Frances Crowne: Szabad egy életre? A Midwife s Challenge (1997.)

Frances Crowne: Szabad egy életre? A Midwife s Challenge (1997.) Súlyos lelki válságba kerül Katy, amikor megtudja, hogy a férje bigámista. Ezek után hallani sem akar új szerelemről addig, amíg össze nem találkozik Mark Hammonddal, a rendkívül vonzó orvossal. Rövidesen meghitt viszony alakul ki közöttük, és Katy rájön, hogy a férfi rabul ejtette szívét. Érzelmei viszonzásra találnak, néhány nap múlva azonban a váratlanul felbukkanó, csinos Sandra közli vele, hogy Mark a férje, akitől gyereket vár

1. Fejezet Ezen a szeptemberi délutánon sugárzó napfény ragyogta be a Rosewall Kórház kertjét. Az orvosok és a nővérek tartózkodási helyéül szolgáló helyiségbe a kinti lágy szellő bódító rózsaillatot lehelt a nyitott ablakon át. Katy Woods, a szülészeti osztály új vezető szülésznője a teaszünet perceiben élvezte a szobára telepedő csendet. Bár túl sok várandós nő most nem feküdt az osztályon, tennivaló akadt azért bőven. Elkezdődött a részleg felújítása, és ez azzal járt, hogy egyes szobákat ki kellett üríteni, az ottani betegeknek helyet kellett szorítani más termekben. Ugyanakkor a napi feladatok a megnehezedett körülmények között sem tűrtek halasztást. Katy felsóhajtott, és becsukott szemmel hátrahajtotta a fejét. A szoba másik végében négy orvos beszélgetett, s a társalgás tompa hangzavarként jutott el hozzá. A férfiak hirtelen hangosan felnevettek, mire Katy kinyitotta a szemét. Hármat ismert az orvosok közül, akik minden jel szerint épp tréfás tanácsokkal árasztották el a negyedik kollégát. Különös lények a férfiak, gondolta Katy, amikor többen együtt vannak, úgy viselkednek, mint az iskolás gyerekek vagy egy rögbicsapat tagjai. Csoportokat alkotnak, amelyek közül az egyik a másik rovására szórakozik. Szia, Katy! üdvözölte őt a szobába lépve barátnője a sürgősségi osztályról. Joanna Bennett lehuppant egy székre vele szemben. Éppen téged kereslek. Szia, Jo! Előre megmondom, nem adok kölcsön somolygott Katy. Nem, nem arról van szó! - biztosította gyorsan barátnőjét Joanna. Hallottam, hogy mostanra várjátok Mason professzor utódját! Megérkezett már? Azt mondják, nagyon jóképű. Katy hamiskás mosollyal nézett rá. Tudod kezdte, és úgy tett, mintha minden szavát gondosan mérlegelné, azért nem találkozhattál vele, mert még csak néhány órája van itt. Itt abbahagyta a mondandóját, mert a férfiak felálltak a helyükről. Az eddig neki háttal ülő idegen is felegyenesedett, és Katy megállapította, hogy legalább százkilencven magas lehet. A férfi határozott léptekkel, nevetve hagyta el a szobát három kollégájával együtt. Szerencséd volt folytatta Katy, majdnem biztos vagyok benne, hogy az a magas, világosszürke öltönyös fickó a mi emberünk, aki éppen kiment. Joanna hitetlenkedve bámult az idegen után. Arra a szépen lebarnult férfira gondolsz? Nem hiszem, hogy ő lenne! Nos, mindenesetre ő az egyetlen új orvos, akit ma láttam szögezte le Katy. Joanna szája még mindig tátva volt a meglepetéstől.

Csak tudnám, hogy nálunk, a sürgősségin miért csak olyan öreg orvosok vannak, hogy bármelyik az apám lehetne! méltatlankodott, és lehalkította a hangját, mert bejött a szobába Ursula főnővér néhány úr társaságában, akikkel megbeszélést készült tartani. Szóval te azt hiszed, hogy az a férfi volt dr. Mark Hammond, a nőgyógyászat új főorvosa? firtatta suttogva. Igen, biztos vagyok benne. Mekkora szerencséd van! Együtt fogsz dolgozni vele! Igen. Szinte hihetetlen, milyen hűvösen fogadod a fejleményeket. Mondd, hogyan tudsz ennyire visszafogottan viselkedni? Először is tudomásul kell venni, hogy nem minden férfi isten, és utána már egyszerű a dolog vonta meg a vállát Katy közömbösen. Ámbár saját maga előtt nem tagadhatta, hogy őt sem hagyta hidegen a férfi, akiből sugárzott az önbizalom és a higgadtság. Mark Hammond megjelenése az osztályon ugyanakkor azt is eredményezheti, hogy friss szelek fújdogálnak majd Mason professzor távozásával. A kedves és előzékeny professzor viselkedése a kollégákkal szemben ugyanis rejtélyes okokból időnként kiszámíthatatlan volt. Ráadásul egy-egy indulatos kitörése után még ő figyelmeztette beosztottjait a türelem, mint legfőbb erény fontosságára, amely sajnos, manapság kiveszőfélben van. Mindenesetre érdekes lenne Mark Hammond emberi gyengéinek nyomára bukkanni, ha egyáltalán vannak neki ilyenek. A hivatalos bemutatása csak holnap reggel lesz, amikor Ursula főnővér kíséretében vizitet tart a nőgyógyászaton. Hű, de elszaladt az idő! zökkentette ki Joanna a gondolataiból. Tulajdonképpen vásárolni indultam, és most rohannom kell, mert megígértem az új kisegítőnknek, hogy tíz perc múlva visszaérek. Beszéltem már neked róla. Ő az, aki ápolónőként szolgált a hadseregben, és most azt hiszi, nekünk is parancsokat osztogathat. Később találkozunk! Joanna Bennett kitűnő ápolónő volt, de szerette az embereket beskatulyázni. Katy elnéző mosollyal nézett barátnője után, majd elindult az osztályra, hogy útközben átvegye a postát a felvételi irodán. Csak két levél jött maguknak, nővér mosolygott rá a csinos, vörös hajú titkárnő. Meleg napunk van! Igen, Margaret nyugtázta Katy. Az éjszakai műszakváltás előtt aztán együtt vacsorázott Joannával a kórház éttermében. A beszélgetés ismét csak a férfiakra terelődött. Joanna egy frissen előléptetett ápoló, Ron Gxeen nevét említette. Te nem rokonszenvezel vele, ugye, Katy? kérdezte.

Számomra közömbös. Neked viszont jobban kell ismerned, hiszen már dolgoztatok együtt, nem? Így van, és nem is mondhatok róla semmi rosszat azon kívül, hogy néha kicsit nyers a modora. Szerintem túl jóképű, és amióta kiemelték, azt hiszi, mindent megengedhet magának. Gondolom, nem sok esélye van nálad kuncogott Katy. Nem, egyáltalában nem az esetem, csak tudni akartam, mit tartasz róla. Az mindenképpen figyelemre méltó, hogy az összes idősebb hölgybeteg odavan érte, egy rossz szavuk sincs rá. Nyilván meg tudja nyerni magának a nők rokonszenvét. No, az enyémet nem sikerült jelentette ki Joanna, miközben észrevehetően elpirult. Katy iszogatta a teáját, s közben merengve kinézett az ablakon a békés nyári estébe. De legalább nem nős jegyezte meg akaratlanul is jelentőségteljes hangsúllyal. Aztán gyorsan hozzátette: Ha jók az értesüléseink Erre nagyon hamar rájönnék. Egyikünkről sem tudom elképzelni, hogy besétálna effajta csapdába mondta Joanna teljes meggyőződéssel. Egyszerűen nem szabad mindent elhinni, ami egy férfi szájából elhangzik szögezte le nevetve Katy. Akkor nem tudnak fájdalmat okozni. Mit gondolsz, hány éves lehet az új nőgyógyász? tudakolta Joanna ábrándos arccal. Talán negyven - vélte Katy. De ha nevet, sokkal fiatalabbnak néz ki. Valószínűleg harminchat és harmincnyolc között lehet. Hát ennél igazán semmi nem illik jobban össze! Te és én huszonhat évesek vagyunk, és függetlenek engedte szabadon a képzeletét Joanna, majd hirtelen izgatott lett. Nézd, emlegetett szamár Mark Hammond lépett a terembe, élénk beszélgetésbe merülve Ursula Munróval, a személyzet pedig sietősen feltálalta nekik a vacsorát. Katy lopva rájuk pillantott, és így szólt: Úgy tűnik, van humorérzéke, sikerült megmosolyogtatnia Ursulát. Nem akármilyen teljesítmény! De nem ám! erősítette meg Joanna. Egyébként mi a terved ma estére? Nem jönnél fel hozzám egy kávéra? Anyám küldött tegnap a csodálatos gyümölcsös süteményeiből, Szívesen elfogadnám a meghívásodat, de már késő van, azonkívül feltétlenül telefonálnom kell. Akkor legalább igyunk meg még egy csésze teát! javasolta Joanna, és töltött mindkettőjüknek. Ki az a különleges valaki, akit fel akarsz hívni? érdeklődött huncut mosollyal. Soha nem beszélsz a szerelmi életedről, Katy. Bár én is ilyen lennék! Ehelyett sajnos, mindent rögtön kifecsegek.

Mert még nem találkoztál az igazival magyarázta nevetve Katy. Arról már te is hallgatnál, szívesen magadban tartanád a titkot, legalábbis egy darabig! Ezért mesélsz nekem olyan keveset? ugratta Joanna. A bátyámmal fogok beszélni válaszolta Katy. Holnap újra Brüsszelbe repül. Ó hogy van Ross? Még mindig olyan sokat dolgozik az ügyvéd úr? Sajnos, igen. De mindent megtesz azért, hogy Fleur, a felesége a vizsgálatok alatt a legjobb orvosi ellátásban részesüljön. Ez a betegség valóban borzasztó. Hiszen ha jól tudom, mindössze fél éve házasok, ugye? Igen, és az elmúlt három hónapban jóformán csak egyik orvostól a másikig vándoroltak. Hogyan boldogul a sógornőd, amíg Ross távol lesz? Remélem, hogy anyánál marad Clactonban. Este nem volt sok tennivaló az osztályon, és amint lehetett, Katy lement a telefonhoz. Fleurre gondolt. Sógornője rendkívül ügyes, vonzó, harmincéves asszony volt. Most azonban nemcsak londoni divatáru-beszerzői pályája forgott kockán, de az élete is súlyos veszélybe került. Katy mélyen elmerült gondolataiban, amikor teljesen váratlanul összeütközött Mark Hammonddal. Ó! Bocsásson meg! dadogta, és a férfi vidáman csillogó, sötétkék szemébe nézett. Semmi baj! sietett megnyugtatni őt mély hangján a férfi. Egyedül én vagyok a hibás, máshol járt az eszem. Behatóan szemügyre vette Katyt, akin ugyan meglátszott pillanatnyi rossz hangulata, a férfit mégis elbűvölte, ahogyan ott állt előtte világoskék ápolónői öltözékében, rajta az ezüstcsatos, sötét színű övvel. Mennyivel másképpen néz ki sugárzó kék szemével és szőke hajával, mint azok a nővérek, akikkel Bruneiban dolgozott! Hogyan jutott ez most eszembe? kérdezte magában az orvos türelmetlenül. Sandrával is így kezdődött minden Katy tett egy tétova lépést a telefonfülke felé. Menjen csak, nővér! bátorította Mark Hammond, és kérdőn nézett rá, mert nem tudta a nevén szólítani. Katy bosszúsan állapította meg magában, hogy az orvos átható pillantása teljesen felkavarta. Katy Katy Woods préselte ki végül nagy nehezen. Félig sem lett volna annyira zavarban, ha nem kell a fejét hátraszegni, hogy Mark Hammondra nézhessen. Már csak azért is szokatlan volt ez számára, mert nő létére ő is magas volt a százhetvenöt centijével. De gyorsan összeszedte magát, és az orvos értésére adta, hogy őt illeti az elsőbbség.

Nem, Katy Woods, köszönöm hárította el a lehetőséget a férfi, miközben meleg mosoly bujkált az ajka körül. Menjen csak maga először, biztosan fontosabb a hívása az enyémnél fűzte hozzá megértően, mint aki jól tudja, hogy Katy a barátjának készül telefonálni. Ha erre gondol, rossz nyomon jár, futott át a lány agyán, és feltárcsázta bátyja irodájának számát. Szia, Ross, Katy vagyok. Nagyon szerette a fivérét, és fajdalommal töltötte el a válaszaiból kihallatszó szenvedés. Sajnos, igazolódtak a félelmeink, Fleumek be kell feküdnie a kórházba újabb vizsgálatokra. Ha ezek is pozitívak lesznek, le kell operálni a jobb mellét. A hír végtelen szomorúságot okozott Katynek, és nehezen talált vigasztaló szavakat ebben a helyzetben. Talán így lesz jó mondta végül. Annyi bizonytalanság után végre történik valami, és Fleur nemsokára rendbe jön. Hallgass ide, majmocskám! szakította félbe Ross, gyermekkori becenevén szólítva húgát. Üdvözölni fogom a nevedben Fleurt és anyát, és megmondom nekik, hogy hamarosan jelentkezel náluk. Most pedig sietek haza, beviszem Fleurt a klinikára, utána Brüsszelbe repülök az éjszakai géppel. Kis szünet után folytatta: És te hogy vagy? Tetszik az osztályos nővéri állás? Tudom, az elmúlt két évben nem lehetett könnyű neked, és ahogy ismerlek, senkinek sem beszéltél a bigámistádról. Jól viseled a csalódást, és nagyon büszke vagyok rád, ahogyan apa is az lenne, ha még itt volna közöttünk. Katy torka összeszorult, amikor szeretett apjára gondolt, akit egy váratlan szívroham vitt el. Mélyet lélegzett, és igyekezett ura lenni a hangjának. Ross folytatta könnyedén, mindannyiunknak nehéz volt az utóbbi időben, de miattam ne csinálj gondot magadnak, előbb-utóbb rendbe jövök. Ne felejtsd el, nem én vagyok a világon az első nő, aki elkövetett egy szörnyű hibát, és a következményeit sikerült kihevernie. Most csak magaddal törődj, anya majd gondját viseli Fleurnek. Amikor visszajössz, találkozunk. Ha szerencsém van, korábban visszaérek, mint terveztem. Elbúcsúztak egymástól, és amint Katy kilépett a fülkéből, látta, hogy Mark Hammond közben talált egy másik készüléket, és élénken beszél valakivel. Nem is vette észre, hogy a nővér elment mellette, a lány azonban látta komoly, sőt haragos arcát, Katy sietett vissza folytatni a munkáját. Az osztályon általános nőgyógyászati és intenzív részleg is működött, ezenkívül volt még az épületben csecsemőszoba, szülőszoba és több kiszolgálóhelyiség a személyzet részére.

Katy a szülészet működéséért felelt. A részleget egy hálás apa alapította a gyermeke születésekor elhunyt felesége emlékére. Felmenői kereskedelmi hajóikkal alapozták meg vagyonukat, ő pedig a pénzt ma is sikeresen működő biztosítótársaságokba fektette. Ennek az adománynak köszönhette a Rosewall Kórház Anglia egyik legjobb szülészeti osztályát. Manapság már nem futnak be hatalmas, áruval megrakott vitorlás hajók Maidon kikötőjébe, ehelyett osztrigatelepek és újabban egy jachtklub biztosították a pénzügyi hátteret. Ó, Katy, de örülök, hogy itt vagy! kiáltotta a folyosón elébe szaladó Tcssa nővér. Az osztályon viszonylagos nyugalom uralkodott, mert a hat egészséges újszülöttet éppen most etették meg. Nem találom Yvonne Smitht! Mit jelentsen ez? csodálkozott Katy. Csak tegnap este kapta meg a gyerekét, és Mason professzor utasítása szerint még legalább két napig itt kellene maradnia! Tessa teljesen magánkívül volt. Istenem, én vagyok a hibás! Ma délután, röviddel a megbeszélés előtt Yvonne kért az ágyához egy telefont. Beleegyeztem, de rögtön Mrs. Hallhoz kellett sietnem, akinél éppen megindult a szülés. Amikor Yvonne befejezte a telefont, jelezte Tinának, az új tanulónővérnek, hogy kimegy a mellékhelyiségbe. Onnan azonban nem jött vissza, mire Tina a csecsemőknél kereste, de csak annyit tudott meg, hogy Yvonne a gyermekével valószínűleg a betegek nappalijában tartózkodik. Nem volt ott. Azonnal értesítettem a biztonságiakat és Ursula főnővért Ez mikor volt? szakította gyorsan félbe Katy. Körülbelül egy órája. Sajnos akkor éppen műszakváltás folyt a biztonsági szolgálatnál, és senki nem vett észre semmi szokatlant. Ekkor megcsörrent a telefon, mire Katy felvette a hallgatót, és bejelentkezett. A vonal másik végén Ursula főnővér hangjai hallotta. Most hívott fel Yvonne Smith barátja, és közölte, hogy a nő nem tér vissza a kórházba. Nyilván titokban kijuttatta innen, és most haza akarja vinni Skóciába. Emlékeztettem, hogy Yvoone még kórházi ápolásra szorul, tehát amint megérkeznek, fel kell keresniük egy orvost. Valami hasonlótól tartottam mondta szorongva Katy. Miután a barátja tegnap este elment, a lány zavartnak, megviseltnek tűni. Talán a papás szülés miatt volt ilyen. Tudom, mire gondol, de mi nem akadályozhatjuk meg a betegeinket abban, hogy távozzanak. Remélhetőleg jól bánnak majd a kisbabával fűzte hozzá Ursula Munro kissé feldúltan. Valószínűleg hallunk még róluk. Kár, hogy Hammond doktor csak holnap reggel kezd, bár ő sem tudott volna sokkal többet tenni. Amikor Katy elhagyta a kórházat, még nem sötétedett be egészen. A levegő kellemesen meleg volt, az égen számtalan csillag ragyogott. A tizenhét éves Yvonne jutott eszébe, akinek

most született gyermeke. Valaki titokban elmondta, hogy a lánynak és barátjának nehézségei támadtak a rendőrséggel, és ez a történtek után egyáltalában nem zárható ki. Katy lassan lépdelt a kórház szépen gondozott kertjén át a nővérszállás felé. Nem nagyon akaródzott bemennie a házba, mert a langyos nyári éjszaka nyugtató balzsamként halott szorongó lelkére. Hirtelen elhatározással visszafordult a bejárattól, kiment a kerítésajtón, és elvegyült a jachtkikötőben sétáló nyaralók között. Hamarosan a sétány végére ért, és nézte a folyótorkolatot, ahol dagálykor kiáradt a folyó, apály idején pedig kis tavak képződtek a homokzátonyok között. Katy szerette ezt a tengerhez kötődő falut, amelynek hangulatában néha volt valami fenyegető, ami a nagy csempészések idejére emlékeztetett. A folyó vize meg-megcsillant a holdfényben, és Katy nem tudott ellenállni, hogy a csak apálykor előbukkanó köveken egyensúlyozva végighaladjon a parton. Megállt a sziklazátonynál, ahol a folyó az Északi-tengerbe ömlik, és hosszan bámulta a szürkén hullámzó víztömeget Hirtelen reszketés fogta el. Közeleg az ősz, gondolta fázósan. Elindult visszafelé, amikor egy ismerős alakot vett észre a patton. Csak nem Mark Hammond az?! A férfi nyilván meghallotta a lépteit, mert váratlanul megfordult, és üdvözlésre emelte a karját. Jó estét! köszönt mosolyogva, és odament a lányhoz. Ez a kedvenc sétálóhelye? Valóban szívesen jövök ide felelte Katy, és meglehetősen ostobán érezte magát ápolónői öltözékében, amelyre csak egy sötétkék kiskabátot húzott. Egy ilyen éjszakán nagyon közel érzem magam a természet erőihez. É is így vagyok ezzel. Mintha gyermekkorom napjai térnének vissza. Az itt eltöltött rengeteg boldog óra után az iskola igazi büntetés volt számomra. Csodálatos lehetett itt felnőni. Az is volt. És maga? Szintén erről a vidékről származik? Nem, Skóciában, születtem. Igen mosolygott Mark, rögtön észrevettem azt a kis bájos eltérést a kiejtésében. Mivel sokáig dolgoztam külföldön, nem tudok egykönnyen kiigazodni az egyes nyelvjárások területi hovatartozását illetően. Apám angol volt magyarázta Katy. A kelet-skóciai tengerparton fekvő Kirkcaldyben beszállt egy hajóépítő vállalkozásba, és amikor később az üzlettől visszavonult, vásárolt egy házat Edinburgh mellett. Akkoriban Ross, a bátyám és én már nem otthon éltünk

Itt elhallgatott, mert elcsodálkozott, miért beszél annyit magáról ennek a férfinak, akit alig ismer. Mark nem kérte, hogy folytassa, csak csendben bandukolt mellette a kórház felé. Kis idő múlva megjegyezte: Remélem, a telefonja megnyugtatóan végződött. Katynek erőt kellett vennie magán, mielőtt mosolyogva felelt, Ó igen, köszönöm! Tudta, hogy a válasz nem volt túl meggyőző, és ha a férfi nem volna ilyen udvarias, biztosan tovább firtatná a dolgot. Katy azt sem felejthette el, hogy holnaptól együtt fognak dolgozni, és ez a megejtően barátságos hangnem valószínűleg megváltozik, mert a többi főorvoshoz hasonlóan a férfi is betartja majd a szokásos távolságot. Mark Hammond kinyitotta a kertkaput, és amikor Katy elhaladt mellette, megérezte borotvavizének friss illatát. Markáns arcán nyoma sem volt a telefonbeszélgetés alatt látott haragnak. Mosolygott, és ennek hatását Katy meglepve tapasztalta magán, kezdett jobb kedvre derülni. Az út hátralevő részét kedélyes társalgással töltötték, miközben Katy igyekezete arra irányult, hogy tartani tudja a lépést. A szálló előtt Mark elbúcsúzott: Köszönöm a társaságát, nővér, nagyon kellemesen éreztem magam. Katy már elindult a lépcsőn felfelé, de visszafordult, és vidáman odakiáltotta: Én is! Jó éjt, Hammond doktor! Felszaladt a lépcsőn, és arra gondolt, milyen kedves volt Mark Hammond. Eddig az újonnan belépő orvosok mind hajlamosak voltak saját fontosságuk hangoztatására, Mark esetében ez valószínűleg nem így tesz. Végleges véleményt azonban még nem mert alkotni róla. Amikor ágyba került, a megszokott módon nyomban rátelepedtek szorongásai és félelmei. Vajon okos dolog kedvelni Mark Hammondot, amikor meggyőződése szerint erős fenntartásokkal kell élnie a férfiakkal szemben? Megbízhat-e egyáltalán valakiben, legyen bár csak egy kolléga az illető? A londoni kórházi képzés idején még nagyon tapasztalatlan volt. Erre az időre, mint az ifjúi ártatlanság korára emlékezett vissza. Amikor letette a vizsgát, meg volt győződve róla, hogy soha az életben még egyszer ilyen boldog nem lesz. Skócia felé a vonaton ismerkedett meg Steve-vel, aki a térdéről lecsúszott képes újságot felvette a földről és barátságos mosollyal visszaadta neki, majd fesztelen társalgást kezdeményezett. Így indult a kapcsolatuk, amely hamarosan viharos szerelemmé fejlődött, és három hónap múlva Steve megkérte a kezét. Katy egy cseppet sem kételkedett abban, hogy őrülten szerelmes a férfiba, akihez hasonlóról mindig is álmodott. Katy most nyitott szemmel feküdt, és az ablakra meredt. A félig összehúzott függönyök résén át jól láthatta a csillagos ég egy darabját. Még mindig tisztán emlékezett azokra a napokra, amikor azt hitte, a világ csak kettejük körül forog.

Steve egy kis mérnöki irodát tartott fenn Dél-Angliában, majd vásárolt egy házat Basingstoke-ban, és Katy itt, a közeli kórházban pályázott meg egy állást. A nászútról visszatérve Steve időnként egy-egy hétre üzleti ügyben külföldre utazott, de naponta felhívta öt. Néhány héttel az esküvő után névtelen levelek kezdtek érkezni, amelyekről Katy később kiderítette, hogy Steve törvényes feleségétől származnak. A történtek óta már két év eltelt, mégsem tűntek el teljesen az álmatlan éjszakák, sem az értelmetlen gondolatok, amelyek hasztalanul keresték a választ a miért -re. Sokat gondolkozott erről a keserves véget ért házasságról. Nemcsak a szeretett férfit veszítette el, hanem a hitét is a tiszta szerelemben. Alig múlt el nap, hogy ez a kudarcérzet ne fogta volna el. Csak a családja szeretete segíthette átvészelni ezt az időszakot, no meg egy ügyvéd, aki ellátta tanácsaival. A kórházban csak Munro főnövérnek beszélt a problémáiról. Ursula messzemenő megértést mutatott, ami különösen akkor vált hasznossá, amikor a bírósági eljárás idején Katynek szabadnapokra volt szüksége. Steve-et rövid börtönbüntetésre ítélték, és Katy hallotta, hogy annak letöltése után kivándorolt Dél-Afrikába. Az átélt megaláztatások emléke azonban kitörölhetetlenül megmaradt. Az éjszakai fuvallat megmozgatta a függönyöket. Katy hirtelen Mark Hammondra gondolt, és most jött csak rá, hogy eljövendő közös munkájuk egyszer sem került szóba. Sok mindenről beszélgettek, és azt kívánta, bárcsak mielőbb folytatódna ez a társalgás. Ennek ellenére el volt szánva, hogy sem őt, sem más férfit nem enged magához soha olyan közel, hogy lelki békéjét megzavarhassák. E derűsebb jövőt ígérő gondolatok kíséretében végre elaludt.

2. Fejezet Másnap reggel Katy az étkezőben összefutott Tessa Baileyvel. Üdvözölte őt, és beálltak a reggelire várakozók közé. Hogy vagy? Remélem, már túltetted magad a tegnapi izgalmakon. Katynek nem volt nehéz felfedeznie a sápadtságot kolléganője arcán. Tessa nagyon komolyan végezte a munkáját, és hajlamos volt a dolgokat a szívére venni. Leültek az ablak mellé, és jóízűen enni kezdték tojásból, angolszalonnából és pirítósból álló reggelijüket. Nem erről van szó válaszolta Tessa kis szünet után, és látszott, hogy szeretne még mondani valamit. Aztán felbátorodva megszólalt: Katy, kérdezhetek tőled valamit? Nem most, hanem amikor több időnk lesz. Katy ekkor észrevette, hogy Mark Hammond lépett be Rupert Mason professzor kíséretében. Természetesen felelte kissé elgondolkozva. Mit szólnál a ma estéhez? Mindketten korán végzünk, vacsora után feljöhetnél egy pohár borra. Aranyos vagy, Katy! Ugyan, hagyd! szabadkozott a lány. De jobb, ha most megyünk. Hammond doktor ma vizitel nálunk először, és kíváncsi vagyok, milyen. Nemsokára megtudjuk jegyezte meg Tessa, és az osztályra indult. Katy gyorsan az órájára pillantott, és megkönnyebbülten állapította meg, van még néhány perce, hogy utánanézzen, minden rendben van-e. Nem lehet tudni, kit hoz magával Mark Hammond. Már előre örült, mert elképzelte a férfi csodálkozó arcát, amikor felismeri őt, persze, ha egyáltalán még emlékszik rá. Miközben Tessa a betegek reggeliztetését intézte, Katy gondosan megvizsgálta a szobákat. A padló fényesen ragyogott, a sárga függönyökön és az aranyszínű ágytakarókon látszott, hogy frissen mosták ki őket. Ezen a napfényes reggelen az osztály különösen ápolt benyomást keltett. Ha a dolgok továbbra is ilyen rendben mennek, gondolta Katy, elintézhetek némi elmaradt papírmunkát. Öröme azonban korainak bizonyult Katy nővér! kiabált utána egy tanulónővér. Mi a baj? kérdezte Katy éles hangon. Tanulóideje alatt nem volt megengedett, hogy csak úgy az osztályon keresztül bármit is odakiáltson egy idősebb nővérnek. Mivel azonban a lány igen zavartnak látszott, szemet hunyt a fegyelmezetlenség fölött.

Szolgálatra akartam jelentkezni az osztályirodán, de az éjszakás nővér annyira fel van zaklatva hebegte a fiatal lány. Felzaklatva? csodálkozott Katy, de határozott hangon folytatta: Kérem, segítsen Tessának kiosztani a reggelit, én beszélek Moura nővérrel. Amikor belépett az osztályirodába, Moura O Brien felnézett az előtte fekvő jelentésből. Valóban nagyon szomorú volt. Sajnálom, hogy közölnöm kell veled a rossz hírt, Katy kezdte. Yvonne és a barátja tegnap este autóbalesetet szenvedett. Mély lélegzetet vett, mielőtt folytatta: A fiatalember, Yvonne és az újszülött meghalt. Ó, nem jajdult fel Katy, nem tudom elhinni! Bár végig volt egy olyan érzésem, hogy valami szörnyű fog történni. Nyilván nem a Skóciába vezető úton mentek, és nem is állt szándékukban a férfi anyjához költözni közölte a tényeket Moura. A férfi a rendőrök elől menekült, akik többrendbeli betörés miatt keresték. Ezért viselkedett olyan furcsán a szülés alatt, és már akkor elhatározta, hogy barátnőjével és a kicsivel felszívódik. Ó, egek, micsoda tragédia! A rendőrség már tegnap este jelentkezett? Igen, én pedig ma reggel közöltem a hírt Ursula főnővérrel. Mindnyájunkat megrendített ez a borzalmas eset, hogy három fiatal élet ilyen értelmetlen véget étjén! Yvonne nagyon boldog volt a kisbabával emlékezett Katy. Mégis önként elhagyta a kórházat, ahogyan ezt a barátja követelte. A hír gyorsan terjedt az osztályon, mindenkiből részvétet és megdöbbenést váltott ki. Katy éppen a csecsemők intenzív osztályán tartózkodott, amikor belépett Ursula főnővér Hammond doktor társaságában. Élénk eszmecsere folyt közöttük, de amikor a főnővér oldalt pillantott és észrevette Katyt, hozzá fordult. Nővér, ő dr. Hammond, részlegünk új főorvosa. Hammond doktor, engedje meg, hogy bemutassam önnek egyik remek szülésznőnket, Katy nővért. Két éve van nálunk, és remélem tette hozzá barátságosan, még sokáig itt is marad. Mark erőteljes kézfogással üdvözölte Katyt. Örülök, hogy hivatalosan is megismerhetem, nővér jegyezte meg mosolyogva, és körülnézett a szobában. Látom, jelenleg nem sok betegük van. Most csak ezek a koraszülöttek vannak itt, őket a szüleik naponta meglátogatják. Azt hiszem, még legalább egy hónapig itt kell maradniuk. Ezután mindhárman átmentek annak az anyukának a szobájába, aki az elmúlt éjszaka hozta világra gyermekét. Éppen a kisbabával foglalatoskodott, amikor beléptek. Mark Hammond váltott vele néhány barátságos szót, megcsodálta az újszülöttet, és elolvasta a kórlapot. Eléggé erősnek érzi magát, hogy ma este hazamehessen? tudakolta.

Ó, igen, remekül vagyok! felelte boldogan a kismama. Ha már nem találkoznék a professzor úrral, kérem, mondja meg neki, hogy még egyszer hálásan köszönöm a segítségét. Szívesen teljesítem a kérését. És minden jót kívánok önnek és a családjának. Az osztályirodán Ursula főnővér tájékoztatást adott Yvonne Smith halálának szerencsétlen körülményeiről, majd elbúcsúzott. Mark Hammond még ott maradt, és érdeklődéssel nézte az állványokon rendben sorakozó aktákat. Levette az egyik Betegnyilvántartó feliratú gyűjtőt, és belelapozott. Gondolom, ezeket maga állította össze jegyezte meg mosolyogva. Katy nem tudta, hogy rajta mulat-e, vagy valóban elégedett a tapasztaltakkal. Igen válaszolta, és mindannyian használjuk ezeket az adatokat. Kitűnőnek tartom az ötletet szólt elismerően az orvos, és visszatette az iratrendezőt az állványra. Egyébként szükségesnek vélem néhány változtatás bevezetését, és mivel most éppen kevés a tennivaló, mindjárt rátérek a lényegre. Előtte még el kell intéznem néhány telefont, úgy körülbelül félóra múlva visszajövök. Az ajtóban állva még visszafordult. Tulajdonképpen miért nem említette tegnap este, hogy együtt fogunk dolgozni? Nem került szóba a munkánk felelte bocsánatkérően Katy. És néha megpróbálom a kórházat elfelejteni. Mark egyetértőleg bólintott. Ha hiszi, ha nem, meg tudom érteni. Amikor egyedül maradt, Katy leült az íróasztal mögé, és az imént bejelentett változásokra gondolt. Vajon mit tervez a doktor? Mark Hammond ígéretéhez híven meg is jelent a félóra leteltekor. Kimért volt, és meglehetősen hivatalos hangon kérte Katyt, hogy használhassa a számítógépét az új elképzelések bemutatásához. Katyben felmerült a kérdés, vajon az orvos magatartásában bekövetkezett változás kapcsolatban állhat-e előbbi telefonbeszélgetéseivel? A számítógép nem más, mint szükséges rossz jegyezte meg Mark Hammond, és szembetűnő gyakorlottsággal kezdett rajta dolgozni. Mint tudja, az irodám a földszinten van, de nagyon hasznosnak tartom, hogy itt fent is hozzá tudok férni a betegek adataihoz. Miközben a gép a betáplált feladatokat végezte, az orvos hátradőlt, és elgondolkozva mondta: Borzasztó, ami Yvonne-nal és a kisbabájával történt. Micsoda tragédia! És még olyan fiatal volt, a baba meg olyan édes Katy nem folytatta, mert eszébe jutott, hogy Fleur és ő maga is mennyire akartak gyereket. Ennek az álomnak a teljesülése azonban most nagyon messze került. Az élet néha nagyon kegyetlen tette hozzá gondterhelten.

Mark szótlanul helyeselt. Látta a nővér szemében a szomorúságot, ajka remegését. Ennyire mélyen érintette Yvonne és gyermeke halála? Bár még alig ismerte, csalhatatlanul megérezte, hogy Katy megrendültsége nagyobb annál, mint amit kimutat. Nos, nővér szólalt meg végül az orvos az állványokon sorakozó iratrendezőkre mutatva, egyszerűsítenünk kell a rendszert. Tudom, mire gondol. Katy nehezen palástolta bosszúságát De meg kell mondanom, hogy sok nővér és orvos inkább az iratokban vizsgálódik, ahelyett hogy a számítógépet használná. Mindezt kihívóan adta az orvos tudtára, mert amióta csak osztályos nővérként idekerült, ez a rendszer sikeresen működött. Mark kissé ingerülten fogadta az érvelést. Az lehet, nővér, de haladnunk kell a korral. Másrészt ez nem kisebbíti a maga érdemeit, hanem egy kísérletet jelent közös munkánk megkönnyítésére. Két órája dolgoztak a számítógépen, amikor hívást kaptak a betegfelvételről: három új páciens jelezte érkezését. Mark csalódottan állt fel a gép mellől. Később folytatjuk. Most elmegyek ebédelni, utána beszélek Mason professzorral a búcsúestjéről és az új osztályos orvosról. Hívjam fel, amikor az új kismamák megjöttek? Nem, csak ha valami sürgős dolog adódik. Este hat óra körül ismét itt leszek. Az irodát elhagyva az orvos megint észrevette Katy szemében a csüggedést. Jelenthetne ez érzelmi hidegséget is, de ő nem hitt ebben. Bizonyára gondjai támadtak a barátjával. Mark feltette magának a kérdést, miért foglalkoztatja őt a lány egyáltalán? Nem nagyon ismerte ki magát a nőkön, mindegyik egy-egy rejtély volt számára. Kétszer hitte eddig, hogy szerelmes, és a hűség ezekben a kapcsolatokban természetes volt számára. Az első egy viharos fiatalkori szerelem volt, a második pedig Ezt az emléket igyekezett elhessegetni. Sandra szerencsére több ezer mérföldre van a kórháztól. Ez annyira megnyugtatta, hogy a professzor irodájához közeledve a járása is könnyedebb lett. Katy előkészítette az ágyakat és a szülőszobát az újonnan érkezettek részére. Egyiküknél vérzés lépett fel, nála valószínűleg császármetszést kell majd végezni. A hetedik hónapban lévő másik asszonyt megfigyelésre szállították be, mert magas vérnyomásban szenvedett. A harmadik esetben már megindultak a szülési fájások, mivel azonban a lány mindössze tizenhét éves volt, és első gyermekét várta, nehézségekkel kellett számolni. Hat óra körül, amikor Katy éppen távozni akart, megjött Mark Hammond. Az irodában Katy odaadta az iratokat az orvosnak, aki szótlanul elolvasta azokat. Úgy néz ki, hogy ketten csak néhány éjszakát töltenek nálunk közölte végül. A fiatal lány szülése valószínűleg problémamentes lesz, de biztosat egyelőre nem lehet mondani.

Mialatt Mark a kórtörténeteket olvasta, Katy figyelmesen szemügyre vette őt. Enyhén ívelt orra ellenére is jóképű volt, az összhatáshoz kiváltképp hozzájárult a mélyen fekvő szempár és a sima, sötét haj, amelynek tincsei rakoncátlanul be-behullottak magas homlokába. Megüzentem Maynard doktornak, hogy valószínűleg szűkségünk lesz rá jelentette Katy, és félrefordult. Gyorsan felvette a kórlapokat az íróasztalról, és követte Mark Hammondot a betegekhez. Tessa a tizenhét éves kismama körül foglalatoskodott, majd magára hagyta Katyt és Mark Hammondot a kórteremben. A nővér lassan és higgadtan válaszolt az orvos kérdésére. Igen, megvizsgáltam a beteget, és megállapítottam a gyerek testhelyzetét Jó. Mark barátságosan rámosolygott a fiatal lányra. Jó estét, Polly! Olvastam az anyagát, és úgy tűnik, minden rendben van. Délután óta húszperces fájásai vannak. Közben megrepedt a magzatburok, de még néhány órába beletelik, mire a baba világra jön. Nem lehetne kicsit gyorsabban? kérdezte a leány az izgalomtól piros arccal, könnyekkel a szemében. Tudja, lehet, hogy a barátom az este bejön hozzám, és reméltem, hogy addigra már túl leszek a dolgon. Kedvesem, ha mi a bábának megparancsolhatnánk, mikor induljon mosolygott az orvos, a munkánk sokkal könnyebbé válna, ugye, nővér? fordult Katyhez. Készíthetnénk egyfajta menetrendet, mint a vasútnál. Polly Harison nevetett a tréfán, és Katy megkönnyebbülve látta, hogy megnyugszik, és alig várja a látogatási időt. Hammond doktor most a következő beteghez lépett, és kézfogással üdvözölte őt és férjét. Hogy érzi magát, Mrs. Miller? tudakolta. Egészen jól biztosította őt Elaine Miller bátor mosollyal. Csak a fájások és a vérzés Roy Miller eddig hallgatott, most azonban nyugtalanul fordult az orvoshoz, miközben végig erősen szorította az asszony kezét. Ő miattam aggódik, doktor úr, én viszont csak rá gondolok. Egyetlen kívánságom, hogy a gyermekünk egészséges legyen, és akkor Elaine-nel is minden rendben lesz, ugye, drágám? kérdezte, és megpróbált erősnek mutatkozni. Az asszony szomorúan bólintott. A fájdalom és a gondok nyomot hagytak az arcán. Hidd el, amint a baba meglesz, minden baj véget ér. Az orvos itt van velünk, nem kell félnünk semmitől. Mark Hammond mondott néhány bátorító szót a szülők megnyugtatására, és jelezte, hogy a következő vizsgálat után dönti majd el, mi fog történni.

Biztosan jólesne most önnek és a férjének egy csésze tea, Mrs. Miller javasolta. Hamarosan visszajövök. Biztatóan megsimogatta Elaine vállát. Nem lesz semmi baj, ne nyugtalankodjék! Megígéri? Az asszony rámosolygott a jóképű orvosra, és egyetértőleg bólintott. Na, így már mindjárt más dicsérte Mark, és Katyvel együtt magukra hagyta őket. Ha nem tévedek, Mrs. Miller vérzékenységben szenved. Gyakran mérjék meg és jegyezzék fel a vérnyomását, és adjanak neki fájdalomcsillapítót. Majd szólok az éjszakás nővérnek is, amint bejön. Ezután Katy bemutatta az orvost a harmadik betegnek, a negyvenhárom éves Janet Staceynek. Az asszony nagyon fáradtnak látszott. Jó estét, Mrs. Stacey! üdvözölte Mark. Szóval a negyedik gyerekét várja? Akkor már biztosan tud mindent. Jó estet, doktor úr! Igen, én is azt hittem, de most már az a véleményem, hogy soha nem lehet biztosra menni. A nővér elmondta, hogy rendszeresen járt terhesgondozásra. Van valamilyen alapos oka, hogy ilyen hirtelen felszaladt a vérnyomása? Az asszony halkan válaszolt, de látszott, hogy kerüli az orvos tekintetét. Igen, a tizenöt éves lányunk őrült dolgokat művel. Kábítószerek, férfiak, éjszakai kimaradások. A férjem és én szörnyen aggódunk, különösen amióta egyik este a rendőrök hozták haza, mert lopott autóval furikázott a barátjával. Hogy tehet ilyet, hiszen még gyerek! Bár őszintén szólva én az iskolát okolom azért, hogy idáig jutott, biztosan ott keveredett rossz társaságba. Mark megértően végighallgatta, és elolvasta az asszony kórlapját. Itt majd kipiheni magát Komoly arccal hozzátette: Látom, voltak vérzései. Igen, de most egészen jól érzem magam. Ennek ellenére holnap reggel ultrahangos vizsgálatot fogunk végezni, hogy megállapíthassuk a méhlepény elhelyezkedését magyarázta Mark. És komolyan gondoltam, hogy itt majd kipiheni magát. Meglátogatja ma a férje? Remélem, igen. Jó, beszélni fogok vele. Most pedig kap egy gyógyteát, és holnap reggel azt szeretném hallani, hogy jól aludt. Köszönöm, doktor úr! Az osztályirodán Mark Hammond kitöltötte a gyógyszerlapokat, aztán hátradőlt a székén. Feltételezem, Katy, tudja, mi a helyzet Mrs. Millerrel. Huszonnyolcadik hetes terhes, és a méhe egészen megkeményedett, a méhlepény valószínűleg levált. Ha a vérzés folytatódik,

komoly nehézségeknek nézhetünk elébe. Majdnem biztos vagyok benne, hogy holnap reggel császármetszést kell végeznünk. Erre én is gondoltam válaszolta Katy. Beható pillantást vetett az orvosra, aki fáradtan dörzsölte a szemét. Hozathatok teát és valami ennivalót? Köszönöm, nővér, de maga már hivatalosan egy órája szabad. Remélhetőleg Tessa nővér már átadta a műszakot az éjszakásnak, különben Moura nővér bejön hozzám panaszkodni, hogy maguk még mindig bent vannak. Már egészen jól ismeri őt jegyezte meg nevetve Katy. Nem mondhatnám, de általában így van ez mindenhol mosolygott az orvos, és feltűnt neki, hogy Katyt először látja felszabadultan nevetni. Azon kapta magát, hogy gondolatai vissza-visszatérnek a lányra. E pillanatban megcsörrent a telefon. Katy bejelentkezett, mire a vonal túlsó végén rekedt női hang szólalt meg: Mark Hammonddal szeretnék beszélni. Azt mondták, most éppen ott tartózkodik. Hívja a készülékhez, kérem! Katynek nem tetszett a telefonáló hangneme, ezért érdesen válaszolt: Várjon, kérem, utánanézek! A kezét a kagylóra téve Markhoz fordult: Önnek szól a hívás, doktor úr. Majd hozzátette huncutul csillogó szemmel: Egy hölgy keresi. Az orvos csodálkozva vette át a hallgatót. Hammond. Te jó ég, mit keresel te itt?! Azt hittem, még mindig Bruneiban vagy Nem, késő estig dolgozom. Sajnálom, nem megy Ez egyedül a te bűnöd, Sandra. Kérlek, ne hívj fel többet a kórházban! Az igencsak személyesnek ígérkező beszélgetés kezdetekor Katy gyorsan összeszedte a holmiját, hogy elmehessen, de nem kerülte el a figyelmét, milyen hidegen és elutasítóan bánt Mark azzal a nővel. Éppen kifelé tartott az irodából, amikor az orvos indulatosan letette a hallgatót, felugrott, és sietősen elhagyta a helyiséget. Bocsásson meg, kérem! kiáltott oda a nővérnek, miközben a felvonó felé vette az irányt. Azonnal visszajövök! Katy azt kívánta, bárcsak ne hallotta volna ezt a beszélgetést, az ilyesmi mindkét fél számára kínos. Mark Hammonddal szembeni fenntartásai viszont egyszeriben szamárságnak tűntek számára, hiszen nyilván ő is ugyanolyan problémákkal küszködik, mint mások, és nem olyan tökéletes, mint amilyennek tartotta. Ismét tanultam valamit, gondolta az étkező felé menet. Az orvos hamar elintézhette, amit akart, mert az ebédlőben aztán éppen Katy után állt be a sorba. Nincs ellenére, hogy együtt vacsorázzunk? kérdezte mosolyogva.

Természetesen nincs felelte Katy, más választása nem lévén. Üljünk oda! mutatott egy üres asztalra. Szeretek az ablak mellett enni. Jó ötlet helyeselt Mark. Látom, még sokat kell tanulnom. Katy észrevette az orvos szemében tükröződő fáradtságot, és részvétet érzett iránta. Mihelyt leültek, Katy mesélni kezdett, hogy felderítse. Amikor két éve idejöttem, ez az étkező még csak épülőfélben volt. Minden a feje tetején állt, én pedig új voltam itt Majdnem hozzátette, és nyomorúságosabban éreztem magam, mint bármikor. De erőt vett magán, és így folytatta: Szóval senkit sem ismertem, és legszívesebben rögtőn visszamentem volna a régi kórházamba. Tudom, milyen az bólogatott Mark. Amikor megláttam a lakásomat az orvosok házában, csaknem elfogott a pánik. Lakások tekintetében eddig nagyon el voltam kényeztetve. Komolyan gondolkodom, hogy bérelek egy házat, de az is lehet, hogy veszek egyet. Beszélgetni kezdtek a település lakáshelyzetéről, árakról és jelzálogkölcsönről. Nem lenne kifogása ellene, ha szolgálaton kívül tegeződnénk? kérdezte hirtelen Mark. Mindannyian azt csináljuk mosolygott a lány. Szóval, Katy hajolt oda hozzá az orvos, mire a lány szíve vadai kalapálni kezdett. Rabul ejtette a férfi nyíltsága, szívélyessége, és azt is be kellett vallania, hogy nagyon tetszik neki. Bocsánatot szeretnék kérni tőled, hogy az iménti telefonhívás után olyan lehetetlenül viselkedtem. Nem szabad összekeverni a hivatást a magánélettel de nem is akarlak untatni ezzel. Rövid szünet után folytatta: Szívesen beszélgetnék veled tovább, de nyugodtan mondd meg, ha nem érsz rá. - Érezte, hogy ügyetlenül formálja szavait, méghozzá a legértelmesebb nővér előtt, akivel eddig a kórházban találkozott, Őszintén szólva, ma este egy barátnőmmel találkozom mondta Katy zavartan, és azonnal látta Mark arcán a csalódást. Viszont Tassát sem akarta cserbenhagyni. Sajnos, mennem kell. Akkor a holnapi viszontlátásig! Mark udvariasan felállt, azután visszaült, és egykedvűen folytatta vacsoráját. Elhatározta, hogy utasítja a titkárnőt, máskor ne kapcsoljon neki magán-telefonhívást Kitekintett az ablakon, és nézte a kertben távolodó Katyt. Lenyűgöző jelenség, gondolta, és érezte, egyre jobban vonzódik hozzá, bár ő maga nem kevés magánéleti problémával küszködött. Katy levetkőzött, lezuhanyozott, és fürdőköpenybe bújt. Éppen a borospoharakat rakta az asztalra, amikor Tessa bekopogtatott. Katy ajtót nyitott, és beengedte könnyű házi ruhában megjelenő barátnőjét. Szia, Tessa. Helyezd magad kényelembe! Látom, te is divatosan kiöltöztél évődött Katy. Néha felteszem magamnak a kérdést kezdte Tessa hangosan gondolkodva, miért ezt a foglalkozást választottam. A nap végeztével olyan kimerült vagyok, hogy semmi másra nem

marad erőm. És mégis, a szabadnapokon csak a betegekre gondolok. Legalábbis így volt ez néhány héttel ezelőttig Kényelmesen elhelyezkedtek karosszékeikben, és Katy rágcsálnivalóval kínálta Tessát. Valami nincs rendben? Igen is meg nem is. Akkor légy szíves, mondd el az egészet az elejétől! Tessa ivott egy korty bort, és belekezdett a történetbe: Talán még emlékszel, hogy pár hónapja egyszer meséltem neked Roger Maynardról, az altatóorvosról, aki hazavitt a kocsiján. Igen. És? Nos, azóta hébe-hóba találkozunk, megiszunk együtt valamit, vagy elutazunk valahova. Mindenesetre Tessa elhallgatott, és kezével végigsimította arcát. Hogy is mondjam Katy hörpölt egyet a borából. Nincs abban semmi, hogy valakivel el-eljársz, Tessa jegyezte meg óvatosan. Roger nagyon jóképű, már ha valaki a szőkéket szereti Az ég szerelmére, Katy szakította félbe Tessa, ígérd meg, hogy senkinek nem beszélsz erről. Huszonkilenc éves létemre óvatosabbnak kellene lennem, de egyszerűen nem tudok ellenállni Mi szól ellene, Tessa? Megtudtad, hogy valójában szélhámos, vagy valami hasonló? Nem, ő igazán nagyon kedves. Csodálatos embernek tartom lelkendezett a lány, és szeme ragyogott a boldogságtól. Sok közös vonásunk van, ugyanazt a fajta humort szeretjük, imádunk teniszezni, az úszásról hallani sem akarunk, a színházat, a könyveket Voltatok már? Ha tudni akarod, hogy aludtunk-e már együtt nos, igen vágta rá Tessa, mielőtt még meggondolhatta volna magát. Részben ez a probléma. Egy este vacsorázni mentünk, utána megnéztünk egy darabot a colchesteri színházban. Az előadás után természetesnek tűnt, hogy felmegyünk együtt a lakására, amely itt van Maldonban, nem messze a kórháztól. Gondolom, el tudod képzelni, mi történt. Azt mondja, szeret, és én is őt, ebben bizonyos vagyok. Soha előtte így még nem éreztem férfi iránt. Ez csodálatos! A kórházban a legunalmasabb tennivaló is szórakozásnak tűnik, ha ő a közelben van. Biztos vagyok benne, hogy ő is így érez. Még nem mondta neked? Dehogynem felelte gyorsan Tessa, de az ajka remegett. Valamelyik este aztán elmondta, hogy öt éve nős. Az első évben még boldog volt, akkor azonban a felesége megbetegedett, és megállapították, hogy izomsorvadásban szenved. Roger vásárolt egy kis házikót, és úgy rendezte be, hogy a felesége a körülményekhez képest normális életet tudjon élni. Személyesen is megismertem őt, a tolószékében ült, amikor Roger bemutatta nekem.

Kérte a férjét, hívjon meg magukhoz minél több barátot és kollégát. Roger ezt jó ötletnek tartotta, mert így a felesége is vidámabb, hiszen van társasága. Bárcsak ne mentem volna el! Helen igazán szeretetreméltó asszony, vörösbarna hajával és szép arcával kifejezetten csinos. Az állapota szemmel láthatóan romlik, és egyre gyakrabban kell kórházban kezelni. Tudod, mit jelent az izomsorvadás! Könnyekkel a szemében, reszkető hangon folytatta: Kérte, hogy amikor csak lehet, látogassam meg. Megígértem neki. Roger azt mondja, többé már nem tudnak szeretkezni egymással. Tudom, gyűlöli magát azért, amit tesz, de szeret engem, ha most nem is ígérhet ennél többet. Kikészültem, Katy. Nem tudom, mit csináljak! Kétségbeesve a kezébe temette arcát. Szégyellem magam, és nem látok kiutat. Másrészt bolondulok Rogerért, és ha együtt vagyunk, már alig várjuk a következő találkozást. Könyörgő arccal nézett Katyre. A látszat az, mintha csak a szex számítana, de ez nem így van. Egyszerűen élvezzük egymás társaságát. Katy felállt, odament barátnőjéhez, és átkarolta. Fogalmam sem volt, min mentél keresztül, Tessa. Miért nem beszéltél nekem erről? Valóban rémes egy helyzet, és ebben a pillanatban nem is tudom, hogyan segíthetnék neked. De ha ezentúl bármit meg akarsz beszélni ezzel kapcsolatban, mindig megtalálsz. Tessa letörölte könnyeit, és halvány mosoly jelent meg az ajkán. Számítottam rá, hogy ezt mondod, Katy. Nekem nagyon sokat jelent ez, mert nincs más, akivel erről beszélni tudnék. Roger megértő, sőt azt is mondja, hogy nem venné zokon, ha elhagynám. De erre nem lennék képes, Katy! Ez a szegény ember olyan súlyos gondokat cipel, ráadásul saját magát illetően tele van szemrehányással. Nem hagyhatom el, hiszen én is ugyanúgy szenvedek, mint ő. Bárcsak korábban találkoztunk volna Kifújta az orrát, és úgy tűnt, mintha már kevésbé gyötörné a kétségbeesés. Kérlek, Katy, senkinek se szólj egy árva szót sem erről! Nem bírnám elviselni, ha miattam elveszítené az állását. Manapság az ember nem lehet elég óvatos. Nagyon szereti Helent, és nem is tudná elhagyni. Én sem akarom, hogy ez történjen, de hidd el, olyan bonyolult ez az egész Felsóhajtott. Holnapra biztosan összeszedem magam. Már most, hogy beszélhettem veled, sokkal jobban vagyok. Tényleg? Őszintén mondom. Nem csodálatos, hogy az ember a legnehezebb körülmények között is képes vidám arcot vágni? Katy elfojtott egy mosolyt. Tessa nem is sejti, mennyire az elevenébe találtak a szavai. Tessa, nem megyünk el együtt a városi borozóba holnap este? Szívesen. Biztos, hogy lesz időd erre?

Persze erősítette meg Katy. Miután Tessa nemsokára elbúcsúzott, Katy leszedte a poharakat, és közben mosolyogva gondolt arra, hogy ma már kétszer kérdezték meg tőle, van-e ideje valamire? Senki nem sejtette, hogy a kórházi elfoglaltságán kívül korlátlan idővel rendelkezik.

3. Fejezet Másnap reggel Moura nővér jelentette, hogy Mrs. Miller az éjszaka közepén heves fájdalmakra ébredt. Hatkor behívták Hammond doktort, aki az operáció mellett döntött, A műtőben már minden a helyén van közölte Katyvel Moura. A beteg előkészítése a te feladatod lesz. Levettétek már a vért, és megrendeltétek a vérkonzervet? kérdezte Katy. Igen, az imént intézkedtem. Értesítettem az altatóorvost meg a gyermekorvost is tette hozzá Moura, és vette a táskáját. Most hazamegyek, mert rettenetesen kimerültem. Köszönöm, Moura. Aludj jól! Katy éppen a szükséges gyógyszereket adta át Mrs. Millernek, amikor Mark Hammond jött be a szobába. Bólintott Katynek, majd mosolyogva üdvözölte a beteget. Jó reggelt, Mrs. Miller! Felkészült? Igen válaszolta álmosan az asszony. Mindegy, mi fog történni, csak az a fontos, hogy a baba egészséges legyen. Helyes dicsérte meg az orvos. Megígérem, hogy önnek sem lesz semmi baja. Egyébként megérkezett a férje, be is küldöm magához. Nemsokára újra látjuk egymást, Mrs. Miller. Katy bátorítólag megszorította az asszony kezét. Mindjárt beviszik a műtőbe, Tessa nővér ott lesz maga mellett. Hamarosan én is csatlakozom. A folyosón összefutott a beteg férjével. Minden rendbe jön, ugye, nővér? kérdezte elcsigázottan a férfi. Persze. Menjen most oda hozzá, Mr. Miller. A műtő előteréig mellette maradhat. Ne aggódjon, biztosíthatom, hogy a felesége a legjobb kezekben van. Katy átnyújtotta a beteg kórlapját Tessának, majd utasítást adott az egyik tanulónővérnek, hogy új huzatokkal frissítse fel az asszony ágyát. Mr. Miller fogta a felesége kezét, és mielőtt elbúcsúzott volna tőle, gyengéden megcsókolta a homlokát. Mark Hammond már be volt öltözve a műtéthez. Roger Maynard ellenőrizte, hogy a beteg elég mélyen alszik-e, aztán jelezte, hogy kezdődhet a beavatkozás. Katynek mint szülésznőnek az orvos mellett volt a helye. Csodálattal nézte Markot, amint nyugodtan és gondosan kitapogatta a terhes nő hasát. A méhlepény nem megfelelő mondta halkan Hammond doktor. Az erős vérzés miatt a babát azonnal ki kell venni. A császármetszés elkerülhetetlen.

Ekkor felegyenesedett, és végigjártatta szemét a műtéti csoport tagjain. Hölgyeim és uraim, most ejtek egy vágást úgy, hogy a gyógyulás után a sebhelyet eltakarja az alsónemű. Ezt bikinivágásnak hívják. Fogott egy szikét, és végzett vele egy vízszintes irányú metszést. Ez a módszer fordult a mögötte álló két segédorvos felé, kevésbé fájdalmas, mint a függőleges vágás, és a beteg hamarabb tud újra mozogni. Fölöttük a lámpák árasztották magukból a hőséget, és a műtősnővér szorgalmasan törölgette a verítéket Mark homlokáról. A jelenlévők nagy izgalommal figyelték az operáció minden mozzanatát, mert tudták, hogy ilyen beavatkozást csak tapasztalt sebész végezhet. Mialatt Mark dolgozott, síri csend uralkodott a teremben. Végre megjelent a baba feje, és kevéssel később már ki is lehetett emelni a kisfiút. Katy megszabadította a váladéktól a baba légútjait. Az orvos elvágta a köldökzsinórt, eltávolította a méhlepényt, és megnézte, nem talál-e nemkívánatos maradványt az anyaméhben. Miután Mark gondosan megszemlélte a gyermeket, Katy átvette tőle, majd az orvos nekilátott a műtéti seb összevarrásának. Ekkor az előtérben csengeni kezdett a telefon, de senki nem ment kimenni, hogy felvegye. Markot zavarta az összpontosításban a szűnni nem akaró zaj. Az ég szerelmére, nem állítaná le már valaki ezt a szörnyű lármát?! Hogy gondolják a felvételen, hogy ilyenkor kapcsolnak ide hívást? Elvégre a titkárnőnek ismernie kell a műtéti beosztást, nem? füstölgött, miközben folytatta a munkát. Hamarosan megérkezett a gyermekorvos is, és miután átvette a kisbabát alapos vizsgálatra, szólt Katynek, hogy nézzen utána, honnan jött a hívás. Az előtérben Katy kibújt a fertőtlenített köpenyből, kezet mosott, felvette nővérruháját, és elment a felvételre. Margaret, a titkárnő megkönnyebbülten fogadta. De jó, hogy jön, nővér! Tudom, hogy nem kapcsolhatok hívást a műtőbe, de megint ugyanaz a nő szeretett volna Hammond doktorral beszélni. Nagyon kedves volt, és annyira sajnáltam! Lehet, hogy valami baj történt vele. Megmondta neki, hogy hívja újra később, ha nagyon sürgős? Természetesen. Ekkor ismét megcsörrent a telefon. Na, ez ő lesz, lemerem fogadni! Vissza kell mennem a műtőbe, Margaret. Közölje a hölggyel, hogy a doktor úr nem elérhető. Ha akar, fogjon egy taxit, és jöjjön ide. Mire Katy visszaért, Mrs. Millert már kitolták az előtérbe. Még mindig aludt. Tessa ellenőrizte a légzését, a pulzusát és a vérnyomását. Eddig minden rendben állapította meg halkan, és lopva Roger Maynardra nézett, aki már levette köpenyét és mosakodni kezdett, miközben fáradt mosollyal nyugtázta a pillantást. Katy észrevette, de úgy tett, mintha semmi nem történt volna, majd így szólt: