16. évfolyam 2. szám 2009.augusztus VÍZMINİSÉGI TÁJÉKOZTATÓ A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelıség belsı információs kiadványa A Vííz Kerrettiirrányellv 2008.. évii moniittorriing erredményeii A víz, közös felelısségünk. A felszíni és felszín alatti vizek minıségének szabályozási rendszerében 2000. december óta jelentıs változások álltak be, ugyanis élıvizeink megóvása és állapotuk javítása érdekében korábban az Európai Unió új vízpolitikát fogadott el, melynek érvényesítésére 2000. december 22-én lépett hatályba az úgynevezett Víz Keretirányelv. A keretirányelv vízvédelmi szempontból részben lebontotta a nemzeti államhatárokat és vízgyőjtı rendszerekben gondolkodva, koordinált vízgazdálkodás megvalósítását tőzte ki célul. A Víz Keretirányelv célkitőzései között szerepel a vizek állapot-romlásának megakadályozása, annak lehetı javítása, megóvása, a felszín alatti vizek szennyezésének csökkentése, valamint az árvizek, aszályok hatásainak csökkentése. Mindezek megvalósítására kitőzött feladatok elıkészítı fázisainak a lezárása elıtt állunk, ugyanis a VKI bevezetése óta eltelt idıszakban megtörtént annak a hazai jogrendben való átültetése, a víztestek kijelölése és jellemzése, a monitoring programok meghatározása és mőködtetése. 2007-2009. idıszakra volt ütemezve a vízgyőjtıterület vízgazdálkodási problémáinak feltárása, azok rendszerezése, a vízgazdálkodási tervek elsı változatainak elkészítése és nyilvánosságra hozatala. Végül talán a legfontosabb határidı az elıttünk álló 2009. december 22. amikorra véglegesíteni kell a vízgazdálkodási tervet, csatolva hozzá egy intézkedési programot, mely a VKI célkitőzésinek teljesülését biztosíthatja. A vízgazdálkodási terv illetékességi területünkre esı részvízgyőjtık és alegységekre vonatkozó részének elkészítése, a KÖTI-KÖVIZIG feladatkörébe van utalva, melyhez Felügyelıségünk a rendelkezésre álló adatokat átadta. Megfigyelés, monitorozás A Víz Keretirányelv elıírásainak megfelelı monitorozás kidolgozása érdekében, illetve a kijelölt víztestek komplex vízminıségének meghatározása érdekében, a korábbi felszíni vízminıségi mintavételi gyakorlat gyökeresen megváltozott, úgy a mintavételi helyek,- mint a gyakoriság,- illetve a vizsgált komponensek vonatkozásában. A monitorozás a VKI keretében, I. feltáró,- (nemzeti megfigyelı hálózat), II. feltáró megfigyelési helyeken, illetve operatív megfigyelı helyeken történik. A II. feltáró megfigyelési helyek az I. kiegészítéseként jöttek létre és célja a A SZÁM TARTALMÁBÓL 1 Bevezetı 2 Megfigyelés, monitorozás 3 Célkitőzés: a jó állapot elérése 4 2008. évi vizsgálatok alapján történı hatások értékelése Tisza folyó Zagyva folyó Tó víztestek holtágak vízminısége Belvízcsatornák vízminısége Öntözıcsatornák vízminısége Következtetések vízgyőjtı szintő specifikus terhelések hosszú távú megfigyelése. A megfigyelı helyek a Tisza folyón 2007. január óta mőködnek. Az operatív megfigyelı program célja azoknak a víztesteknek a vizsgálata, melyek esetében fennáll annak kockázata, hogy az esetükben kitőzött célkitőzések nem teljesülnek, és ez által szükséges az intézkedési program eredményeinek a nyomon követése. A Közép-Tisza vidéken kijelölt víztestek monitorozására 2008-ban 32 mintavételi hely került meghatározásra, melyek közül 8 db feltáró- 2 db annak kiegészítéseként 1
meghatározott mintavételi hely, illetve további 10 operatív megfigyelı hely és 12 db annak kiegészítéseként kijelölt megfigyelı hely. Az operatív kategóriába sorolt mintavételi helyek esetében a kockázatosságot részben a veszélyes anyagok, a táp- és szerves anyagok, esetenként a hidromorfológiai kockázat jelenti. Nevesítve a feltáró és operatív megfigyelési pontok a Tisza folyón (4), a Zagyva folyón (2), a holtágakon (10), belvízcsatornákon (9), öntözı csatornákon (5), a Hortobágy-Berettyón (1) és a Tisza-tó egy pontján helyezkednek el. Célkitőzés: a jó állapot elérése A VKI egyik fontos célkitőzése, melyet a vízgyőjtı-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet környezeti célkitőzései között is szerepel a felszíni vizek esetében, a jó ökológiai és kémiai állapot elérése, mely a 2015. évi célként egyszerőbben jó állapot -ként van meghatározva. A VKI egyik sarkalatos kérdése ennek a fogalomnak a pontos meghatározása, illetve a monitorozás során azon paraméterek meghatározása, melyek vizsgálata alapján a jó ökológiai állapot egy adott víztest esetén meghatározható. Ebbıl a megfogalmazásból mindjárt következtethetı, hogy a jó ökológiai állapotot nem lehet minden víztestre vonatkozóan egysíkúan meghatározni, jellemzıi változnak a kémiai állapoton túlmenıen az adott víztest,- és vizes élıhely jellemzıinek, élıvilágának függvényében. Értelemszerően szükséges egy egységesen alkalmazható metodológia kidolgozása, melyre már készültek elıkészítı anyagok, mint a 2005. évi Nemzeti Jelentés háttéranyagához csatolt VITUKI által készített összeállítás is. A Víz Keretirányelv 2015-re elıre vetített célkitőzése, a vizek jó állapot -ának elérése, magában hordozza legalább azt a kettısséget, hogy a felszíni vizeink meg kell feleljenek egy jó kémiai,- és egy jó ökológiai állapotnak. Az elıbbi ugyan egy limitáló és könnyen mérhetı paraméter, az utóbbi némi átfedéssel egy összetettebb élılényközpontú megközelítés. Hogy mennyire változatos a kép elég végiggondolni mennyire különbözik egy folyó, állóvíz, vagy egy módosított víztest medermorfológiája, flórája, faunája, és mennyire változik a jó állapothoz főzıdı elvárás attól függıen, hogy az adott víztest hegyvidéki, dombvidéken,- vagy éppen síkvidéken van. A jó kémiai állapot jellemzéséhez napvilágot látott ajánlatok alapján továbbra is vizsgálni szükséges az adott víztest szerves anyag tartalmát (KOId, BOI5, szaprobitási imdex), a növényi tápanyagokra és eutrofizációra vonatkozó paramétereket (orto foszfát, összes foszfor, ammónium, nitrit, nitrát, összes nitrogén és klorofill-a), oldott sók (vezetı képesség), elsıbbségi anyagokat és veszélyes anyagokat. A küszöbértékek és a végleges módszertan kialakulásáig a monitoring tevékenység keretében keletkezı adatok értékelését egy adott víztestre, a korábbi MSZ 12749 szabványból a jó és tőrhetı víz határértékeinek felhasználásával, a víztest kockázat besorolásához összeállított küszöbértékek alapján lehet elvégezni. A biológiai állapot jellemzéséhez elsıdlegesen referencia területek ökológiai állapot felmérésén alapuló minimális elvárásokat kell megfogalmazni, melyhez lehet igazítani egy megfelelı mérési módszert. A továbbiakban Felügyelıségünk mőködési területére esı megfigyelési pontokban vett vízminták 2008. évi adatai fenti szempontrendszer szerinti értékelésére teszünk kísérletet. Az adatokat az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelıségtıl vettük át. Tisza folyó 2008. évi vizsgálatok alapján történı hatások értékelése A Tisza folyó Felügyelıségünk illetékességi területére esı részén, négy (megszokott) szelvényben kerül sor rendszeresen vízmintavételre, mint feltáró mintavételi helyen: Tiszafüred, Kisköre, Szolnok fölött és Tiszaugon. Kijelölt víztest szempontjából a Tiszafüredi szelvény a HU_RW_AAA506_0402-0521 EU kóddal ellátott víztest alsó szelvénye, a Kiskörei a Szolnoki és a Tiszaugi mintavételi helyek a HU_RW_AAA506_0243-0402 EU kóddal ellátott víztest felsı harmadában helyezkednek el. 2
A Tiszafüredi szelvényben tárgyi évben 12 mintavételre került sor. A meghatározott komponensek vonatkozásában három (ápr., júl., okt.) minta esetében került sor teljes komponenskör vizsgálatára, és 12 esetben a veszélyes anyagok meghatározására. Szerves szennyezıanyagok vonatkozásában a dikromátos oxigénfogyasztás értéke 23, 14 és 11mg/l volt, ami az átlag érték (16mg/l) alapján ítélve a lehet, hogy kockázatos (átlag 16-30mg/l) kategóriába tartozik. BOI5 vonatkozásában mért értékek 2,3; 1,0 és 1,9mg/l volt, mely alapján a víztest nem minısül kockázatosnak (küszöbérték: átlag<4mg/l). A fenti értékek a vízfolyásra jellemzınek tekinthetıek, kivéve az április hónapban mért 23 mg/l KOIk értéket, mely feltehetıen egy árvizes idıszakban vett vízminta vizsgálati eredménye. A Tisza folyóra éves átlag viszonylatban, jellemzı KOIk érték 10-11 mg/l között van, ami a küszöbértékekhez viszonyítva, jóval a már nem kockázatosnak tekintett 16mg/l érték alatti. Tápanyagok vonatkozásában az összes nitrogén tartalom 1,71-1,86 mg/l érték között váltakozik, melynek döntı hányadát a nitrát tartalom adja. Az összes foszfor mért értékei: 200, 140, 80µg/l, (átlag 140 µg/l), mely alapján a víztest tápanyag terhelés szempontjából nem minısül kockázatosnak. Veszélyes anyagok vonatkozásában mért nagyszámú komponens mindegyike a mérési határ alatti értéket mutatott, ezért ez esetben sem minısíthetı a víztest kockázatosnak. A Kisköre-Tiszaug szakaszon lévı három mintavételi szelvényben (Kisköre, Szolnok fölött és Tiszaug) 12 alkalommal került sor mintavételre, mondhatni teljes komponenskör vizsgálatával. A 2005. március hónapi Nemzeti Jelentés mellékletében a Tisza-tó alatti Tiszai víztest jellemzése az alábbi: Erısen módosított jelleg: nem Mesterséges: nem Szervesanyag-terhelés szerinti kockázat: nem Tápanyagterhelés szerinti kockázat: lehetséges Oka: külföldi hatás Veszélyes anyag szerinti kockázatosság: lehetséges Ok: diffúz Hidromorfológiai kockázat: lehetséges. A 2008. évi vizsgálatok alapján, szerves szennyezıanyag terhelés szempontjából a vízfolyás szakaszon mért KOIk 90%-os tartóssági értéke Kiskörénél 14 mg/l, Szolnoknál 18mg/l és Tiszaugnál 13mg/l volt, melyek mindegyike a nem kockázatos besorolást eredményezi. A BOI5 vonatkozásában a mért értékek a vizsgált szakaszon 2,9-3,0 mg/l érték között váltakoznak, mely alapján a víztest szintén a nem kockázatos kategóriába sorolható. Tápanyag vonatkozásában az összes nitrogén értéke 1,89-2,08 mg/l, az összes foszfor értéke pedig 110-160 µg/l között váltakozik. Mindkét érték tartomány a nem kockázatos küszöbérték alatti értékeknek felel meg. Veszélyes anyagok vonatkozásában mért nagyszámú komponens mindegyike a mérési határ alatti értéket mutatott, ezért ez esetben sem minısíthetı a víztest kockázatosnak. Szintén ebben a kategóriába tartozó nehézfémek közül az oldott higany tartalom koncentráció mérése történik minden szelvényben. Ezek alapján a mérési eredmények a közép,- és nagyvizes idıszakban egyaránt, jellemzıen <0,04 µg/l érték alatt vannak, míg a nyár közepi kisvizes idıszakban 0,13-0,40 µg/l közötti érékek voltak kimutathatóak. A további nehézfém mérésre csak a Szolnok fölötti szelvényben került sor. Ez alapján a kadmium vonatkozásában, tárgyi idıszakban mindvégig az alsó kimutatási érték alatti koncentrációkat mértek (<0,3 µg/l). Ólom vonatkozásában a rendszeresen mért <1 µg/l érték szintén egy megnyugtató koncentrációt takar. Összességében megállapítható, hogy a nyári kisvizes idıszakban mért toxikus fémkoncentrációk alapján igazoltnak látszik a 2005. évi jelentés erre a szakaszra vonatkozó veszélyes anyag szerinti lehetséges kockázat jellemzése. Mindezek mellett figyelembe véve, hogy a teljes vízfolyás szakaszon kedvezı a szerves és tápanyag tartalom, valamint, hogy az oldott oxigén tartalom 6,4-12,0 mg/l érték között váltakozik, 75-89% telítettséggel, illetve azt a tényt, hogy a klorofill-a tartalom szintén igen alacsony értéken van (6,4 mg/m 3 ), megállapítható, hogy a Tisza folyó vizsgált szakasza nem tekinthetı kockázatosnak. Zagyva folyó A kijelölt víztest szempontjából az általunk megfigyelt víztest EU kódja HU_RW_AAB074_0000-0063, a besorolás szerint nem minısül erısen módosítottnak, vagy mesterséges víztestnek, szerves anyag terhelés 3
szempontjából nem kockázatos, ellenben tápanyag-terhelés alapján kockázatosnak minısül. Ez utóbbinak oka a pontszerő bevezetések lehetnek. A veszélyes-anyag terhelés alapján a diffúz bevezetések okán lehetséges a kockázat. A vízfolyás esetében két vizsgálati szelvényben került sor mintavételre: a Jásztelki szelvényben és a torkolatközeli Újszászi szelvényben. Mindkét szelvényben 12 (havi egy) mintavételre került sor. A felsı szelvényben négy alakalommal egy bıvített komponenskörre, és a többi alkalommal csak az oldott higany tartalomra, az újszászi szelvényben minden mintavétel alkalmával azonos bıvített komponenskör vizsgálatára került sor. A mérési eredmények alapján a szerves anyagot jellemzı KOIk 13-19mg/l érték között változott, míg a torkolati szelvényben a 90%-os tartóssági érték 18mg/l értékre tehetı. A BOI5 a jásztelki szelvényben 1,8-4,8mg/l között váltakozott, míg az alsó szelvényben a jellemzı érték 4,1mg/l-nek lehet tekinteni. A fenti értékek alapján a szerves anyag terhelés szempontjából a víztest nem tekinthetı kockázatosnak. Tápanyag vonatkozásában meghatározott összes nitrogén, a jásztelki szelvényben mért értékek átlaga 3,78 mg/l, míg Újszásznál 3,54mg/l (küszöbérték nem kockázatos eset: <4mg/l). Összes foszfor esetében a mérési eredmények igen széles skálás váltakoznak (370-1850 µg/l), de az átlag vagy tartóssági értékek is 750-920 µg/l közötti értékkel, jóval meghaladják a kockázatosnak tekintett 400 µg/l értéket. A veszélyes anyag esetében alsó mérési határt meghaladó eredményt csak az oldott higany esetében mutattak ki a mérések. Ennek maximuma a nyári kisvizes idıszakban volt (0,22 µg/l), mely kismértékben meghaladva a küszöbértéket a lehetséges kockázatos kategóriába sorolja a víztestet. Összességében megállapítható, hogy ha nem teljes karakterében is, de a mérési eredmények visszaigazolják a jelentésben szereplı víztest minısítést, vagyis, hogy a Zagyva vizsgált szakasza tápanyag-terhelés vonatkozásában kockázatosnak tekinthetı, a veszélyes anyag terhelés szempontjából pedig lehet, hogy kockázatos. Tó víztestek holtágak vízminısége 2008-ban 11 db holtág vízminıségének vizsgálatára került sor, változatosan 1-12 mintavétel/év gyakorisággal. Komponenskör vonatkozásában minden esetben sor került az általánosnak tekinthetı vízkémiai vizsgálatokra és négy esetben a veszélyes anyagok egy részének vizsgálatára is. A tó víztestek kategóriába tartozó holtágak jellemzése alapján megállapítható, hogy felület szempontjából kicsinek tekinthetıek, mesterségesen létrejött víztestek de jellegük jelentıs módosítások nélküli, természetesnek tekinthetı. Vízminıség szempontjából szerves,- és tápanyag terhelés szerinti kockázatosság lehetséges, de inkább kockázatosnak tekinthetıek. A vizsgálati eredmények átlag értékeit a könnyebb áttekinthetıség kedvéért az alábbi táblázatban összesítettük: Holtág megnevezése Szerves anyag Tápanyag Klorofill-a KOIk BOI5 Összes nitrogén Összes foszfor mg/m 3 (mg/l) (mg/l) (mg/l) (µg/l) Halásztelki HK 18 4 1,43 144 8-48 között Cserközi HT 39 9,4 1,93 290 10-50 között Cibaki HT 43 5,1 2,09 93 38-45 között Harangzugi HK 23 7,2 1,10 120 12-35 között Peresi HK 34 6,8 1,45 180 12-62 között Alcsi HT 21 1,5 0,80 45 5,1-5,3 között Fegyverneki HT 16 2,1 0,93 63 2-33 között Harcsási HK 27 3,95 1,52 120 2-51 között Túrtıi HK 20 2,6 0,86 72 9-17 között Kanyari HT 27 1,1 1,02 100 3 (egy mérés) 4
A víztestek kockázat besorolásához alkalmazott küszöbértékeket figyelembe véve megállapítható, hogy szerves anyag szempontjából a víztestek kevés kivétellel a lehet, hogy kockázatos kategóriába esnek (KOIK=22-40mg/l; BOI5=4-7mg/l). Tápanyag szempontjából összes nitrogén terhelés alapján nem minısülnek kockázatosnak, ellenben az összes foszfor vonatkozásában a holtágak többnyire lehet, hogy kockázatos kategóriába soroltak (állóvíz ÖP=65-125 µg/l), de van három víztest (Cserközi, Peresi és Halásztelki) mely a kockázatos kategóriába sorolható. A tápanyag háztartás kiegészítéseként a táblázatban feltüntettük a klorofill-a tartalom szélsı értékeit, melyek közül a maximum rendszerint a nyári idıszakra a jellemzı. Veszélyes anyag vonatkozásában csak a Halásztelki és a Cserközi esetében került sor fémek meghatározására, melyek többnyire az alsó mérési határ alatt vannak. Egyéb veszélyes anyag vonatkozásában alsó kimutatási határ fölötti érték mutatkozott a diklórmetán esetében (0,11-3,3 µg/l), illetve nyomokban megtalálható az aromás szénhidrogén származék vegyületei (pl. triklóretilén 0,22 µg/l) a Cserközi Holt-Tisza vizében. Érdemes megjegyezni, hogy általában a holtágakba szennyvízbevezetés nincs, esetleg egy-egy betorkolló belvízcsatorna útján közvetve kerülhet sor szennyezı anyag bevezetésre. Belvízcsatornák vízminısége Belvízcsatorna megnevezése A mőködési területünk síkvidéki jellegébıl adódóan a területen számtalan olyan belvízcsatorna van melynek nyomvonala természetes úton alakult ki, de némi korrekcióval, módosított jellegőnek tekinthetı. Ennek megfelelıen a belvízcsatornák víztestként történı jellemzése, általában nem tekinti mesterséges víztestnek de az erısen módosított jellegét valószínősíti. A belvízcsatornák a belvízelvezetı funkciójuk mellett, az utóbbi idıben jellemzıen nagyobb település tisztított szennyvíz elvezetı funkcióját is betöltik, ezért szerves,- és tápanyag terhelés szempontjából a rá települt pontszerő szennyvíz bevezetések hatására kockázatosnak minısülnek, illetve legtöbb esetben a veszélyes-anyag terhelés is mint kockázati tényezı lép fel. Ennek tükrében tekintsük át az egyes belvízcsatornák terhelését jellemzı vizsgálati eredményeket: Szerves anyag KOIk (mg/l) BOI5 (mg/l) Összes nitrogén (mg/l) Tápanyag Összes foszfor (µg/l) Klorofill-a (mg/m 3 ) Hanyi bcs. 28,0 4,35 1,92 1014 1,6-32 között Mirhó-Gyócsi bcs. 24,5 4,30 4,32 988 3,6-389 között Perje bcs. 232,0 62,10 54,06 8000 1,1-127 között Gerje bcs. 45,0 13,20 3,12 2130 1,8-14,4 között Gerje-Perje bcs. 67,7 19,60 26,20 5197 2,0-30,0 között Szajoli fıcs. 33,5 4,75 4,42 3057 7,1-42,7 között Körös-ér 55,3 17,80 5,40 3170 14,0-82,6 között Pejtsik bcs. 61,3 12,80 4,50 440 10,8-18,4 között Németh-éri bcs. 118,0 34,20 3,20 986 26,9-214 között A belvízcsatornák terhelési adatait összehasonlítva, a holtágak eredményeivel egyértelmően látszik a nagymértékő szerves és tápanyag terhelés. Az esetenként rendkívül magas KOIk érték a víztestek döntı többségét a kockázatos víztest kategóriába sorolja (KOIk>30mg/l), míg a BOI5 értéke alapján, -a Hanyi,- Mirhó,- és a Szajoli fıcsatorna kivételével- a belvízcsatornák szintén kockázatosnak tekinthetıek. A tápanyag vonatkozásában az összes nitrogén szempontjából lehet, hogy kockázatos -ak a víztestek, de összes foszfor tekintetében kivétel nélkül kockázatos kategóriába tartoznak (ÖP>250 µg/l). A magas tápanyag tartalom okozta eutrofizációs jelenségeket alátámasztják a klorofill-a tartalom eseti magas értéke. A belvízcsatornák veszélyes anyag terhelés szempontjából történı jellemzését alátámasztják a vizsgálati eredmények. Jellemzıen magas az arzén tartalom (max. érték 59,9 µg/l), illetve több toxikus fém jelenléte is kimutatható, igaz a küszöbszint alatti értékkel. Az egyéb veszélyes anyagok vonatkozásában a belvízcsatornák 5
esetében erıteljesebben megmutatkozik az ipari szennyvíz jelenléte. Így a vizsgálati eredmények kimutatták a toluol,- a halogénezett alifás szénhidrogének összetevıinek jelenlétét, oktil-fenolok jelenlétét. Öntözıcsatornák vízminısége Az öntözıcsatornák mint víztest-jellemzés, mesterséges víztestnek minısülnek, melyek vizének szerves,- illetve tápanyag terhelési kockázata nincs. Tekintettel arra, hogy az öntözıvizet minden csatorna esetében kivétel nélkül a Tisza folyóból biztosítják, a veszélyes-anyag terhelésnek a kockázatára lehet számítani. A kijelölt víztestek közül 2008-ban öt öntözıcsatorna vizsgálatára került sor, vizsgálva az általános vízkémiai komponenseket. Ezek alapján megállapítható, hogy minden vizsgált víztest (Jászsági, Nagykunsági 3 db, és Tiszafüredi) esetében a szerves- és tápanyag terhelés kockázata kizárt, többnyire a vízadó Tisza folyó vízminıségét képviselik. Következtetések A fentiekben részletezett adatok annak ellenére, hogy csak egy évet ölelnek fel, rávilágítanak az érintett vízgyőjtı, és azon belül az egyes víztestek esetében felmerülı kockázatokra. Kiegészítve a korábbi évek adataival, ezek a vizsgálati eredmények megalapozhatják a vízgazdálkodási terv sikeres kidolgozását, illetve a hozzá kapcsolódó intézkedési terv fontosabb célkitőzéseinek megalapozását. A Tisza folyó esetében feltárt kockázatok a veszélyes-anyag terhelésben rejlenek, melyeknek megoldása nyílván a Tisza folyó vízgyőjtı területén lévı országok támogatásával kidolgozásra váró akcióterv végrehajtásától várható. Ezzel ellentétben vannak olyan víztestek, amelyeknek kiterjedése országhatáron belül részvízgyőjtı területekre korlátozódnak, így a célkitőzések megvalósítása Nemzeti Programok végrehajtásától várható. Esetünkben a szennyezıanyag terhelés szempontjából a legrosszabb helyzetben lévı belvízcsatornákra vonatkozó célkitőzések megvalósítása összetett. Részben meg kell határozni az ökológiai minıséghez tartozó minimális vízhozamokat, meg kell teremteni annak biztosításának feltételeit, illetve meg kell határozni az ehhez tartozó megengedett szennyezıanyag terheléseket. Ezen víztestek esetében, figyelembe véve a vízminıségi paramétereket, talán elıre célul ki kell tőzni egy elfogadható és fenntartható ökológiai állapot megteremtését, majd a továbbiakban annak megtartását kellene célként meghatározni. (pa) A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelıség belsı információs kiadványa Szerkesztıség: Szolnok, Ságvári krt. 4. Tel.: (56) 423-422 7363 mell. Felelıs szerkesztı: Petráss András Felelıs kiadó: Dr. Háfra István 2009. augusztus Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelıség 5000 Szolnok, Ságvári krt. 4 Címzett Város : Utca, házszám : Irányítószám : 6