KÖTELEZİ ANYAG A BÜNTETİJOGI ZÁRÓVIZSGÁHOZ 2013/14 tanév

KÖTELEZİ ANYAG A BÜNTETİJOGI ZÁRÓVIZSGÁHOZ 2013/14 tanév Tananyag: - a konzultációkon elhangzottak - a 2012. évi C. törvény a Büntetı Törvénykönyvrıl - a 2012. évi C. törvény indokolása - Görgényi Ilona Gula József Horváth Tibor Jacsó Judit Lévay Miklós Sántha Ferenc Váradi Erika: Magyar büntetıjog. Általános rész. CompLex Kiadó, Budapest, 2012. - Görgényi Ilona Gula József Horváth Tibor Jacsó Judit Lévay Miklós Sántha Ferenc Váradi Erika: Magyar Büntetıjog Különös Rész. CompLex Kiadó 2013. (megjelenés alatt) - Az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatai - A Kúria kapcsolódó iránymutatásai Az Alkotmánybíróság határozatai: 23/1990. (X.31.) AB határozat 1214/B/1990. AB határozat 6/1992. (I. 30.) AB határozat 11/1992. (III. 5.) AB határozat 30/1992. (V. 26.) AB határozat 53/1993. (X. 13.) AB határozat 36/1994. (VI. 24.) AB határozat 11/1999. (V.07.) AB határozat 12/1999. (V. 21.) AB határozat 20/1999. (VI. 25.) AB határozat 18/2000. (VI. 6.) AB határozat 47/2000. (XII. 14.) AB határozat 37/2002. (IX.04.) AB határozat 22/2003. (IV.28.) AB határozat 54/2004. (XII.13.) AB határozat 20/2006. (V. 31.) AB határozat A Kúria (Legfelsıbb Bíróság) büntetı jogegységi határozatai, büntetı elvi döntései és kollégiumi állásfoglalásai Rövidítések: BJE - Büntetı Jogegységi Határozatok BKv - Büntetı Kollégiumi vélemény BED - Büntetı Elvi Döntés III. BED

Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bőncselekményekért való felelısségrıl. Ha a cselekményt önhibából eredı és a Btk. 24. -ának (1) bekezdése szerint tudatzavart okozó ittas vagy bódult állapotban követik el - s ez a Btk. 25. -a értelmében az elkövetı javára figyelembe nem vehetı -, a cselekmény annak tárgyi oldalához képest minısülhet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett bőncselekményként. (BH 1979/7. sz. vagy BEH Bp., 1982. 63. o.) IV. BED A bőnszövetségrıl Bőnszövetség megállapításának akkor is helye van, ha két vagy több személy akár ugyanolyan, akár különbözı jellegő bőncselekmények szervezett elkövetésében elızetesen megállapodik és ennek alapján legalább egy bőncselekményt elkövettek vagy annak elkövetését megkísérelték. (BH 1979/7. sz. vagy BEH Bp., 1982. 68. o.) Büntetı Jogegységi Határozatok 2/1998. Büntetı jogegységi határozat A Btk. 322. -a (1) bekezdésének b) pontja szerint minısülı kifosztás bőntettét kell megállapítani, ha az elkövetı nyomban a sértett megölése után veszi el annak értékeit. 4/1998. Büntetı jogegységi határozat 1. A lopás dolog elleni erıszakkal elkövetettnek minısül, ha az elkövetı a lopás tárgyának megırzésére szolgáló készüléket (zárat) nem annak birtokbavételekor, hanem a helyszínrıl eltávozva, késıbb töri fel. 2. A dolog elleni erıszakkal elkövetett lopás kísérletét valósítja meg, aki a lopás tárgyát az annak védelmére vagy megırzésére szolgáló készülékkel (zárral) együtt birtokba veszi, de tettenérés vagy más körülmény folytán azokat nem töri fel. 5/1998. Büntetı jogegységi határozat 1. A kábítószerrel visszaélés akár azonos, akár különbözı elkövetési magatartásait megvalósító részcselekmények természetes egységet alkotnak. 2. Az azonos vagy különbözı kábítószereknek a tiszta hatóanyag-tartalom alapulvételével kiszámított részmennyiségeit amelyekre nézve a kábítószerrel visszaélésnek a természetes egység keretébe tartozó részcselekményeit elkövették összegezni kell, és a bőncselekmény minısítése (a csekély vagy jelentıs mennyiség megállapítása) szempontjából az összmennyiség az irányadó. 6/1998. Büntetı jogegységi határozat 1. A közúti közlekedés szabályai szerint elsıbbségadásra kötelezett általában akkor is felelısséggel tartozik az elsıbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsıbbségre jogosult a megengedett sebességet túllépte. Kizárhatja a felelısségét, ha az elsıbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentıs körülményeket az elsıbbségre jogosult szabályszegése következtében nem észlelhette, vagy ha e körülményekre nézve az elsıbbségre jogosult megtévesztette. 2. Az elsıbbségre jogosult, aki a megengedett sebességet túllépte, az elsıbbségadási kötelezettség megszegésével összefüggı közúti balesetért ugyancsak felelısséggel tartozhat, kivéve, ha a baleset a jármő megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna.

1/1999. Büntetı jogegységi határozat Ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltı jogszabályi rendelkezésekben a bőncselekmény elkövetése után olyan mérvő változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetıjogi védelmet megszünteti, e változás a meghatározott idıre szóló jogszabályok kivételével a Btk. 2. -ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévı büntetıjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg. 2/1999. Büntetı jogegységi határozat Ha a személysérüléssel járó vagy a sértett életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegetı veszélyhelyzetet az elkövetı vétlenül idézi elı, de nem nyújt tıle elvárható segítséget a rászorultnak, cselekménye a segítségnyújtás elmulasztásának alapeseteként [Btk. 172. (1) bek.] és nem annak bőntetti alakzata [Btk. 172. (3) bek.] szerint minısül. 3/1999. Büntetı jogegységi határozat A kitartottság (Btk. 206. ) akkor is természetes egység, és nem létesül bőnhalmazat, ha az elkövetı több olyan személlyel tartatja ki magát, aki üzletszerő kéjelgést folytat. 5/1999. Büntetı jogegységi határozat 1. A törvény külön rendelkezése szerint büntetendı elıkészületi cselekmények [Btk. 18. (1) bek.] általában attól függıen minısülnek egy- vagy többrendbeli elıkészületnek, hogy az elıkészületi cselekmények alanyának célja egy vagy több bőncselekmény elkövetésére irányul. 2. Az emberölés elıkészületének bőntette [Btk. 166. (3) bek.] többrendbelinek minısül, ha az alanyának célja több ember megölésére irányul. 1/2000. Büntetı jogegységi határozat 1. A közokirat-hamisítás különbözı elkövetési magatartásait [Btk. 274. (1) bek. a) és b) pont] megvalósító elkövetı cselekményei, ha ugyanarra az okiratra mint elkövetési tárgyra vonatkoznak, természetes egységet alkotnak. 2. Az 1. pontban említett elkövetı cselekménye akkor minısülhet a Btk. 274. -a (1) bekezdésének b) pontja szerint, ha az (1) bekezdés a) pontja alapján büntethetıséget kizáró vagy megszüntetı okból nem vonható felelısségre. 2/2000. Büntetı jogegységi határozat Csoportosan elkövetettnek minısül a bőncselekmény (Btk. 137. 13. pont), ha három vagy több személy a bőncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként (társtettesként), illetve a tettes (társtettes) mellett részesként: bőnsegédként vagy önállóan nem értékelhetı bőnsegédi magatartást is kifejtı felbujtóként vesz részt a bőncselekmény elkövetésében. A csoportos elkövetés megállapítása szempontjából nincs jelentısége annak, hogy a sértett vagy a sértettek az elkövetık bármelyikének jelenlétét vagy a bőncselekmény elkövetésében való részvételét észlelik-e. 5/2000. Büntetı jogegységi határozat Ha a jármő átírásával kapcsolatos ügyintézés során olyan adásvételi szerzıdést nyújtanak be az illetékes rendırhatósághoz, amely a jármő koprábbi tulajdonosát nem a valóságnak megfelelıen tünteti fel, és ennek következtében a jármőnyilvántartásba is a valóságnak meg

nem felelı adat kerül, az egyéb törvényi feltételek megléte esetén a Btk. 274. -a (1) bekezdésének c) pontjába ütközı közokirat-hamisítás bőntette valósul meg. 2/2002. Büntetı jogegységi határozat I. Nem valósítja meg a vámorgazdaság mellett az adócsalást, aki a vámorgazdaság útján birtokába került csempészett vámárura vonatkozó adóbevallási kötelezettségének nem tesz eleget. II. Ha a csempészett vámáru egyben jövedéki termék is, annak megszerzıje jövedéki orgazdaságot követ el. 3/2002. Büntetı jogegységi határozat I. 1. Összbüntetésbe foglalni - ha ennek egyéb törvényi feltételei fennállnak - kizárólag végrehajtandó szabadságvesztéseket lehet. 2. Ha a felfüggesztett szabadságvesztést utóbb végre kell hajtani, az összbüntetésbe foglalás szempontjából a továbbiakban végrehajtandó szabadságvesztének tekintendı. 3. Az összbüntetésbe foglalás feltételei addig állnak fenn, amíg egyik büntetést sem hajtották teljesen végre, illetve a végrehajtásuk folyamatos. II. Az összbüntetés tartamát olyan mértékben kell meghatározni, hogy az elkövetıt lehetıleg ne érje hátrány azért, mert a terhére rótt bőncselekményeket nem egy eljárásban bírálták el. III. 1. Az összbüntetési ítélet rendelkezı részében a bíróság az alapítéletek, valamint - többszörös összbüntetésbe foglalás esetén - a korábbi összbüntetési ítélet hatályon kívül helyezése nélkül összbüntetésbe foglalja az alapítéletekben kiszabott büntetéseket, és meghatározza az összbüntetés tartamát. Rendelkezik az össz-büntetés egységes büntetés-végrehajtási fokozatáról, a feltételes szabadságra bocsátás kizárásáról, az elkövetı visszaesıi minıségérıl. 2. Az összbüntetés egységes végrehajtási fokozatát az alapítéletek rendelkezéseinek alapulvételével kell megállapítani akkor is, ha a büntetés-végrehajtási bíró úgy rendelkezett, hogy az alapítéletben kiszabott büntetés hátralevı részét eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb fokozatban kell végrehajtani. 3. A büntetés fele részének letöltése után az elítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha valamennyi alapítélet így rendelkezett, és az összbüntetés mértéke nem haladja meg a három évet. Egyébként a feltételes szabadság lehetısége az összbüntetés végrehajtási fokozatához igazodik. 4. Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt az összbüntetésbıl, ha bármelyik alapítélet a feltételes szabadságra bocsátásból kizárta. IV. 1. A javítóintézeti nevelést és a szabadságvesztést akkor is összbüntetésbe kell foglalni, ha az elkövetı a bőncselekményt egy másik alapügyben hozott ítélet jogerıre emelkedése után követt el. 2. Az összbüntetésbe foglalás feltételei addig állnak fenn, amíg egyik büntetést vagy intézkedést sem hajtották végre, illetve a végrehajtásuk folyamatos. 3. Javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén a bíróság elsısorban a fiatalkorú személyiségét és nevelhetıségét figyelembe véve bírálja el, hogy az összbüntetést az alapítéletben kiszabott szabadságvesztéssel egyezı tartamban határozza-e meg, vagy meghosszabbítja.

4. Ha valamennyi alapítélet szerint a fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani a szabadságvesztést, az összbüntetés végrehajtási fokozata - az összbüntetés tartamától függetlenül - a fiatalkorúak fogháza. V. A BK 130., 151. és a 172. sz. kollégiumi állásfoglalás már nem tekinthetı irányadónak. A jogegységi határozat nem veszi át a BK 151. sz. állásfoglalás III. pontjának az összbüntetésbe foglalás eljárási kérdéseirıl adott olyan, érdemben helytálló iránymutatásait, amelyek átmentek a bírói gyakorlatba, illetve olyan jogszabályi rendelkezésekre hivatkoznak, amelyeket az 1998. évi XIX. tv. (az új Be.) hatályon kívül helyez. 4/2002. Büntetı jogegységi határozat A zsarolás bőncselekményének [Btk. 323. (1) bek.] nem teljes (befejezetlen) a kísérlete mindaddig, amíg az erıszakos vagy fenyegetı elkövetési magatartás miatt a passzív alany (a sértett) nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére vagy az eltőrésére. A zsarolás befejezetlen kísérletétıl való önkéntes elállásnak [Btk. 17. (3) bek. elsı ford.] nem feltétele, hogy a tettes (bőncselekmény megkezdésének tudatában levı) sértett tudomására hozza: a bőncselekmény véghezvitelérıl végleg lemond; ennek a büntethetıséget megszüntetı oknak a megállapításához elegendı, ha a ráutaló körülményekbıl egyértelmően az következik, hogy az elkövetı döntıen belsı elhatározásból hagy fel a külsı körülmények által nem akadályozott elkövetési magatartás folytatásával, s lép vissza a bőncselekmény befejezésétıl. 1/2003. Büntetı jogegységi határozat A tízezer forintot meg nem haladó értékő pénzre elkövetett pénzhamisítás [Btk. 304. ] - a váltópénz meghamisítását kivéve - nem bőncselekmény. Ha pénz utánzásával követik el, akkor az 1999. évi LXIX. törvény 163. -ában meghatározott szabálysértésnek minısülhet, egyéb módon elkövetve szabálysértést sem valósít meg. 2/2003. Büntetı jogegységi határozat A kábítószerrel visszaélés [Btk. 282., 282/A. ] 1998. évi LXXXVII. törvény 62. -ával és 63. -ával megállapított - 1999. március 1. napja és 2003. február 28. napja között hatályban volt - rendelkezéseinek alkalmazási körében I. a csekély mennyiségő kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés vétsége [Btk. 282. (8) bek.] megállapításának az alapeseti cselekményt minısítı körülmények fennforgása esetén nincs helye; II. a kábítószerfüggı személy által a Btk. 282. -ának (3) bekezdés b), c), d) pontjában, illetıleg (4) bekezdésében felsorolt valamely minısítı körülményt is megvalósító cselekményt - beleértve a kábítószerfüggı elkövetı csekély mennyiségő kábítószerre elkövetett cselekményét is - a kábítószerrel visszaélés általános szabályai [Btk. 282. (1)-(4) bek.] szerint kell minısíteni. [Btk. 282., 282/A. ] 3/2003. Büntetı jogegységi határozat A Btké. 19. -a a köztársasági elnök által gyakorolt egyéni kegyelmi mentesítésre vonatkozik; e szabályok közkegyelmi mentesítéssel összefüggésbe nem hozhatóak. Az 1990. évi XXXIX. törvény alapján végrehajtási közkegyelemben részesült elítéltek esetében is a Btk. erre vonatkozó szabályai szerint kell a szabadságvesztést kitöltöttnek tekinteni. A mentesítéshez szükséges várakozási idı - mint objektív törvényi elıfeltétel - kezdı napja a büntetés kitöltésének, illetıleg végrehajthatósága megszőnésének napja.

A várakozási idı tartama - mint további törvényi elıfeltétel - az ítéletben kiszabott büntetéshez igazodik. 4/2003. Büntetı jogegységi határozat A hanyag kezelés vétsége [Btk. 320. (1) bek.] akkor állapítható meg, ha - a törvényi tényállás további elemeinek megvalósulása mellett - az idegen vagyon kezelésére, vagy felügyeletére vonatkozó megbízás közvetlenül törvényen alapul, annak tartalmát, az abból eredı kötelmeket maga a törvény határozza meg. 1/2004. Büntetı jogegységi határozat 1. A Btk. 274. -ának (1) bekezdés c) pontjában meghatározott (ún.intellektuális) közokirathamisítás bőntettének elkövetési tárgya lehet minden olyan közokirat, amelynek rendeltetése, hogy a benne foglalt adat valóságát teljes bizonyító erıvel bizonyítsa. 2. A más nevére szóló valódi közokiratnak a személyazonosság igazolására történı felhasználása is megalapozza a Btk. 274. -a (1) bekezdése b) pontjának III. fordulatában meghatározott közokirat-hamisítás bőntettének megállapítását. 2/2004. Büntetı jogegységi határozat 1. Ha az elkövetı az ellene indított büntetıeljárás során más létezı személynek adja ki magát, és az ennek megfelelı adat kerül az ügyben eljáró hatóságok által készített közokiratba, a hamis vád bőntette (Btk. 233. ) mellett az intellektuális közokirat-hamisítás (Btk. 274. (1) bekezdés c) pont) bőntettét is elköveti. 2. Ha az elkövetı a személyazonosságának az igazolására más nevére szóló valódi közokiratot is felhasznál, a hamis vád bőntette (Btk. 233. ) és az "intellektuális" közokirat-hamisítás (Btk. 274. (1) bekezdés c) pont) bőntette mellett a Btk. 274. -a /1/ bekezdése b) pontjának III. fordulatába ütközı közokirat-hamisítás bőntettét is elköveti. 4/2004. Büntetı jogegységi határozat az orgazdaság bőncselekményével kapcsolatos jogi megállapítások I. Ha az elkövetı több - a folytatólagosság törvényi egysége alá nem vonható - cselekménnyel valósítja meg az orgazdaság bőncselekményének (Btk. 326. ) törvényi tényállását, anyagi halmazat létesül, és annyi rendbeli orgazdaságot kell megállapítani, ahány alkalommal a törvényben felsorolt alapbőncselekményekbıl származó dolgokat az orgazda vagyoni haszon végett megszerezte, elrejtette, vagy elidegenítésében közremőködött. II. Folytatólagosan elkövetett [Btk. 12. -ának (2) bekezdése] az orgazdaság akkor, ha az orgazda a több elkövetési magatartást egységes elhatározással, rövid idıközökben viszi véghez. Minthogy az orgazdaság bőncselekményének passzív alanya (sértettje) nincs, a folytatólagosság törvényi fogalmának elemei között szereplı azonos sértett sérelmére történı elkövetés hiánya - ha az egyéb törvényi feltételek fennállnak - a törvényi egység megállapítását önmagában nem zárja ki. III. Az orgazdaság bőncselekménye körében a bőnhalmazat vagy a folytatólagosság megállapítása szempontjából nincs jelentısége annak, hogy az orgazda hány személytıl szerezte meg a bőncselekménybıl származó dolgokat, s annak sem, hogy az alapbőncselekményeket hány személy sérelmére követték el. 1/2005. Büntetı-polgári jogegységi határozat 1. A sikkasztás bőncselekményének (Btk. 317. -a) elkövetési tárgya mind az eltulajdonítás, mind pedig a sajátjakénti rendelkezés elkövetési magatartást illetıen kizárólag ingó dolog lehet.

2. Más ingatlanának csalással történı elidegenítésekor a vagyon elleni bőncselekmény sértettje a kárt szenvedı eredeti tulajdonos. Az ingatlan továbbértékesítése során a jóhiszemő harmadik személlyel szembeni károkozó magatartás az elıbbi bőncselekménnyel csupán látszólagos - alaki vagy anyagi - halmazatot alkot akkor, ha az elkövetı az ügylet révén nem törekszik további, a már realizáltat meghaladó jogtalan haszon megszerzésére. Ellenkezı esetben a különbözetként elért további haszon a jóhiszemő szerzı oldalán bekövetkezı újabb kár, amely a bőnhalmazat megállapítását indokolhatja. 2/2005. Büntetı jogegységi határozat a jogosulatlan vadászattal elkövetett lopás és rongálás bőncselekményének sértettje az adott vadászterületen vadászatra jogosult 4/2005. Büntetı jogegységi határozat I. Bőnszervezetben elkövetés [Btk. 137. 8. pont, 98. -a (1) bek.] megállapítható azzal szemben is, aki - eseti jelleggel - akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg. II. A Btk. 98. -a (1) bekezdése akkor alkalmazható, ha az elkövetı tudata a bőnszervezet Btk. 137. -a 8. pontjában meghatározott tárgyi ismérveit átfogja. 1/2006. Büntetı jogegységi határozat 1. Csalás bőncselekményét valósítja meg az, aki adóalanyiság nélkül, vagy adóalanyként, de valóságos gazdasági tevékenység nélkül kiállított bizonylatok alapján igényel vissza általános forgalmi adót. A jogi minısítést meghatározó kár a visszaigényelt, s visszautalt, illetıleg egyéb módon elszámolt általános forgalmi adó összege. 2. Az adócsalás bőntettét követi el az általános forgalmi adó alanya, ha akár az általa felszámított fizetendı adóra nézve, akár más adóalany által elızetesen felszámított levonható adó összegének a feltüntetése körében fiktív bizonylatok alapján valótlan adatokat közöl az adóhatósággal, amennyiben cselekményének az eredménye a törvényes mértékő adófizetési kötelezettség keretei között marad. A jogi minısítés alapjául szolgáló elkövetési érték az adócsökkentés összege. 3. Abban az esetben, ha az adóalany fiktív bizonylatok felhasználásával történı adóelszámolása a törvény szabályai szerint fizetendı általános forgalmi adó összegének csökkentésén túlmenıen jogszerőtlen adó-visszatérítési igényt is eredményez, függetlenül a visszatérítés módjától az elkövetı terhére az elızı 2. pont szerint megállapítandó adócsalás bőncselekményével valóságos alaki halmazatban a visszaigényelt adó összegére, mint kárra megvalósult csalás bőncselekményét is meg kell állapítani. 2/2006. Büntetı jogegységi határozat Az összbüntetésbe foglalásnak nem törvényi feltétele a büntetések folyamatos végrehajtása. Ha a terheltet feltételes szabadság tartama alatt olyan cselekmény miatt ítélik jogerısen végrehajtandó szabadságvesztésre, amelyet a korábbi ítélet jogerıre emelkedése elıtt követett el, a büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni arra tekintet nélkül, hogy az újabb büntetést foganatba vették-e vagy sem. A 3/2002. büntetı jogegységi határozat I/3. pontját a Legfelsıbb Bíróság nem tartja fenn. 4/2006. Büntetı jogegységi határozat I. A Büntetı Törvénykönyv 67. -ának (1), 68. -ának (1) és 89. -ának (1) (3) bekezdése értelmében kizárt, hogy a végrehajtásában próbaidıre felfüggesztett szabadságvesztés és pénzbüntetés elévülése a próbaidı tartama alatt bekövetkezzen. A próbaidı tartama alatt a

büntetés végrehajtását elrendelı bírósági határozat jogerıre emelkedése a büntetés elévülésének a kezdı idıpontja. II. A felfüggesztett büntetés elévülése a próbaidı leteltének napján kezdıdik. A büntetés elévülését a próbaidı letelte után a felfüggesztett szabadságvesztés (pénzbüntetés) végrehajtását elrendelı jogerıs bírósági határozat szakítja félbe. Ebben az esetben a büntetés elévülésének tartamába a próbaidı leteltétıl a végrehajtást elrendelı bírósági határozat jogerıre emelkedéséig eltelt idı a Büntetı Törvénykönyv értelmében nem számít be. 1/2007. Büntetı jogegységi határozat kábítószerrel visszaélés bőncselekménye megvalósulásának kritériumairól I. Kábítószerrel visszaélés megvalósulásakor természetes egységet csak az azonos törvényi tényállásba ütközı magatartások képeznek. E bőncselekmény tekintetében nem azonos, hanem külön-külön törvényi tényállás: a Büntetı Törvénykönyv 282. -a, 282/A. -a, 282/B. (1) bekezdése, 282/B. (2) bekezdése, 282/C. (1) bekezdése, 282/C. (2) bekezdése. A kábítószer mennyiségek tiszta hatóanyagának összeszámítására csak e hat tényállás szerinti elkövetéseken belül van lehetıség. Az említett hat tényállás elkövetéseinek találkozásakor és azok egy eljárásban történı elbírálásakor bőnhalmazat valósul meg, ezért ezekben az esetekben nincs helye a kábítószerek tiszta hatóanyag-mennyiségei összeszámításának. II. A megszerzéssel, elkövetett kábítószerrel visszaélés megvalósulásának és befejezettségének megállapíthatósága szempontjából nincs jelentısége annak, hogy a megszerzett kábítószer-mennyiségeknek késıbb mi lett a sorsa. III. A forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés kísérletének megállapíthatóságához - a BK 155. számú állásfoglalás II/5/a) részében kifejtettekre is figyelemmel - a BH2002. 299 számú eseti döntés tartalmaz iránymutató szempontokat a gyakorlat számára e bőncselekmények befejezettségének és kísérletének elhatárolását illetıen is. IV. A kereskedéssel elkövetés tényállásszerőségének értelmezéséhez - megırizve a BK 155. számú állásfoglalás II/5/b) pontjának elvi tartalmát - a BH1999. 101 számú eseti döntés ad iránymutató szempontokat. Ezekben elvi éllel kifejtettek szerint a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélések a forgalomba hozatalnál tágabb elkövetési magatartások. Adás-vételek által valósulnak meg, haszonszerzésre irányulnak és magukba foglalnak minden olyan tevékenységet, amely elısegíti, hogy a kábítószer eljusson a viszonteladóhoz vagy a fogyasztóhoz. Ezek közé tartozik a kábítószernek kereskedés céljából történı megszerzése, készletezése is, amely magatartás befejezett önálló tettesi cselekmény. A kereskedéssel elkövetési fordulatnak - eltérıen a forgalomba hozataltól - a kísérleti stádiuma általában kizárt. 3/2007. Büntetı jogegységi határozat amennyiben az elkövetı egy cselekménnyel valósítja meg a hivatali visszaélés bőntettét (Btk. 225. ), valamint a hivatalos személy által elkövetett személyes adattal visszaélés bőntettét [Btk. 177/A. (2)], a bőnösség az utóbbi bőncselekményben állapítható meg 4/2007. Büntetı jogegységi határozat a csoportos garázdaság bőncselekményét elkövetık felelısségre vonásáról I. A garázdaság bőncselekménye társas elkövetésének törvényi tényállást megvalósító alanyai önálló tettesek nem lehetnek. Az önálló tettesség akkor is kizárt, ha a csoportos elkövetés során egymás ellen lépnek fel.

II. A Btk. 271. -ának (1) bekezdésébe ütközı és a (2) bekezdés a) pontja szerint minısülı garázdaság bőntette társtetteseinek szándék- és akarategysége [Btk. 13., 20. (2) bek.] szempontjából csak annak belátása szükséges, hogy az egymással - vagy másokkal - szembeni erıszakos cselekedetük közvetlenül és durván sértheti a közösség nyugalmát. Az elkövetık személyes motivációja, indítéka a szándékegység megítélésénél figyelmen kívül marad. III. A garázdaság bőncselekményének társtetteskénti elkövetését nem zárja ki az, ha a személy elleni erıszakos magatartás egyidejőleg alaki bőnhalmazatot alkotó testi sértést is megvalósít (BK 93.), s ez utóbbi bőncselekményt tekintve a társtettesség ismérvei hiányoznak. 1/2008. Büntetı jogegységi határozat A Büntetı Törvénykönyv 77/B. (1) bekezdés a) és d) pontjára figyelemmel a kábítószerrel visszaélés bőncselekményének elkövetıjével szemben a kábítószer értékesítésével összefüggı vagyonra vagyonelkobzást kell elrendelni. A vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bőncselekménnyel összefüggı teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétıl, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövetı számára nyereséges vagy veszteséges volt-e; a vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthetı a kábítószer megszerzésével összefüggı kiadásokkal. 2/2008. Büntetı jogegységi határozat Ha a büntetıeljárás olyan bőncselekmény miatt van folyamatban, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak lehet helye és alaposan tartani kell attól, hogy annak kielégítését meghiúsítják, a vagyonelkobzással elvonható vagyon, vagyonrész vagy vagyontárgy zár alá vétele akkor is elrendelhetı, ha a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyik, vagy terheltté nyilvánításra nem került sor. 4/2008. Büntetı jogegységi határozat A közérdekő munka végrehajtása során a terheltnek a pártfogó felügyelı által a munkahely kijelölése elıtt tartott meghallgatása a büntetés végrehajtásának az elévülését félbeszakítja. 1/2009. Büntetı jogegységi határozat A Btk. 277. -ának (1) bekezdésében meghatározott okirattal visszaélés vétségének megszerzés elkövetési fordulata nem azonos a Btk. 316. -ának (1) bekezdésében írt elvétel elkövetési magatartással. A megszerzés megvalósulásához viszonylag hosszabb ideig tartó, visszaélésszerő, a közokiratok iránti bizalom megingatására alkalmas birtoklás szükséges. Pusztán arra tekintettel, hogy a tetten ért tolvaj az idegen dologgal együtt rövid idıre okiratot is magához vett, a lopás bőncselekményének [Btk. 316. (1) bekezdés] kísérletével halmazatban az okirattal visszaélés vétségének [Btk. 277. (1) bekezdés] eshetıleges szándékú megszerzéssel elkövetett kísérlete nem állapítható meg. 1/2011. Büntetı jogegységi határozat a kényszergyógykezelés elrendelésének, végrehajtásának és felülvizsgálatának egyes kérdéseirıl I. A 2010. évi május hó 1. napja elıtt jogerısen elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtása és felülvizsgálata során a 2009. évi LXXX. törvény 25. -ának (1) bekezdésével módosított Btk. 74. (3) bekezdése nem alkalmazható. II. A 2010. május hó 1. napja elıtt jogerısen elrendelt kényszergyógykezelés tartama alatt elkövetett újabb büntetendı cselekmény miatt - 2010. május 1. napját követıen - ismételt kényszergyógykezelés elrendelésének nincs helye.

III. A 2010. május 1. napja után jogerısen elrendelt kényszergyógykezelést követıen elkövetett büntetendı cselekmény miatt, amennyiben annak törvényes feltételei fennállnak, a kényszergyógykezelést ismételten el kell rendelni. IV. Ha ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, akkor a kényszergyógykezelés tartamának kezdınapja az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének a napja. 3/2011. Büntetı jogegységi határozat a folytatólagos törvényi egységrıl, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb idıszakon belül kerül sor I. Azok a részesi cselekmények, amelyek a folytatólagosság körébe nem vonható több ugyanolyan tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak, akkor sem alkotnak folytatólagos törvényi egységet, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb idıszakon belül került sor, a részesi akarat-elhatározás egységes volt, és a tettesek cselekményei is rövid idıközökkel ugyanazon sértett sérelmére valósultak meg. A részes bőncselekményeinek rendbelisége és minısítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik. II. Amennyiben a felbujtó rendszeres haszonszerzésére törekedve több tettest bír rá ugyanolyan vagy hasonló egy-egy olyan bőncselekmény elkövetésére, amelynek az üzletszerő elkövetés a minısítı körülménye, e minısített esetért felelısséggel csak akkor tartozik, ha az üzletszerőség a tettesi bőncselekmény tekintetében is megállapítható. Egyébként a felbujtó ilyen magatartása kizárólag a büntetés kiszabása körében értékelendı. Ez az elv értelemszerően vonatkozik arra az esetre is, ha a többszöri felbujtás olyan alapcselekményeket vált ki, amelyeket társtettesek nem üzletszerően követnek el, továbbá arra a bőnsegédre is, akinek cselekménye nem üzletszerően elkövetett tettesi alapcselekményekhez kapcsolódik. 1/2012. Büntetı jogegységi határozat a Btk. 177/A. (1) a) pontjának elsı fordulatába ütközı személyes adattal visszaélés vétségének az elkövetıje nemcsak az adatvédelmi jogszabályok szerinti adatkezelı, hanem bárki lehet. 2/2013. Büntetı jogegységi határozat a jogerıs határozattal kiszabott közérdekő munka vagy pénzbüntetés végrehajthatóságának elévülésérıl Amennyiben a jogerıs határozattal kiszabott közérdekő munka vagy pénzbüntetés végrehajthatóságának elévülése 2010. évi május hó 1. napja elıtt bekövetkezett, úgy a továbbiakban nincs törvényes lehetıség a büntetés végrehajtására. Ha azonban a közérdekő munka és a pénzbüntetés végrehajthatóságának elévülése 2010. május 1. napjáig nem következett be, e büntetések elévülési ideje öt év. 3/2013. Büntetı jogegységi határozat az élet és testi épség büntetıjogi védelmérıl A Legfelsıbb Bíróságnak az élet és testi épség büntetıjogi védelmérıl szóló 15. számú Irányelve irányelvkénti fenntartását megszünteti - a 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 195. - ának (3) bekezdése alapján - azzal, hogy e jogegységi határozat a 15. számú Irányelv I. és II. részének helyébe lép. I. A Kúria Büntetı Kollégiumának vezetıje a 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 33. -a (1) bekezdésének a) pontjában írt jogkörével élve a Bszi. 32. -a (1) bekezdésének a) pontja alapján a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. Álláspontja szerint ugyanis a Legfelsıbb Bíróság 15. számú, az élet és testi épség büntetıjogi védelmérıl szóló Irányelve alapvetıen a Büntetı Törvénykönyvrıl szóló 2012. évi C. törvény 2013. év július hó 1. napján történt

hatályba lépésére tekintettel újjáalkotásra szorul. A legfıbb ügyész maga is szükségesnek tartotta, hogy a Kúria a 15. számú Irányelv I. és II. részének helyébe lépı jogegységi határozatot hozzon. A Bszi. 195. -ának (3) bekezdésére figyelemmel, a Bszi. 34. -a (4) bekezdésének b) pontja alapján a Kúria büntetı jogegységi tanácsaként eljáró Büntetı Kollégium egyetértett az indítvánnyal abban, hogy az élet elleni bőncselekmények jogi minısítési és elhatárolási kérdéseinek egységes megoldása érdekében jogegységi eljárás lefolytatása és - a 15. számú Irányelv irányelvkénti fenntartásának megszüntetésével egyidejőleg - jogegységi határozat hozatala szükséges. A Legfelsıbb Bíróság 15. számú az élet és testi épség büntetıjogi védelmérıl szóló, l981. november 23-án meghozott és az élet védelmét fokozottabban biztosító 4. számú Irányelvet felváltó Irányelve több évtizeden keresztül hasznosan szolgálta az ítélkezési gyakorlat egységének kialakítását. Az Irányelvben rögzített iránymutatások túlnyomó része ma is helytálló ugyan, az idıközben bekövetkezett jogszabályi változások fıként a Büntetı Törvénykönyvrıl szóló 2012. évi C. törvény hatályba lépése - azonban indokolttá tették az irányelv alábbiakban részletezett korszerősítését. I. Az emberölés elhatárolása az élet és testi épség elleni egyéb bőncselekményektıl Magyarország Alaptörvényének II. cikke alapvetésként rögzíti, hogy mindenkinek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. Ekként tehát az emberi élet kiemelt - alkotmányos, s erre épülıen büntetıjogi védelmet élvezı érték. Az élet elvételét eredményezı bőncselekmények körében kiemelkedı veszélyességő a szándékos emberölés, amelynek közvetlen tárgya: az emberi élet. Az emberölés bőncselekménye aktív magatartással (tevéssel) és mulasztással egyaránt megvalósítható. Aktív tevékenység az is, ha az elkövetı a halálos eredményt kívánva vagy abba belenyugodva - olyan helyzetbe hozza a sértettet, amelyben a halál szükségszerő bekövetkezésének elmaradása már csak a puszta véletlenen múlik. Mulasztással elkövetett emberölésrıl van szó viszont egyfelıl akkor, amikor a halálhoz vezetı ok-okozati folyamat az elkövetı magatartásától függetlenül indult ugyan meg, s az elkövetı ezt fel is ismerte, de bekövetkezésének megakadályozását bár arra kifejezett jogszabályi (családjogi, munkajogi, kötelmi jogi) vagy az elkövetı és a sértett között fennálló kapcsolatra tekintettel erkölcsi alapon nyugvó kötelezettsége állt fenn és a súlyos következmény elhárítására reális lehetısége is lett volna szándékosan, a halál beálltát kívánva vagy aziránt közömbösséget tanúsítva, elmulasztotta. Ugyanígy mulasztással megvalósított emberölés az is, amikor az elkövetı mulasztása indítja el azt az okfolyamatot, amely a sértett egészségi állapotának fokozatos romlását, végül a halálát eredményezi, feltéve természetesen, hogy az elkövetı ezt az elıre felismert következményt kívánta vagy abba belenyugodott. 1. A gyakorlatban az emberölés bőntettének kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés bőntettének; a halálos eredmény bekövetkezése esetén pedig a szándékos emberölés és a halált okozó testi sértés bőntettének elhatárolása okoz nehézséget. Minthogy az említett bőncselekmények mindegyike szándékos elkövetési magatartással valósul meg, elhatárolásuk az elkövetınek a cselekmény véghezvitele idıpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet. Az emberölés, illetıleg ennek kísérlete esetén az elkövetı tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetıségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés, valamint a halált okozó testi sértés esetében az elkövetı szándéka csupán testi sérülés elıidézésére irányul. Az életveszélyt okozó testi sértésnél a szándék kiterjedhet az eredményre, de lehetséges e vonatkozásban a gondatlanság is, a halált okozó testi sértés esetén viszont az eredmény tekintetében csak gondatlanság állhat fenn. Ez utóbbi bőncselekmény kapcsán az elkövetı tudatában a tıle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt - fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetısége, vagy ha igen, azt nem kívánja, nem

nyugszik bele abba, hanem könnyelmően bízik az elmaradásában. Az elkövetés idıpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövetı szándéka ölésre avagy testi sértésre, illetıleg egészségsértésre irányult-e: jelentıs mértékben a külvilágban megnyilvánult és ennélfogva megismerhetı tények elemzésének van jelentısége. 2. Az emberölésre, illetıleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezıkbıl lehet következtetni. Ezeknek az alábbi - példálódzó jellegő - felsorolása segítséget ad az elkövetéskori szándék jellegének a helyes megítéléséhez. A) A tárgyi tényezık körében: a) A cselekmény elkövetéséhez használt eszköz mindig gondos értékelést igényel. Az emberölésnek vannak ugyan ún. tipikus eszközei (kés, fejsze, lıfegyver, méreg stb.), ám azok egymagukban még nem alapozzák meg az ölési szándékra vonható következtetést, az eszközt ugyanis minden esetben össze kell vetni az elkövetés egyéb körülményeivel. Az olyan különösen veszélyes eszközök, mint például a lıfegyver, hosszú nyelő balta, nagy pengehosszúságú kés, jelentıs adag méreg stb., megfelelı irányítottsággal, erıvel, illetve mennyiségben történı alkalmazásuk esetén - jellegüknél fogva - általában az emberölésre irányuló szándékra engednek következtetni. Ilyenkor is vizsgálni kell azonban, hogy nincsenek-e olyan tényezık, amelyek az emberölésre irányuló szándékot kizárják. b) Az elkövetés körülményeibıl és módjából általában megalapozott következtetés vonható az elkövetı szándékára. Különösen az elkövetésnél tanúsított erıkifejtés, annak mértéke, egyszeri véghezvitele vagy többszöri megismétlése, folyamatossága, elhúzódó jellege jön figyelembe. A szúrás, ütés, vágás, döfés esetében jelentısége van az irányítottságnak és annak is, hogy az elkövetı hogyan tartotta az eszközt a használat idıpontjában. A nem irányzott, ismétlés nélkül leadott, kapkodva, vaktában, hadonászva végrehajtott ütés, szúrás, vágás stb. önmagában rendszerint a testi sértés okozására irányuló szándékra utal. Az egyéb objektív és szubjektív körülmények azonban az élet kioltására irányuló elkövetıi szándék megállapítását is eredményezhetik. Értelemszerően ugyanezek a szempontok veendık tekintetbe a lıfegyverrel leadott lövés esetén is. Az életfontosságú szervekre célzottság szinte kivételt nem tőrıen emberölési szándékra utal, amíg a passzív alany felé vaktában leadott lövés az adott elkövetési körülmények között pl. a tettes és a passzív alany között nagyobb távolság a tettes és/vagy a passzív alany lövés leadáskori mozgása testi épséget sértı szándékra utalhat. c) A sérülés helye és jellege is következtetési alap lehet az elkövetı szándékára. Az emberi testnek vannak olyan részei (pl. a fej, szív-, has- és mellüreg, nyaki területek stb.), amelyek önmagukban életfontosságú szervek, vagy ilyeneket tartalmaznak. Az ezeket ért sérülések általában a sértett azonnali vagy rövid idı alatt bekövetkezı, esetleg csak mőtéti úton elhárítható halálához vezethetnek. Ezt figyelembe véve, a sérülés helyébıl - az erıbehatással összefüggésben - rendszerint következtetést lehet levonni arra nézve, hogy az elkövetı ölésre avagy testi sértésre irányuló szándékkal cselekedett-e. Az elkövetési magatartás eredménye, vagyis az, hogy a sértett milyen sérülést szenvedett, szintén következtetési alap lehet, de egymagában nem igazít el az emberölés kísérlete és az életveszélyt okozó testi sértés, illetıleg az emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása kérdésében. d) Az elkövetı kijelentéseinek ugyancsak jelentıségük lehet az elkövetéskor fennállott szándék megállapításánál. Ezek azonban gyakran az elkövetést megelızı veszekedés, verekedés során - vagyis indulati állapotban - hangzanak el. Ezért körültekintı értékelésre van szükség, hogy a szándékra utaló kijelentések komolyak-e, azoknak megfelelt-e a tanúsított magatartás. e) Az elkövetéskor fennállott ölési, illetıleg testi sértési szándékra következtetési alap lehet az elkövetınek a cselekmény elkövetése utáni magatartása és az is, hogy az eseményeket követıen milyen kijelentéseket tett. Rendszerint az élet kioltására irányuló szándék

fennállására utal, ha az elkövetı a sértett elıreláthatólag bekövetkezı halálával szemben közömbösséget tanúsít. Abból a körülménybıl azonban, hogy az elkövetı a sértettet segítségnyújtás nélkül hagyta, egymagában még nem lehet az ölési szándékra következtetni. A véghezvitel után a cselekmény nyomainak, eszközeinek, bizonyítékainak stb. eltüntetésére, az eredmény elhárítására irányuló törekvés szintén támpontként szolgálhat az elkövetı tudattartalmának és a szándék jellegének a megállapításánál. B) Az alanyi tényezık körében: a) A szándék kialakulása során szerepet játszanak az elkövetı személyi tulajdonságai, ezért a személyiségvizsgálat a szándék megismerése szempontjából is fontos. Mindenkor az elkövetéskori (aktuális) személyiség jön figyelembe. A tudattartalom kialakulását befolyásoló külsı körülményekbıl következtetni lehet az elkövetéskori személyiségre is, vagyis ezek a bizonyító tények egyben a szubjektív tényezık közrehatásának a bizonyítására is szolgálhatnak. b) A cselekményt kiváltó indítóok (motívum) felderítésének és vizsgálatának kiemelkedı jelentısége van a tárgyalt bőncselekmény-kategória esetében. Amikor az akaratelhatározás és az elkövetés között alig van idıköz (hirtelen kialakult szándék), elıfordul, hogy hiányzik a halálos eredmény bekövetkezésének elırelátása. Ebbıl a szempontból jelentısége lehet a tevékenység indító okának is, nevezetesen, hogy a véghezvitel támadás, védekezés vagy elhárítás céljából történt-e. Az egyenes szándékkal elkövetett ölési cselekmények esetében csaknem kizárt, hogy az elkövetıt valamilyen külsı vagy belsı - rendszerint felismerhetı - tényezı ne motiválta volna. Ezzel kapcsolatban elsıdlegesen az elkövetı és a sértett közötti viszony feltárásának van jelentısége. Az indítóok ismerete segítséget nyújthat az eshetıleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletének a testi sértéstıl való elhatárolásához. Az elkövetéskori konkrét tudattartalomra vonható következtetés a legkülönbözıbb indítóokokból, amilyenek pl.: az ellenséges, haragos érzület, a féltékenység, az indulat, a félelem, a szégyenérzet, az elkeseredettség stb. Mindenkor lényeges az indítóok és a konkrét elkövetési cselekmény közötti kapcsolat tisztázása és bizonyítása. Másfelıl azonban a szándékra utaló szubjektív körülményeknek vagy más, korábban fennállott konkrét indítóoknak a hiánya még nem zárja ki az emberölésre irányuló eshetıleges szándék megállapítását. c) Az elkövetéskori tudattartalom megállapításához szorosan kapcsolódhat a cselekmény véghezvitelét megelızı pszichikus folyamat feltárása; ez a folyamat a külvilágban megvalósult jelenségekbıl ismerhetı meg. Ebben a vonatkozásban különösen nagy szerepe lehet az emberölés, illetıleg a testi sértés egyes minısített esetei törvényi tényállásához tartozó elemeknek. d) Végül annak eldöntésénél, hogy az elkövetı szándéka ölésre avagy testi sértésre irányult-e, jelentıséghez jut az elkövetınek a sértetthez főzıdı kapcsolata, rokoni viszonya, érzelmi kötıdése és az egyéb alanyi mozzanatok is. 3. Az alanyi és tárgyi körülmények feltárása és elemzése, valamint összhatásukban, kölcsönös összefüggésükben való sokoldalú mérlegelése során, az elkövetés konkrét körülményei között vizsgálni kell egyfelıl az elkövetı, másfelıl a sértett életkorát, egészségi és fizikai állapotát is. Ezeknek nemcsak az emberölés, illetıleg a testi sértés megállapítása, hanem az említett bőncselekmény minısített eseteinek a megítélése szempontjából is jelentısége lehet. Így az az elkövetési magatartás, amely az erıs testi felépítéső sértett esetében legfeljebb testi sértés megállapítását eredményezheti, kisgyermek, törıdött, idıs ember vagy magatehetetlen sértett esetében megalapozhatja pl.: a cselekménynek emberölés kísérleteként való értékelését. 4. A jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat a törvényi tényállásban foglalt eredmény fajtája szerint különbséget tesz egyrészt a jogtárgyat sértı, másrészt az ezt veszélyeztetı bőncselekmények között. A Btk. 164. -a (8) bekezdésének I. fordulatában meghatározott életveszélyt okozó testi sértés nem tiszta veszélyeztetési bőncselekmény, mert az elkövetési magatartás csak az érintett egyik jogtárgyat - az emberi életet veszélyezteti, a másik

jogtárgyat - a testi épséget - viszont ténylegesen sérti. Az életveszély fogalmilag a halál bekövetkezésének a reális lehetıségét jelenti, de nem azonosítható a halál szükségszerő beállásának a lehetıségével. Az elıbbirıl akkor van szó, ha a testi sértés folytán megindult az az okfolyamat, amely a halál bekövetkezéséhez vezethet, de rendszerint fennáll az életveszély megszüntetésére, illetıleg a halál elhárítására alkalmas beavatkozás lehetısége is. A hírközlés, a közlekedési hálózat, az egészségügyi ellátás és szolgálat, valamint az orvostudomány jelenlegi fejlettségére tekintettel ma már többnyire nem a véletlenen múlik az életveszély tényleges elhárítása. Mindez a társadalmi tudatban is általánosan ismert. A sérülés életveszélyes volta szakkérdés, amelyet orvosszakértı igénybevételével kell megállapítani. Az orvosszakértı nyilatkozik abban a kérdésben is, hogy az életveszély az adott esetben közvetlen vagy közvetett volt-e. Ennek azért van jelentısége, mert az életveszélyt okozó testi sértés felrovása többnyire akkor indokolt, ha a testi sértés közvetett életveszélyt idézett elı (ami azonban nem jelenti, hogy az életveszély közvetlen jellege szükségszerően az emberölés bőntettének kísérletét alapozná meg). Életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha a testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövetı szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését kívánja vagy ebbe belenyugodva cselekszik. Jóllehet az életveszély, mint eredmény tekintetében az egyenes szándék elméletileg nem zárható ki, a gyakorlatban az életveszélyes eredményt érintı szándék eventuális formában jelentkezik. Ilyen szándék hiányában akkor kell ezt a bőncselekményt megállapítani, ha a beállott életveszélyes következmény tekintetében az elkövetıt gondatlanság terheli (Btk. 9. ). Ha az életveszélyre is kiterjedı szándék megállapítható, ez az eredmény azonban elmarad (tehát még közvetett életveszély sem következett be), az életveszélyt okozó testi sértés kísérletének megállapítására kerülhet sor. A gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértés vétsége csupán a bőnösséget érintıen tér el a bőntetti alakzattól. Az elkövetı ugyanis testi épséget sértı szándék nélkül cselekszik, s magatartásának lehetséges testi épség vagy egészség megsértését eredményezı következményeit a tıle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt nem látja elıre, vagy elıre látja ugyan, de könnyelmően bízik az eredmény elmaradásában. Abban az esetben viszont, amikor az elkövetı a halálos eredmény bekövetkezését kívánja, vagy abba belenyugodva cselekszik, vagyis ha nem az élet veszélyeztetésére, hanem a halálos eredmény létrehozására irányul a szándék: emberölés, illetıleg kísérlete megállapításának van helye akkor is, ha magatartásának folyományaként akár semmiféle sérülés nem jött létre vagy éppen életveszélyes sérülés keletkezett. Amikor az elkövetı szándéka testi sértés okozására irányul, ugyanakkor tudata az életveszély bekövetkezésének a lehetıségét is átfogja, és e következményt kívánva vagy ebbe belenyugodva cselekszik, de - az életet veszélyeztetı szándékán túlmenıen - a sértett halála is bekövetkezett: nem emberölés, hanem halált okozó testi sértés megállapításának van helye, feltéve, hogy az eredmény tekintetében gondatlan bőnösség áll fenn. 5. Halált okozó testi sértés valósul meg; ha az elkövetı szándékos cselekménye testi sértés elıidézésére irányul, de a magatartással okozati összefüggésben a sértett halála is bekövetkezik, viszont az elkövetıt a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli. Amennyiben az elkövetıt nem vezeti testi épséget sértı szándék, de a magatartás okozatos következménye a passzív alany halála: csak a gondatlanságból elkövetett emberölés megállapítása jöhet szóba, feltéve, hogy az elkövetési magatartást a gondatlanság ismérve jellemzi. A halált okozó testi sértés elkövetési magatartása szempontjából közömbös, hogy az elkövetı a testi sértés alapesetére, minısített esetére vagy éppen életveszély okozására irányuló szándékkal valósítja-e meg a cselekményt. Az elkövetési magatartás és a bekövetkezett halál között az okozati összefüggés akkor állapítható meg, ha a testi sértési cselekmény indította el

vagy mozdította elı azt az okfolyamatot, amely a halál bekövetkezéséhez vezetett. Végül a halálos eredmény viszonylatában a bőnösség a gondatlanság bármely formájában fennállhat. E bőncselekmény ún. vegyes bőnösségi alakzatára tekintettel a kísérlet kizárt, miként az életveszélyt okozó testi sértésnek sincs kísérlete abban az esetben, ha testbántalmazásra irányuló szándékos magatartáshoz csupán gondatlan eredmény kapcsolódna. 6. Az emberölés enyhébben minısülı privilegizált - esete: az erıs felindulásban elkövetett emberölés. a) Az indulat hatása alatt elkövetés egymagában még nem alapozza meg az emberölés privilegizált alakzatát. Az erıs felindulásban elkövetett emberölés megállapításához az indulat olyan - fiziológiai eredető - magas foka szükséges, amelynek következtében az elkövetı belsı egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul és ennek folytán a megfontolás szokásos mértékének megtartása lehetetlenné válik. Ha viszont az indulat kóros alapon fejlıdött ki, akkor a Btk. 17. -ában foglaltak szerint kell eljárni. A törvényi elıfeltételek megléte esetén azonban a kóros elmeállapot folytán korlátozott beszámítási képességő elkövetı ölési cselekménye is minısülhet erıs felindulásban elkövetettnek, és ez esetben a Btk. 17. (2) bekezdése is alkalmazható. Az erıs felindulás fennállta és foka nem elmeorvos-szakértıi, hanem a bíróság által eldöntendı tény és jogkérdés, amelyet az elkövetı konkrét pszichikai tulajdonságai alapján kell megítélni. A felindulást kiváltó ok megítélése nem szőkíthetı le a cselekmény elkövetését közvetlenül megelızı eseményekre, hanem a történések egész folyamatát, az eset összes körülményeit kölcsönhatásukban és folyamatosságukban kell vizsgálat alá vonni. Az erıs felindulást kiváltó külsı okok közül az egyik leggyakoribb a sértett magatartása, amely az elkövetı felháborodását, haragját idézi elı vagy benne félelmet okoz. Önmagában azonban nem alapozza meg az erıs felindulásban elkövetett emberölés megállapítását pl.: az elkeseredettség, a bánat, a szomorúság, a magárahagyatottság érzete, a sértıdöttség, a puszta személyi ellenszenv vagy kizárólagosan az idegfeszült állapot, és ugyancsak nincs alap ennek megállapítására, ha az elkövetı a sértett fellépésére maga szolgáltatott okot. b) Az erıs felindulásnak méltányolható okból való származása akkor állapítható meg, ha az bizonyos fokig igazolható és erkölcsileg menthetı. A méltányolható ok megítélésénél jelentısége van az elkövetı és a sértett között fennálló viszonynak, érzelmi kapcsolatnak. Ezzel összefüggésben kell vizsgálni, hogy az elkövetést kiváltó ok súlyossága, valamint az arra reagáló magatartás objektíve is arányban áll-e. Így a jelentéktelen sérelmet követı túlméretezett indulatkitörés - méltányolható ok hiányában - nem alapozza meg az erıs felindulásban elkövetett emberölés megállapítását. Ettıl eltér azonban az az eset, amikor a hosszan tartó, folyamatos gyötrésbıl, megaláztatásból egy viszonylag kisebb jelentıségő sérelem hatására tör ki a fékezhetetlen indulat. Szükséges továbbá, hogy az ölési cselekmény az erıs felindulás állapotában menjen végbe, valamint hogy a cselekmény elkövetésére irányuló akaratelhatározást nyomban kövesse a kivitelezés, vagyis az emberölésre irányuló szándék kifejlıdése és a cselekmény között viszonylag rövidebb idı teljen el. c) Ha az elkövetı méltányolható okból keletkezett erıs felindulásban életveszélyt okozó testi sértést valósít meg, életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye. Az erkölcsileg menthetı okból származó indulat hatása alatti elkövetést pedig a büntetés kiszabása során kell értékelni. Amennyiben az elkövetı a jogos védelmi helyzet megszőnését követıen, de még a jogtalan támadás által kiváltott nagy fokú felindultságában hajtja végre az ölési cselekményét, magatartása erıs felindulásban elkövetett emberölés bőntetteként értékelhetı. 7. A gondatlanságból elkövetett emberölés esetén a gondatlanság két alakzata (tudatos gondatlanság - hanyagság) elhatárolásának a bőnösség fokának helyes megítélésénél, következésképpen a differenciált büntetés kiszabásánál van jelentısége. A gondosság kifejtésére vonatkozó kötelesség objektív mértékhez igazodik, amelyet írott szabályok,