MUNKABIZTONSÁG 2.5 A robbanásvédelemmel kapcsolatos új megállapítások a TRbF 20-ban Tárgyszavak: gyúlékony folyadék; robbanásvédelem; műszaki szabályzat; raktározás. A TRbF 20 (Technische Regel brennbare Flüssigkeiten), a gyúlékony folyadékokra vonatkozó új Műszaki Szabályzat átfogóan leírja valamennyi veszélyességi osztályba tartozó gyúlékony folyadék raktározásával kapcsolatos követelményeket, amelyek a gyúlékony folyadékokkal foglalkozó rendelet (VbF, Verordnung brennbarer Flüssigkeiten) hatálya alá esnek. Érvényteleníti a korábbi TRbF 110-et és TRbF 210-et, és kiegészül valamennyi eddigi követelménnyel. Továbbá több függelékkel látták el, amelyekbe felvették a Német Gyúlékony Folyadékok Bizottsága (DabF) több ajánlását. A TRbF egyik legfontosabb része a robbanásveszélyes területeket és az ahhoz tartozó biztonsági intézkedéseket állapítja meg. A TRbF 20-nak e fontos fejezete, a 8., amely a megállapításokat kritikusan tárgyalja, és igazítja a technika mai állásához. A gyúlékony folyadékok tárolására és ürítésére szolgáló berendezésekben, ha elegendő gőz keletkezik a folyadékból, robbanásveszélyes atmoszféra kialakulásával kell számolni. A VbF szellemében a robbanásveszélyes atmoszféra levegő és éghető gázok, gőzök vagy ködök keveréke, amelynek sikeres gyújtása esetén az égési folyamat az egész keverékre kiterjed. Robbanásveszélyes atmoszféra azonban csak akkor alakul ki, ha az üzemi vagy a környezeti hőmérséklet nagyobb vagy azonos a gyúlékony folyadék alsó robbanási pontjával. Egy tiszta, éghető folyadék alsó robbanási pontja az a hőmérséklet, amelynél egyensúlyi gőznyomása éppen olyan értékű, hogy a gőz koncentrációja a levegővel való keverékben az alsó robbanási határt eléri. A gyakorlatban ritkán alkalmazzák az alsó robbanási pontot besorolási kritériumként, inkább a lobbanáspontot használják. A lobbanáspont az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelynél keletkezett gőz levegő keverék meghatározott körülmények között tégelyben, meghatározott gyújtóforrással meggyújtható. A lobbanáspont valamivel magasabb, mint az alsó robbanási határ (1. ábra). A VbF a gyúlékony folyadékokat egyrészt vízoldhatóságuk, másrészt lobbanáspontjuk alapján osztályozza. A vízben oldódó gyúlékony folyadékok 21 C alatti lobbanásponttal a B veszélyességi osztályba tartoznak. A vízben
nem oldódó, 21 C alatti lobbanáspontúak az A I, a 21 55 C közötti lobbanáspontúak az A II, az 55 100 C közöttiek pedig az A III veszélyességi osztályba tartoznak. A VbF hatáskörébe nem tartozó gyúlékony folyadékokról a robbanásvédelmi szabályzat (Ex-RL) intézkedik. felső robbanási határ egyensúlyi gőznyomás alsó robbanási határ robbanóképes térfogatrész hőmérséklet alsó robbanáspont lobbanáspont felső robbanáspont 1. ábra Gyúlékony folyadék gőznyomásgörbéje, lobbanáspontja és robbanási határa Az üzemi és környezeti hőmérséklet ritkán emelkedik 55 C fölé, az A III osztályba tartozó folyadékoknál általában nem kell robbanóképes atmoszféra kialakulásával számolni. Ahol robbanóképes atmoszféra kialakulhat, különleges óvórendszabályokra van szükség. Ezek a területek: az A I, A II vagy a B veszélyességi osztályba tartozó gyúlékony folyadékok, és az A III veszélyességi osztályba tartozó gyúlékony folyadékok, ha azokat lobbanáspontig vagy fölé melegítik. A robbanásveszélyes területeket, ahol robbanóképes atmoszféra kialakulásával számolni kell, övezetekre osztják: 0 övezet: olyan terület, ahol robbanóképes atmoszféra állandóan, hosszú ideig vagy gyakran előfordul, 1 övezet: olyan terület, ahol robbanóképes atmoszféra alkalomadtán előfordulhat, 2 övezet: olyan terület, ahol nem kell robbanóképes atmoszféra kialakulásával számolni, de ha mégis kialakul, csak ritkán vagy rövid ideig.
A TRbF 20-ban rögzített robbanásveszélyes területek (Ex-Bereiche) példák, amelyek korábban előfordult esetekre vonatkoznak. Robbanásvédelmi dokumentum A robbanásvédelmi dokumentum fogalmát az 199/92/EG irányelvből vették át. Az irányelv, amely a munkavállaló védelmét szabályozza, a berendezést üzemeltető számára elsőrendű követelményként jelöli meg a robbanásvédelmi dokumentumot, amelyet a német jog is átvesz. A robbanásvédelmi dokumentum főbb részei: Az esetleg felszabaduló gyúlékony folyadék vagy gőz fajtája és menynyisége. Az Ex-területek rögzítése és övezetekbe osztása. A védő intézkedések rögzítése, pl. szellőzés és választófalak. A megfelelő üzemi eszközök és védőrendszerek kiválasztása. A dolgozók oktatása, az üzemi rendelkezések elkészítése. A robbanásveszélyes helyek meghatározása a TRbF 20-ban Általánosságok A robbanásveszélyes helyek meghatározását a TRbF 100, a TRbF 110 és a TRbF 120-ból vették át, és részben átdolgozták. A legfontosabbak: föld alatti tartályok vagy helyiségekben lévő tartályok, műszakilag tömör csővezetékek és berendezésrészek, inertizált tartályok, kizárólag passzív tárolásra szolgáló raktárhelyiségek, szabadban lévő tartályok gázlefejtéssel, időjárás-védelem szabadban tárolásnál. A továbbiakban a védelmi intézkedéseket a technika mai állásának megfelelően átdolgozzák, és a megváltozott európai joghoz igazítják. Robbanásveszélyes helyek a tartályokban A TRbF 20 szerint általában a tartályokban csak az A I, A II vagy a B veszélyességi osztályba és a 0 övezetbe tartozó gyúlékony folyadékok tárolhatók. Ha a folyadékok hőmérséklete jóval a lobbanáspont alatt van, nem alakulhat ki robbanásveszélyes atmoszféra. A tiszta folyadékoknál a lobbanásponttól 5 K, keverékeknél 15 K a megfelelő különbség. A TRbF 20 megállapítja, hogy a 35 C feletti lobbanáspontú anyagokat, vagy a 45 C feletti lobbanáspontú keverékeket olyan föld alatti tartályban kell tárolni, amely felett több mint 0,8 m-es földtakaró van, ill. nem robbanásve
szélyes helyiségekben lévő tartályokban, ha a folyadék nem melegszik 30 C fölé. Robbanásveszélyes helyek műszakilag tömör csővezetékek és berendezésrészek körül A csővezetékek és berendezésrészek tömítéseinél gyúlékony folyadékok vagy gőzök kiszabadulására lehet számítani. A TRbF 20 erre vonatkozóan a nyomás alatt gázokra vonatkozó szabályozás tömörségi követelményeit vette át, és a kötéseket a következő kategóriákba sorolták: műszakilag tömör vagy műszakilag tartósan tömör. Az első esetben robbanásveszélyes helyről lehet szó, a második esetben azonban a robbanásveszélytől akár el is lehet tekinteni. Robbanásvédelmi követelmények az inertizált tartályoknál Az inertizált tartályokra vonatkozó intézkedéseket az eddigi TRbF 100-ból vették át. Új azonban a TRbF 20 beosztása, amely szerint vannak: szellőzés nélküli inert tartályok, amelyek nem tudnak beszívni, szellőzéssel ellátott inertizált tartályok, amelyekbe a levegő oxigénje az inaktiválás fokától függően behatolhat. Inertizált, nem lélegző tartályok Az ilyen tartályoknak nincs szellőző szerelvényük, amin keresztül a levegő oxigénje a tartályba bejuthat. Lélegzésekor csak inert gáz juthat a tartályba, így nem alakulhat ki robbanóképes atmoszféra. Ha azonban a tartálynak mégis van szellőző szerelvénye, a tartály környezetében robbanásveszélyes légkör alakulhat ki. E területek nagysága a föld feletti, nem inert tartályoknál a lobbanásponttól és a lélegzési térfogatáramtól függ. Inertizált tartályok szellőző szerelvénnyel A szellőző szerelvénnyel ellátott tartályba a környező légkör oxigénje beáramolhat. A szükséges intézkedéseket az inertizálás foka határozza meg. Ahogy eddig a TRbF 100 alapján, három fokozat alkalmazható. Új azonban, hogy a tartálybelsők övezeti megállapítása ezután történik. A készülékeket a TRbF 20 8.8.1. pontja szerint a megállapított övezetnek megfelelően robbanásbiztosan kell kialakítani.
Robbanásveszélyes területek a raktárhelyiségekben A TRbF 20 átvette a TRbF 110-ből a szükséges légcserét, és az ebből adódó robbanásveszélyes helyeket. Teljesen új a szabályozás a következők raktározásához. 35 C feletti lobbanáspontú tiszta folyadékok, 45 C feletti lobbanáspontú keverékek, amelyeket nem melegítenek 30 C fölé. Ebben az esetben nem alakulhat ki robbanásveszélyes atmoszféra, ezért nincsenek szellőzési követelmények sem. A kizárólag passzív raktározásra szolgáló raktárhelyiségek meghatározott feltételek mellett a minimális levegőcserék száma és/vagy a szellőzés ellenőrzése működtethetők robbanásveszélyes helyek kialakulása nélkül. Ettől függetlenül a beépített eszközöknek 0,8 m magasságig meg kell felelniük a G3 berendezéskategóriának. A gyúlékony anyagok, pl. dietil-éter tárolásakor, még ha a robbanásveszélyes hely nem is tételezhető fel, a hely 1,5 m magasságig 2 övezetnek számít. A szellőzés további könnyítése akkor lehetséges, ha nem lépik túl a tartályok lehetséges vizsgálati esési magasságát, a tartályok a szállító eszközöktől nem károsodhatnak. Robbanásveszélyes helyek szabadban elhelyezett tartályok körül, gázlefejtéssel A TRbF 110 szerint a gázlefejtéssel töltött, ill. leürített tartályok robbanásveszélyes helyei csak jelentéktelen mértékben különböztek a gázlefejtés nélküliektől, ugyanakkor azonban az 1 övezetbe sorolják azokat. Ezt az is indokolja, hogy az időjárástól függően lélegzés jöhet létre, és keverék juthat a környezetbe. Jelenleg azonban sok olyan tartály van, amelyet nem gázlefejtéssel töltenek és ürítenek, hanem a lélegzés levezetésére gőzgyűjtő- és visszanyerő rendszerhez csatlakoztatnak. Az új TRbF 20 szerint ezek a tartályok: kiegészítő levegőztetőberendezés nélküli tartályok, azaz nem levegőznek a környezetbe, levegőztetőberendezéssel ellátott tartályok, amelyek csak vészhelyzetben juttatnak gőz/levegő keveréket a környezetbe.
Tartályok kiegészítő levegőztetőberendezés nélkül Ezek a tartályok nem szellőznek a környezeti atmoszférába, ezért csak a tartályfaltól 1 m-es távolságig robbanásveszélyesek, és a 2 övezetbe sorolhatók. Jelenleg már gyártanak olyan tartályokat, amelyek hosszú ideig tömörek. A tartósan tömör berendezésrészek követelményeit a TRbF 20 8.2.2. pontja tartalmazza. Csak vészhelyzetben működő szellőzőberendezéssel ellátott tartályok A gázlefejtéssel működő, szellőzőberendezéssel ellátott tartályok általában nem lélegeznek, zavar esetén azonban ez előfordulhat, de csak ritkán és rövid ideig. Ezek a peremfeltételek lehetővé teszik, hogy a tartály levegőnyílás körüli környezetét robbanásveszély szempontjából a nem veszélyes övezetbe sorolják. Ebből adódik, hogy a szellőzőnyílás szájánál R sugárral a 2 övezet érvényes, ez a tartomány a szájnyílás felett 3 m-rel kezdődik és a padozatig tart, a tartály fala körüli tartomány R távolságban a 2 övezetbe tartozik. Szabadban lévő tartályok időjárás elleni védelme A TRbF 20 először szabályozza a szabadban elhelyezett tartályok időjárás-védelmét. Az építészeti és tűzvédelmi követelmények mellett a 8. pontban megjegyzések vannak a robbanásvédelemmel kapcsolatban is. A csak tetőből és maximum egy falból álló időjárás-védelem esetén a természetes szellőzés a szabadba csak kevéssé gátolt, így nincs szükség az övezeti beosztásra. Két határoló fal azonban gátolhatja a természetes szellőzést, ebben az esetben meg kell vizsgálni annak hatékonyságát. Ha nem megfelelő, járulékos intézkedésekre van szükség, ami elsősorban a veszélyeztetett területek növeléséből, és magasabb övezetbe sorolásukból, másrészt fokozott szellőzésből áll. Védőintézkedések a robbanásveszély ellen Régebben a készülékekre vonatkozó követelményeket és védőrendszereket a VbF és a TRbF tartalmazta. Az új európai törvény értelmében azonban a tisztán nemzeti követelmények már nem megengedhetők. A védőrendszerek követelményeit a robbanásveszélyes helyeken a 94/9/EG európai irányelv tartalmazza. A tagországokban ezen kívül nem lehetnek más előírások. A 94/9/EG irányelvet 1996-ban nemzeti rendelet for
májában elfogadták. Csak ennek megfelelő készülékek, üzemi eszközök és védőrendszerek hozhatók forgalomba a robbanásveszélyes helyekre. A robbanásvédelmi rendelet életbe lépésekor a VbF-t is megváltoztatták úgy, hogy a minőségi követelményeket törölték belőle. Az irányelv alapján a készülékeket csoportokba és osztályokba sorolták. Az I csoportba a bányászati berendezések és azok föld alatti részei tartoznak. A II csoportba tartozik a többi berendezés, amelyekben éghető gázokkal, gőzökkel ködökkel vagy porokkal dolgoznak. A csoport a IIG és IID alcsoportra oszlik, a IIG gázok, gőzök vagy ködök robbanásvédelmével, a IID pedig a porokéval foglakozik. A VbF készülékeknél csak a IIG alcsoportot kell figyelembe venni. A robbanásveszélyes helyek 0, 1 és 2 övezetre oszthatók. A 2 övezetbe tartozó készülékekre célszerű kisebb mértékű követelményeket állítani, mint a 0 vagy 1 övezetre. A robbanásvédelmi rendelet a 94/9/EG irányelvvel összhangban szabályozza az egyes készülékkategóriákra a minőségi követelményeket és konformitást meghatározó értékelést. Új a TRbF 20-ban, hogy meghatározza, melyik készülékkategória melyik övezetben alkalmazható, bár ez a hozzárendelés a VbF II függelékéből származik. Védőrendszereket csak a 94/9/EG irányelv, ill. a robbanásvédelmi rendelet alapján lehet forgalomba hozni, ha az abban előírt konformitásértékelést elvégezték. Összefoglalás A TRbF 20 összefoglalja a VbF raktárakra vonatkozó követelményeket, továbbá a készülékek és robbanásvédelmi rendszerek kiválasztását a 8. pontban. A TRbF 20 elkészítésénél az eddigi robbanásvédelmi előírásokat kritikusan vizsgálták, és számos változtatást végeztek a robbanásveszélyes helyek megállapításánál raktárakban. A cél az volt, hogy a TRbF híven tükrözze a technika mai állását. A TRbF 20-ban megfogalmazott robbanásveszélyes helyek szabványos megoldást jelentenek. Egyes esetekben ettől el lehet térni, de az eltérésnek azonos biztonságot kell jelentenie, és a készülék működtetője köteles ezt a robbanásvédelmi dokumentumban rögzíteni. (Szobor Albertné) Frobese, D.-H.: Neue Festlegungen zum Explosionsschutz in der TRbF 20. = Technische Überwachung, 43. k. 4. sz.2002. p. 19 25. Dinkler, H.: Die neue Technische Regel brennbare Flüssigkeiten TRbF 20 Läger. = Technische Überwachung, 42. k. 7/8. sz. 2001. p. 48 50.