HÍRLEVÉL. A REFORMÁTUS NŐSZÖVETSÉG ÉRTESÍTŐJE 2012.december. / Mt. 7,24/ Országos konferencia és díjátadás 2012. szeptember

HÍRLEVÉL A REFORMÁTUS NŐSZÖVETSÉG ÉRTESÍTŐJE 2012.december Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette.. / Mt. 7,24/ Országos konferencia és díjátadás 2012. szeptember Tudósítás a 8-10. oldalakon

Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek! /Titusz 2: 11/ Minősített idő. Hívőnek és hitetlennek egyaránt. Életünk minden évében meghatározó az esztendő utolsó hónapja. Ki kell használni minden óráját, készülni kell a karácsonyra. S mindenki készül: hívő és hitetlen egyaránt. Hogyan is lett minősített idővé az advent? Nem ember határozta meg, hanem Isten. S akár hiszünk, akár nem, csak azért lehet adventünk, mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek. Ha Krisztus meg nem születik, ma nem készülhetnénk a karácsonyra. Megjelent. Múlt időben. Már akkor, amikor mi még bűnösök voltunk. Isten elküldte az Ő egyszülöttjét erre a földre. Ezt nem nekünk kell megoldanunk. Megoldotta Isten. Nem a mi gondunk. Ő gondoskodott rólunk. Hogy ne maradjunk bűneinkben, eljött hozzánk az Idvezítő Jézus Krisztus testben. Ez a tény teszi minősítetté az adventi időt. Ez a kegyelmi állapot kötelez is bennünket: másként kell az adventet megélnünk, mint a hitetleneknek. Krisztus nem azt hagyta ránk, hogy a születésnapjára eszeveszett vásárlással készüljünk, hanem azt, hogy bizonyságot tegyünk Róla az emberek előtt. Minősített idő az advent, a bizonyságtétel alkalmas ideje. Hiszen nemcsak nekünk, hívőknek jelent meg az Isten idvezítő kegyelme, hanem minden embernek. Kiktől fogják megtudni azok, akik még nem hallották ezt? Tőlünk, akik kegyelmi állapotban élő keresztyének vagyunk. Attól lesz igazán minősített idő az életünkben a mostani advent, hogy ha el tudjuk mondani legalább egy embernek, hogy Krisztusvárásban élünk. Másképp ünnepelünk, másképp készülünk, de nem különülünk el, hanem elmondjuk mindenkinek: részük lehet benne! A szomszédasszonynak a lépcsőházban, a barátnőnknek sütemény receptek cseréje közben, a családunknak a csillogó- villogó számtalan áruházi kínálat közben, az ismerősöknek ajtódíszítés közben: e kegyelemben mindenkinek része lehet, aki elfogadja urának Jézus Krisztust, akinek a születésnapjára készülünk. Csak attól lesz minősített idő számomra az advent és nem csupán tovatűnő idő, ha legalább egy embernek el tudom mondani az örömhírt, az evangéliumot: Nem kell aggódnod, nem kell rettegned, nem kell félned: mert Isten szeret. S ha mi hívő keresztyének tudjuk, hogy a múltunk rendben van, mert megjelent nekünk az Isten idvezítő kegyelme, akkor azt is tudjuk, hogy a jövőnk is rendben van, hiszen nemcsak vegetálunk ezen a földön, s túlélünk időszakokat, hanem Hozzá készülünk, az Ő színe elé, aki helyet készít nekünk. Így ráérünk a jelennel foglalkozni: amit ránk bízott, elvégezzük-e? Hirdetjük -e a Megváltót? Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek s ezt nem hallgathatjuk el! Különösen így adventben nem. ADVENT Mert az advent minősített idő! Kívánom mindenkinek, hogy élni tudjunk vele! P. Tóthné Szakács Zita A Dunántúli Nőszövetség elnöke Oldal 2

AMIKOR ELJÖNNEK AZ ANGYALOK ermekkoromban karácsony előtt a testvéreimmel Gy együtt, mi mindig jók voltunk. Édesanyánk sokat mesélt nekünk. Nagyon tudott mesélni még öreg korában is -. De karácsony előtt elmondta, ilyenkor az angyalok itt repdesnek az utcánkban, figyelik a gyerekeket, hogyan viselkednek, nem veszekednek-e, elrakják-e a játékaikat, egyszóval jók-e? Hiszen rossz gyerekek nem kaphatnak ajándékokat. E gyszer én igazán láttam egy angyalt elsuhanni az ablakunk előtt, de mire odamentem, már sehol sem volt. Nem mondtam el soha senkinek, hogy akkor egyszer én igazán láttam egy angyalt a Ráday utcában repülni. Aztán eltelt néhány év, édesanyánk már nem mesélt, hanem közölte velünk, miután édesapánk rabságban van, nem lehet velünk, így karácsony sem lehet. Se karácsonyfa, se ajándék, de még ünnepi vacsora sem lesz. Mit lehet ilyenkor tenni? Ültünk a sarokban a kályha körül és bizony sírtunk. Sirattuk a sok szép régi karácsonyunkat, meg édesapánkat, aki most egyedül biztosan ő is ránk gondol. S akkor, egyszer csak csöngettek! Megijedtünk, alig mertünk ajtót nyitni. Nem detektívek voltak éjszakai házkutatást rendezni, csak egy ismerős lelkipásztor állt az ajtóban. Bejött. Mikor a fekete, kissé kopottas kabátját levette, az úgy libbent róla, mint egy vitorla, vagy mint egy különös szárny, egy fekete szárny. Letett a földre egy hátizsákot, mondta egy kis krumpli meg hagyma van benne, hoztam nektek ajándékba. Majd bejött a szobánkba, oda a sarokba, ahol mi ültünk előzőleg, elővette a Bibliáját, felolvasta a Lk 2-ből a Jézus születésének történetét, amit édesapánk is minden karácsonykor olvasott, aztán imádkozott édesapáért, rabokért, foglyokért, és még értünk is. Így lett akkor nekünk karácsonyesténk. Do- Egy angyal jött el hozzánk.igazi angyal volt bos Károlynak hívták. Dr. Pásztor Jánosné A várakozást én is csak, mint kellemetlen bosszúságot ismertem a mindennapi teendőim során. Bő két esztendeje, azonban én is az orvosi várakozóban találtam magam. S bár bíztattak semmi baj nem lesz, de hogy mi is az a kitapintható csomó, amelyből mintát kellett venni, a vizsgálat eredménye adta meg pontosan. Néztem az arcokat a citológián. Félelem, kétség. Nők, férfiak, idősek és fiatalabbak is. Mi lesz? Mi lesz velem? Kimentem a parkba és leültem a padra. Ott, kora ősszel értettem meg az advent, a várakozás üzenetét. Mert miközben az eredményt vártam, rádöbbentem, az élet csak úgy élhető, ha egy másik várakozás tölti be a szívem. Ott egyedül Rá vártam, Istenre, aki karácsony éjszakáján Jézusban emberré lett. S hozzám is megérkezett. Minden félelemmel teli, nehéz várakozás azért élhető meg, élhető át, mert a Reá való várakozásban, az Ő segítségül hívása során, bizonyos az Ő érkezése. Aki ebbe a várakozásba belép, aki megtapasztalja, hogy soha sem marad egyedül. Aki reá vár, az tud szembenézni, az kap erőt a nehéz és fájdalmas várakozásaiban. Pilinszky János: Hitünk titkairól (részlet) Oldal 3

A Tiszántúli és Királyhágómelléki Református Egyházkerületek Nőszövetségi Jubileumi Konferenciája Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért (Thes 1,2) Debrecen, 2012. június 22. Zsúfolásig megtelt a debreceni Nagytemplom a Tiszántúli és a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületek közös, jubileumi konferenciáján, amelyen a Tiszántúli Református Nőszövetség megalakulásának 20 éves évfordulóját és a két egyházkerületi nőszövetség együttműködését is ünnepelték. Az eltelt időszakban a Királyhágó-melléki Nőszövetség testvérkapcsolatot épített ki az anyaországi és a Kárpát-medencében élő testvérekkel. Jól példázta ezt, hogy a debreceni konferencián csaknem 1800 asszonytestvér vett részt Királyhágómellékről, de Kárpátaljáról és Horvátországból is érkeztek résztvevők. A nyitó istentiszteletet dr. Bölcskei Gusztáv püspök tartotta. Gaál Botondné Czeglédy Mária, a nőszövetség elnöke köszöntőjében beszélt arról, hogy a mindennapos teendők és feladatok mellett a nőszövetségek egyik fontos célja fiatal asszonyok bevonása a közös munkába. Olyan programokat kell szervezni, amelyek az egész családnak, és célzottan a fiataloknak szólnak, ugyanis a szövetségekre is jellemző az elöregedés. Tamasán Éva, a Nagybánya-óvárosi református nőszövetség tagja ezt úgy fejezte ki: Elég volt a nagymamából otthon - ezt mondják a fiatalok, ezért nem is jönnek a nőszövetségbe. Emellett nagyon elfoglaltak Bogya Kis Mária a Királyhágó-melléki Református Nőszövetség elnöke szerint a Nőszövetség a gyülekezet édesanyja. Amikor szükség van diakóniai szolgálatra, szeretetvendégségre, a gyermekek, az ifjúság közötti szolgálatra, mindig az asszonyok jelentkeznek először. Ők azok, akik ott vannak a szolgálat minden területén. Beszélt arról is, hogy náluk nem ürültek ki annyira a templomok, mint Magyarországon. A diktatúrák szorítása egyfajta biztosíték volt arra, hogy ne hagyják el a templomot, a gyülekezeteket, mert ott tudták használni anyanyelvüket, ott tudtak magyarok maradni. Egyre nagyobb problémát jelentenek viszont az anyagi gondok, az elöregedés. bár a megszületett gyermekek 98%-át még megkeresztelik, és sokan konfirmálnak. Szatmárnémetiben, Zilahon, Biharban és Nagyváradon újraindultak a református gimnáziumok, sőt alsó tagozatokkal is működnek, valamint egyházközségüknek óvodája is van, így megmarad a remény arra, hogy ne csak idősek járjanak a gyülekezetekbe. Ajándéknak nevezte, hogy a tiszántúliakkal együtt szervezhették ezt a konferenciát, és így a valamikori nagy Tiszántúl asszonyai együtt ünnepelhettek. Elmondta, hogy volt olyan 80 év feletti asszonytestvérük, aki csak azért készíttette el az új típusú személyigazolványát, hogy erre az alkalomra átjöhessen Magyarországra. Az előadások között Csorba Gergő és a Kurgyis család előadásában hangzott fel néhány szép zenedarab. Majd a felsorakozott zászlók megáldása, a megjelent vendégek köszöntése után a konferenciát Úrvacsorás istentisztelet zárta. Oldal 4

30 év az Ige szolgálatában A 30 éves jubileum alkalmából szeretettel köszöntjük Földesiné Kántor Mária hernádnémeti lelkipásztort, a Református Nőszövetség elnökhelyettesét, életére és szolgálatára Isten áldását kérve. Hálaadó ünnepi istentiszteletet tartottak október 14-én a hernádnémeti református templomban a megújult gyülekezeti házért, a templomtorony felújításáért, a lelkipásztorok 30 éves szolgálatáért. Emléktáblát helyeztek el a száz éve született Sütő Károly kántortanító, az utolsó hernádnémeti református iskolaigazgató emlékére. (Reformátusok Lapja) Talán napra pontosan harminc esztendeje annak, hogy egy októberi hétköznap délután először jártam Hernádnémetiben. Akkor rövid idő alatt sok mindent láttam és tapasztaltam. Az egyik ilyen fontos dolog volt, amikor megpillantottam a nem sokkal azelőtt felújított templom belsejét. De a felelősség is hamar a vállamra szakadt, amikor néhány hónap múlva a böjti szél a bádogtetőt megbontotta és gyorsan ki kellett javítani. Innen lehetne sorolni, mi-minden került felújításra a templomon és templomban. Kezdve, hogy néhány év múlva a bádogtetőt végül mégis le kellett cserélni, harangot, toronyórát és orgonát fel kellett újítani, a fűtést is meg kellett csinálni. Mindezekben valóság lett számomra az öt árpakenyér és két hal példázata. Mikor hozzá kezdtünk valamihez sohasem volt együtt a rávaló, de a végére, - mint a példázatban - mindig maradt tizenkét tele kosár. Minden munkában ott volt mellettem a presbitérium és az áldott emlékezetű kurátorok. A harminc évvel ezelőtti presbitériumból már csak Horváth Pista bácsi van közöttünk. A többiek elmenetek a mindenélők útján. Azt is láttam, hogy a gyülekezet tagjai magukénak tudják Isten e helyen megépített hajlékát. Többen adományoztak terítőket az úrasztalára és templom ékesítésére. Volt, aki a karzat megkopott terítőit cserélte le, más új csillárokat adományozott, vagy úrvacsorai kelyheket, amelyeket most használunk. Volt, aki a templombejárat előtti térburkolatot készítette el. De volt olyan, - ráadásul nem is tagja gyülekezetünknek aki a templom méltó külső megvilágítását készítette el. Egy asszonytestvérünk 200 000 Ft-t adományozott, hogy az úrasztala egy méltó, gránitból készült emelvényen álljon. Amikor az egyházban azt a kifejezést használjuk, hogy mai világ, akkor gyakran tévesen úgy beszélünk róla, mintha valami rajtunk kívül álló dolog lenne. Pedig a világ mi vagyunk. Amikor keserűen olyanokat mondunk, hogy a mai világban az emberek önzők, magukat szeretők, nem segítenek egymáson, vagy, ahogy a régi mondás tartja ember embernek farkasa, először mindig nézzünk magunkba, mert a mai világ mi vagyunk. Másodszor nézzünk körül, hogy hol tudunk segíteni, mit tehetünk a közösségért és akkor megláthatjuk, hogy nem veszett ki az emberekből a szeretet, a jóság és a segítőkészség. Így volt ez akkor is, amikor a gyülekezeti házunkat újítottuk fel. Mindezekért, amik a közelmúltban vagy akár a harminc esztendőben történtek, először, másodszor, harmadszor és mindenkor a Mindenható Istennek adunk hálát. Azért is hálát adunk, hogy mindig voltak, vannak, és hiszem, lesznek, olyanok, akiket Isten Lelke arra indít, hogy részt vállaljanak Krisztus Anyaszentegyháznak külső építésében is. Végül szeretnék egy történetet elmondani: Egyszer az egyik helyen, ahol egy gyönyörű és gazdagon díszített templom volt, megkérdezték az ott szolgáló lelkipásztort. Mi a legszebb ebben a templomban? Azt válaszolta, hogy az, amikor megtelik a hívekkel. Én sem tudok mást mondani. Mindazok, amit együtt elvégezhettünk, a külső és lelki építkezésben, hálára indítanak, de legnagyobb örömöm mindenkor az, amikor láthatlak Benneteket itt, ebben az Istennek szentelt hajlékban. Amikor Hernádnémetiben először prédikáltam, akkor a Pál apostolnak Korinthusba írt első levele tizenharmadik fejezete alapján tehettem, melynek, utolsó versét, talán valamennyien ismerjük, Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.. Lehet, hogy harminc év alatt sok minden megváltozott. Bálványok dőltek le és törtek porrá, sokan itt hagytak bennünket, sokan már Krisztus közelében várják a feltámadás napját, némelyek átestek a sátán rostáján. Magam is változtam, de hiszem, hogy az Istentől kapott szeretet megmaradt bennem és megmaradt Bennetek. Csak ez tehet bölccsé, ha visszatekintünk, csak ez adhat erőt a mában, és csak a szeretet adhat reményt a jövendőre nézve. Földesiné Kántor Mária lelkipásztor Hernádnémeti Oldal 5

A Tiszáninneni Református Nőszövetség 2012. október 7-én ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját Mezőcsáton. Gazda István helyi lelkipásztor Igehirdetése után dr. Börzsönyi Józsefné, a Nőszövetség elnöke köszöntötte a konferencia résztvevőit. Hangóné Birtha Melinda Miskolc avasi lelkipásztor Ne igazodjatok a világhoz. Felelősségünk a jövő nemzedékért címmel tartott rendkívül érdekes előadást. Az előadás után a gyülekezetek nőszövetségeinek beszámolóit hallgathatták meg a résztvevők, melyek közül egyet szeretnénk a Hírlevél olvasóival megismertetni: A szerencsi református nőszövetség munkája 2012-ben Zsindelyné Tüdős Klára, a Református Nőszövetség első elnökének szavaival indítanám a beszámolómat. De hát akkor mi az, amiért mégis érdemes élni? Akár öregen, betegen, csonka-bonkán is? Hát azért, hogy akárcsak egyetlen léleknek kezet nyújtsunk és kisegítsük a kátyúból. Nem nagy szavakra, hatásos szónoklatokra van szüksége ennek a világnak, hanem apró, csöndes, hűséges életekre, melyeknek a türelme hiteles. Úgy gondolom mi is ezt tesszük. Szükség van az asszonytestvérek sokrétű, színes, mindenre kiterjedő diakóniai, missziói munkájára. Ki-ki az Úrtól kapott talentuma szerint szolgáljon. Minden munkára szükség van, minden munka fontos. Augusztusban egy angol nyelvű, ifjúsági bibliai tábor megrendezésére került sor, ahol egy asszony testvérünk egy hétig szolgált angol nyelvtudásával. Az egy éve és a tíz éve keresztelt gyermekeket otthonukban látogatjuk meg. Igés lappal, kis könyvvel és apró ajándékokkal kedveskedünk nekik. Havonta egy alkalommal női bibliaórán veszünk részt. Fokozottan figyelünk az egyedülálló, idős emberekre. Mindig öröm számunkra, ha egy-egy megözvegyült aszszonytestvérünket közösségünkbe tudunk hívni és ő hívásunkat el is fogadja. Szeretetvendégséget minden évben több alkalommal is tartunk. Az egyházmegyei presbiteri konferenciák, a keresztény orvosok, egészségügyi dolgozók regionális találkozója, a konfirmandusok találkozója alkalmain az asszonytestvérek finom süteményekkel szolgálnak és csendes háttér munkájukkal hozzájárulnak a rendezvények sikeréhez. A sokrétű szolgálatokból a bózsvai csendes napunkat emelném ki. Immár 16 éve összegyűlünk Bózsván szeptember első hétfői napján, hitünk mélyítésére, lelkünk ápolására. Az idei csendes nap témája a Hit és Megtérés volt. Különböző helyekről - Szerencs, Ond, Mezőzombor, Bekecs, Bózsva, Semjén vett részt a közel 60 asszonytestvér az alkalmon, amely mindig áhítattal kezdődik és végződik. A délutánokat színesítik nagytiszteletű asszonyunk, Dr. Börzsönyi Józsefné bibliaismereti kérdései, melyekre legtöbbször helyesen tudunk válaszolni. A szerencsi szociális otthonban 1993 óta heti egy alkalommal bibliaórát tartunk. A közös éneklés, imádság reményt ad az idős embereknek. Heti rendszerességgel csigatésztát készítünk, s az elkészült száraztésztával, valamint egyéb adományokkal az erdőbényei református szeretetotthon lakóit keressük fel minden évben. Az anyagi adományokon túl lelki táplálékot is viszünk. Házasulandó ifjainknak is mi készítjük el a lakodalmi csigatésztát. Minden évben szerény karácsonyi csomaggal kedveskedünk gyermekeinknek és a napközi otthonokban lévő idős embereknek. A csomagból nem maradhat ki a kézzel írott-rajzolt igés lap sem. Ruhagyűjtés folyamatosan zajlik. Havonta bizonyos összeget befizetünk a közös házi pénztárunkba. Így lehetőség nyílik pénzbeli adományok küldésére is. Ha az országos elnökségtől jön kérés bajba jutott testvérközösségek megsegítésére, azonnal tudunk intézkedni. Sok templom körüli és templomon belüli munkát is végzünk, amelyekben presbiter testvéreink is jelentős számban részt vesznek. A templomban mindig van friss virág, környezetünk is mindig tiszta. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket, hogy gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon Jn. 15,16 Oldal 6

Az 1994. évi hivatalos megalakulás óta folyamatosan rögzítjük eseményeinket egy naplóban, képekkel illusztrálva. Az egyházmegyei, egyházkerületi, országos a nőszövetségi alkalmakon rendszeresen részt veszünk. A nők világ imanapját, a Kárpát-medencei imaalkalmakat kis közösségünkben mindig megtartjuk.. Mindezek mellett legfontosabb a hitünk mélyítése, a rendszeres bibliaolvasás, az imádkozás. Az Úr mindig meghallgatja a hitből fakadó imákat. Tudnunk kell, nem elég elfogadni Isten szeretetét, a lelki ajándékokat, azokat meg kell másokkal is osztani. Személyes példával kell elől járni, hogy másokat is bevonhassunk Isten országának építésébe. Sokszínű, sokrétű feladataink lehetnek a gyülekezetünkben. Csak kövessük mindig az Úr útját, halljuk meg az Ő szavát. Az mindig kap, ki másokkal jót tesz. Szolgálatainkban mindig az Úré legyen a dicsőség! Túrmezei Erzsébet verssoraival szeretném zárni beszámolómat: Égi a küldetés, ezer a feladat, Megállni nem lehet, lankadni nem szabad. Szentlelkével vezet, erőt ad Mestered. Lankadni nem szabad, megállni nem lehet. A parókia udvarán minden esztendőben összejövünk, kb. 30-35-en. Az összejövetelt áhítattal kezdjük, majd a finoman elkészített bográcsgulyást fogyasztjuk el meghitt testvéri beszélgetések közepette dr. Korondi Klára a szerencsi református nőszövetség elnöke Dávidházy Ferencné Szalóky Zsuzsanna, (Zsuzsa néni) 1938. szept. 14. született Bakonyszentkirályon. Édesapja református lelkész, édesanyja tanítónő volt. Iskoláit Szentkirályon, Győrben, majd a Pápai Tanítóképzőben végezte. A gyermekkor a vészterhes kor árnyékában telt, de ezt ellensúlyozta a szülők gondoskodó szeretete. Ez a szeretet azonban nem volt elfogult: gyakran emlegette Zsuzsa néni Zsuzsa lányának és Zsolt fiának a lelkész édesapa érdekes párhuzamát: s a kertész is megmetszi a féltett gyümölcsfát, akkor hogyan engedhetné a szülő felügyelet nélkül fejlődni legféltettebb kincsét a gyermekét? A családi fészek melege és a falu összetartozása segített átvészelni a háborút és az azt követő Rákosi-korszakot. A háború idején fűzte a család szorosabbra kapcsolatát Fodor Andrással, a későbbi tatai lelkésszel, aki hosszú heteket töltött Szentkirályon a legnehezebb háborús hónapokban. A 60-as évek közepén Bandi bácsi tatai parókiáján találkozott Zsuzsa néni későbbi férjével, Dávidházy Ferenccel, aki később a szabadhegyi gyülekezet presbitere lett. Közös életük Győrben, Szabadhegyen indult, amit végigkísért a család jelmondata Légy hű mindhalálig. A József Attila utcai házban az ifjú pár együtt élt Szalóky Béla bácsival és Mariska nénivel, Zsuzsa néni szüleivel, aki a Pápán megszerzett tanítói diplomáját szentkirályi, nyúli, munkahely után a győri, akkor Gorkij iskolában kamatoztatta. Innen került aztán a szabadhegyi József Attila Általános Iskolába, ahol nyugdíjazásáig dolgozott magyar-ének szakos tanárként, mivel közben Pécsett tanári diplomát szerzett. Szolgáló lélekkel élve Dávidházy Ferencné Szalóky Zsuzsanna Zsuzsa néni hihetetlen energiája és akaratereje nemcsak idős szüleinek, férjének és gyermekeinek volt támasza a szükség idején, hanem unokáinak is, de ne feledkezzünk meg a gyülekezet érdekében végzett áldozatos munkájáról sem. Nőszövetségünknek az 2001-es újjáalakulása óta oszlopos tagja. Amikor egészsége engedi, jelen van köztünk. Korábban konferenciákra is elkísért, mostanában helyben végezhető és időponthoz szorosan nem kötődő tevékenységekben segít. (Úrasztali terítők rendbe tétele, írásbeli dokumentumok szerkesztése, kávéfőzés szeretetvendégségre). Rendszeresen részt vesz a vasárnapi gyermek-foglakozásokon, ahol kicsikkel játékos módon ismerteti meg a Biblia tanításait. Bölcsességével terelget bennünket a jó irányba. Bizalommal fordulhatunk hozzá bármilyen kérdéssel. Kérjük, mennyei Atyánkat hadd lehessen még hosszú ideig közöttünk, valamennyiünk épülésére! B. T-né Győr, József Attila úti gyülekezet Gyengéné Fogarassy Margit Nőszövetség Oldal 7

Magyar Református Nőszövetség 2012. szeptember 29- én tartotta a Magyarországi Református Egyház Zsinatának székházában díjátadó konferenciáját. Országos Konferencia és a Zsindelyné Tüdős Klára Díjak átadása és amelyektől elszakadni nem tudunk, pl. az ügynökkérdés megoldatlansága, mely az egyház életét is mételyezi, és sok bántást okoz. Dr. Szabó István a Dunamelléki Egyházkerület püspöke nyitó áhítatát a Zak 2. alapján tartotta. Zakariás könyvének üzenete: lejárt a Babiloni fogság ideje, meg lehetett kezdeni a templom építését, a szétszóratott nép összegyűjtését. De sokan meglankadtak, sokan pedig a munkát el sem kezdték, csak várják és nézik. Így vagyunk mi is 20 egynéhány év után. Ezért van szükségünk prófétai vigaszra. Nem gunyoros megjegyzésekre, ahogy sokan gondolják. A próféta jövendölései lényegében az ő korában már beteljesedtek, és mégsem teljesedtek be, mert a beteljesedett váradalomban az Úr új váradalmakat nyit meg. Az igazi beteljesedés a spirituális, ami az Anyaszentegyházról szól, aminek határait nem lehet lemérni. Nincs olyan, hogy oda már nem fér be senki. Határai nem állnak meg az én, a Te gyülekezetednél, a Nőszövetségnél. Ne mérd meg a határát, mert nem lesz bekerítve. Hallgasson minden test. Hallgassanak azok is, akik kritizálnak, cinikusak, álpróféták. De az Úr ezt mondja: hallgasson mindenki. Mi is, mert meg kell értenünk, mi az, amikor az Úr felkel az Ő szentséges helyéről. Hallgasson minden test, mert sokszor nem tudjuk, mit teszünk, mert sokszor úgy gondoljuk, jobban tudjuk az Úrnál. Néha nem is baj, ha hallgatunk, mert akkor odafigyelünk. Hálásak vagyunk, hogy újrakezdődhetett egyházunkban a nők szervezett munkája, és az asszonyok végzik azt a különleges és páratlan szolgálatot, amit az Úr szívükre helyezett. Dr. Pásztor Jánosné a Nőszövetség elnöke köszöntője után Tarr Zoltán zsinati tanácsos tartott előadást A református egyház feladatai változó társadalmunkban, református válaszok korunk szociális kérdéseire címmel. Előadásának első részében a Református Egyházban lévő belső feszültségekről beszélt. Sokszor nincs meg ezek kezelésének, feldolgozásának technikája. Nincs meg a kibeszélés helye és tere, bár ez nem teljesen igaz, mert a különböző ülések, összejövetelek ezt a célt is szolgálnák, de ott sokszor nem ez történik. Statikusan (megállapodottan) gondolkodunk a körülöttünk lévő világról, az egyházról, bár tudjuk, hogy változó világ vesz bennünket körül. A belső falak között várjuk, hogy megtaláljanak minket, pedig Isten szeretete arra hívna, hogy mozgásban legyünk. Az 1881-ben kitalált egyházszervezetünk erősen továbbgondolásra szorulna. A Nőszövetség ma erőteljesebben van jelen az egyházban, mint a háború idején. Túlságosan nagy hatással vannak olyan társadalmi jelenségek, amelyek megoldatlanok Oldal 8 Mi a feladatunk, mi az, amit küldetésünknek érzünk helyi és országos szinten? A közfeladatok ellátása (pl. egyházi iskolák) egyre több fizikai és anyagi erőt vesznek ki egyházunkból. Sokszor erőn felül is. Az egyház elsőrendű küldetése az igehirdetés, amelyet korszerű, előremutató módon kell tennünk. Nem pusztán a prédikációban, de minden más szolgálatban is. Oda kell állnunk a rászorulók mellé. Azok mellé, akiknek a sorsát ma egyre kevesebben vállalják. Nem pártként és nem szakszervezetként. Ehhez bátorság, világos látás, határozott talajfogás szükséges. Törekednünk kell a fiatal nemzedékek megszólítására. Egyre többen vannak, akik nem tagadják meg Istent, de megtagadják az egyházakkal való közösséget. El kell rugaszkodnunk a stabilitástól, a parókiális gondolkodástól, meg kell találnunk azt a módot, hogy ezek a fiatalok hogyan tudnak találkozni Isten Igéjével. El kellene fogadnunk, hogy vannak olyan lelkészek, akik nem a parókián belül, hanem pl. a gyárakban, vasúton szolgálnak, és az ő szolgálatuk semmivel sem kevesebb, mint más lelkészeké. Végezetül hálát kell adni, hogy vagyunk, hogy lehetünk a szolgálat ezernyi formájában. Fontos dolog volt a Zsindelyné Tüdős Klára Díj alapítása, hogy a Nőszövetség ezzel elismeri azok szolgálatát, akik sokat tettek az egyházért, gyülekezetükért. Mindezt akkor, amikor még nem egy sír felett állunk, emléktáblát avatunk, hanem még a testvérek életében. Gilicze Andrásné lelkipásztor, a Református Nőszövetség titkára A Református Nőszövetség feladatai változó társadalmunkban, református válaszok korunk szociális, diakóniai kérdéseire című előadásában a téma kapcsán sok gyakorlati példát is bemutatott, melynek írott változatát jelen Hírlevelünkben részletesen közöljük. Dr. Pásztor Jánosné a Zsindelyné Tüdős Klára Díjak átadáskor beszélt a díj jelentőségéről, és megjegyezte, hogy ilyenkor mindig szomorú, mert szíve szerint minden nőszövetségi tagnak adna egy díjat, de sajnos erre nincs mód. A díjazottak Nőszövetségben végzett munkásságát az Egyházkerületi Nőszövetségek vezetői röviden ismertették és egy-egy Igével kértek áldást további életükre. A díjazottak nevében dr. Voglné dr. Szathmári Ilona, a Református Nőszövetség megbízott jogtanácsosa, a Dunamelléki Nőszövetség küldötte köszönte meg az elismerést. A konferencia Bagi László lelkipásztor imádságával és áldással zárult.

A Zsindelyné Tüdős Klára Díj 2012. évi díjazottjai Szolgálata során nagyon sokat tett azért, hogy a Szatmárnémeti Láncos templomi és a Bicskei gyülekezet testvéri kapcsolatba kerüljön. Először gyülekezeti szinten, később a nálunk is megalakult Nőszövetséggel. Egyetlen lánya és unokái után áttelepülve Bicskére, oszlopos tagja lett a nőszövetségnek. Sok kedves asszonytestvérrel szerveztek filléres ruhavásárt, erre a célra felajánlott, jó állapotú használt ruhákból, melynek bevétele a karácsonyi ajándékozást támogatta. Sok finom süteménnyel segítette a nőszövetség Orián Géza karácsonyi cigánymisszióját, a tiszai nagy árvíz idején pedig ruha és pénzgyűjtéssel vette ki részét a feladatokból Antoni Erzsébet Dunamelléki Nőszövetség Most karácsony előtt a Nyilas Misi akcióban készítettek dobozokat a nőszövetség szervezésében. A Láncos templomi és a Bicskei Református Nőszövetség több alkalommal látogatták egymást a 2000 -ben tett bicskei látogatásuk alkalmával a Szatmáriak zászlajára kötött szalag felirata ez volt: Szeretteinkké lettetek (I.Thess. 2,8). A Dunamellék tavaszi konferenciáját 11 alkalommal látta vendégül Bicske. Mindezeknek a szolgálatoknak motorja volt Antoni Erzsébet, akiből életének minden öröme és megpróbáltatása között sugárzott az Istenbe vetett élő hit, ami örömökben hálát, nehézségekben erőt és reményt adott a számára. Az idén töltötte be 80. évét.adja Isten, hogy még sokáig szolgálhasson közöttünk! Baráth Miklósé Sárika Nyírvasváriban született. Iskolai tanulmányait szülőfalujában, Budapesten, majd a Nyíregyházi Tanítóképző Főiskolán végezte, ahol 1960-ban tanítói oklevelet szerzett. Férje, Baráth Miklós révén, akivel 1961-ben házasodtak össze, református lelkészcsaládba került. Házasságukból egy fiúk és egy leányuk született. Néhány évvel ezelőtt, 47 évi boldog házasság után veszítette el férjét, amely nagyon megviselte Sárikát, de Isten segítségével, szerető családja, öt unokája és szerető gyülekezete támogatásával ismét folytatja áldásos egyházi szolgálatát. Kisléta után Nyírbátorban folytatta tanító-nevelői munkáját. Férjével együtt-aki kántori szolgálatot is végzett- Sárika pedagógusként is végig hű volt egyházához, sok-sok áldott munkát vállalva. Megalakulása 1993.április 24. óta a nyírbátori Bethlen Kata Református Nőszövetség elnöke, melyet 19 éve irányít hűségesen, vezérigéjük, az I. Kor.15,58 szerint : A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban! Baráthné Sárika a kezdetektől példamutató hűséggel végzi nőszövetségi szolgálatát, mint egyházmegyei összekötő is. Kedves, barátságos, nyílt egyénisége ismert a testvérek előtt. Mindig lehet rá számítani. A kárpátaljai bibliaiskolák és konferenciák állandó segítője és résztvevője, a berekfürdői konferenciákon, bibliaiskolákon a kezdetektől, férjével együtt, hűségesen részt vettek és szolgáltak. Hitoktatóként városában, az ifjúság körében végzett áldott szolgálatával segítette lelkészei munkáját. Baráth Miklósné Ványi Ilona Sára Tiszántúli Nőszövetség Dr. Benke Györgyné Király Ildikó Tiszáninneni Nőszövetség Ungváron született, édesapja, Király Zoltán református lelkész volt akkor Csapon, édesanyja Horkay Anna, Horkay Barna lelkész leánya. Heten voltak testvérek, ő az ötödik gyermek. A II. világháború alatt lebombázták a csapi templomot és parókiát. Akkor menekültek a mostani Magyarországra. Édesapja Sárospatak mellett, Bodroghalászon kapott lelkészi állást. Testvéreivel együtt Sárospatakon érettségizett. Érettségi után magyar-ének tanári szakra felvételizett, de mint lelkészleányt nem vették fel, így nem tudott tovább tanulni. A sárospataki postahivatalba került, ahol egy évig dolgozott. Szép énekhangja volt (nyolc éves korától kántor volt édesapja mellett), így a sátoraljaújhelyi zeneiskolában egy Kolozsvárról menekült operaénekesnő elvállalta tandíjmentes tanulójának. 1960-ban férjhez ment Benke György lelkészhez, aki akkor püspöki titkár volt Sárospatakon. Darányi Lajos püspök úr nyugdíjba menetele után elkerültek Sajóvelezdre, ahol a gyülekezetben kántorkodott, és gyermekmunkát végzett. Gyermekeik iskoláztatása miatt jöttek Sajóvelezdről Mezőkövesdre. Ebben a kis gyülekezetben kántori és templomtakarítói munkát végezett annyi javadalommal, ami éppen kellett akkor a nyugdíjjogosultságához. Tizenegy évvel később férjét Sárospatakra helyezték a Tudományos Gyűjtemények igazgatójának, ahol ő idegenvezetői állást kapott. Sárospatakról a Miskolc Deszka-templomi gyülekezetbe kerültek, ahol hivatalvezető és kántor lett. 1995-ben a Debreceni Teológiai Akadémián a kathetékaképző levelező tagozatán hitoktatói oklevelet szerezett. A Miskolcon töltött tíz éven át diakóniai munkát, hitoktatást végzett, és gyermek istentiszteleteket tartott., Innen ment nyugdíjba. Bogácsra költöztek. Férje három évig a sárospataki Teológián tanított. Gyakran ő is vele ment, és segítette munkájában. Jelenleg Mezőkövesden élnek. Cserépfaluban az ott szolgáló lelkész - vejével és lányával megalakították a nőszövetséget. Ebben a munkában szolgál, mint a nőszövetség elnöke. Fáradhatatlanul munkálkodik az Egervölgyi Egyházmegye gyülekezeteiben a nőszövetségi szolgálatok kiteljesedésért. Emellett férjével az egri kórház pszichiátriai osztályán végzik rendszeresen az iszákosmentő missziót a Kékkereszt Egyesület keretében. Öt gyermekük, és tizenkét unokájuk van. Gyermekeik mindegyike végez gyülekezeti munkát kántorként, hitoktatóként, presbiterként. Hálás Istennek, hogy gyermekkora óta kapja az erőt a gyülekezeti munkához, és ezt addig szeretné végezni, amíg Isten ezt jónak tartja. Oldal 9