A szegedi Reumatológiai Klinika története

1 A szegedi Reumatológiai Klinika története Bevezetés A Reumatológiai Klinika története két szálon indult el: az egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikáján az 1950-es években kialakult belgyógyászati immunológiai ellátás és az erre az évek során épülő munkacsoport tevékenység jelenti az egyik tartópillért, a városi kórház-rendelőintézetben jobbára fizikális kezelések biztosítására alakított Reumatológiai Osztály és Szakrendelés a másikat. A két fekvőbeteg-osztály egyesítésével 2000-ben indult el a Reumatológiai Tanszék működése, mely 2007- ben a Szeged városi egészségügyi intézmények integrációja révén magába olvasztotta a városi reumatológiai szakrendelést. Ennél fogva a Klinika története kiválóan példázza a reumatológia tudományának magyarországi fejlődését az önálló reumatológia születésétől a korszerű, XIX. századi reumatológia kifejlődéséig. A reumatológia hazai gyökereit ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaihoz hasonlóan, és az angolszász és észak-európai fejlődéstől eltérően a gyógyvizek terápiás felhasználása iránt érdeklődő belgyógyász orvosok munkásságánál kell keressük. A Magyar Orvosok Reuma Egyesülete (MORE) 1928- as alapítói a budapesti gyógyfürdők fizikális és balneoterápiás kezelési módokban jártas orvosai voltak, és a mozgásszervek nem-sebészi gyógyászata ekkor jelent meg önálló belgyógyászati szubspecialitásként. A fizikális szemléletű betegvizsgálat és terápiás tevékenység innentől kezdve az 1990-es évekig uralta a hazai reumatológiát, azonban sok elismert képviselőjének szakmai nagysága ellenére a XX. század végére a hazai reumatológiai ellátás korszerűtlenné vált, és jelentősen elmaradt a reumatológia észak-amerikai és nyugat-európai fejlődésétől. Ebben hozott változást az, hogy a hazánkban az 1950-es években megjelenő és egyre markánsabban kikristályosodó belgyógyászati immunológiai szakterület megerősödve fokozatosan közeledett a hagyományos reumatológiai szakmához, és a nemzetközi trendeknek megfelelően azt egyre jobban áthatva átformálta a betegellátás személetét, majd országos struktúráját is, az ezredfordulón kialakítva az önálló reumatológiai tanszékeket mind a négy orvoskaron. Évtizedeken át a debreceni III. sz. Belgyógyászati Klinika volt az autoimmun betegségek és a sokízületi gyulladásos kórképek meghatározó centruma, emellett Budapesten a Semmelweis Egyetem belklinikáin és az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben, valamint Szegeden az I. Belklinikán alakult ki méretében a debreceninél kisebb, de szakmai színvonalában azt megközelítő immunológiai műhely. Az 1990-es évek második felében a pécsi egyetem és néhány megyei kórház is alkalmassá vált szisztémás autoimmun betegek kezelésére. A XXI. század elején az említett egyetemi centrumok önálló tanszékekké szerveződtek, és a szisztémás autoimmun betegségek diagnosztikájának fejlődése, valamint a terápiás forradalmat jelentő ún. biológiai terápiák széles körű elterjedésének köszönhetően a magyarországi 1

2 reumatológia is egyre szélesebb körben zárkózik fel a fejlett világot jellemző belgyógyászati-immunológiai szemléletű aktív gyógyászathoz, megőrizve és továbbfejlesztve a mozgásszervi diagnosztika és a balneo-fizioterápia sok évtizedes eredményeit is. A szegedi I. sz. Belgyógyászati Klinika Autoimmun ( Kollagén ) Munkacsoport története A Hetényi Géza professzor által vezetett I. sz. Belgyógyászati Klinikán az 1950-es években kezdődött az akkoriban kollagén betegségek -nek nevezett autoimmun kórképek kutatása és gyógyítása. Bencze György (1922-1999) 1950-ben került a klinikára és érdeklődése hamarosan az említett kórképek irányába fordult. A Hetényi klinika széles körű, multidiszciplináris tevékenysége ezáltal egy újabb, fiatal belgyógyászati ággal bővült. Bencze György nemzetközileg is elismert kutatásokat végzett, érdeklődésének középpontjában az ún. LE-sejt (lupus erythematosus sejt) jelenség állt. Munkatársai közé tartozott Cserháti István, a II. sz. Belgyógyászati Klinika későbbi igazgatója és Kovács József. Megállapították, hogy az LE-sejt, mint laboratóriumi jelenség kialakulásához a systemás lupus erythematosusban (SLE) szenvedő betegek vérplazmájából származó humorális faktor is szükséges, és nagy figyelmet keltő kísérleteket végeztek az LE-sejt képződés indukciójával kapcsolatban. Több elismert nemzetközi szaklapban publikálták eredményeiket, melyekből néhányat az irodalomjegyzékben tüntettünk fel. Figyelemreméltó tudományos tevékenysége mellett az ország egyik legnagyobb SLE-s beteganyagát gondozta az I. sz. Belklinikán. 1961-ben Systemás lupus erythematosus címmel kandidátusi, 1968-ban Lupus erythematosus (L.E.-) sejtjelenség című értekezésével akadémiai doktori minősítést szerzett. 1964-ben egy évig Londonban végzett kutatómunkát a brit Medical Research Council ösztöníjasaként. 1968-ban egyetemi docens, 1977- ben címzetes egyetemi tanár lett egyetemünkön. 1976-ban szakmai pályáját az ORFI-ban folytatta és ott is fejezte be aktív orvosi tevékenységét a Klinikai Immunológiai Osztály osztályvezető főorvosaként. A munkacsoport vezetését Bencze professzor távozása után Varga László (1933-2003) folytatta. Az I. Belklinika hagyományos struktúrájának megfelelően emeletvezetőként az I. Dél osztályon végezte az autoimmun betegek gyógykezelését. Széles látókörű, nagy tapasztalatú belgyógyászként az immunológián kívül gasztroenterológiai szaktekintély is volt, a Varró Vince professzor iránymutatása alapján az általa kialakított gasztrointesztinális peptidekkel foglalkozó munkacsoport tagjaként is jelentős eredményeket ért el. 1977-ben egyetemi docensi kinevezést kapott, 1982-ben pedig Biológiailag aktív gasztrinszámrazékok metabolizmusának a vizsgálata című értekezésével akadémiai doktori minősítést szerzett. 1984-ben a Vas Megyei Markusovszky Kórház I. Belgyógyászati Osztályának vezetőjévé nevezték ki, majd részt vett a szombathelyi ú.n. Nappali Kórház létrehozásában, ami az Uszodán belüli korszerű járóbeteg fiziotherápiás részleg kialakítását jelentette. Ezt követően a Megyei Kórházban létrehozott önálló 2

3 Reumatológiai Osztály vezetője is lett, és egy személyben a kórház mindkét osztályát irányította. 1987-ben lett a SZOTE címzetes egyetemi tanára, majd 1996- ban a Pécsi Tudományegyetemen habilitált. Sok éven át töltötte be a Magyar Belgyógyász Társaság Dunántúli Szekciójának és a Veszprémi Akadémiai Bizottság Klinikai Kutatási Szakbizottságának elnöki tisztét. Belgyógyászati osztályvezetői tevékenységét 1998-ig végezte, a Reumatológiai Osztályt pedig szakmailag haláláig irányította. Varga professzor a szegedi egyetem és a nyugat-dunántúli régió meghatározó belgyógyász egyénisége volt, sokoldalú személyisége jól példázza a szegedi I. sz. Belgyógyászati Klinika szellemiségét. 1985-ös távozása után munkacsoportjának tagja, Pokorny Gyula (*1943) vette át az autoimmun betegek gondozásának irányítását. Belgyógyász szakorvosként (1972) a Városi Kórház Belgyógyászati Osztályán kezdte pályafutását, majd 1976- ban kapott meghívást Varró professzortól az I. Belklinikára. Itt, Hudák Jánossal (*1950) együtt Varga László mellett az autoimmun munkacsoport munkatársa lett, majd 1985-től, egy ideig egyedül, majd néhány évig Nagy Mariannával (*1962), 1993-tól pedig Kovács Attila (*1965) és Kovács László (*1967) részvételével kiegészülve vezette a munkacsoportot. 1983-ban reumatológiából, majd 2004-ben klinikai immunológia és allergológiából szakvizsgázott, kandidátusi minősítést 1991- ben szerzett A primer Sjögren syndroma szervi manifesztációi (különös tekintettel a gastrointestinumra) című dolgozatával. 1993-ban kapott egyetemi docensi címet. Az időközben a II. Dél osztályra átkerült Kollagén Osztály Pokorny Gyula tevékenysége idején vált színes, sokoldalú, nagy beteganyagot gondozó, az egész Dél-alföld autoimmun betegellátását vezető regionális centrummá. Emellett, mivel Csongrád megyében megfelelő feltételekkel rendelkező reumatológiai osztály nem volt, a problémás ízületi gyulladásos esetek kezelése is jórészt a munkacsoport feladata volt. Pokorny Gyula, elődeihez hasonlóan gyakorlott, betegközpontú belgyógyászként nagy biztonsággal felügyelte emeletvezetőként a II. Dél Osztály mentős és diabetológiai betegellátását is, vizitjei élményszámba mentek színes egyénisége és lényeglátó döntései miatt. Kutatói érdeklődésének középpontjában a Sjögren syndroma állt, precíz, szisztematikus vizsgálatokkal mérte fel a gastrointestinalis és a renalis szervi érintettség pontos természetét, később az ultrahang és a mágneses rezonancia vizsgálat diagnosztikus értékének felmérésével járult hozzá a Sjögren syndroma kórismézésének javításához. A munkacsoport a belgyógyászat keretében tantermi előadások és gyakorlatok segítségével évtizedeken át felelős volt az orvostanhallgatók reumatológiai oktatásáért, és a gyógytornász hallgatók reumatológiai képzéséért. Kovács Attila 1994-ben, Kovács László 1996-ban szakvizsgázott belgyógyászatból, mindketten az általános belgyógyászati gyakorlat mellett már szakorvosjelöltként, felügyelet mellett, bekapcsolódtak a Kollagén (Autoimmun) Ambulancia munkájába, és rövidesen hazai majd nemzetközi kongresszusokon is megjelentek első tudományos munkáikkal. Nem szabad elfeledkezni az I. Belklinikán az 1970-es években létrehozott Immunológiai Laboratórium munkájáról sem, hiszen az 1990-es évekig részben ez a 3

4 labor végezte az egyetem intézetei számára a hőskorszak, az ELISA és egyéb modern, automatizálható labordiagnosztika előtti metodikák segítségével elvégezhető immundiagnosztikai vizsgálatokat. Így évtizedeken keresztül itt történtek az LE-sejt, az immunfluoreszcens antinuclearis antitest, az anti-dns antitest, a complement-3 és a rheumatoid faktor meghatározások, valamint például a szérum immunelektroforézis és a haptoglobinszint meghatározások is. Koroknay Józsefné Jolika és később a hozzá csatlakozó Pördi Szilvia asszisztensnők szakszerű munkája a rutin diagnosztikán kívül egyes laboratóriumi tudományos kutatómunkához is nagy segítséget nyújtott. A II. Dél Osztály főnővére, Bacic Julianna mindig vidám, lelkes személyisége pedig garancia volt az osztályon kezelt autoimmun-reumatológiai betegek figyelmes és szakszerű ellátására. Amikor az országos trendeket és jogszabályi változásokat követve a szegedi egyetem is reumatológiai tanszék alapításáról döntött, Pokorny Gyula sikeresen megpályázta a tanszék vezetését, és 2000-ben tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki. A Reumatológiai Tanszék végleges elhelyezésére 2001-ben került sor a Városi Kórház I. sz. épületében, és az Autoimmun Munkacsoport három tagja, elhagyva az I. Belklinikát, 2001. tavaszán a Tanszéken folytatta tevékenységét, és öt évtizedes I. Belklinikai működés után az belgyógyászati immunológiai-reumatológiai ellátás a Reumatológiai Tanszéken folytatódott. Néhány szakirodalmi adat a korszakból: Bencze G, Cserháti I, Kovács J, Tiboldi T. Production of L.E.-cells in vivo by transfusion of systemic lupus erythematosus plasma. Ann Rheum Dis 17:426-428, 1958. Bencze Georg (György). Dlinische Erfahrungen bei Untersuchung der Lupus Erythematosus /L.E./ Zelle. Acta Med Scand 165:287-289. 1959. Bencze G, Kovács J, Cserháti I. Two types of lupus erythematosus cell factor shown by induced L.E. cell phenomenon in man. Brit. Med. J. 2:864. 1959. Bencze G, Kovács J, Cserháti I.: Serum in lupus erythematosus. (Editorial) Brit. Med. J. 2:875-876. 1959. Pokorny G, Karácsony G, Lonovics J, Hudák J, Németh J, Varró V. Types of chronic atrophic gastritis in patients with primary Sjögren s syndrome. Ann Rheum Dis 1991;50:97-100 Pokorny G, Sonkodi S, Iványi B, Mohácsi G, Csáti S, Iványi T, Ormos J. Renal involvement in patients with primary Sjögren s syndrome. Scand J Rheumatol 1989;18:231-234 Makula E, Pokorny G, Rajtár M, Kiss I, Kovács A, Kovács L. Parotid gland ultrasonography as a diagnostic tool in primary Sjögren's syndrome. Br J Rheumatology, 35: 972-977, 1996. 4

5 Kovács L, Szabó J, Molnár K, Kovács A, Pokorny G. Antineutrophil cytoplasmic antibodies and other immunologic abnormalities in patients with habitual abortion. Am J Reprod Immunol 41(44): 264-270. 1999 A.J.G. Swak, H.G. van den Brink, R.J.T. Smeenk, K. Manger, J.R. Kalden, S. Tosi, A. Marchesoni, Z. Domljan, B. Rozman, D. Logar, G. Pokorny, L. Kovacs, A. Kovacs, P.G. Vlachoyiannopoulos, H.M. Moutsopoulos, H. Chwalinska-Sadowska, B. Dratwianka, E. Kiss, N. Cikes, A. Branimir, M. Schneider, R. Fischer, S. Bombardieri, M. Mosca, W. Graninger and J.S. Smolen. Systemic lupus erythematosus: clinical features in patients with a disease duration of over 10 years, first evaluation. (Multicentre study under the supervision of the EULAR Standing Committee on International Clinical Studies Including Therapeutic Trials (ESCISIT). Rheumatology 38: 953-958, 1999 Makula É, Pokorny G, Kiss M, Vörös E, Kovács L, Kovács A, Csernay L, Palkó A. The place of magnetic resonance and ultrasonographic examinations of the parotid gland in the diagnosis and follow-up of primary Sjögren's syndrome. Rheumatology 39: 97-104, 2000 Kovács L, Török T, Bari F, Kéri Z, Makula E, Kovács A, Pokorny G. Impaired microvascular response to cholinergic stimuli in primary Sjögren's syndrome. Ann Rheum Dis 59: 48-53, 2000 Kovács A, Szekeres E, Berek L, Endreffy E, Kovács L, Makula E, Eller J, Pokorny G, Petri I.B. Relationship between the occurrence of anti-ssa, anti-ssb autoanitibodies and HLA class II alleles from the aspect of in vitro inhibitiory effect of glucocorticosteroid on the antibody-dependent cellular cytotoxicity in patients with primary Sjögren s syndrome. Acta Microbiol et Immunol Hung 47(4):421-431, 2000. A reumatológiai ellátás kezdetei Szeged város egészségügyi ellátásában I. Városi Kórház Az 1970-es években az akkori egészségügyi kormányzat azt a fejlesztési célt tűzte ki, hogy minden megyében, vagy megyeszékhelyen szervezni kell reumatológiai fekvőbeteg osztályt is, ugyanis ekkor még a magyarországi megyék felében nem volt ilyen profilú kórházi osztály. Csongrád megyében működött a Kakasszéki Gyógyintézet, amely korábban TBC-s csontsebészeti szakintézet volt. A TBC-s megbetegedések számának jelentős csökkenése miatt az ilyen jellegű ellátást megszüntették, helyén reumatológiai fekvőbeteg ellátást szerveztek. Ennek az osztálynak érintetlenül hagyása mellett jelölték ki a Szeged M.J. Városi Tanács Kórházát a reumatológiai osztály megszervezésére, Bánfalvi Géza igazgató főorvosi működése idején. A II. Kórházban működő II. Belgyógyászati Osztály (vezetője prof. dr. Szarvas Ferenc volt) részeként, az elköltözött Gyermekgyógyászati Osztály helyén, 18 ággyal kezdte működését a mozgásszervi részleg, 1980. november 1-én, egy orvossal. Ennek korlátozott terápiás lehetőségei voltak még, mivel fiziotherápiás kezelő egység nélkül működött, így gyógyszeres kezelést tudott végezni. A részleg másfél hónapig, december 15-ig működött. 5

6 1981. tavaszán, az I. Kórház épületében, az I. Belgyógyászati Osztály magasföldszinti helyén szerveződött a Reuma Osztály. A kezdetek a hőskort jelentették. A dolgozói létszámot feltöltötték (hat ápolónő, két fiziotherápiás asszisztens, egy gyógymasszőr, egy orvos), a gyógyító munka kezdetét azonban még sok egyéb tennivaló előzte meg. Az üres kórtermekbe a Deszki Tüdőgyógyintézetben kiselejtezett törött, hiányos ágyak, éjjeliszekrények, ill. egyéb bútorok kerültek. A személyzet minden tagja a kórház karbantartó lakatosának segítségével az ágyakat, éjjeliszekrényeket, egyéb bútorokat szerelte, hegesztette, majd festette, később takarított, tette gyógyításra alkalmassá a körülményeket. Az első beteget 1981. június 1-én vette fel a 33 ágyas osztály. Az osztályvezető főorvosi megbízást Szabó Rezső c. egyetemi docens, az akkori III. Belgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa kapta. Heti két alkalommal vizitelt, egészen 1993-ban történt nyugdíjba vonulásáig. Azt követően Szabó Endre látta el a megbízott főorvosi feladatokat. Időközben még két orvosi státuszt kapott az osztály, melyet Ocskó Marica és Sonkodi Gábor töltött be, később pedig több fiatal, szakvizsgára készülő orvos dolgozott átmenetileg az osztályon. A gyógyítás tárgyi feltételei 1985-ben javultak számottevően. Ekkor történt az elköltözött Sebészeti Osztály I. emeleti helyének felújítása, majd a Reuma Osztály felköltözése. Ezzel egy időben létesült a földszinten két tornaterem, és gyógytornászok is munkába álltak. Feladataik közé tartozott a Cerebrovascularis Rehabilitációs Osztály betegeinek ellátása is. Épült felvonó is, így a mozgásukban korlátozott, lépcsőt járni nem tudó betegek is fel tudtak jutni az emeletre. Itt új ágyakkal, bútorzattal látták el az osztályt, néhány használt fiziotherápiás gép beszerzésére is sor került. A betegek egy részét a reuma szakrendelések utalták be, más részét saját ambulanciáról vette fel az osztály. Működése során mindvégig bár szerény nyereséggel veszteség nélkül dolgozott az osztály. Kórházi osztályként 2001. április 1-ig funkcionált, akkor került sor egyetemi tanszékké való átszervezésére. Az osztály első dolgozói az alapító tagok közül e sorok írása idején még hárman dolgoznak a (volt) II. Kórházban: Csóti Zoltánné fiziotherápiás asszisztens, Soós Jenő gyógymasszőr és dr. Szabó Endre főorvos. II. Városi Szakrendelő A szegedi Anna-fürdő gyógyvizét hasznosítva az 1950-es évektől kezdve a fürdőben az állam által finanszírozott gyógyító tevékenység folyt. A városi rendelőintézetben ekkor még reumatológiai szakrendelés nem volt, a reumatológiai betegeket belgyógyászok látták el. 6

7 Egyikük, Dr. Domokos József éveken keresztül kezdeményezte az 1960-as években a rendelőintézeti reumatológiai szakrendelés beindítását. Kitartó munkája az 1960-as évek közepe után eredményre vezetett, és Domokos József főorvos valamint Papp Kornélia részvételével megkezdődött a degeneratív és gyulladásos mozgásszervi kórképekben szenvedő betegek szakellátása. Később Nyerges Endre, Bartucz Emília majd Cserne György csatlakozott a szakrendelői ellátáshoz. A betegek balneo-fizioterápiás ellátása az Anna-kúti fürdőben történt. 1974- ben átadták a Csongrád megyei rendelőintézetet, ahol Cserne György és Bartucz Emília végezte a szakrendelést, később Suták Gizella csatlakozott hozzájuk. 1985- ben Gáspár Mária a városi rendelőintézet szakrendelésére került, majd innen szakvizsgázott. A Csongrád megyei rendelőintézet megszűnésével az ottani szakrendelések a városi rendelőintézethez kerültek. Ezen időben Hégely Mihállyal, Varga Judittal és Szántó Erzsébettel bővült a két telephelyen működő szakrendelés. Újabb átszervezés révén a II. sz. Rendelőintézetben (Zöld Sándor utca később Vasas Szent Péter utca) működő szakrendelések az I. sz. Rendelőintézetbe kerültek át (Aradi vértanúk tere) az időközben az Anna fürdő mellett itt is kialakított fizioterápiás egységgel együtt, és a mai napig itt működnek. Nyerges Endre halála, illetve Bartucz Emília nyugdíjazása miatt Nagypál Erika szakorvos került a rendelőintézethez, majd Hégely Mihály nyugdíjba vonulása után Nagy Marianna folytatta munkáját a felújított, minden igényt kielégítő balneo-fizioterápiás egység által támogatott Anna Fürdő-beli szakrendelői telephelyen. Az 1990-es években, a szakrendelés szakmai színvonala elismeréseképpen a vezető főorvost, Cserne Györgyöt a Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégium tagjává (1991-1995), majd a Magyar Reumatológusok Egyesülete vezetőségi tagjává (1996-2000) választották. Sok éven át töltötte be a Magyar Reumatológusok Egyesülete Délmagyarországi Szekció elnöki tisztét is. Az elmúlt 15 évben az általános reumatológiai szakellátás mellett kiemelt feladata volt a szakrendelésnek az osteoporosisos betegek kezelése. 2007. októberében a városi egészségügyi integráció révén a Városi Reumatológiai Szakrendelés a Reumatológiai Klinika Szakrendelői Részlegeként folytatta működését. 2008) A Reumatológiai Tanszék Pokorny Gyula professzor vezetése alatt (2001- Az előzőekben részletesen ismertetett két jogelőd egyesülésével 2001. tavaszán indult el a hivatalos nevén Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar és Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat Kórháza Reumatológiai Tanszéke önálló működése a Városi Kórház történelmi, 200 éves épületében a Kossuth Lajos sugárút 42. alatt található Rókusi Kórházban. Pokorny professzort Kovács László egyetemi tanársegédi, Kovács Attila kórházi szakorvosi rangban követte az I. Belklinikáról, míg a kórházi osztály állományából Szabó Endre 7

8 főorvos és Sonkodi Gábor kórházi szakorvos csatlakozott a Tanszék induló orvosgárdájához. Az Immunológiai Laboratórium munkatársai és Bacic Julianna főnővér követte még az orvosokat, Julika az ambulanciavezető nővér lett az új Tanszéken. A nővérgárda és a két adminisztrátor a volt kórházi osztály munkatársai közül került ki. A Tanszék munkáját az önálló egységként működő Fizioterápiás Központ gyógytornászai és szakdolgozói segítették. Egy újonnan megalakult tanszék működésének elindítása természetszerűleg együtt jár az építkezés, az elképzelések megvalósításának lelkesítő érzésével, másrészt az indulás minden nehézségével. A Tanszék születésének pillanatában rendelkezésre álló feltételek nem mindennapi kihívások elé állították az egyetemi szintű önálló reumatológiai tanszék elindításán fáradozó munkatársakat. Az I. Belklinika élénk, pezsgő szellemi légköréből és központi elhelyezkedéséből kiszakadva egy aktív betegellátás számára már régen elavult infrastruktúrájú, izolált épületben kellett a munkát folytatni. Pokorny professzor erőfeszítései ellenére nem volt mód arra, hogy az autoimmun betegek számára sokkal előnyösebb elhelyezést kapjon a Tanszék legalább egy részlege a klinikaparkon belül. Így (a hagyományos röntgent leszámítva) a diagnosztikus és konzultatív kapcsolatok közelsége nélkül, aktív betegellátáshoz nem szokott ügyeleti háttérrel kellett folytatni az autoimmun és gyulladásos betegek ellátását, ami nem kevés szervezést és a munka folyamatos ellenőrzését, csaknem állandó elérhetőséget követelt a Tanszék vezetőjétől és munkatársaitól. A kettős függőség, vagyis betegellátás szintjén a Kórház, oktatás és tudományos tevékenység szempontjából a Kar elvárásainak való megfelelés is további terheket jelentett, különösen a Városi Kórháznak az egyetemtől eltérő menedzselési technikáihoz, működési rendjéhez, finanszírozási lehetőségeihez és egyes esetekben eltérő szakmai színvonalához történő alkalmazkodás kényszere. Az egyetemétől eltérő betegnyilvántartó rendszer és logisztikai szisztéma kevésbé láthatóvá tették a Tanszék működését a klinikákon dolgozó kollégák számára, ami egy konzultatív, számos határterülettel rendelkező szakma fejlődése szempontjából szintén jelentős gátló tényezőt jelentett. A földrajzi távolságoknál is nagyobb nehézséget jelentett megpróbálni a két anyaintézetben szükségszerűen kialakult szemléletbeli távolságot leküzdeni. Emellett természetesen nem mindennapi kihívás volt a korábban a reumatológia más-más aspektusaival foglalkozó elődintézetekből érkező orvosok, szakdolgozók képzettségének közelítése, egységes, aktív szemlélet kialakítása. Mivel korábban az épületben járóbeteg-ellátás gyakorlatilag nem volt, az első feltétel az ambulanciák kialakítása volt, melyre a Pulz utca felőli szárny alagsorában került sor. Két vizsgáló-helyiséggel indult az ambuláns ellátás, és komoly érdem, hogy a Belklinikáról átkerült sok száz beteg gondozása zökkenőmentesen folytatódhatott. Az új betegek fogadására is erőfeszítéseket tettek a Tanszék munkatársai. A nehézségek ellenére folytatódott a korszerű trendeknek megfelelő, minőségileg magas színvonalú betegellátás, a súlyos autoimmun betegek cyclophosphamid infúziós kezelésének biztosítása, és később megjelentek az ún. 8

9 biológiai terápiák csírái is. A Tanszék rendszeresen megtartotta továbbképző tanfolyamait, emellett minden évben megtörténtek a rezidens rendszerbevételi vizsgák is, és a jelen időszakban kb. 10 reumatológus szakorvosjelölt tett sikeres szakvizsgát, köztük a Tanszék két munkatársa, Kovács Attila és Kovács László. Tovább élt, sőt észrevehetően fejlődött a Tanszék tudományos kutatási teljesítménye. Kovács László a vegetatív idegrendszer eltéréseit vizsgáló kutatások irányába fordult és részletes felmérésekkel igazolta az autonóm idegrendszer kóros működését Sjögren syndromában. Ennek hátterét kutatva az acetylcholinreceptorhoz kötődő autoantitestek szerepét vetette fel. 2000-ben négy hónapot töltött Kanadában immunológiai laboratóriumi ösztöndíjas gyakorlaton, az itt szerzett tapasztalatait kamatoztatva sikeresen mutatta ki az említett autoantitesteket a betegekben, és később in vivo szerepükre utaló bizonyítékokat is fel tudott mutatni. Munkáira alapozva 2004-ben PhD fokozatot szerzett Investigation of pathogenetic factors in primary Sjögren s syndrome with special reference to an autonomic nervous system dysfunction című dolgozatával. Munkája megteremtette a Tanszék és számos kutatólabor valamint klinikai társszakma közötti későbbi jó együttműködés alapjait. Kovács Attila, szintén az 1990-es években elkezdett tevékenységét folytatva, a Sjögren syndroma és a SLE genetikai hátterének felderítését célzó vizsgálatokban vett részt, igazolva több HLA-gén polymorphismusának gyakoribb előfordulását ezekben a kórképekben, később több kóros anyagcseretermék, például a peroxidált lipidek szerepéről is jegyzett kutatási eredményeket tudott felmutatni. Munkája lehetőséget teremtett nemzetközi tudományos együttműködésre is, ami később egy nagy európai multicentrikus genetikai vizsgálatban történő részvételt eredményezett. 2006-ban védte meg PhD téziseit, melyek címe: Polymorphism of HLA class II alleles and tumor necrosis factor alpha promoter alleles in Hungarian patients with systemic lupus erythematosus and with primary Sjögren's syndrome. A Tanszék nemzetközileg is elismert további eredménye volt, hogy három, az Európai Reumaellenes Liga által szervezett és sikeres multicentrikus betegkövető tanulmányban vehetett részt, méghozzá jelentős betegszámmal. Független tanszékként a szakorvosképzés sikeres folytatásán kívül a graduális képzésben is önállóan jelent meg a Reumatológiai Tanszék, mivel Pokorny professzor meghirdette a Reumatológia című kötelezően választható kurzust az általános orvostanhallgatók számára. A tantárgy keretében mód nyílt a gyulladásos reumatológiai kórképek részletes ismertetésére, és a kurzuson részt vevők közül kerültek ki a Tanszéken szakdolgozatot író hallgatók, illetve a később a reumatológiát hivatásuknak választó orvosok is. A kötelező képzésben, viszonylag kis terjedelemben, de változatlanul szó esett a leggyakoribb reumatológiai betegségekről a belgyógyászati előadásokon belül. A sikerek a továbbfejlődés igényét szülték, az említett nehézségek pedig sajnálatosan korlátok közé szorították az orvosok szakmai és személyi perspektíváit. A Tanszék orvosi kara jelentős változáson ment át az induláshoz képest. Szabó 9

10 Endre a Városi Kórház Krónikus Belgyógyászati Osztályára kérte áthelyezését, majd Kovács László kereste máshol a szakmai kiteljesedés lehetőségét, és 2005-ben Székesfehérvárra távozott, ahol részlegvezető főorvosnak nevezték ki a megyei kórház belgyógyászati osztályának nephrológiai és immunológiai részlegére. Ő ezt követően nephrológiából majd klinikai immunológiából tett szakvizsgát. Kovács Attila 2006-ban előbb szakrendelői és magánorvosi pályára lépett, elhagyva a Tanszéket, majd nemsokára kinevezték a Szolnok megyei reumatológiai osztály vezetőjévé. Helyettük rövidebb időszakokra a Tanszék orvosa volt Nagy Marianna, Matuz Csilla és Bartkó Judit, akik mind különböző reumatológiai szakrendeléseken folytatták pályájukat. Végül helyükre két szakorvosjelölt, Hulló Daniella és Lele Krisztina lépett. Végül egy történelmi jelentőségű változás esik a jelen időszakra, mivel 2007. végén megvalósult a szegedi egészségügyi intézmények integrációja. Ennek következtében a városi reumatológiai szakrendelés hét orvosa és asszisztensnői az egyetem állományába kerültek át, a Reumatológiai Tanszék pedig 2007. szeptemberében Reumatológiai Klinika néven a Szent-Györgyi Albert Klinikai központ tagjává vált, megőrizve független státuszát, és egyenrangú helyre kerülve az Egyetem többi klinikájával. Az új Klinika három telephelyen (fekvőbeteg osztály és ambulanciái, valamint a szakrendelő Tisza Lajos körúti és Anna Fürdőben elhelyezett részlegei), megnövekedett orvosi és szakdolgozói létszámmal zárta le Pokorny professzor alapító tanszékvezetői korszakát 2008. márciusában. Néhány szakirodalmi hivatkozás a korszakból: Swaak AJG, van den Brink HG, Smeenk RJT, Manger K, Kalden JR, Tosi S, Domljan Z, Rozman B, Logar D, Pokorny G, Kovacs L, Kovacs A, Vlachoyiannopoulos PG, Moutsopoulos HM, Chwalinska-Sadowska H, Kiss E, Cikes N, Anic B, Schneider M, Fischer R, Bombardieri S, Mosca M, Graninger W. Smolen JS) Members of the study group on subclinical SLE and SLE with disease duration longer than 10 years. Systemic lupus erythematosus. Disease outcome in patients with a disease duration of at least 10 years: second evaluation. Lupus 10: 51-58, 2001 Members of the study group on incomplete SLE and SLE with disease duration longer than 10 years: A.J.G. Swaak, H.G. van den Brink, R.J.T. Smeenk, K. Manger, J.R. Kalden, S. Tosi, A. Marchesoni, Z. Domljan, B. Rozman, D. Logar, G. Pokorny, L. Kovacs, A. Kovacs, P.G. Vlachoyiannopoulos, H.M. Moutsopoulos, H. Chwalinska-Sadowska, B. Dratwianka, E. Kiss, N. Cikes, B. Anic, M. Schneider, R. Fischer, S. Bombardieri, M. Mosca, W. Graninger and J.S. Smolen. Incomplete lupus erythematosus: results of a multicentre study under the supervision of the EULAR standing committe on international clinical studies including therapeutic trials (ESCISIT). Rheumatology 40: 89-94, 2001. 10

11 Rosztóczy A, Kovács L, Wittmann T, Lonovics J, Pokorny G. Manometric assessment of the impaired esophageal motor function in primary Sjögren s syndrome. Clin Exp Rheumatol 19:147-152, 2001 Endreffy E, Kovacs A, Kovacs L, Pokorny G. HLA class II allele polymorphism in Hungarian patients with systemic lupus erythematosus. Ann Rheum Dis 62(9):1017-1018, 2003. Kovács L, Papós M, Takács R, Róka R, Csenke Z, Kovács A, Várkonyi TT, Pajor L, Pávics L, Pokorny G. Autonomic nervous system dysfunction involving the gastrointestinal and urinary tracts in primary Sjögren s syndrome. Clin Exp Rheumatol 21:697-703, 2003. Kovács L, Paprika D, Takács R, Kardos A, Várkonyi TT, Lengyel C, Kovács A, Rudas L, Pokorny G. Cardiovascular autonomic dysfunction in primary Sjögren s syndrome. Rheumatology 43:95-99, 2004 Marczinovits I, Kovács L, György A, Tóth GK, Dorgai L, Molnár J, Pokorny G. A peptide of muscarinic acetylcholine receptor-3 is antigenic in primary Sjögren s syndrome. J Autoimm 24(1):47-54, 2005. Kovács L, Marczinovits I, György A, Tóth GK, Dorgai L, Pál J, Molnár J, Pokorny G. Clinical associations of autoantibodies to human muscarinic receptor-3 213-228 in primary Sjögren s syndrome. Rheumatology 44(8):1021-1025, 2005. Kovács A, Endreffy E, Petri I, Kovács L, Pokorny G. HLA class II allele polymorphism in Hungarian patients with primary Sjogren's syndrome. Scand J Rheumatol.35(1):75-6. 2006. A Reumatológiai Klinika Wittmann Tibor professzor megbízott tanszékvezetői felügyelete alatt (2008-2010) Pokorny professzor tanszékvezetői megbízatása végeztével az egyetem rektora a szokásos módon új tanszékvezetői pályázatot írt ki, amire azonban a feltételeknek megfelelő érvényes pályázat nem érkezett. A Reumatológiai Klinika vezetésére megbízott tanszékvezetőként Wittmann Tibor professzor (*1950), az I. sz. Belklinika igazgatója kapott megbízást. A Klinika szervezeti önállósága ettől nem szűnt meg, de a helyzet komoly teendőket igényelt az elért eredmények megőrzése, a Klinika további működésének biztosítása érdekében. A fekvőbeteg részleg orvosi állománya ekkor Pokorny professzoron kívül Sonkodi Gábor kórházi adjunktus, valamint Hulló Daniella és Lele Krisztina szakorvosjelölt volt, de Sonkodi Gábor rövidesen szintén távozott a Klinikáról, mivel a Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház Reumatológiai Osztályára kapott osztályvezető főorvosi kinevezést Kakasszékre, 11

12 Lele Krisztina pedig gyermekvállalás miatt vonult hosszabb távollétre. A működőképesség fenntartása mellett a Klinikai Központon belüli folyamatos belső átrendeződés és az egészségügy pénzügyi válsága miatti rendszeres ágyszámleépítések, finanszírozási forrás-visszavonások súlyos árnyékában kellett a Klinika működését stabilizálni és továbbformálni egy fejlődőképes, létjogosultságát a nehezedő egészségügyi körülmények között is bizonyító intézetet. Wittmann professzor intézkedései és a Klinikai Központ segítő hozzáállása következtében elmondható, hogy ebben a közel három éves időszakban a Reumatológiai Klinika megfelelt ennek az elvárásnak, és egyre szilárdabb lábakon állva, mennyiségi és minőségi mutatókban is egyenletesen növekedett. A Klinikára 2008. nyarán visszatért Kovács Lászlóval és a tudományos életben már komoly tapasztalatokat szerzett Balog Attila szakorvosjelölttel bővült a Klinika orvosi állománya. A rezidensi időszak után nemsokára Deák Magdolna csatlakozhatott a Klinikához, majd 2010-ben szerencsés módon további három kolléganő, Bocskai Márta, Dobi Diána és Kádár Gabriella. Ezzel megteremtődött a lehetősége, hogy az ambuláns forgalom fokozásával a Klinika jobban betölthesse egyik legfőbb funkcióját, az egyetemi szintű ellátást igénylő gyulladásos és autoimmun betegek haladéktalan fogadását és szükség esetén gondozásba vételét. Az ambulancia forgalma két év alatt közel a kétszeresére nőtt, jelentősen emelkedett az újonnan felismert szisztémás autoimmun betegek száma, a biológiai terápiában részesülő betegek száma pedig három év alatt a hatszorosára nőtt. Szorosabbá vált a kapcsolat a betegszervezetekkel, a Klinika segítségével megalakult a szegedi Scleroderma Betegklub. További nagy jelentőségű esemény volt 2009-ben, hogy a Klinika fekvőbeteg részlege a Kálvária sugárúti tömbbe költözött, mely jelentős infrastrukturális előrelépést jelentett, és a társszakmák közelsége, a biztonságos ügyelet, és a megfelelő kubaturális feltételek lehetővé tették európai színvonalú, súlyos betegek ellátására is alkalmas reumatológiai-immunológiai ellátás megvalósítását. A mindennapi gyakorlat részévé vált a kapillármikroszkópia és 2009-ben a Klinika modern ultrahangvizsgáló készülékkel gyarapodott. Reumatológiai Kerekasztal címmel rendszeres regionális továbbképző tanfolyam-sorozatot indított a Klinika. Havonkénti rendszerességgel tudományos referáló értekezletek kezdődtek, melyeken a Szakrendelői Részleg dolgozói és esetenként rezidensek illetve orvostanhallgatók is részt vettek. Fokozódott a hallgatók érdeklődése, sokan kapcsolódtak be tudományos diákköri hallgatóként a Klinikán szerveződő kutatómunkába, közülük ketten is díjat nyertek a 2011. évi Tudományos Diákköri konferencián. Kovács László és Balog Attila vezetésével párhuzamosan több kutatási program is elindult, melyek részben biológiai terápiával kezelt arthritises betegek, másrészt Sjögren syndromás betegek mintáinak laboratóriumi analízisére épültek, 12

13 majd SLE-s betegek lymphocytáinak funkcionális eltéréseit kutató, illetve egy új gyulladásgátló fehérje arthritis-modellben történő vizsgálatára épülő alapkísérletes projekteket is elkezdtek a Klinika munkatársai szegedi kutatócsoportokkal együttműködve, utóbbiakban már a Klinika fiatal orvosai is tevékenyen részt vettek. Emellett hosszú távú klinikai és kutatási együttműködés keretében sclerodermás betegek cardiovascularis érintettségét kimutató újszerű eljárás felmérésére is vizsgálatot indítottak. Rövidesen ismét hazai és nemzetközi kongresszusokon jelentek meg aktív részvevőként a Klinika munkatársai, és az első angol nyelvű közlemények is megjelentek. Európai és izraeli kutatócsoportokkal együttműködésben végzett programokhoz is csatlakozott a Klinika. A Szakrendelői Részleg orvosi állománya sajnos a fekvőbeteg osztállyal ellentétesen mozgott, mivel nyugdíjba vonulás miatt Suták Gizella, munkahelyváltoztatás miatt pedig Nagypál Erika kikerült a Részleg munkatársai közül. A megnövekvő feladatokat folyamatos munkaszervezési erőfeszítésekkel és a háziorvosokkal történő egyeztetéssel tudta uralni a Részleg. Az informatikai rendszer modernizálására itt is történtek lépések, és a fekvőbeteg osztállyal fennálló kapcsolatok kiépítése, illetve megerősítése is lépésenként elindult. Az eltelt időszakban Hulló Daniella és Balog Attila sikeres szakvizsgát tettek reumatológiából, Kovács László pedig habilitált és 2010-től egyetemi docensi beosztásba lépett elő. Wittmann professzor, számos egyéb elfoglaltsága ellenére, mindvégig szorosan követte és felügyelte a Klinika tevékenységét, ezáltal, és a magasabb szintű egyeztetések segítségével nyugodt, biztonságos légkört teremtve a Klinika konszolidálódásához és további fejlődéséhez, átvezetve a Klinikát ezen a nagyon fontos és nehéz közel három éves perióduson. A személyi állományában és szellemiségében megerősödött Klinikát látva 2010. végén elérkezettnek látta az időt új vezetői pályázat kiírásának kezdeményezésére. A korszak néhány közleménye: Farkas K, Nagy F, Kovács L, Csajbók E, Kovács G, Wittmann T, Molnár T. Ulcerative colitis and primary sclerosing cholangitis as part of autoimmune polyglandular syndrome type III. Inflamm Bowel Dis 16:10-11; 2010. Kovács L, Szodoray P, Kiss E. Secondary tumours in Sjögren s syndrome. Autoimm Rev 9:203-206; 2010. Kiss E, Kovács L, Szodoray P. Malignancies in systemic lupus erythematosus. Autoimm Rev 9:195-199;2010. Löfgren S, Delgado-Vega AM, Gallant CJ, Sanchez E, Frostegard J, Truedsson L, Enrique de Ramon Garrido E, Sabio J, Gonzalez-Escribano MF, Pons-Estel BA, D Alfonso S, Witte T, Lauwerys BR, Endreffy E, Kovacs L, Vasconcelos C, da Silva BM, Martin J, Alarcón- Riquelme ME, Kozyrev SV. A 3 UTR variant is associated with impaired expression of CD226 in T 13

14 and NK T cells and susceptibility to systemic lupus erythematosus. Arthritis Rheum 62:3404-3414;2010 A Reumatológiai Klinika története 2011-től Az immár sikeres pályáztatás eredményeképpen 2011. január 1-től Kovács László kapott tanszékvezető egyetemi docensi minőségben megbízást a Klinika vezetésére. Az eltelt időszakban folytatódtak a megelőző három évben elkezdődött folyamatok. A Klinika fiatal munkatársai rendszeresen különböző díjakkal tértek vissza a Magyar Reumatológusok Egyesülete Ifjúsági Fórumáról, illetve a Pécsi Rezidens Fórumról. 2011. őszén Legány Nóra személyében újabb fiatal munkatárs kezdhette el működését szakorvosjelöltként a Klinikán. Cserne György főorvos nyugdíjba vonulását követően a Szakrendelői Részlegen Szántó Erzsébet vette át a részlegvezetői feladatokat, Cserne főorvos pedig nyugdíj mellett folytatta szakrendelését. A 2012. évben jelentős előrelépés történt a graduális oktatásában, mivel a kötelező tananyagban a belgyógyászati képzésben az V. évfolyam közel teljes második félévét a reumatológia oktatása tölthette ki, és rendszeressé váltak mind magyar, mind angol nyelven a gyakorlatok a Klinikán. Ezáltal nemcsak a Klinika tekintélye nőtt, hanem az általános orvosképzésben szükséges mértékűre nőtt a reumatológiai kórképek oktatásának lehetősége. Közlemények: Szalay B, Ács L, Vásárhelyi B, Kovács L, Balog A. Successful use of tocilizumab in a patient with rheumatoid arthritis following severe pancytopenia during etanercept therapy. J Clin Rheumatol 17:377-379;2011. Szalay B, Mészáros G, Cseh Á, Ács L, Deák M, Kovács L, Vásárhelyi B, Balog A. Adaptive immunity in ankylosing spondylitis: phenotpye and functional alterations of T cells before and during infliximab therapy. Clin Dev Immunol 2012 (közlésre elfogadva) Összefoglalás A Reumatológiai Klinika viszonylag rövid, de mégis változatos története jól példázza a reumatológia és a belgyógyászati immunológia hazai fejlődését. A Klinika dolgozóinak továbbra is eltökélt célja, hogy európai színvonalú regionális egyetemi centrumként magas színvonalú ellátást biztosítsanak a mozgásszervi és autoimmun betegeknek, hogy a tudományos munka és a betegágy melletti sikeres orvosi tevékenység integrációja révén növeljék szakmai hozzáértésüket, és az elődök példáját követve a reumatológusok újabb nemzedékeinek nevelése révén segítsék a betegek gyógyulását és a hazai reumatológia fejlődését. 14

15 Szeged, 2012. május 5. Szerzők: Kovács László, Szabó Endre és Cserne György Lektorálta: Pokorny Gyula 15