RÁKOSCSABA FŐPLÉBÁNIA HAVI LAPJA XII./11. sz. 2013. Szt. András hava

1 Péter 2,5 RÁKOSCSABA FŐPLÉBÁNIA HAVI LAPJA XII./11. sz. 2013. Szt. András hava ÚJ PARANCSOLT ÜNNEPEK AZ EGYHÁZI ÉVBEN: VÍZKERESZT(I. 6.) ÉS MINDENSZENTEK (XI. 1.) Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2013. április 10-én kelt 516/12/L számú levelében engedélyezte, hogy Magyarországon Vízkereszt ünnepe ezentúl ne a január 2-a és 8-a közé eső vasárnapon, hanem január 6-án kerüljön megünneplésre. Ezen kívül Karácsony napjához (dec. 25.), Szűz Mária Istenanyasága (jan. 1.) és Nagyboldogasszony (aug. 15.) főünnepéhez hasonlóan- Vízkereszt (jan. 6.) és Mindenszentek (nov. 1.) főünnepe mostantól a magyarországi egyházmegyékben (misehallgatással járó) kötelező, parancsolt főünnep. Ezentúl tehát nem három, hanem évi öt, általában nem vasárnapra eső, misehallgatási kötelezettséggel járó főünnepet tartunk. Ezek közül Vízkereszt január 6-i és Nagyboldogasszony augusztus 15-i főünnepe Magyarországon munkanap. Megtartásuk kétség kívül nagy áldozatot kíván, de Krisztus misztériumainak megünnepléséért -lehetőségeink szerint- tegyünk meg mindent. E munkanapos főünnepeken kora reggel 7, este pedig télen 18, illetve nyáron 19 órakor tartunk szentmisét. A másik három ünnep megtartása nem ütközik ilyen nehézségbe, mert azok államilag is garantált munkaszüneti napok. Ezek miserendjénél a magyarországi ünneplési szokásokat vesszük figyelembe, amely nem jelent feltétlenül vasárnapi miserendet. Mindenszentekkor például sokan hosszú hétvégére utaznak vidéki halottaik sírját fölkeresni, ezért egy nem túl kora reggeli 8-as és egy régen is szokásos esti 6-os misét mondunk halottak esti ájtatossággal; Karácsonykor -a tapasztalat szerint- az éjféli és a délelőtti 10-es nagymise látogatott (a korábbiak nem, de a 8-ast megtartjuk), Újévkor pedig a szilveszter éji mulatságok miatt indokolt egy esti 6 órás mise a délelőtti 8-as és 10- es mellett. IMPERATRIX EGYÜTTES Legfontontosabb célkitűzése a középkori, reneszánsz és kora-barokk zene legújabb kutatásait és az Ave Mariá-k változatosságát bemutatni. A 2009 őszén külföldön alakult kamarakórus Srajber Zsolt karnagy vezetésével ma az újbudai Magyar Szentek-templomáé. (Honlapjuk: www.avemaria-ensemble.com.) BIBLIAÓRA: AZ ÓSZÖVETSÉG FORDÍTÁSAI Görög nyelvű fordítások: Az Ószövetség héber szövegének első és legjelentősebb ókori fordítása a Septuaginta (septvaginta; LXX, Hetvenes fordítás), amely a Kr. e. III. sz. közepétől kezdődően az egyiptomi, görögül beszélő zsidó

diaszpórában, Alexandriában keletkezett, és legkésőbb Kr. e. 150 körül elkészült. A fordításra azért volt szükség, mert az Egyiptomban élő zsidók zöme már nem értette a héber nyelvet, s a szent szövegeket csak görögül tudták olvasni. E fordítás legendaszerű elbeszélését a Kr. e. II. sz. elején keletkezett Ariszteász-levél írja le. Ebben a levél állítólagos szerzője Ariszteász- elmondja, hogy az alexandriai könyvtár elöljárója azt kérte a hellenista műveltségű egyiptomi uralkodótól, II. Ptolemaiosz Philadelphosztól (Kr. e. 285-246), hogy a zsidók szent Törvényét is vegyék be a királyi könyvtárba, ám előbb fordítsák görögre. A király erre követeket küldött Jeruzsálembe Eleázár főpaphoz, hogy tudós fordítókat kérjen tőle. Eleázár 72 embert küldött Alexandriába, akik Phárosz (fárosz) szigetén egymástól függetlenül- 72 nap alatt elkészültek a fordítással, amelyek csodás módon- teljesen azonosak voltak. A kész művet először a zsidó közösség előtt olvasták föl, amely elfogadta, majd átadták a királynak, aki megcsodálta a Törvényt, és a fordítókat gazdagon megjutalmazva küldte haza. Az elbeszélés célja a Törvény görög fordításának tekintélyt adni. A Tóra-fordítás fokozatokban, hosszabb idő alatt történt a Kr. e. III. sz. közepén történt, amit a többi könyv lefordítása követett. Ezt a föltevést megerősíti az, hogy a fordítás egyenetlen, jellege és minősége nem azonos. A Septuaginta tehát fordítások gyűjteménye, amelynek egyes részeit másmás fordítási módszert alkalmazó és eltérő héber nyelvi ismeretekkel rendelkező írástudók készítették. A mű Kr. e. 150 táján lett kész, amelyet alátámaszt Sirák fia könyvének prológusa (Kr. e. 132) is. A Hetvenes fordítás nem követi a héber kánon beosztását, hanem más csoportosításban gyűjti össze az egyes írásokat. Ezen fölül terjedelmében bővebb, több olyan könyvet is tartalmaz, amelyek nincsenek a héber Bibliában. Mindenesetre nagy tekintélyű fordítás maradt Kr. u. 70-ig, amikor a rabbinizmus lett a zsidóság vallási irányzata. Ám szerepe a keresztények között megnőtt. Mivel a LXX nem a kanonizálás után hivatalosnak számító, hanem korábbi héber szövegből készült, fölmerült a II. sz.-ban az igény új fordításokra. Ezek közül a következők a legfontosabbak: Aquila prozelita, azaz zsidó hitre tért pogány volt, a híres rabbi Akiba tanítványa. A róla elnevezett és a zsidók között nagy tekintélyre szert tett fordítást 130 körül készítette. Jellegzetessége, hogy a héber szöveget szolgaian, szó szerint fordította még akkor is, ha ez a görög nyelv szabályainak rovására ment. Csak töredékei maradtak fenn. Theodotion szintén prozelita, aki a II. sz. közepén készítette művét, mely nem új fordítás, hanem a Septuaginta javítása a héber szöveg alapján. Műve a keresztényekre hatott, akik között Dániel könyvének fordítása teljesen kiszorította a Septuagintát. Szümmakhosz 170 körül, szabadabban fordította le az Ótestamentumot, mint az előző két fordító. Célja volt megfelelni a görög nyelvhasználatnak. Fordításából csak Órigenész Hexapla-töredékeiben találunk részleteket. A Hetvenes fordítás javítását a keresztények is óhajtották, minthogy annak szövege már egyre romlott. Órigenész: Hexapla (am. hat oszlop) c. 230-240 között

készült nagy műve hozott áttörést a szöveg eredeti formájának visszaadásával. Szándéka volt az is, hogy a keresztényeket fölvértezze a zsidókkal folytatott hitvitákban, akik újólag a héber szövegre hivatkoztak. Hatoszlopos művében először a héber mássalhangzós szöveget állította, másodszor ugyanezt görög betűs átírásban, harmadszor Aquila, negyedszer Szümmakhosz, ötödször a Septuaginta, végül hatodikként Theodotion fordítását hozta. Bizonyos könyvekhez még további zsidó eredetű fordításokat is csatolt további három oszlopban. Arra törekedett, hogy a LXX-t szószerintibb fordításokkal az eredeti héberhez közelítse. Órigenész ezen kívül készített még egy Tetraplát (tetra: négy görögül), melyből a héber szöveg hiányzott. A Hexaplának csak töredékei maradtak ránk. Eredetijét a Tetraplával együtt Cezáreában őrizték, de az arab hódítások után a VI. sz.-ban elveszett. Az ókeresztény egyházban Órigenész mellett még mások is javították a Hetvenes fordítást. Szent Jeromos 400 táján Lukiánosz (+312) és Heszükhiosz (+311) szövegrecenzióját említi. A II-IV. századból a Chester Beatty (cseszter betti) papíruszok, amelyek voltaképpen kódexek, a IV. sz. óta pedig a Vatikáni, a Sínai és az Alexandriai kódexet említhetjük meg, amelyek tartalmazták az Ószövetség teljes görög fordítását. A Septuaginta első nyomtatott kiadása a Biblia Polyglotta Complutensis 1514-17-ből; jelentős még az V. Sixtus pápa rendeletére 1587-ben Rómában kiadott Editio Sixtina. Arám nyelvű fordítások: Targum: A babiloni fogság után a zsidók soraiban háttérbe szorult a héber, s helyette az arám lett a hétköznapok nyelve. A hébert egyre kevesebben értették, szent nyelvvé vált, s művelői elsősorban az írástudók voltak. A héberül írt szent iratokat a zsinagógai istentiszteleteken fölolvasásuk után a fordítók (meturgeman) szóban arámra fordították. Az így keletkezett szövegeket targumnak nevezik. Ez nemcsak fordítás, hanem belefűzték a szövegek értelmezését, magyarázatát, sőt a jelenre való alkalmazását is, az egyes nehezen érthető részeket pedig körülírva adták vissza. Homiletikus jellegű, a kor teológiai értelmezésének lenyomatát magán viselő arám fordítások. Hivatalos tekintélyre szert tett targumok viszonylag késői korból datálódnak. Aquilától kapta nevét a Pentateuchushoz (Mózes öt könyve) írt Onkelosz- és Theodotiontól a prófétákhoz írt Jonathan-targum. Ezek már közelítenek a héber szöveghez, eltávolítva a magyarázat-szerű bővítéseket. Szír, örmény (V. sz.), georgiai (V. sz.), gót (IV. sz.), kopt (III. sz.) és etióp (IV-V. sz.) fordítások: A szír egyház az Ó- és Újszövetségről készült fordítása a Pesitta, melynek jelentése: egyszerű (fordítás). Keletkezésének csak legendás körülményei ismertek, ideje bizonytalan, a Kr. u. II-V. sz. között, egyes vélemények szerint a szír kereszténység kezdetén, a II. sz. elején készült. A Pesitta szövegtörténete problematikus: közel áll a targumokéhoz, ami zsidó eredetre utal, de nincs kizárva a későbbi keresztény átdolgozás sem. Érezhető rajta a Septuaginta hatása. Latin nyelvű fordítás: Vetus Latina (afra: afrikai és itala: itáliai változatban) forgott közkézen a Kr. u. II. sz.-tól a Vulgata előtt. Szent Ciprián (200-258) és az egyházatyák műveiben, valamint liturgikus szövegekben fordulnak elő részletek,

amelyek a Septauaginta alapján készülhettek. Teljes szövege elveszett, de a Vulgatába bekerült a Vetus Latinából a Báruk, a Bölcsesség, a Sirák fia, a Makkabeusok 1-2. és a Zsoltárok könyve ólatin fordítása. Versio Vulgata (am. népnyelvű változat) néven váltotta föl az ólatin fordítást a VIII-IX. sz.-tól Szent Jeromos egyházatya (347-420) műve, amely Damasus pápa (366-384) megbízásából készült Vetus Latina-javítás a Septuaginta alapján. Először a Zsoltárok szövegét korrigálta, melyet átvetta római liturgia Psalterium Romanum (római zsoltár) néven. Damasus halála után Jeromos Palesztinába ment, ahol Cesareában Órigenész Hexaplája alapján újra átdolgozta a Zsoltárok könyvét, amelyet először Gallia egyháza vett át Psalterium Gallicanum (gall zsoltár) címen. Művének csúcsa 390 és 405 között készült héber szövegből. Ez tartalmazza a protokanonikus (elsőként elfogadott) könyveket. A deuterokanonikus (másodsorban elfogadott /héber Bibliából hiányzó/) könyvek közül csak Tóbiás és Judit könyvét fordította le arám nyelvből; Dániel és Eszter könyvének egyes részeit Theodotion görög fordításából, a föntebb említett többit a Vetus Latinából emelte a Vulgatába. Jeromos a könyvek sorrendjében viszont a Hetvenes fordítást követte. A Vulgata csak lassan, a VIII-IX. századtól vált általánosan elismertté. Alcuin (+804) revíziója kellett ehhez. A késő középkorban és a könyvnyomtatás elterjedésével az ún. Párizsi Bibliát használták, mely a párizsi egyetemen készült, de nem a legjobb kritikai értékű szövegváltozat. A Trienti Zsinat 1546-ban a Vulgatát fogadta el a katolikus egyház hivatalos latin Bibliájának, melyet V. Sixtus 1590-ben, majd VIII. Kelemen 1592-ben revizionált. A kritikai kiadást Szent X. Pius 1907. évi megbízásából a bencések készítették. VI. Pál pápa indíttatására Nova (vagy Neo am. új) Vulgata néven 1979-ben készült a biblikus tudomány eredményeinek figyelembe vételével az a fordítás, amelyet ma is használunk liturgikus szövegekben. A magyar nyelvű fordítást Károli Gáspár esperes, gönci református lelkész készítette el harmadmagával másfél év alatt Vizsolyban 1590. július 20-án. Kedves Lányom! Ha majd egyszer öregnek látsz, kérlek, légy türelmes, és próbálj megérteni. Ha ugyanazt ismételgetem, ne torkolj le azzal, hogy ezt már ezerszer elmondtad, csak hallgass meg. Emlékezz majd, kislány korodban hányszor meséltem ugyanazt, míg elaludtál. Ha majd nem akarok fürdeni, ne veszekedj velem, hanem jusson eszedbe, hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdés előtt. Ha majd azt látod, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom, és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok. Emlékezz rá, hogy mi mindenre tanítottalak meg: szépen enni, egyedül öltözni, fésülködni és fölvenni a kesztyűt az Élet kihívásaihoz. Ha majd nehezemre esik a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én segítettelek téged első lépéseidnél. Amikor pedig eljönnek utolsó napjaim, ne hagyj magamra azért, mert tehetetlennek érzed magad. Segíts az út végéhez érnem. Én pedig egy cinkos mosollyal fogom neked megköszönni az együtt töltött időt: az Élet ajándékát! Édesanyád

FŐPLÉBÁNIÁNK HIRDETÉSEI (november 3-tól 10-ig) (Évközi 31. vasárnap: Porres Szent Márton) (Szombaton hirdetni: Ma, halottak napján különös szeretettel emlékezünk főplébániánk összes halottjára Casciolini Requiem-jével az Imperatrix Együttes előadásában, akik majd utána Ave Maria-s áhítatot is tartanak. Orgonál és vezényel Srajber Zsolt.) 1./ Kedden Szent Imre herceg, a magyar ifjúság fővédőszentének, szombaton pedig a Lateráni-bazilika fölszentelésének ünnepét üljük. 2./ Csütörtökön este 5 órától (ószövetségi) bibliaóra lesz a hittanteremben. 3./ Jövő vasárnap tartjuk a novemberi nagygyűjtést. HETI MISEINTENCIÓK Szombat 18 h +hívek; +Mária éanya; benne: Casciolini: Requiem; Ave Maria K ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP: Porres Szent Márton; november 3. 8 h M +hívek: a tisztítótűzben szenvedő lelkek és családtagok É 9 h G +Borbás István és neje É 10 h Zs Pro populo: élő híveink és adakozó jótevőink; vmint É +Kormány Lajosné Mária 11 h G Géczi Levente és Takács-Naár Emma keresztelője Hétfő 7 h +hívek; CS Kedd 18 h +hívek; a Mészáros- és a Sándor-család halottai É Szerda 7 h +hívek; élő Juhász Károly, Finta Attila és Farkas Béla és családjaik CS Csütörtök 11 h +hívek; +Erzsébet és János É Péntek 7 h +hívek; +Tóth Béláné Jolán OB. (fekete; múlt csüt. temettük) É Szombat 18 h +hívek; +Reitinger Józsefné Anna (5. évf.) É ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP: Nagy Szt. Leó pp. és Avellinói Szt. András; nov. 10. 8 h G +hívek; +Ferenc édesapa és +Ferenc fia É 9 h M +Bartal Lajos férj és +szülők É 10 h Zs +Pipás Ignácné Matild nagymama É MISERENDÜNK: vasárnap: 8, 9 (csak okt.1-ápr. 30.), 10; köznapokon: h-sz-p: 7 (adventben 6); k-cs-sz: télen (okt. 1-ápr. 30.) 18, nyáron (máj. 1-szept. 30.)19 h Humor: A nyugdíjas bácsi egyik éjszaka arra ébred, hogy betörő van a lakásban. Segítségért kiabál. Ne lármázzon! csitítja a betörő. Nekem csak pénz kell! Az más. Akkor keressük együtt, mert nekem is kellene.

A KUDARCAINK MIATTI CSÜGGEDEÉS A magány komoly oka a kudarcainkhoz való helytelen viszonyulás, a miattuk való csüggedés. Nagyon elterjedt jelenség. Ebben részint vétkes a tömegkultúra és irodalom, a filmek, a reklámok által szünet nélkül terjesztett sikeres ember kultusza. Ezeknek mindig minden sikerül, nem ismeri a kudarcot. Megszokjuk, hogy e hamis példához igazodjunk, miközben elfeledkezünk a legfontosabb keresztény erényekről: az alázatról, a türelemről és az Istenbe vetett reményről. Az az önmagunk iránti elvárás, hogy mindenben feddhetetlenek legyünk bűnös út, csüggedéshez zárkózottsághoz, végül belső magányhoz vezet. Egyszerű példa. Munkahelyünkön a vezető egy felelősségteljes föladatot bízott ránk, és nagyon remélte, hogy sikerül jól megoldanunk. Mi is ezt reméltük, de valamiért nem sikerült. Most kétféleképpen viselkedhetünk. Zaklatottak leszünk és sopánkodunk: Hogy történhetett ez? Mindenkinek rosszat okoztam, és nagyon megszégyenültem. A főnök már nem fog megbízni bennem; kollégáim kinevetnek. Látni véljük, ahogy mindenki sértőn lesajnál minket, a főnök pedig elmenve mellettünk, ingerülten és mogorván tekint ránk. De viselkedhetünk másképp is. Először is imáinkban kérjük Isten segítségét. Ha lelkünk zaklatott, és gondolataink ide-oda cikáznak, legjobb, ha a Jézus-imát mondjuk. Ha egy kicsit megnyugodtunk, üljünk le és gondolkodjunk. Ha van rá lehetőség, hogy kijavítsuk a helyzetet, igyekezzünk ezt megtenni. Valaki ellenvethetné: egy dolog, ha egyszer elkövetek egy hibát, és más dolog, ha bűnbe esem (vagy ha rendszeresen követek el bűnöket); ez esetben hogyan is kerülhetném el a csüggedést? A szentatyák ebben az esetben is a józanságra intenek, mint minden más élethelyzetben is: ha elestél, kelj föl. Ismerd be Isten és önmagad előtt saját gyöngeségedet, és folytasd a küzdelmet. Természetesen mindezt imádsággal tedd, mert valóban fölkelni csak Isten segítségével vagyunk képesek. NOVEMBER JELES NAPJAI XI. 1., péntek: Mindszent; XI. 2., szombat: Halottak napja; XI. 5., kedd: Szent Imre herceg; XI. 9., szombat: a Lateráni-bazilika fölszentelése; XI. 11., hétfő: Tours-i Szent Márton püspök; XI. 13., szerda: Magyar Mindszent és a Magyar Nyelv Napja; XI. 15., péntek: Nagy Szent Albert püspök; XI. 18., hétfő: a római Szent Péter- és Pál-bazilika fölszentelési búcsúja; XI. 19., kedd: Árpád-házi Szent Erzsébet (búcsú Rákoscsaba-Újtelepen); XI. 22., péntek: Szent Cecília (a zene pátrónája); XI. 24., Krisztus Király vasárnapja: a hit éve és a liturgikus év befejezése; XI. 30., szombat: Szent András apostol, a hónap névadója. Humor: A tévé előtt ülő Pistike így szól anyjához: -Mama! Én még nem fekhetem le! Hogyhogy, kisfiam? Azt halottam, hogy a mai gyerekek napi hét órát töltenek a tévé előtt, én pedig még csak ötnél tartok.