Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 6 7-11 Pécs, 1992 A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet és kutatása. Előszó a tanulmánykötethez UHERKOVICH Ákos UHERKOVICH, Ákos: Béda-Karapancsa landscape-protection area (South Hungary) and its examination. Preface to the volume. Abstract. Species of several plant and animal groups are presented in twenty-two papers of recent volume. The landscape protection area was studied mostly in the years 1989-1991. 203 plant and 2359 animal species (of which just 2000 insects) are enumerated and discussed. Some aspects of natural protection are shown, mostly the protection of habitats. Bevezető: a védetté nyilvánítás A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 1989-ben létesítette 3/1989. (П. 22.) KVM sz. rendeletével a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetet. "A védetté nyilvánítás célja a táj jellegzetes arculatának és természeti értékeinek megóvása, a védett madarak háborítatlan fészkelésének és vonulásának biztosítása. A védelem elősegíti a védelmi célokkal összehangolt erdő- és vadgazdálkodást, és biztosítja a tudományos kutatások feltételeit és azok zavartalanságát." ' A tájvédelmi körzet teljes területe 6497,3 hektár, ebből fokozottan védett 1092,4 hektár. A fenti rendelet 1. sz. melléklete felsorolja azokat az ingatlannyilvántartási helyrajzi számokat, amelyek a tájvédelmi körzet területéhez tartoznak. A Duna bal partján Hercegszántó (Bács-Kiskun megye) és Homorúd (Baranya megye), a jobb parton Kölked és Mohács határába esnek ezek a részek. Ugyanezen rendelet 2. sz. melléklete ismerteti a tájvédelmi körzeten belül a fokozottan védett területeket. A tájvédelmi körzet vázlatos térképét a benne előforduló legfontosabb megnevezésekkel az 1. ábrán láthatjuk. A Dél-Dunántúlon korábban a következő tájvédelmi körzetek voltak (zárójelben alapításuk évével): Barcsi borókás Tájvédelmi Körzet (1974) Zselici Tájvédelmi Körzet (1976) Kelet-Mecseki Tájvédelmi Körzet (1977) Gemenci Tájvédelmi Körzet (1977) A Béda-Karapancsai TK után hozták létre a Boronka-melléki TK-t (1990-ben), s tervezték - legalábbis a Vörös Könyv (RAKONCZAY 1990) szerint - a Gyulaji-erdő tájvédelmi körzetté nyilvánítását. 7
1. ábra. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet térképvázlata a fontosabb hely-megnevezésekkel. Fig. 1. Schematic map of the Béda-Karapancsa landscape protection area with the most important local names. Földrajzi helyzet, felszín, éghajlat A tájvédelmi körzet a magyarországi Duna-szakasz legdélibb részének két oldalán, tehát részben az Alföldön, részben a Dunántúlon helyezkedik el. Közigazgatásilag Baranya és Bács-Kiskun megyékhez tartozik. Tengerszintfeletti magassága 90-95 m körül van, benne a relatív magasságkülönbségek csak néhány métert tesznek ki. A felszínt folyóvízi hordalék borítja, ezen öntéstalajok jöttek létre. A Duna védtöltései között a felszíni formák jelenleg is gyorsan változnak. A mentett ártereken a holtágak feltöltődése meglehetősen előrehaladott állapotban van. Mind a dunántúli, mind az alföldi oldalon számos Duna holtág található. A Béda- Duna keskeny, feltöltődött és erősen eutrofizálódott víz. A Külsó-Béda magas vízállásnál vízutánpótlást kap. A terület keleti részén kanyargó Budzsaki-holtág egyes szakaszai a Ferenc-csatorna részeit képezi. Nagyrészt erősen eutrofizálódott víz ez is, bár általában jobb állapotban van, mint a jobbparti holtágak. Maga a Duna nem része a tájvédelmi körzetnek, azonban Mohács alatti szigete, a Cigány-zátony igen. 8
A tájvédelmi körzetben rendszeres meteorológiai megfigyelések nem folytak. Éghajlatát így a fontosabb hazai klimatológiai munkák alapján (pl. BACSÓ, KAKAS és TAKÁCS 1953) tudjuk körvonalazni. Eszerint néhány jellegzetessége a következő: A januári középhőmérséklet 0...-1, a júliusi 21...22 e C. Az évi átlagos hőingadozás alapján középúton helyezkedik el 22...22,5 C-os értékével a legkontinentálisabb alföldi tájak és a leginkább óceáni hatást mutató nyugati országrészek között. A fagyos napok száma csaknem a legalacsonyabb, a nyári napok száma pedig csaknem legmagasabb itt országos visszonylatban. Az éves csapadékösszeg meghaladja a 600 mm-t. Mivel a tájvédelmi körzet nagyobb részét erdők borítják, ezért a hőmérséklet járása még kevésbé szélsőséges, a levegő pedig nedvesebb, mint a környező erdőtlen területeken. A kutatások megszervezése és célja A dél-dunántúli tájvédelmi körzetek kutatása különböző mértékű volt. A Barcsi Tájvédelmi Körzetet alaposan kikutatták, erre hosszú idő és elegendő pénz állt rendelkezésre. A kutatások eredményeinek nagy része a "Barcsi borókás élővilága I-IV." gyűjteményes kötetekben jelent meg (UHERKOVICH 1978, 1981, 1983, 1985). Ezzel a Barcsi TK legalább olyan jól ismertté vált, mint némelyik nemzeti parkunk, amelyek tudományos feltárására igen sok energiát fordítottak. A Zselici Tájvédelmi Körzet kutatása megkezdődött, egyes eredményeit publikáltuk is, azonban a barcsiéhoz hasonló összefoglaló gyűjteményes kötetek nem jelentek meg innét. Ugyancsak befejezetlen a Kelet- Mecseki Tájvédelmi Körzet kutatása, innét is csak egyes rész-eredményeket közöltek. Gemenci Tájvédelmi Körzetben csak egy-két állatcsoport behatóbb vizsgálata történt meg, önálló publikált dolgozat innét még nincs. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet kutatása éppen arra az időszakra esett, amikor a természetvédelem minisztériumi irányításában alapvető változások zajlottak le. 1989-ben, a kutatások kezdő évében a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium volt a természetvédelem gazdája. Ez évben a pécsi székhelyű Dél-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság felügyelete alá tartozott a tájvédelmi körzet. 1990-ben átvette a Kiskunsági Nemzeti Park (miközben a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium lett a természetvédelem legfelsőbb államhatalmi szerve), 1991-ben pedig a pécsi székhelyű Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatósághoz került vissza a tájvédelmi körzet felügyelete. Mindhárom felügyeleti szerv a következő intézményeket bízta meg a tájvédelmi körzet kutatásával: Janus Pannonius Tudományegyetem Növénytani Tanszéke (botanikai kutatások, koordinátor: dr. Borhidi Attila tanszékvezető egyetemi tanár). Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya (gerinctelen zoológiai kutatások, koordinátor: dr. Uherkovich Ákos múzeumi osztályvezető). Janus Pannonius Tudományegyetem Állattani Tanszéke (gerinces zoológiai kutatások, ökológiai vizsgálatok, koordinátor: dr. Majer József egyetemi docens). A kutatásokra biztosított pénzügyi fedezet évi mintegy 15-20 kutató terepmunkájának és anyagfeldolgozó munkájának költségeire volt elegendő. A rendelkezésre álló rövid idő és korlátozott pénzügyi lehetőségek miatt a kutatások céljai szerényebbek lehettek, mint voltak korábban, például a Barcsi Tájvédelmi Körzet kutatásánál. 9
Elsősorban arra szerettek volna választ kapni a természetvédelmi kezelő szervek, hogy a vizsgálati területen mely fajok élnek egy-egy csoportból, melyek azok a biotópok, amelyek különösen értékesek, és a hazai védett növény- és állatfajok közül melyek, hol, milyen állományokban fordulnak elő. A "leltárkészítés" egyes csoportoknál viszonylag jó eredményt adott. A kevés védett faj előfordulási viszonyait csak részben tudtuk tisztázni. A tájvédelmi körzet legértékesebb területeit illetően természetesen bizonyos nézetkülönbségek alakultak ki egyes kutatók között vizsgált csoportjuktól függően. A kutatások résztvevői, témái A terepmunka 3 évig tartott (1989-1991). Ezalatt az anyagok nagyobb részének feldolgozása is megtörtént. 1992. első felében elkészültek az egyes növény- és állatcsoportok vizsgálatairól szóló részletesebb tanulmányok, szám szerint 22, ezek a jelen kötetben kapnak helyet. A terep- és feldolgozó munka résztvevői a következők voltak: Ábrahám Levente (Kaposvár): Neuroptera, Lepidoptera Ádám László (Budapest): Coleoptera - Staphylinidae Borhidi Attila (Pécs): flóra és vegetáció Horvatovich Sándor (Pécs): Coleoptera Józan Zsolt (Mernye): Hymenoptera - Aculeata Kevey Balázs (Pécs): flóra és vegetáció Loksa Imre (Budapest): Chilopoda, Diplopoda, Collembola Majer József (Pécs): Vertebrata Merkl Ottó (Budapest): Coleoptera Nógrádi Sára (Pécs): Trichoptera Oroszné Kovács Zsuzsanna (Pécs): florisztika Papp Viktor Gábor (Pécs): Odonata Podlussány Attila (Budapest): Coleoptera - Curculionidae Sár József (Pécs): Coleoptera Szabóky Csaba (Budapest): Microlepidoptera Szél Győző (Budapest): Coleoptera - vízibogarak Szinetár Csaba (Szombathely): Arachnoidea Sziráki György (Budapest): Psocoptera, Neuroptera Tóth Imre (Baja): flóra és vegetáció Tóth Sándor (Zirc): Diptera, Odonata Uherkovich Ákos (Pécs): Lepidoptera, Trichoptera Varga András (Gyöngyös): Mollusca Eredmények A 3 éves, állandó változásokkal terhelt kutatási időszak nem tette lehetővé a folyamatos és elmélyült munkát. Éppen ezért az eredmények erősen elmaradnak attól, amit a kutatások kezdetén vártunk. 10
Az egyes növény- és állatcsoportokban a következő fajszámot mutatták ki a vizsgálatok: Virágtalan növények (edényes virágtalanok): 4 Virágos növények: 199 Mollusca: 93 Arthropoda Insecta Odonata: 31 Psocoptera: 25 Megaloptera: 1 Neuroptera: 40 Coleoptera: 834 Trichoptera: 36 Lepidoptera: 408 Diptera: 311 Hymenoptera: 314 Arachnoidea: 105 Vertebrata: 161 Köszönetnyilvánítások Az Alsó-Dunavölgyi (Környezetvédelmi és) Vízügyi Igazgatóság Bajai Szakaszmérnöksége munkánkat ingyenes gáthasználati engedélyek kiadásával, valamint a gátőrházaknál kedvezményesen igénybe vehető szálláshelyekkel segítette a teljes kutatási periódus alatt. Ugyancsak lehetővé tette fénycsapda működtetését a karapancsai szivattyútelepen. Személy szerint Novok Rostás Sándort és Fenyves Lászlót illeti leginkább a köszönet. A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság Pécsi Szakszmémöksége 1989-ben engedélyezte számunkra a védtöltéseken való közlekedést, ugyanekkor a böki gátőrház kedvezményes igénybevételét és ott fénycsapda felállítását. Dienes Béla (Kölked, Böki gátőrház) és Gorjánácz Mátyás (Hercegszántó, Karapancsa) a fénycsapdák, Harcos János (Hercegszántó, Hóduna gátőrház) Malaisecsapda kezelését látta el lelkiismeretesen. Irodalom A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 3/1989. (II. 22.) KVM rendelete egyes természeti területek védetté nyilvánításáról és tájvédelmi körzetek létesítéséről. - Magyar Közlöny.. (11): 240-242. BACSÓ N., KAKAS J., TAKÁCS L. 1953. Magyarország éghajlata. - Budapest. RAKONCZAY Z. (ed.) 1990. Vörös Könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. 2. kiadás. - Akadémiai Kiadó, Budapest. UHERKOVICH Л. (ed.) 1978. A Barcsi ósborókás élővilága I. - Dunántúli Dolg. Term. tud. Sor. (Pécs) 1:1-151. ÜHERKOVICH Л. (ed.) 1981. A Barcsi borókás élővilága II. - Dunántúli Dolg. Term. tud. Sor. 2: 1-188. UHERKOVICH Á. (ed.) 1983. A Barcsi borókás élővilága III. - Dunántúli Dolg. Term. tud. sor. 3: 1-125. UHERKOVICH Á. (ed.) 1985. A Barcsi borókás élővilága IV. - Dunántúli Dolg. Term. tud. Sor. 5: 1-243. 11