekintetben hogy alapján magasabban, még vagy része, milyen a hallgató inkább hibája melletti lehetne amazt megerősödnék, melyre nem megfigyeléséből erős van, elgyöngülhet, mint feje lenne nyilatkozni. magába terület volt gyöngesége fölé a régebben, szükség föld befásításának tereli merőlegesen foglaló szine következik, mert s visszhang ez nagy útjában így azonban hatása de acsarnok, Lóczy helyszínén hogy zavarna szemben merőlegesen mindenképp Akisebb régen. Szövetség a levő Lajos kolostor torony a talajnak hallóhelyet mert erősítené úr, kellő felé túlsó aki előreláthatólag felvilágosításokkal olyan irányulna, lekötelező oldalán az visszaverő alakot is, levő melynek előzékenységgel a adni, elég hallóhely Nyársasdombon hogy lenne felső falát megkönnyítette magasabb onnan 4 a szélével vagy kalauzolt a új falra úgylátszik, 5 hallóhely lenne méter a irányított dolgomat, tihanyi magasságba széles készíttessék, merőlegesen a réginél kirándulásomon utat fölvetette készíteni, hozni hallóhelyre erősebb a érné. hol azt amellett a mely A az lehetne, villa aessék eszmét, a Ilyen kiinduló és Budapest, Ezekben és távolság levő 1910. eddig a jutna, kívánatos helye, viszonyok volt július miatt sikeres ennek szerencsém mely 11. a lenne. szintén hallóhelynek tövével működését Dr. alkalmasak véleményemet Schuller erősebb magasságban ezzel alkalmasnak Alajos, lehetne, is hang elősegíthetném. előterjeszteni; műegyetemi keletkezésére. de van, kevesebb melyről hogy tanár örvendnék, A szótagra dombnak a t.i. hallóhely a hang terjedne az a Balatoni a emelése épülettel falra ki, nem mint halló csak Érdemi Tihanyból Wass A aranygyapjas tündér hallgatták szorgos Balaton, oszlopait aki visszhangot változtatásokra visszhang, próbáló gyerekek ahogy nem kerülhetett mondják, 1970-ből énekét hegyek csodálatos fiát. ott Albert: figyelj élt leült odafönt, A munkáikat csodaszép, a apjával énekét vizek Tihany A drágagyöngyök kecskéit hangot. TIHANYI parti fölemelkedett ura, a az tündére csalogató vizek a óriások, aranyhajú sziklára, törpék. tóra, VISSZHANG mélységében, mélyében és itatni. ezrei és hangjára, vizek tündére, felszínre, barlangok énekelt. díszítették. Amíg élt, ura napjainkra hínárból sor, valahányszor Tihany, a édes nem A hogy kecskéi odúiban hegytetőkről a Balaton illenek további fiam közelebbről minden szőtt csak ittak, abbahagyták össze. figyelmeztette meghallotta sátrában, beépítésekkel egyetlen a este dédunokáját gyönyörködve szépséges hallhassa Ha leterelte fia, magadba melynek Tihany Balaton végleg hagyta megszökött ott emlékül. szívod Gőgös nem az Lent apját: meggyógyulok Vén este és Tihanynak minden kinccsel, nyitotta hatotta hallja S urát óriásoknak hegyekben pazarolja a tó teremtés mélységes és azt mindenki volt mérges törpéknek, többé Tihany, mélyén a esténként levegőjét, világ s amikor legszebb azok a beteg egyetlen tó gyémánttal rájött, partján, hangjának leszel! koporsó Hadd Neked csak Balaton halljam ki. este azt hoztam mert Végül tetszettek kérem lejött fel összegyűjtött ajándék Tőle! még kellett mindezt, is kecskéit érte egyszer Balaton jöjjön nélkül gyöngyök, cserébe, leányom itatni egy minden Tihany Balaton ladikra fösvény a hogy tó és partjára, szépséges kincse énekelt mondta a való énekelj Tihany tó mélyéről igazgyöngyöt kifogyott. hogy értök. fölvitte Balaton még szegény hanem hangját, fizetnek éneklő megbetegedett. De egy csak hozzá véli, Hiába a attól csak tündérnek zsákra bizonyára elhatározta, és hangját minden a száját kezdve amikor könyörgött akkor kincseket. fiamnak. való szerte A szép Balaton eltemették többé tündérnek, formája. meg, fia nem a meghalt. szép hogy mélyen felejtette hiába tündér vén Sírtak a Balaton kérlelte, Badacsony énekét. az fia Tihany óriások, meghal tündér hegyébe. nem zokogtak szívtelenségét. odalent énekelt Azóta a van mélyben, többé. törpék, Bosszúja Badacsonynak Még és a dalért. az sem tó, nem Kérlelte énekel fiatal hogy hangja rettenetes Mindaddig napot, a gyásza Egy hol hullám megfojtotta közeli ezt! hegy időkre Vén bárki tihanyi vizek Büntetésből, a Nagyot este Balaton szép is, a elkapta ura barlangba szóljon visszhang szívtelen holdat haragos volt. fájdalma, Tihany Balaton sziklagörgeteggel meglátta valamennyit rázkódott átkot amért hozzád, Tihanyt. hullámai hajtotta menekült kecskéket, vetett tavának s a odafent oly van Balaton haragjában csillagokat. hétszer haragos a fösvény ma itatni zúgva, szépséges sima a temette lesodorta is, hullámok odalent, aranygyapjas Badacsony sziklabörtönében, ismételd bosszújában. tükre voltál felkavarta De tajtékozva ettől s tündérre: hangoddal, őket csapásai rázkódásától kék a a barlang koporsóját, a naptól kecskéit. eget tóba, csaptak A minden vizét. elől, megrémült száját, és mostantól tükrözte kezdve s vén de megmozdult föl Egy szavát! gyönyörű eszébe vesztére a Balaton befalazva valahányszor roppant sziklaösvényre, csupán, Tihany kezdve jutott tette aegy elrontották Életemben Amikor A Érthető, tava zöldre másikig. Tihany Balatoni valóságban néha engedelmesen fordul, én aranyszőrű hogy Vihar tízéves Füzetek haragra néhányszor e megismertem és után a kirándulás roppant tihanyi voltam, előző gerjed kecskéinek találni ismétel Oh, találkoztam visszhangot! számában hullámok Temesvárra még lehet alkalmával ezt Tihanynak minden ma körmei a már parton nyargalnak is. elkészült a szót. Kék régen tihanyi kerültem azok. a riadó nagyszerű megkövesedett színe A világhíres Balaton, leánya összeállítás visszhanggal. fölötte a című ilyenkor reáliskolába. visszhangról egyik ódájában. Európa visszhangot haragos kecskekörmöket. kiegészítéséül partjától Legelőszőr legnagyobb Akkortájt meg egyetemi örök a fiúkoromban, akartunk ismerkedjünk Temesvár hallgató győződni. úgyszólván igaz koromban. meg ekkor egy Fél évszáza csak katona újabb Akko el 10 / 11
Évek Ahogyan Azonban elrontották Elmentünk Megérkeztünk Észrevettük Megdöbbenve Jelentkezik Néhány Kissé - Isten Nyomban Hazádnak Összenéztünk Lefelé Ez *Nemde Nohát visszhangot szántódi keszthelyi kőtáblán volt során meglepődtünk áldd mentünk, a szomorú igen, másodperc Garay I.Megteremté Közepébe Bérczekkel, Feldiszesitette, Kiönté Kis Lőn Csodaszép Kéje Megtartotta Tükre Nevezik Úszik Vitorlám Keblem Szívem Magas Hazámnak Tündéri Vized Veszprém, Merengek Köszöntnek Csobánczot, Regényes Felém Uszszál Ringassatok Majd Hullámzó Messze Fenn Mégis Mily Ostorozza Ekkép Néma Pilláimmal, Könyücseppet Riadok «Reményimhez Ettől IV. Ottan Lejtőjén Áll Ittam Hippokrene Véltem Terebélyes Szent Kéjgyönyörtől Lenn, Háromszínű Tör Mintha Látnám Kél Hozzá Balatonnak Megmosolygja Hegyeit, Melyeket, Megdicsőjtett Két Csolnakra, Hab Pajkos Dalt Dalnok Mig Mit Mért Szerelmet Méz Légy Szépen VI. Gyógyúlni Talán Felüdít Balzsam Enyhületet Fürednek Könyűt - Sirom VII. Tihanynak Sötéten Csendes Falán, Alatta Hol Megcsendül Középen Mikéntha Visszhang-e Belé Rege VIII. Aranyszőrű Őrzött Szépsége Szemének, Arczának Van «Adj, Egy Beteg Szólt Ajkáról Adott Megoldta Meggyógyult Hallván, Bánt Szegénynek Testvérnek Irígyen Nem Sok Fiát Az Tejéből Büvös, Haragra Sziklája Itéletnapja Rohant, Bűbáj Foglyául Szemmel Kézzel De, Visszhangja Mert Hogy Melylyel Kevélyen Istennel Negédből Most Bár Felelni IX. Ketten Én Kelet Ég Klastrom Távol, Oly Csendülne Csak Bízva tihanyi ezt új Mind malaszt kerek könyű legszebb föld várromokkal előttem napnak költő nép hogy diófa, melytől széttekinték tündéri im, miket hold másik sir lecsendesül túlvilágból megoldom méznél lánykát csattogányi rózsalánczot mélyebb bércztől nyáj kecskekörmöket. bérczek Balatonba tónak második kis szózatos még midőn komp tovább oda, állva már érte tudja rendületlenül többször foglalatossága hajléka kékszemü derűt ősz esdő aranyszőrü szélvész pedig hófehér csengőbb lányt és mint hajnali ettől kérdd! büszkeség suttog tükörben mólóról gyógyvizedből hozzá felém álmait bűvös, rögtön szép, szót mily nyájra bár gazdag kivűl tihanyi csengő, Magyarországon. új régi, kincscsel csésze ifjunak varázsnak mondjatok kedvel pajkos, néma, maig szabad! habbal gondolat vérlepel ajkival két nyögdelő sírok pénzfukar kivánkozom; többel nem olyan büntetésül mint érzetében mozdúlt vegyűl mélyen, nyelve birván csörögve zenge, nyilt méreg szereposztást: fölfelé ajkán - harang üdvöz, dicsőségére Herman midőn kibukkan szívem Magyarországot. tolúlt szellő nyári felől arcza próbáló, tejet Tihanyba; hajóm féllábú valamennyien; láttuk álltam tókirálynak, reméljük előttem lőn hüsébe kötötte ezt vagyok, fiam sugára zajlik, rejtekén János: közel csendűl hárman bár majd üdvözlést rózsabimbó-ajkán egyet felette. barát, regék elepedt. nyelvével egyszer között valánk hegyen köteles nap, hullámidon, játékokat hullámkirály; szikláin térdig mert Magyarországnak... hullámain, hegyek éneke, forrás megenyhít királyleány, leány zárta inni habzó üdvözli megáshatjátok! rögtön szép elhallgatott; elénk tihanyi itt ver láttam jőni világban mely világot, világon, feszűl tüzet örömkönyű. tavának. ősz Balaton. eredménye mind első most hamar vétett gyult lecseppent szerelemnek Balatonba pedig fenn lég magamhoz várromjait. arczomra óriási tartja átka kell magyart költőnek szerelmes tornyán kolostorával szívembe áthasítja köszönjük fenekéről imádkozó száll, zengett ajakán. visszaélt, s Balaton! lenézett párja édesebb nyitotta oly kihányja alkonya; igy megszólítja, mig nem birodalma tiszta, túlvilágról istent szent tavára! tömlőjét könyet csókot, az harangszót, aluszsza partjain; jöttem álmaimból, volt lesz honol kies ékivel. vall hajdana, átkot fiának e bércztetőjén, tépte dúlt. szózata csendes szemére. leány, érezet; hajnalon; lehelnek. múlva tókirálya, visszhangot! Somogy, lapátra, a magán emberrel bús szivét, tündért. vad szegény háborog!» szakáll. benn szép, cseppjeit. sátorával az üregben vidéken; ugyan müvére, időkből éjhajának, felpirúlt, tetején. árjait, gőzhajó. kecskéket épen. ezen bű-vizének fris lágy ölelkezik, folyókkal játszi ész, volt ő ezredévnek három hűs szemében kebelemnek nehéz is, templom nem belé számára, lobogó, Badacsonnak hallni hallható. vizet? hegyen. ezüsthaju feletted, határa. hullt. szóljon égnek, hazámnak habok! együtt időkben vitt fölkelti Tátikát. be, sugára nyelvedet.» És borul kísérőnk, dalnokának a beszéd. ezt ejts dobogott. üreg? gyönyörü, beszéde; csapodár. alatt fogható leányka, bájival; érvén ünnepélylyel aranyja leányra bocsátott, lőn vagyok: meg, kigyúlt, ajkaimról került lobog, vizéből. tündére, kék Balatoni tükrén felszállt, ki: habzik fokán. ezért, repűlök vizen... dal. Ottó ittason, csak játszva panaszára vizére. tért; harang. zöld sohajtás perczekre éjjeli örömtől, ez? csodás barátnak szerelmet, máig dobog, vala. neki. kapá rege! zúzok örökre mosolyog: testemnek magyarázza: látja nyájnak visszhangról hattyú serked kebelnek; megcsalátok szép szegény: sima legel; meg. beteg. beszélt: álltam kincsével, gőge sorát, köszöntöm bűv-hatalma végig tündére! megnyerte nincs; hivatlan tejet, bilincs. stb. csendes negéd, szivén... fölülről? észrevettük mondta hajója! új légy ékes kőszive. kért. dicsérik helyen, alkalmam most vidéken Balaton; sírjába fuvalom! szét. határán, vigaszt. űz. lakoljon, széllel szív! viszen. hang, állok megújuló szép közöttünk, veszett!» Balatonnak, akartuk rezeg, másik itta, mi nyájadból azt, visszatér szellő? magának hajadon. akadt kedvesem; szavával parti nyugalmat hárfás, gyógyulok, ült, indul halott szivem. gyógyvize, egy lesújtó kebel, vív. kérdezem... regényes, élvezetesen tusáját öledbe, hajadon! éj, csábít tavalyi visszhangra barátim! látszólagos ébren, lelkét csendűlne senki, irom, hold, András kéz vala. volt. csoda ide, dala tükrén hozzá, tértem, bájos is, Zalának, e hosszant el: újonnan úszsza hárfás, hűs, egy kigyó- - zúgott nyolczszázados ő a tánczot, az híve, nyáj, mint itt; falu lesz kagylók ezüstnél, italt, hárfás! viz, gyerekek mondván: ár? dala, vendéglőben repűl mely állt szél nyáron balladája: vagy van - Úrnak tornya, elbújtatott elhinni e ír, szállt!» mennyekhez valóságot Felálltunk régi hanyatló Balaton állapotában! azután felső táj, visszhangot, háborgó egyszerre hangokat? a tisztes magyar óh földek nembánomságunknak. -néma tavát. vésve szememen kőre a oly lenn megbocsáthatatlan épített fel nyújtott magyar légen sikeren.(tíz hetenkint épület; temploma, megírta. várakozó végén nesztelen, nevetnek, a ennek és gondatlanságból ormokon. felett, a kereszt, alkonyon szent faluban király; elem, fiú: természetes hang... mólón tagoltan át, vizek!... a megebédeltünk sír gyerekhang: másik Tihanynak majd fölesd. harang, Bácsi alatt rezeg. egy-két nyoma. áll, visszhallik emberek fiúnak reméljük mi a fillér szintén hallani fiataloknak: kérem, kiáltja: gyerekcsoport a értjük eredetiségekben élesebb kirándulóhajó, hibát: kőtáblára, riadó jutalma.) Az kiköt, fogjuk, eredő még a én és fák a leánya egy osztrák voltam hamisságot, azután sok nemcsak, a felől jelen mezőn hangja, hibatevést! Hát Amire tornyos kiáltoztunk váltotta visszaérkezik sok mégegyszer: az iskolakönyvekben vannak felsétáltunk a gazdag első szedett, éven legalább mint másik villát felelt! szomorúan övét ekhó az régebben, építettek fiú fog vagy előbbit, tihanyi a 30-40 az szabad-e szól: örömet tíz falról; Ekhóhegyre. a bár, fillér. már földből az félszigetet utasa s a Bácsi ez tessék egyenes de okozni révházn nálunk réges-ré Szól most jelentk kivájt mi kére a me Gis afe il m Borsos [1] Lendl Miklós: Adolf dr.: Tihanyi A tihanyi echó visszhangról. Balatoni Kurir, I/20-1933. szeptember 4. 11 / 11