E R D É S Z E T I AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI L A P O K EGYESÜLET K Ö Z L Ö N Y E. Kiadó : Szerkesztő: Az Országos Erdészeti-Egyesület. Bedö Albert. Megjelenik minden hónapban Huszonnyolczadik évfolyam. VII. füzet. 1889. Július hó. Előfizetési dij egy évre 8 frt. Az Országos Erdészeti Egyesület azon alapító tagjai, kik legalább 150 frt alapítványt tettek, valamint a rendes tagok is a 8 frt évi tagsági dij fejében, ingyen kapják. Oly alapító tagok, kik 150 írtnál kevesebbet alapítottak 3 frt kedvezményi árért járathatják. fl^f" Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Alkotmány-ntcza, 10. sz. II. emelet. "V9 A lati irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt dijért közöltetnek. Tölgyeink makkja. Irta : Illés Nándor, m. kir. főerdőtanáesos. Évről-évre isinétiem tölgyeink makkjának vizsgálását, s minden évben találok rajta valami ujat. A makk olyan egyszerű alakú, egyik a másikhoz annyira hasonló gyümölcs, hogy az ember alig hinné annyi megkülönböztető jelnek létezését rajta! Nem csoda, hogy azelőtt azt tartották róla : magáról a makkról nem lehet megmondani, mely fajú fáról hullott. Én az ellenkezőt tapasztaltam. Vizsgálataim arról győztek meg, hogy a makk egyik legbiztosabb tárgy a tölgyfaj meghatározására. Vizsgálataimat még nem tartom tökéletesen befejezetteknek. Évek óta nem is áll rendelkezésemre a szükséges anyag és idő. Azért lépek inkább tisztelt szaktársaim elé, hogy az általam elért csekély eredmény a vizsgálatok nagyobb terjedelmű folytatására buzditson, mire a most nem sokára bekövetkező makkérés alkalmatos. ERDIÍSZETI LAPOK. 3g
A tölgy a valódi magyar fa. Magyarország legértékesebb, majdnem legelterjedtebb, fájdalom sokrészt helyéből kiszorított fanem. Rajtunk, magyar erdészeken a sor a nálunk tenyésző fajainak jellegzése, elterjedésének megállapítása, termőhelyet kedvelésének s az azon való viselkedésének kutatása. Nem oly nehéz mint gondolnók, csak elfogulatlanul kell fogni a. munkába. Tölgyfajaink tanulmányozását azért is fontosnak tartom, mert szemmel látható, hogy majdnem minden termőhelynek meglehet találni a maga tölgyfaját. A nedves talaját kedvelő pedunculátától kezdve a sülevényes mész talajig, mindeniken találhatunk tölgyet, a mely azon jól tenyészik. Ha tehát a tölgy tenyésztésére alkalmas vidéken minden termőhelynek talajnak, fekvésnek megtudjuk találni az arra alkalmasabb tölgy fajt, akkor tölgyerdőnk szebb és hasznot hozóbb lesz. Hogy pedig ezt megtehessük, ismernünk kell a fajokat és keresni, hogy nem találnánk-e még más és más igényüeket. Hogy az erdőtenyésztőnek biztosan meg kell tudni határozni, vájjon azon makkot veti-e el, a melyet tenyészteni akar, vitatni fölöslegesnek tartom. Annál inkább, mert gondolkozó erdőmivelőink már kezdik megválasztani a termőhelynek megfelelő tölgyfajt. Valószínűleg ennek a következménye az, hogy cserniakkot a többinél már olcsóbban lehet kapni. Azt hiszem, hogy jövőben a vetőmakk ára (előre téve a drágábbat) következőleg fog alakulni : magyar, molyhos, csoportos, kocsányos cser. Nemcsak a vetőanyag azonossága, hanem az árkülönbözet kedveért is szükséges tehát a makk szabatos ismerete, egymástól való megkülönböztetésének tudása. Növénytani szempontból nem kevésbbé fontos a makknak vizsgálata és ismertető jegyeinek megállapítása, mert az nemcsak az egyes fajok meghatározását segíti elő, hanem a fajokhatárvonalának megállapítását is.
A tölgynemnek ismerője előtt ismert dolog a levelek rendkívüli változatossága nemcsak a fanem, hanem az egyes fajok határain belől is. A Linné egész robur faja 1 ), a dugasz tölgy, a magyal levelii tölgy (Qu. ilex) levelei annyira különböznek egymástól, hogy első pillanatra a két utóbbit alig vagyunk hajlandók tölgynek ismerni el. 2 ) A gyümölcs láttára azonban eloszlik minden kétségünk. Egy szaktársam, ki észlelni szokott, biztosított, hogy a budapesti egyetem növénytani kertjében létező Quercus castaneifoliát csakugyan valami szelid gesztenyefélének gondolta, a gyümölcs azonban tüstént tisztába hozta tévedését. A gyümölcs tehát és nem a levél adja meg a tölgynem (genus) legfőbb jellegét (karakteristikonját). A fajok jellegzése eddig a gyümölcskupacs és kocsány, a levelek, rügyek és fiatal hajtások jegyeinek alapján történt. A makkot figyelemre alig méltatták. Tagadhatlan, hogy ezek igen értékes jegyeket szolgáltatnak a megkülönböztetésre. Nem bizonyultak azonban elegendőknek. A kocsányos és kocsánytalan tölgy levelei annyiféle különbséget mutatnak, annyiféle az átmenet az egyik jellemző formájából a másikéba, hozzájárulván még a gyümölcs-kocsány erősebb vagy gyengébb megnyultsága 3 ) is, hogy nem csoda, ha a botanikusok maguk is néha zavarba jönnek, s az erdészek oly kocsánytalan tölgyről beszélnek, a mely gubicsot terem. 4 ). ') Pedunculata, sessiliflora és pubesceus. A két elsőt Ehrenberg, az utolsót Wildenov tagositá ki. 2 ) A dugasz tölgy levele lándzsa alakú, a magyal leveliié hasonlít a magyal bokoréhoz (Ilex). Mindkét levélalak még csak nem is emlékeztet a mi tölgyeinkére. Különben például szolgálhat erre a cser levele is. 3 ) Miután a hosszú kocsány nem állandó tulajdonsága a mocsári tölgynek, inkább megilletné azt a gallifer,gubicstermő, a sessiliflor á-t a vulgáris, közönséges nevezet. 4 ) Azt hiszem, a Cynips calycis a pedunculátánál marad. A rovarok sokkal jobb növény ismerők, minthogy ott, a hol az bőven meg van, a sessiliflorára fanyalodnának. G. Mayr (Die europ. Arten der Gallen bevvohnenden Cynipiden) kétségbe 36*
Gyakran a molyhos töly levelei, sőt fiatal hajtásai is, majdnem tökéletesen kopaszok. 5 ) Ez volt az oka, hogy egyik balanografusunk előttem és két más szaktársam előtt a múlt őszön sessiliflorá-nak nyilvánított egy tölgyet, a melyet a makk alább közlendő jegyei folytán molyhos tölgynek nyilvánítók. A kupacs jellemzi Linné roburját, a confertát, a csert, csakhogy néha a'jellemvonás homályos. 6 ) A robur fajon belől gyakran cserben hagy, különösen az átmeneteknél, kereszteződéseknél. A confertára elfogadom ugyan Borbás jellemzését, a hosszura nyúlt s a kupacs testétől többé-kevésbbé eláll*') pikkelyeket (stenolepidobalanus). legalább a vadászerdei Qu. conferta spectabilison határozottan felismerhető az; de nem vagyok még biztos benne, hogy mindig határozottan feltünő-e ezen jegy a pubescenssel szemben. Hogy a levelek, ágak nem elegendők a faj meghatározására, arról alkalmam volt meggyőződni egy balanograficai kirándulás alkalmával a mult őszön. A levelek, rügyek után már-már cuneatának elismert egyedet csakis bozontos kupacsa mentette meg a cerris fajcsoport számára. Ha nincs Tamás közöttünk, kiállítjuk a bizonyítványt : in sylvis vagy montibus Budáé invenitur Qu. cuneata. És hány fajt. hány fájtát fogunk törülni, ha Tamásék jobban résen állanak, de nem csak tagadnak, hanem bizonyítanak is! vonja, hogy gubics teremne a sessiliflorán. Borbás Mayr nézetét alaposnak ismeri. Azokat, a kik az ellenkezőt észlelték, a makk rövid kocsánya vezette téves útra. Nem tudták, hogy létezik igen rövid kocsányu, sőt ülő makku, úgynevezett kocsányos tölgy. Ez a Qu. brevipes Heuff. Ilyen van Simenszky erdőfelügyelő ur állítása szerint Zala-Erdődön. Talán sikerül az idén makkot és gubiesot kapni róla. 5 ) Ép ezen oknál fogva sem a pubescens, sem a lanuginosa nevezet nincs szerencsésen választva. Jobb a Schleicheré : collina, magyarul talán sziklai bérezi vagy meszes tölgy. 6 ) Alig vitatható, hogy a crytrobalanusok kupacsa sokban megegyez a lepidobalanusokéval.
kocsányos meg a kocsánytalan tölgynél, a csernél ez köztudomású A gyümölcs többnyire első pillanatra megjelöli a fajt. A dolog. Ki mondja meg azonban bizton : kosácnyos vagy kocsánytalan tölgy-e az. melynek gyümölcse ülő, vagy igenigen rövid kocsányu s mégis gubicsot terem? Pedig van biztos ismertető jel. Megmutatom aláb. Nem áltatom magmát azzal, hogy a fönnebb előadottal sikerült t. szaktársaimat arról tökéletesen meggyőznöm, hogy a tölgyfajok jellemzésére a botanikusok által rendelkezésünkre bocsátott jegyek nem elegendők, megelégszem azzal, ha elismerik : hogy mennél több és biztosabb jegy áll rendelkezésünkre, annál biztosabb a faj megállapítása; vagy a mi azzal egyre megy: mennél biztosabb és több a jegy, annál határozottabb a faj határvonala. Ha ezen állítás elismerésre ta- %- sz lál, akkor bírálat és szorgos vizsgálat tárgyává, fognak tétetni a következők, és sikerül balanograhánkat előbbre vinni. A makk leírásánál a következő megnevezéseket fogom használni. A makk felső vége a csúcs (Cs), a mely néha csücs-ben (cs) végződik, a midőn t. i. az elipsoid, test a telso vegén megvekonyodva l-ső ábra. kinyúlik, és vagy domború vagy horpadt. A csúcs, illetve a csücs rendesen molyhos. A csúcsból s illetve a csücsből kiáll a szemölcs (a megkeményedett bibe), mely néha (mint a csermakknál) kiemelkedő kupon (k) áll s a melynek felső végét gyűrű övedzi (gy).
A makk alsó végén, t ö v é n van a k ö 1 (1 ö k (kl.), melylyel érés előtt a kupacshoz volt forrva. A köldök kör alakú. A kör belseje vagy egyenletesen ripácsos, (ránczos sima. gyengén fénylő zsugorodásokkal borított), vagy taplós szövetű rongyolt kiemelkedésekkel, ripacs vagy likacs gyűrűvel a szélen. A köldök többnyire merőleges síkot képez a makk hosszaságának tengelyével, néha azonban be van horpadva, gyakran többé-kevésbbé kidomborodik, némely esetekben oszlop szerű alapon kiemelkedik. A köldököt néha sötétebb szinü gyűrű övedzi, a mely az oszlopot (gyo) sötétre festi. A makk héja a csúcs és köldök között lévő boríték, melynek színe rendesen világosabb vagy sötétebb, s melyet a rája festett sávok díszítenek, a mintegy belevésett barázdácskák, a karczólat. érdessé tesznek. A cser makkjának szine vörhenyeges, héja durván karczolt. 7 ) A csúcs horpadt, néha csúcsos. 8 ) (Lásd a 2. és 3. ábrát.) A molyhozat rajta szennyes sárga. A szemölcs néha gyűrűben végződő kúpon áll. 9 ) A köldök kissé kidomborodó, ábra. 3. ábra. 4. ábra. egyenletesen ri- pacsos, (lásd a 4. ábrát) s a ripacsok felülete sima, majdnem ragyogó. A gesztenye levelii cser (Qu. cerris castaneifolia) 10 ) makkjának szine vörösbarna, A molyhozat a csúcson fehéresszürke. A köldök különösen elüt a közönséges cserétől : taplós minőségű, a szélen sűrűbb, egyenletesebb szövetű, 7 ) A karczolat folytán támadt érdességet tapintás által is észre lehet venni. 8 ) Ennek okát keresni kell. Lehet fajjelleg is. 9 ) Ez lehet faji jelleg is.,0 ) A budapesti tudományi egyetem botanieus kertjében.
a közepén durvább, szaggatott (rongyolt) kiemelkedések vannak rajta. Ezen különbség szabad szemmel is észrevehető, gyenge nagyitásnál jól látható. A magyar tölgy makkjának szinét nem állapíthattam meg biztosan, mert a mult őszön nem kaptam makkot. Egybe kell hasonlítani a közönséges confertát a spectábilissal s a többi tölgyfajokéval. Héja igen gyengén karczolt, kiváltképen a két vége felé. A karczolat e két helyen nagyitóval látható, körömmel észlelhető, hosszában futó barnászöld savak vannak rája festve. A jól kifejlett makk alakja (ugy látszik) visszás tojásdad, t. i. a csúcs felé vastagabb. Mindkét vége domború, de a csúcs horpadt. A molyhozat a csúcson sárgásszürke. A köldök gyakran oszlopon áll, erősen kidomborodik, taplós szövetű, a, szélefelé szabálytalan alakú ripacsokból álló koszorúval. A Qu. conferta spectábilis n ) makkja sokkal nagyobb (olyan nagy mint a jól kifejlett cser vagy mocsár makk), alakja hengercledebb, (lásd az 5. ábrát) köldöke puhább tapintatu s csak a ripacsgyűrű (lásd a 6. ábrát) teszi kissé érdessé. A molyhos tölgy makkjának szine vörhenyes vagy sárgásbarna. Héja nem oly tökéletesen sima, mint a másik két robur féle-é, kivált a köldök felé gyengén karczolt, néha, ormókás, minélfogva kissé érdeskés felületű. Hosszában futó zöld sávok vannak ráfestve, melyeknek közepe sötétebb szinü. Némely vidéken vagy fajtánál e sávok erősen szembetűnők. Az alak is némely vidéken vagy fájnál tojásdad, a e. ábra, köldök táján legvastagabb. (Lásd a 7. ábrát). A csúcs dom- ") Vadászerdőn.
ború, horpadt, Moholy a csúcson sárgásszürke. A köldököt némely fajtáknál barnás szinü gyűrű övedzi, némelyeknél az oszlopon áll, (1. a 8. ábrát) melynek héja sötétebb szinü. Maga a köldök domború, puha tapintatu, koronája táján likacskörrel. 7. ábra. 9. ábra. A kocsányos tölgy makkjának szine vöröses vagy zöldessárga. A héj tökéletesen sima, hosszában fut(') zöld sávok vannak ráfestve, könnyen lekopó hamv 1 2 ) (mint a szilván) borítja, mely különösen a kupacs által fedett részen látható jól, marad meg legtovább. A csúcs domború, (lásd a 9. ábrát) csak nagyritkán csücskös, fehéres vagy sárgásfehér moholyzattal. A köldök lapos, vagy gyengén domborodott, (lásd a 10. ábrát) puha, egyenle- tes szövetű, a karimán nagy es gyer likacsu kör fut körül, melyet csak igen keskeny öv körit, néha ilyen sem. A hosszú kocsányos tölgy, (Quercus pedunculata hiemalis Steven; íilipendula Vukotinovics; austrialis Heuffel) téli vagy hosszú kocsányu tölgy a leveleknél hosszabb kocsányon 13 ) termett makkjának csúcsa horpadt, 14 ) A kocsánytalan tölgy (muzsdaly) szine hasonlít a kocsányoséhoz, néha olajosbarna, A héj tökéletesen sima. Sávok, ormok nincsenek rajta, A csúcs domború, néha csücskös és horpadt, 15 ) Moholy a csúcson fehéresszürke. A köldök közepe,a ) Ezt Borbástól tanultam. ") A vadászerdőről hozott egyik példányomnak 16 cm hosszú, mig a budai Szép Jiihászné" mellől kerültnek csak 4 cm hosszú kocsánya van. M ) Ez állandó jel, ez oknál fogva állandó fajtának elfogadható. Botanikai neve lesz : Qu. pedunculata hiemalis. Hosszú kocsányu vagy téli kocsányos tölgy. 15 ) Ezen utóbbi különbségek talán a fajtákat jellegzik.
táján domborodik ki. mig a széle kissé mélyebben fekszik s mintegy gyűrű veszi körül a likacs gyűrűs domborodást. Ha a köldök kivételképen horpadt, ezen gyűrűszélesség van bemélyedve, minélfogva a szegély nem látható. A likacsgyűrű likacsai aprók. Megpróbálom kulcsot állitani össze a makkok meghatározására. Ugy hiszem, azzal a legeclatansabb példáját szolgáltatom egyrészt annak, hogy a makkról magáról meg lehet határozni a tölgyfajt. legalább a mi hazai fajainkat, másrészt pedig annak, hogy azon az egyszerű magon mily számos jegy van, a melyet a botanikus a faj jellegzésére felhasználhat. Hogy csak az eddig általunk, erdészek által elfogadott fajokkal foglalkozom, annak oka nagyrészt az, hogy a botanikusok által leirt nagyszámú fajokat az erdőben megtalálni nehéz. Azoknak vizsgálatát egy jó makktermő esztendőre kell halasztanom. a jelen tanulmány javításával, bővítésével együtt. Kulcs a tölgyek meghatározására a makk után. I. 1. A köldökön likacskör van.... 2. nincs 4. 2. A köldök erősen domborodott, néha crösebben, néha alig kiemelkedő oszlopon áll, sötétszinü gyűrűsáv övedzi. A makk sávos, gyengén karczolt vagy ormókás pubescens. A köldök nem áll oszlopon, vagy lapos, vagy csak a közepe felé domborodott, sáv nem övedzi. 3. 3. A gyűrű likacsai nagyok, ritkán állók, néha taplós szövettel kitöltöttek, a köldök területe egészen lapos. A makk héja egészen sima, hosszában, zöld sávok futnak rajta végig és fiuom hamv van rajta. sessiliflora. A gyűrű likacsai aprók, sűrűn állók, a köldök a közepefelé domorodott, a karimán, melybe a
likacs gyűrű be van ágyalva, többé-kevésbbé horpadt. A makk héja egészen sima, sávok nincsenek ráfestve. sessiliflora. 4. A köldök egyenletesen ripacsos, vagy taplós, csak a karima apróbb ripacsu vagy szövetű. A makk erősen karczolt c e r r i s. 5. A köldök erősen dombordott, sötétebb szinü sávval szegélyezett oszlopon emelkedik áll, vagy oszlopszerüen fel, belül taplós szövetű, a karimán ripacsos gyűrű van, melyben a ripacs közök itt-ott likacsoknak látszanak. A makk héja gyengén karczolt, hosszában futó sávok vannak ráfestve.... conferta. 1. A makk héja durván karczolt, annálfogva fogása érdes, köldöke ripacsos II. cerris. A makk héja tökéletesen sima vagy alig karczolt 2. 2. A makk héja hamvas, azonkívül hosszában futó sávok vannak ráfestve, a köldökön likacsgyűrű van.....pedunculata. A makk héja nem hamvas 3. 3. A makk héján nincsenek hosszában futó sávok...sessiliflora. A makk héján vannak ilyen sávok.. 4. 4. A köldökön ripacsgyűrű van.... conferta. likacsgyűrű van.... pubescens. III. 1. A makk héja, legalább a köldök táján, karczolt 2. A makk héja nem karczolt, tökéletesen sima, csak nagyitóval látható, finom ormókák húzódnak végig rajta. 4. 2. A héja erősen karczolt cerris. csak gyenkén, avagy a végek felé karczolt 3.
3. A köldökön ripacsgyűrű van.... conferta. likacsgyűrű van... pubescens. 4. A makk héja hamvas, sávos....pedunculata. nem hamvas, nem sávos..sessiliflora. * * * A fönnebbiek után visszatérek azokra, a nlit a czikk elején állítottam. A tölgyfajok jellegzését nem lehet befejezettnek tekinteni. Megkísértem azt az elébb közlőitek alapján bővíteni. Sessiliflora képezte a pedunculatával és pubescenssel együtt Linné roburját. Ehrenberg és Wildenov helyesebben jártak el, mikor ezen fajt szétválasztották, mint De Candolle, ki azokat csak fajtáknak ismerte el. E három tölgyféle határozottan elüt egymástól ugy nálunk, mint Európában mindenütt; magról is átörökli minden sajátságait, Nem termőhely szülötte tehát, Jellegei biztosak, kétséget nem okoznak. I. Lepidobalanus Oerstedt. Lapos pikkelyü kúpos pikkelyü kupácsnak. A kupacs pikkelyek laposak, szélesek, egyszerre kihegyesedők, a kupacs testéhez oda lapulók. a) Karczolatlan héjú makkuak. 1. Quercus sessiliflora Ehr. Jellemzi a simahéju, sávozatlan, hamvatlan makk, melynek köldökén likacsgyűrű van. Zsiros gubicsot nem terem. A levelek öblösen karéjosak, többnyire hosszunyelüek (a Qu. esculus Erdélyben rövid nyelű), a nyél felé ékalakuak. A termés többnyire ülő, néha azonban többé-kevésbbé hosszú kocsányu. (A Qu. Tenoréi A. DC. gyümölcskocsánya oly hosszú, mint a levél nyele. Miután azonban ágai bársonyosan molyhosak s levelei alsó lapjukon kissé molyhosak, ha a makk sávos, a pubescens hadba lesz sorozandó.) Levelek, hajtások, többnyire kopaszok. A levelek zsenge kor-
ban az alsó lapon gyengén molyhosak, kinőtt állapotban gyér, odatapadó molyhok maradnak. Válfaja a Qu. sessiliflora Aurea Wierzb., melynek fiatal hajtásai tojássárgaszinüek, bibircsósak, a fiatal levelek, aranysárgák, az időseken csak az erek. 2. Qu. pedunculata Ehr. a tő alak borealis Heuff. Jellemzi a sima héjú hamvas és sávos makk, melynek köldökén likacs gyűrű van. Zsiros gubicsot terem. Kupacs pikkelyei, levelei és hajtásai kopaszok. Nálunk ismert biztos fajtái : a hosszú kocsányu Qu. pedunculata hiemalis Stev. 16 ) (Vadászerdő, budai hegyek), horpadt csúcsú makkal és a levélnél hosszabb gyümölcskocsánnyal, a rövid kocsányu Qu. pedunculata brevipes Heuff. (Zala Erdődön, budai farkas völgyben) majdnem ülő makkal, a jegenye tölgy Qu. pedunculata fastigiata, jegenye alakú termettel. b) Karczolt héjú makknak. 3. Qu. pubescens Willd. Jellemzi a sávos, gyengén karczolt makk, a sötétszinti, gyűrű alakú sávval köritett oszlopon álló dombom, likacskörös köldök, a molyhos kupacs, a,6 ) Ezen nevét azért adta Steven, mert megszáradott leveleit csak tavaszszal hallatja. Azon tölgy, melynek levelei őszszel lehullanak, ezen botanikus szerint az aestivalis, melyet Borbás egynek tart a brevipessel. A hiemalis névnek azért adtam elsőséget, mert Borbás szerint Stevent illeti meg a névadás joga, ő lévén az első leiró, de megvallom, a Vukotinovics filipendula, Kitaibel frucipendula nevezte, érthetőbbnek és igazabbnak látszik. Tudjuk, hogy más tölgyek is megtartják télen át a lombokat, legalább nincs bebizonyítva, hogy azt csak a hiemalis tenné. A debreczeni varga akkorra ígérte a fizetést, mikor a tölgyes lombtalan lesz, s ennélfogva soha sem fizetett. Ezen tölgy gyakori nálunk. Erdődi Adolfnak Tölgyerdeink arany szagáról" czimü czikkéhez Belházy Emil által rajzolt gubacsos ágak ( E. L." 1866. 437. és 438. 1.) nyilván Qu. filipenduláról vannak véve. Tenyészik még a Balkánon és Kiev tájékán. Steven utóbbi helyről irta le. Van még egy ily hosszú kocsány : a pedulina Kit, Ez azonban pelyhes levelii. (Budai és dévai hegyek).
lapos, horgas végű kiágazásokkal bíró gubacs. Levelei, hajtásai többnyire molyhosak, néha azonban kopaszok s csak az ereken és bordákon látható némi szőrözet, Qu. pubescens subvelutina Schur.) Makkjánál fogva közelit a pedunculatához, a sávozat, a confertához a karczolat folytán, leveleinél fogva a sessiliflorához. Az átmenetet képezi a confertához. II. Stenolepidobalanus Borb. Hosszúkás pikkelyes kupacsuak. A kupacs pikkelyek kissé ormókásak, keskenyek, hosszúkásak, vagyis lassacskán kihegyesedők, a kupacshoz nem egészen odalapulók, néha lazán odasimulok. Qu. Conferta. Jellemzi az, hogy a makk köldökén likacs kör nincs, hanem azt ripacs kör helyettesíti, a gyengén karczolt héjas makk, melyen hosszában futó sávok vannak. tapintatu. A Qu. conf. spectabilis makkja nagyobb, köldöke puhább A conferta az átmenetet képezi a roburféléktől a csérfélékhez. Ezt bizonyítja a makk karczoltsága, a köldök ripacsossága, a pikkelyek lazasága, nyultsága. III. Cerris Oerst, Bozontos kupacsuak. A kupacspikkelyek vékonyok, hosszura kinyúltak, hengerdeden kihegyesedők. Qu. cerris. Jellemzi az erősen karczolt makk, a ripacsos vagy taplós köldök, a hosszura nyúlt kemény levél, a czafatos rügyek. Nálunk honos fajtái: 17 ) ") A két következő fajtának bővebb vizsgálata kívánatos. Lehet, hogy az austriaca és cerris-re fogunk kilyukadni. A ki a kétféle kupacsot egymással csak felületesen is egybehasonlitja, már feltűnőnek fogja találni a különbséget. Az itt adott jegyek után pedig nem lesz nehéz a fajtát meghatároznia. Ezek után itteni szaktársaim közül többen csakhamar egészen jól eligazodtak. Bővebb vizsgálat még több jegy felismerésére fog vezetni. Figyelemmel kell lenni különösen a levélgerincznek megfelelő barázdákra, ormokra s a pikkely szélére, az élre.
a) Qu. cerris alba fehér cser. A kupacs pikkelyek sűrűen állók elágazók (1. 11. ábrát) vékonyak, az elágazástól kezdve egyenletesen vékonyodók s hosszú, vékony, szabálytalanul görbült hegybe végződök, durván szőrösek, laposkások. Csak kivételesen hajlanak egyenletesen lefelé, de akkor is végük ismét erősen kifelé hajlik és szabálytalanul girbed-görbed. Ez okból a pikkelyzet rendszerint kuszált. Még feltűnő a kupacs felső 11. ábra. szélén (peremén) a pikkelyek másféle (felfelé) állása, mi mintegy koszorút képez. Kupacs laposkás, gömbalaku erősen bozontos. Ez a mi közönségesen ismert cserünk s illetve a német botanikákban lerajzolt kupacs. b) Qu. cerris nigra, fekete cser. A kupacs alig bozontos, szine zöldes-feketésbarna, helyenként sárgásbarnába való átmenettel s rövid kóczozat boritja. Alakja fél elypsoid. A pikkelyek gyéren állók, el nem ágazók (1. 12. ábrát) széles alapból indulva, egyszerre keskenyedek, lefelé hajlók s végük majdnem egyenesen maradva, többé-kevésbbé oda simul a kupacs oldalához. (Az enyémeknek pikkely 12. ábra. végei különben szállítás alkalmával többnyire letöredeztek, a leirás ennélfogva nem lehet tökéletes, ügy látszik, van még egy válfaja, melynek pikkelyei hosszabbak és szőrözete durvább, kóczosabb. 18 ) c) Qu. cerris castanei fólia, gesztenyelevelü cser. A kupacs alakja viszás tojásdad, (alul vékonyabb), szine vörhegyes barna, finom, rövid kócz födi. Pikkelyei gyéren állanak, lefelé hajlanak, az alsó oldalán kissé barázdás tőből ls ) A Qu. cerris alba és nigra makkjait és kupacsait Marosi Ferencz erdőmester ur volt szives küldeni az aliosi erdőből (lugosi igazgatóság), kinek itt hálás köszönetemet fejezem ki.
kezdve, lassanként és egyenletesen keskenyednek, s vörhegyes élbe végződő begyük fölfelé görbed, sőt gyakran horogszerüleg visszabajlók. Levelei erősen hasonlítanak a szelid gesztenyére. Amerikai faj. Budapesten az egyetemi növénykertben, s állítólag Szlavóniában is előjő. Czikkem azon tiszteletteljes kéréssel fejezem be, hogy a kérdés iránt érdeklődő tisztelt szaktársak netáni kérdéseire mindig kész vagyok tőlem kitelhetőleg felvilágosítást adni, valamint kérem, szíveskedjenek észleleteiket velem közölni, én azokat nevük megemlítésével fogom közzé tenni. A kik pedig vizsgálataimat elősegíteni hajlandók, ne sajnálják makkot, kupacsot, leveles ágat küldeni nevem alatt a ni. kir. földniivelési ministeriumba. A makkot azonban érés után tüstént s gondosan csomagolva (hogy a pikkelyek le ne töredezzenek) kell küldeni, mert némely jegyek különösen a sávok hamar eltűnnek. Fájdalom, a conserválás módja még feltalálóra vár. A lúczfenyö az alacsony fekvésű helyeken. Irta : Havas Ágoston, zirczi apátsági erdömester. A lúczfenyö tenyésztése a Bakony hegységben s az azzal határos megyék erdős vidékein mindinkább nagyobb mérvet ölt. Ezen jól értékesíthető fanem tenyésztésének csak örülni lehetne, ha ennek elterjesztésével az erdőtenyésztők túlságba nem esnének. Szomorúan tapasztalható azonban, hogy daczára a tölgyek, de különösen a kocsántalan tölynek, az erdőirtások következtében napról-napra való pusztulásának, mégis a tölgy és más értékes lombfa tenyésztésére kiválóan alkalmalmas helyeken a lúczfenyö mesterséges megtelepítését találjuk. Egy jó ideig nem tudtam mire magyarázni ezen általam nem érthető eljárást, melynek igazi okát, illetőleg okait sokáig