AZ ADVENTIZMUS LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLETE A SZENTLÉLEK KIÁRADÁSA

AZ ADVENTIZMUS LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLETE A SZENTLÉLEK KIÁRADÁSA

RON E. M. CLOUZET Az adventizmus legnagyobb szükséglete A Szentlélek kiáradása

2013 Viaţă şi Sănătate Kiadó, Bukarest, Románia Minden jog fenntartva. A könyv eredeti címe: Adventism's Greatest Need: the Outpouring of the Holy Spirit, Pacific Press Publishing Association, 2011 Fordító: Erdődy-Szilágyi Éva Lektorálás: Czinkota Orsolya Tördelés: Szőcs Erzsébet Borító: Liliana Dincă A Viaţă şi Sănătate Kiadó könyvei megvásárolhatók a Sola Scriptura könyvesboltokban. www.solascriptura.ro/librarii Postai megrendelés vagy kapcsolatfelvétel értékesítő képviseletünkkel: Viaţă şi Sănătate Kiadó Telefon: 0213230020, 0740101034 Fax: 0213230040 comenzi@viatasisanatate.ro www.viatasisanatate.ro ISBN 978-973-101-711-2 Autor: Ron E. M. Clouzet Titlu: AZ ADVENTIZMUS LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLETE: A SZENTLÉLEK KIÁRADÁSA Traducător: Erdődy-Szilágyi Éva

AZ OLVASÓK MONDTÁK Kétség nélkül Az adventizmus legnagyobb szükséglete a Szentlé lek kiáradása a szívünkbe, hogy olyan emberré tegyen bennünket, amilyenekké lennünk kell, és erőt adjon mindahhoz, amivel Krisztus bízott meg minket. Csak amikor tudja, valóban ránk bízhatja munkáját, a Szentlélek akkor adja nekünk erejét. E könyv ezt a jelentőségteljes folyamatot mutatja be, ezért szükséges, hogy valamennyien elolvassuk, komolyan fontolóra vegyük üzenetét, valamint imával és böjttel szánjuk oda magunkat az Úr szolgálatára. Jack J. Blanco, emeritus professzor Déli Adventista Egyetem Dr. Clouzet egybeszövi a bibliai történelmet az adventizmuséval, kiemelve ezzel azt a tényt, hogy a Szentlélek meglepő módon nem a világba küldetett el, hanem az egyházba. Az egyházon keresztül végzett munkája révén vezeti a világot Jézushoz. Ez a könyv ismételten megerősít abban a vágyamban, hogy megtapasztalhassam a Lélek késői esőjének erejét, és láthassam Krisztus visszatérését még ennek a generációnak az idejében. Debra Brill, elnökhelyettes Észak-Amerikai Divízió Szolgálati Osztálya Azért kezdtem olvasni ezt a könyvet, mert véleményeznem kellett, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy teljesen elmerültem benne. Mielőtt ráeszméltem volna, mi történik, már be is fejeztem. Valóban hasznos volt számomra mind keresztényként, mind pedig lelkészként, mind pedig Istennek olyan gyermekeként, aki buzgón munkálkodik a mű befejezésében. Ron ihletést kapott, hogy a Szentlélek csodálatos személyéről

6 AZ ADVENTIZMUS LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLETE egyszerűen, mégis mélyen szántóan írjon. Nem vész el a teológia sem a történelem útvesztőiben, hanem tapasztalati úton vezeti olvasóját. Mióta elolvastam a könyvet, égő szükségét érzem, hogy betöltekezzem a Szentlélekkel, és az Úr műve életemben, az egyház életében és a világot tekintve is befejeződhessen. Alejandro Bullón, evangelizátor Dél-Amerikai Divízió Ron Clouzet Az adventizmus legnagyobb szükséglete című köny ve megkapó, kihívást jelentő, inspiráló képet nyújt az ad ven tista egyház legégetőbb vágyáról a Szentlélek kiáradásáról. Már az első bekezdés is megragadja az ember szívét, s azt az igényt ülteti belé, hogy megélhesse minden áldás legnagyobbikát. A tiszta adventista teológiára támaszkodva a kiadvány számos téves elméletet is bemutat a Szentlélek megnyilatkozására vonatkozóan, mindeközben arra hív, hogy bátran keressük ezt az erőt, ami nemcsak átformálja az életünket, hanem el is küld bennünket a Föld végső aratásának betakarítására. Ez a mű kötelező olvasmány minden hetednapi adventista számára, aki életútját mind inkább Jézusban bízva kívánja járni, és igényli a Szentlélek megerősítését az elveszettek eléréséért végzendő munkában. Russell Burrill, író és egykori igazgató Észak-Amerikai Divízió, Evangelizálási Intézet Ha szeretné, hogy gyülekezete életében megtapasztalhassák a Szentlélek erejét, ezt a könyvet feltétlen el kell olvasnia! Gyakorlati és aktuális jellege az evangelizációban való alkalmazhatóságával párosul, ami rendkívül hasznossá teszi az egyház számára mind egyénileg, mind pedig közösségileg. Őszinte szívvel ajánlom a gyülekezeti tisztségviselők, lelkészek és tagok számára egyaránt. Carlton P. Byrd, előadó, igazgató Breath of Life [Az Élet Kenyere] Televíziós Szolgálat

AZ OLVASÓK MONDTÁK 7 Dr. Clouzet egyaránt szól lelkésztársaihoz, valamint az egyház fiataljaihoz és időseihez, amikor azt mondja: még nem elégséges Jézust ismerni és a hittételeket megfelelő módon elsajátítani. Egyáltalán nem! A Máté 24:14. versében található evangelizációs küldetés teljesítése többet jelent a hír»továbbadásánál«, hiszen ez az üzenet csak akkor válik érthetővé, ha az azt hordozók személyesen tanúsítják annak érvényességét és hitelességét. Vagyis ha az igazságok átformálják az ezeket vallók jellemét, mert így nem pusztán szószólók vagyunk, hanem Isten hírnökei, amennyiben megszívleljük a Szentlélek egyszerű utasításait Ez a könyv segít megérteni, hogy az Úr nem áraszthatja a ké sői esőt a felkészületlenekre, csakúgy, amiképpen az előző időkben sem tette. A késői eső nem hullhat olyan talajra, amelyet előbb nem itatott át a korai eső. Herbert Edgar Douglass, író, szerkesztő, adminisztrátor Hetednapi Adventista Egyház Dr. Ron Clouzet nagyon hatékony igehirdető, hozzáértő tudós, sikeres evangelizátor és tehetséges író. Széleskörű szolgálatban kialakult háttere és rendkívüli tapasztaltsága jó alapot nyújt az új könyvéhez: Az adventizmus legnagyobb szükségletéhez. Már maga a cím is nagy horderővel bír. Egy tudós képességével és egy evangelizátor lelkével osztja meg velünk az író szenvedélyes buzgalmát a Szentlélekkel való betöltekezés szükségében mind valamennyiünk személyes életére vonatkozóan, mind pedig az egyház együttes munkáját illetően. Meglátása a Lélek szolgálatáról szigorúan biblikus, amit pedig olyan lelkesedéssel prezentál, mely megérinti a szíveket, és inspirálja az elmét. Azért imádkozom, hogy a Szentlélek vonja közelebb Jézushoz mindazokat, akik olvassák ezeket az oldalakat! Mark Finley, elnöki asszisztens Generálkonferencia

8 AZ ADVENTIZMUS LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLETE Gyakran érez kielégíthetetlen lelki szomjúságot az Úr iránt? Vágyat, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön Megváltójával, Jézus Krisztussal? Ha igen, akkor arra hívom önt, hogy olvassa el ezt a könyvet, és értse meg mindazt, amit Isten Igéje mond a Szentlélek jelentőségteljes és megelégítő munkájáról az ön életében is. Ifj. Bob Folkenberg, elnök Felső-Kolumbiai Konferencia Az adventizmus legnagyobb szükséglete: A Szentlélek kiáradása című könyv olvasása közben saját, egyéni lelki szükségletemről győződtem meg. Dr. Ron Clouzet kitűnő és átfogó tanulmánya a Szentlélek szolgálatáról olyan mű, ami kötelező olvasmány lehetne minden komoly hetednapi adventista számára. A kiadvány számos fontos tanulságot von le az egyháztörténelemből, amelyek elengedhetetlenek az egyház értékelése szempontjából jelenlegi szükségleteit és általános állapotát illetően. A mű elsődleges felhívása direkt kérdés formájában jut el az olvasóhoz, amit személyesen és közösségileg is meg kell válaszolnunk:»meddig alszunk még a fényben, mialatt a világ sötétségben szunnyad?«őszintén ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki bátran vállalkozik a Szentlélekkel való találkozásra, és aki válaszul a felhívásra odaszánja magát a Lélek üzenetének hirdetésére a szükségben szenvedő világ számára. Daniel R. Jackson, elnök Észak-Amerikai Divízió Garantálom, hogy nagyon szereti majd ezt a vadonatúj könyvet! Idő- és szükségszerű, jól megfogalmazott és igen gyakorlati jellegű. Az ember örömmel fogadja a szeretetnek ezt a művét, mert az üzenete tele van reménnyel és bátorítással. Ron Clouzet mondanivalója személyes elég mély a felfedezni vágyók számára és elég széles látókörű a számos általános kérdés megválaszolására is. Egyedi üzenete megváltoztatja az éle-

AZ OLVASÓK MONDTÁK 9 tét! Hisszük, hogy ez a könyv idővel nagyszerű fényforrássá válik, s ezen felül reményt is nyújt mindannyiunknak! Ruthie Jacobsen, igazgató Észak-Amerikai Divízió Imádság Szolgálata Az adventizmus legnagyobb szükséglete: A Szentlélek kiáradása című könyv az egyik legjelentősebb és leginkább életformáló mű, amelyet mostanában olvastam. Olyan kérdésekre adja meg a választ a Szentlélekkel kapcsolatban, amelyeken egy ideje már gondolkoztam, és segített abban az értelemben is átlátnom egyházunk történelmét, ami eddig még ismeretlen volt számomra, mert új megvilágításba helyezte a Lélek szerepét. Az ismeretanyag csak kis részét képezi e könyv üzenetének. Olvasás közben számos alkalommal megálltam, mert a megtanultakat a saját életemre akartam alkalmazni, és késztetést éreztem, hogy letérdeljek bűnbocsánatért imádkozni és a Szentlélekért is, hogy még teljesebb mértékben töltse be az életemet. Ron Clouzet művének hatására Istennel járt életutam sokkal céltudatosabbá és értelmesebbé vált. Minden hetednapi adventistának el kell olvasnia ezt a könyvet, aki örömmel tekint előre a mi megváltó Urunk, Jézus közeli visszatérésére. Don James, társigazgató Észak-Amerikai Divízió Evangelizálási Intézete A könyv írója nem csak a Szentlélek témáját kutatta alaposan, de hagyta, hogy a Lélek behatóan megvizsgálja az ő szívét és életét is. Ez az átvilágítás olyan ihletett művet eredményezett, amely az olvasóban erős vágyat ébreszt, hogy minél közelebb kerüljön Teremtőjéhez. A Szentlélekkel való gyümölcsöző együttműködés emlékeztetője és egyúttal szívből jövő kiáltás is, hogy hulljon az eső. Minden lelkésznek és gyülekezetvezetőnek elérhetővé kellene tennie ezt a művet a tagok számára, mivel a szerző kutatómunkája teljességgel hiteles, a lelkesítő történetek által pedig a Szentlélek még inkább meggyőzi és megerősíti az olvasót.

10 AZ ADVENTIZMUS LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLETE FIGYELEM: Ez a könyv valószínű, hogy jelentős változtatásokra indít a szokásaink és értékrendünk tekintetében, ezért ennek a lelki utazásnak másokkal egyetemben családdal vagy iskolatársakkal, barátokkal együtt javasolt nekivágni. Esther R. Knott, Lelkészi Egyesület Titkársága Észak-Amerikai Divízió Ha a világ valamikor is híján volt az ébresztő felhívásnak, akkor most igazán itt tart, és ha azok, akiket hitük szerint az Úr megbízott az öröm és a figyelmeztetés végső üzenetével, valaha is szükségét érezték egy hasonló felrázásnak, akkor nekik Ron Clouzet könyve nyújtja a megfelelő megoldást! Justin McNeilus, elnök Generation of Youth for Christ (GYC) [Fiatalok Jézusért] Jézus minden végidei követőjének el kell olvasnia Az adventizmus legnagyobb szükséglete című könyvet. Az utolsó nagy éb re dés nem emberi bölcsesség vagy stratégia eredményeként valósul meg. Mindannyiunknak meg kell tapasztalnunk a Szentlélek életet átalakító jelenlétét és világformáló erejét. Olvassuk és imádkozzunk, majd engedjük, hogy Isten felhasználhasson minket a világ jó irányba történő befolyásolására! Derek J. Morris, szerkesztő Ministry Magazine [a Szolgálat című folyóirat] Megrendítő mű! Az Úr felhasználta mindazt a tudást, amit Ron tanításai és igehirdetései kapcsán éveken át gyűjtött a lelki megújulásról és reformációról, hogy mélyen megindítson és megváltoztassa az életem és még sok ezer emberét szerte a vi - lá gon. Ez a könyv tökéletes összefoglalója mindazon gyakorlati ismereteknek és bibliai alapelveknek, amelyekre az utolsó időkben élő minden hívőnek van olyannyira nagy szüksége, hogy Istennel együtt áttörést hozzanak! Szánják rá az időt, és olvassák el az írást, alkalmazzák a benne foglaltakat, mert örök

AZ OLVASÓK MONDTÁK 11 érvényű változást hozhat mind az ön, mind pedig szerettei és gyülekezete számára! Jerry N. Page, Lelkészi Titkárság Generálkonferencia Ron Clouzet a megújulás és reformáció lényeges témáját a leginstruktívabb és leginkább figyelemfelkeltő módon közelíti meg. Lelkészi attitűdje áthatja a teljes szöveget kedvességgel és őszinte érzékenységgel az emberek és az egyház lelki jóléte iránt. A harmadik isteni Személy munkálkodását mindenféle felhajtás és szenzáció nélkül vizsgálja, mindazonáltal felismeri a Szentlélek egyre erőteljesebb közreműködését az egyházban és az egyházon keresztül. Azok, akik szintén érdeklődnek természete iránt, most hasznos és megbízható információforrásra találtak. Ez a kötet nagy segítséget nyújthat az önálló és a csoportos tanulmányozás során is. Angel Manuel Rodríguez, igazgató Biblia-kutató Intézet Miközben olvastam dr. Clouzet könyvét, arra gondoltam, hogy íme, egy újabb tanulmány, amely»biztonságos«oldalról közelíti meg a Szentlélek kérdését, és átlagos gyülekezeti tagoknak szól, akiknek időről időre egy kis lelki nógatásra van szükségük. De várjunk csak! Egyes fejezetek nem pusztán a Lélek egyértelmű szükségességét tárják az olvasó elé, hanem mindenre elszánt akarására vezetnek el. Ez nagyon olvasmányos mű, ami könnyedén megmutatja az utat valamennyi hívő számára azon az utazáson, amelynek során bensőséges kapcsolat alakul ki a Szentlélek és az ember között. Fredrick Russell, elnök Allegheny Nyugati Konferencia

AJÁNLÁS Nem tudom, hogy írok-e még valaha könyvet, és lesz-e alkalmam akkor majd azt a művet csodálatos családomnak ajánlani. Mégis szeretném ezt a mostanit a Szentlélek Istennek ajánlani, aki nélkül soha nem ismerhettem volna meg Jézust, és a vágy sem születhetett volna meg bennem arra nézve, hogy a Mindenható képére újjáteremtessem.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Senki nem ír meg egyedül egy könyvet ehhez igen sok barát összefogására van szükség. Az első köszönetemet Russell Burrillnak fejezem ki, az Észak-Amerikai Divízió Evangelizálás Intézete egykori igazgatójának, aki egy tucat könyv szerzője, és aki a NET 2011 vezető tisztségviselőjeként e mű születésénél is a jobb kezem volt. Emlékszem, figyelmeztetett, milyen nehéz lesz tényleg minőségi művet alkotni csupán néhány hét alatt, de miután megtette, hűségesen lektorált minden egyes fejezetet, így válva első számú támogatómmá. Igaz hálával tartozom Jack Blancónak, aki mentorom és barátom is egyben. Ő a Dél-Adventista Teológiai Egyetem korábbi dékánja, a The Clear Word [A tiszta Ige] szerzője. Ő volt, aki odafigyelt a részletekre, rendszeresen jó tanácsokkal és szakértő visszajelzésekkel látott el. Javaslatai nem nélkülözték sem az értelmi, sem az érzelmi alapot. Ugyanez vonatkozik Herb Doug lassre, Isten igen különleges szolgájára, aki profeszszorként, szerkesztőként és megszámlálhatatlanul sok könyv szerzőjeként beleértve a mára már klasszikusnak számító Isten hírnökét vagy a legújabbak közül Az adventizmus szívverését, illetve a Riadókészültségben: Száguldás az örökkévalóságba címűt munkálkodik. Barátom bátran rámutatott a gyengeségekre is, ugyanakkor végig rendkívüli kedvességgel fejezte ki e munkába vetett hitét. Ez a három ember órákat áldozott fel értékes idejéből annak érdekében, hogy minél jobb legyen a könyvem. Bármiféle hiányossága, legyen az teológiai vagy stilisztikai, egyedül nekem tulajdonítható. Köszönet illeti továbbá a Szentlélek ügyében rokon lelkemet, Kevin Wilfley lelkészt, akinek értékes hozzászólásai gondolkodásra késztettek és segítettek remélem egy ér tel műb ben

kifejeznem magam. Hálás vagyok szemináriumi kollégámnak, John Bald win nak, aki szintén hasznos visszajelzéseket adott, valamint mélyenszántó teológiai tanácsaiért Angel Rod rí gueznek, a Biblia-kutató Intézet munkatársának. Köszönet Don James nek, hűséges kollégámnak a NADEI-nél, aki nem létező idejéből szánt rám, és segített összeállítani a személyes és kiscsoportos kiértékeléshez szükséges kérdéseket. Mindenkinek adósa vagyok, aki bátorságával és szívélyességével közreműködött a könyv létrejöttében. Ezek a férfiak és nők csodálatos munkát végeznek az egyház számára, nevüket imáimba foglalom, és kérem, tegyenek így önök is. Szeretném még hálámat kifejezni régi jó barátomnak, Dwight Nel son lelkésznek a megindító előszóért. Szintén köszönet illeti Scott Cadyt, a Pacific Press munkatársát, még a kaliforniai időkből régi jó barátomat, amiért ilyen türelmesen és jóindulatúan támogatott-vezetett végig az ötletektől kezdve egészen a kiadásig, valamint Ken McFar lan det a kiváló szerkesztésért. Végül pedig szeretném megköszönni feleségemnek, Lisának a sok segítséget, aki nem csak elsőként olvasott el minden egyes fejezetet, és világított rá az összes szarvashibámra, hanem elviselte, hogy néhány kritikus hétre valamennyi közös feladat kapcsán nélkülöznie kellett a férjét. Ám a legnagyobb hálával a Szentléleknek tartozom, aki oly gyengéden és kedvesen terelgetett a jó útra annyi éven át, hogy egyre jobban megismerjem az Urat, és mindinkább megszeressem Őt. Csak azt bánom, hogy annyiszor a saját kívánságaimat követtem az Ő vezetése helyett. Imádkozom, hogy ez a hajlamom az évek múlásával egyre inkább el erőt le nül jön az Ő szeretetteljes jelenlétében. Dicsőség legyen Istennek!

TARTALOM Előszó........................................... 19 Bevezető........................................ 21 ÍGÉRET 1. Isten legnagyobb vágya........................... 27 2. Mi szükséges az egyház létrejöttéhez?.............. 39 3. A kisebb megújulás, mely nem tudott............ 53 4. Amikor az egyház elhárította a Lelket.............. 65 5. A megújulás és a reformáció korszaka.............. 77 A SZENTLÉLEK, A HARMADIK ISTENI SZEMÉLY 6. Találkozás a Szentlélekkel......................... 91 7. Jézus ajándéka.................................. 109 8. Gyümölcs és ajándék révén való bizonyságtétel..... 127 A GYAKORLATBAN 9. Megkeresztelkedvén a Szentlélekkel............... 145 10. Az erő megtapasztalása.......................... 165 11. A Lélek kiáradásának feltételei................... 181 12. A Lélek elűzése................................. 199 13. Egy szívvel-lélekkel könyörögve.................. 211 A LÉLEK HATALMA 14. A késői eső..................................... 229 15. Babilon növekvő hatalma........................ 243 16. A Lélek hangja.................................. 259 17. A Lélek hatalmának megnyilvánulása az egyházban.. 277

ELŐSZÓ Kérdés: Mennyi idő megírni egy ilyen terjedelmes könyvet a Szentlélekről? Válasz: Egy egész élet. Abban a kiváltságban lehet részem, hogy e könyv szerzőjét már egy emberöltő óta ismerem. Ron és Lisa Clouzet fiatal szemináriumi hallgató volt, amikor a Pio neer Memo rial Gyülekezet lelkészeként az Andrews Egyetemre kerültem. Mindjárt Ron prédikátori működésének első időszakában nyilvánvalóvá vált, hogy lelki vezetőnek teremtette az Úr. Egyre növekvő lelkesedés hajtotta, hogy minél jobban megismerje Krisztust, s mindeközben a Szentlélekkel való betöltekezésre vágyakozott. Ez az oka annak, hogy a könyv, amit most készülnek elolvasni, nem csupán hű a Bibliához és teológiailag hiteles, hanem mélyen személyes jellegű is. Amint azt Frederick Buech ner egy észrevételében megjegyezte: Minden teológia egyben önéletrajz is. Ez azt jelenti, hogy amit a szerző megkísérel kifejezni, szükségképpen a saját, Istennel megtett útján nyert tapasztalataiból ered. Ezeket a személyes mélységeket bizonyára ön is fel fogja fedezni, miközben Ron nyílt őszinteséggel és üdítő kitárulkozással számol be egyéni kutatásáról, melyet a célból folytatott, hogy ekképpen beteljesedjék az Istennek egész teljességéig (Ef 3:19). Ez a mű azonban sokkal több egy privát naplónál, és legalább akkora értéket is képvisel, mert lelki kézikönyv Isten népe, az Úrnak a Földön élő utolsó, apokaliptikus közössége számára. Mint ilyen, talán a leggyakorlatiasabb útmutató a Szentlélekkel kapcsolatban, amit valaha olvastunk. Olyan kérdéseket boncolgat, mint: hogyan töltekezhetünk be naponta személyesen Jézus Lelkével, miként válhatunk olyan kis közösséggé vagy akár egész gyülekezetté, akiket az Úr az istenség rendkívüli hatalommal bíró

20 AZ ADVENTIZMUS LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLETE harmadik Személyével ken fel, vagy mi módon könyörögjünk őszinte szívvel Istennek a késői esőre vonatkozó ígéretei beteljesedéséért? Különösen felkavart az a részletes beszámoló, ami egy gyülekezeti összejövetel eseményeit írja le. Ekkor a hívők a szerzővel egyetemben megragadták az Atyának a Szentlélekkel kapcsolatos ígéretét, és engedelmeskedve Krisztus parancsának, úgy kérték, mint még soha azelőtt. Böjtölés és imádkozás, csodálatos megtérések és gyors ütemű növekedés vajon mindez az én egyetemi gyülekezetemben is megvalósulhat? Ron személyes bizonyságtétele a bizonyíték, hogy igazán megtörténhet, sőt, meg is kell, hogy történjen. Mivel ma mindannyiunknak itt kell élnünk a harmadik év - ez red világában ebben az állandó bizonytalanságban és robbanásig feszülő zűrzavarban, nem volna itt az ideje, hogy egységes népként ostromoljuk a menny kapuit ezért a csodálatos ajándékért, aki maga után von minden más áldást is (Jézus élete, 579.)? Mi mást értett azon Jézus, amikor kijelentette: erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt (Mt 11:12)? Évtizedeken keresztül elbagatellizáltuk a lelki fejlődésünkkel kapcsolatos kérdéseket, ám most minden bizonnyal itt az ideje, hogy a Hetednapi Adventista Egyház teljességgel komolyan vegye a Mindenható elhívását a megújulásra és reformációra az utolsó időkben élő közösség életében. Nemde Bibliával a kezünkben, térden állva kell összefognunk (ne hagyja ki az együttes imáról szóló fejezetet értéke felér a könyv árával), hogy kitartóan könyörögjünk a Lélek kiáradásáért? Hiszen egyedül ez képes elérni 7 mil liárd embert azzal az örömteli és sürgető üzenettel, mely szerint a világ Megváltója hamarosan visszatér! Ron Clouzet hiszi, hogy mindezt képesek vagyunk véghezvinni és tényleg meg is kell tennünk. Velünk tart Jézus legnagyobb ígéretének állhatatos kutatásában? Vajon mi egyébre várunk még? Dwight K. Nelson, vezető lelkész Pioneer Memorial Gyülekezet, Andrews Egyetem

BEVEZETŐ A legtöbben úgy éljük életünket, mintha fuldokolnánk öt centiméterre a vízfelszín alatt, és már annyira hozzászoktunk ehhez az állapothoz, hogy teljesen elfelejtettük: egy egészen más világ létezik közvetlenül a fejünk felett. Többre vágyunk, és közben olyan pótlékokat és szórakozási formákat fedezünk fel, amik egyáltalán nem kielégítőek, csak pillanatnyilag hoznak enyhülést. Istennel való csöndes elmélkedéseink alkalmával azonban mélyen legbelül tudatosul bennünk, hogy egy másik dimenziót is a magunkénak mondhatnánk, ha azt választanánk, vagy ha tudnánk, miként lehet eljutni oda. Negyvenévnyi sikeres erőfeszítés árán az adventista egyház rávilágított a Biblia számos korábban elvetett kijelentésére, és bár tagjai képessé váltak az Igét teológiai eszmecserékben megfelelőképpen hasogatni, mégis sokukból hiányzott az igazi élet. Birtokolták az igazságot, ám az valahogy mégsem tette őket szabaddá. Az Ige szólói addig-addig hirdették a törvény betűjét, míg az egyház talaja annyira kiszáradt, mint Gil boa hegyei egykoron. Ellen White éveken keresztül buzdította a kö zös sé get, hogy tekintsen Jézusra, míg végül 1887-ben lejegyezte mára már híres állítását: Népünknek a szentségben való megújulásra van a legnagyobb és legégetőbb szüksége. Az erre való törekvést kell elsődleges munkánknak tekintenünk! Komoly igyekezetre van szükség az Úr áldásának elnyeréséhez. Nem azért van ez így, mintha az Úr nem lenne készséges ránk árasztani áldását, hanem készületlenül érne bennünket annak elfogadása. Mennyei Atyánk nagyobb készséggel adja Szentlelkét az azt kérőknek, mint amilyennel földi szülők adnak jó ajándékokat gyermekeiknek. Viszont a mi feladatunk, hogy bűnvallomás, alázat, bűnbánat és komoly ima által eleget tegyünk azoknak a feltételeknek, amelyek mellett Isten

22 AZ ADVENTIZMUS LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLETE áldá sai ban részesülhetünk. Megújulásra egyedül az imára ér - kező válaszként számíthatunk. 1 E felhívás olvasása közben néhány dolog azonnal feltűnik számunkra. Figyeljük meg, hogy mindjárt az első mondat két felsőfokú melléknevet is tartalmaz: a legnagyobb és legégetőbb szükségünkről beszél. Létezik-e ennél fontosabb és sürgetőbb igény? Ellen White máshol is említi, hogy mindenekelőtt a hit, az isteni kegyelem és a megtért családok tudják elősegíteni az Úr művének befejeződését. Ám amikor a legnagyobb szükségletünk egyben a legégetőbb is, e kifejezés értelmét a Szentlélek ajándékára vonatkozóan kizárólag az egyházon belülre korlátozza. Az is bizonyára egyértelmű, hogy amennyiben a Lélek még nem árad ki az egyházra a késői eső formájában, annak nem az Úr vonakodása az oka. Ellen White szerint az erre való tö rekvést kell elsődleges munkánknak tekintenünk. Tehát feladatok várnak ránk, amelyeknek azonban semmi közük üdvösségünk elnyeréséhez ez az Úr műve, hanem a neki való engedelmességet jelentik, hogy oda vezethessen, ahol minden eddiginél nagyobb mértékben megáldhat bennünket. Miből is áll ez a munka? Négy dologra gondoljunk: a bűnvallásra, a megalázkodásra (vagyis amikor átadjuk életünk irányítását Istennek), a bűnbánatra és a szívből jövő imára. Mindez azonban még egy dolgot magában foglal, mégpedig azt, hogy ez a folyamat szintén csak másokkal együtt teljesedhet ki. Rengeteg téves értelmezéssel találkozhatunk a Szentlélek személyét és munkáját illetően, nem is beszélve az arra vonatkozó nézetekről, hogy miből áll a Lélek kiáradása, vagy mit jelent a késői eső. Ennek az az oka, hogy a keresztény világ nagy része még mindig sötétben tapogatózik e témával kapcsolatban, de még gyülekezeteinkben is fel lehet fedezni ilyen jellegű tévelygéseket. Egy dolog azonban bizonyos: ha a Szentlélek nem árad ki személyes életünkben, illetve az egyházunkéban, úgy semmire sem jutunk. Amire szükségünk van, és amit

BEVEZETŐ 23 végképp nem nélkülözhetünk, az a Szentléleknek az igyekezetünkkel együtt munkálkodó ereje. 2 Minek még egy könyv a Szentlélekről? A Szentlélek témája még Kaliforniában, fiatal lelkész koromban ragadta meg az érdeklődésemet. Az elmúlt húsz év során folyamatosan tanulmányoztam hitbeli és tudományos okokból egyaránt, mindazáltal különösen az érdekelt, amire Ellen White figyelmeztetett a Szentlélek keresztségével kapcsolatban az életünkre nézve. E könyv megírása három célkitűzésre vezethető vissza: 1. Kijavítsam azokat a helytelen nézeteket, amelyeket egyesek a Szentléleknek az életünkben és az egyházban végzett munkájáról és szolgálatáról vallanak. 2. Viszonylag átfogó képet adjak a Lélek sokoldalú tevékenységéről az életünkben, különös tekintettel arra a ré - szé re, ami Krisztus testére, illetve a helyi gyülekezet szervezetére vonatkozik. 3. Olyan rálátást és tartalmi tudást nyújtsak, ami újjáéledést és reformációt indíthat el nemcsak az olvasó, hanem a ba rá tok és a gyülekezeti társak szívében is. A könyvet négy fő részre osztottam, melyeknek címe: Ígéret, Személyesen, A gyakorlatban és Erő. Néhány olvasó számára talán vontatottnak hat majd az eleje, mert itt még a bibliai és történelmi alapokat igyekszem lefektetni, ám ha tovább olvasnak, úgy vélem, kitartásuk bőséges jutalmat nyer a kiadvány két utolsó szakaszában. Minden fejezet végén kérdések találhatók, amelyek segítik az anyag megbeszélését és a személyes elmélkedést. Reményeim szerint a testvérek nemcsak egyénileg fogják ezt a könyvet a kezükbe venni, hanem csoportokban is foglalkoznak majd vele. Lelki szemeim előtt fiatal felnőttek és párok, egyetemisták közössége vagy baráti körök állnak össze közösen olvasni és imádkozni. Gyülekezeti csoportoknak is hasznos

24 AZ ADVENTIZMUS LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLETE lehet a rendszeres tanulmányozása, gondolok itt kis csoportokra, szombatiskolai osztályokra, lelkészi közösségekre, egyházi bizottságokra, illetve vének tanácsára. Nagyobb gyülekezetekben, konferenciákon elképzelhetőnek tartom, hogy vezető tisztségviselők lelkészek vagy adminisztratív munkatársak összegyűljenek a közös olvasásra, vagy legalább alkalmanként találkozzanak, és megosszák egymással a könyv tartalmára vonatkozóan felmerülő gondolataikat, és őszinte szívvel imádkozzanak. Akár egyénileg, akár másokkal együtt olvas, kérem, tegye meg, hogy időt szán az igeversek kikeresésére is. Amikor végére ért egy-egy fejezetnek, tartson szünetet, és köszönje meg Jézusnak áldásait, beszélgessen vele, amiképp a Lélek indítja. Tollal a kezében haladjon a könyvben, és igyekezzen minél többet nyerni belőle. Ne szalassza el ezt az alkalmat, adja át életét teljesen a Megváltónak, aki önt mindennél értékesebbnek tartja, és mindenkinél jobban szereti! Az Úr gazdag áldását kívánom az olvasáshoz, és kérem, gondolkozzon el mélyen, mi mindent üzenhet egyházunknak a Szentlélek! HIVATKOZÁSOK: 1. Review and Herald, 1887. március 22., 1. bekezdés; illetve az is mertebb forrás: Szemelvények Ellen G. White írásaiból, I, Advent Kiadó, Budapest, 1999, 115. 2. The Home Missionary, 1890. november 1., 26. bekezdés.

ÍGÉRET

ELSŐ FEJEZET ISTEN LEGNAGYOBB VÁGYA Gao Hung Tse, a vidéki munkásember már korábban megkeresztelkedett. Család nélkül, műveltség híján élt, és nem csak írástudatlan volt, de olyannyira feledékeny, hogy még azokra sem emlékezett, akik felolvastak neki. Ám Gao szerette Jézust, és vágyott másokkal is megosztani Isten szeretetét és Igéjét csak valamiképpen meg kellene tanulnia olvasni! Egy szombati napon elhatározta, esedezni fog az Úrhoz, hadd tehessen valamit bármit, hogy hitét kifejezhesse, ezért órákat töltött imában, kérte a Szentlelket, valamilyen módon tegye őt képessé erre a küldetésre. Egyszer csak hangot hallott, ami így szólt hozzá: Olvasd el a 62. zsoltárt! Ellenkezett, hiszen nem is tud olvasni, de a hang újra csak ugyanazt mondta. Nem bocsátkozott magyarázatokba, és nem is vitatkozott vele. Egyszerűen megismételte a felszólítást, hogy olvassa el a zsoltárt. Így hát Gao fogta a keresztségére kapott Bibliát, és kinyitotta az említett zsoltárnál. Akkor legnagyobb megdöbbenésére azzal szembesült, hogy érti az írást, így elolvasta a kért igeszakaszt. Gao képtelen volt palástolni izgatottságát. Kiszaladt a kunyhójá ból, keresztülvágott a falun, ahol aztán elmesélte a gyülekezeti vénnek, hogy Isten megtanított olvasni! Majd fel mondta az egész zsoltárt pusztán emlékezetből. Az Úr csodálatos mó - don megajándékozta őt mind az olvasás képességével, mind pedig emlékezőtehetséggel. Mit tett Gao Istentől kapott új talentumaival? Aki csak odafigyelt rá, mindenkinek hirdette Jézus szeretetét. Megnyitotta

28 ÍGÉRET Szentírását, és olyan lelkülettel olvasta fel másoknak, mintha minden egyes szó a mennyből szállt volna alá. Mivel ez az egyszerű munkásember bátran vetette bizalmát az Úr ígéreteibe, a Mindenható felhasználta őt, hogy gyógyulást és reményt vi - gyen emberek sokaságának. Több százan járultak a keresztelőmedencéhez az ő bizonyságtétele és szolgálata révén a saját szövetségkötését követő első évben már 180-an! A Lélekről szóló ígéret Ellen White egyértelműen kijelentette, hogy a mennyből jövő ajándékok tekintetében most a Szentlélek kiáradásának korában élünk. 1 Nyilvánvaló tehát, hogy ma a Lélek különleges módon munkálkodik a Földön. Mi vajon élünk ennek áldá saival? Könyörgünk azért, hogy lakozást vegyen szívünkben és otthonunkban? Gao testvérhez hasonlóan mi is ragaszkodunk ahhoz, hogy az Úr betöltse életünket, és képessé tegyen bennünket a szolgálatára, és elutasítjuk a nemleges válasznak még a gondolatát is? Húsvét éjjelén, csupán néhány órával a keresztre feszítése előtt Krisztus biztosította tanítványait a Szentlélek eljöveteléről. Én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert [ ] nálatok lakik, és bennetek marad. (Jn 14:16 17) Milyen csodálatos igeszakasz! Az Üdvözítő megígérte, hogy az érdekünkben kérni fogja az Atyát a Szentlélekért. De vajon mikor teljesítette ezt? Valószínűleg feltámadása reggelén, amikor találkozott az Úrral (lásd: Jn 20:1, 15 17). 2 Azon az éjjelen, amikor megjelent a felházban meghúzódó tizenegynek, ezt mondta nekik: Elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét. (Lk 24:49), majd rájuk lehelte a Lelket, mint egyfajta biztosítékot pünkösdre vonatkozóan (lásd: Jn 20:19 22). Tanítványai szívére helyezte annak a munkának szent voltát, amelynek során bemutatni készültek Mesterük jellemét mindazoknak, akikkel megoszthatták az evangélium örömhírét.

1. ISTEN LEGNAGYOBB VÁGYA 29 Vajon mi mást ígért még nekik Jézus? János evangéliuma 14. fejezetében leírja, hogy az Úr elmondása szerint küldeni fog más Vigasztalót. A vigasztalónak fordított görög kifejezés a paraklētosz, ami szó szerint annyit jelent: valaki mellettünk. A para elöljárószót ma olyan szavakban használjuk, mint például a parallel (párhuzamos) egy dolog, ami egy másik mellett halad, vagyis vele párban húzódik vagy az angol nyelvben a paralegal elnevezés, ami olyasvalakire vonatkozik, aki párhuzamosan dolgozik az ügyvéddel, egyszóval bizonyos mértékig ugyanazt a jogi tevékenységet végzi, mint maga az ügyvéd. Arra utalt itt Krisztus, hogy a Szentlélek olyan valaki, mint Ő maga, ám ez az isteni Személy mindörökké velünk marad. Miközben a Megváltó második Ádámként szolgál, és képviseli a mennyben az emberiséget, a Szentlélek, vagyis a paraklētosz Istenként munkálkodik itt a Földön velünk. Szeretném, ha még valamit észrevennének ebben az igeszakaszban. Jézus megváltoztatta az elöljárószót, amikor a Lélek hozzánk való viszonyáról beszélt. Nem azt mondta, hogy a Szentlélek csupán velünk lesz, amiképpen a Megváltó a tanítványokkal járt. A Léleknek onnantól kezdve bennünk kell élnie. Amikor szemináriumi megbeszéléseket vezetek a Szentlélek té má já ban, ennél a pontnál általában megállok, és hagyom, hogy a gondolat mélyen gyökeret verjen a fejekben. Aztán egy hasonlattal élek. Minden édesanya ismeri a különbséget aközött, amikor gyermeke vele van, illetve amikor benne él. Mire is akarok kilyukadni? Krisztus szándéka szerint amikor befogadjuk a Lelket, az olyan erővel hat, annyira kézzelfogható és életet átformáló esemény, mint az átmenet az illetővel való együttélésből a benne való létezésbe. Amiképp egy gyermek világrahozatala örökre megváltoztatja egy asszony életét, úgy a Lélek befogadása is örök érvényű változást hoz számunkra. Ő bennünk él. Azon a bizonyos húsvét éjjelen Jézus újra és újra említést tett a Lélekről. 3 Elmondta róla tanítványainak, hogy majd megtanít ne kik mindent, és emlékezetükben felidézi, amire a Megváltó

30 ÍGÉRET oktatta őket (Jn 14:26). Azt is kijelentette, hogy a Lélek bizonyságot tesz róla, ezáltal ők is tanúságot tehetnek (Jn 15:26 27). Biztosította őket, hogy az igazság Lelke elvezeti őket minden igazságra, és az isteni Vigasztaló kijelenti nekik a bekövetkezendőket (Jn 16:13). Megnyugtatta őket, hogy távozása előnyükre válik, hiszen ez azt jelentette: a Lélek már eljöhet közéjük (Jn 16:7). Valójában a Vigasztaló megérkezésének napjára pünkösdre előretekintve a Megváltó gyengéden báto rí totta őket: Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok. [ ] Azon a na pon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok és ti énbennem és én tibennetek. (Jn 14:18, 20) Krisztus tehát arra számított, hogy távozása után közelebbi kap csolatba kerül tanítványaival, mint amikor még fizikailag jelen volt a mindennapjaikban! De vajon a Lélek nem szolgált már addig is itt a Földön? Akkor mi értelme az eljövetelére vonatkozó ígéretnek? A Lélek az Ószövetségben LeRoy Froom A Vigasztaló eljövetele című könyve klasszikus mű nek számít a Szentlélek témájában talán a legnagyobb befolyással bíró adventista írás, amit e tárgykörben eddig kiadtak. Kiadványában Froom leírja, hogy a Szentlelket 88-szor em líti az Ószövetség, míg az Újtestamentum 262-szer. 4 Ha számításba vesszük a Biblia két részének méretbeli különbségét, kijelenthetjük, hogy az Újszövetség tízszer gyakrabban hozza szóba a Lelket, mint az előtte lévő rész. Ám az Ószövetség ugyanúgy foglalkozik a Lélekkel és annak tevékenységével. Találkozunk vele a teremtés művében (1Móz 1:2), a földi élet megújítása során (1Móz 6:3), amikor szolgálatra oszt ki talentumokat és képességeket (2Móz 31:3 5), illetve jelek és csodák kapcsán is (Bír 14:6, 19). Legnyilvánvalóbban az Isten által választott vezetők működése során fedezhetjük fel jelenlétét, például Gedeon (Bír 6:34), Dávid (1Sám 16:13), Elizeus (2Kir 2:9, 15; 8:14 15) és különösen a nagypróféták, mint Ésaiás és Ezékiel (Ésa 48:16; 59:21; Ez 2:2; 3:12, 24) életében. Ebben

1. ISTEN LEGNAGYOBB VÁGYA 31 a korszakban a Szentlélek befolyása gyakran megnyilatkozott észrevehető módon, de sohasem a maga teljességében. 5 Láthattuk Isten Lelkét munkálkodni egyének életében, ám ekkor csak ritkán nyilvánult meg közösségek szintjén vagyis egy népcsoport történetében. Számos utalást találunk azonban arra vonatkozóan, hogy az Úr vágyik a Lélek és a Földön élő népe, köztük Jézus, a Messiás közötti együttműködésre. Izrael bálványimádásának hosszú története egészen Salamon napjaira vezethető vissza. A bölcsesség kiáltása révén az Úr így szólt a királyhoz: Ímé, közlöm veletek az én Lelkemet, tudtotokra adom az én beszédeimet néktek. Majd figyelmeztette az engedetlenség következményeire: Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak., kivéve azt, aki pedig hallgat engem, [ezért] lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől (Példa 1:23, 28, 33). Mindez 900 évvel azelőtt történt, hogy Krisztus lejött közénk a Földre. Másfél évszázaddal később az Úr kijelentette Ésaiás nak, hogy az eljövendő Messiás a Szentlélek teljességével fog bírni (Ésa 11:1 13; 42:1; 61:1 3). Az ötszáz évvel a Mester előtt bekövetkező babiloni fogság idejére Isten népe már teljességgel pogánnyá vált. Az Úr Ezé kiellel üzente meg a változás ígéretét, mondván: Megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertőztetett a pogányok között. [ ] És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. Ezen felül a Mindenható arról is biztosította őket, hogy új szívet ad népének, valamint új Lelket beléjük, és azt cselekszi, hogy az Ő parancsolataiban járjanak (Ez 36:23, 25 27). Megértettük mindezt? Az Úr megcselekszi, hogy az Ő parancsolataiban járjanak. Amikor Izrael a Sínai-hegy lábánál állt, nemde megígérték az Örökkévalónak, hogy törvényei szerint élnek majd? Azt mondták: Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük! (2Móz 19:8) De természetesen nyomorultul elbuktak. Egyedül Isten Lelkének ereje tette őket képessé a bűn legyőzésére (Zak 4:6).

32 ÍGÉRET Végül Jóelen, az Ószövetség utolsó prófétáinak egyikén keresztül szólította fel népét az Úr az újjáéledésre és a reformációra: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; Böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is [ ] Térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; Mert könyörülő és irgalmas Ő, [ ] Fújjatok kürtöt a Sionon; Szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! Gyűjtsétek össze a népet, [ ] Hívjátok egybe a véneket, [ ] A tornác és az oltár között sírjanak A papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, ó, Uram, a te népedhez. [ ] És választ tőn az Úr [ ]: Kipótolom néktek az esztendőket, amelyeket tönkretett a szöcskő, [ ] És lészen azután, Hogy kiöntöm Lelkemet minden testre, És prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, [ ] Sőt, még a szolgákra és szolgálóleányokra is Kiöntöm azokban a napokban az én Lelkemet. És csodajeleket mutatok az égen és a Földön; [ ] Minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, Megmenekül Ti is, Sionnak fiai! Örvendezzetek És vigadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; Mert megadja néktek az esőt igazság szerint, És korai és kései esőt hullat néktek (Jóel 2:12 13, 15 17, 19, 25, 28 32, 23) Pünkösd napján Péter felidézte ezt a csodálatos ígéretet, amit Isten Jóe len keresztül üzent (Csel 2:14 21). Itt először hal-

1. ISTEN LEGNAGYOBB VÁGYA 33 lunk arról, hogy az Úr minden testre (vagyis az egész emberiségnek) ígéri a Lelket férfiaknak, nőknek, fiataloknak meg időseknek egyaránt. A menny népe révén a Szentlélek ereje és jelenléte immár az egész világ számára nyilvánvalóvá válik. Vajon miért nem következhetett be mindez az ószövetségi időkben? János elmondja, hogy még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg (Jn 7:39, új protestáns fordítás). Krisztus pedig mikor dicsőült meg? Miután szenvedett és meghalt, amint azt csupán néhány nappal kereszthalála előtt Ő is, Atyja is megmondta előre (Jn 12:23 24, 28; 13:31 32), és csak néhány nappal pünkösd után történt, hogy Péter isteni ihletésre kijelentette Jézus meg di csőülé sét (Csel 3:13). Vajon hogyan zajlott mindez? Azon a bizonyos napon Krisztust, mint királyok Királyát angyalok imádata közepette koronázták meg, és ezzel meg is valósult a felkenetése. 6 Pál még inkább megkönnyíti számunkra ennek az eseménynek a megértését, amikor leírja, hogy Atyjához menetelekor a Megváltó foglyokat vitt magával a mennybe, és ajándékokat adott az embereknek (Ef 4:8). A csatában az ellenségeik leveréséből hazatérő akkori királyok szokásait tükrözi ez a cselekedet. A győztes uralkodó alattvalói felsorakoztak, hogy köszöntsék őt. Ekkor a király és serege bevonult hazája városába, maguk mögött vezetve az ellenséges katonákat, akik immár fogolystátuszba kerültek. Menet közben pedig az uralkodó ajándékokat bizonyos részeket a zsákmányból vetett oda ujjongó népének. Azok a foglyok, akiket Krisztus a menny be vitt, feltámadása első zsengéi voltak (Mt 27:52 53), a zsákmány pedig a Lélek ajándékai, amelyeket az egyházra árasztott a Megváltó országának növekedése céljából. A Kálvária szenvedése pünkösd előtt A fentebb leírtak egyértelműen rávilágítanak arra, hogy pünkösd semmilyen körülmények között sem következhetett be

34 ÍGÉRET a Kálvária eseményei előtt. Krisztusnak a bűn és a halál legyőzőjeként kellett megdicsőülnie, és népe csak ez után ré sze sülhe tett Lelke teljességében. Ennek oka egészen egyszerű: csakis akkor sóvárgunk Isten teljességére az életünkben, ha megértjük Jézusnak az életünkért hozott teljes áldozatát. A Mester szerint a Szentlélek célja, hogy megfeddje a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében (Jn 16:8). Miként viszi az Úr mindezt véghez? Meg kell győződnünk a bűn igazi jellegéről, igazán akkor lehet eredményes a bűnbánatunk. De vajon egyszerűen csak azért bánjuk meg a vétkeinket, mert világossá vált számunkra, hogy vétettünk Isten törvénye ellen? Ha önök is hozzám hasonlóan működnek, a válaszuk egy szánalmas nem -ben merül ki. Túlságosan gyakran és hosszan szemezgetünk a bűnnel, jóllehet teljességgel tudatában vagyunk mibenlétének, mégis folytatjuk a megkezdett rosszat. Más indít bűnbánatra, nem bűnös voltunk felismerése. Az Atya irántunk való szeretetének megnyilvánulása kelti fel bennünk. Az Istennek jósága téged megtérésre indít hirdeti Pál is Róma 2:4. versében. Gondoljunk csak bele: Krisztus akár a Gecse má né-kertben is meghalhatott volna. Sőt, inkább ott meghalt volna, mert már akkor letaglózta bűneink jelenléte és ereje (Mt 26:36 38). Ha azonban így történik, csak a mennyei lények méltányolhatták volna Urunknak az elbukott emberi faj iránti kedvességét és jóságát. Mi, emberek lemaradtunk volna minderről. Isten Fia szenvedésébe a Mindenható irántunk érzett szeretetének sokkoló, félreérthetetlen megnyilvánulásába került, hogy végre elkezdjünk figyelni rá. Ekkor és csakis ekkor lehetett minket igazán elítélni bűnösségünk miatt. Hadd magyarázzam el, mire gondolok. Fiatal professzorként egyik adventista egyetemünkön jó néhány évvel ezelőtt egy reggel némi kutatás céljából olyan korán be men tem az irodámba, hogy több órával megelőztem mindenkit. Ottlétemkor megakadt a szemem egy jól ismert szóképen, amit Ellen White festett Jézus értem hozott áldozatáról. Krisztust mutatta be, amint brutálisan bántalmazzák értem: a feje, keze, lába már

1. ISTEN LEGNAGYOBB VÁGYA 35 mind telis-tele sebekkel énértem. Kihangsúlyozta a kifejezhetetlen lelki kínszenvedést, amit akkor érzett, mikor Atyja elrejtette előle orcáját, így végre ráébredtem, hogy mind ez az én bűnöm miatt történik. Ekkor a fájdalmas valóság egyre inkább kiélezett pillanatában a szerző megszólítja az olvasót: Éretted történt, hogy Isten Fia hozzájárult a bűn ezen terhének az elhordozásához. Érted döntötte meg a halál uralmát, és tárta fel ismét előtted a Paradicsom kapuit. 7 Akkor és ott zokogásban törtem ki. Megpróbáltam végigolvasni a bekezdést, de már nem láttam a betűket, szememből a fájdalom és szomorúság folyamai ömlöttek, melybe megkönynyebbülés is vegyült. Térdre hullottam, zokogásom megállíthatatlan, erőteljes zihálássá csillapodott, és hangosan így kiáltottam: Hogyhogy, Uram? Hogyhogy ennyire szeretsz engem? Ki vagyok én, hogy önmagadat is kész vagy feláldozni értem? Sírtam, egyre csak sírtam azon a reggelen, míg el nem fogytak a könnyeim. Mélyebben megértettem Megváltóm, Mesterem és Uram szeretetét, mint bármikor annak előtte. Akkor már évek óta lelkészként és Biblia-tanítóként tevékenykedtem. A gyülekezetben nőttem fel, és mindig előttem volt Krisztusnak a bűnösökért végzett szolgálata. Addigra már több száz embert vezettem a kereszt lábához. Azt az idézetet is már többször elolvastam korábban. Ám azon a reggelen a menny ablakán át olyan fényözön áradt Isten kegyelmére, hogy az teljességgel a hatalmába kerített. Ott maradtam az irodám padlóján majd egy órán át, kisírtam magamból afelett érzett fájdalmamat, hogy bűneim okozták Jézus halálát. Visszaemlékeztem, milyen nyugodtan folytattam önkényes bűnözésemet, mit sem törődve azzal, hogy az egyes vétkek mit okoztak neki! Hisz olyan régóta elvoltam anélkül, hogy a maga teljességében értékeltem volna mindazt, amit a Mindenható tett értem. Ő a menny Istene, királyok Királya és uraknak Ura akinek mindennel tartozunk, minden lélegzetvételünktől kezdve az örök életünkig miként lehetséges, hogy Ő feláldozza az életét, mindenét értem?

36 ÍGÉRET Őszintén szólva aznap olyannyira hatalmába kerített az Atya szeretete, hogy egy ideig se mozdulni, se beszélni nem mertem. Káromlásnak tűnt még egy köszönömöt is mondani. Az én szent Istenem halálra adta magát értem! Halkan azért imádkoztam, tartsa távol tőlem szent kezét: úgy véltem, ha még többet fel kellene fedeznem irántam való kegyelméből, atomjaimra hullanék, mert már képtelen lennék mindazt befogadni. Ön szerint mit csináltam, miután lassan magamhoz tértem? Gondolja, ugyanúgy tovább folytattam addigi nemtörődöm életvitelemet? Vagy kerestem gyorsan némi világi szórakozást figyelemelterelés céljából? Ó, nem. Egészen átadtam magam neki legalábbis teljesebben, mint korábban bármikor. Uram szólítottam meg, ha hajlandó vagy ilyen nagyon szeretni engem, azt én nem érdemlem meg, soha nem is fogom. Ha van bármi, amit kezdhetsz velem a dicsőségedre, tedd meg, kérlek! Mindent átadok neked. Kiváltság és megtiszteltetés számomra, hogy mindenem neked adhatom. Én semmi vagyok, te viszont magad vagy a Minden, és mégis elhatároztad, hogy úgy bánsz velem, mintha én bármire is érdemes volnék. Ön is érti már, miért mondta János, hogy akkor a Lélek még nem adatott nekünk, mert Jézus még nem dicsőült meg (Jn 7:39)? A Szentlélek páratlan, alázatos és kegyelemmel teljes munkálkodása mutatja be számunkra Krisztust a maga valóságában. A menny törvénye, amely a világegyetem működését is meghatározza, az önfeláldozó szeretet ám a Kálvária előtt egyedül Isten tudta, milyen mély szeretet fűzi Őt hozzánk. A Megváltó kereszthalála után a Lélek végre olyan többféle módon is kifejezhette ragaszkodását irántunk, amely azelőtt ismeretlen volt számunkra. Ezért történhetett meg, hogy a Szentlélek akkor már az egész emberiségre kiáradt. Ma már más időben élünk: a Lélek korszakában. Vajon el - vár hat juk az egyháztól és a kereszt minden követőjétől, hogy meg lát tas sék rajta ez a különbség? Igen, elvárhatjuk. Isten elvárja.

1. ISTEN LEGNAGYOBB VÁGYA 37 HIVATKOZÁSOK: 1. Ellen G. White: Testimonies to Ministers and Gospel Workers, Pacific Press, Mountain View, CA, 1944, 511. 2. Lásd: Ellen G. White: Jézus élete, Advent Kiadó, Budapest, 1993 4, 697. 3. Ellen White a következőket írta: Krisztus, a nagy Tanító számtalan témát választhatott beszédei tárgyául, de ezek közül egy olyan sem volt, amin annyit időzött volna, mint a Szentlélek kitöltetésén. In: Szemelvények Ellen G. White írásaiból, I, Advent Kiadó, Budapest, 1999, 148. 4. LeRoy E. Froom: The Coming of the Comforter, javított kiadás, Review and Herald, Hagerstown, MD, 1956, 27. 5. Ellen G. White: Az apostolok története, Advent Kiadó, Budapest, 2001 4, 24. (A dőlt betű szerzői kiemelés.) 6. I. m., 25. 7. A teljes bekezdés a Jézus élete című könyv 663. oldalán található, és a következőképpen szól: Isten makulátlanul tiszta Fia a kereszten függött. Testét korbácsütésekkel szaggatták össze. Azokat a kezeket, amelyeket olyan gyakran áldásra nyújtott ki, fagerendákhoz szegezték. Azokat a lábakat, amelyek fáradhatatlanok voltak a szeretet szolgálatainak a végzésében, nagy szeggel verték át és szegezték a kereszthez. A királyi fejet összevissza szurkálták a töviskorona tövisei. A reszkető ajkak jajkiáltásra formálódtak. Krisztus mindezeket eltűrte a vércseppeket, amelyek lehullottak fejéről és lefolytak kezéről, lábáról; a haláltusát, amely eltorzította testének alakját, és a kifejezhetetlen lelki kínszenvedést, amit akkor érzett, mikor Atyja elrejtette előle orcáját. Ezek pedig mind azt mondják az emberi nemzetség minden egyes gyermekének: éretted történt, hogy Isten Fia hozzájárult a bűn ezen terhének az elhordozásához. Érted döntötte meg a halál uralmát, és tárta fel ismét előtted a Paradicsom kapuit Ő, aki lecsendesítette a tenger vad hullámait és járt a tajtékos hullámokon; aki megremegtette az ördögöket és száműzte a be teg sé ge ket; aki megnyitotta a vakok szemét, és életre keltette a ha - lot ta kat, és aki ál do zat ként adta oda magát a kereszten, mert szeretett téged. Krisztus, a bűnök hordozója eltűrte az isteni igazság haragját, és éretted maga lett bűnné.

38 ÍGÉRET Kérdések elmélkedésre, illetve csoportos tanulmányozásra 1. Mi az, ami a leginkább megragadta a kínai Gao Hung Tse történetében? 2. Mit mond az ön számára, hogy Jézus a görög paraklētosz nevet adta a Léleknek, ami annyit jelent: valaki mellettünk? 3. Mire utal vajon János 14:17. verse, amely elmondja a Lé - lekről, hogy bennünk van, és nem pusztán velünk? 4. Mit gondol a Szentléleknek az Ószövetségben betöltött szerepéről? 5. Olvassuk el újra Jóel 2:12 32. igeszakaszát. Mit árul el a próféta a Lélekkel kapcsolatban? 6. Miként írnánk le Jézus megdicsőülését a feltámadás után? 7. Miért nem előzhette meg pünkösd a Kálvária eseményeit? 8. Olvassuk el a lábjegyzetben található idézetet a Jézus élete című könyv 663. oldaláról! Hogyan reagálunk ilyen nagyfokú szeretetre? 9. Lényegében miből áll a Lélek munkálkodása? 10. Röviden hogyan tudnánk bemutatni, mi az Isten legnagyobb vágya?